A Szeretem Budapestet Mozgalom megvizsgálta(tta) a jogszabályokat és véleményünk szerint helyes a fővárosi rendelet, nem sérti az Alkotmányt, hiszen a választási törvény egyértelműen az önkormányzat hatáskörébe utalja, hogy megtiltsa a közterületen történő plakátolást.

A választási eljárásról szóló törvény 42.§ (4) bekezdése értelmében az önkormányzatok (ez esetben a Fővárosi Önkormányzat) törvényi felhatalmazást kaptak arra, hogy rendeletben műemlékvédelmi, környezetvédelmi okból egyes középületeken vagy a közterület meghatározott részén megtilthassák választási plakát elhelyezését.

42. §

(1) A választási kampány végéig a jelölő szervezetek és a jelöltek engedély nélkül készíthetnek plakátot. A plakát olyan sajtóterméknek minősül, amely engedély és bejelentés nélkül előállítható. Egyebekben a plakátra a sajtóról szóló jogszabályokat kell alkalmazni.

(2) Plakát — a (3)-(6) bekezdésben meghatározott kivételekkel — korlátozás nélkül elhelyezhető.

(3) Épület falára, kerítésre plakátot elhelyezni kizárólag a tulajdonos, a bérlő, illetőleg — állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő ingatlan esetén — a vagyonkezelői jog gyakorlójának hozzájárulásával lehet.

(4) Egyes középületeken vagy a közterület meghatározott részén plakát elhelyezését a helyi önkormányzat, a fővárosban a fővárosi önkormányzat műemlékvédelmi, környezetvédelmi okból rendeletben megtilthatja. Állami vagy önkormányzati hatóság elhelyezésére szolgáló épületen vagy azon belül plakátot elhelyezni tilos.

(5) A választási kampányt szolgáló önálló hirdetőberendezés elhelyezésére a közterület-használatról szóló jogszabályokat kell alkalmazni.

(6) A plakátot úgy kell elhelyezni, hogy az ne fedje más jelölt vagy jelölő szervezet plakátját, és károkozás nélkül eltávolítható legyen. A plakátot az, aki elhelyezte vagy akinek érdekében elhelyezték, a szavazást követő 30 napon belül köteles eltávolítani.

A Fővárosi Önkormányzat ezen törvényi felhatalmazás alapján alkotta meg a választási plakátok egyes középületeken és a közterület meghatározott részein történő elhelyezésének tilalmáról szóló 5/1998. (II. 27.) Főv. Kgy. rendeletét. A rendelet melléklete pontosan felsorolja azokat az épületeket és közterületeket, ahol a törvény felhatalmazása alapján – műemlékvédelemre, illetve környezetvédelmi szempontokra hivatkozással – az önkormányzat megtiltja választási plakátok kiragasztását. Ez egyben azt is jelenti, hogy más területekre ez a jogszabály nem alkalmazható, és ilyen esetekben a választási törvény egyéb rendelkezései az irányadók.

A rendeletre hivatkozva indítottak eljárást a közterület-felügyeletek az illegálisan plakátoló pártokkal szemben, s a rendeletre hivatkozva lép fel az illegális politikai plakátok ellen a Szeretem Budapestet Mozgalom is.

A 2007-2008. év során a Főváros – valamint civil szervezetek – által konzekvensen végrehajtott munka eredményeit megvédendő és a választási időszak negatív plakátragasztási tendenciáit megelőzendő a Fővárosi Közgyűlés 2009. április 30-i ülésén Bojár Iván András városarculati tanácsnok a politikai vadplakátolás megszűntetésére vonatkozó javaslatot terjesztett elő.

Az előterjesztés értelmében a Főváros alkalmi és kizárólagos plakátragasztási helyeket alakít ki a választást megelőző és az azt követő időszakban. Ennek sikeres kivitelezése érdekében a frakciók egyhangúlag fogadták el azt a közös nyilatkozatot, mely szerint a pártok vállalják, hogy példamutató módon tartózkodnak az illegális plakátragasztás alkalmazásától, elhatárolják magukat minden ez irányú tevékenységtől, egyúttal felszólítják a kampányban résztvevőket és aktivistákat, hogy tartsák szem előtt a Főváros érdekeit és csakis legális módon és legális felületekre ragasszanak ki politikai plakátokat.

Az 5/1998. (II.27.) Főv. Kgy. rendelet értelmében az illegálisan kihelyezett politikai hirdetések eltávolításra kerülnek, függetlenül attól, melyik párt helyezte ki azokat.

Kérjük a pártokat, hogy a közös nyilatkozat és a fővárosi rendelet értelmében ne alkalmazzanak vadplakátolási módszereket, ne ragasszák tele a házak falát, a villanyoszlopokat, megsértve ezzel a magántulajdonra vagy éppen köztulajdonra vonatkozó rendelkezéseket. Kérünk mindenkit, hogy tartsa tiszteletben a várost: vigyázzunk közösen Budapestre!

