Kerberosz

paracord karkötő

Szabolcs K-V. — Thu, 16 Feb 2012 19:38:12 GMT

Talán még január elején, egy videóban láttam először paracord karkötőt. Elsőre megtetszett és el is határoztam, hogy szeretnék magamnak egyet. Sikerült is előásnom egy videót, amiben a karkötő fonását mutatták be. Se kötelem, se pedig türelmem nem lett volna készíteni magamnak egyet, egy időre elfelejtettem hát a paracordot. Aztán múlt héten a facebookon találtam egy magyar oldalt, akik karkötők fonásával foglalkoztak. A kötésminták és zsinórszínek átbogarászása után döntöttem a "Desert Camo" nevű szín, és a "kobra" fonás mellett. Írtam e-mailt a srácnak, amire 5 perc után válaszolt is, ezért gyorsan el tudtam intézni a megrendelést. Ezután már nem is volt más dolgom, csak várni, hogy megérkezzen. Ez ma meg is történt. Baromi jó a karkötő, masszív, bár kicsit kisebbnek tűnik, mint a képeken. Ez mondjuk nem baj, mert annyira széleset nem akartam, így viszont pont jó. Sokan hordanak paracord karkötőt, leginkább olyanok akik valamilyen szabadtéri, aktív életmóddal összefüggésben lévő dolgot művelnek. Én, mint a rendszeresen túrázó és kiránduló, aktív életet élő ember szimbólumaként fogom hordani.

A paracordot eredetileg a II. világháborúban az amerikai ejtőernyők felfüggesztő zsinórjaként használták. A harcmezőn azonban a katonák felismerték, hogy számos más általános feladatra is alkalmazható, így manapság már katonák és civilek is egyaránt használják. Ennek szellemében felhasználási területe igen nagy. Mint divatkellék, fonnak belőle karkötőt, kulcstartót, késdíszt. Sőt, az 1970-es évek óta még az ostorkészítésben is használatos. Túlélési helyzetben is remekül használható a karkötő, kibontva ugyanis több méter kötélhez jutunk, ami bármilyen kötözési feladatra jó. A kötelet szétvágva, kiszedve belőle a finomabb szálakat, azt horgászatra lehet felhasználni.

Frissítés | 2012. 02. 17. - 2:41
Éppen most A túlélés törvényei egyik "South Dakota" című epizódját nézve látom, hogy Bear Grylls is paracord karkötőt hord a csuklóján.

a bang bang klub (the bang bang club, 2010)

Szabolcs K-V. — Wed, 15 Feb 2012 17:39:05 GMT

A film négy fiatal fotóriporter életébe és munkájába nyújt bepillantást, akik a '90-es évek elején, vérrel és erőszakkal átitatott végnapjait élő dél-afrikai apartheid rendszer idején dokumentálják az utcai összecsapásokat. Egyébként a film megtörtént eseményeket dolgoz fel, szegről-végről kicsit életrajzi filmnek tekinthető. Főszereplői a "The Bang Bang Club" névvel jelzett csoportot alapító fotográfusok, Kevin Carter, Ken Oosterbroek, Joao Silva és Greg Marinovich. A klub a dél-afrikai térségben dolgozó fotósokat tömörítette, akik eszelős vakmerőségükről váltak híressé. Ennek részeként a konfliktusokhoz olyan közel merészkedtek, mint ő előttük és azóta se senki. Így, egymást segítve és támogatva tudósítottak az első vonalból.

A helyiek a bang-bang kifejezést, mint a fegyverropogás hangjának szimbólumát használták arra, hogy kifejezzék, éppen merre van tűzharc a környéken. Innen a név, a "club" pedig az eredeti paparazzi-t váltotta fel.

A vakmerőségért azonban igen súlyos árat fizettek. '94-ben Oosterbroek-et lelőtték egy tűzharcban, az pedig a mai napig sem tisztázott, hogy melyik fél. Feltételezések szerint az egyik békefenntartó adta le a halálos lövést. Ugyanebben az évben Ken Carter, a Klub másik alapító tagja öngyilkos lett. Egyes pletykák szerint anyagi és magánéleti problémák miatt. Mások szerint viszont azért, mert a Szudánban fotózott menekülttelepen napról napra őt körülvevő világ borzalmait nem tudta feldolgozni. Carter egy, mára világhírűvé vált fotójával elnyerte a Pulitzer díjat. A fénykép egy földre rogyott, éhező kislányt ábrázol, mögötte pedig egy várakozó keselyű látható. Ezzel a fotóval ábrázolják az újságírói magatartás kérdését. Nevezetesen, beavatkozhat-e a fotós az őt körülvevő eseményekbe, vagy kivétel nélkül külső megfigyelőnek kell maradnia minden helyzetben?
A fotós témájú filmeket szeretőknek kötelező darab, nagyon jól visszaadja a konfliktusokat, háborúkat dokumentáló fotóriporterek világát. Amolyan klasszikus fotóriporteri ideál négyük története. Pont az a vadregényes, össze-vissza szaladgáló foglalkozás, ami a fotóriporter szó hallatán sokak szeme előtt megjelenik.

madáretetés télen

Szabolcs K-V. — Tue, 14 Feb 2012 17:19:06 GMT

Minden évben ilyenkor télen szívesen tennék ki madáretetőt, aztán nézném, hogy milyen fajok és mennyien érkeznek rá enni. Persze sajnos nincs madáretetőm, de ha lenne se tudnám hova kitenni. Viszont maradt itthon még Karácsonyról nagyjából 1 kg dióbél, amit kis részletekben egy tálba törtünk pár napja és azt kiraktuk az erkélyre. Én tettem még bele egy almát is, mert a neten olvastam, hogy azt minden madár szereti és könnyen szét tudják csipegetni. Miután kikerült az alma, nem telet bele pár óra és a negyedét már el is tüntették a madarak.

Egyébként ez az egész etetősdi ott kezdődött, hogy még múlt héten vettem észre, hogy az erkélyen a hóban madárnyomok vannak, valamint saját magam láttam ahogyan két széncinke, majd egy feketerigó szállt a párkányra. Másnapra a kint lévő szemetes zsákot kiszakították és a száraz kenyeret kiszedték belőle. Ezek után helyeztük ki a diót és az almát. Rendszeresen figyelem az "etetőt" és eddig csak feketerigókat láttam. Ez nem zárja ki más fajok jelenlétét sem, csak azok más időben, pl. hajnalban jönnek, amikor én még alszok. Viszont a rigók egész nap, 1-2 óránként rendszeresen megfordulnak az etetőn. Én azért fotót is szerettem volna és már az elején tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom. Mert ezek a madarak azonnal röppennek, ha kicsit is mozdul a függöny. Egy apró trükkel viszont át lehet verni őket. Az erkély ajtaját résnyire nyitottam és odaraktam állványon a gépet, majd beállítottam az élességet és az expozíciós beállításokat, majd szépen leültem a gép mellett, a függöny mögött. Akár ott is lehet hagyni a gépet, hogy szokják meg a látványt, aztán már bátran jönnek vissza enni. Mivel csak a mozgás riasztja el őket és függöny mögé nem látnak, így ha csendben csinálja az ember, így lehet őket fotózni. Lehetőleg távkioldóval, vagy csak egy ujjunkat az exponálógombon tartva. Mivel azt is függöny takarta, ezért simán tudtam nyomogatni anélkül, hogy elröppent volna a rigó. Szerencsére a tükör csapódásának hangja sem riasztotta el, sőt kíváncsian csicseregve "válaszolt" minden egyes exponálás után.

Télen a madarakat etetni óriási felelősség, ha pedig egyszer elkezdtük, nem is szabad abbahagyni azt tavaszig. A költési idő megkezdésekor, mely áprilisra esik, viszont már fejezzük be az etetést. Nagyon fontos az etetés folytonossága, mert a madarak hamar megszokják és számítanak is az etető táplálékkínálatára. Ha pedig hirtelen abbahagyjuk az etető feltöltését, azzal akár pusztulásra is ítélhetjük a madarakat. Előfordul ugyanis olyan eset, hogy a kis madaraknak csak annyi tartalékuk van, hogy az éjszakát átvészeljék. Ha pedig nem találnak valamilyen élelmet másnap, akkor könnyen elpusztulnak a következő hideg éjszakán. A madarakat etethetjük olajos magvakkal, pl. napraforgóval, ami a legfontosabb téli madáreleség. Itt viszont oda kell figyelni, hogy magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgóval és ne sózott, pirított fajtával etessünk. Állati zsiradékot is adhatunk a madaraknak faggyú, vagy a ma már bárhol kapható cinkegolyó formájában. De akár lágy sajtot is kitehetünk valamilyen vízszintes felületre. A magvak és zsiradékok mellett gyümölccsel is etethetünk, a legjobb e célra az alma. Arra viszont oda kell figyelni, hogy énekesmadaraknak tilos kenyeret vagy kenyérmorzsát adni, mert gyomor- és bélgyulladást eredményezhet, ami a madár pusztulásához vezethet. Igencsak felelősségteljes dolog a madarak téli etetése, de cserébe nagyon érdekes lehet elnézni az alig karnyújtásnyira lévő madarakat az etetőn. Mindenképp kellemes perceket szerezhetnek az embernek.

cloverfield (cloverfield, 2008)

Szabolcs K-V. — Sun, 12 Feb 2012 18:59:06 GMT

Meglepő volt azt látni tegnap a digitális műsorújságban, hogy a TV2 este a Cloverfiled-et adja, de megörültem neki, hisz' egyszer már láttam, így újra megnéztem. Annál is inkább, mert az űrutazós filmek mellett a földönkívüli inváziós filmekért is nagyon oda vagyok.
A film felvezetésében megtudjuk, hogy egy, az egykori Central Park területén megtalált videókamera SD kártyáján levő videófelvételt fogjuk látni. Ebből kiderül, hogy Rob japánban kapott alelnöki állást és barátai meglepetés búcsúbulit rendeznek neki. Természetesen mind a készülődést, mind pedig a bulit videóra rögzítik. Aztán a buli közepette robbanás rázza meg New York-ot, mire a társaság először a tetőre, aztán az utcára vonul ki, hogy többet tudjanak meg a helyzetről. A történet gerincét az adja, hogy Rob újdonsült barátnője az idegen támadáskor a lakásában reked, főhősünk és barátai pedig elmennek megmenteni, hogy aztán a katonaság helikoptere kivigye őket a területről. A kaland közben pedig számukra is teljesen világossá válik, hogy nem mindennapi dologgal állnak szemben.

