A Szeretem Budapestet Mozgalom megvizsgálta(tta) a jogszabályokat és véleményünk szerint helyes a fővárosi rendelet, nem sérti az Alkotmányt, hiszen a választási törvény egyértelműen az önkormányzat hatáskörébe utalja, hogy megtiltsa a közterületen történő plakátolást.

A választási eljárásról szóló törvény 42.§ (4) bekezdése értelmében az önkormányzatok (ez esetben a Fővárosi Önkormányzat) törvényi felhatalmazást kaptak arra, hogy rendeletben műemlékvédelmi, környezetvédelmi okból egyes középületeken vagy a közterület meghatározott részén megtilthassák választási plakát elhelyezését.

42. §

(1) A választási kampány végéig a jelölő szervezetek és a jelöltek engedély nélkül készíthetnek plakátot. A plakát olyan sajtóterméknek minősül, amely engedély és bejelentés nélkül előállítható. Egyebekben a plakátra a sajtóról szóló jogszabályokat kell alkalmazni.

(2) Plakát — a (3)-(6) bekezdésben meghatározott kivételekkel — korlátozás nélkül elhelyezhető.

(3) Épület falára, kerítésre plakátot elhelyezni kizárólag a tulajdonos, a bérlő, illetőleg — állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő ingatlan esetén — a vagyonkezelői jog gyakorlójának hozzájárulásával lehet.

(4) Egyes középületeken vagy a közterület meghatározott részén plakát elhelyezését a helyi önkormányzat, a fővárosban a fővárosi önkormányzat műemlékvédelmi, környezetvédelmi okból rendeletben megtilthatja. Állami vagy önkormányzati hatóság elhelyezésére szolgáló épületen vagy azon belül plakátot elhelyezni tilos.

(5) A választási kampányt szolgáló önálló hirdetőberendezés elhelyezésére a közterület-használatról szóló jogszabályokat kell alkalmazni.

(6) A plakátot úgy kell elhelyezni, hogy az ne fedje más jelölt vagy jelölő szervezet plakátját, és károkozás nélkül eltávolítható legyen. A plakátot az, aki elhelyezte vagy akinek érdekében elhelyezték, a szavazást követő 30 napon belül köteles eltávolítani.

A Fővárosi Önkormányzat ezen törvényi felhatalmazás alapján alkotta meg a választási plakátok egyes középületeken és a közterület meghatározott részein történő elhelyezésének tilalmáról szóló 5/1998. (II. 27.) Főv. Kgy. rendeletét. A rendelet melléklete pontosan felsorolja azokat az épületeket és közterületeket, ahol a törvény felhatalmazása alapján – műemlékvédelemre, illetve környezetvédelmi szempontokra hivatkozással – az önkormányzat megtiltja választási plakátok kiragasztását. Ez egyben azt is jelenti, hogy más területekre ez a jogszabály nem alkalmazható, és ilyen esetekben a választási törvény egyéb rendelkezései az irányadók.

A rendeletre hivatkozva indítottak eljárást a közterület-felügyeletek az illegálisan plakátoló pártokkal szemben, s a rendeletre hivatkozva lép fel az illegális politikai plakátok ellen a Szeretem Budapestet Mozgalom is.

Szomorúan olvastuk az LMP nyilatkozatát, amely Bojár Iván András, a Szeretem Budapestet Mozgalom elnöke, városarculati tanácsnok, a fővárosi közgyűlés SZDSZ frakciójának párton kívüli tagja tegnapi közleménye kapcsán született. Az LMP nyilatkozatban tagadja, hogy vadplakátokat, vagy matricákat helyezne el a városban, ezt a mondatot cáfolni tudjuk a mellékelt fényképekkel! Az LMP most a választásokkor, a Humanista Párt pedig előtte már matricákkal és a rendezvényeik propagálásakor vadplakátoztak a városban, ezeket fényképekkel tudjuk igazolni.

Az LMP úgy igyekszik beállítani, mintha a tanácsnok kizárólag az LMP-t támadta volna, mégpedig pártpolitikai célzattal. Ez a beállítás nem valós, hiszen az LMP mellett a Jobbik is egyenlő súlyú említést kapott.

