Kora reggel a Virágfürdőben indítottam. Nem fürödni mentem, aki ismer, rögtön tudja. Próbafelvételeket készítettem a másnapon esedékes pr szpot-forgatás kapcsán. A délelőtt folyamán bejárhattuk a felújított Agórát, vagyis az Együd művelődési központot. Jó nagy lett, sok üveggel, fehérséggel és térrel. Van bent egy-két furcsaság, de öhh. Modern, művészi, stb.

Aztán megérkezett a laptopom töltője is. A sztori nagyjából annyi, hogy múlt héten rendeltem egy új akkumulátort hozzá, mert eljárt felette az idő (másfél év). Megérkezett, másnap elszállt a hálózati tápegysége. Sípolt. A tápegység. Telefonáltam a magyarországi HP-nek, aki kért tőlem egy sorozatszámot és egy postázási címet. Nem volt kíváncsi, hogy mi a baja, s nem tartottak igényt az eredeti töltőre sem. Pff…
Minden bizonnyal hetek kérdése, míg megjön, ezért vettem egyet interneten. Biztos, ami biztos. Másnap meg is érkezett. Rossz a dugója, kicsi. Nem jót rendeltem… No, sebaj, kicserélik, itt már buktam egy futárköltséget. Illetve, a másik töltő még drágább is volt néhány ezer forinttal… Nem baj Robi, hülye vótá’. Majd amikor elmeséltem valakinek a fenti történetet, megkérdezte: és miért nem vettél egy átalakítót néhány száz forintért? Hö?! Na Robi, ismét hülye vótá’…
Egy hét laptop nélkül. Szerencsére csak pár munkám volt rajta.

Aztán a kamerám is megjavítódott. Mármint a régi. Történt vala, hogy kicsit elmosódott a képe. Megállapították, hogy optikacsere-gyanús. 240 ezer + ÁFA. Pff… Kivitték Ausztriába, ahol garanciában megcsinálták. Merthogy Európai gari van rá, ami azt jelenti, hogy kvázi Magyarországon kívül Európában bárhol lehet érvényesíteni.
Frankón kicserélték, csakhogy olyat is elkalibráltak benne, amit nem kellett volna. Például nem lehetett benne fehéregyensúlyt állítani, illetve a komplett kazettafészket is egy picit arrébbpöckölték. Tehát kép volt, csak színhelytelen, viszont nem lehetett rögzíteni vele. Magyarán szólva egy használhatatlan doboz Sony felirattal.
De most végre elkészült, s úgy néz ki jó is lesz. Juppi.

És a hétfői napom legnagyobb híre: az egyik kezemmel a bejegyzést írom, a másikban pedig még mindig a nyelvvizsga bizonyítványomat szorongatom. Középfokú és még az állam is elismeri. Mármint a magyar, nem az enyém. Tulajdonképpen július 1. óta átvehettem volna, csak elnéztem a dátumot, azért ma mentem. Jól van Robi… Szóval mehetek a diplomámért. Eddig az egyetemen porosodott egy szekrényben, most nálam fog, ehh…
Az, hogy a sikeres vizsga hogy jött össze, nem részletezném. Magam sem tudom. Annyit tanultam rá, mint az államvizsgára. NSL

A nap nem ért véget. Este kezdetét vette a Youth Football Festival. Két dolgot nem szeretek: a tömeget és a sok embert. Márpedig itt volt. Sok focista, ráadásul külföldi, aki külföldiül kiabál és fújja a vuvuzelát. VUVUZELA = NEM MENŐ. Tavaly avvót’. Aztán a tömeg elindult a Rákóczi stadionba. Én pedig hömpölyögtem a tömeggel. Közben eleredt az eső, ami aztán el is állt, de arra épp elég volt, hogy elázzak. A stadionban minden flottul ment, kiabálás, vuvuzela, tánc, vuvuzela, bejövetel, tánc, kiabálás, vuvuzela.
Aztán gyalog vissza a Múzeumig, ahol parkoltam. A Slendy pékségnél azonban elkezdett esni az eső. Nem kezdett el csöpögni, aztán esni, hanem rögtön szakadni kezdett, hogy szakadjon meg. Várhatott volna 5 percet.  Behúzódva egy kapualjba, rövid tanakodás után úgy döntöttem, hogy kollégámra hagyva a felvevőeszközt, én lefutok az autóig. Amint kitettem a lábam, akkor kezdett el igazán esni. Amint leértem az autóhoz, elállt… De aközben… Esővel szemben, végig a Sétáló utcán futottam, mint a mérgezett egér. Közben a vendéglátó egységek fedett teraszain békésen vacsorázó népek mosolyogva nézték a csepegő esőt és csodálták a tájat, jókat falatozva.

Na, ennyit kívántam megosztani. Köszönöm, hogy ezt leírhattam. Most év végéig csönd van.

Továbbra is “kamerásként” tevékenykedem, hol itt, hol ott. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nincs munkahelyem. Ez most furán hangozhat, pedig így van. Önállóként, vagy ahogy a magyarban mondani szokás, maszekként szerencsére akad munkám.

Több minden is történt az év eleje óta. Kollégámmal elindítottunk egy projektet január elején, ami mostanra rendesen kiforrta magát. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Szentmiséket közvetítünk vasárnaponként. Bizony. Háromkamerás felvételeket készítünk ketten. Ami talán azért egyedülálló, mert ilyen közvetítésekhez minimum 4 fő szükséges, mi pedig ketten készítünk olyan adást, amit aztán a Kapos TV, a Somogy TV és a City Kábel is átvesz. A visszajelzések pedig pozitívak. Őszintén szólva, én nem gondoltam volna, hogy ennyien fogják nézni.

Aztán a tavasz másik nagy projektje egy új videós portál beindítása volt. Néhány kollégámmal tavaly óta terveztünk egy olyan oldalt indítani, ahol nem a gyilkosságról, a balesetekről, bírósági tárgyalásokról, GDP-ről, a kereskedők panaszairól lehet olvasni, hanem a kaposváriakról. Kaposvári emberekről, eseményekről, értékekről. Így született meg a Kaposvár netTV, ami egy kizárólag videókat felsorakoztató honlap. Érdekessége, hogy az itt található videók nem híradós anyagok, tehát szerkesztésben, felépítésben teljesen eltérnek attól. Nem használunk narrációt, viszont annál több a megszólaló, vágókép és zene. A vágás stílusa, a videó hossza megfelel az internetes videó követelményeinek.
Néhány hete pedig megjelenünk a Tudosítók.hu portálon is, ahol a többi – főként híradós – anyagok mellett szintén egyedinek számítanak munkáink.