A film eleje gyakorlatilag a néző számára teljesen érdektelen, mi nem ismerjük Rob-ot, sem pedig a barátjait, mégsem unalmas a film ezen része. Jó felvezetést biztosít a fő cselekményhez. Ettől az egésztől még reálisabbnak hat a film, főleg ha figyelembe vesszük a rögzítés módját, ami teljesen azt az érzetet kelti, hogy egy kézi kamerával az utcán futkosva lett felvéve az egész. Egyébként a néhol ugráló fókusz, a kamerarángatás egy bizonyos határig még jó, bár némelyeknek ez zavarhatja a szemét vagy egész egyszerűen rosszul lehetnek tőle. Nekem szerencsére nem volt ezzel gondom. A filmben szereplő teljesen átlagos baráti társaság még inkább a realitás talaján tartja azt, ez nem a tipikus hollywood-i tökéletesen ideális világot mutatja be. Ezért még a film végével is meg lehet békélni, nekem tetszett. Nagyon jó húzás, hogy gyakorlatilag semmit nem tudnak az eseményekről - a nézővel együtt - és a film végére sem tudunk sokkal többet. Persze, ha az ember idegen inváziós filmet néz, minél előbb és minél többször akarja látni az idegeneket. A Cloverfiled-ben csak redukálva láthatjuk a szörnyet, de én ettől csak még inkább kíváncsi voltam a filmre és azt vettem észre magamon, hogy már-már próbáltam a házak mögé nézni, mintha csak ott lettem volna, hátha megpillanthatom a szörnyet. Realisztikus, az érdeklődést mindvégig fenntartó film a Cloverfield, műfajában jól megállja a helyét.
Egyébként az miért van, hogy ha valami katasztrófa éri a Földet - űrlények, godzilla, újabb jégkorszak, stb. - az leginkább az Egyesült Államokat, kivált New York-ot találja meg?

ismét a bútorok

Szabolcs K-V. — Sun, 12 Feb 2012 10:19:04 GMT

Bár múlt hét szombaton elvégeztük a munka nagy részét, azért maradtak még teendők tegnapra is. Megint összegyűltünk négyen, és hozzá is kezdtünk a szoba befejezéséhez. Mivel a nappali szekrénysornak van egy nagy és dögnehéz polcos eleme amit a falra kellett felfúrni, így annak kezdtünk neki. Szerencsére Norbert tudott hozni ütvefúrót, neki is estünk a falnak miután megjelöltük a furatok helyét. A fúró pörgött és vinnyogott, mint a veszedelem, de nem nagyon haladt előre, csak a fúrószárat égette. Látva, hogy ez így nagyon nem lesz jó, telefonos segítséget kértünk.

Mint kiderült, a fúrónak kicsi volt a teljesítménye, ezért nem tudtuk vele kellőképp megfúrni a falat. Már megint szopóágra kerültünk, de aztán eszünkbe jutott, hogy a Baumaxban biztosan lehet gépet kölcsönözni. István megtudakolta telefonon a részleteket, majd ketten nekiindultunk a hóesésben. Mivel gyalog a Baumax nincs messze, ezért 45 perc alatt oda és vissza meg is jártuk, és egy napra egész baráti áron lehet kölcsönözni. Onnan olyan nagyteljesítményű ütvefúró kalapácsot hoztunk, ami úgy vitte a falat, mint kés a vajat. Ezzel percek alatt megvoltak a furatok, majd fel is dobtuk a falra a polcos elemet. Teljesen jó lett. Már csak pár lyukat kellett fúrni, kettőt a karnisnak az ablak fölé, hat másikat pedig a három lebegő polcnak, amik a kanapé fölé kerültek. A munka gyorsan megvolt és megint jót szórakoztunk közben, de utána a takarítás már nem annyira volt élvezetes.

túrafotók az elmúlt hónapokból

Szabolcs K-V. — Sat, 11 Feb 2012 14:04:30 GMT

több fotó, túrabeszámolók

a majmok bolygója: lázadás (rise of the planet of the apes, 2011)

Szabolcs K-V. — Fri, 10 Feb 2012 10:39:20 GMT

Kis fenntartással kezdtem el megnézni ezt az újabb majmok bolygója filmet, mert nem vártam tőle sokat, végül egész jó filmélmény kerekedett ki belőle. A film központi alakja Cézár, a csimpánz, aki egy gyógyszer tesztelése végett tartott majom utódaként látja meg a napvilágot. A gyógyszerrel emberi betegségeket terveztek gyógyítani, ám mellékhatásként iszonyatos mértékben megnövelte a majom intelligenciáját, amit Cézár örökölt. Így aztán ő lett a következő alanya, de őt a kutatás vezetője vitt haza és nevelt fel, közben pedig folyamatos feljegyzéseket vezetett Cézár fejlődéséről. Egy nap aztán, mint a Skynet, öntudatra ébredt és már nehezen viselte a házi kedvenc szerepet. Végül egy majom menhelyre került, ahol rohamosan körvonalazódott benne az emberek általi elnyomásuk, míg úgy nem döntött, hogy maga mellé állítja a többi sorstársat és kitörnek a fogságból, szó szerint és átvitt értelemben is.

Kicsit talán úgy lehet értelmezni ezt a filmet, mint a legelső majmok bolygója felvezetése. Annál is inkább mert ebben a filmben csak Cézár jutott el odáig, hogy megtanuljon beszélni, viszont a többi majom intelligenciáját sikerült feltornáznia. Ennek mikéntjét viszont már kicsit erőltetettnek tartottam, hogy kiszökött a menhelyről és régi otthonából elhozta az új vírus izolátumot, majd azokkal felokosította a többi majmot. Bár, ha belegondolok, meg kellett valahogyan magyarázni azt, hogy a végére megtanult beszélni, a többi pedig sokkal okosabb lett. Ebben a világban még az ember az uralkodó, fejlett civilizációval rendelkező faj, még nem fordult a kocka. Persze a történetben addig jutunk csak el, hogy a majmok csapata végül elvándorol abba a fenyvesbe élni, ahol Cézár kismajom korában sokat játszott. Engem viszont az érdekelne nagyon, hogyan jutunk el odáig, hogy a majmok teljesen felegyenesedve ruhákban járnak és beszélnek, fegyvereik vannak és ők váltak az uralkodó fajjá. A film végén van arra utalás, hogy az emberek hogyan kezdenek el hanyatlani, de én ezt mindig máshogy képzeltem el. Viszont a régi, '68-as Charlton Heston-féle majmok bolygóját most szívesen megnézném.

lopott idő (in time, 2011)

Szabolcs K-V. — Fri, 10 Feb 2012 09:49:35 GMT

Nagy érdeklődéssel ültem le megnézni ezt a filmet, mert az alapkoncepciója teljesen megfogott: a jövőben a pénzt az élet minden területén felváltja az idő. A film sztorija szerint mindenkinek van egy órája, ami a 25. születésnapján indul el és onnantól kezdve az illetőnek 1 éve van még hátra. Persze az órát újra és újra fel lehet tölteni, így aki ügyesen játszik, az gyakorlatilag örökké is élhet öregedés nélkül. Persze ebben a világban is kialakul a felső tízezer rétege, akik a gettókban élőktől több időzónával vannak elszeparálva. Főhősünk, akit Justin Timberlake alakít, szintén a gettóban él, gyakorlatilag napról napra mindenféle alkalmi melóból. Aztán egy nap megment egy halni vágyó fickót, aki ráhagy 100 évet. Ettől kezdve főhősünk élete felfordul. Rögtön legjobb haverjának ad 10 évet, aki akkora alkesz, hogy 9 évet piára költ és halálra issza magát. Majd egy sajnálatos haláleset után az elitet veszi célba, hogy egyenlőséget teremtsen. Végül pókeren tetemesebb időt, 1000 évet nyer egy dúsgazdag üzletembertől. És itt kezdődnek a problémák. Az időrendészet ront rá, mire ő elrabolja az üzletember lányát és kezdődnek az igazi bonyodalmak.

Ez a film amolyan modern kori Robin Hood mese, annyi különbséggel, hogy amit főhősünk jó szándékkal tesz, az többnyire a másik fél számára kínos következményekkel jár. Mostanra pedig már sikerült megbékélnem Justin Timberlake-kel, mint színésszel, de ebben a filmben ezt a szerepet bárki eljátszhatta volna helyette, mert a játéka leginkább semmilyen volt számomra. Aztán én úgy vettem észre, hogy a "kinek mennyi ideje van még vissza" téren néha voltak bukfencek, nevezetesen több idő telhetett el ténylegesen, mint amennyit a filmben mondtak. Aztán ott van még az is, hogy jó néhány helyen teljesen kiszámítható a film, így ez kicsit ront az élvezeti értékéből, de mindezek ellenére a Lopott idő egy jó film, amit bármikor újranéznék.

gerber bear grylls ultimate tőr

Szabolcs K-V. — Wed, 08 Feb 2012 15:36:26 GMT

Az egész történet még tavaly decemberben kezdődött, amikor kitaláltam, hogy szüleimtől az itthon akkoriban megjelent Bear Grylls-féle, táborozási és túlélési technikákat bemutató könyvet kérem Karácsonyra. Sokáig nézegettem, hogy hol és mennyiért lehet megkapni a könyvet, amikor a kezembe akadt a kék-fehér csíkos hipermarket reklámújságja. Náluk is új termékként lehetett kapni és öles betűkkel még nyereményjátékot is hirdettek. Ennek feltétele az volt, hogy náluk kellett megvenni a könyvet, majd a nyugta kódját el kellett küldeni e-mailben a könyvkiadónak. Mivel egy árban volt a könyvesboltokkal, így ott vettem meg. Pontosabban vettem volna, mert amikor célirányosan a könyvért mentünk Brigivel, a "sajnáljuk, ideiglenes készlethiány" kiírás fogadott. Csalódott és dühös voltam, ennek ellenére még kétszer visszanéztünk az elkövetkező 1,5 hétben, de minden alkalommal üres polc fogadott. Én már azon a ponton voltam, hogy teszek az egészre és inkább könyvesboltban veszem meg, amikor még egyszer utoljára kimentünk megnézni, mert Briginek egészen fura megérzése volt a könyvvel kapcsolatban. És lám, Bear meggyötört, piszkos arca nézett vissza rám a polcról. Ekkor az első fázis, a vásárlás, megtörtént. Másnap el is küldtem a kódot a kiadónak és vártam a január 10-i sorsolást. A szabályzat szerint a nyerteseket 3 napon belül kiértesítették, a sorsolást követő 2. nap pedig jött az "örömmel értesítjük" kezdetű levél. Le sem tudom írni mennyire megörültem, mert ha jól belegondolok, akkor az általános iskolás farsangon, tombolán nyert tortán kívül még semmit sem nyertem. Erre pedig én vagyok az 5 tőr nyerteseinek egyike. Az átvétel személyesen történt volna Budapesten, de szerencsére a postázás is lehetséges opcióként volt feltüntetve, így hétfőn végre a kezembe vehettem a kést.