Az elmúlt két év során a Szeretem Budapestet Mozgalom és a városarculati tanácsnoki iroda minden egyes választás, vagy népszavazás alkalmával számos felszólító levelet intézett az éppen szabálysértő pártok felé. A tavalyi népszavazás során nyílt levelet kapott a Fidesz, egy másik alkalommal az MSZP, a XIV. kerületi időközi választás során pedig Bojár Iván András döntése következtében az SZDSZ illegális plakátjai is éppúgy el lettek távolítva a közterekről, ahogy az összes említett pártté a VII. kerületben, Pesterzsébeten, vagy Csepelen. Most sem történt más: mind az LMP, mind a Jobbik számos jelzést, megkeresést kapott a nyilvános közlemény megjelenése előtt.

A tanácsnok munkája arra a nem kis jelentőségű eredményre irányult, hogy 1990 óta ez az első olyan választási kampány Budapesten, amely végre nem a társasház tulajdonosok épületeinek falain, az elektromos művek, vagy a fővárosi díszvilágítási vállalat villanyoszlopain, elektromos dobozokon, sőt fákon, padokon, esővíz ejtő csatornákon, kukákon, kirakatredőnyökön, mindenféle köztéren fellelhető felületen zajlik. Mindenki tudja, emlékszik rá, hogy egy-egy ilyen kampány után, bár törvényi kötelezettség volt rá, a pártok rendszerint nem foglalkoztak plakátjaik, matricáik eltávolításával, az minden esetben jelentős közpénz felhasználásával a főváros feladata maradt. Most azonban, preventív módon a pártok, így az LMP megkeresésével alakult ki az alkalmi plakáthelyek sok százas listája, amelyeket a főváros közgyűlése egyhangú szavazással fogadott el és kihelyezésükről határozott. Ez a gyakorlat számos vidéki városban, de Európa nagyvárosaiban a legtermészetesebb módszer politikai kampányok idején.

Szomorúvá az LMP nyilatkozata bennünket mégsem ezért tett. Míg a Jobbik nyilatkozata egyértelműen a közlemény közcélú és pozitív tartalmára reagált, kiemelte azt, hogy leállnak a korábbi káros gyakorlattal, addig az LMP éppen azzal az alkotmányellenes jogszabállyal takarózik, amely a pártok számára biztosít kiváltságokat.

Az Alkotmány egyértelműen a magántulajdon védelme mellett áll ki, míg a parlamenti pártok által elfogadott Választási Törvény úgy ad engedélyt a pártoknak a „köztér” kampány időszakban történő tetszőleges felhasználására, lényegében legális vandalizmusra, hogy abban nincs tekintettel a tulajdoni viszonyokra, a magántulajdon integritására. Amit a közembernek nem szabad, azt a pártok, ha nekik tetszik, megtehetik – érvel utolsóként az LMP. A Fővárosi Közgyűlés mind az öt pártjának, s megkésve ugyan, de a Jobbik nyilatkozata alapján immár e Parlamenten és Közgyűlésen kívüli pártnak az önkorlátozó, a közcélt szem előtt tartó határozata, nyilatkozata is arra irányul, hogy bár törvénykezésünk e kérdéseiben is tele van önellentmondásokkal, a cél érdekében lemondanak a VT szerint köztérként definiált magántulajdonok felületeinek politikai célú felhasználásáról.

Ami az illegális óriásplakátok kérdését illeti, Bojár Iván András ebben a kérdésben nem most, az LMP nyilatkozata idején, de jóval korábban, számos elitélő nyilatkozatot tett. A vadplakát, a falfirka, és más köztéri anomáliák felszámolására irányuló tevékenység következő állomásainak egyikeként ezek feltárása is a városarculati tanácsnoki iroda munkájára tartozik. Előkészítő munkák már történtek, érdemi lépésekhez pedig, a Szeretem Budapestet Mozgalom meggyőződése szerint, a politikai pártokat erős kontroll alá vonó civil szervezetek határozott összefogására van szükség.

Ebben a munkában szívesen vesszük az LMP és a Humanista Párt együttműködését!

