(Köz)szempont

Papcsák, a számmágus

H00ligan — Sat, 26 Feb 2011 13:08:41 +0100

Nehezen találok szavakat. Na nem feltétlen a meglepetéstől, nem. Abban ugyanis – sajnos vagy nem sajnos – már nem nagyon van meglepő, hogy egyik vagy másik, hatalmon lévő politikai oldal a saját malmára akarja hajtani a vizet. Ha nem így lenne, akkor a Népszabadság tele lenne Orbánt dicsérő szép szavakkal, a Magyar Nemzet meg kétoldalas cikkeket hozna le arról, miért volt igaza Gyurcsánynak Őszödön. Azt viszont már tényleg nehéz eldönteni, hogy Papcsák, a zuglói manáger ennyire hülye, vagy egyszerűen csak türelmetlen.

Az eset ugye ismeretes. Adott a XIV. kerületi városvezetés, egy Fideszes polgármester és az országos kommunikáció, miszerint itt elszámoltatások lesznek, de kegyetlenül. A jobboldal Ferencének vezetésével az önkormányzat 80 millió forintot fizetett ki különböző tanácsokért. És most jön, ami – nem – meglepő: jobboldalhoz közel álló irodáknak, embereknek és Móricz Zsigmond címszereplőinek, a rokonoknak. Mindezt tette úgy, hogy ő volt az egyik elszámoltatási kormánybiztos. Mit is lehet erre mondani? Bravó.

Egy önkormányzatnak persze szüksége van tanácsokra. Oké. A munkájuk elvégzéséhez szükségük van jogi segítségre. Oké. Tegyük fel, mindezek rendben vannak. Akkor is felmerül a kérdés, hogy mint korábbi elszámoltatási kormánybiztos, miért nem jut eszébe, hogy rokonokat és a holdudvarhoz tartozó embereknek (viszonylag) sok közpénzt kifizetni nem túl bölcs dolog? Ráadásul pont akkor, amikor ezek a témák kényesek és a sajtó figyelmének központjában vannak? Szép, kövér öngól ez.

A magyarázatot, pedig nem bonyolították túl: amazok is loptak. Naiv kérdés, de ez miért is jogosítja fel a másik oldalt, hogy ugyanúgy lopjon? Na ugye. Persze lehet egyfajta inverz gondolkodás, hogy „ha valamit el akarsz rejteni, csak hagyd szem előtt”, azonban ez ebben az esetben nem így működött. Kedves Ferenc. 30 másodperced van, hogy elhagyd a házat.

Lehet-e még jövőképünk?

H00ligan — Fri, 25 Feb 2011 13:09:00 +0100

Sajnos a címben felvetett kérdés koránt sem költői. Feledkezzünk meg egy pillanatra hazánk belpolitikájáról, a poszt sem erről fog szólni. A helyzet ugyanis az, hogy jelenleg olyan történelmi időszakot élünk át, ami a mi, de még az elkövetkező generációk életét is jócskán meghatározhatja. A mérleg nyelve, pedig a legkisebb eseménytől is eldőlhet.

Tegyük félre egy kicsit azt, a magyarságot alapvetően meghatározó tulajdonságot, hogy a történelmünk hibáin/kudarcain kesergünk. Meg kellene már végre tanulni a jelenben élni, de ez most nem is annyira lényeges. Sokkal fontosabb az, hogy lássuk: a jövőkép kaotikussága nem csak bennünket fenyeget, bár tény, hogy mi állhatunk a sor elején.

Az arab világ jelenleg olyan változásokon megy át, mint történelmében eddig nagyjából soha. A térség forradalmai azonban nagymértékben hatnak a világra, ha más nem, hát az olajárak elszabadulása miatt. Ezt persze mérséklődhet, ha jön egy gyors, a világpiacra abszolút pozitív hatással lévő kimenetel, jelenleg azonban még a megnyugvás eljövetelét is nehéz lenne megjósolni.

Az olajárak emelkedése következésképp hozza magával az üzemanyag árainak emelkedését, ami viszont a teljes gazdaságra kihathat. Nehéz lenne azt mondani, hogy itthon még van lélektani határa mondjuk a 95-ös benzinnek, de ha valamit, akkor a 400 forintos literenkénti árat mindenképp ilyennek lehet nevezni. Ekkorra azonban már nagy valószínűséggel elszabadulnak az élelmiszerárak is, a hitelek (elsősorban a devizahitelek) törlesztői, pedig olyan mértékben válnak elviselhetetlenné, hogy dőlhet az egész, erre épülő bankszektor.

Persze nem lehet az egészért csak az afrikai régiót hibáztatni, hisz minél erősebb egy gazdaság, annál kevésbé sérülhet meg az ország, ráadásul épp egy súlyos válságból próbál kilábalni a világ. A hangsúly inkább az aránytalanul nagy energiafüggésen van. És itt nem az arab olajon, hanem magán az olajon van a nyomaték. Természetesen a felvázolt helyzet – most még – nem áll fenn, az viszont tény, hogy a folyamat elkezdődött. Ha pedig igazán lendületet kap, akkor alkalmazhatjuk majd a „szép időkre” Ráday Mihály műsorcímét: „Unokáink sem fogják látni”. De lehet, hogy már bennünket sem.