Május végén nekifutottam egy nyelvvizsgának. Az eredményt még nem tudom, de bizakodok. Érdekes volt. Kevésbé izgultam, mint azelőtt.

Nos, ezek voltak az első félév nagy történései. Mondjuk, magamról most sem sokat írtam, inkább egy PR-bejegyzés lett belőle, de sebaj.

Összességében egy pozitív évet zártam. Nem unatkoztam. Az év úgy telt el, hogy közben a nyelvvizsga-kérdés is állandóan szem előtt volt… mert valaki mindig szem elé tette. No, úgy néz ki, hogy 2011 változtatni fog ezen az állapoton.
A munkák terén is kiegyensúlyozott volt az év, elégedett vagyok a teljesítménnyel. Sokaknak mondtam már, hogy nem szeretem az egyhangúságot, monoton munkát. A kihívást és a változatosságot kedvelem. Jelenleg szabadúszóként tevékenykedem, szerencsére elég sokfelé. Többen kérdezték, miért nem keresek valami állandó munkát, sőt, egy névtelen levélíró e-mailben javasolta, hogy – idézem - “keress egy normális munkahelyet, és ne írj blogot meg ilyen baromságokat. foglalkozz értelmes dolgokkal.” Nos, munkahelyet nem keresek, legfeljebb munkát kereshetnék, de az meg van. És úgy érzem elég értelmes.
Visszakanyarodva a szabadúszásra… Megnyugtat, hogy nincsen főnököm és a munkaidőmet is részben én osztom be. Dologidőben ülni a seggemen és semmit nem csinálni, na, azt nem tudnék. Szeretek pörögni.

De, ha már év vége van, nézzünk vissza kicsit. Jó sok minden történt, viszont a legemlékezetesebbeket igyekeztem kigyűjteni hónapról, hónapra:

Aztán befagyott végtagokkal és kissé szörnyülködő tekintettel kezdtem neki Schirilla György showjának forgatásába. Gyuri nem fázott annyira, mint én.

A hónap közepén kigurult az első kaposvári busz a gyárból. Az elsők között szállhattam rá fel, bár az utazás kényelmét nem tudtam élvezni, mert mindvégig álltam, s közben még dolgoztam is.

Novemberben gondolt egy nagyot a kaposvári színház és kinyitotta kapuit a látogatók számára. Bárki betekintést nyerhetett a színfalak mögé, és még azon túlra is.

http://www.kaposvarmost.hu/index.php/divany/videok/player/14/17.html

És persze esküvő is volt bőven. Szerencsére a lehető legtöbb alkalommal dolgoztam együtt kedvenc fotósaimmal, a Hepho Photoval. Nagyon nincs mit kifejteni, mert már kétszer írtam róla, tessék az elolvasni. :)
No, hát ez történt idén. A 2011-es pedig még eseménydúsabb lesz. Arról viszont majd egy év múlva írok újból. Boldog új évet kívánok mindenkinek!

Kiesett a Janicsák Veca. Nem, nem vagyok belé szerelmes, feleségül venni sem akarom, mint a többi ezer férfi. A probléma kettős. A másik ok, hogy Kaposvár Bohóca, Király L. Norbert viszont továbbjutott . S ezzel kiejtette (igazából a nézők (?)) az egyetlen énektechnikailag korrekt versenyzőt. Azt nem írom, hogy a legszebbet is, mert lehet valakinek pont a Norbi jön be. Sokan lehetnek, hiszen szavaztak.
De, hogy egy tehetséges énekes, mondom énekes, leírom még egyszer: énekes miatta kiesik, az szánalmas.

Az RTL pedig mindent beleadott: olyan szívhez szóló összeállítást vetítettek a produkció előtt, hogy a fél ország egyszerre nyúlt a zsebkendőért. De úgy látszik, a Veca és nagyija vonal nem hatotta meg a kevésbé érzékeny potenciális szavazótábort, a férfiakat. Vagy az RTL manipulált a szavazatokkal, ami nem is lenne olyan meglepő. Hiszen miért is dobnák ki az aranytojást tojó tyúkot. Norbira annyian szavaznak, hogy a befolyt összegből legalább 10 Kolontárt újra lehetne építeni…

De közelítsük meg a pozitív oldaláról a tényeket. Veca kiesett, viszont egy ország megismerte. Szerintem a stúdió bejáratánál már várta egy lemezkiadó embere, papírt lobogtatva a kezében. Norbit nem fogja várni a kutya sem, még ha megnyeri sem. Pár hónapig sztár lesz, haknizik egy sort, Kőkút meghívott sztárvendége lesz, és ennyi. Elfelejtik. Megunják. Aztán majd ha már nem lesz melója, visszamegy adminisztrálni és közben hallgatja a torrentről lopott Veca-lemezt, vagy a Vastag-albumot.
Azon is gondolkodtam, hogy Norbi min gondolkodhat. Valószínűleg ő is tudja, hogy az éneklés és ő távoli rokonok. Legalábbis versenytársai között ő a leggyengébb láncszem. Nem érzi szarul magát egy kicsit? Kiesett egy csomó tehetség, ő meg kiáll, hörög valamit, ordibál, mint egy elmebeteg, rohangál a színpadon, körülötte megy a tánci-tánci, amikor meg kérdeznek tőle valamit, csak mosolyog, mint egy kisfiú és benyög valami poént, amin mindenki kacag. Mint egy kiskutya. Szerintem még a fülei is jobban kettéállnak olyankor. Ezek azok a tulajdonságok, amivel Norbi megnyerte a közönséget.

Úgyhogy nem a műsort kell szidni, hanem magunkat. A népet. Úgy látszik nekünk nem tehetséges énekesekre van igényünk, hanem Norbikra. (Norbiról egyébként mindig Grabowski jut eszembe a Macskafogóból. )

Nos, úgy érzem innentől kezdve nem érdemes néznem az L-faktort, még olyan minimális mértékben sem, mint eddig. Ma elhangzott: a döntőben már csak, mondom csak, tehát kizárólag csak a nézői szavazatok számítanak, a zsűrinek kuss van. Úgyhogy, innentől kétesélyes: vagy a Norbi vagy a Csaba. Kalapász Nikolász kiesik jövőhéten – szerintem.

http://www.storyonline.hu/hirek/retteges_ismert_musorvezeto/7825/

Ennek annyira megörültem, hogy gyorsan meg is osztottam az iWiW hírfolyamában. Nem jelent meg. Megosztottam újból, akkor sem jelent meg. Megnéztem hát az adatlapomról közvetlenül elérhető saját hírfolyamomat: üres volt.

