Előkészületek

Nulladik lépésként töltsük le az Ubuntu 9.04 telepítő lemezét (x64=64 bites, x86=32 bites verzió)

• Ubuntu 9.10 x86 (65)
• Ubuntu 9.10 x64 (33)

Írjuk ki az ISO fájlt CD vagy DVD lemezre (segítség a Windows alatti kiíráshoz).

Majd ha a kiírás kész, akkor a számítógépünket állítsuk be úgy, hogy CD/DVD lemezről induljon el (erről a számítógép elírásában találunk segítséget).

Elindítás

Ha elindult a számítógép az Ubuntu lemezről, akkor rögtön kiválaszthatjuk, hogy milyen nyelvű rendszert szeretnénk. Itt a nyílbillentyűkkel menjünk a Magyarra, majd enter. Ezután a menüben csak nyomjunk egy entert, minek hatására elindul a Live rendszer.

Nyelv kiválasztása

Ha nem szeretnénk így kipróbálni, akkor választhatjuk rögtön az Ubuntu telepítés opciót is. Én most az Ubuntu kipróbálása lehetőséget választom.

Rendszerindítómenü

A Live rendszer

Ha azt választottuk, hogy ki szeretnénk próbálni az Ubuntut, akkor egy teljes értékű rendszert kapunk, amely a CD lemezről fut. Így ki tudunk próbálni mindent, mintha csak egy rendesen telepített rendszer előtt ülnénk.

Telepítés

A telepítést az Asztalon található Ubuntu 9. 10 telepítés ikonra kettőt kattintva tudjuk elindítani, amennyiben a számítógép indításakor nem azt választottuk, hogy automatikusan induljon el.

A telepítést egy varázslón keresztül tudjuk végrehajtani. A varázsló 7 lépésből áll, a fájlmásolást kivéve (mikor a lemezről a számítógépre kerülnek a rendszerfájlok) a telepítés hamar végre lehet hajtani.

A varázsló legelső lépésében a rendszer nyelvét állíthatjuk be. Ha az indításkor kiválasztottuk a magyart, akkor már magyarul jön be a telepítő is, ha akkor elmulasztottuk, akkor most még kiválaszthatjuk a bal oldali listából. Ha megvan, akkor a továbblépéshez kattintsunk a Tovább gombra.

Rendszer nyelvének kiválasztása

Következő lépésben az időzónát kell kiválasztanunk. A rendszer a beállított nyelv alapján megpróbálja beálíltani. Ha nem jól állítja be, akkor válasszuk ki magunk, majd Tovább.

Időzóna kiválasztása

A harmadik lépésben a billentyűzetkiosztást állíthatjuk be. A legtöbb esetben a rendszer jól ismeri fel és állítja be. Az alul lévő szövegmezőbe bekattintva ki tudjuk próbálni, hogy minden billentyű ott van ahol lennie kell. Ha esetleg a rendszer nem ismerte volna fel, akkor az Egyéni használat rádiógombra kattintva válasszuk ki magunk a billentyűzetkiosztásunkat.

Billentyűzetkiosztás kiválasztása

Most következik a telepítés legkényesebb része, a particionálás. Ekkor osztjuk fel a merevlemezt a meglévő rendszerünk és a telepítendő Ubuntu között.

Három eset lehetséges:

1. Meglévő Windows (vagy egyéb rendszer) mellé telepíteni
2. Egy új, vagy üres (előzőleg letörölt) merevlemezre telepítünk
3. Meglévő rendszerünket letöröljük és az helyett telepítjük az Ubuntut

Meglévő Windows rendszer mellé telepítés

Az Ubuntu felismeri, hogy rendelkezünk egy meglévő Windowszal, és felajánlja, hogy átméretezzük a Windowsos partíciónkat (csökkentve a Windows számára elérhető lemezhely méretét) egy csúszka segítségével.

Particionálás

Új vagy üres lemezre telepítés

Amennyiben teljesen üres a merevlemezünk, akkor a legegyszerűbb a dolgunk. Elég csak a Törlés és a teljes lemez használata opciót választani, majd kattintsunk a Tovább gombra.

Lemezhely előkészítése

Telepítés a meglévő Windows (vagy más rendszer) törlésével

Amennyiben törölni szeretnénk a meglévő tartalmat, szintén azt válasszuk ki, hogy: Törlés és a teljes lemez használata

Folytatás…

A következő (ötödik) lépésben kell megadnunk adatainkat. Adjuk meg nevünket, valamint felhasználónevünket és jelszavunkat. Ezzel tudunk majd belépni az Ubuntu rendszerbe.

Beállíthatjuk, hogy automatikusan beléptessen minket a rendszer, vagy kézzel be kelljen írni felhasználónevünket és jelszavunkat. Ez utóbbi az alapértelmezett. Ha egyedül használjuk a gépünket, akkor nyugodtan választhatjuk az automatikus belépést.

Ha a megadott jelszó rövidebb mint 8 karakter, akkor kapunk erről egy figyelmeztetést. Ha át szeretnénk javítani hosszabbra, akkor kattintsunk a Válasszon másik jelszót gombra, vagy a továbblépéshez a Folytatás gombra.

Adataink megadása

Ha Windows mellé telepítjük az Ubuntut, akkor lehetőségünk van áthozni a Windows beállításainkat Ubuntu alá.

Ehhez csak be kell pipálni azt (vagy mindet), amit át szeretnénk hozni. A felhasználónév melletti nyilacskára kattintva tudjuk kibontani a listát.

Beállítások importálása

Készen is vagyunk a beállításokkal. Az utolsó lépésben egy összegzést kapunk, majd a Telepítés gombra kattintva elkezdődik a fájlok felmásolása.

