Szeretem Budapestet Mozgalom Blog

Falfirka felderítések támogatása

szeretembp — Wed, 03 Sep 2014 07:33:44 +0000

Jogszabályok szerint a rendőrség egyik egysége sem fogadhat el támogatásokat magánszemélyektől, szervezetektől.
A SzeBu 2008. évtől, utoljára 2012 -ben két alkalommal, szerződés keretei között támogatta a Fővárosi Önkormányzat falfirka felderítési és felszámolási törekvéseit. A Fővárosi Önkormányzat közvetlenül kötött szerződést a BRFK-val a budapesti falfirka felderítések támogatására.

Színesedő tűzfalak

szeretembp — Fri, 17 May 2013 09:19:05 +0000

Van Budapesten egy ötfős szupercsapat, akik évek óta közös képviselőkön, engedélyhalmokon, önkormányzatokon és bürokratikus labirintusokon harcolják magukat keresztül kizárólag azért, hogy állványokra kapaszkodva saját kezűleg felújíthassák a leglepusztultabb belvárosi tűzfalakat. A Neopaint elkötelezetten dolgozik azon, hogy a főváros minél szebb arcát mutassa nekünk és az ide érkezőknek.

A Dob utcai megújult tűzfal

Bár mindenkit zavarnak a frekventált környékeken szomorkodó, egyre romosabbá váló hatalmas házfalak, a felújításra a lakóknak és az önkormányzatoknak többnyire nincs pénze. A problémával általában foglalkozni sincs kedve senkinek – kivéve a Neopaintes srácokat, akik még a hivatalok által felállított falakat is ki tudták javítani: a 2011-ben indított TűzfalRehab nevű köztéri festészeti projektjük idén tavasszal több mint négy évnyi munka és néhány önerőből elkészített festés (Király utca, Nemzeti Színház) után végre úgy tűnik, hogy révbe ér.

Jankovits Barnabás, a projekt vezetője azt mondta, hogy idén őszig nyolc tűzfal megfestését tervezik, már csak a szükséges engedélyeknek kell beérkezniük. A legújabb, Klauzál téri (Dob utca – Csányi utca sarok) fal átadóját már megvolt, a projekt következő állomása pedig az egyik legzavaróbb belvárosi romos fal, a Printa Rumbach Sebestyén utcai házának felújítása lesz.

A SzeBu Facebook oldalán is hatalmas siker volt a tűzfal, majdnem 25 ezer emberhez jutott el, 1100-an lájkolták és 230-an megosztották meg. Sok ilyet még!

2×1 sáv a Rákóczi úton – BKK válaszlevél

szeretembp — Mon, 04 Mar 2013 18:31:58 +0000

A Rákóczi út és Kossuth Lajos utca tengely átalakításával kapcsolatban a következő válaszlevelet kapta a SzeBu a BKK-tól:

Tisztelt Levélíró!

Engedje meg, hogy a Tarlós István főpolgármester úr részére érkezett megkeresésére illetékességből az alábbi választ adjuk.

Levelüket olvasva örömünket fejezzük ki, hogy a Kossuth Lajos utca – Rákóczi út tengely előzetes látványtervein szereplő koncepció alapvetően elnyerte a Szeretem Budapestet Mozgalom tetszését. Már régóta létező igény megtalálni a megoldást a Kossuth – Rákóczi tengely elnéptelenedésére, illetve az útvonal újjáéledését ellehetetlenítő hatalmas átmenő forgalom és az általa okozott összes káros következmény problémájára.

