A tudat ébredése

Mi a valóság?

2015-06-28T20:36:00.000+02:00

Amikor tudósok állítanak valamit, könnyen el hisszük nekik, pedig ők is csak emberek és ki vannak téve vallási, kulturális, filozófiai előítéleteknek, mint bármelyikünk. Amióta az internet szabad utat enged az információ áramlásának, egyre több összeesküvés elmélet születik, amivel valljuk be egyetlen kérdésünkre sem kapunk választ, csak még több kétely születik bennünk és egyre kevésbé bízunk a minket körülvevő eseményekben. Csak olyan beszámolóknak hihetünk, amelyek eredetüket tekintve hitelesek és fedik a valóságot. Megtehetjük, hogy minden létező információt, amihez hozzá jutunk, értékelünk, és ezáltal szelektálunk, de fontos, hogy amit beépítünk tudatmintánkba, a valóságot tükrözze, különben elveszünk a fikciók tengerében és állandó bizonytalanságban tart bennünket. Hogyha a kvantumfizika megértésével foglalkozunk, nincs semmilyen szükségünk előzetes ismeretekre, mert az keresztülhúz minden eddigi fizikai - és valóságnak hitt - képzeletünket, úgyhogy akit érdekel, nyugodtan merüljön el a témában, hisz nincs másra szükség, csak nyitott elmére. ...

Kezdjük a téma megértését azzal, hogy az agy hogyan tárolja az emlékeket. Sehogy. Felvételt készít mindenről, amivel kapcsolatba kerülünk az életünk folyamán az öt érzékszervünkön keresztül, ami információ érkezik, azt továbbítja tudatunk felé, ahol az adott információt értelmezzük, és eltároljuk. Azt interferencia kettő, vagy több hullám találkozásakor kialakuló minta. Bármilyen hullám képes ilyen interferencia minta kialakításához, lehet az fény, víz, hang, stb... Tehát minden hullám, ami valamilyen frekvencián rezeg, az egy bizonyos mintát is kialakít. Ha hiszünk abban, hogy egyes minták, mint például az élet virága, vagy több ilyen ismert minta magában hordozza az életet és annak bizonyosságát, akkor a valóságot tükrözi. Tételezzük fel, hogy egy tónak a vízébe nem kavicsot dobunk és annak a hullám mintáit tanulmányozzuk, hanem egy olyan állandó hullámot veszünk vizsgálat alá, ami mindenben jelen van, ami él, akár élőlényről, növényről beszélünk. Ez a Schumann-hullám, ami mindenben megtalálható világunkban, és állandó frekvencián rezeg. Ezek a rezgések a vízben egy bizonyos mintát hoznak létre, de sajnos egyelőre fogalmunk sincs, hogy ez a minta mit jelent. Viszont egy biztos, hogy a Földön legsűrűbben előforduló anyag a víz, ami szintén mindenben megtalálható, akár a Föld, akár testünk, agyunk vagy bármely élő szervezetet vizsgálunk. Agyunk koponyánkban elrejtve a sötétben, ahová se fény se hang nem jut el olyasformán, ahogyan mi azt külvilágunkban érzékeljük. Folyamatosan elektromos jelként dolgozza fel mindazt, amit mi valóságként egy rezgéstérből érzékelünk. Mert a külvilágunk egy rezgéstér, amiből az érzékszerveinken keresztül tudatunk kialakítja világunkat és mi ennek a kivetülésében élünk. Ha jobban belegondolunk, mindegyik érzékszervünk a fizikai valóságot teremti meg számunkra, mert annyit enged megismerni, amennyit az érzékszerveink felfognak belőle. A tudomány az, ami több betekintést enged a világunkba. Hiszen tudunk olyan hullámok, színek, stb. létezéséről, amit tudományosan tudunk igazolni, de szerveinkkel nem vagyunk képesek látni, hallani, érezni (ultrahang, ultraibolya, stb.). Ezek után joggal tehetjük fel a kérdést, mi lehet még, amit a tudomány eddig nem vizsgált és így nem is létezik számunkra, pedig a valóságban igen. Számomra egyértelmű, hogy a tudomány sokban hozzájárul a tudatunk ébredéséhez, mert felnyitja a szemünket, és nem engedi, hogy tévhitekben éljünk.

Annyit tudunk a világunkról, amennyit felfogunk belőle. Mivel minden mindennel összefügg és hatással van egymásra, így a folyamatos változás biztosított. A kvantummechanika lényege, hogy a kísérletek szerint egy elektron viselkedhet részecskeként és hullámként is, és ezt a megfigyelés befolyásolja. Próbáljuk ezt logikusan értelmezni. Mindaddig, amíg nem vizsgálom az anyagot, addig az nem létezik olyan formában, mint a vizsgálat pillanatában érzékeljük. Ha megpörgetünk egy pénzérmét, amíg pörög, nem tudhatjuk, ha megáll, melyik fele lesz számunkra látható, tehát fej lesz-e, vagy írás. Viszont ha kivárjuk, vagy rácsapunk, máris kiderül, hogy melyik lett. Tehát a vizsgálat pillanatában dől el, hogy mit is láthatunk belőle, de mivel tudjuk, hogy van egy másik oldala is, amit most éppen nem látunk, és az lesz az egész másik fele. Annyiban biztosak lehetünk, hogy a világunk duális, tehát mindennek van párja, ami az egész egy része, de nevezhetjük az ellentétjének is. Hideg-meleg, lent és fent és sorolhatnám. Viszont legyen az bármi, az egy állapot és van köztük átmenet. Tudjuk, hogy nem csak hideg és meleg víz létezik, hanem lehet langyos, forró, stb.

Ezt manapság manipulálhatjuk, mert rajtunk múlik, hogyan állítjuk be a csapot és így mi döntjük el, milyen hőmérsékletű vizet akarunk. Amikor kísérletezünk, a megfigyeléseinket feljegyezzük, de az az állapot csak arra a pillanatra és azokra a körülményekre lesz igaz, az egészre már nem érvényes. Amikor két kvantum összefonódik, akkor, amit az eddigi kísérleteink bebizonyítottak, hogy ha egy cselekmény hozza őket létre, akkor, ha külön választjuk őket, nem hat rájuk az ismert tér-idő függvénye, mert a leplezés, tehát a vizsgálat időpontjában, amit az egyik kvantum mutat, biztosak lehetünk benne, hogy a párja legyen az bárhol, pont az ellenkezője lesz. Tehát kommunikálnak egymással, így tudatosak, nem a véletlen dönti el, hanem egy előre szabályozott forma szerint viselkednek. Amikor az elektron hullámként viselkedik, akkor fittyet hányva a tér-idő ismereteinknek, egyszerre létezik mindenhol és amikor részecskeként viselkedik, akkor jelenik meg világunkban számunkra is érzékelhető módon, tehát az anyag megformálódik.

Addig csak egy interferencia minta. Ezt még nem is olyan nehéz elképzelni, mert csak a fizikai világ az, ahol a tér-idő törvényei hatni kezdenek rá és ahhoz, hogy ebben a világban érzékelhető legyen, kell, hogy legyen halmazállapota, mérete, súlya, és innentől máris hatnak rá az eddig ismert fizikai törvényeink. Ameddig csak hullámként létezik, tehát a valóságos létezését tekintve, amely független minden korláttól, olyan törvények szerint létezik, amelyek az objektív valóságot tükrözik. Igen ám, de mi emberek ebbe a fizikai világba születünk, és mégis vannak olyan ösztöneink, amik már velünk születnek, egyfajta biztonsági rendszerként segítenek bennünket a túlélésben. Én nem dönthetek erről a képességről, ez mindannyiunkban benne van. De akkor honnan tudjuk előre, hogy milyen ösztönökre lesz szükségünk egy olyan világban, ahol elvileg először járunk? Vagy idegenkezűség, vagy a tudatunk adhat logikus magyarázatot. Én inkább a tudat hatalmában hiszek, tehát jelen életünk csak egy kivetülése a valóságnak és ahhoz, hogy abban élhessünk, szükségünk van a fizikai valóság megismerésére. Az anyag, amivel egész életünk folyamán kapcsolatba vagyunk, vizsgáljuk, tehát abban biztosak lehetünk, hogy szükségünk van ezen ismeretekre egy másik dimenzióban is, ahol teljesen más aspektusait használhatjuk. Álmainkból tudjuk, hogy létezik egy másik dimenzió, ahol nem hatnak ránk a fizikai világ törvényei, mégis mindennek, ami ott körülvesz minket, ismeretében vagyunk. Mikor álmomban mondjuk, egy naranccsal kerülök kapcsolatba, tudom mi az, milyen a színe, az ízét is ismerem, sőt, a tapintását is, pedig az álmunkban nincsenek fizikai szerveink. Tehát onnan tudjuk mi az, mert a fizikai valóságban megismertük, és azokat a tapasztalatokat, amiket megszereztünk vele kapcsolatban, továbbítottuk a tudatunknak, és onnantól tudatában vagyunk annak az objektív valóságával. Viszont saját tudatmintámat már aszerint alakítom, hogy ezek az élmények milyen benyomást tettek rám és ezeket az élményeket eltárolom saját tudatmintámban. Mivel mindannyian mások vagyunk, ezek tesznek minket különbözővé. Álmainkban bármi megtörténhet velünk, kivéve egy dolgot, hogy meghalunk, mert mikor ez bekövetkezne, abban a pillanatban felébredünk. Számomra ez azt jelenti, hogy abban a dimenzióban, ahol fizikailag nem, csak szellemileg létezünk, a halál nem következhet be, mert nem létezik. Ami eredendően a természetből származik, az nem hal meg. Gondoljunk újra például a vízre. Nem reprodukálható, az élet egyik alkotóeleme, hatalmas készletek állnak rendelkezésre állandó körforgásban a Föld és az ég között.

Mi hiába tudunk teremteni, csak a már biztosított anyagokból tehetjük. A vízből állíthatunk elő energiát, használhatjuk szórakozásra, stb. Minél több szempontból ismerjük, annál több mindenre használhatjuk amellett, hogy az élet egyik alkotóeleme. Tehát minél többet tudunk, annál közelebb kerülünk az objektív valósághoz. Számomra a kvantumfizika jelenlegi ismeretei azt jelentik, hogy nem engedhetjük, hogy életünket bármi olyan befolyásolja, ami eltér az objektív valóságtól. Még, ha nem is tudjuk, mi az pontosan, abban biztosak lehetünk, hogy amit ma hiszünk, az csak részben fedi a valóságot és tudatunk ébredésével egyre többet tudhatunk meg róla. Ehhez pedig az új ismeretek és a nyitott gondolkodás vezetnek, valamint az a tudás, hogy amit nem Isten teremtett, annak nincs hatalma feletted.

Az, hogy jelenlegi világunk olyan amilyen, gondolkodásunk eredménye, és nem tudjuk megváltoztatni, csak gondolkodásunk megváltoztatásával. Mivel tömegben, városokban élünk, társadalmi korlátok között, ahhoz, hogy a rendszeren változtatni tudjunk, az kell, hogy minél többen higgyünk az objektív valóságban, és ez előidézi a változást, ami hatással lehet az egész emberiségre.

Folytatjuk...

3 év múlva...

2015-06-20T00:54:00.002+02:00

Üdvözlünk minden kedves olvasót!

Egy hosszabb szünet után folytatjuk működésünket azzal a céllal, hogy olyan témákkal foglalkozzunk, melyek tudatunk ébredéséhez, a tudatszintünk emelkedéséhez vezethetnek.

Minden hozzászólást szívesen fogadunk és az adott témával kapcsolatos véleményeket, gondolatokat, építő kritikákat közzé is tesszük. Igyekszünk az információk hitelességét alapul véve közölni írásainkat és olyan bejegyzéseket hozni, melyek hír értéke mindinkább válaszként szolgál kérdéseinkre, nem pedig még többet vet föl.

Jó szórakozást és kellemes időtöltést kívánunk mindenkinek, aki oldalunkra tévedve megismeri nézeteinket világunkról, az azt felépítő anyagról, a folyamatosan fejlődő tudományról, énünk kialakulásáról és tudatunk fejlődéséről!

Csend, szabadság és meditáció

2013-09-15T19:42:00.001+02:00

Az utóbbi idő számomra a csend korszaka. Rádöbbentem arra, hogy a gondolat semmilyen formában nem lehet szabad. A szabadság – akár a szeretet – nem található ugyanis az idő, a múlt-jelen-jövő dimenziójában. A gondolat a múlt visszfénye, és valójában a gondolat számára azért nem megragadható, nem létező a jelen, mert a gondolat mindig a múlt képeivel, szimbólumaival értelmezi azt, ami a mostban van. A mostban azért nincs gondolat, mert a most tartalma élő, állandóan változó, állandóan új, de nem olyan értelemben új, mint ami a múlthoz viszonyítható, hanem olyan értelemben mint ami a gondolat számára a múlt fogalmaival nem megérinthető. Nem megérinthető, mert a gondolat az időhöz kötődik, azon belül pedig a jelen bármilyen mozzanata a gondolat számára csak a múltban kap értelmezést. Az elme eme folyamatos mozgása, önigazolása az, ami pedig nem képes a mostba behatolni, mivel annak vansága, valósága csak akkor tárulhat fel előttünk, ha a folyamatos értelmezési, viszonyítási vágy megszűnik bennünk, és a mostban feltáruló valóságot annak vagyunk képesek látni, ami az valójában, és nem annak, amit a gondolat a múlt tükrében az elmével értelmezni képes. Ilyen értelemben a most valósága a szemlélő és a szemlélt eggyé válását jelenti, amikor megszűnik az elme mozgása, és a tudat pedig figyelemmé válik, azzá a figyelemmé, mely többé nem értelmez, nem darabol fel, nem oszt meg a gondolat által, hanem a maga egyszerűségében egyesül a van valóságával, annak egységével. ...

A szabadság csak az elme ártatlanságában tárulhat fel és találhat meg minket, az ártatlanság viszont csak a szabadságban létezhet. A paradoxonnak tűnő ellentét viszont csak a gondolat által folyamatosan megosztott és értelmezett elme számára létezik. Az elme ugyanis önkéntelenül megteremti mindennek a látszólagos ellentétpárját, hogy ezáltal feszültséget teremtsen, és a valóságot belehelyezze a feloldhatatlannak tűnő ellentétek gondolati sorozatába. A gondolat és az elme számára tehát a valódi szabadság elérhetetlen, mivel minden fogalom, minden mozzanat a múlt halott porából kel életre, az élő most utólagos értelmezésére. Arra döbbentem rá, hogy valójában az ellentéteket maga az elme hozza létre, és az elme teremtő ereje az, ami megdönthetetlen pszeudo-valóságot* hoz létre, melybe aztán beletörik, beleroppan, belehal az azt létrehozó ember, az azt éltető emberiség egyénileg, és kollektíve. Egy példát hozok: fény-sötétség. Ezt hajlamosak vagyunk ellentétpárként kezelni, ám ez egy pszeudo-ellentétpár szerintem. Miért? Azért mert a sötétség valójában nem más, mint a fény hiánya. Az egyetlen valóság maga a fény, vagyis a fény hiánya képes megteremteni a sötétséget, de a sötétség hiánya nem hozhat létre fényességet, mert ebben a látszólagos ellentétpárban egyedül a fénynek van valósága. Ugyanilyen pszeudo-ellentétpár a szeretet-gyűlölet. Ha a gyűlölet megszűnik, vajon eljutunk-e a szeretethez? Nem, ha a gyűlölet megszűnik akkor csak egy semleges állapotba jutunk, gyűlölet hiánya nem vezet szeretethez. Sorolhatnám még ezeket a dualisztikus elletétpárokat, melyek kiválóan alkalmasak az elme játékainak a megteremtésére, és egy olyan félelmetes valóság megteremtésére, mely végül elpusztít minket, s mely valóság megdöbbentő módon nem más, mint az emberi elme, és gondolat terméke.

Ha a teljesség megismerésére törekszünk, akkor el kell jussunk oda, hogy felismerjük az emberi elme és gondolat, gondolkodás határait. Nem megtagadni, hanem meghaladni kell mindezt, vagyis létezése tudatában arra használni, amire való. Egyszerűbb azonban meghatározni azt, amire nem. Ez pedig a mostba, a teljességbe, a választás nélküli tudatosság állapotába való belépés. Ebbe az állapotba ugyanis nem juthatunk az elme, a gondolat segítségével, és az akarat sem alkalmas arra, hogy a most állapotába juthassunk. Az elmének teljesen ártatlanná kell válnia mindehhez, és minden gondolat, akarati tevékenység – mely az elme műve – eleve alkalmatlan erre. A most az az állapot, melyet nem birtokolhatunk, mely csak a tökéletes szabadság és ártatlanság állapotában köszönhet ránk. Ebbe az állapotba pedig nem vezet semmilyen út, semmilyen módszer, mert bármilyen út, bármilyen módszer a gondolat műve, a múlt terméke, a halott pedig nem léphet be az élő valóság szentélyébe. Nem mi választjuk a most állapotát, hanem a most állapota választ minket.

A meditáció – túl minden vallási, filozófiai, teológiai stb. értelmezésen – számomra a figyelő eggyé olvadása a megfigyelttel, a most ránk találása, amikor megszűnik bennünk a gondolat mozgása, az a kiüresedés melyben a semmi mindenné válik, és a minden semmivé lesz. Ez az állapot nem idézhető meg, ez az állapot nem kényszeríthető ki, semmilyen gyakorlat, semmilyen módszer, semmilyen út nem vezet hozzá, mert minden út, minden módszer, minden gyakorlat a gondolathoz kötődik, a gondolat pedig a múlt terméke, azé a múlté amely a most élő valóságába nem léphet be. A most élő vanságát a gondolat, az elme nem ragadhatja meg, nem ragadhatja ki, el, nem kebelezheti be, mert ezáltal birtokolnia kellene, a most valósága viszont csak a feltétel nélküli szabadságban, az ártatlan figyelő számára tárulhat fel és létezhet. Ahol megszűnik az elme ténykedése, ahol elhal minden gondolat, ott elemi erővel képes felragyogni a most valósága. Áldás ez, ajándék, mely a szabadság és a szeretet, az ártatlanság kiteljesedése, egyesülés minden létező valóságával. Visszatalálás önmagunkhoz, de nem az elme, a gondolat maga teremtette, kusza, kaotikus, látszatvilágainak útjain, hanem minden gondolaton túl, ahol a létezés és a nemlétezés látszólagos ellentétpárja hamuvá nemesül, mivel nincsenek többé emberi fogalmak, képek, szimbólumok a valóság tartalmainak a megnevezésére.

__________

(* a pszeudo-valóság alatt azt az ál- illetve látszatvalóságnak, illúziónak vélt valóságot értem, mely valójában nem létezik, de amelyet a gondolat az elme teremtő erejével hoz létre és tart fent, és amely valóság képes fizikai formát, testet ölteni. Ez a megszilárdultnak tűnő, ám valójában folyamatos változásban lévő fizikai valóság viszont – a gondolat, az értelmező elme tevékenysége által – állandó feszültségben, ellentétben áll a dolgok valódi természetével, azzal az osztatlan egységgel, amelyben a dolgok, a létezők valójában nem egymással ellentétbe állítva, hanem egymás mellett, egymást kiegészítve, EGYben, együtt léteznek.)

Írta: a MÁSik TE / F.J.T.

forrás: Puritán Szájbersarok

Időben vagyunk!

2012-03-14T20:35:00.002+01:00

Mindenkinek, aki most él a világban éreznie kell, hogy valami változóban van, ez nem vitás. Még a legmaterialistább, legszkeptikusabb ember is a saját bőrén érzi ezt a változást, legfeljebb máshogy nevezi el abból a szögből, ahonnan ő tekint rá. Csakhogy magát ezt a folyamatot definiálni, ennek olyan jelentést adni, ami valóban közelebb visz minket ahhoz, hogy együtt tudjunk mozogni a változással nagyon nehéz, hiszen e téren nem nagyon vannak kapaszkodók, vagy amik vannak, bár igen tetszetősek, látványosak, figyelemfelkeltők, de veszélyesek: egy adott magasságban ugyanis, ha kiesnek a falból, nyakát szegheti, aki ebbe kapaszkodott. Hajlamos az ember arra, hogy ha valamit nem lát át, nem ért meg, akkor "kitalálja" az adott dolgot, majd ezt a kitalációt idővel tényként kezelje. Legjobb példák erre azok a filmek, irodalmi vagy egyéb művészeti alkotások, ahol az alkotó utólag kijelentette, a művének tulajdonított jelentés benne fel sem merült. Csakhogy addigra már a meg nem értett mű magyarázói annyira elhitték saját kitalált teóriájukat, hogy magával a mű alkotójával szállnak vitába mondván: lehet, hogy nem tudatosan, de mégiscsak azt akarta kifejezni, amit ők belemagyaráztak az alkotásba.

Én azt gondolom, nagyjából így állunk a mostani változáshoz is: többféle magyarázat létezik arra, hogy pontosan mi is történik ma a világban, de én egyiket sem tudom teljesen elfogadni éppen azért, mert meggyőződésem, hogy ezek a magyarázatok a filmben szereplők következtetései, amik a maguk viszonyrendszerében helytállóak; de azt, hogy miről szól a film, értelemszerűen nem képesek elmesélni - csak a saját megélt történetükön keresztül, amit azonban a néző tud megfelelően értelmezni. Most a teljesség igénye nélkül megemlítenék pár divatos elméletet, s utána megmutatom az én magyarázatomból fakadó "szerszámos ládikámat".

Az egyik magyarázat a folyamatot pusztán gazdasági, politikai átrendeződésként kezeli, egyfajta olyan szükségszerű átalakulásként, ami az emberiség történelmében szinte mindennaposnak mondható, s ami csak azért tűnik most valami másnak, mert az információk a világ történéseiről egyidejűleg vannak jelen, s így egyben láthatóak. 2008 őszén vált nyilvánvalóvá mindenki számára, hogy globális méretű változás végpontjához érkeztünk (sokak szerint ez volt a kezdőpont), egy olyan pénzügyi válság jelezte ezt számunkra, ami a mai napig nem ért véget. Ennek ellenére több helyen olvastam időközben olyan utalásokat, amik azt sugallták, hogy a 2008-as folyamat véget ért, majd újra elkezdődött: mintha ez a válság akár egy napra is megoldódott volna, de a sugallat a lényeg: nincs itt semmi baj, semmi extra, semmi világrengető! Ez a szemléletmód számomra nagyon tetszetős, mert józan és logikus, csak az a baj, hogy ugyanolyan vakhiten alapul, mint az összes vallás, csak ezt "racionális szkepticizmusnak" nevezik. Vannak felkent papjai, és elég nagy és egyelőre büszke nyája. Ez a vallás abban hisz, hogy ez az egész világ, amiben élünk, a nappal, a földdel, az égen a csillagokkal, a technikai vívmányokkal alapjaiban állandó, mert eddig ezt tapasztaltuk meg és akkor ez így is lesz. Vannak ugyan változások a felszínen, de az, hogy a nap holnap is felkel, csak elméletileg kétséges, gyakorlatilag egy száz százalékra tehető bizonyosság. "Az élet megy tovább, az élet nem áll meg" - ez e vallás jelmondata, úgy is mondhatnám, miatyánkja. Azonban a dologgal jelen pillanatban az a bibi, hogy bár az élet valóban megy tovább - ezt én magam is vallom -, de nyilvánvalóan egy váltóhoz ért az a vonat, amire az egyes ember azt mondja: "az életem". Elágazik a sínpálya, s aki olyan nagyon ragaszkodik ahhoz, hogy márpedig a nap holnap is felkeljen az égen, s ez az egész filmbéli sztori tartsa meg a belső logikáját, e vallás híveként ezt meg is fogja tapasztalni, miközben a nap már régen nem kel igazából fel, hisz az nem is az, aminek ma innen a vászonról gondoljuk, ami voltaképpen egyáltalán nem akadálya annak, hogy egy bizonyos nézőpontból tényleg minden maradjon a régiben. Hiszen nem történik itt semmi, régen is volt ugyanennyi katasztrófa - e vallás hívei nem átallnak hosszú órákat szentelni ennek bizonyítására -, válság is volt, háború is, és lám, az élet megy tovább. Aki látta a Hatodik érzék vagy a Más világ című filmet tudja, hogy nagyjából mit jelent az, hogy valaki meghal, és ezt egész egyszerűen nem veszi észre. Van ilyen, ezt én is vallom, hiszen a különféle tudati síkok egymáson és nem egymás mellett vannak, az elrendezésük holografikus és nem lineáris. Tehát bizony elképzelhető egy olyan állapot - most a mi szempontunkból megfordítva mindezt -, hogy valaki benne marad egy világban, ami már réges-rég nincs is. És hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a film sosem ér véget, ennek egy történethordozó esetében nincs értelme, hiszen a Mátrix című film mindig is lesz. De a történet véget tud érni és időről időre véget is ér. Aki nem éli meg a történet végét, az csak az lehet, aki ott maradt a filmen Neoként vagy Trumanként, és nem is "érti", hogy mit jelent a saját megélt filmbéli életére nézve az a kijelentés, hogy "ez a film". Ha Truman kiszabadult a filmből, akkor itt van köztünk, a Jim Carrey által megformált figuráról ez azonban, azt hiszem, eddig még nem mondható el. Ő kiszabadult a filmbéli mátrixból a filmbéli valóságba - és ott maradt. Számára nem ért véget a film, mert nem érti meg egy történeten belül, mit jelent az, hogy a "történet vége", hiszen ehhez a saját történetét kéne kívülről látnia, csakhogy épp ez nem megy neki. ...

S el is érkeztünk a másik elmélethez, ami az előzőnek kistestvére: a változást az összeesküvés elméletekkel magyarázók táborához. Ez a magyarázat csak abban különbözik az előzőtől, hogy Truman a Truman Showból kiszabadulva egy politikai thriller díszletei közé lép, ahol titkosügynökökkel kell felvennie a harcot a világ megmentéséért. S ha én azt mondanám neki, hogy állj már meg, barátom, egy pillanatra, lihegd ki magad, higgadj le, és gondold végig: ez csak egy film! - akkor okos fejével biccent, s közli, bizonyára, de ne tartsam fel ilyen butaságokkal, mert neki azonnal le kell számolnia a sötét erőkkel. Nem érti meg, hogy mi a különbség az ő és az én felfogásom között, s ezért az én nézőpontomat is behúzva a film történetébe, az teljesen torzultan jelenik meg. Vagy én is titkosügynök vagyok, vagy csupán valaki, aki mondja a magáét, ami egyáltalán nem érdekes, mert semmit nem ad hozzá a politikai thrillerhez. Rengeteg embert beszippant most ez az erő, ez az elterelő hadművelet, s ez így van jól; én is ezt tenném rendezőként, ha valóban dicső véget terveznék katarzissal a színpadon vagy a vásznon: a látszólagost és a valódit bizony jól összekutyulnám, persze megtévesztésül elválasztva a "bizonyosan nemtől", hiszen a katarzis mindig egyfajta meglepetéssel is szolgál. Tegnap olvastam a következőket: hamarosan eljön az ideje, amikor végre a világ megszabadul a gaz illuminátus elittől, és eljön a szabadság aranykora. Állítólagos letartóztatások utalnak erre. Kérek mindenkit, aki még velem tart, hogy álljunk meg egy pillanatra, és nézzünk körül csak a legszűkebb ismerősi körünkben! A szomszédok, kollégák, rokonok, iskolatársak kis kupacában! Eltakarodik az embereket megmérgező, valóban gyakran illuminált elit, ez idáig rendben. És? Kérdem én, az ember, ez a gyarló, ösztöneitől vezérelt, bizonyos egyedeit tekintve inkább állatias tulajdonságokkal rendelkező létező ekkor élvén a szabadságával, nyomban felmagasztosulna? Soha többé nem venne értelmetlen kacatokat magának, mert erre pusztán az illumináltak kényszerítették. Mert ők nem egy emberi igényre adtak választ a hatalmukkal, hanem ők igényt teremtve eltorzították az alapjaiban csodálatos embert. Ugye, ezt senki sem gondolja komolyan? Maguk az emberek tették őket oda, ahol vannak, és a mai napig az emberek tartják őket ebben a helyzetben, mert nekik kell ez az erő ott, ahol van! Mint ahogy azt sem gondolhatja senki komolyan, hogy ez a hirtelen rabságából felszabadult emberi lény a belső törvényeknek engedelmeskedve, mostantól ún. "közlekedési táblák", rácsok, zárak, rendszabályok nélkül csodás békében élne egymással, s nem követelne magának azonnal egy újabb, később a fejére növő vezért, hisz a falka vezér nélkül szétesik. Van olyan ember ma a földön, aki komolyan gondolja, hogy a világ legnagyobb problémája ez az úgynevezett vezérkar, s aki nélkül az emberiség önmagában egy ma született bárány? Tényleg van olyan valóban e világban élő ember, aki elhiszi, az emberek az illumináltak nélkül úgy élnének, mint a kisangyalok? Nem bántana, nem verne át többet senki senkit, nem lenne az emberek zöme a teste lecsúszott rabja, megszűnne a zaj, a töméntelen állatkínzás, a természet pusztítása? Épp a minap láttam szomorúan, hogy egy köztér épp pompásan kinyílt gyönyörű barkafáját egy ránézésre teljesen kedves, hétköznapi párocska vadállat módjára csonkította szinte halálra, csakhogy pénzt csináljon még ebből is. Ez biztos az elit miatt van így? Egyáltalán a pénz mint rendszabályozó eszköz, nem véletlenül az ember alaptermészetének szükségszerű velejárója? Én még olyan kutyát, amelyik követeli a pórázt, nem láttam. Ha nem lenne elit, az emberek egy mozdulattal fegyelmezetté válnának, eldobnák az élvezeti cikkeket, amire a csúnya illuminátusok szoktatták rá őket, és nem a saját örömtelen lényük? Soha többet nem alakulnának lélekgyilkos, energiavámpír szekták, egyházak, nem lenne több bank, agybutító film és tévéműsor, megszűnnének a szellempusztító bulik, állatviadalok és maffiaháborúk, betörések, lopások és közlekedési balesetek, eltűnnének az egymást furkáló kollégák, szomszédok, az elhagyott csecsemők, a megvert és éhező gyerekek, a megcsalt szeretők; nem lenne több becstelenség és fösvénység, irigység és restség, rendetlenség és mocsok. Nem lenne több kóbor állat az utakon, megkínzott cicák, madarak, rovarok; minden gyerek azt tanulná otthon, hogy nem te vagy a középpont, és minden jópofa, az illumináltak befolyása révén liberálissá vált apuka rászólna a hangoskodó gyermekére még a gyerekelőadás alatt is, hiszen most már felmagasztosulva megérti: az előadót is megilleti ez a minimális tisztelet, s az, hogy ő megvette a belépőjegyet, még nem jogosítja fel arra, hogy mások szórakozását megzavarja. Soroljam még? Aki itt él a földön, pontosan tudja, hogyan viselkedik az ember. S aki nem így viselkedik, már pontosan tudja, hogy ahhoz, hogy ő e fölé emelkedjen, nem kellett lámpavasra akasztani három részeges politikust, netán gyógyszerfüggő celebet, mert a változást önmagában hozta létre akasztásos, letartóztatásos jelenetek és külső ellenségkép nélkül, a saját démonaival megharcolva. És akkor ő bizony nem a fenti módon él, neki nem kell sem stoptábla, sem buta törvénycikkelyek, hogy ne ártson senkinek, mert a törvény benne öltött testet. Aki megküzdött a démonaival ott bent, az határozottan vitális, egészséges, magabiztos, kedves és őszinte - és eszébe sem jut, hogy ennek valós megélésében őt pár zavaros tekintetű illuminátus meg tudná akadályozni. Ha e harc után valaki találkozik önmaga jobbik énjével - illuminátusok ide, illuminátusok oda -, nem fog többet félni, mert tudja, nincs mitől, hisz a valós ellenség legyőzetett.

Van ennek a felelősségáthárító elméletnek egy vadabb bátyja, amikor azzal a magyarázattal próbálja az ember a saját faját erkölcsileg megvédeni, hogy azt állítja, egy másik, földönkívüli faj elitvezetése az, aki tudati manipulációval sakkban tartja az amúgy csodálatos embert. Itt már egy sci-fi thriller díszleteibe kerültünk, aminek az eszmei mondanivalója szerintem az, hogy bár ez az idegen faj sokkal intelligensebb az embernél, de a szíve az érző emberéhez képest kőből van. Magyarán gyarló az ember, de a szíve a helyén van ehhez a szívtelen elithez képest. Hát nem tudom, megint szerintem nézzünk körül a saját környezetünkben, ahol valószínűleg nem annunaki vezetők ütöttek tanyát. Kedvesek néha az emberek, nem vitás, próbálnak tényleg jobbá lenni, önmaguk fölé emelkedni, de sajnos a mindennapok talaján ez még azért elég bicegősen sikerül. Elég csak beülni az autóba és végigmenni Budapest utcáin, s ez a szép nagy szív valahogy szertefoszlik az ember szeme elől útközben. Amikor két kicsi gyerekkel, kiskutyával sétálgat az ember egy kellemes erdei sétányon, és a lefelé száguldozó, fekete kezeslábasba öltözött rovarsapkás bringások szabályszerűen lesodornak kutyát, gyereket az útról, én nem látom ezt a nagy szívet. Amikor a régi, nem épp hivalkodó autómat végigkaristolja feltehetően nem az annunaki elit a kulcsával, én nem látom ezt a vörösen dobogó szívet. Amikor a műemlékházakkal teli kisvároskám frissen felújított házait ellepik a graffitik, én nem látom ezt a szívet. De akkor sem látom, amikor a szeretetrezgő társaim nekem esnek, és vicsorgó kutyaként marnak ahol tudnak csak azért, mert valamit máshogy gondolok, mint ők és ezt megfogalmazom az állítólagos szólásszabadságára oly büszke világukban. Állatias viselkedésnek tartom az "én kutyám kölykének mindent szabad" szemléletmódot, valamint - bocsánat érte -, de a nagyon sokszor összezáró, másokat kirekesztő nagycsaládok olaszos maffiaszeretetét, ezt a nyájjellegű érzelmi védelmet - és ezt is sorolhatnám a végtelenségig. Persze vannak nagyon megható emberi pillanatok is, de ha alaposabban megvizsgáljuk ezeket, elég sokszor kell csalódnunk a motivációt illetően. Mert akinek tényleg a helyén a szíve, az az embertársai durvaságától szenved leginkább, ezekhez képest egy láthatóan zavaros tekintetű politikus csak kedves, szőrös tengerimalac. Én legalábbis így látom, azaz épp fordítva, mint ahogy azt mondjuk aThey Live című film megmutatja: van pár, valóban embernek nem is igazán nevezhető csodás lény a földön, aki segíteni jött e fajnak egy minőségibb életet élni, s aki igencsak megszenvedi ezt a kis időt ebben a közegben. Egyáltalán nem gondolom, hogy ezt a világot és a most "átlagembernek" nevezett létezőt bármilyen földönkívüli faj tette ilyenné, vagy ha igen, akkor a probléma ismét meg van oldva: te ne légy ilyen, és szabad vagy. Hisz ha igaz az a teória, amit félig-meddig tán magam is vallok, egy csöppnyit azért életszerűbben elképzelve, hogy a félmajom megkapta egy földönkívüli faj genetikai kódját, és ebből lett az embernek nevezett hibrid, akkor ez a magasabb rendű faj csak szépet és jót plántálhatott a primitív, barbár félmajomba. S ekkor a lehetőség adott is az ember számára, hogy önmaga állatias természete fölé emelkedjen, hiszen ekkor minden magasabb rendű eszme, az emberre jellemző mély érzelemvilág is e fajtól származik, s nem lehet az ő számlájukra írni ezt a sok rémséget, nem? Vagy ez egy gonosz faj volt? Rendben, nézz meg egy csimpánzt a maga érzelemvilágával, kultúrájával, oltsd bele elméletben egy gonosz érzéketlen faj genetikai kódját, és tedd fel a kérdést: a sok szépséget és csodát, amit az ember létrehoz, ugyan melyik genetikai kód indukálja? A gonosz fajé? A majomé? Az egész teória egy, a saját logikájával önmagát kivágó bugyuta elmélet meglátásom szerint. Ez, és a másik összeesküvős elmélet még azt is állítja, hogy az úgymond elit emberei mérgeznek minket: vegyi csíkokkal, halálos vírusokkal törekednek az emberek kivégzésére. Félkába, alkoholista, identitászavaros zenészek, tévés műsorvezetők üzengetnek nekünk tudatosan ezt-azt, segítendő vagy épp megvezetendő minket. Most erre mit lehet mondani: aki ilyen agyalágyultságokban akar hinni, szíve joga, csakhogy ettől még semmi sem fog változni az életében. Mert megint ezzel nem mond ki mást, minthogy szörnyű külső erő hatása alatt áll, s az egyetlen, amit tehet, hogy utálkozik, fél, fegyverkezik, valami rémségre készül azzal áltatva magát, hogy segítséget tud nyújtani másoknak azzal, hogy "felnyitja a szemüket". Figyelemelterelés a lényegről, semmi több. Zavaros elmélet egy cseppnyi igazsággal meghintve. Ráadásul ezek az úgynevezett "kontakták", üzenetátadók annyi belső ellentmondásba keverednek az avatottabb szem számára, hogy már önmagukat teszik e buta komédiához méltón nevetségessé, ami elől egyre szánalmasabb színjátékokba kell menekülniük azt sugallva, ellentmondásos zagyvaságuk csupán veszélyeztetettségük, netán kiválasztottságuk eredménye. Csak a saját véleményemet hangoztatom nyilvánvalóan, de engem ezek eddig még nem igazán tudtak meggyőzni a maguk úgynevezett igazáról, ami nem jelenti azt, hogy mást sem. S látható is, hogy ezekben az elméletekben már megjelennek az erőteljes spirituális vonások is, ennek a Csillagok háborújához méltó galaktikus díszletnek megfelelően: Vénusztól a csillagközi flotta kapitányáig, szegény Márián és Jézuson át itt mindenféle erő, istenség, entitás és kozmikus hajóskapitány üzenget, ráadásul több szólamban, sokszor - persze tisztelet a kivételnek - teljesen ellentmondó, zagyva, s nyilvánvalóan az emberi logika által diktált üzeneteket, aminek a két legfőbb eleme az embernek kijáró éteri simi-simi, és az ellenségkép további esztelen táplálása. Földalatti bunkerek, katonai akciók, furcsa repterek, vatikáni sötét titkok: mind-mind biztos helytálló feltételezések a történeten belül, de megoldást továbbra sem nyújtanak annak, aki túl akarja élni a történet végét, s nem akarja megélni egy filmes dobozban, hogy ez a film mindig is volt és lesz, hanem új történetet akar folytatni más hordozóközegen. Ugyanis a mozi a mindenség, az az örök, s nem az egyes filmek.

S akkor végezetül vetnék egy pillantást a fenti kést fenő bátyuska gyönyörű nővérére: ez az az elmélet, amelyik ezt az egész változást pusztán spirituális síkon szemléli. Épp tegnap hallgattam meg erről egy igen szép és szívhez szóló előadást. Csakhogy ez a magyarázat is sokszor a film sztorijából, annak valóságosságából indul ki, és bár a vásznon túlra veti tekintetét, de a történet logikáját alapul véve, ráadásul nagyon ritkán használva a valós teremtőerőt a változással történő harmonikus együttmozgást elősegítendő. Azt felejti el néha ez a szép nővér, hogy minden új dolog egy hiányból keletkezik. Minden: egy vers, egy rajz, egy étel, egy ház. Abból keletkezik, hogy van egy hiány, aminek az antagonistája maga a létrejött új dolog, a "mű". A hiány az az alap, amire építkezni tudunk, a házat csak oda lehet építeni, ahol nincs ház, azaz a házhiány helyére. Ha egy tányért rakok az asztalra, akkor a tányér megjelenésének pillanatában az asztalon létrejön a tányérhiány, mert ez az a "hely", ahová a tányért rakhatom. Másként megfogalmazva: ha van egy tányér az asztalon, az azért lehetséges, mert ezzel egy időben ugyanott van az asztalnak egy tányérhiánya is; ezt, ha elvesszük a tányért, azonnal meg is láthatjuk. Az egész fizikai illúzió a hiányokon alapul, a fűszálak közti fűhiány teremti a pázsitot, hiszen a fizikai forma egy olyan rendszer, melynek a határai épp a "nem rendszert" hozzák létre a rendszer körül. Minden zárt forma feltétele a zárt forma hiánya, azaz maga a tér, ahol a formát értelmezni tudom. S ez igaz az adott formán belül is, hiszen azt ugyanilyen van és nincs bináris rendszer alkotja. A hiány se nem rossz, se nem jó, de feszültség. Maga a hiány az egy erőteljes energia, ami a dolgokat összetartja és mozgásba lendíti, épp azért, mert lényegében az egész mindenség egyetlen minőség, és ennek részletezése, szétválasztása állandó feszültséget indukál. Ezt a legszemléletesebben a lufival lehet megmutatni, amit az tart feszültségben, azaz egyben, hogy a levegőt, ami egy, szétválasztom, és az összetartani igyekszik. Tehát ha én egy új minőséget szeretnék létrehozni akár magamban, akár a világban, ez hiány, feszültség nélkül nem kivitelezhető. S sokszor azt látom, ezek az elméletek épp ezt akarják valahogy kikerülni, abban a tévképzetben létezve, hogy az, ami jó, az erőtlen. Az az ember, aki bambán, bárgyún mosolyog a világra azt mantrázgatva, hogy minden úgy szép és jó, ahogy van, az semmi újat nem fog létrehozni magában, mert a lufit csak ernyedten lengeti, nem feszíti ki a gumit, mert rossznak ítéli meg a feszültséget. Épp ezért vagyok alapvetően a konstruktív tagadás híve, mert azt tapasztaltam meg, ez a leghatékonyabb motor. Volt idő, amikor magam is úgy véltem, hogyha csak a szépre és jóra gondolok, akkor velem is csak szép és jó történik, ami bizonyos értelemben így is van, csakhogy ez az állapot hasonlatos ahhoz, amikor az ember leállítja a motorcsónakot és kellemesen ringatózik a vízen, sütteti a napon a hasát élvezve, hogy a folyó sodrása viszi, amerre neki jólesik. Csakhogy amikor "idő van", akkor nem lehet leállított motorral lebegni a vízen, és a motor bizony hullámokat gerjeszt, hangos és büdös. Ez a természete. Az erő szimbóluma nem a rózsaszín plüssnyúl, hiszen a változás egy hihetetlenül erőteljes folyamat, s ott bizony nincs rózsaszín nyugalom. Szinte másról sem szól ez a blog, mint annak az ilyen-olyan bemutatásától, hogy ha én egy magasabb síkra szeretnék lépni, mint ahol vagyok, el kell tolnom magamat a talajtól, amin állok. S ezt sokan valami rossz dolognak tekintik, s erre mondtam azt szintén többször: tudom, hogy az, amit csinálok, csúnyának tűnhet, mert azt a közeget rugdosom, amiben vagyok. Azonban nekem az a célom, hogy kihúzódzkodjam a medence szélére, felnyomjam magam és kiüljek, talán majd visszalógatva a vízbe a lábam, s ez anélkül, hogy ne rúgjak párat a vízben, nem megy. Ezt próbáltam meg a magam módján pár cikkel lejjebb megmutatni: azzal, hogy ha simogatom a vizet, s azt mondogatom, de hisz ez olyan finom, selymes, lágy és kellemes, igazán jót teszek magamnak, amennyiben még szeretnék benne ázni egy darabig, de igen rosszat teszek, ha az a célom, hogy kiüljek megszárítkozni a napra. Aki erre a közegre, világra azt mondja, hogy csodálatos, még nem hűlt le eléggé, ahogy gyerekkorunkban mondták, még nem "lila a szája", ami valószínűleg egyet jelent azzal, hogy bár sokkal kedvesebb fürdőzőként, mint az egymást a víz alá nyomó társaik, de a medencében marad strandzárás után is.

S miután én már utaltam régebben arra, hogy kiürítettem és ezzel felújítottam a konyhámat, illetve azt gondolom, hogy sikerült átlépnem egy tudati kapun, átjárón, most megmutatnék pár olyan konkrét dolgot, ami már nem arról szól, hogy mit nem, hanem végre arról, hogy mit igen, és azt hogyan - persze a tagadást nem mellőzve, anélkül ugyanis ez továbbra is lehetetlen számomra, valamint erőteljesen kiemelve, ez csak az én egyéni véleményem: csak azt írom le, hogy én mit mondogatok magamnak a belső munkám során.

Kezdjük azzal, ami a legizgalmasabb, s ez a 2012-es dátum. Nem vagyok se próféta, se jós, ám pár dolgot látok egy adott módon, s ezt mint egyéni véleményt szívesen megosztom. Azt gondolom, semmiféle III. világháború nem fog kitörni, egyrészt, mert már rég kitört, másrészt, mert a történelem bár ismétli önmagát, ám ugyanakkor variálja is a fő motívumokat. Semmiféle atomháborútól tehát nem kell tartani, a magam forrásától is így tudom, és minden ezt támasztja alá: ennek a mai világban éppúgy nincs értelme, mint lúdtollal írni. Aki látja, hogy a III. világháború jó négy éve már zajlik, az pontosan tudja is, hogy ez se nem stratégiai, se nem technikai, hanem ideológiai csata, ahol nem a tested van végveszélyben, hanem a lelked. De az nagyon. A légvédelmi szirénák nem arra figyelmeztetnek, hogy vigyázz, bombatalálat érhet, hanem arra, hogy vigyázz, eltérítenek, megtévesztenek, és nem fogsz kilépni az illúziók világából! S most nem pincébe kell lerohanni menedékért, hanem a lényed legmélyére, s apáink, fiaink és most már asszonyaink, lányaink sem a fronton küzdenek, hanem hatalmas monitorok előtt ülve. Rengeteg már az elveszett lélek mindkét oldalon, ezt próbáltam megmutatni a fentiekben, azokról nem is beszélve, akiket már a háború legelején letarolt a tévé-rádió-nyomtatott sajtó alapú fogyasztói társadalom sorozattüze. Nos, én azt gondolom, ez a világháború ér véget 2012-ben, mégpedig úgy, hogy a sín elágazik, s a kék vonat balra megy, a piros meg jobbra - csakhogy a kamera, amin keresztül a tudat nézi önmagát, a piros vonatra van felszerelve. S ettől még a kék vonat is fut tovább egy fraktál alsó elemeként, pont úgy, ahogy az óvodás lényed is létezik, hiszen anélkül te sem léteznél, jóllehet ezt az "akkori ént" nem tudod önállóan, a maga tiszta formájában megélni már, csupáncsak a mostani lényeddel együtt. Akik elvéreztek a csatában, már csak egy magasabb tudati egységben létezhetnek önálló tudat nélkül, hisz épp ennek lehetőségét vesztették el a háborúban a bombatámadások során. S ebből következik a számomra legérdekesebb felfedezés, hogy úgy lesz úgynevezett világvége, hogy közben nem lesz. A kettő együtt manifesztálódik. Ugyanis a piros vonat szép lassan elhagyja ezt az állomást, a váltón áthaladva jobbra kanyarodik, és egyetlenegy változás lesz, amit az "én" megtapasztalhat: más lesz a táj. Ugyanúgy egy vonatfülkében fog ülni, mint eddig, magyarán ekkor már nem az "én" változik át (mert ezt még az állomás előtt elvégezte), hanem a közeg. Ezért mondjuk, hogy most nem kell meghalni, bekövetkezik a tudat halála a mostani életen belül: meghalni és újjászületni, ez konkrétan most történik számos emberrel ebben az álomban. Sokan tiltakoznak ez ellen, de az én világnézetem alapján ebben sem ellentmondás, sem pedig lebegő miszticizmus nincs, hanem abból teljesen logikusan kikövetkeztethető tény. A halál amúgy is olyan fura dolog: sosem éled meg halálként, az csak álomepizód-váltás, de miután Te, az álmodó nem ébredsz fel közben, egy kis álomnélküli állapotot szinte azonnal követ az újabb álomfázis, s a köztes időt szinte nem is érzékeled, mert a tudatod nem váltott szintet. A halottak nagy része tényleg nem tudja, hogy meghalt, csak annyit tud, hogy nem tud valamit, amit mintha valaha tudott volna. Határozottan érzem ezt afféle megfoghatatlan emlékként, elég vacak érzés, pont olyan, mint amikor nem jut eszedbe egy név, csak most valahogy te magad nem jutsz eszedbe önmagadnak - s ekkor zavarodban "visszajössz" az álomba. Ha a halál után bármit jobban tudnál, mint életedben, akkor az azt jelentené: felébredtél az álomból - csakhogy az már nem halál, mert az ébredő nem élheti meg az álomalak halálát, ez lehetetlenség, mivel a két tudat egy. Vagy itt van, vagy ott: ha felébredsz, nem halhatsz meg. Ennyi ennek a logikája. Azt, hogy én meghalok, nem tudom most sehogy sem értelmezni, mert tudom, az énem már annyira nem ragaszkodik ehhez a közeghez, azaz annyira nem kell neki ez a díszlet ahhoz, hogy megtartsa önmagát, hogy amint elszakad a zsinór, azonnal a helyére repül a tudatom, de ez nem halál, mert mire ez megtörténik, én már rég ott leszek és nem itt. Mire levetem ezt a testet, ezt a nehéz posztókabátot, én már addigra rég nem leszek abban benne, mert kemény munkával kibújtam belőle és panyókára vetettem, netán már a karomra terítettem. S csak lerakom egy székre, ha eljön az idő, ám ekkorra már nem élek meg semmiféle úgynevezett tudati változást, maradok az, aki a kabáttal a kezemben voltam. S ez azért nem evidencia, mert nagyon-nagyon sok ember egyáltalán nem képes önmagát meghatározni, nemhogy e közeg nélkül, de van, aki már áram nélkül is bajba kerülne e téren. (Nem biztos, hogy most ezzel tisztában van, de csak azért, mert most még van áram. Meg lesz ennek is a maga jelenete a filmben, jeleztem már és miután ez a jelenet bele van írva a darabba, nem is marad el.) Az ilyen ember számára természetesen van továbbra is halál - persze a film történetéből kiindulva. Azonban ha ez így van, mármint, hogy most nem lesz úgynevezett halál, ennek van egy sajnálatos következménye, mégpedig az, hogy az átmenet egy darabig valami irgalmatlanul lassan megélhető az álomalak szempontjából nézve, bár a folyamat persze önmagához mérten folyamatosan gyorsul, hisz maga az ébredés az csak egy pillanat lesz. Ez most a félálom állapota. És 2012-ben a tudat felébred, az átlépés befejeződik, az álom véget ér. Még egy darabig nagyon erőteljesen jelen lesz a történet, az összes szereplő még sokáig "élni" fog, a helyszínek, az események valósága megmarad, de már az álmodó tudatában tudatosan. Hogy ez mit jelent erre a fizikai világra nézve, most eléggé megfoghatatlan: én azt gondolom, hogy a dolog úgy fog festeni, mintha a világ kettévált volna, és ezen a mostani világon lesz egy új világ, ami mint egy dimenziókitüremkedés jelenik meg. Pontosan úgy, mintha egy sík rajzra rávetítenéd ugyanannak a rajznak térbeli holografikus képét. S ekkor a sík rajz a térbeli formák alapjává válik. Lesz még a régi világ, ahol minden ugyanúgy történik, mint eddig, csak már egy alacsonyabb szinten, mert a szemlélő tudat ezt egy olyan pontból nézi, ahonnan már pontosan tudja, ez mind valójában benne zajlik, s idővel a régi világ elemei számára ő nem is lesz érzékelhető - és ekkor szép lassan átléphet egy másik anyagi valóságba, amit meg fog előzni pár nap amolyan tudati sötétség. Ez annyira természetes dolog lesz, hogy semmi gondot nem okoz majd, az öntudatod nem veszted, nem veszítheted el, de utólag azt fogod érezni, kiesett az átmenet egy része. Amikor benne vagy, nem fogod tudni, mi történik, utólag azonban érteni fogsz mindent, csak a pontos részletekre nem fogsz emlékezni. Most is ez a helyzet, de ez még intenzívebb lesz, amolyan Seduxen-élmény, aminek lesz pár valóban kieső pillanata. Végig tudatodnál leszel, de utólag hiányos lesz a kép: hogyan is kerültél pontosan ide onnan? Idő és térugrás, pont mint valami tudatmódosító drognál. Minden lépést a jelenben tiszta, megélt tudat kísér, később aztán mégis törheti az ember a fejét: mi történt a sok hiátus alatt. Sok meglepő és váratlan dolog fog bekövetkezni, de végig egy folyamatba ágyazva, úgyhogy nem érdemes semmi nagyon extra eseményre számítani - ennek ellenére hajmeresztő kalandokra kell felkészülni.

S ezt a folyamatot a következőkkel lehet segíteni, könnyebbé tenni az én tapasztalataim szerint: először is el kell választani magunkat érzékileg a testünktől úgy, hogy nem engedjük többet - ahogy én fogalmazok magamban - "cumizni a kisbabát". Szilárd táplálékra kezdjük átszoktatni, persze csak finoman, fokozatosan. Ha bármilyen szenvedéllyel élsz, legyen az fizikai, netán lelki, kezdd el nagyon lassan és fokozatosan, nem nekifeszülve elengedni ezeket! Csak akkor gyújts rá, ha nagyon muszáj, s közben értesd meg a kisbabával magadban, hogy erre már tényleg nincs szüksége. Nem szabad semmiről "leszokni", csak elhagyni az adott dolgot, mint amikor kiesik a koszos zsebkendő a zsebedből a séta során. Nem szabad állandóan enni-inni, ez egy elég lehúzó, s elsőre talán ártalmatlannak tűnő erő. Táplálkozni persze kell, lehetőleg könnyű ételeket, de ez már nem lehet önálló örömforrás, ami nem jelenti azt, hogy ne együnk kulturáltan, élvezettel, csak legyünk e téren óvatosak! Nem véletlenül lett most hirtelen ilyen irgalmatlan divat a gasztrománia, ez egy elég veszélytelennek tűnő, felpántlikázott halálos fegyver a lelkek csatájában a vásznon. S ugyanez vonatkozik az ún. élvezeti cikkekre is, ez csapda, mindenki tudja, de azt már kevésbé, hogy az összes agyonpropagált, a testet előtérbe helyező dolog ugyanilyen ártalmas, mint például a divat. Csak egy példa a sok közül: a sportnak nevezett újkori szenvedélybetegség is csapda. Világéletemben sportoltam, persze kipróbáltam divatsportokat is, s épp ezért tudom, mi a különbség az igazi, a lélek igényeit kiszolgáló testedzés és a ragacsos lehúzó testimádó divathóbortok között. Karatéztam hosszú évekig, ami elsősorban a lelkemet erősítette meg, a testem ereje csak amolyan melléktermék volt, s jártam aerobicra is, ahol a lelkem éhezett, szenvedett s sorvadozott. Ahhoz, hogy te mindennap mozogj, nem kell se edzőterem, se személyi edző, se semmi: nézz körül a természetben, erre normális életvitel mellett semmi szükség. A test egy eszköz, s nem pedig cél. Nem törhet ki a ceruzánk hegye amíg írunk vele, de öncélúan farigcsálni nem ajánlatos.

Nem szabad bedőlni annak a propagandának sem, ami azt hirdeti: neked jár a jólét, a boldogság, és csak azért vagy a földön, hogy élvezd a léted minden percét! Én azt gondolom, a jólétért, a szabadságért, a boldogságért meg kell önmagunkban dolgozni, ezeket sem kint kell megvalósítanunk elsősorban, hanem bent, mert így tudjuk magunkkal vinni. Az élet nem feltétlenül attól szép, hogy könnyű, mint ahogy a legveretesebb irodalom is sokszor ezerszer több gyönyörűséget ad az olvasójának, mint egy lingyi-langyi kis lektűr. Én azt vallom, azért vagyok itt, hogy tökéletesre csiszoljam a lényem, s nem azért, hogy végigbulizzam az életem, ami nem jelenti azt, hogy összeszorított foggal, fancsali pofával járkálok a világban, sőt: épp a "feladatom" tudatában tudom még a legkomolyabb drámákat is viszonylag derűsen fogadni. Szép a világ, bár meggyőződésem, hogy van ennél szebb világ is, klassz az élet, nem vitás, nagyon jó dolog egy nagyot kirándulni gyerekkel és kutyussal, biciklizni a folyóparton, majd egy nagyot úszni, jó filmeket nézni, csodás dolog könyveket olvasni, megenni egy finom ebédet, nagyokat nevetni a barátokkal, együtt zenélni, énekelni: de ha megértette az ember, mi a dolga, ez mind háttérbe szorul, megmarad, de már nem lesz cél. Mint mikor egy ruha valóban a hideg ellen szolgál, mert mínusz 20 fok van, s azonnal háttérbe szorul a divat, ami még egyszer mondom, nem zárja ki, hogy a meleg ruha csinos is legyen, de ha netán nem az, attól még nagyon örülünk neki, hogy van egyáltalán.

Semmiféle pletykába nem szabad belemenni, soha. Pletykának számít a bulvár hírek olvasgatása, a közéleti személyek ügyes-bajos dolgain való csámcsogás, minden személyeskedő eszmecsere, azaz minden olyan tett, ami valakinek az életében történő vájkálást jelenti, még akkor is, ha látszólag ő maga szólít fel erre azzal, hogy az életét kirakatba teszi. Csapda, energetikailag több szintet le lehet esni általa. (Én személy szerint mindenkit óva intenék a közösségi oldalakon való részvételtől is, majd idővel egyre többen rájönnek arra is, miért.) Az úgynevezett "napi politizálás" is pletykának minősül a szememben, elég egy-két ilyen hírt elolvasni jobbról-balról, s azonnal érthető lesz, miért. Én kerülök minden ilyen beszélgetést, vitát, rég nem érdekel már ugyanis ez az egész zoknibábszínház, és határozottan érzem, milyen felemelő, amikor ezt a csámcsogást végleg elengedi az ember. S ez persze egyáltalán nem jelent tájékozatlanságot, hisz megnézem a látványkonyha kínálatát, csak már nem veszem be a kiállított ételeket, mert nem rágcsálok mócsingot. S ugyanez fordítva: érdemes megpróbálni a lehető legészrevétlenebbül élni - csak a lelki próba kedvéért. Csendesnek, figyelmesnek lenni, alapvetően inkább hallgatni, mint beszélni, nem nyüzsögni, fontoskodni, állandóan telefonálni, csetelni, azaz folyamatosan hírt adni önmagunkról. Meggyőződésem, hogy a környezetemben élők egy része azt sem tudja már, hogy létezem, és nem azért, mert maga a lényem jelentéktelen, netán sivár és unalmas, mert nem az, csakhogy épp a karizmám okán nincs szükségem látványos gesztusokra ahhoz, hogy azt érezzem, élek. Én akkor is vagyok, ha a létemről senki se tud: van egy elvem, miszerint csak az a fontos az életemben, csak az igaz, amit egy lakatlan szigeten is ugyanúgy tennék, mint itt az élet színpadán. Ha a lakatlan szigeten nem ennék késsel-villával, akkor ez nem vált a lényemmé. Ha nem írogatnék a pálmafáknak vagy a makimajomnak a szigeten, akkor csak a közönségért teszem, amit teszek, és nem érdemes most sem írnom - és így tovább. Ez a módszer segít lehántani az emberről a felesleges pózokat, hogy még véletlenül se szerepelje végig az életét rossz ripacsként. Őszintén, igaz szívvel, finoman, kedvesen, csendesen, de kritikusan, energikusan, fegyelmezetten és vidáman - valahogy így élem az életem.

Annak, aki tényleg fel akar innen emelkedni, nem szabad többet egy másik ember előtt lehasalnia: nagyon nagy hibát követ el, aki bárki emberfiát ajnároz. S persze az is, aki eltűri, hogy csodálják. Néha előfordul ilyesmi, velem is megtörtént, hogy valaki tényleg csupa szeretetből, tiszteletből önmaga fölé emelt, de azonnal elutasítottam a gesztust, jelezvén: nekem nem lehet képletesen sem kezet csókolni, nem tűröm el. Csapda minden olyan információ, tett, mű, ahol az átadót valami kétes dicsfény övez, ahol rajongók, érezhetően elvárt ajnározók jelennek meg: ez vonatkozik az élet minden területére a sporttól, a művészeten, politikán át, a spirituális életig. Meggyőződésem, hogy aki nem akarja, azt nem rajongják körül, mert olyan légkört alakít ki, ami ezt eleve megakadályozza. Van pár ilyen személyiség a világban, érdemes egy kis összehasonlítást végezni mondjuk a sport területén, az eléggé semleges terepnek látszik e téren - elsőre. Aki ünnepelteti magát (még az is, aki jó szociálpszichológiai érzékkel úgy ünnepelteti magát, hogy közben azt mondogatja: ugyan, engem nem kell ünnepelni, én egy senki vagyok; de azért csak begyűjti időről-időre a számára hasznos, ellopott energiákat) az olyan, mint a fagyöngy vagy a folyondár: azok energiájából táplálkozik, akiket megköt. S csak azokat a lelkeket tudja így csapdába ejteni, akik még mindig nem bírnak meglenni anélkül, hogy valaki előtt ne hajlongjanak. S ezzel nem azt mondom, hogy ne tiszteljük egymást, sőt! No de aki eltűri, hogy leboruljak előtte, már el is veszítette a szememben az okot a képletes leborulásra. Egy egyenes kézfogás sokkal többet jelent számomra a lábcsókolgatásnál. Egy tudatos létezőnek, aki már nem a falka tagja, nem kell vezér, nem kell senki, hisz elég ő önmagának. Inkább légy a magad pásztora, mert így csak magadat okolhatod, ha eltévedsz, és hidd el, az ezerszer jobb érzés, mintha azért kéne magadat okolni, mert tekintélyelvűn másra hallgattál. Bárki bármit mond, még ha okosnak is tűnik, te csak a gondolatát fogadd vagy taszítsd el, az embert soha: ugyanis halvány gőzöd sincs vele kapcsolatban semmiről, semmi mást nem tudsz róla, csak annyit, hogy ő ezt vagy azt gondolja. És pont. Nézd meg a gondolatot, hántsd le róla az embert, s ha ez valamiért nem megy, hagyd inkább a gondolatot is az út szélén, de sose cipelj magaddal kétes alakokat a saját utadon! Aki azt várja, hogy te "vitázz vele" egy ideológiai háború kellős közepén ideológiáról, az energiádat akarja, és épp ezért ne add neki! Én mindenesetre ezt tanácsolom magamnak, és nem is vesztek energiát azzal, hogy a máséra szorulok.

Azonban keress magadnak lehetőleg azok közül, akivel legalább egyszer személyesen is találkozhattál, egy példát: meg kell ugyanis találni egy konkrét energia formáját a földön ahhoz, hogy aztán valóban felfedezhesd ennek forrását, s nehogy a legvégén a játéknak az utolsó próbájánál elbukj! Ennek első lépéseként határozd meg magad, a lényed legmagasabb állapotának jellemzőit! Akár írd le egy papírra. S ha ezzel megvagy, keress valakit, aki épp ilyen, neki nem is kell tudnia, hogy létezel, de muszáj magadat látni egy pillanatra kívülről is! Lehetőleg legyen veled azonos nemű, és ha lehet, azonos korú: meg fogod találni, mert az, hogy meglátod benne magadat egyidejű folyamat, magyarán akkor fogod fel, mi benned a legcsodálatosabb kincs, ha meglátod ezt valakiben kint, s akkor láthatod ezt meg kint, ha feltárod bent. Ez egy nagyon jó trükk, hogy megszeresd magad valóban, hisz tudod, milyen nagyon tudod utálni is magad a másikban, amikor megmutatja neked, milyen vagy, amikor lent vagy a pincében. Most azonban keresd meg a világban a jobbik éned hasonmását, nézd meg, s ha azt érzed, hát valami elképesztő, hogy ő mennyire gyönyörű, azonnal engedd is el az illetőt, csak a képét őrizd meg és tekints most már ezzel a szemmel magadra: fent fog ugyanis tartani pusztán ez a kép, és már nem enged leesni.

Légy fegyelmezett, keresd meg magadban még azokat a pontokat, ahol megtéveszthető, eltántorítható, hazugságra hajlamos, gyenge, netán gyáva vagy! Ebben az érzelmek segítenek a legtöbbet: én magamon úgy mérem le, hol kell erősítenem még magam, hogy figyelek arra, milyen helyzetek okoznak erőteljesen rossz érzéseket bennem. S most már határozottan nekimegyek ezeknek a helyzeteknek, de csak és kizárólag addig a pontig, amíg át nem török egy bennem lévő gátat, és ekkor az egész szituációt egy mozdulattal elengedem, ugyanis nem szabad bennük ragadni, még gondolatban sem. Kicsit harcosabb lettem ennek köszönhetően, mint amilyen lenni szeretnék, de megértettem, hogy önmagammal harcolok önmagam felemeléséért, most nem finnyáskodhatok, csak mert egy-egy nemes küzdelem során begyűjtök, netán okozok pár kék-zöld foltot. Soha a légynek nem ártanék, tisztelek minden létezőt: a dicső harcban nem kevésbé, mint a közös bemelegítés során. Mert bár azt mondtam, háború van, mégpedig világméretű háború, de egy pillanatig sem feledkezem meg arról, hogy egy filmvásznon, s épp ezért az ellenséges erők számomra arra szolgálnak, hogy katartikus győzelemmel kerüljek ki ebből a harcból, s nélkülük nem győzhetnék. Ugyanakkora tisztelet övezi részemről őket, mint a segítőimet, főleg azért, mert tényleg úgy ki tudnak néha hozni a sodromból, hogy az erőből, amit így merítek, hatalmas falakat sikerült már lebontanom puszta kézzel. Száguld a motorcsónak, s ezért kicsit kapaszkodni kell, de szeretem a sebességet, az erőt és a kihívásokat, úgyhogy nincs ezzel semmi gond, mert élni, létezni csodálatos dolog, főleg, ha süt a nap és süvít az ember arcán a sebességből származó friss levegő.