Beléptem anyu loginjával, s érdekes módon mind a két megosztás ott virított. Visszaléptem, de törölni egyiket sem tudtam, mivelhogy nem is látszik. Ekkor tűnt fel, hogy 2 napja érkezett az utolsó bejegyzés a hírfolyamba. Ami kizárt, mert nincs olyan ismerősöm, aki legalább napi 1 eseményt ne produkálna.

Írtam is az iWiW-nek, hogy miért csak nekem nem látszik a hírfolyam, de gondolom majd erre is szarnak magasról. Bocsánat: tesznek magasról. A múltkor már leb.sztak, hogy csúnyán beszélek.

Azóta valamelyest változott a helyzet. Most már semmi nem látszik.  Konkrétan NINCS hírfolyamom. Helyette viszont kapok időnként egy 404-es hibalapot. Neeeem, nem olyat, mint általában. Hanem egyedit, iWiW-eset.

Egy nagy fehér semmi a hírfolyam helyén

Feltűnt valakinek, hogy az iWiW-ről, pontosabban a működéséről és stabilitásáról egyetlen pozitívumot sem lehet elmondani? Én próbáltam, mindig akartam írni egyszer egy olyan bejegyzést, amiben azt mondom: ez igen, ennek így kell működnie, ez jó. De nem, nem lehet ilyet…

Nos, mit is írhatnék. Vége az esküvői szezonnak, idén már nem megyek több lagziba. Bár a szezonnak vége, a tennivalóknak még koránt sem. Rengeteg az utómunka, még négy pár várja izgatottan a lemezeket. Türelem, türelem… Jó munkához idő kell – tartja a mondás. Nem elég a 3-4 nap, tessék nekem elhinni.
Nyáron már írtam egy félidős bejegyzést, most nem térnék ki külön az esküvőre. Talán annyit, hogy sok érdekes helyen jártam. Például a hőgyészi Apponyi-kastélyban, aztán Tevelen, a hencsei golfklubban, Kaposváron a szarkavári kastélyban (azt sem tudtam, hogy van ilyen). Különleges, említésre méltó eset nem történt, talán annyi, hogy az egyik lagzin a vőlegény 10 óra tájt kidőlt, és csak hajnalban ébredt fel.

Egyébként köszönöm szépen, jól vagyok, dolgozgatok. Pontosabban be-bedolgozgatok. Legtöbbször a városházának készítek videókat (immáron másfél éve), de mindig jön valami más is.
Még egyszer mondanám, attól, hogy kamera van a kezemben, nem feltétlenül dolgozom tévében. Általában ez az első kérdés. Nem, sem Kapos, sem Somogy tévében nem dolgozom. A kamera jelenléte ma már nemcsak tévét jelent, hanem akár egy videós hírportált is. Én általában ilyenekre készítek netes videókat.
Jó ez így, függetlenként. Nem fogja senki a kezem, és nem mondja meg mit nem csinálhatok. Sok új dologban kipróbálhatom magam. Érzem magamon, hogy az utóbbi 1-2 évben sokat fejlődtem, nemcsak szakmailag, hanem más tekintetben is. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy mászkálós fajta, inkább otthonülős. A nyilvánosságot sem nagyon csipázom, viszont ennek leküzdésén folyamatosan dolgozok.
Próbálnak a felvételen és vágáson kívül a szerkesztésbe is bevonni, több-kevesebb sikerrel. Nem az én műfajom, vagyis a legtöbb témakörben nem. De Ali úgy is mást mond.
Az is tetszik nekem, hogy nem vagyok több, mint egy átlagos ember, akinek a munkaeszköze a kamera. Mégis olyan helyekre juthatok el, ahova sokan nem. Láttam például, hogyan készítik a Nabi buszokat, utaztam az új Síriuson, a Kapos Hotel tetejéről szemléltem a megújult belvárost, megjártam két minisztériumot is stb. Jó dolog ez.

Hamarosan átesek egy közepes méretű műszaki update-en, úgy is mondhatnám: újítom-bővítem az infrastruktúrát. Vagyis már átestem volna, csak az ígért 6-10 napos szállítás helyett már egy hónapja csúszik az ügylet. A forgalmazó azt mondja, az importőr tököl, állítólag elromlott a járművük… Jó nem?

Felfedeztem magamnak az E-bay nevű nagyszerű helyet. Tudtam, hogy létezik, tudtam, hogy mi, csak nem használtam. Viszont kisebb értékekben megéri Hongkong-ból rendelni. Az itthon 6-10e forintról induló derítőlapot pl. 3200 forintért vettem (postaköltséggel együtt). Jóminőségű (itthon 25-30e forintos) csiptethető mikroportot mindössze 7000 magyar pénzért. Zsír, ugye? Általában 15-17 napon belül megérkezik. Dija minap egy telefontokot kért, neki Angliából érkezett kb. 3 nap alatt. Vagy 4, fene se tudja már.

Akit pedig a nyelvvizsgakérdés érdekelne, szerintem ismerik is már a választ.

U.i.: most nem tettem fotót a bejegyzésbe, mert képtelen voltam találni megfelelő illusztrációt. Úgyhogy ez a bejegyzés is olyan, mint én: képtelen.

Telefonálni nagy ritkán szoktak, leginkább, mikor eltévednek. Tekintve, hogy gyakran nem tartózkodom otthon, ezért anyuhoz szoktam irányítani a futárokat. Donner egyetlen stabil pontja hajnali 4-től este 5-ig. A másik stabil pont a söröskorsó. Szóval a Jókai liget sokak számára még ismeretlen, de leginkább a GPS-ek nem tudják hova tenni a helyet.