Az országértékelő(ről)

H00ligan — Mon, 07 Feb 2011 19:50:17 +0100

Orbán Viktor a mai napon ismét értékelte az országot, s az idei sorrendben már a tizenharmadik ilyen alkalom volt. Szép hagyományt teremetett az évről évre megtartott beszédeivel, ám nem ez az egyetlen pont, ami állandóságot mutat. Bizony, a tartalom is vissza-visszatérő elemeket mutat, a benne tudatosan elhelyezett ~~shitekkel~~ szólásokkal, közmondásokkal és szóvirágokkal. Az ellenzék ugyanakkor a konkrétumok teljes hiányát rója föl – lásd Jobbik -, amire Orbán Viktor szintén hagyományteremtő jelleggel a legkevésbé sem foglalkozik. Mert aki a fától nem az erdőt, az hosszú távon semmiképp, hisz a sánta kutyát is, főleg ha aranyat lel. De szükség van-e egyáltalán a konkrétumokra egy ilyen beszédben? Koránt sem biztos.

Nem akarom Orbánt védeni. Jelenleg Magyarországon nagyjából ő az egyetlen, aki nem szorul védelemre – legalábbis ami az ilyen jellegűt illeti. De a konkrétumért kiáltó embereket sem biztos, hogy meg tudom érteni. Azt azért ne felejtsük el, hogy ez a beszéd egyrészt milyen közegben hangzott el – és nem, nem ellenzékiben – másrészt, hogy valójában kiknek szól. A piacnak? Nem. Az EU-nak? Nem. Még azt sem lehetne mondani, hogy azoknak, akik ott ültek és hallgatták őt. Hogy akkor kinek? Nekünk, kedves hölgyeim és uraim. Nekünk. Meg annak az x millió magyar embernek, aki – bár látszólag nagyon ért a politikához, valójában – egyáltalán nem ért a politikához, a gazdasági mutatókhoz meg aztán pláne nem.

Ez az értékelés immáron tizenharmadik alkalommal hangzott el, és továbbra sem ez a szakmai viták fóruma. Az egyszerű ember egyszerű szavakból ért, ha egy kicsit ki van tekerve, még hatásosabbnak is tűnik. De ha egy ilyen szöveget teletűzdelnek olyan szavakkal és kifejezésekkel, amit legfeljebb egy közgazdász ért meg, akkor lehet, hogy tele lesz konkrétummal, de hogy szavazóbázist nem fog építeni/szinten tartani, az egészen biztos.

Orbán Viktor egy kiváló szónok, egyet, pedig tökéletesen megtanult: ebben az országban nem lehet konkrétumokat mondani. Kormánytól függetlenül nem. Mert aki hatalmon van és ilyet tesz, azzal három dolog történik: megtámadja az ellenzék azért, amit mondott, támadja akkor, amikor kivitelezni akarja azokat, majd végül támadja azért, amiket nem vitt véghez (és amiket egyébként támadott akkor, amikor elmondták).

Ez egy ilyen ország és ezt ő is jól tudja, hisz velük is/ők is ezt csinálták. Jelen helyzetben, jelen támogatottsági adatok mellett, pedig sokkal inkább viseli és hárítja nap mint nap a kritikákat, mint hogy belefusson egy ilyen helyzetbe. És valljuk be őszintén: pokolian jól csinálja.

Könyvtári tragikomikum

H00ligan — Fri, 28 Jan 2011 21:03:05 +0100

Olvastam egy posztot. Mondjuk ez önmagában nem olyan nagy újdonság, viszont az a helyzet, hogy ez az írás (pontosabban az, amiről szól), elindította a brainstorming-ot, egy olyan gondolatot, ami már régóta fogalmazódott bennem, de valahogy mindig a fiók mélyére került. Így igen csak ideje volt napvilágra jönnie. A történet a számítástechnikáról, a könyvtárakról és a kettő kapcsolatáról fog szólni.

Az informatikai érettségiben ugyanis még mindig tételként szerepel az, hogy egyáltalán mi az a könyvtár, hogyan kell benne mozogni és miből nyerhetünk ki információt. Hogy miért pont ide tették, az az abszolút rejtély kategóriája. Valószínűleg azért, mert az iskolákban még a mai napig sem kötelező tananyag az, hogy megtanítsák a diáknak, hogyan kell használni egy könyvtárat, vagy úgy egyáltalán, hogy mi az. Aki tudja, tudja, aki nem, nem, a képlet nagyjából ilyen egyszerű. Persze az internet korában már közel sem ez a leggyorsabb eszköz, amivel információhoz juthat egy ember, de tény, hogy írni is hamarabb tanul meg az ember kézzel, mint géppel. Bár lassan ebben sem vagyok olyan biztos.

Minden esetre az is tény, hogy a mai informatika oktatásában például a mobil és közösségi web sem szerepel, de valószínűnek tartom, hogy ugyan azért, amiért a könyvtár sem. Vagy nincs olyan ember, aki megfelelően értene hozzá (igen, a számítástechnika tanárokra gondolok), vagy egyszerűen nem érdekli őket. Minden estre nehezebb megítélni, hogy melyik a rosszabb.

És még egy, talán még ezeknél is fontosabb dolog. Az a helyzet, hogy a könyvtárak még a mai napig is pontosan ugyan olyan konzervatív módon működnek, mint ezelőtt 30-40 évvel. Az, hogy egy-egy intézmény új külsőt kap, vagy felszerelik számítógépekkel, csupán a külső máz. A valóságban – és ez már a dolog szakmai része, - szinte semmit sem változott a rendszer. Van például olyan, hogy ETO ezt még 1905-ben fogadták el. Most, mintha 2011-et írnánk. Persze nagyon szép dolog a hagyománytisztelet, csak közbe senki sem veszi azt észre, hogy a mai technikák segítségével már jóval egyszerűbb feldolgozási rendszert is ki lehetne találni, ez, pedig még koránt sem jelentené a szakma felhígulását. Egyszerűen csak emberközelivé válna, és ami még ennél is lényegesebb: jóval modernebbé. Remélhetőleg nem újabb 100 évet konzerválva ezzel.

