Én @szajmon, majd pár perccel később és @mutrinka jóvoltából lettem megajándékozva a linkkel, ami azóta gyakran tűnik fel a böngészőm címsorában. Azóta @developingidea kollégával elkezdtük teremteni a mítoszt, Twitteren a #napiunikorn címkével lehet követni, illetve csatlakozni is. Csak bátran, előre, x gomb!

Az Apple és a Nintendo jelentéseiben rendre találkozhatunk a rekordprofit kifejezéssel. Nézzük a talán kevésbé ismert nintendós adatokat. A december eleji számok alapján például Japánban egy hét alatt 111 532 Nintendo kézikonzolt (DS/DSi/DS Light/DSi XL) adtak el, miközben a Sony 42 648 darabot (PSP/PSPgo). Ez csupán egy kiragadott adat, de a helyzetet jól jelzi. Bár a Sony néhány piacon utolérte az asztali PS3-mal a Wii-t, hiába – a Nintendo már a hardveren is nagy nyereséget könyvel el – a Sonyval ellentétben.

Ragozhatnám még, finomíthatnám a képet, de a lényeget szerintem már mindenki érti. Az Apple és a Nintendo tudatosan nem szállnak be a hardveres számháborúba, mert pontosan tudják, hogy nem ez a lényeg. Hiába tudja és látja az ember, hogy papíron mennyivel jobb valami, ha a gyakorlatban a vesztes eszközén érzi a flow-t, a tökéletes élményt.

A flow elméletét Csíkszentmihályi Mihály fogalmazta meg. A magyarul (kb. sehogy, de leginkább) áramlatként fordítható tudatállapotban a személy tudata erőteljesen fókuszál egy olyan tevékenységre, amely elvégzése a személy képességeivel összhangban lévő, amely fölött az illető kontrollhelyzetben érzi magát és amely tevékenység belülről jutalmaz, ezért nem megterhelő. A flowélmény során jellemző az időérzékelés torzulása mellett a gondolkodás nélküli, azonnali reakció a tevékenység alatt felmerülő jelzésekre. A flow élménye nagyban hasonlítható a keleti tanok, főként a buddhizmus által megfogalmazott (és az ezoterikus elméletek egy részének alapjául szolgáló) “univerzummal való eggyé válás” gondolatához. Amikor minden kikapcsol, minden eltűnik.

Ezt a flow-t nem hozza el egy kétszer erősebb processzor, de nem hozza el a háromszor jobb grafikai teljesítmény sem. Természetesen kizárni sem zárja ki egyik sem, de önmagában szó szerint semmit nem érnek a nyerő paraméterek. A szomszéd előtt villogni is csak addig lehet velük, amíg ő is ki nem próbálja egyszer.

Mindez persze nem csak hardveres szinten fontos, ugyanúgy értelmezhető a weben is. Nem kell feltétlen a leginnovatívabb legyél, senkit nem érdekel, ha nagyonszakmailaginnovatíve megváltod a világot. Csinálj olyan szájtot – mind fejlesztésileg, mind tartalomra – amely(b)en el lehet merülni!

Csinálj olyat, hogy ne az oldalon járva essen le a felhasználók álla, hanem amikor már kikapcsolják a gépet – amikor rájönnek, hogy a napjukból perceknek érzékelt (fél)órákat töltöttek el nálad.

Oroszvári Péter, az MSZP országos listáján 83. helyen szereplő és egyéniben is induló képviselőjelöltje a következőt osztotta meg facebookos üzenőfalán:

„Mennyei Atyám! Miután az elmúlt esztendőben kedvenc zenészemet, Michael Jacksont, kedvenc színészemet, Patrick Swayzet, kedvenc színésznőmet, Farrah Fawcettet és kedvenc írómat, Mario Benedettit magadhoz vetted, szeretném tudatni Veled, hogy kedvenc politikusom Orbán Viktor, és már február közepe van!!!”