Összegzés

A fájlok másolása jó pár percig eltart…

A rendszer telepítése...

Amennyiben van élő internetkapcsolatunk (mert azt nem kell beállítani, pl.: chello, vagy router mögött vagyunk) akkor a telepítés végén letölti a magyar nyelvi csomagokat. Ha ilyenkor nincs internetkapcsolat, akkor majd a következő indításkor lehetőségünk lesz a letöltésre.

Nyelvi csomagok letöltése és telepítése

Ha kész, akkor újraindíthatjuk (vagy ha nem rögtön a telepítést indítottuk, akkor tovább használhatjuk) a rendszert.

Kész a telepítés

Majd vegyük ki a lemezt mikor a rendszer kéri és nyomjunk egy entert

És már az újonnan telepített rendszerünk fogad újraindítás után. Jó használatot hozzá!

Most a grafikus (gnome) felület alatti frissítés, két lehetséges módját mutatom be (internetről és cd lemezről).

Mikor lehet szükséges, hogy CD lemezről frissítsünk? Ha pl. egyáltalán nincs vagy lassú internetkapcsolattal rendelkezünk. Így máshol le tudjuk tölteni a telepítő lemezt és el tudjuk végezni a frissítést.

Frissítés internetről

Figyelem! Ajánlott a frissítést vezetékes internetkapcsolattal végezni (tehát nem wifin kapcsolódva), mivel a wifi (vagy mobil) kapcsolat megszakadhat telepítés közben!

Indítsuk el a Frissítéskezelő programot a Rendszer, Adminisztráció alól.

Rendszer, Adminisztráció menü

Majd láthatjuk, hogy kiírja a Frissítéskezelő, hogy új kiadás érhető el. Itt kattintsunk a Frissítés gombra.

Frissítéskezelő

Majd feljön egy ablak, amiben elolvashatjuk az Ubuntu 9.10 Karmic Koala kiadási megjegyzéseit. A folytatáshoz kattintsunk a Frissítés gombra.

Ubunti Karmic kiadási megjegyzése

A rendszer be fogja kérni jelszavunkat, mivel a frissítéshez root jogok szükségesek.

Jelszó megadása

Elkezdődik a disztribúció frissítés. Letölti a frissítéskezelő az újcsomaglistákat, valamint, ha engedélyezve voltak külső szoftverforrások (pl. virtualbox, google), akkor figyelmeztet minket, hogy azokat letiltotta.

Külső szoftverforrások letiltása

A rendszer figyelmeztet bennünket, hogy egyes csomagok, alkalmazások hivatalos támogatottsága megszűnt. Egy listán láthatjuk ezeket a csomagokat. Folytatáshoz kattintsunk a Bezárás gombra.

Megszűnt támogatottságú alkalmazások

Majd kapunk egy összesítést, hogy hány csomagot és milyen méretben kell majd letölteni.

A frissítés tényleges elkezdéséhez kattintsunk a Frissítés indítása gombra.

Disztribúciófrissítés elkezdése

Elkezdődik a csomagok letöltése és telepítése…

Új csomagok letöltése

A rendszer megkérdezi, hogy eltávolítsa e az elavult csomagokat…

Elavult csomagok eltávolítása

Majd ha kész a frissítés, csak kattintsunk az Újraindítás gombra.

Disztribúció frissítés kész

A következő indításkor már az új Ubuntu fogad minket.

Frissítés CD/DVD lemezről

Lehetőség van frissítésre alternate (alternatív) CD/DVD segítségével is. Ehhez töltsük le az alternate telepítőt:

• Ubuntu 9.10 Alternate x86 (16)
• Ubuntu 9.10 Alternate x64 (12)

Írjuk ki lemezre a telepítőket, indítsuk el az Ubuntut, majd rakjuk a CD/DVD meghajtóba a kiírt lemezt.

Ekkor az Ubuntu felismeri, hogy ez egy frissítőlemez. Itt kattintsunk a Frissítés indítása gombra.

Frissítés indítása CD lemezről

Amennyiben van élő internetkapcsolatunk, akkor amennyiben a CD/DVD lemezen lévőnél újabb csomagok érhetőek el, azokat a netről tölti le. Ha nincs internetkapcsolatunk kattintsunk a Nem, ha van, akkor az Igen gombra.

Internetről elérhető frissítések használata

A rendszer figyelmeztet bennünket, hogy egyes csomagok, alkalmazások hivatalos támogatottsága megszűnt. Egy listán láthatjuk ezeket a csomagokat. Folytatáshoz kattintsunk a Bezárás gombra.

Megszűnt támogatottságú alkalmazások

Ha engedélyeztük az internetről elérhető frissítések használatát, akkor láthatjuk, hogy hány csomagot kell onnét letölteni, valamint hány csomag frissül.

Ha tényleg el akarjuk kezdeni a frissítést, csak kattintsunk a Frissítés gombra.

Frissítés indítása

Frissítés folyamatban…

Frissítés indítása

A rendszer megkérdezi, hogy eltávolítsa e az elavult csomagokat…

Elavult csomagok eltávolítása

Majd ha kész a frissítés, csak kattintsunk az Újraindítás gombra.