S végezetül lásd egyben az új életedet! Kezdd el most már inkább ezt látni, mint a romokat, amiből kinő. Mert ha ezt elkezded magadban felépíteni, rájössz: nincs is benne semmi lehetetlenség! Gyönyörű, csodás élet vár rád, de ezt fel kell építeni - oda, ahová valójában vágysz. Nincs ugyanis "itt" vagy "ott", csak te vagy, és egy magadból kivetített valóság - s most lehetőséged van filmtekercset cserélni. Ki kell húzni magadból a régit, és lassan befűzni az újat. S ezzel "le is lesz tudva a halálélményed", majd meglátod! Ugyanis ha ügyes voltál, mára úgysem maradt semmid, csak pár üres kocka a lefutott film végén: mindent elvesztettél, amihez régen annyira ragaszkodtál, a tisztító, selejtező lomtalanítás a végéhez ért. Ezt onnan tudhatod biztosan, hogy tényleg nincs szinte semmid. A képkockák teljesen üresek. Állsz egymagad egy valaha életnek nevezett játékban, ahol csak a levegőt markolod. Üresség, de kristálytiszta üresség ez. Irgalmatlanul fájdalmas, ebben az egész játékban ez a legnehezebb: átverekedted magad egy szűk átjárón, ahol még a maradék rongyok is lehulltak rólad, és jaj, nem vár a szabó egy boltnyi új kelmével előtted hajlongva, pedig ezt hitted. Ott állsz kopaszon, meztelenül, fázva a semmiben - és sehol senki. Ez azonban épp azt mutatja: sikerült! Győztél! Mert nem marad ez így, de ezt az állapotot is tudatosítani kell. Már vége a megpróbáltatásoknak, ez csak amolyan utófájdalom, a veszteség siratása. A könnyek felszáradnak, és hamarosan rájössz: tényleg győztél, nem hagytad magad megvezetni, eltéríteni, testi-érzelmi-lelki cukorkákkal elcsábítani. Még akkor sem, ha épp azt sugallták, ez az otthon, a szabadság íze! Megérted végre: a valódi nehézség nem kívül volt, hanem belül; aki kinti nehézségekkel áltat, hazudik neked. S addig hiszed el ezt a hazugságot, amíg azt gondolod, nincs is annál nagyobb kín, mint a máglyán eleven elégni, mert nem tapasztaltad meg, milyen, amikor a tűz benned gyullad ki, és úgy kell kiállnod a próbát, hogy már közönség sincs, aki erőt adna a mártír szenvedéséhez. Az autodafé s bürökpohár helyett most egy kis dantei kaland. S amikor kiégett belőled az összes salak, jön az utolsó kihívás: felismered-e az igazit, különbséget tudsz-e tenni egy dolog valós természete és annak látszata között? Azt mondják ez a második eljövetel kora. Lehetséges. Ám ha így van, egy fontos kérdés el fog hangozni, ahogy elhangzott kétezer éve is. "Felismersz engem?" Mindenféle szájból: a koldustól, a filozófusokon át a politikusokig, tényleg mindenhonnan ezt fogod hallani, mert ez lesz az utolsó kérdés, amire válaszolnod kell. S egy lesz közöttük a valódi, az igazi. Ő haza tud vinni, a többi nem. Csak akkor fogod felismerni, ha már magad is hasonlatossá váltál hozzá, mert ekkor azonos szinten vagy vele. Ezért ajánlottam ezt a pár aprócska trükköt. Ez a világ, mielőtt elhagyod, a kérdéssel fog szembesíteni: felismersz-e engem? Sok-sok próba erősít meg annyira, hogy jó helyen válaszolj, és akkor lehull a lepel: nem a vásznon hangzott el a kérdés, hanem az előtt, s ezért te sem lehetsz már azon. A piros vonat eddig ismeretlen tájon halad át. Már nem vagy ember a szó köznapi értelmében, végleg fölé emelkedtél e kalandnak. A fizikai emberhez képest inkább gondolat vagy, egy eszmeiség, ám mégis sokkal kézzelfoghatóbb valóság, mint amire most azt mondod, ember. Nincs semmi baj az emberrel, csak emeljük együtt fel oda, ahol már nem mondja magára ezt, hadd legyen már valóban szabad, saját bolond csapdájából kiszabadulva! Emeljük oda, ahol felvehet végre egy cipőt, miután lemosta fekete talpáról ennek a hosszú, háborúkkal, kegyetlenséggel, hazugsággal terhes kalandnak a csúnya rákövült, véres rétegét. És folytassuk a kirándulást a kényelmes túrabakancsban, vidáman fütyörészve, figyelmeztető táblák nélkül. Tiszta szívemből kívánom, hogy találkozzunk a sötét erdőn túli, napsütötte tisztáson.

Forrás: nyusziacilinderben.blogspot.com

Gondolat

2012-03-04T11:47:00.001+01:00

Elméletben próbáljunk megélni úgy egy napot, mintha minden gondolatunk azonnal megvalósulna. Mintha az ok-okozat azonnal bekövetkezne...

Amennyiben kósza gondolatainknak teremtő ereje lenne, és ezeknek következményeit azonnal átélhetnénk, valljuk be, lennének közöttük nem kívánt események is. Sajnos akarva, akaratlanul, de negatív dolgokra is gondolunk. Általában félelmeinket vetítjük ki gondolatok formájában, pedig nem így kellene tennünk. A természetből mintát véve, amikor elültetünk egy gondolatot, azt táplálnunk, gondoznunk kell ahhoz, hogy életre kelljen. Az ember a fejlődése során megtanulta a természettől, hogyan tud növényekből élelmiszert termelni, ami egyfajta energiát szolgáltat a szervezetének. Tudatosan elültetve különböző magvakat, bizonyos gondozás után, learathatja munkája gyümölcsét. A többit a természet elvégzi. Ha a magot átvitt értelemben, gondolatként értelmezzük, akkor nincs más dolgunk, mint foglalkozni vele, és idővel gondolatunk materializálódhat. Ha jobban belegondolunk, egy növényi magnak földre, vízre és fényre van szüksége a fejlődéséhez. A gondolatok földje az elménk, ahová elültethetjük, a fény az energia ami élteti, de mi lehet a víz? Megfelelő mennyiségben életet ad a növénynek, ha kevés elszáradhat, ha sok akkor is tönkreteszi a termést. Minden egyes növény vízigénye különbözik, de mindegyiknél igaz az is, hogy van egy egyensúlyi állapot, amikor a növény fejlődik és termést hoz. Attól, hogy átsuhan egy gondolat az agyunkon, még nem történik meg, viszont miután körbejártuk azt, lehetőségünk van a megvalósítására, de ahhoz többször vissza kell térnünk a gondolatunkhoz, foglalkozni vele, tervezni. Mintha időközönként locsolgatnánk egyes növényeinket, gondolatainkat tervezgetjük a megvalósulás érdekében. Tehát meg van a víz is. Amikor összeállt a kép, akár a kifejlett növény, jöhet az aratás. Viszont a tervezés közben nem mindegy milyen energiákkal dolgozunk. Mivel mind a mag és a föld, a víz, a fény, a gondolat, mind a természetből származik, nekünk is meg kell találnunk az egyensúlyt, mert a természet energiáit nem kihasználni, hanem használni kell, abból nem csak elvehetünk, de azt vissza is kell adnunk. Amikor kívánunk valamit, megvalósulásához szükségünk van a természet energiáira, de amikor bekövetkezett, ne feledjük meghálálni amiért sikerült, mert a hála az a fajta energia, ami a szeretethez hasonló, önzetlen és csupa pozitív rezgés élteti. Ezzel az energiával vagyunk képesek a természetből elvett energia egyensúlyi állapotát visszaállítani. Mindenből annyira van szükségünk ami elég, nem többre, nem kevesebbre és ez az állapot szerintem csak egyensúlyi állapotban lehetséges. Kívánni, felajánlani és hálásnak lenni. Mindez a boldogsághoz vezet.

"Ha az egyedüli ima, amit elmondasz egész életedben, így hangzana: "Köszönöm", az is elegendő lenne." (Meister Eckhart)

"Mutass nekem egy hálátlan, de mégis boldog embert." (Zig Ziglar)

"Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsáknak töviseik vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói." (Alphonse Karr)

"Az Isten iránti szeretet akkor tiszta, ha az öröm és a szenvedés egyenlő hálára indít." (Simone Weil)

A Foton öv hatásai

2012-02-12T23:10:00.000+01:00

A műholdak 1961-ben fedezték fel a Plejádok nevű csillagkép körüli energiafelhőt. Eddig nem sikerült minden kétséget kizáróan meghatározni, hogy mi is ez az övezet, valamint hogy milyen fizikai és spirituális hatásokkal lesz ez az emberiségre. Ez az energiafelhő azonban már olyannyira közel van hozzánk, hogy gyakorlatilag egész Naprendszerünk maholnap teljesen belép a Foton övbe és kb. 2000 évig benne is fog tartózkodni.

Napunk a Fiastyúk központi napja, az Alcyone körül rója útját. Ennek oka az, hogy a Hét nővérnek is becézett csillagképnek a mi Napunk is a része, tudniillik, a nyolcadik testvére, a húgocska, ha úgy vesszük. Mi így együttesen a Tejút nevű galaxisban alkotunk egy spirált.

Tudósaink 1961-ben felfedeztek a galaxisunkban egy övezetet, az úgynevezett Foton övet, amely kiterjedése meglehetősen nagy, s időről időre naprendszerünk minden bolygójával keresztül halad rajta. A megfigyelések szerint körülbelül 2000 évet szoktunk benne tartózkodni, majd 11000 évet rajta kívül, utána újabb 2000 évet benne, majd ismét 11000 évet kint. A benne tartózkodást galaktikus nappalnak, a kint létet galaktikus éjszakának szokták nevezni.

Eleinte szó szerint fotonokra gondoltak a tudósok, amikor ezt az energiaövet figyelték. A foton a fény részecskéje, ami sejteti, hogy valamilyen mélyreható, fénnyel kapcsolatos változásra lehet számítani akkor, amikor belépünk e térségbe. De ezek a változások már elkezdődtek, minthogy 1987 tavaszának napéjegyenlőségekor Földünk belépett a Foton övbe egy rövid időre. Azért csak egy rövid időt töltöttünk el a Foton övben, mert bolygónk folyamatosan kering a Nap körül, s folyamatosan ki-be lép ebből az energiagyűrűből. Évről évre egyre hosszabb időszakokat töltöttünk el a gyűrűben, de 2012 az a dátum, amikortól végleg belekerülünk és benne is maradunk majd kétezer esztendőn keresztül. ...

A maják tisztában voltak ezekkel a bonyolult csillagmozgásokkal és képesek voltak előre kiszámítani a kisebb és a kozmikus léptékű ciklusokat. A modern kor tudósainak egy része is esélylatolgatásokba kezdett és azt állítja, hogy a változásokat a bőrünkön fogjuk tapasztalni egyre nyilvánvalóbb módon. Földrengések, tektonikai mozgások, vulkánok aktivitása a Földön és egyre kiszámíthatatlanabb és erőteljesebb tevékenység a Napban - ezek együttes hatásai várhatóak.

Az ezoterikusok egy része hozzáteszi, hogy amint egész naprendszerünk teljesen belép a Foton övbe, néhány napra teljesen kialudhat az égbolt összes fénye és teljes sötétség borulhat ránk. Ez drámai lehűlést eredményezhet minden földrészen átmenetileg. Azután pedig a Fény veszi át a főszerepet, amely a Föld rezgésének megemelkedésével jár majd együtt.

Barbara Hand Clow, a Plejádok üzeneteiben konkrétan 1987. március 16-22-re teszi a Földnek a Foton övbe történő első belépését, majd 1998-ra a közel féléves és 2012-re a totális szakaszt. Ezzel egy maja Nagy Ciklus érkezik a végére és egy új veszi kezdetét.

A Foton öv energetikailag is megváltoztatja a Föld arculatát. Egyre több szellemi kapu nyílik és egyre erősebb spirituális energia áramlik a Földre. Ez egy globális átalakulást és tudatváltást fog eredményezni. A transzformáló erők először az erre fogékonyabbakat, majd a fizikai változások, kataklizmák a kétkedőket is a kívánt irányba fogják ösztönözni.

A téma kutatói a múltat hozzák fel példaként. A legutóbbi Foton övvel való találkozásunk az Oroszlán világkorszakhoz kapcsolódik, vagyis amikor a Föld az Oroszlán csillagképe előtt vonult el. Ez özönvizet és Atlantisz pusztulását hozta el akkor. Reméljük, hogy esetünkben a szabad akarat kollektív ereje még nyomhat a latban és megkönnyítheti a rezgésszint-változást.

A Foton öv hatásaihoz szervesen hozzátartozik az ezoterikus források szerint, hogy a Plejádok Maja nevű csillagának fénylényei újra el fognak látogatni a Földre és szeretetük, valamint bölcsességük energiáival fogják elárasztani planétánkat, ezáltal újabb harmonikus konvergencia indulhat el. Így feltárulnak a múlt rejtélyeinek kapui és számunkra teljesen újfajta energiák áramlanak az auránkba. Ezzel megkezdődik egy több évig tartó, exponenciálisan növekvő spirituális ébredés és felemelkedés, vagyis egy új korszak az evolúciónkban.

Szerző: Száraz György, Boldognapot.Hu

Hangok

2012-02-11T14:53:00.000+01:00

A hangok birodalmában élünk. Körülvesznek minket éjjel-nappal, még a teljes csendben is. A hangot jellemezhetjük a frekvenciájával: a hang magasságát az egy másodperc alatti rezgések száma határozza meg, azaz a hang magasságát hertz-ben (Hz) adhatjuk meg. Csak egy részüket halljuk, egy bizonyos frekvencia tartományt (16Hz-20kHz), de a többi is hatással van ránk. A hang a fül, a hallás által érzékelt inger. Az emberi beszéd, a beszélt nyelvek, illetve a zene, a zenei hangrendszerek alapeleme. Szoros értelemben hangnak nevezzük egy rezgő testnek (hangforrás) rugalmas közegben (hangtér) terjedő rezgéseit és hullámait, ha azok a hallószervben hangérzetet keltenek. Nagy intenzitással a hallhatónál "mélyebb" (infrahang) és "magasabb" (ultrahang) hangok egyaránt károsak lehetnek, bár fülünk nem érzékeli azokat. A hang, a fényhez hasonlóan, hullám jelenség, de terjedéséhez a fénnyel ellentétben közegre van szükség. A hang terjedése közben a részecskék mozgása súrlódással jár, ennek legyőzése pedig munkavégzést kívánt. Mennél távolabb jut el a hang, egyre gyengül, végül teljesen megszűnik, energiája pedig hővé, hőenergiává alakul. A magas hangok rezgésszáma nagy, a mélyeké kevesebb. Amikor a magas hangok terjednek, akkor azokat a levegőben lévő részecskéket igen sokszor kell ide-oda mozgatni. A mély hangok terjedésük közben kevesebb munkát végeznek. A magas hangok tehát nem terjednek olyan messzire, mint a mély hangok. Ezért van az, hogy ha közeli a villám, akkor reccsenő, éles hangot hallunk, ha távoli, akkor csak mély dörgést. A közeliben benne vannak a magas és a mély hangok is, ámde a hang terjedése közben egymás után maradnak el belőle a szapora rezgésű, magas hangok vagy legyengülnek. Végül csak a kevés rezgésszámú, mély hangok maradnak meg. Ugyanezzel lehet magyarázni, hogy a visszhang mélyebb hangon felel: amíg a hang eljut a visszaverő felületig és onnan vissza, azalatt elnyelődnek belőle a magas hangok, csak a mély hangok maradnak meg. A cseppfolyós anyagokban, szilárd testekben a molekulák szorosabb kapcsolata miatt a részecskék könnyen át tudják adni egymásnak a rezgést. A hang erejének csökkenéséhez az is hozzájárul, hogy a hangrezgések minden irányban haladnak, ezért rohamosan növekvő térrészben oszlanak szét. Ha megakadályozzuk , hogy a hang szétterjedjen, akkor sokkal messzebbre hallatszik. Körülöttünk soha sincs tökéletes csend, még éjszaka sem. Alig hallható vagy éppen teljesen hallhatatlan hangok sokasága vesz körül minket. A pohár, befőttesüveg a hozzáérkező sokféle hangrezgés közül kiválasztja a saját rezgésének megfelelőt, azzal együtt rezeg, az a hang megerősödik és hallani fogjuk. Az emberi hangban sokféle hang szól együtt, amikor fülünk csak egy hangot hall. Ezek a kísérő hangok a felhangok.

Ezért is lesz más az ember hangja, ha elveszíti fogait, megváltozik az egyik-másik felhang erőssége, más lesz a hangszínezet. És ezért változik meg a telefonban, rádióban stb. a hang. Ugyanis ezek a szerkezetek csak a hang alaprezgését továbbítják, a felhangokat nem teljesen.

A hang terjedési sebessége függ a közeg rugalmasságától és sűrűségétől. Néhány közelítő érték a következő:

Közeg Sebesség

15 ºC-os száraz levegő 340 m/s

Hidrogén gáz 1280 m/s

Víz 1450 m/s

Vas 5000 m/s

A fülünk által érzékelt hangoknak a következő tulajdonságai vannak: ...

Hangosság: Mértéke a hanghullám intenzitásával, amplitúdójával kapcsolatos, de emellett erősen függ a frekvenciától is. Azonos hangnyomás mellett a magasabb hangokat hangosabbnak halljuk, kb. 4000 Hz fölött viszont már egyre gyengébbnek.

Hangszín: A hangnak egyik legnehezebben megragadható tulajdonsága. Nyilvánvalóan összefügg a hang összetételével, spektrumával, de érdekes, hogy egyazon hangforrás (hangszer vagy ember) különböző magasságú hangjaiban is képesek vagyunk érzékelni az azonos karaktert, az azonos eredetet. A hangszín az eredeti rezgés és az általa keltett felhangok együttes hangélménye, mely jellemzője egy adott rezonátortestnek.

Hangmagasság: Elsősorban a periodikus rezgést tartalmazó, "zenei" hangoknál kap szerepet, annak alapfrekvenciájával függ össze, de zörejnek is lehet többé-kevésbé meghatározható hangmagassága, ha spektruma egy adott frekvencia környékén erősebb maximumot képez.

Időtartam, időbeli lefolyás: A bennünket körülvevő hangok ritka kivételtől eltekintve (például tengerzúgás) mindig időben véges események, van kezdetük, egy időbeli lefolyásuk, és egy befejeződésük. A természet zörejeinek azonosításában, a zene ritmusában, a beszédhangok érzékelésében, értelmezésében ennek döntő szerepe van.

Digitális jelfeldolgozásnak (angolul: Digital Signal Processing, DSP) vagy digitalizálásnak nevezzük azt a folyamatot, amikor egy fizikai tárgyat valamilyen módon számítógéppel feldolgozhatóvá teszünk. Hangok rögzítésekor analóg hullámokat kell valamilyen formában tárolnunk. A rögzítési lánc első eleme minden esetben analóg jeleket fog fel, amit megfelelő és nagyon változatos erősítési és keverési eljárások után rögzítünk. Digitalizálás során az analóg jelet megfelelő bináris jelsorozattá alakítjuk. Az átalakító másodpercenként több ezerszer méri az analóg jel amplitúdóját, így impulzusok sorozatát kapja, ezek nagysága az eredeti hang görbéjét követi. Ha ezen impulzusok nagyságát meghatározott pontossággal megmérjük (mintavételezünk), akkor digitális jelet kapunk eredményül, amelyet már ki tudunk fejezni a számítógép által használt kettes számrendszerben. Ez az impulzuskód-moduláció (PCM - Pulse Code Modulation). A digitális hangfájlok lejátszása éppen az előbb leírt folyamat fordítottja. Ezúttal a hangfájl számsorozata a lejátszó digitális-analóg átalakítójához kerül, amely a számokból analóg feszültségértéket, vagyis elektronikus jeleket állít elő. Ezek aztán a kártya megfelelő kimenetén át az erősítőre, majd a hangszórókhoz jutnak. Az elektromos jelekből aztán a hangszórókban rezgés keletkezik, amely így az eredeti hanghullámokat adja vissza. A hangtechnikában a jelszintek kifejezésére leggyakrabban a decibel (dB) skálát alkalmazzuk. A dB tulajdonképpen viszonyszám, a csillapítás mértéke, a kimenő és a bejövő teljesítmény logaritmikus skálán való kifejezése. Ha ez a mennyiség negatív, a rendszer csillapít, ha pozitív, akkor erősít. A skála logaritmikus, kétszeres jelszint 3 dB erősítést jelent. Rögzítés során a decibel skála negatív tartománya használatos, a kivezérlés ideális felső értéke 0 dB. Minden rendszer jellemzője a zaj; az alapzaj rendkívül sok összetevőből áll (a félvezetők termikus zaja, külső zajok, hálózati "brumm", stb.) A hasznos jelnek a zaj szintjénél jóval magasabb jelszintet kell elfoglalnia ahhoz, hogy értelmezhető legyen. A hangtechnikában a minőségi követelmények miatt ez az egyik legfontosabb tétel. A zajszint szorosan összefügg a rendszerben felhasznált elemek számával, minőségével és árnyékolásával. Ha egy rögzítési lánc alapzaja a 0 dB-es neutrális értékhez képest -80 dB, a mi mozgásterünk a rögzíthető hang dinamikáját tekintve, ez a 80 dB-es tartomány lesz. Minél magasabb az alapzaj, annál kisebb területen dolgozhatunk a dinamikával, mivel a digitális hangrögzítésnél a másik oldalon - látni fogjuk - felbukkan a 0 dB-es „plafon”. A PCM hang egyik legfontosabb jellemzője a mintavételezési frekvencia, ez határozza meg, hogy egy másodperc alatt hányszor mérjük meg a hang amplitúdóját. Minél magasabb ez a szám, annál szélesebb frekvenciasávot tudunk digitálisan ábrázolni.

Néhány példa:

11025 Hz - 8 bit: emberi hang (szöveg) érthető ábrázolására alkalmas (telefon)

22050 Hz - 16 bit: középhullámú rádióadás minősége

44100 Hz - 16 bit: CD minőség - az általánosan elterjedt formátum

48000 Hz - 24 bit: fél-professzionális stúdió

96000 Hz - 24 bit: DVD-Audio

192000 Hz - 32 bit: professzionális stúdió

Infrahangok keletkezése, terjedése:

Az infrahangok fontos tulajdonságai: Egyrészt, hogy közegben (légkör, víz, talaj) kevésbé csillapodnak, ezáltal nagy távolságra (akár több száz kilométerre is) terjednek. Másrészt, az alacsony frekvenciának köszönhetően terjedését nagyon bonyolult meggátolni, könnyen át tud hatolni akár szilárd építmények falain is. A természetben meglehetősen gyakran keletkeznek infrahangok, például gyenge földrengések és széllökések miatt. Néhány állat is használja az infrahangokat: például az elefánt távolsági kommunikációra és az ellenfél elriasztására. Az infrahangnak, bár hangként nem észlelhető, van fiziológiai hatása az emberi szervezetre. Kellő erősségben rosszullétet, emésztési zavarokat, pánikhangulatot okozhat. (Haláleset is előfordult már. Egyes állítások szerint különösen veszélyes a nagy teljesítményű, 7 Hz-es infrahang.)

ultrahang:

Az állatok az ember által keltett és hallott hang frekvenciájánál sokkal szélesebb tartományban képesek hangkeltésre és érzékelésre. Leginkább az ultrahangok felé terjed ki ez a képességük. A delfinek képesek zsákmányuk felderítésére 170000 Hz-ig terjedő ultrahangokat is kibocsátani.

A 20 kHz-nél nagyobb frekvenciájú mechanikai rezgések és hullámok keltésére alkalmasak egyebek között a Galton-síp (kicsiny, zárt ajaksíp), speciális szirénák, a magnetosztrikciós (egyes ferromágneses anyagok erős mágneses térben történő méretváltozását használó) adók. A MHz-es frekvenciák előállítására kiválóan alkalmasak a piezoelektromos (egyes anyagokban mechanikus deformáció hatására elektromos feszültség keletkezik, illetve feszültség hatására mechanikusan deformálódnak) ultrahangadók. A modern technika révén a hang segítségével nemcsak a denevérek, mi is "láthatunk". Sok család fényképgyűjteményében megtaláljuk a születés előtt készült magzati felvételeket, amely a születendő gyermek jó minőségű képét mutatja. A felvételek titka itt is az ultrahang.

Az indiaiak már legalább 5000 éve gyógyítanak hangokkal. Elképzelésük szerint az egészség feltétele, hogy a szervezet rezgései harmonikusak legyenek. Ha e harmónia felborul, az egészségnek vége.

A harangtálak gyógyító, harmonizáló hatásának titka a felhangok széles spektrumában rejlik, amelyeket sokan a szférák zenéjéhez hasonlítanak. A hangzó edények két szinten hatnak: a fizikális rezgések elsősorban a testre hatnak - a hangok a szellemet és a lelket inspirálják.

Mivel az emberi test mintegy háromnegyede vízből van, a hangmasszázs fizikai hatást gyakorol egész testünkre: a víz a hanghullámokat kiválóan továbbítja, a rezgések pedig eljutnak minden egyes sejthez. Így minden egyes sejt külön-külön "masszázst" kap.

A hangmasszázs bizonyára furcsa fogalom első hallásra, különösen, ha fájdalomcsillapításról van szó. Mégis, a harangtálak együttese nem csupán hangszer, hanem egyben gyógymód is. Lágy rezgései újra megteremtik a szervezet megzavart egyensúlyát - így lehetővé teszik a gyógyulást. A masszázshoz a páciens kezelőágyon vagy a földön fekszik és igyekszik ellazulni. A panaszoktól, ill. a kezelési céloktól függően a terapeuta különböző méretű harangtálakat helyez el a test meghatározott pontjain. Ezután az edényeket kis ütővel gyengéden megkongatja vagy fából készült eszközzel dörzsölgeti. A rezgések hatására a páciens testében szinte azonnal kellemes érzés terjed szét. Minden vibrál, bizsereg, kellemes ellazultság vesz erőt a szellemen. Mobilizálódnak a szervezet öngyógyító mechanizmusai, a félelmek, szorongások, stressz és a blokádok feloldódnak. Mindezt mindenki egyszerűen megtapasztalhatja: ha a testünk bármely pontjára elhelyezett harangtálat megkongatunk, a vibrációt egész testünkben érezni fogjuk, a fejünk búbjától a lábujjakig.

A hagyományos harangtálak több, akár 12-féle fém ötvözetéből készülnek. Az edények fémösszetételüktől függően más-más hangon és frekvencián rezegnek. A régi leírások szerint az ideális edény hétféle fémből készül: aranyból, ezüstből, higanyból, rézből, vasból, ónból és ólomból. Az említett fémek mindegyikét a hagyomány egy-egy bolygóval hozza kapcsolatba, tehát a fémek a kozmikus harmónia megteremtését szolgálják. Ezenkívül fontos az edények mérete és alakja is. Gyógyításra legalkalmasabbak a tibeti tálak, mivel ezek felhangokban különösen gazdagok, ezért képesek az egész testre kiterjeszteni rezgéseiket. A magasabb, csengőbb hangú tálak elsősorban a test felső részére hatnak. A professzionális hangmasszőrök a masszázshoz egyszerre több, különböző méretű tálat használnak, ugyanis mindegyikük meghatározott testrészre, ill. szervre gyakorol erőteljesebb gyógyhatást.

A Magyarság eredete

2012-02-10T23:30:00.000+01:00

1. Mik vogymuk: isá, por ës homou…

A magyar nép komoly identitási problémákkal küzd. Keveredik bennünk a múlt és a jelen, régi nagy uralkodóink szeretete és kritikája, elismerése és bírálata, a sumer történelem, az "állami" finnugor eredet, stb.

Ebédkor jó külön-külön az előétel, finom a leves, a második, a desszert, de ez mind összekeverve, maga a moslék. Mai tudatunkban minden ott van összekeverve, egyszerre, és ez komoly gond a gondolkodásban.

Viselkedésünk maga is ellentmondó. Európa legjobb helyén élünk, ugyanakkor teljesen mások vagyunk, mint bármelyik szomszédunk. Nem is ért meg minket Európa, valójában félnek. Félnek valamitől, amit ők tudnak, mi pedig nem tudunk, vagy csak nem akarunk tudni. Féltek a múltban és félnek most is. Még a világ nagy államai is.

Elismerjük ugyan, hogy főleg keleti származású nép vagyunk, de mégis a nyugat után futunk. Ennek oka talán az is lehet, hogy igazából genetikailag kb. 7.000 magyar van, őket nyilván is tartják. Többször a kihalás szélén voltunk, így Szent István idejében, tatárjáráskor, a török harcok idején, stb. Ilyenkor mindig külső forrásból biztosították a lakosság létszámát, betelepítésekkel.

Keleten élő néprokonaink büszkék ránk, felnéznek ránk. Mi viszont nem szeretünk keletre nézni, pedig a Nap mégiscsak ott kel fel. A mongol tipikusan egy ilyen nép, mely nagyon közelinek érzi magát hozzánk. Nem véletlen, hogy a mongóliai magyar nagykövetség épülete volt a legszebb, a legnagyobb. 2006-ban az új kormány egyik radikális döntése volt, mikor bezárta a mongóliai magyar nagykövetséget, és eladta az épületet a franciáknak. Ezek után minden mongol állampolgár a pekingi nagykövetségre utazhat, ha magyar vízumot szeretne. Azt is tudjuk, hogy a mongol-kínai viszony nem felhőtlen.

Tovább kavarog bennünk a sumer történelemhez való hasonlítás. Az elmúlt 100 évben sokan fogalmazták meg, hogy valamilyen rokonságban állhatunk a sumer néppel. Ezt nem csak magyar kutatók, történészek, egyetemi tanárok állították, hanem külföldi szakemberek, akik sumer kutatók és semmi közük a magyarsághoz. Sok nyelvész állítja, hogy ha az ősi sumer nyelven megszólalna valaki, az olyan lenne, mintha magyarul beszélne, bár mi sem értenénk.

Az iskolákban teljes feledésbe merül a Szent István előtti történelem, csak úgy futólag kerül említésre, mintha nem sok közünk lenne hozzá. Mintha szándékosan butítanának le minket, saját vezetőink. Más nép büszke a múltjára, nekünk azt sugallják, merjünk kicsik lenni.

Az egész világ hemzseg a magyar helység-, és folyónevektől, amelyeket ugyanúgy írnak és ejtenek ki, akár mi. Vámos Tóth gyűjteményében: Afrikában található Arad, Ada, Avas, Bakosi, Bányai, Béga, Bikai, Baka, Dráva, Gyula, Moldvai, Rábai. Ázsiában található Apuka, Arató, Barai, Dobó, Daru, Gebe, Hab, Hun, Tokaj, Kapa, Kanna, Tiszta (folyó a Himalája déli oldalán), Seres, Suba, Tata, Bihar, Tomori, Tabán, Zaránd.

A Tatárlakán talált korong 7-8.000 éves, Etiópiában 10-14.000 éves kőbe vésett székely-magyar rovásírást találtak, a Boszniában feltárt piramisban szintén székely-magyar rovásírást találtak, mely több tízezer éves, stb. ...

2. Közös tudat a Földön

Az ausztrál bennszülöttek, akiket mi primitív népeknek nevezünk, már rég óta arról beszélnek, hogy van egy ismeretlen erő, mely összeköti gondolataikat, tudásukat.

1952 és 1958 között két kutató megalkotta a századik majom elméletet. Ez írott formában Lyall Watson: Életfolyam a tudattalan biológiája címmel, majd Ken Keyes "A századik majom" címmel jelent meg. A két tudós a japán Macaca fuscata majmokkal kísérletezett. Ezek a majmok nagyon szerették az édesburgonyát. A tudósok a vizes burgonyákat mindig bedobták a homokba. A majmok nagyon utálták, ahogy a homok csikorog a fogaik között. Egy Imo névre hallgató nőstény jött rá először, hogy ha megmossa a burgonyát, akkor nem kell a homokszemeket is megenni. A majmok egymástól ezt megtanulták, és a technológia elterjedt Koshima szigetén. Mikor már kb. 100 majom tudta, robbanásszerűen terjedt tovább, ez volt a kritikus szám. Olyan majmok is tudtak a technikáról, akik nem is találkoztak. Közben észrevették, hogy a szomszédos szigeteken is el kezdték a majmok teljesen hasonló módon mosni a burgonyát, pedig a szigetek között semmilyen fizikai kapcsolat nem volt.

Néhány évvel később egy brit és egy ausztrál kutatócsoport embereken tesztelte a közös tudat elméletét. Készítettek egy kép montázst, mely több mint száz emberi arcból állt, de ezek trükkösen elrendezve, az arcok többsége első pillantásra nem volt felismerhető.

Első pillantásra 6-8 arcot lehetett felismerni. Ausztráliában mutatták meg a kiválasztott embercsoportnak, és általában 6-8 arcot tudtak felismerni, maximum 10-et. Amikor több száz embernek hasonló tapasztalása volt, a kísérlet második fázisában, Angliában a BBC egyik kábeltelevíziós állomásán, mely szigorúan csak Angliában fogható, bemutatták a képet és megmutatták, megmagyarázták az összes arcot. Néhány perccel a BBC adás után, Ausztráliában újra több száz embernek megmutatták a képet, természetesen olyanoknak, akik még nem látták. Az új embercsoport szinte minden egyes tagja felismerte az arcok legalább felét, azaz egy nagyságrenddel többet, mint korábban. Azáltal, hogy Angliában sokan látták a képet, Ausztráliában is jobban tudták érzékelni. Az angol tudatot ausztrál emberek használták.

Ehhez hasonló a 100 cinke esete, amelyet a zenében járatosak ismerhetnek.

Megállapítható, hogy létezik egy közös tudat a Földön. Ezt nevezik morfogenetikus térnek, mezőnek, struktúrának. Ez biztosítja az egységes gondolkodást, fejlődést a bolygónkon. Ezért van, hogy távol egymástól hasonló dolgokat fedeznek fel az emberek, aztán kezdenek vitázni, hogy ki, kitől lopta el a találmányt.

3. Rúnák jelentése és szerepe, egységes eredetű rovásírás

A rúnák még messze a rovásírás előtt jelentek meg, bár ezt a tudomány nem érti és éppen ezért nem is akarja elfogadni. Tény, hogy spirituális tanok taglalják egyedül a rúnák igazi jelentését. Főleg különféle páholyokban tanítják az igazságot, ez pedig sokszor nem írható le.

A rúnák nem mások, mint a földi életet irányító istenségek, erők, elemek jelei, azokat megtestesítő szimbólumok. Ezekből összesen 25 darab van. Messze az ember megjelenése előtt léteztek Az istenségek, erők, elemek mind rezgések, ahogy maga az egész anyagi világ is. A rúnák az istenségek, erők, elemek tulajdonságainak megidézésére szolgálnak.

Napjainkban úgy nevezik, hogy az ógermán rúnák, hiszen az északi népeknél fedezték fel ezeket a jeleket. A vikingek úgy tartják, hogy Odin isten ajándékozta az emberiségnek ezeket a jeleket.

A rúnák nem írásjelek voltak, nem egy adott információt akartak rögzíteni kőre, fára, homokba, hanem egy-egy eseményt, élethelyzetet befolyásoló erőket megmozdító, megjelenítő jelek, szimbólumok. Ilyen tulajdonságok a siker, védelem, szerencse, stb. Tudatos alkalmazásuk segített a hozzáértőnek. Mivel nincs jó és nincs rossz, a rúnák a fizika törvényei szerint nem rendelkeznek érzelmekkel, nem bírálnak felül. Éppúgy, ahogy nincs se fehér, se fekete mágia, hanem fehér vagy fekete mágus. Nincs jó és rossz kés, az, aki a kezében fogja a kést, dönti el, hogy kenyeret vág, vagy embert öl.

Mátyás király híres Fekete Serege is spirituális erővel bírt. Úgy tarják számon, hogy egy lovas katona elbánt 30-35 ellenséggel. Mátyás királynak volt egy küldetése, melyben segítette őt zsoldos serege. Mikor Mátyás Bécsben megtorpant, a Létezés kikapta őt (megmérgezték), és az addig egy célt szolgáló sereg szétszéledt és fosztogatásba kezdett, más cél szolgált.

A Hitler által használt horogkereszt sem új keletű. Négyezer éves szobrokon is látható. A horogkereszt Siva isten jele. Ő a romboló. Hitler az első fázisban a rombolást végezte Siva jelképe által támogatva. Nem véletlen, hogy egy egész népet tudott hipnotizálni és maga mellé állítani egy gyilkos háborúban. Ez a különleges hatás a mai német fiatalok körében is hat. A rombolás után következett volna a fordított horogkereszt alkalmazása, mint a teremtés jelképe, mikor építi az új birodalmat. Ez a jelkép Brahma isten szimbóluma. Mikor ezzel a fázissal is végzett, következett volna a fenntartás, az egyenlő szárú kereszt, Visnu isten jelképe alatt.

Az alap rúnák a következők (25 db):

Az emberiség fejlődésével kezdett kialakulni az írás, ennek első formája a rovásírás vagy ékírás. Mivel a rúnák mindenhol ott voltak az emberek életében, függetlenül attól, hogy a világ melyik részén éltek, az első rovásírás jelek félelmetesen hasonlítottak a rúnákra, hiszen abból indultak ki. Így egyáltalán nem véletlen, hogy a sumer rovásírás nagyban hasonlít a magyar rovásírásra, sőt az egyiptomi hieroglifákra. Így történhetett meg, hogy magyar kutatók a hatvanas években jobban olvasták az egyiptomi piramisok belsejében található hieroglifákat, mint maguk az egyiptomiak.

A magyar rovásírás igazi formája a Magyar Adorján féle rovásírás.

Mint minden szakrális írás, ez is jobbról balra íródott, a múltból a jövőbe.
Szent István, államalapítás után betiltotta a rovásírást, helyette bevezette a latin ábécét. A világon két népre volt jellemző, hogy szinte mindenki tudott írni az emberek széles tömegéből, ez volt a sumer és a magyar. Az új latin abc-t viszont csak a papok és íródeákok tanulták meg, ily módon a nép egyik pillanatról a másikra írástudatlan lett. Azonban a nép magában hordta a tudást, hiszen az 1848-as forradalom idején a magyarok rovásírással üzentek egymásnak, a ház falára felfestve jól látható módon, azonban nem volt senki a labancok közül, aki ezt értelmezni tudta volna. A szocializmus idején egyenesen tilos volt arról beszélni, hogy ilyesmi létezik. Napjainkban szerencsére újra reneszánszát éli ez az írásmód. A spirituális iskolákban gyakran tanítják, hogy a magyar a teremtés nyelve. Ha az ember a rovásírást alkalmazza, jobbról-balra, pillanatok alatt megtanulja használni és egy magasztos érzése támad, mintha meditálna, mintha a Teremtővel levelezne. Ehhez hasonló a magyar női meditáció, a szakrális ősi motívumok hímzése.

Székelyföldön paraszti körökben napjainkban is sokszor használják a mezőgazdasággal kapcsolatos információk rögzítésére az ősi rovásírást. Mikor megkérdik az idős embereket, hogy miért teszik ezt, a válasz szinte mindig ugyanaz, ez olyan magasztos érzés és mintha megáldanák saját munkájukat.

A világ minden részén a rúnákból alakultak ki az első rovásírásos betűk, majd a kereszténység térhódításával a latin ábécé jelent meg, mindenhol gyökeresen eltörölve a rovásírást. Ha megnézzük az első rovásírások mennyire hasonlítanak, helyenként pedig teljesen megegyeznek az ősi rúnákkal. Az északi népeknél egyenesen rúnaírásról beszélnek, ez valójában ott is csak a rúnákból kialakuló első rovásírás. Addig amíg egy ősi rúna egy tulajdonságot, egy adott típusú láthatatlan, de létező Erő megnyilvánulását jelentette, addig a rovásírás egy-egy jele, egy-egy betűt jelentett.

4. Magyar az ősi nyelv?

Az 1900-as években több olyan fehér indián törzset fedeztek fel az Amazonas őserdeiben, akik eddig elszigetelten, a világtól elzárva éltek. Az első világháború után több újság is írt arról a tényről, hogy az emigrált magyar mérnökök egy része az általuk vezetett építkezéseken bizonyos indián munkásokkal magyarul beszélnek a munkavégzés során. A második világháború után még több emigráns telepedett itt le, ezek egyike volt Móricz János. Ő szándékosan kutatta az ősi törzseket. Az 1960-as években Ecuadorban talált három, magyarul beszélő törzset, ezek a Cahari, a Mochica, és a Puruha. Kutató munkájának eredményeként magyar nevű földrajzi helyek, településnevek és magyar családnevek sorára bukkant. A törzsek mindent tudtak az őstörténelemből, és szkíta rokonságukról beszéltek.

Móricznak az őslakók megmutattak egy barlangot, melynek a Táltosok Barlangja nevet adta, itt ősi ereklyéket, ősi magyar rovásírásos emlékeket talált és az egész magyar őstörténelmet. Természetesen a felfedezését Móricz, lévén büszke magyar, bemutatta a világnak, azonban nem kapott igazi nyilvánosságot. Ebben a spanyol leigázók döntő szerepet játszottak.

Az 1970-es években Móricz nyomán francia kutatók indultak el, hogy keressék a még megmaradt magyar nyomokat. Ők az ősi európai civilizációt és annak szerteágazó nyomait keresték. Sosem tértek vissza. Az egyik hír szerint meghaltak. A másik szerint olyan végtelen spirituális felemelkedésben volt részük, hogy nem óhajtottak visszatérni a fejlett nyugati világba.

Másik érdekesség II. András uralkodása idején (1205-1235) történt. A pápa kérésére a magyar király elindult 20.000 fős sereggel a Szentföld felszabadítására, az idegen vallású népek kiűzésére. A keresztes háborúk fő ideológiája az volt, hogy minél több embert ölnek meg a harcok során, annál nagyobb dicsőség vár rájuk a túlvilágon. Mivel II. András és serege nem öltek meg egy embert sem a Szentföldön, ezért a pápa kiátkozza őt és sikertelennek minősíti a hadjáratot.

II. András leírásai szerint mikor a Szentföldre ér, saját nyelvén köszönti őt és seregét az ott élő nép. Napokon át ünnepelnek a találkozás örömére, majd két hónap alatt Jeruzsálem királyává koronázzák, úgy, hogy egy csepp vér sem folyt. Természetesen a pápa számára ez nem nevezhető sikernek, de a magyarság számára igen.

5. Kőrösi Csoma Sándor

Székely kisnemesi családban született, 1784-ben. Gyerekkora óta feltett szándéka, hogy megkeresi a magyarok őseit, felkeresi a honfoglalás útvonalát, mérföldköveit és megkeresi az Ázsiában maradt testvéreket.

Kevesen tudják, hogy szabadkőműves lett, és az itt szerzett tudás még jobban megerősítette elhatározásában. Szabadkőművesként hallott a világ, az emberiség eredetéről, a magyarság szerepéről és származásáról (spirituális körökben meghatározó szerepet tulajdonítanak a magyarságnak úgy a múltat, mint a jelent illetően). Sokat edzette testét és akaratát, szándékosan sokat nélkülözött, éhezett, így készült a nagy útra.

1820 és 1842 között nagy utat tett meg, hol a pestisjárvány állta útját, hol a perzsa háború, de útja során bejárta egész Belső-Ázsiát, megtanulta a tibeti nyelvet, elkészítette Tibet történelmét, földrajzát, és elkészítette a tibeti-angol szótárt, mindezért később szentté avatták.

A tibeti nyelvet azért kezdte tanulmányozni, mert remélte, hogy talál utalásokat a magyarság eredetére.

Utazásai során találkozott kisebb népcsoportokkal, melyekkel meg tudta értetni magát magyar nyelven, számára ez mindennél többet jelentett.

Utazásai vége felé több mint 17 nyelven tudott írni vagy beszélni. Ahogy egyre több nyelvet ismert, több ezer könyvet olvasott, egyre jobban átlátta a valós történelmet, a népek vándorlásait, megértette, hogy a magyarság egy a Kárpát-medencében kialakult nép, mely azonban főleg Ázsia irányából érkező keleti népek kultúráját és tudását hordozza. Azt is megértette, hogy saját kora magyarsága lemondott saját tudatáról, és néha az idegen törzsek sokkal többet tudnak az ősi történelemből, mint a "modern magyarság".

6. A Kárpát-medence népe

Európában az élet a Kárpát-medencében alakult ki, itt volt a legélhetőbb a klíma, itt a legalkalmasabb a mezőgazdaság számára az éghajlat, a talaj illetve itt a legbőségesebb a víztartalék, itt a legkevesebb az éghajlati kilengés, ritkák a kiszáradásos, sivatagosodási időszakok. A négy évszak jelenléte kiegyensúlyozottságot eredményez. Földrajzilag a Kárpát-medencét védik a környező hegyek, ide értve az Alpokat is.

Mindezek tudatában megértjük, hogy sokan pályáznak erre a helyre a nagy nemzetek közül, illetve az önjelölt módon, a világvégét túlélni hivatott nemzetek.

A Kárpát-medence szinte az ősidőktől fogva lakott volt, és a fejlődés párhuzamosan zajlott a sumer fejlődéssel. Például, amikor a sumer területeken a rézbányák és a rézfeldolgozás a csúcskorát élte, akkor a Kárpát-medencében szintén ez a fejlettségi fok volt tapasztalható, mindez i.e. 4.000 körül.

A mai Magyarország területén százezres lélekszámú települések romjaira bukkantak, ezeket mai szóhasználattal megapoliszoknak nevezhetjük, tekintetbe véve az akkori városok lakosságának számát.

A Kárpát-medence népére jellemző, hogy befogadóak voltak, azaz akik messziről jöttek, azok itt letelepedhettek, beolvadtak és gyarapították az itt élő kultúrát. Amolyan össznépi olvasztótégely alakult ki az idők során. Több kutató arról beszél, hogy matriarchális társadalmi rendszer volt a jellemző, azonban itt ez azt jelenti, hogy befogadó, mint az anya, mint a nő. A jangos társadalom expanzív, nem elég a saját területe, hanem terjeszkedik, gyarmatosít. A nemzetek közül ilyenek az angolok, spanyolok, portugálok, az angolok utódaiként az amerikaiak, stb. Ők mindig is abból életek, hogy más területeket leigáztak és hazavitték az ott elvett javakat. Ezzel ellentétben a jines társadalom befogad, asszimilál és ő maga is tanul, fejlődik.

Mitől más a Kárpát-medence népe?

I.e. 1.000 körül Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük, és a Kárpát-medence népének. Az Ómagyar Mária-siralom szövege a mai napig érthető, hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk. Shakespeare drámáit, a művelt angol már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit változott nyelvük az elmúl 450 év során. A magyar megtartotta nyelvtanát és szókincsét. Mindez azzal magyarázható, hogy a magyarhoz képest az angol egy fiatal nyelv, ugyanis fiatal korában sokat változik, fejlődik, alakul egy nyelv, majd egy idő után megállapodik, bár kisebb változásokon még akkor is átmehet, ezek viszont nem alapvető változások.

A Magyar Zenetudományi Intézet regisztrált 200.000 magyar népdalt, amelyből 100.000 már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós Németországban összesen 6.000 népdalt tudtak összegyűjteni.

A magyar mesevilág páratlan az egész világon. Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvőt, hétfejű sárkányt, még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá. A legtöbb európai országban, a gyerekek számára írott mesekönyvek írói a magyar népmesékből indulnak ki.

Európa nem ismerte a hús megfőzésének módját. Nem ismerték a villát és a kanalat. Kézzel és késsel ették a sütött húst. Keletről érkezett a sajátos fűszerezési technikák sora, a darabolás, a fűszerekkel való összefőzés. Az édes, sós, savanyú, keserű ízek mellé keletről érkezett az erős íz alkalmazása az ételekben.

Szintén keltről származik a nadrág, a zakó (kazak), a hosszú kabát (kaftán).

Amíg Európa saruban, csizmában, bocskorban járt addig keleti népek behozták a háromnegyedes sarkos cipőt, az alsó fehérnemű is így került a világnak erre a részére.

A hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, a Kárpát-medencében 3.000 éve. Az egyetlen európai tulipán fajtának, a Tulipa Hungaricának géncentruma, a Kárpát-medencében van.

Az öntözéses gazdálkodás és a vetésforgó is keletről érkezett, addig főleg a sumerok ismerték, leírásaik szerint ezt a tudást az istenektől kapták ajándékba. Mára már Európa elfelejtette ezt a tudást, és jórészt ennek köszönhető, hogy termőföldjeik tönkrementek, elhasználódtak.

Ludas Matyi története teljesen hasonló egy régi sumer népmesével. Abban egy szegénylegény Nippur városában hasonló helyzetbe kerül, mikor egyetlen vagyonát a kecskéjét elveszi egy gazdag ember. Ekkor megfogadja, hogy háromszor veri vissza. Meg is tette furfangos módon. A nippuri mese kb. 6.000 éves. Nincs a világon több, ehhez hasonló mese.

7. A Nap mindig keleten kel, és nyugaton nyugszik

A sztyeppén élő népek, ahogy ma nevezzük őket a nomádok, igen értékes tudást és életvitelt képviseltek. A sztyeppei életet meghatározza a hely, a terület, annak az ellátó képessége. Egy-egy törzs tartott bizonyos mennyiségű lovat, illetve haszonállatot, mindehhez adott nagyságú területre volt szükség. A keleti népekre mindig is jellemző volt a szaporodás, mely túlnépesedéshez vezet. Ilyenkor, mivel a földterület mérete korlátozott, a törzs egy része elmegy, hogy a megmaradóknak elég életteret biztosítson.

A sztyeppei népek mozgékonyak, a megélhetésük miatt különböző harcművészetek mesterei voltak, keresztül-kasul járták a távoli régiókat is, és ahol tehették, letelepedtek. Út közben sokat tanultak más kultúráktól is, mondhatni az információ és a tudás hordozói lettek.

Ez, a keletről induló népvándorlás mindig is jellemző volt az emberiség történelmére. Ugyanez zajlik napjainkban is. A keleti népek túlnépesednek és elindulnak nyugat felé, magukkal hozzák tudásukat. Ha megnézzük a történelem során a nyugati kultúrákat, amikor kezdenek belefulladni saját mocsarukba, mindig kelet felé fordítják tekintetüket, és onnan várják a segítséget, a megoldást. A Nap mindig keleten kel.

Az ősi harcos népeknél megfigyelhető egy kettősség. A fennmaradás érdekében gyakran egy törzs két részre oszlik, az egyik fele harcol és megvédi a másikat, nincs családja, mert ha meghal, nem marad árva család. A másik fele a törzsnek nem hord fegyvert, ő földművelő, állattartó, családja van, sok gyereket szül, nevel, ő biztosítja az élelmet és a szaporodást mindkét csoport részére. A törzs két fele vagy akár két külön törzs, aki így összekötötte sorsát, mai szóval élve szimbiózisban élt.

Ilyen feladat megosztást találunk Hunor és Magor esetében. Hunor volt a harcos, család nélküli törzs, hódítottak, harcoltak és vigyáztak Magorra. Magor volt a törzs, mely hordozta a népcsoport igazi küldetését. A Magor törzs tagjai teljesen egyformán öltöztek, egyformán hordták a frizurájukat, és hordozták az ősi tudást, a küldetésüket, mely spirituális jellegű volt. Ez a népcsoport magas tudatszinttel bírt, ahogy ma mondanánk megvilágosodott emberekből állt, akik megértették a teremtést, tudták helyüket és szerepüket a világban, volt egy ősi kapcsolatuk olyan erőkkel melyeket szabad szemmel ma sem látunk, és letagadjuk ezeknek az erőknek a létét a tudomány nevében. Nekik köszönhető az, hogy a magyar ember feltaláló, alkotó, ötletei vannak, igazából csak leszed dolgokat a világmindenségből.

A fentiekkel teljesen hasonló feladatmegosztás volt tapasztalható például zsidó törzsek esetében is. Jézus sosem hordott fegyvert, mert az ő törzse a tudást hordozta. Krisztus egy magas tudatszinttel rendelkező, spirituális ember volt, akinek eszébe sem jutott harcolni, ő a szeretetről beszélt és spirituális erejével gyógyított. Az apostolok viszont harcosok voltak, állandóan kardot hordtak és néha meg is markolták, mikor úgy tűnt, hogy meg kell védeniük Jézust. Számukra ez természetes volt, hiszen így nevelték őket, minden körülmények között meg kell védeniük a fegyver nélküli törzset.

A világ minden részén megtalálható a sámánizmus, azonban a Kárpát-medencébe a keleti népek hozták el. A sámán egy olyan, magas tudatszinttel rendelkező ember, aki különböző technikák segítségével más, a szabad szemmel nem látható világokat is elért, ott neki szava volt, és az ottani döntései kihatással voltak a háromdimenziós világra és annak eseményeire. Olyan ez, mint ma az internet. Ha valamit nem tudunk, rácsatlakozunk és letöltjük. Az is előfordul, hogy feltöltünk információt és mindezzel befolyásoljuk, alakítjuk napi életünket. A sámán mindig ott volt a törzs vezetője mellett és segítette a vezető munkáját, tanácsadója volt. Sámán nélkül a vezető nem tett egy lépést sem. Viszont a sámán sosem volt vezető, csak bölcs tanácsadó. Ő sosem döntött. Sámánnak születni kellett (és kell). Az emberek mindig keresik a párjukat, mintha fél-emberek lennének. Erről szól egész életünk. A sámán olyan kivételes egyensúlyban van, hogy egymaga az egész. A sámán nem keresi párját, mert nincs hiányérzete. Tud ő párkapcsolatban is élni, de egyedül jobban érzi magát. Ma divatos sámán és táltos képzésekre járni. Sámán csak az lehet, aki annak születet, ennek megfelelően karmája is ez. A keleti népek még napjainkban is ismerik és alkalmazzák a sámánizmust.

A magyar őstörténelem is tele van sámánokkal, legismertebbek a hunok sámánjai. Az egyik legnagyobb sámán, a hun idők kezdetéből Csalogány volt. A csalogány az az énekesmadár, mely a legnagyobb frekvenciatartományt tudja kiénekelni. A nevezett sámánt azért nevezték Csalogánynak, mert a létezés minden síkját meg tudta szólítani. Tőle sámán dinasztiák származtak. A Csalogány, egy ősi magyar családnév, nagy múlttal.

Szent István, mikor a kereszténységet meghonosította, megölette a sámánokat, így a sámánizmusnak vége lett. Ugyanakkor a sámán fogalma tovább élt táltos néven, igaz itt már kibővült a fogalom. A sámánizmus a spirituális világ peremterülete. A sámán bölcs ember, a láthatatlan erőkkel dolgozik, adott cél érdekében. A táltos az szélesebb területet ölel fel, mert ő amolyan pap is, nevelő is, orvos is. Míg a sámán szellemekkel gyógyított, addig a táltos a szellemeken túl, akár masszázzsal is. Táltos lehetett vezető is. Sok magyar királyra és vezetőre mondták, hogy táltos volt. Még a magyar népmese is táltosoktól hangos.

Egy ilyen híres vezér Koppány volt (mai szóhasználattal, utólag nevezhetjük táltosnak). Mint vezér, harcban a magyarok ősi taktikáját alkalmazta, mely szerint ékszerűen behatoltak az ellenség közé, majd visszavonulást színlelve, a megüresedett helyre beáramló ellenséget oldalról körbevették és felmorzsolták. Szent István a taktikát ismerve, a német seregek élén, bekerítette a magyarokat. Koppány, akit nem fogott a kard (ezért tekintették táltosnak), úgy döntött, inkább ő haljon meg, mint a magyar nép. Mikor ezt a döntését meghozta, azonnal megsérült, majd később meghalt.

8. Honfoglalás

A II.-IV. században a Földön élő emberiség életmódjához képest megjelent az első túlnépesedés. Azt jelenti, hogy a lovas pásztornépek élettere csökkent a túlnépesedés miatt és ekkor elindultak új területeket keresni. Másfelől a III.-IV. században egy kisebb globális lehűlés volt tapasztalható, mely tovább csökkentette a használható legeltetési területeket. A következő hat évszázad a vándorlásokról. A honfoglalásokról szól. A Kárpát-medence területén több száz honfoglalás történt, csak az általunk Honfoglalásnak nevezett esemény körül 62, ennek több mint fele a mai Erdély terültére történt, a többi a mai Magyarország területére. Teljesen természetes, hogy egy népcsoport miután egy ideig itt élt, elment majd leszármazottai akár három évszázad múlva visszatértek. A IX.-X. századra már nem igazán volt szabad terület, hont foglalni csak mások rovására lehetett, akár annak engedélyével, akár harcok árán.

A hun nép volt a kor egyik domináns lovas, katona, vándor nemzete. Eredetükről a Hunor és Magor legenda szól, materiális szinten eredetük bizonytalan. Mivel Európát és Ázsiát keresztül-kasul járták, ezért kevert génállomány jött létre. Annyi biztos, hogy a genetikájukban dominánsan ott van a mongoloid és az europid (turanid, pamirid). Származtatásuk származik a mongol sztyeppékről, mások a sumerokhoz kötik őket, ismét mások az alánokhoz, vagy a törökökhöz. Azonban a valóságban lehetnének ők akár szkíták is, vagy szarmaták. Egy biztos, tudásukkal, harcmodorukkal, megújították Európát és sok olyan tudást hoztak magukkal, ami csak a sumer területekre volt jellemző. I. sz. 405-ben a hunok egy része megtelepszik a Kárpát-medencében, ez kb. 20-30 ezer főt jelent.

A hun csapatok másik része végigverte Európát, Attila vezetésével véget vetett egy korszaknak. Attila sámánjai révén tudta, hogy küldetése van, le kell zárnia egy korszakot. Ezért mondták, hogy „Attila: Isten ostora”. A Római Birodalom legyőzése végén Róma lerombolását és a pápaság megszüntetését tekintette küldetésének. Róma mellett a pápa pénzt ajánlott fel és rendszeres adófizetést (ilyet azóta sem tett egy pápa sem). Ekkora vagyon láttán Attila szíve megenyhült. A Létezés azt, aki nem teljesíti a feladatát, kikapja az életből, így Attilát megmérgezték, a hun csapatok szétesnek, gazdátlanul és céltalanul portyáznak. Ehhez hasonló volt Mátyás király esete, aki Bécsnél járt hasonlóan, és a spirituális képességekkel bíró Fekete Sereg rablóbandává változott Mátyás király megmérgezése után.

Attila szerepe a történelemben vitatott. A megalázott Nyugat vérengző barbárnak nevezte, azonban Priszkosz bizánci történetíró járt Attila táborában. Tőle maradt fenn sok információ. Elmondása szerint nem volt sem barbár, sem primitív, hanem ellenkezőleg jól képzett volt, nagy tudással (20 évig tanult Rómában), határozott, céltudatos, de szava törvény volt, nem tűrt ellentmondást. Tudta, hogy mit akar, az "égiekkel kommunikált" (ma úgy mondanánk, hogy spirituális), sámánjaira hallgatott (kivéve, amikor elcsábult a pápa ajánlatától).

Európában meghatározó szereppel bírtak még az avarok. Vannak, akik a pártusokat tekintik avaroknak, és a hunok utódainak is tekintik őket. Harcmodoruk hasonló a hunokéval. A VI. században hatalmuk alá kerítik a hunokat, majd megjelennek a Kárpát-medencében. Az avar nép nem volt sem homogén nép, és a beszélt nyelv sem volt egységes. A VII. században az avarok a Kárpát-medencéből támadták Bizáncot és ekkor már közöttük megtalálhatók a szláv népek is.

A kor jellemzője, hogy emberöltőnként új népek jöttek, mások távoztak, hatalmas volt a forrongás, mindenki mindenkivel társult, hogy harcoljon új területekért, azonban már minden hely foglalt volt. A Kárpát-medencére jellemző azonban a nagy össznépi eggyé válás, mind genetikai, mind nyelvi, mind kulturális szinten.

Nem lehet meghatározni egy adott időpontot, amikor azt mondhatjuk, hogy ez vagy az a népcsoport bejött a Kárpát-medencébe és innentől kezdődött valami teljesen más lett. Ez, egy több évszázadon át tartó folyamat.

9. Szent István szerepe

Az életben nincs jó és rossz, egyszerűen csak EZ VAN.

Szent István szerepe nem jó és nem rossz, nem célunk azt megítélni, egyszerűen csak alakította a történelmet. Döntéseit természetesen saját érdekei befolyásolták, de ez igaz minden ma élő vezetőre is. Ilyen az ember. Nem jó és nem rossz, egyszerűen csak ez van.

Szent István egy korszakot zárt le a Kárpát-medence történelmében. Az össznépi olvasztótégelyben keveredtek össze a már évszázadok (évezredek) óta itt élő népek azok kultúrája, genetikája, a keletről érkező népekkel azok kultúrájával és genetikájával. Az itt élő ősi nép, befogadva a sok újat, amit a keleti népek hoztak, maga is átalakult. Egyfelől hozott egy ősiséget, mely még a sumerokra volt jellemző, másfelől sok újat tanult és ily módon alakult a magyarság, a maga természet szeretetével, a maga befogadó mivoltával.

Szent István elvágta az eddigi fejlődési irányt. Ez nem jó és nem rossz, de új utat jelölt ki. Megszüntette a sámánizmust, elvette az emberek hitét. Elvette a néptől az írást (a sumerokon kívül a Földön egyedül a magyar nép rendelkezett azzal a tudással, hogy a nép minden tagja írni tudott). A harcok miatt a népet a létszámbeli kihalás fenyegette, ezért is engedett bölcsen Koppány. Szent István cserébe hozott egy új vallást, mely a kereszténység volt, és a latin ábécén alapuló írást, mely csak a papok és íródeákok kiváltsága volt, és ettől a ponttól a magyar nép függetlensége megszűnt, ettől a ponttól kezdve, mindig más érdekeket szolgált ki. A változás olyan mértékű, mintha holnaptól a kínai ábécé betűivel írnánk, ezt csak néhány kiváltságos tehetné, hitünkben egy pillanat alatt át kellene térni valamilyen, tőlünk nagyon messze álló hitre, és az ország lakossága annyira megfogyatkozna, hogy a kihalás fenyegetné.

1001-ben Géza fejedelem fiát, Vajkot pápai koronával királlyá koronázták, ekkor jött létre a Magyar Királyság. István keményen levert minden ellene lázadót, megöletett mindenkit, akinek más volt a véleménye, tűzzel-vassal irtotta a régi hitet, erőszakkal terjesztette a katolikus hitet, templomok sorát építtette. Viselkedését nagymértékben befolyásolta német felesége, gyerekkori neveltetése és hite a katolicizmus mindent elsöprő erejében, egyedüli igazságában.

A kezdeti nagy fellángolást követte a felébredés pillanata. Mikor saját és fiai bőrén megélte és megértette, hogy mit jelent királynak lenni, akkor kezdett eltávolodni a pápától. Ennek egyik formája az volt, hogy nem engedte, hogy a pápa egyenes módon beleszóljon az ország irányításába, a másik lépése az volt, hogy az országot Szűz Mária védelmébe ajánlotta. A római központú katolikus egyház jellemzője, hogy hímnemű minden szent. István elindította a Mária kultuszt az egyházon belül. A katolikus egyház tanaiban szerepelt ugyan a Fekete Madonna, főleg francia területeken, de ez egy elszigetelt jelenség. A genetikai vizsgálatok alapján több tudós is állítja, hogy Jézus, feleségével, és gyermekeivel francia területeken élt kb. 128-132 éves koráig, és az akkori francia királyi vérvonalat indította el.

Istvánnak maga a pápa küldött koronát, miután a keresztény hitért cserébe a magyarok kikövetelték a koronát. István halála után a korona visszakerült Rómába, ez ma is megtekinthető a Vatikánban.

10. Szent Korona

Ki lehet egy törzs/nép/ország vezetője? Nyilván az, aki a leghasznosabb ennek a közösségnek. A vándor népek, akik napi szinten küzdöttek az életben maradásért, nyilván olyan vezért választottak, aki erre a szerepre a legalkalmasabb volt, és ki is álltak mellette utolsó csepp vérükig. A vezért támogatták a sámánok, vagy az Öregek Tanácsa, akiknek a jóváhagyása nélkül a vezető nem cselekedett.

Nyilván az lehet jó vezető, akinek a legmagasabb a tudatszintje, aki a legspirituálisabb, a legfelemelkedettebb. A vezető szava maga a törvény.

Napjainkban is szokás, hogy a vezető egy esküt tesz le. A nagyobb népeknél az eskü egy-egy beavatási szertartás. Ha ezt rosszul mondják, nem ér semmit. Példa erre Obama, akinek elírták az eskü szövegét, így újra le kellett tegye. Eskü után megváltozik az ember, lehet hogy pont az ellenkezőjét teszi annak, amit előző nap mondott. Az eskü olyan mint az áldás vagy az átok, átprogramozza az illető auráját, lelkét.

A kristályok, a vízhez hasonlóan a környezet rezgéseit adják-veszik. A kristályok programozhatóak, nincs tudatuk, tehát éppúgy jóra, mint rosszra. Már az ókortól hasznosítják a kristályok rezgéseit a gyógyításban. Napjainkban újra kezdjük felfedezni a hasznosságukat. Nincs olyan elektronikai eszköz, amelynek lelke ne kristály lenne.

A korona, egy olyan eszköz, mely beavatási szertartást végez azon a személyen, aki azt hordja. A korona több kristályt tartalmaz és szakrális jeleket (például rúnákat). Az egyik kristály egy típusú rezgést bocsát ki, egy másik, másik típusú rezgést, az egyik szimbólum például védelmező erőket mozgósít, a másik a tisztánlátást, a megérzést segíti, stb. Olyan ez mint egy koncert, az egyik hangszer ezt játssza, a másik azt, majd mind az összes egy hangzatos zeneszámot eredményez, mely ellazítja, megnyugtatja, vagy ellenkezőleg feltüzeli a hallgatót. A koronát nagy tudású sámánok vagy táltosok készítették, amolyan mestermű volt, melyben minden tudásuk benne volt.

A Magyar Szent Korona nem származik sem Rómából, sem Bizáncból, hanem az avar időkre vezetik vissza, ismeretlen sámánok munkája. Ez tipikusan beavató korona. A világon egyedülállóan, ez a Korona nem csak egy korona, hanem a mai szóhasználattal élve egy jogi személyiség. Az egész népet jelenti a földekkel, vizekkel, egyszerű néppel, nemesekkel, mindennel együtt, és a király nem a végtelen hatalommal bíró főnök. A királynak is van főnöke, a Korona, azaz az ország, a nép. A Korona, a fényt, a tudatot vezeti a király fejébe, hogy felül tudjon emelkedni saját problémáin. A király nem birtokolja az országot, hanem a legjobb tudása szerint vezeti, mellérendelő szerepű. A Kárpát-medencében az emberek faluközösségekben éltek, ahol közösen birtokolták a földeket, közösen dolgozták meg és közösen osztoztak belőle. Mária Terézia szüntette ezt meg, bevezette a hűbérúri rendszert, így az emberek már nem egymás mellett dolgoztak, hanem egymást kizsákmányolva.

A Korona programja tartalmazza az ország függetlenségét, az ahhoz való mindenkori ragaszkodást. Szintén Mária Terézia volt az, aki a Szent Koronát átprogramoztatta, hogy az azt viselő király és azáltal az ország, szolgáljon. A kalapos királyként ismertté vált II. József tudatosan lemondott a Korona használatáról, nem kívánta, hogy az ő gondolkodását, viselkedését programozzák.

A Szent Korona igazából egy alkotmány, mely Szent István előtti időkben született, azonban Mária Terézia idején megszűnt létezni. Ez volt az első alkotmány az emberiség történelmében, és a maga nemében az egyetlen mind a mai napig.

A koronák sorsa mindig érdekes, időnként eltűnnek, időnként előkerülnek. Elterjed a hír, hogy kicserélnek rajtuk ezt-azt. Tudni kell, hogy az arany nem spirituális anyag, az csak az egónak érték. Viszont a kristályok alapján egyértelműen ki lehet mérni az eredetiséget.

11. Sumer rokonság

Nagyon sok sumer kutató úgy látja, hogy a sumerhez legközelebb a magyarok, törökök és baszkok állnak. Mivel ők nem azzal foglalkoznak, hogy bizonyítsák a magyarság eredetét, ezért ez inkább csak az ő személyes, a sumer társadalom és kultúra ismeretére alapuló véleményük.

Hasonlóságok tömkelege jellemző a sumer és a magyar népre. Ami a legszembetűnőbb már az ősi időkből, a rovásírás, mely nagyon sok hasonlóságot mutat nemcsak egymással, hanem az egyiptomi hieroglifákkal is. Ez egy közös ősi múltat, közelséget jelent. Sok a hasonlóság nyelvészeti szempontból, bár vannak különbségek is. A nyelvészek szerint viszont a hasonlóságok sokkal markánsabbak, mint a különbségek. A sumer nyelv ma már nem létezik, de a sumer kutatók szerint, ha ma valaki megszólalna az ősi nyelven (i.e. 4.000 körül), és egy magyar hallaná, azt hinné hogy valamilyen magyar tájszólás, bár nem sokat értene belőle.

Sok a közös még a mezőgazdaságban (pl öntözéses rendszer, vetésforgó), állattartásban (pl. a puli ősi sumer kutya, és a magyaron kívül más társadalmakban nem elterjedt), a tanító jellegű mesék alkalmazása (a sumer istenek így tanították az embereket az életre, ehhez hasonló a magyar népmese, mely a világon a legnagyobb volumenű, sőt hazánkban kezd terjedni a felnőttek számára működő meseterápia).

A különbségek száma is nagyon sok. A sumer történelem az istenekről szól, és alárendelő jellegű. A hitvilág is teljesen más, mert a sumer emberek tudatában ott volt, hogy az istenektől függnek. Először egy-egy városállamnak egy-egy istene volt, később már több is, ahogy az istenek keveredtek a földi emberekkel. A sumer történelem és hitvilág teremtésről beszél, égi kapcsolatokról, ismerik még a Neptunuszt is, sőt a képi ábrázolásokon két nap látható az égen, egyik kör alakú, míg a másik egyenlő szárú kereszt, stb. Még az amerikai kultúrában is megtalálható a teremtés eposz egy zöld smaragd oszlopra vésve. Mindezzel ellentétben a magyarságnak nincs teremtés eposza, viszont van spiritualitása. A magyarság tudja, hogy egy a Teremtővel, nincsenek papok, hiszen mindenki maga szólítja meg a Teremtőt, angyalokkal gyógyított az átlagember, és fő érdeklődési körük a lélek, a lélek születése és főleg a távozása. Még a mesevilág is dimenziók közötti átjárásról beszél. Magas tudatszint a jellemző.