Ez történhetett ma is, amikor reggel (nekem hajnal) negyed 7-kor felhívott a futár, hogy “elnézést a korai zavarásért, de mégis hol van az a Jókai liget?“. Kérdeztem: maga új? Mire a válasza az volt, “nem, én régi vagyok, de a Jókai liget nem tudom hol van”. Elmagyaráztam neki, hallhatóan fel is fogta, majd mikor közöltem, hogy a kis bolt lenne a célpont, ahova kéne szállítani, visszakérdezett: és az a kis bolt az Extreme Digital? Mondom nem, az az üzlet, ahonnan rendeltem. “Ja tényleg, csak a feladót néztem”. Hát akkor majd hozza valamikor napközben, mondom rendben.

A történet csattanója, hogy a futár az üzlettől – és egyben a Jókai ligettől – mindössze 290 méterre lakik…

Méghozzá egy budapesti cégtől, akik informatikai kellékeket forgalmaznak. Tudunk-e erről beszélni? – kérdezte. Válaszom egy határozott nem volt, majd megkérdeztem, hogy mégis hogy a fenébe került ide? Nem tudta pontosan, talán valamilyen címlistából.

Ez marha jó, bő egy hónapja letiltattuk a telefonszámunkat, hogy a különböző utazási irodák, cégek  ne zaklassanak minket, erre most, hogy nem tudnak telefonálni, hát megkeresnek minket.

No, mindegy. Végül mondtam az úrnak, hogy ha valamit venni akarok, megveszem interneten. Ez is egy megoldás – jegyezte meg nyersebben, majd ugyanilyen nyersen el is köszönt.

Ha már egy cégnek azzal kell foglalkoznia, hogy ilyen aljas módon tukmálja rá a termékeit a vásárlókra, az elég gáz – szerintem.

http://www.rtlhirek.hu/video/97535

Tulajdonképpen az esküvői fotózásnak egy olyan kreatív és szabad ága, ami teljesen szemben áll az esküvői ruha által sugallt eleganciával. A TTD fotózás során a elsődleges cél olyan szituációba kerülni, amikor a ruháknak valami baja lesz: sáros, vizes, festékes stb. Ehhez többnyire egy másik, olcsóbb ruhát vesz a pár, a tehetősebbek a lagzi után az eredeti öltözéket viszik vásárra, pontosabban csak sárra.

Az előbbi megoldást választotta a videóban szereplő pár is, akiknek ezúton is köszönjünk a felejthetetlen délutánt.

A TTD fotók számos jellegzetes vonással rendelkeznek. Az egyik az állandóan fellelhető művészi beállítások, az erős kontraszt, a vinnyettálás (ez az, amikor a kép széle feketésen elmosódott), nem egyszer a kékes, zöldes színárnyalatok, vagy fekete fehér alapon néhány rész színesen kiemelve.

A TTD fotók kategorizálhatók, többféle stílusról beszélhetünk. Vannak a természetben készült képek (többnyire vízpart, de népszerű a mező, erdő), a “mindennapi életben” elkapott pillanatok (metrón, plázában, utcán), a bolondozós (rózsaszín, feltűnő stílusú kiegészítők, retro-kellékek használata), vannak a koszolós képek (egymást festékkel összekenő), akadnak tanyasi fotók is (régi parasztház, bála tetején, lovak között), illetve a szakmai sorozatok. Nemrég például egy benzinkutas párhoz volt szerencsénk, adott volt a téma.

Trash the Dress fotókhoz hasonló képek

De készültek már fotók a híres május 15-i felhőszakadós napon is – szabad levegőn, majd később a konyhán.
Ezek TTD fotóknak még nevezhetők teljesen, viszont a pár héttel ezelőtti fotózás már annál inkább. Képeket a Hepho Photo iWiW-es képtárában lehet megtekinteni folyamatos frissítéssel, a fotózásról készült videó pedig alant látható.

A Kapospont anyaga az élő menetrendről:

Azok, akik rendelkeznek Kaposvár kártyával, napi 1 órát használhatják, akár megszakításokkal. Tehát fel lehet lépni 5-5 percekre is. Aki turista, és egy-egy napra jött csak, válthat napi jegyet 200, vagy hetijegyet 500 forintért, cserébe korlátlan hozzáférést kap egy napig vagy hétig.

Kaposvár kártyát, napi-, illetve hetijegyet a Tourinform irodában lehet igényelni.

Én sem voltam rest, fogtam a laptopom és teszteltem a nyílt wi-fit. A Rippl-Rónai park Somogy Áruház felőli oldalán kezdtem, a jelerősség igencsak gyengusz volt, de volt. Aztán, ahogy haladtam a Teleki utca felé egyre csak erősödött a jelszint. Azonban az internet sebessége nem érte el az 1 megabitet sem, a feltöltés pedig említésre sem méltó. No, de nem torrentezni akarunk.

Egyébként – mint ahogy a képen is látható – tele van a tér wi-fikkel, de vigyázzunk, mert a magyar törvények szerint bűncselekménynek minősül mások hálózatát használni, még akkor is, ha nem kutakodunk benne, hanem csak szimplán iwiwezünk. Finnországban már okosabbak voltak, megszüntették ezt a büntethetőséget, teljesen jogosan. Tehát, Magyarországon, ha valaki nem védi megfelelően a hálózatát, s valaki véletlenül, vagy szándékosan használja azt mondjuk internetezésre, akkor bizony az illető bűncselekményt követ el. A finnek azt mondják, hogy úgy kell annak, aki nem védi. Az autóját is mindenki bezárja… Biztosító sem fizet, ha úgy rámolnak ki egy autót, hogy nincs bezárva. Ennyit erről.

Visszatérve a wi-fire. Jó ötletnek tartom, és reménykedem, hogy a későbbiekben a város több pontján kiépítik majd, s nem csak a hipermarketek bluetooth reklámjai találnak meg…

Amellett, hogy kétszer annyi ideig tart olvasni, és kb. négyszer több időbe telik begépelni. Eleinte azt hittem, jelentősége van. Valami logika szerint dől el, hogy mely betű lesz nagy és mely kicsi. De rájöttem, hogy mégsem. Egyszerűen ahogy esik, úgy puffan. Többnyire a 10-18 évesek közt népszerű, főként lányok körében.

Ha már így szóba hoztam ezt a dolgot, az sem világos számomra, hogy a V betű helyett miért írnak W-t? “Wicky wagyok, szeretek barinőimmel lógni,buli,hawerok,xDDDD,szeri a hörim”. Beszélt nyelvek: butáni, hindu, zulu…

Úgyhogy, ha már sikerült a Rab András sztorin túllépni, akkor írhatnának a fenti korosztályból, mert rohadtul érdekel, mi játszódik le ilyenkor kicsiny fejükben, vagy egyáltalán mivel magyarázzák ezt a tevékenységet? Trendi? Divatos? Hát kurvára nem.