Disztribúció frissítés kész

A következő indításkor már az új Ubuntu fogad minket.

sudo -s

Frissítsük a csomaglilstákat:

aptitude update

Majd telepítsük az update-manager-core csomagot

aptitude install update-manager-core

Nyissuk meg szerkesztésre a /etc/update-manager/release-upgrades fájlt, ami azt tartalmazza, hogy milyen típusú disztribúciókra akarunk frissíteni (normal vagy lts) vagy éppen, hogy nem akarunk frissíteni (never)

editor /etc/update-manager/release-upgrades

Győződjünk meg arról, hogy a következő szerepeljen benne:

Prompt=normal

Ezután már indíthatjuk is a frissítést:

do-release-upgrade

Valami hasonlót fog kiírni:

Checking for a new ubuntu release
Done Upgrade tool signature
Done Upgrade tool
Done downloading
extracting 'karmic.tar.gz'
authenticate 'karmic.tar.gz' against 'karmic.tar.gz.gpg'
 
Reading cache
 
Checking package manager
 
Continue running under SSH?
 
This session appears to be running under ssh. It is not recommended
to perform a upgrade over ssh currently because in case of failure it
is harder to recover.
 
If you continue, a additional ssh daemon will be started at port
'9004'.
Do you want to continue?
 
Continue [yN]

Figyelmeztet a rendszer minket, hogy SSH-n léptünk be (ha nem így tettünk, akkor ilyen szöveget nem látunk) és, hogy ez ajánlott módszer a frissítésre. Ha folytatni szeretnénk akkor Y ha nem, akkor N. valamint, hogy elindul egy másik SSH a megadott (itt most 9004) porton.

Majd egy összegzést láthatunk a frissítésről:

Do you want to start the upgrade?
 
7 packages are going to be removed. 57 new packages are going to be
installed. 269 packages are going to be upgraded.
 
You have to download a total of 153M. This download will take about 1
minute with your connection.
 
Fetching and installing the upgrade can take several hours. Once the
download has finished, the process cannot be cancelled.
 
 Continue [yN]  Details [d]

Itt megint Y a folytatáshoz, N ha mégse, vagy D ha részletesebben szeretnénk a dolgokat megtudni.

Láthatjuk, hogy mennyit akar letölteni az internetről, valamint, hogy hány csomagot frissít, távolít el és hány új csomag van.

Elkezdi frissíteni a rednszert, majd a végén megkérdezi, hogy eltávolíthatja e az elavult csomagokat:

Remove obsolete packages?
 
18 packages are going to be removed.
 
 Continue [yN]  Details [d]

Itt is Y az eltávolításhoz, N ha nem, D pedig részletesebb információkat közöl.

Ha kész a frissítés, megkér minket a rendszer, hogy indítsuk újra az Ubuntut.

System upgrade is complete.
 
Restart required
 
To finish the upgrade, a restart is required.
If you select 'y' the system will be restarted.
 
Continue [yN]

Újraindítás után már az Ubuntu 9.10 töltődik be.

HKEY_LOCAL_MACHINE\Software\Microsoft\Windows\CurrentVersion\Policies\System

Ha nem létezne, akkor hozzunk létre egy DontDisplayLockedUserId nevű DWORD (duplaszó) bejegyzést. Ehhez csak kattintsunk a System kulcson jobb egérgombbal, majd válasszuk az Új menüpont alól a Duplaszó (32 bites) bejegyzést és írjuk be a nevet.

Új duplaszó létrehozása

Ezután kattintsunk rá kettőt, majd értéknek a következőket adhatjuk meg:

• 1 = Zárolt felhasználó nevének és felhasználói azonosítójának megjelenítése
• 2 = Zárolt felhasználó nevének megjelenítése
• 3 = Ne mutasson információkat a felhasználóról

Zárolt képernyő, felhasználónévvel

Zárolás feloldása, felhasználónév automatikus kitöltésével

Zárolt képernyő felhasználónév nélkül

Zárolás feloldása, felhasználónév kézi megadásával

Telepítése

Telepítsük a youtube-dl nevű csomagot disztribúciónkban. Ubuntu, Debian alatt a következő paranccsal:

sudo aptitude install youtube-dl

sudo aptitude install youtube-dl

Használata

youtube-dl -o [MENTESNEVE.flv] [YouTube URL]

Tehát, ha a http://www.youtube.com/watch?v=ba_1YPLWC4w címen lévő videót szeretném lementeni, zene.flv néven (a Youtube videók FLASH-ban tárolódnak, ezért az flv kiterjesztés), a következő parancsot kell megadni:

youtube-dl -o zene.flv http://www.youtube.com/watch?v=ba_1YPLWC4w

youtube-dl -o zene.flv http://www.youtube.com/watch?v=ba_1YPLWC4w

És le is mentődött zene.flv néven a Youtube videó.

Ez a hibaüzenet fogad, amikor elindul(na) a telepítő

A google weboldaláról letölthető Chrome telepítő az Internetről tölti le a szükséges fájlokat a Google Update segítségével. Nos ez az alkalmazás úgy néz ki, hogy még mindig nem Windows 7 kompatibilis.

A problémára az én megoldásom a következő:

1. Töltsünk le egy offline telepítőt. Én ezt találtam.
2. Telepítsük a szokásos módon.

A telepítés befejezése után már használható is a Google Chrome.

A Google Chrome a Windows 7-en

Ha megnyitjuk a Chrome névjegyét, akkor láthatjuk, hogy a szerver nem érhető el. Ezért gyanítom, hogy ezzel a módszerrel telepített Chrome nem fog frissülni automatikusan. Gondolom a Google Update hiánya miatt. Ebbe sajnos bele kell törődni.

Hajrá!

sudo apt-get install sshfs

Szerkesszük az /etc/modules fájlt root jogokkal, az alapértelmezett szerkesztővel:

sudo editor /etc/modules

Egy új sorba írjuk be a következő szót: fuse

Mentsük a fájlt és lépjünk ki. Nano szerkesztő esetén ehhez nyomjuk le a CTRL és X billentyűket, majd mikor kérdezi, hogy mentünk e, I vagy Y gomb a megerősítéshez.