A magyar területeken a mellérendeltség a jellemző, azaz a földet közösen művelték, hisz az közös tulajdonban volt, senki nem volt a másik ember főnöke.

Felületes szemlélőként néha több a különbség, mint a hasonlóság, azonban, ha a sumer történelemben az ember mélyre megy, még a képírásos, majd rovásírásos időszakba, illetve hasonló időszakban megnézi a Kárpát-medence népét, akkor valamilyen félelmetes párhuzamot, hasonlóságot talál, mind írásbeliségben, mind technikai fejlődésben. Olyan ez, mint amikor két egypetéjű ikergyerek más-más környezetben szocializálódik. Van valami nagyon mély közös vonás, ugyanakkor fejlődésüknél fogva sok a különbség is. Valahol az emberiség eredeténél, az első társadalmak megjelenésénél van a közös pont, a rokonság, ide kell visszamenni. Sajnos a sumer társadalom hamar megszűnt létezni (i.e. 2.024), a magyarság is megszűnt Szent István korában, majd a tatár, később a török pusztítás után, a Kárpát-medencében és Székelyföldön élő jogutódok, akik a magyar nyelvet vitték és viszik tovább tekinthetők valamilyen módon rokonnak.

12. Finnugor rokonság

A tizennyolcadik században, Sajnovics János csillagász, Lappföldön járt és megdöbbent, hogy milyen sok szó hasonló hangzású az északi népeknél, sőt még hasonló jelentésű kifejezéseket is talált. 1770-ben megjelentette Demonstratio, Idioma Ungarorum et Lapponum Idem Esse c. latin nyelvű munkáját, mely a magyar-lapp közös eredetet taglalja (ez az alapja napjainkban is a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos elméletének). Az ő gondolatait alapul véve Gyarmathy Sámuel Göttingenben adott ki egy továbbfejlesztett, átdolgozott munkát, mely még mélyebbre megy a közös eredetet illetően.

1848 után az osztrák hatalom mindent megtett, hogy a magyar népet megalázza, hiszen a történelmet a győztesek írják. Ennek egyik oldala, hogy magával a néppel el kell hitetni, hogy egy primitív, egyszerű, semmirekellő nép. Ha az embernek sokat mondják, hogy buta, előbb-utóbb el is hiszi. Ez a tudatformálás annyira sikeres volt, hogy napjaink hivatalos álláspontja is ez. A győztesek másik cselekedete, el kell hitetni a külvilággal, hogy a legyőzött nép jelentéktelen, át kell írni a történelmét a szomszéd népek tudatában is. Ez is sikerült mind a mai napig.

A kiegyezést követő időkben Trefort Ágost előveszi a korábbi magyar-lapp rokonságot, és mint hivatalos, tudományos tényt kezdi ezt képviselni, népszerűsíteni belföldön és külföldön egyaránt.

Az elmélet csak bizonyos nyelvi hasonlóságokra épít, ez azonban nem több annál, mint, hogy elődeink érintkezésbe kerültek lapp embertársainkkal, és kölcsönösen tanultak egymástól, hatottak egymásra. A magyar nyelvet kb. 15 millióan beszélik, a finn nyelvet bő 5 millióan, az észt nyelvet majd 1 millióan, és még néhány nyelvet összesen 4-500.000-en. Ez azt jelenti, hogy egy olyan nyelvcsaládhoz kapcsoltuk magunkat, melynek mi vagyunk a legnagyobb tagja, kb. 70%-a, és a nyelvcsalád elnevezésében még a nevünk sem szerepel (pl. magyar-finn-ugor nyelvcsalád).

13. Ami a történelemkönyvekből kimaradt - ki a magyar?

Az emberiség történelmét egységesen tekintve, látható egy közös eredet. A rúnák, az abból kialakuló rovásírásos jelek azt bizonyítják, a sumer, az egyiptomi, az észak európai kultúrák, mind ugyanonnan származnak és magukban hordozzák az ősi tudást. A fejlődésük iránya és módja azonban eltér.

Mindezek mellett jellemző még egy közös emberi tudat a Földön. Ez sok hasonlóságot eredményezett az emberi életben, fejlődésben, gondolkodásban.

Úgy tűnik az ősi, egységes nép (sumer előtti és sumer idők), mely a Föld több területén szétszórtan élt, de mégis a vándorlások során keveredett, és a közös tudatuk révén egy egységes egészet alkotott. Aztán az evolúció révén (ez tekinthető evolúciónak és nem azt, hogy az egysejtűből ember lesz), végtelen sokszínű emberiség jött létre. A múlt emlékeit és tudását csak kevesen őrzik. Tipikusan ilyen a magyarok, a törökök és a baszkok, ebben a fontossági sorrendben. A magyar gondolkodás, rovásírás, spiritualitás (felfedező nemzet), mind egy-egy szál a múlthoz. A törökök tekintenek még minket rokonoknak, török iskolákban ezt tanítják is, és több török történész is azt állítja, hogy ők igazából mint Bizánc, Bécs ellen indultak, a kereszténység egyik markáns központja ellen, velünk azért kellett háborúzni, mert egyszerűen útjukat álltuk. Igazából a nyugat védőfala voltunk, ebbe majdnem kipusztult a magyar nép, ugyanakkor nyugatról minimális segítséget kaptunk. Ez nem jó és nem rossz, nem kell megítélni, csak egyszerűen így volt.

A baszkok már inkább a sumerok rokonai, velünk a rokonsági kapcsolat sokkal lazább.

A Kárpát-medencei nép (szupercivilizáció) kialakulása során meghatározó szerepet játszottak a keletről induló honfoglalások, melyek száma végtelen. Ahogy a nap is keleten kel fel, a tudás is mindig keletről jött Európába, onnan hozták a vándorló népek, akik sok helyen sok tudást szereztek. Csak az ipari forradalom fordította meg kicsit a világ rendjét, de ma már visszaállt a régi rend, megint keletről várjuk a megváltást, mert világunkban sok a megválaszolatlan kérdés.

A valamikori keleti vándor népek maroknyi utódai büszkék arra, hogy az ő őseik meg tudtak telepedni egy olyan környezetben, mely alapvetően más mint ők. Mi viszont cseppet sem vagyunk büszkék rájuk, érintőlegesen beszélünk róluk, hátat fordítunk nekik, pedig ők sincsenek már sokáig, lassan beolvadnak a valamikori szovjet közösségbe.

Ki tekinthető magyarnak? Aki annak vallja magát. Genetikailag kb. 7.000 ember létezik, akinek köze van az ősi néphez. Viszont nem mindenki magyar, aki magyarul beszél. Az magyar, aki felvállalja a magyarság múltját, jelenét, jövőjét, nem ítéli azt meg, hanem legjobb tudása szerint részt vesz benne.

MAGYARNAK LENNI EGY TUDATÁLLAPOT.

14. Magyar történelem az iskolákban

A történelemóra kimerül egyes történelmi események aprólékos ámde hiányos ismertetésében, és a komolyabb összefüggések elhanyagolásában, de ennek oka lehet maga a pedagógusképzés hiányossága is. A fától nem látjuk az erdőt. Elveszünk a részletekben. De ez igaz napi életünkre is. Ki nem kapott már olyan számlát a szolgáltatótól, hogy semmit nem ért rajta, vagy csak gondolkozzunk az EU túlszabályozott bürokráciájára, az átláthatatlan törvény dzsungelekre, melyeket sokszor a szakértők sem értenek.

Szerencsére a mai fiatalok spirituálisan nyílnak, a közös tudatuk már messze a szülök felett jár (ez nem baj, mert ez az evolúció), érdeklődőek, nem lehet őket becsapni, visszakérdeznek, egyszerűen tudni akarnak mindent. Ebben segít az internet, a gyors információáramlás.

Véleményem szerint az iskolai oktatás a történelem terén globális gondolkodást továbbra sem fog adni, de ez nem is szükséges, mert a fiatalok közös, morfogenetikus tudatában ez már benne is van. Az iskola csak az apró finomításokat adja. Változás akkor lehet, mikor a fiatalok alkotó fázisukba érnek és például oktatási miniszterként megkérdőjelezi az eddig oktatási anyagot.

15. A magyarság jelene, küldetése, jövőképe

A Kárpát-medencei nép egy befogadó, nyitott, spirituális, nép volt az ősidőkben, kiegyensúlyozott akár egy sámán. A probléma mindig akkor kezdődött, ha letértünk az útról. Amikor nem a saját életünket éltük, semmi sem sikerült. Olyan ez, mint amikor valaki nem a saját karmáját éli, ilyenkor „minden szembejön” pedig csak mi megyünk rossz irányba.

Valami ősi tudást, kultúrát hordozunk magunkban.

Aki alaposan (orvosi szinten) ismeri a hagyományos kínai orvoslást és az ősi magyar gyógyítást, annak egyértelmű, hogy a kettő nagyon közel áll egymáshoz, ugyanarról szól, csak a kínai kicsit mesésebb, furfangosabb.

Idegen spirituális mesterek egybehangzóan állítják, hogy a Teremtés nyelve a magyar, azaz valami nagyon ősi. Ez az ősi nyelv lassan átalakult, első körben Szent István után, hiszen a latin lett a hivatalos nyelv, és ezzel még az ezernyolcszázas években is szembesülni lehetett, de akár napjainkban is az orvoslás hivatalos nyelve. A második komoly tudatos átalakítás maga nyelvújítás volt. Ez a korszak 1770-1872-es időszakot öleli fel, mikor főleg Kazinczy, a német nyelv mintájára modernizálta a magyar nyelvet, átalakította, átszótagolta. Ezzel mint olyan megszűnt az ősi nyelv. Ez nem jó és nem rossz, csak egyszerűen alkalmazkodni kellett a modern világhoz. Ehhez hasonló történik ma is, mikor a globalizáció eredményeként idegen szavak tömege jelent meg nyelvünkben, és úgy használjuk. mintha magyar lenne. Ez van! Ez a fejődés.

A magyar közmondások nagyon jól tükrözik a valóságot. Például, ha valaki egy élethelyzetet nem tud feldolgozni, ahogy a közmondás mondja, nem tud megemészteni, annak biztos, hogy emésztési problémái lesznek, majd szervi elváltozások az emésztőrendszerben.

A magyar mesevilág, mely egyedülálló a világban, szintén rengeteg spirituális elemet tartalmaz.

Az ősi spirituális tudat szerint a női nemi szerv egy dimenziókapu, mely a közösülés csúcspontján megnyílik. Ha megvalósul ez a fogantatás, akkor egy lélek átjön a másik dimenzióból és anyaggá alakul, azaz megszületik. Csak a nő képes dimenziókaput nyitni. Csak a nő tud teremteni. Egy férfitársadalom magában életképtelen. A nők legnagyobb beavatása maga az áldott állapot, majd a szülés. A nők gondolatvilága, érzései teljesen megváltoznak szülés után. Más lesz fontos mint azelőtt. Az ősi népek a kilenc hónapot három részre bontották. Az első a szer-elem, a második, a tür-elem, harmadik a kegy-elem. Az első magát a fogantatást jelenti, a második az áldott állapotot, a harmadik a szülést.

Mindez a tudás napjainkra háttérbe szorult.

Éppen így van ez az emberi DNS szinten. A DNS magában hordozza az életet, ez az alap programja. Aztán mi ezt felülírjuk másodlagos programokkal, úgy mint stressz, félelem, aggódás, létbizonytalanság, vegyszerek amiket megeszünk, megiszunk, belélegzünk, elektroszmog, stb. Ha sikerül kisöpörni a másodlagos, szennyező információkat, akkor az élet programja újra érvényre jut és csodálatos gyógyulásokról beszélnek, melyek valójában nem csodálatosak, hanem életszerűek, természetesek, mindenki számára elérhetőek.

Nemzetünkben genetikailag az élet információja benn van, de felülírjuk a fogyasztói társadalom birtoklási, a pénz istenítési, mások feletti uralkodási információival. Értékrendünkből kiveszett a másik ember tisztelete, szeretete, az alázat, ehelyett a mértéktelen agresszió van jelen. De ezért nem hibás senki más, mert nem a marslakók teszik ezt velünk, hanem mi magunkkal.

Csak akkor lesz olyan életünk, amelyet élvezünk, amikor boldognak érezzük magunkat, ha saját sorunkat járjuk, saját nemzeti karmánkat. A mostani mosoly az arcunkon csak egy kompenzált állapot, lehet, hogy elvárják, hogy mosolyogjunk és mi meg akarunk felelni ennek az elvárásnak is.

16. Mikor leszünk Európa?

Magyarország népe a szocializmus ideje alatt megszerette a fogyasztói társadalom vízióját. Ez olyan mint amikor valaki beleszeret egy képbe a neten. Vajon mi kellünk-e annak a képnek?

Egyre többször felmerül az emberek gondolatvilágában, hogy valaha az éltben tudjuk-e magunkat hasonlítani, ha nem is Németországhoz, de legalább Ausztriához?

Vegyünk egy egyszerű példát, mely mellett az emberek nagy része elsiklik. 2011.08.10-én este, Győrben a vasútállomáson kísérőként a Wiener Walzer (466 sz.) vonatra vártunk. Ez a vonat Budapest és Zürich között közlekedik, Pestről indul, egy óra múlva van Győrben, itt egy percet áll. A vonat kocsibeosztása színes ábrán jól látható módon ki van helyezve a győri állomáson. A vonat első része Bécsig megy, a mögötte levő vagonok Svájca, előre meghatározott módon megszámozva. Ott még nem tartunk, hogy ki lehetne deríteni, hogy melyik vagon pontosan hol fog megállni, de az utasok próbálták „megérezni” a helyet. Pesttől Győrig, az egy óra alatt, időben 10% késést, azaz 6 percet összehozott a vonat, ezt már megszoktuk. Azonban Pesten a vonat összeállításakor nem tartották magukat a mindenhol kifüggesztett kocsibeosztáshoz, hanem a vonat második részét fordítva kötötték, így az a vagon, amelyik a vonat közepén kellett volna legyen, az utolsó lett és fordítva. Ez Pesten akár nem is számít, de itt Győrben kialakult egy egyperces össznépi kis futóverseny, egy-két csomaggal a kézben, öregek, fiatalok, ki jobbra, ki balra, közben a vagonszámokat keresve. Stressz levezetőként több nyelven káromkodtak az utasok, és sokan felszálltak az előttük álló vagonba, hogy majd a vonaton végighaladva megkeresik saját vagonjukat, saját helyüket. Egy perc alatt kevés idős ember (akár csak középkorú) fut végig egy fél vonatot, két bőrönddel a kezében, miközben a hangosbemondó egyfolytában mondja, hogy fejezzük be e beszállást, mert indul a vonat.

Spirituálisan tekintve, az aki így állította össze a vonatot, egy életkarmát generált saját magának. Mit jelent ez? Létezik a sorskarma, ami maga az út, az élet, és van az életkarma, mellyel nehezítjük saját életünket a viselkedésünk által. Hogy érthetőbb legyen, életünk arról szól, hogy A pontból (születés) ami például egy hegy lába, el kell jussunk B pontba (halál), ami a hegy csúcsa. Maga az élet nem más mint az út, a megtapasztalás, átélés. A két pont között a távolság légvonalban 10km, mivel mi csak az úton juthatunk fel, ezért így az út már 15km, de mi még ennél is hosszabb utat választunk, mert mindig letérünk az útról, eltévedünk, fölöslegesen megnehezítjük saját életünket, így a megtett távolság 30km. Ily módon lesz egy szép kis sétából, egy kalandos, nehézkes, néha utálatos hegymászás.

Példa életkarmára egy pofon elcsattanása. Ha a folyamatot elemezzük akkor két része van. Én érezni fogom a tenyerem a pofont és valaki más az arcán. De a kettő csak együtt egy folyamat. Az egész az én tudatomban született meg (bármilyen okból kifolyólag, de így döntöttem, hogy lekeverek egy pofont), de fizikailag csak az egyik felét éltem át. A LÉTEZÉS KÖTELESSÉGE, HOGY ÁTÉLJEM A MÁSIK FELÉT IS, mert csak így van egység, azaz csak így élem át az egész folyamatot, amit én magam generáltam. Tehát hamarosan kapok valakitől egy pofont.

Másik példa életkarmára, ha segítek valakin. Az egyik fele, mikor adom a segítséget, azonban a Létezés kötelessége kiegyenlíteni a mérleg két oldalát, így egy teljesen ismeretlen embertől olyankor kapok segítséget, mikor a legnagyobb szükségem van rá. EZ A KARMA TÖRVÉNYE, AZ OK ÉS OKOZAT TÖRVÉNYE.

A vonatos példára vetítve, aki nem végezte precízen a munkáját és emiatt másokat hozott kellemetlen helyzetbe, megélheti, hogy egyik nap az orra előtt csukja be a buszsofőr az ajtót, ezért elkésik, és mivel már többször késett, most kirúgják. Így működik az ok és okozat törvénye.

Mivel a szocializmus éveiben egy látszólagos rend volt fenntartva erővel, kényszerrel, ezért egyéni szinten az emberek rendetlenek lettek. Úgy gondoltuk, hogy az EU csatlakozás egy másfajta rendet kényszerít ránk, egy olyan rendet, amelytől boldogak leszünk. Ez a gondolkodásmód megnyilvánul a törvényeinkben is. Mikor az EU törvényeket hazánkra alkalmazzuk, akkor a megfelelési kényszertől hajtva sokszor szigorúbb szabályokat találunk ki, mint kellene. Ennek nincs több értelme, mint amikor az ezerötszázas években a nem megfelelő harci morál miatt a janicsárok saját hátukat korbácsolva közlekedtek a városok utcáin.

A REND MINDIG BELÜLRŐL FAKAD. Ha bennem rend van, először a gondolataimban, majd ebből fakadóan a viselkedésemben, akkor kezd megjelenni a rend a közvetlen környezetemben, és lassan eléri a szomszédomat, stb. Ha az utcában egyre több emberben és környezetében rend van, akkor kezd összeérni a rend. Akkor lesz az országban rend, mikor a rend egy kritikus embertömeget elér, és megnyilvánul.

Minden nemzetnek más és más a REND fogalma, ezért sosem tud lenni egy egységes EU. Nem lehet összemosni a különböző RENDeket. A görög rend nem a német. Ahogy a magyar rend is végtelen messze áll az osztráktól.

Majd ha mindenki szívvel, szeretettel végzi a munkáját, lehet, hogy kevesebbet dolgozik, de azt pontosan és precízen, akkor rend lesz. Jelen társadalmunk nem abba az irányba halad. Sőt. A nyugati társadalmak létét is csak egyre szigorúbb törvényekkel, egyre több rendőrrel, bírósággal, egyre nagyobb állami apparátussal lehet fenntartani. Még egy ideig, óráig. 2012 jelenti ennek a RENDnek a végét és egy új eljövetelét.

17. Miért depressziós a magyar?

Előadások alkalmával sokszor mondják a résztvevők, hogy nagyon haragszanak az ország vezetőire, orvosokra, előadókra, spirituális mesterekre, mert már lassan 40 éve mindenki azt mondja, hogy a magyar ember, a magyar nép depressziós, pesszimista, magába forduló.

Miért nem mondjuk ennek az ellenkezőjét, még ha nem is így van, legalább hazudjunk.

Az USA-ban 30-40 évvel ezelőtt alakultak ki olyan céges továbbfejlesztő tanfolyamok, majd ez átterjedt az élet minden területére, ahol azt tanítják, hogy mindenre képes az ember, csak be kell beszélnie magának. Például aki kövér álljon minden reggel a tükör elé és mondja azt, hogy sovány. Elvileg a gondolat jó lehet, azonban ettől még senki sem fogyott le. Nem tudom saját magamat becsapni. Az emberek többsége nem tud eladni, hiába akarja ezt magával elhitetni, az emberek többsége hiába megy el spirituális képzésre, nem lesz táltos, ugyanis mindenkinek meg van a saját adottsága, a saját karmája és csak abban lesz jó, ami azzal kompatibilis. Ebben a tekintetben sokkal többet ér az önismeret, mint a saját szembe mondott hazugság.

Bátran mondjuk ki, a magyarság lelki állapota rossz. Nagyon rossz. Ez tény. Hiába mondanánk, hogy nem így van, hazudnánk. Ennek egyszerű az oka, soha nem fordítunk gondot a társadalom lelkületére. Nem érdekel minket. Sem régen, sem ma.

Minden betegség pszichoszomatikus, mondja már a modern orvoslás is. Azaz a lelkünkben levő egyensúlybomlások, megoldatlan problémák, materializálódnak.

Nem véletlenül nem lesz túl hatékony az a gyógyulás, mely nem nyilvánul meg az anyagi szinten túl, a lélekben is. Akinek folyamatosan háborog a lelke, az nem tud egészséges lenni. Teljesen mindegy, hogy a lelki egyensúly helyreállításában egy orvos segít, pszichológus, pap, vagy egy spirituális mester, lényeg, hogy helyreálljon az egyensúly, mind materiális, mind lelki síkon.

Ahogy kicsiben, úgy nagyban is, ez igaz az egész társadalomra nézve.

A magyar nép sok történelmi traumát élt át, de ezeket mind a mai napig nem dolgoztuk fel, nem beszéltük meg saját magunkkal. A legtöbb esemény még ma is tabu, nem hogy kibeszélnénk, megbékélnénk vele, elfogadnánk. A múlttól nem félni kell, hanem tanulni belőle és erre az értékre kell építkezni. A mi modern kori értékeinknek nincs alapja, légvárakat építünk. Mások értékeit nem másolhatjuk le, mert azok csak ővelük kompatibilis, velünk nem. Az nem a miénk, hanem az övék. Ha a mások értékeit éljük, akkor boldogtalanok leszünk. Mindenki csak a saját értékeivel lesz boldog.

A nemzeti pszichológusi szerepbe nem csak a mindenkor kormány, hanem az összes egyház, intézet, tudós, irányzat bele kell férjen, hiszen sok a tennivaló. Ha elindulna egy felvilágosodási folyamat, akkor néhány (2-4) évtized alatt akár túl is lehetnénk jelenlegi lelki állapotunkon. De amíg ez nem történik meg, addig nem leszünk boldogok, sem lelki sem materiális szinten. Amíg lélekben nem vagyunk egységben, addig teljesen kizárt, hogy materiális síkon jól érvényesüljünk.

Ha addig eljutunk, hogy ezt megértsük, akkor egy hatalmas lépést teszünk előre a nemzet gyógyulásának irányába.

Forrás

Gravitáció

2012-01-22T18:10:00.000+01:00

A gravitáció, más néven tömegvonzás egy távoli kölcsönhatás, amely bármilyen két, tömeggel bíró test között jön létre, és a testek tömegközéppontjainak egymás felé gyorsulását okozza. A gravitációs erő az az erő, amelyet az egyik test a másikra a gravitáció jelenségének megfelelően kifejt.

A legutóbbi 1,-1,5 évtizedben nyilvánosságra vagy felismerésre került kutatási és kísérleti eredmények arra utalnak, hogy feltétlen szükségessé vált a gravitáció kérdésének alapos átgondolása, felül bírálata, eddigi vele kapcsolatos nézeteink és jelenleg elfogadottnak tartott megállapításaink problémáinak megoldása, vagy legalább is azok pontos megfogalmazása. A kérdés fontossága nyilvánvaló, hiszen világegyetemünk egyik legalapvetőbb jellemzője a gravitáció. Csak ennek pontos és helyes ismeretében remélhetjük univerzumunk, és törvényeinek a megismerését. A XX. század egyik legkiemelkedőbb tudományos alkotása volt az általános relativitáselmélet, mely gyakorlatilag éppen ezt a kérdést igyekezett tisztázni. Nem Einsteinen múlott, hogy nem sikeredett tökéletesre, hiszen az elmélet napvilágra kerülését követően számos új, annak születése idején még ismeretlen információ jutott a birtokunkba, melyeket lehetetlen volt előre belátni. Végeredményben, mondhatni a kvantumfizika majdnem teljes egésze az óta jött létre, bár Einstein éppen ebbéli munkásságáért kapta meg a Nobel-díjat.

A tér és anyagszerveződésnek nincs eleje és nincs vége, a jelenünk az, ami megfogható, de ez is relatív, megközelítés, észlelés és értelmezés kérdése. A tér és a tér szerveződése, a változás csak látszólag bonyolult, valójában sokféle térméretben és energiaszinten állandó körfolyamatot fenntartó áramlási rendszerek térben és időben történő változása, bonyolódása, felbomlása és újjászerveződése az, amit életként megélünk. Azt már Newton óta tudjuk, hogy két test a tömegükkel arányos módon vonzza egymást és a köztük lévő erő a távolság négyzetével csökken. Einstein az általános relativitáselméletben azt fejtette ki, hogy azért esik le egy tárgy a földre, mert bolygónk tömege meggörbíti a környező téridőt. Ezek az elméletek azonban csak a gravitáció hatásait írják le, de nem adnak magyarázatot a mibenlétére. Elképzelhető-e, hogy két tömeg és a környezete közötti információ különbségéből származik? Ez a hipotézis szerint a gravitáció egy entrópikus erő. Ha egy nagyobb tömegtől bizonyos távolságra lévő kisebb tömegű test elmozdul, akkor megváltozik a két tömeg közötti holografikus felület entrópiája, vagyis, információtartalma. Ez az információváltozás összeköthető a rendszer energiájának változásával. A kilencvenes években pedig a Nobel-díjas Gerard 't Hooft és Leonard Susskind fejlesztette tovább, az úgynevezett holografikus elv bevezetésével. Ezen elméleti munkák nyomán írta le Erik Verlinde a maga hipotézisét a gravitáció mibenlétéről. Mint mondja: „meggyőződésem, hogy a gravitáció a tér és idő alapvető tulajdonságaiból származó "jelenség". Szerinte a gravitáció nem a testek belső sajátossága, hanem olyan jelenség, mint például a víz folyékonysága. Az egyes molekulák önmagukban nem "folyékonyak", hanem csak kollektíven alakul ki ez a tulajdonságuk. Tehát, állítja Verlinde, a gravitáció olyan fizikai hatás, amely a tömeg, a tér és az idő együttes összjátékából alakul ki. Az entrópia a termodinamika egyik alapvető fogalma, amelyet a XIX. század második felében (1865-ben) vezetett be a német Rudolph Clausius. ...

Az entrópia az anyagi rendszerek rendezetlenségét jellemzi. A termodinamika szerint a természetben egyre valószínűbb állapotok következnek be (például a magára hagyott, kívülről nem melegített testről a hő a hidegebb test felé áramlik), vagyis a természetben a spontán, beavatkozás nélküli folyamatok visszafordíthatatlanok. Bármely fajta energia hővé alakítható, míg a hő csak részben alakítható át másfajta energiává. Az entrópia és a növekvő rendezetlenség vezet el a világ "hőhalálához". Az entrópia az információelméletnek is alapfogalma, itt a rendszerek rendezettségének mértékeként használják, ezért negatív előjellel szerepel (negentrópiának is hívják). A holografikus elv a kvantum gravitációnak és a húrelméletnek egy sajátos tulajdonsága, amelyet a fekete lyukak termodinamikájának leírásához vezetett be az Utrechti Egyetem tudósa, az 1999-ben Nobel-díjjal kitüntetett Gerard't Hooft, majd pontosabb leírását adta Leonard Susskind, a jeruzsálemi Héber Egyetem munkatársa. Az elmélet szerint a teljes világegyetemet a kozmikus horizontra "ráfestett" kétdimenziós információs struktúraként foghatjuk föl, és az általunk észlelt háromdimenziók csak makroszkopikus méretekben és kis energiákon adnak tényleges megjelenítést. Einstein gondolatmenetében megállapította, hogy egy gyorsuló fülkében jelenlévő megfigyelő a gyorsulásra merőlegesen érkező fénysugarat elgörbültnek látja. Erre a "jelenségre" alapozta a térgörbület meghatározást. Az elgörbülést csak a megfigyelő látja annak, a gyorsulása miatt, a fénysugár valójában tökéletesen egyenes marad! Ha viszont az elgörbülés csak látszat, nem igazolja a tényleges (és valóban fennálló) gravitációs fényelhajlást. Sajnálatos módon naprendszerünk gyakorlatilag alkalmatlan az általános relativitáselmélet pontos tesztelésére. További, és feltehetően számottevő hiányosság, hogy sem Newton, sem Einstein nem tud a gravitáció miértjére, mikéntjére választ nyújtani. (a tér torzulása ugyan válasznak tekinthető a miként kérdésre, de a torzulás létrejöttének a miért és mikéntjére már semmi esetre sem.)

A tér áramlása

A tér "áramlása", hogy a tér lokálisan valamilyen sebességgel - a tér egészéhez vagy az áramlás távolabbi környezetéhez viszonyítva - meghatározott irányba és sebességgel és/vagy gyorsulással áramlik. Jellemzője, hogy ez az áramlás mindenkor örvénymentes, és minden pontban azonos irányú. A "definícióba" az is beletartozik, hogy az áramlás iránya lehet párhuzamos, és lehet egy pont felé irányuló is. Mivel az "anyaghalmaz" a térrel nem "súrlódik", valamint a tér nem rendelkezik közegellenállással, tehát az anyaghalmaz nem veszít mozgásenergiájából, világos, hogy mozgása - Newton első törvényének mindenben megfelelve, - egyenes vonalú egyenletes mozgás marad. Mint belátható, a tér áramlása jelen helyzetben semmilyen hatással nincs az anyaghalmaz mozgására, annak útjára, sebességére, és irányára. Igaz, hogy az anyag a térrel nem súrlódik, de ha az áramlás gyorsuló, az anyaghalmaz a térben haladva és annak gyorsulására merőlegesen, ha továbbra is egyenes vonalú egyenletes mozgással haladna, a térhez viszonyítva gyorsulást valósítana meg. A gyorsuláshoz viszont energiára, folyamatos erőre lenne szüksége, ami nem áll rendelkezésére. Ennek következtében az anyaghalmaz pályájának el kell "görbülnie" az egyenes irányhoz viszonyítva. Az elgörbülés iránya azonos a tér gyorsulásának az irányával, mértéke a tér gyorsulásától és az anyaghalmaz (a tér gyorsulásának irányára merőleges) sebességétől függ. Nézzük meg most az anyaghalmaz sebességét. Világos, hogy az eredeti irányban az változatlan, arra a tér áramlása semmilyen hatással nincs, viszont arra merőlegesen, tehát a tér áramlási irányában a tér gyorsulásának a mértékében is létrejön egy sebesség-összetevő. (Pontosabban fogalmazva egy gyorsulás-összetevő.) Az anyaghalmaz tényleges (pillanatnyi) sebességét e két összetevő eredője adja. (például: vízszintes hajítás "közegmentes" gravitációs térben.) Ha viszont nem a tömeg gravitál, hanem "valami más", megint kérdések sora merül fel. Ha nem a tömeg a "tettes", akkor mi? Statikus helyzetben miért szigorúan tömegarányos a gravitáció? Nem sorolom tovább, felesleges. Ha e két kérdésre logikus válasz nyerhető, a többire is, nagy valószínűséggel.

Szedjük csokorba, amit eddig - a tér gyorsuló áramlásának a vizsgálatánál - egyértelműen és nagy biztonsággal megállapítottunk:

1. A "hatás" kizárólag a tér gyorsulásától, valamint az anyag (a tér gyorsulására merőleges) sebességének a függvénye.

2. A tér "gyorsuló áramlása" csak a saját áramlási irányában hoz létre sebességváltozást, és ez messzemenően független az anyag (vagy bármi más, például fény) sebességétől. Az anyagnak a tér sebességirányára merőleges sebesség-összetevője semmilyen változást nem szenved el.

3. A gyorsulás (pálya görbület) létrejöttéhez semmilyen külön energiaforrásra nincs szükség!

4. A tér gyorsuló áramlásának az alapján értelmezve a gravitációt, logikus, hogy a fénynek is el kell "görbülnie" gravitációs mezőben.

Vegyük észre, hogy fenti tulajdonságokkal rendelkező gyorsulást, egyetlen egyet ismerünk. Igaz, hogy az csak részben felel meg a fentieknek, de ennek ellenére a hasonlóság teljesen nyilvánvaló. A centripetális gyorsulásról van szó. Lehetséges, hogy a centripetális gyorsulásnak bármi köze lenne a gravitációhoz? Ha már a centripetális gyorsulásnál tartunk, természetes, hogy a forgómozgásokkal is az eddigieknél behatóbban foglalkoznunk kell, hiszen az említett gyorsulás annak része.

Mint ismeretes, az egy dimenzióból forgatott rendszerek (egy forgástengely körül) síkban, tehát két dimenzióban forognak. Az is közismert, hogy az egymásra merőleges két tengely körül forgatott rendszerek térben, azaz három dimenzióban forognak. Felmerül a kérdés, hogy a három, egymásra merőleges tengely körül forgatott rendszerek hány dimenzióban forognak? Matematikailag igazolható, hogy ezek a rendszerek is három dimenzióban forognak. Igen ám, de úgy tűnik, itt valami gond van. Ugyanis a természet élesen megkülönbözteti a három és a - nevezzük így - négydimenziós forgást. (Azaz a két, illetve a három, egymásra merőleges tengely körül forgó rendszereket.) A háromdimenziós rendszereket a természet minden áron igyekszik elkerülni, a "négydimenziós" forgások viszont minden további nélkül létezhetnek és léteznek is. Ilyenek az úgynevezett "precesszálló" rendszerek (is). Mint ismeretes, a világegyetem számos, talán túlnyomó többségű objektuma rendelkezik több-kevesebb precesszióval. Minden forgás - most a síkforgásról van jelenleg szó - rendelkezik a jól ismert forgásenergiával, (forgástehetetlenséggel) mely nyilvánvalóan mozgásenergia. Ennek ismert a matematikai számítási képlete is, komplikációról szó nincs. Igen ám, de a fentebb említett "tehetetlenség" is "tárol" számottevő energiát, megléte esetén. Ráadásul ez az energia - adott esetben - nagymértékben meghaladhatja az előbb említett forgásenergia mértékét. A tényleges gond az, hogy ennek a tehetetlenségnek, illetve az általa tárolt energiának, nincs külön neve. Ha én "forgásenergiáról" beszélek, csak szigorúan síkforgás esetén egyértelmű, hogy miről van szó. Három és "négydimenziós" (abszolút rotáló) forgásoknál meg kell határozni, a két, egymástól feltétlen különböző tehetetlenség közül melyikről van szó! Olyankor, amikor a gyorsulás ténylegesen létrejön, minden úgy történik, mint azt az eddigi ismereteink alapján feltételezzük. Ha viszont a gyorsulás létrejöttének valamilyen akadálya van, például egy forgó korong kerületén lévő anyagi pontról van szó, amit az anyag szakítószilárdsága tart a helyén, vagy egy összenyomott, de összenyomott állapotában lekötött rugóról van szó, tehát az erő nem képes a gyorsulást ténylegesen létrehozni, akkor a gyorsulás a térrel szemben jön létre, mégpedig oly módon, hogy ha a "tárgy" nem gyorsulhat a térben, a tér gyorsul a tárgy felé . (Ha a hegy nem megy (mehet) Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez.)

Ugyancsak megemlítendő a közismert "örvény" jelensége, mely a forgásoknál - mint az teljes mértékben természetes - létrejön. Lássuk a legalapvetőbb problémát. Einstein az általános relativitáselmélet kapcsán kijelentette, hogy az üres tér az semmi. Igen ám, de Ő maga is ezt a "semmit" tulajdonság(ok)al ruházta fel, nevezetesen azt állítva, hogy a gravitáció a tér torzulása, és ezt a torzulást a fény is követi. Tehát ez a semmi mégsem lehet valóban semmi. (A feltételezett több kvantumállapotról nem is szólva.) Belegondolva a dolgokba, valóban, a "távolság" is "tartozéka" a térnek. Tegyük fel, hogy két csillag egymástól való távolsága négy fényév. Ha a tér valóban semmi sem lenne, ha valaki megkérdi, mi választja el a szóban forgó két objektumot, igencsak helytelen lenne azt állítani, hogy semmi. Tehát a tér feltétlen "valami". A tér a világegyetemünk legalapvetőbb eleme, hiszen minden lét és történés csak a térben lehetséges. Minden esemény csak úgy érthető és fogalmazható meg valósághűen, ha a történés közegét is pontosan ismerjük. Ha a gravitáció a tér torzulása, belátható, hogy a térről állítottak nem állnak szemben az ismereteinkkel. A távolság torzulása - akár irányfüggően, akár irány függetlenül - beláthatóan lehetséges és elképzelhető esemény. Ha figyelembe vesszük Einstein azon nézetét, hogy a tér "semmi", bizonyos mértékig "elfogadhatónak" is tekinthetjük, hiszen anyagi értelemben valóban semmi a fenti meghatározás szerint a tér. Ha a gravitációt a tér gyorsuló áramlásának tekintjük, ugyancsak a fentihez hasonló eredményre jutunk. A meghatározás értelmében (mármint hogy a tér a minden irányú távolság) logikus választ kapunk arra a kérdésre, hogy "hova lesz" az anyagból a folyamatosan és gyorsulva felé áramló tér. Világos, hogy a tér "bármilyen sűrűségű" lehet, hiszen a távolságra semmilyen megkötést nem ismerünk. (A távolság nem sűrűsödik vagy hígul, és minden megkötöttség nélkül változhat korlátlanul.)

Mint tudjuk, "mozgás", tehát sebesség (és gyorsulás) is csak a térben lehetséges. Igen ám, de a mozgás (és természetesen a gyorsulás is) nemcsak a teret követeli meg "közeg" gyanánt, de az idő "létét" is. Ebből következik, hogy az időnek is kapcsolatban kell állnia a térrel. Einstein valószínűleg ezek meggondolásával jutott arra a következtetésre, hogy az idő is része a térnek, tehát annak - élve az Ő kifejezésével - negyedik dimenziója. Sajnálatos módon, Einstein ezen nézete a mai napig nem igazolódott, bár általánosan elfogadottnak nevezhető (téridő megnevezés). Kellő mélységben belegondolva a dolgokba, el kell fogadnunk, hogy az idő, - bár kétségtelenül szorosan kapcsolódik a térhez, - azzal nem azonosítható, tehát nem tekinthető részének sem. Először is, az idő nemcsak a térrel "rokon", de egyéb dolgokkal is, melyek egyértelműen nem "tartozékai" a térnek. Ilyen például a sebesség, és a gyorsulás is. Igencsak furcsán hatna, ha valaki azt állítaná, hogy a sebesség és a gyorsulás is dimenziója a térnek. Pedig ugyan olyan joggal állíthatná ezt bárki, mint az időről. Hiszen a sebesség és a gyorsulás is csak térben és időben lehetséges. Talán éppen ez az "és" az, ami a legfontosabb. A térre is, az időre is egyaránt vonatkozik a meglét szükségessége. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy - elvileg(!) - mindkettő lehetséges külön-külön, egymástól függetlenül. Természetesen logikus, hogy az idő sem létezhet a tér jelenléte nélkül, hiszen minden, amit "történésnek" nevezünk és nevezhetünk, csak a térben lehetséges.

Az időt, azon túl, hogy "érzékeljük" létét, tehát érezzük "múlását", semmilyen közvetlen ismerettel nem rendelkezünk róla. Nem kis gondot okoz az is, hogy az időt mérni is csak közvetve vagyunk képesek, hiszen minden "óra" alapvetően egy "időben állandó folyamatot" használ az idő "mérésére". A valóságban természetesen a "mutatott idő" nem a ténylegesen múló idő, hanem csak összehasonlításra alkalmas "valami", ami feltevésünk szerint "időben azonos" a mérni szándékozott értékkel. Amennyiben igaz, hogy a fény terjedése valóban időben történik, tehát a fénysebesség véges, valamint igazak Einstein nézetei a fénysebesség állandóságára nézve is, akkor - jelenlegi nézeteink szerint - igaz az is, hogy egy tárgyat nem ott látunk, ahol az éppen jelen van, hanem ott, ahol az a távolság-fénysebesség által meghatározott idővel ezelőtt volt. Ez a dolog - viszonylag egyszerű módon - kísérletileg ellenőrizhető. A lényeg a következő: ha egy "távoli" fényforrást tekintünk, és pontosan ismerjük annak helyét, a látott és ismert hely eltéréséből annak a sebességét abszolút értelemben meghatározhatnánk. Tegyük fel, hogy egy igen hosszú rúd egyik végén elhelyezünk egy fényforrást, a másik végén pedig egy megfigyelőt. Abban az esetben, ha a rúd - tételezzük fel - mozdulatlan, (a példa kedvéért az állócsillagok rendszeréhez képest.), világos, hogy a megfigyelő a fényforrást pontosan ott látja, ahol az van. (Hangsúlyozom, mozdulatlan, tehát statikus helyzetet feltételezve.) Most gondoljuk el, mi történik, ha a rúdra egy erő merőlegesen hatva, azt a gyorsulással elkezdi gyorsítani. Ez azt eredményezi, mint belátható, hogy a rúd a hosszúságára merőlegesen gyorsulni kezd, aminek a következtében - jogos nézeteink szerint - a megfigyelő a fényforrást nem láthatja ott, ahol az valójában van, hanem azt a gyorsulás miatt a gyorsulás irányával szemben, a tényleges helyéhez viszonyítva elmaradtan látja. Eddig minden rendben (elvileg!). Most viszont tételezzük fel, hogy bizonyos idő elteltével a rúdra ható erő megszűnik, tehát a rúd gyorsulása is. Ez úgy is megfogalmazható, hogy a rúd - a történtek után - "V" sebességgel rendelkezik a saját nyugalmi állapotához viszonyítva. Most következik a "nagy kérdés". Nevezetesen, hogy a megfigyelő hol látja ekkor a fényforrást? Bár - első pillanatban - "gondmentesnek" tűnik a kérdés, ha kellő mélységben belegondolunk, nem egyszerű válaszolni rá. Mi is a gond? Az, hogy nézeteink szerint a megfigyelő a fényforrást nem láthatja a "helyén", hiszen idő telik el, mialatt a fény a fényforrástól a megfigyelőig eljut, és ez alatt a rendszer is - sebességének arányában - megtesz valamilyen utat. Igen ám, de ha ez igaz lenne, sérülnie kellene a relativitás elvének, feltéve, hogy ha ismeri (ismerheti) a megfigyelő a fényforrás tényleges helyét, a látott és a tényleges hely közötti eltérésből megállapíthatja a rendszer abszolút, tehát a "térhez (?) viszonyított" sebességét. Tudom, ezt elvileg az zárja ki, hogy semmilyen információ nem terjedhet gyorsabban, mint a fény. De erre nincs is szükség. A "tényleges hely" meghatározásának létezik egy lehetősége, mellyel megkerülhető a probléma. A kísérlet pontosan ezt használta fel. Az említett lehetőség pedig a következő: a megfigyelő a fényforrást mindenkor a sebesség-irányhoz viszonyítva elmaradottnak látja, ez természetes. Ebből következik, hogy ha a rudat 180°-os szögben elforgatjuk a feltételezett sebességirányra merőlegesen, - mivel ekkor a sebességirány a rúdhoz képest is 180°-os szögben megfordul, - a megfigyelőnek a fényforrást az eddigivel ellentétes irányban, "elmaradottnak" kell látnia. Ez tehát azt eredményezi, hogy a fényforrás tényleges helye nem más, mint a két látott hely középtávolsága. Íme, a "lehetetlenség" elvi megoldása.

Mindjárt megváltozik minden, ha az Einsteini kijelentést megfordítjuk. Tehát nem az információ nem terjedhet gyorsabban a fénynél, hanem a fény sem terjedhet gyorsabban az információnál. Belátható, a kijelentés ebben a formában már teljes mértékben logikus. Ha az információ terjedési sebessége determinált, világos, hogy annál gyorsabban semmi sem terjedhet, hiszen még a jelenlét is szükségképpen tartalmaz információt. A leírtak viszont egy "eretnek" gondolatot sugallnak. Ha az információ terjedési sebessége determinált, mivel minden észlelés, mérés csak valamilyen információ alapján lehetséges,törvényszerű, hogy az információ terjedési sebességénél nagyobb sebességet lehetetlen mérni. Még akkor sem, ha valami történetesen annál nagyobb sebességgel haladna. Világegyetemünk terét jelenleg tágulónak tekintjük, pedig jól tudjuk, hogy benne a gravitáció mindenütt jelen van. Kérdezem, minek az alapján tekintjük jelenleg a teret tágulónak? A Huble által felismert jelenség okán, mely szerint a minél távolabbi galaxisokat szemlélve, a távolság arányában annál nagyobb vöröseltolódást látunk. Ezt a vöröseltolódást manapság a Doppler hatás értelmében a távolodás egyértelmű jeleként értelmezzük. Ez eddig rendben is van. Csakhogy más "tészta" az objektumok távolodása, és egészen más a tér tágulása. Ha a tér statikus lenne, és benne a galaxisok egymástól távolodnának, valóban helyes lenne a feltevés, miszerint a galaxisok (vagy bármi más) egymástól való távolodásának a következménye a távolságarányos vöröseltolódás. De a tér nem statikus, és ezt igen jól tudjuk. Márpedig, ha a tér nem statikus, hanem maga is változó, természetes, hogy "állagának változásai" is jelentkeznek a hullámhossz változásaiként.

Valós és nyomós érv, hogy végtelen idő alatt mindennek be kell következnie, ami csak véges időben bekövetkezhet. De a végtelen is lehet véges és szakaszos részek végtelen sora. Így értelmessé válik a "fejlődés" is, a "véges" is. Tehát világegyetemünk mérete is és kora is lehet végtelen, de (kora feltétlen) szakaszos.

Lehetséges e, hogy a tér három iránya adja a három dimenziót, és a negyedik lenne a forgás?

Ha a térnek több (vagy akár mindössze kettő) kvantumállapota valóban "lehetséges", ez egy érdekes "összefüggésbe" kerülhet a gravitációval. Először induljunk ki abból, amit jól és biztonsággal ismerünk. A gravitáció a térre is - igen nagy valószínűséggel, valamint az eddigiek alapján is - "hatást gyakorol". Ebből viszont az következik, hogy minél magasabb kvantumállapotú a tér, annál "sűrűbb". Tehát egyszóval a tér kvantumállapotának a függvénye a "kiterjedése". Azt viszont igen jól ismerjük, hogy a kvantumállapot változás szinte 0 idő alatt megy végbe. Logikus, hogy a tér "beszűkülése" viszont feltétlen folyamat, ami gyakorlatilag folytonos folyamatot jelent. Ebből viszont egy érdekesség következhet. Ha a tér - tegyük fel - "hosszabb" ideje "tartózkodik" valamelyik kvantumállapotában, annak folyamatosan egyre "sűrűsödnie" kell. Ez egyben avval is jár, hogy benne az energia is egyre több és több lesz. Ismeretes, hogy az energia folyamatosan gerjeszti a teret. Ha ez a gerjesztés meghalad egy meghatározott szintet, a tér egy magasabb energiaszintre kerül. Igen ám, de ebből az állapotból jól meghatározott "felezési idő" elteltével a tér kvantumállapotának le kell bomlania. Ilyen esemény viszont még ismereteink szerint sosem következett be. Ez az oka, hogy az említett "felezési időről" jelenleg fogalmunk sincs. Gondoljunk bele, milyen eseményekkel jár vagy járhat egy ilyen "kvantumugrás". Első sorban egy csomó részecske egyszerűen megszűnne létezni, ugyanis azt már sejtjük, hogy a tér kvantumállapota meghatározza a benne létezhető részecskék létét. Azt is tökéletesen jól ismerjük, hogy magasabb energiaszintre jutáskor a két szint energiakülönbségével azonos energiát a térnek el kell nyelnie, lebomláskor ugyan ennyit kibocsátania kell. Ha gondolatban áttekintjük a jelenleg ismert részecskék listáját, kiderül, hogy a százon jóval túli ismert részecskék közül mindössze 7 az, ami stabil, az összes többi rövidebb-hosszabb idő elteltével elbomlik. Elgondolkodtató. Nem? Lássuk csak. Stabil feltétlen a foton. Ez természetes is, hiszen a térhez - közvetlenül - vajmi kevés köze van, azt csak "közegként" (benne terjed) tekinti. Stabil még a háromféle neutrínó. Feltevésem szerint ennek oka az, hogy ezek valóban a "legkönnyebb" részecskék, "kisebbre" nincs mire bomlaniuk. (hacsak nem fotonként "párolognának" el.) stabilak az elektronok, valamint a pozitronok. Ezeknek sincs lehetőségük "kisebb" részecskére bomlani. Most viszont eljutottunk egy "problémás"(-nak nevezhető) részecskéhez, nevezetesen a protonhoz. A proton volt a legelső részecske, mely "tiltakozott" az elemi megjelölés ellen. Már a huszadik század első harmadában-felében találkoztak a fizikusok a proton bomlásával. Tudjuk, hogy protonbomlással minden esetben nagy energiájú folyamatok kapcsán találkoztunk. A magreakciók, ütközéses kísérletekben a proton, illetve a mag méretéhez viszonyítva hatalmas energia van jelen. Logikus, ha ez a jelenlévő energia elegendő mértékű, hogy a teret a "jelenlegihez viszonyítva" eggyel magasabb kvantumállapotba gerjessze, ott a proton léte vagy instabillá, vagy létezhetetlenné váljon. Talán a legnagyobb gondot a kvantumfizikai vákuumban végbemenő energiafluktuáció kérdése okozza. Mint ismeretes, ennek mértéke igen magas. Pontosan nem ismerjük mértékét, csak becslések kerültek megállapításra, jelentős szórással. Mértékét 1078 joule/cm3-től 10111 joule/cm3-ig becsülik. Einstein nevéhez fűződik a tömeg-energia ekvivalencia felfedezése is. Ennek értelmében, a vákuumban lezajló energiafluktuáció tömegegyenértéke mintegy 1061, 1093 gramm/cm3. Szintén ismert (és szintén becsült adat) az általunk jelenleg belátható világegyetem összes anyagának a tömege, mely 1056 gramm, összesen. (Beleértve a sötét anyag tömegét is!) E két adat egybevetéséből az derül ki, hogy egyetlen cm3 vákuum tömege 5-38 nagyságrenddel meghaladja a világegyetem (jelenleg általunk belátható) összes anyagának a tömegét! Ez ugyan - önmagában - nem jelentene számottevő gondot, de az már igen, hogy a vákuum tömegének a tömegsűrűsége feltétlen meghaladja azt az értéket, mely fekete lyuk keletkezéséhez szükséges. Amennyiben ez a tömeg létezik és gravitál! Nicola Tesla kétségbe vonta Albert Einstein relativitáselméletét, bejelentve, hogy ő a gravitáció dinamikus elméletén dolgozik (amelyet még 1892 és 1894 között kezdett el). Úgy érvelt, hogy egy "erőtér" feltételezése sokkal jobb koncepció lenne és az elektromágneses energia közegére fókuszált, amely kitölti a matematikailag definiált teret és ez által az egész általunk belátható világűrt. A térben lévő anyag változását két főhatás okozza, amely egymással szimmetriát képez. Az anyag impulzusban szétsugárzódásával az anyag gravitációs összegződése egymást kiegészítő szimmetriapárt képez. Egy másik a gravitációs eredőt szintén befolyásoló hatáspár, a legnagyobb meghatározó az anyagszerveződésben. Az anyag szerveződését vagy bomlását legerősebben befolyásoló erő az azonosság, a dimenziós értékek tulajdonságok szimmetriája, és aszimmetriája, az eltérés. A dimenziós jellemzők, az azonossági (analóg) értékek növekedése esetén az anyag sűrűsödik, az energiaérték növekedni fog, míg az áramlási dimenziók eltérése esetén az anyag osztódik, az energia térbeli sűrűsége csökken. Az anyagi mezők többféle hatás miatt bomolhatnak fel, amelynek az analógiája az osztódás, az energiacsökkenés, és a szétsugárzódás, a szétszóródás. Ez bármely tömegméretű, energiaszintű mezőnél történhet drasztikus ütközésekben, amelykor az áramlási pályája a térben és időben azonos helyen metsződik. Mindegy hogy mekkora térméretűek és energiatartalmúak az ütköző mezők, az esemény következménye azonos. Csak az energiaváltozás nagyságrendje tér el a magas analógiájú, az elektron szint alatti, az atomi szint felett a meteor és az aszteroida, vagy akár a bolygótömeg-méretű energiaszinteken is. Ezt az osztódást okozó főhatás, a lendületdimenzió irányazonosságának a hiányában, pontosabban az iránydimenzió ellentétében, az impulzusban kell keresnünk. Az anyagba épülés olyan összegződésnek tekinthető, amelykor az addig nagyobb szabadságfokú, de azonos tér, mező irányába tartó, lendülettel bíró kicsi energiaadagok egy célterület helyszínen, azaz lokális mezőben folyamatosan, és egyre rendezettebben összegződnek. Az elektromos töltöttség állapotban az eltérő töltésű részecskéket egy erőhatás egyre közelebb kényszeríti egymáshoz, amely tartós összekapcsolódást, anyagba épülést eredményez. Az anyagi mezők olyan terek, amelyekben a környezeti térben történő átalakulások energiahullámai összegződnek, és egyre rendezettebben, egymást erősítve a tömegközéppont irányába erősödnek. Az impulzus, a szétsugárzódás, a lokális változtató képességi érték csökkenése. Az impulzus és a gravitáció egy ellentétes következményre vezető hatáspárnak, egymás szimmetria-párjának is tekinthető. A gravitáció nem vonzás, hanem a gravitációs mező körüli térerő különbözet időbeli változást okozó oka és következménye. A környezetből az azonos irányba tartó és g értékre gyorsuló lendületenergia az összegződés során a mezőkben tömegbe épül. A hullámhosszt az adott pillanatban egymást követő két impulzusból kibocsátott, több részecskét szállító energia sűrűbb gömbhullámok terjedési irányban egymást követő távolsága határozza meg. A hatásterjedés sebessége meghatározza, hogy az adott hullámhosszra (távolságra) egymást követő részecskeraj mennyi idő alatt ér a távolságot jelentő "A" pontból a "B" pontba. Értelemszerűen minél nagyobb a terjedési sebesség, annál gyorsabban érnek az adott pontba a változásból keletkező részecskehullámok. A frekvencia azoknak a részecskéket továbbító elvileg ekvipotenciális gömbhullámoknak az időbeli keletkezési sűrűségét jelenti, amelyek valamely rendszeresen változó helyről, pontból (mezőből) kibocsátásra kerülnek. Ez tehát az időegységre jutó események, változások, impulzusok vagy robbanások száma. Minél nagyobb az eseménysűrűség, az időegységre jutó változás, annál nagyobb keletkezési frekvenciáról beszélünk. Ez nem azonos az észlelési és a kölcsönhatási frekvenciákkal. Minden tartósan és rendszeresen változó, anyag vagy élőmezőnek van egy saját frekvenciája, amely a mezőt alkotó lényeges almezők felharmonikusának tekinthető. Ez mellett természetesen egész sor más frekvencián kapcsolódhat egymáshoz a mezőben lévő almezők rendszere, amelyekben a változás és a részecske kibocsátás üteme valamely közös frekvencián harmonizál. Ha a hatókörzeten belül olyan változási sorozat keletkezik, amelyiknek a frekvenciája megegyezik, vagy felharmonikus az élőmező valamely szervének, sejtjének a sajátfrekvenciájával, abban erősebb változást, energiaátadást okoz. Ha ez az energia vagy hatásátadás a kölcsönhatással érintett mező egészségét, egyensúlyát, stabilitását, azaz a harmóniáját, a szerveződési szintek legmagasabb egyensúlyát segíti, akkor ezt a mező, a saját aspektusából jóként, a rendezettségét és az időbeli fennmaradását támogató energiakapásként éli meg. Ha az adott mezőnek az adott frekvencián érkező jelből, hatásból éppen túl sok volt, azaz az egyensúlyát ez nem segítette, hanem túlfeszítette, ennek a mezőknek ez diszharmóniát, elhangolódást, végső soron ritmuszavart és ezzel a változási folyamat negatív irányú megváltozását okozhatja.

Az észlelt frekvencia az időegység alatt az észlelőben kölcsönhatást kiváltó energiahullámok számát jelenti, amelyet az érkezési ritmus szerint más érzékszervünkkel érzékelünk. A nagyon lassú változásból időegységre jutóan csak igen ritkán érkező hatáshullámok, (ha azok átadódó lendületenergiája kicsi) általában nem tudatosulnak, bár a szervezetünk sok sejtje, atomja érzékeli. Ha a kölcsönhatási erőátadás a lendület, a nyomaték (hatás), vagy az időbeli sűrűség növekedése miatt megnövekszik, a hatás megerősödése már átlépheti az észlelési küszöböt, megjelenhet az érzékelés. Minél gyorsabban követik időben egymást, a vevőt érő és kölcsönhatást kiváltó energiahullámok, azaz időegységre jutóan minél több energia (hatás) adódik át, a változtató képesség érvényesülése, az energiaátadás nyomatéka, hangsúlya is megnövekszik. Az alacsonyabb frekvenciasűrűségű hullámokat, ha az egységnyi energiatovábbítás nem számottevő általában tudatosan nem észleljük a szervezet sejtjei atomjai a tudat alatt dolgozzák fel az eseményeket. Az időben vagy átadott hatáserőben sűrűsödő, nagyobb frekvencián érkező hatások már elérhetik az inger és az észlelési küszöböt, amely miatt a fülünkkel a frekvenciának megfelelő rezgést, hangot, zajt hallunk. Ha a frekvenciát, azaz az időbeli hatássűrűséget tovább növeljük, akkor a fő érzékelést a fény frekvenciájára szakosodott szem veszi át, amely fölött az emberi evolúciónak nem volt elég ideje és kényszere, a gyorsabban terjedő energiahullámok érzékelésének a kifejlesztésére, vagy ezek csak lekerültek a tudat alatti érzékelés szintjére. A fénynél nagyobb ritmusban érkező hatáshullámok sorozatát, amelyeket röntgen gamma vagy és kozmikus sugarakként ismerünk, már az érzékszerveinkkel sem észleljük, de a sejtjeink és atomjaink veszik az adást, amelynek tartósan kitett élő szerveződés változási állapota a díszharmónia felé csökkenhet. Az ismert legmagasabb frekvenciák azonban nem jelentik azt, hogy a mérési lehetőségünk felett nincs gyorsabb ütemben érkező hatásterjedés az Univerzumban.

Ismert, hogy a hosszú téridős folyamatokban aszteroidává vagy kisbolygóvá növekedett (fejlődött) részecskemezők egy része a nagyobb gravitációs mezők pályamódosító és árapály hatására széttöredezik, és spirál pályán a térség fősugárzójába, annak a csillagjába (Napjába) tart. A fekete lyukak olyan szülői nyelőknek tekinthetők, amelyekbe beáramló anyag folyamatos gyorsulása nemcsak eléri a fény sebességét, hanem annál nagyságrendekkel is gyorsabbá válhat. Ha ilyen közegbe bekerülnek a fény vagy annál kisebb sebességgel haladó részecskék, azokból a megfigyelő felé nem érkezhet vissza fény vagy a beáramlás sebességénél kisebb sebességgel érkező jelzés. A fekete lyukak azonban nem szükségszerűen nagy sűrűségű, és ezért nagy gravitációs árnyékoló képességű önálló mezők, hanem ilyen nagyon régóta szerveződő mezők anyag és részecske-beáramlási tölcsérének, övezetének tekinthetők. A rezgésszám, a frekvencia, az időegység alatt a megfigyelő által érzékelhető (tehát kölcsönható-képes) hatáshullám áthaladását jelenti. A mértékegysége a Hertz, 1/sec. A hagyományos fizikai megközelítésnél ez olyan térerő változást jelent, amelyben egy teljes (érzékelt) rezgés, erő vagy lendülethullám áthalad a megfigyelési ponton. Az egységnyi idő pl. 1 sec alatt átmenő (érzékelt) hullámok számát az adott energiaterjedés frekvenciájaként ismerjük. Ez valójában térerő változási értéket, időegység alatt egymást közel azonos távolságra (hullámhosszra) követő és ezért ismétlődő energiahullámok számértékét jelenti.

Az anyagba sűrűsödés nem a vonzó jellegű gravitáció következménye, hanem a lendülettel egymás felé haladó, lendülettömeget képviselő anyag egyre kisebb térbe torlódása, azaz ellenerők egyensúlya mellett a térnyomás növekedése, az anyagba torlódó, épülő részecskék egyre szorosabbra sűrűsödése. Ez az ellenirányú, vagy és a tömegközpont felé ható tartós részecske áramlás kezdetben csak állóhullámokká torlódik, amelyből állócsomók, állómezők neutrális térhelyzetek alakulhatnak ki. Valamennyi anyagi tér, élő áramlási mező kezdete olyan lokális térsűrűsödéssel kezdődik, amelyben a kezdeti sikeres impulzus egy stabil térsűrűsödésű folyamatmintát, áramlási mintát eredményez. Ez axiómának tekinthető! A minimális vagy drasztikus belső vagy külső változást az egész rendszer követni képes, azonnal új eredők alakulnak ki. Az ilyen gravitációs rendszer alkalmazkodásképes, stabil.

Csillagászat ismeret és történet

2012-01-19T02:05:00.000+01:00

A csillagászat vagy asztronómia - a szó eredete szerinti jelentése a csillagok törvényei - a földön kívüli jelenségek megfigyelésével és magyarázatával foglalkozó tudomány.
A csillagászatot nem szabad összekeverni az asztrológiával, ami megpróbálja az emberek sorsát megjósolni égitestek jellemzőiből. Bár az asztrológiának és a asztronómiának közös történeti gyökere van, mégis módszerüket tekintve nagyon eltérőek; míg a csillagászat a tudományos megközelítés híve, az asztrológia egyfajta kulturális hagyomány talaján áll és nem tekinthető az akadémikus tudományok részének.

A Föld tengelyforgása

Bolygónk 23 óra 56 perc 4,09 másodperc alatt fordul meg egyszer a tengelye körül (ez az időtartam a csillagnap), amit mi úgy érzékelünk, mintha az égbolt fordulna el ugyanennyi idő alatt felettünk. Mivel a Föld nyugatról kelet felé forog, az égbolt és az égi objektumok keletről nyugat felé látszanak elmozdulni. A forgás következtében látszik körbejárni a Nap is, így jönnek létre a nappalok, amikor a Nap a horizont felett tartózkodik, és az éjszakák, amikor pedig alatta. A Nap lenyugvása utáni (illetve felkelte előtti) rövidebb átmeneti időszak a szürkület. A Föld forgástengelye jelöli ki az égtájakat is. A tengely két végét északi, illetve déli égtájnak, az erre merőleges két irány közül azt, amerre az égitestek kelni látszanak keleti, amerre pedig nyugodni, nyugati égtájnak nevezzük.

Azt a pontot, ahol a forgástengely képzeletben metszi az égboltot (illetve a bolygónk köré vont tetszőleges sugarú képzeletbeli éggömböt), égi pólusnak nevezzük. Ez az északi oldalon egy fényes csillag közelébe esik, amelyet innen Polarisnak, Sarkcsillagnak neveztek el. Az égbolt látszólag ekörül fordul körbe minden nap. A mi szélességünkről a pólus 47,5 fok magasan látszik a horizont felett. Azok a csillagok, amelyek 47,5 foknál közelebb látszanak a pólushoz, napi járásuk során soha nem érik el a horizontot, azaz soha nem nyugszanak le. Ezeket nevezik cirkumpoláris csillagképeknek. A Föld tengelyforgása a valóságban nem egyenletes, kisebb szabálytalanságok mutatkoznak benne. Ezek közül az egyik legfontosabb a tengelyforgás lassulása, azaz a napok hosszának növekedése. A jelenségért főleg a Hold által keltett dagályhullám felelős, amely égi kísérőnkhöz képest rögzített helyzetű. A Föld így elfordul "alatta", és az bolygónkra állandó fékező erőt fejt ki. A lassulás mértéke évenként 0,0029 másodperc. Vannak ezenkívül periodikus ingadozások is, amelyek hol gyorsítják, hol pedig lassítják bolygónk tengelyforgását.

A nappali égbolt

A nappali égen az egyik leggyakrabban tapasztalt és legkönnyebben megfigyelhető jelenség az égbolt kék színe. Ennek kialakulásában két tényező játszik fontos szerepet: a Föld légköre és központi csillagunk sugárzása. A bolygónkat övező légburok megváltoztatja a belépő sugárzás összetételét - egyes hullámhossz tartományokat átenged, másokat kiolt -, valamint megváltoztatja a belépő sugarak irányát is a fénytörés elvének megfelelően.

A Napból érkező fény belép az atmoszférába, és itt sok atommal, molekulával találkozik. A találkozások alkalmával szóródik, kissé eltérül eredeti irányától, a szóródás mértéke pedig fordított arányban áll a hullámhosszal. Tehát minél nagyobb egy fénysugár hullámhossza, azaz minél vörösebb, annál kevésbé szóródik.

Az éjszakai égbolt

Ha a Nap annyira mélyen van a látóhatár alatt, hogy a róla érkező, a légkörön szóródó fény sem jut el hozzánk, már nincs, ami elnyomja a halvány égitestek fényét - véget ér a szürkület, teljesen besötétedik. Az éjszakai égen megfigyelhető objektumok közül a legfényesebb bolygónk kísérője: a Hold. Mivel a Hold a Föld körül kering, ezért bolygónkról nézve állandóan változtatja a Naphoz viszonyított helyzetét. Ennek következtében jönnek létre a holdfázisok. Felszínének fényvisszaverő képessége nagyon rossz, a sötét hamuéhoz hasonló, de mivel közel helyezkedik el hozzánk, a Nap után a második legfényesebb égitest.

Ha jó a légköri átlátszóság és mesterséges fények sem zavarnak, egy derült éjszakán több ezer csillagot is láthatunk szabad szemmel. A csillagok közötti tájékozódást a csillagképek könnyítik meg. Már az ókorban kialakította minden nép a saját csillagképeit, ekkor még többnyire vallásos indítékkal. Ezeknek egy része a későbbiekben is fennmaradt, mivel egyszerűbbé tették az egyes égi objektumok megtalálását és az égen való tájékozódást. Ma 88 csillagképre osztjuk az égboltot. Egy csillagképbe azok a csillagok tartoznak, amelyek a csillagképet határoló vonalakon belül látszanak bolygónkról. Egy adott csillagképhez tartozó csillagok természetesen különböző távolságokban helyezkedhetnek el, így nem állnak egymással közeli kapcsolatban. A csillagképek számának, helyének, méretének, alakjának, határvonalainak, elnevezésének meghatározása teljesen önkényes, egyedül az égbolton történő könnyebb tájékozódást szolgálja. Az éjszakai égen egy szabálytalan körvonalú, halvány fényszalagot is megfigyelhetünk: ez a Tejút. A Tejút valójában csillagok millióinak együttese, melyeket szabad szemmel nem tudunk különválasztani, így összefüggő sávnak látjuk őket. Galaxisunk, a Tejútrendszer anyagának nagy része egy lapos, korong alakú térrészben koncentrálódik, és mivel Napunk ebben a síkban helyezkedik el, így kitekintve csak a korong metszetét, mint az égen átívelő sávot láthatjuk. ...

A Föld keringése és az évszakok

Bolygónk egy enyhén elnyúlt, ellipszis alakú pályán kerüli meg a Napot 365 nap 6 óra 9 perc 9 másodperc alatt. Ezt nevezik csillagászati évnek, amely a Napnak az égi ekliptika ugyanazon pontján két egymást követő áthaladása között telik el. A Föld napközelpontja (perihélium) 147,1 millió km-re, naptávolpontja (aphélium) 152,1 millió km-re húzódik központi csillagunktól, átlagos naptávolsága 149,6 millió km.