Íme a nyilatkozat:

NYILATKOZAT
az illegálisan kiragasztott politikai plakátokkal szemben

A Fővárosi frakciók szem előtt tartva a lakosság érdekeit és az egyenlő elbánás elvét, önkéntesen lemondanak a korábban alkalmazott vadplakát-ragasztási gyakorlatról, és példamutató módon tartózkodnak az illegálisan kihelyezett politikai hirdetésektől: ilyen eszközöket egyáltalán nem alkalmaznak választási kampánystratégiájuk végrehajtása során.

A frakcióvezetők üdvözlik a Főváros kezdeményezését, mely szerint a Főváros olyan alkalmi, a választásokra vonatkozó politikai hirdetések kiragasztására alkalmas eszközöket alakít ki és helyez el a város megjelölt helyszínein, amelyek a kihelyezéstől a választást követő 10. napig vehetők igénybe.

A frakcióvezetők tudomásul veszik, hogy az illegálisan kihelyezett politikai hirdetéseket a Főváros letakaríttatja, illetve gondoskodik a kijelölt plakáthelyek letakarításáról is.

Egy kis tasli

Esténként szegletes arcú koreai hittérítő egy Fender-zongorával magyarul zengi Krisztust. Az erősítője recseg, a hit annál nagyobb. A bűnét, ha volt, amikor magyarul megtanult, rég levezekelte. Annál türelmetlenebbül toporognak a jehovisták és a „gyülisek”, akik megtérésük történetét ordítják mikrofonba. „És Jézus fogta a kezem…” – Helye lenne a nívós muzsikának – bólogat Vecsei alelnök. Például perui kecsuáknak. Az aluljáró közösségi hely, korzó és találkahely lenne, igazi városközpont.

De ennyire?

A kopott gumipadlaton feketéllő, laposra taposott rágógumitengerben tizenötfelé zúzott műkő, amelyeket szétforgácsol a víz, a fagy. És persze graffitiözön. Gyanús és kétes tisztaságú kereskedelmi vállalkozások sora a falnál. Ólmozott levegővel szennyezett gyümölcs, zsírtól csöpögő, kozmás „szendvics”, pizza. A bejárattól balra valaha virágzott a telefonkártya-üzlet. Elsöpörte a mobilvilág, a vörös készülékek zömét egyszerűen csak kitépték a falból. Kiment a divatból a szilágysági szőttes, telítődött a piac. A szívós erdélyi asszonyok ma inkább káeftékbe tömörülve az idősgondozási és a parkettavikszolási iparban érdekeltek. A hajdan demjáni érdekeltségű Skála Metró csigalépcsője – csúcs. Vakolását mállasztotta víz, jég, a téglák hullani vágynak. A digitális időjelző valaha diáktalálkahely volt, ma extremista csoportok gyűlhelye. Láttam már őket innen indulni országos turnéra. – Csak egy kis tasli volt – kommentálják a hősi tettet félmosollyal, mivel egy ízben állítólag felpofoztak a helyszínen egy tradicionálisan öltözött ifjú bóhert. Igazi profi tudja: hol, mikor, merre közlekedjen. A Nyugatinál nem is mindegy. Ha jó úton jársz, biztonságos. HVG-m mögül egyszer kilestem: jobbra, a Burger Kingtől húsz méterre ácsorog nyolc-tíz méla, jól szituált fazon, férfiprosti-vadászok. Baráti kör. Néha csereberélnek. Jó tíz méterre áll az „áru”, most épp egy szegletes, bamba, izmos, dzsoggingos erdélyi suhanc a sztár. Új fiú. A két csoport között apró, kövérkés közvetítő szaladgál fel s alá lihegve. Híreket hoz, visz. – Jancsikám, tízezerért elmegy. Olcsón adom. – Mondj nyolcat. – Nyolcat? – aggodalmaskodik az ügynök gyöngyöző homlokkal. – Egyik lábad itt, másik ott. Bejön a bolt. Megvan az előleg. Az ifjú és vevője távozik. A biznisz veszedelmes. De kereskednek programokkal, politikai eszmékkel is. Itt gyűjtött aláírást a Fidesz az olimpiáért s az egészségügyi reform ellen. Láthattam az isteni Király B. Izabellát is rikoltozni: pártjára, táltosok táborára szavazzunk! – Rendben van – kommentálja Vecsei úr. – Mindenkinek helye van a nap alatt. De sehol egy információs pult, E-pont, számítógépes térkép, betegellátó központ. Ez hiányzik. Ha a hajléktalan bejön egy szelet kenyérért, rávehetjük, hogy ne a földön hemperegjen: a szálló a közelben. Elkészítjük az igazolványait, s ha beteg (márpedig mindig az), orvoshoz kísérjük.

