Gondolatok a burokból

Nemakarom

pazzo — Tue, 09 Mar 2010 14:21:49 GMT

Nincs kedvem sablonozni, meg nincs kedvem dolgozni (nem mintha el lennék havazva).
Mikor Kispipit leadtam a nagymamájának, és mondtam neki, hogy na, adj egy puszit, átölelte a nyakamat, és csak ölelt, csak ölelt. Nem akarta abbahagyni. Akkor arra gondoltam, fene belé, inkább beszólok, hogy nem megyek ma dolgozni. Én is rosszul viselem az elválást a kölöktől, de ha neki is ilyen rossz, akkor én mit nyervogok?
Azért csak elengedett, meg nagy sóhajok kíséretében adott két puszit, aztán tartotta az arcát, olyan világfájdalmas képpel, hogy megesett rajta a szívem. Gyorsan le is léptem, mert már tényleg a sírás kerülgetett (lelkis faszi vagyok, na).

Ismét nyakamba vettem a várost. Két napja keresek Eperke közelgő születésnapjára egy nyavalyás varródobozt, de sehol sem találok. Illetve egy helyen ráakadtam. A Fény utcai piacon van egy Röltex. Belibbentem, hogy "csókolom, én egy bazi nagy varródobozt keresek". A csaj meg fel sem nézett az újságjából, hanem fel mutatott olyan három méter magasra, és oda vetette, hogy "ott van fent". Én meg felnéztem a polc tetejére, nézegettem a dobozt, ami csak nem akart lejönni magától, aztán egy köszönömmel kifordultam a boltból. 19.000-ért még a neten sem vásárolok láttatlanba.
Szóval most keresek egy ilyen dobozt, minél nagyobb méretben, csütörtökig. Aztán feladom, és elmegyek az ékszerészhez.

Alíz

pazzo — Mon, 08 Mar 2010 06:26:54 GMT

Nincs is jobb dolog, mint munkából rögtön moziba menni. De tényleg. Tegnap ki is használtuk a hétvégét (na meg a nagyszülőket), és megnéztük az "Alice csodaországban" című filmet.
Mivel ugye nagy rajongója vagyok Tim Burton munkásságának, és a napokban mutatták be a filmet, ez a program kézenfekvőnek tűnt.

Itt jegyezném meg kedves szülőtársaim felé, hogy ha egy filmnek olyan címe van, mint egy ismert mesének, esetleg animációs, vagy rajzfilm, azért legyenek szívesek tájékozódni, mielőtt kiskorú csemetéikkel beülnek a moziba. Vagy ne csodálkozzanak azon, ha fent említett gyermekeik sikítozva ébrednek az éjszaka közepén, és még lepedőt is kell alattuk cserélni. Igazából nem is értem ezeket.

Vissza térve a filmre, nem volt rossz. Úgy értem, hozta a Burtoni színvonalat (talán egy kissé alá is ment). A Szív királynő, és a Bolondos Kalapos (Április bolondja a könyvben?) nagyon rendben van. Naná. Két nagy névről van szó. Alíz olyan... semmilyen. A Fehér királynő a fehér hajával, és a vastag, fekete szemöldökével elmehetne transzvesztitának. Viszont a meglévő kettő mellé, befogadnám a vigyori macskát. De a vége az valami csapnivaló klisé. Kb. arról szól, hogy kimászok a lyukból, és mindenkinek megmondom a magamét. És még a végefőcímen a zene is szar.

Nem ragozom tovább. A többit olvassátok inkább Human tollából. Remélem Tim Burton legközelebbi filme már jobb lesz. De ha kijön dvd-n, ez is bekerül természetesen a gyűjteménybe.

Márciusi hátterek

pazzo — Sat, 06 Mar 2010 05:19:40 GMT

Megjöttek a márciusi hátterek. Hát, kérem...

Szép múlt idők

pazzo — Wed, 03 Mar 2010 09:22:00 GMT

Szeretem az "ilyen volt, ilyen lett" képeket. Itt egy videó a budai várról. Egyszerre megdöbbentő, és fájdalmas látvány.

Dal

pazzo — Tue, 02 Mar 2010 07:12:06 GMT

Valamiért napok óta ezt dúdolom:

Nikon

pazzo — Mon, 01 Mar 2010 11:17:45 GMT

Ha már búcsú. A windows 7 után megszabadultam végre a D100-tól is. Nem, nem volt vele semmi gondom, ha csak nem annyi, hogy Canon-hoz vannak cuccaim, és egy márka váltás sokba került volna. Így most 350D, vagy 400D-t nézegetek. Az e-bay-en. Bár ott még nem vásároltam, de akkora az árbeli különbség, hogy míg a vaterán 100.000 forint körül van egy géptest, addig a külföldi oldalon már 30-40.000-ért egész szép fényképezőgépeket lehet kapni.