Kollégáimmal való közös munka újabb gyümölcse.

Aztán volt olyan lagzi, ahol menyecsketánc alatt betörték az autóm ablakát, erről írtam is anno, most nem részletezném. Idén is sikerült számos kapcsolatra szert tennem, új és remek zenekarokat, vőfélyeket ismertem meg, akiket szívesen ajánlok.

A legemlékezetesebb lakodalom talán mégis az volt, ahol szőrén szálán eltűnt a menyecskeruha. Bizony. A délelőtt folyamán a vacsorahelyszín egy külön helyiségébe tették, éjszakára azonban lába kélt. Gyaníthatóan ellopták. Vajon kinek kell egy menyecskeruha?

Ami az elmúlt két évben nem volt jellemező, az most hatványozottan jelen volt. Mégpedig az erőszakos vendégek, akik életük legjobb fotóját/videóját szeretnék elkészíteni kamerás mobiltelefonjukkal vagy kompakt fényképezőjükkel (hogy Zoli barátom szavaival éljek: szappantartóval. ).  Egyik esküvőn például egy úr mutatványozott a masinkájával, majd odaszólt a fotós kollégának, hogy “ejj, ez a kamerás direkt elém áll”. Nemrég pedig – ennek én is fültanúja voltam – felvétel közben szólt rám egy hölgy, hogy “há’ neájjá elém e!”. Mire Zoli barátom reagált: “Dolgozik… “, mire a nő: “de én jobban.” Biztos vagyok benne.

Mondjuk én elmegyek egy lagziba mulatni, jól érezni magam, eszembe sem jutna fényképezőt vinni. Azért hívnak fotóst és videóst, hogy megörökítse. Ez az én hozzáállásom, a véleményem viszont az, hogy hozzanak, ha akarnak és fotózzák egymást vacsora alatt, készítsenek iwiwre pózolós képeket, meg töltsék fel Youtube-ra a videóikat. Tény és való, hogy olyan dolgokat és olyan szemszögből mutatnak meg ezek a felvételek, amiket a fotós és videós nem fog. DE. Nagybetűvel: DE. Ne zavarják azt az embert munka közben, akinek az a dolga, amit csinál. Én roppant toleráns vagyok, addig helyezkedek, amíg tudok. De van egy pont, amikor már muszáj a felvétel érdekében közbeavatkoznom, és uram bocsáss, a vendég elé állni. Azért, hogy az ifjú pár azt a minőséget kapja, amit elvár. Vagy mondjam esetleg azt, hogy “ja, a gyűrűhúzásos részt keresitek? Sajnos nem tudtam felvenni, mert elém állt az a lila öltönyös úr, tőle kérjétek, ő felvette közelről…” (csak példaként írtam lilát, emlékeim szerint nem volt ilyen. )

A legmegdöbbentőbb eset viszont most szombaton történt. Azt hiszem ez az első olyan esküvői videóm, amin én is rajt vagyok. Szinte végig. Belépve a vacsoraterembe meglepődve tapasztaltam, hogy a főasztal mögött egy egész falnyi, 3 táblából álló tükörkomplexum található. Tulajdonképpen teljesen mindegy volt, hogy hova állok, látszok… Nem is kicsit.

Média szekció a tükörben

A másik dolog a világítás kérdése. Mindig felhívom a pár figyelmét arra, hogy hangulatos a kevés fény, de a kamera nem szereti. Ilyenkor két lehetőség van: az egyik, hogy felkapcsoltatom az összes szükséges fényt a teremben. Erre van vagy lehetőség vagy nincs. Pontosabban fel tudják-e vagy fel akarják-e kapcsolni. Valamikor nincs elég fény, más esetben pedig van, csak nem akarják használni. Korábban ilyenkor a pincérekkel verekedtem, ma már nem foglalkozom vele. Vettem egy fejlámpát a kamerára és azzal világítok. Kurva jó ledes lámpinyó, erős fénnyel. Vendégek nem nagyon tolerálják, de igyekszem minimalizálni és figyelembe venni a hatását. Például idősek, illetve kisbabák felé fordulva lejjebb veszem a fényerejét. Néhány hete próbáltam a tulajt meggyőzni, hogy kapcsoljuk fel a fényeket, hadd ne kelljen világítanom, de azt mondta akkor nem fognak táncolni. Nem akartam firtatni, hogy nem a fény, hanem a pocsék zene miatt ül a nép…
A fejlámpára egyébként azt tudom mondani, hogy nem kell belenézni. A napba sem szoktunk nézni, hát ebbe sem kell.

Fotózáson pedig aktívan használom és tesztelem a Glidecam nevű eszközt, több-kevesebb sikerrel. Kéne rá egy kis lcd monitor, akkor pontosabb felvételeket tudnék készíteni, de azért így is elég biztató az eredmény. Hamarosan teszek fel demot.

Ősszel két olyan esküvőre is megyek, ami formabontó lesz, több szempontból is. Nemcsak az esemény tér el a megszokottól, hanem én is készülök némi meglepetéssel. Részleteket nem árulok el, de zsííír lesz.

Persze annyira semmi sem szép és jó, mint amennyire látszik. Először is, a kábeltelefon a kábeltévé madzagján keresztül működik. Tehát akinek eddig nem volt kábeltévéje, most lesz. Vagyis nem lesz, csak kábel lesz hozzá. Meg egy modem, ami egy ilyen kis fekete dobozka világító zöld pilácsokkal. Ők a szerencsésebbek, mert a szolgáltató munkatársai elvégzik a kábelezést oda, ahová szeretnék. Bár, ha azt nézem, hogy szétfúrnak mindent, megbontják a hungarocel szigetelést és leverik a vakolatot, akkor lehet, hogy mégsem szerencsés.

Na, de akinek már van kábeltévéje és/vagy internetje, ott már egyszerűbb a helyzet. Nem lesz fabrikálás, hanem egyszerűen: ahol a kábel vége és/vagy a modem van, oda teszik az új kábelmodemet. Merthogy ám hiába volt modem eddig, az nem jó, mert nincs rajt lik a telefonnak. Ezért ki fogják cserélni. Ha olyan szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy a számítógép (és ezzel együtt általában a modem) és a hagyományos telefon a lakás teljesen különböző pontján van/voltak, akkor az gáz. Ugyanis a szakemberek ezt, khm, lesz..ják. Ott lesz a telefon, ahol a modem, slusz. Nem fognak átkábelezni.