Elsőre nagyon nehéznek tűnt az egész, sőt még most is az. A kés maga nagyon masszív, a pengéje 122 mm hosszú és félig fogazott, magas széntartalmú acélpenge, ideális akár kötélvágáshoz is. A markolat kényelmes fogású, nagyon jól kézre áll és gumírozott borítású a biztonságos használat érdekében. A markolat kalapácsként végződik. Az elején pedig a penge alatt van rajta két lyuk, egy bothoz kötve rögtön lándzsává alakítható. Maga a tőr egy katonai kivitelű, műanyagbetétes, gyöngyvászon anyagú, gyémántporos élezővel ellátott tokban pihen amikor éppen nincs rá szükség. A tokban helyet kapott egy szikravető is, mellyel a penge felső részének segítségével lehet szikrát hányni. A tőrhöz tartozik még egy kis műanyag síp is, aminek elég meggyőző a hangja, a fülem belesajdul, ha megfújom. Valamint a csomag tartalmazta még a többi késhez is járó, a "Túlélés elsődleges szabályai" nevű zsebútmutatót, Bear túlélési tanácsaival.
Nem titok, hogy rendszeresen túrázom és kirándulok, ahova ezentúl vihetem magammal ezt a kést. Na, nem mintha szükségem lenne rá egy teljesítménytúrán, de még én is kerülhetek esetlegesen olyan helyzetben, hogy szükségem lesz egy jó és strapabíró késre. Nagyon örülök neki egyrészt azért, mert így legalább a jövőben a késre nem lesz gondom. Másrészt pedig azért, mert nagyon bírom Bear-t, a műsorát mindig nézem a Discovery-n és a késkollekciója is nagyon tetszik, de nem hiszem, hogy magamtól megvettem volna ezt a darabot. Így viszont ezen már nem kell gondolkodnom.

super bowl xlvi

Szabolcs K-V. — Sun, 05 Feb 2012 19:04:53 GMT

Eljött hát a ma este, az amerikai fociért rajongók legjobban várt estéje, ma kerül megrendezésre a 2011-es szezon döntője, a 46. Super Bowl. Vártam én is már ezt, persze akit vártam a döntőbe, az nincs ott, ettől függetlenül végi fogom nézni a meccset mert két olyan csapat került be, amelyek lehengerlő játékkal vitték végig a szezont, így nem érdemtelenül játszhatnak a Vince Lombardi trófeáért. A New England Patrots és a New York Giants összecsapáson én előbbi csapatnak fogok szorítani, mert utóbbi, new york-i gárda egy kicsit szerintem minden Green Bay szurkolónak szúrja a szemét, hiszen részben miattuk estek el a sajtfejűek a Super Bowl részvételtől.
Kemény csatát várok, viszonylag kevés ponttal. Azt tippelem, hogy összesen 20 vagy a körüli pont születik majd a meccsen. Azt már láthattuk, hogy a New York defense nagyon a helyén van, a New England részéről pedig Tom Brady remekelhet, ha elég koncentrált lesz és semmi sem tudja majd kizökkenteni. Izgalommal várom a 4 és fél óra múlva esedékes kick-offot, győzzön a jobbik csapat New England Patriots!

Frissítés | 2012. 02. 06. - 12:19
Hajnali fél ötkor, amikor véget ért a közvetítés és vele a szezon, akkor már nem nagyon volt kedvem és energiám frissíteni, így ezt most teszem meg. Amitől tartottam, az bizony be is igazolódott, nevezetesen a new york-i defense megint kiválóan végezte a dolgát. Persze az offense is kivette a részét a dologból, Eli Manning jól játszott, az utolsó percig tudott összpontosítani. Hiába, a Super Bowl előtti 6 olyan találkozóz, amit az utolsó negyedben fordítottak meg, az nem hazudik. Most is nagyon jól teljesítettek az utolsó 15 percben, a defense pedig iszonyatos pass rush-t mutatott be. Ennek is köszönhetően Tom Brady ezúttal nem volt a helyzet magaslatán. Jó lett volna a Patriots győzelmét látni, már csak Meskó Zoli miatt is, ennek ellenére a New York Giants teljesen megérdemelten nyert. Folytatás, vagyis a 2012-es szezon pedig majd szeptemberben. A hosszú szünetet talán kicsit gyorsabban pörgeti a SportTv-n nemsokára induló LFL, ahol csajok fogják kergetni a tojást hiányos öltözékben. Gondolom elsősorban férfitársaim nagy örömére.

bútor bútor hátán

Szabolcs K-V. — Sun, 05 Feb 2012 17:46:06 GMT

Tegnap egy kis mérföldkőhöz értünk, ugyanis Brigi új lakásában szereltük össze a bútorokat. Nem kis feladat várt ránk, ami már az elején rögtön majdnem megbukott. Kezdődött minden azzal ugye, hogy pénteken elkezdett esni a hó, ami kitartott éjszaka is, így szombat reggelre tényleg megjött az ígért több tíz centi vastag hótakaró. Szerencsére a PK Rt. most kivételesen fel volt készülve - több, mint egy hétig szajkózták, hogy jön a hó - az iszonyatos havazásra, így dicséretes módon rendesen jártak a buszok, pedig reggel még nemigen voltak takarítva az utak. Első körben haza kellett jönnünk a szükséges szerszámokért. Mivel a haverokat 9-re hívtam szerelni, és mi fél 9-re értünk haza, így Brigit előreküldtem a lakásba, nehogy a többiek előttünk érjenek oda. Mert nekem még össze kellett szedni a szerszámokat. Aztán 9 előtt 5 perccel én is elindultam és amíg a buszra vártam, Brigi hívott, hogy ő bizony rosszra szállt és már úton volt a város felé, amikor leszállt. Pedig a jó busszal csak 2 megállót kellett volna mennie. Nem volt mit tenni, én elindultam a lakás felé, mert valakinek ott kellett lennie. Mivel kulcsom nem volt, így a hóesésben a ház előtt vártam, amíg Brigi odaért. Eközben István hívott, hogy ő még nem tud jönni, mert Postavölgyből nincs még busz, talán 11-re majd átér.

Mi persze felmentünk a lakásba és elkezdtük összerakni a bútorokat. Egy komplett szobányi volt belőle, 2 ruhásszekrény, 1 nappali szekrénysor és 1 íróasztal. A ruhásszekrénnyel kezdtünk, aminek az alját ragasztani kellett, így 20 perc várakozással indult az összerakás. Aztán meg is torpantunk, ugyanis a szekrény tetején lévő lyukat teljesen át kellett fúrni. A fúrót pedig István hozta. Én nem is értem ezt a hülye logikát, hogy ha fúrnak bele egy lyukat, akkor miért nem fúrják át rögtön az egész lapot, ha egyszer úgyis át kell az összeszerelésnél. Szerencsére István már 10:30 körül befutott, így felgyorsult a munka. Persze Norbert még sehol nem volt és nem is jelezte, hogy nem jön, ezért rátelefonáltunk. Szokás szerint elfelejtette a dolgot, de végül abban maradtuk, hogy összekészül és jön át. Folytattuk a unkát, majd időközben megrendeltük a pizzákat ebédre, hogy normális időben kiérjenek. 12:00 körül Norbert is befutott, majd nem sokkal később már telefonon keresztül navigáltam a pizzafutárt, hogy odataláljon hozzánk. Következett egy rövid ebédszünet pizzával és sörrel, majd befejeztük az első szekrényt. Folytattuk a másodikkal, ami már gyorsabban ment, mert gyakorlatilag az útmutató nélkül tudtuk, hogy mit hogyan kell csinálni. Miután azt is befejeztük, elkezdtük összerakni a nappali szekrényt, ami 4 elemből állt össze. Egy kisebb komódszerű szekrényből, egy alacsony tv-állványból, egy magas, üvegajtós állószekrényből és egy polcos fali elemből. Elsőnek a komód került összeszerelésre és ismét csak a hülye logika került előtérbe. Minden elem ugyanis külön dobozba volt becsomagolva. De a komód egyik ajtaja és hátulja a magas szekrény dobozában volt. Így aztán mindent ki kellett bontani, de ezt követően összeraktuk a komódot. Aztán két csapatban folytattuk, én Brigivel a tv-állványt raktam, István és Norbert pedig a magas állószekrényt. Előbbivel nem volt gond és gyorsan elkészült, utóbbi viszont többször is akadály elé állított minket. Ezért aztán többször meg is kellett fúrnunk, de minden furat jó helyre került és végül összeállt ez az elem is. Végül a polcos fali volt vissza, azt is hamar összeraktuk, de majd még fel kell fúrni a falra. Legvégül nekiálltunk az íróasztalnak, István a fiókokat és a többi részét szereltem össze, hamar kész lett az is. Utolsó lépésként a helyére tettük a kanapét, leterítettük a szőnyeget, így aztán este 9-re összeállt a szoba. Még pár apróságot meg kell csinálni, de már 95%-ban rendben van a nappali. Ez az egész napos bútorszerelés meg egész jó móka volt, ahogyan a "nem fog menni"-től végül eljutottunk odáig, hogy minden elkészült.

ennyiért buszoztam 15 éven keresztül

Szabolcs K-V. — Thu, 02 Feb 2012 22:56:20 GMT

Van néhány hülye szokásom, az egyik pl az, hogy hónapról hónapra elteszem a buszbérleteimet. Azt nem tudom megmagyarázni, hogy miért is van ilyen gyűjteményem, de az első darab 1997. szeptemberéből való. Akkor még 540 forint volt egy hónapra a diák bérlet. Amikor ma a kezembe akadtak a régi bérletek, kíváncsi voltam, hogy mennyi ment el eddig tömegközlekedésre. Itt Pécsett csak buszozni lehet, se metró, villamos vagy troli. Bár még ez az egy tömegközlekedési forma is bőven hagy kívánnivalót maga mögött. De ezt most itt hosszú lenne kifejteni.

Szóval fogtam a bérleteket és szépen összeadogattam az összegeket. Persze már '97. szeptember előtt is buszoztam, de akkor még más formátumú volt a bérlet, azokat pedig szimplán kidobtam akkoriban. Tehát, 15 év alatt, 1997. szeptember és 2012. február között - melyből az utolsó négy hónap már nem diák, hanem összvonalas bérlet - összesen 240955 Forintba került nekem a tömegközlekedés. Ezért a pénzért cserébe pedig a legtöbbször nagy tömeg, bosszankodás és kényelmetlenség jutott. Emlékszem, egyszer kora délután az 1-es busz úgy megtelt, hogy az induló állomás utáni 3. megállóban már meg sem állt, mert egyrészt nem tudta kinyitni az ajtókat a nagy tömeg miatt, másrészt pedig senki fel sem fért volna rá. A legnagyobb vicc azért az egészben amellett, hogy az évek alatt 6-szorosára emelkedett a bérlet ára az, hogy a Mercedes buszokat leszámítva még nagyrészt azokkal az Ikarusokkal utazunk ma is, mint 15 éve. Ez pedig kurva nagy gáz.

total recall - az emlékmás (total recall, 1990)

Szabolcs K-V. — Wed, 18 Jan 2012 10:33:48 GMT

Valahogy eddig kimaradt az életemből a Total Recall, annak ellenére is, hogy szeretem Schwarzenegger filmjeit. Igazság szerint nem is nagyon érdekelt a film, mert láttam belőle valahol egy részletet vagy előzetest, de abszolút nem fogott meg. Aztán tegnap úgy voltam vele, hogy kéne estére valami film, mert amit manapság a tv kínál esti műsorként, az leginkább katasztrófa. Így aztán bevillant a Total Recall, és rávettem magam, hogy meg is nézzem. Egy fórumban olvastam, hogy talán ez Schwarzenegger legjobb filmje és ez a kijelentés nem is áll olyan messze az igazságtól. Mert a cselekmény elég pörgős, nincsenek benne "leülős" részek és a film sztorija is nagyon tetszik.