Persze, mint mindig, most is csak nézelődöm. A vágyaim tárgyához hiányzik az a pár ezer forint. De a laptop is meglett, hát bizakodom.

Mellékesen leírom, mert a vevő pár napig telefonálgatott, hogy a D100-ra rakott Nikon objektívnél "F E E" hibát észlel a gép. Ő is megtehette volna, hogy megkeresi a neten, de rám hárult a feladat (aztán felhívott, miután megírtam neki, és elmagyarázta a miértet, és a hogyant). Tehát a megoldás:

F E E villog: probléma: A lencse fényrekesz gyűrűje nincs lezárva a minimum fényrekeszen.Megoldás: Rögzítse a gyűrűt a minimum fényrekeszen. (legnagyobb f / szám)

Szevasz hét!

pazzo — Sat, 27 Feb 2010 19:48:41 GMT

Ma végérvényesen, vagy legalábbis egy jó időre megszabadultam a windows 7-től. Nem volt vele különösebb bajom, maximum a webkamerát nem ismerte fel, azt meg nem használjuk túl sokszor. Bár karácsonykor bosszantó volt ez a hiányossága.

Ahogy mondtam, nem volt sok baj vele. Szép, meg gyors, és van benne pár üdvözlendő funkció, mint például, ha a startmenüben rákattintok a képek menüpontra, akkor minden, a gép összes merevlemezén fellelhető fotót megmutatja. Ugyanez a helyzet a filmekkel, zenékkel. Na meg a tálcája fenomenális. Végre nem volt tele az asztalom ikonokkal.

Na de húsz giga hely? És csak egy alap telepítés. Mellé még az a pár program, ami feltétlenül szükséges a normális működéshez, ha hagyott volna helyet. Tudom, most azt mondják az okosok, meg a terra-giga mániások, hogy "mé nem vesző ikszezer gigásat, oszt nem sírna a szájad", de köszönöm, az eddigi lemezek is jól vannak (lekopogom), és nem szándékozom csak ezért kiadni tízen-huszonezret (meg újra particionálni, meg újraformázni, miközben sakkozok a sok filmmel, képpel, zenével, meg mindenféle lommal).

Ráadásul a céges Xp ingyen van, meg legális. És van olyan program, amitől úgy néz ki, mint ha hetes lenne. Szóval nem sír a szám.

Újra

pazzo — Fri, 26 Feb 2010 13:00:37 GMT

Közel három év kihagyás után, Eperkém ma újra elkezdett dolgozni a magyar egészségügyben. (Egy új blogot is ír az előzményekről)
Kicsit felborul az eddigi jól megszokott napirend, ami Kispipi érkeztével alakult ki. Ha délelőttös vagyok, akkor nagymama jön hozzánk felvigyázni, ha délutános, akkor én viszem át ebédre a csemetét. Még az éjszakás hét gubancos egy kicsit, mert ha alszom, akkor a hangerőt a minimumra kellene csökkenteni a hálószobán kívül, de a múltkori "éles" próbán nem szerepelt fényesen a család. Mondjuk azt még kihevertem. Szabad hetemen viszont én magam leszek a pesztonka. Ez azt is jelenti, hogy fel kell nőnöm a feladathoz, és igazán apának kell lennem. Akármit is jelentsen ez.

Egészen novemberig bonyolódik így az életünk, amikor is a pöttöm már elviekben megérett az óvodára.

Délelőtt küldött egy üzenetet Kedvesem, hogy mennyire hiányzunk neki, aztán meg is beszéltük, hogy most már meg tudja érteni, mikor én is ilyeneket írok neki, egy-egy túl hosszúnak tűnő napon. Nehéz az elszakadás.

Álarc

pazzo — Tue, 16 Feb 2010 22:21:49 GMT

Egy kicsit még színházas vagyok. Talán sosem vetkőzöm le ezt a meggyőződésemet. Véremmé vált. S egyik kedvenc műfajom a commedia dell'arte. Az évek folyamán sokszor volt szerencsém hozzá.
Amby-ék karneváli bejegyzése emlékeztetett arra, hogy régen elhatároztam, összegyűjtöm a "nevesebb" maszkokat. Sajnos csak egy Zanni álarcig jutottam. Bár lett volna lehetőségem pár "alap szereplő" begyűjtésére, mint Pulcinella, Pantalone, vagy egy gyönyörű Colombina, előbb kellett lelépnem a színházból, mint hogy gyűjteményemet gazdagíthattam volna.