Azt hiszem, mindannyian ismerjük a “Mátyás király volt, meghalt. Jimmy király volt, meghalt. Most már én is kezdek félni.” – jellegű poénokat, melyek az utóbbi király halála után szökkentek szárba. Van ezeknek egy olyan titkuk, mely fölött a szakdolgozatát valószínűleg nem a humor sajátos logikájából író képviselőjelölt elsiklott: a csattanóban rendre maga a vicc mesélője szerepel.

Minden más élő személlyel – legyen az  sarki hentes, egyetemi oktató vagy éppen politikus – elmesélve sértődés várható. A Facebook pedig szépen megőrzi ezeket a bejegyzéseket, esélyt adva annak, hogy ne csak a sarki hentes, hanem az újságíró vagy valamelyik szemfülesebb közéleti blogger is észrevegye őket.

„Az előttünk álló pár esztendő az üzleti modellek csatáját hozza, amikor egymás mellett élhetnek a mobilszféra területén a hirdetéseket befogadó, ingyenes kisablakok és a díjat szedő, ám reklámmentes, fizetős alkalmazások – de ezek bizonyos kombinációi is működnek majd. Ami bizonyos, hogy a felhasználók ingyen ebédre nem nagyon számíthatnak mobil területen. A digitális publikálást is meg kell fizetni, hiszen egyelőre egy kényelmi, prémiumszolgáltatásról van szó, amelynek az előállítása sok szakember összehangolt munkáját követeli meg. Bár a digitális publikálással valóban megszűnik a nyomtatási költség és a klasszikus disztribúciós kiadások, azonban a technológia és a digitális disztribúció ugyanúgy pénzbe kerül – mondta a Sanoma mobil üzletágának vezetője.

Disclaimer: a blog szerzője a Sanoma Budapest Zrt. munkatársa, a Mobilport című mobiltechnológiai szaklap szerkesztője és a Technet újságírója.

Az közismert, hogy az online lapok azért nem merték/merik fizetőssé tenni tartalmaikat, mert féltek/félnek a két szék közé esés tipikus esetétől. Azaz sem az olvasóktól nem lesz elég bevétel (hiszen átpártolnak a továbbra is ingyenes szájtokhoz), sem a hirdetőktől (a látogatottság csökkenése miatt csökken a hirdetési kedv is).

Egy New York Times megteheti, hogy akár pár évig is vár a modell sikerére. Még egy Axel-Springer is megteheti: emlékezzünk csak, szemrebbenés nélkül benyelték a Reggel című napilapos próbálkozásuk egy év alatt kitermelt 3 milliárdos veszteségét.

Sok kkm (kis- és középmédium) viszont a székek közé eshet: egyszerűen nem lesz annyi tartaléka, hogy bevárja, míg úgy-ahogy összeérnek az ízek, azaz kiegyenlíti egymást az új bevétel és a régi kiesése. (Ha egyáltalán egy ekkora piacon kiegyenlítheti. Ezt érdemes lenne vizsgálni, de sajnos nem vagyok benne egészen biztos, hogy fogják is. Láttunk már pár piacfelmérés nélküli idétlen megoldást.)

Gondolok itt a nem multi-tulajdonban lévő szájtokra. Nekik elég kemény lesz ez az időszak. Még azt is meg merném kockáztatni, hogy a magyar online piac második nagy (és másodjára csak saját) válsága jobban tizedeli majd a médiumokat/munkatársakat, mint az aktuális tette.

A finn mobilgyártó lépése – a válság és a Google után ismét – odatett kicsit a navigációs piacnak: a poszt írásakor a TomTom részvényei  10.59 százalékot estek, a Garmin papírok értéke pedig a NASDAQ-on éppen 5.70 százalékos csökkenésben van.

Miután a Google mellett a jelenleg 83 millió leszállított okosmobillal rendelkező Nokia is bevállalta az ingyenességet, nem sok választás maradt a hagyományosan navigációs cégeknek. Bár a szakértők és a GPS-mániások egy ideig még elvitáznak majd rajta, hogy melyik miért jobb, a nagy tömegeknek bőven elég bármelyik ingyenes megoldás, hiába nem rendelkezik a fizetősök egy-egy új funkciójával.