Indul a műszak

Mély levegőt veszek, s indulok a poklok poklába, a West Endhez vezető folyosóra. Húsz méteren belül három kopottas borozó. Kínálatuk is szinte azonos. Kannás. Zokniárusból húszat, bugyiárusból többet számolok meg. Érdekes, ma a citromsárga tanga megy, ebből érkezett nagy szállítmány Moldovából, Kínából, Tajvanról. Hogy a standokat bérlik-e, kérdés. Közben már pofon csattan, kitör az üzleti vita. Itt az izom az úr. Van viszont lift, amely a pályaudvarra vinné fel a mozgássérülteket. Nem reagál, sötét, fagyos, süket. Félkarú bandita nemcsak a kaszinóban üzemel, három szett is van itt-ott. A legtökéletesebb mű mégis a mezítelen kapcsolótábla. Kérdés, hogy van-e benne áram, fáziskeresőt nem hoztam magammal. Mégiscsak lehet benne „valami”, mert az elején szigeteletlen, életveszélyes huzalt a plafon alatt vezették át a túloldalra, negyven méterre, a zokniárudába. A legattraktívabb objektum a börtönráccsal kerített kávéautomata. Nehogy szétrugdossák. Természetes, ez a bűn fészke is. Másfél éve a West End előcsarnokában oldottak meg egy párkonfliktust. Az asszony négy aranyláncos izomkopasznak perkált, hogy „masszírozzák át” a férjét. A szakértők szerint korántsem a Nyugati a legveszélyesebb. A Keletit messziről követi, ott gyakran villan a kés. A Déli „intellektuális központ”, zsebtolvajlásban első. (Sok a csomag, amatőr a közönség.) Egyben mindenki egyetért: ingyenvécének lennie kell, a száz forint sokaknak sok. S ha sok – mint látszik –, szűkebb körben „könnyebbül” a rászoruló. Itt s ebből akarnak hát a civilek rendet, „értéket csiholni”. Vajon visszatér-e valaha a zsirardis úr boldog békeideje? Indulok, irány a körút.

A szép Liza sajna már elfelejtett, mert újra megkörnyékez.
– Óvszer nem kell? Ingyen adom.
– Legközelebb, Lizám.
A rendőrök eltűntek. Zozó, az őshajléktalan a fülkéjébe fekszik. Be van lőve. Szivárog vissza a nép. Indul a műszak, megy az élet.ásnap a Margitsziget bokrai közt találták meg a tetemet.

Már az Index-cikk is klasszikus példája volt az osztogatás/fosztogatás félreértésnek, ha nem éppen félremagyarázásnak. Annak állításaival szemben ugyanis nem találkoztam „lakókkal” és nem „több alkalommal”. Nem „jelentem meg” a házban, és pláne nem a „vállalkozó oldalán”. Legfeljebb emberekhez volt és van közöm, de nem a Molnár utcai szállodaépítkezéshez. Két olyan emberhez is, akik közül az egyik az építkezési botrány előidézője, a másik a károsultja. Mindkettejüket évtizedek óta ismerem, utóbbit például kicsi gyerekkora óta.
2006-ban, majd’ két évtized után előkerült kamaszkori barátom, aki messziről látva, ismerve tevékenységemet, azzal az ötlettel állt elő, hogy találjak ki valami szépet és hasznosat az épületében, amelyet később, ha majd megszerzi hozzá az engedélyeket, szállodává kíván átépíteni. Így jött létre a ma épülő szálloda helyén korábban állt üzemcsarnokban a Körzőgyár, a túlnyomóan pályájuk elején álló fiatal képzőművészek bemutatkozási lehetőségét biztosító kiállítóhely. Egy év alatt kb. 10 kiállítást rendeztünk, s amikor jelzést kaptunk, közönségünk sajnálkozása ellenére, bezártuk a Körzőgyárat.

Mivel mindezt a szomszéd házban lakó ismerősöm is tudta, most az építkezés előrehaladtával az édesanyja segítségért fordult hozzám. Megkért, hozzam össze a fiát az épület tulajdonosával, a szálloda beruházójával. Segítettem nekik, s egy ízben le tudtam ültetni mind a két felet Budán, egy kávéházi asztal mellé, de szűk óra után magukra is hagytam őket. Mindezekről az Index-cikk szerzője is tudott. Annak megírása előtt felhívott, röviden volt alkalmam mindezt elmondani neki. Érthetetlen, hogy ennek ellenére mi késztette nyilvánvaló valótlanságok leírásában, a szerepem túldimenzionálásában, a telefonbeszélgetésünkből teljesen önkényesen kiragadott mondataim egészen más értelmi összefüggésekben való tálalásában.

