Múlt héten sikerült eljutnunk, de még sajnos most is túl magas a vízszint, rengeteg helyen sár van, teljesen átrendezte a medret a víz. Persze ez Bubit és Almát nem érdekelte, sőt, így még jobb volt. Nem is tudtunk messzire elsétálni, mert elég sok helyen nem tudtunk a vizen átkelni. De ez persze csak nekünk okozott gondot, mert Bubi és Alma gond nélkül áttrappoltak a patakon. Elég sok iszapos rész is volt, az egyikbe Bubi nagy örömmel belevetette magát, aztán meglepődött, amikor a sűrű iszapból alig tudott kiszállni. Mikor végre kikepesztette magát, a lábait, az oldalát és a hasát sűrű iszap fedte, kapott egy kis iszappakolást. Nagyon nem keseríthette el, mert ment egy kört és újra, most már belesétálva merült el benne. Ekkor már kiparancsoltam onnan, nem akartam, hogy elmerüljön benne, mert a kis kuka nem tudja, hogy ez milyen veszélyes is lehet.

Almának teljesen új volt a környezet, még soha életében nem járt itt. Annyira boldog volt, hogy szaladgált fel-alá, de nem úgy mint afféle kislány, hanem mint egy őrült dúvad, röfögve rohangált ide-oda. Mi sétáltunk és közben ő meg előrefutott, visszafutott, futkározott – tündéri aranyos volt. Persze voltak magas részek is, ahol attól féltünk, hogy nem fog tudni lefékezni a nagy rohanásban, és féltünk, hogy lezuhan a nagy semmibe, így a meredekebb részen visszafordultunk. Akkor meg lefelé kezdett el rohanni, alig tudott megállni. Bubi is nagyon élvezte a dolgot, ő is eszetlenkedett, de vele óvatosabban bántunk, ő sokat volt pórázon, de ezt csak azzal érdemelte ki, hogy ő elég jó “felfedező”, és nem igazán híres arról, hogy visszajöjjön, ha hívjuk.

Természetesen idén is tartottunk pihenőt egy pihenőhelyen, készültem szendvicsekkel nekünk, meg virslikarikákkal és sajtkockákkal a kuttyoknak. Olyan édesen majszolták a finomságokat, ilyenkor mindegyik olyan jól viselkedik, ülnek és türelmesen várják, hogy milyen finom falatot kapnak.

Utána még pancsoltak egyet a vízben, Szabi köveket dobált a vízbe, ezt nagyon élvezték. Aztán szépen elindultunk az autó felé, és továbbutaztunk.

További képek itt

Mindegyik képen a kis barna fülecskét figyeljétek.

Ezek a képek pedig Fettyről, anyukájáról készültek még kölyökkorában:

További képeket pedig itt találtok.

A bulldogok farok formája nagyon változatos, szentelj nagyon nagy figyelmet neki, hogy megelőzd a bakteriális fertőzéseket, amik szörnyű fájdalmat okozhatnak a kutyának. Mindig tartsd tisztán és SZÁRAZON a farok és a test közötti részt – különösen akkor, ha ez nehezen elérhető, ugyanis minél szűkebb a hely, annál könnyebben szaporodnak benne a baktériumok.
Amennyiben problémát okoz a tisztítás (túl szűk, ezért lehetetlen kitisztítani, vagy a folyamatos tisztítás ellenére is elfertőződik), azonnal keress fel egy állatorvost.

Mikor megérkezik hozzád a kutyusod, érdemes alaposan megvizsgálni, hogy milyen alakú a farka és hogy helyzekedik el a testéhez képest. Ez nagyon fontos, ugyanis ránézésre nem mindig lehet megállapítani, csak ha az ujjaddal végig követed a tövétől a hegyéig. Sok gazdi számára csak a probléma kialakulása után, az állatorvosnál derül ki, hogy a kutyusnak bizony problémás farka van.

Na de melyik a problémás és mire kell odafigyelni?