A Rákóczi út és Kossuth Lajos utca jelenleg Budapest egyik legforgalmasabb útvonala (Budáról az Astoria irányában csúcsidőszakban több mint 2000 jármű halad itt át óránként), mely a Budapestet keresztülszelő Kelet-Nyugati tranzit útvonal is egyben. A jelentős környezetszennyezéssel járó, autópályaszerű forgalom teljesen kettévágja a belvárost. Parkolási és rakodási lehetőség hiányában az útvonal mentén elhelyezkedő irodák, kereskedelmi és vendéglátó létesítmények ellehetetlenültek, üresen tátongó bérlemények egész sora jellemzi az egész útvonalat. A főbb csomópontok egyikében sem lehet a felszínen átkelni az utca egyik feléről a másikra, így a gyalogosok az aluljáróba, ezáltal lépcsőzésre kényszerülnek, az akadálymentesítés sehol sincs megoldva. A kerékpározás számára nincs kijelölt kerékpáros útvonal, a tömött, szűk és kipufogógázzal erősen szennyezett forgalmi sávokban, valamint a buszsávban a kerékpározás életveszélyes. Halaszthatatlan tehát a Kossuth Lajos utca és Rákóczi út komplex közlekedésszakmai és városépítészeti újragondolása.

Az új koncepció alapja a hatalmas tranzit forgalom visszaszorítása, valamint a közösségi közlekedés feltételeinek javítása és szerepének erősítése. Ennek érdekében a jelenleg szélső sávban elhelyezkedő buszsávok középre kerülnének. Alapvető elvárás azonban a közúti célforgalom javítása is, lehetőség szerint balra nagyíves kanyarodási kapcsolatok megteremtésével, parkoló- és rakodóhelyek kialakításával. Fontos szempont továbbá a gyalogos és kerékpáros közlekedés elősegítése, akadálymentes kapcsolatok kialakítása, valamint a gyalogos- és zöldfelületek növelése, lehetőség szerint új fasorok telepítésével. Ezt véleményünk szerint a jelenlegi két forgalmi sávról egy forgalmi sávra való csökkentéssel, a buszsávok középre helyezésével, valamint irányhelyes kerékpársávokkal és kiszélesített gyalogos felületekkel lehet elérni.

Társaságunk elhivatott az útvonal mielőbbi rekonstrukciója és középen vezetett buszsávok mielőbbi továbbvezetése iránt, valamint a jelenleg autópályaként működő Kossuth – Rákóczi tengely forgalomcsillapításában. Ezért jelenleg folyamatban van egy átfogó, a közeljövőben várható és a tengelyre kiható közlekedésfejlesztési beruházásait is figyelembe vevő, mikro- és makroszintű modellezést is tartalmazó hatástanulmány készítése. Reményeink szerint még a 2013. évben elkészülhetnek a Kossuth Lajos utca és a Rákóczi út faltól-falig történő teljes átalakításának, valamint a középre helyezett buszsávok engedélyezési tervei.

Mindezek által a fő célkitűzés, hogy Budapest egyik legforgalmasabb sugárútja ismét élettel teljen meg, hosszú távon pedig megteremteni a lehetőséget a Rákóczi úti villamos visszaállítására is.

Kérjük tájékoztatásunk szíves elfogadását, állunk a jövőben is rendelkezésére.

Budapest, 2013. március 4.

Koordinációs és Ügyfélszolgálati Főosztály

Ügyfélszolgálati csoportvezető

Szeretem Budapestet rovat – Octogon, 90. lapszám

szeretembp — Wed, 16 Nov 2011 22:11:21 +0000

Nem vitás, hogy a Design7, a végre megnyíló Design Terminál, a városszerte beindulóban lévő, vagy máris évek óta működő különféle design intézmények, a Wamp, a Blood Mountain és más magánszerveződések nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy Budapest mint kreatív város fölzárkózzon a nemzetközi színvonalhoz. A 2005-ben összeállított budapesti EKF anyag számos eleme spontán módon jön létre immár évek óta.