Szeretem Budapestet Mozgalom

A Lehet Más a Politika párt zöld szívet formázó matricái “már ellepik a Belvárost, nem kímélve az Andrássy út míves kandelábereit sem”, ahonnan csak a festéssel együtt lehet azokat eltávolítani. Illegálisan helyezte el plakátjai egy részét a Jobbik is: a párt a XIV. kerületben, az Ajtósi Dürer sor nemrégiben felújított kandelábereit és a Hungária körút lámpaoszlopait ragasztotta tele, írta az Indexhez is eljuttatott közleményében Bojár Iván városarculati tanácsnok. A tájékoztatás szerint levélben is arra kérte a pártok kampányfőnökeit a városarculati tanácsnok, hogy a jövőben tartózkodjanak a rongálástól és az illegális plakátozástól. Erre a Jobbik ígéretet tett, de az illegális ragasztások folytatódtak, az LMP-től semmilyen válasz nem érkezett.

A Városarculati Tanácsnoki Iroda már korábban kérte a parlamenti pártokat, hogy tartózkodjanak a vadplakátolástól. A főváros vállalta, hogy a kampányidőszakban alkalmi hirdetőtáblákat helyez ki a forgalmas közlekedési csomópontokban, amelyeket a pártok szabadon igénybe vehetnek. Az öt parlamenti párt fővárosi képviselőcsoportja közös nyilatkozatban is rögzítette, hogy nem ragasztanak ki illegálisan plakátot. A frakcióvezetők azt is tudomásul vették, hogy a vadplakátokat a főváros letakaríttatja, függetlenül attól, hogy azokat melyik párt helyezte ki.

Bojár Iván szerint az eddigi tapasztatok azt mutatják, hogy az öt parlamenti párt tartja magát a megállapodáshoz, tartózkodik a vadplakátolástól. “A mostani választási kampányban azonban feltűntek olyan politikai erők, amelyek számára úgy tűnik, még idegen a politikai kultúra ezen területe”.

A Magyar Turizmus Zrt. és a Virágos Magyarországért Mozgalom által is támogatott – akció keretében idén az önkéntesek az Erzsébet híd, a Rudas Fürdő és a Gellért-hegy környékét hozták rendbe, illetve falfirka-mentesítették. A társadalmi munkában idén aktívan részt vett a Magyar Szállodaszövetség és a Szeretem Budapestet Mozgalom is, amely megszervezte és koordinálta a munkafolyamatokat a résztvevő cégek és aktivisták számára.

2005 májusában a Budapest Marriott Hotel és a Danubius Hotel Gellért hagyományteremtő céllal indította el az akciót, mellyel szerették volna felhívni a figyelmet közös felelősségünkre környezetünk tisztántartásáért. Azóta a budapesti szállodák és a főváros szakmai szervezetei minden évben összegyűlnek Budapest egyik kiemelt turisztikai helyszínének tavaszi takarítására.

Az összefogás idén sokkal nagyobb körben folytatódott annak érdekében, hogy Budapest utcái, parkjai tisztábbak, rendezettebbek legyenek. A csatlakozó szervezetek kiemelt feladatuknak tekintik a lakosság vendégbarát szemléletének erősítését, a takarítási akcióval pedig hozzá kívánnak járulni a környezeti kultúra javításához, turisták által is látogatott településrészek barátságossá tételéhez.

Május 15-én (pénteken) az akcióhoz csatlakozó múzeumok, idegenforgalmi iskolák, kulturális intézmények, szállodák, éttermek és más turisztikai intézmények közel 300 dolgozója/tanulója reggel 9 órakor gyülekezett az Erzsébet híd budai hídfőjénél, az Erzsébet szobornál. A Szeretem Budapestet Mozgalom részéről Bojár Iván András, a Mozgalom elnöke, a Marriott Hotel részéről Radóné Wirthmann Julianna humán erőforrás vezető is részt vett, a Magyar Turizmus Zrt.-t pedig Dr. Róna Iván, a Társaság vezérigazgatója és további 20 munkatárs képviselte az akcióban, amelyhez csatlakozott a Nemzeti Turisztikai Bizottság elnöke, Dr. Ujhelyi István is. A délután 2-ig tartó takarítás során a résztvevők külön csoportokra osztva tisztították meg a Páva kert, az Erzsébet híd budai hídfő és aluljáró, a Víztározó, a Rudas fürdő és a Gellért-hegy által behatárolt területeket. A feladatok között volt falfirka-mentesítés, festés, mosás, hulladékszedés és takarítási munkák. A társadalmi munkában aktívan részt vállalt a Főkert Zrt., a Fővárosi Közterület Fenntartó Zrt., a Budapest Gyógyfürdői Zrt., az Ifotech Kft., a Market Építő Zrt. és a Tiszta Város Kft. is, akik a munkaerőn kívül a takarításhoz és festéshez szükséges eszközöket is biztosították.