Az angol bulldogoknál leggyakrabban előforduló farok típusok

Befelé növő farok

Befelé növő, vagy “rejtett” farok

Gyakaran az ilyen típusú farok első ránézésre észre sem vehető, így a gazdi azt hiszi, hogy nincs is. Pedig nagyon is létezik, csak a nagy része, vagy az egész a testen belül van elrejtve. Ezt körülbelül úgy lehet elképzelni, mintha a hüvelykujjunkat a köldökünkbe tennénk. Így ül a kutyus farka is a testben. Az ilyen farok esetében nagyon oda kell figyelni, hogy a test és a farok közötti szűk részt rendszeresen tisztítsuk és tartsuk nagyon szárazon. Ha ez nagyon nehezen megy, vagy a kutyusnak fáj, akkor érdemes elgondolkodni a farok amputációján, de ez mindenképpen a legvégső megoldás.

Feszes farok

Feszes farok

Ahogy a befelé növő faroknál, itt is nagyon fontos, hogy a test és a farok közötti részt tartsd tisztán és szárazon. Ha nem tudsz az ujjaddal ehhez a részhez hozzáférni, akkor – különösen nyáron – nagyon gyorsan elfertőződik, hatalmas fájdalmat okozva a kutyusnak, ezért ebben az esetben is szóba jöhet az amputáció. Ennél a típusnál a farok nagyon szorosan odafeszül a fenékhez, ami amellett, hogy nagyon hamar koszos lesz, a nyomás miatt idegkárosodást is okozhat a végbélben. Nagyon oda kell figyelni a kölyökkutyára fejlődés közben, ugyanis az ilyen típusú farok egyre feszesebb lesz, ahogy a kutya nő.

Csavarodó farok

Csavarodó, “dugóhúzó” farok

Malac faroknak is hívják, mert ugyanúgy tekeredik, mint a malacoké. Sajnos sokan csak ezt a fajtát tartják elfogadottnak. Alap esetben ez a típus semilyen problémát nem okoz, ha rendszeresen tisztítják, de sokszor előfordul, hogy a szűk csavarok miatt itt is fertőzés alakul ki, ezért itt is nagyon oda kell figyelni a tisztításra.

“Nyuszi” farok

Úgy néz ki mintha egy kis pamacs lenne, de legtöbbször egy feszesen csavart, vagy befelé növő farkat rejt.

Egyenes farok

Egyenes, redőzött farok

Az egyenes farok a tökéletes eset, bár sajnos sokan nem tekintik annak.
Körülbelül 7-8 cm hosszú, elvékonyodó, a kutya könnyen el tudja emelni a testétől és csóválni is tudja, ami nagyon vicces látvány. Lehet enyhén görbülő is, de mindenképpen lefelé áll és nem emelkedik a kutya farvonala fölé.
Ennél a típusnál nincs szükség különösebb ápolásra, de azért ritka esetekben az enyhe redők okozhatnak problémát.

Kopaszodó farok

Kopaszodó farok

A bulldogok farka sokszor elkezd kopaszodni. Ez a probléma pusztán kozmetikai jellegű, orvosi kezelésre nincs szükség. Általában idősebb kutyáknál fordul elő, de gyakran egészen fiatal kölyköknél is megfigyelhető.

Hogyan kell tisztítani a bulldog farkát?

Amire szükség lesz:

- antibakteriális szappan (gyógyszertárakban kapható)
- hyperol tabletta (szintén gyógyszertárban kapható)
- papírzsepi, vattakorong, törölköző
- atibakteriális kenőcs, ha esetleg már elfertőződött

Én kb. 2-3 naponta szoktam elvégezni a következőt:

Langyos vizet engedek egy lavórba és bele állítom a hátsó lábaival a kutyust.
Jó alaposan leöblítem a farkát, a fenekét és az a körüli területet, majd a problémás szűk részt.
Ezután a szappannal jó alaposan átdörzsölöm a farkat, de még alaposabban a szűk részeket, majd alaposan kiöblítem mindenhonnan.
Jöhet a törlés. Először a törölközővel törlöm teljesen szárazra a farkát és megpróbálok a szűk helyekre is benyúlni vele. Ha már mindent, amit tudtam, szárazra töröltem, fogok egy vattakorongot, vagy zsepit (ezzel könnyebb) és a problémás részeket is megtörölgetem. Addig csinálom ezt, amíg teljesen szárazon nem jön ki a zsepi (minden törlésnél újat használok, így könnyen észreveszem, ha már száraz).
Hetente egyszer még át szoktam törölgetni a szűk részeket hyperolos oldattal is (1 dl vízhez 1-2 tabletta), majd ezt is alaposan letörlöm. Ez teljesen fertőtleníti.