E szerint Arnold egy titkos ügynököt játszik, akinek elméjét törlik és teljesen más személyiséget öntenek a fejébe, majd elviszik a Földre. Igen, oda, mert a történet nagy része a már kolonizált Marson játszódik. Ez elég jó húzás. Szóval a Földön rémálmok gyötrik, amiben egy Mars utazás képe jelenik meg, ezért felkeresi az Memória nevű céghez, akik emlékcsomagot árulnak, azt töltik be az ember agyába. Álmai miatt a Mars utazás csomagot választja, a bevésés közben pedig komplikációk adódnak, ami megalapozza a további cselekményt. Részleteket szándékosan nem írok, nehogy valakinek lelőjem a poént. Azért annyit még megemlítek, hogy a Marson a gyakorlatilag teljhatalmú Cohaagen a főnök, aki még a levegőt is pénzért árulja, a Piramishegyben pedig bányái működnek, amiből szépen megszedte magát. De találtak valamit a hegy gyomrában, ami teljesen megváltoztathatja a hatalmi viszonyokat. Erre irányulnak egyébként főhősünk cselekedetei és ez adja meg a Marson játszódó történések alapját is.

Mint azt már írtam korábban, a film pörgős, tele fordulatokkal és akcióval. Mindez a Marson, mint helyszínen, ami pikáns ízt ad az egész filmnek. Persze ez nem meglepő, tudván, hogy Andrew Vajna keze is benne van a filmben. Nagyon kellemeset csalódtam ebben a filmben és kiemelten ajánlom minden Schwarzenegger rajongónak, mert az olyan alapművek mellett, mint a Kommandó vagy a T2, ennek is ott a helye a gyűjteményben.

hatalmas pofon a green bay packers-nek

Szabolcs K-V. — Mon, 16 Jan 2012 09:48:35 GMT

Ahogy tegnap néztem az NFC főcsoport elődöntőt, egyre jobban és jobban borította el az agyamat a vörös köd a tavalyi bajnok játéka láttán. Rajtam kívül szerintem még sokan voltak ezzel így. Igazuk volt Faragó Ricsiéknek, a Green Bay tényleg rozsdásan játszott. Sok dolog vezetett odáig, hogy a sajtfejűek csúnya vereségbe futottak bele, és megint csak bebizonyosodott, hogy a rájátszás mennyire független az alapszakasztól. Mert a 15-1-es alapszakasz mutatót produkáló Green Bay bizony nagyot esett a New York Giants ellen.

Offense
Kezdjük a támadókkal, élükön Aaron Rodgers-szel. Nem tudom mi volt vele, de szépen alulmúlta önmagát. Pontatlan passzok, ebből következően 8 elejtett labda, amiben azért az elkapóknak is egy-két esetben benne volt a kezük. Csak a labda nem került oda, sajnos. Végül egy interception is rontja Rodgres statisztikáját. Viszont dicséretes, hogy némely szituációt remekül mért fel, így 7 futásból összesen 66 yardot és 6 first down-t szerzett. A támadó fal sem volt a helyzet magaslatán, a már említett labdavesztések és biztos passzok el nem kapása nagyban hozzájárult a vereséghez. Ezzel szemben a Giants offense csapata nagyon jól működött, Eli Manning-et remekül védték, így sokszor annyi ideje volt a passz előtt elkapót találnia, hogy még "kávézni is volt ideje". Így aztán magabiztosan és pontosan passzolt, bár egy interception-t ő is behúzott.

Defense
Már-már átjáróház volt, a futás elleni védelem nem remekelt, de a passzok ellen is gyengélkedtek. Viszont egy field goal-t blokkoltak. A defense a legtöbbször nem nagyon tudott Eli Manning közelébe férkőzni, de az első alkalommal, amikor nyomás alá tudták helyezni az irányítót, az rögtön interception-t dobott. Könnyű ezt innen mondani, de talán kicsit nagyobb nyomás alatt tarthatták volna Manning-et. Itt írnék még a special team-ről, akik két onside kick-ből egyet sem tudtak megszerezni. Az elsőt ráadásul a második negyed elején rúgták, nem is értettem miért. Így a New York jött majdnem félpályáról, a drive-ot pedig újabb pontokra fordították.

Rossz volt látni így elszállni a Green Bay-t, de majd a következő szezonban szépíthetnek a srácok.
Ezzel végleg ki is alakultak a főcsoportdöntők, az AFC-ben a New England Patriots fogadja a Baltimore Ravens-t, az NFC-ben pedig a San Francisco 49ers játszhat hazai pályán a New York Giants ellen. Mindkét meccs élőben a SportTV-n 2012. január 22-én magyar idő szerint 21:00-től!

photo: Associated Press

fifti-fifti (50/50, 2011)

Szabolcs K-V. — Wed, 11 Jan 2012 23:52:49 GMT

Felkavaró. Talán ezzel az egy szóval tudnám a legjobban jellemezni a filmet, ha röviden kéne. Érdekes érzések kerülgetik az embert a nézése közben, mert témájából adódva nem vígjáték, viszont ha azt a háttérbe helyezzük, akkor alapvetően egy vidám film. Érdekes ez a kettősség, talán ez adja az egész film különlegességét.
A film főszereplője Adam, aki a húszas évei végén jár és egy nap megtudja, hogy hátfájásának oka egy tumor. A film Adam életét mutatja be, azt ahogyan próbál együtt élni a betegségével, de tisztán látszik, hogy nem lehet "normális" életet élni, a rák igen erősen rányomja a bélyegét mindenre. Elképzelni sem tudom, hogy milyen nehéz lehet így élni, de úgy gondolom a film nagyon jól mutatja be mindazon legapróbb aspektusokat is, melyek megváltoznak a betegség következtében. A témához és filmhez remekül kapcsolódnak a filmben elhangzott zenék, a Radiohead "High and Dry"-ja pedig zseniálisan van időzítve és a képi világhoz is rendkívüli módon passzol. Egy kicsit talán a vége volt az, ami annak ellenére, hogy a bizonytalanság végig ott, azért mégiscsak kiszámítható volt. Bár azt nem tudom, hogy egy reálisabb befejezés hogyan viszonyult volna a film egészéhez, de így is nagyon egyben van az egész. Lehet egy olyan filmet bőszen ajánlani, ami alapvetően szomorú témát dolgoz fel humorral a másik oldalon? Mert ha igen, akkor ajánlom, mert remek film. De tényleg felkavaró, ezt kell szem előtt tartani a megtekintés előtt.

kezdődik a 2012-es túraszezon

Szabolcs K-V. — Tue, 03 Jan 2012 18:04:00 GMT

A kirándulóknak és a teljesítménytúrákat rendszeresen teljesítők számára minden bizonnyal jó hír, hogy országosan január 7-én, a Mecsekben pedig jövő hét végén, 14-én is elkezdődik a 2012-es teljesítménytúra szezon, a "Télies Mecsek" elnevezésű túrával. Noha januárban csak ez az egy túra lesz errefelé, azért ismét jó évnek nézünk elébe túrázás szempontjából, itt a Mecsekben mindenképp.

Az idei tervek
Erre az évre végre megérett bennem az elhatározás, hogy egy szinttel feljebb lépjek a túrázásban, már ha lehet így nevezni azt, hogy meg szeretném szerezni a "Baranya Teljesítménytúrázója" mozgalom bronz fokozatát. Ehhez tavaly minimum hét túrát kellett teljesíteni abból a tizenötből, amit a szervezők összegyűjtöttek. Gondolom idén is 7 körül fog mozogni a szám, bár hivatalos kiírás még nincsen. A fokozat megszerzése abból áll, hogy év végén igazolnom kell, hogy legalább 7 túrát teljesítettem az előírtak közül. Ennyi az egész, semmi plusz teendővel nem jár. Egyelőre a bronz fokozatot lőttem be magamnak, mert fő a fokozatosság. Meg aztán így lesz újabb teljesítendő cél 2013-ra az ezüst fokozat képében. Igazság szerint már 2011-ben összejöhetett volna a bronz fokozat, csak a legtöbb túra az egyetemi vizsgaidőszakokra esett, így a vizsgákra fókuszáltam. Most, hogy már "csak" az államvizsga van vissza, talán több időt fordíthatok túrázásra a tanulás mellett. A tervek között szerepel még az eddig megtett összesített túratávok 300 km-re való növelése is. Erre szerintem igen jók a kilátásaim. E kettő nagy célt, a bronz fokozatot és a 300 km-t szeretném idén behúzni. Remélem sikerrel járok.