Holdfázisok, fogyatkozások és az árapály

A holdfázisok kialakulása a Nap, a Hold és a Föld egymáshoz viszonyított relatív helyzetétől függ. A Hold Földünk kísérője. Földközelben 354 ezer km-re, földtávolban 404 ezer km-re, átlagosan pedig 384 ezer km-re van bolygónktól. A Földet 27,3 nap alatt kerüli meg. Keringésének időtartama pontosan egybeesik tengelyforgásának időtartamával, azaz mindig ugyanazt az oldalát fordítja a Föld felé, ezt nevezik kötött tengelyforgásnak. (A kötött tengelyforgás természetesen csak a Földre vonatkoztatva igaz.) A Hold felszínén ugyanúgy váltakoznak a nappalok és az éjszakák, mint bolygónkon, de egy holdi nap hosszabb az előbb említett 27,3 napos időtartamnál. Ennek oka, hogy a Föld kering a Nap körül, így változik a Nap csillagokhoz viszonyított helyzete. A Holdnak kicsit tovább kell haladnia pályáján, hogy ezt az elmozdulást kompenzálja, és a Nap ismét arról az adott holdrajzi pontról deleljen - ehhez 2,2 nap kell. Egy holdi nap időtartama így 29,5 nap, és ennek megfelelően figyelhetjük meg periodikus fényváltozását.

Nézzük meg, hogy őseink hogyan művelték a csillagászat tudományát:

Csillagászattörténet

Babilónia

Világmodell: A babiloniak szerint a lépcsőzetes felépítésű, kúp alakú Föld a világóceánon úszik. Föléje az első, második és harmadik égbolt borul, alatta hét fallal körülvéve a holtak birodalmának palotáját találjuk. A világóceánt az ég gátja határolja, ezen helyezkedik el a hegyekből formált keleti, illetve nyugati kapu, melyeken keresztül a Nap felkel illetve lenyugszik.

Korai periódus:

-első szisztematikus észlelők

-feljegyzések i.e. 1800-tól: holdkelte és újhold időpontok

-Vénusz-táblázatok: Ammisaduqa (i.e. 1702-1681)

-nem csak észlelések, hanem kalkulációk is

-i.e. 1100-tól 1000 éven át táblázatban rögzítették az Anu (égi egyenlítőhöz közeli), Ea (északra) és az Enlil (délre) csillagait, szám szerint minden sávból tizenkettőt

-rájöttek az évszakok változásának és a Nap mozgásának kapcsolatára

-i.e. 612-ben már Holdfogyatkozást jeleztek előre

Mul-Apin táblázatok: (mul = csillag) - i.e. 687

-a három sáv csillagai, egymással szemben lévő csillagok (amikor az egyik kel, a másik lenyugszik), delelési lista (egy csillag delelését egy másik csillag kelésével adták meg), Holdpálya menti csillagok.

-időjárás és mezőgazdaság: megfigyeléseik szerint a XII-II. hónapban a Nap az Anu-ban van, az idő ilyenkor szeles, a III-V. hónapban az Enlil-ben van, ez az aratás ideje, a VI-VIII-ig újra az Anu-ban van, a IX-XI. hónapban pedig az Ea-ban, ekkor hideg van.

-kezdetleges szökőhónap-szabályokat állítottak fel, pl. ha az év első napján a Hold a Fiastyúk környékén van, akkor nincs szükség XIII. hónap beiktatására.

-standard gnomon árnyékának hossza adott időpontban

-az éjszaka hossza (rájöttek az évszakok és a Nap magasságának összefüggésére!)

Állatöv: A Holdpálya, avagy lényegében az ekliptika mentén elhelyezkedő csillagképek kezdetben 12 csillagcsoportra, majd 12 egyenlő részre osztották. Egy csillag helyét egy csillagkép nyugati végétől adták meg fokban (ush). (A görögöknél a csillagképet jelentette a zodion, az 1/12-ed részt a dodekatemorion.) Már ekkor megszületett több ma is használt csillagkép elnevezése. Két rendszert használtak, az egyikben a nyári napforduló a 8° kushu, míg a másiknál a 10° kushu-nál következett be (Kushu = Cancer, Rák). Ezen felül mérték az objektumok távolságát az ekliptikától, 1/72°-ban (she = árpaszem).

Észlelések: i.e. 700-tól folyamatossá váltak az észlelések, melyek agyagtáblákon maradtak fenn (ezek igen törékenyek, eddig több ezer darabot tártak fel). Minden tábla egy fél év hat hónapjára rögzíti:

1. az előző hónap napjainak számát,

2. a holdkelte és a napnyugta közötti időt a hó utolsó napján, mikor a Hold napnyugta előtt kel,

3. a következő napon a napnyugta és holdkelte közötti időt,

4. a holdnyugta és a napkelte közötti időt az utolsó napon, mikor a Hold napkelte előtt nyugszik,

5. a napkelte és a holdnyugta közötti időt a következő napon,

6. a holdkelte és napkelte közötti időt az utolsó napon, mikor a Hold még látható,

7. a bolygók ekliptikai hosszúságát,

8. a folyók állását,

9. árfolyamokat (piaci körkép),

10. fogyatkozásokat,

11. külső bolygók láthatóságát, retrográd mozgásuk kezdetét, szembenállásukat,

12. a Vénusz és a Merkúr első és utolsó láthatóságát,

13. a Hold és a 3 bolygók együttállásait a zodiákus csillagaival,

14. időjárási megfigyeléseket,

15. egyéb híreket.

60-as számrendszer: az egyeseknek egy függőleges vonás, a tízeseknek egy balra záródó megnyújtott relációs jelhez hasonló alakzat felelt meg, mely elég volt a számok 0-tól 59-ig való jelölésére, ezen felül helyiértékenként elválasztva írták le a mennyiségeket. Pl.: III I = 3x601 + 3x600 = 181, mely egy mai, egyszerűsítő átiratban 3,1. Így pl. hatvanasban 2,1,13 = 7273 a tízesben. Ennek segítségével a fokszámítás: 3° 41' 23" = 3,41,23. Ha a 3 és ½ fokot akarták kifejezni, akkor átváltottak, és azt írták hogy 3,30. A mértékegységeket nem jelölték, egy pontosvesszővel jelezték az alappontot. Így 0;1 ush az egy ívperc, 0;0,1 ush = 1". A napot is 360 részre osztották, 1 ush így 4 percnek felelt meg.

Késői periódus:

I.e. 300 - i.sz. 75.: Nagy eredmények, ~300 táblázat, számszerű leírások, időben előre meghatározott pozícióadatok (efemeris vagy efemeridák), zodiákus elnevezései, instrukciós (magyarázó) táblázatok - ebből adódóan könnyű megfejthetőség.

Nap: közvetlenül nem foglalkoztak vele, de a Hold fázisait és mozgását tartalmazó táblázatokból csillagunk mozgására is lehet következtetni. Ezek a táblázatok oszlopszerűen felépítettek voltak (év, hó, távolság a zodiákus jeltől, zodiákus). Felismerték, hogy a Hold és a Nap szögsebessége változik az év folyamán (az A és B rendszerekben ez eltér). Kiszámították a nappalok hosszát, a napéjegyenlőségek időpontját (mikor a nappal és az éj is 180 ush hosszú). Ezen felül számították a napnyugtától napkeltéig eltelt időt, mégpedig úgy, hogy mivel az egyenlő hosszúságú zodiákus jelek az ekliptika horizonttal bezárt szögétől függően más-más idő alatt kelnek, így a nappal hossza egyenlő a nappal alatt a horizont fölött megjelenő zodiákus jelek kelési ideinek összegével.

Hold: ekliptikai szélességét (she-ben) és hosszúságát is lejegyezték. Megfigyelték, hogy a Hold szélessége 252;31,24 she-t változik (amíg eléri a 2°-ot, majd a sebesség feleződik, s mikor eléri a 6°-ot, a szélesség elkezd csökkenni) míg a Nap 30°-ot halad. Ebből számították a holdpálya felszálló csomójának helyét. Rájöttek, hogy ez retrográd mozgást végez (~1,5°/hó). Tudták, hogy a Holdnak bizonyos szögtávolságon belül kell lennie az ekliptikához képest, hogy fogyatkozás jöhessen létre. Kiszámították a hónap hosszát is: két számított újhold időpont között eltelt idő - de ez nem volt elég pontos. Mivel tudták, hogy a fogyatkozások időpontjában pont új-, vagy telihold van, két fogyatkozásból, a köztük eltelt holdhónapok számának és az eltelt idő ismeretében számítható volt a hónap hossza. Több számításuk is a Szárosz-ciklus hosszára alapozott.

"B" rendszer: a babilóniai matematikai asztronómia másik rendszere, itt a Nap pálya menti sebessége fokozatosan, és nem hirtelen változik, több ponton is eltér az eddig vázolt "A" rendszertől. Valószínűleg ez volt a későbbi. Hipparkhosz is ismerte ezen rendszer eredményeit: 1 szinódikus holdhónap az 29,53 nap, egy drakonikus hónap 27,21 nap, így 223 szinódikus hónap egyenlő 242 drakonikussal és 269 anomalisztikus periódus egyenlő 251 szinódikus hónappal. A Babiloniak követték a bolygók mozgását, lejegyezték a retrográd mozgás kezdetét és végét, a heliákus kelések és nyugvások időpontját, az oppozíciókat, a bolygók elongációját, stb. A mozgást több szakaszra osztották (gyorsuló, lassuló) és azokban mérték a szögsebességet. A táblázatokból elég pontos keringési idők számolhatók - az persze kérdéses, hogy ezt már a korabeliek is megtették.

Egyiptom (i.e. 3100-i.e. 332)

Hasonló a mezopotámiai civilizációhoz, a csillagászatnak, de legalábbis a feljegyzéseknek nem tulajdonítottak nagy szerepet. Jelentőségük: hadászat, építészet, művészet, irodalom, orvoslás és egyéb tudományok. Kis érdeklődésüket (bár ez nem a megfelelő kifejezés) jól példázza a nagyon kevés fennmaradt emlék vagy utalás. Ezek közül kettő: i.e. 1100: Amenhope - Az univerzum katalógusa: 5 csillagkép csillagai, nem említi sem a bolygókat, sem a Szíriuszt. I.e. 300: Harkhebi sírkövébe vésett dicsőítés az emberről, aki "minden megfigyelhetőt megfigyelt", az összes csillag delelését, a Szíriusz heliákus kelését, a Nap mozgását. A templomok és piramisok pontos tájolása is csillagászati ismereteiken alapul. A Szíriusz heliákus kelése jelentette az új év kezdetét. Kezdetben a hónapok a Hold járásához kötődtek, és az újhold előtti utolsó láthatóság napján kezdődtek (pontosabban akkor, amikor a Hold láthatatlanná vált). 12 hónap + 11 nap volt az egyiptomi év. Az évet 3 darab 4 hónapos részre osztották (áradás, növekedés, aratás). Ha a heliákus kelés a 12. hónap utolsó 11 napjában történt, akkor alkalmaztak egy 13. szökőhónapot. Később áttértek a 365 napos naptárra. Elkülönítettek az égen 36 dekánst (kisebb csillagcsoportot), melyek heliákus kelése

nagyjából 10 nappal egymás után következett be, így minden éjjel negyven perccel később keltek. Diagonális táblázataik (egy oszlopban az egy éjjel kelő 8 dekáns, majd a következő oszlopban a 10 nappal későbbi éjszakára ugyan ez, stb.) segítségével így éjjel is mérni tudták az időt.

Kína

Bevezetés: jóscsontok i.e. 1500-tól Anyang területéről: vendégcsillagok (szupernóvák, üstökösök). Állami csillagászat, országos megfigyelőhálózat, büntetések (Shu Jing almanach szerint Hi és Ho csillagászokat a császár lefejeztette, mert nem jelezték előre az i.e. 2137-es napfogyatkozást.), bizarr és nem tudományos feladatok (a 12 szél alapján a harmónia megállapítása az égre és a földre).

-Az égboltot 28, pólustól pólusig terjedő gerezdre osztották (xiu), a szögtávolságokat a xiu

nyugati szélétől és a pólustól mérték. Egy teljes körben 365 és ¼ du van, így 1 du

megközelítőleg = 1°-al.

-I.e. 90-ből valóak az első pontos bolygómozgás észlelések, a táblázatok egy láthatóságot ölelnek fel, és precíz közelítést adnak a szinódikus periódusokra.

-I.e. 29-ben napfoltot észleltek, valószínűleg vagy sűrű ködön, vagy zöld jáde kövön keresztül.

-I.e. 20-ban már tudták, hogyan jönnek létre a fogyatkozások, de a filozófusok ezt tagadták, mondván a Hold nőnemű, a Nap férfi, így erősebb, és egy gyengébb nem győzheti le az erősebbet…

-I.sz. 206-ban már fogyatkozás-előrejelzéseket csináltak, 390-re már a %-os nagyságot is meg

tudták becsülni.

Mértékegységek: decimális hosszmértékek, az alap chi-t mindig az uralkodó határozta meg, így pl 25,46 cm a Tang dinasztiában (700 körül), 24,37 cm a Yuan dinasztia idején (1300 körül) és 35,8 cm a XIX. század végén.

-kisebb egységek: 1 zhang = 10 chi = 100 cun = 1000 fen

-nagyobb egységek: 1 li = 1800 chi (kb 0,44 km a Tang dinasztia idején)

Időmérés és naptár:

-Dátumok: a hónap az újholddal kezdődött, az év azzal a hónappal, melyben a téli napforduló volt, majd i.e. 104-től két hónappal későbbre tették ezt az időpontot.

-Évek: az egyik évszámítási módszer az volt, hogy megadták az uralkodó nevét, és hogy uralkodásának hányadik évében járnak (pl. xy tizedik évében). Egy másik módszer egy 60 éves ciklus, mely 12 ágat és 10 törzset használt. Sok kalendárium mindkét dátumot megadja, és mivel senki nem uralkodott 60 évnél tovább, egyértelmű megfeleltetés lehetséges a két rendszer között. Az ágak: patkány, ökör, tigris, nyúl, sárkány, kígyó, ló, bárány, majom, kakas, kutya, vadkan. Hogy ment az évek elnevezése?: 1. ág 1. törzs, 2. ág 2. törzs, …, 10. ág 10. törzs, 11. ág 1. törzs, 12. ág 2. törzs, 1. ág 3. törzs, stb. (Diagonális táblázat, függőlegesen a

tizenkét ág, vízszintesen a 10 törzs.)

jia yi bing ding wu ji geng xin ren gui

zi 1 13 25 37 49

chou 2 14 26 38 50

yin 51 3 15 27 39

mao 52 4 16 28 40

chen 41 53 5 17 29

si 42 54 6 18 30

wu 31 43 55 7 19

wei 32 44 56 8 20

shen 21 33 45 57 9

yu 22 34 46 58 10

xu 11 23 35 47 59

hai 12 24 36 48 60

-Hónapok: csak számozva voltak, nevük nem volt. A 12 hónap 354 napot ölelt fel (29 és 30 napos hónapok), ezért néha mérések alapján beiktattak egy interkaláris hónapot (jian).

-Napok: ezeket is a hatvanas rendszerrel nevezték el. 1 nap = 100 ke (majdnem ¼ óra) = 12 shi - melyeket az ágak neveivel neveztek el.

Kozmológia: többféle spekulatív teória létezett:

-Gaitian (égi fedő) elmélet: a Föld és az ég két egymásra boruló szférikus felület (ennek ellenére sík felszínnel számoltak - csillagászat és földmérés teljes elszigeteltsége). I.e. 1000 körül megadták a gömbök sugarát is (!): Föld: 225.000 li, ég: 305.000 li.

-Huntian (égbolt) elmélet: i.e. 100 körül, az univerzum egy tojás, fehérje az űr, sárgája a Föld, mely a kozmosz folyékony anyagában lebeg. Itt sem sík a felszín, mégis úgy számoltak, mintha az lenne.

-Xuanye (mindenütt jelenlévő sötétség) elmélet: A Föld és az égitestek kondenzálódott porként lebegnek a kozmikus térben.

Megmérték a Nap magasságát is (!): 8 chi magasságú árnyékvető rúd árnyékának a hosszát mérték 2000 li távolságban, és trigonometriai számítások után 80.000 li-nek adódott a Nap magassága. Megint csak nem vették figyelembe a földfelszín görbületét.

Almanachok:

minden uralkodó készíttetett, az amatőröket lázadónak vélték. A hivatalos eredmények egy része nem jelent meg, nem volt elérhető a nyilvánosság számára.

-Xia xiao zheng (i.e. 700-i.e. 300.): főleg mezőgazdasági kalendárium, valamint áldozati és rituális utasítások. A Han dinasztia (i.e. 200-i.sz. 200.) idejére pontosodtak a megfigyelések, de még itt is megjelentek misztikus elemek, pl. hogy a dinasztia egy mitikus állat befogása után 275 évvel kezdődött, mely 2.760.000 évvel volt az idők kezdete után.

-San tong (i.e. 7.): adatok az égitestek mozgásáról, hosszúságadatok sípok készítéséhez, mértékegységek, rituális "divat"-irányzatok (templomépítés, ruházat…).

-Egyéb források: Da ming (462), Tian bao (550), Da yen (724), Tong dian (1199. – itt található a legpontosabb évhossz érték: 365,2425 nap).

Szökőhónap meghatározása: észrevették, hogy 19 év az majdnem 235 hónap = 6939,75 nap. Bevezették a 4x19 éves bu periódust. Számolási módszer: (bu-ban eltelt évek/19) x 235 és ha az osztás után a maradék 12 vagy nagyobb, akkor kell a szökőhónap. Így szökőhónap kell a 2., 5., 8., 10., 13., 16. és 19. évben. Ez egy elég pontos módszer.

Az év hossza: már nagyon korán tudták, hogy 365 nap + egy tört. Nem átlagot számoltak, hanem összefüggéseket: 81 hónap = 2392 nap, valamint 19 év = 235 hónap. Ebből (235/19) x (2392/81) = 365,2502. A törtrész nevezője a "ri fa faktor".

A hét fényesség: a hét szabad szemmel megfigyelhető égitest mozgásához kapcsolódó hiedelmek, tapasztalatok. Ez azért volt fontos, mert a kínaiak szerint szoros összefüggés volt az égi és a földi jelenségek, események között. Pl. a napfogyatkozás, melyet egyébként egy sárkány okoz, kapcsolatban van az uralkodó rossz uralkodásával, ezért a császár általában egy íjászezreddel le is lövette a szörnyeteget… Kapcsolatba hozták még a miniszterek viselkedésével, a női-férfi konfliktusokkal, stb. Ha pl. a Mars sarló alakú retrográd mozgást végez, nem szabad hadakozni, mert elpártol tőlük a szerencse.

Egyéb égi jelenségek: Minden almanachban volt egy rész, mely az érdekesebb égi jelenségeket tartalmazta hat csoportba rendezve (szerencsét hozó csillagok, baljós csillagok, vendégcsillagok, sodródó csillagok, szerencsés illetve baljós kipárolgások). Itt fedezhetjük fel a baljós szivárványok, halo-jelenségek, nóvák, szupernóvák és üstökösök korai leírásait.

Hivatalos feljegyzések: 28 darab hivatalos, krónika-szerű feljegyzés-könyv

-Shi ji: csillagászati jelenségek és történelmi események leírása,

-Qian Han Shu (A korai Han története) + Hou Han Shu (késői…): égi és földi események között kapcsolatok,

-San guo zhi (Három királyság története): ebben nincsenek csillagászati adatok,

-Jin Shu (Jin dinasztia: 265–420): három fejezet, mely csillagászattal foglalkozik, mindegyik elején idézetek a Yi jing-ből (Változások könyve). Kozmológiai elméletek és eszközök leírása (cirkumpoláris sablon - a pólus felé tartva kijelöli a fényesebb csillagok helyét az éggömbön)

- armilláris szféra, éggömbszerkesztés leírása. Adatok az égbolt átmérőjére (330.000 li nagyságrend mellett 1/71 fen pontossággal adták meg!). Csillagkatalógus, csillagcsoportok helyzetének ránk gyakorolt hatásának leírása. A Tejút égi folyóként szerepel, a Jupiter keringése szerint 12 házra osztották az égboltot. A 7 fényesség és egyéb, pl. halo-jelenségek leírása. Konjunkciók, oppozíciók, heliákus kelések, retrográd mozgások, bolygók helyzete a xiu-kban, vendégcsillagok (nóvák, esetleg üstökösök, ha mozogtak) megjelenésének leírása, körülbelül 75 ilyenről született feljegyzés, az első még i.e. 532-ből.
Fontos szerepe volt a 8 chi (standard) magasságú gnomon árnyékának feljegyzésének.

Tang dinasztia felmérései (~700): geodéziai mérések, rájöttek, hogy az árnyék hossza adott időpillanatban a pólusmagasságtól is függ (az ekliptika hajlását 24 du-nak vették, a mai adat 23° 26’ 29”). Meghatározták, hogy mekkora földfelszíni távolság felel meg 1 du pólusmagasság-változásnak.

Szolsztícium időpontjának meghatározása: Zu Chongzi (430-501) nevéhez kötődik, a napforduló környékén mérték az árnyék hosszát délben, és a mérési adatokat ábrázolva, a kapott görbét szimmetrikusnak tekintve a görbére két oldalt illesztett érintő egyenes a keresett időpontnál metszi egymást. Ez a módszer nem volt túl pontos.

Yuan dinasztia (1280-1368): ez volt a kínai csillagászat fénykora. Ekkor járt arra Marco Polo is. Hivatalos történetüket megörökítő könyveik mellett a Yuan shi két fejezet csillagászati és 6 fejezet naptártudományi adatot is tartalmaz. Pontos adatok a nap mozgásával kapcsolatban. Nagy fontosságú a pólusmagasságok leírása. Nem tudjuk, milyen úton jutottak ilyen precíz eredményekhez.

Az ekliptika hajlása: Shou shi kalendárium értéke 23,903 du, ami nagyon pontos! A nap magasságát mérték napforduló idején, de lévén ilyen pontos mérések nem születhettek, ennek az eredménynek valamilyen más, számunkra ismeretlen számoláson kell alapulnia.

Mozgások: nagyon pontos mérések, magasabbrendű egyenletmegoldásra utaló számítások.

Jupiter mozgása: chi - gyorsuló, ji - lassuló, chu - kezdődő mozgás, mo - végződő. A XVI. század végére a nyugat megjelent Kínában, elindult a hanyatlás, elkezdték a jezsuiták a ptolemaioszi rendszer tanítását, 1595-ben Matteo Ricci egy írásában lenézte a kínaiakat, amiért azt hiszik, hogy vákuum van az űrben, és csak egy szféra van…

India

Úgy képzelték a világot, hogy a mindenséget egy kígyó fogja körbe, mely a saját farkába harap (ez a ciklikusságot szimbolizálja), a feltekeredett részen egy teknős hátán egy sor elefánt tartja a Földet és a felsőbb világokat.

Több mű is született az évszázadok alatt, ezek közül fontosabb a könnyű olvashatósága miatt akkoriban igen populáris Khandakhadyaka (~cukorral készült étel), melyet Brahmagupta (598-668) írt, de a legfontosabb az Aryabhatíya, melyet a Kasumapura-i Aryabhata (476-550) írt, s nagymértékű önálló fejlődésről árulkodik, mely valószínűleg Ptolemaiosztól függetlenül ment végbe.

Az Aryabhatíya

Szanszkrit nyelven íródott, részben verses. Tartalmazza a számok jelölését - erre betűket használtak: 1-től 25-ig, majd a tízesek 30-tól 100-ig, végül volt még 9 betű, mely hatványszorzó volt, s így akár 1016 nagyságrendet is egyszerűen tudtak jelölni.

-Tudták, legalábbis így hitték, hogy egy kaliyuga alatt (432.000 év) a bolygók hány keringést végeznek, sőt a holdpálya csomóvonalának, a rahu-nak is észlelték a mozgását, és valami démonnak tekinteték, mely felfalja a Holdat fogyatkozáskor.

-Alapegység a yoyana volt, mely egy ember átlagmagasságának 8000-szerese. Az égbolt kerülete tízszerese annak, amit a Hold egy yuga alatt ívpercben megtesz (12,5 milliárd yoyana).

-Úgy vélték, hogy a bolygók keringési sebessége megegyezik, így a pályák sugarát is kiszámolták az égbolt kerületéből és a keringések adataiból. Kiszámolták még, hogy a Föld átmérője 1050, a Nap átmérője 4410, a Hold átmérője pedig 315 yoyana. Ezekből a nappálya sugara 5.500.000 km, ami elég messze áll a valóságtól, azonban a Föld átmérőjére kapott 12.600 km meglepően jól közelít a reális értékhez. Az ekliptika hajlását 24°-nak vette, valamint voltak trigonometriai táblázatok is.

Az égitestek mozgása: igen bonyolult rendszer, egymásra épülő korrekciók.

-A Nap: a Föld körül kering S pont egyenletes sebességgel, míg az S pont körül a Nap úgy, hogy az FO és az SN mindig párhuzamos legyen. Az ábra az ekliptika síkjában fekszik.

-Hold: ugyan így, csak a mozgás leírásához itt nagyobb epiciklust kellett használni.

-Bolygók: El ször is tekintsük V1 és V2 Vénusz helyzeteket (ábra fönt) egymást követő felső együttállások alkalmával. Legyen Vs a Vénusz sighrocca-ja. Vs ekkor úgy kering egyenletes sebességgel, hogy minden fels együttállásban FVs a Nap felé mutat.

A szemmel látható bolygó a sputagraha. "P" a középbolygó, "FP" mindig a Közép-Nap felé mutat, "PFPs" a sighra korrekció, "PFU" a sighrakendra, "PFPm" a mandra korrekció és "PFA" a mandakendra. A sighra a gyors epiciklus, a manda a lassú epiciklus.

P két epiciklust hordoz, melyek P korrekciójára szolgálnak, hogy megkapjuk a bolygó hosszúságát. A mandocca minden bolygónál egy táblázatokban meghatározott pont. Az elmélet a küls bolygóknál is így m ködik, csak ott P nem mutat a Közép-Nap felé, hanem a saját tempójában megy körbe, valamit Ps mindig a Földt l a Közép-Nap irányába fog mutatni.

A bolygók hosszúságát több számítás után kaphatjuk. A keringési periódusokból P bármely pillanatra tudható, tudni kell még a mandocca irányát, de ezt is adott. Három egyszerű módszer van (1, P-re mindkét korrekciót kiszámolni; 2, manda korrekció P-re, majd sighra az új pontra; 3, fordítva…), de Aryabhata nem ezeket használta.

Legyenek P1, P2, P3 pontok a kaksyamandalán úgy, hogy:

P1FP legyen ½ manda korrekció a P pontra
P2FP1 legyen ½ sighra korrekció a P2-re
PFP3 legyen a manda korrekció
P3FL legyen a sighra korrekció
Ekkor L a bolygó hosszúsága

+ Maga a könyv minden szükséges adatot tartalmaz a számolásokhoz, így trigonometriai táblákat is!

Egyéb periódusok:

-4.320.000.000 éve volt a Kalpa, a teremtés.

-Yugák: Satya (1.728.000), Treta (1.296.000), Dyapara (884.000), Kali (432.000 év). Egyre jobban romlik az emberek életszínvonala, sok ciklus után az egész kezdődik elölről, majd eljön a Nirvana, és mindennek vége lesz. Ez a 4 yuga = 1 maháyuga.

-Hosszú periódusok: Vaskorszak (360.000), Érckorszak (720.000), Ezüstkorszak (1.080.000), Aranykorszak (1.440.000 év). Ezek, plusz mindegyik 2/10-e, mint hajnali és esti szürkület adják ki a 10 káliyugát, melynek ezerszerese a világnap, mely kb. egyenlő a Föld korával!!!

-Megadták a 20.000 egység sugarú kör kerületét: 62.832, melyből π értéke 3,1416.

Világkép: központi hegyük az 1 yoyana magas Meru, úgy hitték, hogy Brahma nappalán a Föld mérete 1 yojanával nő, éjjelén csökken. Felismerte, hogy a Föld tengely körüli forgást végez, illetve hogy minden mozgás relatív! Sejthető, hogy felmerült egy heliocentrikus világkép is! A belső bolygók leírásánál a sighrocca periódusa megegyezik a Nap körüli keringés időtartamával!!!

Íratlan csillagászat: sok minden elveszett az idők folyamán. 1850-ben egy angol tiszt feljegyezte, amint egy kalendáriumkészítő kagylók segítségével számított előre fogyatkozásokat, anélkül, hogy a számítás matematikai hátterét ismerte volna.

Kiegészítés:

-A Védák keletkezése (i.e. 2. évezred-i.e. IV. század): 12 db 30 napos hónap, újholdtól újholdig…

-A Védák után (i.e. IV. század-i.sz. II. század): 366 napos év, 1 yuga = 1830 nap, mert ez 67-szerese a Hold keringési periódusának és 62 szinódikus hónap, valamint 5x366 nap. A napok folyamatosan eltolódtak, mert hosszuk a holdhónap 1/30-ad része volt (23h 37m). 28 holdházat különböztettek meg, az Nap-év a Nap egy bizonyos házba való belépésekor kezdődött a téli napforduló idején.

+ Virágkor (i.e. III. századtól): 9 különböző időszámítási rendszer, legfontosabbak a Nap-év (átlagosan 365,258 nap hosszú) és a Hold-év (365,3670) voltak, előbbi ekkor már a Napnak a Kos jegybe való lépésekor kezdődött. A Kali yuga kezdetét i.e. 3102-re tették.

Maja csillagászat (i.e. III. évezred-i.sz. XVI. század)

-Virágkor: i.sz. 300-900. Közép-Amerika.

-Világkép: Az aztékok úgy vélték (és valószínűleg a maják is), hogy az univerzum 13 mennyországa és 9 alvilága között lebeg a Föld egy krokodil hátán, vagy a Föld maga a krokodil háta. Ciklikus, újraszülető szemlélet.

Naptár: bonyolult és sokrétegű naptárrendszer.

-Szakrális (tzolkin) naptár: 20 névből és 13 számból állt, a napok hasonló módon álltak össze, mint a kínai naptár évei (diagonális táblázatok… - 1 Imix, 2 Ik, 3 Akbal… és a 13 szám után újra 1 és a következő név: Ix…). Így ez egy 260 napos periódust ad.

-Civil (haab) naptár: ugyan úgy számolták a napokat, mint mi, 18 darab 20 napos hónapot (uinal) tartalmazott, ezen felül volt még 5 extra, szerencsétlenséget hozó nap is.

A feljegyzéseikben egymás mellett mindig megadták mindkét időpontot is (pl.: 1 Imix 4 Pop), így a két naptár kombinálásával egy 52 éves periódus született (18.980 nap), csak ekkor jelentek meg újra ugyanazok a napok, ekkor volt az Új tűz ünnepe (szertartások, áldozatok…).

-Hosszú számlálás: ez egy Julián Dátum szerű napszámláláson alapuló rendszer, nullpontja

i.e. 3114. augusztus 13. (v. 11.).

Egyéb egységek: 1 uinal = 20 nap, 1 tun = 360 nap, 1 katun = 20 tun, 1 baktun = 20 katun. A dátumok leírásánál is a 20-as számrendszer helyi értékei számítottak. Példa: 9 baktun 14 katun 19 tun 5 uinal 0 nap = az ábra, bár a valóságban vertikális elrendezést alkalmaztak volna. A nullának megfelelő piktogram egy kagylót formáz, több alakja is megfigyelhető.

Hold: a holdhónap miatt részletesen foglalkoztak a hold mozgásával. Szakrális oszlopokon vannak a feljegyzések, ilyen a Palenque. Bizonyos hosszú számlálás pillanatokban lejegyezték a holdhónap sorszámát és a napot. A hónapokat 1-től 6-ig számozták, majd újra 1-től 6-ig… Úgy számították ki a holdhónap hosszát, hogy két egymástól időben igen messze lévő megfigyelésből kiszámították, hogy hány nap telt el a megfigyelések között, és ha ugyan olyan "korú" volt a Hold (mármint ugyan azon holdhónap ugyan azon napjára estek a megfigyelések), akkor a két pillanat között a hat hónap egész számú sokszorosa telt el. Kiszámolták a hosszú adatsorok átlagolásából, hogy a 6 hónapos periódus az 177,18 nap, ebből számolásokkal adódott, hogy 1.109.179 nap = 37.560 hónap amiből 1 hónap = 29,53 nap.

Drezdai kódex 53. oldal

Fogyatkozási táblázatok: (Drezdai, Párizsi és Madridi kódexben találhatóak meg ezek) Itt az A és C blokkban (fölülről lefelé haladva) számok szerepelnek, az A-ban az addig eltelt összes nap, míg a C-ben azelőző esemény óta eltelt napok, míg a B blokkban a szakrális dátumok ±1 napra. A feltüntetett időpontok között 177, vagy 148 nap telt el, innen tudjuk, hogy ez egy fogyatkozási naptár. Itt a Drezdai Kódex 53. oldala látható.

Vénusz: a láthatóság szerint négy részre osztották a szinódikus periódust. Oszlopokba írták a napokat, és számmal jelezve tüntették fel az időpontot, mikor a Vénusz: eltűnt, megjelent, eltűnt, megjelent… Ebből levezethető, hogy nagyon pontosan ismerték a periódust, és jó szemükkel még a fázist is láthatták. Felosztásuk számmisztikai is lehetett.

Pontosság: nincs értelme pontosságról beszélni, a hosszú számlálásnál ilyen nem létezik, egyébként évük úgy volt 365 napos, hogy nem foglalkoztak azzal, hogy elcsúszik a hónapokhoz képest. Egyesek szerint 40-szer pontosabb volt a Julián-, és 1,5-szer pontosabb a Gregorián naptárnál. Szakrális okai voltak a pontosságnak, hisz egy isteni váltó hordozta az időt, aki megsértődhetett volna a pontatlanságok miatt…

Interpletáció a Copan sztéléről: 235 hónap = 19 év, 149 hónap = 4400 nap, ebből a kínai két törtes módszerhez hasonlóan 1 év = 365,2420 nap! Nem bizonyított, hogy végigvitték volna ezt a gondolatmenetet, de így 5000 évenként lenne csak egy nap hibája a rendszernek.

A Nap köve: azték eredetű, de gyökerei a majákhoz nyúlnak vissza. 3,5 m átmérőjű, 25 tonnás, középen a napisten, nyelve kinyújtva, hogy vért lehessen csöpögtetni rá, körülötte elrendezve az évszakok, a hónapok, majd a hónapok napjai.

Arab csillagászat

-Az építészetben szaracén. Fő érdemük, hogy átmentették a görög csillagászatot a modern korba a nyugat számára. A kultúra szerves részét képezik a perzsák, mórok, kurdok, törökök - az egész mohamedán világ.

-Naptáruk kezdőpontja a Hidzsra (kivonulás) - 622. július 16. mikor is Mohamedet (†632) elüldözték Mekkából Medinába.

-A csillagászat az Indiával való kapcsolat hatására alakult ki. A legkorábbi jelentős munka a Zij al sind-kind (szerzője al-Khwarizmi ~800). A zij csillagászati táblázatot jelent, a sindkind pedig a szanszkrit siddhanta, azaz lényeges következtetés átültetett szava.

-Az arab számjegyek is indiai hatásra jöttek létre (néhol, pl. Kairóban még most is látni ilyen számjegyekkel nyomott rendszámtáblákat…), kezdetben még a 60-as számrendszert használták, és csak azután tértek át a 10-esre.

-Az eddig megszokott trigonometriai táblák kivétel nélkül húrtáblázatok voltak, de Al-Battani (858-929) már szinusz-táblázatokat használt, egyebek mellett rájött a gyűrűs napfogyatkozás eredetére is.

-Lefordították Ptolemaiosz Almagest (a legnagyobb) c. főművét, nem nagyon fejlesztették tovább, de több ponton nem értettek egyet vele, ezért korrigálni próbálták.

Ibn al-Haytham (965-1040): írt „Kételyek Ptolemaiosszal kapcsolatban” címmel, nem értett egyet az ekváns használatával, és úgy vélte, hogy a mozgásokat nem lehet csak körmozgásokkal leírni.

Al Sufi (903-986): ő említette először az Androméda-galaxist és a Magellán-felhőket.

Nasir al-Din (1201-1294): átdolgozta Ptolemaiosz elméletét. D a ptolemaioszi deferens középpontja, Cp a ptolemaioszi epiciklus középpontja, Cn az al-Din-féle epiciklus középpontja, E a ptolemaioszi ekváns. EF állandó, hossza a ptolemaioszi deferens sugarával egyenl ő, egyenletesen forog E körül. FG = GCn = ¼ EFöld. FG kétszer olyan gyorsan forog F körül, mint EF az E körül, de ellenkez ő irányba, és 0 pillanatban a FöldEFG egy egyenesbe esett. GCn párhuzamos EFölddel, és Cn, mely az epiciklus középpontja egyenletesen kering G körül, mely egyenletesen F körül, mely egyenletesen E körül.

Qutb al-Din (1236-1311): módosította ezt az elméletet.

Ibn al-Shatir (1304-1376): újabb epiciklus bevezetésével oldotta meg azt a problémát, hogy a Hold nem mindig egyforma távolságra van a Földtől.

+ Megfigyelések és obszervatóriumok: precízió!

al-Ma'mun kalifa Bagdadban építtetett csillagvizsgálót (829)

Nasir al-Din Maragha-ban építetett egy megfigyelőhelyet (1259)

Ulugh Beg (1394-1449): egy hatalmas obszervatóriumot építtetett Samarkand-ban. Delelési magasságokat mértek, a meridiánkör mentén elhelyezett kvadráns rádiusza 40,4 méter volt, két oldalt lépcsőkkel, ahol a segítők a megfelelő fokra tehették a finombeosztással és állítási lehetősséggel ellátott „nézőkét”.76x36 méteres területen terült el a létesítmény, a kor több jelentős csillagásza is dolgozott itt. Ulugh Beg állítólag egy Hafiz volt, tehát fejből tudta a Koránt. Meghatározta a tropikus év hosszát (365d 5h 49m 15s szemben a mai értékkel, ami 365d 5h 48m 46s). Sokat észlelték a legfényesebb bolygókat, 1437-ben kiadtak egy csillagkatalógust 1018 objektumról. Szinusz-táblázatai 8 tizedesre pontosak. Három évre Turkesztán helytartója lett, politikai pályafutása okozta halálát - megölték. Az ekliptika dőlését valószínűleg pontosan meghatározta.

Számolásaik pontosabbak voltak a görög kalkulációknál, hiszen hosszabb adatsor állt rendelkezésükre. Al-Battani például az év hosszát a napéjegyenlőségek időpontjából számolta, de Ptolemaiosz adatai nem voltak elég pontosak, így ő sem juthatott a megfelelő eredményre.

+ Egyéb táblázatok:

-Nagy Hakemite táblázat (Ibn Yunus ~1000)

-Toledói táblázatok - al-Zarqali

-Alphonsin táblázatok (1272) - X. Alfonz spanyol király rendelésére készült.

Összefoglalás: nagy fejlesztések a navigációban (hisz mindenkinek Mekka felé kellett néznie). Fő érdemeik: 1, Ptolemaiosz munkájának megőrzése. 2, A holdmozgás leírásának fejlődése. 3, paraméterek pontos kiszámolása.

Mohamedán naptár:

-Kiindulópontja a Hidzsra, a VII. században vezették be.

-Tiszta Hold-naptár.

-A hónapok hossza felváltva 29, ill. 30 nap, szökőévekben az utolsó 29 napos hónaphoz adtak még egy napot. Így az év 354 vagy 355 napból áll.

-Két rendszer van a szökőév beiktatására:

1. Török ciklus: egyes országokban minden 8. év szökőév.

2. Arab ciklus: 30 éves periódusokban a 2., 5., 7., 10., 13., 16., 18., 21., 24., 26. és 29.

év szökőév. E szerint 32 Nap-év alatt az ünnepek az összes évszakon végigvonulnak, a Hold-

év egy teljes évet csúszik.

-A holdváltozásokkal nagyon jól összhangban van, hibája 2500 év alatt mindössze 1 nap.

Görögök:

"Ha a hadvezérek a történelem mozdonyvezet ői, akkor a gondolat hódítói a váltókezel ők."

-A babiloniak, egyiptomiak és zsidók számára a földi világunk egy hatalmas, tengeren úszó kígyóhoz volt hasonlatos, és felülről az égboltot is víz határolta (az egyiptomiak az égboltot Nu istennő meghajlott testeként képzelték el).

-Világszemlélet váltás az i.e. VI. században (ez Buddha, Konfucius és Püthagorasz kora).

-Ionista iskola: racionális okok keresése, a természet leigázásának gondolata.

Milétoszi Thalesz (i.e. 624-547): a nedvesség minden dolog lényege és alapja, a vízből keletkezett az óceánon lapos korongként úszó Föld is. Állítólag előre jelzett egy napfogyatkozást.

-Megjelennek a természettörvények, melynek az egész anyagi világ engedelmeskedik.

Materializmus, ateizmus.

Anaximandrosz (i.e. 610-545) és Anaximenész (585-525): a milétoszi iskola képviselői. Szerintük a föld, a levegő és a tűz a világ alap- és építőelemei. Anaximandrosz minden létezőeredetének a kimeríthetetlen ősanyagot tekintette (éter), geocentrikus világmodelljében a Földet korongszerűnek a csillagokat pedig radiálisan kifelé irányuló tűzcsöveknek fogta fel. Anaximenész felismerte a halmazállapot-változások jelentőségét (levegőből lesz tűz, vagy víz és föld). Fizikai elvek szerinti építkezés, az anyagi elemek folyamatos egymásba való dinamikus alakulása.

Számoszi Püthagorasz (i.e. 582-497): a jelenségek mennyiségi oldalának kutatása - misztikába hajló elméletek. Anaximandrosznál a Hold, Nap és a csillagok távolsága a földkorong átmérőjének 9, 18, ill. 22-szerese. Püthagorasz szerint a világ rendje, a természet egésze a számokra (itt az egészekre gondol) és azok arányaira vezethető vissza. Alapvető rendezőelvek keresése, tanítványai így bizonyítottak: "A Mester mondta." Kimagasló eredmények a geometriában, húrok hangmagasságával és hosszával kapcsolatos felfedezések (2:1 - oktáv, 3:2 - kvint, 4:3 - kvart), négyzetszámok, háromszögszámok, hosszúkás számok… (pl. milyen alakzatban lehet elhelyezni a számoknak megfelelő számú követ). Püthagoraszi elv, hogy a mennyiségi viszonyok alkotják a dolgok lényegét, a világegyetem és a zenei harmóniák párhuzamba állítása. A Föld gömb alakú, a hét vándorló égitest a Föld körüli koncentrikus szférákon, azokra erősítve kering, ezeken kívül helyezkedik el az állócsillagok szférája. A rendszert levegő tölti ki, és a mozgó égitestek a szférák zenéjét keltik (s a bolygópályák felfoghatók úgy, mint hatalmas lantok húrjai). A püthagoreusoknak köszönhető a matematika és a fizika megalapozása, a kör és a gömb jelentőségének felismerése. Az égitestek mozgása szigorú törvényeknek engedelmeskedik, felderítés a természettudomány módszereivel! Az i.e. V. század közepére az iskola misztikus oldala került előtérbe, és felmerültek egyéb problémák is, mint az irracionális számok, a négyzet átlója vagy a "pí" nagysága.

Filolaosz (krotoni, i.e. 500-400): ő volt az első, aki kétségbe volna a Föld centrális helyzetét, úgy gondolta, hogy a centrumban valamiféle központi tűz lobog, melyet az Ellenföld takar el, és a tűz körül kering minden bolygó (így a Föld is). Rendszerét kívülről szintén tűz határolja, melyet csillagok formájában látunk átfényleni a szféra kisebb nagyobb résein keresztül. Legfontosabb gondolata, hogy a Föld maga is bolygó, nem az univerzum mozdulatlan közepe. Nála és az utána következő Herakleidész esetén a megfigyelés nagy fontossággal bír.

Pontuszi Herakleidész (i.e. 375-310): szerinte ugyan a Föld a középpont, de tengely körüli forgást végez, és a Merkúr és a Vénusz nem a Föld, hanem a Nap körül kering.

Platón (i.e. 427-347): nála már a megérzés hangsúlyosabb, mint a megfigyelés. Ismét a megfelelő rendező elvek kerülnek előtérbe, geocentrikus világkép. Művei: Politeia és Timaiosz - főleg Püthagoraszra támaszkodik. Alapvető szerepet kap nála az istenség, tökéletesség, örökkévalóság, jóság, gazdaságosság és a szépség. Mivel Isten (aki az égitesteket pályájukra helyezte) tökéletes, a bolygópályáknak is tökéletesnek kell lenniük, ugyan így az égitestek alakjának és mozgásának is. Axiomatikus kozmológia. Szerinte a Föld tökéletes gömb (arról nem ír, hogy ha ez így van, akkor mi van a hegyekkel…).

Arisztotelész (i.e. 384-322): tapasztalat hangsúlyozása. Metafizikájában ugyancsak a kozmikus tökéletesség alapelveire támaszkodik. Világképe hierarchikus, az eszményinek képzelt társadalom mintájára épül fel. A legkülső szféra nála az isteni szféra, mely mozdulatlan, innen sugárzik ki a mozgató erő. A Föld központi helye így alárendeltséget tükröz. A szublunáris régióban minden változékony és hibákkal terhes, míg ezen kívül minden tökéletes és változatlan. A szublunáris tartományban található meg a négy elem, mely egymásba kölcsönösen átalakulni képes, és természetes mozgásuk meghatározott egyenes vonalak mentén megy végbe. A Föld lefelé, a víz felfelé, míg a levegő és a tűz horizontálisan mozog. A Hold szféráján az éter tökéletes körök mentén mozog. A tudományos kutatás célja a dolgok valódi természetének vizsgálata, így a mai fizika kialakulását a mozgások miértjére adott válasza – miszerint a dolgok természetüknél fogva viselkednek úgy ahogy – akadályozta.

-Hamar észrevették, hogy az észlelés, a tapasztalat nem vág egybe az elmélettel (pl. bolygók helyzete, mozgása…).

Knidoszi Eudoxosz (i.e. 410-356): ő hangolta össze a platóni tanokat a geocentrikus elképzeléssel. Modelljében a bolygók bonyolult mozgását a rotációstengelyükkel egymáshoz erősített szférák összetett rendszere segítségével magyarázza. A forgástengelyek közös metszéspontja képzeletben a Föld középpontja. A forgások iránya így nem állandó, a létrejött modell kardán-felfüggesztéshez hasonlatos. 27 szférával dolgozott, Arisztotelész már 54-el. Az ábrán látható az elképzelés, itt a legkülső szféra forgása felel a 24 órás mozgásokért, a 2. szféra a bolygóknak az állócsillagokhoz képest végzett átlagos eltolódásáért, míg a 3-4. szférák ellentétes irányú mozgásukkal pedig a hurokmozgásért.

Szamoszi Arisztarkhosz (az ókor Kopernikusza, i.e. 310- 230): A Napot tette az univerzum középpontjába. A megfigyelés és a mérés elengedhetetlen a tudományos megfigyelés folyamatában. Geometriai okoskodással és mérésekkel megállapította, hogy a Nap jóval nagyobb, mint a Föld (a Föld alig nagyobb a Holdnál, melynek látszó átmérője megegyezik a jóval távolabb lévő Nap látszó átmérőjével, így a Nap nagyobb kell legyen, mint a Föld), melyből következett, hogy a Nap nem keringhet a nála jóval kisebb Föld körül. Rájött, hogy a csillagok parallaktikus elmozdulása azok nagy távolsága miatt nem érzékelhető. Istenkáromlás címén üldözték. Platón és Arisztotelész tekintélye túl nagy volt. "A legvilágosabb és legegyszerűbb dolgokkal szemben az ember néha oly vak, mint a denevérek napvilágnál."

-A bolygók látszó fényessége periodikusan változik, és ezt sehogy nem lehetett összeegyeztetni a kialakult geocentrikus világmodellel, hisz ehhez távolságuknak is változnia kell!

Alexandriai Ptolemaiosz (i.sz. 87-165): oldotta meg az imént vázolt problémát. Gömbök helyett kerekekre erősítve képzelte el a bolygókat. Syntax Matematicae c. műve szerint: először kell egy excentrikus deferens kör a Föld körül, és e kör kerülete mentén mozog az epiciklus középpontja.

-Azt mondhatjuk, hogy a jelenlévő két irányzat miatt a hellenisztikus csillagászat azzal foglalkozott, hogy minél bonyolultabb sémákat készítsen, melyek számításba veszik a megfigyelések eredményeit, de nem kerülnek ellentmondásba az egyszerűség, szépség és tökéletesség követelményeivel. A csillagászat volt a matematika és a fizika „köszörűköve”. Ptolemaiosz modelljében volt még egy érdekes kitétel, miszerint a Merkúr és a Vénusz epiciklusainak középpontja mindig a Nap felé mutatott (azaz a Föld és a Nap közötti egyenesre esett). Kérdés maradt, hogy miért akkor vannak a külső bolygók legközelebb a Földhöz, mikor szembenállásban vannak. Ezen kérdések már Kopernikusz korára maradtak…

A középkor:

Időrendi áttekintés

Görög-római örökség: Kora kereszténység:

Neoplatonizmus

Plótinosz (205-270) Lactanius (kb. 260-340)

Szt. Jeromos (331-420)

Severianus

Ágoston (354-430)

Macabius (410)

Proklosz (410-480)

Pszeudo-Dionysziosz (V. sz.?)

Cosmas (VI. század)

Szt. Beda (kb. 672-735)

Johannes Scottus (kb. 815-875)

Pszeudo-Beda (900)

Gerbert (pápa 999-1003)

Euklidész újrafelfedezése (~1120)

Ptolemaiosz újrafelfedezése (1175) Albertus Magnus (kb. 1206-1280)

Arisztotelész újjáéledése Aquinói Tamás (kb. 1225-1274)

Roger Bacon (1214-1294)

Skolaszticizmus hanyatlása

Platón újjáéledése Ockham, Buridan, Oresme (XIV.)

Kopernikusz (1473-1543)

A szögletes univerzum

1. Isten városa

Platón azt állította, hogy a halandó emberek nem hallhatják meg a szférák zenéjét, mert érzékszerveik túlságosan durvák – a keresztény platonisták szerint ezt a képességüket a bűnbeeséskor vesztették el. Tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy így maga Platón vezetett a filozófia bukásához, melynek következtében követői süketté és vakká lettek a természet harmóniája iránt. A bukáshoz vezető bűn a természetfilozófia és a vallásos bölcselet püthagoraszi egységének lerombolása volt, a Mindenség kettészakítása hitvány alsó és örök, isteni felső világra, melyek különböző anyagokból állnak és különböző törvények uralkodnak felettük.

Ez a "borús dualizmus" a neoplatonisták közvetítésével jutott a középkorba. Maga a neopatonizmus az i. sz. III. századtól a birodalom bukásáig uralkodott a korabeli Európa három tudományos központjában: Alexandriában, Rómában és az athéni Akadémián.

A középkor a neoplatonizmusnak éppen azon elemeit vette át, melyek összhangban álltak a Mennyei Királyság felé irányuló misztikus törekvéseivel, és rímeltek a hitvány és alacsonyrendű földi élet reménytelenségének érzésére. Habár a neoplatonisták között legnagyobb tekintélyű Plótinosz azt állította, hogy az anyagi világ bizonyos mértékig magán viseli Teremtője szépségét és jóságát, nevét mégis az a kijelentése tette emlékezetessé, hogy szégyelli magát, mert teste van. A neoplatonizmus ebben a torz és szélsőséges formában ágyazódott be a kereszténység gondolatvilágába, s vált a legfontosabb kapoccsá az antikvitás és a középkori Európa között.

Nikolaj Kopernik (Kopernikusz, 1473-1543):

Torunban született 1473. február 19-én. Rézkereskedő család gyermeke, anyai ágon nagybátyja püspök lesz, apja halála után ő segíti a családot. Először Krakkóban többek között szabad művészeteket - tanul, megismerkedik a matematikával, optikával, a csillagászattal és a csillagjóslással. Később Bolognába ment, hogy az egyetemen kanonoknak képeztesse magát (itt ismerkedik meg a humanizmussal, görögül tanít, szonetteket fordít…), majd szerte Itáliában egyházjogot és némi orvostudományt is tanult még, mielőtt Frauenburg kanonoka lett. Itt töltötte élete hátralévő részét.

Már 1500-ban Rómában csillagászati témakörben tart előadást, kutatásait egyedül végzi, megfigyeléseihez még semmilyen optikai segédeszköz nem áll rendelkezésére. Megfigyel egy Aldebaran-fedést valószínűleg Novaris társaságában), melynek adataiból egyértelműen következett, hogy a ptolemaioszi Hold-modell nem helytálló. Többek között ír a pénzreformról is. 1507-ben jelenik meg a Commentariolus (Kis kommentár az égitestek mozgásáról), ez egy 12 oldalas kéziratos mű, melyben heliocentrikus világképének 7 alapelvét

vázolja:

1. Az égitesteknek és az égi szféráknak nincs közös középpontja – azaz nem minden
mozgásnak ugyan az a középpontja. Probléma volt ezzel, hogy csak a Hold volt az, ami nem a

Nap körül keringett, ezért sokan kritizálták ezt a rendszert.

2. A Föld centruma nem középpontja a Világmindenségnek, hanem csak a nehézkedésnek és

a Hold mozgásának.

3. Minden körmozgás (a Hold keringésének kivételével) a Nap körül történik, mintha ez
lenne a világmindenség középpontja, ezért a Világmindenség centruma valahol a Nap

közelében van.

4. A Nap-Föld távolság sokkal kisebb a csillagos égbolt magasságához képest, mint a Föld

sugara a Naptól való távolsághoz képest, tehát a Nap-Föld távolság elhanyagolható az égbolt

magasságához képest.

5. Az állócsillagok szférájának mozgása nem az égbolt valóságos mozgásából ered, hanem a

Föld forgásából. A Föld tehát a rajta lévő tárgyakkal együtt naponta megfordul változatlan

helyzetű pólusai körül, ezzel szemben az állócsillagok szférája , mint a legkülső égbolt,

mozdulatlan.

6. Mindaz, ami a Nap mozgásának tűnik, nem önmagától áll elő, hanem a Föld mozgása

révén, mely mozgás éppúgy a Nap körül történik, mint a többi bolygóé. Így a Föld nem csak

egy típusú mozgást végez.

7. Ami pedig a bolygók mozgásánál mint direkt és retrográd elmozdulás jelentkezik, nem

önmagától van így, hanem csak a Földről nézve. Csak a Föld mozgása révén magyarázható

az égbolt oly sokféle jelensége.

Ekkor még matematikai modellel nem állt elő, 34 szférát használt. Híre megy Európában, műve csillagászati körökben ismert lesz. Tovább fojtatja tevékenységét, ~100 észlelést végez, de nem voltak elég pontos műszerei. 1514-ben őt is megkérdezik a naptárreformról, de nem vállalja el, nem utazik Rómába, inkább nekiáll tovább tökéletesíteni elképzeléseit. 1515-től rendszeresen dolgozik nagy művén titokban. 1527-ben egy nürnbergi csillagász elképzeléseit kritizálja Recenzió c. írásában, de itt még fenntartja a geocentricizmus látszatát. 1530 körül készül el az első kézirat, de nem adja ki, pedig még az egyház is támogatja, főleg a naptárreform reményében (illetve "minden jobb, mint a lutheránusok…"). 1539-ben egy 25 éves fiatal és tehetséges humanista tanítvány kerül Kopernikusz mellé, ő Rheticus, s visz a mesternek egy görög nyelvű Almagestet, valamint egy Regiomontanus-féle Trigonometriát. Kopernikusz ezek fényében egy év alatt átírja a kéziratot, Rheticus ekkor átolvashatja az egészet, s ír a munkáról egy összefoglalót Narratio Prima címmel, ami 1540-ben meg is jelenik. Halála napjáig kell várni főműve, a De revolutionibus Orbium Coelestium (Az égi körök forgásáról) nyomtatására és megjelenésére.

Kopernikusz nagysága összefoglaló szemléletében, a mozgások viszonylagosságának felismerésében és a tapasztalás fontosságának (mint az elméletek próbaköve) felismerésében rejlik. Azonban lényegi újítása csak a Nap és Föld helyzetének felcserélése, modelljében ugyan úgy kristályszférákkal és epiciklusokkal dolgozott, nem jelenti ki, hogy a Nap is csillag lenne. Mi volt mégis a rendszer kidolgozásának motivációja? Kopernikusz korában divatos volt a „Nap”, minden lehetséges pontos támadták a skolasztikát és Ptolemaioszt, stb. A legfőbb motiváció azonban a magyarázó elv volt.

Főműve Osiander előszavával kezdődik, melyben hipotézisekről beszél, a jelenségek megmentéséről és elhessegeti még a lehetőségét is a valós elképzelésnek, csak hogy tompítsa Kopernikusz elméletének élét. Ezt követi a szerző ajánlása III. Pál pápának, ahol a szörnymetaforával világít rá arra, hogy Ptolemaiosz elméletének apró részei szépek ugyan, de nem állnak össze egy rendezőelv mentén egy egységes egésszé, így összességében olyan, mint egy szörny. Ezek után következik a mű 6 könyve.

1. A világegyetem felépítése, pontokba szedett állítások, mai szemmel nézve furcsa

érvelések, húrtáblázatok és egy kis matematikai alapozás.

2. Szférikus csillagászat, csillagkatalógus Ptolemaiosztól átvéve, plusz még egy kis

matematika.

3. A Föld mozgásai (forgás, keringés, precesszióelmélet), a Nap látszólagos mozgása.

4. A Hold mozgása – a kor legjobb elmélete, bár attól függetlenül igaz, hogy világképünk

helio-, vagy geocentrikus.

5. A bolygók síkbeli mozgása.

6. Eltérések az ekliptikától.

Összességében bonyolult, szerkezetében Ptolemaioszéhoz hasonlító mű, nagyon sok matematikai számolással él, rendezi a mozgásokat, segédepiciklusokról értekezik.

Talán kijelenthetjük, hogy Kopernikusz tevékenysége lebbentette fel a sötétséget okozó fátylat a csillagászati középkorról, és megvilágította az utat az eljövendő nemzedék további fejlődése előtt…

(Forrás: Pápics Péter István, 2004)

A nagy bolygók pályaelemei:

Bolygó Átl. naptávolság Átl. naptávolság Keringési idő Pályamenti seb. Excentricitás Inklináció

milló km CS.E (nap) (km/s)

Merkúr 57,9 0,387 87,969 47,89 0,2056 7,00

Vénusz 108,2 0,723 224,701 35,03 0,0068 3,39

Föld 149,6 1,0 365,256 29,79 0,0167 0,0

Mars 227,9 1,524 686,980 24,13 0,0933 1,85

Jupiter 778,3 5,203 4332,589 13,06 0,048 1,31

Szaturnusz 1427,0 9,539 10759,22 9,64 0,056 2,49

Uránusz 2869,6 30,061 30685,4 6,81 0,046 0,77

Neptunusz 4496,6 19,191 60189,00 5,43 0,010 1,77

Plútó 5900 39,529 90465,00 4,74 0,248 17,50

Csillagunk a Nap

A Nap a legközelebbi csillag. Színképtípusa G2-es, átmérője 1,4 millió km körüli, tömege 333 ezerszerese Földünkének, átlagos sűrűsége 1,4 g/cm3. Eredeti anyagának kb. 74%-a hidrogén, 24%-a hélium, a nehezebb elemek aránya 2% körüli. A Nap külső rétegeiben jelenleg is ez az arány figyelhető meg, magjában azonban (mivel az anyag a Nap mélyén nem keveredik), a hélium mennyisége fokozatosan növekszik a hidrogén rovására. (Magjában jelenleg kb. 36% hidrogén, 62% hélium és 2% nehezebb elem található.)

A Nap felszínén a 400-500 km vastag fotoszférát értjük, innen származik a Nap látható fénye. Itt 6000K körüli a hőmérséklet, kb. 0,17 atmoszféra a nyomás és 10-6 g/cm3 a sűrűség.

A Nap erős mágneses térrel rendelkezik, amit valószínűleg a töltéssel rendelkező anyagtömegek mozgása idéz elő a konvektív zónában, illetve a sugárzási zóna felső részében. A differenciális rotáció következtében az egyenlítő lehagyja a pólusokat, és az erővonalak megnyúlnak, feltekerednek, hatalmas energia halmozódik fel bennük. Az erős csavarodás hatására az erővonal hurkok ki is emelkedhetnek a Nap felszínéből. Valószínűleg ilyenkor jön létre a fotoszféra némely jelensége, többek között a napfoltok is. A napfoltok száma és a Nap aktivitása nem állandó és egyenletes, hanem a mágneses ciklusoknak megfelelően periodikus változásokat mutat. Két napfoltminimum között eltelt időt napfoltciklusnak nevezzük, ennek átlagos hossza 11 év, de több éves eltérést is mutathat. A Nap aktivitása egyébként nemcsak időben, hanem helyileg is változik. A fotoszféra jelenségeinek egy része az úgynevezett aktív régiókban csoportosul, itt jelennek meg a napfoltok is. Ezek a ciklus elején 30-40 fokos naprajzi szélességnél tűnnek fel, majd az idő előrehaladtával egyre közelebb húzódnak az egyenlítőhöz. A Nap egyes részeinek sebessége a differenciális rotáción túl is eltér néhány m/s-mal a "normális" értéktől, ezeket nevezzük aktív szélességeknek.

A Tejútrendszer

A csillagok nem egyenletesen elszórva találhatók a Világegyetemben, hanem hatalmas formációkba csoportosulnak, amelyeket relatíve üres térségek választanak el egymástól. Az ilyen csillagcsoportosulásokat nevezzük galaxisoknak, ezek tagjai nemcsak térben, hanem származásukat tekintve is egységet alkotnak. A galaxisokat tagjaik egymásra kifejtett gravitációs vonzóereje tartja össze. Minden egyes csillag önálló pályán kering a galaxis középpontja körül. (A csillagok mozgásának kiszámítása nem könnyű feladat, mivel nemcsak a galaxis centrumának gravitációs ereje hat rájuk, hanem a környezetükben lévő többi csillag és egyéb objektumok is.) Azt a galaxist, amelynek a mi Napunk is tagja, Tejútrendszernek nevezzük. Ez típusát tekintve spirális galaxis, kora nagyságrendileg 14-16 milliárd év. (Egyelőre nem tudjuk megállapítani, hogy horgas vagy normális spirális galaxis-e.) Érdemes megjegyezni, hogy kölcsönható galaxis, erről bővebben a „Lokális Halmaz” című fejezetben olvashatunk. Tejútrendszerünkben a látható anyag tömege nagyságrendileg 1011 naptömeg, míg a láthatatlan anyag mennyisége ennek kb. 10-szerese. 100-200 milliárd csillagot tartalmaz, melyek eloszlása nem egyenletes. Ezek csoportosulásai alapján ismerkedhetünk meg a Tejútrendszer fő szerkezeti egységeivel.

A korona nevű tartomány galaxisunk legutóbb felfedezett és legnagyobb kiterjedésű képződménye, átmérője 0,5-1 millió fényév. Érdekessége, hogy a benne lévő anyagot eddig még nem sikerült közvetlenül megfigyelni, mivel láthatatlan tömeg alkotja, nem bocsát ki észlelhető sugárzást. Sűrűsége kicsi, de hatalmas térfogata lévén tömege kb. 10-szerese galaxisunk látható részének - tehát ez alkotja a Tejútrendszer tömegének közel 90%-át. Jelenlétét csak gravitációs hatása révén lehet kimutatni. Amennyiben a centrumtól távolodva megmérjük a csillagok keringési sebességét, azt találjuk, hogy egy bizonyos távolság után az nem a Kepler-törvényeknek megfelelően változik. A keringési sebességük alig csökken, sőt időnként még növekszik is - ami nagy mennyiségű nem látható tömeg jelenlétére utal.

Tejútrendszerünk életkorát nehéz megállapítani, jelenlegi becsléseink arra utalnak, hogy 10-16 milliárd éves lehet (az utóbbi érték a valószínűbb). Őse egy közel gömb alakú felhő volt, az elsőként keletkezett csillagok ezt az ősi, közel gömb formát őrizték meg - ezek a halo csillagai. Az anyag összehúzódása nem lehetett teljesen homogén, zsugorodása során valószínűleg nagyobb anyagcsomók is keletkeztek benne, ezekből alakulhattak ki a gömbhalmazok. Azok a kisebb anyagcsomók pedig, amelyek az ősi felhők külső területén jöttek létre, elszakadhattak galaxisunktól, és törpe galaxisok formájában önállóan élhettek tovább. Így alakulhatott ki néhány a Tejútrendszerünk jelenlegi kísérői közül. Gömbhalmazok egyébként nemcsak a protogalaxis összehúzódó anyagából jöhettek létre, hanem a galaxisközi térből behulló és összenyomódó felhőkből is. Erre utalnak például a retrográd, azaz a Tejútrendszer általános forgási irányával ellentétes irányba keringő gömbhalmazok. Az összehúzódás során természetesen a középpontban, a későbbi magban lett a legnagyobb az anyagsűrűség, itt rendkívül sok csillag keletkezett. Elsőként tehát a mag és a halo objektumai alakultak ki, ezeket szokták a II. populációba sorolni. A Tejútrendszer életének korai szakaszában heves volt a csillagkeletkezés, a sok nagytömegű csillag szupernóvarobbanása feldúsította a csillagközi anyagot nehezebb elemekkel. A fémtartalom növekedése rendkívül gyors volt, 100-1000- szeresére nőtt az első 1-2 milliárd év alatt, ami a halo csillagainak és a korong első csillagainak kialakulása között eltelt. A korong létrejötte után a fémtartalom már sokkal mérsékeltebben, lassabb ütemben növekedett és növekszik még ma is. A halo anyagban elszegényedett, így ott ma már nem keletkeznek csillagok, ezzel ellentétben a fősík napjainkban is heves csillagkeletkezés színhelye. Az itt lévő égitesteket I. populációs objektumoknak nevezzük.

A hazugságról

2012-01-14T03:11:00.005+01:00

Valótlanság, füllentés, blöff, koholmány, kamu, megtévesztés...

Az állatok nem, az ember viszont képes hazudni. A hazugság annyi, mint tudva, akár szóval, akár csak valami jellel, másnak megtévesztése céljából annak ellenkezőjét mondani, amit igaznak tudunk. A hazugság fogalmának meghatározásától különbözik a hazugság erkölcsi megítélése. Nem minden hazugság egyféle erkölcsi megítélés alá esik. Megengedett hazugságnak mondjuk, mikor valaki, hogy sokkal nagyobb bajt mástól vagy magától elhárítson, - anélkül, hogy ezzel másban kárt tesz - hazudik. A hazugság valótlanság állítása más(ok) vagy önmagunk félrevezetése céljából. A vallások a hazugságot bűnnek tekintik. Az általános etikai normák szerint is elítélendő a hazugság, hiszen huzamosabb ideig nem tudna fennmaradni az olyan emberi közösség, amelynek tagjai legalább a mindennapi élet alaphelyzeteiben nem bíznak az egymással folytatott kommunikáció hitelességében...

Hazudni tanít, aki tiltással nevel

A hazugság nem velünk születik, hanem egy általunk felvett tulajdonság, melyet minden ember elkövetett már élete során. Az első három évében a gyermek nem hazudik, nem mond igazat, csak beszél. Mi lehet az oka, hogy további életünk során mégis felhasználjuk ezt a "képességet", pedig az első alkalom óta arra tanítanak, hogy rossz döntés, rossz cselekedet? A gyermek még nem tud "jól" hazudni, gyorsan rajtakaphatjuk tettén. Nem tudja megfelelően előadni, testi jelekkel leplezni tettét. A gyerek a felnőttnél következetlenebbül hazudik, ellentmondásba keveredik, túloz. Szülőként a legnagyobb részben mi vagyunk felelősek gyermekeink viselkedéséért, még ha nehezen is valljuk be. A kicsik hazugságai nagymértékben a mi hibánk. Félelmünkben, avagy a szabad akaratunk "sebzettsége" miatt hazudunk?

A nyelv nem egyenlő a kommunikációval. A kutya kaparja az ajtót, ha ki akar menni, a méhek jellegzetes tánccal jelzik egymásnak, hol vannak a megfelelő virágok, a papagáj mondat jellegű hangsorokat hallat, stb., de egyik állat sem rendelkezik azzal a szimbólum és szabályrendszerrel, amellyel mi, emberek kommunikálunk. A kommunikáció mást jelent az embereknél és mást az állatoknál. Az emberi elme nyitott és végtelen, ismeri a múlt, a jelen, és a jövő fogalmát, tényellentétes állításokra, azaz hazugságokra képes, ismeri a pragmatikát, vagyis ismeri a jelek és jelrendszerek jelentéseit. Utódainknak megtanítjuk, hogy a mondat szerkesztésekor sorrendváltoztatással a jelentés tartalma is változhat. ...