Egy elnökség bukása

H00ligan — Wed, 19 Jan 2011 20:15:00 +0100

Megtörtént végre az, aminek meg kellett történnie. Orbán Viktor ma ismertette a magyar soros elnökség programját az EP előtt, ami hazánk számára történelmi jelentőségűnek mondható, ha más nem, hát azért, mert hosszú-hosszú idő után tölthet be Magyarország ilyen fontos pozíciót a nemzetközi porondon. Ez eddig mind szép és jó. Miniszterelnökünk – a felszólalás előtti nyilatkozatából ítélve – azonban vagy elszámította magát, vagy takarni próbálta a nyilvánvaló tényt, miszerint az EP-ben sokkal inkább a médiatörvényről lesz szó, mintsem az elnökségi programról. De kérdem én: mégis miben reménykedett?

Nagyjából amióta megszületett a gondolat és megfogalmazódott a törvény, azóta lehet hallani az európai sajtóban olyan nyilatkozatokat, melyek bírálják azt, miközben a magyar sajtószabadságot féltik. Ezek a hangok, pedig csak egyre erősödnek január 1. óta, vagyis amióta hazánk lett az EU soros elnöke. Így talán nem is akkora meglepetés, hogy a képviselők is ezzel foglalkoztak. Kormány oldalról persze mindig nehezebb megérteni, miért nem tetszik az ellenzéknek valami, európai szinten, pedig talán még nehezebb, hisz elvileg egy ország belügyéről van szó. Elvileg.

Ezek a politikusok ugyanis gyakorlatilag úgy gondolják, egy rendszert az jellemzi a legjobban, hogy milyen a vezetője. Márpedig ha úgy látják, hogy negatív az irányvonal, akkor ennek hangot is fognak adni. Ehhez azt hiszem, jobb lenne már most hozzászokni. Hogy mi lehetne a megoldás? Nagyon egyszerű. Magát a médiatörvényt kellett volna egy kicsit később, nagyjából egy fél évvel később megalkotni, akkor nem ettől lenne hangos fél Európa.

Persze felmerülhet: akkor miért nem halasztották el? A válaszok, pedig nem túl bíztatóak. Vagy azért nem, mert a kormány úgy gondolta, a törvény úgy lesz jó ahogy van, vagy azért nem, mert bár pontosan tudták, hogy milyen lesz a fogadtatás, mégis fontosabbnak tartották azt, mint az elnökség kedvező visszhangját. Ha az első eset áll fenn, az elég nagy baj, hiszen azt jelentené, hogy a kormány meg van győződve a saját tökéletességéről, ami a legdemokratikusabb nemzetben is súlyos gond. Ha pedig a második, akkor… de ezt azt hiszem, már felesleges magyarázni.

Valami változott

H00ligan — Sat, 15 Jan 2011 11:53:04 +0100

Tízezer ember. Hozzávetőlegesen ennyien voltak kint a Kossuth téren péntek este, hogy voksukat letegyék a sajtószabadság mellett, a médiatörvény ellenében. Tízezer ember. Legalább ennyien vannak ma Magyarországon, akik úgy gondolják, a Kormány rossz döntést hozott és egy olyan törvényt szeretne „lenyomni a torkukon”, amitől igen rossz szájízzel élnének tovább. Valami azonban más volt.

Az elmúlt években a Kossuth tér az elégedetlenség és a változás iránti vágy színterévé vált, erről a két szóról egyből a tüntetésre, demonstrációra asszociáltunk. Van azonban egy nagy különbség a kettő között: az emberek megmutatták, lehet ezt kultúrált formában is csinálni, kihagyva olyan, szinte kötelezővé vált elemeket, mint a rendőrök lehazaárulózása, köztulajdon megrongálása vagy a magántulajdon semmibevétele. Igaz, ezúttal nem is volt mögötte semmilyen vélt vagy valós háttérpropaganda. A kezdeményezés a civileké volt.

A tömeget látván a résztvevők többsége fiatal volt, valószínűleg az értelmiségi réteg jelenlegi vagy leendő tagjai. Elmentek, mert egyetértettek azzal, amiről a „rendezvény” szólt, majd hazamentek. És hogy miért is fontos, hogy fiatalok voltak? Az MSZP – vagyis ami még megmaradt belőle – szavazótábora ugyanis tény és való, a nyugdíjasok nagy százaléka. Nem a baloldalé, az MSZP-é. Ők viszont már az új generáció tagjai, akik voksukkal már a 2010-es parlamenti választásokon is elmondták véleményüket. És elfogják ezután is.

A Kormány – még akkor is, ha tényleg, őszintén nem igaz – látszólag a saját hatalmát szeretné jó előre konzerválni, ha lehet 2, de inkább több ciklusra. Ehhez viszont olyan intézkedések kellenek, amik pont az ellenkezőjét érhetik el, és hiába az uralt média, hiába az új Alkotmány, a végén úgy is az egyén dönt. Bár az is igaz, nem csak azért lépik most meg ezeket, mert gyorsan akarnak jólétet teremteni, és ez az első állomás. Nem. A negatív visszhangot keltő intézkedések mindig a ciklus elején születnek meg, a magyar ember, pedig gyorsan felejt, ha valami olyat kap cserébe, ami neki épp akkor jó, még ha Tiszavirág életű is az a dolog. De ezeket a tüntetőket elnézve, talán ez is másként lesz majd.