További információk:

Farkas Orsolya – Szeretem Budapestet Mozgalom
irodavezeto@szeretembudapestet.hu

Kommunikációs Iroda – Magyar Turizmus Zrt.
pr@itthon.hu
Tel.: 488-8748

Schulhof Petra – Budapest Marriott Hotel
petra.schulhof@marriotthotels.com
Tel.: 06-20/444-6105

A 2007-2008. év során a Főváros – valamint civil szervezetek – által konzekvensen végrehajtott munka eredményeit megvédendő és a választási időszak negatív plakátragasztási tendenciáit megelőzendő a Fővárosi Közgyűlés 2009. április 30-i ülésén Bojár Iván András városarculati tanácsnok a politikai vadplakátolás megszűntetésére vonatkozó javaslatot terjesztett elő.

Az előterjesztés értelmében a Főváros alkalmi és kizárólagos plakátragasztási helyeket alakít ki a választást megelőző és az azt követő időszakban. Ennek sikeres kivitelezése érdekében a frakciók egyhangúlag fogadták el azt a közös nyilatkozatot, mely szerint a pártok vállalják, hogy példamutató módon tartózkodnak az illegális plakátragasztás alkalmazásától, elhatárolják magukat minden ez irányú tevékenységtől, egyúttal felszólítják a kampányban résztvevőket és aktivistákat, hogy tartsák szem előtt a Főváros érdekeit és csakis legális módon és legális felületekre ragasszanak ki politikai plakátokat.

Az 5/1998. (II.27.) Főv. Kgy. rendelet értelmében az illegálisan kihelyezett politikai hirdetések eltávolításra kerülnek, függetlenül attól, melyik párt helyezte ki azokat.

Kérjük a pártokat, hogy a közös nyilatkozat és a fővárosi rendelet értelmében ne alkalmazzanak vadplakátolási módszereket, ne ragasszák tele a házak falát, a villanyoszlopokat, megsértve ezzel a magántulajdonra vagy éppen köztulajdonra vonatkozó rendelkezéseket. Kérünk mindenkit, hogy tartsa tiszteletben a várost: vigyázzunk közösen Budapestre!

Íme a nyilatkozat:

NYILATKOZAT
az illegálisan kiragasztott politikai plakátokkal szemben

A Fővárosi frakciók szem előtt tartva a lakosság érdekeit és az egyenlő elbánás elvét, önkéntesen lemondanak a korábban alkalmazott vadplakát-ragasztási gyakorlatról, és példamutató módon tartózkodnak az illegálisan kihelyezett politikai hirdetésektől: ilyen eszközöket egyáltalán nem alkalmaznak választási kampánystratégiájuk végrehajtása során.

A frakcióvezetők üdvözlik a Főváros kezdeményezését, mely szerint a Főváros olyan alkalmi, a választásokra vonatkozó politikai hirdetések kiragasztására alkalmas eszközöket alakít ki és helyez el a város megjelölt helyszínein, amelyek a kihelyezéstől a választást követő 10. napig vehetők igénybe.

A frakcióvezetők tudomásul veszik, hogy az illegálisan kihelyezett politikai hirdetéseket a Főváros letakaríttatja, illetve gondoskodik a kijelölt plakáthelyek letakarításáról is.

Egy kis tasli

Esténként szegletes arcú koreai hittérítő egy Fender-zongorával magyarul zengi Krisztust. Az erősítője recseg, a hit annál nagyobb. A bűnét, ha volt, amikor magyarul megtanult, rég levezekelte. Annál türelmetlenebbül toporognak a jehovisták és a „gyülisek”, akik megtérésük történetét ordítják mikrofonba. „És Jézus fogta a kezem…” – Helye lenne a nívós muzsikának – bólogat Vecsei alelnök. Például perui kecsuáknak. Az aluljáró közösségi hely, korzó és találkahely lenne, igazi városközpont.

De ennyire?