/etc/modules fájl szerkesztése NANO-val

Adjuk hozzá magunkat a fuse csoporthoz (valamint minden olyan felhasználót, akinél szeretnénk használni az sshfs-t. A $USER változó itt az aktuálisan bejelentkezett felhasználót jelenti)

sudo adduser $USER fuse

Most már csak csatlakoznunk kell az SSH szerverhez. A csatlakozáshoz nem kell root jog, mivel felhasználónk tagja a fuse csoportnak:

sshfs felhasznalo@szerver.tld:/tavoli/mappa /ahova/mountolni/szeretnenk -C -p PORT

Nézzük a paramétereket:

• -C megmondja, hogy tömörített adatátvitelt használjon
• -p PORT opcióval mondhatjuk meg, hogy milyen portra csatlakozzon. Ha az alapértelmezett 22-es portra akarunk, akkor elhagyható az opció
• felhasznalo@szerver.tld kukac előtt a távoli felhasználónév, kukac után a szerver
• :/tavoli/mappa a távoli mappa elérési útja. Ha a távoli fájlrendszer gyökerét szeretnénk csatlakoztatni, akkor csak a : maradjon.
• /ahova/mountolni/szeretnenk a mappa, ahová a helyi fájlrendszeren csatlakoztatni szeretnénk a távoli SSH elérést. A mappának már léteznie kell, és tudnunk kell bele írni.

Munkánk végeztével a következő paranccsal csatlakoztathatjuk (umount) le a távoli megosztást:

fusermount -u /ahova/mountolni/szeretnenk

Értelemszerűen az /ahova/mountolni/szeretnenk elérési út az a mappa, ahová becsatoltuk a távoli fájlrendszert.

A programot telepíthetjük a tárolóból is, de ott jelenleg csak a 0.5.5-0 verzió érhető el, ezért most inkább egy frissebbet nézünk a http://flomertens.free.fr/ntfs-config/ címen ami jelenleg a 1.0.1-1 -es verzió.

Töltsük le a programot:

wget http://flomertens.free.fr/ntfs-config/download/feisty/ntfs-config_1.0.1-1_all.deb

Miután letöltöttük kattintsunk rá kétszer, hogy elinduljon a csomagkezelő.
Ekkor rögtön egy olyan üzenettel találjuk magunk szembe, ami figyelmeztet, hogy a csomagkezelőből egy régebbi verzió érhető el és az jobban támogatott. Ezt csak zárjuk be és kezdjük meg a csomag telepítését telepítést.

Régebbi verzió

A program csak újraindítás után jelenik meg az Alkalmazások ->Kellékek menüpontban.

Az újabb verzió, már az asztalra is kihelyez nekünk egy parancsikont, ha mégsem így lenne akkor nyomjuk le az ALT+F2 ntfs-config billentyűkombinációt és írjuk be:

sudo ntfs-config

sudo ntfs-config

Ha rákattintottunk a Futtatás gombra, de nem történik semmi, akkor valamilyen probléma merült fel. Menjünk a terminálba és adjuk ki a

sudo ntfs-config

parancsot.

Én a következő hibaüzenettel szembesültem:

Traceback (most recent call last):
File “/usr/bin/ntfs-config”, line 41, in <module>
from NtfsConfig.NtfsConfig import *
ImportError: No module named NtfsConfig.NtfsConfig

Kb 1,5 órán át Google-ztam, hogy megtaláljam a hiba okát. Általában a python frissítését javasolták, de nekem már a legfrissebb volt fent és az sem oldotta meg a problémát. Így hát nekiláttam forrásból forgatni magamnak egyet.

Első lépésként letöltöttem a forrásfájlt:

wget http://flomertens.free.fr/ntfs-config/download/source/ntfs-config-1.0.1.tar.gz

Majd ezt kicsomagoltam:

tar -xvzf ntfs-config-1.0.1.tar.gz

Ellenőrizni kell a függőségek meglétét. A README fájlban szépen le van írva, mi szükséges a forgatáshoz.

Majd adjuk ki a parancsokat szép sorjában.

./configure
make
sudo make install

Ha mindent jól csináltunk akkor szépen feltelepült és már indítható is a

sudo ntfs-config

paranccsal. (

ntfs-config -v

paranccsal tudjuk ellenőrizni, hogy milyen verzió települt fel.)

Indítás után megjelennek a meghajtók melyeket fel lehet csatolni. Tegyünk pipát az mellé amelyiket fel szeretnénk csatoltatni a rendszerrel.

Felismert NTFS partíciók

Ezt követően a program felcsatolja a bejelölt meghajtókat. Most már csak annyi a teendőnk, hogy bekapcsoljuk melyik eszközön szeretnénk engedélyezni az Írást.

Beállítások

Enable write support for external device - Írás engedélyezése a cserélhető eszközökön.
Enable write support for internal device – Írás engedélyezése a belső eszközökön.

Ha lenyitjuk az Advanced Configuration-t, akkor lehetőséget kapunk arra, hogy a meghajtókon egyesével állítsuk, be az irási jogosultságot.

A Bezárás gombra kattintva véglegesíthetjük a beállításokat.

http://gfireproject.org/downloads/

32 bites verzió:

wget https://sourceforge.net/projects/gfire/files/gfire/gfire-0.8.3/pidgin-gfire_0.8.3-1_i386.deb/download

64 bites verzió:

wget https://sourceforge.net/projects/gfire/files/gfire/gfire-0.8.3/pidgin-gfire_0.8.3-1_amd64.deb/download

Majd kétszer kattintsunk a letöltött fájlra és ezzel elindul a csomagkezelő.