Szeretem Budapestet rovat: Octogon, 90. lapszám

Budapest, mint tudjuk, két évtizede elbúcsúzott hajdan forszírozott nagyiparától. Kisipara, textilgyártása megfeküdt az olcsó ázsiai dömping következtében. Van némi vergődő kiskereskedelme, ami, ha az utcán kívánna élni, helyt kell, hogy álljon a plázák versenyében. Van némi – igencsak gyenge – szolgáltató szektora. Összességében azonban lényegében csak a kreatív gazdasága maradt állva – remegő lábakon, kótyagos fejjel. Az oktatástól, a még létező kémiaiparban működő kutatóintézetekig, a sok kisebb tárgy, vagy vizuális tervező műhelyekig, a szoftverfejlesztőktől az Operaházig a várost jellemző intézmények zöméről kimutatható, hogy benne a profitot eredményező, hozzáadott érték a szellem gyümölcse. Vagyis kreatív termék. Kár viszont, hogy várospolitikai rálátással mindez nem számít egy területnek, mi több, az sem tisztázott, hogy egy várospolitika mennyire képes ráhatni a város gazdasági életének folyamataira.

Az összeomló, szétmálló városgazdaság eltelt két évtizedében az EKF anyag volt az első és egyetlen, amely tudatosan és koncepciózusan kívánta ezt a létező ágazatot az ún. kreatív városfejlesztés szolgálatába állítani. Felfigyeltünk a jelenségre, és arra is, hogy nemzetközi térben, nemzetközi piaci versenyhelyzetekben az innen kikerülő értékek lehetnek nyerők, ez az a szektor, ahonnan termékek, alkotó személyek is nemzetközi ismertségre tehetnek szert, ha a háttérrendszerekkel megtámogatjuk az alulról érkező ötleteket és tehetségeket. Viszont Pécs nyert. A döntéssel szemben, már csak hivatalból is, berzenkedtem. Nemrégiben azonban, amikor megláttam a – bár a pécsi EKF után jelentős idővel – megvalósuló Zsolnay Negyedet: eloszlott a rosszkedvem, mert ott egy európai mércével is nagyon izgalmas, bíztató, magas színvonalú, vadonatúj kulturális városrészt találtam. Pécs esélyeinek növekedése közvetve Budapest esélyein is javíthat. És viszont. A sztrádák megépültével egy-másfél-kétórás közelségbe kerülő Pécs, Szeged, Miskolc, Debrecen jószerivel egyetlen agglomerációvá szűkítette az országot, még ha ez a mentális térképeinken egyelőre nem is így jelenik meg. Pedig, ha az ország kreatív iparának innovációi gyors információátadással terjednének el, úgy nemcsak Budapest, de az ország kreatív szektorának sikere is megjósolható. Budapest szükségképp lesz kreatív város. Nem azért, mert emögött ágazati tendenciákat elemző tudatos fejlesztés állna, hanem mert a piac, a mondanivalóval rendelkező alkotók elszántsága, mindennapi szorgos gyakorlata azzá teszi – megúszhatatlanul!

Virtuális feltámadás a Király utcában

szeretembp — Mon, 26 Sep 2011 22:01:33 +0000

A Király utca 40. szám alatt álló házat az egész utcával egyetemben 2004-ben nyilvánították Műemléki Jelentőségű Területté, így akadályozva meg az 1844-ben Hild József tervei alapján épült háromemeletes, klasszicista épület lebontását. 2006-ban az OCTOGON magazin az ÓVÁS! Egyesülettel közösen írt ki építészeti ötletpályázatot az épület rekonstrukciójára (ld. OCTOGON 2006/4). Az idén szeptemberben megrendezésre kerülő Királyi Vásár egyik fő attrakciója egy különleges, virtuális bemutató a Unique Method csapatától, akik a hazánkban eddig kevéssé ismert, Augmented Reality technológia segítségével varázsolják virtuálisan újjá a ház teljes homlokzatát.

Mindehhez semmi másra nincs szükségünk, csak egy androidos okos telefonra, amelynek kameráját az épületre kifüggesztett kódra irányítva máris láthatjuk a felújított homlokzatot. A bemutatón két terv lesz megtekinthető: kapunk egy látványt a tulajdonosoktól és egyet az ÓVÁS! Egyesülettől, melyek közül mindenki kiválaszthatja a neki tetszőt. A szemlélődők tehát nem egy fiktív, hanem két aktuális terv között váltogathatnak, és ki-ki maga döntheti el, melyik illik jobban a környezethez. A tervek között a képernyő bal felső sarkában elhelyezett gombokkal egyszerűen válthatunk, és a program automatikusan a helyére illeszti mindkét virtuális homlokzatot.