Ha valaki ezután fizetős navigációs szoftverek eladására szeretné feltenni cégét, leginkább sci-fi mozikból kell ötletet merítsen – mondom ezt mindenféle irónia nélkül, komolyan. Az elmúlt évtized(ek)ben bevett sémák korszakának ezen a piacon is vége. 2010, helló!

Míg egy olcsóbb tévével kb. ugyanazt lehet csinálni (nézni), mint egy drágábbal, addig a mobiltelefonnál nem ez a helyzet. Az indiai parasztember ugyanúgy megtalálja a saját céljaihoz való extra olcsó készüléket, mint a telefonját havonta cserélgető, az összes béta funkciót is napi szinten használó geek a Nexus One-t.

De a mobil nem csak a leginkább passzív élményt nyújtó tévéhez, hanem például a számítógéphez képest is változatosabb lehetőségeket nyújt. Mit is kezdene például egy indiai farmer egy asztali PC-vel vagy akár egy netbookkal? (Ne a Dallas-béli Ray-re gondoljunk, hanem egy kis földdarabbal rendelkező, jóval szegényebb emberre.) Ellenben egy telefonnal simán mászkál a földjein, eléri a társadalmi és “üzleti” kapcsolatait, ráadásul ha be kell világítani egy tátongó üregbe, akkor meg ott a mobil zseblámpája. Mindezt persze – az utóbbitól eltekintve – megtehetné egy netbookkal is, csak nem bárhol, nem olyan könnyedén – és főleg nem a legolcsóbb netbook árának kb. tizedéért.

A farmernek a telefon zseblámpa funkciója és a porálló készülékház a hasznos, a geeknek meg a multitouch. Fordítva nem sok hasznát vennék/veszik: a geek maximum az éjjeli lámpa helyett a mobiljával világíthat zoknikereséshez, de az indiai farmerünk egyelőre ilyen szinten sem látná a többujjas vezérlés értelmét.

Jelenleg kb. 6.8 milliárd ember él a földön, és a Nokia-vezér által idézett adatok szerint 4.6 milliárd mobilelőfizetés van. A háló hamarosan teljes lesz.

Fertőként és egy Isten céljaira felhasználható eszközként is egyaránt tekintenek a hazai egyházak az internetre, a hitük által diktált nézetek, illetve vérmérsékletük szerint. Az viszont tény, hogy a magukra valamit is adó felekezetek valamilyen formában mind jelen vannak a weben. A Zoom az evangélikusoknál, a krisnásoknál és a katolikusoknál járt – legalábbis virtuálisan.

Testvérközösség

Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház médiamunkáért felelős püspöke szerint az egyház alapítója igazi médiaszemélyiség volt. Luther Márton értette a korabeli média nyelvét, élni tudott a nyilvánosság eszközével, valamint az olyan technikai újdonságokkal, mint a nyomtatás.

A lutheri hagyományt folytatva a Magyarországi Evangélikus Egyház is viszonylag korán felismerte az internetes megjelenésben való lehetőséget: A templom egere című, lelkészeknek szóló informatikai kiadvány már 2002-ben megjelent. Az akkor igencsak kuriózumnak számító könyvet követte aztán két év múlva az Evangélikus Egyszeregy, mely az egyház szervezetét, hittételeit és mindennapjait mutatja be egy online hittan kurzus keretében. Mindezt nemcsak, hogy az interneten, de a 2004-es általános egyházi hozzáálláshoz képest igencsak innovatív módon: modemes és ADSL-internethez is szabott hangalámondással, letisztult, még ma is korrektnek mondható dizájnnal és képernyőre szabott szövegekkel.

A közösségi építkezés szele is jó időben érte utol a fogalommal egyébként vallásosként évszázadok óta tisztában lévő evangélikusokat. A myLuther.hu nevű közösségi portált egy, az egyházhoz szervezetileg nem, csak eszmeiségében kötődő Bt. fejlesztette és működteti. 46615 hozzászólás, 6704 bejegyzés, 695 tag, 9521 kapcsolat, 2176 üzenet és 842 feltöltött zene van az oldalon, amely jelmondatához (”A hit közös, a többi ráadás.”) híven nem koncentrál szigorúan a vallásos témákra, csupán a közösség értékrendjét helyezi előtérbe.

