A DDB Brasil csak az új kollekció 10 darabjára találta ki az akciót, és nyilván nem kell arra számítani, hogy holnaptól a sarki C&A-ban is megjelennek a lájkszámlálós vállfák, de azért jó ötlet ez a mindenki-a-facebookon-lóg jelenség és az offline vásárlási élmény összehozására.

Az átlagember számára továbbra is nagyon magas az app store-os belépési küszöb. Az appok fejlesztése, még a legbénábbaké is, viszonylag komoly programozói ismereteket igényel. Vannak már fejlesztői tudás nélküli appgyártáshoz eszközök, de ezek egyrészt nem jutnak el az átlagjúzerig, másrészt nem is túl olcsó a használatuk, harmadrészt lehetőségeik sokszor korlátozottak. Az Apple megoldása kiküszöbölheti az első két problémát. Ami marad, az a korlátosság, így az “igazi” alkalmazásokhoz továbbra is szükség lesz jó fejlesztőkre. Egy alapvető apphoz viszont talán nem, ez pedig az amerikai álom alkalmazásboltokra vetített (még erősebb) megvalósulását hozhatja el, egy-egy egyszerű felhasználó is felülethez juthat időnként.

Ez nem azt jelenti, hogy másnaptól mindenki ontja majd magából a remek appokat (sőt, inkább abban lehetünk biztosak, hogy több lesz a szemét), én inkább azt látom benne, hogy a következő néhány évben drasztikusan csökken majd az app store-os belépési küszöb magassága. Egyre kevésbé kell majd technikai tudás ahhoz, hogy valaki kiadjon egy egyszerű appot, erősödik a tartalmi fókusz.

Nagy kérdés, hogy jó lesz-e, ha ez a bizonyos átlagember elkezd alkalmazásokat csinálni. A válasz viszont alighanem teljesen mindegy, ha jó, ha nem jó, ez a fejlődés természetes iránya. A folyamat egyáltalán nem újdonság, elég csak a weboldalak-blogok példáját, kissé kevésbé divatos kifejezéssel élve a web-webkettő fejlődési folyamatot megnézni. A 20 évvel ezelőttinél ma ezerszer könnyebben indíthat online tartalomszolgáltató felületet egy átlagfelhasználó. A következmények pedig ezek lettek:

• jóval több a weben a szemét: a 2.0 nem minőségbéli fejlődést jelent, hanem egyszerűbb gyártást és terjesztést;
• a rendszeresen minőségi tartalmat alkotó (technikai-fejlesztési szempontból gyakorlatilag analfabéta) magánszemélyek közül időnként (!) néhányat (!) kiemel a piac;
• az egyedi/profi/komplex szájtokhoz továbbra is szakemberek alkalmazására van szükség.

Hasonló folyamatra számítok az app store-okban is.

A tanulság már megint, még mindig az, hogy ami édes, lenyelik. A táblagép pedig édes. A kezdeti “ez csak egy nagy telefon” jellegű értetlenkedést egyre kevesebbszer hallani, a fokozott tartalomfogyasztásra kitalált modell egyre inkább működik. Érdemes ezt főleg az erősen tartalomcentrikus lapkiadóknak fejben tartani, a “mobile first” egy szűkebb vonalára, a “tablet first”-re kell teljes gőzzel koncentrálni. Ezen belül pedig jelenleg és középtávon az iPad messze a legfontosabb.

Ezért nyilvánvaló idétlenség a “Forrás: internet” megjelölés, de ma már, amikor minden és mindenki jelen van Facebookon is, a “Forrás: Facebook” sem sokkal jobb megoldás. A webes tartalmakra való hivatkozás legpontosabb, egyértelmű módja az url megadása, ez viszont sokszor – például egy facebookos tartalom esetében kifejezetten – hosszú lehet, hiszen ha egy http://www.facebook.com/photo.php?fbid=373233969375697&set=a.172508496114913.36252.112941132071650 szöveg nem kattintható, akkor nem a legkényelmesebb dolog eljutni az adott címre, főleg nem papírról való begépeléssel.

Ezen gondolkozva jutott eszembe, hogy a sokszor emlegetett, de ritkán igazán hasznos QR kód milyen jó megoldás lenne az online tartalmak offline hivatkozására. Offline, tehát nyomtatott lapban ugyanúgy alkalmazható, mint mondjuk tévében. A kíváncsi felhasználónak csak a felület felé kell fordítania mobilját, és már el is juthat az eredeti forráshoz, aki/ami pedig így nyugodtabban engedheti át tartalmának használatát. Van persze pár kihívás (elég nagy is legyen a QR, de ne is rondítson bele a lapba/tévéképbe stb.), de érdemes lenne legalább elgondolkozni rajta, szerintem működhet.

Az Android ereszkedése valószínűleg összefüggésben van azzal, hogy a legújabb, októberben bejelentett verzió például közel fél év elteltével még mindig csak a gépek 1.6%-án fut, ennél még a több mint 2 éve bejelentett Éclair is négyszer népszerűbb, illetve ott van még a Froyo és a Gingerbread is. És akkor még nem vettük a megannyi kijelzőméretet és -felbontást, processzorsebességet és RAM-mennyiséget, amelyekhez optimalizálni kellene.

A grafikon szereplői közül említésre méltó még a Nokia beindulása miatt a fejlesztők körében újra érdekessé váló Windows Phone. Bár most épp emelkedőben van a 40%-os kék vonal, továbbra is kérdéses, hogy van-e elég erő az áttöréshez a Microsoft platformjában.

