Gondolatok a burokból

Rigoletto

pazzo — Sat, 04 Sep 2010 13:43:22 GMT

Na, ezért érdemes televíziót nézni (csinálni). Ma este 20.30- kor tessék átkapcsolni a Duna Televízióra, mert élőben, Mantovából közvetítik a Rigoletto opera-filmet. Azaz, nem színpadon játszák, hanem eredeti helyszíneken, például az első felvonást a hercegi palotában. Holnap este pedig a másik két felvonás. Bővebben itt.

Kis reggeli videó

pazzo — Fri, 27 Aug 2010 05:34:48 GMT

Nehéz a szülők élete.÷)

Kockák

pazzo — Wed, 25 Aug 2010 15:22:54 GMT

SzuperApu kockáiról 1, 2 ,3, 4, jut eszembe, érdemes körülnézni a Moszkva téren. Minap nagyon jópofa dolgot láttam ott.

Update: Ez bizony a Színes Város nevezetű projekt része.

Unalom

pazzo — Tue, 24 Aug 2010 10:17:39 GMT

Unalmas lett a net. De tényleg. Elolvasom azt a 70-100 bejegyzést, ami az rss-olvasómban mindennap összegyűlik, kommentelgetek olykor, fél óránként átnyálazom az e-mail címeimet, frissítem az indexet, néha felnézek a szánalmasra, aztán ennyi. Pár hete ránéztem a puruttyára, de kit érdekel valakinek a pucér ex-csaja, meg a pózoló "sunák"? Ha nem sablonoznék olykor (elég rég csináltam ezt is), be sem kapcsolnám a gépet. Nincs semmi új, semmi érdekes. Kínomban levadásztam egy Marió 3D játékot pc-re, de felbosszantott, hogy nem tudom milyen gombra ugrál, így azt is bezártam. A Machinárium meg szivat. Nem tudom megverni a játékot amőbában. Úgyhogy eljutottam oda, hogy Tőletek kérdezzem meg: ki, mit csinál általában a neten?

Ördöglakat

pazzo — Tue, 24 Aug 2010 05:56:34 GMT

Szeretem az ördöglakatokat, meg a fa-fejtörőket (na meg a fafej-törőket is). Van belőlük egy pár a játékdobozom mélyén. Ha majd idősebb koromra gazdag leszek, ilyeneket fogok gyűjteni:

Ócó

pazzo — Sun, 22 Aug 2010 05:41:48 GMT

Rájöttem, hogy azért gyártanak a kínaiak annyi olcsó szart, hogy a többi kis kínait eltartsák. Például, a gyárban összerakják a tévét, mondjuk öten, plusz csomagolás, raktározás, szállítás. Aztán valaki a boltban megveszi, tehát van legalább egy eladó. Emberünk haza viszi. Pár hónap múlva elromlik, felpakolja a biciklire, elmegy a szerelőhöz, hogy "Chin, elromlott a tévém, cináld meg!". Tehát kb. tíz embernek már van munkája egy tévével. Az más kérdés, hogy ide is hozzák a szart, és otthon jót röhögnek a markukba, hogy milyen hülyék a kerek-szeműek, mert nálunk egy tévészerelés árából már vehetünk egy új készüléket.

Képregény

pazzo — Fri, 20 Aug 2010 09:28:22 GMT

Ha valaki szerette a Lökéshullámot, annak itt egy hasonlóan beteg képregény, a Romantically Apocalyptic. Íme az első rész:

Tűzvarázsló

pazzo — Thu, 19 Aug 2010 15:29:16 GMT

Egy egész velencei (a magyar, természetesen) nyaralásom szólt ennek a iszonyú szar dalnak az árnyékában. Persze, akkoriban volt "menő", meg új.
Apám a barátnőjével egy sufniban, én meg a barátnőjének a fiával egy nagy sátorban a sufni mellett aludtunk. Vizet kannákban szállítottuk a jó pár utcával arrébb lévő kék nyomókútból. Akkor, és ott ismerkedtünk meg egy gyerekkel. Ezt a szart bömböltette a nyaralójukban, kazettás magnóról, és amerikai gördeszkája volt, mikor én csak Triálon gördültem. Kamionos volt az apja, ha jól emlékszem. Azt hiszem akkor fogalmazódott meg bennem az a vélemény, hogy minden pénzes gyerek nyálas ficsúr. Azóta (is) jobban szeretem a Green Day-t, meg az operákat.