Csomagkezelő

A Csomag telepítése gombra kattintva tudjuk telepíteni a plugint. Ilyenkor a rendszer kérni fogja a root jelszavunkat.
Most már sikeresen telepítettük a kiegészítést. Ha eddig be voltunk lépve a Pidgin-be, akkor indítsuk újra a programot.

Most adjuk hozzá egy új fiókot. Válasszuk a Fiókok ->Fiókok kezelés opciót vagy nyomjuk le a CTRL+A kombinációt.

X-fire beállítása

Ha sikeresen beállítottuk a felhasználónevet és jelszót, már csatlakozhatunk is. Így már láthatjuk is, hogy ismerősünk mivel is játszik.

X-fire Plugin feltelepítve

Windows 7 alapértelmezett ablak váltója (ami az ALT+TAB hatására jön elő) valahogy így néz ki:

ALT+TAB

Vagy ha Aero be van kapcsolva, és WIN+TAB-ot nyomunk:

WIN+TAB

Azonban lehet ilyen is (a “klasszikus” formában):

ALT+ALT+TAB

Hogyan lehet ez?

• nyomjuk le valamelyik ALT gombot, és tartsuk is nyomva
• nyomjuk meg egyszer a másik ALT gombot
• majd nyomjuk meg (és tartsuk) a TAB gombot

Én jelen esetben egy netinstallos (az internetről tölti le a szükséges fájlokat, a CD-n csak a legszükségesebb dolgok és az alaprendszer található) 180 MB-os i386-os telepítőt választottam. Fontos, hogy mindenki a processzorához illő architektúrát válasszon. FONTOS: x64-es processzorokhoz az AMD64-es változat az optimális. Ne tévesszen meg senkit az AMD64, Intel processzorokon is ugyanúgy fut!

GSH lévén célszerű a consoleos módban telepíteni a rendszert.

Lássunk is hozzá a telepítéshez. A következő kép fogad bennünket, miután elindult a telepítő:

Válasszuk ki az “Install” opciót

Elkezdődött a telepítés...

Ezekután már a tényleges telepítő fogad bennünket a jól megszokott kérdéssel, miszerint “Milyen nyelven szeretné telepíteni az operációs rendszert?”. Ajánlom az angol nyelven való telepítést a későbbi dolgunk megkönnyítése érdekében.

Nyelvválasztás

Válasszuk ki az országunkat (Magyarország)!

Lokalizáció

Europe

Hungary

Ezek után kiválaszthatjuk a billentyűzetkiosztást. Itt már nyugodtan választhatunk magyar kiosztást is, de akinek az angol esik kézre használja azt.

Billentyűzet

Elérkeztünk arra a pontra, ahol egy rövid időre megpihenhetünk, amíg a telepítő keres, ellenőriz, bogarászik a gépünk hardverei közt :)

Hardver keresés

Pörögnek a százalékok...

A következő lépésben a hostnevet állíthatjuk be. Több gép esetén célszerű a tartalomra utaló nevet adni, vagy az aktuális hardverről elnevezni a gépet. pl.: webserver1, gameserver1, core2 vagy quad.

Most érkeztünk el a hálózat beállításához. Először is, meg kell adnunk a gépünk domain nevét. pl.: valami.hu

A gépem neve legyen...

A domain pedig...

Ide sajnos elfelejtettem képet csinálni, de a domain beállítása után az időzónát kell helyesen beállítanunk. Ez Magyarország esetében a “Central” opcióval érhető el.

Lássunk neki a lemez(ek) particionálásnak!

Particionálás

Alább a merevlemezmeghajtó kiválasztását láthatjuk. Természetesen, ha több lemez található a gépben választható lesz a listában!

Válasszuk ki a formázni kívánt lemezt!

Most el kell döntenünk, hogy hány partíciót szeretnénk létrehozni. Választhatjuk az első lehetőséget, miszerint egyetlen partíción lesz minden adat. Ez a lehetőséget ajánlom a LEGKEVÉSBÉ, mivel rendszer újratelepítésnél minden adatunk elveszik, ami nagyban hátráltatja a pénzünk gyarapodását :)

A második lehetőségben a /home külön partícióra kerül, rendszer újratelepítésnél nem vesznek el a fontosabb fájlok.

Legcélszerűbb a harmadik lehetőséget választani, itt minden lényeges dolog külön partícióra kerül, így minimalizálva az esetleges reinstall okozta veszteségeket.

Particionálási mód

Itt sajna 1 kép kimaradt. A lépésben a partíciók méreteit és fájlrendszereit állíthatjuk be. Ügyeljünk arra, hogy legyen elég hely a /usr és a /var partícióknak. A SWAP-ot célszerű a fizikai memória kétszeresére állítani (maximum 4 GB).

Az alábbi képen a megerősítő képernyő látszik. Ezután kezdi formázni a telepítő a merevlemezt.

Particionálás

Készek a partíciók

Formázás in progress :)

Formating

Ilyenkor van pár perc szabadidőnk, míg felmászik az alaprendszer.

Mászik felfele a kernel...

Elérkeztünk arra a pontra, amikor is ki kell találnunk egy biztonságos root (korlátlan jogosultságú user, windowson rendszergazda, administrator) jelszót. A jó jelszóban van kis- és nagybetű, szám, esetleg különleges karakter. Ez az első védelmi vonal a betörések elkerülése végett.

Jelszóválasztás

Még egyszer

Most kell létrehozni a sima felhasználónkat is. Adjuk meg a teljes nevet pl.: Hogyan DIEGO

Hozzunk létre egy usert

Ezután válasszunk egy felhasználónevet pl.: diego

A felhasználónevem pedig legyen...