A kopott gumipadlaton feketéllő, laposra taposott rágógumitengerben tizenötfelé zúzott műkő, amelyeket szétforgácsol a víz, a fagy. És persze graffitiözön. Gyanús és kétes tisztaságú kereskedelmi vállalkozások sora a falnál. Ólmozott levegővel szennyezett gyümölcs, zsírtól csöpögő, kozmás „szendvics”, pizza. A bejárattól balra valaha virágzott a telefonkártya-üzlet. Elsöpörte a mobilvilág, a vörös készülékek zömét egyszerűen csak kitépték a falból. Kiment a divatból a szilágysági szőttes, telítődött a piac. A szívós erdélyi asszonyok ma inkább káeftékbe tömörülve az idősgondozási és a parkettavikszolási iparban érdekeltek. A hajdan demjáni érdekeltségű Skála Metró csigalépcsője – csúcs. Vakolását mállasztotta víz, jég, a téglák hullani vágynak. A digitális időjelző valaha diáktalálkahely volt, ma extremista csoportok gyűlhelye. Láttam már őket innen indulni országos turnéra. – Csak egy kis tasli volt – kommentálják a hősi tettet félmosollyal, mivel egy ízben állítólag felpofoztak a helyszínen egy tradicionálisan öltözött ifjú bóhert. Igazi profi tudja: hol, mikor, merre közlekedjen. A Nyugatinál nem is mindegy. Ha jó úton jársz, biztonságos. HVG-m mögül egyszer kilestem: jobbra, a Burger Kingtől húsz méterre ácsorog nyolc-tíz méla, jól szituált fazon, férfiprosti-vadászok. Baráti kör. Néha csereberélnek. Jó tíz méterre áll az „áru”, most épp egy szegletes, bamba, izmos, dzsoggingos erdélyi suhanc a sztár. Új fiú. A két csoport között apró, kövérkés közvetítő szaladgál fel s alá lihegve. Híreket hoz, visz. – Jancsikám, tízezerért elmegy. Olcsón adom. – Mondj nyolcat. – Nyolcat? – aggodalmaskodik az ügynök gyöngyöző homlokkal. – Egyik lábad itt, másik ott. Bejön a bolt. Megvan az előleg. Az ifjú és vevője távozik. A biznisz veszedelmes. De kereskednek programokkal, politikai eszmékkel is. Itt gyűjtött aláírást a Fidesz az olimpiáért s az egészségügyi reform ellen. Láthattam az isteni Király B. Izabellát is rikoltozni: pártjára, táltosok táborára szavazzunk! – Rendben van – kommentálja Vecsei úr. – Mindenkinek helye van a nap alatt. De sehol egy információs pult, E-pont, számítógépes térkép, betegellátó központ. Ez hiányzik. Ha a hajléktalan bejön egy szelet kenyérért, rávehetjük, hogy ne a földön hemperegjen: a szálló a közelben. Elkészítjük az igazolványait, s ha beteg (márpedig mindig az), orvoshoz kísérjük.

Indul a műszak

Mély levegőt veszek, s indulok a poklok poklába, a West Endhez vezető folyosóra. Húsz méteren belül három kopottas borozó. Kínálatuk is szinte azonos. Kannás. Zokniárusból húszat, bugyiárusból többet számolok meg. Érdekes, ma a citromsárga tanga megy, ebből érkezett nagy szállítmány Moldovából, Kínából, Tajvanról. Hogy a standokat bérlik-e, kérdés. Közben már pofon csattan, kitör az üzleti vita. Itt az izom az úr. Van viszont lift, amely a pályaudvarra vinné fel a mozgássérülteket. Nem reagál, sötét, fagyos, süket. Félkarú bandita nemcsak a kaszinóban üzemel, három szett is van itt-ott. A legtökéletesebb mű mégis a mezítelen kapcsolótábla. Kérdés, hogy van-e benne áram, fáziskeresőt nem hoztam magammal. Mégiscsak lehet benne „valami”, mert az elején szigeteletlen, életveszélyes huzalt a plafon alatt vezették át a túloldalra, negyven méterre, a zokniárudába. A legattraktívabb objektum a börtönráccsal kerített kávéautomata. Nehogy szétrugdossák. Természetes, ez a bűn fészke is. Másfél éve a West End előcsarnokában oldottak meg egy párkonfliktust. Az asszony négy aranyláncos izomkopasznak perkált, hogy „masszírozzák át” a férjét. A szakértők szerint korántsem a Nyugati a legveszélyesebb. A Keletit messziről követi, ott gyakran villan a kés. A Déli „intellektuális központ”, zsebtolvajlásban első. (Sok a csomag, amatőr a közönség.) Egyben mindenki egyetért: ingyenvécének lennie kell, a száz forint sokaknak sok. S ha sok – mint látszik –, szűkebb körben „könnyebbül” a rászoruló. Itt s ebből akarnak hát a civilek rendet, „értéket csiholni”. Vajon visszatér-e valaha a zsirardis úr boldog békeideje? Indulok, irány a körút.