Hogy egy klasszikust idézzek, saját szájízem szerint átköltve:

Faszfej! Tűzvarázsló. Picsába!

Visszaélés

pazzo — Tue, 17 Aug 2010 07:12:10 GMT

Vannak dolgok, amik közvetlenül érintik környezetemet, és rendesen felmegy tőle a pumpám. Egy hónap alatt két olyan esetet tudok mondani, ami lefedi a hivatali visszaélés fogalmát.

Apósom, bár most dolgozik egy vállalkozónak, mégis munkát keres, teherautó-sofőrként. Van egy ismerősük a Főkefénél, aki szólt, hogy szelektíves kukásautó-sofőröket keresnek. Apósom szépen be is ment jelentkezni a céghez. Ott elmondták nagyjából, mi a munka, mik a feltételek, meg amit ilyenkor szokás. Aztán az emberünk kihívta magával az udvarra, és közölte: 200.000-ért holnap kezdhet. Ha fizet még ugyanennyit, "feljebb is kerülhet". Bár ez utóbbit nem igazán értem. Apósom csak egy hét múlva merte elmondani a családnak, hogy mi történt, annyira felidegesítette magát ezen. Nem csodálom.

A másik esetről a napokban hallottam. Visegrádi kollégám mesélte, hogy az ottani polgármester miként segíti vállalkozó cimboráját ahhoz, hogy a hegytetőn olcsón vett telkeit közművesítse, utat építtessen, hogy jóval drágábban adhassa el. Cirka 80milliós haszonnal, amiből biztos kap a fent említett közszolga némi sikerdíjat, különben nem próbálná meg kijátszani a közgyűlést. Azt elfelejtettem hozzátenni, hogy a polgármester a jelenlegi kormányhoz tartozik. Ezért mondom én mindig, a politikus mind ugyanolyan, akármelyik párt színében tetszeleg. De ki fogja megszorongatni a tökeiket?

Bűvös hetes

pazzo — Thu, 12 Aug 2010 11:50:46 GMT

Ezt is megértük. Már rég nem kérdeztük egymástól, hogy "akkor gondoltad volna?". De persze ki gondolja akkor, hogy tényleg kibírjuk egymás mellett, jóban, rosszban, idestova hét évig? Hiszen még a megismerkedésünk után egy hónappal lezajlott összeköltözésünk is csak álom volt. Szerettem az akkori légkört. Izgalmas, egymást felfedező, megismerő hónapok, évek. És szerettem azt a lakást Óbudán. Az egyre több saját bútort, a saját életet. Most már hány éve is? Van egy majdnem saját lakásunk, és egy teljes egészében saját gyermekünk. Hitted volna? Ki gondolkodott volna akkor, a mi helyünkben ilyen hosszú távon? Elfoglalta gondolatainkat, minden percünket a mindennapi munka, az egymásra gondolás, s a másik boldogságának keresése.
Most már csendesebben élünk. De sokszor eszembe jut az akkori élet minden illata. A parfümödé, az albérleté, a testedé. Felidéződik bennem a hálószoba "ó-rózsaszíne", az izgató Chanel a nyakadon, és amikor az előszoba tükör előtt...
Sok minden hiányzik azokból az időkből. Eltelt pár év. S íme, elértük a "britt tudósok szerint" vízválasztó hetediket. Köszönöm, hogy velem vagy, hogy támaszkodhatom rád, s elviselsz még akkor is, amikor én már nem bírom elviselni saját magamat. Köszönöm a hét éve töretlen szerelmedet! S hogy minden nap itt vagy nekem. Szeretlek!