S ha már karnevál, a tipikus velencei maszkokról nem is beszéltem, pedig annyi féle-fajta van, hogy meg sem bírnám számolni. Pestis doktor, macska, nap, hold... Egyik szebb, mint a másik. De régi vágyam mégis egy egyszerű Bauta.

Foto: Francesca Fabbrizi

Víz alatt

pazzo — Sun, 14 Feb 2010 21:17:20 GMT

Kb. tíz éve olvastam (na jó, nem teljesen)egy agyament sci-fi könyvet, amiben a főhős egy hacker, aki a tarkóján lévő csatlakozóba dugja a netkábelt. Általában mindenkinek volt csatlakozója, mint a mátrixban. Ezek akkor még nem hallottak a wifis homloklebenyről, vagy a bluetooth-os hipotalamuszról? Szóval nekem is ilyesmire lenne szükségem, hogy a fürdés közben megfogalmazódott gondolatok ne vesszenek el. Kis családom nem igazán kultiválja, ha a fürdőből kiugorva, egy szál törülközőben pattanok a gép elé írni.

Bár van ennek a dolognak egy hátulütője. Képzeld el, mi van akkor, ha egy hacker megtámadja az embert. Behatol az ember fejébe, és nyom egy format c-t, a szerencsétlen meg ott áll a zebra közepén, üveges tekintettel, és csorgó nyállal? Vagy egyszerűen csak átprogramoznak?

Azt hiszem, marad ez a megoldás.

Hülye

pazzo — Sat, 13 Feb 2010 07:49:06 GMT

Este tíz körül, vártuk hogy a kölök végre elaludjon, épp valami reklámblokkra bambultam, mikor eszembe jutott:

- Szerinted hogy hívják a legkissebb autót?
- Nem tudom.
- Zsebrolé.

Aztán úgy nézet rám, mint aki még nem látott hülyét. Eszembe jutott ezek után, hogy mi lenne, ha megvenném a zsebrole.hu címet, és csinálnék valami hülyeséget. De hülyékből túltengés van az interneten, főleg mióta egyre közelebb kerülünk a Voksolás Napjához. Szóval a hülyeséget meghagyom a napiszarnak (Bár az inkább az emberiség legalja. Igazi Balkán-Hungarikum.), akik azért kiírhatnák a fogyasztói tájékoztatóba, hogy a képek nyomokban észt is tartalmaznak.
Rájöttem, hogy nem ismerek igazán vicces blogot. Persze ott van a Garfield, meg a Napirajz. Úgyhogy maradnak a blog.hu-s kommentek szórakozásnak.

Ajánlhatna valaki pár humoros blogot.

Hó

pazzo — Fri, 12 Feb 2010 06:31:57 GMT

Múltkor lelkendeztem a friss hó miatt, de ma már nagyon unom a latyakot. Tény, hogy kicsit irigyeltem a Washingtoniakat. Leesett egy méter hó, bepakolnak egy csomó kaját a lakásba, felcsavarják a fűtést, vagy beburkolódznak egy pokrócba, beülnek egy kényelmes fotelba, és bekapcsolják a tévét, vagy az internetet. A város, az utca elcsendesedik. Ez így egy kicsit romantikusan hangzik, de mindenképpen izgalmas. Pár napig ki sem kell mozdulni sehová.

De már unom. Nincs bajom a hideggel, csak legyen már száraz az út a lábam alatt, és jól esne egy kis napfény.

Csoki

pazzo — Wed, 10 Feb 2010 14:32:04 GMT

Szeretem a csokit. Ki nem? Nem vagyok egy gourmet, de jó ideje a fekete csokira vagyok ráállva. Mikor Eper szülei kint voltak Miamiban, eszembe jutott egy pár éve látott műsor, valamelyik ismeretterjesztő csatornán. Abban az echte amerikai csokiról, a Hershey-ről volt szó. Így egy családi skype szeánsz alkalmával megemlítettem nekik, hoznának-e egy kis kóstolót?