Két lehetőség van. Vagy nekiállunk és magunk kihúzzuk a zsinórt, vagy veszünk egy vezeték nélküli beszélőt. (Ez utóbbi egyszerűbb). Csak aztán vigyázzunk, nehogy a szomszédnak is ugyanaz a típus legyen, mert akkor aztán könnyen csöröghet nálunk a telefonja. Vagy fordítva. Hihi.

Na, lényeg a lényeg, hogy nálunk természetesen az utóbbi, bonyolultabb eset állt fenn, amit én tovább bonyolítottam. Egyrészt beruháztunk  egy kétbeszélős vezeték nélküli telefonra, másrészt a modemtől kihúztam egy kábelt a másik szobába a telefonig. Nehogy már az én szobámban csörögjön… Ehhez egy kaposvári számítástechnikai üzletben vettem kábelt, amit ott helyben gyártottak le. Hazahoztam a 25 méteres gondosan összetekert vezetéket, majd elkezdtem szépen kibontani. Egyszer csak kettévált. Igen, ketté. Azt hittem magam alá csinálok, amikor megláttam az okát: konkrétan az utolsó 4 métert egyszerűen hozzátoldották. De olyan trehány módon, hogy celluxszal volt összeragasztva. Én jártam hálózattelepítő tanfolyamra, jópár UTP kábelt szereltünk (olyan, mint a telefonzsinór, csak macerásabb megcsinálni, de hívják “internetkábelnek is”), jól tudom, hogy így nem lehet kábelt toldani. Pláne úgy, hogy egy egyszerű letekeréstől szétcsúszik. Persze visszavittem, reklamáltam, kicserélték.  Egy k..rva szót nem szóltak, csak annyit, hogy “nem tudom, hogy ilyen volt-e?” Valószínű én vágtam ketté és tekertem körbe celluxszal… Háklis vagyok, ha hülyének néznek. Próbálnak…

Lényeg, hogy van egy Panasonic vezeték nélküli telefonunk, bár kipróbálni nem tudtuk, mert a szolgáltatás még mindig nem aktív. Ami egyrészt nem baj, mert legalább nem hív fel a sok retardált utazási iroda, meg termékbemutatóval egybekötött egyfogásos ebéd keretein belül tartandó 90 perces előadásokat ajánlgató szánalmas idióták.

Június elején lemondtunk a T-Home előfizetést, ehhez 8 nap kellett, gyorsan meg is szüntették, nehogy véletlenül is beszéljünk rajta. Lemondás után másnap megkötöttük a kábeltelefon előfizetést. Előtte kérdezgettünk ismerősöket mennyi ideig tart a bekötés (vagyis a modemcsere), azt mondták 2-3 nap alatt kijönnek. Nos, nekünk 8-10 munkanapot mondtak az ügyfélszolgálaton, de persze hamarabb kiérkeznek munkatársaik – nyugtatgattak minket, pedig nem is voltunk idegesek. Akkor még. Minden esetre elkérték a mobilszámunkat, hogy időpont-egyeztetés céljából majd megkeresnek minket a műszaki szakik.  Haha, éppen hogy nem röhögtem bele a néni arcába. Ugyanis ez nem jellemző, legyen az futár, vagy szerelő. Hiába van ott neki az adatlapon a telefonszám, b..szik felhívni, egyszer csak megjelenik. Vagy otthon vagyunk, vagy nem. Ez a tapasztalat, mondatnám a “tisztelet a kivételnek” részt, de nem volt ilyen.

Mindegy, mi vártunk. 11 nap után felhívtam az ügyfélszolgálatot, és közöltem a csajszival, hogy szeretném egyszer már vonalasról is felhívni, de még nem tudom. Azt mondja a csaj, hogy hát igazából két héten belül kell nekik kijönni, ami pedig még nem járt le… Na… Nem tudott pontos időpontot mondani, csak annyit, hogy “vagy ma, de lehet, hogy holnap vagy csak hét végén…” Ennyiben maradtunk, nem lettünk barátok.

Eltelt a hét, persze nem gyütt senki. Ezért ma felhívtam még egyszer őket, immár 18 nap telt el. Most azonban rafinált voltam. Egyszerűen csak érdeklődtem, hogy HA előfizetnék egy telefonra, akkor mennyi időbe telik a bekötés. Na, mit mondott a néni? Hát, hogy 30 nap… Ó, hogy egy csapat afrikai fújna vuvuzelát a fülébe. Gyorsan tisztáztuk, hogy már van mindenem, csak egy modemet kéne cserélni, azt mondta, akkor lehet, hogy már 2-3 hét alatt megvan. Elkérte az ügyfélszámomat, én pedig rákérdeztem, hogy vajon ők látják-e abban a varázslatos kompjúterben, hogy ha már folyamatban van. Belekuksizott, és meglepődött, mert valóban, már folyamatban van. Ő szerinte ez valamiért elakadt… Azt mondta utánanéz, és visszahív. Utánanézett, visszahívott, idézem: “pontosan nem tudom megmondani mikor, de hamarosan. – tehát még ma? – nem, ma biztos nem, holnap, holnapután vagy a héten”.

Itt tartunk most. Tulajdonképpen semmi extra, nem kerül ki homárra, de jó volt végre írni egy hosszú bejegyzést, pláne nyafogni és szidni egy szolgáltatót. Mert azt szeretek.

Az első beszélgetésről készítettem felvételt (ha nekik lehet, nekem is), a lényeg itt hallható. Megtekintés jelszóval, a jelszó a mobilszámom utolsó 4 számjegye.

Mivel éppen minden futó projektet befejeztem és még esküvőt sem kell vágnom, gondoltam eljött a feltöltések ideje (és kihasználom, hogy van FTP-kapcsolat. ). Ezért hét új videót töltöttem fel az oldalamra.  A továbbiakban igyekszem gyakrabban frissíteni, csak hát nem mindig sikerül.