Kétség

pazzo — Fri, 06 Aug 2010 01:36:51 GMT

Kardoskodunk, hogy a gyerek óvodába kerüljön, de közben belegondolok, hogy milyen lesz ott neki, és kicsit elszorul a szívem. Persze, én vagyok az antiszociális a családban, de mégis. Ilyen piciként bekerül egy idegen környezetbe, egy halom idegen gyerek közé, akik szinte vadállatok. És meg kell tanulnia alkalmazkodni ezekhez, illetve beleolvadni a közösségbe. Átvenni egy csomó olyan attitűdöt, ami vagy nem tanult meg otthon, mert más értékrend szerint élt, vagy nem tartottunk fontosnak felkészíteni rá. És a felkészítésen van a hangsúly. Egyáltalán. Lehet előre gondolkodni? Milyen védelmi mechanizmust tudunk átadni egy olyan gyereknek, akinek leginkább a szülei voltak a védőpajzsa a külvilág minden vélt, vagy valós támadása ellen? S eztán változik a szerepünk? Esetleg bővül? Védünk, de egyben vígasztalunk, ha kell? Óvunk, és megmagyarázunk?
Felépült egy csöpp identitás, de ez még csak egy alap. S mi, szülők vagyunk azok, akik lerombolják, vagy hozzátesznek azokhoz a dolgokhoz, amelyek erre az alapra rakódnak. Állandóan ébernek kell lenni.
Igazság szerint, bár muszáj mennie, de mégis féltem Kispipit a közösség nyújtotta dúrvaságoktól. Tudom, persze, hogy így tanul meg élni az emberek között. Mégis félek attól a pillanattól, mikor először kell a könnyes szemébe néznem.
Hát nem fura? Amikor majd azt mondják az óvodában, hogy tessék beljebb lépni, hogy fogunk örülni. Sőt! Büszkék leszünk, hogy a mi lányunkat hívják. Ugyanakkor mégis megsiratjuk majd azt a pillanatot, amikor belép azon az ajtón.

Sherlock

pazzo — Thu, 05 Aug 2010 00:07:00 GMT

Múltkor figyeltem fel a Sorozatjunkie-n egy új, angol sorozat ajánlójára, ami vasárnaponként megy a BBC one csatornán, Sherlock címmel. Ebből már sejteni lehet, hogy a régi, sok feldolgozást megért, nagy sikerű Sherlock Holmes-ról van szó. S hogy mi olyan különleges ebben a mostaniban? Hogy a zseniális detektív, napjainkban járja London utcáit. Kis változás még, hogy a jellegzetes kalapot, és a pipát is elhagyták. Az utóbbit viszont nikotin-tapaszokkal pótolták. Ja, majd elfelejtettem: Watson doktor blogot próbál írni, terápiás jelleggel. Lehet, hogy később így írja meg a nyomozásokat?

Gyerekkoromban nagy rajongója voltam Doyle könyveinek. Széltében-hosszában elolvastam Holmes összes történetét, kezdve a Sátán kutyájától, az emlékirataiig. Láttam majd' az összes filmes adaptációját. Kedvencem Jeremy Brett. Számomra ő testesíti meg a tökéletes Holmes-figurát. Ám ez az új, elődeinél fiatalabb, modernebb Sherlock valami fenomenális. Nem is szaporítom tovább a szót. Tessék letölteni az első részt, és várom a véleményeket ide, kommentbe. S természetesen, várom a sorozat folytatását is.

Friss: itt lehet "Tetszikezni" a facebook-on.

Retro mese

pazzo — Mon, 02 Aug 2010 04:10:26 GMT

Erre a mese-sorozatra valaki még emlékszik? Sokat kerestem. Most eszembe jutott, és egy kicsit utánanéztem, de még a címére sem emlékeztem. Csak arra, hogy a gróf úr kocsisát Ian Turel-nek hívták. Aztán tessék, így kell megtudnom, hogy Jan Toereloer-nak írják.

Hétköznapi vérszívó - Könnyű préda (vázlat)

pazzo — Sat, 31 Jul 2010 05:48:16 GMT

Könnyű. Túl könnyű. Dühítően könnyű manapság áldozatot találni, mióta dúl a vámpír divat. Némelyik majdhogynem felvágja a nyaki ütőerét, és szívószállal, kis napernyővel kínálja magát. Meg van bolondulva a világ. Divatba jött a vámípizmus. Hol van már az áldozat becserkészése? Sötét utcán lopakodás, falról ráugrás? Vagy elcsábítani, és kiinni az életerejét? Elég csak megvillantanom a szemem, és már rimánkodnak, hogy vigyem magammal őket. Volt egy lány, aki ahelyett, hogy sikított volna rémületében, rimánkodni kezdett, hogy had fényképezze le magát velem, meg hogy egy napos réten akar a fénylő mellkasomhoz bújni. Mi van? Néztem le magamra, és majdnem otthagytam a terített asztalt. De azért csak vacsora lett belőle. És vannak a még hülyébbek. Egyik éjjel egy feketébe öltözött, hosszú kabátos fiatal srác jött velem szeme az utcán. mikor közel ért, elkezdet vicsorogni. Hosszú szemfogai voltak. Én meg azt hittem, hogy nekem akar esni, és jól lekevertem neki egyet. Erre kiesik a szájából a műfog, mert addigra már kiderült, hogy nem közülünk való, és a földön ülve elkezdett siránkozni, hogy miért bántom, meg hogy ő egy Alkonyat-gyerek, vagy mifene. Mérgemben majdnem kitörtem a nyakát. Ehelyett inkább felvittem egy templom tornyába gondolkodni. Szerintem az első harang-kondulásra megjött az esze. De úgy sipákolt, mint egy kislány, mikor a templom falán másztam fől vele a hátamon. Esküszöm, egyszer megnézem ezt a filmet, aztán elmegyek egy olyan helyre, ahol nincs mozi, és csak analfabéták lakják.