Mit tegyél, ha már meg van a baj?

Ha észreveszed, hogy a kutyus sokszor leül, érzékeny a farka, vagy esetleg szúrós szagot terjeszt, akkor alaposan vizsgáld meg, mert könnyen előfordulhat, hogy bakteriális fertőzést kapott. Ezt onnan látod, hogy gennyes váladék veszi körül a fertőzött területet. Ebben az esetben azonnal fordulj állatorvoshoz. Amit addig tehetsz, hogy megpróbálod leitatni a váladékot és szárazon tartod. Esetleg meg lehet próbálkozni egy antibakteriális készítménnyel is, de amint teheted, vigyed orvoshoz, lehet, hogy nem mutatja, de iszonyatos fájdalmai vannak.

Sajnos mi a saját bőrünkön éreztük, hogy milyen szörnyű következményekkel jár az, amikor nem figyelünk eléggé ezekre a dolgokra.
Alma egy nagyon durva fertőzést kapott, aminek fájdalmas volt a kezelése:

Alma betegeskedik
Farokgondok 2. rész
Farokgondok 3. rész
Alma farokgondok 4. rész – A gyógyulás

Hosszas várakozás után eljött a várva várt nap, amire annyit készültünk. A keddi napot csomagolással töltöttem, mindent bepakoltam, szinte az egész lakást magunkkal vittük, mert semmit sem akartam itthon felejteni. A nagy csomagolást a kuttyok nem értették, bár Bubi sejthetett valamit, mert vele már többször utaztunk hosszabb útra, sőt, már itt, a kempingben is volt kétszer, ez volt a harmadik alkalom neki. Alma még sosem járt ilyen helyen, eddig még csak kétszer jártuk Dombóváron a nagyszülőknél vele, más alkalom nem volt, hogy nem itthon töltötte volna az éjszakát, pláne nem négyet. Szóval neki ez igazán nagy eseménynek ígérkezett! Izgatottan várták, hogy mi fog kisülni ebből a nagy pakolásból. Másnap reggel Szabi bepakolt az autóba, ami maga a csoda volt, mert rengeteg holmink volt, a kis Skoda Feliciánk csomagtartója dugig lett tömve. Utána mi négyen bepattantunk és irány Velence!

Az utazás nagyon jó volt, akkor még nem volt túl meleg, szóval lehetett haladni, nem kellett velük megállni. A kempinghez érve  Barátaink, Viki, Csabi, Daisy, Joey már vártak minket, ők valamivel előbb érkeztek. Nagyon jó volt a viszontlátás, mi négyen is utoljára jó pár hónapja találkoztunk így, a kuttyok is szintén, szóval nagy volt az öröm. Almának ugye a hely is új volt, örömmel fedezte fel, hogy micsoda új terepre jöttünk. A szállásunk, ismét az 1-es sátor volt, már visszatérő vendégek vagyunk, ugyanis mi már a 3. alkalommal foglalhattuk el szállásunkként.

Újból az egyes sátorban

Az első napon még az idő kicsit hűvösebb volt, néha csöpögött az eső is, de hál’ istennek nem kezdett szakadni, így nem kellett a sátorba visszahúzódni. A kuttyok rengeteget játszottak, futkároztak, teljes erőbedobással, pedig ha tudták volna, hogy még 4 napot maradunk, lehet, hogy tartalékolták volna a muníciót kicsit.  Az első nap így nem is mentünk le a partra, mert hideg volt, de az előrejelzés meleget mondott a többi napra, így nem aggódtunk, hogy kimaradnak a fürdésből.