Hoztak. Sógorék persze a lelkükre kötötték, hogy figyeljék az arcomat, mikor beleharapok a csokiba. Mert hogy ők csak Milkát esznek, mert az az egyisten. Csak nehezen jutnak hozzá. Szerintük minden amerikai kaja szar, mert nincs ízük. Mondjuk ezt magam is megtapasztaltam, mikor valami ottani neves pékségből hoztak egy bazi nagy muffint, és se íze, se bűze nem volt.
Én viszont optimistán álltam a Hershey-próba elé. Ettem már rossz, olcsó csokit (olykor feladja az ember az elveit, ha lapos a zseb, de a test édességért üvölt), és úgy gondoltam, annál rosszabb nem lehet. És igazam lett. Sőt!
Bár a felirata szerint "special dark" volt, nem hasonlított az európában feketének nevezett, 60-80% kakaótartalommal rendelkező csokoládékra. Ráadásul a vékony kockák helyett tömör, vastag csokit találtam a szép csomagolás alatt. Egészébe véve, olyan volt, mint a régi Boci-csoki, kicsit több kakaóval.

A külcsín is megér egy külön misét. Igazából pazarlásnak érzem, mikor olyan csokit veszek, ami vastag, kartonszerű papírba van csomagolva. Valahogy jobban tetszik a régi Bocis-fíling. Azaz, egy réteg alufólia (vagy mi a neve), és kőrbe fogja egy vékony papír. Két oldalán ki lehet bújtatni a fóliába burkolt finomságot. És a Hershey pont így csomagol. A stílusa pedig tiszta "Charlie, és a csokigyár".

Ezentúl, ha csokira támad gusztusom, és nem akarok túl édeset, de nagyon feketét sem, ez pont kielégíti vágyaimat.

Alice

pazzo — Mon, 08 Feb 2010 12:53:39 GMT

Amíg várunk Tim Burton új filmjére, az "Alice csodaországban"-ra, addig elkészíthetjük a film egyik szereplőjének, konkrétan Cheshire macskának 3D-s változatát. Nem kell mást tennün, mint letölteni innen a szabásmintát, kinyomtatni, kivágni, és összeragasztani.

Ha valaki megcsinálja, küldjön legyen szíves egy fotót róla!

Forrás: Alice 2010

Személyi

pazzo — Mon, 08 Feb 2010 07:37:07 GMT

Lejárt a személyi igazolványom. Persze az okmányiroda a héten csak ma tart nyitva este 18 óráig. Egyébként délután 14, illetve pénteken délig állnak a dolgozó emberek rendelkezésére.

De lássuk, mennyibe is fáj egy igazolvány csere? Szerencsére a honlapon egyértelműen leírják. Kár, hogy a második fele már nehezen értelmezhető:

"A személyazonosító igazolvány kiállításának illetéke 1.500.-Ft. Kivételesen, ha a kérelmező nem rendelkezik érvényes, személyazonosításra alkalmas okmánnyal és részére az állandó személyazonosító igazolvány átmenetileg nem adható ki a fizetendő illeték 3.000.-Ft."

Teljes szöveg.

Ha jó értem, ha kapok újat 1500, ha nem kapok 3000 forintot kell fizetnem. Kérdés, ha elsőre nem kaptam, és megpróbálom másod, illetve harmadik alkalommal is, mindig 3000 forintot kell letennem? Tiszta lutri.

"Megkérjük tisztelt ügyfeleinket, hogy sorszámhúzás után, tegyék meg tétjeiket az 5. számú ügyfélszolgálati pultnál! Távozáskor a nyereményeiket ugyanitt tudják felvenni."

Februári hátterek

pazzo — Thu, 04 Feb 2010 04:41:09 GMT

Már február van? Akkor íme az ehavi hátterek kollekciója. Bocs, hogy nem vagyok túl termelékeny manapság.

Színház

pazzo — Tue, 02 Feb 2010 07:04:02 GMT

Vasárnap volt a Macskák 1300-ik előadása a Madáchban. Szép kort ért meg ez a darab. Én "csak" 300-szor láttam, illetve dolgoztam benne. Ha nem rondítanak bele az életembe, talán 31.-én én is ott lehettem volna a színpadon, vagy a fejgépnél. Érdekes, hogy az eddigi életem során, mindig valami harmadik tényező barmolta szét azt a kapcsolatot, amiben igazán jól éreztem magam.

Na, nem kesergek tovább. A magam módján megemlékeztem régi életem egy szeretett mozzanatáról. Este, fürdetés közben, Kispipinek a musicalből énekeltem.

Olvassátok el, Zollendroller hogyan látta a vasárnap estét.