Kicsit

pazzo — Fri, 30 Jul 2010 15:27:44 GMT

Próbáltam tumblr-re posztolni, de egyrészt értelmetlen, másrészt unalmas. Azt hiszem, tényleg arra való, amire SírWale használja. Tehát megint írok, mert egy blogger nem bír csendben maradni. Igazság szerint leginkább köpködnék, de annak nem sok értelme van. Maximum kiadom a mérgemet. Na, arra még jó lenne a fent említett hely.

A hétvégén festés volt nálunk, és a rendcsinálás közben kidobáltam egy halom régi cd-t. Volt köztük retro-pornó képes is. Valakitől kaptam anno. Régen nagy divatja volt ennek. Na, abból is lehetett volna egy tumlr-blogot csinálni.

Tehát röviden:

Tegnap láttam egy pasast kis zsemleszín kölyökkutyával. Nem lesz túl nagy, most amolyan öleb méretű volt. De amikor megláttam a manus ingén a "security" feliratot, majdnem hangosan felnevettem. Aztán eszembe jutott az a régi vicc, aminek a csattanója a "harcikutya a tököm!" felkiáltással ér véget, és inkább csendben maradtam.

Munkába menet bevitt az éhség a Batthyány téri Subway-be. Nagyon kedvesek az eladók, és a főnök. Sűrűn megköszöntek mindent. Én meg azt hittem, hogy ha benyögök egy "Csirkés teriyaki"-t, akkor kapok egy kész szendvicset. Erre megkérdezték, hogy milyen panninibe, meg milyen zöldséget, és mártást kérek bele. Álltam bambán. Minden esetre jobb mint a McDonald, ahol tegnap jártunk, és ismét megállapítottam, hogy mennyivel szarabb a Burger Kingnél. Konkrétan hurka ízű volt a McFarm szósza. De úgy kell nekem. Minek megyek ilyen gagyi helyre. Tehát a Subway-ben kaptam egy fínom szendvicset, ami ízre egy kicsit hasonlít a gyrosra, viszont marha drága.

Egyébként még mindig pihentetem az agyamat. Kezd múlni a náthám (lekopogom). Ennek ellenére semmi kreatív energiám nincs. Nem tudom, mit kezdjek magammal.

Nem

pazzo — Mon, 19 Jul 2010 08:44:10 GMT

Ki tudja, hogy hányadszorra mondom, de egy kicsit most újfent nem leszek. Úgy érzem a szavak elkoptak. Nincs inspiráció, s nincs kreativitás sem. Kiégtem, vagy csak csökkent a lendület? Nem tudom. Régebben jobban ment. Még takarítok egy kicsit, félbehagyott sablonokat törlök.

Nem áll meg az élet. Hétvégén ismét a tanyán voltunk, ahol egyedül, hármasban lehettünk, mert Eperke szülei elutaztak. Csend, nyugalom, egy kis pancsolás a helyi strandon. Holnap jönnek az amerikai rokonok. Ha sikerül elpasszolni a holnapot, talán még én is kimegyek eléjük a reptérre, hogy Kispipinek mutogathassam a teraszról (tényleg, ki lehet oda menni manapság?) a "Jumbo Jet"-et. Már napok óta ezt mondogatja.

Mondanám, hogy addig ki-ki kedve szerint olvasgassa az archívumot. Akad talán ízlés szerinti. De lehet, ehhez már nagyon kell unatkozni. Szóval majd jövök valamikor. Addig is, szép napokat mindenkinek!