Az első napon még csak a sátor mellett játszottak

Másnap valóban jó idő lett, így természetesen lementünk a partra. Sajnálatos esemény nyomta rá a bélyegét az egész nyaralásunkra, sajnos tüzelő szuka volt a kemping területén, így Bubi teljesen kifordult önmagából. Míg “alaphelyzetben” egy békés, nyugodt, mondhatni mamlasz kutya, aki nemhogy verekedést nem kezdeményez, de még ha őt támadják meg sem támad vissza; addig itt, miután egy-két fiú kutya arcoskodott vele, és behódolásra akarta kényszeríteni, már nem tűrte. Le akarták teperni, és ő ezt most nem fogadta el, hanem fel akarta venni a kesztyűt. A parton mindig izgatottan viselkedett, nem volt az a játékos kutyus, aki máskor szokott lenni. Látszott, hogy csak egy valami érdekli. Joey is koslatott a tüzelő szuka után, pedig ő sem szokott csajozni. Bubi olyan kutyákkal is összeveszett, akikkel egész évben vártuk a találkozást: Pasassal és Tarhonyával kapott össze, és sajnos ott ő kezdte az acsarkodást, csupán csak azért, mert mindkét kutya domináns volt vele szemben. Így sajnos nekünk is mindig fel kellett tenni azt a kérdést a gazdikhoz, ha találkoztunk valakivel, hogy “Fiú? Lány?”, pedig eddig sosem volt gond, ezelőtt mindenkivel eljátszott, marháskodott. Szóval kicsit el lett szúrva a piknikünk, igazából nem tudtam, tudtuk felfogni a tényt, hogy valaki képes volt tüzelő szukát hozni egy ilyen hatalmas rendezvényre, ahol tele van fiú kutyával az egész kemping. Önző dolognak tartjuk ezt,  mert ezzel nem csak a mi nyaralásunkat rontották el, hanem másokét is. Ahogy figyeltük, legalább tízszer több balhé, verekedés, acsarkodás történt a piknik alatt, mint tavaly. Persze kénytelenek voltunk elfogadni a tényt, és így kevesebbszer tudtunk lemenni a partra, hiszen Bubinak nem sok öröme volt benne. Azért többször bevágtuk a vízbe, igaz csak pórázon, élvezte nagyon. Alma, Joey és Daisy miatt is azért többször lementünk, nem akartuk, hogy kimaradjanak a vízi kalandból.

Közös pancsolás a bátyóval

Alma nagyon élvezte ezt a helyet, annyira kis édes volt, őt póráz nélkül hagyhattuk szaladgálni, annyira lelkes volt. Általában a sarkunkban szokott lenni, de most aztán egyáltalán nem így volt, kétszer keresni is kellett, mert épp kolbászolt valamerre, vagy valakinek a sátrában találtuk meg. A Velencei-tóban is megfürdött persze, az első próbálkozás után kijött, és úgy gondolta, hogy ez neki nagyon megy, így visszaugrott egyedül… hát aranyom teljesen elmerült, pár másodperc múlva riadtan bukott fel a víz alól.  De nem volt gond, ügyes kislány ő, nem kell félteni.Viki őt is és Bubit is megúsztatta, mint ahogy saját “gyerekeit” is, ezúton köszönöm neki még egyszer.

Alma pancsol

Bubinak tetszettek még a kismedencék is, kb. 10 db volt belőlük kirakva, Daisy is nagyon élvezte, a vizet pofozgatta és ezzel jól elfoglalta magát.

Bubi élvezte a pancsolókat

Kipróbáltuk a kutya futópadot is, Bubi aránylag ügyesen rájött, mit kellene csinálni, Almának viszont nagyon nem tetszett, de azért egy kicsit ő is gyalogolt rajta. Daisy nagyon ügyes volt, jól csinálta, viszont Joey olyan volt, mint aki minden reggel egy 2 km-t fut reggeli edzésként egy futópadon.

Bubi a futópadon

Volt egy kis agility pálya is, itt is bohóckodtunk, nagyon tetszett a kukac, vagy nem tudom, hogy mi a hivatalos neve.  Alma persze ettől is félt, nem mert bemenni, Bubi belement, de ő meg háttal araszolt benne.

Bubus nem nagyon lelkesedett az ötletért

Alma tesójával találkoztunk szombaton, olyan jó volt látni, édesek voltak együtt.

Alma és a tesója

Végre megismerkedtünk személyesen Maximusszal, Szilvivel és Gáborral, valamint Shivával, Judittal és Gyurival, szombaton pár perc erejéig Lorddal, Andival és Ferivel; szóval ez is egy nagyon jó élmény volt, mert velük csak neten tartottuk a kapcsolatot.

Adolf, Jucus és Jocó is ott volt természetesen, Adolfnak persze csak a csajokon járt az esze, de ezt már megszoktuk tőle.  Kicsi drágám egész nap a kányokat koslatta.

Szombaton Lujziék is ott voltak, meg találkoztunk futólag sok-sok ismerőssel, hiszen az volt az ingyenes nap, így nagyon sokan eljöttek.