Első hangok amelyeket kisbabaként kiadunk magunkból:

- reflexes hangok, sírás, vegetatív hangok

- gőgicsélés, nevetés

- játékos hangadás, hangutánzás

- gagyogás

- dallamos megnyilvánulások

- egyre bonyolultabb mondatok megértése és megfogalmazása, rengeteg kérdés

- a nyelv elsajátítása, szabályrendszerének megértése

Amikor még nem összefüggéseiben látjuk a dolgokat, akkor nem hozhatunk tudatos, felelősségteljes döntéseket, szavakban sem fejezhetjük ki őket. Még az óvodás gyermek sem rendelkezik elmeteóriával, annak felismerésével, hogy minden ember külön elmével és gondolatokkal rendelkezik, hogy más emberek vélekedései eltérhetnek az ő vélekedésétől, de a valóságtól is. Később képesek vagyunk gondolataink tudatos kifejezésére, szókincsünk gyarapodásával egyre színesebbé tehetjük mondandókat, tehát a folyamat tanulható. Olyan szintre is fejleszthetjük szókincsünket, hogy mondanivalónk mások számára akár érthetetlenné is válik. Szinonimák, szakszavak, szakkifejezések, szóösszefüggések elsajátítása, használata teljesebbé teheti kifejezőkészségünket.

Véleményem szerint a gyermek eleinte nem azért hazudik, mert a tettei következményeitől, a szidástól, a veréstől fél, hanem azért teszi, mert a szabad akaratából történt "cselekedet" nem egyezik az - olykor hibás - "elvárásokkal". Nem érti, miért ne tehetné meg, amit szeretne. Nincs még tudatában tettének lehetséges következményeivel, így az a félelem érzetét sem keltheti benne. Egyszerűen azt szeretné csinálni, amihez kedve van. Ha valamilyen veszélyes, egyértelműen romboló dolgot akar művelni, természetesen tudtára kell adnunk, hogy nem helyes, amit tenni készül, de mi felnőttek sokszor azért tiltjuk őket, mert elvárjuk, hogy gyermekünk tettei összhangban legyenek saját viselkedésünkkel, gondolkodásunkkal, elvárásainkkal.

Amikor szembesítjük a gyermeket hazugságával zavartan viselkedik, ekkor láthatjuk, hogy tudatlanságából fakadóan, a félelemérzetének köszönhetően a hazugságban érzi a megoldást. Ennek ellenére a gyermek hamar felfedi bűnét, nem képes sokáig kitartani hamis állítása mellett.

Ebben a korban kell megtanulnunk jó esetben saját tapasztalataink alapján döntéseink fontosságát, következményeit, mert ha már gyermekkorban megtanulunk helyes döntéseket hozni - mivel ez lesz életünk alapköve - a későbbi boldogulásunkat nagymértékben és pozitívan befolyásolja. Gondoljunk csak bele, mekkora felelőssége van a szülőknek, hiszen jól nevelni annyi, mint saját viselkedésünkkel, pozitív mintáinkkal megmutatni a helyes irányt! A család a gyermek "legbefolyásosabb" élettere így nem csoda, hogy számára az a természetes, amit otthon lát, tapasztal, átél... Még akkor is, ha ezek a minták eleve hibásak... Minden szülő úgy tekinthet gyermekére, mintha tükörbe nézne!

Hazugságainkat a saját érdekünkben tesszük, de rá kell jönnünk, hogy egyre csak süllyedünk ebben az örvényben, ám ha felfedjük hibás tettünket, óriási megkönnyebbülést érzünk. Akár hétköznapjaink szinte minden órájára hatással lehet egy-egy hazugság szövet, hacsak egy kis füllentéssel indult is, idővel körbefonja létünk. Bevallani, nem egyszerű dolog, de azonnal megszabadít a szorongástól, amely lehúzott minket.

Az igazság a valóság és a tudat megfelelése egymásnak. Az egyik legvitatottabb filozófiai fogalom - az olyan fogalmakkal együtt, mint a "szépség", a "létezés", "Isten", a "jóság", a "kötelesség". A valósággal nincs közvetlen, tudatos kapcsolatunk. Érzékszerveinket használjuk ismereteink gyűjtésére, azokból az észleléseinket képviselő szerkezeteket építünk, melyek az idő próbái által maguk is építőkockákká válnak és ily módon egyre összetettebb eszmei mintát alkotunk világunkról, és az abban lévő szereplők egymásközötti viszonyairól. Idővel eljutunk odáig, hogy e modell időbeli változásait magát is követni tudjuk egy hasonló szellemi tevékenységgel, így mintánk nem csak a viszonyokat, hanem a szereplők kölcsönhatásait is nyomon tudja követni, azaz bizonyos lehetséges fejlődési irányzatokat előre ki tud dolgozni, amit a filozófiában indukciónak neveznek. A megismert tényekből szerkesztett elméleti modellünkből azután szabályokat állítunk fel, melyek először tudományos elméletekként szerepelnek tudatunkban (mely azt jelenti hogy "jelenlegi ismereteink szerint a dolgok a következőképpen függhetnek össze"), majd az idő próbáinak kiállásával lassan-lassan tudományos tényekké alakulnak. Gyakran az ilyen elméletek a vadonban épült úthoz hasonlítható annyiban, amennyiben az ismereteinket összekötő utakon szabadon közlekedhetünk anélkül, hogy a közben lévő területről pontos ismereteink lennének. Viszont - ahogy az út esetében is - ez elméletek lehetőséget adnak számunkra az ismeretlen (közbenső) területek viszonylag könnyű felfedezésére (erre egy példa: a csillagászati megfigyelések alapján a bolygók mozgására kidolgozott elmélet számításai segítségével többek között a Plútó létezése is évekkel a felfedezése előtt "ismert" volt). E folyamat során az elméletet alkalmazzuk újabb tények megismerésére, azaz az általánostól a sajátos felé törekszünk, melyet a filozófiában dedukciónak neveznek.

Kegyes hazugság nem létezik, mert az is csak hazugság. A jó nevében nem tehetünk rosszat. Miért jobb valakit hamis tudatban éltetni, mint felfedni a valóságot? Ha ezt tesszük valakivel ne csodálkozzunk, hogyha velünk is ez történik, hiszen amit adunk, azt kapunk... De így mivé lesz az életünk? Az igazság a valóság és a tudat megfelelése egymásnak. Az igazság egy kijelentésnek, vagy állításnak a saját tárgyához való viszonyát jelenti.

"Sajnálom azt, aki szép szavakkal hazudik. Miért nem igazra használja szép száját?" (Euripidész)

"…A feladat nem annyira az, hogy korábban senki által nem látott dolgokat lássunk meg, mint inkább az, hogy korábban senki által nem gondolt gondolatokat gondoljunk azokról a dolgokról, amiket mindenki lát… De az élet rövid, az igazság messzire hat és sokáig él: mondjuk tehát az igazságot." (Arthur Schopenhauer)

"Az igazság soha nem "gyártható", csak található. Részben érzékeléssel, részben értelemmel. Egy állítás, ami nem volt igaz felfedezése előtt, soha nem válhat igazzá semmilyen felfedezéssel sem…" (Karl Jaspers)

"Az igazság szabaddá tesz, mert az igazság ismeretében félelmeink helyét átveszi a szeretet. Akiben erős a szeretet, az nem fél, nem ijesztget másokat, és megijeszteni sem lehet." (Balogh Béla)

Dogonok

2012-01-13T02:08:00.006+01:00

Az Észak-Afrikai dogon törzs, a Niger folyó nagy kanyarulatában, 300 mérföldnyire délre Timbuktutól - ahol az őseik mintegy 500 évvel ezelőtt letelepedtek - Maliban élő nép a Bandiagara fennsík szirtjei tövében, és különös eredetmondáiról vált ismertté. A Mali Köztársaságban található Bandiagara fennsíkra úgy a XIII-XVI. század tájékán telepedtek le, s itt élnek azóta is elszórt falvaikban és a fennsík holdbéli sziklái tövében sárból és szalmából rakott szokatlan formájú házaikban évszázadok óta szinte változatlan életmód szerint; pásztorkodásból, kecsketartásból és némi gabona termeléséből, s a kopár sziklák közt fellelhető tüzelő összegyűjtéséből tengetve életüket. A fennsík sziklái között rejtőzködik egy barlang, melynek bejáratát a dogonok egy kiválasztottja őrzi, akit élelemmel a törzs tagjai látnak el. E barlang sokezer sziklarajza közt bújik meg a dogonok homályos múltba vesző mitológiája. A dogonoknak meglepően pontos csillagászati ismereteik vannak. Tudomásuk van arról, hogy a Naprendszer bolygói a Nap körül keringenek, tudnak a Jupiter holdjairól, a Föld tengely körüli forgásáról, s arról is, hogy még végtelen számú csillag létezik. A nyugat-afrikai dogon törzs eredetmondája szerint őseiknek a Szíriusz csillagról érkezett hüllőszerű lények, a nommók adták át a bölcsességet. A dogonok mondáiban az az egyik érdekesség, hogy olyan információkat tudtak a Szíriuszról (és annak kísérőjéről), amit a tudósok csak jóval később fedeztek fel. A dogon papok hiedelme szerint a Szíriusz egyik bolygójáról a távoli múltban kétéltű lények érkeztek a Földre és tanították, információkkal látták el őket. Barlangjuk falán a velük és űrhajójukkal való találkozást is megörökítették.

A dogonok leírása a Szíriuszról egyezik a valósággal. Az érdekessége az volt az egésznek, hogy a csillagászoknak csak úgy 150 évvel ezelőtt sikerült megerősíteniük a dogonok által lerajzolt Szíriusz körül keringő kisebb csillag létezését, azt, hogy a körülötte észlelt szabálytalanságok egy csillag létezését feltételezik, mely gravitációs erejénél fogva zavarja a Szíriusz pályáját, s később alátámasztották a többi adatot is, vagyis a súlyáról állítottakat. A szabálytalanság okozóját, a társcsillag létezését Alvan Graham Clark csillagász találta meg 1862-ben.

A dogon törzs hiedelemvilágának középpontjában a Szíriusz áll. A barlangrajzok közt szereplő tojás alakú ellipszisről hiszik és állítják, hogy egy keringési pályát ábrázol és az ellipszisen a Szíriuszt ugyanarra a helyre helyezték, ahol az valójában van: az ellipszis széléhez közel eső fókuszpontba, és tudnak a Szíriusz társcsillagáról is, és azt állítják, hogy az 50 éves periódusokban kerüli meg a Szíriuszt. A törzs 50 éves időközönként ünnepli meg az ehhez kapcsolódó "Szigui-ünnep"-et, pompás rituálékkal kísérve. Az 1930-as években két néprajztudós, Marcell Griaule és Germaine Dieterlen felfigyelt a különös törzsre, és több évtizedet töltöttek köztük, majd az 1950-es években az Afrikanisztikai Társaság erről könyvet is adott ki. A könyvet olvasva felfigyelt a dogonokra később Robert K. G. Temple amerikai tudós a szanszkrít- és a keleti tudományok szakértője is, aki Párizsba utazott, hogy felkeresse Dieterlent, hogy személyesen beszéljen vele a dogonok közt szerzett tapasztalatairól, majd személyesen is elment Maliba, hogy végére járjon a mítosznak: "Kezdetben csak kutattam. Szkeptikus voltam. Csalást szimatoltam, mert nem tudtam elhinni a dolgot. Aztán egyre több, a képbe illő részletet ismertem meg" - írta később. "... minden dolgok elején volt Amma isten, aki a semmin pihent. Amma gömbbe volt zárva és ezen kívül semmi nem létezett (ez azonos lehet az ősrobbanás előtti gömbbel). ...

A dogon nyelvben Amma isten neve valami szorosan és állandóan összetartott, ugyanott lévőt is jelent. Valamiféle anyagi erő, mozgás és energia egyben. Az általános mitológiai istenek általában anyagtalanok, ezzel szemben Amma anyagi, sűrű energiagóc. Egyisten, azaz kívüle más isten nem létezik. Amma nem a világ teremtője, hanem az azt uraló törvényeké. Ebben a gömbben spirálmozgás révén keletkezik az un. "po", vagyis a legkisebb anyagrészecske. Ez a részecske pergő mozgással sugározza az energiát, ilyenkor hang és fény keletkezik. Ezt pedig nem lehet sem látni, sem hallani. Amma méhében a világ, tér és idő nélkül volt. Az idő és a tér egybemosódtak. Amma kinyitotta a szemét. Erre méhéből kijött minden és spirális alakban terjeszkedni kezdett, kirajzolódott hát a világ terjedése.Amma kétszer teremtette meg a világot. Az elsővel elégedetlen volt , így elpusztította azt. (talán utalás Atlantiszra, vagy Mu földjére?)

"Határa van a csillagvilág egésznek, melynek egy része a mi földünk is, az egész pedig spirál alakban forog. Amma isten pedig sok világmindenséget teremtett és azok is spirál alakúak". A legtöbb mitológia úgy véli, hogy Földünk a világ közepe, a dogonoké azonban kivétel. Szerintük a spirál alakban mozgó csillagmiriádok világa lakott. A dogonoknak pedig nincs csillagászati távcsövük. Említik a Föld ellipszis pályájának rendellenességeit és tudják, hogy a Hold "száraz és halott". A Naprendszer szabad szemmel jól látható bolygóiról említést tesznek, de a Jupiter négy, egyenként tízegynéhány kilométer átmérőjű holdjáról is tudnak, melyeket elsőként Galilei fedezett fel távcsővel, és amik szabad szemmel teljesen láthatatlanok. Ezekről úgy tartják, hogy "oda vannak kötve a Jupiterhez" és le is rajzolják őket. Ez arra utalhat, hogy forgásidejük megegyezik a Jupiterével és ez úgy hat, mintha hozzá lennének rögzítve. Rajzaikon ellipszis pályát rajzolnak - nem ismerik Keplert! - és olyan dolgokról számolnak be, amit földi szem soha nem láthatott, kivétel ha űrhajóból nézte a Szíriuszt. Sőt a Szíriusz B nagy anyagsűrűségét is megemlítik, amit pedig csak az utóbbi években tudományos számítások hosszú sorozatával számítottak ki a tudósok. (Egyetlen kávéskanálnyi anyag a bolygóból kb. 150 földi kilót nyomna!) Egyszóval a dogonok szerint az emberek ősei a Szíriuszról érkeztek. A dogonok is csak olyan törzs, mint az összes többi, csak egy kicsit más mitológiát tisztelnek. Ahhoz ugyanis, hogy egy eldugott afrikai törzs ilyen információkra tudásával tegyen szert, vagy nagyon magas fokú mágikus hatalomra, vagy kimagasló pontosságú precíziós műszerekre lett volna szüksége évszázadokkal ezelőtt. Kétszázhatvan csillagkonstellációt ismernek, - többet, mint a hajós nemzetek összes csillagjósa valaha - és ezeket saját jeleikkel le is rajzolják. Modern felfogást vallanak az anyag keletkezéséről, vagyis "a legkisebb részecske elmélet" szerint áll fel a világképük. Említést tesznek a kettős spirálról, ami feltűnően hasonlít a DNS-ről alkotott képre.

Tény, hogy spirituális és materiális itt nem válik el egymástól. Mivel a mindenki számára érthetőtől halad a csak a beavatottak számára érthető felé, az exoterikustól az ezoterikushoz, érti a módját annak, hogy mindenkinek elérhető legyen, hogy az ismereteiknek megfelelő szinten szóljon az emberekhez, és a képességeiknek megfelelően mutatkozzék meg nekik. A szájhagyomány egyszerre minden: vallás, megismerés, természettudomány, szakmai beavatás, történelem, szórakozás és felüdülés, és minden egyes részletétől bármikor el lehet jutni az eredeti egységhez. Túl sok lenne a véletlen összefüggés, ha mindezen tények, csak fikciók lennének. Lehetett e olyan modern kori beavatkozás a törzs életébe, mely befolyásolhatta ábrázolásaikat? Bizony lehetett, mert Gurman István szerint a Szíriuszról és naprendszerünk távolabbi bolygójáról szóló ismereteik vélhetőleg azon angol és francia csillagászoktól származhatnak, akik a XIX. század végén bizonyíthatóan kapcsolatba kerültek a nyugat afrikai néppel, akik aztán nem kis kreativitásról téve tanúbizonyságot, az új ismeretanyagot tradicionális hiedelemvilágukba integrálták. De kérdem én, akkor A XIII. és XIV. században letelepedett nép eredetmondái csak a XIX. század óta léteznének? Ezzel részemről a kérdéssel nem is kell tovább foglalkozni. Miért kell olyan teóriákkal próbálkozni a tények ismeretét illetően, amelyek hitelteleníteni próbálják az ősi hitvilág szerint élő törzsek mondavilágát?Amennyiben ismereteik és tudásuk nem mende-monda, hanem szerintem igencsak figyelemre méltó, érdemes elgondolkodnunk mondanivalójáról. Érdemes lenne megfigyelnünk életmódjukat, tudásukat mire használják, stb... Egy kis figyelmet szerintem mindenképpen megérdemel, hátha közelebb visz minket afelé, amerre tartunk.

A 2012-es év elvárásai

2012-01-08T23:38:00.001+01:00

Minden tiszteletem azoknak a tudósoknak, kutatóknak, akik a témával kapcsolatban időt, energiát nem kímélve azon fáradoznak, hogy magyarázattal szolgáljanak a 2012-es dátum és a vele felmerülő kérdésekre. Csak sajnos több elmélet látott napvilágot, amelyek hol katasztrófát, végítéletet, pólusváltást, dimenzió ugrást, idegenek megjelenését várnak az adott dátumtól. Szerintem fontos, hogy véleményünket aszerint alkossuk meg, hogy körbejárjuk a témával kapcsolatos információk eredetét, hitelességét, logikáját. Egyszer sem engedhetjük, hogy egónk elhatalmasodjon gondolatainkon, ezért a tények ismerete és azok logikus átgondolása nyújthat számunkra biztos megoldást. Nem kell tudósnak lennünk ahhoz, hogy megértsünk egy összefüggést, megfejtsünk egy üzenetet. Számunkra a Maya naptár adja jelenleg a legtöbb ismeretet a várható történésekről, mert nem csak legenda formájában említi a korszakot, de fizikai valóságunkban látható, anyagi világunkban is kézzel fogható jeleket hagyott az utókor számára. Gondolataikat jelekkel ábrázolva egy zárt rendszerbe foglalták, melynek funkcionalitását már felismertük, de jelképeik pontos ismeretének hiányában az üzenet lényegével kapcsolatban csak találgathatunk. Amennyiben olyan tudás birtokában voltak, amelyek megörökítésére a naptárt ténylegesen információként szánták, feltételezhetően olyan jeleket használtak, amelyekről azt gondolták, hogy több ezer év múlva is megértik az emberek. Mi lehet az, amit nem vettünk észre, nem ismertünk fel ábrázolásaikban, hogy a korszak végéhez közel sem tudjuk biztosan az üzenet mondanivalóját?

A naptár megalkotása olyan szintű tudás jelenlétét engedi feltételezni abban a korban, amely számomra vitathatatlan, és azt bizonyítja, hogy tudatunk elkülönült az egységtől, mely teremtett minket, és ezáltal olyan törvényeket alkotott, melyek lassan élhetetlen körülményeket eredményeztek, bukásra van ítélve. Ők az anyagot életük fenntartásához és az információ megörökítésére használták. Jelképeiket a mi fizikai valóságunkban nem tudjuk pontosan megmagyarázni, talán mert nem is ott kell keresnünk őket. Jobban ismerték a természet törvényeit, mint bármelyikünk a mai világban, ezért talán az ábrázolásaikon feltüntetett jelek értelmét is ott kell keresnünk. Nem szabad saját gondolatainkat belemagyarázni az adott jelekbe, hanem egyszerűen csak éreznünk kell belül, hogy helyes, vagy helytelen elgondolásunk. Ne azon gondolkodjunk, mit jelentenek, hanem, hogy miért nem értjük őket. Ne engedjük, hogy figyelmünket bármi elterelhesse a célról. Ha veszünk egy bútort, amit elemenként kell összeszerelnünk, képesek vagyunk útmutatás nélkül is összerakni, csak logikusan kell gondolkodnunk.

Tehát nézzük a tényeket ...

Amennyiben a Mayák gondolkodás módját elfogadjuk, földi idő szerint 25.920 évnek kell eltelnie, hogy újra elérjük azt a pontot, ahonnan indultunk, végigjárva a zodiákus 12 jegyét. Tekintsünk el azoktól a dolgoktól, amik ez idő közben történtek az emberiséggel, csak a kezdeti és a vég pontban történő eseményekre koncentráljunk. A ciklus eleje a régészetből ismert paleolitikumnak nevezett korszakra esik, és erre az időszakra teszi a tudatos emberiség történetének kezdetét. A pleisztocén a földtörténet azon kora, mely számítások szerint, kb. 2.4 millió évvel ezelőtt kezdődött, és kb. 11.500 éve ért véget. A tudatos eszközhasználat bizonyíthatóan erre az időszakra jellemző. Az ez előtti időkben az eszközhasználat már jelen volt, de a kő és csont eszközök tudatos készítését innentől számítjuk. A kontinensek ekkor már teljesen kialakultak, és körülbelül ugyan azon a helyen voltak, ahol ma. A tengerpartok kiterjedése változott azóta, a tengerek szintje, alacsonyabb volt. Állat és növényvilága sokban hasonlított a jelenlegihez. A homo sapiens ebben az időben teljesen kifejlődött és az Antarktiszon kívül minden kontinensre eljutott. A Föld megnyílt a galaktikus szinkronizációs hullámnak, olyan tudatos energiák jelenlétéről árulkodik, melyek mindezek kialakulását lehetővé tették. Idén, 2012.12.21 eljövetelekor újra ehhez az eseményhez közeledünk.

A Maya mítosz szerint, amit Popol Vuh néven ismerünk, Kukulkán, a Tollaskígyó érkezett a tengeren túlról, és megalapította Palenque városát. Amennyiben ezekben a tényekben felismerjük a logikus gondolkodás következményeként, hogy vajon mi lehet az üzenetük lényege, talán egyszer az ábrázolásaik jelentése is világossá válik számunkra.

Hogy ezen energiák jelenléte számunkra milyen változást hoznak talán rajtunk is múlik, mert ha mindeddig jó irányba gondolkodtunk, akkor kellemes változást élhetünk át, ám ha nem, akkor ránk is fér egy másfajta változás, mert elgondolásaink nem voltak helyesek.

Számomra elfogadható egy olyan világ, melyben az anyagi világon túl mindennek az eredete csak energiákból áll és ezen energiák különböző frekvencián rezegnek. Ezek a rezgések határoznak meg minket és világunkat. Egy alkotni képes energia ismételt jelenléte, amely megalkotta a tudatos embert az ismert fizikai törvények által meghatározott jelen valóságába, a ciklikusság miatt arra enged köveztetni, hogy egy újbóli tudat szint megteremtése várható, más tér, idő, és természeti körülmények között. Ezen időszak alatt magasabb tudatszinten tovább folytatódik kozmikus életünk.

Elképzelésem szerint, negatív energia eredendően nem létezik, ezeket mi emberek generáljuk, jelenlegi tudatszintünk a dualitás törvénye szerint alakult, döntéseinket ezáltal hozhatjuk. Mindennek van ellentéte. Amennyiben jól, vagy rosszul döntünk bizonyos kérdésekben, az kihatással van jelenlegi világunk és önmagunk alakulására, de ezáltal tudatunkra is, mert tetteinket a vég igazolja, így döntéseink idővel kérdéseinkre válasszal szolgálnak. A helyes döntés által magasabb tudatszintre kerülhetünk, míg helytelen gondolataink, negatív energiaként megjelenve anyagi világunkban akadályként kivetülnek, és arra késztetnek, hogy leküzdve a problémát ráébredjünk, mi a különbség a jó és a rossz között. A rossz döntést saját tettemmel hoztam létre, eredendően nem létezett. A rossz döntést csakis egy jó döntéssel hozhatod helyre. Erre a törvényre a dualitás már nem igaz, fordítva nem létezik, mert egy jó döntés nem eredményezhet rosszat, nincs mit helyrehozni. Egy olyan világ törvényeire igaz, ahol nem létezik a rossz, a negatív energia, mert mindennek már tudatában vagy. Ahogy a mondásunk is tartja: "Minden rosszban van valami jó". Hát persze, az hogy felismertük a rosszat, így tudjuk, mi a jó. Számomra logikus, hogy létezik egy ilyen dimenzió, ahová csak akkor kerülhetünk, ha elhagyjuk a negatív energia generálását és nem felejtjük el, mit is jelent embernek lenni. Továbbá a technika fejlődése olyan eredményeket mutat, melyek eddig a valóságnak hitt világunkban, bizonytalanságot eredményeztek. Meginogni látszik minden, mit eddig igaznak hittünk. Ismét döntenünk kell, képesek vagyunk-e a régi álláspontunkon alapjaiban változtatni, vagy sem? A logika itt is azt engedi feltételezni, ha nem vagyunk képesek elfogadni az új eredményeket, - márpedig a jövőnk eszerint alakul -, akkor képtelenek leszünk az új világ törvényei szerint élni, mert azok lesznek az alapjai akkori tudásunknak. Változnunk kell, bármennyere is érthetetlen egyesek számára. Az iskolarendszer azért is jó példa , mert kétféle diák létezik. Egyik, aki a tanév végével már a következő osztályt várja, mert tudja hogy sok érdekeset fog tanulni, míg a másik diák a tanév lezárultakor, a szünetet várja, hogy kiélhesse vágyait. De nem mindegy, hogy az iskola, az mit is oktat nekünk. Tanításai mire készítik föl az embert. Nem befolyásolhatja szabad akaratunkat, mert akkor már egy olyan rendszert szolgál, ami nem természetes, hanem a rendszert megalkotó elveket tanít betartani. A jó tanulók a rendszer elkötelezettjeivé válnak, míg a gyengébbek pont az ellenkezőjét alkotják. Fontos, hogy jól válasszuk meg azt az iskolát, amely a valóságra készít föl, és nem a valóság egy darabjára. Mindenki eldöntheti, milyen iskolába szeretne járni, hol érzi jól magát, ahol eredményei kitűnhetnek és ezáltal maga alakíthatja jövőjét. Ameddig olyan témák, amelyekben nincs globális egyetértés a világban, tantárgyként szerepelnek - történelem, fizika, irodalom, stb... - nehéz egy új elméletet általánosságban elfogadtatni. Amíg több szempontból megoszlik populációnk, vallásaink nem egyeznek, addig képtelenek leszünk globálisan az új energiák törvényeire ráhangolódni.

Ha mi lennénk egy olyan szintű tudás birtokában, mint a Mayák voltak, mit tennénk, hogy üzenetet hagyjunk hátra a jelen dimenzió populációjának, hogy megértsék mondandónkat?

Ha olyat érzékelünk, ami furcsának vagy idegennek tűnik, csak azért lehet, mert számunkra még ismeretlen, tudatunk nem tudja semmilyen emlékhez csatolni, képesek vagyunk érzékelni, de érteni még nem. Ahhoz tudatunkban már ismert fogalomként kellene szerepelnie, de ha odafigyelünk ezekre és nem felejtjük el őket, akkor legközelebbi érzékelésükkor már nem teljesen ismeretlenként, egyre több információval szolgálnak. És nincs oly akadály, melyet a lelemény le ne győzne, így az érzékelés után a logikus gondolkodás megértéshez vezethet.

Aki képes lesz az energiák fogadására, továbblép, aki még nem képes elengedni az anyagi világot, annak nem változik energia-frekvenciája. Ha vesztesként játszol, vesztesként is végzel. Amelyikünk katasztrófának éli meg ezt a dátumot, nem képes elengedni a negatív energia megalkotását, így annak is fogja megélni, aki pedig képes felismerni a rossz döntéseket alkotó energiákat, őt szabaddá teszi az ember alkotta világ, és visszatérhet saját, természetes világába, ahol a boldogság és a szeret energiáira alapozhatja életének következő szakaszát.

Amennyiben bármelyikünknek olyan gondolatai születnek, mely közelebb vezetheti az embert a valósághoz, ossza meg velünk! Ameddig nincs meg a megoldás, sohasem lesz elég a téma érintése, bármilyen furcsának is tűnjön az elgondolás.

2012

2012-01-05T00:29:00.007+01:00

Most egy olyan témát próbálok megközelíteni, melyet szinte a földön élő összes ember ismer, és gondolkodott már rajta. Számos elképzelés látott már napvilágot, de az igazságot egyikünk sem tudhatja biztosan. Én szokásomhoz hűen, a logika ösvényén próbálok közelíteni a témához. Meglátásom, hogy a megoldás az egyszerűségében rejlik. Hiszem a Mayák tudását és a természettel való kapcsolat fontosságának ismeretét, mely egyfajta megoldást nyújthat az évszámmal kapcsolatos problémákra. A világnak nem lesz vége, ahogyan a hernyó halála sem az életének a végét, hanem a belőle kialakuló pillangó születését eredményezi. Egy átalakulási folyamat zajlik. Hernyóként megszületve, majd egy folyamat eredményeként szárnyakat növesztve átalakul egy olyan bogárrá, amely tovább folytatja életét, egészen a haláláig. Ezt a fajta átalakulást a természet hozta létre, akárcsak minket, embereket is. Mint a hernyó a bábjában, akként mi emberek az anyaméhben készülünk fel a reánk váró világ megpróbáltatásaira, azzal a különbséggel, hogy a hernyó már éli az életét, táplálkozik a fizikai világ valóságában, mikor egyszer csak megszűnik hernyóként létezni, bebábozódik, és tovább fejlődve egy másfajta lénnyé alakul át, mondhatjuk újra megszületik, egy új formában. De térjünk vissza a Mayák által létrehozott naptár megalkotására, mely egy 5125 éves ciklust foglal magába. Ennek a naptárnak az utolsó éve 2012. Ha kivonjuk ebből a dátumból az 5125 évet, i.e. 3113-at kapunk. Tehát ezt az évet vették a mayák az első évnek, és ezt az időszakot tekintették egy ciklusnak. Ők úgy tartották, hogy öt ilyen kisebb ciklus tesz ki egy nagy ciklust, ami 25920 évente ismétlődik. 25920/5125=5057. Az 5 ciklus mindegyike úgy volt elfogadva, mint a saját Világ Kora, vagy Teremtés Ciklusa. Ahogyan fel van tüntetve az ismerős Meso-Amerikai Nap Kövön (gyakran úgy nevezik, hogy Aztec Calender), mindegyiknek a Teremtés Ciklus a vezérelve volt, majd megsemmisítette az öt elem egyike. Az elemek név szerint: 4 Jaguár, 4 Szél, 4 Eső, 4 Víz, 4 Föld.

Evolúciónk e nagy ciklusa 2012. december 21-én, a téli napfordulóban fog beteljesedni. Pacal Votan Maya próféta üzenetet hagyott az evolúcióban levő Föld jövő generációi számára, és kinyilvánította: "Ha az emberiség meg kívánja menteni magát egy bioszferikus megsemmisüléstől, vissza kell térnie a természetes időben való életre."

Ez egy közel 26000 (25920) éves ciklus, amelyben a Naprendszer végig járja a zodiákoknak mind a 12 jegyét, s kb. 2152 (2160) évet tölt mindegyikben. Ezek az asztrológiai Körök egy-egy Világhónapot jelentenek a Nagy Kozmikus Világévben. A Sumerok, vagyis Szabirok, akikhez genetikailag közünk van (Sabartoiasphaloi), Tibetiek, Egyiptomiak, Mayák, stb. mind hivatkoznak erre a 25920 éves ciklusra misztikus hitrendszereikben. Mindegyik kiszámolt egy kalendáriumot, ezt a rendszert véve alapul. A Maya üzenetközvetítők, akik ismertek architektúrájukról, művészetükről, matematikai és tudományos teljesítményükről, maguk után hagyták névjegyeiket kőmonumentumaikban, piramisaikban, és tökéletes kalendáriumszámításaikban. Hatalmas előrelátással itt hagyták ezeket a dátumokat, hogy biztosítsák a következő generációk számára a 25920 év közelgő végpontjának ismeretét. E ciklus ugyanakkor egybe esik azzal a 25920 éves kapcsolattal, amelyben a Napunk megkerüli Alcyont, a 7 nővér, Plejádok konstellációjának központi csillagát. (A görög monda szerint: Atlasz és Pleion 7 lánya, akiket Zeusz az égen csillagkép alakjában helyezett el. Ezt a csillagcsoportot Fiastyúknak is nevezik.) A Mayák szerint a jövő (Aranykor?), mely e végpont után tárul elénk, szószerint egy "új Világkor" - egy "új Teremtés". Ez a 25920 éves ciklus a Homo Sapiens evolúciós fejlődésében tükröződik. Kollektív humanitásunk éppen most érik azzá a lénnyé, amellyé már nagyon régen be lettünk programozva. Ez olyan, mint a születés; nem az anya és nem a csecsemő az, aki irányítja, hanem maga az elsődleges ősi folyamat, melyben kibontakozik a születés sorsszerűsége. Éppen ezért 2012. december 21.-e nem az a nap, amikor egy villanykapcsolót felkattintva, minden megváltozik előttünk, hanem mi már most folyamatában vagyunk az egyik Világkorból a másikba való átmenetnek. A változások már úton vannak, és egyre jobban felgyorsulnak, amint közeledünk a kulminációs dátumhoz! ...

A mi jelenlegi hatalmas ciklusunkat (i.e. 3113 + i.u. 2012 = 5125) úgy nevezik, Ötödik Nap Kora. Ezt a periódust a 4 Föld elem irányítja. A Földnek több különböző jelentése van, köztük: mozgás, átváltás, evolúció, földrengés, navigálás, szinkronicítás, nyomkeresés, teknős, tudatosság. A Maya kalendáriumban belépünk a "Föld Ötödik Korába". Kezdődik i.e. 3113. augusztus 13.-án. Ettől a kozmikus kezdőponttól azután, minden eltelt nap pontosan számon van tartva. Dr. José Argüelles (Time and Technosphere c. munka) írja: 3113. augusztus 13.-a olyan tökéletes és pontos dátum, amit meg lehet adni az emberiség történeti kezdetének. (Ez az írásbeliség kezdetét is jelenti.) Az első Egyiptomi dinasztia nagyjából i.e. 3100, Mezopotámiában az első város megalapítása kb. i.e. 3100, a Hindu Kali Yuga i.e. 3102; és a legérdekesebb a 24 órás időbeosztás, minden óra 60 perc, minden perc 60 másodperc, és a kör beosztása 360 fokra, mind i.e. 3100-ban történt Sumériában. Ha a történelem kezdete (az írásbeliség miatt) ilyen pontosan helyezett, akkor a Világév ciklusának vége 2012. december 21.-én biztosan ugyanolyan pontosan lett kiszámolva. Az eddig elmondottak alapján a Negyedik, a rombolás Világkorát zárjuk, és előkészülünk az Ötödikre, a béke Világkorára. Az elnevezésektől függetlenül egy dolog teljesen nyilvánvaló, hogy egy új Világkorszak-világév születésének határán állunk. Az 5125 éves ciklusban 13 kisebb ciklus van, ismeretesen "13 Baktum Számolás", vagyis a "Hosszú Számolás". Mindegyik Baktum ciklus 394 év, másként 144. 000 nap. Mindegyik Baktumnak megvan a maga történelmi eposza. Például, majdnem minden Maya feljegyzés írja, hogy pontosan a 9. Baktumban (435-830 i.u.=395 év), amikor is a hatalmas Maya központok elhagyatottá váltak és virágzó kultúrájuk titokzatosan eltűnt. Senki nem tudja megmagyarázni, sem bizonyítani, miért mentek el és hova tűntek. Tehát a 9. Baktum Maya népének meghatározott sorsa volt.

A Föld lakói jelenleg a 13. Baktum cikluson utaznak át - ez az utolsó lépés (i.u. 1618-2012=394 év). Ez a ciklus ismert úgy is, mint a "Materializmus győzelme" és mint az "Anyag Transzformációja". A Maya megjósolta, hogy ez a végső Baktum a nagy felejtés ideje lesz, amelyben mi nagyon messzire fogunk sodródni a Természettel való Egység-érzetünktől és valamilyen kollektív amnéziában lesz részünk. Mint egy memória vírus, melynek hatására elkezdünk hinni egy látszólagosan limitált valóságban és megmerevedünk a lelki lényeglátással szemben, ami élteti világunkat: melynek hatására humanitásunk Ego-ja és a Természet dominálása elhatalmasodik. Beléptünk ebbe a Baktum ciklusba pontosan az után, hogy XIII. Gergely pápa 12 hónapos kalendárium rendszere felállított egy világkoordinációs szisztémát 1582-ben, majd a 12 óra hatvan perces mechanikus órát 1600-ban, mely egyébként már századok óta fejlesztődött. Ezek nem kis dolgok. Valum Votan szerint ez a két szerkezet az, ami manipulálta az emberiség "hibáját az Időben". Művi úton kreált szerkezeteket követtek, melyek azt szolgálták, hogy az ember elhatárolódjon a Természettől, hamis időfrekvencián működve természetes világunk lehatárolására. A Gregoriánus Kalendárium nem logikára, tudományra, vagy természetre alapozott. Megtagadja és eltakarja a valódi év biológiai ritmusát az emberek számára, ami a Női testben rejlik. Ez a jelenlegi világszabvány rá lett erőszakolva azokra a legyőzött népekre, akik elveszítették a földjüket éppen úgy, mint a vallásszabadságukat. A Gregoriánus Kalendárium az azt megelőző időkből fejlődött ki - Julius Cézár és a korabeli Római Birodalom kalendáriumaiból. Az óra jelenléte szülte meg azt az eszmét, hogy az idő a testünkön kívül terül el, hogy azt követhetjük egy géppel, s ülve nézhetjük, amint elrepül felettünk, tik-tak-tik-tak, mintha egy lineáris (egyenes vonalú) gyeplőbe fogható és teljesen különálló dolog lenne az organikus, hullámzó életritmustól. Az órához való ragaszkodásunk a legnagyobb akadálya annak, hogy emberi telepatikus képességeink virágozhassanak. Ez után jött a Cartes féle koordináta rendszer, amely megalkotta a pódiumot a modern matematika és "tudomány" megalapozásához. Köszönet Rene Descartes-nak, aki hírhedt mondásában "Gondolkodom, tehát vagyok" az érzékelés mennyezetét úgy alakítja át, hogy fizikai valóságunkból csak három dimenziót tart értékesnek, a negyedik dimenziót elvetendőnek tartja (Ez a lélekkel kapcsolatos!). Cartes nagyítólencséjén keresztül szemlélve a dolgokat a természet lecsökkent egy egyszerű, mennyiségi részletté, már nem egy élő, minőségi aspektusa önmagunknak, hanem valami olyan, ami rajtunk kívül áll, ami megfigyelhető, analizálható és reprodukálható, manipulálható, dominálható, mérgezhető - és végül, ha akarom, meg is semmisíthető.

A 2012-es téli napfordulónál a déli Nap tökéletesen együtt áll majd a Nap és a galaktikus tér elliptikus útjának metszőpontjával, ami ugyanakkor közeli konjunkcióban lesz a galaxis központjával is. Jenkins továbbá kifejti, hogy ez az óriási kozmikus kereszt az időben szimbolizálja a Maya életfát, amely a Maya kozmológia magva. Meghívottak vagyunk általuk ahhoz a felismeréshez, hogy mi magunk vagyunk az Idő. Mi vagyunk az Élő Prófécia. A Természet Idő összehangolt Rendje irányítja kibontakozó életeinket. Az Idő ciklusai megtalálhatók a testünkben, a Természet napi ritmusában, és a ciklus évszakaiban. Mi elfelejtettük ezt, hisszük, hogy az idő pénz, vagy maga az óraszerkezet, vagy a munkánk könyörtelen progressziója heteken, s hét végeken keresztül. Az Idő örökön változó, kibontakozik a Most, amint összerendezi az egész Univerzumot. Az Idő törvénye: Egyetlen egy Időzítő frekvencia van, ami egyesíti az egész galaktikus rendet, a leghatalmasabb alkatrészektől a legapróbbakig. Ez az időzítő frekvencia a 13:20 arány, mely megtalálható a 13 Hold Kalendáriumban ugyanúgy, mint az emberi testben: 13 fő izületünk (csuklónk) van és 20 ujjunk. Egy dolog világos - mi pontosan a sűrűjében vagyunk ennek a kritikus transzformációs (átalakuló) periódusnak! Amint ez a dátum közeledik, mi kollektíven az "öreg világ haldoklik és az új születésre vár" átmeneti fázisában lélegzünk. Földünk jelen pillanatban összes felgyorsuló energiájával, soha nem létezett ezelőtt. Mai Világunk lehetőségei és kihívásai a klimaxa (csúcspont) mindannak, ami ezelőtt végbement előttünk. Soha eddig nem növekedett az emberi népesedés 216.000 fővel naponta. Soha ezelőtt nem volt a Föld bioszférája ilyen kétes helyzetben. Az, ami ma normális viselkedésnek és élet-stílus szerinti döntésnek tűnik, semmi más, mint a modern szabvány által felállított precedens - nem szükségszerűen tükrözi a legharmonikusabb, legegészségesebb, legegyszerűbb módon való működésünket. A mi személyes feladatunk kitalálni, hogy hogyan kell élnünk integritással: döntsük el, hogy milyen igazság erősíti meg a miénket, s használjuk azt példaképül, életünket hozzá igazítván, legnagyobb harmonikus potenciálunk eléréséhez. Minden, ami most manifesztálódik belső és külső síkjainkon, tükrözi-e a profétikus idők szakrális intenzitását. Jobban, mint valaha, a bennünk és közöttünk lévő polaritások és kiegyensúlyozatlanságok egyre világosabban megmutatkoznak. Szeretet, szépség, lelkesedés és együttérzés áthatja a földet – többszintű művészi fellángolások, együttműködés, közösségi erő, gyógyító evolúció fénylik körülöttünk, megvilágosítván szellemi tiszteletünket és valódi természetünket. Ugyanakkor ugyanez a világ fuldoklik a félelemben, brutalitásban, fájdalomban és betegségekben - az aggódástól való vég nélküli szenvedés, elválasztódások, kikapcsoltság, konfúzió, elhatároltság - ezek mellett mérgező realitásként az egoista, érzéketlen harácsolás és korrupció, anyagiasság, addikciók (halmazati elkövetés) és veszélyes ignorencia (tudatlanság) burjánzik. Ez most az Idő, amikor magunkhoz kell ölelnünk mindazt, amit meggyaláztunk, vagy megtagadtunk, mert felemelkedik és megmutatkozik előttünk, hogy megtisztítsuk, és újra felszenteljük. Felelősségvállalás szükséges egzisztenciánk minden szintjén. A kozmikus klíma hatalmas gyorsasággal változik, lehetővé téve számunkra, hogy most sokkal könnyebben felfogjuk és levetkőzzük a félelmeink és limitációink (korlátozás) egoisztikus programjait, mint a múltban. A tudomány felfedte, hogy Földünk alaprezonanciájának frekvenciája gyorsul (a Föld szívdobogása), és bolygónk magnetikus tere széthullik - ez már tükröződik az állatok migrációs rendjében. Ezek a változások a Föld testében lehetővé teszik számunkra, hogy megszabadulhassunk felesleges terheinktől - mentális, fizikai és érzelmi beidegzettségektől, hitrendszerektől, viselkedésektől és programozásoktól. Ugyanakkor amire gondolunk és amire vágyunk megvalósulnak, sokkal gyorsabban, szinte észrevétlenül. Ezen idők, magaslati pontjai Földünknek. Ez egy klimax kulminációja, megvalósulván egy hatványozott szintű felismerésben, melyben minden megváltozik, és tudatossá válik. Amint egyesek számára köztudott, nagy része azoknak a genetikai potenciáknak, amivel születtünk, még alvó bennünk, de várja a felébresztést. Ez feltétlenül egy nagyon fontos aspektusa a "Felgyorsulás" idejének. Mi azt egyelőre csak elképzelhetjük, amit DNS-ünk teljes aktivitása fog eredményezni Földünk meggyógyításában. Idő "soha nem volt még ilyen érett, mint most, hogy felismerjük egymásban égitesti organizmusunk valóságát", amely állandó kapcsolatban van egymással egész bolygónkon. Amint a frekvenciák emelkednek, a negyedik dimenzióhoz fűződő kapcsolatunk folytatólagosan felgyorsul. Ez lehetővé teszi számunkra az átformálódást és mutációt, attól függően, hogy kivé váltunk eddig és hogyan éljük az életünket tovább. Lehetőségek kapui nyílnak majd meg előttünk, amit az elkövetkező 7 év kínál majd fel: álmodjuk meg bizalommal humanitásunk kiteljesedését, s ezzel együtt Földünk minden élőlényének boldogulását. Valum Votan "a ciklus lezárója", utolsó üzeneteként Pacal Votan próféciájának, leírja az emberiség sorsának beteljesülését, amint kollektíven visszalép a Természetes Időbe, a 13 Holdas, 28 napos kalendárium ritmusába. Használván ezt a harmonikus, ősi és pontos alapmérést, amivel az emberiség megteszi alaplépését ahhoz, hogy tudatosan és egységben rezonálhasson az élő Mindenséggel. "Mint a Maya, aki előttünk járt, mi is meg fogjuk érteni, hogy az út a csillagokba az érzékeken át és a gondolat megfelelő használatával érhető el." (José Argüelles)

Amennyiben a történés ciklikus, egy barátom által említett gondolat tűnik logikusnak, mely szerint a ciklus lezárultakor, az első Baktun kezdődik újra, amikor szinkronizálódnak energiáink az érkező, magasabb frekvenciájú energiákkal, de mivel létünk spirális vonalon halad egy pont felé, közelebb kerülünk ehhez a ponthoz, önmagunkhoz.

Minden Baktun, 144000 napból áll!

1. Baktun

"A csillagok korszaka"

(i.e. 3113-2718)

A Föld megnyílik a galaktikus szinkronizációs hullámnak, és távoli csillagokról érkeznek lelkek a Földre, hogy testet öltsenek itt. Céljuk, hogy benépesítsék a Földbolygót. Magas szintű civilizációk alakulnak ki. Magasrendű tudást hoznak a Földre. Ebben az időszakban Alsó és Felső Egyiptom megszilárdul (I.e. 3100), a Sumér birodalom megerősödik (I.e. 3000), és a Stonehenge építése megkezdődik (I.e. 2800). Nem kérdés, hogy létezett Atlantisz, vagy, hogy van élet a Földön kívül, más bolygókon is.

2. Baktun

"A piramisok korszaka"

(i.e. 2718-2324)

Kialakul a Föld finom teste. Megépül a Gizai piramis Egyiptomban (I.e. 2700-2600), elterjed a Sumér Civilizáció, Akkad és Úr. Megkezdődik a Bronz kor. Megjelenik a Harappa, az Indus civilizáció, és megindul a földművelés Kínában, Közép-Amerikában és az Andokban. A fáraók, a piramisok, az egyiptomi beavatási szertartások, és jelképek állnak, az Ankh kereszt, stb.

3. Baktun

"A kerék korszaka"

(i.e. 2324-1930)

Elkezdik használni a kereket, mint szállítóeszközt, és kialakul a periodikus, vagy ciklikus gondolkodás. Kialakul az írás, mint jelrendszer, és megkezdődik a fém technikai korszaka Mezopotámiában. Elterjed a harci szekér és megkezdődnek a területfoglalási háborúk. Ez a nagy Kínai uralkodók időszaka, és a Minoszi civilizációé Krétán.

Az élet, vagy a sors kereke folyton, megállás nélkül forog, és hogy semmi sem biztos, csak a változás. Tudod, hogy a tél után mindig eljön a tavasz, a rossz elmúlik, de a jó után is mindig újra hanyatlás kezdődik.

4. Baktun

"A Szent hegy korszaka"

(i.e. 1930-1536)

Új királyságok alakulnak Egyiptomban és benépesítik a Szent Hegyet a királyok völgyében. Az egyiptomi uralkodók intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy örökre megmaradjanak a dinasztiák és az Egyiptomi civilizáció. Ekkor alakul ki a balzsamozás szertartása is.

5. Baktun

"A Shang Ház korszaka"

(i.e. 1536- 1141)

Megalakul a Shang Dinasztia Kínában, elterjed a jing-jang elmélet és a kínai filozófia, megerősödik a kínai civilizáció. Ezzel egy időben megjelenik a Védikus kultúra Indiában. Közép-Amerikában új civilizációk alakulnak, mint az Olmec Maya civilizáció. A Feng Shui, az akupunktúra csodálatos hatása, a világ felosztható jinre és jangra.

6. Baktun

"A magasztos pecsét korszaka"

(i.e. 1141-747)

Az Asszír birodalom virágkora. Elterjednek a fém fegyverek és harci eszközök. Felemelkedik a Mükénei civilizáció, a Chou dinasztia Kínában és felbukkan a I Ching. Közép-Amerikában elterjed az Olmec Maya kultúra. A I Csing, azaz a Változások könyve egy olyan enciklopédia, melyből mindent megtudunk az emberi létről.

7. Baktun

"Az elme erejének korszaka"

(i.e. 747-353)

A nagy görög filozófusok kora. Ekkor élt Pythagoras, Szokratesz, Platon, Arisztotelész. Indiában megalakul a hatosztályos védikus iskola, és elterjed a buddhizmus. Kínában Lao Ce, Konfúciusz és Chuang Tzu alapozza meg a taoista és konfucionista filozófiát. Mexikóban megszületik az első Maya kalendárium.

8. Baktun

"A megváltó korszaka"

(i.e. 353. - Kr.u. 41)

Nagy Sándor birodalma, Róma felemelkedése, a kelták megjelenése Európában. Kínában a Han dinasztia kerül hatalomra és megépül a Kínai nagy fal. Indiában és Közép-Ázsiában hivatalos vallás lesz a buddhizmus. Jézus Krisztus eljövetele és a keresztény vallás megalapítása. Jézus tanításai! A Krisztusi szeretet megvalósítása. Mutassuk meg az embereknek a feltétel nélküli szeretet gyógyító erejét. Szokások: a templomba járás, ahol átérezzük az áhítatot, mely a múltból árad a lelkünkbe. Imáink igazán a szívből szólnak, hitünk, élő és igaz és más egyéb Isteni, Jézusi cselekedetek.

9. Baktun

"A tollas kígyó korszaka"

(Kr.u. 41- 435)

Megszilárdulnak a Közép-Amerikai kultúrák, és piramisok épülnek Teotihuakan központban. Mexikóban elterjednek az aztékok tudás istenének, a Quetzalcoatl (tollas kígyó) tanításai. Az azték tollas kígyó állt a Nappal a legközelebbi kapcsolatban, neki köszönték az aztékok a tudományokat, a jó erkölcsöt, a bölcs törvényeket. Ő nem kívánt emberáldozatokat, oltárára virágokat és gyümölcsöket hordtak. Teotihuacan romvárosában található Tollaskígyó templom, a Nap és a Hold piramisa, valamint a Pillangómadár temploma.

10. Baktun

"A Maya korszak"

(Kr.u. 435-830)

Megtörténik a második galaktikus Maya invázió, és felvirágzik a Maya civilizáció. Közben Mohamed megalapítja az iszlám vallást. Elterjed a hinduizmus Indiában, a buddhizmus pedig Tibetben, Koreában és Japánban. Az ázsiai és indonéz kultúrák felemelkedése. A Mayák fejlett asztrológiai tudással rendelkeztek. Minden templom, vagy piramis kapcsolódott az asztrológiához, egyik sem volt véletlenül ott, ahol volt. Írásuk hieroglifa, mely még ma sincs teljesen megfejtve. Könyveket írtak, papírra, ezek főleg irodalmi és asztrológiai művek voltak.

11. Baktun

"A háborúk korszaka"

(Kr.u. 830-1224)

Eltűnnek a Maya és a Közép-Mexikói civilizációk. A Toltékok felemelkedése, és a Chan Chan dinasztia Dél- Amerikában. A Tibeti kultúra megerősödik, Kínában hatalomra kerül a Sang dinasztia. Az iszlám és a keresztény kultúra egymás ellen fordul. Megindul a fegyvergyártás, feltalálják a puskaport. Sok a háború és annak gyötrelmei.

12. Baktun

"Az elrejtett tudás korszaka"

(Kr.u. 1224-1618)

Az iszlám egyre nagyobb hatalomra tör. A törökök megtámadják Európát, a mongolok elfoglalják Kínát. Tibet veszélybe kerül. Európában a keresztény civilizáció csúcspontjára érkezik, elterjed a reformáció. Európa központi szerephez jut. Hanyatlásnak indul a szent világ víziója (az elrejtett magok). A sötét Középkor. Minden tudás el volt rejtve az emberek elől. Titkos társaságok alakultak, ahol a szellemi vezetők így próbálták átörökíteni az ősi tudást az utókor számára.

13. Baktun

"Az anyag transzformációjának korszaka"

(Kr.u. 1618-2012)

A tudomány és a technika robbanásszerű fejlődése. Ipari forradalmak, világválságok, világháborúk. Természeti katasztrófák, földrengések, árvizek sújtják a Föld lakóit. A terrorizmus hatalomra tör, a technikai civilizáció végül teljesen összeomlik. A tudomány kimondja, hogy az anyag nem létezik, minden energia. A Föld elkezd megtisztulni, és regenerálódni. 2012-ben megkezdődik a következő galaktikus szinkronizáció.

A nagy változások kora, egy történelmileg igen fontos korba születtünk. Nem véletlenül: dolgunk van itt. Nekünk is aktívan részt kell vennünk az emberiség jövőjének pozitív alakulásában, és felkészíteni minél több embert a nagy korszakváltásra.

(a képhez: Az ekliptika, a Tejút, a sötét hasadék és a decemberi napforduló napjának precessziója a sötét hasadékkal való együttállás felé haladva. Az "A" a decemberi napforduló napjának elhelyezkedése 4000 évvel ezelőtt, a "B" 2000 évvel ezelőtt, a "C" pedig a decemberi napforduló napjának pozíciója napjainkban, azaz a 2012-es éra idején)

Végig olvasva ezeket a sorokat, sok kérdésre választ kaphatunk, de talán még több kérdés merül fel bennünk. A naptáron alkalmazott jelképek pontos jelentését nem ismerhetjük maximálisan, mert más tudatszinten voltak kitalálóik, mint mi, akik próbáljuk megfejteni őket. Találgathatunk, még ha szinte biztosak vagyunk a dolgunkban, mert találtunk logikus magyarázatot egyes kérdésekre, ne feledjük, nem hinni, hanem tudni kell. Mivel véleményem szerint a mayák fejlettebb tudatszinten voltak, mint mi, ezért egyenlőre megelégszem azzal az információval, ami bár még nem teljes, de részletei érthetőnek bizonyulnak, a további kérdéseimre, pedig tovább keresem a választ.

Bárki bármit vár ettől a dátumtól, óvatosan, többször átgondolva tegye. Egy biztos, akármi történjen, csak tanulhatunk belőle, mert kiderül, eddig helyes irányba haladtak-e gondolataink, avagy vissza kell térnünk addig a pontig, hogy másképp kell gondolkodnunk. A nagy kérdés az, hogy ez a bizonyos dátum választ, vagy kérdést hordoz-e magában? Bár én úgy gondolom, ameddig bizonyítékokat keresünk elméleteink beigazolására, még csak próbálkozunk, nem vagyunk tudatában a történések igazi mivoltjának, mert akkor a kérdések és a válaszok száma kiegyenlítené egymást, nem lennének kérdéseink, tudnánk a választ. Így ez a bejegyzés is csak egy gondolatmenet világunk sorsáról. Biztosat nem tudok, de bízom annyira a logikus gondolkodásban, hogy már hiszek benne, és eljön az az idő, mikor a hitem tudássá alakul.

A víz

2012-01-04T00:12:00.003+01:00

A mitológia illetve az ókori tudomány több helyen fontos dologként hivatkozik a vízre: Az arisztotelészi négy alapelem (föld, víz, levegő, tűz) egyike. A víz az egyetlen olyan anyag a Földön, amely mindhárom halmazállapotában megtalálható.

Tulajdonságai: színtelen, átlátszó, szagtalan, íztelen. Ha jobban belegondolunk, mentes minden olyan illúziótól, mely a három dimenziós téridő alkotta világunkat alkotja. Életünk egyik olyan alkotó eleme, amely mindenhol jelen van fizikai valóságunkban, de az élet eszenciáját is magában hordozza. Bár kémiai anyagként tekintünk rá, de halmazállapotát változtatva, anyaga is változik. Amennyiben egy jégdarabot, mint szilárd anyagot, hő hatásának tesszük ki, folyékonnyá változik, majd tovább hevítve gőzzé, így légneművé válik. A tudomány mai ismerete szerint nem létezik több halmazállapot, de feltételezhetjük, hogy csak a mi világunk számára szűnik meg az anyag további ismerete. További érdekessége, hogy folyékony halmazállapotú közegben megváltozik a bele helyezett testre ható gravitációs erő.

A víz (latin: aqua) a hidrogén és az oxigén vegyülete, kémiai képlete H2O (dihidrogén-monoxid). Olvadáspontja: 0 °C, forráspontja: 100 °C, 101,3 kPa nyomáson. A víz a Föld felületén megtalálható egyik leggyakoribb anyag, a földi élet alapja. A Föld felületének 71%-át víz borítja. Geológiai értelemben a víz egyszerre két csoportba tartozik: ásvány és kőzet. Ásványként az oxidok és hidroxidok ásványosztályba és annak 1. alosztályába (egyszerű oxidok) közé tartozik. Kőzetként monomineralikus, a hidrogén-oxid ásványból álló üledékes kőzet. Biológiai jelentősége óriási, a földi élet elképzelhetetlen nélküle, a sejt- és testnedvek legnagyobb részét víz alkotja. A vér ozmózisnyomásának normál szinten tartásában is jelentős szerepe van. Ajánlott a napi legalább 1,5-2 liter folyadék elfogyasztása, ez alapvető igénye szervezetünknek. Két-három napnál tovább az orvostudomány mai állása szerint az ember nem élheti túl a vízhiányt. A víz rendkívül fontos szerepet betöltő kémiai anyag, a Föld vízburkát alkotja, kitölti a világ óceánjait és tengereit, az ásványok és kőzetek alkotórésze, a növényi és állati szervezetek pótolhatatlan része. Nélkülözhetetlen az iparban, a mezőgazdaságban, a háztartásokban, a laboratóriumokban stb.

A víznek +4 °C fokon a legnagyobb a sűrűsége. Télen a folyóknak és tavaknak csak a teteje fagy be, így a jég alatt megmarad az élővilág. A jégben a vízmolekulák kristályt alkotnak, ennek neve: molekularács. A víz jó oldószer. 1 liter vízből kb. 1750 liter gőz keletkezik. A víz megfagyásakor kialakuló kristályszerkezetben hidrogén-híd kötések alakulnak ki, amelynél a hidrogén atommagok közti távolság nagyobb, mint a kovalens kötésű hidrogén és oxigén atommagok közti távolság, és egyre inkább eltávolítja egymástól a vízmolekulákat. Ez okozza azt, hogy a jég sűrűsége kisebb, mint a vízé és fagyáskor a többi anyagtól eltérően a víz térfogata megnő (mintegy 9%-kal). Ezért úszik a jég a vízen. Savasságának és lúgosságának értéke 15.74 pK.

A víznek számtalan megjelenési formája van. A víz a felszínen elsősorban mint forrás, patak, és tó jelenik meg. Csapadékként eső, ónos eső, jégeső, harmat, köd, dér, hó és zúzmara formájában. A felszín alatti vizek a talaj- és rétegvizek. A víz érrendszerként hálózza be a földet. A tiszta víz az életet hordozza.

Masaru Emoto 1943 júliusában született Jokohamában. A jokohamai egyetem bölcsészettudományi karának nemzetközi kapcsolatok szakán szerzett diplomát. 1986-ban Tokióban megalakította az IHM Vállalatot. 1992 októberében a Sri Lanka-i Colombo Nyílt Nemzetközi Egyetemén Alternatív Gyógyászatból szerzett doktorátust. Jelenleg az IHM Általános Kutatóintézet vezetője és tiszteletbeli elnöke a non-profit szervezetként működő Nemzetközi Víz az Életért Alapítványnak.

Dr. Masaru Emoto japán kutató, a tokiói Hado Institute vezetője, a "Hado" jelenségről szóló számtalan könyv szerzője. A "Hado" szó (ejtsd: hadou, ami az angol shadow "árnyék" szóra rímel) a hullám és mozgás szavakból áll össze. Az alábbi definíció az, ahogy Dr. Emoto leírja a jelenséget, amely számos jelentős felfedezéshez vezetett a víz természetét illetően. ...

Hado: Az összes anyagban megtalálható atomi szinten létező intrisztikus vibrációs minta. Alapja az emberi tudat energiája.

A hópelyhektől ispirálva, Masari Emoto rájött, hogy fagyott kristály alakjában mutatja meg a víz az igazi természetét. 1994-ben, számos kisérlet és kudarc után sikerült végre megalkotni az első vízkristály fotót a tokiói laboratóriumban. Ez azt jelzi, hogy valóban befolyásolják a fizikai valóságot. A kristályokról készült fotók lehetővé tették, hogy az elmélet, mely szerint a víz képes információ hordozására, láthatóvá váljon bárki számára.

A fizikai testünkön kívül rendelkezünk elmével (és szellemmel) is. A víztől megtanultuk - az "Üzenet a vízből" könyv által -, hogy a víz nem csak alkotóeleme a testünknek, hanem az elménkkel is szoros kapcsolatban van. Más szavakkal a víz az elménk tükre. Kristályos szerkezetének köszönhetően a különböző energiák információinak tároló és szállító eszköze is lehet. Jelen van a természetben mindenhol, egy olyan elem, amely minden tekintetben egyedülálló. A víz amikor a Föld belsejében különbözô ásványokkal érintkezik, különböző kölcsönhatások alakulnak ki köztük, ezáltal különböző energiák kerülhetnek a felszínre, vagy éppen zárkózhatnak be különböző anyagokba. Szervezetünkben, agyunkban, és a földön jelenlévő víz mennyisége, arányait tekintve szinte megegyezik egymással. Megjelenése a mítoszokban, legendákban, a vallásban, özönvíz formájában valami végét, és valami új kezdetét jelöli. A tiszta víz az a természetben, ami az anyagi világban a tükör. Csak még be sem csapja elménket, mert ahogy a víz a természetben hullámzik, tükörképe is hullámzó, mint ahogy minden az, különböző frekvencián rezgő hullámok. Ahogyan beledobsz egy kavicsot bármilyen vízbe, elmerül, láthatatlanná válik, csak a víz felületén keltett hullámok maradnak utána. Mintha sejtetné az anyagnak azt a tulajdonságát, ami alkotó eleméről árulkodik. A kavics eltűnve szemünk elől, hullámként látható a természet tükrében. Nagy mennyiségben olyan hatalmas erővel bír, mely további természeti erőkkel párosulva, akár földrészek eltüntetésére képes. Tengerek, óceánok mélye, rengeteg emléket őriz a történelem folyamából, melyek számunkra ismeretlenül ezek fenekén, eltemetve fekszenek. Számos olyan ismeretet, mely tudatunk ébredését biztosíthatja, még őriznek a világunk vizei, és a technika fejlődésével ezekhez egyre közelebb juthatunk. Rejtélyes történetek sokasága látott napvilágot, melyek legendaként terjedve, különleges eseményekről számolnak be, melyeket nem csak matróz körökben mesélnek az emberek. Talán kevesebbet tudunk élővilágáról, mint az űrről, pedig egy földgolyón élünk. Elődeink sokkal tisztább vizet fogyasztottak, használtak mindenre, mint manapság azt a modern kori ember teszi. Kristályszerkezetét tekintve, tisztább víznek számít, az információ átadására is jobban megfelelt, mint mai vizeink. Amennyiben hiszünk ezen tulajdonságában, egyértelművé válik, hogy az az ember aki ebből a vízből merítette élete forrását, és információit, egyszerű kapcsolatot kialakítva a természettel, használhatta annak energiáit. A mai ember szervezetének a kutatók szerint, rengeteg energiát kell elhasználnia, hogy a szervezetünkbe juttatott víz kristályszerkezetéből, megfelelő szerkezetű vizet állítson elő. A silányabb minőségű víz, kevésbé, vagy egyáltalán nem képes az információ átadására, így ezáltal egyre távolodunk a természettel való kapcsolattól, és üzenetétől, melyet magában hordoz.

A délibáb (vagy fata morgana) egy légköri fényvisszaverődési jelenség. Főleg sík területeken, meleg időben fellépő légtükröződési jelenség, ami a távolságuk miatt egyébként nem látható tárgyakat láthatóvá teszi, amint a látóhatáron lebegnek, megkettőződnek; vagy fordított állásban látszanak az egyébként is látható tárgyak. A föld felszínén levő néhány deciméter vastagságú levegőréteg a felette elhelyezkedő rétegeknél erősebb felmelegedése az oka a légköri tükröződés kialakulásának. Ez a hőmérséklet-különbség 5–15 °C-ot is elérhet, hatására az alsó légréteg sűrűsége ritkább lesz, fénytörő képessége lecsökken. Ekkor a levegő legsűrűbb rétege nem a földfelszínen van, hanem az erőteljesebben felmelegedett réteg felett. E réteg határán teljes visszaverődés is kialakulhat. Ez okozza a tükröződésre jellemző és sokszor látható csillogást, ami víztükör látszatát kelti. A Balaton víztükre felett is előfordul, ilyenkor a délibáb "tükre" rátelepszik a Balaton vizére és "megemeli" annak felszínét, aminek hatására az észlelő a túlpartot úgy látja, mintha az víz alatt lenne, és ebből a vízből állnának ki a fák, a házak és a dombok. Szélsőséges hőgazdálkodásuk miatt az aszfalt- és betonfelszínek felett is ki tudnak alakulni délibábok, ilyenkor a teljesen száraz felületek egy része, vagy akár a teljes felület nedvesnek, vagy vízzel borítottnak néz ki. Ez a természeti jelenség, akár a szárazföldön, akár a vízen történik, mindig víztükör látszatát kelti. Amennyiben van mondanivalója, biztosan az illúzióhoz lehet köze, hogy ismertesse velünk ezt a fogalmat. Vízbe merülve, a súlytalansághoz közeli állapot idézhető elő, melynek fontossága szerintem még homályba burkolódzik.

Bárhonnan közelítem ezt az elemet, mindenhol érdekes adatokra bukkanhatok, de biztosra veszem, hogy sok érdekességet hordoz még számunkra, és ahogyan kutatásaink minél mélyebbre merülnek ebben a témában, annál közelebb kerülünk a természet adta energiák megismeréséhez.

A téli napforduló eredete

2011-12-28T22:10:00.015+01:00

Ez év december 22-re virradó hajnalra közel hajolnak hozzánk szellemvilágba költözött őseink, hogy megosszák velünk bölcsességüket. Figyeljük a jeleket, értsük meg üzenetüket, és ha ráhangolódunk ezekre az energiákra, megérthetjük őseink kultúráját, ezáltal saját eredetünk nyomára is rábukkanhatunk. Tudósaink az Univerzum távoli szakaszaiban eredetünk után kutatnak, de a nagy kérdésekre, hogy kik vagyunk és miért vagyunk, őseink legendáikban megadták a választ. Bár azok is az Ég és a csillagok felé mutatnak, ha hiszünk bennük, talán közelebb kerülhetünk a rólunk alkotott képünk kirakásához. Az ősi legendák és a modern tudomány egy irányba mutatnak, de más úton járnak, és folyamatos fejlődésével az utóbbi igazolja a jeleket rejtő ősi legendák történetét. Egyszer talán eljön az idő, mely meghozza a felismerést, és emlékeink haza vezetnek minket. Korábban már említettem a közeledő téli napforduló ősi ünnepét, de most vizsgáljuk meg az eredetét. Egy régi sumér legenda az alapja ennek a spirituális ünnepnek.