Víz

pazzo — Thu, 15 Jul 2010 12:23:25 GMT

Olvasom, milyen hisztéria van szegény "VB-polip" körül. (Egyébként marhára nem érdekel a foci.) Ez is valami hasonló lesz, mint amikor Izaura szabadulásáért gyűjtöttek, vagy a vakot játszó sorozatszereplőnek, a szem-műtétjére. Olyan hiszékenyek az emberek. Pedig a lábasfejűnek egyszerűen csak mázlija volt. Képzelem, ahogy hosszú sorok kígyóznak az akváriuma előtt. Valaki a lottószámokat próbálja megtudni tőle, fiatal lánykák meg két-három pasi fényképét nyomják az üveghez, hogy tanácsot kérjenek, melyiket válasszák. A végén még becsavarodik szegény pára, aztán mehet a levesbe.

Egyébként tegnap Kispipi átesett a vízkeresztségen. Délután kilátogattunk a helyi strandra. Öt órától féláron áztattuk magunkat. Hétkor meg úgy kellett kirobbantani a kölköt a medencéből. Látni kellett volna. Azt sem tudta, hova tegye magát. Eleinte nevetve sikkantgatott, már azt hittem, bereked estére. A gyerekmedence vizicsúszdájánál vagy hússzor kellett sorba állni (lépcsőn föl, csúszdán le. Figyelj, jön a gyerek! Vigyázz, megy!). Később betotyogtuk a strand egész területét, és mentünk egy kört az "élménymedencében". Aztán már csak úszkált össze-vissza, de le nem lehetett mosni a vigyort a képéről. Estére nem kellett altató. Csak én kínlódom az eldugult orrommal.
Sajnos fotót nem csináltam, mivel nem vittünk telefont, fényképezőgépet. Csak kevés pénz volt nálunk elővigyázatosságból, nehogy megdurrantsák a családi vagyont. Igaz, kabint béreltünk, ott volt minden cuccunk. Karúszót vettem délelőtt a gyereknek, úszógumit meg a strandon. De az is olyan művelet volt, hogy a pultnál kinéztem, aztán kabinba be pénzért, közben szóltam a kabinos-bácsinak, hogy rögtön jövök, úszógumi vétel, aprót kabinba be, és uzsgyi vissza a medencéhez. Azért adtam a bácsinak egy százast a nap végén (Tényleg. Szoktak adni manapság?).

Mint mondám, még mindig náthás vagyok. Nyáron a legnagyobb melegben. Jó kis szabad hét ez is. Már azt sem tudom, mit csináljak kínomban. Egyébként nem olyan vészes. A bal orrlyukam már szelelget. A jobbon meg agyvérzéses orrfújás sem tud segíteni. Áldom a klíma feltalálóját, de ésszel kéne ezt is használni.

Vennék

pazzo — Tue, 13 Jul 2010 11:06:33 GMT

A környéken majd' minden játszóteret felújítanak. Mi szülők nagyon örülünk, mert az idáig favorizált pici, de hőségben kibírhatatlan játszóteret kiváltotta egy nagyobb, és árnyasabb. Eddig lepukkant volt, de ma már a homokozók betonkávájára fa ülőkét szereltek, hoztak mászókát, házikós csúszdát. És Kispipi felfedezte, milyen jó is a régi, piros hinta. Ugyanis azt még nem cserélték le. Lesem a jómunkásembereket minden nap, mert hátha meglehetne szerezni az egyiket, pár ezresért (esetleg sörért) cserébe. Levinnénk a tanyára, és a Pöttömnek lenne végre saját, normális hintája. Ha tud valaki eladót, kérem jelezze a szerkesztőségnél!

Szép kis nap

pazzo — Tue, 06 Jul 2010 22:33:51 GMT

Azzal kezdődött, hogy hajnalban, munka után settenkedtem haza, a lehető legnagyobb csendben, hogy a lányokat fel ne ébresszem. Mikor beléptem, épp Kedvesem állt a konyha közepén a felmosóval, káromkodva, mert hogy ismét beáztunk a felettünk lakótól. Kispipi álmosan pislogott rám a nappaliból. Így hát az áhított aszpirint, és ágyat el kellett halasztanom. Mentsük a menthetőt a konyhaszekrény tetejéről.

A csajok később leléptek. Addigra már én is aludtam. Valamikor hét után kerültem ágyba. Kb. délután egykor arra ébredtem, hogy valahol istentelenül vésnek, fúrnak. Kénytelen voltam kikelni az ágyból. Délután felkerestünk pár játékboltot, mert a Pöttöm nagyon észben tartja, hogy be lett neki ígérve a kamion, ha ügyesen végzi a dolgát a bilibe. Ezt mindig szóvá is teszi. De egyik boltban sem leltük az áhított játékot. Marad a netes rendelés.