Válaszd a gyengébb kategóriát. Lehet, hogy az alkalmazás több kategóriába is beillik. Válaszd azt, amelyikben kevesebb konkurens van.

Hirdess más alkalmazásokban. A tipplistából talán ez az egyik leginkább érdekes pont. Dan Porter szerint egy app hirdetésére az egyetlen jó hely egy másik app. A módszerhez az egyik legjobb eszköz a 2012 egyik leginnovatívabb cégének választott Tapjoy rendszere, amelyben a felhasználók appon belüli kreditet kapnak, ha megnéznek néhány ajánlatot.

Ne bízz mindent a hirdetésekre. A Draw Something letöltőinek már a kezdetekben is csak 5%-a jött hirdetésekből, a többit már az ezekre a letöltőkre tett jó benyomás hozta. Porter egy tűzgyújtáshoz hasonlítja a folyamatot: a hirdetés csak a gyufa meggyújtásához szükséges szikra, a nagy tűz csak utána jön, kár a folyamatos hirdetgetéstől várni.

Legyen valami viral faktor. Porterék a facebookos ismerőseinkkel való játékot vetették be. Bár lehetőségünk van enélkül is játszani, de azért sokszor, sok helyen belebegtetik a Facebookot.

Tartsd a felhasználókat az alkalmazásban. Alighanem ez az egyik legnehezebben elérhető dolog, hogy a felhasználó ne csak letöltse az appot, hanem aztán használja is azt. Egy játék esetében praktikumról nem lehet szó, így muszáj mással operálni. Ezt nem Porter mondja, hanem más appok alapján én javaslom, hogy érdemes például push értesítésekben meghirdetni időnként akciókat az alkalmazáson belül megvehető extrákra. Így olyan júzert is újra be lehet húzni, aki egy ideje már rá sem nézett az appra.

Figyeld a Twittert. A Twitter egy valós idejű fókuszcsoport, az alkalmazásboltos hozzászólások mellett a Twitterről lehet leghatékonyabban begyűjteni több száz felhasználó véleményét is.

• Keynote 115 MB – 327 MB
• Numbers 109 MB – 283 MB
• Pages 95 MB – 269 MB
• iMovie 70 MB – 404 MB
• Tweetbot 9.8 MB – 25 MB

A lista első négy tagja viszonylag sokaknak van meg, így talán azokat érdemes összeadni: a korábban 389 megás Apple-pakk így több mint 1.2 gigásra hízott. Mondjuk még így sem ezzel a néggyel fog megtelni az iPad, de képzeljünk csak el (grafikailag) komplexebb darabokat: komolyabb játékokat, magazinokat, látványos oktatási szoftvereket… Sok nem fér el belőlük 16 gigán, így a legolcsóbb modell egyre kevesebb célra, egyre kevesebb felhasználónak lesz jó.

És mivel az appok mérete modelltől független, mindez ugyanúgy vonatkozik az iPad 2 modellekre is. Sőt, tekintve, hogy sok alkalmazás (köztük például a listában szereplő Apple-féle appok mindegyike) univerzális, így a megnövekedett letöltési méret ugyanúgy vonatkozik az iPhone-használókra is, legközelebb már érdemes lesz 32 gigásat beszerezni. Bár azért remélem, hogy az idei iPhone-nál, vagy legalábbis a következő generációs iPadnél már ez lesz a minimum.

A Pinterest viszont, közösségi képmegosztó lévén, a képi hatással operál. Amihez van hatásos fotó, azt továbbosztják, amihez középszerű van, azt nem. A kép terjed, az vonja maga után a kép lelőhelyének terjedését is. Az idétlenebb tartalomszolgáltatóknak (“Lopják a képünket!”) lehetőségük van megakadályozni, hogy a Pinterest be tudja húzni a képeiket, az okosabbaknak azonban mást üzen a Facebook farvizén óriási ütemben felúszó szolgáltatás: még több, még jobb, még érdekesebb képi tartalom kell – legalábbis annak, aki szeretné ezt a lehetőséget is megragadni. Márpedig, úgy tűnik, egyre érdemesebb Pinterestben is gondolkozni.

Az amerikai T marketinges vezetője szerint ez így nem a legjobb a szolgáltatóknak. Cole Brodman szerencsétlennek tartja, hogy az ügyfelek így nem érzik a telefonok értékét. A történet úgy kerek, ha tudjuk, hogy az USA-ban a T-Mobile csak a negyedik szolgáltató, így nyilván jobban szeretne kaszálni minél előbb, már a készülék megvételekor, hiszen 33 millió előfizető havidíjából jóval kevesebb pénz folyik be, mint a 100+ millió ügyfeles Verizonnál vagy AT&T-nél. Csakhogy Brodman szerint (is) az ember úgy működik, hogy inkább legyen a mobil ára alacsonyabb, a magasabb tarifát meg aztán ráér havonta fizetni. Ezért tolná az ottani versenyt inkább az itthon talán általánosabb “drágább készülék, alacsonyabb havidíj” irányba.

Nem vagyok szolgáltató, de én is szerencsésebbnek tartom a drágább mobil, cserébe minél alacsonyabb havidíj kombót. Egyrészt az összes befizetett forint, mondjuk 2 éves távlatban, általában kevesebbre jön ki. Másrészt szeretek inkább azért fizetni, amit valóban veszek: a telefonért a telefon árát, a szolgáltatásért pedig a szolgáltatás díját.