A Szempont szerkesztőjét, aki a Körzőgyár rövid történetét őrző oldalunkról leszedett fotóimmal illusztrálta az „így néznek ki az embertársaikat elfalazó haszonleső gazemberek” üzenetét, életemben nem láttam, sohasem beszéltem vele, mégis azt állította, hogy nem álltam a kamerái elé. Az utánamenős nyomozós riport műfajában, nem, hogy a kétszeres visszaellenőrzés alapvető újságírói követelményének nem tett eleget, de odáig sem jutott el, hogy közhivatali pozíciómat, valamint a nevemet helyesen tudta volna elmondani. Nyilvánvaló, hogy nem is ismer engem, mondhatni, fogalma sincs arról, hogy ki vagyok, mit csinálok, milyen módon van, lehet, lehetne, vagy éppen nem lehet közöm az ügyhöz. Anélkül, hogy a tényekre koncentrált volna, mechanikusan átvett egy fals információt.
A cikk megjelenése után az Indexnél is tiltakoztam, MTI közlemény kiadását is kértem, azokon a különféle chat fórumokon, amelyeken akkor már bőszen gyaláztak engem is, a Szeretem Budapestet Mozgalmat, a lapomat is, tiltakozó nyilatkozatot helyeztem el. Hiába. Kézenfekvő eszközökkel ma Magyarországon képtelenség megküzdeni a nyilvánosság előtti hazugságokkal szemben.
A beruházó arcát a TV-ben elfedték, az ügyben kárt szenvedett ismerősöm nevét, saját kérésére, a cikkben nem írták le. Pusztán az én nevem forog, az én arcomat mutogatják most már többedik esetben a Molnár utcai botrány kapcsán, s mindezt – ahogyan azt a hazug cikk szerzője, felháborodásomra válaszul, szakszerűen kifejtette – azért, mert közszereplő vagyok, – noha még közhivatali feladatomban sincs semmiféle érintkezési felületem egy ilyen típusú, léptékű, funkciójú és elhelyezkedésű építkezésekkel. Engem tehát, bár semmi közöm az ügyhöz, semmi nem véd. Hiába, hogy két évvel a rossz pillanat előtt jártam utoljára egy akkor még jó helyen, ezentúl bárki belemaszatolhat bármibe, ha éppen ahhoz támad kedve. Aztán majd győzzek védekezni, ami persze gyanús dolog. Mert hát, ki védekezik ugyebár? Nem kell mondani. Akinek, hm.. oka van menteni magát…
Az eset ördögi. Egyszerre hitelteleníti el építészetkritikusi munkásságomat, a kortárs művészettel kapcsolatos galériás és kurátori tevékenységemet, valamint az egy élhetőbb és szerethetőbb Budapestért végzett mindennapi munkámat. Mindezért tehát tiltakozom az egyre silányabb sajtómunka, a tényekről teljesen leváló újságírói értelmezés elharapódzása, a tiltakozás igényét semmilyen módon ki nem elégítő hazai médiagyakorlattal szemben!

Budapesten leálltak a vadplakátok szedésével!

Budapest Főváros Önkormányzata nem biztosítja a pénzt a vadplakátok eddig megszokott folyamatos eltávolítására, ezért már a Nagykörúton és az Andrássy úton is újra láthatóak az illegális ragasztások. A Közterület-fenntartó Zrt. gerilla matricákat engedélyezett a város legforgalmasabb útvonalain a kukákra. Ilyen hirdetéseket csak az illegális ragasztók alkalmaznak, melyek ellen a város elvileg már két éve megpróbál fellépni - most pedig a Közterület-fenntartó Zrt. alkalmazza ezt a módszert…

Az utóbbi pár évben észerevehetően romlott a helyzet a köztereken, a kukák a főútvonalak mentén hétvégenként kicsordulnak a szeméttől. Most az aluljárókban három hét után újra elviselhetetlen állapotok és szagok uralkodnak!

Fényképek az egyik legfontosabb aluljáróról: Ferenciek tere, 2009. április 9.

A fővárosi önkormányzat idei költségvetésének elfogadásáig átcsoportosításokkal biztosítani kell, hogy hétvégenként is takarítsák a kiemelt zöldterületeket, parkokat – nyilatkozta Hagyó Miklós csütörtökön az MTI-nek. A Főkert Zrt. a héten jelentette be, hogy egyre kevesebb pénzt kapnak a fővárostól.

A városüzemeltetési főpolgármester-helyettes elmondta, elfogadhatatlannak tartja, hogy amikor hétvégenként 20-30 ezren is felkeresik például a Margitszigetet, az ott eldobált szemetet csak hétfőn gyűjti össze a Főkert Zrt. A szocialista politikus hangsúlyozta, hogy bár még nem fogadták el a költségvetést, erre van elegendő pénze a társaságnak.

Hagyó Miklós közölte: ha a hétvégén, amikor személyesen ellenőrzi a parkokat, azt tapasztalja, hogy azok szemetesek, vagyis a cég továbbra sem tesz eleget kötelességének, akkor a következő hétvégére a cég igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjaival együtt Kocsis László vezérigazgatót is várja közös társadalmi munkára, szemétszedésre. Ezt mindaddig megrendeznék, míg a cég nem végzi el közfeladatát – jegyezte meg.

A főpolgármester-helyettes elmondta, hogy csütörtökön hivatalában egyeztetett Kocsis Lászlóval és Bielek Péterrel, a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. vezérigazgatójával. E megbeszélésen azt az utasítást adta, hogy a hétvégén a parkokba látogató tízezreket nem fogadhatja kosz és szemétdomb. Ezért ha kell, a pénzügyi és az emberi erőforrások belső átcsoportosításával oldják meg a cégek ezt a kérdést. A múlt hétvégén a sajtóhírek szerint nagyon sok szemét volt a parkokban, így a Margitszigeten is.