A projekt nem titkolt célja a közvélemény-kutatás, hiszen ez a módszer hatékony prezentációs eszköz lehet hasonló közérdekű kérdésekben, ahol a prezentáció eddig nehézségekbe ütközött. Így közvetlenül megismerhetővé válik mind a szakmabeliek, mind a laikusok véleménye egy-egy beruházás kapcsán.

Kadlót Nikolett: Budapesti látlelet

szeretembp — Mon, 26 Sep 2011 21:56:27 +0000

BUDAPEST POZITÍV – Tíz éves a Budapest Fotográfiai Ösztöndíj

Időszaki fotókiállítás a Magyar Fotográfusok Házában, 2011. július 1. – 2011. október 2. között

Időről időre akad valaki, aki megénekli a modern Budapest krónikáját, megörökítve az itt élőket, hétköznapjaikat, dokumentálva a város változásait – a párhuzamosan zajló fejlődést és hanyatlást is. Elég egy jól elkapott pillanat, s kész is a fotó, amelyben szerencsés esetben egy egész generáció; egy komplett problémakör, vagy akár egy kérdés és a rá adott válaszok is konzerválódnak. A Budapest Fotográfiai Ösztöndíj létrejöttével éppen ezt a krónikát kezdte el 2000-ben, amikor megalapította a díjat azzal a céllal, hogy évről évre lehetőséget biztosítson a nyertesnek, aki elkészítheti tematikus fotósorozatát a fővárosról. Most ezt a különös jubileumot ünnepelhetjük együtt a Mai Manó Házban: a Pro Cultura Urbis Közalapítvánnyal közösen rendezett tárlaton ugyanis az eddig díjazott alkotók munkáit tekinthetik meg az érdeklődők. Benkő Imre, Dezső Tamás, Gárdi Balázs, Hartyányi Norbert, Kovalovszky Dániel, Kudász Gábor Arion, Simon Márk, Sopronyi Gyula, Stalter György és Vancsó Zoltán fotói Budapest tízféle arcát villantják fel, s teszik sokszínűségét kiemelve újra szerethetővé. Felemlegetik a nyilvánvalót és megmutatják a rejtettet. A fotográfiák egytől egyig beszédes pillanatképek a főváros elmúlt tíz évéből, amelyek generációkon, időn és a városon átívelő virtuális sétára hívják azokat, akik kíváncsiak arra, mi van Budapesttel mostanában.

Octogon, 89. lapszám

Szeretem Budapestet rovat – Octogon, 89. lapszám

szeretembp — Mon, 26 Sep 2011 21:41:48 +0000

Nyárutó. Még simogatóan langyos az este. A tűzijátékot követő napokban lassan újra megtelik a város. Újra agresszívak az utcák nappal, újra idegesek és kapkodók. És ismét ellenállhatatlanul izgalmas, vonzó az esti Budapest, mint az új nő, akit első alkalommal visz vacsorázni az ember. Tekintetében kihívó csillogás, mozdulatai könnyedek. Semmi kimért feszesség, csak báj és intelligencia, amit komolyan kell venni. Ebben a nem gazdag, mégis elegáns városban töltöttem a nyár legszebb estéjét, mikor a levegő bársonyos volt, a fények puhák, s a nappali hárommilliónyi igyekvés, akarat keresztútját alkotó kőrengeteg idegpályái is kiengedtek, elsimultak már, alárendelték magukat a jó szemű bennfentesek meggyőződésének: Budapest sokkal több, jobb, mint amit gondolunk róla! Ezt igazolta sokszorosan ezen az esten az Art on Lake program a Városligetben, amit ugyan hónapokon át terveztem fölkeresni, mégis egyre csak halogattam. Budáról messze volt. A legtöbb időt pedig a nyárból vidéken töltöttem a Dunán túl. Vagyis innen. Ha mégis átkeltem a hidak valamelyikén, a Zsidónegyed mögött már nemigen csavarogtam. De ezen az estén betértem a felújítás alatt álló Lechner Ödön épület, a műjégpálya most felújítás alatt álló ékes melegedőtömbje mögé, leszaporáztam a rámpán egy új, számomra eddig ismeretlen sétányra, ott csónakot béreltem, és körbeeveztem a tavat.