Tízezer ember. Legalább ennyien vannak, akik változtathatnak ezen.

Döglött oktatás, halott jövőkép

H00ligan — Wed, 12 Jan 2011 21:09:56 +0100

A hazai oktatás reformja, a tanulmányok utáni elhelyezkedés lehetősége és tandíj csupa olyan témák, amelyeket a politikusok évről évre, választásról választásra előtérbe helyeznek, azt a látszatot keltvén, hogy most valami hatalmas dolog fog történni, bekövetkezik a változás. Az egyik oldal megígéri, míg a másik a tandíj „rémével” fenyeget, és viszont. Aztán elmúlik az ígérgetős időszak, és – néhány látszat tevékenység kivételével – minden marad a régiben, pedig van itt gond, nem is kevés. Mátyás László remekül foglalta össze ezeket jegyzetében, ám néhány dologgal még így is ki lehet egészíteni.

Aki nem látja be azt, hogy a hazai felsőoktatással igen komoly gondok vannak, az vagy hazudik, vagy csak simán csukott szemmel jár. A hazai munkaerőpiac már régóta nem tud állást kínálni a végzett hallgatók jelentős többségének, akiknek így két választásuk van: vagy kimennek külföldre dolgozni, vagy itthon kénytelenek elhagyni a pályájukat, jobb esetben egy olyan munka miatt, amihez szükséges feltétel a főiskolai/egyetemi végzettség. Az sem ritka, hogy a tanuló nem azon a szakon fejezi be a tanulmányát, mint amelyiken elkezdte, ezzel komoly időkiesést okozva saját maga számára. A legnagyobb gond mégis az, hogy az igazi problémákat azok látják, akik már végeztek, vagy épp benne vannak a rendszerben. Utóbbiaknak nyilván nem érdekük, hogy ezekre rávilágítsanak, vagy nem is akarják ezeket igazából észrevenni.

Itt van például az a fura helyzet, ami a Hallgatói Önkormányzatoknál (HÖK) jelentkezik. A HÖK alapjában véve arról kellene, hogy szóljon, hogy a hallgatók segítik a hallgatókat, védik az érdekeiket, miközben ők maguk is a rendszer tagjai. Elkezdik a tanulmányokat, közben dolgoznak, majd befejezik, és mennek ki az életbe. Ebből a szempontból ez így is van, csak a kezdet és a befejezés között eltelik vagy 6-7 év is. Szakot (szakokat) váltanak, elvégezik a felsőfokú szakképzést, végül átmennek költségtérítéses képzésre. A végén, pedig már nem is az a fontos, hogy milyen a végzettség, hisz az évek alatt a háttérben lázasan folyik a kapcsolati tőke kovácsolása. Ami persze nem a hallgatók csak a hallgató érdekeit szolgálja.

Sajnos be kell látni: az egyetem szó már régóta nem azt az intézményt jelenti, amit igazából kellene. Mátyás László meglátásai sajnos riasztóan pontosak, de attól félek nem tévedek ha azt mondom, az elképzelései soha sem fogják megérni a kivitelezés szintjét.

Beszólt az iwiw

H00ligan — Wed, 12 Jan 2011 00:29:00 +0100

Az iwiw ~~elfészbúkosodása~~ megújulása óta a mai az első alkalom, hogy karbantartás miatt nem érhető el az oldal. Ez rendben is van, nyilván ezt is meg kell csinálni. Az éjszakai időzítés, pedig az ilyen munkák elvégzésére a legalkalmasabb, hiszen ilyenkor veszítik a legkevesebb látogatót. Az ezt jelző szöveget azonban nem sikerült túl kedvesre megfogalmazni.

Nem tudom, kinek mi jut erről eszébe, de nekem speciel olyan érzésem van, mintha épp most küldtek volna el melegebb éghajlatra. Persze nem kell túlspilázni a tájékoztató szöveget, meg ne is pakolják tele szmájlikkal, de egy olyan korban, ahol a gyerekek lassan hamarabb tanulnak meg MSN-ezni, mint írott betűt leírni, a 3 pont talán nem a legmegfelelőbb. Persze még mindig jobb, minta felkiáltó jelet tettek volna a végére.

Gondolatok a médiatörvényről

H00ligan — Sat, 08 Jan 2011 20:21:00 +0100

Elkúrni is tudni kell

H00ligan — Sat, 08 Jan 2011 19:22:00 +0100

Nem cserélnék most Fellegi Tamással. Nem csak azért, mert politikus, hanem azért sem, mert a nevét gyorsabban ismerte meg az európai sajtó, mint a médiatörvény pozitív oldalát. A pénteki EU-elnökség miatt szervezett sajtóvacsorán ugyanis az ő szájából hangzott el a varázsmondat, ami gyakorlatilag mattolta az MSZP-t: „Ezt elkúrtuk”. Persze a két mondat között akkora a tartalombeli eltérés, mint ide Lacháza, de azért a jelentősége így sem sokkal kisebb. A kommunikációra hárítani mindent, pedig nem túl elegáns.