Válasszunk egy jelszót magunknak. Lehetőleg ez is legyen elég bonyolult, tehát ne legyen ugyanaz mint a felhasználónevünk, 12345…stb

Jelszavam

Válasszuk ki, hogy melyik ország tükörszerverét szeretnénk használni. Célszerű azt az országot választani, ahol a gépünk is van.

Válasszunk tükröt

Gyakorlatilag mindegy melyiket választjuk a listából.

Tükröm, tükröm

Ha proxy szerveren keresztül szeretnénk csatlakozni a tükörszerverre írjuk be a címét a telepítő példája alapján. Ha nincs hagyjuk üresen!

Írjuk be a proxynk címét

A következő lépésben a  telepítő érdeklődik afelől, hogy kívánjuk-e, hogy a rendszer továbbítsa a csomag statisztikai adatokat a fejlesztők felé. Mindenki döntse el, hogy szeretné-e ezzel is segíteni a az operációs rendszer fejlesztését. Én a nemet választottam.

Izé... NEM

Most választhatjuk ki, hogy milyen csomagokat rakjon fel a telepítő. Nekünk nem kell semmi, kivéve a “Standard system”, mert mi olyan ügyesek leszünk, hogy kézzel rakjuk fel és állítjuk be a programokat!

Mi is kell?

Várjuk ki a letöltést… Ahogy mondani szokás: a letöltési idő függ az internetkapcsolat sebességétől.

Downloading

A következő lépésben megkérdezi tőlünk a telepítő, hogy szeretnénk-e a GRUB Loadert (később a telepített kernelek közül választhatunk vele bootolásnál) az MBR-re (Master Boot Record) telepítjük-e. A válaszunk IGEN!

Grub loader az MBR-re? IGEN

A telepítőnk most egy kicsit telepít :).

Miután telepített megkér minket, hogy távolítsuk el a telepítési médiánkat (CD/floppy) a meghajtóból, vagy különben újraindul a telepítő. Hajoljunk meg isteni akarata előtt és vegyük ki szépen :D

Finish

Ezután a rendszerünk rebootol.

Bootolás után a frissen telepített debianunk consolja vár ránk. Lépjünk be!

Felhasználónév: root

Jelszó: amit megadtunk a telepítésnél

Első és legfontosabb dolgunk az IP címet beállítani., mely a számítógépünk későbbi távoli eléréséhez szolgál.

Elvégre szerverről van szó, így kérjük el a szolgáltatünktől a szükséges adatokat (gateway, ip cím, maszk)

Ezután írjuk be a consoleba a következő parancsot:

vi /etc/networking/interfaces

Ezután formázzuk az alábbi kinézetűre a fájl tartamát:

network, auto eth0
iface eth0 inet static
address <a szolgáltatótól kapott cím>
gateway <a szolgáltatótól kapott cím>
netmask <span><a szolgáltatótól kapott maszk>
network <a szolgáltatótól kapott cím>
broadcast <a szolgáltatótól kapott cím></span>

Ha ezzel megvagyunk mentsük el a fájlt és olvastassuk be az új beállításokat az alábbi paranccsal:

/etc/init.d/networking restart

Ezzel be is fejeződött az első leírás, a következőkben a szükséges programokat telepítjük fel.

Jó telepítgetést!

Azonban csak fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy megoldható-e a DVD-re költöztetés Linux alatt, és végül is hosszas próbálkozásokat követően kialakult egy eljárás, amivel rövid gyakorlást követően viszonylag könnyedén kivitelezhető a feladat, csak az Ubuntu tárolókban lévő alkalmazásokat alkalmazva.

1. lépés: költöztetés DV kazettáról a gépre

Ehhez a Kino bizonyult a legmegbízhatóbbnak, miután sikerült leküzdeni néhány betegségét. A DV-kamerát a Firewire porton keresztül csatlakoztatom a géphez, majd indítom a Kino-t.

A Kino azonban nem tudja kezelni az ieee1394 eszközt, mivel az a root tulajdonában van, míg én ugye a saját felhasználómmal indítottam a programot. Erre két megoldást találtam működőképesnek: root-ként indítani a Kino-t, terminálból sudo kino. Erre az időre inkább leválasztottam a gépet a hálózatról, az ördög nem alszik. A másik megoldás az eszköz jogosultságait változtatni sudo chmod a+w /dev/raw1394. Akit érdekel a téma, további megoldásokat itt olvashat.

Én egy az egyben leszedtem a kazetták tartalmát avi type 2-be (ez később lesz fontos), ehhez a mindössze a Felvétel fülön a Felvétel gombot kell megnyomni, de erről a felületről tekerhetünk, lejátszhatunk, ha csak egy-egy részt szeretnénk felvenni. Azonban a Kino vágásra nekem eléggé bizonytalannak minősült, sokszor lefagyott ezért következett a

2. lépés: Vágás Avidemux-al

Miután a Kino-val nem jutottam közös nevezőre, az Avidemux-ot próbáltam, mint közismert videoszerkesztőt, nagyon egyszerűen kezelhető felülete van, a szűrők segítségével akár effekteket is lehet alkalmazni, de erre nekem nem volt szükségem. A célom az volt, hogy epizódokra szétvágjam a nyersanyagot és DVD formátumban mentsem. Maga az alkalmazás szintén megtalálható a tárolókban, sőt windows alatt hordozható verziója is van.

