Fizetős modellt vezet be a Lapcom. Február 1-tól a Kisalföld és a Délmagyarország online kiadásának bizonyos, főleg helyi vonatkozású tartalmai csak előfizetéssel elérhetőek.

A nyomtatott újságok és az online tartalma más kiadókhoz hasonlóan a Lapcomnál sem fedték egymást 100 százalékosan, de a jövőben több (korábban embargós) print anyag helyet kap az Extrában is.

A paywall-ra elsődlegesen mint előfizető megtartó eszközként is tekintenek a kiadónál. „Az egész váltás azt is szolgálja, hogy a print olvasó pluszt, extrát kapjon és így hűséges maradjon.”

Összegezzük: a Lapcomnál úgy gondolják, hogy az érdektelenség/időhiány/pénzhiány miatt lemorzsolódó előfizetők ezután azért nem mondják majd le a lapot, mert a printes előfizetés birtokában a neten is elolvashatják ugyanazokat a cikkeket, amiket egyébként a hozzájuk bedobott újságban is.

Nekem nem feltétlen tiszta, hogy ez a cikkek érdekességén javít, a kedves előfizetőnek több ideje vagy pénze lesz tőle.

Szóval lenne egy kétfázisú jóslatom.
Egy.
Kettő.

Nos, engem például egyáltalán nem izgat, hogy ki mennyit dolgozik, még azok körében sem, akikkel dolgozom. Sőt, ilyen értelemben a munkaidőben sem hiszek. Máris mutatom, miért.

Elég jól szemlélteti a helyzetet, főleg ha sokáig nézzük. Illik rá a fenti összes panasz: a szakember úr sokat dolgozik, a munka baromi fárasztó lehet, és mivel több keze (szerencsére) nincs, nem is nagyon tudna már többet dolgozni.

Szerintem egy normális környezetben senkit nem érdekel mennyit dolgozol. Engem legalábbis nem szokott. A teljesítmény, a végeredmény érdekel. Ha valaki egy nap alatt hozza össze azt, ami másnak 4-5 napnyi munkájába telik, akkor az dolgozzon csak egy napot. Másik oldalról nézve: egy feladat megoldására hosszabb időn át, több energiát elhasználó ember nem biztos, hogy jobb munkás. Sőt.

Szóval: egyszerűen csak dolgozz inkább jól.

A május 31-ei megszűnés már négy éve erősen benne volt a pakliban: miután a Gemius-Ipsos nyerte a hazai online közösségmérésre kiírt tendert, a Webauditnak mint másodhegedűsnek nem sok értelme volt – főleg úgy, hogy ott a Google Analytics is.

De ha nem is volt értelme, komolyan hiányzik, az időnként több órányi csúszásban lévő realtime statjával együtt is. 7 év után azért furcsa napok óta meg sem nyitni. Lehet, hogy néha ránézek majd. Hátha álmában még csönget egy picit.

A szép vég

* Van az huszonnyolc is.

Jó pihenést, Buci Maci!

• A levél tárgya tegez, a fejléckép magáz, a levél szövege ismét tegez.
• A levél tárgyában egy nyilvánvaló hülyeség van, hacsak nem tekintjük az 1-1,5 évente látogatást rendszeresnek.
• A levél tárgya és a fejléckép tartalmi ellentmondásban van. A fejléc és a levél nyitómondata szintén.

Amúgy egy tök jó, igazán személyre szabott e-mail. Tetszik. Csak ne nyomtam volna rá véletlenül a „Spam bejelentése” gombot.

Tudni kell, hogy a felmérést a rendszeresen tévézők körében készítették, de nem hinném, hogy egy-két százaléknál nagyobb különbséget jelentene, ha bevonták volna a nem rendszeresen tévéző népességet is.

Szintén érdemes figyelembe venni a jobb alsó sarokban is látható adatot: a kutatás a 18-34 éves korosztályra nézve reprezentatív – a teljes lakosság körében sokkal rosszabbul teljesítenének, valószínűleg szinte teljesen eltűnnének a kisebb szolgáltatások, a Twitter, a Tumblr és az Instagram.

És még valami: bár Instagram-fiókkal lehet, hogy kevesen rendelkeznek, az elég jó facebookos integráció miatt biztos, hogy fogyasztóként az instagramos tartalmakkal sokkal többen találkoznak.

A SkyDrive onlájn tárhelyet a Sky tévécsatornákkal.

A windowsos Metro felületet a Metro áruházlánccal.

A Metro újságot a Metro áruházlánccal.

Nem tudom, van-e még kérdés. Nekem, azt hiszem, nincs több.

Közvetetten, de határozottan a 2005-ös esemény hatásának tartom azt, hogy ma is tech témákról írok, vagy éppen azt, hogy a CES-től az MWC-n át az SM konferenciáig minden jelentős szakmai rendezvényre eljutok. És hát egyáltalán nem mellesleg: a csupa pozitív élménnyel zárult konferencián kapott tanulmánykötet lapozgatása közben fogalmazódott meg bennem először annak a szegedi mobilkommunikációs képzésnek a gondolata, amit azóta egy ismeretterjesztő kurzusként, aztán a kommunikáció szakosok számára felvehető speciális képzésként, majd egy minden diplomás által elvégezhető másoddiplomás szakként is megcsináltunk.

Ha a fenti dolgokat összeadjuk, akkor pedig kijön egy érdekes eredmény: az SM konferencia szervezőivel való megállapodásnak köszönhetően idén ingyen juthattak el a mobilkommunikációs képzés hallgatói a legnagyobb mobiltechnológiával és startupokkal foglalkozó hazai rendezvényre. (Kíváncsi vagyok a hatásra: vajon melyikőjük mit fog mesélni 10 év múlva élete első konferenciájáról?)

Menjetek el minél több szakmai konferenciára!