A szép Liza sajna már elfelejtett, mert újra megkörnyékez.
– Óvszer nem kell? Ingyen adom.
– Legközelebb, Lizám.
A rendőrök eltűntek. Zozó, az őshajléktalan a fülkéjébe fekszik. Be van lőve. Szivárog vissza a nép. Indul a műszak, megy az élet.ásnap a Margitsziget bokrai közt találták meg a tetemet.

Már az Index-cikk is klasszikus példája volt az osztogatás/fosztogatás félreértésnek, ha nem éppen félremagyarázásnak. Annak állításaival szemben ugyanis nem találkoztam „lakókkal” és nem „több alkalommal”. Nem „jelentem meg” a házban, és pláne nem a „vállalkozó oldalán”. Legfeljebb emberekhez volt és van közöm, de nem a Molnár utcai szállodaépítkezéshez. Két olyan emberhez is, akik közül az egyik az építkezési botrány előidézője, a másik a károsultja. Mindkettejüket évtizedek óta ismerem, utóbbit például kicsi gyerekkora óta.
2006-ban, majd’ két évtized után előkerült kamaszkori barátom, aki messziről látva, ismerve tevékenységemet, azzal az ötlettel állt elő, hogy találjak ki valami szépet és hasznosat az épületében, amelyet később, ha majd megszerzi hozzá az engedélyeket, szállodává kíván átépíteni. Így jött létre a ma épülő szálloda helyén korábban állt üzemcsarnokban a Körzőgyár, a túlnyomóan pályájuk elején álló fiatal képzőművészek bemutatkozási lehetőségét biztosító kiállítóhely. Egy év alatt kb. 10 kiállítást rendeztünk, s amikor jelzést kaptunk, közönségünk sajnálkozása ellenére, bezártuk a Körzőgyárat.

Mivel mindezt a szomszéd házban lakó ismerősöm is tudta, most az építkezés előrehaladtával az édesanyja segítségért fordult hozzám. Megkért, hozzam össze a fiát az épület tulajdonosával, a szálloda beruházójával. Segítettem nekik, s egy ízben le tudtam ültetni mind a két felet Budán, egy kávéházi asztal mellé, de szűk óra után magukra is hagytam őket. Mindezekről az Index-cikk szerzője is tudott. Annak megírása előtt felhívott, röviden volt alkalmam mindezt elmondani neki. Érthetetlen, hogy ennek ellenére mi késztette nyilvánvaló valótlanságok leírásában, a szerepem túldimenzionálásában, a telefonbeszélgetésünkből teljesen önkényesen kiragadott mondataim egészen más értelmi összefüggésekben való tálalásában.