Szeretem Budapestet rovat – Octogon, 89. lapszám

Annyi baj, nyomorúság tépi most az életet. A rosszkedv sem kötelező ma már, szabadon választott gyakorlatként is mind többen élnek vele. És egyszer csak két evidensen nagyszerű dolog házasítása mindent tromfoló érvet ad ahhoz, hogy az élet igenis szép, hogy nem kell sok a boldogsághoz. E két tényező: a víz és a művészet. Mindkét fenomén önmagában is sokat tehet azért, hogy a mindennapokba csavarodott ember egy pillanatra eltávolodjék, értelmes viszonyra jusson az élettel, magával. Ám így együtt, a kiállításon résztvevő alkotók kreatív házasítása révén még sokkal hatásosabban, meggyőzőbben működtek az érvek. Egy óra erejéig a városligeti tó vizén, a világ közepén jártam. Igen. Sokfelé megfordultam már, és sok helyen éreztem meg azt, hogy a hely, ahol ülök, állok, sétálok, figyelek éppen, jelentőséggel van felruházva. Valahányszor a Szent Márk térre lépek Velencében, ezt érzem. Valahányszor az Eiffel torony tövén bámulok az égre, ezt érzem, Minden alkalommal, amikor Bernini kolonádja közt ér a déli harangszó Rómában, ezt érzem, és ugyancsak ezt, amikor Berlinben Nefertiti színes gipszfejével nézek farkasszemet, vagy épp az Iguazú- vízesés millió tonnányi vize szakad le a kishajónk mellé a brazil-argentin határon. Befejezem a dicsekvést. Budapest ugyanezt kínálta egy nyáron át. Aki megélte, tudja. Bodó Katalin, aki tíz évvel ezelőtt (lásd: OCTOGON 2000/4. szám 129-130. oldal) egyszer már tető alá hozta ezt a kiállítást nagyon fontos dolgot talált ki. Nagyon budapesti dolgot. És nagyon nemzetközit. Az idei Art on Lake ürügyét a soros EU elnökség adta, ezért a vízen kiállítók között különféle európai nemzetek alkotói kaptak helyet. A legeltérőbb habitusok, alkotói modorok mégis békésen megfértek egymás mellett. Anne és Patrick Poire teátrális neoklasszicizmusa, Kelemen Zénó egyre elmélyültebb és érettebb tiszta plaszticizmusa, Kicsiny Balázs konceptuális, ugyanakkor a dekórum elvén is ható szobrászata, Mäkipää filozófiai groteszk látásmódja. A tó, és ez Bodó Katalin ötletének zsenialitása, nem úgy képes egy nevezőre hozni ezeket a műveket, ahogy egy kiállítóterem teszi. A csónakázó embereket megszabadítja a tárlatlátogatás kötelező feszengésétől. Ez itt most örömködés: közös játék a térrel, az alkotók gondolataival, a vízzel. Normális körülmények között ezt a programot minden évben meg kellene rendeznie Budapestnek, mert egyedülálló, nagyszerű, és hihetetlen távlati lehetőségek szunnyadnak benne. Majd meglátjuk, így lesz-e?

Kadlót Nikolett: Ismét csónakra fel!

szeretembp — Wed, 24 Aug 2011 21:35:06 +0000

Art on lake – Művészet a tavon: 2011. május 24 – szeptember 4.