Teljes a felszerelés
Szépen lassan a túrafelszerelésem is bővült a hónapok során, mostanra azt mondhatom, hogy minden, ami egy fél vagy egész napos teljesítménytúrához kell, az mind megvan. Kezdődött azzal, hogy tavaly ősz elején kamáslit vettem. Mivel üdülési csekkel fizettem, így maradt pár ezer forint, amit le is vásároltam. Apróságokat vettem csak, például a legfrissebb Mecsek térképet, meg egy rozsdamentes acél bögrét. Sokkal kényelmesebb ebből inni a meleg teát, mint a termosz kupakjából. A kamáslit először a tavalyi Dombay-tó túrán használtam, és nagyon meg vagyok vele elégedve. Igen okos kis kiegészítő. Annál is inkább jó volt, mert a Zengőre 10-15 centi mély hóban kellet felmászni és nélküle tuti elázott volna a nadrágom szára és nem lett volna túl komfortos vizes gatyaszárral végigjárni a 25 km-t. Azon kívül a túra utolsó szakaszán iszonyatos mély sár volt szinte végig. Ekkor is jó szolgálatot tett a kamásli, legalább csak a cipőm egy része nézett ki úgy, mint aki éppen a vaddisznók dagonyájából lépett elő.
Ami eddig nagyon hiányzott, az egy jó hátizsák volt. Igaz ugyan, hogy van egy 40 literes Kilimandjaro túrahátizsákom, de az a fél/egy napos túrákhoz hatalmas. Továbbá van egy iszonyú kicsi bringás háti, amibe jóformán csak a hozzá adott víztartály fér bele, és van egy sima Eastpak hátizsák. Ez utóbbi jó minőség, mégsem jó túrázáshoz, mert a vállamról állandó jelleggel leszúcskál az egyik pántja, emellett pedig az egész táska jobbra-balra himbálódzik lejtmenetben vagy gyorsabb tempónál. Ezért az új táskánál elsődleges szempont volt a mell-, és csípőhevder megléte. Méretét tekintve pedig 20 és 30 liter közöttit szemeltem ki. Így a választásom egy RP Bani 25 AC-re esett. A hivatalos leírás szerint "túra modell, biciklis modell, Air Condition hátszerkezet, ergonómikus szabású vállheveder, párnázott csípőheveder, mellheveder, levehető mobiltelefon tartó, belsejében beépített víztartály (camelbag) rekesz kivezető nyílással, oldalán két külső zseb, beépített esővédő huzat". Elég impresszív tulajdonságokkal bír ez a táska, ami méretét tekintve pont jó, 25 l-es. Még az első használatára vár, ami január közepén lesz, de eddig különböző fórumokban csupa jó kritikát olvastam erről a hátizsákról. Szinte mindenki arról számolt be, hogy évekig nyúzta, mégsem jelentkezett komolyabb hiba a táskában. Érzem én, hogy nem fogok csalódni ebben a hátizsákban. Talán annyi hátránya van, hogy az Air Condition rendszer fém merevítése miatt a táska háta befelé domború, így nagy, lapos dolgokat nem nagyon lehet beletenni. Az viszont kétség kívül jó dolog, hogy van légkondi rendszere, mert nincs annál rosszabb, mint amikor meleg időben az ember hátára rohad a táska. Persze azért ez sem akadályozza meg az izzadás, de azáltal, hogy engedi szellőzni a hátat, sokkal komfortosabbá teszi ezáltal a táskát. A Bani anyaga 600D Cordura, ami szavtolja a tartósságot és azt, hogy nem fog rögtön az első túrán szétszakadni. Ez a táska kiváló ár/érték aránnyal rendelkezik, a rövid túrákat és kirándulásokat kedvelőknek pedig egészen biztosan hű társa lesz sok-sok km-en keresztül.

Kíváncsian várom ezt az évet, hogy mit fognak tartogatni számomra a túrák. Minden kész ahhoz, hogy jó év legyen, már csak a saját lustaságom lehet az egyetlen hátráltató tényező. Végül pedig - mivel nem született külön bejegyzés róla - ajánlom minden érdeklődő figyelmébe a túrablogomat, amelyben az eddigi kirándulásaimról és teljesítménytúráimról olvashattok beszámolókat és nézhettek fotókat: Outdoor blog - Túranapló.

j. r. r. tolkien - a hobbit

Szabolcs K-V. — Tue, 03 Jan 2012 11:41:09 GMT

Még tavaly előtt kaptam egy 500 forintos könyvutalványt az Alexandrába, ami 2011. december 31-ig volt felhasználható, ezért év végén az utolsó hetekben igen erősen törtem a fejem, hogy mit is vegyek rajta, mert veszni hagyni nem akartam. A választásom végül A hobbitra esett, az Európa Kiadó 2011-es, "fekete táblás" kiadását vettem meg. Részben azért mert láttam a neten a könyvből készülő film előzetesét, részben pedig azért mert nagyon szerettem A Gyűrűk Urát olvasni.
A hobbit tulajdonképpen A Gyűrűk Ura előzménykötete és Tolkien eredetileg mint meseregényt írta, amit aztán gyerekeinek olvasott fel. Talán az is mutatja ezt, hogy a történetben a sok-sok szereplő közül végül csak hárman halnak meg. Ez persze semmit nem vesz el az értékéből, mert van annyira jó, mint A Gyűrű Ura. A regény főhőse a már ismert Zsákos Bilbó, valamint 13 törp, akiknek eltökélt szándékuk, hogy a Ködhegységen és Bakacsinerdőn átkelve eljussanak a Magányos Hegyhez, ahol az utolsó élő sárkány, Smaug őrzi a hegy törptermeit és a törpök ősi kincseit. Ennek visszaszerzésére tesznek kísérletet, az úton pedig társul szegődik melléjük Gandalf, a mágus is.

Tolkien ezt a történetet is remekül írta meg, a könyv szinte olvastatja magát, csak nehezen lehet letenni. No persze ha valaki nekifog rendesen olvasni, akkor nem sokszor kell letenni, a könyv ugyanis alig több, mint 300 oldal. Nekem ez az, ami kicsit nem tetszett, hogy rövid a könyv. Mert A Gyűrűk Urában már hozzászokott az ember, hogy mindent hosszú-hosszú oldalakon írt le Tolkien, A hobbitban erre nem volt lehetősége a könyv rövidsége miatt. Ezért érezheti úgy az olvasó, hogy kicsit gyors a történet menete, mert minden utazásról és kalandról viszonylag rövid ideig, kevés oldalon ír. Ennek ellenére rendkívül változatos a könyv cselekménye, rengeteg kalandba keveredik Bilbó és a 13 törp. Ami még nagyon tetszett, az az volt, hogy ebben a könyvben Középfölde északi részén kalandoztak a szereplők, ezáltal olyan területeket érintettek és olyan területek voltak bemutatva, melyek A Gyűrűk Urában nem. Kivétel persze Elrond háza Völgyzugolyban, bár ez csak futólag volt itt leírva. Itt is kijön A hobbit "gyorsasága", mert emlékezzünk csak, hogy A Gyűrűk Urában rengeteg oldalon volt leírva a hobbitok Völgyzugolyban való tartózkodása, valamint az a tanácskozás, melyen végül megalakult a Gyűrű Szövetsége. Apropó gyűrű. Ebben a könyvben találja meg Bilbó mélyen a Ködhegységben, viszonylag korán, már a 75. oldalon (Európa Kiadó, 2011). A Gyűrűk Urából már ismert találós kérdés játékot játszva meg is tartja, majd a későbbiekben tudatosan és bátran használja, sőt a többiek tudomására is hozza a "drágaszágot". Ekkor még nem is sejtik, hogy az Egy Gyűrűt találta meg és annak milyen hatalma, valamint hatása van viselőjére. De ebben a könyvben olvashatjuk azt is, hogy Bilbó hogyan jut a Fullánkhoz vagy éppen a mithrilhez. Remekül megírt és felépített könyv A hobbit, minden Gyűrűk Ura rajongónak kötelező olvasmány.

Annál is inkább, mert idén decemberben lesz a könyv alapján készült film bemutatója. Rendezője A Gyűrű Ura Trilógiát is jegyző Peter Jackson. A könyv két részben lesz megfilmesítve és az első rész lesz idén Karácsony előtt a mozikban. A második pedig egy évvel később, 2013-ban. A hivatalos előzetest szándékosan nem teszem be, mert a videómegosztókon bárki megnézheti és poszt is könyvről szól. De gondoltam azért kitérek kicsit a filmre, hogy mindenkinek legyen bőven ideje elolvasni a könyvet előtte. Azt erősen ajánlom, hogy a könyv→film sorrendet tartsátok be. Szerintem a könyv nagyobb élményt tud nyújtani úgy, hogy még a film megtekintése előtt olvassátok.

Frissítés | 2012. 01. 03. - 20:30
Tulajdonképpen véletlenül olvastam most, hogy éppen ma van Tolkien születésnapja, ezen a napon született 120 éve. A bejegyzés írásakor ezzel még nem voltam tisztában, de így kicsit talán még aktuálisabb a poszt tartalma.

természetfilm csemegék: vad magyarország és a láthatatlan madárfotós

Szabolcs K-V. — Mon, 02 Jan 2012 22:21:28 GMT

Az ünnepi időszakban bizony nagyon elégedettek lehettek a természetet szeretők és a természetet előszeretettel fotózók egyaránt. Így aztán jómagam is, hiszen december 30-án Brigivel az Apolló moziban néztük meg a Vad Magyarország címre hallgató természetfilmet, majd két nappal később, január 1-jén a Spektrumon követtük végig A láthatatlan madárfotós ismétlését.

Vad Magyarország - A vizek birodalma
Én úgy érzem, hogy nagy szükség volt egy ilyen volumenű hazai természetfilmre, ami ennyire szépen mutatja be hazánkat. Hiánypótló volt ez a film, mely Magyarország vadvilágába engedett bepillantást a vizes élőhelyek egy évének bemutatásával. "Főszerepben" egy rétisas pár és két fiókája volt, de számos más állat is feltűnt a filmben. Igazi értékét pedig az adja, hogy rendkívül átfogó képet ad a természet működéséről azáltal, hogy minket, embereket is bevon az egyenletbe és úgy mutatja meg, hogy hogyan kapcsolódik össze és működik hatékonyan az egész. Így a filmben az állatok mellett olyan figurákat is láthatunk, mint a fiatal halász vagy éppen a gulyás. Fényképezés tekintetében páratlan, gyönyörű felvételeket láthatunk végig a filmben, szinte az ország egész területéről. Az egésznek pedig keretet ad a "Madárka, madárka" című népdal és annak zenéje, ami rendesen mellbe veri az embert és csak nehezen lehet bírni száraz szemmel. Kulka János, mint mesélő pedig a lehető legjobb húzás. Mint leendő biológia tanár, én bizony kötelezővé tenném a film vetítését az iskolákban valamilyen módon, mert Magyarországról nem készült még ilyen szép és informatív természetfilm. Valódi érték, amit minden magyarnak látnia kell. Egyetlen negatívumot tudnék csak említeni, az pedig a film hozzávetőleg 50 perces hossza. Kicsit rövid, legalábbis nekem.
Annyit még megemlítek, hogy a film szép sikereket ért el a nemzetközi természetfilmes fesztiválokon és számtalan külföldi vetítése volt. A december 30-án, az m1-en vetített adás pedig a 10 legnézettebb heti műsorból a 8. lett. Ezek után nincs más mondanivaló, minden a film mellett érvel.

A láthatatlan madárfotós
A Spektrum TV saját gyártású sorozata 3 rövidke, 25 perces részben enged bepillantást Máté Bence természetfotós világába. Szerintem mára már csaknem mindenki ismeri Máté Bence nevét, aki többszörösen elnyerte "az év ifjú természetfotósa" és "az év természetfotósa" díjakat mind hazai, mind pedig nemzetközi szinten, valamint több ízben megkapta az Eric Hosking-díjat, amit a nemzetközi versenyen a legkiemelkedőbb kollekcióért ítélnek oda. Szóval Bence jól fotóz, ehhez kétség nem fér, viszont amiért számomra mégis etalon, az az a sok ötlet és újítás, amit gyakorlatilag otthon a sufniban rak össze, majd ezekkel a kiszemelt témákat olyan perspektívából és módszerrel fotózza, mint azokat előtte senki más. A filmből az is kitűnt, hogy mennyire elhivatott és a szíve mélyéig szereti azt amit csinál. Szerencsés is, mert úgy gondolom, jó helyre született. Fantasztikus volt mind a három rész, csak nagyon rövid. De ha Bence facebook bejegyzéséből jól vettem ki, akkor jelenleg is folyik a forgatás, vagyis idővel újabb részek várhatók. Ez nagyon jó hír, csak a narrátor Rudolf Petinek szóljanak, hogy kicsit más stílusban interpretálja a szövegét, mert az bizony kicsit fura volt.