Mondjuk bizonyos szempontból igaza van. A kormány eddigi kommunikációja a törvényről ugyanis finoman szólva sem professzionális, gondoljunk csak Szijjártó nyilatkozatára, vagy a luxemburgi külügyminiszter leszocialistázására (aki ezt elsőre kimondja gyorsan, ötször egymás után hibátlanul, kap egy csokit). A nemzeti fejlesztési miniszter, pedig csak még egy lapáttal tett az egyébként sem túl rózsás helyzetre.

Az Economist lehozta: Fellegi Tamás szerint a médiatörvényt elkúrták, s bár a későbbiekben elfogadták a magyarázatát, hogy ő igazából az ezzel kapcsolatos kommunikációra gondolt, azért lehet érezni, hogy nem teljesen erről van itt szó. Az egészhez hozzáadódik ugyanis az a finom esszencia, ami a hazai politikai életet jellemzi: nehogy már valakinek egy párton belül eltérő véleménye legyen valamiről, mint amit meghatároznak. Nem, ilyet nem lehet, legalább is következmények nélkül semmiképp. Arról nem is beszélve, hogy majd’ egy évtized asszisztálás után végre vezető szerepet tölthetnek be. Erre vártak, ezért dolgoztak, még jó, hogy nem hagyják, hogy mások ebbe beleszóljanak.

Így aztán Fellegi fogta magát, és az egészet a kommunikációra hárította, annak már úgysem lehet sokat ártani. Ügyes. Kíváncsian várom, az európai ráhatás miatti esetleges változtatást miként fogják majd tálalni. Az viszont biztos, hogy a kormány jelenleg a saját csapdájában vergődik, és nem nagyon tudja, hogyan másszon ki belőle. Pedig kellene, mert a külföldi kritikák csak hangosabbak lesznek.

Itt a lé a tét...

H00ligan — Fri, 07 Jan 2011 20:33:00 +0100

Nemigen hiszem, hogy bárkinek is nagy meglepetést okozott volna azzal a Médiahatóság, hogy az első eljárást pont az RTL Klub ellen indították el. Az okokat, vagy inkább csak a sejteni vélhető indítékokat nagyjából ismerjük is, sokszor rálépett már a jobboldal tyúkszemére a csatorna, ha mással nem, hát a Heti Hetessel egészen biztosan. A kereszténydemokraták utánpótlás-válogatottja, pedig úgy gondolta, beszáll az offenzívába: ők a Való Világ miatt kezdték el őket rugdosni. De kérdem én: miért is?

Azon nem fogunk összeveszni, hogy maga a műsor egy hulladék, az újabb VV fiúk és VV lányok celebbé avanzsálására nagyjából annyi szükség van, mint Kósa Lajos gazdasági megállapításaira. Ugyanakkor továbbra sem értem, hogy a politika szent lovagjainak miért kell keresztes háborút indítani gyakorlatilag bármilyen műsor ellen? Ilyenkor csak arra tudok gondolni, hogy hajlamosak elfelejteni: az embernek joga van a szabad (műsor)választáshoz. Bár még nem láttuk az új Alkotmányt, lehet nem kellene ezt elkiabálni.

Lehetne azon is vitatkozni, hogy milyen hatással van ez a műsor a gyerekekre és a családokra, de gyanítom, sok helyen ez a közös esti program. Aki pedig hagyja a gyerekének, hogy ilyen műsort nézzen, az ellen szabályozással tenni úgysem lehet. Elvégre mindenki alanyi jogon hülye.

Minden esetre jómagam még egy percet sem láttam az adásokból. ~~Nem csak azért, mert szar, hanem~~ azért sem, mert nem érdekel. Ha pedig nem érdekel, akkor nem kapcsolok oda. Ennyi. Az RTL Klub és a VV viszont fut, profitot termel, ami arra enged következtetni, hogy az emberek azért nézik, mert nézni akarják, és nem azért, mert valaki pisztolyt fogna a tarkójukhoz. Azt viszont el kellene fogadni, hogy most erre van szükség, és nem csak azért, mert nem adnak más műsort, mondjuk Verlaine és Rimbaud verseket 24 órában. Bár az IKSZ valószínűleg ez ellen is fellázadna, kifogásolván a két szerző nem éppen családbarát életmódját.

Ha az ember munka után fáradtan hazaér, nem az lesz az első, hogy Hegelt kezd el olvasni, inkább bekapcsolja a tv-t, hogy nézzen valami agyradírt, ez egy ilyen kor, el kell fogadni. Aki meg akarja, úgyis az utóbbit választja majd, de nem azért, mert kényszerítik rá. Elvégre erről szólna a demokrácia. Vagy legalább is eddig erről szólt.

Az érem másik oldala

H00ligan — Wed, 22 Dec 2010 21:31:50 +0100

A mai napon bukkantunk arra a jegyzőkönyvre, melyet egy hajléktalanszálló csoportos foglalkozásán rögzítettek.

„Drága hajléktalan barátaim, hadd meséljek el egy rövid történetet. Egyik alkalommal békésen üldögéltem az aluljáró lépcsőjének tövében, amikor – bár nem kényszerültem rá, de úgy éreztem, hogy meg kell tennem -, egy ősz hajú, jól öltözött úr jött oda hozzám. Vele kellett kezet fognom, akinek a lelke is koszos volt, a dolgai is bűzlöttek, a keze is ragad már az enyvtől, de amikor a szemembe nézett, akkor láttam a tekintetében valamit, amit talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy ezzel a gesztussal próbálja a lelkiismeretét feltámasztani magában, amit politikusként már rég sikerült elveszítenie. Én pedig hagytam neki, s így – ha csak egy pillanatra is, de – sikerült újra embernek éreznie magát.”