A duma-gyárba menet háromszor zuhogott az eső. Szerencse, hogy a legutóbbi Decathlonos vásárlás során szert tettem egy igen jó, s régen vágyott esőkabátra. Ehhez képest a nadrágom nem vízálló. Mire beértem, tiszta víz lett a gatyám. Szó szerint elverte az eső a seggemet. Van bent váltó pólóm, cipőm. De erre nem gondoltam (tart valaki a munkahelyén nadrágot?). Mondhatom, izzadásra, ázott felsőrészre, valamint talaj-menti fagyra fel vagyok készülve. A beszarás eszembe sem jutott. Szóval gatya egy szál sem a szekrényemben. Úgyhogy vizes (de gyorsan száradó) nadrágban, náthásan várom a hajnalt. Szép kis nap, mi?

Android

pazzo — Tue, 06 Jul 2010 12:40:26 GMT

Nézegetem az Android-os telefonokat. Egy valami szembeszökő velük kapcsolatban.
Ez az operációs-rendszer linux alapú, ezért (is) nyílt forráskódú. Ha mondjuk netbook-ból windows-ost, vagy linux-ost vásárolnál, akkor az előbbi drágább pár ezressel, mert a Microsoftot meg kell fizetni ugye.

Akkor az Android-os telefonok miért a legdrágábbak?

Kép: livbit

Nátha

pazzo — Mon, 05 Jul 2010 20:11:42 GMT

Ilyen az én formám. A nyár közepén megfázással küszködöm. Nyilvánvaló ok, hogy mikor délben elindulok dolgozni, akkor van a legmelegebb. A duma-gyár meg úgy le van hűtve, hogy jegesmedvék táncolnak bent, balalajka kísérettel.

A lányom ma kiküldött a szobából, mert olyan rettenetesen trombitáltam.

Ez az éjszakás hét is jól kezdődik.

Nagy

pazzo — Sun, 04 Jul 2010 08:51:06 GMT

Amikor játékboltban jártamban-keltemben meglátok egy-egy óriási plüss mackót, mindig az jut eszembe róla, erre vajon kinek van szüksége?

Ezek a hatalmas, puha állatok általában vigasztalásra szolgálnak. Nekem legalábbis azt jelentik. Mikor a szülők különmennek, az apuka (mert jószerével mindig az anyuknál marad a gyerek) az első láthatási napon beállít egy ilyennel. Mintha egy hatalmas plüss állat pótolni tudná a családi biztonságérzetet, ami addig a gyerekben kialakult. Vagy csak ki akarja vele fejezni a szülő, hogy "ennyire szeretlek"?

Kispipinek már két nagy mackója is van. mindegyiket anyuéktól kapta. Ők azok, akik bár szeretik, s mindent megvennének neki, ritkán látogatják meg. Persze, mindig van valami, ami miatt nem tudnak jönni. A nagyi kicsi agyi-kapacitása (értsd: szenilis), a kutya, na meg a munka. Atyám mosógép-szerelő, és sokszor hétvégén is dolgozik.

Ha jól emlékszem, én sohasem kaptam apámtól a válásuk után ilyesmit. Azt hiszem, anyu vett nekem egyszer egy akkora kutyát, amin még lovagolni is tudtam. S az akkori élettársától kaptam egy nagy, dörmögő mackót.

Legyen bármekkora egy játék, a nagy ürességet nem lehet betömni vele.

Júliusi hátterek

pazzo — Sat, 03 Jul 2010 05:12:03 GMT

Repül a nyár. Már július van. És itt vannak az ehavi hátterek.

Figyelnek

pazzo — Thu, 01 Jul 2010 13:57:21 GMT

Valahol olvastam, milyen hisztériát váltott ki pár helyen az az egyelőre "mendemonda", hogy pártunk, és kormányunk szeretné, ha a bloggerek nem tudnának elrejtőzni névtelenségük mögé a Nagy Testvér szeme elől. Ez ellen még egy Facebook-csoport is alakult.