Család

pazzo — Mon, 01 Feb 2010 10:19:27 GMT

Szombaton leesett a nagy hó. Úgy volt, hogy átmegyünk Eperke szüleihez, de aztán ők jöttek hozzánk, s míg anyósommal sütöttük a libát, kacsát, a többiek lementek élvezni a hóesést. Délután, miután Kispipi kialudta az ebéd fáradalmait, mind az öten lementünk a ház előtti parkba. Építettünk hóembert, csináltunk hóangyalt. Egy szóval, család voltunk.

Rég nem éreztem ilyen jól magam "tömegben". Tudni kell, hogy én taszítom az embereket. Ilyen vagyok. Bizalmatlan, de mondhatom úgy is, nem szeretem az idegeneket, és nehezen engedek közel magamhoz bárkit is.

Számomra a család már rég megszűnt. Nagymamámmal sírba szállt. Mikor élt, nála karácsonyoztunk, szilvesztereztünk, születésnapoztunk, és hétvégenként is nála futott össze a család. Anyám, keresztanyám, keresztapám, és két unokatestvérem. Apám akkor már rég nem volt velünk, de nem is hiányzott. Csak mai fejjel tudtam felfogni, hogy ami akkor volt, mondhatni, az a teljesség érzése, az volt a nagybetűs család.

Szombaton, hosszú idő után, újra ezt éreztem. Nagyon jó volt.

Havazás

pazzo — Sat, 30 Jan 2010 18:09:42 GMT

Majd fél méteres hó esett felénk is. Eperke szülei átjöttek, kacsát, libát sütöttünk, ők addig levitték Kispipit szánkózni. A délutáni szieszta végére elállt a havazás, lementünk családilag hóembert építeni, és megmártózni a ritka nagy hóban. Pár fotó itt.

Jó kis nap

pazzo — Thu, 28 Jan 2010 05:07:28 GMT

A kedd úgy ahogy, jól sikerült. A természet is meglepett, egy jó kis náthával. Gyakorlom a jövőheti hajnal 4 órás ébredést. Most sem tudok többet aludni. Hiába az orrcsepp, a c-vitaminos aszpirin. 4, és 5 óra között felébredek (jó esetben 5 után), s egész nap fújom az orromat.

Ott tartottam, hogy kedd. Leadtuk Eperkém écsanyjának a gyermeket, de előbb megtömtük magunkat finom ebéddel. Aztán irány a mozi, megnézni a "Doctor Parnassus, és a képzelet birodalma" című filmet. Ne kérdezd miről szól. Fogalmam sincs. Pedig nem volt semmilyen zavaró körülmény. Megint csak mi voltunk ketten a teremben (így szeretek moziba járni), és a legnagyobb zajforrás én voltam, egy százas papírzsebkendő társaságában. De a film annyira zagyva, még a maga összetettségében is, hogy nagyon kell figyelni. Kicsit Tim Burton-ösnek mondják, de szerintem nem is hasonlít. Nálam az egyszer nézhető kategóriába tartozik. A női főszerepet ezzel a babaarcú modellel játszatták el. Ki hinné?

35

pazzo — Tue, 26 Jan 2010 05:36:05 GMT

Szerinted elmondhatom, hogy ez már a fele? Akkor zenéljünk.

Népszerűsítés

pazzo — Fri, 22 Jan 2010 20:07:55 GMT

Amikor is a freeblog fejlesztői rákapcsoltak a facebookon is, hogy népszerűsítsék az új aloldalakat, nekem is megfordult a fejemben, hogy a blogetikettet is fel kellene pakolni a közösségi médiákra. Pláne itt az idő, hisz indul a választási kampány, s mint ilyenkor mindig, néhány honfitársunk megbolondul, és tele szennyezi a normális bloggerek oldalait, mindenféle ordenáré kommentel.

Ma jött el annak az ideje, hogy tett kövesse a tervet. Íme a blogetikett facebook oldala. Tessenek jönni rajongónak, küldjétek tovább, ecetera, ecetera!

Előre is köszönöm!

Posta

pazzo — Wed, 20 Jan 2010 22:19:04 GMT

Hétfőn "postásjárás" volt nálunk. Megérkezett végre a születésnapi laptop, és SzuperAputól a 3000-ik kommentért az ajándék grafika. S még egy hét van a "nagy" napig.

Nem rossz a cucc. Folyamatosan tesztelem. Windows 7-el kaptam, de vissza raktam rá az XP-t, mert például a videók is szaggattak rajta. Letöltöttem egy nagy halom "portable" programot (olyan szoftverek, amelyeket nem kell telepíteni, és egy pendrive-on is hurcolhatóak, használhatóak.) Azt hiszem, ez a hét rámegy az ismerkedésre, megszokásra, aztán beindul a titkos project, meg a kreativitás.