Több szempontból is különleges az Art On Lake kiállítás a Városligetben: a tárlatot a 2008-ban elhunyt Pán Mátra képzőművész emlékére ajánlják, akinek 1991-es Műcsarnokbeli kiállítása és a tóra kihelyezett alkotása ihlette 2000-ben a Művészettel az új évezredbe, valamint a most látható Művészet a tavon kiállításokat.

A nemrég felújított, és 8 év után újra csónakázható Városligeti tó 35 000 m2-en ad otthont a rendhagyó szabadtéri tárlatnak, amely 16 uniós ország neves képzőművészeinek 25 alkotását vonultatja fel. A nagyszabású, nemzetközi művészeti koprodukció a Szépművészeti Múzeum, Budapest Főváros Önkormányzata Kulturális, Turisztikai és Sportfőosztály és a Műjégpálya három éves együttműködésében valósult meg.

Az évekig tartó, alapos előkészítő munka eredményeként most 16 uniós ország képzőművészeinek 25 alkotását tekinthetik meg az érdeklődők, amelyek a minket körülvevő világra, annak alakulására hívják fel a figyelmet, s próbálnak különböző válaszokat adni a folyamatra. A legismertebbek között ott találunk magyar alkotókat is, úgy, mint Kelemen Zénó, El-Hassan Róza, Kicsiny Balázs és Németh Ilona.

Az egyik legérdekesebb alkotást Spanyolország egyik legjelentősebb szobrászművész, Susana Solano készítette, aki 2009-ben örömmel mondott igent a Múzeum felkérésére, hogy egy új műtárgyat készítsen a csónakázótóra. A művészetpártolásáról ismert Vitra támogatta a műtárgy elkészítését, amely egy kb. 50 m2-nyi rozsdamentes felpolírozott négyzetes felület a víz alatt. Az alkotás cím nélkülisége beszédes, asszociációk sokaságát hozza mozgásba. A fémlap mint egy magányos sziget fénylik a víz alatt, egy másfajta felület a tavon, ahol megpihenhet az ember, vizsgálhatja átalakulását, ahogy az idegen tárgy idomul a tóhoz.

A kiállítás szeptember 4-ig tekinthető meg.

Batta Barnabás: Ahol a part szakad

szeretembp — Tue, 02 Aug 2011 21:29:12 +0000

Duna hónap/Duna Tanösvény projekt 2011

2011 június 29-én, a nemzetközi Duna nap keretében megnyílt a Duna Tanösvény, amely a Petőfi híd és a Margit híd közt 13 pontból álló informatív sétatúra invitál mindenkit. A vízparti barangolás október 3-ig várja a megújult Duna rajongókat.

Ha varázslatos, több országot átívelő, történelmi folyó választja el Budát és Pestet, akkor mit keresnek forgalmas autópályák annak partján? – teszi fel jogosan a kérdést Tömör Miklós, a Duna Tanösvény projekt vezetője. Az uniós elnökséghez kapcsoldó Duna régió stratégia pályázaton befutó vállalkozás egy lehetséges ellenlépés lehet minderre – és egyúttal egyedülálló kezdeményezés is a fővárosban. Rendkívül alacsony büdzséből, kis híján 3 millió forintból próbálják kimozdítani a budapestieket otthonukból, hogy a párizsi, belgrádi, vagy éppen kopenhágai vízparti fejlesztésekhez hasonlóan a főrvárosiak is újra rácsodálkozzanak a vízpart szépségére, látványosságaira és beköltözhessen az élet a jelenleg zömében autó- és sétahajó-parkolásra kijelölt övezetben.