A Barlang Asszonya érkezik, fekete fátylakba burkolózva, hogy megnyissa a kaput, amely elvezet lelkünk ismeretlen részeibe, és eddigi ismereteink szerint a fény erejével, új erővé alakít át mindent, ami már nem szolgál minket.

A magyar Turul sólyom szakrális működési rendje az ősvallásunkban csak akkor érthető, ha visszatérünk a sumér vallásban betöltött szerepéhez. Ez szorosan kapcsolódik a csillagmítosz égen futó aranyszarvasához; a NAP-hoz. A sumérok a napot (UTU, UDU=üdű=üdő=idő) hatalmas agancsú szarvasként képzelték el, aki szarvai között a fényes napkoronggal végzi futását, így éri el pályája csúcsát napisten havának 21. napján, a teljes fény ünnepén. Azt a napot, amelyen a leghosszabb ideig süt a nap, és amelyen a legrövidebb az éjszaka ULLU-nak nevezték. Ennek az ellenpárját, a téli napforduló idejét, amikor a napot a rövid fény után beköszöntő teljes sötétség uralja; TURUL-nak. Az "elgyengült fény vagy a "visszatérő fény" ünnepének. Ekkor az Égi Istennő, INANNA elküldte madarát IMDUGUD-ot, hogy a holtponton segítse túl az elgyengült, térdre rogyott szarvast, SABA-t és az megkezdhesse felemelkedését a sötétség honából. - így szól a legenda! A történet jó ötezer évre nyúlik vissza.

Kik is a történetben szereplő személyek?

Inanna nevét kevesen ismerik, pedig ott van ő minden nőben. Inanna egy sumér királynő volt. A legenda szerint minden hatalmat a nőiességével ért el. Ő volt a Szerelem és a Harc istennője, a Menny és a Föld királynője. Vénusz, Aphrodité és Boldogasszony. Itt felismerhetjük az első összefüggést, ami már ismerős lehet számunkra. A sumér szövegek meglepő részletességgel tájékoztatnak Inanna (Istár) utazásainak előkészületeiről. Pontról pontra leírják, hogyan készül fel az istennő az utazásra a csillagok közé. Walther Andrae 1903-1914 között Assurban az Istár templom romjai között találta meg azt a szobrot, amely azóta a paleoasztronautika egyik nagy emblematikus példájává vált. A témát kutatók "földönkívüli űrhajós istennő" néven nevezik a szobrot, melyen olyan készülékek láthatóak, amelyek leginkább egy modern pilóta felszerelésre emlékeztetnek. Imdugud, a hatalom megszemélyesítője, az ország védője a suméroknál, akkád neve Anzú, Zú. Oroszlánfejű sasként ábrázolták, mely az Innana által elültetett halub fán fészkelt.

"Nincs kétség, az áradás szította fel a föld mélyének tiszta vizeit; ezek, s a föld sziklái nemzették; a neve Imdugud."

"Ott volt a teremtmény, feje, akár az oroszláné, s hátán sasnak szárnyai. Látása is félelemmel töltötte el a mennyet és a földet. Úgy bömbölt, akár a mennydörgés, s karmai akár az oroszláné. Imdugud kitűnő, természettől született őrző. Ezer éveken át szolgált Imdugud a hely őreként. Imdugud szobrai szolgáltak őrként a kapuátjáróknál, hogy védjék a mögöttük lévő termeket."

Saba, a szarvas pedig, egy kozmikus jelkép, fény jelkép, égi eredetű hatalmat és erőt jelképez. Napállat, mely agancsain hordozza a napot. Évente lehullatott és újranövesztett agancsai miatt a fához kapcsolódó egyetemes jelkép. Így az örök megújulást, újjászületést jelképezi. Ágas-bogas agancsát sokan az életfával azonosítják. A hosszú életnek, a halhatatlanságnak, a bőségnek és a termékenységnek a jelképe. A szarvas és az agancs jelképiségéből született meg később az akkádok szarvas korona ábrázolása.

A turul a magyar eredetmondák mitologikus madara. Kézai Simon szerint Attilától Géza fejedelem idejéig a koronás fejű turul volt a magyarság hadi jelvénye. Legendáink így említik: ...

"Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében - olvassuk Anonymusnál - Ügyek nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből vezére volt Szkítiának, aki feleségül vette Dentu-mogyerben Önedbelia vezérének Emese nevű lányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni csodás eset miatt nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg héja-forma madár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el". A Budai Képes Krónika szövegében a középső rész így hangzik: "Álmos vezér anyjának álmában egy héja-forma madár jelent meg, rászállott és ettől teherbe esett, méhéből sebes patak fakadt, mely nem a saját földjén növekedett meg. Ezért történt, hogy ágyékából dicső királyok származtak". Emese gyermeke test és vér szerint az apáé volt, Ugek vezéré, aki maga is a Turul nemzetségből származott. Az álomban érkező turul a közvetlen ős, csak ennek az apaságnak az érvényét erősítette meg, és azt, hogy az utód az apánál különb, a régi ősre hasonlító, de annál nagyobb hatalmú fejedelem lesz. A belső-ázsiai népeknél a víz szimbóluma a hatalmat jelöli. Egy tipikus dinasztikus eredetmondával van dolgunk, melynek lényege, hogy a születendő utódokat már előre magasztalja, és fényes jövő jósoljon egy még nem létező dinasztiának.

A turul második szerepe a honfoglalás legendájában van. E szerint a magyarok fejedelme még a levédiai tartózkodásuk idején azt álmodta, hogy hatalmas sasok támadták meg az állataikat és kezdték széttépni azokat. Az emberek megkísérelték megtámadni őket, de nem sikerült, mert mindig máshol támadtak. Ekkor megjelent egy gyors, bátor turul és a magasból támadva megölte az egyik sast. Ezt látva, a többi sas elmenekült. Ezért elhatározták a magyarok, hogy máshová mennek lakni. Elindultak Attila földjére, melyet örökül hagyott rájuk, de az utat nem ismerték. Ekkor ismét megjelent a turulmadár, s a fejedelem fölé szállva lekiáltott neki, hogy kövessék őt, míg el nem tűnik a szemük elől. Az álom után nem sokkal dögvész ütött ki az állatok között, s a mindenfelé fekvő tetemeken lakmározó keselyük közül egy arra repülő turul a magasból lerúgta az egyiket. Ezek után felismerve az álmot e jelenetben, az összes magyarok felkerekedtek és követték a turult. Ahol a madár eltűnt a szemük elől, ott tábort ütöttek, majd ekkor ismét előtűnt, újra követték minden népükkel együtt. Így jutottak el Pannóniába, Attila egykori földjére. Itt aztán a madár végleg eltűnt szemük elől, ezért itt maradtak. Ennek a mondának a valóságos alapja az, hogy a magyarok anélkül, hogy tudták volna valóban addig vonultak Európában nyugat felé, amíg a kerecsensólyom - a turul - fészkel. A múlt, a történelem igazolta, hogy a Turul-mítosz eltűnése - az Árpád-ház kihalása - indította meg a magyar önállóság megszűnését.

A griff biológiailag két állatból van összetéve: egy ragadozó madárból és az oroszlánból. E nagy "madár", illetve mitikus lény biológiai őse az ázsiai sztyepvidéken élő 13 sasfajtából, 9 keselyűfajtából és 9 sólyomfajtából, valamint az ázsiai oroszlán (Panthera leon persica), a szibériai tigris (Panthera tigris altaica) és az afganisztáni tigris (Panthera tigris virgata) létező alakjából alakult ki. A griffekről Európa a Kr.előtti V. században Hérodotosztól szerzett tudomást, feltehető, hogy Hérodotosz Ariszteásztól vette ismereteit. Ezen híradások szerint "a griffek a belső-ázsiai szkíták földjén (?) túl eső hegyekben őrizték az aranyat". A későbbiekben Ktésziász, Aiszkülosz és Aelian is írnak a kínai krónikák "szárnyas tigriseiről". Ott találjuk a "szárnyas tigris" ábrázolását az altaji szkíta leleteken, a hunok, a szkíták és az avarok fémjein és textiljein, a magyar királyi jogaron, a koronázási palást szélén, az Árpád-kori magyar pénzeken. A török és perzsa emberek a griffet - a szimurgot - és a többi "összetett állatot" sohasem tartották valódi lényeknek, mert tudták, hogy ezek a fejedelmek és a királyok jelképei, jelvényei. Valamilyen tévedés folytán Kézai Simon is krónikájában a griffek lakhelyét a "szkíták földjére" teszi. És a sumérok ezt az ünnepet Turulnak nevezték. Ha mindezt összegezzük, felismerhetjük az azonosságot az őseink ismert legendái, jelképei és a még ősibb, sumér legendák és jelképek között.

Innana, az istenek, azaz a földre szállt űrhajósok leszármazottja, viszont a Földön fogant és született. Emese álmában isteni látomás jelent meg héja-forma madár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Így született meg, Álmos. A pálos rend címerén látható oroszlánok, a griff madár és Imdugud közötti hasonlóság, a szarvas agancs és az életfa, a beavatási koronánk és az akkád szarvas korona közti hasonlóság, és még egy érdekes azonosság a torinói-lepel negatív fotóján, a fejen lévő agancsos korona ábrázolás és a sokkal ősibb akkád korona között. A fej körüli haj a negatív képen egy subára, vagy köpenyre emlékeztet, ami akár a Noé legendájában említett kabáthoz hasonló, és földöntúli erővel bír, melynek tetején az agancsos szakrális korona áll, és mindez feltételezhetően Jézus halotti leplén ábrázolva, aki személyét ismerve, a keresztény vallástól eltekintve kimondhatjuk, hogy magas tudatszinttel rendelkezett. A magyar nép az ősi turul nemzetségtől származtatja magát, mindezek bizonyítják, hogy kultúránk, az ősi sumér legendák alapjain nyugszik, évezredek folyamán hordozza annak jelképeit, a korszak adta lehetőségek formájában. Miért hordozná kultúrájában egy nép, egy másik ősibb nép hagyományát, ha nem lenne közöttük összefüggés?

Táltosaink még a XIII. században is megülték a TURUL ünnepét a téli napfordulón, kivonultak a Szent ligetbe, vagy egy tiszta forrás mellé és fiatal kerecseny sólymokat; "ráró" madarakat röptettek. Az ezt követő három napon, ahogyan eleink mondták: "megállt a nap", hiszen mindig az ég azonos pontján jött el a pirkadat. Talán lehet összefüggés az ezotériában jártas emberek számára ismert három napos sötétség és az őseink által vallott, három napig megálló nap között.

PIR-KA-AN (= piros az ég kapuja), népünk még mindig így mondja: "pirkan". Az Imdugud által őrzött termek, és a pilisben remeteként élő táltosok tudásának energiái feltárulnak, mikor a Barlang Asszonya, a Boldogasszony, a téli napforduló idején a Ziribár-hegy fölött felkelő nap első sugara egy pontra mutatván megjelölve a helyszínt, érkezik hogy megnyissa a kaput, mely lelkünkbe vezet. Ezek a jelek feltűnése ősibbnél ősibb tárgyakon, festményeken, a nyelvünkben, és a legendáinkban újra és újra felbukkannak, csak fel kell ismernünk őket.

Talán sikerül megismernünk eleink ősi hagyományának mondanivalóját, fontosságát, mely feloldja illúziókra épülő világunkról alkotott tudatunkat, ezáltal innentől ünnepként tekintünk erre a dátumra, mely minden évben egyszer megtörténik.

Boldog Ünnepet kívánok mindenkinek!

A természetet nem kihasználni, hanem megismerni kell!

2011-12-28T20:41:00.008+01:00

A városi élet viszonylag új találmány. Őseink történelme folyamán sok olyan közösségről hallhattunk már, akik több ezer fős városokba tömörülve élték életüket. A legősibb város leleteit kb. 10.000 évvel ezelőttről tárták fel, legalábbis a régészeti leletek ezekről az adatokról számolnak be. De mi lehetett az az ok, ami a felmerülő sok nehézség ellenére, hagyta, hogy mégis olyan esemény kialakulásához vezessen, amely még a ma élő ember életét is befolyásolja?

Mielőtt az első városok kialakultak volna, elődeink a természetben, annak törvényei szerint élve, vándorló életmódot folytattak. A természet adta lehetőségek ismerete és azok felhasználása, lehetővé tette a közvetlen kapcsolatot az ember és környezete között. Otthonaként tekintett a völgyek és hegyek, erdők és mezők, folyók és tengerek alkotta világra, amely minden igényét kielégítette, megoldással szolgált a felmerülő problémákra, csak fel kellett ismerni a lehetőséget a környezetében. Sosem hagyta magára az embert, mindig támaszt nyújtott a számára. Mégis megtörtént, hogy az ember megszakította a kapcsolatot az egykor otthonaként szolgáló természettel, és az évek múlásával a köztük lévő távolság egyre csak nő.

Vajon miért hagytuk, hogy mindez megtörténjen?

Őseink felváltották a vándorló életet a zsúfoltságra, amely életüket nehezebbé tette. Azelőtt vadászó, gyűjtögető életmódot folytattak, az évszakokkal együtt mozogtak. Ma viszont az emberiség több, mint a fele már városokban él...

Miért jöttek létre a városok?

Az első lépés a mezőgazdaság elterjedése volt. A történelemben először felesleget termeltek élelmiszerből. Ezt neolitikus forradalomnak nevezzük. Az első települések lakói földművesek és állattenyésztők voltak. Olyan sár és vályogtéglákból épült építményekben laktak, amelyek még nem hasonlítottak a mai modern városokhoz. Utcák híján inkább méhkaptárhoz voltak hasonlóak. Megoldást kellett találniuk a hulladék és a betegségek elterjedése ellen. Az első feltárt városok kb. 9.000- 10.000 évvel ezelőttről származnak. A feltárt leletekből arra következtethetünk, hogy egyértelműen a letelepedésre rendezkedtek be. A szoros közelség azonban elkerülhetetlen körülményekkel járt, a köztisztaság miatt megvoltak a városi élet nehézségei. Az összegyűlt szemétből származó bűz könnyen ide vonzhatta a bogarakat, legyeket, melyek különböző betegségek elterjedéséhez vezettek. A vándorló életmód megköveteli a könnyű mozgást. Állandóan a természetben éltek. A megjelenő hódítók földbirtokot akartak maguknak, kihasználták erőbeli fölényüket, elfoglalták a bennszülöttek által lakott területeket, így egy hosszú időkön át élő, ősi kultúrát tettek semmissé. Első ránézésre a városi élet könnyebbnek tűnik, de a földművelés és állattenyésztés nehéz munkával jár. A városi élet új betegségeket eredményezett.

A világ egyik első városa a mai Jericho volt, 10.000 évvel ezelőtt alapították. Olyan hatalmas falakat és tornyokat tártak fel a régészek, melyeket csak védelmi céllal emelhettek. A városok kialakulásával, az elraktározott élelmiszert és a letelepedett életmód eszközeit védeni kellett. Amikor a vándorló közösségeket valami veszély fenyegette, továbbállhattak, de a városi embereknek harcolniuk kellett. A földművelés lényege, hogy amit elültetünk majd learatunk, azt elraktározzuk. A vadászó, gyűjtögető életmód szabálya lehetett, hogy nem raktározunk semmit. Elosztják egyenlően, és elfogyasztják, felhasználják amijük van. A készletek felhalmozása, és esetleg más közösségekben ezek hiánya a politika kialakulását eredményezte. Elkerülhetetlen a hatalom és a föld birtoklásáért űzött harcok kialakulása, ami egykor közös volt, most háborúkat eredményezett. További probléma, hogy voltak olyan emberek, akik sikeresebben termelték javaikat és óvták meg őket. Ezzel megszületett a szegénység és a gazdagság fogalma, ami nagyban megkülönböztette az embereket egymástól. A városok fejlődésével megszületett a gazdag elit megjelenése. Megjelentek azok az intézmények, amelyek az elitet szolgálták. Ezek megjelenése fizikálisan és szimbolikusan is elválasztotta az uralkodó osztályt a közemberektől. Az elitnek viszont szüksége volt a közemberek munkájára, kézművesek, földművesek, kovácsok, stb. Mindez a társadalmi egyenlőtlenség kialakulásához vezetett. A többségben lévő közemberek életét a szűk elit határozta meg. Egy társadalmi és gazdasági rendszerből való kitörés nem lehetetlen, az elit réteg uralma csak illúzió. A virágzónak tűnő városok, a kizsákmányolt közemberek munkájára épülnek. Egyik ember alkotta birodalom sem örök életű, mind megbukott a történelem folyamán. Ha túlzott mértékben kihasználjuk a természet forrásait, pusztulásra számíthatunk. Modern életmódunk megállíthatatlannak tűnik. Városokba gyűlünk össze, és ott mégis vallásunk, társadalmi helyzetünk, nemzetiségünk szerint csoportosulunk.

Nem vagyunk összetartóak, pedig egységet kellene alkotnunk, és mégis ugyanolyan problémákkal küzdünk, mint sok ezer évvel ezelőtt. Nem tanulunk múltunkból. Minden városnak vannak gazdag és szegény negyedei. Ameddig ez a különbség egy városon belül érezhető, mindegy, hogyan építjük lakóövezeteinket, mert a társadalmunk fejlesztése előbbre való. Vezetőinknek ezeket az elveket kellene felismerniük, egyensúlyt teremteni. Manapság hallhatunk olyan eredményekről, amelyek a technika fejlődésének köszönhetően a letelepedett ember javait szolgálnák, de a jelenlegi rendszer ezeket a találmányokat nem támogatja, mert nincs haszna belőle. A természetből fakadó energiák felhasználása otthonainkban, a RepRap-nak nevezett 3D nyomtató elterjedése, mind életünk könnyebbé tételét eredményezné. Aki nem ismerné ezt az eljárást: ez egy önreprodukáló gép, ami a megadott anyagokból lehetővé teszi, hogy bárki, bármikor készíthessen egy adott tárgyat. Úgy működik, mint egy nyomtató, csak nem papírra nyomtat, hanem anyagból, a térben egy 3d-s modellt készít. Láttam olyan verzióját is, ami egy lakóházat készített a megfelelő anyagokból. Már létező technológia, de feltalálója homályban burkolózik. Az ehhez hasonló találmányok bevezetése, a társadalmi felfogásunk megváltoztatása, új alapokra épülő, boldog életet nyújthatna a természet alkotta modern városokban élő, tudatos ember számára.

A Pálosok nyomában

2011-12-11T21:53:00.003+01:00

"…készítsétek föl szíveteket a küzdelemre, és mindenben jövevénynek tekintsétek magatokat a földön."

Fényes kard és fehér csuha, a magyaroknak áldott, harcos csoda.

Emlékkönyvedbe ezt írd, magyar! Szívbe zárt szép emléket feledni nem lehet, fehér barátokat száműzni nem lehet.

Van egy régi magyar hagyomány, amit a magyar középkor elejétől kelteznek, pontosabban azóta vált ismertté. Ami persze nem azt jelenti, hogy akkor is keletkezett. Arról van benne szó, hogy a világot megismerni óhajtó embernek végig kell mennie egy alagúton, ami barlang is egyben (!). Ennek az alagútnak van egy spirituális és fizikális jelenléte, valósága is. Ha a megismerni vágyó lélek végigmegy ezen a bizonyos alagúton elérte a célját. Ettől kezdve a "tükör általi homályosság" eltűnik, az anyagi világ mögötti örök világot látja meg a maga örök törvényeivel. Egyszóval "színről színre" fogja látni. Ehhez a látáshoz nem kell más, "csak" isteni kegyelem és az alagút végigjárása. Persze ezt az "alagutat" vagy "barlangot" a testben is végig lehet járni a lélek segítségével, hagyja ránk ezt a megismerést a hagyomány. Sőt, eddig már sokan végig is járták, és ezután még sokan végig is fogják járni eme "alagút" testbe zárt útját. De ezt az utat megjárt lélek ez után az út után a földi "alagút" iránt nem mutat majd semmilyen érdeklődést. Ellenben az a lélek, aki egyszerre járta meg az ég és föld, a test és lélek, a mélység és magasság misztikus útját, az mindkettőhöz egyformán fog ragaszkodni. Isten arcát meglátja majd ott fönn a mennyben és itt lenn a földön is. Felismeri és látja Őt a testében a lélek ruhájában, felismeri és látja Őt a természetben, felismeri és látja Őt a hazájában, ott, ahol a rá kiszabott földi életét leéli.

Íme itt, a szakrális hagyománynak ebben a fellebbentett bugyrában ismerünk rá annak a kötődésnek a spirituális szükségszerűségére, ami a pálosokat az alagutakhoz, barlangokhoz fűzi. Így válnak a látszólag értelmetlen dolgok mély értelmű valóságokká. Nos, ezeknek a spirituális, rejtett mélységeknek az ismeretében, mondhatjuk úgy is magasságában, ereszkedjünk le a dolgoknak a pálos mélységéig.

Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok története mindig is szorosan kapcsolódott az ország sorsához. Pázmány bíboros a következőt jövendölte: Édes hazám a pálosokkal lettél naggyá, és a pálosokkal fogsz elpusztulni. Árva Vince atyát, a rend utolsó képviselőjét hallgatva csak erősödik az az érzésünk, hogy az évezredek homályába visszanyúló ősi magyar rend újjászületéséért senki se rajong igazán.

A magyarság kivételes helyzetben van, hiszen ritka, hogy saját szerzetesrendje legyen egy nemzetnek, amelyet a nyugati egyház jogrendszere szerint 1250-ben alapított Boldog Özséb a pilisszántói Hármas-barlangban. Mindig is foglalkoztatott a pálosok eredete. Eddigi kutatásaim alapján azt mondhatom, hogy ez a rend az ősi suméroktól eredeztethető. Érdekes módon védőszentjüknek egyiptomi Remete Szent Pált választották, aki időben és térben egyaránt távol esett a középkori Magyarországtól. Remete Szent Pál Egyiptomban, Thébában remetéskedett a IV. században, kezdetben a keresztényüldözés miatt kellett rejtőzködnie.

A közelben van az a terület, amit - a mai szóhasználatban - a sumírok által lakottnak nevezünk. Szintén a közelben van a mai Örményország, ahol a világon először lett államvallás a kereszténység. Olyan véleményt is olvastam, hogy a magyar Szent Koronát is az örmények főpapja tervezhette. Nincs messze Ephesus, ahol a zsinaton dogmaként kihirdették, hogy a boldogságos Szűz Mária Istennek anyja. Mindig is feltűnőnek találtam, hogy a középkori Magyarországon egy közel ezer évvel előbb és több ezer kilométerrel távolabb élt remetét miért választanak védőszentté, hacsak nincs valami szorosabb, talán kevésbé ismert kapcsolat közöttük. Elképzelhető, hogy a rend valójában sokkal régebbi, Boldog Özséb "csak" Róma számára tette elfogadhatóvá.

Ismeretes, hogy miután Nagy Lajos királyunk a velenceikkel háborúba keveredik, majd megnyeri a háborút, Remete Szent Pál holttestét kéri hadisarcként. Valóban. Ez a kérdés is mindig izgatott. Ha csak a rend védőszentje és semmi más kapcsolat nincs közte és a magyarok között, akkor Nagy Lajos miért ragaszkodott hozzá annyira, hogy hadisarcként kérje? A legmegbízhatóbb főpapokat, embereit küldi érte, hihetetlen nagy ünnepélyességgel hozza a budaszentlőrinci pálos kolostorba. Érdekes az is, hogy ez az idős egyiptomi remete a magyar kisgyermekeknek lesz a védőszentje, a koporsójához viszik gyógyulni őket.

Remete Szent Pál tisztelete mellett pártfogását is élvezte az ország. A királyok a sírjához mentek imádkozni, hogy segítse az országot, az oltalmába ajánlották hazánkat, ami megint csak furcsa, hogy miért egy ilyen távoli szentet helyeztek a középpontba. Pontosabban ez is azt bizonyítja, hogy a rend, illetve a magyarok eredete az egykori sumérok földjére vezethető vissza.

Lehet, hogy pontosan ez a sumér eredet az, ami miatt bizonyos körök máig nem "örülnek" igazán ennek a rendnek? ...

A Habsburgok kezdetben látszólag még nem voltak ellenségesek. A francia forradalom után kezdték el üldözni őket. Akkor azt mondták, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. A szerzeteseket élősdinek tartották, noha egyáltalán nem voltak azok. A korabeli leírásokból egyértelműen kiderül, hogy földet műveltek, új technológiákat honosítottak meg, vetőmagokat hoztak. Európa több egyetemén is tanultak, nagyon képzettek voltak, hasznossá váltak a környezetüknek. II. József 1786-ban kiadta ellenük a megszüntetési rendeletet, ez egyházjogilag érvénytelen. Azonban hiába érvénytelen, mégse tudott működni tovább a rend.

Báthori László nem más, mint ama bizonyos Hárshegyi remete, akiből, mint azt tudjuk, pálos szerzetes lett az Úr akaratából. Róla úgy tartja a néphagyomány, hogy lakóürege titkos alagútrendszerrel volt összekötve, s ennek a bizonyos alagútrendszernek az egyik alagútja (mert hogy több is létezett) nem máshova, mint a pálos kolostorba vezetett. És ez még nem minden. Mikor a kutatóknak sikerült bejutniuk az üregből a barlangba, elképedve tapasztalták, hogy ott egy hatalmas, megművelt ércbánya leledzik. Meghökkentő, hogy a szerzetesek a jellegzetesen hévizes eredetű, gömb alakú fülkékben egy-egy vasércpiramis-félét építettek fel. Legyünk óvatosak a megfogalmazással. De ennek ellenére nem kerülhetjük meg a kérdést: a pálosok egyfajta "ezoterikus" bányászkodást folytattak eddig még fel nem tárt spirituális céllal? A dolog szokatlan és mindenképpen megdöbbentő. S milyen érdekes: a Pireneusok spanyol oldaláról, közvetlenül a francia határ környékéről származó "legenda" úgy tartja, hogy a túloldalon (tehát a francia vidéken) egyes keresztény szekták föld alatti barlangokban bányászkodtak. A legenda így első hallásra érthetetlen, de bizonyos összefüggések figyelembevételével már kevésbé absztrakt. Ugyanis megint egy sajátos, már többször is említett vidékre kerültünk, ami nem más, mint a dél francia vidék, amelyet katar földnek neveztek egykor.

De ne menjünk ilyen messzire, térjünk vissza Magyarországhoz, azon belül is a budai hegyekhez. Közismert tény az, hogy a Budai-hegység üledékes kőzetekből áll. S aki egy kicsit is ért a kőzetek tudományához, az tudja, hogy itt elvileg nem létezhetnek fémek. De az a speciális, erős föld alatti hőtevékenység (ami a már említett kemence-effektus létrejöttének ad lehetőséget) nyomán hévizek törtek fel és lerakták, létrehozták ezeket a nagyon nagy tisztaságú érceket. Régebbi, de eddig még nem bizonyított beszámolók szerint itt nemcsak vasat, hanem tekintélyes mennyiségben ezüstöt és aranyat is találtak. Itt elég annyit megjegyezni, hogy mindennek a minerológiai, alkímiai és az ősi vallások által megőrzött tudáskincs szerinti jelentősége hatalmas, máig ható és szerteágazó. Az aranyhoz, ezüsthöz, vashoz a történelem előtti időkből áthagyományozódott tudás korokat, az alkímiai tradíció más-más "embert", az okkult hagyomány pedig különböző tudatszinteket határoz meg.

Annak idején, amikor a török sereg megszállta a magyarok Budáját, lerombolta a pálos kolostort. Ennyit tudunk az ismert történelemből. A néphagyomány viszont úgy tartja, hogy itt nem pusztán valami megszállók általi rombolás, pusztítás történt. Gondoljunk csak bele, hogy a török testvérnépnek tartotta és tartja a mai napig is a magyart. Ne feledjük, hogy ott nem volt tragikus országvesztés (Trianon), sem többféle megszállás sem. Ebből következően finnugorizmus sem. Mítoszaik, múltról való emlékezésük nem irányított és nem hamis. Több, mint valószínű, hogy a törökök kerestek itt valamit, és ennek a keresésnek a hevében rombolták le a pálos kolostort. Arról, hogy mit is kerestek és hogy ezt a valamit megtalálták-e vagy sem, arról nem tudunk semmit még a hagyomány szintjén sem.

Sokkal később, a barokk idők derekán egy budai polgár és az osztrák városparancsnok egy misztikus látomás nyomán néhány föld alatti bánya bejáratát fellelte. Ez az eredménnyel járó kutatás még magukat a kutatókat is meglepte. E bejárat feltárásáról és az itt fellelt alagutakról, barlangrendszerekről még maradt is fenn egy-egy elszórt híradás, de hogy ott mit találtak, arról már sajnos semmi információ sem. Illetve egy közvetett információval rendelkezünk. Azzal, hogy ezek a bányafeltárók, nevezzük őket keresőknek, e feltárást követően igen gyorsan meggazdagodtak, és Budáról gyorsan el is tűntek.

Ha már itt a pálos barlangokról és azok mélyéről beszélgetünk, nem kerülhetjük meg, hogy ne szóljunk a Gellért-hegy oldalában található közismert pálos barlangkápolnáról. Ez az a bizonyos Pest Barlangja, amiről úgy tartották a régiek, hogy különös fényeket őriz, és a hagyomány szerint a Föld közepébe vezet. Itt, ebben a barlangban a magyar pálosok sziklakápolnát alakítottak ki. Ezt az egypárti diktatúra idején befalazták, s majd csak a demokrácia jöttével bontották ki újra. Ennek a kibontásnak, mondjuk úgy, hogy "újrafeltárásnak" a szimbolikus jelentőségét - a pálosok magyar földön való újbóli megjelenésével együtt - kár lenne tagadni. Mindezek ellenére a régi magyar pálos rend szellemisége sajnos a messzi múltban maradt.

Az az ősmagyar hit, amit karizmatikusnak, égi eredetűnek, minden anyagi lehúzó erőtől mentesnek, érdek nélkülinek és - ami az Árpád-házi szentek esetében tökéletesen megmutatkozik - szeretet-vallásnak kell tekinteni. Itt követhető az a nagy ívű spirituális vonal, ami a sumér világtól Mani hitén keresztül a jézusi lelkiségig követhető sajátosan érezhető egymásra rakodásával, egymásba forrásával. De maga a konkrét szellemi hagyomány nem ilyen plasztikus és egyértelmű, és főleg nem ilyen egyenes. Még messzebbre, a dolgok legelejére kell menni, egészen a spirituális fundamentumig. Keresni és keresni kell azt a legkisebb kis nyomot is, amiből "ezek a nem indogermán népek" a világra jöhettek. Keresni kell Suméria földjében és Egyiptom forró homokjától betemetett romjai között. Figyelni kell a kultúra minden megmaradt nyomát. Követni annak a Szasszanida-indás kultúrának az útját, ami megöröklődött a kora Árpád-kori templomok díszítésein. S így tovább! Minél többet meg kell tudnia arról az Árpádról - illetve népéről - akiről a csodálatos magyar Árpád-ház a nevét kapta, és szentjeit oly bőkezűen a világnak adta. Annál is inkább, mert Árpádnak és népének a vallása nem kezdetleges, primitív vallás volt. Ellenkezőleg, vallásuk a világosság, a Fény Szüze tiszteletén alapult, mint azt mai napig őrzi a katolicizmusba átemelt Nagyboldogasszony-tisztelet annak hét lányával, ami egy ősi káldeus vallásból megörökölt manicheus tradícióval tart fenn szoros, spirituális kapcsolatot. Továbbá látni és siettetni kell az oly sok munkával a világba elhintett "kutyafejű" barbár Attila-kép porba hullását. Ma, a XXI. században már láthatóvá vált a Rómát megkímélő, egyértelműen nem barbár, hanem nemes lelkű és a karizmatikus ősvallás talaján álló, gyalázatos gyilkosság áldozatává lett hun hadvezér képe. S ha ez a barbár arcot mutató, hamis kép végleg a ködbe vész, akkor megtörténik az, amire oly sokáig vártak apáink, nagyapáink, szépapáink és ezek a negatív jelzők visszahullnak azokra, akik azt terjesztették.

A legcsodálatosabb, nyugodtan mondhatjuk, örök támpont ebben az ügyben maga az Árpád-ház, amit annyit sároztak, gyaláztak. Áll még az Árpádok Budája Nagyboldogasszony templomával a szíve közepén. Ennek a történelmi mondatnak manapság nagyobb a súlya, mint valaha. Az Árpád-házi királyok által megvallott magyar kereszténységen és a pilisi Öregek rejteki "erdei tudásán" keresztül kapta meg a pálos rend ezt az ősi hitet, a "mindenek magjának" tekinthető magyar spiritualitást. Amint már írtuk is, ezt az ősi hitet Róma számára elfogadható formába kellett öltöztetni. Egyszerűbben fogalmazva: el kellett fogadtatni a keleti szellemiséget, napkeleti kereszténységet a nyugatival. Ami nem volt egyszerű feladat, hiszen itt két külön lelkiség összeforrasztásáról volt szó. A felszín és a mélység számára közös gyökeret kellett keresni. Jó érzékkel Thébai Remete Szent Pálra esett a rend választása. Itt megtalálható az egyiptomi gyökér és lelkiség, és a Pál néven keresztül, ezoterikus értelemben a Pálosz, mint szkíta királyfi, valamint Pánnak, mint természetistenségnek egy a görögnél jóval archaikusabb, idősebb és tisztább aspektusa. Ami nem más, mint a meglelkesített isteni természet egyáltalán nem "pogány" nagy istensége, Nagy Öregje. A pilisi erdők rejtekében, a nagy Természetben élő pilisi Öregek Öreg Istene. Vagy mondjuk ki: a magyar ősvallás Öreg Istene. Az a Nagy Isten, akit a magyarok ősei az élő források mellett, a hűvös barlangokban, öreg fák árnyékában, harmatos rétek és tiszta források birodalmában mindig megtaláltak.

Hogy kik is voltak a barlanglakó első szerzetesek, arról keveset tudunk. A világtól elvonulva minden bizonnyal az erdei Öregek régi tudását tanulták. Hogy kik is voltak ezek az Öregek: talán a régi táltosok, mágusok, sámánok, a magyar ősvallás beavatottai. Kérdés az, hogy ők ott, a Pilis mélyén, hogyan örökítették át egymásnak és a jövőnek ezt az ott talált ősi hitet. Első és legbiztosabb hagyományozási technika a beszéd útján való verbális átadás. Emlékezzünk csak a nagy vallásalapítókra (Buddha, Jézus): ők sem írtak le egy betűt sem. Majd a követőik cselekedték meg ezt helyettük, hogy tanításaikat rendszerbe fogják és megőrizzék az időben. Több mint valószínű, hogy volt szent iratuk. Az elszórt bizonyítékok csokorba fogása és ezek beillesztése az emberiség kultúr- és vallástörténeti hagyományába nem egyszerű feladat. Mindenesetre ezeknek a már említett bizonyítékoknak az összessége (a magyar Szent Korona rekeszzománcaira írt fényfelszabadítási program, a nagyszentmiklósi kincs égbe ragadási jelenetének és Csontváry fő képének, a Baalbeknek a mondanivalója, a számtalan rovásírás-töredék, a népi vallásosság dokumentumai stb.) feltételezi egy magyar írással (rovásírással) írt gnosztikus szellemiségű manicheista Biblia létezését. A későbbiekben pedig a Szentírásnak egy sajátos szellemiségű magyar változatát.

Az is lehet, hogy a Báthori-féle "magyarul írt Biblia" ebből kapta az ismert Szentírástól eltérő vagy azzal vegyülő sajátos szellemi táplálékát. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy éppen ezért is kellett neki elvesznie az utókor szemei elől, mivel nem illett bele az új világ új környezetébe. Kísérjük csak tovább az ősi világból hozott "mag" útját. A bogumil hatás itt több szempontból is a vezetőnk lehet, mivel gyökerét tekintve minden bizonnyal sokban hasonlított az ősi magyar hitelvekre. Továbbá az Aynard-fiakról sem szabad megfeledkezni. Itt voltak hát az ország Umbilicus Regnijében azok az erősen katar szimpatizáns franciák (mondjuk ki nyugodtan, hogy katarok) a maguk különös lovagvárával Magyarország szellemi közepén, az ország szívében. S itt voltak persze azok a nyugatról ide menekült katarok, akik a szabadságukért cserébe magyarokká lettek. Köztudomású, hogy a rendbe való belépéstől fogva a világ minden pálos szerzetese, függetlenül attól, hogy honnan jött és ki is volt valójában, magyarnak neveztetett.

De a "mag" útjának ezek csak kisebb, külföldről jött állomásai. A bogumil, katar felfogás tézisei minden bizonnyal sokkal archaikusabb, letisztultabb formában megvoltak már a magyar ősvallásban is.

Térjünk vissza a pilisi Öregekre. Özséb, mikor az erdők rengetegéből bementek a városba, sokat beszélgetett velük. Ezeket a beszélgetéseket követte az a látomás, ami magát a rendet a gondolatból a világra szülte. S ezután vonultak be az Özséb által kiválasztottak a rengetegbe, a pilisi Öregek birodalmába. Ami, és ez sem lehet véletlen, az Árpádok alatt, és azt jóval megelőzően is a magyarok titkos kultuszhelye volt. A szakrális geográfia nyelvén egy olyan "mindenek központi magja", ami önmaga árnyékát elnyeli, és egy más, egy istenes "fehér" világot alkot az anyag sötét birodalmában. Ennek az égi, kiegyenlített, teremtő és fenntartó rendnek a feltétele az a fentről és lentről jövő és itt találkozó isteni energia, ami a Pilis különös magyar világát itt megteremtette.

A mai magyar pálosoknak gyakorlatilag semmi közük az ősi magyar rendhez. II. József rendelete előtt négy évvel korábban a lengyelek leszakadtak a magyar pálos rendről, és 1782-ben létrehozták a lengyel pálos rendet. Őket Katalin cárnő tizedelte meg, de Czensetochovát és Krakkót meghagyta. Ez elég volt arra, hogy a pálos rend ott helyreálljon 1834-ben. Később ez a lengyel rend terjedt el Magyarországon, de szellemiségében ez nem az ősi rend. Évszázadokon át a nemzet tudatában éltek a magyar pálosok. Századunkban is mindent megtettek azért, hogy újjászerveződjön. Az országgyűlés is többször próbálta visszaállítani, minden rendnek sikerült, csak a pálosoknak nem, ami jelzés értékű is lehet. A régi magyar rend újjászervezéséről hallani se akar a Vatikán, de itthon sem merik felvállalni püspökeink a rend újjáalakítását. Egyébként fennmaradt egy quatamalai levél egy püspöktől, amiben a spanyol Károly királynak írja, hogy a Habsburg császár sem a legkeresztényebb módon uralkodik, mert Fráter Györgyöt megölette, aki pálos és bíboros volt. Ennyire féltek és félnek valamilyen rejtélyes ok miatt az ősi pálos szellemiségtől! Talán azért, mert magyar!

Az újraindításhoz legalább egy püspök engedélye szükséges, akinek az egyházmegyei területén újjá lehetne szervezni az ősi pálos rendet. Sajnos, Magyarországon ilyen püspök nincsen! Azok, akik a magyarság szellemi megtisztulása, a Pálos Rend feltámasztása, a régi titkok megőrzése miatt szombaton a Pilisben tanyáznak, imádkoznak a rend alapítójának, Boldog Özsébnek lelki üdvéért. Missziójukhoz lelki erőt ad a pilisszántói tüskés kereszt, a pár éve megtalált mitikus kegytárgy.

Eljött a Millennium. 2000-ben, Szent Mihály havában, a pilisszántói régi temető földjéből kifordult egy kő. Egy Keresztes Kő, melynek érzékelhető, mérhető ereje van. A rajta lévő vésetről már megoszlanak a vélemények, lehet bogumil szimbólum, de nem szabad kizárni a kopt keresztény eredetet sem, ha már Atlantiszig nem merünk visszanézni. Vagy nem tudunk. Az egyik tudós így nyilatkozik: "olyan ez a kő, mintha egyenesen az égből pottyant volna ide..."

Egyre többen vannak, akik úgy érzik, hogy várja őket a Pilis, ez a rejtélyes, misztikus hegység, a magyar szellemiség egyik szakrális központja. Amikor sokan a globalizmus térhódításának rabszolgái lesznek, egyre többen próbálják a régmúltban megtalálni az értékeket, és megerősíteni hitüket. A Pilis, ez a sajátos természetföldrajzi egység nagy királyunk, Atilla birodalmának a központja is volt, és nem véletlenül építette fel itt első kolostorát a magyar ősvallás átmentője, a Boldog Özséb alapította Pálos Rend. Amikor alábbhagy a hírverés a Pilis körül, és nő a szkeptikusok száma Pilisszántó és környéke mindig előrukkol egy újabb meglepetéssel. Legyen az a már egyre szélesebb körben ismert titokzatos erejű keresztes kő, vagy az egész falut behálózó földalatti barlangrendszer egy-egy ürege, folyosója, tárnája.

Az ember eldobja a coca-colás dobozt, s ha egy kicsit jobb érzésű, akkor a szemetest választja e hulladék ideiglenes nyughelyéül. Teszi ezt azért, mert a fogyasztói társadalom műalkotásai és tárgyi jellemzői legfeljebb az újrahasznosítható szemét kategóriájába tartoznak, és uniformizálást, nem pedig egészséges különlegességet hordoznak. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert csonka kis országunkban is megmaradt az a rész, amely a Kárpát-medence szellemi közepe, kis túlzással az ősi magyar gondolkodás meghatározó színtere. Annyi érthetetlen és felfoghatatlan dolog van a világban, annyira fejlődik a technika, hogy alkalmazzuk, de nem ismerjük a számítógépet, a tömegkommunikáció eszközei átsütik a világot, és mégis az ad valami felfoghatatlan lelki töltetet, ha az ember végigsimogatja kezével több ezer évek levonatát, s kézzel foghatóvá teszi a történelmet. Budapesttől pár kilométerre a Pilis-hegységben nemcsak a tüdőt tágítja a jó levegő, hanem erősödik a hit, és mélyebb tartalommal bír a lélek. Érkezik a vándor azért, mert így akarja, mert úgy érzi, hogy szükséges számára a megnyugvás, és miért ne hihetne a földnek, a kőnek, vagy akár egy kéznyomnak. Árpád-házi királyaink központja is ez a jól védhető hegység, hol mostanság titkos dolgok kerülnek elő a sokat tudó föld méhéből. Mindezek úgy, mintha valami felső rendező erő állítaná sorba az eseményeket.

Özséb feltételezett sírjának közelében emlékező szent misére készültek a szántóiak. Miután a tervezett helyszínen, az úgymond régi temetőben nem volt a sokaság befogadására alkalmas hely, árokásó géppel rendezték a terepet. A markológép kanala egyszer csak egy földből alig kiálló kőbe ütközött, amelyen aztán a gondos szemlélő rejtélyes jeleket fedezett fel, a művészettörténetben teljesen egyedülálló keresztábrázolást, az úgynevezett tövises keresztet, amely Pap Gábor művészettörténész szerint a római egyház által eretnekséggel vádolt bogumilok jelképrendszerére hasonlít. Aradi Lajos, a Dobogó mitikus történelmi folyóirat főszerkesztője annak tudatában, hogy a pálosok a magyar ősvallás átmentői, a szkíta kereszténység korából származtatja, így Atilla király idejében is létezhetett és ez a szimbólum biztos, hogy a hun-magyar udvarban ismert volt. A követ vizsgálták különböző technikai eszközökkel és kimutatható volt a háttérsugárzás, sőt, Aradi polaroid fényképezőgépének eleme kisült, amikor a kőhöz közelített. Vannak olyan időszakok, amikor közvetlen közelről digitális fényképezőgéppel sem lehet felvételt készíteni, mert a kő dobogása megzavarja a berendezést. A szent mise lezajlott Boldog Özséb tiszteletére és két évvel később újabb hírrel örvendeztette meg Pilisszántó a mitikus történelem barátainak egyre növekvő táborát. Takarítás közben leszakadt a templom padlózata, és a feltárás után egy rejtélyes üregrendszer nyomaira bukkantak a kutatók. Ugyanez a mesterséges barlangrendszer fellelhető a közelben lévő Baross-kúria melletti ház pincéjében is úgy, hogy több évszázadot felölel az építmények létrehozása. A középkori térképeken Esztergom, Visegrád, Szentendre mellett megemlítik régi nevén Pilisszántót is, s ha ez az 1700-as évekre elnéptelenedett település nem lett volna valami szellemi-társadalmi központ, miért hozták volna létre ezt a földalatti folyosórendszert, illetve kik voltak azok, akik ezt megalkották?

Véletlenek nincsenek, ezt alátámasztja, hogy Szőnyi József polgármester személyében egy olyan ember vezeti a települést, aki elkötelezetten vallatja a múltat. Hittel és bizakodással. Ez a fajta elhivatottság meg is hozza eredményét. Szőnyi felvetéseiből tovább gondolkodhatunk, és tehetjük fel magunknak a bennünket erősítő kérdéseket. Miért építették oda a betelepített tótok az 1700-as évek elején a templomot, ahol most áll, hiszen általában a dombtetőkre szokták emelni az isten hajlékát? A pilisszántói jelenleg is álló templomot áztathatja a hegyről lezúduló víz, szinte úgy van beékelődve a lejtőbe. Miért pont oda? De itt a válasz, a földalatti barlangrendszer, amelyet ismertek, és valamiért fontosnak is tartottak az ideérkezett egyszerű emberek.

Miért használták és honnan ismerték azokat az ősi szimbólumokat, amelyek megjelennek a község címerében a kettős betlehemi csillaggal? Szőnyi magyarázata szerint az asztrológusok két betlehemi csillagról beszélnek, hiszen emiatt volt lehetséges, hogy a Jézus születésekor felragyogó fény nappal is bevilágítsa a földet. Honnan tudtak a tótok Árpád-házi királyainkról, akiknek cselekedeteit ábrázoló freskókkal díszítették templomuk belső homlokzatát? Honnan, kitől tanulták ezek az emberek a szív-keresztes ábrázolást? Miért illetik az ősi sumér nyelven értelmezhető kifejezéssel egyik földrajzi területüket, a Ziribár dűlőt? Honnan tudhatták az ott élők felmenői, hogy ez a furcsa kifejezés a sumér nyelvek kutatói szerint az újjászületést jelenti? Hogy lehet az, hogy a téli nap-éj fordulókor a Ziribár felől kell fel és világítja be a Pilist az életet adó nap? Ugye ezek nem lehetnek véletlenek, és talán az sem, hogy a nemrégiben előkerült tüskés keresztes kő valójában egy folyamat állomása. Kúpos alakú, így hát illeszkedhet valamibe. Széleit megcsiszolták, s így biztos, hogy további két darabját rejti még valahol a pilisszántói régi temető környéke. A kő különben olyan, mint egy kulcs. Egy hatalmas, a világmindenség kapuját szimbolizáló jelkép. Ha hozzáillesztenénk a későbbiek során fellelendő két másik darabot, akkor egyben egy oltárt és magát a zárat is jelképezhetné. Kulcs, zár, hármas oltár vagy koporsódísz? Akkor mégis helyes az elgondolás, hogy köze lehet Boldog Özsébhez, a pálosokhoz és a magyar ősvalláshoz? Igen. Újabb lépések és egyre erősödő hit, hogy ezekre szükségünk van. Mindannyiunknak segíteni kell Szőnyit és társait, s megtalálni a kulcsot és az oltárt önmagunkban.

Boldog Özséb - a tatárjárást követően, látva édes hazánk romlását - 1250-ben esztergomi kanonokként a Pilis hegyeibe vonult remeteségbe. A Kárpát-medence hegységeiben (így a Mecsekben is) már régóta éltek remeték, akiknek a szellemisége részben az egyiptomi sivatagi atyákra, részben pedig a szkíta táltos hagyományra vezethető vissza. Boldog Özséb a Pilisben látomásban részesült, ezért összegyűjtötte a szétszórtan élő remetéket, majd a mai Pilisszántó mellett templomot épített. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend védőszentjévé az egyiptomi Thébai Remete Szent Pált választotta. A Szentszék 1308-ban hivatalosan is engedélyezte - pápai fennhatóság alatt - a rend működését Szent Ágoston regulája szerint, és egyben engedélyezte számukra a fehér ruha viselését, amelyet a lovagi hagyományokkal együtt - a közben megszüntetett - Templomosoktól vettek át. A Rend ezután töretlenül fejlődött egészen a török megszállásig, virágkora a XV. századra tehető, amikor Európában és a világon 8 provinciában kb. 300 kolostoruk volt, amelyekben átlagosan 10-12 szerzetes élt. A török hódoltság korának harcaiban fokozatosan felőrlődtek, a Rend Budaszentlőrincen lévő központját a törökök feldúlták, így a központ a Felvidékre került. Ennek az időszaknak kiemelkedő alakja volt Martinuzzi Fráter György bíboros, esztergomi érsek. Buda visszafoglalását követően a Pálos Rend ismét fejlődésnek indult - a szerzetesek kiemelkedő eredményeket értek el a tudományok és az irodalom területén (pl. Verseghy Ferenc, Ányos Pál és Virág Benedek) -, amíg II. József 1786-os minden tekintetben jogtalan rendeletével meg nem szüntette. II. József nem volt a Szent Koronával megkoronázva, így nem tekinthető magyar királynak, ráadásul a Rend életébe csak a pápának lett volna joga beleszólni. 1784-ben a Magyar Pálos Rend működésével párhuzamosan a pápa a lengyel király kérésére önálló Lengyel Pálos Kongregációt hozott létre Czestochowa központtal, melyet még Nagy Lajos magyar király alapított. Ez utóbbi azonban - mai állapotában - sem szellemiségében, sem gyakorlati aszkézisében nem tekinthető az Özséb által alapított Magyar Pálos Rend közvetlen folytatásának, mivel jelentősen eltér az ősi Magyar Pálos Rend jellegzetességeitől. A magyar pálosoknak a Rend megszüntetése után 150 évig nem sikerült újra éledniük, csak 1934-ben nyílt lehetőség "a pálos lelkiség" hazatelepítésére Lengyelországból. A Rend ősi magyar szellemiségének kibontakozását azonban megakadályozta egyrészt a lengyel alárendeltség, másrészt a kommunista diktatúra, amely 1950 tavaszán ismét feloszlatta a Rendet. Ekkor hazánkban a pálos szerzetesek száma 38 volt, és bár nagy részüket bebörtönözték vagy internálták (ketten közülük vértanúságot szenvedtek), a tagok toborzása titokban folytatódott, és így jött létre az ún. klandesztin (titkos, rejtett) Pálos Rend. Kockáztatva a meghurcoltatást és a bebörtönzést a rejtőzködő novíciusok és szerzetesek rendszeresen találkoztak, fogadalmat tettek, tanulmányozták a Rend történetét, titokban élték a pálos hivatást, és készek voltak arra, hogy átmentsék az ősi Rendet. 1956 után is tovább folyt a titkos Rend üldöztetése a kommunista állam részéről, és amikor 1961. február 7-ére virradó éjszakán Páter Bolváry Pál rendfőnököt letartóztatták, Páter Árva Vince (aki szintén az 50-es években, titokban lépett be a Rendbe) vette át a pálosok vezetését.

Páter Árva Vince és az ősi magyar pálos szellemiség

Árva Vince, aki élete fő céljának az ősi magyar pálos lelkiség felélesztését és a Rend megújítását tűzte ki, 1932-ben született és 1959-ben végezte el a teológiát. Különböző kápláni helyek után - miközben aktív tagja és vezetője a titkos Pálos Rendnek - 1968-ban Esztergomba kerül könyvtárosnak, majd 1970-73 között a Keresztény Múzeum igazgatója. 1976-ban került a márianosztrai plébánia élére, 1982. augusztus 22-én a lengyelországi rendfőnök is megerősíti a titkos Rend vezetésében. 1984-85 között a Római Magyar Intézet növendéke, ahol a Szentté Avatási Kongregációban diplomát szerez, és elkötelezett feladatának tekinti Boldog Özséb szentté avatásának elérését és az ehhez szükséges dokumentumok összegyűjtését. A politikai rendszerváltáshoz közeledve mindent elkövet, hogy a titkos pálosok nyíltan gyakorolhassák tevékenységüket és jogi rehabilitációban részesüljenek. Ennek érdekében felterjesztette Rómába a titkos pálosok névsorát, akiknek szerzetesi mivoltát a Szentszék 1989. május 20-án elismerte. A Legfelsőbb Ügyészség 1992. február 17-én rehabilitálta a meghurcolt pálosokat. Időközben a lengyelországi központú Pálos Rend természetesnek vette, hogy a Magyar Pálos Rend lengyel vezetés alatt fog újra indulni. 1989-ben négy kolostorban indulhatott meg lengyel vezetés alatt a pálos élet, és ezzel egyidőben P. Máthé Pétert nevezték ki megbízott tartományfőnöknek. Közben a magyar állam "visszaadta" a pálosok tulajdonába a budapesti Sziklatemplomot, ahol csaknem 40 éves kényszerű szünet után, 1989. augusztus 27-én mutattak be újra szentmisét. A Sziklatemplom kinevezett igazgatója 1990-től Árva Vince, aki egyben a Rend országos gondnoka is lett. Ettől az időtől kezdve kiéleződött a feszültség a lengyel vezetésű Pálos Rend és Árva Vince között, aki fokozatosan döbbent rá, hogy ő nem az ősi Boldog Özséb által alapított - Magyar Pálos Rendben van, hanem az eredeti szellemiségétől és lelkiségétől megfosztott, egyébként jóindulatú lengyel pálosok között, akik teljesen be akarták olvasztani a magyar területet is. Árva Vincét, aki az ősi Magyar Pálos Rend újjászervezését tartja élete fő céljának 1994-ben száműzni próbálták a Rendből, és bár ezt Rómában - az "error invicibilis" (legyőzhetetlen tévedés) alapján - nem hagyták jóvá, de a Renden kívüli életet javasoltak számára. Ettől kezdve különböző helyeken lelkipásztori szolgálatot látott el. Jelenleg Pilisszántón "száműzetésben" él és dolgozik, miután a Vatikán - a lengyel pálosok kezdeményezésére - 2004. május 28-án kelt határozatával kinyilvánította, hogy Páter Árva Vince nem tagja többé a Pálos Rendnek. Ebből világosan látszik, hogy mind a mai napig a Magyar Pálos Rend jogtalan feloszlatásának rehabilitációja nem történt meg, és annak újjászerveződését - P. Árva Vince elszigetelésével - éppen az a lengyel Pálos Rend akadályozza, amelyik 210 évvel ezelőtt a Magyar Pálos Rendből vette eredetét. Az ősi Magyar Pálos Rend jellegzetességei Egyértelműen bizonyítható, hogy a Magyar Rendből kiszakadt lengyel ág fokozatosan veszítette el (érthető módon) az ősi magyar jellegzetességeket, amelyek a következőkben foglalhatók össze: a remeteség hármas jellege: az imádság, a magány és a vezeklés, erős magyarságtudat, a mindenkori rendfőnöknek a Rend magyarországi központjában kell tartózkodnia a pálos szerzetes elsősorban nem magáért, hanem nemzetéért és hazájáért imádkozik és vezekel, az ima vezeti el őket a legmélyebb istenismeretre és a szeretetre, amely a legtökéletesebb szolgálat az Úr előtt, a Rend életében központi helyen áll a Mária-tisztelet, és a szent őrangyalok segítségül hívása, szakadatlan rózsafüzér imádság, virrasztás és böjt, monostoraik többsége Mária kegyhelyeken épült, kritikus történelmi helyzetben mindig az első sorban küzdöttek az ország függetlenségéért és szabadságáért.

A fentiekből következik, hogy az ősi Magyar Pálos Rend helyreállítása nemzetünk megmenekülésének és felemelkedésének kulcskérdése, ahogyan ez az ősi igazság már Pázmány Péter szájából is elhangzott:

"Et tu Hungaria, mi dulcis patria, cum Paulinis crescis, et cum itidem decrescis."

(Te is Magyarország, édes hazám, a pálosokkal fogsz növekedni és ugyanazokkal fogsz hanyatlani.)

Már beszéltünk a Menny Kövéről, ami Fentről jött és most a Mélyben pihen. Ez a Fix Mundi minden szent hely spirituális és fizikális fundamentuma, mivel az Éggel és a Földdel (mint annak anyagi "tükröződése") teljes összefüggésben van. Idéztük már a Menny Kövének legendáját, ami a föld tüzes méhében őrződik mindaddig, míg az alsó világ helyet nem cserél a felső világgal. Arról is írtunk, hogy a föld méhében, barlangok alatt található a föld alá bújt Teremtő Erő, ami az energiáját a Mennyek Kövétől kapja. (Ennek a teremtő erőnek a föld felszínén színekben újjászületett erejét, energiáját ismerte fel és alkalmazta a festészetében oly csodálatos meglátással a magyar festőzseni, a múltlátó látnok Csontváry.) Ezért van az, hogy ha a szent helyek leköltöznek a föld alá, a barlangok méhébe, akkor a lehető legközelebb kerülnek ahhoz a föld alatti kemencéhez, ami a teremtő erőt melegen és fényben tartja. Többször is utaltunk arra, hogy ennek az ősi, rejtett tudásnak az ismeretében kerültek a barlangokba a pálos szent helyek, éppúgy, mint Franciaország déli részén, a hegyek mélyébe rejtett katar szent helyek is. Önként adódik a kérdés, hogy ennek a bizonyos Mennyei Kőnek van-e kapcsolata egyrészt a magyar ősvallással, másrészt a rejtett, okkult tudomány fejedelmével, a sokat vitatott és a középkorban virágzó alkímiával. Hiszen azt fejtegettük, hogy a pálosok az árpádi, fogalmazzunk úgy, hogy a régi hittel "toleráns", az ősi hagyományokat a kereszténységbe beolvasztó, illetve azokat a jézusi tanításokban felismerő vallást követtek. E tanítások a pilisi Öregek tanításaiban és látomásokban, virrasztások kegyelmi ajándékaként kerültek a pálosok birtokába. Lássuk előbb a magyar őshagyománnyal kapcsolatos párhuzamokat. Kezdjük a néphagyomány által megőrzött magyar népmesekinccsel. A Várad környéki néphagyományban megőrzött két igen érdekes és sokatmondó magyar népmesét találtunk. Minden bizonnyal ennek a mitikus legendának egy kései emléke bukkan fel a zsadányi néphitben, ahol az összesereglett, fejüket összedugó kígyók kígyókövet fújnak. "Csomóba verődnek, oszt fújják-fújják. De micsoda sziszegést csinálnak!" E lágy köpéscsomó kővé keményedik és gyógyítanak vele. Ugyanúgy a zsadányi néphitben találunk nyomot arra, hogy a "mennykő a fődbe megy". Az ősmagyarok is követ állítanak "ama nagy égi kő tiszteletére, ami most a Földanya méhében pihen". Ezt az Égi Követ az alkímia világának Bölcsek Kövével, a Lapis Philosophorummal összehozni nem oktalanság, mivel ez a bizonyos föld alatt található Mennykő maga a szellemi-fizikális síkon értendő "ősanyag". Az alkímiai hagyományban a Prima Materiából (ősanyagból) hét fokozat, három állatszimbólum során előállított Ultima Matéria újra az első és tökéletes tulajdonságokkal bíró ősanyag. Ami nem más, mint az Ősanya fizikális "teste". Az alkímiai irodalom képlékeny, de mégis törékeny, porítható, világos piros színű, nehéz fajsúlyú anyagnak írja le (Paracelsus: De Signatura rerum naturalium). A Bölcsek Köve az elixír készítésének, illetve az ólom vagy higany arannyá nemesítésének segédeszköze, ős- vagy alapeleme. Előállításának folyamatát allegorikus képekkel jellemezték. Az egyes fokozatoknak megfelelően állatok szimbolikus képeivel demonstrálták. A kezdeti, "negrido" vagy "nigredo" (első vagy ős-) állapotot gyakran fekete hollóval szimbolizálták. Milyen érdekes, hogy ez a fekete holló jelenítődik meg az ősi pálos rend címerében az élet kenyerével a szájában, vagy Mátyás esetében a végtelenség ezoterikus szimbólumával, a gyűrűvel a csőrében. S itt a konjukció első, kezdeti fokozatánál álljunk meg egy kicsit, hogy megfejthessük a pálos holló egyik igen sarkalatos titkát. Maga a nigredo hollója fog oda vezetni minket, ahol a pálos szellemiség a maga teljességében el lett rejtőztetve. A teljesség arca mindig takarva van és csak kevesek számára látható. Ez így is van rendjén. Jung és Kerényi lesznek azok, akik segítenek közelebb hozni, megismerni ezt a lélek mélyén rejtőzködő Fényt, tiszta spiritualitást, ami feléget maga körül mindent, ami nem tiszta és eredeti. Ehhez persze ismerni kell a régi embert és természetesen magát az alkímiát is. Dorneus gyakran beszél a lélek testi bilincseiből való felszabadulásról, akárcsak Albertus Magnus, amikor az Argentum Vivum nagy művészetét kívánó átalakításról, vagy az előkészítésről, a szimbólum nyelvén a sáfrányos király kettéválásáról szól.

Mondhatjuk mindezt a nép nyelvén is. Ekkor jutunk el a nagy kerek és sötét erdő közepébe. Oda, ahonnan minden egyformán mesze van. Ebben az első, de igen fontos fázisban jutunk be a sötétség birodalmának közepébe, a nigredóba. Minthogy az arcanum, a beavatás területe mindig sötét. Hiszen mi a fényt keressük most. És a fény csak a sötétben világlik. Ha Jung útján Dorneus megvilágosító célzásait figyelembe vesszük és alkalmazzuk, a lélek megszabadításának egy végtelenül régi, szinte időtlen, ősi praxisa nyílik meg előttünk. A mélyről felhozott önismeret egyesül egy "fentről" kapott lelki tudomány bölcsességével. Ez a lélek mélyéről felhozott önismeret váratlan messzeségbe és mélységbe vezet. Az a mélységbe vezető út azonban a csendes szomorúság birodalmán keresztül éri el célját. Ez a düreri vagy még pontosabban a Burton-féle melankólia spirituális birodalma. Az ide való eljutás ezen az úton kikerülhetetlen. Itt értjük meg, hogy az alkimisták miért nevezték nigredójukat "melankóliának", "nigrum nigrus nigro"-nak, "nox"-nak, "afflictio animae"-nek, "confussio"-nak, vagy a középkori szimbolika nyelvén oly sokatmondóan "Fekete Hollónak". Íme a holló melankóliájának a titka, amennyiben a művészetben jelenítődik meg, és ez a titokőrző hatalmának a kulcsa is, ami többnyire az okkult tudományokban lepleződik le. Most ide akartunk elérkezni, mielőtt folytatnánk a mennyei alkímia útját és vele a pálosok titkát is. Ez a holló az, amelyik a pálosok ősi címerében, ott fenn a klasszikus napkeleti stílusú négygyökerű fán pihen, miközben a két oroszlán fogja a fa törzsét. A két oroszlán úgy fogja a fa törzsét, hogy egyik mancsuk "fenn", a másik természetesen "lenn" pozícionálódik. Pontosabban egyik "kezük" lefelé, a föld alá mutat, a másik pedig felfelé, az Égbe, míg lábuk a négygyökerű bölcsesség két "szélső" gyökerét, "igazságát" támasztja, hogy a Bölcsesség Fája soha fel ne borulhasson. A tökéletes egyensúly biztosítva legyen, a mennyei harmónia megszülethessen. Mindez hibátlan és tökéletes szimbolikát takar. Ennek a hibátlan és tökéletes ezoterikus bölcsességnek a megismeréséhez meg kell ismernünk magát a hollót is. Azt a hollót, amely tökéletesen otthon van mindkét birodalomban. A holló valóban meglehetősen furcsa szimbólum a mai ember szemével nézve. De a középkor beavatottja számára ez egy jól ismert allegoria diaboli. Itt érdemes Jungot szó szerint idézni: "…nagyon fontos volt számukra, hogy segítségükre legyen egy alkalmas familiaris (szolgáló szellem), és ebből a szempontból az imádkozás szorgalmas gyakorlása is jó szolgálatot tett. Mindezek a praktikák azt a célt szolgálták, hogy a beavatott eredményesen nézhessen szembe azokkal a következményekkel, amelyek a tudattalan és az árnyék sötét mélyével való konfrontációból származtak."

Mindez tökéletesen megvilágítja az "első lépésnek", mélyebb szempontból nézve az "eredet fekete hollójának" a spirituális értékét és egy ősi, mára elfelejtett tudáskincsben vállalt szimbolikus jelentését. Nos, az eredet, a kezdet fekete hollója válik fehér galambbá a következő lépésben. így érjük el az "albedo" állapotot. Ez a fehér galamb nem más, mint maga a tisztaság és a szent lélek "galambja". A pálos misztikában ez a fehér galamb nem más, mint a világi testet elfedő fehér rendi ruha. Itt a csuha, ami az Éghez legközelebb álló testrészt, a fejet elfedi, külön értelmet nyer. A következőkben viszont ez a "mennyei" fehér galamb a bölcsesség beavató tudása folytán vörös sárkánnyá változik. Ez lesz a "sulphur" állapot. Összefoglalva az anyag okkult transzmutációit állati szimbólumokban: Fekete Holló - Fehér Galamb - Vörös Sárkány.

Az alkímia eszméje természetesen nem merül ki pusztán "aranycsinálásban", sokkal többről van szó itt: a test által fogva tartott szellemnek, a legbelső léleknek kell "arannyá", tökéletessé válnia. Az alkímia lépcsőit az analogikus gondolkodás összefüggésbe hozza a bolygókkal és azok hatásával, az emberi életkorokkal, ideákkal, ideológiákkal és mindennel, ami a megismerés fokozatai által "arannyá" válhat. Az alkímiai rejtett tudásnak a Bölcsek Köve segítségével való "aranycsináláson" kívül van egy másik útja, és ez a Bölcsek Hegyének, a Mons Philosophorumnak a tetejére vezető szimbolikus út megtétele. Nos ennek a spirituális hegynek a tetején egy a tökéletességet jelképező gömb van a kereszttel, mondhatjuk országalmának is. E fölött trónol a teljességet, tökéletességet és hatalmat szimbolizáló Szent Korona. Mielőtt azonban a tökéletesség teljességét elérnénk a bejárattól az országalmáig, számtalan szimbólumokban ábrázolt megvilágosodáson, spirituális segítségen és akadályon, útvesztőn kell átjutni. S most jön az, ami most minket érdekel. Ezek a szimbólumok, amik a Bölcsek Hegyére vezetnek minket, szinte egytől egyig megfeleltethetők a pálosok által használt középkori szimbólumokkal: a hegy, barlang, sziklák, boltíves bejárat, remete, sziklán nőtt virág, forrás, holló, oroszlán, menedékház, fa látható gyökérrel, nap a holddal egy magasságban (mint a virrasztásnak, mint a nappalnak és éjnek "egyformaságára" való utalás), domb, várfok, országalma, korona. Mindez csak azt erősíti és bizonyítja, hogy a magyar pálosok értették és használták is a szimbólumokba való beavatás ősi magyar bölcsességét. Gondoljunk csak az ősi pálos címerre. Az életfát tartó, nyelvüket kiötlő oroszlánra, akinek mancsai között a négygyökerű életfa található, dús lombú ágain pihenve a mindenek ősállapotát és a más világot szimbolizáló hollóval, csőrében az élet kenyerével, ami egy sötét napot formál. (Lásd a közeli Esztergom híres "Ister-gam"-i oroszlánját. Az oroszlán egyébként Márk evangélista címerállata. Az életfa a címerben a Keleten őshonos pálmafa - datolyapálma -, ami a Húsvétkor feltámadott Krisztus győzelmét jelképezi a halál felett. A pálmafa ott van a református egyház címerében is.)

Summázva a dolgokat: az ősi címeren lévő szimbólumok nem mindegyike keresztény szimbólum, de összességüket tekintve bennük van az a krisztusi gondolat, ami a pálosok lelkiségét és az Árpád-házi szentek isteni lelkületét, szellemiségét egyformán sugározta és sugározza.

A pálos rend vezetőinek halála és az Árpád-házi királyaink elvesztése között rejtélyes párhuzam húzódik meg. A régiek mondása látszik itt is beigazolódni, miszerint akik egyként gondolkoznak, egyként is távoznak. Pontosabban arról van szó, hogy akik hasonlóak testben és lélekben, azok egyszerre is halnak meg és mennek tovább a végtelenbe. Nos, nagyjából ez látszik itt beigazolódni.