Kocsis László ezt követően az MTI-nek elmondta, hogy a fővárostól 2006 óta nominál- és reálértéken egyaránt egyre kevesebb pénzhez jut a cég. A 2006-os 1,6 milliárd forint helyett tavaly már csak 1,4 milliárdot kaptak, az idei költségvetési tervezet pedig ennél is 100 millió forinttal kisebb összeget tartalmaz. Hozzátette, hogy az általuk kezelt hatmillió négyzetméternyi zöld terület, a 338 helyszín optimális gondozására 3,5 milliárd forintra lenne szükség évente. Megjegyezte, ahhoz, hogy hétvégén is takarítani tudják például a Margitszigetet, mintegy egymillió forintra lenne szükség a legkevesebb 15 ember bérköltségére.

Hagyó Miklós kitért arra is, hogy a két cég összesen 5,4 milliárd forintot költ évente takarításra. A parkokból a Főkert által összegyűjtött szemetet a közterület-fenntartók szállítják el az oda kihelyezett konténereikből. A közterület-fenntartók által javasolt 20 gyűjtőkonténer helyett a Főkert csak öt kihelyezését engedélyezte. A Margitszigeten a közterület-fenntartókra csak a buszok közlekedési útvonalának tisztítása hárul. A sziget többi területének tisztítása a Főkert feladata.

A főpolgármester-helyettes felhívta a figyelmet arra is, hogy a Főkert egy éve nonprofit zrt.-ként működik. Így a 280 millió forintos áfa fele biztosan a cégnél marad, megnövelve a mintegy 1,5 milliárdos önkormányzati támogatást. A 2450 hektárnyi budapesti közpark 23 százalékát kezeli a Főkert a főváros megbízásából – tette hozzá. Megjegyezte azt is, hogy a közterület-fenntartóknak idén 4,1 milliárd forint jut a több mint 2600 hektárnyi közterület tisztán tartására. Az MTI információi szerint a Főkert Zrt. idei üzleti tervének tervezete szerint hétvégenként szüneteltetnék a takarítást, a játszóterek őrzését, illetve egyharmaddal korlátoznák a locsolást és elzárnák az ivókutak többségét.

A cégvezető elmondta, hogy az általuk kezelt 6 millió négyzetméternyi zöldterület, a 338 helyszín gondozására 3,5 milliárd forintra lenne szükség évente. A nonprofit társaság működéséhez azonban az önkormányzat évek óta egyre kevesebb pénzt ad. A 2006-os 1,6 milliárdhoz képest tavaly már csak 1,4 milliárdot kaptak, s információik szerint idén is több mint 200 millió forinttal kevesebb pénzre számíthatnak. Reálértéken így 100 milliókkal csökken a cég rendelkezésére álló pénz, miközben a gazdasági válság miatt várhatóan egyre többek számára csak a fővárosi parkok zöldterülete jelent majd felüdülést – jegyezte meg.

Kocsis László kifejtette: ahhoz, hogy például a Margitszigeten a hétvégén is takarítani tudjanak, mintegy egymillió forint kellene a minimálisan szükséges 15 ember bérköltségére. Hétvégenként ugyanis dupla munkabért kell fizetniük. Mivel erre nincs pénz, péntektől hétfőig nem szedik össze a szemetet a parkokban. A vezérigazgató emlékeztetett arra, hogy néhány éve kerültek át hozzájuk a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt.-től a parkok, így a Margitsziget takarítása is. Az erre a célra fordított pénzt azonban nem kapták meg, az maradt a közterület-fenntartóknál – fűzte hozzá.

A cégvezető rámutatott, hogy a parkok fenntartására azért is kell folyamatosan többet költeni, mert egyre növekszik az ott tartózkodó, illetve egyre inkább életvitelszerűen ott élő hajléktalanok száma. Gond az is, hogy amikor jó időben egy hétvégén 35 ezren is felkeresik például a Margitszigetet, ezerszámra dobják el az emberek az úgynevezett pillepalackokat. Az italokat ugyanis ma már nem korsóban vagy pohárban árusítják. Valamelyest segítene a jelenlegi helyzeten, ha az emberek a kiürült palackokat összelapítva dobnák a gyűjtőedénybe – mondta.

Magyar Ingatlanszövetség
Mehrli Péter
Elnök úr részére
1024 Budapest
Margit krt. 43-45.
VII. em. 5. ajtó

Tisztelt Elnök úr!

A Fővárosi Önkormányzat vezetésének határozott szándéka, hogy meghallva a városlakók panaszait, valamint felkarolva a civil kezdeményezéseket, megtisztítja a várost a közterületeken, épületeken, hidakon, műtárgyakon, városszerte mindenütt fellelhető, mindent belepő illegális plakátoktól, hirdetésektől. Mintegy 2 éve kezdtük el az első kampányunkat az illegális plakátok és hirdetőtáblák ellen, s ezen a területen számos eredményt értünk el: együttműködve különböző civil szervezetekkel (Szeretem Budapestet Mozgalom, City Guardian) és hatóságokkal (BRFK, Fővárosi Közterület-fenntartó, Fővárosi Közterület-felügyelet, Fővárosi Főügyészség) a várost megtisztítottuk a vadplakátoktól, s az ehhez kapcsolódó iparágat szinte teljes mértékben felszámoltuk.