A Szempont szerkesztőjét, aki a Körzőgyár rövid történetét őrző oldalunkról leszedett fotóimmal illusztrálta az „így néznek ki az embertársaikat elfalazó haszonleső gazemberek” üzenetét, életemben nem láttam, sohasem beszéltem vele, mégis azt állította, hogy nem álltam a kamerái elé. Az utánamenős nyomozós riport műfajában, nem, hogy a kétszeres visszaellenőrzés alapvető újságírói követelményének nem tett eleget, de odáig sem jutott el, hogy közhivatali pozíciómat, valamint a nevemet helyesen tudta volna elmondani. Nyilvánvaló, hogy nem is ismer engem, mondhatni, fogalma sincs arról, hogy ki vagyok, mit csinálok, milyen módon van, lehet, lehetne, vagy éppen nem lehet közöm az ügyhöz. Anélkül, hogy a tényekre koncentrált volna, mechanikusan átvett egy fals információt.
A cikk megjelenése után az Indexnél is tiltakoztam, MTI közlemény kiadását is kértem, azokon a különféle chat fórumokon, amelyeken akkor már bőszen gyaláztak engem is, a Szeretem Budapestet Mozgalmat, a lapomat is, tiltakozó nyilatkozatot helyeztem el. Hiába. Kézenfekvő eszközökkel ma Magyarországon képtelenség megküzdeni a nyilvánosság előtti hazugságokkal szemben.
A beruházó arcát a TV-ben elfedték, az ügyben kárt szenvedett ismerősöm nevét, saját kérésére, a cikkben nem írták le. Pusztán az én nevem forog, az én arcomat mutogatják most már többedik esetben a Molnár utcai botrány kapcsán, s mindezt – ahogyan azt a hazug cikk szerzője, felháborodásomra válaszul, szakszerűen kifejtette – azért, mert közszereplő vagyok, – noha még közhivatali feladatomban sincs semmiféle érintkezési felületem egy ilyen típusú, léptékű, funkciójú és elhelyezkedésű építkezésekkel. Engem tehát, bár semmi közöm az ügyhöz, semmi nem véd. Hiába, hogy két évvel a rossz pillanat előtt jártam utoljára egy akkor még jó helyen, ezentúl bárki belemaszatolhat bármibe, ha éppen ahhoz támad kedve. Aztán majd győzzek védekezni, ami persze gyanús dolog. Mert hát, ki védekezik ugyebár? Nem kell mondani. Akinek, hm.. oka van menteni magát…
Az eset ördögi. Egyszerre hitelteleníti el építészetkritikusi munkásságomat, a kortárs művészettel kapcsolatos galériás és kurátori tevékenységemet, valamint az egy élhetőbb és szerethetőbb Budapestért végzett mindennapi munkámat. Mindezért tehát tiltakozom az egyre silányabb sajtómunka, a tényekről teljesen leváló újságírói értelmezés elharapódzása, a tiltakozás igényét semmilyen módon ki nem elégítő hazai médiagyakorlattal szemben!

Budapesten leálltak a vadplakátok szedésével!

Budapest Főváros Önkormányzata nem biztosítja a pénzt a vadplakátok eddig megszokott folyamatos eltávolítására, ezért már a Nagykörúton és az Andrássy úton is újra láthatóak az illegális ragasztások. A Közterület-fenntartó Zrt. gerilla matricákat engedélyezett a város legforgalmasabb útvonalain a kukákra. Ilyen hirdetéseket csak az illegális ragasztók alkalmaznak, melyek ellen a város elvileg már két éve megpróbál fellépni - most pedig a Közterület-fenntartó Zrt. alkalmazza ezt a módszert…

Az utóbbi pár évben észerevehetően romlott a helyzet a köztereken, a kukák a főútvonalak mentén hétvégenként kicsordulnak a szeméttől. Most az aluljárókban három hét után újra elviselhetetlen állapotok és szagok uralkodnak!

Fényképek az egyik legfontosabb aluljáróról: Ferenciek tere, 2009. április 9.

A fővárosi önkormányzat idei költségvetésének elfogadásáig átcsoportosításokkal biztosítani kell, hogy hétvégenként is takarítsák a kiemelt zöldterületeket, parkokat – nyilatkozta Hagyó Miklós csütörtökön az MTI-nek. A Főkert Zrt. a héten jelentette be, hogy egyre kevesebb pénzt kapnak a fővárostól.

A városüzemeltetési főpolgármester-helyettes elmondta, elfogadhatatlannak tartja, hogy amikor hétvégenként 20-30 ezren is felkeresik például a Margitszigetet, az ott eldobált szemetet csak hétfőn gyűjti össze a Főkert Zrt. A szocialista politikus hangsúlyozta, hogy bár még nem fogadták el a költségvetést, erre van elegendő pénze a társaságnak.

Hagyó Miklós közölte: ha a hétvégén, amikor személyesen ellenőrzi a parkokat, azt tapasztalja, hogy azok szemetesek, vagyis a cég továbbra sem tesz eleget kötelességének, akkor a következő hétvégére a cég igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjaival együtt Kocsis László vezérigazgatót is várja közös társadalmi munkára, szemétszedésre. Ezt mindaddig megrendeznék, míg a cég nem végzi el közfeladatát – jegyezte meg.

A főpolgármester-helyettes elmondta, hogy csütörtökön hivatalában egyeztetett Kocsis Lászlóval és Bielek Péterrel, a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. vezérigazgatójával. E megbeszélésen azt az utasítást adta, hogy a hétvégén a parkokba látogató tízezreket nem fogadhatja kosz és szemétdomb. Ezért ha kell, a pénzügyi és az emberi erőforrások belső átcsoportosításával oldják meg a cégek ezt a kérdést. A múlt hétvégén a sajtóhírek szerint nagyon sok szemét volt a parkokban, így a Margitszigeten is.