Csincsilla

pazzo — Tue, 19 Jan 2010 01:10:46 GMT

Van a környékünkön egy kisállat-bolt. A szokásos hal, papagáj, hörcsög, stb. Ha arra járunk, Kispipi mindig megnézi a kirakatban csiripelő madarakat. Nem igazán szeretem ezeket a helyeket. Szerintem ezek az állatok, mint a virágok is, ott szépek, ahol a természetes élőhelyük van. Marhára nem érdekel, hogy ők már rabságban születtek. Ez legyen szégyen a tenyésztőre nézve.

Itt a kirakatban mindig szíven üt egy látvány. Fent, pár kalitka tetején, két kis csincsilla gubbaszt, összebújva. A ketrecükben nincs semmi, csak faforgács, meg etető, itató eszköz. Teljesen ingerszegény környezet. S ők mindig ott gubbasztanak a ketrecben, egy polcon, egymáshoz bújva. S ha még nem lenne ennyi elég, a kalitkájuk magasságában van egy fénycső, amit úgy tűnik, sosem kapcsolnak le, mert ez világítja meg a kirakat egy részét. S ezek a szerencsétlenek egész nap csukott szemmel kucorognak egymás mellett.

Erről mindig eszembe jut az, amit egyszer Eperke mesélt egy öreg bácsiról, aki náluk volt a kórházban műtéten, s amikor aludt, a két kezével takarta az arcát. Mikor megkérdezték, miért így alszik, azt mondta, így szokta meg. Amikor a nácik elvitték egy haláltáborba, úgy kínozták őket, hogy éjjel-nappal világított a lámpa a barakkjukban. S azóta így alszik.

Szívesen magammal vinném ezt a két kis szerencsétlent. Biztos jobb dolguk lenne nálunk. Csak félek, a két macska nem épp családtagnak tekintené őket. Mi a manót lehet ilyen esetben tenni?

Egyszerüen

pazzo — Sun, 17 Jan 2010 16:54:31 GMT

A hosszú hétvége a duma-gyárban, elég agyzsibbasztó próbatétel havonta. Végülis, ha valaki sikítás nélkül kibírja, hogy szombaton bemegy fél kettőre, marad másnap reggel fél hatig, és ugyanezt megcsinálja vasárnap is... az jöhet hozzánk dolgozni. Persze ezt nem azért mondom el, hogy valaki is sajnáljon emiatt. Ilyen a munkám. Slusz. Lehetne rosszabb is. Mondjuk egy tárnában, pár száz méterre a föld alatt.

Arra akartam kilyukadni, hogy az ilyen hétvégék arra jók, hogy munkaidőben egy kicsit "ellazuljunk". Lehetne. Még előző heti, pihent aggyal a tervek egész szépen néznek ki. Behoztam tegnap a PlayStation-t, hogy kihasználom a technikai lehetőségeket, és egy bazi nagy plazma-tévén kiélvezem a játékot, meg persze volt a tarsolyomban néhány film, egy egész évad Doktor House, és biztos ami biztos alapon, letöltöttem az új Sherlock Holmes filmet is.

A nagy tervből végül annyi lett, hogy a játékot nem volt kedvem összedugni, meg éjfél után nyomkodni a gamepadot, inkább megnéztem az Egyszerűen bonyolult című filmet. Kicsit többet vártam egy olyan rendezőtől, aki olyan filmeket tudhat maga mögött, mint az Örömapa, Apád-anyád idejöjjön, és egyik nagy kedvencem, Minden végzet nehéz. Ez utóbbit nehéz űberelni, elismerem. Még színdarabot is akartam ebből írni, de ezt most hagyjuk.

Talán jobb lett volna, ha Meryl Streep mellé Jack Nicholson-t adták volna, a bárgyú Alec Baldwin helyett. Erről a manusról nem ugrik be filmcím, pedig biztos láttam párat. De ha meghallom a nevét, akkor csak egy hülye, állandóan vigyorgó arc jelenik meg lelki szemeim előtt. Ráadásul szerintem annyira szétstoppolták a képét a plasztikai sebészek, hogy a vigyor örökre az arcára lett varrva.

El is képzeltem magamban, amikor két szépészeti szakember beszélget a filmekről egy kávézóban:

- Láttad a Fawless-t? Ugye milyen sima lett Demi Moore arca?
- Szép munka. - bólint a másik. - És te láttad az Egyszerűen bonyolultat? Mit szólsz Alec Baldwin mosolyához?