A még hatékonyabb célok elérése érdekében jogszabály módosítást is kezdeményeztünk, célunk, hogy az új szabályozás a korábbinál lényegesen szigorúbb legyen, és elkerülhetetlen felelősségre vonást tegyen lehetővé. Ezek mellett a hatósággal történő együttműködésünk értelmében a Fővárosi Közterület-felügyelet mostantól kezdve a szabálysértési hatóságokkal közösen jár el a plakátok megrendelői ellen is.

Az eddigi plakát-mentesítési munka során az illetékes szervezetek (többek között a Főváros megbízásából a City Guardian) gyakran találkoztak kisebb-nagyobb ingatlanforgalmazó cégek illegális plakátjaival, hirdetéseivel – a legnagyobb mértékben, két éves tapasztalataink szerint, a Duna House, a Centrál Home és a Tipp Ingatlan ragaszt. De ismerünk számos, lokális érdekkörű irodát is, például a Pasaréten, amely az említettekhez hasonlóan, magányos özvegyasszony reszketeg kézírását mímelő ragasztmányokkal szennyezi körbe naponta az általa értékesítendő épületek környékét, ipari mennyiségben.

Hangsúlyoznom kell, hogy ezek egyfelől illegálisak, másfelől városarculati szempontból is rombolják Budapest képét. A korábban elharapódzó vadragasztási gyakorlatban mindannyiunk – kisebb-nagyobb mértékben – részes. Történik ez talán abban a félreértésben vagy téveszmében, hogy a vadragasztás, az illegális köztérhasználat nem is jogszabályellenes tevékenység, sőt azzal senki érdekeit nem is sértjük, s mindaddig, amíg nem kapnak el bennünket, tovább folytathatjuk. De legyen az utóbbi megjegyzésem amolyan joviális értelmezése a arcátlan és önző gyakorlatnak.

Tisztában vagyok azzal, hogy gazdasági válság, illetve ingatlanhitel-válság sújtja Önöket is, és ezért mindenféle megoldást megragadnak, hogy helyzetük ne romoljon, de ez számunkra nem akceptálható technika. Különösen nem az, ha az utóbbi évek igen sokrétűvé fejlődött promóciós módszereit vesszük alapul, a legálisan terjedő ingyenes ingatlanos lapoktól az internetig, amelyek nagyságrendekkel javították az elérési mutatókat. Nem tartjuk tehát megengedhetőnek, hogy az illegális helyeken kiragasztott vagy kihelyezett plakátok, hirdetési cetlik ellepjék a várost és műemléképületeken, fatörzseken, kirakatokon, villanyoszlopokon, utcabútorokon súlyos mértékben rondítsanak a város arculatán. Budapest versenyképessége amúgy is sok ponton sérül, ezért a meglévő értékeket még tovább rontani – szűklátókörűségre vall, s ezt mindenkinek fel kell ismernie. Különösen olyan ágazat szereplőinek, amelyben az ingatlan érték képződéséhez a környezet, a környék minősége is szignifikánsan hozzájárul. És különösen olyanok részéről nem, akiknek bizonnyal vannak Európa más nagyvárosaival kapcsolatosan is ismereteik, s látják, hogy a hasonló módszerek sehol nem elfogadhatók.

A következetes várospolitika látható eredményei hatására, meggyőződésem szerint, tartósan egyik ingatlanforgalmazó cég arculatának sem tesz jót, ha illegálisan jelenik meg a város számos pontján. Már csak azért sem, mert az illegális plakátokat és hirdetőtáblákat nem csak eltávolíttatjuk, de minden esetben feljelentést is teszünk a Szabálysértési Hatóság felé. Ez ebben az esetben sem lesz másképp.

Mindezek fényében felkérem Elnök urat, hogy támogassa munkánkat és szólítsa fel az ingatlanforgalmazókat, hogy hagyjanak fel ezzel az eddig is csak illegálisan gyakorolható hirdetési móddal, és célcsoportjaikat más, legális, környezetbarát és esztétikusabb módon szólítsák meg. Felkérem Önt továbbá, hogy segítse elő, hogy az ingatlanforgalmazó cégek promóciós szerződéseikben ezentúl külön rendelkezzenek arról, hogy hirdetéseik nem jelenhetnek meg sem vadplakátozás, sem egyéb illegális hirdetés formájában.

Az illegálisan kihelyezett plakátokat vagy egyéb hirdetési eszközöket haladéktalanul és következetesen eltávolítjuk és megtesszük a szükséges intézkedéseket is. Amennyiben az utóbbi időkben elharapózott vadplakát-ragasztási helyzet nem változik, civil szervezetekkel (pl. Szeretem Budapestet Mozgalom) összefogva, különböző akciók keretében fogunk kivonulni a legnagyobb ragasztókhoz és erre a sajtónyilvánosságot is felhasználjuk.