Illik egy személyes blogban pár szót magamról is írni, amit valljunk be, már régen tettem meg. Meg is kaptam a magamét, többször is.  Most sem vinném túlzásba, de azért a sokak által feltett kérdésre szeretnék választ adni. Az egyetem befejezését követően általában az első kérdés, hogy “és dolgozol valahol?”. Ez az, amit tőlem is megszoktak kérdezni, a válaszom pedig, hogy igen is, meg nem is. A kérdés úgy hangozna helyesen: és mivel foglalkozol? Erre viszont már egyértelmű választ tudok adni.

A családi bt. keretein belül videókészítéssel és vágással foglalkozom. Különböző helyekre bedolgozom, illetve egyéni megbízásokat is teljesítek az imént említett tevékenységi körben. Azt is szeretném tisztázni, hogy egyik helyi televízióval sincs szerződésem, nem dolgozom egyiknél sem. Igaz, egy évig a Kapos Televíziónál is voltam.

Néhány saját készítésű videóm, illetve a megbízóim kérésére elkészített produkciók jelenleg is láthatók a Vidanet információs csatornáján, a City Kábelen. Megjegyezném, hogy a City Kábel és a Somogy TV nem ugyanaz, még ha azonos frekvencián is foghatók. A pornócsatorna is csak éjjel nézhető, napközben sport megy rajta.

A fenti sorokat olvasva felmerülhet a kérdés: mit kerestem én könyvtár szakon? Hát, fogalmam sincs.

Itt az ideje tovább lépni, ami ráadásul semmi plusz költséggel nem jár, csupán az élvezeti értéket fokozza némiképp. Ódákat lehetne zengni a digitális átállás előnyeiről (és persze hátrányairól), de én most semmi ilyet nem teszek, csupán egyetlen, a digitális átálláshoz viszonyítva egy csekély dologról szeretnék pár dolgot leírni.

Miben több, jobb a széles kép a hagyományosnál és van-e esély megúszni a használatát. Ezekre a kérdésekre is kerestem a választ. Figyelem, szájbarágó következik!

Mik ezek a számok: 4:3, 16:9?

Képarányok. A televíziókép szélességének és hosszúságának aránya. A hagyományos televízió szélessége ás magassága 4:3 arányú. A mozifilmek, illetve a HD szabvány pedig 16:9-es. Szélesvásznúnak is szokták hívni, mert a mozifilmek szinte kivétel nélkül ilyen formátumban készülnek. (Van még többféle, ennél is szélesebb, de ebbe most ne menjünk bele.)

Miért jó a 16:9?

Több információt hordoz a kép, hiszen szélesebb, több minden látszik rajt. Gondoljunk rá úgy, mint ha a 16:9-es kép lenne a kamera látószöge, a 4:3-as aránnyal pedig csak kivágunk a közepéből egy részt. A mozifilmek is így készülnek, mert így szélesebb, jobban kitöltik a vásznat, vagyis a nézők látóterét.

Ha a filmek is 16:9-ben készülnek, hogyan jelenik meg hagyományos tévén?

Háromféle módon:

Az egyik, hogy megtartják az eredeti arányt, s akkor alul felül egy-egy fekete csíkot látsz.

A második, hogy levágják a két szélét, s így alakítják ki a 4:3-as arányt.

A harmadik, hogy a teljes 16:9-es formátumot "belenyomják" a 4:3-as keretbe. Így viszont torzul a kép. (Vízszintesen össze van nyomva).

A legtöbb televízión a fenti három funkció állítható.

Kaptam egy DVD-t, melyen 16:9-es arányú film van. Sajnos csak egy 45 cm-es hagyományos tévém van, s zavar a két csík a kép tetején és az alján. Mit tudok tenni?

A fenti három megoldás közül választani egyet (ugyebár, akkor az első kivételével). Ma már szinte minden DVD lejátszó rendelkezik valamilyen zoom vagy pan megoldással erre a problémára. Körül kellene nézni a lejátszó menüjében, hogy a képarányra, illeve a képmegjelenítésre van-e valami megoldás. Nagy valószínűséggel van.

Na, vettem egy szélesvásznú LCD tévét, de minden tv adó képe szét van húzva. Lehet, hogy rossz a tévém?

Nem, nem rossz. A hagyományos televíziós sugárzás 4:3-as formátumban történik. Gondolj bele: egy közel négyzet alakú képet akarsz egy téglalap alakú televízióban megjeleníteni. Természetesen ehhez igazodik a kép, ami a szétnyújtást eredményezi.

A normál (4:3) kép illeszkedik a televízió széles formájához.

Akkor most nem is tudok torzítás-mentesen tévézni?

De igen, erre is két megoldás van, hasonlóan a fenti problémához, csak most fordított a helyzet.

Megtarthatod az eredeti formátumot, ilyenkor jobb és baloldalt lesz egy fekete csík.

Vagy pedig "belenagyíthatsz", ilyenkor addig növeli a tévé a képet, amíg el nem tűnik oldalról a két csík. Viszont így kiesik a hasznos kép teteje és alja, ami mondjuk egy hírcsatorna alul futó infócsíkjánál zavaró lehet, továbbá a program logója sem látszik.

Persze vannak adók, amiknél már nincs szükség erre, hiszen alapból 16:9-es formátumban sugároznak. Ilyen pl. az MTV és a Duna TV. Igaz, csak a saját gyártású műsorok egy részét, azok közül is az újabbakat. A reklámok túlnyomó része még a normál 4:3-as formátumban kerülnek sugárzásra, ilyenkor a televízió automatikusan átkapcsol, tehát nincs torzulás.

A Magyar Televízió és a Duna TV már valós 16:9-es formátumban (is) sugároz.

Ezek elég nagy kompromisszumok. Azért vettem egy nagy tévét, hogy aztán a két szélén csak egy fekete csíkot nézzek? Ennyiből vehetettem volna hagyományost tévét is!

Vehettél volna, ha tudsz. Most már nem nagyon lehet kapni. De aggodalomra semmi ok, mert hamarosan a többi adó is át fog térni a széles formátumra. Remélhetőleg.

Az ismerősöm szeretne az esküvőjéről felvételt készíttetni, de a videós csak 16:9-ben dolgozik. Most akkor az jó vagy nem jó?