Egy szó, mint száz, ez a film teljesen alkalmas arra, hogy egy kellemes vasárnapi vacsora után, a tévé elött elpunnyadjon az ember.

Ajándék

pazzo — Tue, 12 Jan 2010 15:06:24 GMT

Az van, hogy rácsaptam egy laptopra. Nem egy Dell, bár igazság szerint azokra csorgatom a nyálam, de egy időre megfelel. Maximum egyszer tovább adom.

Már napok óta nézegetem a gépeket, mikor ma reggel egy e-mail várt, hogy az egyik megfigyelt árverésen az eladó lejjebb vitte az árat. Konkrétan egy tizessel. Így hosszabb vacilálás után szerencsés(?) nyertese lettem egy Acer TravelMate 240-es notebook-nak. Kár, hogy Békésben van valahol, így csak posttázás után tudom kipróbálni. Addig meg gyűjtöm a további információkat a netről.

A család fellélegezhet. Megvan a születésnapi ajándékom. És jöhetnek a sablon rendelések is.

Kukabúvár

pazzo — Tue, 12 Jan 2010 08:00:24 GMT

Most, hogy laptop vásárlásban vagyok, szinten minden online felületre rákattanok, ahol használt laptopot hirdetnek. A végén persze mindig a vateránál kötök ki. Ugye fel van állítva egy -tól -ig határ. Találok is bőven, tetszőt, nem tetszőt egyaránt. Van azonban pár dolog, ami szúrja a szememet. Az egyik, számomra érthetetlen dolog, ha valaki feltesz egy aukciót, mondjuk tízezer forintért. Leüthető ötvenezerért azonnal. Viszont van egy minimum, ami alatt nem szándékozik eladni az ember, ez a minimál ár. S mivel van egy olyan opció, hogy az érdeklődő nem láthatja ezt az árat, ezt sokan használják is. Hogy miért? Fogalmam sincs. Nem is értem, hogy ha valamit minimum x összegért el akarok adni, azt miért nem lehet a T. érdeklődő tudomására hozni? Bár ezt azért az évek alatt már megszoktam.

Ám van a másik fajta eladó. Én csak ócskásnak hívom. Feltesz egy xy típusú laptopot. Leírja szépen, hogy mi szerepel benne (hdd, memória, processzor,stb.), aztán nagy betűvel oda írja: töltőt nem adok hozzá. Már pardon. De az nem tartozéka a gépnek? Működik nélküle? Olyan ez, mintha autót adnának el, kerekek nélkül. Vagy például, maradnék a laptopoknál, feltesz az emberünk egy igen jó tudású laptopot, igen jó pénzért. Leírásban szerepel minden paraméter, a leendő vásárló már nyalja a száját, és nyomná a "megveszem" gombot, amikor megakad a szeme egy kitételen. A kijelző nem működik. Az eladó egy külön monitorral használja, amit persze oda is ad, ezért a pénzért. Aztán még vannak a különböző "szépséghibák", úgy mint letört, és ezért különálló kijelző, akkumulátor nélküli gépek, törött, és mindenféle alkatrész mentes laptopok, amelyek azért feltétlenül szükségesek a működéshez. A régi gépekről nem beszélek. Azokat még talán valaki megveszi (ki?). De az egész kezd hasonlítani egy nagy szemétdombhoz. Ahol persze kis szerencsével, igazi kincsre bukkanhatunk.

Vadászat

pazzo — Mon, 11 Jan 2010 06:22:22 GMT

Szimatolok. Nézek. Hány gigahertz? Hány gigabyte? Mekkora? Meddig elég? És ez a másik? És hasonló, más típusban? Ez jó? Tegyük el, aztán később visszatérünk rá. Nézzük a többit!

Laptop (notebook? Egykutya.) vadászat. Eperke kitalálta, ha már annyira akarom, kapjak születésnapomra egyet. Atyám azt mondta, a felét állja. Anyósék is bele adnak. Úgyhogy a vatera, meg a tesz-vesz (az utóbbi elég gyér) választékában turkálok már napok óta. Ezt figyelőbe teszem, meg azt a másikat is.... Kezd az agyamra menni. Nézem a processzor sebességet, a memóriát, a merevlemezt, és az akku-időt. Csak a pénz szab határt. Az meg maximalizálva van, fél száznál.