Blogolna-e Krisna?

A net közösségi oldala a “krisnásoknak” sem ismeretlen. Míg a kilencvenes években leginkább könyvárusító tevékenységük során találkozhattunk velük, ma már egyáltalán nem ritka, ha egy-egy valamilyen módon hozzájuk kötődő oldalba botlik az ember.

A hivatalos, központi honlapon 1-2 naponta található új tartalom, sokszor hanganyaggal vagy éppen videóval kísérve. Amellett, hogy ma már az egyház hivatalos csatornáin láthatóan tudatosan aknázza ki az internet lehetőségeit, a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének több tagja is intenzív online kommunikációt folytat.

“Mivel hitünk szerint mindent Krisna teremtett, így a blogokat is” – tisztázta az alapokat Horváth Ádám, aki MC Das néven a Kezdő Krisnás blog és egy hasonló szellemiségű gasztróblog szerzője is. “Lehet, úgy néz ki, hogy valamit az emberek csináltak meg, de mindig elfelejtik, hogy a gondolat, az értelem és az intelligencia is Istentől jön. Nekünk csak lehetőségünk van válogatni a vágyak és az eszközök közül” – fűzte hozzá Ádám, aki három év alatt közel 1300 bejegyzéssel tette le voksát vallása értékeinek internetes kifejezése mellett.

A beérkező hozzászólásokból kiderül, hogy bár többnyire a lelki élet iránt valamilyen formában érdeklődő internetezők a rendszeres látogatók, egyáltalán nem arról van szó, hogy az egyháztagok csak egymásnak írnának. Egy-egy krisnás blog havonta 4-5 ezer egyedi látogatót is elkönyvelhet.

Az internet “olykor ellentétben állni látszik a keresztény üzenettel, de…”

A katolikus Pápai Tanács egyik korábbi dokumentuma szerint “a radikális szabadelvűek lettek az egyetlen csoport, melynek jogait és érdekeit igazán elismerték a világhálón” – habár véleményüket azóta már finomították.

Felismerték, hogy az internet “olykor ellentétben állni látszik a keresztény üzenettel, de páratlan lehetőségeket is kínál Krisztus üdvözítő igazságának hirdetésére az egész emberiség számára. Mérlegeljük [...] az internet lehetőségeit a vallási információ és tanítás terjesztésére nézve, túljutva minden határon és akadályon. Akik előttünk hirdették az Evangéliumot, legmerészebb álmaikban sem gondoltak ilyen hatalmas hallgatóságra. A katolikusok ne féljenek attól, hogy a tömegkommunikáció ajtaját szélesre tárják Krisztus előtt” – legalábbis ez áll II. János Pál pápa 35. tömegtájékoztatási világnap alkalmából megfogalmazott üzenetében.

A honi Katolikus Egyház a PDA-ra és wapos felhasználásra is optimalizált központi honlapja mellett többek között egy korábban félhivatalosnak aposztrofált, ma már “katolikus napilap” megjelöléssel futó online újságot is üzemeltet. A Magyar Kurír egyben Közép-Európa legrégebbi katolikus hírügynöksége is, 1910-ben alapították. A lap jelenlegi, gyakran frissülő internetes formájában 2005. pünkösd vasárnapja óta olvasható.

Bár a Napi Evangélium utóbb a Kurírban is helyet kapott, az eredetileg e-vangélium e-mailben névre hallgató szolgáltatás, alulról jövő kezdeményezésként, már 2004. július 12-én elindult. A minden reggel 5-kor érkező “lelki csomagot” – melynek része az evangélium mellett egy magyarázó elmélkedés, valamint egy ima is – jelenleg 16 és fél ezer ember kapja. Ez a szám havonta átlagosan 300-zal nő, de a Biblia évének kezdetén volt olyan hónap, amikor 1200-an iratkoztak fel. A lelki szolgálat ezen módját kitaláló és azóta is életben tartó Horváth István Sándor a Zoomnak elmondta: a kezdetek óta összesen 11 millió 300 ezer e-mailt küldött el.