Bízom benne, hogy Elnök úr is egyetért kezdeményezésinkkel, melyeket egy személyes találkozó keretén belül szívesen megtárgyalnék Önnel.

Megértésében bízva várom szíves visszajelzését.

Üdvözlettel:

Bojár Iván András
Városarculati tanácsnok
Szeretem Budapestet Mozgalom elnöke

Újabb eredményt mutatott fel a rendőrség!

Több mint tízmillió forint kárt okoztak Budapesten és Bécsben azok a magyar graffitisek, akiket a múlt pénteken fogtak el a magyar rendőrök bécsi kollégáik segítségével.

Bécsben nemrég figyeltek fel egy graffitiző társaságra, amely Budapesten szinte minden épületre, műemlékre ráfújta a jelét, s ezzel egy hónap alatt mintegy tízmillió forintos kárt okozott. Kiderült, hogy olyan csoportról van szó, amelynek nem elég a budapesti falfelület, hanem külföldre is jár.

A csapat jelére Bécsben is felfigyeltek: március elején a bécsi metró remízében több szerelvényt a felismerhetetlenségig összefújtak a fiatalok. Itt egymillió forintos kár keletkezett. Ezt követően a rendőri együttműködésnek köszönhetően napokon belül értékes információkhoz jutottak a magyarok, osztrák kollégáik ugyanis átadták nekik a metróban készült biztonsági felvételeket, amelyek alapján azonosították a rongálókat.

A fiatalok után a Budapesti Rendőr-főkapitányság Szervezett Bűnözés Elleni Főosztály Gyermek- és Ifjúságvédelmi Osztályának vezetője nyomozott. A rendőrök összehangolt akció keretében házkutatást tartottak a csapat tagjainál, ennek során szóróspray-ket, skicceket, rajzokat, sablonokat és behatoláshoz szükséges eszközöket találtak. Az elkövetők épp nem voltak otthon, ismét Bécsbe tartottak. Még aznap elfogták őket, akkor, amikor egy nemzetközi gyorsvonaton hazafelé tartottak. Az öt fiatal hátizsákjaiból 42 festékszóró került elő.

A rongálók mindannyian elmúltak már 18 évesek, tettüket beismerték. A rongálást a törvény három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti, és kiemelten kezeli a műemlékek elleni támadást. A fiatalok ezen kívül komolyabb polgárjogi felelősségre vonásra is számíthatnak, az általuk okozott kárt ugyanis meg kell téríteniük.

Az utcákon akár 50-100 hasonló csoport is tevékenykedhet, ez körülbelül 200-300 fiatalt jelent. Mint mondta, ezekkel a csoportokkal kiemelten foglalkoznak, mert a graffitizés nemcsak a rongálás miatt káros, hanem egyéb következményei is vannak. Egyrészt további bűncselekmények is társulhatnak hozzá, például gépkocsifeltörés vagy lopás, ugyanis a graffitizés költséges - egy rajz felfújása akár 30-40 ezer forintba is kerülhet. Másrészt egy felmérés szerint romlik a biztonság- és higiéniaérzete az embereknek azokon a helyeken, ahol megjelennek a graffitik. Különösen árt ez a forgalmas, turisták által szívesen látogatott helyeken, ahol emiatt érezhetően visszaesik a látogatottság - tette hozzá az osztályvezető.

A magyar rendőrök munkáját az osztrák követség belügyi attaséja is elismerő szavakkal méltatta a sajtótájékoztatón.

A Szeretem Budapestet Mozgalom a cikkben közöltek és a tapasztalatok alapján nem tartja elfogadhatónak, hogy a megfelelő jogszabályok és az orvosi ellátás hiánya miatt potenciálisan beteg emberek aludjanak a köztereken, veszélyt jelentve így önmagukra, társaikra és a körülöttük lévőkre.

Elemi fontosságúnak tartjuk, hogy minden fél belássa: a hajléktalanok, utcán lakók érdeke, hogy ne az utcán, hanem rendezettebb és egészségesebb körülmények között éljenek.

A leggyilkosabb baktériumfertőzés
Kötelezővé kéne tenni a hajléktalanoknál az orvosi kezelést

Még ma, a világnapján is ez a legveszélyesebb fertőző betegség. Évente világszerte 9 millió új beteget regisztrálnak, de a látens baktériumhordozók száma elérheti a föld lakosságának egyharmadát, s minden tizediknél ki is alakul a kór. Hazánkban a gyógyszereknek ellenálló típusa okoz aggodalmat: közvetlen szomszédainknál ugyanis súlyos a tbc-helyzet.

TBC előrfordulás Magyarországon

Ankit riadt szeme látszik csak a fekete védőkendő mögül. Harmadik hónapja jár édesanyjával Delhi leírhatatlan állapotú ambulanciájára. A kisfiú állítólag már nem fertőz, testén, nyakán és karján mutatja még az orvos a tbc jeleit. Fura, lilás, kiemelkedő puklikat. Hamarosan azonban az is elmúlik, kezelik ugyanis a kisfiút, akit a tbc több gyógyszernek is ellenálló, speciális típusa fertőzött meg. Ankit még szerencsés, hiszen eljutott az orvoshoz. Indiában minden harmadik percben két ember halálát okozza a tuberkulózis, naponta pedig ezren vesztik életüket ebben a betegségben.