Ennyit Harrach Péterről.

Razzia az iskolákban

H00ligan — Wed, 03 Nov 2010 19:52:51 +0100

Újabb razziát tartott a rendőrség a minap, a „célközönség” ezúttal is a 18 év alatti diákok csoportja volt. Az akció összehangoltan, országos szinten zajlott le, melynek elsődleges célja az volt, hogy kiszűrjék azokat az általános és középiskolás tanulókat, akik az őszi szünetben, a városlakók számára iskolaidőben megbolydult rendet kihasználva ezt a néhány napot is az iskolapadban töltsék.

Amint azt több szóvivő is hangsúlyozta, a razzia célja nem a „fülöncsípés”, sokkal inkább a megelőzés volt, hiszen a szünet egy hete alatt nem kell fűteni az iskolát, az intézmény minimálisan fogyaszt áramot, így azonban egy-egy iskola rezsije alig csökken a tanév többi napjához képest. A rendőrség több nebulótól kobozta el a táskájukba rejtett nyelvtankönyvet és matematika gyakorló füzetet, valamint több tucat gyanús, paprikás és paradicsomos szendvicset is lefoglaltak, melyeket a részletes szakmai kivizsgálás után visszaszolgáltattak a tulajdonosaiknak.

Az akció ezzel még nem ért véget, a hét második felében tovább folytatják a szúrópróba-szerű ellenőrzéseket, valamint megkettőzik a járőrszolgálatot a tanintézmények környékén.

Tákolmány

H00ligan — Thu, 28 Oct 2010 01:15:00 +0200

Az országgyűlési választások második fordulója előtt nem véletlen, hogy annyit vitatkoztak arról, vajon jó-e ha a kormányzó párt kétharmados többséget szerez magának? Érvek voltak pro és kontra: mellette szólt, hogy végre olyan egység jöhet létre, amely dinamikusan képes határozott lépéseket tenni a jobblét irányába, míg ellen azt hozták föl, hogy túlságosan nagy hatalmat kaphat így a kormány, és nem lehet majd rá befolyással lenni. Most úgy tűnik, az utóbbi eset jön be.

Fura, hogy sokszor ennyire képtelenek a politikában józanésszel gondolkodni. Pontosan tudják, hogy az Alkotmány(bíróság hatáskörének) módosítása rendkívül kényes kérdés, a sajtó ugyanis erre van kiélezve már azóta, hogy ~~szarrá nyerték magukat a választásokon~~ megnyerték a választásokat. Ennek ellenére ugyanakkor folyamatosan hangoztatta a kormány, hogy márpedig lesz, és az majd elhozza az új Kánaánt. Hogy kinek, az még kérdéses. Mondjuk nekik.

A magyar ember torka ugyanakkor rendkívül széles, köszönhetően az elmúlt 20 évnek, amikor szépen lassan mindent lenyomtak rajta. „A nép érdeke” kártyát pedig itt is elő lehet húzni, ráadásul ha egy valamit elég sokan és elég meggyőzően mondanak, azt egy idő után a többi is elhiszi. Ezt nevezik tömegpszichológiának. Ez a fajta sufnituning ugyanakkor nem biztos, hogy jót tesz az ország megítélésének. Olyan ez az egész, mintha a zsiráf köré akarnák építeni a kennelt.

Személy szerint világmegváltást nem várok a kormánytól, csak annyit, hogy a megszerzett kétharmadot helyesen tudják fölhasználni, de úgy látszik, ennek épp az ellenkezője zajlik. Nem hiába, ilyen a magyar politikus: túl hülye, hogy éljen, túl ritka, hogy kihaljon.

A hazugság hazugsága

H00ligan — Tue, 19 Oct 2010 20:39:00 +0200

Az, hogy a baloldal halott, az egy dolog. Ahogyan az is, hogy nem tesznek ellene semmit. Nagyjából abban sincs vita, hogy az elmúlt 4 évben aki csak tehette, vagy 2 perce a publikum elé állt egy nyilatkozattal, az rúgott az MSZP-n és Gyurcsányon egy nagyot. Az viszont, hogy a volt miniszterelnök ellen tényleg nyomozás induljon a 2006-os zavargások miatt, finoman szólva is baromság, de legalább is egy nagyra felfújt lufi.

Csak még mielőtt: nem áll szándékomban megvédeni. Ám Balsai mai bejelentését nem nagyon tudom hova tenni. Van az a lehetőség, hogy poénra veszem, de viccnek azért kicsit erős. Meg van az a lehetőség, miszerint komolyan gondolta Balsai amit mondott, viszont akkor meg sírni támad kedvem, hogy ez a magyar valóság. Nehéz döntés.

Gyurcsány, Orbán és Horn közé ugyanis gyakorlatilag egyenlőség jelet lehetne tenni (igen, Boross Pétert szándékosan hagytam ki). Ha ugyanis a Horn kormány azt teljesítette volna, amit megígért, akkor Orbán nem győzi le ’98-ban, ha pedig Orbán váltja be kampányban tett ígéreteit, Gyurcsány nem vette volna át tőle a miniszterelnöki széket. Vagyis bármennyire is szeretnék azt gondolni, hogy Gy. F. maga az ördög, ő találta fel még a hazugság fogalmát is, azt kell mondjam, ez is csak egy hazugság.