A TASZ álláspontja:

"...A Javaslat szerint a törvény hatálya alá tartozó valamennyi tartalomszolgáltató köteles regisztrálni a média felügyeletét ellátó hatóságnál, beleértve a 250 ezer magyar nyelvű blogot és több millió magyar nyelvű szerkesztett honlapot is. A TASZ álláspontja szerint a szabad véleménynyilvánítás joga is csorbul a hatósági regisztrációval, indokolatlan az ilyen jellegű adminisztrációs teher bevezetése valamennyi szolgáltatóra vonatkozóan..."

Ehhez tán még törvény sem kell. Mi, bloggerek általában azért írjuk ki az éterbe a gondolatainkat, mert meg szeretnénk osztani a világgal. Röviden: egoisták vagyunk. S ezt elősegíti, ha például a blogunkat beregisztráljuk a Facebook-ra, vagy más hasonló szolgáltatóhoz, hogy még többen olvassanak minket, hogy még több helyre eljusson a "hangunk". Tehát itt az első pont, ahonnan meg lehet tudni, ki az adott blog gazdája. Ha van Facebook-od, máris arcot mutatsz a világnak. A másik, amibe én is beleesek, az a saját domai-név. Csak be kell menni a regisztrátorhoz, és megkérdezni: "csókolom, a gipszjakab.hu oldal kihez tartozik?", s lám, a Nagy Testvér információhoz jut.

Szintén minap olvastam egy cikket arról, hogy az ifjú titánokat, akik először netre kerülnek, milyen fontos lenne megtanítani arra, hogy semmilyen személyes adatot ne adjanak ki magukról idegeneknek.

Nos, hát Hölgyeim, és Uraim! Ez megszívlelendő jó tanács a bloggereknek is.

Friss: Vicclaptól kért helyreigazítást a kormány! Észak-Korea! Jövünk!

A temető könyve

pazzo — Wed, 30 Jun 2010 05:45:14 GMT

Múltkor olvastam SzuperApu röpke kritikáját Neil Gaiman új könyvéről. Pár nap múlva épp egy könyvesboltban lébecoltam, kezembe akadt, és elkezdtem olvasni. Nem tudtam abbahagyni. Kénytelen voltam megvenni. Aztán csak olvastam, és olvastam. Két nap alatt végeztem a művel. Jól kitoltam magammal. Ugyanis a könyv letehetetlen. A történet észrevétlen sodor magával, és nem nyugszol, míg végére nem érsz.

Mivel a múltkor nem nyertem meg, megvettem Stephen Fry új könyvét, puszta kíváncsiságból. De már megbántam. Valahogy nem érdekel egy meleg srác élete, egy angol bentlakásos iskolában. Örömmel tettem félre. (Ha valakit érdekel, eladnám, vagy elcserélném, pl. a Soseholra!)

Nem írok hosszasan. A kritikákat meghagyom a hozzáértő könyves, vagy filmes bloggereknek. Bővebben a molyon olvashatsz róla. De inkább vedd meg.

Gyenge

pazzo — Tue, 29 Jun 2010 12:30:04 GMT

Ma a HÉV-en elkapott a kalauz egy bliccelőt, aki a ma már sablonosnak számító szöveggel jött elő. Konkrétan, hogy ha a BKV vezetői lopnak, ő sem fizet a jegyért. Az ellenőr erre azzal mentegetődzött, hogy ő erről nem tehet, mire a delikvens visszavágott, hogy dehogy nem, mert szemet hunynak felette. Már mint az alkalmazottak.

Gyenge érv. Kíváncsi lennék, melyik beosztott tud a főnökség disznóságairól. Pedig nálunk is most derült ki valami, amit a hírekből tudtunk meg. Bár ebben benne van, hogy szimpla politikai manőver.

Hozzá teszem, elég szánalmas mindig másra mutogatni. S ez az élet minden területén jelen van. Azért dobom el a szemetet, csikket az utcán, mert más is. Ahelyett, hogy büszkén kihúzná magát az ember, és azt mondaná, csak azért sem, mert én nem vagyok balfasz.

Bili

pazzo — Sat, 26 Jun 2010 09:38:54 GMT

Két hét után elmondhatom (bár lekopogom), Kispipi eddig nagyszerűen megtanulta a bilizés fortélyait. S nem is volt olyan stresszes, mint azt először gondoltuk. Ott tartunk, hogy az éjszakai, meg a délutáni alváshoz használt pelenkája is száraz marad ébredésig. Persze ha a játszótérre megyünk, az külön logisztikai probléma. Legyen nálunk csere-ruha, mert az ördög nem alszik. Egyszer volt rá szükség, de az is csak az én bénaságom miatt.