Évente csaknem kétmillió új esetet diagnosztizálnak, s 370 ezren halnak meg a tbc miatt. A világ egyik legveszélyeztetettebb országa, ahol nemzetközi összefogással, szervezett programmal és úgynevezett “direkt felügyelt gyógyszereléssel”, DOT-központok kialakításával igyekeznek megfékezni a járványt. Az eredményes kezelés feltétele a folyamatos, megszakítás nélküli gyógyszerszedés. A betegnek tehát naponta orvos, még inkább nővér vagy szociális munkás jelenlétében kell bevennie az előírt gyógyszert. Ez azonban a világ ezen pontján emberfeletti erőfeszítésekkel is csak nagyon nehezen megy.

Az Európában már legyőzöttnek hitt kór az utóbbi években újra, így ma is, a világnapján komoly figyelmet követel a kontinensen. Ukrajnában óránként átlagosan négyen fertőződnek meg a tébécé kórokozójával, egy ember pedig meghal a betegségben. Az elmúlt 15 év során a tbc-megbetegedések arányszáma 2,4-szeresére, míg a kór okozta elhalálozásoké háromszorosára nőtt. A nemzetközi szervezeteket elsősorban az Ankitot megfertőzött úgynevezett gyógyszerrezisztens tuberkulózis esetek számának növekedése aggasztja. Kelet-Európában és a volt szovjet államokban nem sikerült csökkenteni a tuberkulózis számát. A WHO legutolsó jelentése szerint lelassult a tuberkulózis ellenőrzése, és a betegség diagnózisa is lassabban történik, mint régebben. A több gyógyszernek is ellenálló tuberkulózis (MDR-TB) az eddigi legmagasabb szintet érte el, s ez tovább lassíthatja a betegség kontrollját.

A tbc tekintetében Magyarországon is veszélyt jelenthetnek ezek az ellenálló baktériumtörzsek. Az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet vezetői szerint meg lehetne előzni a bajt azzal, ha a nehezen együttműködő fertőző betegeknél, főleg a hajléktalanoknál, el lehetne rendelni a kötelező orvosi gyógykezelést. Az új betegek között nagyon nagy a hajléktalanok aránya. Ők azok, akik életvitelük miatt nem tartják be a rendelt terápiát, általában alacsony a betegségtudatuk, rossz az ellenálló képességük, tehát sokkal nagyobb náluk a fertőzés veszélye.

A jelenlegi jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy az orvosok meggyógyítsák azokat a tbc-s hajléktalanokat, akik ezt nem akarják. Tehát kisétálhatnak a kórházból, és bárkit tovább fertőzhetnek. Ezért javasolják a tüdőgyógyászok, hogy a döntéshozók változtassák meg a jogszabályokat, tegyék lehetővé a kötelező orvosi kezelést. Ugyan nálunk évente 10 százalékkal csökken a tuberkulózisos betegek száma, tavaly 1700 új fertőzöttet fedeztek fel, a hazai tbc- helyzet egyik legkritikusabb pontja az ismételt nyilvántartásba vettek aránya, ami 17-19 százalék, szemben a nyugat-európai 7 százalékkal. Vagyis ezeknek a betegeknek jelentős része előző nyilvántartásuk-kezelésük alkalmával az ambuláns kezelési szakaszban nem szedte be gyógyszereit.

A tüdőgyógyászok szerint különösen aggasztó, hogy a Magyarországra betelepülni szándékozóknál megszűnt a kötelező tüdőszűrés. Ez azért is lenne fontos, mert Magyarország szomszédja Ukrajna, a világ egyik tbc-vel leginkább fertőzött országa. A betegség terjedése a kelet-európai országokat érinti legfőképpen, a 14 legfertőzöttebb területből 12 itt található. Ukrajnában, Romániában, Oroszországban és a volt Szovjetunió utódállamaiban a betegség folyamatosan terjed. A megbetegedések gyakoriságában Magyarország egyes területei között egyébként jelentős különbségek vannak. A fővárosban, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében lényegesen több a beteg, előfordulásuk háromszor-négyszer magasabb, mint például a dunántúli megyékben.

A tbc a nem kezelt beteg köpetében megtalálható baktériumokkal terjed, cseppfertőzéssel. A fertőzött egyén immunrendszere általában megsemmisíti a baktériumot, vagy elszigeteli a fertőzés helyén, így a tbc-fertőzések kb. 90-95 százaléka teljesen észrevétlenül gyógyul. Bizonyos esetekben a kórokozó azonban nem pusztul el, hanem fehérvérsejtekben “alvó” állapotban éveken át fennmarad. A megbetegedések mintegy 80 százaléka az alvó baktériumok újraéledésének a következménye. Aktiválódásukat a szervezet gyengülése elősegíti. A prevenció leghatékonyabb módja a tüdőszűrés. A korai stádiumban megkezdett kezeléssel az esetek többsége gyógyítható.