Tény, hogy ő kimondta azt, amit mások nem. Vagy lehet, mások is megtették, csak az nem derült ki. És persze lehet, nem így kellett volna, de akkor ugyan így felmerülhet, hogy hát persze, lehet tünteni, de attól még nem kell szétverni fél Budapestet. Aztán meg a másik felét. Persze a „mi lett volna ha” megint csak nem jöhet szóba ilyen esetben.

Egy viszont biztos: ha Gyurcsányt felelősségre vonják és nem teszik meg ezt a fentebb említett másik két (ex)miniszterelnökkel, nos akkor az nem más, mint álszentség. Tessék ezt végiggondolni. Utána lehet dönteni.

Neked is megjött?

H00ligan — Thu, 14 Oct 2010 22:13:44 +0200

Orbán Viktor szerdai bejelentésével megérkezett a második akcióterv is. Koncepcióját tekintve nem sokban különbözik az elsőtől, s mivel ennek a neve az, hogy második, nem pedig az, hogy végső, így gyanítani lehet, hogy legalább még egy követni fogja majd. S bár nagyon sok a homály, meg persze meg is csűrték-csavarták rendesen, az alapja mégis olyan egyszerű, mint a faék. Legalább is az egyszerű ember számára.

A bankok és biztosítók után most ugyanis a telekomm, az energetika és a kereskedelem is beszáll az állami Gazdálkodj okosan-ba, bár tény, hogy semmi kedvünk sincs játszani. Az egyszerű ember – és itt most határozottan nem az iskolázottságra, hanem a komplex gondolkodás hiányára gondolok – számára ugyanis a képlet nagyjából így fest: vannak a multik, sokat keresnek, vegyük el tőlük. Inkább ők fizessenek, mint mi. Szép gondolat. De a bot végén így is-úgy is mi állunk.

Vegyünk csak egy egyszerű példát. Ha egy garázsüzlet bérleti díját megemelik, a tulajdonos két dolog közül választhat. Vagy emeli az árakat, vagy megszabadul Irma nénitől, és helyette ő áll be a pult mögé. Már pedig nagyobb tétben sem várhatunk ennél eltérőbb megoldást. A probléma nem ott kezdődik, hogy ne lenne rá pénzük a cégeknek, hanem ott, hogy egy profitorientált világban egyetlen szereplő sem fogja feladni a nyereségét. És ebben igaza is van.

Ez a csomag sokkal inkább tűnik egyelőre mézesmadzagnak, mintsem felelősségteljes lépésnek. Így ugyanis az egyszerű embernek eszébe sem jut szidnia a kormányt, hisz nem ők emeltek árat. A többi meg ugye kit érdekel.

Otthon szül. És?

H00ligan — Mon, 11 Oct 2010 23:39:00 +0200

Nincs annál szebb, mint amikor egy új élet jön a világra. Ez eddig rendben van. Az ember akarata pedig szabad. Mondjuk még ez is oké. Amit azonban minden eszközzel kordában kellene tartani, az nem más, mint az emberi hülyeség. Az ugyanis még 2010-ben sem ismer határokat, ráadásul azok életét követelheti, akiket állítólag szeretünk.

Az otthonszülés intézménye, mint olyan, szép gondolat. Tradicionális, a leendő anyának pedig egy nagyfokú biztonságérzetet ad, hogy nem egy idegen környezetben, hanem az otthon négy fala között hozhatja világra a gyermekét. Feltéve persze, hogy egyáltalán sikerül.

Nem értem azokat, akik Geréb Ágnes mellett tüntettek. Nem csak azért nem, mert a hölgy az aki, hanem azért sem, amit képvisel. Persze az ember mindig úgy gondolja, baj csak másokkal történhet, vele nem, csak hát a nagy számok törvénye előbb vagy utóbb, de betalál. Akkor pedig sovány vigasz lesz az a mondat, hogy „de hát a kórházban szülésnél is halnak meg csecsemők”. Ez így van. Csak épp a körülmények mások.

Egyik esetben ugyanis kiszolgáltatott az újszülött, míg a másikban bármi is a baj, jóval nagyobb az esély rá, hogy felszereltség miatt orvosolható. Amíg pedig nem megoldott, hogy profi segítséget kapjon az anya és a gyerek az otthonszülésnél is, és ne az utcán kelljen leinteni egy mentőt, addig törvényileg tiltani kellene, még a gondolatát is.

Kíváncsi vagyok melyik szülő tudna tükörbe nézni, amikor a gyermeke 18. születésnapján azt mondja: látod fiam, most lennél nagykorú, ha édesanyád kórházban szül. Majd a koszorút letéve hazaballag.

Esztergomi látkép

H00ligan — Thu, 07 Oct 2010 00:06:47 +0200

Meggyes Tamás egy idióta. Nem azért mert Fideszes, és nem csak azért mert politikus. Egész egyszerűen azért, mert képtelen méltósággal veszíteni. Esztergom ugyanis 10 év után új polgármestert választott magának, amire a reakció azonnal a már jól bevált „választási csalás” szlogen volt a válasz, a város pedig egy csapásra hazánk politikai életének mintavárosává vált. Azért egy-két dolog tegyünk már tisztába, mielőtt csalást kiabálunk.

Egy. Országos értékelő szavazás 4 évente egyszer van Magyarországon. Bármennyire is azt kommunikálta a kormány, hogy most az emberek majd jól megítélik az eddigi munkát, ez bizony kamu. Egy város vezetésének ugyanis nagyjából semmi köze ahhoz, hogy egy kormány mit tesz/nem tesz x hónap alatt, az önkormányzati választás pedig a város vezetőségének osztályozásáról szól, nem pedig az országos politikáról.