Természetesen jó. Függetlenül attól, hogy a megrendelőnek milyen tévéje van. Lehet, hogy akadnak a rokonságban néhányan, akiknek 30-40 centis tévéjük van. Ők a “rosszul járók”. Azért mondom ezt, mert a széles videó ezeken a tévéken alul-felül fekete csíkkal jelenik meg, tovább csökkentve az amúgy is kis tévé hasznos képét. Noha be lehet állítani a DVD-lejátszón a nagyítás funkciót, nem biztos, hogy ők ismerik ezt az opciót. Viszont tartsuk szem előtt, hogy évek múlva vesznek egy LCD tévét, s akkor milyen jól fog mutatni azon a 16:9-es videó.

Értem. Tehát akkor lehet nyugodtan HD.

A HD-t ne keverjük ide. Attól, hogy az arány 16:9-es, még nem biztos, hogy HD. Noha, a HD formátum is 16:9-es. A HD (High Definition) formátumot általában külön igényelni kell, és plusz költséggel jár. Ennek oka a formátum fiatalsága és az utómunka-eszközök ára.

Tehát azt mondod, hogy a 16:9-es formátum jobb?

Mindenképp. És ha úgy döntesz, bármikor készíthető belőle egy 4:3-as verzió azoknak, akik hagyományos tévével rendelkeznek. Fordítva viszont nem lehetséges a dolog, 4:3-asból soha nem készíthetsz 16:9-est. De, ha azt nézzük, bármely üzletben vásárolt DVD-videó is szélesvásznú, akkor miért pont az esküvő lenne ez alól kivétel.

Akkor te mindig 16:9-ben forgatsz?

Igen, kivéve, ha a forgatott anyag kizárólag televíziós sugárzásra készül ill. ha a megrendelő külön kiemeli. Reklám szpotokat, televíziós műsorajánlókat rendszerint 4:3-as aránnyal, PR filmeket, rendezvényvideókat és minden más felvételt 16:9-ben forgatok és vágok is. Megjegyzem, eddig senki nem panaszkodott, páran voltak, akik tettek megjegyzést erre vonatkozólag: “Váá, ez 16:9-es??? Zsír!”

És, ha már itt tartunk. Szeretném a figyelmedbe ajánlani legújabb munkám, a Golden Fox számára készített rövid szpotot, mely természetesen 16:9-ben forgatódott, így kerül fel a webre is. A televízió számára pedig készült belőle egy 4:3-as verzió is.

De ez az egyik oka, a másik, hogy az alább beszúrt kép miatt szétcsúszik az oldal, ha nincs annyi sor, mint amekkora magas a bal oldali mozgókép, ezért tehát muszáj valamivel kitölteni a bekezdést, hogy lejjebb csússzon. Teccikérteni?!

Szóval, ott tartottam, hogy voltam a tuskóban, de ha már ott jártam, nem csukott szemmel tettem mindezt, számítva arra, hogy akad valami jó kis netre való cucc. Akadt.

Mindjárt az elején itt van az alábbi kép, melyen jól láthatók a nadrágalakú pólók. Egy darabig nézegettem, hogy miként lehet belebújni, illetve, hogy milyen kivitelben van még. Kerestem ujjatlan pólós táblát, remélve, hogy ott megtalálom az alsónadrágot, de nem találtam. Még jó, hogy nem vettünk ebből a pólóból. Otthon próbálnám magamra húzni és nem menne… Megtévesztik a gyanútlan vásárlót.

Férfipólók nadrágkivitelben

No, de mikor a pénztárhoz érkeztem, rezegni kezdett a zsebem. Nem hívtak, nem is SMS érkezett, hanem egy bejövő kép Bluetooth-on keresztül. Ez könnyen lehetséges, ha az ember telefonján be van kapcsolva a blútúsz. Na, de ki akar nekem képet küldeni? Pláne a Tesco-ban? Hát ki más, mint maga a Tesco. A bejegyzés bal oldalán látható kis PR anyagot tolta át nekem, miközben a pénztárnál várakoztam. Ügyes.

A Kapos TV klub április 16-án kiküldött körlevele május 3-án érkezett meg.

Egészen friss, tegnapi tapasztalatom, hogy ha megnézem egy tetszőleges személlyel a közös ismerőseimet, nem a tényleges közös ismerősöket dobja ki, hanem valami teljesen idegen embereket, akik nem is ismerőseim. Nem működik az ismerőseim közötti keresés sem, pontosabban a “találatok szűkítése”. Ezt az alábbi kép is bizonyítja.

Ismerőseim közül a "Kovács" névre kerestem rá, cserébe csupa idegen arcot kaptam. És még csak nem is Kovácsok.

Kollégáim, a Hepho Photo nem tudják megnézni az üzeneteiket, ahogy egy másik ismerősöm sem. Noha kijelzi, hogy x db beérkezett üzenet van, de sehol nem látszanak a levelek. Másik ismerősöm arra panaszkodik, hogy levélre válaszoláskor a Válasz gomb megnyomása után vagy nem töltődik be az oldal, vagy percekig eltart.

Az üzenetekkel kapcsolatban még egy érdekes dolog. Ismerősöm jó ideig nem lépett be az iWiW-re, így sikerült neki jó pár üzenetet felhalmozni. Nos, az iWiW mindössze 10-11 oldalra tördelte ezeket az üzeneteket, amiket ismerősöm mind el is olvasott, illetve törölt. Azonban ez nem az összes volt, továbbra is maradt még olvasatlan levél, amihez azóta sem fér hozzá. Tehát 0 oldalon 0 levél, mégis ott virít pirosan egy szám az olvasatlan levelek mellett.

Az alkalmazások vagy teljesen nem működnek, vagy pedig nagyon hézagosan.

Néha előfordul, hogy a képtár alatt a “0 kép” szöveg olvasható még akkor is, ha a mappa tartalmaz képeket.

A múlt héten az üzenőfal, pontosabban a hírfolyam adta meg magát. Bár a Gépház az utóbbi időben sokat “tart karban”, a megosztás funkció 5-ből három alkalommal nem működik. Pedig igény van rá, használják sokan.

Ennek ellenére kitartunk mellette, csak azt nem tudom, miért? Sokan félnek a Facebook-tól, nem mernek váltani. Valóban, egy picit más a felépítése és az alapkoncepciója. Viszont, ha valaki jól kiismeri magát benne, egy nagyon jól használható, gyors és egyszerű közösségi oldal, számos lehetőséggel.

Aki esetleg kedvet kapna, de nem mer belevágni, olvassa el ezt az útmutatót, melyet a Hatékonyság Blog készített: http://www.hatekonysag.hu/letoltes/facebook_utmutato.pdf