A Valyo Csoport és az Artopolis egyesület által megálmodott, és a Külügyminisztérium kiemelt támogatásával létrejött projekt 10 különleges dizájnnal bíró infótáblán mutat be archív képeket, grafikákat, korabeli dokumentumokat, adatokat és történeteket a Dunáról és közvetlen környezetéről. Megtudhatjuk, hogy mi köze volt a hódok szeretetének a férfi potenciához és női divathoz? Milyen lehetett, mikor még 9 fauszoda volt 1910-ben közvetlenül a Duna parton a Petőfi híd és a Margit híd között? De egykori legendákról, mutatványosokról és a helyszínről, annak közvetlen környezetéről is magunkba szívhatunk izgalmas adalékokat. A túra közepén a Belgrád rakpart magasságában található a STÉG, ahol növényekkel körbevett nyugányon lehet megtekinteni a budai oldalon a naplementét, társasjátékozni, piknikezni, vagy éppen randizni az aktuális társjelölttel, ahol a későbbiekben színes programokat is ígérnek a szervezők. Akinek mindez nem elég, az egy LAYAE alapú okostelefon-alkalmazással a táblákba helyezett QR kódokkal lementheti a térképet és plusz információkhoz is juthat.

Octogon, 88. lapszám

Vízparti fejlesztések blog: Margitszigeti álmok – MÉSZ hallgatói ötletpályázat

szeretembp — Tue, 02 Aug 2011 21:06:01 +0000

A Magyar Építőművészek Szövetsége 2010 novemberében ötletpályázatot hirdetett Magyarország valamennyi felsőfokú építész-, tájépítész-, településmérnök-, formatervező- és terméktervező hallgatója, valamint DLA, Phd hallgatók részére a Margitsziget déli csúcsa/Domonkos kolostor rendezésére. A pályázatra 46 pályamű érkezett, ebből 42 teljesítette a kiírás feltételeit.

Az már szinte közhelynek számít, hogy a Margitsziget Közép-Európa egyik legszebb városi parkja. Fekvése – a városban van, mégis „elhatárolja” a Duna – egyedülálló, és mindenki megtalálhatja számítását, pihenni vágyó, sportoló, helyi, külföldi, fiatal vagy idős. Sajnos az is köztudott, hogy a Margitszigetre igen csak ráférne egy „ráncfelvarrás”. Összes funkciója közül a közpark funkció a legerősebb, a többi sajnos szinte “elhanyagolható”: bezárt teniszpályák, lepusztult szabadtéri színpad, a vendéglátás nem éppen minőségi volta és a kulturális pezsgés hiánya jellemzi. Persze így is szeretjük, de például a Sziget csúcsai rendezetlenek, kihalt területek, amelyek rendbetétele révén óriási lehetőség nyílhatna a komplex hasznosításra.

A Margitsziget (forrás: legikep.hu)

Ugyan 2008 végén elkészült a Margitsziget Stratégiai Terve, a MÉSZ mégis úgy gondolta, érdemes a fiatal generációt megkérdezni, ők mit látnak a Margitszigetben, mit szeretnek benne, mit jelent számukra (korábban pl. debreceni hallgatók is a Szigetet választották diplomamunkájuk témájául). A pályázat célja és tárgya az volt, hogy olyan építészeti-tájépítészeti koncepciót javasoljanak a pályázók, amellyel a kijelölt területeket a Sziget életének integráns részévé tehetik, és így valódi koherencia alakul ki víz, sziget és ember között.

A pályázat első három helyezettje három különböző szemléletű javaslatot nyújtott be, ezek teljesen más irányból közelítették meg a feladatot, mégis friss, fiatalos és akár megvalósítható tervként érdemes róluk beszélni, már ha lenne, aki megvalósítja őket.

1. helyezett: Reznicsek Zoltán építész, Kozma Gábor építész (16412. számú pályamű)

A tervezők alaposan körbejárták, elemezték a területet, ez grafikai munkájukban is visszaköszön. Szerintük jelenleg a város uralkodik a természeten, ebbe a viszonyba szól bele a Duna, vízszintjének ingadozásával. A Margitszigetre történő megérkezés helyén új „kapu-zónát” képzelnek el, amely a jelenlegi útvonalakat és a szigetcsúcshoz vezető új lejárót kötné össze. A hídfő nyugati oldalán rámpa, keleti oldalán felvonó és lépcső „emeli” egy szintre a különböző funkciókat. Új kerékpárkölcsönzőt-és tárolót is terveztek, illetve a futókör bemelegítő-és indítópontját a hídfőtől keletre jelölték ki.