A szolgáltató Doranskyt kérte fel a helyzet elemzésére és tanácsadásra, ebből született egy “személyes” bejegyzés is. Erre reagált kritikusan Hírbehozó. Az egymással való szakmai szembenállásuk ellenére úgy látom, mindkettejük gondolatmenete ugyanott csúszik félre. Ebből következően csak az ügy egyik felével foglalkoznak.

Doransky az Audi-BMW viccelődős plakátháborúját hozza fel példának, Hírbehozó pedig egy Verizon vs. AT&T csipkelődést. A két ember két példája szerintük arra mutat bizonyítékot, hogy lám-lám, külföldön mennyire bevett dolog az ilyesmi viccelődés, és a Vodafone/Müller Tamás twitteres megjegyzése is csak ilyesmi volt. Szerintem nem. Az utóbbit egy alapvető dolog különbözteti meg a külföldi példáktól: teljesen más a kontextusa.

A “csörögjetek ránk ” egy olyan helyzetben született, amikor a T-Mobile éppen története legkínosabb, 700 millió forintos veszteséget hozó pillanatában próbált valahogy fennmaradni a víz felszínén. Ilyen helyzetben és helyzettel is lehet persze viccelődni, de ebből csak bunkó vicc születhet. Félreértés ne essék, én (is) szeretem a bunkó vicceket! Olyannyira, hogy két kedvenc viccem közül kettő bunkó. Viszont egyiket sem mesélném el egy cég képviseletében.

Az esetre reagálva a Vodafone eltávolította az elkövető Müller Tamást. Úgy gondolom, a szolgáltató ezzel a lépésével nem hibázott – a hibát ugyanis már sokkal korábban elkövették.

Jelen esetből az derül ki, hogy a Vodánál csupán azért használták eddig a Twittert, mert “ha a T-Mobile csinálja, akkor ez trendi, csináljuk mi is!” A twitteres beszólással kapcsolatos “belső vizsgálat” ugyanis két hibát állapított meg. Az egyik a már tárgyalt stílus. A másik viszont az, hogy Müller Tamás nem tehetett volna ilyen, “nyilatkozat-jellegű” megszólalást a cég nevében. Ezzel a szabállyal csupán az a gond, hogy gyakorlatilag kizárja a Twitter használatát.

Konklúzió

Az emberek egyik fele azért haragszik a Vodára, mert bunkón viselkedett, a másik pedig azért, mert kirúgta a jópofa beszólással előálló munkatársát. A jelenlegi helyzeten már sokat nem lehet javítani, viszont a későbbiekre nézve van egy-két fontos teendő.

A Vodafone következő twitteres munkatársának egész más jogokkal kell majd rendelkeznie. A cég legmagasabb szintű kommunikációs jogaival, (majdnem) ugyanolyanokkal, mint a kommunikációs igazgató.

Emellett még az kell, hogy a következő twitteres munkatárs ne csak a twitteres közösségben mozogjon otthonosan (ez szükséges, de nem elégséges), hanem az üzleti/társadalmi etikában is.

Otthon mindenki bazmegelhet, miniszterelnökként már kevésbé. Ugyanez érvényes a szemtelen viccek vészhelyzetbéli használatára is.

Az első levet aznap küldték ki, amikor őrizetbe vették Leinemann Zsolt ügyvezetőt.

Amiről tudjuk, hogy igaz: – a ScienNet teljes átvizsgálása folyamatban van/volt, – a Vám- és Pénzügyőrség jelenleg több céget vizsgál át kampányszerűen, egyszerre, – a www.sciennet.com nem működik, mert a szervert az átvizsgálás miatt leállították.

Leinemann Zsoltot — egyes híresztelésekkel ellentétben – NEM vették őrizetbe. Akik közelebbről ismerik a média működését, azok tudják, hogy a megjelenő hírek és a valóság sokszor köszönőviszonyban sincsenek egymással. Sajnos ez tény. Minél botrányszagúbb a hír, minél hangzatosabb a cím, az annál kedvezőbb a médiának.