Árpád-házi királyaink között akadt egy király, IV. Béla, aki szokatlanul magas kort ért meg, mármint a többi Árpád-házi magyar királyhoz hasonlítva. Ő volt az, aki hétéves, amikor anyját, Gertrudist a pilisi erdőben a felbőszült főurak meggyilkolják. Uralkodói pályáját hatalmas törés szeli ketté, ami nem más, mint a szörnyű tatárjárás. Nem sok hiányzik, hogy Magyarország teljesen elvesszen. Béla a tatárjárás másfél éve alatt sokszor kerül halálos veszedelembe. Olyan szituációkból menekül meg, amilyenekből ép bőrrel nehezen szabadul az ember. Mindezek után hosszú és küzdelmes élet következik, ami 1270-ben szakad meg a király halálával. A rendalapító Boldog Özséb két évvel később tisztes öregségben, szentségekkel megerősítve imádkozó szerzetes testvérei körében, 1272-ben távozott el a földi siralomvölgyből.

IV. László, más néven Kun László az, akit a pápa kiátkozott és törvényen kívül helyezett, mert az ősök hagyományát többre tartotta, mint Róma ígéreteit. Nos, ez a "pogány" király többször is birtokot ajándékozott a "jó pálos testvéreknek". Nos, ezt a jellemes királyt megölik kedvenc kumánjai. Olvassuk csak erről a Képes Krónika híradását: "Röviddel ezután (mármint a pápai követ látogatását követően), az Úr ezerkétszázkilencvenedik évében, a Szűz Szent Margit vértanú ünnepét közvetlenül megelőző hétfői napon, Kereszeg várának közelében a királyt éppen azok a kumánok ölték meg, akikhez úgy ragaszkodott."

Benedek, ki Özsébet követte a pálos rendfőnöki tisztben a IV. László halálának az évében 1290-ben választották meg Istvánt Benedek utódját rendfőnöknek, mert IV. Lászlót követte az égi honba Benedek testvér, Özséb utódja.

Mit is ír Gyöngyösi Gergely: „Az Úr 1271-ik évében koronázták meg V. Istvánt, IV. Béla fiát, s két évig uralkodott. Az Úrnak 1272-ik évében halt meg boldog halállal Fülöp, esztergomi érsek úr. Hasonlóképpen ugyanakkor hunyt el Havas Boldogasszony ünnepén Dávid testvérünk. Az előbb említett István király, IV. Béla fia, 1273-ban halt meg. IV. László, V. István fia, kit Kun Lászlónak nevez a krónika, tizenhét évig uralkodott és kun alattvalói ölték meg 1290-ben a hét testvér ünnepén, Csanádon temették el."

Hasonló közeli halálidőpontot találunk István testvér és III. András halála között. Most térjünk át a legendákhoz és Mátyásnak és a pálosoknak a kapcsolatához, ahol bőségesen találunk sajátos megfeleléseket. Itt most elég, ha egy pár esetet említünk a rend és az igazságos király spirituális, a világi dolgokon túlra mutató kapcsolatáról.

Sors vezérelte különös érdekesség az, hogy az időben távol lévő, de összetartozó dolgok hosszú idő elteltével újra és miként találkoznak. Ilyen Thébai Remete Szent Pál, a magyar Szent Korona, a kusita tradíció, a korai kereszténység "eretnek" gondolatai és természetesen a fehér barátok lelkiségének az összetartozása. Az 1990-es években egy fiatal és tehetséges egyiptológus engedélyt kapott az egyiptomi kormánytól, hogy a Királyok Völgyében lévő Toth-hegyen feltáró ásatásokat végezzen, ahol Montuhotep fáraó négyezer éves téglatemplomát tárták fel. Minderről 1997 őszén a londoni szaklap, az Egyptian Archeology korrekten be is számolt. Vörös Győző, mert ő az a fiatal egyiptológus, különböző, itt nem taglalható észrevételekből arra a következtetésre jutott, hogy itt ez a Toth-hegy nem más, mint egy természetes piramis, ahol minden bizonnyal egy fáraósírnak is lennie kell. Meg is találta a keresett bejáratot egy több mint 30 méter magas sziklafalon. Amikor feljutottak abba a magasságba, hatalmas föld alatti termeket találtak a hegy gyomrában. Az egyik föld alatti teremben egy hatalmas, kifosztott szarkofágot találtak. Mivel a termet a sírfosztogatók már tökéletesen kifosztották és Vörös Győző kutatási engedélye sem erre a területre szólt, kénytelen volt azzal megelégedni, hogy a termeket bejárták és fényképeket készítettek. A dolog itt nekünk, magyaroknak különösen érdekes kezd lenni. Az egyik teremben egy korai keresztény szentélyt fedeztek fel, ahol a falon egy embernagyságú Pantokrátor-képet találtak. A problémák ekkor kezdődtek. Ugyanis a fiatal egyiptológus a megtalált Pantokrátor-kép és a pilisi fehér csuhás pálosok között összefüggést talált. Akik ugye a Pilisben "születtek", és hatásuk a nemzetre több mint 500 éven keresztül felmérhetetlen volt. Hosszú idő óta ez volt az a kulminált pont a nemzet életében, amikor a nemzet figyelmét felhívták arra, hogy igenis köze van az ősi Egyiptomhoz, és nem az északi népek gyűjtögető életét élte a hajdani hőskorban. A "hivatalos tudomány" ezért a Pantokrátor-párhuzamért szinte egyszerre, kórusban szisszent fel, és bemutatta a lejáratás, a kirekesztés és negligálás magasiskoláját. A részletekbe ne menjünk bele. Nem ér annyit, hogy foglalkozzunk vele. A lényeg az, hogy a fellelt Pantokrátor-ábrázolás helye mintegy 1600 éves kultuszhely.

Ezek a korai keresztények, akiket általában koptoknak neveznek, valójában anakoréták voltak. Vezetőjük állítólag Thébai Remete Szent Pál, aki az egyiptomi barlanglakó, üldözött keresztények "fehér" rendjét megalapította. S most jön az, ami számunkra különösen érdekes! Aligha lehet véletlen az a tény, hogy erről a Remete Szent Pálról nevezte el Boldog Özséb azt a bizonyos pilisi pálos rendet. Ezek a bizonyos thébai anakoréták az Apa-Anya-Fiú háromszentségét hirdették és tagadták a római kereszténység erősen ószövetségi paulinikus tanait. Kereszténynek mondott hitelveikben az ősi napistenhit és a korai kereszténység eklektikus, a korábbi vallásokkal határozottan toleráns és fúziós világképe lüktetett. A katolikus egyház V. századi stabilizálódása után Európa- és Ázsia-szerte üldözte ezeket az eretneknek kikiáltott - mondjuk úgy - kisegyházakat. Ezért azok a városokból kimenekültek a sivatagba, a kő- rengetegekbe és a magas hegyek barlangjainak gyomrába. Ezért gyakori ragadványnevük a barlangi remeték volt. Meglepő párhuzam, hiszen ugyanígy hívták egykor a Pilisben a magyar földre "született" pálosokat.

Nem elhanyagolható tény, hogy ebben az időben semmisítették meg a régről megmaradt, ősi könyvtárakat. Ekkor vesztek el a nem latin betűs korai keresztény iratok. Ez az oka annak, hogy a Krisztussal kapcsolatos egyiptomi és arámi nyelven írt dokumentumok feltűnően kevés száma maradt így rá a múltról oly keveset tudó hálátlan utókorra. De térjünk vissza ehhez a bizonyos megtalált Pantokrátor-ábrázoláshoz. Ez az uralkodó Krisztus ábrázolás sajátos jelképrendszere a pártus-avar keleti ornamentikának, de nyomai megtalálhatók a korai Árpád-kor templomi díszítőművészetében is. Miért is botránykő ez a thébai Pantokrátor- ábrázolás? Vajon miért?! Azért, mert első ránézésre is hasonlatos a magyar Szent Korona felső, uralkodó részén, közvetlenül a dőlt kereszt alatt lévő pantokrátor-ábrázoláshoz.

Mind a két ábrázoláson az uralkodó Krisztus egy díszes trónuson ül, mégpedig hasonló kultikus pózban. A jobb kéz a keleti egyház áldást adó pozícióját mutatja. De fogalmazhatunk úgy is, hogy a pártus birodalom üdvözlő pozícióját mutatja e kéz, mivel a két "mudra" közel hasonló. Pámer László, a kiváló jezsuita szakíró és polihisztor többször is utal arra a kényelmetlen tényre, hogy milyen keveset is tudunk valójában Remete Szent Pál szerzeteseinek a művészetéről, művészeti alkotásairól és az ezeket világra teremtő szellemiségről. Történelmi adatok sora bizonyítja, hogy ebben a rendben feltűnően sok volt a kiváló művész, zenész, festő, költő, kőfaragó és nem utolsósorban különös tehetségű építőmester. Kezdjük mindjárt az utóbbiakkal. A korai korszakban emelt monostorok, kolostorok igen sajátos jelleggel bírtak. Legtöbbször a "természet kellős közepén", meredek hegyek alatt, eldugott erdőkben, hirtelen forduló völgykanyarulatokban lettek felépítve. Igen sajátos tulajdonságuk, hogy szinte csak akkor vette észre őket az arra járó, ha már ott volt a közvetlen közelükben. Különös halottkultuszra utal az, hogy a sík vidékre emelt szent helyeknél mindig kiválasztották a viszonylag legmagasabb helyeket, hogy a nagy kriptával ellátott templom mindig a legszárazabb helyre essen. A halottak iránti nagy tisztelet és a hatalmas kripták a pálos szellemiség meghatározó jelei voltak. A hegyi kolostorok esetében viszont ellenkezőleg: az akkori hegyi várak tulajdonságaival nem a hegyormokon, hanem egyes védett, eltakart, mindenképpen jól fedett természeti képződményeknél épültek fel a pálos templomok. Szabályként elfogadhatjuk, hogy mindig források, patakok, folyók övezték ezeket a pálos szent helyeket. A barlangokat különösen kedvelték. Híresek voltak arról, hogy nem nagyon örültek, ha a "világból" valaki meglátogatta őket. Ezek a korai építmények úgy tűntek, mintha a természet egy sajátos részei lennének, minél kevésbé elütve a természetes közegtől. Később igen gyakran a várak bástyái alá "építkeztek". A középkorban igen elterjedt volt az a hiedelem, hogy a pálosok a "föld alatti Magyarország" jó ismerői voltak, pontosabban ismertek minden föld alatti labirintust, várakat, barlangokat összekötő labirintusrendszereket.

Nagyon fontos azt tudni, hogy a pálosok sajátos halottkultusza mellett az ősök tisztelete is dívott. Híresek voltak arról, hogy a legtöbb kolostorukban a rendet támogató nemesi családoknak, a főnemességnek külön kultikus kegyhelye volt. Sőt igen meghökkentő módon igen ősi, a kereszténységet megelőző időkből való nemzetségzászlókat is gyakran láttak a korai időkben emelt pálos szent helyeken. Később aztán, ahogy az idő telt, egyre kevésbé lehetett látni ilyen a magyar ősiségre utaló jelképeket, zászlókat. Igen sok pálos templom valóságos sírtemploma volt az alapító nemzetségnek, amelyet a pálos atyák és az utódok különös gondozásban részesítettek, dacára annak, hogy az idővel egyre erősödő Róma igen rosszallóan nézte ezt az ősi nemzetségkultuszt, aminek a gyökerei igen nyilvánvalóan az ősi múltig nyúlnak vissza.

Középkori magyar pálos műemlékeink szinte mindegyike a csúcsíves gótika jegyeit viseli magán. Bizonyára nem lehet véletlen, hogy híres középkori pálos templomaink (Máriavölgy, Márianosztra, Elefánt, Bondorf, Csáktornya, Porva, stb.) ebből az építészeti stílusból maradtak fenn, hogy szoros kapcsolódást mutatnak a nyilvánvalóan keleti elemekből építkező nyugati ezoteriával, annak is az alkímiai hagyományával. A pálos épületek tervezésével kapcsolatban Ádám Iván a következő megjegyzéseket teszi: maga a pálos tervezés igen különös módon nélkülözi a torony alaprajzát, és túl sokat foglalkozik az épület alagsorával, föld alatti részeivel. Az embernek az az érzése, mintha a pálosok a föld alá és nem fölé építkeznének. A szerzetesépületek ismert négyszöge, amelyben a templom és a kolostor általában megépült, a pálosok esetében csak a legkésőbbi építkezéseknél fordul elő. A pálosoknál a kolostor maga, mint befejezett egész szerepel, melynek déli oldalán helyezték el a templomot, de úgy, hogy az ritkán képez vele szerves egységet. Legtöbbször hosszúságban sem felelnek meg egymásnak. Mintha ezekben a szakrális épületekben másfajta arányérzék működne, mint a többi katolikus templomban. A szokásos négyszög, a kolostor udvara csak nagyon ritkán négyzet, és a szokásos egész keresztfolyosóra csak ritka és kirívó példák vannak (pl. Csáktornya). A pálos templomok építészetét kutatva: a keresztfolyosó összefogó negyedik ága rendszerint hiányzik. Úgy tűnik, mintha a pálosok szent tere más dimenziókkal bírna, mint a szokásos katolikus templomok által megformázott szent tér. Itt egy régről hozott tudást őriztek meg és faragtak kőbe. Nyugodtan mondhatjuk Eliade-vel, a zseniális vallástörténésszel, hogy a szent tér "kitöltése" nem jelent mást, mint egy adott szellemiség megőrzését. S természetesen annak "alakjáról", mintegy ruhájáról következtethetünk annak jó vagy rossz tulajdonságára is.

A Szent Koronát a Magyarok Égi Édesanyjától, a Szűzanyától két vakítóan fehér ruhába öltözött angyal hozta le az Égből. Ama angyalok fehér ruhája a mi fehér csuhás rendi ruhánk. Ez az angyalruha soha be nem piszkolódik, világossága eltaszít magától minden sötétséget. Bölcsességgel és hazaszeretettel ajándékoz meg minket. A mi fehér ruhánk a Korona megvilágosító isteni kegyelmét sugározza. A Szent Korona maga az Ország. Ha a Szent Korona sérül, az ország sérül, akkor a Szent Korona veszít a fényéből. A Szent Korona végleg csak akkor vész el, ha a fejekből távozik, nem az országból. A Szent Koronának ereje van. Annak ereje az ország ereje. Ha ez az erő nincs a királlyal, a király nem király, ha ez az erő nincs a pappal, a pap nem pap, ha ez az erő nincs a magyarral, a magyar nem magyar. Ha az ország nagybeteg, a Szent Korona mindig meggyógyítja, miként ha atyát hívnak a nagy beteghez. De a hitnek az ereje csak akkor segít, ha hisznek is benne. A Szent Koronában is hinni kell, mint ahogy bennünk (pálosok) is hiszel, és a Korona segít az országon. A Szent Korona szentség. Megáld és gondodat viseli, ha hű maradsz hozzá.

A világ teste az anyag börtöne. A pénzimádó ember maga sem tudja, de börtönben éli le az életét.

A természet Isten ruhája.

A Szűzanya tisztelete a haza szeretetében nyilvánul meg.

Aki Istent őszintén szereti, az mindig a hazát építi.

A lelket az istenszeretet és a hazaszeretet tartja tisztán.

A Szentlélek ereje erős és hatalmas, mindezt megláthatod a természetben, a hívő emberben és a magyar Szent Koronában.

Két törvényt őriz a Szent Korona: Istenét és a hazáét, ezért vagyunk mi is (pálosok) a földön.

Isteni szerződés köti a Szent Koronát a magyar hazához.

A pálosokat ugyan "elküldték", de a Szent Koronán keresztül itt maradtak.

Az ország balsorsában osztozunk mi is (pálosok) és a Korona is.

A Magyarok Csillagáról is hallani, ami valamilyen úton-módon kötődik a Szent Koronához. De ennek a szakrális kapcsolódásnak a fennmaradt emléke nagyon töredékes és csonka. Az Esztergom fölötti néphagyomány minderről ennyit tud: A Magyarok Nagy Csillaga, ahonnan az angyalok a Szent Koronát lehozták, nem más, mint a pálosok Virrasztó Csillaga.

A Szent Korona madaráról is hallani lehetett, amit pálos madárnak hívnak egyes vidékeken. Ezért aztán ha erről a madaras országról beszélnek, igen gyakran azt mondják csak, hogy a Korona Otthonában. Mert ez az otthon nemcsak a Boldogasszony Népének az otthona, hanem a Boldogasszony Madarának is a fészke.

A Legény-barlang a Magyar Régészeti Topográfiában (V. kötet 301. old.): "A barlang Árpád-kori használatát a történeti forrásokban többször előbukkanó pilisi remetékkel - a Legény-, Leány-, és Bivak-barlang esetében a pálos rend őstörténetével - hozzuk kapcsolatba.

Az esztergomi származású Özséb már esztergomi kanonok korában kapcsolatba került a Pilisben lakó remetékkel… Lakóhelyéül a remeték által már lakott "hármas barlangot" választotta. E hármas-barlangot a Legény-, Leány- és a felettük elhelyezkedő Bivak-barlanggal azonosíthatjuk."

A pilisi Szent Kereszt-monostor a középkori régi magyar nyelv szerinti Keresztúr Monostora = Kereszt-Ur Monostora.

Fratres heremitae Sanctae Crucis: Kereszt-Uri remeték. Ősi bölcsessége a magyar nyelvnek. A Keresztnek és a távolról hozott Ur-i, Uruk-i lelkiségnek összeolvasztása.

Szent István felajánlotta országát Szűz Máriának, létrejött a Regnum Marianum. Ennek a világnak a hatalmát, a Felső Világ akaratát Szűz Mária gyakorolja a Szent Korona által. Ennek a birodalomnak a földbe zuhant mennyei világát tartották egyensúlyban a pálosok barlang-birodalmukkal, ott a Pilisben. Így a Fent és a Lent ugyanaz, ahogyan azt a hermesi bölcsesség is tanította egykor.

Van egy pont ott a nagyon magasban és a vele parallel mélységben, ahol a hazának már nincs árnyéka. A pálosok megtalálták ezt a traszcendens pontot, ahol ez az érzékeny égi mérleg található. Itt az Isten és haza, a föld és az ember mennyei egyensúlyban van.

A pálosoknál nincsen nappal és éjszaka, csak fény van és sötétség.

A pilisi remeteség esszenciája:

égi bölcsesség megtalálása

az "erdő régi útjainak a bejárása": a természet rejtettségében élni

az istenes lélek testbe helyezése (a konkrét beavatás)

a hazához való mély lelki kötődés

ima

magány

vezeklés

virrasztás (napnak és éjjelnek egybeolvasztása a kegyelem által)

A pilisi barlangok pálos hagyomány szerint éppen úgy összetartoznak, mint a magyar családok. Egyik barlang követi a másikat, egyik lélek segíti a másikat.

A paleolit (csiszolatlan) kőkorszak lelőhelye itt a Pilisben a Kis-Kevély-hegy, amelynek barlangjában az 1912-ben megkezdett ásatások az utolsó jégkorszak emberének eszközeit hozták napfényre. Több ezer évnek kellett lepörögnie az idő rostáján, amíg ebből a kezdetleges és primitív kultúrából kifejlődött a kő "megmunkálásának", azaz csiszolásának a művészete. Ekkor jött el a neolitikum. Itt már a kőből éles fegyvert tudtak készíteni, aminek fából nyelet is tudtak kreálni. Hasonlóképpen az állati csontokból kés, tű és egyéb használati eszköz is készült ebben az időben. Békásmegyeren a késői neolitikum idejéből, a rézkorba átmenő szakasz idejéből tártak fel környékünkön egyedülálló telepet. Ezek a leletek egyértelműen azt bizonyítják, hogy évezredekkel időszámításunk előtt a Kevély-hegy aljában már nem nomád, hanem letelepedett nép, népcsoport élt. Ez a nép állattenyésztéssel is foglalkozott, földjét faekével szántotta, értett a szövéshez, fonáshoz és elsősorban a bőr feldolgozásához. Égetett agyagból vonaldíszes, gömb alakú edényeket készített. Lakóhelyét jellegzetes földsáncokkal, szakaszosan vette körül. Itt kell megemlíteni, ha már a neolitikumnál tartunk, hogy Esztergomnál a Borz hegyen már bizonyítottan 3000 évvel időszámításunk előtt sáncokkal körülvett őskori földvár volt. De ilyen földvár romjait sejtik Dömös és a Pilis közvetlen közelében is.

Közismert tény, hogy a magyarországi rézkorszakot a tudományos világ "szép rézkornak" nevezi egyszerűen azért, mert itt nálunk, ezen a helyen sokkal hosszabb ideig tartott, mint máshol általában. A kultúrfok egyik meghatározója a halottégetés, ami itt és ekkor határozottan "divatban" volt, ahogyan a hatvanas években fogalmazott erről egy közismert történészünk. A hamvakat díszes edényekbe gyűjtötték, mellé ékszereket, használati tárgyakat helyeztek el.

A Szentgyörgy-mező Duna-parti löszfalában talált tárgyak a kelta őslakók La Téne kultúrájára utalnak. Arany- és ezüstpénzek, kétélű, méteres kardok kerültek elő itt egyszerű, dísztelen markolattal. A római hódítás időszámításunk első századának második felében érte el ezt a vidéket, és a hivatalos történelemtanítás szerint a bennszülött kelta lakosságot fokozatosan romanizálta. Az első császárnév, amellyel feliratos kőemlékeinken találkozunk, Domitián császáré, aki 81-től 96-ig uralkodott. Feliratos emlékek őrzik Hadrián (117-138) és Antonius Pius (138-161) nevét. A római kultúra itt a II. században terjedt el, vert gyökeret. Ebből az időből találtak római mérföldköveket eredeti helyükön, Pilisvörösváron a főút mellett és Pilisszántón a templom kapujánál. A római uralom kb. 400 körül szűnt meg. Ekkor vette kezdetét a tulajdonképpeni népvándorlás. Germán népek, gótok, gepidák vonultak keresztül ezen a vidéken, éhség és járvány járt nyomukban. A lakosság nagy része 1-2 évtized alatt elpusztult. A bejövő hunok nagyrészt feldúlt, kifosztott helyeket találtak. A hunok, úgy tűnt, letelepedni látszanak ezen a vidéken. Az őslakossággal együtt megművelték a földet, és a már meglevő szakrális, királyi központot felújítják. Hitben, jellemben, szellemben és a hagyományok szerint írásban is rokon népet találtak az őslakosok között. És ez a hasonlóság nagyon fontos, mert ha a pálosok a szakrális geográfia és az ősi magyar vallás és tudás hozadékaképpen fennmaradt Pilist akarták újra "működésbe" hozni, akkor maga Attila sem akart más tenni a régi romok úgymond "rendbehozásával". De ez a megállapítás már jóval túllépi a "világi" történetkutatás kereteit és logikáját, attól még azonban megtörténhetett. Attilának 454-ben bekövetkezett erőszakos halála után a hun birodalom széthullott. Attila fia, Ellák már nem rendelkezett apja szellemi és fizikális erejével, beavatott bölcsességével. A hun birodalom népei fellázadtak, és a birodalom megsemmisült. Számos hun sírt találtak a Csolnoki-dombon, ami ma is a "Hunok temetője" nevet viseli. Maga ez a domb a népvándorlások korára jellemző tömegsír, ún. tumulus. A népvándorlások utolsó hullámaként jelentek meg a hunok után az avarok ezen a vidéken, nem lehet véletlen, hogy a Kárpát-medence egyik legnagyobb avar temetője éppen itt, a Pilis határában van. Az egész pilisi és Pilis környéki történelmi kontinuitásnak talán itt van az alfája és omegája. Ugyanis a hun-avar-magyar kontinuitásnak megdöbbentő szellemi-anyagi azonosságát bizonyítja az említett avar temető létezése és a helyi régészeti kutatások. S van itt még egy adalék a hun-avar-magyar kontinuitáshoz. Mégpedig az, hogy ez így nem teljesen pontos. Hozzá lehet és kell tenni még valamit: a szkíta-hun-avar-magyar kontinuitást. Zajti Ferenc Magyar évezredek című könyvének Bevezető sorok c. prológusában ezt írja: "Ős idők óta köt ide múltunk és fajtánk települési rétegződése! Hisz a sírokból hun és skytha ősi népünk csontjait fordítja ki naponta a mélyebben szántó eke...". A legenda úgy tartja, hogy régen, nagyon régen a szkíta királyok ide temetkeztek. Van itt valami hasonlóság, ami talán ezt bizonyítja. Árpád, amikor bejött ide, erre a területre, nagyon régről való romokat talált. És azzal szembesült, amivel jóval korábban maga Attila is. Vajon Attila a hajdani szkíta uralkodók építményeinek romjaival találkozott?

A történelmi folytonosságot kutatva és elérkezve az Árpádokig egyértelműen kiderül, hogy Esztergom, Visegrád környéke és maga a Pilis milyen fontos szerepet játszott az Árpádok történetében. Míg a két említett városban és környékén (még ide vehetjük Dömöst is) zajlik a magyar történelem, addig a Pilisről, mint csendes kolostorvilágról és királyi vadászbirodalomról esik szó. Arról, hogy mit takar valójában ez a "csendes kolostorvilág és királyi vadászbirodalom", majd később szólunk. Most nézzük nagy vonalakban azt a tényt, hogy az egész Árpád-kori történelem és a szélesebben vett Pilis-vidék hogyan és miként kapcsolódik össze. A 972-ben trónra lépő Géza fejedelem Esztergomot választja trónhelyéül. A fejedelmi palota építéséhez felhasználja a régi római erőd köveit és azoknak a régi épületeknek a romjait, amik már "nagyon régről ott valának".

Itt született 979-ben a fia, Vajk, a későbbi István király, aki fényes udvartartást rendezett be Esztergomban, amely már 990 óta érseki székhely. A hagyomány szerint Esztergom környékét és a tőle délre lévő közvetlen vidéket (a Pilist) a király a királyi család kedvenc tulajdonának, titkos kis birodalmának tartja és erősen vigyázza (!).

A Pilist ez a fajta rejtettség és sajátos klauzúra jellemzi végig az Árpádok alatt. A szakrális geográfia örök törvényszerűségének és a régi magyarok ősi tudásának birtokában voltak az Árpádok. Egészen az Árpád-ház kihalásáig érezhető volt az ebből kifolyó megkülönböztetett tisztelet, amiben a Pilist részesítették.

Özséb minden bizonnyal tisztában volt azzal, hogy a Pilis maga organikus táj. Kicsiben olyan, mint maga a Kárpát-medence. Tudta, hogy ez a táj él, lélegzik, ébred, kiárad és visszahúzódik. Özséb "ébredése" a tüzek egyesítésének látomásával, a Tervvel, a pálos rend létrehozásának a gondolatával kezdődött. A kiáradás, vagyis a megvalósítás nem jelentett mást, mint a rend létrehozását, működésének megvalósítását. A Pilissel harmóniába állított magyar szerzetesrend bevonult a Pilisbe, "felkeresték" a régi utakat, épületeket, barlangokat, a megfelelő organikus pontokon kolostorokat emeltek. A visszahúzódás pedig a rend felszámolódását jelenti, aminek két útja volt: egyik a szándékos rejtekezés, visszahúzódás a "mag" megőrzése miatt, a másik út a felszámoláshoz külső volt, és azok okozták, akik az árpádi hagyományok felszámolásán munkálkodtak. A pilisi, ősi, magyar pálos szellemiség kiáradása után hegyen, erdőn és barlangrendszerekben megvalósította és kiteljesítette az özsébi tervet, majd visszahúzódott. Úgy, hogy a kereső utókor majd a kellő helyen és időben megtalálhassa ott, a Pilis élő rendszerében azt a vonalat, mit Boldog Özséb és szerzetesei hátrahagytak a számunkra.

Miért van pálma és holló a pálos címeren?

Remete szent Pál 60 teljes esztendeig élt egyedül a magányban. Ruházatát a pálmafa levele, eledelét a pálmafa gyümölcse adta, és nem messze ettől a helytől, volt egy csörgedező kis forrás. A forrás léte nagyon lényeges, mert a majdani Árpád-kori telepítésnél is mindig forrás mellé épülnek fel a pálos kolostorok, de nem pusztán azért, mert a vízre szükség van, ez is nagyon fontos, de itt ez a forrás egy kozmikus forrás megidézője. Mikor van a naptárban jóraforduló Pál névünnepe? A vízöntő havának legelején. Itt ugyanis egy energia típus jelenik meg, és a két Pál, a remete és az apostol, úgy tűnik ilyen kapcsolatban állnak egymással a magyar hagyományban! Remete szent Pálról a magyar pálos hagyomány olyat mond el, amit a nagy kanonizált legenda egyetlen helyen sem említ, pedig egyszerű és nagyon fontos meghatározás: Pál, amíg itt tartózkodik, addig a teste a földön jár, a lelke, pedig a csillagok között. Erre a meghatározásra, vagy erre az úton-járásra a magyar vallásnak van egy gyönyörû fogalma, a révülés: a testem itt van, a lelkem pedig a csillagok között jár, ott keresi saját hazáját. Végig égi hazáról, égi honról beszélnek és ezt csak a magyar pálos hagyomány mondja így. Mást is elmondanak az idevonatkozó pálos források: Pál vezérlő fejedelemként működik, állandóan úgy határozzák meg, hogy ő vezérel. Milyen minőség ez? A magyar pálos írások nem azt mondják, hogy remete, hanem azt, hogy Pál a vezérlő, ő vezérli a remeték lelkeit a csillagos égbolton és a hegyek belsejében, a barlangok járataiban. A kettő pedig azonos idő alatt történik. Pedig a thébai remete szent Pálnak magányában nincsenek tanítványai, nem vezet senkit, a másik Pál viszont a háttérben, akiről nem lehet tudni semmit, csak egyet: "elhagyta hazáját, elhagyta gazdagságát és kincseit". De a thébai remetére nem igaz, hogy elhagyta a hazáját. Ő csak saját városából egy kicsit kijjebb ment a sivatagba, a magányba, de a magyar pálosok egy olyan Pálról beszélnek, aki messze vándorolt, nagy utat tett meg, és mintha egy gyöngyhimnuszt hallanánk, mint mikor valaki nagy magasságból odahagyja atyai kincseit, égi hazáját és elmegy idegen országba, a távolba bujdosni és ott éldegél.

Végre megtörtént a csoda, Pál a pálmafa levelét félrehajtotta, egyszerre üdvözölték egymást, és anélkül, hogy bemutatkoztak volna, mindkettőjük nevén nevezte a másikat. Ez volt a tökéletes és csodálatos felismerés. Ezután elkezdtek beszélgetni, elmélkedni, és az egész napot istenes elmélkedésben töltötték. Valamikor a déli órákban, mikor már-már megéheztek, megjelent egy holló. Ez a holló - hogy ismerjük az előzményt - 60 teljes esztendőn keresztül, minden áldott nap hozott a csőrében egy fél kenyeret Pálnak. Ez úgy tűnik egyetlen embernek elegendő táplálék volt, legalábbis a legenda ezt fényesen bizonyítja. Igen ám, de most már ketten voltak. Megint megjelent a holló és most már nem egy kenyeret hozott. A holló hozott két darab kenyeret és ekkor megszólalt Pál: "lásd Antal, a Teremtő Isten gondoskodott rólunk, mert eddig, amíg egyedül voltam, minden egyes nap - és most figyeljünk fel arra, hogy ennél a pontnál megkezdődik az idő mérése - egy fél kenyeret kaptam". Mire elegendő akkor ez a fél kenyér minden áldott nap, ha nagy tettek akarok végrehajtani a világban? A nap egyik fele kimarad ebből. Ha nappal világos van, éjszaka pedig sötét, akkor ez azt jelenti, hogy a túlsó oldal, egy napi ritmuson belül, kenyér hiányában marad.

És miért fontos ez a kenyér? Gondoljunk az evangéliumra, mert ez valakinek a teste! S kiderül, hogy ez a kenyér most betölti a mindenség testét, ami jelen esetben azonos a magyarság, vagyis a nemzet testével. Tehát valamit ki kell majd tölteni, valamit, ami nem teljesedik ki évszázadokon keresztül, ami majd Hunyadi Mátyás idején ki fog egészülni, végleg és teljesen. Mert itt, bár eddig nem derült ki, de valahogy megpróbálunk eljutni Mátyáshoz, a hollóhoz, és a holló jelentéséhez.

Mátyást Corvinusnak nevezik, vajon miért? Nyilván nem azért, mert volt egy ilyen nevû római hős, ahogy Bonfini írja. Mivel üzen Szilágyi Erzsébet a rabságban lévő fiának? Szilágyi Erzsébet küldi a hollót. Mi van Mátyás címerében? A holló. Mi van a pálosok címerében? A holló. A kettő ugyanaz. Ugyanaz a holló volt. Vegyük észre, hogy a két monda itt találkozik. Elindul valamikor Krisztus utáni évszázadokban egy hatalmas, eleven, lüktető áramlat, ami 1458-ban Mátyás trónra lépésénél megtalálja saját párját.

Régészeti rejtélyek

2011-12-08T01:04:00.004+01:00

Napjaink történelem oktatásában (is) radikális reformokat lenne szükséges véghezvinni. Egyre több olyan részlet kerül napvilágra, amit a szakemberek nem tudnak megmagyarázni, így hát inkább letagadják, kétségbe vonják azokat. Amit pedig végképp nem lehet letagadni, azt egész egyszerűen elhallgatják. Hasonló a helyzet a földönkivűlieket illetően, vagy éppen a régészet területén is. Számos olyan kutatási eredmény kelt már szárnyra, amely határozottan igényli, hogy némely eddigi elképzelésünket alaposan megváltoztassuk a régmúlt embereiről. Etiópiában 5,8 millió éves emberi csontokat találtak, míg a Kenyában előkerült "Millenium Man" 6 millió éves, csakúgy, mint a csádi Dzsuráb-sivatagban fellelt koponyamaradvány. Más leletek arra szolgálnak bizonyságul, hogy már az őskorban is végeztek bonyolult koponyaműtéteket, melyeket a páciensek túl is éltek. De találtak olyan konzerválódott emberi hajat is, mely kora 12.000 év, azonban a DNS vizsgálatok során nem tudták besorolni egyetlen eddig ismert rasszba sem. Bőven lehetne még folytatni a sort, de most nézzük meg néhány különösen elgondolkodtató lelet történetét kicsit bővebben is.

Uráli domborzati kőlapok

A Pravda 2002. áprilisi számában lehetett olvasni Alexander Nyikolájevics Csuvirov - a Baskír Állami Egyetem alkalmazott fizika tanszék vezetőjének - nagyszerű felfedezéséről. A professzor 1999-ben Csandar falu közelében olyan többmillió éves kőlapot talált, amire ismeretlen technikával az Ural hegység háromdimenziós domborzati térképét gravírozták bele, gátakkal, csatornákkal együtt. A kőlap mérete 1,48 x 1,06 méter és 16 cm vastag. Háromféle kőzetréteget azonosítottak be rajta, melyeket külön lehetett felvinni. Az első egy dolomit réteg, a második domborzati rész diopszidüveg, míg a harmadik védőréteg egy néhány milliméteres kálciumporcelán. A megmunkálás mikéntje eddig teljesen tisztázatlan, ám mindenképpen a legmodernebb technikai eszközökkel kellett hogy elkészítsék. Több szakember is vizsgálta a leletet és egyöntetű véleményük szerint a térkép olyan pontos, hogy azt csak műholdkép segítségével lehetett elkészíteni. Csuvirov szerint a térkép pontosan megfelel annak a képnek, amilyen az uráli táj volt évmilliókkal ezelőtt. Szavait idézve: "Főként az egykori ufai kanyon döbbentett meg minket, amely egy évmilliókkal ezelőtti tektonikus törés a földkéregben Ufa és Sztyerlitamak között. Az idők során a föld ismét összezárult ezen a helyen - a mai Urshak folyó ágyában. Érdekes módon a kanyon egykori folyása pontosan van ábrázolva a térképen".

Ezen kívül ismeretlen eredetű írásjelek is találhatók a lapon, valamint két jelzőpontként szolgáló kagyló, melyek érdekessége, hogy az egyik egy olyan fajhoz tartozik, amely 50 millió évvel ezelőtt eltűnt, a másik pedig 120 millió évvel ezelőtt bukkant fel. Csuvirovék egy újabb riportban arról számoltak be, hogy tudomásuk van öt további hasonló kőlapról, melyek vélhetően az előző folytatásai, de még pénzügyi forrásokra van szükség a teljes feltárásukhoz.

Weissenhorni rovásírásos kőtáblák

Wolfgang Keck - aki később régész lett - még gyermekkorában kapott ajándékba kilenc különleges zsírkő táblát egy ismerősüktől, akik a bejárójukhoz rendelt kövek között találták azokat. A táblák érdekességei azok a rovásfeliratok, melyeket megvizsgálva a helyi régészük sehogyan sem tudott beazonosítani. A kövek később a Bajor Tudományos Akadémiához kerültek véleményezés végett, ám az eredmény több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt. Hans-Walther Roth vizsgálata szerint valószínűleg sírtáblácskák lehetnek a kövek, s a feliratok a halottak nevei. Ám az írásjelekkel kapcsolatban már nem tudott konkrétumokkal szolgálni, azonban az etruszk íráshoz hasonlónak tartják azokat. Hasonló volt a helyzet a franciaországi Weilerben, ahol kb. 3000 tárgy került napvilágra, sok közülük sajátságos írásjelekkel díszítve. Korukat Kr. e. 15.000 – 17.000 közé datálják, amikoris az eddigi felfogásunk szerint még nem is létezett írás! ...

Acambaroi dinoszaurusz szobrok

2002. februárjában különleges múzeum nyílt meg a Mexikóvároshoz közeli Acambaro városkában. Közel 200 ősamerikai kerámia tárgyat állítottak ki, melyek között számos dinoszaurusz ábrázolás látható, de vannak köztük olyan különös figurák is, melyek földönkivűli fajokra emlékeztetnek. Egyes dinoszauruszokon emberek lovagolnak, másokat asszonyok etetnek az ábrázolásokon. A leletek a new jersey-i Teledyne izotóplaboratórium C14-es vizsgálata szerint 6500 évesek, vagyis elvileg abban az időben még semmit sem tudhattak az emberek a dínókról. Ám ami még meghökkentőbb, hogy a kiállított szobrocskák csak egy töredékét képezik az egész leletanyagnak, hiszen több mint 33.000 darab vár még vizsgálatra a múzeum pincéjében.

Az anau-i pecsét

Fred Hiebert, a Pennsylvaniai Egyetem professzora egy több, mint 4000 éves kőpecsétet talált 2000. májusában, egy ősrégi épület romjai között, a türkmenisztáni Ashabadban, ahol egykor Anau városa állt. Egy igen magasan fejlett kultúra kellett, hogy legyen, aki ilyen pecsétet használt. Ezt támasztják alá a kőpecséten található vésett írásjelek is. Egyes kutatók szerint ezek leginkább a kínai Han-dinasztia írásjeleihez hasonlítanak, ez azonban csak Kr. e. 200 körül alakult ki, tehát mintegy kétezer évvel később. Dr. Clyde A. Winters azonban megjelentetett egy cikket a New York Times magazinban azzal, hogy neki sikerült megfejtenie az írást. A nyolcvanas években ugyanis az indus-völgyi írást tanulmányozta, s véleménye szerint a pecsét harappai betűit a dravida nyelv segítségével el lehet olvasni. Mivel a harappaiak jobbról balra és fentről lefelé írtak, az elméletével az alábbi megoldásra jutott (az eredeti angol szöveg a mérvadó, a mellé írt magyar szöveg csak durva fordítás):

Papa ka tutu I

Papa: distribute God’s mercy - árasszd szét Isten könyörületességed

Ka: balance, to preserve, shelter, watch, guard; protector - egyensúly, megtartani, menedék, őrködés, oltalmazó

Tutu: abundant virtue; abundant purity; purity and immaculateness - bőséges erényesség, gazdag erkölcsösség, tisztaság és makulátlanság

I: thou, you; permit it; to let; give (it) – te magad, te, engedd meg, add meg

A fordítás:

Árasszd szét könyörületességedet Isten (és) oltalmazz (oltalmazd a te szolgádat), és adj erényességet és tisztaságot.

Ha valóban ez a szöveg jelentése, akkor igencsak el kell gondolkodnunk e 4000 évvel ezelőtti kultúra fejlettségén!

Göbekli Tepe temploma

A mai Dél-Törökország egyik magaslatán, nemrég egy 11 ezer évvel ezelőtti templom-építményt tártak fel, azaz egy olyan időből származik, mikor az utolsó jégkorszak éppen véget ért. Több tucat, 6 méteres T-alakú mészkőoszlop emelkedik az ég felé, néhányuk súlya eléri az 50 tonnát. A monumentális építmény falmaradványait különböző állatfajok domborműve díszíti.

De vajon kik építették - azok a történelem órai ismereteink szerinti halászó, vadászó, gyűjtögető ősemberek, akik még a földművelést sem ismerték?

Perui csillagkapu

Peruban, a Titicaca-tó melletti Puna városától 35 km-re rejtőzik egy fantasztikus monolitikus építmény, melyet a helyiek úgy neveznek, hogy "Puerta de Hayu Marca". Ez a 16 méter hosszú és 6,5 méter magas sziklakapu még a régészek között sem igazán ismert, pedig a helyiek igen érdekes dolgokat mesélnek vele kapcsolatban. Luis Delgado Mamani, ottani idegenvezető a következőket mondta el: "Amikor először láttam az objektumot, nem tudtam elhinni. Hosszú évek óta álmodtam egy hasonló dologról, álmaimban azonban a kapuhoz vezető út vörös márvánnyal volt kirakva, a két szélén szobrok sorakoztak. Világoskék fény áradt ki belőle és egy alagútszerű bejáratra lehetett látni. Így amikor rátaláltam a kapura, isteni kinyilatkoztatásként éltem azt meg."

De Mamani víziója nem a semmiből ered, hiszen él egy régi legenda a helyről, abból az időből, amikor a spanyol konkvisztádorok meghódították Perut és elrabolták az indiánok aranyát. Az indiánok elbeszélése szerint egyedül csak a Mu kontinensen lévő "hét fénysugár templom" inka papjának sikerült a menekülés. A kapu előtt elővett egy aranykorongot - a kulcsot a hét fénysugár isteneihez -, amely nyomban kinyitotta azt. A korongot a meghökkent sorstársai kezébe nyomta és örökre eltűnt a titokzatos kapun keresztül. Az indiánok még azt is beszélik, hogy a kapu az a hely, amelyen át az istenek egy napon majd visszatérnek.

Mint helyi véleményeket, tekinthetnénk elfogultaknak is, ámde mások is beszámoltak itt a kapunál csodás látomásokról. Például Andrea Mikana-Pinkham, a Solana-Tours utaskísérője a következőket mesélte: "Önkívületbe estem és világos fény világlott bennem". Fejétől a lábáig szeretet hatotta át, és furcsa hangok beszéltek hozzá. Az amerikai Heiler Jerry Wills állítása szerint ahogyan ott térdelt, elvesztette a tér-idő érzékét, sőt egy pillanatra el is tűnt.

Ennyi ember talán mégsem tévedhet egyszerre - ám a helyet a kutatók ezidáig még nagy ívben elkerülték.

Forrás: www.arvisura.van.hu

Ley-vonalak

2011-12-07T23:17:00.000+01:00

A Földünknek, akárcsak az élőlényeknek, megvan a maga "érrendszere". Csak míg az élőlények ereiben vér folyik, addig szülőbolygónk megfelelő áramlási rendszerében energia. A globális léptékű energia-áramlási rendszer feltérképezésében Sunderson - amerikai, valamint Nyikolaj Goncsarov szovjet kutató tette meg az első lépést.. Sikerült ugyanis felismerniük a rendszer geometriáját. Miután felismerésüket magán a földgömbön ábrázolták, 12 szabályos ötszögből és 20 szabályos háromszögből álló elrendezést kaptak. Amikor munkájuknak nekifogtak, igazából nem ilyesfajta rendszert kerestek, pusztán a Föld különleges pontjait kívánták feltérképezni, nagy léptékben. Olyan különleges pontokat, ahol hajók, repülők tűntek el, úgymond tehát a "végzetes térségeket" azonosítottak be, mint amilyen pl. a Bermuda-háromszög, az Ördög-tenger, vagy az Afar-háromszög. Munkájukat folytatván, az egyes "végzetes térségek" mellett, feljegyezték a földmágnesesség rendellenességeinek, a szélsőséges légköri nyomásváltozásoknak, a legpusztítóbb szélviharoknak a megjelenési helyeit, a jellegzetes egyirányú légáramlásokat, az ásványi kincsek leggazdagabb lelőhelyeit, az óceánok mélyén húzódó hegygerinceket és begyűrődéseket, a vulkánikus tevékenységről és földmozgásokról legismertebb pontokat, az óceánok áramlatainak gigantikus méretű örvényeit, sőt, még a madarak legfontosabb telelőhelyeit is.

A régmúlt legfontosabb színhelyei ugyancsak e geometriai rendszer csomópontjaiban találhatók: Egyiptom, az Indus-völgyi civilizáció, Észak-Mongólia, Írország, Húsvét-szigetek, az ősi Peru, stb.

A Föld "végzetes helyeit" megfigyelve azt tapasztaljuk, hogy az őket övező misztikumot nyugodtan félretehetjük, a térképen adódó hálózati pontok ugyanis éppenséggel a legnagyobb mágneses anomáliákat jelzik, napkitörésekkor itt fejlődnek ki a legerősebb mágneses viharok. Ugyancsak ezeken a helyeken a legerősebbek a hurrikánok és a tengeri örvények. Mind-mind igen fontos tényező az ember-alkotta szerkezetek "eltűnésére". A Földünkre borított háló azonban egyes, földtani és/vagy egyéb jelentőséggel bíró helyszíneket nem jelöl. Talán a rendszert még tovább kellene finomítani. Ehhez természetesen sokkal jobban meg kell ismerni annak működését.

A Ley-vonalak rendszere

A teljes szülőbolygónkat behálózó energiarendszernek megvannak a jóval kisebb léptékű, de számunkra nem kevésbé érdekes "helyi" változatai is. Alfred Watkins munkássága nyomán ezek az energia-áramlási csatornák kapták a Ley-vonalak elnevezést. A vonalak mentén elhelyezett ingókövek nemcsak iránymutatóként szolgáltak, hanem energia-fókuszáló szerepük is volt, hiszen pl. a pákozdi Pogánykő közelben 12, különböző erősségű Ley-vonal találkozik. Meghatározott helyeken "gyógyító-köveket" állítottak fel tízezernél is messze több évvel ezelőtt élt őseink.

Egyes megalitikus emlékhelyekről, mint amilyen pl. a Nagy-Britanniában található Moel Ty Uchaf, azt tartják, hogy gyógyító energia áramlik bennük, ám a felállított kövek villámokat és mennydörgést is képesek előidézni, sőt, időnként állítólag odébb vándorolnak. A köveket megérintve az emberek egy része bizsergést, olykor áramütést érez. E jelenségről elsőként Dion Fortune tett említést 1936-ban. A szent helyeket "energiaközpontoknak" nevezte. Arthur Lawton 1939-ben megjelent könyvében felismerte a kapcsolatot az ősi emberek által elhelyezett építmények és a kozmosz között. ...

Egyesek szerint a kőépítmények csak jelzik az energia-központokat, míg mások szerint konkrétan beavatkoznak az energia-áramlási rendszerbe, pl. különböző összetételű és formájú kőzetek, kristályok felhasználásával. Az egyes energiaáramok polaritását befolyásolják a holdfázisok, valamint a kozmikus hatások is. A kristályok segítségével az energia-áramlatok eltéríthetők, esetleg időlegesen kikapcsolhatók. A Kőkorszaki emlékhely, Moel Ty Uchaf, nemcsak erről híres. 1974 telén ugyanis a közvetlen közelében zuhant le egy repülő csészealj. A közeli Llandrillo-ban élő szemtanúk elmondták, hogy erős robbanást, majd azt követően morajlást hallottak, mindeközben erős fényű, narancssárga színű tűzgömb jelent meg a hegyek felett. A hegyi utat napokra lezárta a Királyi Légierő, szakértői ufókutatókkal együtt közösen vizsgálták ki az eseményt. A pásztoroknak a védelmi minisztérium képviselő személyesen tiltották meg, hogy nyájaikat a kérdéses területre tereljék.

Nekünk magyaroknak is megvannak természetesen a magunk "gyógyító helyei", ezek közül talán a leghíresebb, folyamatosan a legtöbb embert vonzó, a tápiószentmártoni Attila-domb. Az Attila domb a Kincsem Lovaspark területén fekszik. A terület a múlt század elejéig a Blaskovich nemesi család birtoka volt, itt nevelkedett a verhetetlen csodakanca, Kincsem is. Emlékére 1999-ben múzeum nyílt a Lovasparkban. Gróf Blaskovich Ernő, Priscos Rhetor korabeli leírása alapján valószínűsítette, hogy hajdanán itt állhatott Attila fapalotája, ezért ásatásokat kezdett a területen. Ennek köszönhetően 1924-ben itt találták meg a legjelentősebb szkíta kori leletünket, az Aranyszarvast, mely jelenleg a Nemzeti Múzeum féltett kincse. Ezen kívül számos új-kőkori, réz-, bronz-, vas-, szarmata-, avar- és Árpád-kori használati és dísztárgy került a felszínre. Ez azt támasztja alá, hogy esetleg, a terület jótékony hatását is felismerve, már Kr.e. 4-5000 évvel ezelőtt is éltek itt emberek. A hely régészeti védettséget élvez, mert a terület teljes feltárása még nem történt meg. Jelenleg itt lótenyésztés folyik, valamint a Kincsem Lovaspark SE fogathajtó és díjugrató versenyzőinek felkészülése. Természetesen a Parkba látogatók is kipróbálhatják a lovaglást, kocsikázást. Egy könnyű sétára található az őshonos állatok parkja, ahol a jellegzetes szikes ősgyepen szürke marha gulya legel és megtekinthetőek a mangalicák, rackajuhok, szamarak és őshonos lábasjószágok.

Ma már köztudott, hogy minden betegség egyfajta energiahiányos állapot következménye. Az itt tapasztalható sugárzás segít helyreállítani és megőrizni a testi, lelki egyensúlyt. Az egész szervezetben harmonizálja az energia áramlását, tehát nem csupán egy szervre hat, hanem az egész szervezetre. Az alapvető működést segíti, öngyógyító folyamatokat indít be. Valakinek már egy alkalom is elég, másoknak a hely kúra-szerű felkeresése javallott. Az első, amit érezhetünk, az energia megtapasztalása. Kézen, lábon, egész testen bizsergés, melegség, vagy éppenséggel hidegség érezhető. Ám mindezt nem mindenki érzi és a különböző megnyilvánulások megtapasztalásának hiánya nem akadálya a gyógyító folyamatok beindulásának. Meditatív, révületi állapot kedvezően befolyásolja a kívánt hatás elérését. Nem tudni, kinél, milyen betegségnél és milyen változások indulnak be. A tudományos adatgyűjtés és az adatok feldolgozása jelenleg is folyik. Ha sikerülne megismerni a hatásmechanizmus hogyanját és mikéntjét, az orvoslás tudománya sokat kamatoztathatna belőle.

Az eddigi legátfogóbb vizsgálat földünk energia-áramlatainak felkutatására az 1977-ben, Paul Devereux kezdeményezésére Angliában meghirdetett Dragon-Project, azaz Sárkány-terv volt. A felhívást tíz éven át tartó, olykor rendkívül nehéz körülmények között végzett, ám hihetetlenül alapos és minden részletre kiterjedő munka követte. A kutatók két csoportra oszlottak. Egyikük szigorúan, a tudomány által elfogadott eszközökkel mért, míg a másik csoport parapszichológiai eljárásokat használt. Figyelmüket elsősorban a Rollright-kövekre összpontosították. Rögtön megadta a kutatás alaphangját a teljesen ismeretlen természetű rádiójelek érzékelése. Emellett folyamatosan jelzett a Geiger-Müller számláló is. A térségben az ultrahang-tartományt is monitorozták. Ugyanis évekkel korábban felfigyeltek már kutatók a Ley-vonalak felől érkező szokatlan ultrahang-jelekre. Néhány különleges adottságú ember hallotta is ezeket. Hallotta "énekelni" a köveket. Most mindezt sikerült igazolni is. Pirkadat előtt észlelték a legerősebb kilengéseket, Napfelkelte után a jelek fokozatosan gyengültek, majd elhaltak. Olykor napokon át nem történt semmi változás, legfeljebb éjszakánként rezdült meg egyszer-kétszer a mutató.

A megfigyeléseket úgy összegezték, hogy a holdfázisok, valamint a napfoltok száma valamiképpen hatást gyakorol a térségben elhelyezett kövek környékén tapasztalt ultrahang-kibocsátásra. A jelenség hatásmechanizmusa sajnos teljes mértékben ismeretlen. Viszont egy dologban tisztábban láthatunk, ugyanis a megfigyelés következményeképpen most már biztosak lehetünk abban, hogy az érzékeny fülű utazókkal nem a képzeletük játszott, amikor "éneklő kövekről" beszéltek. A Rollright kövek védettek, és közülük is fokozottan védett a a King Stone - azaz a Király Kő.

Ha a kövek képesek ultrahangokat kibocsátani, már pedig minden erre vall, akkor ez, az átlagos emberi fül számára nem hallható hangrezgés, fókuszálható, megfelelően elhelyezett kövekkel, ily módon elősegíthető az emberi szövetek regenerálódása - amennyiben az illetőt a megfelelő helyre állítjuk. Magvak csírázása is felgyorsítható ultrahang segítségével. Nem kizárt, hogy bizonyos termékenységi "rítusokat" nagyon is konkrét céllal és konkrét helyeken végeztek, nem is beszélve a rendkívüli precizitással megválasztott időpontról és körülményekről.

A Sárkány-terv kissé átformálódva, de 1991-től folyamatosan zajlik. Önkéntesek alszanak a köveken, illetve a kövek közvetlen környékén, miközben tudósok azt próbálják kideríteni, van-e bármiféle köze a jelen lévő sugárzásoknak az emberi tudat- és tudatalatti működésére. Arra is kíváncsiak, vajon jelentkeznek-e olyan álmok, látomások, melyek az energia-központokban megfigyelhetők.

Magyarországi Ley-vonalak

Mások példáját követve, az 1990-es évek elején megpróbáltuk felderíteni a magyarországi Ley-vonal rendszert, megkeresni a hazánkban legjellemzőbb energia-központokat. Álláspontunk szerint, mivel az energia-ösvények az egész világra kiterjedő hálózatot alkotnak, akkor ennek a hálózatnak szükségképpen Hazánkban is vannak elemei. Olyan helyeket kerestünk elsősorban, melyek valamilyen "csodálatos esemény" kapcsán híressé váltak, és a katolikus egyház jelentős búcsújáró helyei közt tartja számon, de ugyanilyen alapossággal kerestük a "jelenési helyeket", látomások helyeit, de gyógyforrások, különleges ikonok, szentképek, olykor "szent" források helyeit. Ahogy egyre-másra gyűltek térképünkön a különböző "szent helyeket" jelölő pontok, úgy vált mindinkább felismerhetővé az a rendszer, melyet alkotnak. Több száz kilométeren át vezető nyílegyenes vonalak, több tucat kilométeres sugarú körívek bukkantak fel. Nem hittünk a szemünknek!

Az ország egyik legnagyobb erővonal-csomópontja látható itt, Csobánka közvetlen közelében, a Pilisben.

Amikor megérezzük egy hegy vagy egy folyó energiáját, tulajdonképpen a hely Angyalával kerülünk kapcsolatba. A földnek vannak energetikai központjai, amelyekhez az emberek ösztönösen vonzódnak, ott békéssé válnak és megnyugszanak. Ezeken a helyeken a természet még érintetlen, és a hely szépsége mindenkiben áhítatos érzéseket ébreszt. A Pilisi hegy látogatása számomra mindig nagy élmény, boldogok kiknek lehetőségük van feltöltődni Földünk eme különleges pontján. A legtöbbször a. megfigyeléseink alapján sok fényes entitás figyeli az oda látogatókat és védelmezi a helyet. Köztudott, hogy Pilis a föld szív csakrája. Mint olyan igen jelentős szerepet játszik a föld spirituális átváltoztatásában mivel, mint tudjuk, és analogikusan értelmezzük, szív csakra vagy ebben a helyzetben Pilis az a hely, amely összeköti a spirituális és fizikai síkokat, vagyis összekötő híd a föld és ég között, azaz dimenziókapu. Azok, akik egy kicsit is belemélyedtek a csakra-tanba azon belül, pedig a szív csakra jelentőségébe világosan meg fogják érteni mélyebb vonatkozásait. Egy rendkívüli szakrális hely, egy valódi és hatalmas kincs, a magyarok öröksége, hagyatéka, ami felelősséggel is jár. Mind azok, akik a fény szolgálatában kötelezték el magukat kötelességük ennek a helynek a megismerése és őrzése. Több száz évig a hatalmon lévő emberek megpróbálták minden eszközzel kitörölni a magyarokból ennek a helynek a fontosságát. Pilis energetikai állapota az egész földre kihat ezért globális jelentőségű, pláne a mostani időkben. Ezt mindenkinek, aki csak egy kicsit is felébredt ebben az országban tudnia kell. És, hogy még világosabbá tegyem egy kicsit, részletekbe bocsátkozom, hogy tisztábban lássuk ennek komolyságát. Pilis egyike azoknak a nagy szakrális központoknak, mint: Gízai Nagy Piramis, Uluru hegye Ausztráliában, Machu Picchu Peruban, angliai Glastonburyban lévő Tor, hogy csak néhányat soroljak föl. Összeköttetésben van az összes nagy jelentőségű energetikai központtal a Földön. A pilisi hegy belsejében futnak össze a ley-vonalak (pozitív földsugárzások) az isteni igazság tüzének a kiáramlásai, melyek mint egy energetikai háló körbe ölelik a földet. Ezeken a helyeken az isteni energiák sokkal erősebbek, emberek és szellemi lények könnyebben teremthetnek kapcsolatot egymással. Nyitottabbá tesznek minket a látomásokra, égi üzenetekre, ha itt kérünk, imádkozunk az Istenhez az olyan, mintha hangszóróból kiáltanánk felé, mindent felerősít. A dimenzió kapun keresztül az univerzum fényét és szeretetét sugározhatjuk, és magunkba fogathatjuk. De mint ahogy a fénylények, úgy a kevésbé fényes energiák is átáramolhatnak ezeken, a kapukon, ha az emberekben sok a negatívvitás, harag, gyűlölet akkor ezek felerősödnek és bevonzzák az univerzumból a hasonlót. Régen a Pilist és környékét elzártan tartották a hívatlanoknak tilos volt a bejárás. A királyok és a szellemi vezetők, papok helye volt ez, ahol eldőlt az ország sorsa. Ezeken a helyeken a szentség tiszteletével kell látogatnunk, szeretetet és fényt kell vinnünk, hogy általunk megnyíljanak az isteni kapuk. Van még egy titok, amit megosztok, a Pilisi hegy belsejében van egy barlang amelyet csak intuitíven, szellemi vezetéssel találhatunk meg. Ott létezik egy olyan titkos kamra, szentély amelyben az úgynevezett Nap-tükör van elrejtve, ezen keresztül áramlanak be azok a kódok amelyek összekapcsolnak minket a legmagasabb céljainkkal, isteni minőségünkkel, életünket beteljesítő erőkkel és azokkal a Mesteri csoportokkal akik a szellemi utunkat felügyelik. Mivel a hegy belseje csak beavatottaknak megközelíthető, ezért annyit tehetünk, hogy a Pilisben járva tudjuk, hogy misztikus világba kerültünk, megszentelve ezzel spirituális utunkat és céljainkat.

Közel hasonló jelentőségű csomópont található Gyulán és Lentiben. Ezek a helyek sok szempontból kitüntetettek.

A fő égtájakkal egybeeső, ezért "fő" vonalnak tekintett egyenesek meghúzása után néhány mellékvonal is előbukkant. Igazából csak ekkor mutatkozott meg az összefüggés a vonalrendszer és az ingókövek, illetve a kunhalomként (más vidékeken kurgán, mound, stb. néven) ismert dombok között. Ugyanis kiderült, hogy ezek az olykor több mint tízezer évvel ezelőtt, mesterségesen emelt halmok olyan rendszert alkotnak, amely pontosan beillik a korábban említett fővonalak rendszerébe. Ráadásul, amikor a vonalakat meghosszabbítottuk a környező országok felé, azt tapasztaltuk, hogy azok gyakorlatilag tökéletesen egybeesnek a Daniken és mások kutatásai alapján feltárt egyenesekkel. Pl. az egyik Dánián és Németországon áthaladó vonal áthalad a csobánkai szentkúton, Petőfiszállás-Szentkúton, a szegedi Dómon, valamint és az ókori jóshelyen Delphoin is. A kérdéseket mi is feltettük: Mi ez? És mi ennek az egésznek az értelme? Mindez a véletlen műve lenne csupán?

Magyarország legjelentősebb "energia-központja" Csobánka. Négy Fő Ley-vonal metszi itt egymást. A településhatárában, egy domboldalon fakadó forrás már hosszú évszázadok óta ismert gyógyító hatásáról. A Pilis-hegység déli peremén lévő község Pest megyéhez tartozik. Szerbek alapították a XVII. század végén, német és szlovák lakosságát a XVIII. század folyamán nyerte. A Szentkút eredetileg az ortodox szerbek búcsújáró helye volt, katolikus kultusza későbbi és német eredetű. A hely legendája szerint 1842-ben a Pilis erdőségében egy nyáját legeltető pásztornak megjelent Mária egy forrás miatt mocsaras helyen. A látomás után a falusiak ivásra és mosakodásra használták a forrás vizét, s a víztől többen csodálatos módon meggyógyultak. A legenda egy másik változata szerint a favágók kivágtak egy fát, amelyen egy Mária-kép függött. A fa vérezni kezdett, s ennek hatására kezdődtek meg a búcsújárások. Akárhogy is, a forrásnak már a Mária-jelenés előtt, a XIX. század elején gyógyító híre volt: Lázkutacska, volt a neve. A jelenés után kapta a Máriakút, Szentkút nevet. A zarándokok ma is felkeresik a forrást, vizéből isznak, fájó tagjaikat, főleg szemüket mosogatják. Ezután a környező fákra, bokrokra akasztják kötéseiket, rongyaikat, ezzel is jelezve az elért vagy kívánt gyógyulást. A múlt század közepén egy budai és egy pesti német asszony kápolnát építtetett a forrásnál, amit Sarlós Boldogasszony ünnepén áldottak meg. A nyitott forrás fölé századunk elején lourdes-i barlangot emeltek, amelybe hamarosan sok hálatábla került az első világháborús katonákért. Itt áll a szerbek keresztje is. Ezen egykor Illés próféta képe volt látható, akinek ünnepén szívesen látogattak ide.

A Csobánkán és Budapesten áthaladó, majd Delphoit is metsző vonal következő állomása Petőfiszállást-Szentkút. Az egyetlen nagy-alföldi, artézi forrás helye. Szintén ismert búcsújáró hely.

Az egykori Ferencszállás a XIII. században Magyarországra beköltözött kunok települése volt a Kiskunság területén. A templommal rendelkező falu életét a török hódítás törte meg. Lakói a portyázó török-tatár hadaktól nagyobb biztonságot jelentő Kecskemétre költöztek be. A falu határa hosszú ideig Kecskemét és más kun, jász települések legelője volt. 1745-ben a jászkunok önmegváltásakor a puszta területét Kiskunfélegyháza váltotta magához. A legenda szerint 1791-et írtak, amikor egy pásztor, nyáját az éjszakai órán is legeltetvén egy ismeretlen forrásra bukkant, amelynek vizében Mária nagy fénnyel tündöklő alakját pillantotta meg. A hír gyorsan elterjedt a környéken és sokan jöttek a forráskúthoz csodát látni, vizéből pedig az otthonmaradt hozzátartozóknak vinni. A hagyomány ezt a csodát azzal magyarázta, hogy a falu papja a betörő törökök elől az Oltáriszentséget a templom előtti forráskútba rejtette. Az 1700-as évek végén, mondja egy másik legenda, egy béna koldus jött a Szentkúthoz. Megmosakodott vizében, s a lába meggyógyult. Mankóit leszúrta a földbe, amelyek kihajtottak és terebélyes fává nőttek. E fákat később a búcsúsok szilánkonként elhordták. A meginduló búcsújárás hatására a kiskunfélegyházi tanács a helyszínen egy kőkeresztet emeltetett. A zarándoklatokat azonban 1793-ban a váci püspöki hatóság betiltotta. Ennek hatására a város elrendelte a forrás betömését. Egy tanyai ember, akinek a földjén a búcsúsok a friss vetést sokszor letiporták, trágyával tömte el a víz útját. Ám a víz a piszkot kihányta, s még nagyobb erővel tört föl. Ezt égi intésnek tekintették, s ettől kezdve senki sem mert a forráshoz nyúlni. Körülkerítették, védőtetőt emeltek föléje és különösen Pünkösdkor és Kisasszony napkor (szeptember 8.) nagyon sokan látogatták.

A Ley-vonalak mibenléte

Már korábban is használtunk különböző típusú sugárzásmérőket repülő csészealjak leszállási nyomainak, valamint gabonaköröknek vizsgálatára. Az eredeti (vagyis nem ember által elkészített) nyomok mindig fokozott háttérsugárzást mutattak, mely sugárzásnak sem keletkezését, pontos viselkedési módját, sem pedig minden egyes összetevőjét nem ismerjük pontosan, ám tulajdonságaiban annyira jellegzetes, hogy egyértelműen megkülönböztethető, és a rendelkezésre álló fizikai ismeretek alapján ilyen típusú sugárzás sem mesterséges, sem természetes keletkezéséről nem tudunk. A sugárzásmérőkkel aránylag pontosan fel tudtuk deríteni ezeket a különleges tartományokat. A műszerek elektromágneses - mikrohullámú, infravörös és ultraibolya, valamint alfa, béta és gamma tartományban dolgoztak. A Ley-vonalak szélessége olykor a 20 métert (!) is elérte, a jellemző érték ennek a számnak a tizedrésze körül volt, de egész keskeny vonalakkal is találkoztunk.

A vonalak mentén elektromos töltésáramlást is kimutattunk, ami jó magyarázat lehet a gyógyforrások kialakulására. Ugyanis, a töltések folyamatos jelenléte miatt a kőzetek tulajdonságai a piezoelektromos-hatás miatt megváltoznak, emellett, a felfakadó forrás ionösszetételében is bekövetkezhetnek változások, emiatt a víz gyógyvízzé válhat, révén egyes beteg sejtek nem tudják elviselni a normális vízétől eltérő ionösszetételt.

A piezoelektromos-hatást érhetjük tetten a kőzetek összenyomódásakor is, pl. geológiai törésvonalak mentén. Ilyen helyeken a kőzetek szilárdsága és vezetőképessége megváltozik. A törésvonalak mentén könnyebben fakadnak források, az előtörő víz minőségére pedig hatással vannak a környező kőzetek, azok fizikai, illetve elektromos tulajdonságai. Mindezek megváltoztathatják a víz fizikai, de kémiai tulajdonságait is. Így születnek a gyógyvizek.

A síkvidékeken a dombok, a hegyes vidékeken az ingókövek, ménhírek jelzik, a vonalak haladási irányát, egyben gyakran erősítőkként is működnek. Nem feltétlen minden domb és minden ingókő, hiszen azoknak csillagászati, temetkezési és egyéb szerepük is volt. Bár, a két rendszert olykor lehetetlen szétválasztani.

A mérésekből az derült ki, hogy a Ley-vonalak rendszere szorosan összefügg a földmágneses térrel, annak mintegy felszíni megjelenése. Habár a naptevékenység, a földmágneses viselkedések olykor gyorsan változnak (a vonalak energiatartalma is igen széles határok közt ingadozik, még az időjárás, napállás, holdállás hatására is!), a fővonalak helye hosszútávon megmarad, miközben egyes kisebb energiájú alhálózatok időlegesen megszűnhetnek, illetve újra kialakulhatnak. Ha a fővonalak megmaradnak - márpedig így tesznek - akkor felfoghatók állóhullámokként, a fővonalak ráadásul egyfajta minimál-potenciálfelületet is alkotnak, hiszen függőleges kiterjedésük is van (hasonlóan a szappanbuborékokat egymástól elválasztó síkokhoz), levonható tehát a következtetés: a Ley-vonalak nem mások, mint a földmágneses tér földfelszínen tükröződő alakzatainak minimál-potenciálfelületei.