Reznicsek + Kozma látványterv

Olyan kortárs építészeti jelet alkottak a tervezők, amely egyszerre funkcionális és teremt igazi kapcsolatot a vízparttal – formából és anyaghasználatból is a legjobbat ajánlva. A szerkezet lágyan öleli át a hídpillért és megfelelő folytatása a parti védműveknek.

Reznicsek + Kozma: Éjszakai fények

Ami a vízszintingadozást illeti: vízen úszó, a parthoz csuklópontokkal kapcsolódó kávézóteraszt álmodtak a híd déli oldalára. A kávézó két részből áll: a fedett belső fényáteresztő üvegből készülő gazdasági egységből, illetve a fő közlekedési útvonalból kiszélesedő teraszból. A biztonságos éjszakai használatot pedig a lépcsők éleibe rejtett fényforrások biztosítják.

Reznicsek + Kozma: Kövezett rézsük

2. helyezett: Botos András építész (16349. számú pályamű)

A második díjas pályamű a Sziget déli csúcsa körül végigfutó sétány-és teraszrendszerrel és Duna Múzeummal változtatná meg a Sziget karakterét – az egész szerkezet szinte beolvadna a tájba, mégis különleges atmoszférát teremtene.

Botos András látványterv

A sétányt és a múzeumot is a csendes elegancia és visszafogottság jellemzi, a projekt anyaghasználatában is figyelt arra, hogy ne telepedjen rá a természetes közegre, ezt alakzataival is hangsúlyozza.

Botos András: Duna Múzeum

A sétány-és teraszrendszerrel kapcsolatban egy dolog nem derül ki: fix vagy lebegő, mozgó szerkezetről van szó, de ha a Duna ingadozását is figyelembe vette az alkotó, akkor a második a célravezető.

Botos András: Terasz-és sétányrendszer

Az alábbi funkciókat álmodta bele a tervbe: kikötő, sétány, kutyasétáltató, futókör, kávézóterasz, rendezvénytér – és ezzel elérhető közelségbe hozná hozzánk a vizet. Nemcsak a déli szigetcsúcs, de a Domonkos rendi kolostor Duna-kapcsolatára is gondolt a pályázó.

Botos András: Domonkos rendi kolostor

3. helyezett: Kovács Boglárka építész, Szűts Nóra építész, Tóth Lea építész (16411. számú pályamű)

A háromfős csapat abból indult ki, hogy naponta több ezer ember jár ki a Margitszigetre, hogy sportoljon, kutyát sétáltasson, találkozzon a barátaival, szórakozzon. Bár a Sziget a Duna ölelésében fekszik, mégsem kerülhetünk igazán közel a vízhez. Ezt tervükben úgy próbálták ellensúlyozni, hogy különböző méretű kockák változatos rendszerét helyezték a vízpartra, amely messziről úgy tűnik, mintha „térbeli tetris” lenne.

Kovács + Szűts + Tóth látványterv

A különböző méretű és elhelyezkedésű hasábokkal különféle funkciókat telepítettek a területre – van itt napozó, ivókút, tűzrakó, horgász stég vagy éppen szerelmeseknek való kis fészek. A szerkezet megtartja a Sziget vonalát, jellegét, és egy élhető felületet biztosít a városlakóknak.

Kovács + Szűts + Tóth: Napozó

A partszakasz érdekes struktúráját a kisebb/nagyobb hasábok hol sűrű, hol szétszórt elrendezése határozza meg, és ez szolgál egyúttal útvonalként az egyes helyszínek megközelítéséhez is.

A tervezők a használt anyagok kiválasztása során a Duna vízszintingadozását és az így elkerülhetetlen eróziót is figyelembe vették: az anyagában színezett monokróm betonfelületek az évek múlásával mohás vízparttá alakulnak át, így válnak a Sziget részévé.

Kovács + Szűts + Tóth: Horgászstég

Octogon, 88. lapszám