Az e-mail írója valószínűleg annyira közelről mégsem ismerte a média működését és/vagy a helyzetet. Rögtön beindult a hárítás, olyan szinten, hogy tankönyvi példaként is megállná a helyét. A következő levelet 2 nappal ezután küldték ki.

Röviden tájékoztatlak Benneteket arról, amit tudok. Leinemann Zsolt előzetes letartóztatásban van adócsalás gyanújával. [nocsak...] A szervert és a bankszámlákat a rendőrség zárolta – bennünket, a törzsvásárlókat védve! Lehet, hogy volt, aki adót csalt, – de az vélhetőleg nem a rendszer hibája.
17500 Termékpartner, Volksbank (a Visa engedélyével ScienNet bankkártya), 100 ügyvéd, 442000 Törzsvásárló, minden féle szakemberrel köztük! Ennyien nem hinném, hogy tévedhettünk.

De, tévedhet. Sőt, ennél jóval több ember is tévedett már (jóval nagyobbat). Ismét tankönyvi példa, csak ezúttal pszichológia helyett történelem könyvekből. A harmadik, általam utolsóként beidézett levél az előzőre egy nappal született.

Tegnap megalakult egy krízis  csoport 6 főből, akik a legjobb szakemberek bevonásával mindent megtesznek a törzsvásárlók érdekében az elkövetkezendő napokban.
Egyenlöre [sic] az a kérés felülről, hogy senki se tartson prezit és ne is regisztráljatok.
Valószínűleg elmaradnak a rendezvények, beleértve a 19-ét is.

Ennyi. És tényleg: ennyi.

Nyilván lettek volna a következőn kívül is más (jó) ötletek, de szerintem az egyik legelegánsabb lehetőség lett volna azt mondani, hogy december 31-éig minden ügyfél 10 ezer forint kedvezménnyel vehet előfizetéséhez új mobilt. (A dominósok  is, ha előfizetésre váltanak.) Hogy miért lett volna jó?

• Sokkal nagyobbnak tűnik a közvélemény számára, mint a legjobb esetben is pár száz forintot érő hálón belüli 10 perc.
• Túlzott költség/bevételkiesés nincs, hiszen nyilvánvalóan nem fognak millióan élni az ajánlattal.
• Le lehetne ügyesen kommunikálni, hogy ahány óra kiesés volt, annyi ezres kedvezmény ajánlanak. Sokkal jobban hangzik, hogy annál, minthogy most kb. óránként jár 1 perc.
• A hálózat ilyen mértékű megingása komoly bizalomvesztést eredményezhet a szolgáltató meglévő ügyfeleinél. Mivel előfizetéses mobilvásárlás esetén 1-2 év hűséget is fogad az ügyfél, így a kedvezmény általi ösztönzéssel növelhették volna azok számát, akik most nemhogy távoznának, hanem 1-2 évig hűséges felhasználó válna belőlük. Mire lejár a hűségük, addigra meg nem is emlékeznek majd erre a kellemetlenségre.

A “mi lett volna jó” mondatot inkább ne is tegyük múltba. Elvégre még hétfőn sincs késő előállni egy ilyen megoldással. Tipikusan az az eset lehetne, amikor egy cég – ráadásul az elkövető – még nyer is az évtized mobilos hibáján.

A stáb úgy nézett ki, hogy jelen volt egy felelős szerkesztő (aki most kivételesen fotós is volt, de egyébként lesz külön fotós), aki írásban foglalta össze az eseményeket. Ott volt egy operatőr, akiről elég egyértelmű, hogy mit csinálhatott. A közvetítésnek volt egy műszaki vezetője, illetve voltam én web supportként. Szóval nem kispályáztunk, komolyan vettük a dolgot, de enélkül nem is nagyon érdemes csinálni.

Persze felhasználók is voltak: 1549 látogatás alkalmával összesen 538 érdeklődő nézett bele a közvetítésbe, átlagosan 50-en figyelték egyidőben a streamet (a csúcs 77 volt). Mindezek szerintem nagyon szép adatok, főleg azt figyelembe véve, hogy Orosházán 30 ezren élnek.