Mindezek mellett, a Ley-vonalak gyakorlatilag egybeesnek a legfontosabb geológiai törésvonalakkal is. A geológiai törésvonalak pedig igen sok furcsa jelenséget produkálnak önmagukban is. Leginkább fényjelenségeket. A dolog érdekessége az, hogy az legtöbb fényjelenséget "Szűz Máriaként" azonosítják. Ennek miértje nem ismert még. A törésvonalakkal való egybeesés természetesen fokozza a piezoelektromos hatást is, sok esetben egyenesen kiváltója ezeknek.

A Ley-vonalak többszörös kereszteződése az emberi tudatra gyakorolt hatást is fokozza. Nem véletlen, hogy pontosan ilyen helyeken mentek fel táltosaink a hegyekre révületbe esni, azaz belelátni a jövőbe. Pontosan tudták, hogy ezeken a helyeken, megfelelő technikát alkalmazva, igenis bele lehet látni a jövőbe. Sőt, a többi táltossal is kapcsolatba tudtak lépni. Meg még sok mindenki mással.

Az sem véletlen, hogy a Föld leghatalmasabb építményei szintén ilyen pontokon, vagy közvetlen közelükben találhatók. Mint pl. az egyiptomi nagy piramisok (azaz peremesek). Ezek a vonalak ugyanis a már tárgyalt hatások mellett további furcsasággal rendelkeznek: anyagszállításra is felhasználhatók! Ha pl. egy szállítandó kő felszínét elektrosztatikusan feltöltik, a kő szépen végiglebeg célállomásáig, ahol azután csak be kell illeszteni a pontos helyére. Nem ismert a pontos mechanizmus, miként hajtották ezt végre. De azt biztosan tudjuk, hogy Merlin pontosan ezzel a módszerrel építette Camelot várát.

"Ti vagytok a mi katedrálisaink" - Illyés Gyula nevezte így a kunhalmokat, az Alföldnek ezeket a sajátos tájképi elemeit. Az egykor vízjárta síkság jellemző földpiramisai Győrffy István, a honi néprajztudomány jeles képviselője szerint "olyan 5-20 méter magas, 20-50 méter átmérőjű, kúp vagy félgömb alakú képződmények, amelyek legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terültek el. A legvalószínűbbnek az tetszik, hogy a kunhalmok többségét a honfoglalás előtt itt élő népek temetkezési és őrhelyéül hozták létre, s a későbbi időben ezek lettek a "vigyázóhalmok" és a "határhalmok".

A többszörös Ley-vonal kereszteződésekben impulzus-mágnesestér van jelen. Ráadásul ez a tér asszimetrikus és a felharmonikusok igen nagy frekvenciákon rezegnek. Lásd Rollright. Az így létrejött tér nemcsak az agyra és a viselkedésre hat (jelenések, parajelenségek, stb.), hanem magának a térnek a szerkezetére is. Ilyen helyeken - adott időpontokban - nyílik meg az időkapu, tárul fel a jövő vagy a múlt. Ha ezt figyelembe vesszük, mindjárt érthetővé válik, miért azokon a helyeken épültek jósdák, ahol.

Mindezeken túl térkapu is megnyílhat, vagyis, ha valaki ismeri ezen helyek titkát, a működési mechanizmusát, azaz a fizikáját, akkor az illető a tér egy másik pontján is meg tud jelenni, esetleg egy párhuzamos világban is. A sok-sok eltűnés mögött esetleg ilyen „spontán” bekövetkezett jelenség is állhat. Egyben magyarázatot kaphatunk bizonyos "égből pottyant" állatok felbukkanására is.

Az idő- és térkapuk helyes használatával a természet szinte korlátlan uraivá válhatunk. Jelenleg azonban erre abszolút alkalmatlanok vagyunk…

Mennyire hiteles a Biblia?

2011-12-07T21:56:00.000+01:00

Vajon igazuk van a keresztényeknek, tényleg a Bibliában vannak az első elbeszélések a világ keletkezéséről? Egy biztos, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tényt, hogy a sumérok már ezer évvel korábban leírták a Szentírásban található történeteket, az egyiptomi vallásban megtalálhatók azok az elemek, történések, amelyek az Ószövetségben…

Több millió keresztény hívő napjainkban is meggyőződéssel vallja, hogy a világ keletkezéséről szóló első elbeszélések a Bibliában találhatók. Pedig ma már bizonyosan tudható, hogy az Ószövetség legrégibb részeit sem írhatták korábban a Krisztus előtti első évezrednél, miközben például a legtöbb sumer írásos emlék ennél az időponttól legalább ezer évvel korábban keletkezett. Ráadásul a sumer szövegek számos elbeszélése szinte szóról szóra megegyezik a bibliai legendákkal. A sumerok megírták a világ teremtésének történetét, a bűnbeesését, a vízözönét, de még a tízparancsolatét is, csak éppen nem a zsidók szemszögéből, hiszen Isten választott népe akkoriban még nem is létezett…

A zsidó és keresztény hagyományok szerint a világ teremtéséről Mózes első könyvéből értesülhetünk. Ezt tartják hiteles forrásnak, mivel ezt maga Isten sugalmazta Mózesnek, kiválasztott népe vezetőjének, a prófétának. De vajon bizonyítható a Biblia hitelessége, az, hogy a benne foglalt történeteket korábban egyetlen más nép mitológiája sem ismerte? Ellenkező esetben ugyanis tudható, hogy Isten első prófétái nem a zsidók közül kerültek ki, ami egyben azt is jelenti, hogy nem a zsidók voltak a kiválasztott nép, ők csak átvették valaki másnak a hagyományait, lemásolták egy másik nép mitológiáját (amire később is akadt példa az emberiség történelme során). Más szóval: mégsem a Biblia az isteni igazság egyedüli forrása.

Ma már tudjuk, hogy történelmi hitelesség szempontjából az Ószövetségben leírtak aligha állják meg helyüket. A legtöbb eseményt nem támasztják alá régészeti, történeti bizonyítékok, vagy ha mégis találtak nyomokat a tudósok, akkor azok a nyomok más korból és más néptől erednek. Ezt már a keresztény egyházak sem tudják tagadni. A Vatikán teológusa, Norbert Lachwin híres tanulmányában ismerte el, hogy az Ószövetség ideje előtt is éltek próféták, akik Isten üzenetét közvetítették az emberiségnek, és a hittudomány hibát követett el, amikor nem foglalkozott az Ábrahám előtti idők emberének Istennel való kapcsolatával. Ez a megállapítás nyílt bevallása annak, hogy a Bibliában leírtak egy jóval ősibb mitológián alapulnak; egy másik, talán már elpusztult civilizáció emlékeit mesélik újra. Erre utal az is, hogy az Ószövetség nem a zsidó vallás, hanem az egész világ története. A Biblia ugyanis a világ teremtésével kezdődik, elmeséli Ádám és Éva, valamint azok leszármazottainak történetét, az özönvizet, és csak ezután tér rá a pátriárkák, azaz a zsidók történetére. A kérdés az, hogy ha nem a zsidók szemszögéből, akkor kinek az emlékei alapján beszél az Írás az emberiség őstörténetéről?

Nos, a választ a Teremtés könyve rejti

Amikor arról ír, hogy az első pátriárka, Ábrahám Ur városában született Ábrám néven. Innen vándorolt el családjával Kánaán földjére, ahol megkötötte szövetségét Istennel, ezután pedig az ő ivadékaiból lettek Izrael gyermekei. A várost sokáig csupán mitikus helynek gondolták, míg 1854-ben egy J. E. Taylor nevű angol diplomata nem bukkant Dél-Mezopotámiában néhány agyaghengerre egy elhagyott dombon. A hengereken talált sumér nyelvű felirat egyértelműen tudatta, hogy azon a helyen állt egykor Úr-Nammu király városa.

Taylor felfedezése óta rengeteg ékírásos agyaghenger feliratát sikerült megfejteni, s ezekből kirajzolódott a gazdag sumér mitológia. Szerepel benne a Teremtés, Éva, az édenkertben élő asszony, aki megkóstolta a tiltott ételt, Emesh és Enten (Káin és Ábel eredetije), Utnapistim, a vízözön hajósa, aki hajójára vitt "egy-egy párral az élő fajokból, hogy magjuk ne vesszen", a megszaporodott emberek nyelvének összezavarása, az isteni törvények átadása (ezeket őrizte meg Hammurápi híres törvénykönyve) és több olyan történet, amely a Biblia szerint ugyan a zsidókkal esett meg, de amelyeket sosem tudtak elfogadható bizonyítékokkal alátámasztani. Természetesen azért, mert ezek a sumér történelem és mitológia részei voltak; Ábrahám vitte magával őket Ur városából, ő mesélhette ezeket utódainak, akik generációk múlva már saját népük történeteként élték meg a sumér legendákat…

Forrás: Hihetetlen magazin, Reine

Antropológiai érdekességek

2011-12-06T23:00:00.008+01:00

Már többször hallhattunk a múltban óriásokról, nephilimekről, akik az emberek között éltek. Talán néhány régészeti lelet megismerése közelebb hoz minket, az amúgy csak legendákban hallott lényekről. Adatok, melyek e titokzatos lény egykori létezéséről tesznek tanúbizonyságot:

Egy 1926. május 14.-i, Nayarit-i (Mexico) újságkivágás szerint D.W. Page és F.W. Devalda kapitányok olyan óriásfaj csontjait fedezték fel, akik átlagban 10 láb (3 m) fölötti magasságúak voltak. A helyi legendák szerint Ecuadorból származtak. Erről semmi többet nem lehetett hallani, de ez nem meglepő; az "óriás" szótól bármelyik tudósnak - képletesen szólva - égnek áll a haja. De a több tucat óriási csontvázak kiásása, világszerte megdöbbentette a régészeket.

Mindemellett Josephus Flavius, az isz. első századi hírneves zsidó történész is leírja, hogy az óriások teste olyan nagy, és arckifejezésük annyira különböző más emberekétől, hogy megdöbbentő látványt nyújtottak. Hozzáteszi még, hogy az ő idejében az óriások csontjai még mindig ki voltak állítva.

A legkorábbi jelentések az óriás-csontok megtalálásáról még Krisztus előttiek. Íme néhányuk:

I.e. 600 - Sparta megtalálja Orestes óriás-csontjait.

I.e. 500 - Kimon felfedezi Thescus óriási csontjait.
I.e. 200 - Euphorion óriás-csontokat talál Samos-ban.
I.e. 100 - Anteaus óriási csontjait látták Marokkóban.
I.sz. 1 - Augustus óriás-csontok múzeuma Capri-n, Tiberius birodalma; Orontes óriás csontjait fedezték fel Szíriában.
I.sz. 100 - Ajax óriási csontjait felfedezték Rhoetumnál; óriási csontokat állítottak ki Nitriában, Egyiptomban.
I.sz. 200 - Solinus óriási csontokat ír le Pallene-ben és Krétán.
I.sz. 500 - Óriás csontokat mutattak be Konstantinápolyban.

15 láb (4.5 m) magas emberi csontvázat találtak Dél-Kelet Törökországban az 1950-es évek vége felé az Eufrátesz völgyében útépítés alkalmával. Sok sírt ástak ki itt, amelyek óriási csontokat tartalmaznak. Maximinus Thrax római császár i.sz. 235-238. Ez egy 8 láb 6 hüvelykes (2 m 62 cm) csontváz volt.

Egy 19 láb 6 hüvelykes (5 m 97 cm) emberi csontvázat találtak i.sz. 1577-ben egy kidőlt tölgyfa alatt a luzerni kantonban.

I.sz. 1456-ban egy 23 láb (7 m) magas csontvázat találtak egy folyó mellett a franciaországi Valence-ben.

Egy 26 láb 6 hüvelyk (8m 10 cm) magas csontvázat találtak i.sz. 1613-ban a franciaországi Chaumont várának közelében. Az már emberi ésszel alig felfogható és hihető, hogy két különálló, egyenként 36 láb (10 m 97 cm) magas ember maradványait tárták fel karthágóiak i.e. 200-600 körül.

Óriás ember csontvázát - melynek hiányzik a feje - ásták ki El Boquin-nál, a Mico folyó mentén, a Chontales térségben. A bordák egy yard (91 cm) hosszúak és négy hüvelyk (10 cm) szélesek, és a sípcsont túl nehéz, hogy egy ember elbírja. A "chontales" egy indián szó, "vademberek"-et jelent. ...

1833-ban a kaliforniai Lompock Rancho-nál ásó katonák egy 12 láb (3,6 m) magas férfi csontvázát fedezték fel. A csontváz körül kagylószerűen kivájt pajzsok, sisakok, kőbalták és más eszközök voltak. A koponya alsó és felső fogsora is dupla volt. Sajnos ezt a testet titokban temették el, mert a helyi indiánokat felháborították a maradványok.

1877 júliusában négy aranyásó felszínre került arany- és ezüstmaradványok után kutatott egy elhagyatott, hegyes területen, a Spring Valley elején, nem messze a nevadai Eureka-tól. A sziklákat vizsgálva az egyik ember valami különlegeset pillantott meg, amely egy magas párkányról állt ki. Felmászván, hogy jobban megnézze, az aranyásó igen meglepődött, amikor egy emberi lábszárcsontot és térdkalácsot talált, amelyek egy kemény sziklából álltak ki. Szólt a társainak, és együttesen csákányaikkal kiemelték a furcsaságot. Felismerve, hogy egy nagyon különleges leletet találtak, bevitték azt Eureka-ba, ahol aztán kiállították. Az a kő, amibe a csontok beágyazódtak, egy kemény, sötétvörös kvarcit volt és maguk a csontok is feketék voltak az elszenesedéstől, ami nagyon régi korra utalt. Mikor a körülvevő követ gondosan eltávolították, úgy találták, hogy a lelet a combcsontból áll, amely 4 hüvelykkel a térd fölött eltört, valamint a térdkalácsból és térdizületből, az alsó lábszárcsontokból és a láb teljes csontozatából. Több orvos megvizsgálta a maradványokat és meg voltak győződve, hogy anatómiailag azok egyszer valóban egy emberi lényhez tartoztak és meglehetősen "újkorinak" néznek ki. De a legérdekesebb vonatkozása a csontoknak a méretük volt; a térdtől a sarokig 39 hüvelyk (90 cm) hosszúságúak voltak. A gazdájuk életében ezért legalább 12 láb (3,6 m) magas volt. Tovább növelte a rejtélyt az a tény, hogy a szikla, amelyben a csontokat találták, geológiailag a Jura időszakra, a dinoszauruszok korára datálható - több, mint 185 millió évvel ezelőttre. A helyi újságok számos történetet közöltek a csodálatos leletről és két múzeum is küldött kutatókat, hogy megnézzék, lehet-e még többet is találni a csontváz maradványaiból. Sajnos semmi más, csak a lábszár és a láb volt a sziklában.

1883-ban mindkét nemből való, tíz, óriás méretű csontvázat ástak ki a minnesotai Warren-nél. (St. Paul Pioneer Press május 23. 1883)

1891-ben az arizonai Crittenden közelében, munkások - egy kereskedelmi épület földmunkáinak végzése közben - egy hatalmas kőszarkofágra találtak rá nyolc lábbal a talajfelszín alatt. A vállalkozó szakértő segítséget hívott és felnyitották a szarkofágot. Egy gránit múmia-tartó került elő, amelyik egykoron egy olyan emberi lény testét tartalmazta, aki több, mint 12 láb (3,6 m) magas volt. Egy hat lábú ember - a tartón lévő véset szerint. De a testet olyan sok ezer évvel azelőtt temették el, hogy már régóta elporladt.

1911-ben Guano-bányász munkálatok során számos, mintegy 2-2,5 m magas, vörös hajú ember mumifikált maradványát ásták ki a nevadai Lovelock Cave-nél, 70 mérföldre észak-keletre Reno-tól. Ezek a csontok a helyi Piute indiánok legendáit igazolták az óriásokkal kapcsolatban, kiket ők Si-Te-Cah-knak hívtak. A múmiákat figyelmen kívül hagyta a helyi hatóság és megparancsolta, hogy újra temessék el azokat. Néhány koponyának vörös haja volt, ami csak európaiaknál fordul elő, bebizonyítván, hogy volt a Columbus előtti Amerikában európai jelenlét. Szerencsére az óriási Lovelock koponyák közül az egyiket még ma is megőrizték.

1931 februárjában és júniusában nagy csontvázakat találtak a Humboldt tó mélyén szintén a Nevadai Lovelock közelében. A két talált csontváz közül az első 8 és fél láb (2,5 m) magas volt, és úgy tűnt, mintha gumiborítású anyagba csomagolták volna az egyiptomi módszerhez hasonlóan. A második csontváz majdnem 10 láb (3 m) hosszú volt. Az óriás koponyák a többi különböző Lovelock régészeti lelettel együtt a nevadai Humbolt Múzeumban található, Winnemucca-ban. Ezen leletek közül néhány a Nevadai Állami Történeti Társaság múzeumában található, Reno-ban.

1936-ban Larson Kohl, egy német paleontológus és antropológus óriási emberi csontokat talált a közép-afrikai Elyasi tó partján. Később más óriás-csontvázakat is találtak Hava-ban, Transvaalban és Kínában is. Az óriások létezésének bizonyítéka kétségbevonhatatlan. "Tudományosan igazolt tény" - mondja Dr.Louis Burkhalter.

A második világháború alatt Ivan T. Sanderson, egy jól ismert zoológus arról beszél, hogy legénysége üledékes kőzetet földgyaluzott, amikor véletlenül egy temetőre bukkantak. Abban olyan koponyák voltak, melyek az aljuktól a tetejükig 22-24 hüvelyk (50-60 cm) nagyságot értek el - tehát közel háromszor akkorák, mint egy felnőtt emberi koponya. Mivel egy felnőtt koponya normális mérete kb. nyolc hüvelyk átmérőjű, egy ekkora nagy koponya döbbenetes méretre utal egy arányosan felépített embernél. Továbbá minden koponyáról azt jelentették, hogy ügyesen meg volt lékelve (trepanálva) - ez olyan eljárás, amellyel lyukat vágnak a koponya felső részébe. Ha azokat a teremtményeket, akikhez ezek a koponyák tartoztak, megfelelően arányba állították volna, kétségtelenül legalább 12 láb (3,6 m) magasak lettek volna, vagy még magasabbak.

Tény, hogy gyakori szokás volt a gyermeki koponyát meglapítani és így arra kényszeríteni, hogy nyújtott alakban növekedjen, mind az ősi Peruban, a mayáknál, mind a Montana-i laposfejű indiánoknál. Sanderson megpróbált további bizonyítékot összegyűjteni, végül az egység egy másik tagjától is kapott levelet, aki megerősítette a jelentést. Mindkét levél azt jelezte, hogy a Smithonian Intézet begyűjtötte a maradványokat, bár erről semmi nem tudódott ki. Sanderson meg volt győződve, hogy a Smithonian Intézet megkapta a bizarr ereklyéket, de csodálkozott, hogy az eredményeket miért nem teszik közzé. Azt kérdezi: "Arról van szó, hogy ezek az emberek képtelenek szembenézni azzal, hogy újraírják az összes tankönyvet?"

1947-ben egy helyi újság jelentette, hogy amatőr archeológusok - akik a "halál-völgyben" dolgoztak - kilenc láb (2,74 m) magas csontvázakat fedeztek fel. Az érintett régészek azt is állították, hogy kardfogú tigrisek és dinoszauruszok csontjait találták meg az emberi maradványokkal együtt.

Az 1950-es évek vége felé útépítés alkalmával a délkelet-törökországi Homs-ban ténylegesen sok óriás-sírt ástak ki. Ezek a sírok 4 méter hosszúak voltak, és amikor felnyitottak két koporsót, bennük az emberi combcsontokat 47,24 hüvelyk (1 m 20 cm) hosszúságúnak mérték. Úgy számolták, hogy az a személy, akié ezek a combcsontok voltak, 14-16 láb (4,5-5 m) magas volt. Ennek a csontnak egy gipszből kiöntött mintája a texasi Creationist Múzeumban látható.

1978-ban, egy, az ohioi Toledo közelében talált dombsír 20 csontvázat tartalmazott. Mindegyik ülő helyzetben volt, arccal kelet felé, olyan nagyságú állkapcsokkal és fogakkal,melyek kétszer akkorák, mint a jelenkori emberé, és mindegyik mellett volt egy nagy edény "furcsán rajzolt hieroglifa-szerű mintákkal".

Újabban 2,8-3,12 méteres csontvázakat találtak az oroszok, a kaukázusi hegyekben.

Kínában 10 láb (3 m) magas csontvázakat találtak. A Fülöp szigeteken egy óriási emberi csontvázat találtak, amely 17 láb (5 m 20 cm) hosszú volt.

Egy 3 hatalmas lábnyomból álló együttest fedeztek fel Mulgoa-hoz közel, Penrith-től délre, Új Dél-Walesben. Ezek a lábnyomok - mindegyik 2 láb hosszú és 7 hüvelyk (kb 77 cm) széles a lábujjaknál - kb. 1,5 méternyire vannak egymástól. Mindez egy 12 láb (3,6 m) magas óriás lépését jelzi, aki a nyomokat hagyta. Ezeket a lábnyomokat vulkáni láva és hamufolyam őrizte meg, amelyek több millió évvel azelőtt következtek be, hogy az ember egyáltalán megjelenhetett az ausztrál kontinensen a mai tudásunk szerint (ha elhisszük az evolúciós elméletet).

Noel Reeves szörnyen nagy lábnyomokat talált Kempsey-hez közel (Új Dél-Wales) homokkő-ágyakban a felső Macleay folyó mentén. Az egyik nyomban 10 cm hosszú ujj van és a teljes ujj-fesztáv 25 cm, ami azt sugallja, hogy a nyom gazdája 17 láb (5 m) magas lehetett. Biztos, hogy a mostani őslakóknak tekintettek nem elsőnek érték el Ausztráliát. Az antropológusok állítják, hogy az "abo"-k egészen újkeletű érkezők, akik megették elődeiket, akik az új-guineai benszülöttekhez voltak hasonlók. Maguk az "abo"-k is elismerik ősi népi kultúrájukban, hogy ezt a földet több embercsoport lakta - óriások is - mielőtt ők itt letelepedtek.

Bathurst-höz (Új Dél-Wales) közeli régi, kavicsos folyómedrekben óriási kőeszközök (bunkók, bárdok, vésők, kések és balták) - mind hatalmas méretűek - fekszenek szétszórva egy széles területen. Ezek súlya 8, 10, 15 fonttól 21 és 25 fontig (3,6 – 11,3 kg) terjed; olyan eszközök, melyeket csak hatalmas méretű emberek tudhattak elkészíteni és használni. Ezen emberek eredeti méretére vonatkozó becslések 10-12 láb (3 - 3,5 m) magasságnál vagy még afölött járnak, a súlyukat pedig 500-600 font (220 - 270 kg) körülire teszik.

Az idő és a tudat kapcsolata II.

2011-12-04T19:54:00.004+01:00

A tudást lehet megszerezni, birtokolni, és továbbadni. Még lehet eltitkolni is, de eltüntetni nem. Az idő és a tudatunk kapcsolata, ezt lehetetlenné teszi.

A vágy tévedésen alapszik, ezért hiábavaló. A vágy valódi forrása a vágy tárgyának ismeretlensége. A vágynak valójában nincs is tárgya, ez megfelelő tudatosság elérésével nyilvánvalóvá válik. A vágy oka a tudatosság hiánya. Ezért is fontos lehet számunkra az ismerete, olyan szintre emelheti gondolkodásmódunkat, hogy ne kelljen többé titkok közt, bizonytalanságban, félelemben élnünk.

A tudat mindennapi értelemben vett fejlődése olyan strukturálódás, amelynél a tudatszintek közötti kapcsolat kölcsönösen egyértelművé válik. Az utóbbi években az orvostudomány számos olyan felfedezést tett, amely megkérdőjelezi az agy és az idegrendszer működéséről alkotott eddigi elképzeléseinket. Úgy tűnik, az agy valószínűleg csak egy összekötő kapocs a fizikai világ és a "plusz dimenzióval" rendelkező tudat között.

Az élet célja a fejlődés, a fejlődés un. "karmikus" feladatokon keresztül valósul meg. Azt, hogy milyen emberekkel kerülünk kapcsolatba életünk (életeink) során, a teljesítendő karmikus feladatoktól függ. Egy, általában velünk szorosabb kapcsolatban levő személy "adja fel" a karmikus feladatot, amelyet meg kell oldanunk. Rendszerint ez nem sikerül rögtön, azaz un. "karmikus adóssággá" válik, így az életben ezzel a feladattal ezernyi megnyilatkozási formában többször szembe kerülünk, amíg azt meg nem oldjuk. A karmikus adósság szinte sugárzik a személyiségünkből, pontosabban a karmikus feladat megnyilatkozási formáira adott hibás válaszaink képezik személyiségünk negatív vonásait. A hibás válaszoktól szenvedünk, a helyesnek vélteket pedig fejlődésünk eredményeként tartjuk számon.

A tudat egy építmény, amely egyre nagyobb, egyre bonyolultabb lesz, és amelynek mindenhol stimmelnie, szorosan kapcsolódnia kell, hiszen ez a struktúra jelenti az "energiát", amit a tudat hordoz.

A három térdimenziós világunkat a lineáris idő jellemzi. Ha a fizikai síkról átlépünk az asztrálsíkra, vagy az okozati síkra (akár pl. meditáció, akár auralátás közben), a lineáris időt a Nagyidő váltja fel. A rejtett tudattartalmak ez esetben pl. az előző életeink emlék(kép)ei. A különböző téridő-struktúrák tehát egymás mellett léteznek. Ezek közül csak egy az, amelyet mi érzékelünk, és amit a mai fizika sugallatának engedelmeskedve abszolútnak tételezünk fel: ez a háromdimenziós tér + lineáris idő (x1, x2, x3, tlin). ...

A hétköznapi ember gyakrabban beszél "döntés"-ről, mint ahányszor valódi döntést hoz. A tanult, mechanikus, rutinszerű cselekvéseink valójában nem hordoznak magukban döntéseket.

Sodródás, döntés, fejlődés. Arra, hogy döntés elé kerüljünk, várnunk kell, addig sodródunk. Ha jól döntöttünk, fejlődünk, ha nem, újra sodródunk, hogy újra dönthessünk. A fejlődés spirálvonal mentén történik: visszatérünk ugyanahhoz a szituációhoz, de már nem úgy viselkedünk, mint korábban. Közben megváltoznak a helyzethez kapcsolódó érzéseink ("szálhasadás"), másképpen, más síkon éljük meg a helyzetet - ez áll a jó döntés mögött, és ebben áll a fejlődés. A fejlődés tulajdonképpen felismeréseken alapszik, amely egye közelebb visz önmagunk megismeréséhez. A helyes döntés azt jelenti, hogy a szituáció által előhozott érzést, élményt már ismerjük, és nem keverjük össze valami mással, hasonlóval. Amíg nem hozunk helyes döntést, nem ismerjük magunkat ebből a szempontból. Fizikai létünknek ezért éppen az a célja, hogy önmagunkat megismerjük.

Minden, amit felfogunk, függetlenül attól, hogy mi módon, milyen érzékszerv segítségével, vagy amire visszaemlékszünk, ilyen egységek láncolatából áll. Az emlékezet, és a különböző érzékszervekkel felfogott információ élményegységei kölcsönösen kiegészítik egymást. Vegyük például a látást! A látás idegélettanával foglalkozók tisztában vannak azzal, hogy emlékezet nélkül hiába működik fizikailag a szem, mégsem fogunk fel semmit. A látás és az emlékezettel kapcsolatos asszociatív felismerés elválaszthatatlan egymástól. Ismeretlen tárgyak megtekintésekor (pl. kiállításokon) cikázik a szemünk össze-vissza, szinte elkezdünk szédülni de nem fogjuk fel a látványt. Mindig valamilyen ismert elemet keresünk benne, amibe kapaszkodhatunk, végül megjegyezzük, hogy olyan ez a tárgy, mint a ... Az emlékezetben az egyes élményegységek az idő szerint láncba vannak fűzve. A láncba fűzött élményegységek memóriából történő felidézésekor képeket látunk, hangokat hallunk, átéljük az eseményeket. Mindezek ugyanannak az élményszekvenciának a hatására történik! Ha akarjuk, képként látjuk, ha akarjuk hangként halljuk, ha akarjuk, át is éljük.

A "magasabb" tudatállapotban, a Kozmikus Időben megszűnik emlékezetünk életek szerinti tagozódása. Ezt a tagolatlan tudatot nevezzük a továbbiakban Kozmikus Tudatnak (a Kozmikus Tudat a transzcendentális meditáció elnevezése, szinonimái: Isteni Önvaló, Én, Felettes Én, Felsőbb Én, felettes tudat, szupertudat, szuperego, stb.). Az, amit az "én" előző életeknek lát, azt a Kozmikus Tudat mind önmaga egy-egy oldalának tekinti. Nemcsak az egyes életeken belüli és az azok közötti idő tűnik számára illúziónak (a mi időnket sem tudja tejes pontossággal behatárolni), hanem (lehetséges) jövőnket (valamint jövőbeli életeinket) éppúgy látja, mint jelenünket és előző életeinket. Azt, hogy egy adott életben melyik oldala "domborodik ki", valósul meg, a születési környezet függvénye. A Kozmikus Tudat ezt az Ént látja fejlődni a saját síkjának megfelelő Kozmikus Időben. Innen a lineáris időből nézve úgy tűnik, mintha egy felsőbb tudat fogná össze előző életeinket, amelyeket párhuzamos életek formájában minduntalan újraélünk, mintha az egyes életek által elsajátított ismeretek, tapasztalatok rögtön megjelennének a többi életben is, függetlenül attól, hogy azok a lineáris időben mérve ezer évvel előtte vagy utána helyezkednek el.

Az asztrális sík tehát szintén háromdimenziós, mint a körülöttünk levő fizikai világ, azonban az utóbbival ellentétben nem a lineáris idővel, hanem a Nagyidővel alkot egységes téridőt. Amíg valaki a "fizikai testében tartózkodik", asztrális szinten az alsóbb rétegek, aspektusok összekapcsolódása csak tudatformaként valósul meg: csak tudata lehet az asztrálsíkon. Mindegyik tudatsík három térdimenziós. Amikor új térdimenziók keletkeznek, azok ugyan több tudattartalmat sűrítenek magukba, de a létsíkokon összekapcsolódó dimenziók száma mindig három marad. Ha tehát innen, a fizikai síkról képzeljük el a felsőbb síkokat, térdimenziók is mintegy "összesűrűsödnek". Ennek megfelelően nemcsak az idő, hanem maga a tér is másmilyen. A Nagyidőben pl. a távolságok, nagyságok nem felelnek meg annak, amit itt a fizikai szinten látunk: galaxisok távcső, mikroorganizmusok mikroszkóp nélkül is megtekinthetők.

A Kozmikus Időben a téridő átalakulása tovább folytatódik. Az egyes szinteken uralkodó és a lineáris fizikai idő között lévő kapcsolatot még nem tisztáztuk. A Kozmikus Tudat az egyes életeket egy időben látja lejátszódni. A társadalmi fejlődés viszont szinte a lineáris idő koordinátája mentén folyik. Szinte, de nem teljesen: civilizációk fejlődése és bukása következik egymás után. A civilizációk fejlődése már a Kozmikus Tudatnál eggyel magasabban fekvő tudatformának, az mintegy az Egységtudat egy felszíni rétegének fejlődését tükrözi. Az Egységtudat az egyes civilizációkat egy időben látja működni. Az időre úgy érvényes a rész és egész viszonya, hogy minél magasabban fekszik egy tudatforma, annál nagyobb összefüggő darabot hasít ki a lineáris időből. A lineáris idő összefüggő egészében a legmagasabb szinten fekvő tudatformához tartozik. Természetesen a lineáris idő onnan nézve is a fizikai síkra vonatkozik, ott minden létező egy időben, az örökkévaló jelenben van. Legfelülről nézve nincs vétség. Amit az alsóbb szinteken vétségnek látnak, az abból következik, hogy a tudat megosztott.

A "mikrovilág", az anyagi részecskék világa még az előbbieknél is alacsonyabb szinten (szinteken) helyezkednek el. Az anyag tudati jellegét számos fizikai kísérlet és jelenség egyértelműen igazolja. A fotonok pl. döntési képességgel rendelkeznek. Az anyag a tudat egy igen alacsony szinten, a mikrovilágban elhelyezkedő formája, amely csak egy felsőbb szinten elhelyezkedő tudat által nyer annak megfelelő értelmezést: vagyis az anyag éppúgy látszólagos, virtuális, mint a tér és az idő.

A három térdimenzió egy érzékelési sajátosság, melynek oka a tudatban keresendő. A Kozmikus Idő és a Nagyidő iránya ellentétes. Ez várható is volt, hiszen a Kozmikus Tudat felől haladva lefelé tudatmegosztás, a fizikai síkról felfelé haladva tudategyesítés történik. Megállapításunkat általánosíthatjuk: az egymás után következő szinteken tapasztalható idő ellentétes irányú. Ez az időmegfordulás elve. Az időmegfordulás elvének a fizikai síkon van még egy nagyon "súlyos" következménye: az öregedés. Az asztrális szinten elhelyezkedő, ébrenléti állapotban a fizikai szintre tekintő "én" tudata ugyanis ellentétes irányban érzékeli az időt, mint ahogy az a fizikai ill. a Kozmikus síkon telik. Anyagi testünk születésünkkor van "kész", amikor még semmit sem tettünk érte, életünk végén van a legrosszabb állapotban, és amit tettünk, csak a következő életünkben látszik meg rajta.

Asztráltest II.

2011-12-04T19:10:00.003+01:00

A középkori alkímistáktól eredő "asztrál" elnevezés "csillagot" jelent, jelezni akarván vele az asztráltest fénylő kinézetét. Az asztráltest a fizikai test határain túlterjedő részét rendszerint "aurá"-nak nevezik.

Ha valaki asztrálisan néz az órára, látja az elejét és külön-külön az összes kereket. Egy csukott könyvre nézve annak minden oldalát látja, nem az összes előtte vagy mögötte lévő oldalakon keresztül, hanem egyenesen lenézve rá, mintha csak ezt az egy oldalt kellene látnia.

Röviden, az asztráltest egy olyan test, amely a tisztánlátó előtt a fizikai testhez hasonlít, melyet felvillanó színekhez hasonló aura vesz körül, továbbá, amely a fizikai anyagnál finomabb anyagi fokozatokból áll, amelyben az érzések, a szenvedélyek, a vágyak és indulatok vannak kifejeződve és amely híd vagy közvetítő gyanánt működik a fizikai agy és az értelem közötti átvitelnél, mely utóbbi egy még ennél is magasabb testben működik - a mentális testben. Egyrészt míg minden embernek megvan az asztrálteste és használja is azt, másrészt aránylag kevesen tudnak létezéséről vagy képesek ellenőrizni működését és benne teljes tudatossággal működni. A legtöbb embernél alig más, mint kezdetleges asztrálanyag-tömeg, melynek mozgása és működése alig áll magának az embernek - az Egónak a felügyelete alatt. Másrészt viszont az asztráltest jól kifejlődött és teljesen szervezett vertikulum, melynek megvan a saját élete és amely tulajdonosának sok és hasznos erővel szolgál. A fizikai test alvása alatt a fejletlen ember az ő aránylag kezdetleges asztráltestében álomszerű, határozatlan életet él és amikor fizikai testében újra felébred, egyáltalán nem vagy csak alig emlékszik áloméletére. A fejlett embernél ellenben, mialatt a fizikai test álomba merül, az asztráltestben tevékeny és hasznos, és ennek emlékezetét bizonyos körülmények között át lehet hozni a fizikai agyba. Az ilyen ember élete megszűnik az öntudatnappalok és feledéséjjelek sorozata lenni, ehelyett élete a megszakítatlan öntudatosság folytonos életévé lesz, amely váltakozva a fizikai és asztrál világokban vagy síkokban folyik le. A legelső dolgok egyike amit az ember az asztráltestében megtanul, a benne való utazgatás, mivel az asztráltest nagy sebességgel képes mozogni és az alvó fizikai testtől nagy távolságokra eljutni. Ezen jelenség nagyon sok ún. "okkult" jelenségre vet fényt, mint amilyenek a sokféle kísérlet, a fizikailag sohasem látott helyek ismerete, stb.

Az asztráltest szerkezetének, természetének, lehetőségeinek és határainak világos megértése lényeges annak az életnek a megértéséhez, melybe az emberek fizikai haláluk után belépnek. A számtalan sok vallás hívői által hitt sokféle "mennyország", "pokol", és purgatóriumi lét mind-mind természetszerűleg megtalálja a maga helyét és érthetővé válik amint megértettük az asztráltest és az asztrálvilág természetét. Az ember asztráltestének tanulmányozása ilyenképpen messzire elvisz bennünket és a pusztán csak a fizikai világra és fizikai érzékekre alapozott életfelfogásunkat rendkívül kibővítjük. Amint előbbre jutunk, látni fogjuk, hogy a fizikai érzékek bármily felbecsülhetetlenek legyenek is, egyáltalán nem jelentik határát annak, amire az embert az ő testei azokra a világokra vonatkozóan, amelyekben él, megtanítani képesek. Az asztrál-képességeknek cselekvő tevékenységre való felébresztése egy új világot tár fel a régin belül és amikor az ember képessé válik helyesen olvasni annak jelentőségeit, a saját életére és az egész természetre nézve olyan kiterjedt felfogásra tesz szert, amely feltárja az emberben rejtve levő majdnem korlátlan lehetőségeket. Ebből előbb vagy utóbb azonban elkerülhetetlenül megszületik az ösztönzés, majd később az ellenállhatatlan elhatározás, hogy uralja ezeket a világokat és önmagát is, hogy közelebb emelkedjék az ő földi rendeltetéséhez és értelmes együttműködővé váljék azzal, amit találóan a fejlődésben levő Legfelsőbb Akaratnak neveztek el. ...

Az asztrálanyagnak hét fokozata van, megfelelően a fizikai anyag hét fokozatának, melyek a szilárd, folyékony, légnemű, éterikus, éterfeletti, atomalatti és atomi. Ezen asztrál állapotok jelzésére még nem találtak ki elnevezéseket és vagy úgy szokták jelölni, hogy a legfinomabbtól kezdődően az 1-től 7-ig terjedő számokat adják nekik vagyis amikor a legdurvább a hetes számot viseli, vagy a megfelelő fizikai állapotoknak neveit adják nekik. Így például szilárd asztrálanyagról beszélünk, értvén alatta a hetedik vagy legalsó változatot; amely a legfinomabbtól számítva a negyedik az asztrál éteranyag és így tovább. Az asztrálanyag finomabb lévén a fizikainál, áthatja azt. Ennélfogva minden fizikai atom egy asztrálanyagból álló tengerben úszik, amely körülveszi és a fizikai anyagban levő minden közt kitölt. Természetesen jól ismert dolog az, hogy két atom még a legkeményebb anyagban sem érintkezik egymással és két határos atom közötti tér a valóságban szerfölött nagyobb, mint maguk az atomok. A hivatalos tudomány már régen feltételezi a minden ismert anyagot - a legsűrűbb szilárdat éppen úgy, mint a legritkább gázt - átható étert; és éppen úgy, mint ez az éter teljesen szabadon mozog a legsűrűbb anyag részecskéi között, akként hatja át viszont az asztrál anyag az étert és mozog tökéletes szabadsággal a részecskéi között. Ilyenformán egy, az asztrálvilágban élő lény elfoglalhatja ugyanazt a helyet, amelyet egy, a fizikai világban élő lény elfoglal, emellett azonban egyáltalán nem tudnak egymásról és egyáltalán nem akadályozzák egymás szabad mozgását. A tanulmányozó tisztában kell hogy legyen ezzel az alapvető fogalommal, mert ennek világos megértése nélkül lehetetlen megértenie a nagyszámú asztrális jelenséget.

Az egymás áthatásának az elve teszi világossá azt, hogy a természet különféle birodalmai nincsenek egymástól elkülönülve a térben, hanem mindig itt léteznek körülöttünk úgy, hogy észrevevésükhöz és kikutatásukhoz nincs szükség térbeli mozgásra, hanem csak arra, hogy felnyíljanak bennünk ezek az érzékek, melyek segítségével észrevehetjük őket.

Ily módon tehát az asztrálvilág vagy sík, inkább egy állapota a természetnek mint valami hely. Meg kell jegyeznünk, hogy a fizikai atomot nem lehet közvetlenül asztrális atomokra felbontani. Ha azt az erőt, amely a (megközelítőleg 14 milliárdnyi) "koilonban levő buborékot" egy végső (ultimate) fizikai atomba beleforgatja, egy akarat-erőfeszítés visszanyomja az asztrális küszöbén túlra, úgy az atom eltűnik és a "buborékok" felszabadulnak. Ugyanaz az erő egy magasabb síkon működve, nem egy asztrálatom által fejeződik ki, hanem 49 ilyen atomból álló csoport által.

Az aszrálanyag csodálatos pontossággal megfelel a fizikai anyagnak, melyet áthat és a fizikai anyag minden változata a neki megfelelő sűrűségű asztrál anyagot vonzza. Így a szilárd fizikai anyagot áthatja az, amit szilárd asztrálanyagnak nevezünk, a folyékony asztrális, a folyékony fizikait, azaz a hatodik alsíkbeli anyag; hasonlóképpen van ez a gázszerű és a négy éter fokozatú anyaggal is, melyek mindegyikét a neki megfelelő fokozatú asztrálanyag hatja át. Amint szükséges, hogy a fizikai test a maga összetételében magában foglalja a fizikai anyagot annak összes állapotaiban, tehát a szilárd, folyékony, légnemű és éter állapotban, éppen olyan elkerülhetetlenül magában kell hogy foglaljon az asztráltest is mind a hét asztrál alsík anyagából való részecskéket, bár az arányuk természetszerűleg nagymértékben különböző lehet.

Az asztrálanyag sajátos felelés-fajtája az, amely képessé teszi az asztrálanyagot arra, hogy olyan hüvelyként szolgáljon, melyben az Én érzés tapasztalatokra tehet szert.

Az asztráltest működéseit nagyjából a következő három fejezet alá lehet sorolni:

1. Lehetségessé teszi az érzést

2. Híd gyanánt szolgál az értelem és a fizikai anyag között

3. Úgy működik, mint egy független öntudat és cselekvő test

Az ember asztráltestének fejlődésében két határozott fokozatot lehet megkülönböztetni: az asztráltestet először is mint egy közvetítő testet meglehetősen magas fokra kell fejleszteni, majd pedig független testté kell fejleszteni, melyben az ember az asztrálsíkon működni képes.

Az Egó jelenléte és ereje az, ami az embert arra képesíti, hogy válasszon a vágyak között és fölébe kerekedjék azoknak. Az ember asztráltestét szemlélve két fő tényezőt kell figyelembe venni:

1. Azt az időtartamot, melyet az ember valamely alsíkon eltölt

2. Az ezen alsíkbeli öntudata nagyságát

Az időtartam hossza az ezen alsíkon levő anyag mennyiségétől függ, melyet a fizikai élete alatt épített asztráltestébe. Szükségképpen addig fog ezen az alsíkon maradni, míg csak az annak megfelelő anyag ki nem vált asztráltestéből.

Az öntudat nagysága attól függ, hogy fizikai élete alatt az egyes alsíkok anyagát mily mértékben éltette és használta.

Az általános elv az, hogy amikor az asztráltest egy sík iránti vonzalmát kielégítette, durvább részecskéinek nagy része lehull és a lét némileg magasabb állapotának közelében találja magát. Sajátos vonzása úgyszólván állandóan csökken, és ennek következtében állandóan felfelé emelkedik a sűrűből a könnyebb rétegbe és csak akkor áll meg útjában, ha egy időre egyensúlyba jutott.

Az asztrálvilág bármely adott alsíkján lenni annyit jelent, hogy az ember kifejlesztette az asztráltestében levő azon részecskék iránti érzékenységét, melyek ezen alsíkhoz tartoznak. Az asztrálsíkon tökéletes látással bírni azt jelenti, hogy az ember az asztráltest minden egyes részecskéjében kifejlesztette az érzékenységét úgy, hogy egyidejűleg az összes alsíkokat látni lehet.

Egy pont-nak, amelynek "helyzete van de nagysága nincsen" nincs kiterjedése; egy vonal-nak, amelyet egy pont mozgása idéz elő, egy kiterjedése van, hosszúsága; egy felület-nek, melyet egy vonalnak önmagával derékszögben történő mozgása hoz létre, két kiterjedése van, hosszúsága és szélessége; egy szilárd test-nek, melyet egy felületnek az önmagához mérten derékszögben végzett mozgása hoz létre, három kiterjedése van, szélessége, hosszúsága és vastagsága.

A tesseract egy feltételezett tárgy, melyet egy szilárd test önmagához mérten derékszögben végzett mozgása hoz létre, négy kiterjedése van, hossza, szélessége, vastagsága és egy negyedik, amely ezen háromhoz mérten derékszögű, melyet azonban a mi háromkiterjedésű világunkban képtelenség ábrázolni.

Delfin

2011-12-04T17:34:00.060+01:00

"Találkozni a delfinekkel, különleges élmény. Ahogy látod a hatalmas állatokat kecsesen felugrani, majd elmerülni a hullámzó, végtelen kék vízben. Ahogy nézed őket, a felfokozott öröm és felszabadultság érzése tölt el és úgy érzed, te is szabad vagy"...

A delfin a fogascetek közé tartozó egyes vízi emlősállatok összefoglaló neve. Az ősi időkben, mi emberek az érzékelésnek és a kommunikációnak a maitól egészen eltérő formáját alkalmaztuk, amely nem az elmén, hanem a szívben rejlő szakrális téren keresztül történt. Fennmaradtak a földön olyan bennszülött törzsek, akik nem veszítették el ezt az ősi képességüket. Ma is kapcsolatban vannak az ősi tudathálóval, amit „Álomidőnek” neveznek. Amikor a szívük szakrális terében léteznek, akkor rá vannak hangolódva mind az emberiség kollektív tudatára, mind az univerzális tudatra. Ugyanígy a bolygónk magasan fejlett fénylényeinek, a Delfineknek is fennmaradt e képességük. Az "Álomidőben" képesek közvetlenül kommunikálni velünk, emberekkel. A Delfin, mint lény, azt a minőséget képviseli, ami felé mi emberek tartunk. Az emberiség földi fejlődésének a rezgésmintáit hordozzák. Nekünk is megadatott az a képesség, hogy olyanná váljunk, mint ők. A Delfinek magasan fejlett fénylények, akik a teljes agykapacitásukat használják, egyszerre mindkét agyféltekéjüket. Testükkel és szellemükkel egyaránt rá vannak hangolva a napra, holdra, csillagokra, az Istenre/Istennőre, fajuk kollektív tudatára. Ezzel szemben az átlagember csak az egyik agyféltekéjét működteti és az agykapacitásának 5-10 százalékát használja. Az emberiség földi fejlődésének is az a végcélja, hogy olyanná váljunk, mint a Delfinek, a teljes agykapacitásunkat használjuk. Két alapvető feladatunk van, hogy ezt elérjük: fejlesszük magunkat szellemileg, és állítsuk helyre agyunk és testünk idegi-elektromos hálózatát.

Közvetítőik szerint a cetféléknek az a feladata – mint mindig a világtörténelem során – hogy előkészítsék a terepet és az emberiséget a következő evolúciós lépés megtételére. Ezt a munkát folyamatos frekvencia áthangolások útján végzik, fenntartva és kiterjesztve az Új Föld éteri burkát képező Krisztus-hálót. (Lásd: Czeizel B. - Greskó A., D. Melchizedek, K. Jensen munkáit.) A bolygó meridiánrendszerén végzett gyógyító munkájuk közvetve felemelő hatással van az emberiség egészére. Az emberiség földi fejlődésének a rezgésmintáit hordozzák. A Delfinek a teljes agykapacitásukat használják. Aki megfigyeli a Delfinek mozgását a vízben, az láthatja, hogy gerincük egyenes, idegi reakcióidejük azonnali, spontán összhangban élnek önmagukkal és a környezetükkel. Testük rugalmasan reagál minden helyzetre és szükségletre. Amikor megmozdítják az uszonyaikat, akkor a mozdulatok, idegrendszerük vezérletével, finom hullámokban végigfutnak a testükön anélkül, hogy görcsökbe, vagy izomfeszültségekbe ütköznének. Az idegrendszer- és a vázizomzat gyógyító munka létfontosságú minden ember számára, aki fejlődni szeretne, alkalmazkodva a Föld megemelkedő rezgésszintjéhez. Nagyon fontos olyan módszereket megtanulnunk, amivel megtanítjuk a testünket, hogyan engedje el a feszültségeket, a káros energiákat, megbetegítő rögzüléseket, ezáltal meggyógyítva önmagunkat, az életünket. A delfinek, csodálatos lények. A delfin tudományos kutatások nem adtak választ arra, hogy mire használják a delfinek az agyukat, ami az élővilág legösszetettebb agya. ...

Az embernek van egy hüllőagya (létfontosságú lüktetések, pulzációk központja) erre épült egy újabb réteg a limbikus, ez az emlősök ősi agya (környéki idegrendszer fedi be, ez az érzelmek többségének a központja), az utolsó réteg a neocortex az agyköpeny kérge (gondolkodás, analizálás, logika, beszéd), ami az emberhez kötődik és tette lehetővé hatalmunkat az összes többi lény felett. A ceteknél is megvan mindhárom réteg, sőt a neocortexük jelentősebb (ősibb, ritkább idegsejű hálózatot tartalmazó szürkeállomány), viszont csak náluk alakult ki a neocortexük előtt, egy különleges réteg, amit paralimbikus lebenynek neveztek el. Ennek az előagylebenynek az a különlegessége, hogy egyazon helyen gyűjti össze mindazokat a mozgásszabályozó és érzékelő központokat, amelyek az embernél az egész neocortex területén találhatók.A szárazföldi emlősöknél az agykérgek között hosszú, és lassú az összeköttetés, míg a ceteknél ez közvetlenül jön létre. Ez nagyon különleges. A ceteknél, ezáltal a hang (elsősorban) a látvány, az íz közvetlenül jelenthet mozdulatot, anélkül, hogy jelrendszert kellene megfejteniük. A cetféléknek nem kell a nehézségi erőt leküzdeni (mint a szárazföldön), ezért idegrendszerük hatalmas mennyiségű energiát tud felhalmozni. Neuro-pszichológusok szerint az elvont gondolkodás, a beszéd, nevetés, az érzelmek felidézése, az emlékezés, nem csupán a neokortex agykéreg nagyságától függ, hanem az idegkötegek vastagságától is, amelyek összekötik a régebbi agyrétegekkel. Ilyenformán elmondható, hogy a cetek rendelkeznek az - előagylebenyük révén - a legvastagabb idegköteggel.

A cetek az emberi fül számára fel nem fogható hangokat is képesek befogadni, mivel a dobüregi hangablakuk kb. 20-200 ezer hertzig képes hangot befogadni, míg az emberé csak 20-20 ezerig. Hangok két fajtáját képezik. A hangok egy részét, a többi állathoz és az emberhez hasonlóan a légzőszerveikkel. Más részét viszont, a szonárján keresztül. A kétféle hangot művészettel keverik, a másodperc századrésze alatt számtalan variációban, formára. A hangot másodpercenként több mint 1500 méteres sebességgel képesek egymáshoz eljuttatni. Szonár, ultrahangot a víz alatt észlelő és felderítő berendezés, amit az első világháború idején a tengeralattjárók felderítésére használtak. Kibocsátották az ultrahangot, és elemezték a visszhangját. Ez az elve az echografiának is, amelyet a magzat megfigyelésére használnak az anya hasában. A cetek berendezése ennél fejlettebb annál, amit az ember valaha is kitalált. Ez által látnak is a hangjukkal, holografikus módon. A tudósok bebizonyították, hogy a szonár áthatol az anyagon. Valóságos domború képeket készítő röntgengép. A Doppler effektust felhasználva (mozgó tárgy rezgésszám változásának görbéje), a visszhang révén képesek látni a testben lévő legfinomabb áramlásokat is. Bőrük különlegességének köszönhető a haladásuk sebessége. Óránként 30 csomót is képesek megtenni. Tulajdonképpen két bőrrétegük van. Egyik belül van, szalonnaréteg burkolja, a másik kívül a felszínen. Arra szolgál, hogy eltakarjon apró, függőleges, szivacsos, vízzel töltött rétegű csatornákat. Bármely test, ami levegőben, vagy vízben mozog közegellenállást vált ki, apró örvényeket, amelyek lefékezik. A delfin bőre olyan puha és rugalmas, hogy ez nem tud létrejönni. Másrészt a külső bőrt rendkívül sok vérerecske szövi át. Amikor nagy sebességgel halad, akkor ezekben vérbőség keletkezik, ami elegendő a bőrrel érintkező vízréteg vékony rétegének felmelegítésére. Ez a felmelegedés, kiküszöböli a közegellenállás miatti örvényeket.

Egyre többet tudunk a delfinek intelligenciájáról és szociális képességeiről, így az utóbbi időben több kérdés is felmerült a velük való helyes emberi bánásmóddal kapcsolatban. Számos modern kori delfin agya jelentősen nagyobb, mint az emberé, ha pedig a két faj testtömegét is figyelembe vesszük (ez a relatív agyméret), akkor a delfinek agya közvetlenül az emberi agy után következik. A delfinagy azonban nemcsak tömegében, hanem azoknak az anatómiai arányoknak az alapján is közvetlenül utánunk sorolható be, amelyekből az elmebéli képességekre következtetnek a kutatók. Bár ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a delfinek lennének a Földön a második leginkább intelligens faj, sok olyan etikai kérdést vet fel, amelyek alapján újra kellene gondolnunk a delfinekhez fűződő viszonyunkat - olvasható az AAAS konferenciaelőzetesében.

A kutatók egyre nagyobb hányada gondolja úgy, hogy a delfinek szórakoztató céllal történő fogvatartása pszichológiailag káros az állatoknak, ezért nem támogatják a delfináriumokat. Kováts Kinga, a horvát Kék Bolygó Tengeri Természetvédelmi és Kutató Intézet magyarországi elnöke szintén elutasítja a fogvatartott delfinek szórakoztató látványosságként történő bemutatását. Az általános vélekedés szerint a delfinek intelligenciája messze meghaladja a legtöbb állatét. Az állatok azon viselkedésformáit, melyek a környezetből érkező információk feldolgozásával kapcsolatosak, összefoglaló néven kognitív (elmebéli) képességeknek nevezzük. A delfineknél, vízi életmódjuk miatt, a hangokkal történő, vokális kommunikáció a legkifejezettebb. A vízben a fény kevéssé, a hang viszont igen jól terjed, így a távolsági kommunikációnak ez az egyetlen lehetséges formája. A delfinek hangjait két típusba szokás osztani: kattogások és füttyök. A kattogások inkább navigációs célt szolgálnak, a tárgyakról, élőlényekről visszaverődő hangok segítségével a delfinek képet alkothatnak környezetükről. A füttyök ezzel szemben a fajon belüli, intraspecifikus kommunikáció fontos eszközei.

Számos más viselkedési konvergencia is megfigyelhető a delfinek és az emberszabásúak között. Ausztrália partjainál figyelték meg Michael Krützen és munkatársai az Új-Dél-Wales-i Egyetemről, amint a delfinek tengeri szivacsokat viselnek az orrukon, és így kutatják át az aljzatot, a szivacsokat mintegy kesztyűként használva, védve orrukat a sérüléstől. Mint később kiderült, a szivacshasználat nem jellemző minden delfinre a környéken. Megvizsgálták a szivacsot használó delfinek mitokondriális DNS-ét (ez a típusú DNS csak anyai ágon öröklődik), és azt találták, hogy ezek az egyedek közeli rokonai egymásnak. Felmerülhet, hogy a viselkedést öröklött faktorok határozzák meg, a magatartás azonban nem minden rokonban jelenik meg, így ezt a lehetőséget a kutatók kizárták. Arra következtetnek, hogy a szivacsok használata kulturálisan adódik át a csoporttársak között, leginkább a lányok tanulják anyjuktól. Szinte kizárólag nőstények használnak szivacsokat. Krützen azt feltételezi, hogy ennek oka a hím és a nőstény delfinek eltérő szociális viselkedése. A hímek már fiatal koruktól kezdve inkább más hímekkel tartanak, és kevesebb időt töltenek anyjukkal, míg a nőstények hosszabb ideig anyjuk közelében maradnak, és gyakrabban kutatnak egyedül a tengerfenéken élelmet keresve. Őnekik így több lehetőségük van a viselkedés eltanulására és többet is profitálhatnak egy effajta eszköz használatából.

Hasonló kulturális viselkedés-átvételre lett figyelmes Michael Noonan, a buffalói Canisius College kutatója, amikor fogságban tartott kardszárnyú delfineket vizsgált. Egy négyéves hím addig ismeretlen madárfogási technikát fejlesztett ki: visszaöklendezett halakat köpött ki a víz felszínére, és alattuk várt, nyitott szájjal. Mikor egy-egy sirály megpróbált elcsenni egy halat, ő hirtelen összecsukta állkapcsait, és elkapta a madarat. A feljegyzések szerint napjában háromszor-négyszer járt sikerrel. Az újonnan kifejlesztett viselkedést megfigyelte a többi egyed, és az néhány hónapon belül teljesen elterjedt az összes ott tartott kardszárnyú delfin között. Az általuk kibocsájtott ultrahangok segítségével képesek érzékelni a várandós kismamákat is. Azok a kismamák, akik várandósságuk alatt találkoztak delfinekkel, úgy érezték a delfin tudatosan közelít hozzájuk és babájukhoz , s érzékelték az általuk kibocsátott hangok pozitív rezonanciáját. A legújabb tudományos kutatások is azt bizonyítják, hogy a delfinhangok pozitív hatással vannak a baba agyműködésére, szívverésére, megnyugtatják a magzatot.

Lori Marino amerikai kutató a palackorrú delfinek szürkeállományát vizsgálta behatóan, hogy pontos ismereteket szerezzen. A kutatások során kiderült: a delfinek némileg kisebb agyállománnyal rendelkeznek, ezzel szemben agyuk erősebben barázdált és nagyobb a felülete - ez utóbbi kiegyenlítheti a "hiányzó" tömeget.

Az emberszabásúak agya mindössze kétszer olyan nagy, mint a hasonló méretű állatok átlagos agymérete. A delfineké ezzel szemben ötszöröse annak, mint azt testméretük alapján várni lehetne, az emberé pedig hétszerese. Az emberszabásúak a más szempontokat - többek közt az agy felépítését - tekintve is jócskán elmaradnak a delfinektől. Egyaránt vannak pozitív és negatív érzéseik, érzelmeik. Öntudattal is bírnak, és képesek megszabni viselkedésüket. Észreveszik magukat a tükörben - erre ez az emberen és az emberszabásúakon kívül csak ők képesek. Megismerik egymást és tisztelettel közelítenek társaikhoz. A palackorrúak meg tudnak oldani összetett feladatokat, mindezt analitikusan és tervszerűen teszik. John Lilly a múlt század második felének leghíresebb delfinkutatója. Kezdetben az igazság kiderítése érdekében gyilkos módszerekkel kísérletezett, azokkal, amelyeket a tudomány más fajok vizsgálatára rendszeresen alkalmazott. Célja, hogy felderítse agykérgük fiziológiai titkait. Lenyűgözte őt, kortársaihoz hasonlóan, a delfin agyának, idegrendszerének a fejlettsége. Lenyűgözte a lény intelligenciája, minden állatot felülmúló tanulási képessége, jóindulata és kedvessége, szelídsége. A delfinek hatalmas szájukkal és fogaikkal bármikor átharaphatták volna a kutatók karját. A szenvedést minden ellenállás nélkül tűrték, soha nem szegültek ellen az embernek. Kedvesek, barátkozóak voltak. Amikor vége lett a kísérletnek, ismét önfeledten játszottak. Azt tapasztalták, hogy ezek a lények könnyűszerrel megértették őket. Olyan magas értelmi színvonallal rendelkeznek, mint az ember. A delfinek agyának fejlettsége arra késztette Lillyt, hogy beszélni tanítsa őket, mégpedig angolul, de ez a próbálkozása nem járt sikerrel. Lilly anatómiai térképeket készített a delfinek agyáról. Előtte feltárultak a delfinek csodás képességei. Nem fért a fejébe, hogy a delfinek, a bolygón a legnagyobb agyvelejüket és legfejlettebb idegrendszerüket, vajon mire használják? Miért nem ártanak soha sem az embernek, semmilyen körülmények között? Hiába igyekeztek értelemmel megérteni, az értelemnek egy másik formáját, sehova nem jutottak a delfinekkel kapcsolatban.

Lillynek, a szenvedélyes kutatónak sikerült, de nem az értelme által. Számtalan esetben bebizonyosodott, hogy az ember delfineket tanító kísérletei úgy végződtek, hogy a delfin tanította meg valamire az embert. Úgy gondolom, hogy Lilly is ennek köszönheti a mély belső átalakulását, hogy eljutott igazi önmagához, hogy teljesen megváltozott. Lilly magán próbálta ki, hogy mi történik vele, amikor a delfinekhez hasonlóan, éjjel - nappal a vízben lebeg. Úgy gondolta, hogy az embernek először a belső világát kell megértenie, csak akkor képes a környezete megértésére. Erre a célra találta fel az érzékszigetelt kamrát, a híressé vált un. szamadi kamrát. Az addigi tudományos feltételezésekkel szemben kísérletei bebizonyították, hogy ebben a közegben nem elalszunk, hanem a tudatunk felfokozottan éberré válik. A lebegő ember agyhullámai megfelelnek az alvás és az ébrenlét határán, az alfa sőt a théta hullámoknak. Mély meditációs állapot jön létre. Lilly rájött a párhuzamosságra a két kisérletben: a kamrában lebegő ember agyhullámai és a delfin belső állapota között. Lilly ebben az állapotban csodás felfedezéseket tett. Rájött, hogy a tudatunk végtelen, ennek csak mi magunk szabunk határt. Transzcendentális élményeket élt át. Találkozott a mestereivel, átélte a végtelen fény, a végtelen szeretet állapotát. Ha valaki erre a szintre eljutott, többé már nem tud ártani egyetlen lénynek sem. Rájött, hogy a fajok közötti kommunikáció a hagyományos, tudományos módszerekkel az értelem révén lehetetlen.

A hagyományos tudomány számára nincs olyan állat, aminek tudata van, ezért szerintük, az állatokkal nem lehet kommunikálni. Ez az emberi faj magasabbrendűségét hirdető értelem, vezet a fajokkal való kegyetlen kísérletezéshez, kiirtásukhoz, az egész bioszféránk tönkretételéhez. A többi faj alacsonyabb rendű az embernél, ezért kénye kedve szerint rombolhatja, mint a rabszolgáját ketrecben, cirkuszi mutatványokban mutogathatja, pusztíthatja őket! Ezt jelenti a legmagasabb rendűnek lenni a bolygó lényei között?

A vemhességi idő (11-13 hónap), közvetlenül a szülés előtt a nőstény mozgása lelassul. Amikor a szülési fájdalmak jelentkeznek, a csoport nőstény tagjai a vajúdó nőstény köré gyűlnek. Ezzel szinte óvják gyengélkedő társukat a külső veszélyektől, illetve megakadályozzák, hogy lemaradjon a csoporttól. Az újszülött delfin farokkal kifelé, nyitott szemmel jön a világra. Életében az első legfontosabb feladat, hogy a felszínre emelkedjen, és levegőt vegyen. Az úszásba gyorsan beletanulnak, a néhány hetes fiatalok ugyanis már 30 km/h-s sebességgel képesek úszni.

Több olyan dokumentumfilmet is láttam, amelyekben delfinek mentettek meg, bajba jutott búvárokat, kifejlett cápák ellen, pedig elvileg semmilyen érdekeik nem fűzték őket az emberhez, sőt a támadással éppen saját életüket tették kockára. Az állatok viselkedése inkább ösztönös, mint tudatos eredetű, és az is ritka, hogy mindenféle családi kötelék nélkül, a kisebb állat megtámadjon egy nagyobb, erősebb állatot azért, hogy egy még kisebb élőlényt megmentsen.

A delfinekkel való találkozás megnyitja az utat lelkünk olyan mély és elrejtett részeibe, ahol a szabadság, önfeledt játék, spontaneitás és kreativitás forrása rejtőzik. Felszabadul lelkünk a mindennapok terhei és súlya alól, érzelmeink hullámai lecsillapodnak, a gondolatok kitisztulnak, s megtapasztaljuk a gondtalanság élményét, az itt és most pillanatát, tiszta, játékos, gyermeki Önmagunkat. Az emberi történelem kezdetétől számos mítosz, monda hordozza az ember és delfin találkozásának emlékeit. Számos, ősi kultúrában ezeket az állatokat szentként tisztelték, bölcs, lelki vezetőt láttak bennük, megvilágosodott lényeknek tartották őket. Sajnos manapság a delfinpopuláció minden fajtánál csökken, és kettő fajuk már veszélyeztetett.

Lehet, hogy most nekik van szükségük a mi segítségünkre, ezért lehetőleg támogassunk mindent, ami fajtáik fennmaradását szolgálja.

Általánosságban:

A delfinek halakkal táplálkoznak. Különleges képességük, hogy a visszhang alapján tájékozódnak. Összesen 50 fajuk hét családot alkot: a tengerekben élő delfineket három családba soroljuk (delfinfélék, narválfélékés a disznódelfinek), az édesvízi folyamidelfinek (Platanistoidea)öregcsaládjába pedig további négy delfincsalád tartozik. A delfinek legközelebbi rokonai a szintén a fogascetek közé tartozó nagy ámbráscet, törpeámbráscet-félék és csőröscetfélék. Csoportokban élnek, ezek 40 egyeddel rendelkeznek, és iskoláknak nevezik őket. A tagok jól ismerik egymást és közösen, jól összehangoltan vadásznak. A delfin nagy frekvenciájú hangjai számunkra ugyan nem érzékelhetők, de mégis nagy erejűek. Olyannyira, hogy a zsákmányállatokat olykor meg is bénítják, ezzel is megkönnyítve megszerzésüket. Fogazatuk változó, néhány delfinnek több mint száz foga is lehet, míg a narvál az egyetlen delfinféle, melynek egy külső agyara van. A delfineknek egy légzőnyílása van a fejük középső részén. A delfinek emlősállatként vízben élnek, de rendszeresen fel kell jönniük levegőt venni. Fajonként változó, hogy mennyi ideig tudnak a víz alatt maradni.

A delfinek másodpercenként akár 800 irányított hangot is kibocsátanak a fejük elülső részén található képződményen keresztül. A hang frekvenciája az ultrahang-tartományba esik. A hangsugár az adott objektumról visszaverődik, amit egy, az alsó állkapcsi csontban lévő üregben fognak fel. Ennek a csontnak az alsó része továbbítja a jelzést a közép-, majd a belső fülhöz, ahonnan az agy hallóközpontjába jut az ingerület, és vizuális jelekké fordítódik. Így az állat a vízben lévő objektum távolságát, méretét és alakját meghatározza, sőt ezen felül a sebességét és irányát is megállapítja. Ez nemcsak a tájékozódását segíti elő, hanem ennek alkalmazásával vadászik is.

A palackorrú delfinekről megállapították, hogy "neveket" használnak bemutatkozásra, és egymás azonosítására: víz alatti füttyjeleikben mindegyikük egy-egy egyéni, jellegzetes sorozatot használ, és egymáshoz is ilyen jelekkel szólnak.

"Olyan számítógépes eszköz fejlesztésén dolgoznak amerikai delfinkutatók, ami képes felismerni a delfinek által kibocsátott hangokat és megfelelő választ is tud generálni rá. A hordozható fordítógép segítségével a búvárok kommunikálhatnának a tengeri emlősökkel." (Forrás: origo.hu)