Kettő. Sok mindent elárul az a tény, hogy egy adott személy leváltása érdekében azok a pártok fognak össze, akiknek egyébként teljesen más az ideológiájuk és a világnézetük. És csak a rend kedvéért – még mielőtt a Jobbikot és az MSZP-t ismét össze akarnánk mosni -, Szegeden is ez történt, de ott a Fidesz javára lépett vissza a Jobbikos jelölt. Az „üzleti köröknek” pedig lehetnek befolyásuk, ám hacsak nem nyomnak a szavazó kezébe egy 10-est hogy „na barátom, akkor ugye te is Dezsőre voksolsz”, még mindig nem rajtuk múlik majd a végeredmény.

Három. Aki van olyan hülye, hogy 2010-ben azon a laptopon tárolja a szupertitkos intim fényképeit, amivel nap mint nap dolgozik, az meg is érdemli a sorsát. Egy rendszer feltörését ma már egy óvodás gyerek is el tudja végezni, különösebb technikai háttér nélkül. És ha jól sejtem, a képekhez sem az ellenzék állt modellt.

Kedves Tamás! Ha valaki nem dolgozik jól, azt kirúgják, még akkor is, ha az illető polgármester. Isten hozott a való világban.

Bizonyíték, nem ígéret

H00ligan — Tue, 05 Oct 2010 00:20:56 +0200

Azt kell, hogy mondjam, osztom Orbán Viktor gondolatait. Az elmúlt 1 év kommunikációjában többször is hangsúlyozták, Magyarország most történelmi lehetőség előtt áll. Egyrészt az egységes szavazói vélemény, másrészt annak következménye miatt, vagyis hogy egyetlen erős, centralizált párt „jöhet létre”, amely jelentős többségben van. Amit gondoltak, az be is jött eddig. Ennek pedig mindenkinek örülnie kell, jobb és baloldalon egyaránt.

Hazánk belpolitikája soha – vagy legalább is a rendszerváltás óta biztosan – nem volt ennyire átlátható. Teljesen egyszerű a képlet. Az európai parlamenttől kezdve a Parlamenten át egészen a városi testületekig túlnyomórészt a kormánypárt emberei a vezetők. Mától kezdve nem lehet tehát azt mondani, hogy az ellenzék keresztbe tett, vagy a városvezetés nem volt hajlandó együttműködni, netán az EP-ben nem küzdöttek eléggé a magyarok érdekeiért. Nem. Mától kezdve munka van. Ahol pedig a baloldal nyert pozíciót a polgármesteri székekben, nos, ők lesznek a kontrollcsoport. Annyira kevesen vannak ugyanis, hogy látványos lenne, ha egy ilyen település csak egy helyben állna négy éven át.

Még egy darabig használható a „8 év alatt tönkretették az országot” mondat, de nem sokáig. Egész egyszerűen azért nem, mert nincs, aki megakadályozná őket a munkában, abban, hogy az ország szekerét végre előre is tolja valaki. Ez pedig tényleg történelmi pillanat.

Igazuk van. Kezdődhet a munka.

Kellenek-e kampánycelebek?

H00ligan — Wed, 29 Sep 2010 23:15:52 +0200

Nyugatról indult, majd szép lassan hazánk politikai életében is felütötte fejét az a divat, hogy a fontosabb pártrendezvényeken és a kampányokban nem csak maga a politikus, hanem egy-egy előadóművész, színész, sztár vagy celeb is megjelenik, határozottan letéve a voksát az adott személy mellett. De vajon kell-e nekünk ez?

A kampányolás ezen formája az amerikai elnökválasztás idején ütközik ki a leglátványosabban. Profi, világsikert elért együttesek és szólóénekesek, színészek állnak az egyik vagy a másik oldalra, bevetve minden olyan eszközt, amivel a népszerűséget fokozni lehet. Nálunk ezt a fajta politizálási módot a jobboldal, illetve egész pontosan a Fidesz - bár a kettő közé akár egyenlőségjelet is lehetne tenni - honosította meg , ahol a propagáláskor időről időre feltűnik egy-egy magyar sztár. Kezdődött ez anno Kudlik Júliával és Rákai Philippel, folytatódott Pataki Attilával, most pedig épp Keresztes Ildikón a sor. De mennyire kifizetődő ez Magyarországon?

Országnak túl kicsik vagyunk, megosztottsághoz viszont épp megfelelők, és ezt nem rosszmájúságból mondom. Az emberek szavazatát persze sokkal könnyebb megfogni úgy, hogyha azt látják, a kedvencük is x helyre voksolt. Ám felmerül a kérdés, mennyire okos dolog ezt egy olyan országban megtenni, ahol az ember még a tejfölt is politikai alapon választja meg? Az USA-ban persze sokkal könnyebb a helyzet, mert ott, ha a másik oldal számára nemkívánatos személy lesz a kapmányceleb, akkor még mindig ott van a világ többi része, ahol szeretik őt, hallgatják a zenéjét, nézik a filmjét, stb. Ma Magyarországon azonban senki sincs ilyen helyzetben. Persze amíg „fut a szekér”, addig nincs is semmi baj, ám amint fordul a kocka, máris problémát jelenthet egy ilyen kiállás.

A legfőbb kérdés nagyjából ugyanaz, mint az egyházak esetében: jó, ha beleártják magukat a politikába és állást foglalnak, vagy maradjanak meg annál, amihez értenek?