Technikailag úgy történik a dolog, hogy a papa rákérdez, érez-e a gyermek késztetést arra, hogy a kerítés tövében könnyítsen magán, mint általában az összes többi gyerek. Mikor igenlő a válasz, akkor a szülő elvonul a kiskorúval egy félreeső helyre, letolja a gyermek szoknyáját, alsóneműjét, aztán valahol a térdhajlatánál fogva felemeli úgy, hogy ülő helyzetet imitálhasson, majd figyel. Ha a művelet sikeres, megdicséri a pöttömöt.

Azért nem bánnám, ha a játszótéren legalább egy vízcsap is lenne, mint régen.

S mivel ilyen szépen halad, ezért nekünk is teljesíteni kell az ígéretünket, miszerint ha sikeresen veszi az akadályt, megkapja egyik kedvenc meséjének a figuráit. Név szerint Mack-et, meg a Dokit, és a Sheriffet. Amit megspórolunk a pelenkán, azt most játékba fektetjük.

Könyv

pazzo — Fri, 25 Jun 2010 06:41:52 GMT

Nem értem a könyvkiadókat. Minap nézegettem az egyik könyvesbolt kínálatát a neten, mikor megakadt a szemem az egyik kedvenc íróm, James Herriot "új" könyvén. A címe ismerős volt, így hátra fordultam a könyvespolc felé, és átfutottam a családi Herriot-gyűjteményt. Ugyanezzel a címmel már volt egy öt éves könyvünk.

Tudom, persze, spórolnak a könyvkiadók ott ahol tudnak. De mégis. Nem lehetne kiadni egy olyan könyvet, ami még nem jelent meg kis hazánkban? Van belőle elég.

Egyszer már belefutottunk, szintén a fent említett író nevével fémjelzett könyvbe, aminek a címe új volt, viszont "csak" egy válogatást tartalmazott a régebben magyarul megjelent könyveiből.

Színházi találkozó

pazzo — Tue, 22 Jun 2010 07:53:40 GMT

Még a színházi pályafutásom kezdetén az Országos Színházi Találkozó minden évben más városban volt. Én először itt Budán, a várban "találkoztam". Emlékszem, a Swajda-féle Ludas Matyit vittük, és a Mária Magdolna-templom mellett volt a színpadunk. A vár egész területén játszottak az ország minden részéről idesereglett színházak. Világosítóként nem sok dolgom volt, mivel fényes nappal ment az előadás. Volt "szakmai kajajegy", amiért a Karmelita udvarban ingyen virsli, és ital várta a kollégákat, este pedig ökörsütésre voltunk hivatalosak. Azt hiszem, egész hétvégés program volt.

Következő évben Keszthelyen volt a rendezvény, ahol a Tribádok éjszakájával szerepeltünk, később Szegeden a Mario, és a varázslóval a romos Kass szállóban. Akkor a Tisza Hotelben kaptunk szállást. Na nem valami fényűző traktusban. Valahol hátul volt a szobánk. A bútorzat négy heverő, egy asztal, félig száraz kenyérrel. Egy öt ágú csillár kettő izzója szolgáltatta a fényt, és a fürdőszoba, wc a folyosó végén volt. Reggel arra ébredtem, hogy a villamos dübörög el közvetlenül az ablak alatt. Mikor leadtuk a kulcsot, a recepciós hölgy megkérdezte, maradt-e valami a szobában. Én csak annyit tudtam válaszolni, hogy "Miért? Volt valami a szobában?".

Azóta várom, hogy újra itt láthassam a várban a fesztivált. Végre lenne egy program, ami érdekel, de sajnos határozatlan időre Pécsen marad. Milyen kár.

Pin-Up

pazzo — Mon, 21 Jun 2010 07:16:35 GMT

Azt már kifejtettem, még a sablon-koncepció kezdetekor, hogy mennyire tetszenek a régi, retro, és vintage stílusú képek. Különösen a pin-up lányok ártatlan, mégis erotikus kisugárzása. Nem utolsó sorban azért, mert nem agyonretusált, photoshoppolt képekről van szó, hanem az akkori nőiesség (ami manapság már hiánycikk) bálványozásáról. Találtam egy szép gyűjteményt a flickr-en. Ha valaki hasonló érdeklődést mutat az efféle képek iránt, az örömmel fogja böngészni őket. Én még elég sok sablon-hátteret is látok bennük.