Nincsenek nagy igényeim. Legyen új, és olcsó. Azt hiszem, mindenki így van vele. Nem? Egyébként pentium 4, és bírja az akkumulátor legalább egy órát. Na meg a kijelzője legyen ép. Kell egy gép, amivel lehet "dolgozni". Sablont gyártani a népnek, meg végre elkezdeni rajzolni. Szóval hozzá tartozik a lelkesítéshez, hogy csináljak már valamit.

Keresek, kutatok. Majd jövök, ha már találtam.

Alma

pazzo — Wed, 06 Jan 2010 06:36:18 GMT

Alma from Rodrigo Blaas on Vimeo.

Összefoglalva

pazzo — Mon, 04 Jan 2010 07:22:44 GMT

Nem mondhatok sokat. Mostanában nem tudok bloggerként gondolkodni, írni. Sőt! Nem érzek erőt semmihez. Pár hónapja még lelkesen vetettem volna bele magam bármi kreatív dologba, de mára már erőm sincs. Valami depresszió, és figyelemhiányban szenvedek. A röhej, hogy ezt tudom magamról, mégsem teszek ellene semmit.

A karácsony csendesen telt. Eperke sütött finom zserbót, csináltunk rántott halat. Én harcsát ettem, mert ki nem állhatom a szálkákat, de elég zsíros volt. Megajándékoztuk egymást, s tervezgettük, hogy erről az ünnepről miként fogunk majd beszélni Kispipinek. Úgy értem, semmi vallási dolgot nem szeretnénk belevinni. Aztán másnap jöttek anyuék, hoztak asztali DVD felvevőt, meg Kispipinek gyerek-laptopot, nevetős Elmo-t, este pedig mentem dolgozni. Ez volt az év utolsó munkanapja (éjszakája) számomra.

Eperkém megszenvedte a szilvesztert. Nagy terveink voltak. Vettünk olcsón egy PlayStation 2-t, kaptunk kölcsön pár játékot, mert a géppel szinte csak autóversenyeket kaptunk, amelyek eladásra, cserére kerülnek. (Ha valakit érdekel Grand Turismo, meg Penny Racer, meg valami Nitro Car, jelezze! Meg ha tudna egy "softmod" kártyát csinálni.) Vettünk BB Frizzante-t, mert lambrusco-t nem lehetett kapni sehol, és készen álltunk a szilveszteri éjszakára. De ahogy a színházi mondás tartja, "ember tervez, Isten perverz". Eperkémet 31.-én reggel meglátogatta a szokásos komisz migrénje, kis Vukkal karöltve. Egész nap a besötétített szoba, és a wc között támolygott. Így rám maradt az ebéd főzése, Kispipi szórakoztatása, meg ami ezzel jár. Este aztán tévéztem (nem volt semmi érdekes), interneteztem, és játszottam egy kicsit a PS2-vel. Éjfél után én is lefeküdtem.

Sosem szerettem a szilvesztert. Gyerekként még érdekes volt ébren maradni éjfélig, nézni a fekete-fehér tévén a műsort. Később mindig dolgoztam ilyenkor, mert annak láttam értelmét. Az, hogy elkezdődik egy új év, sosem volt rám hatással. Minden megy tovább. egyik nap a másik után. Miért lenne ez a nap különlegesebb?

Eper szülei is megjöttek a miami-i kiruccanásukból. Kispipit elhalmozták játékokkal. Kapott Mrs. Potato Head-et (Krumplifej asszonyságot), meg Micickó (Micimackó) figurákat, amelyeket nagy élvezettel pakol jobbra-balra. Kedvesem egy szuper mp3 lejátszóval lett gazdagabb, én meg kaptam pár szép pólót, egy gyönyörű új termoszt, és egy kollekciónyi Karácsonyi Lidércnyomás figurát.

Az új évben sem tervezek semmit. A dolgok jönnek maguktól. Próbálok jobb emberré válni. Pár nap, és betöltöm a 35-öt. Eperkém lassan vissza megy dolgozni, Emmára olyankor majd a nagymamája vigyáz novemberig, amikor is óvoda-érett lesz, és hivatalosan is bekerül a taposómalomba. Azt hiszem, ezt mi szülők fogjuk a legjobban megszenvedni érzelmileg. Szeretnék végre egy laptop-ot. Körülnéztem használt cuccok terén, és arra a következtetésre jutottam, hogy Gus gépe kiváló lenne számomra, és ha addig megmarad, lehet hogy rácsapok, ha tartja a gazdája a jó árát.

Egyébként boldog, új évet kívánok mindenkinek!