Az első meglepetés akkor ért, amikor egy avi type 1-ként mentett anyagot akartam az Avidemux-ban vágni, gyorsan kiderült, hogy ő ezt nem szereti, a wikije szerint csak type 2-es nyers DV-t tud kezelni, így visszamentem a Kino-hoz, mentés mint avi type 2…

A videót megnyitva maga a vágás könnyedén megy, a kép alatti csúszka illetve a léptető gombok segítségével megkerestem a nem kívánt szakaszokat, a Selection: start illetve Selection: end gombokkal kijelöltem majd egyszerűen Del-t nyomva töröltem. Miután nem ástam magam mélyre a mindenféle kodekek közötti, ezért nagyon jól jött az Auto menü DVD pontja, erre kattintva az Avidemux beállítja a video és audio formátumot, csak egy Save gombot kell nyomni és megy az átkódolás.

3. lépés: DVD iso legyártatása a DVDStyler-rel

Miután az összes epizódot kivágtam a nyersanyagból, felállítottam a sorrendet (a biztonság kedvéért átneveztem ezeket sorszám_fájlnév.avi-ra), jöhetett a DVD authorizálás (ezt hogyan lehet magyarra fordítani?). Először a DeVeDe nevű alkalmazással próbálkoztam, de az helyenként nem ismerte fel az audio kodeket, hang nélkül pedig nem volt túl élvezhető a videó…

Ezután jött a DVDStyler (szintén telepíthető a tárolókból illetve van windows-os portable verziója), amihez kénytelen voltam Manual-t fordítani, mivel magyar nyelvű leírást nem találtam hozzá. Mindenesetre megérte a ráfordított időt, mivel az útmutató alapján könnyedén sikerült DVD iso-t létrehozni, amit már csak ki kell írni lemezre. Ennek menete a következő:

Először arra a kérdésre kell válaszolni, hogy NTSC vagy PAL szabvány szerint akarunk dolgozni , majd bal oldalon kattintottam a Directories fülre, a könyvtárfában megkerestem a videókat tartalmazó könyvtárat, az egyes videókat jelző ikonokat lehúztam a lenti idővonalra, a Menu1 feliratú képkocka mellé. Aztán katt a Backgrounds fülre, itt kiválasztottam a nekem megfelelő menü hátteret (saját képet is hozzá lehet tenni, csak be kell másolni a backgrounds könyvtárba). Végül a Buttons fülön hozzáadtam a címet (jobb klikk a háttérre -> Add -> Text vagy Shadow text), majd a megfelelő helyre húztam a szükséges gombokat (bal oldalról). Minden a menühöz adott elem tovább szerkeszthető, a gomboknál megadható, hogy melyik film szakaszt indítsák, módosíthatóak a színek stb.

Végül a File -> Burn DVD menüpontban a create iso image pontot kijelöltem, megadtam az iso nevét ill. elérési útvonalát, majd Start. A linuxos verzióból közvetlenül DVD-re is lehet írni, ehhez a burn pontot kell kijelölni.

De mégis Hogyan kezdjem el? – merül fel a kérdés mindenkiben. Ezekre szeretnék választ adni a következő cikksorozatomban. A későbbiekben megtudhatjátok hogyan kell consolból operációs rendszert telepíteni, beállítani, Counter-Strike 1.6 és egyéb játékszervereket, szerveroldali alkalmazásokat telepíteni.

Szerverhotel

Először is a rövidítésről. Leírásaimban gyakran fogom használni a GSH kifejezést, jelentése: Gam Server Hosting.

Nehéz beindítani egy szolgáltatást, ez tény. Elsőként is rengeted kitartás, olvasás és önképzés szükséges a GSH megteremtéséhez. A második szempont a számítógép. Kezdetben felesleges 2-3000$-ért HP szervert venni 64 GB RAM-al és 16 processzormaggal. Bőven megfelel egy erősebb asztali PC konfiguráció is.

Például ez a config kezdetben tökéletes:

Alaplap: Asus P5B-VM

Processzor: Intel Core 2 Duo E7500 2×2,93 GHz

Processzorhűtő (jó a gyári is, de nem ajánlom): Zalman CNPS 7700-AlCu

Memória: 2 x 2 Gb DDRII 800 MHz

Winchester: Samsung SATA II 250 Gb

A fenti config ára kb. (házzal, táppal együtt): ~86.000 Ft

Csatlakozzünk

Miután megvan a gépünk már csak nagy-sebességű internetkapcsolatra van szükségünk (100 MBit/s minimum, UPC nem alkalmas!). Rengeted szolgáltató an akik közül választhatunk, akár a BIX-be szeretnénk kerülni (kezdőknek tökéletes), akár a DATAPLEX-be (drágább, de sokkal minőségibb). Akinek kell tudok adni pár linket commentben.

A következő cikkben feltelepítjük rá a Debian 5.0 lenny disztribúciót.

ERŐSEN HALADÓ LINUX ISMERETEK MEGKÍVÁNÓ TÉMA!

Felhasználása kezdő korosztálynak nem ajánlott!

Mikor nagy méretű fájlokat másolunk, talán más is észrevette -akik a standatd “generic” kernelt használják- hogy bizony a GUI programok válaszideje jócskán megnő. Az ihlető blogbejegyzést szeretném itt kivonatolni és megosztani tapasztalataimat a problémával kapcsolatban.

Mikor I/O adatmozgás történik, a Desktop változatok ütemezője egy új un. CFG eljárást használ, melyet állítólag a GUI-s változatokhoz készítettek. A Server verziók ezzel ellentétben a DEADLINE verziót használják. Ez a változat ha jól olvastam pont a CFG elött volt alapértelmezett a kernelekben.

Az én PC-im mind SATA winyót használnak.  Kb 16 dvd másolásával teszteltem csak érzésre a DEADLINE ütemezőt és ezekre a winyókra kifejezetten megfelelt.