újévi újítás

Szabolcs K-V. — Mon, 02 Jan 2012 21:29:59 GMT

Új év, és remélhetőleg új lendület a blogírásban. Kezdetnek átszabtam a blog kinézetét, teljesen új sablont tettem rá. Az alapját a netről töltöttem le, aztán nekiültem megformázni olyanra, amilyet elképzeltem. Mint az látható, igen erősen a minimalista elv érvényesült az új kinézet kialakításánál, hiszen elsősorban az egyszerűséget és könnyű kezelhetőséget tartottam szem előtt. Ennek jegyében a jobb oldali sáv az előzőhöz képest nagy mértékben változott meg. Eltűnt a hosszú, véget nem érő sáv, a helyét itt is az ésszerű, tömör és felhasználóbarátabb forma vette át. Az új logó alatt érhető el a bejegyzések és a kommentek feedje, valamint a teljes archívum. Megszűnt a főoldalon történő havi listás archívum, mert tolta lefele a sávot. Helyette egy link van most, melyre kattintva jön be a teljes dátum-, kategória-, és címkearchívum. Ezen kívül a jobb sávban kapott még helyet a legfrissebb 5 hozzászólás, valamint bejegyzés. Alul pedig pár link található. Nem kizárt, hogy idővel több minden is lesz az oldalsávban, ám egyelőre ennyi. De ha lesz, akkor az is a mértéktartást szem előtt tartva fog oda kerülni.

A bejegyzéseket illetően egy nagyobb változás történt: eltávolítottam a temérdek, különböző oldalakon lehetőséget nyújtó megosztási lehetőséget. Egyelőre nincs rá szükség, pláne nem annyira, amennyi eddig volt. Bár lehet, hogy a két fő megosztási oldal, a facebook és a google visszakerül majd. A bejegyzések "tetszik" gombjait meghagytam, ez is egyfajta megosztásként működik. A blog mind bal, mind pedig jobb sávja kis mértékben kiszélesedett, habár ez nem hat ki semmi módon a tartalomra, de az összképe jobb így a blognak. Remélem a ti tetszéseteket is elnyeri az új külső és gyakran jöttök vissza időzni a blogban.

2011 az én szemszögemből

Szabolcs K-V. — Sun, 01 Jan 2012 07:01:28 GMT

Azt nem tudom más hogyan van vele, de nekem irtó hamar elröppent a 2011-es év. Részben talán azért, mert sok mindent csináltam és úgy gyorsabban telik az idő. Nem is olyan lényeges, viszont ahogyan az már az előző években (2008, 2009, 2010) megszokott volt, úgy most is összefoglalom nektek az elmúlt évet, ahogyan én láttam 2011-et. Azt el kell mondanom itt az elején, hogy minden eddiginél nehezebb volt válogatnom, mert sok képanyag gyűlt össze tavaly. Köszönhetően pár utazásnak, sok kirándulásnak és túrázásnak és persze a fotószakkörnek. Az pedig lényeges változás az előző évekhez képest, hogy emberábrázolás (porté) terén sokat fejlődtem, gyakorlatilag nem is fotóztam portrét tavaly előtt. Így már ezzel is bővült a válogatás, ami pedig a fotószakkor és új vezetőnk érdeme, aki bevezetett minket a fotózás ezen oldalára, jó sok gyakorlattal fűszerezve. A fotókat ismét a fotóblogomból gyűjtöttem össze, mert a flickr-t már egyáltalán nem használom képek megosztására. Mint azt már említettem a válogatás nehezen ment, ebből kifolyólag rekord számú, 16 kép került bele a visszatekintőbe. A számozás most is csak formalitás, nem sorrendet jelöl. Következzen az én saját összefoglalóm 2011-ről!

#1 Télen is akad néha jó idő
Szeretett városomat, Pécset ebből a válogatásból sem hagyhattam ki. A kép még februárban készült, amikor egy szép, napsütéses, felhőmentes napra ébredtünk. A Tettyére buszoztam föl és ahogyan a város felé gyalogoltam vissza, a Magaslati útról készült ez a kép. A Nap már lemenőben volt és olyan nyugodt volt minden.

#2 Tavaszi menetrend: leánykökörcsin
Ez az év sem telt el a leánykökörcsinek fotózása nélkül. Ezúttal viszont igyekeztem nem túl közhelyes képet készíteni. A Nap már éppen lebukóben volt a dombtető mögött, amikor még narancsszínű utolsó sugarai súrolták a kökörcsineket.

#3 Fent a Zengőn
A tavaszi jó idő meghozza az ember kirándulókedvét. Így volt ez akkor is amikor, egy nagyobbank nevezhető csoporttal a Zengőre kirándultunk. Felfelé még el-eleredt kicsit az eső, ám mire felértünk már a Nap is kisütött. Felmásztam a kilátóba fényképezni, a táj csodás látványt nyújtott.

#4 Az úticél: Orfű, bringával
A tavasz igazán nagy szenzációja számunkra a Pécs-Orfű kerékpárút elkészülte volt. Meg is valósítottuk az egynapos túránkat, aminek keretén belül elkerekeztünk Orfűre, ott megkerültük a tavat, majd vissza Pécsre. A bringaút néhány helyen hagy kívánnivalót maga után, de legalább van, így talán kicsit biztonságosabb a kerekezés, mint a közúton. Csak az sajnálatos, hogy már nem sokkal az elkészülte után elkezdték széthordani. Talán sikerül viszonylag jó állapotban megtartani és akkor hosszú ideig a kerekesek örömét szolgálhatja.

#5 Kosborok tavasza
A tavasz és a nyár eleje a mecseki kosborokról szólt nekem és egyik fotós cimborámnak. Fáradtságot nem ismerve hetekig jártuk a Mecsek legkülönbözőbb pontjait, hol a neten talált infókra, hol pedig ismerősök által adott tippekre hagyatkozva. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen összesen 7 különböző orchidea-fajt találtunk meg és fényképeztünk le. Ezeken kívül még legalább kettőt kihagytunk a sorból, melyekért idén megyünk vissza a hegyre.

#6 Jellegzetes tavaszi látkép a Mecseken
Ki nem ismerné ezt azok közül, akik már legalább egyszer jártak a Mecseken tavaszzal? Tömegével borítja el ilyenkor a medvehagyma az erdő alját, pazar látványt nyújtva. Az erdőben terjengő hagymaillat pedig remekül kiegészíti a vizuálisan érzékelhető részét az egésznek.

#7 Kritikus Tömeg
A hagyományos, évenként kettő napot kitevő elfoglaltság, a Kritikus Tömeg. Minden alkalommal más és más célérdekében, mert mindeig van valami aktuális, bringásokat érintő negatívum. Figyelemfelkeltésnek jó, de sajnos csak az esetek kisebb részében jár sikerrel.

#8 A természet kegyetlen oldala
Tarka nőszirmok fotózása közben lettünk figyelmesek a poszméhre, amelynek nagyon nem akaródzott elrepülni. A mögötte lévő karolópókot csak nehezen vettük észre. Még soha ezelőtt nem láttam ilyet, de érdekes volt testközelből megnézni.

#9 Esztergom
Nyaralásunk alatt Brigivel ismételten elutaztunk Esztergomba. A város csodaszép és most a Bazilika több részén is jártunk, beleértve az altemplomot, sőt még a kuplába és annak peremére is felmerészkedtünk. A belvárost is alaposan körbejártuk és megnéztük a Duna Múzeumot is. Mindekinek ajánlom Esztergomot, remek úticél.

#10 Portré, portré, portré
Mint azt a bevezetőben említettem, sok portréfotós gyakorlatunk volt a szakkörben. Mindezeket egy képpel illusztrálva mutatom meg, mert egyrészt sok fotó született, másrészt limitált a képek száma ebben a válogatásban. A lényeg, hogy most már sokkal közelibbnek érzem magamhoz a fényképezés e területét és ennek nagyon örülök. Persze még jócskán van mit tanulnom ezen a téren, de most már szívesen teszem azt.

#11 Ősz a Börzsönyben
Az ősz egy részét Brigiéknél töltöttük. Szerencsére el tudtunk menni kirándulni, Nagybörzsönyből kisvasúttal indultunkj, majd gyalogosan mentünk tovább egészen a Nagy-Hideg-hegyig. Nevéhez méltóan igencsak hűvös idő várt fent ránk, erős szél fújt a csúcson. Útközben viszont teljesen lenyűgözött az erdő sokszínű szépsége.

#12 Lazy Monkees
Egyik szakkörtárs révén volt alkalmam egy pécsi zenekart fotózni. Érdekes élmény volt, a Zsolnay-Negyedben kezdtünk, végül a Tudásközpontban fejeztük be. A srácoknak sürgős volt a dolog, mert plakáthoz kellet a fotó. A plakát időben elkészült, a másfél héttel későbbi koncertre meg sajnos nem tudtam elmenni.

#13 A köd jótékony hatása
Például az, hogy baromi jól lehet este fotózni különféle témákat. A november nagy része ködösen telt, nekem pedig végre sikerült állványt vennem. Így már össze tudtam kombinálni a dolgokat egy esti ködös fotózáshoz. Nem mentem messze, éppen csak a Mecsekre, de megtaláltam amiért elindultam. Ezzel az állvánnyal pedig kitárult előttem az éjszaka fotózás szempontjából.

#14 Nyújtózz túl a ködtakarón
A "Mecseki Mikulás" elnevezésű teljesítménytúrán igancsak jó idő várta a résztvevőket, ami elkezdte feloszlatni a várost megülő ködöt. Azért a Nap már kicsit erőtlenül süt, ezért a városon még ült egy vékony kis ködtakaró, ami a Kis-Tubesről nézve páratlan látványt nyújtott. Éppen csak engedte a paneleknek, hogy sejtelmesen kinyújtózzanak alóla.

#15 A tél igazi arca
Végre a sok enyhe és olykor esős téli nap után kicsit valódi télben is részesültem a "Dombay-tó 25" teljesítménytúrán. A Zengőt ugyanis csodás, 10-15 centi mély, szikrázó fehérségű hótakaró fedte. E mellett pedig szép, napsütéses idő volt, kék éggel. Nem utolsó látvány és köszönhetően a nem túl hideg időnek, még élvezhető is volt. Délutánra persze a hó nagy része elolvadt, de ha csak ennyi jutott erre a télre, akkor én már boldog vagyok, mert jó volt ott kint lenni.