Kocsis László ezt követően az MTI-nek elmondta, hogy a fővárostól 2006 óta nominál- és reálértéken egyaránt egyre kevesebb pénzhez jut a cég. A 2006-os 1,6 milliárd forint helyett tavaly már csak 1,4 milliárdot kaptak, az idei költségvetési tervezet pedig ennél is 100 millió forinttal kisebb összeget tartalmaz. Hozzátette, hogy az általuk kezelt hatmillió négyzetméternyi zöld terület, a 338 helyszín optimális gondozására 3,5 milliárd forintra lenne szükség évente. Megjegyezte, ahhoz, hogy hétvégén is takarítani tudják például a Margitszigetet, mintegy egymillió forintra lenne szükség a legkevesebb 15 ember bérköltségére.

Hagyó Miklós kitért arra is, hogy a két cég összesen 5,4 milliárd forintot költ évente takarításra. A parkokból a Főkert által összegyűjtött szemetet a közterület-fenntartók szállítják el az oda kihelyezett konténereikből. A közterület-fenntartók által javasolt 20 gyűjtőkonténer helyett a Főkert csak öt kihelyezését engedélyezte. A Margitszigeten a közterület-fenntartókra csak a buszok közlekedési útvonalának tisztítása hárul. A sziget többi területének tisztítása a Főkert feladata.

A főpolgármester-helyettes felhívta a figyelmet arra is, hogy a Főkert egy éve nonprofit zrt.-ként működik. Így a 280 millió forintos áfa fele biztosan a cégnél marad, megnövelve a mintegy 1,5 milliárdos önkormányzati támogatást. A 2450 hektárnyi budapesti közpark 23 százalékát kezeli a Főkert a főváros megbízásából – tette hozzá. Megjegyezte azt is, hogy a közterület-fenntartóknak idén 4,1 milliárd forint jut a több mint 2600 hektárnyi közterület tisztán tartására. Az MTI információi szerint a Főkert Zrt. idei üzleti tervének tervezete szerint hétvégenként szüneteltetnék a takarítást, a játszóterek őrzését, illetve egyharmaddal korlátoznák a locsolást és elzárnák az ivókutak többségét.

A cégvezető elmondta, hogy az általuk kezelt 6 millió négyzetméternyi zöldterület, a 338 helyszín gondozására 3,5 milliárd forintra lenne szükség évente. A nonprofit társaság működéséhez azonban az önkormányzat évek óta egyre kevesebb pénzt ad. A 2006-os 1,6 milliárdhoz képest tavaly már csak 1,4 milliárdot kaptak, s információik szerint idén is több mint 200 millió forinttal kevesebb pénzre számíthatnak. Reálértéken így 100 milliókkal csökken a cég rendelkezésére álló pénz, miközben a gazdasági válság miatt várhatóan egyre többek számára csak a fővárosi parkok zöldterülete jelent majd felüdülést – jegyezte meg.

Kocsis László kifejtette: ahhoz, hogy például a Margitszigeten a hétvégén is takarítani tudjanak, mintegy egymillió forint kellene a minimálisan szükséges 15 ember bérköltségére. Hétvégenként ugyanis dupla munkabért kell fizetniük. Mivel erre nincs pénz, péntektől hétfőig nem szedik össze a szemetet a parkokban. A vezérigazgató emlékeztetett arra, hogy néhány éve kerültek át hozzájuk a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt.-től a parkok, így a Margitsziget takarítása is. Az erre a célra fordított pénzt azonban nem kapták meg, az maradt a közterület-fenntartóknál – fűzte hozzá.

A cégvezető rámutatott, hogy a parkok fenntartására azért is kell folyamatosan többet költeni, mert egyre növekszik az ott tartózkodó, illetve egyre inkább életvitelszerűen ott élő hajléktalanok száma. Gond az is, hogy amikor jó időben egy hétvégén 35 ezren is felkeresik például a Margitszigetet, ezerszámra dobják el az emberek az úgynevezett pillepalackokat. Az italokat ugyanis ma már nem korsóban vagy pohárban árusítják. Valamelyest segítene a jelenlegi helyzeten, ha az emberek a kiürült palackokat összelapítva dobnák a gyűjtőedénybe – mondta.