Érdekes, bár nyilván múló jelenség, hogy a közvetítés ideje alatt érkező hozzászólások egyike sem a közgyűlés témájához érkezett, mindben maga az élő videós közvetítés volt a téma.

Általános tanulságok

Az online live streamnek a tévéközvetítéssel szemben van egy hétköznap napközbeni előnye. Tévé kevés munkahelyi íróasztalon van, számítógép és netkapcsolat viszont rengetegen. Sokan megtehették, hogy “háttérrádiózás” jelleggel berakták a közvetítést, aztán amikor számukra izgalmasabb napirendi pont következett, akkor jobban odafigyeltek.

Habár biztos vagyok benne, hogy nem sokan, maximum 1-2 ember, ők is csak egy próba erejéig kapcsolódtak be iPhone-ról a közvetítésbe, de már az is jó érzéssel tölt el, hogy a Ustream-alkalmazással ezt simán megtehették.

Nem gondoltam, hogy 3-400-nál többen lesznek kíváncsiak egy városi közgyűlésre, de hát az OrosCafé webstatja már máskor is okozott pozitív meglepetéseket.

A lövöldözéses infót a BAMA kapta és (a BEOL) kürtölte világgá. Az országos szájtok ezekről olvasgatták a fejleményeket, bár kissé megkésve. A dolgok mindig helyben történnek, maximum országosan érdekesek. Sosem “Magyarországon” történik valami, hanem Szegeden, Bánkúton, Budapesten vagy éppen Pécsett.

Ez persze eddig is így volt, a változás nem ilyen téren történt. Ami fejlődött, az az internet-penetráció. Ezzel összefüggésben mindenki legnagyobb szerencséjére a helyi közösségek erősödnek. Nyitni kell a médiavidék felé, srácok!

• átutalás – pénz átutalása (nem árúért cserébe, hanem akár magánszemélyek közt is) egyetlen SMS-sel
• fizetés – a bankkártyás fizetés avitt lesz, a készpénzes fizetés pedig ókorinak fog számítani
• helyfüggő alkalmazások – a témáról hosszabb összeállítás jelent meg nemrég a Techneten; a Gartner szerint az ilyen szolgáltatások idei 56 milliós felhasználószáma 3 éven belül 526 millióra emelkedik
• keresés – a Gartner úgy véli, a mobilunkon nem ragaszkodunk majd annyira az asztali gépeken bevett szolgáltatásokhoz, mint például a Google vagy a Bing – bár ez elég meredeken hangzik így hirtelen
• böngészés – ez a pont elég nyilvánvaló; ezen a területen úttörő szerepet vállalt az Opera Mini
• egészségfelügyelet – ez az orvos-beteg kontaktuson kívül akár dietetikai tanácsadásban, illetve figyelmeztetésekben is megjelenhet (például az alkalmazás x naponta figyelmeztet, hogy együnk gyümölcsöt, stb.); természetesen nem csak hang- vagy videóhívásról van szó, hanem akár egy házi műszer adatainak átviteléről is
• hirdetés – ez a mobilos tartalmak monetizálásának legegyszerűbb formája, 2012-re 7.5 milliárd dollárossá fejlődhet a piac – nem véletlen vásárolt be nemrég a Google
• azonnali üzenetküldés – ilyen téren még elég komoly erőt képvisel az SMS, de a telefonok okosodásával egyre több hagyományos IM-csatornát ültetnek át mobilra is
• zene – a Gartner szerint a készülékkel összefüggő megoldásokban (pl. Nokia Comes With Music, Sony Ericsson PlayNow Plus) és a zenei alkalmazásokban (pl. Spotify, vagy akár a Midomi) is van jövő
• Near Field Communication (NFC) – közeli, de vezeték nélküli kapcsolatot igénylő technológiáról van szó (pl. a zsebünkben lévő mobil nyitja a szállodai szobánk ajtaját egy kulcs vagy kód beütése helyett); az NFC sajnos már 5 éve is csak közeledett, egyelőre mégsem ért ide/oda