+1 200 km!
A fotó az előbb említett túra 20 és feledik kilométerénél készült. Nagyjából ezen a ponton fordult át a virtuális számlálóm, ugyanis itt értem el a teljesítménytúráim során eddig teljesített távokat összeadva a 200 km-t. Ezt megünneplendő készítettem az elábbi fotót. Mivel egyedül voltam, ezért felraktam a gépet a kis zsebállványra, 2 másodperces késleltetéssel exponáltam a távkioldóval. A többi pedig már történelem, ahogyan mondani szokták :)

Ezzel a végére is értünk az összeállításnak. Szerencsére eseménydús év áll a hátam mögött, remélem az idei is bővelkedik majd hasonló jó dolgokban. A pöttyös most is fel van dobva, ha hasonló válogatást csinálsz, írd be a linket kommentbe, hogy mások is láthassák és olvashassák.
A 2012-es évre pedig mindenkinek szép fényeket!

ilyen volt 2011

Szabolcs K-V. — Sat, 31 Dec 2011 08:39:39 GMT

A végére értünk a 2011-es évnek is. Ahogyan az már lenni szokott, több internetes médium is válogatást közöl az év fontos eseményeiről fényképek formájában. Alább látható a The Boston Globe 3 részes gyűjteménye, még lejjebb pedig néhány másik. A blog olvasóinak boldog Újévet és sikerekben gazdag 2012-es évet kívánok!

A 2011-es év fotókon
The Boston Globe
1. rész - 2. rész - 3. rész

photo: Claudio Santana (AFP/Getty Images)

HVG.hu - Nagyítás
Megrázó képek - Kulturális események - Sportfotók

bear grylls - a vadon törvényei

Szabolcs K-V. — Tue, 27 Dec 2011 19:27:44 GMT

Jaaaaj, ez a húgyivó?!

Reagálta le a húgom a könyvet. Mert a Jézuska a fa alá tette nekem idén Bear Grylls könyvét, A vadon törvényeit. Idáig nem volt időm elolvasni az egészet, de itt-ott beleolvastam már és bizony a könyv nagyon alaposan és részletesen írja le, amit leír. De mi is ez? A legalapvetőbb tudnivalók, ahhoz, hogy kirándulás, kempingezés vagy éppen egy alapos eltévedés esetén ne legyünk teljesen tanácstalanok és helyzetünket jobbra tudjuk fordítani. 10 fejezetben foglalja össze a könyv azokat az ismerteket, amiket a tűzgyújtásról, menedéképítésről és tájékozódásról egészen az elsősegélynyújtásig tudni érdemes. A könyv elég vaskos, 260 oldalon írja le a jótanácsokat és alapvető információkat, megfejelve Bear apró tippjeivel és trükkjeivel, melyekkel még hatékonyabban tudjuk alkalmazni a technikákat.
A szerző, Bear Grylls, gondolom a legtöbbek számára ismert. Ha máshonnan nem, akkor a Dyscovery Channelen futó, "A túlélés törvényei" című műsorából. Katonai előélete - 3 évig szolgált az SAS-nél - és a sorozatban átélt kalandjai alapján egyértelműen látszik, hogy a témában rengeteg tapasztalata van, ráadásul ő a Brit Cserkészszövetség főcserkésze. Szóval minden vitán felül áll hozzáértése, azonban mégsem tudom, hogy valóban ő írta-e az egészet, vagy pedig jó pénzért a nevét és arcát adta az egészhez és csak a terepen szerzett plusz tapasztalataival egészítette ki azt az alapot, amit valaki megírt. Az igazság az, hogy nem fő kérdés ez, mert mint azt már írtam, rendkívül részletes minden fejezet és igen hasznos tippeket vonultat fel.
Régóta úgy gondolom, hogy a könyv remek ajándék, ez a könyv pedig pláne, mert olyan tudást ad át, amire bármikor szükségünk lehet. Így aztán azt mondom, hogy mindenkinek, aki rendszeresen túrázik vagy sátrazik, annak a könyvespolcán van a helye Bear Grylls könyvének.

karácsonyi lap

Szabolcs K-V. — Sat, 24 Dec 2011 07:05:11 GMT

falling skies 1. évad

Szabolcs K-V. — Fri, 09 Dec 2011 21:41:55 GMT

Pár napja fejeztem be a Falling Skies első évadát. Új sorozatról van szó, ami még tavasszal-nyáron ment, én viszont kicsit később kezdtem el. Persze ez nem volt baj, mert így az egész évadot egyben be tudtam szerezni. Bár nem daráltam le gyorsan a 10 részes első évadot, azért csak végignéztem.
A Falling Skies olyan időben játszódik, amikor űrlények érkeznek bolygónkra új hódítókként. A felvezetésben azt is megtudjuk, hogy szó sem volt békességről, azonnal elkezdtek irtani, a gyerekeket viszont begyűjtötték és leszedálták őket egy vacakkal, amit a hátukra erősítettek, így tudták őket irányítani. Az idegeneknek két formája érkezett a Földre, vannak a pókszabásúakra hasonlító "szkitterek" és a két lábon járó fémszörnyek a "mekák". A történet egy maroknyi embercsoportról szól, akik hevesen ellenállnak az idegeneknek.
Tulajdonképpen én kedvelem az ilyen típusú sorozatokat/filmeket, részben ezért is kezdtem el nézni. A másik oka a Vészhelyzetből már jól ismert Noah Wyle volt, aki egy háromgyerekes családapát alakít. Csavar a sztoriban, hogy az egyik fia az idegeneknél van. A jó öreg Carter doki szakállasan, szakadtan írtja az idegeneket, de nekem végig olyan érzésem volt, hogy nem elég kick-ass a karaktere, kicsit többet vártam tőle. Egyébként is a hazai kritikák nem túl pozitívak a sorozat első évadáról, mondjuk én az ilyenekre nem nagyon szoktam adni. Megnézek egy-két részt és aztán döntök. Most annak ellenére néztem végig mind a tíz részt, hogy azért bevallhatóan kicsit vontatott az egész. Mintha valami megfoghatatlan végig lefojtotta volna a sorozatot. De mégsem tudtam abbahagyni, mert érdekelt, hogy hogyan alakul a történet. És így egy évad után azt mondom, hogy mindenképp elkezdem a másodikat. Aztán ha már elkezdem akkor nagy valószínűséggel végig is fogom nézni.

Carter doki keményen irtja az ellent.

a túracipő vásárlásáról

Szabolcs K-V. — Tue, 29 Nov 2011 01:02:38 GMT

A cím talán kicsit félrevezethet, kedves Olvasó, mert ebben a posztban nem fogom osztani az észt arról, hogy milyen a jó túracipő, mire kell odafigyelni a vásárlásánál. Egyszerűen csak leírom a tapasztalataimat a tegnapi cipővásárlásról.
A történet onnan indul, hogy még 2007-ben megvettem az első túracipőmet. Ez szépen teljesített, mostanra azonban már kezd szétjönni. Még alkalmas a kirándulásra, de szükségét éreztem egy új cipő vásárlásának. Ezért pár napja voltam pár helyen körbenézni és a látottak alapján úgy döntöttem, hogy a viszonylag széles választék és barátságos árak miatt a Hervisben fogom megvenni az új cipőmet. Bebuszoztunk hát az Árkádba és alaposabban körülnéztem a kínálatot illetően az említett üzletben. A helyzet annyival bonyolódott, hogy a lábam csak 39-40-es méretű. Így kis gondom adódott a férfi cipőkkel. Ekkor mentem oda egy eladóhoz, aki éppen olyan volt, mint amilyeneket Dombóvári István említett a legutóbbi Showder Klubban. A vége az lett, hogy flegma, lekezelő stílusban érkezett a kurta válasz, már-már azt éreztetve velem, hogy én vagyok a hülye amiért kérdeztem. Előttem két csini csaj válogatott a cipők között, nekik persze a seggüket majd' kinyalta. Szóval a bánásmód miatt elhúztam a picsába onnan. A srác azt felejtette csak el, hogy ki kicsoda volt ebben a játékban. Mivel nem vagyok egy hisztizős típus, nem csináltam balhét, csak eljöttem. Van más hely is ahova vihetem a pénzem. Tegnap utolsó reményként ellátogattam a Nomádba, ahol pár hónapja kamáslit vettem. Ott az eladó srác, miután elmondtam neki, hogy mit keresek és milyen méretben, a raktárból vagy nyolc különböző cipőt hozott ki, hogy próbáljam fel és válasszam ki a nekem tetszőt. Tudom, hogy egy multi teljesen máshogy működik, mint egy maszek vállalkozás, ahol esetleg némi jutalékot kapnak a dolgozók az eladott termékek után, mégis úgy gondolom az utóbbi viselkedés és hozzáállás a normális. Egyébként egy olasz cég által gyártott márkát választottam, félcipőt. Nekem az is elég ide a Mecsekbe, vagy bárhova máshova az országba, mivel magashegyi túrákat úgysem csinálok, ahova már bakancs kéne. Az előző cipőm is félcipő, de eddig - és ezt lekopogom - nem volt gondom a bokámmal vagy bármi mással. Remélem ez a mostani is sok-sok kilométeren át visz majd. És ha túrafelszerelést akartok venni, menjetek a Nomádba, mert normálisan és segítőkészen állnak az emberhez.

egy kis bringás statisztika

Szabolcs K-V. — Thu, 24 Nov 2011 12:46:43 GMT

Lassan véget ér az év, én pedig már nem nagyon fogok nyeregbe pattanni. Így aztán gondoltam egyet és összeírom éves lebontásban, hogy mennyit is kerekeztem erre-arra. Ösztönzőnek szánom a jövő évre magamnak, hogy egy bizonyos szintet (km-ben mérve) évről évre teljesítsek. Mert szeretek bringázni és örömmel tekerek mindenfelé, persze leginkább a Mecseket szeretem célba venni. És amióta megvan a km órám, rendszeresen lejegyzem a tekerések során megtett távokat.

2008: 15 km
Ez így furcsán néz ki, az oka annyi csak, hogy november végén került megvásárlásra a km óra és csak egyszer kerekeztem fel a Tettyére, Próbaképp, hogy rendesen működik-e az óra.

2009: 841,6 km
Ebben az évben már januárban nyeregben voltam, nem is egyszer. Sok rövidebb túrát is tettünk Norberttel, melyek során a Tettyéig vagy éppen Dömörkapuig mentünk. Nyár elején pedig tettünk egy 30 km-es kört a Mecseken. Ezen kívül rengetegszer megfordultam Malomvölgyben is, ami egy laza 13 km-es tekerés. Az évet szintén november végén zártuk egy Dömörkapuig tartó túrával.

2010: 214,4 km
Eléggé visszaesett az aktivitásom 2010-re. Persze ebben az évben is jártunk fel a Mecsekre, de lényegesen kevesebbszer, ami az össz km-eken meg is látszik. Érdekesség, hogy ekkor is november végén zártuk a magunk bringás évét, szintén egy mecseki kerekezéssel.