Kipróbáltam USB pendrive-okra a NOOP ütemezőt és tényleg a legoptimálisabb gyorsaságot lehet vele elérni a memória típusú tárolókon.

Szeretném kivonatolni a blog technikai infóját.

Melyik ütemezőt használja a kérdéses lemez: (ahol sda a lemez azonosítója)

cat /sys/block/sda/queue/scheduler

Erre egy ilyen válasz érkezik, ha Desktop verziót használunk:

noop anticipatory deadline [cfq]

A DEADLINE változatra átállítani így lehet az sda tárolót:

echo deadline > /sys/block/sda/queue/scheduler

Véglegesíteni a beállítást a GRUB1 menu.lst file-jában tudjuk. Valaki a bootolható kerneljének adja paraméterül, viszont én egy alapértelmezett beállításként vettem fel, így minden későbbi kernel frissítéskor is megmarad a beállítás: (közvetlen a kernel lista elött lévő sorokba szúrom be)

elevator=deadline

Majd a beállítást élesítjük:

sudo update-grub

Ehhez a témához valaki írta, hogy “preemtive kernel”-t használ, ami az Ubuntu disztróban az “-rt” végű kernelek, viszont ez a kernel a hagyományos, asztali alkalmazásokhoz egyáltalán nem javasolt. Ezt a kernelt speciális célra, beágyazott és egyéb multimédiás, realtime környezethez készítették. Asztali felhasználása nem javallott.

Magam is kíváncsi vagyok kinek milyen tárolóknál, mely ütemezők hajtják legjobban a szekeret! :)

Szeretném kihangsúlyozni, hogy nem teljesen szájbarágós útmutató, hanem feltételezek némi alapképzettséget (telepítés, /etc könyvtárismeret, szerverek alapismerete, ftp alapismeret, stb). Pont ezért nem is feltétlen Ubuntu specifikus a leírás, hanem átültethető más Linux distrókra is. Azoknak szánom akik abban a helyzetben voltak mint én, hogy már csak egy kis apró lökés, segítség kell, hogy meglegyen a tökéletes konfigjuk.

Mivel túl sok időt nem akarok egy ilyen egyszerű rendszer felépítésére fordítani, már ami a tanulást illeti sem, kézenfekvőnek bizonyult a VSFTPd tudásom mélyítése.

Vágjunk bele:

Először is telepítjük lehetőleg a legfrissebb verziót. Majd elővesszük a vsftpd.conf konfigurációs filet -ami nekem az /etc -ben van- és elkezdjük felvemmi bele a következő értékeket:

A file beállításai a man vsftpd.conf -ban is megtalálhatóak.

FIGYELJÜNK RÁ HOGY A kulcs=érték PÁROK KÖZTI EGYENLŐSÉG JEL KÖZÖTT NEM SZEREPELHET SZÓKÖZ!

Mivel én standalone futtatom a szervert, ezért figyelőállásba teszem:

listen=yes

Irányított hozzáférést akarok csak, semmi anonymous kapcsolódást nem engedek meg:

anonymous_enable=no

A szerveren létrehozzott usereimet használom, mivel kihasználom majd a home könyvtáraikat:

local_enable=yes

Ezeket a usereket a home könytáraikba zárom: (vagyis inkább a /etc/passwd fileban megadott könyvtáraikba)

passwd_chroot_enable=no

Alapértelmezetten nincs írási joga senkinek:

write_enable=no

Én speciel nem rejtem el a fileok listájában a tulajdonosok id-it:

hide_ids=no

Felhasználó lista alapján engedélyezem a belépést:

userlist_enable=yes

Ez a felhasználói lista azokat az embereket tartalmazza akik beléphetnek:

userlist_deny=no

A felhasználói lista ez a file legyen: (ebben minden felhasználót csak szimplán egy új sorba írunk és kész is a lista)

userlist_file=/etc/vsftpd.user_list

A felhasználókat bezárjuk az otthonukba:

chroot_local_user=yes

Lesz egy listánk azokról akiket mégsem zárunk be a könyvtáraikba: (és őket a /etc/vsftpd.chroot_list fileban adjuk meg)

chroot_list_enable=yes

Ebben a könyvtárban fogjuk létrehozni minden usernek a saját testreszabását tartalmazó fileját: (pl /etc/vsftpd_user_con/ikon az ikon nevű felhasználónak, akinek itt megadjuk egy write_enable=yes -el, hogy ő bizony feltölthet)

user_config_dir=/etc/vsftpd_user_conf

Beállítjuk a maximális egyidejű felhasználó számot:

max_clients=50

és az egy gépről bejelentkezők maximális számát:

max_per_ip=10

Érdemes logot is beállítani, így az esetleges hibákat mindíg hamar tudjuk orvosolni:

xferlog_enable=yes
dual_log_enable=yes

A beállításokkal megvolnánk, de most jön egy fogós kérdés: ha máshol vannak a megosztandó fileok, mint a userek home könyvtárai, akkor azokat hogyan érik el? Főleg a bezártság miatt még symlinkezni sem tudunk. Erre jön segítségül -megfelelően beállított linux jogosultságok esetén- a mount –bind parancs. Tulajdonképpen egy könyvtárat egy másik helyre is felmountolhatunk vele és így teljes értékű eléréssé válik, nem úgy a symlink. Ahhoz pedig, hogy bootkor is megőrizzük ezeket a mountokat, nyugodtan tegyük bele őket az /etc/fstab -ba, például így:

/mnt/examplemount/olddir  /somewhere/newdir   auto   bind   0 0