2011: 122,4 km
Ez az év rettentő siralmasra sikerült. Egyik oka talán az is, hogy az átlagnál többször kaptam defektet és a javítás mindig elhúzódott. Ami kicsit megmentette ezt az évet, az a majd' 45 km hosszú túra, amit az új kerékpárúton teljesítettünk, amikor tavasszal elmentünk Orfűre. Tulajdonképpen ezen kívül csak egy hosszabbnak mondható tekerésünk volt a maga 25 km-es távjával.

Az idei és tavalyi év tükrében 2012-re előjegyzek magamnak 250 km teljesítésre váró távot. Nagyon remélem, hogy meg tudom magam emberelni és többet fogok tekerni jövőre. Bár az idei teljesítményt úgy gondolom nem lesz nehéz túlszárnyalni. Terveim között szerepel legalább egy, de lehet, hogy több túra Orfűre. Mert jó lenne kihasználni a bringautat, ha már egyszer megépítették. Meglátjuk mit hoz a jövő év, én mindenesetre azon leszek, hogy összejöjjön a 250-es.

20 éves az achtung baby

Szabolcs K-V. — Sat, 19 Nov 2011 07:59:53 GMT

1991. november 19-én adták ki a U2 "Achtung Baby" című lemezét, ami gyökeres váltást hozott a zenekar életében. Egy új korszak nyitánya is egyben ez a lemez, hiszen szakítottak az addigi klasszikus rockzenei stílussal és szokatlan technikákat is stílusokat is belekevertek a zenéjükbe. Így történt az, hogy dance, house és elektronikus zenei hatások is fellelhetők mindamellett, hogy az eredeti rock and roll hangzást megtartották. Ebből kerekedett ki az a teljesen új stílus, ami új utat nyitott a zenekar előtt. Persze nem csak a hangzás jelentett újat, hiszen a szövegekben megjelentek a negatív gondolatok, mint a tehetetlenség vagy a szétszakított emberi kapcsolatok, így az egész album hangulata kicsit sötétebb volt, mint az előzőeké. Ennek ellenére olyan nagy slágerek találhatók rajta, mint pl a "One", "The Fly" vagy a "Mysterious Ways". Úgy gondolom, hogy a már említett Red Hot Chili Peppers album mellett a U2 Achtung Baby-je is mindenképp ott van a '90-es évek legjobb tíz albuma között. Érdekes az is, hogy a stúdiófelvételek nagy részét a berlini Hansa Ton Studios-ban végezték, ahol olyan előadók is dolgoztak már előttük, mint David Bowie, Iggy Pop és a Depeche Mode. A "One" című számhoz pedig 3 videóklipp is készült, az elsőben a zenekar éppen Berlin utcáit járja 2 Trabanttal. Egyébként ez volt a legelső U2 album amit megvettem 2002. körül. Persze nem tudatos döntés alapján. Akkoriban kezdtem el hallgatni a zenéjüket és még nem ismertem annyira, viszont elhatároztam, hogy beszerzek egy albumot. Így aztán az üzletben lévő gyér választékból az Achtung Baby-re esett a választásom. Nem bántam meg, de azt hozzá kell tenni, hogy azért emészteni kell az albumot, pont a már említett "kísérletező" új stílusa miatt. Összességében elmondható, hogy ez az album iszonyú korrekt minden téren, rendesen össze lett rakva. Egy mestermű.

ez már a harmadik

Szabolcs K-V. — Tue, 15 Nov 2011 10:43:20 GMT

Gyorsan repül az idő, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a blog 3. születésnapja. Ebben az egy évben sajnos fokozatosan esett vissza az aktivitásom, nagyjából nyár elejétől kezdve. Így idén is volt olyan hónap, amikor csak egy bejegyzés született. Talán azért is történt ez, mert a fotóblogomnak szenteltem több időt, ide pedig alig írtam. Ez persze nem jelenti azt, hogy be fogom fejezni vagy már nem érdekel a blog. Mivel ez volt az első blogom, így a szívemhez nőtt és folytatom továbbra is.
No, tavaly ilyenkor mindenféle statisztikával bombáztalak titeket. Most is leírok néhányat, de nem annyit, mint legutóbb. Tavaly ilyenkor a látogatások száma 13.000 volt, ami a blog első két évében gyűlt össze. Most egy év alatt ez a 2,5-szeresére nőtt, vagyis az eddigi látogatások száma 33.500! A havi átlag látogatás is kétszeresére nőtt, 1100-ról 2400-ra. Ennyi statisztika bőven elég.
Még egy hete sincs, hogy sajnálatos dolog történt a freeblognál. Komoly hardware hiba következett be, aminek eredményeként a 2011. augusztus utáni bejegyzések elvesztek. Mivel itt nem voltam túl aktív, így csak három bejegyzést kellett helyreállítanom. Ez sikerült is, a módszerről pedig írtam egy bejegyzést. A sors furcsa fintora, hogy ezzel a bejegyzéssel főoldalas lettem. Bár nem gondoltam volna, és nem is volt célom a főoldalra kerülés ezzel a bejegyzéssel, de azért örültem neki. Csupán azért írtam meg, hogy a sorstársaknak segítsek visszaállítani a dolgaikat.
Azért remélem a blog még sok születésnapot ünnepelhet. Mindenesetre én teszek róla, hogy így legyen.

nyereményjáték a fotóblogban - lezárva!

Szabolcs K-V. — Mon, 14 Nov 2011 18:48:06 GMT

Ma elindítottam egy nyereményjátékot a fotóblogomban, amit itt is közzé teszek, ha Te, kedves olvasó szeretnél egy szép fotót nyerni, de még nem ismered a fotóblogom. Szóval a nyeremény egy 20x25-ös méretű, keretezett fénykép. Ahhoz, hogy megnyerd, csak 3 egyszerű lépést kell tenned és Te is az esélyesek között lehetsz, akik közül kikerül a nyertes! Ha érdekel a dolog, akkor olvasd el ezt a bejegyzést és hajrá! Sok szerencsét mindenkinek!

alien kvadrológia

Szabolcs K-V. — Sat, 12 Nov 2011 23:27:44 GMT

A nyolcadik utas: a Halál (Alien, 1979)*********
Ridley Scott alkotásának kultuszfilm státusza minden kétséget kizáróan helytálló. De azért valljuk meg, hogy maga a film unalmas. Igaz, hogy thriller-horror műfajával nem túl pörgős, de azért ennél több kéne. Az ötlet amúgy jó, egy olyan szörnyfaj, ami más fajokat használ gazdatestnek, majd abból kirágva magát fejlődik ki. Méghozzá olyan bestiává, ami gyors, halálos és ereiben veszélyes, extrém maró hatású sav kering. Talán az is közrejátszik a film lapos benyomásába, hogy csak egyetlen idegen van a történetben. A mérleget kiegyensúlyozza viszont Sigourney Weaver játéka, aki a film főhősnőjét, Ellen Ripley-t alakítja. Kivitelezése, ha tekintetbe vesszük az évszámot, páratlanul jó. Abban a korban járunk, amikor a speciális effektek a maiakhoz képest még gyerekcipőben járnak. Amikor még makettek, bábok, vetített hátterek vagy éppen matte painting jelentette a speciális effekteket. Mégis, még mai szemmel nézve - amikor már érzékenyebben vagyunk ezekre a "gyenge" megoldásokra - is egységesnek hat. A történetvezetés is hibátlan, bár a vége azért kiszámítható. Ennek ellenére az Alien nézhető, ellene talán csak a már említett unalmassága szól. De kultfilm lévén ezt mindenkinek látni kell legalább egyszer.

A bolygó neve: Halál (Aliens, 1986)*********
Az Alien bemutatása után 7 évet kellett várni annak folytatására. A rendező ezúttal a Terminátort is jegyző James Cameron volt. Ez pedig éreztette hatását a filmen, hiszen jóvel inkább volt ez akciófilm, mint thriller, ahogyan az első rész. Ennél fogva pörgött a film, a sztori szerint egy emberi kolóniát telepítettek arra bolygóra, amelyiken az első részben megtalálták az idegeneket. Majd miután megszűnt a kapcsolat a kolóniával, egy speciális kommandósokból álló csoport utazott oda felmérni a helyzetet. Az katonák csak úgy hullottak a filmben, amelyben már jóval több idegen volt, sőt ebben már láthattuk a királynőt is, amelyik a tojásokat rakta le. Azért, hogy valami dráma is legyen a filmben, egy elárvult kislányt is beleraktak, akit a végén nagy harc közepette Ripley ment meg. Jellegét tekintve más, mint az első rész, de van olyan jó, mint az.

A végső megoldás: Halál (Alien³, 1992)******
A harmadik rész 6 évvel követte a másodikat, rendezője pedig David Fincher, akinek olyan filmeket köszönhetünk, mint a Harcosok klubja, Pánikszoba, Benjamin Button különös élete vagy a Közösségi háló. Az Alien sorozat harmadik részében kiderül, hogy az űrhajón található egy tojás, a belőle kikelő köztes forma miatt Ripley egy olyan bolygóra zuhan, ahol egy börtön található. Ott aztán próbál együtt élni a rabokkal, amíg nem jön érte a mentőalakulat. Persze közben kiderül, hogy a hajón lévő köztes forma Ripley-be petézett. Ennek ellenére a mentőkapszulában is volt egy ilyen, ami egy kutyát fertőzött meg. Már csak azt nem értem, hogy egy tojásból hogy kelt ki kettő. Mert a fertőzés után elpusztul, viszont a filmben kettő fertőzés volt. A kutyából kikelt idegennel megkezdődik a hadakozás a börtönön belül. Miután fondorlatos tervvel elpusztítják, Ripley feláldozza magát, hogy a benne fejlődő idegen ne kerüljön vissza a Földre.
Tulajdonképpen ez a rész is vontatott, unalmas volt, és mint akciófilm, ez így semmiképp sem jó. Plusz kicsit gyengébb kapcsolatot éreztem e rész a 2. között, mint az 1. és 2. között.

Alien 4: Feltámad a Halál (Alien: Resurrection, 1997)*****
Ellen Ripley 200 éve halott. Tudósok egy csoportja azonban vérmintákból klónozza a 3. részben benne fejlődő idegennel együtt. Ezzel tulajdonképpen egy alien képességekkel rendelkező embert hoznak létre. Ripley-ből kioperált királynővel pedig tojásokat rakatnak és futószalagon hozzák létre az alieneket. Persze minden balul üt ki és az űrhajó legénysége elkezd fogyatkozni. Ezt a filmet már annyira elrugaszkodottnak érzem, hogy értelmét nem látom az elkészültének. A film egyszerűen rossz, lerombolja mindazt, amit az első három felépített. Kár is rá több szót fecsérelni, bátrabbak azért bepróbálhatják.