Több kutyussal és gazdival találkoztunk a tavalyiak közül, mindenkivel váltottunk pár szót, kivel mi történt, hogy érzik magukat, jó volt újra látni mindenkit.

Megtartottuk Bubi, Joey és Daisy szülinapját is, Bubinak június 26.-án volt a 2., Joeynak és Daisynek pedig július 26.-án lesz a 2. szülinapja. Megkapták az ajándékokat, Bubiét Vikinek és Csabinak ezúton köszönünk! Csabit is megköszöntöttük szülinapja alkalmából, ismét ugyanabból a cukrászdából rendeltünk ugyanolyan tortát, mint tavaly.

Bubi épp a szülinapi ajándékát nyitja

Nagyon jól éreztük magunkat, napközben a kuttyok játszottak, úsztak, eszetlenkedtek, este, mikor elterültek, és pihentek, mi szalonnát sütöttünk, vörösboros marhapörit csináltunk (nyamm), rántottát készítettünk, buliztunk, zenét hallgattunk, jól éreztük magunkat, szóval fergetegesre sikeredett, még egy éjszakai fürdőzés is volt, Szabi és Viki csobbant egyet egy meleg nap után a hűs Velencei-tóban. Szóval rengeteg nevetéssel, jókedvvel telt a piknik minden napja. Esténként ilyenkor, mikor éjszakába nyúlóan fent maradtunk, a kuttyok házőrzőt játszottak, minden neszre figyeltek, de azért többnyire egymás társaságában húzták a lóbőrt. A negyedik éjjel már a neszek sem érdekelték őket annyira, mert inkább már csak békésen szunyókáltak. Minden nap egyre fáradtabbak voltak, Bubi a második naptól izomlázzal is küzdött, ezért sok kefirt is kapott, hogy tudjon gyorsabban regenerálódni. A mi éjszakázásunknak csak egy hátulütője volt, hogy reggel viszont kelni kellett az első napsugárral, mert ahogy az besütött a sátorba egy levegőtlen katlanná változott , így kénytelenek voltunk felkelni.

A kefír segített az izomlázon

Vasárnap délelőtt már kicsit a kialvatlanságtól nyűgösen, de azért fantasztikus élményekkel tele indultunk haza. Az út kicsit hosszúra sikeredett, mert iszonyú hőség volt, kétszer is megálltunk hűteni a malacokat, nehogy hőgutát kapjanak. De aztán sikeresen hazaértünk, és két napig pihentük a rengeteg élményt.

További képek és videók a piknikről

Már reggel óta készültünk a délutáni köszöntésre, rengeteg teendőnk volt. Legfőképp a kutyatorta sütésre fordítottam kellő időt és figyelmet, nem akartam összecsapni, minden szeretetemet és energiámat bele akartam fektetni. A torta olyan volt, mint tavaly. Darált pulykamell, főtt répa és főtt krumpli volt benne, egy nagyon kevéske sóval. Összegyúrtam és torta formát alakítva megsütöttem tepsiben. Összetört főtt krumplival díszítettem, amit vízzel kevertem ki, hogy formálható legyen.

A jeles napra Anyu és Anna is átjött, így családi körben köszönthettük Bubit. Délután 5-kor érkeztek meg, Bubi és Alma nagyon örültek nekik. Addigra már kész volt a torta, már csak Bubit várta, hogy átadhassuk neki.

Halász Judit Boldog születésnapot! c. zenéjére hoztam be a tortát az égő gyertyával, Bubi akkor már tudta, hogy ez valami nagyon finom dolog lehet, már két lábra ágaskodva ugrált, hogy lássa, mi az. Ezen felbátorodva Alma is kíváncsiskodott, annyira fújtattak, hogy majdnem sikerült a gyertyát is elfújniuk.

A gyertya levétele után felszeleteltem a tortát és kapott mindkét malacka egy-egy szeletet belőle, mindegyiküknek pillanatok alatt kiürült a tányérja, szinte még fotót sem tudtunk készíteni róla. Persze kaptak repetát is, ezt is szempillantás alatt eltüntették. Nagyon ízlett nekik.

Kicsi pihenő után Szabi és Anna levitték egy sétára a kuttyokat az ajándékozás előtt. Anyuval figyeltük őket az erkélyről, Anna nagyon ügyesen sétáltatta Almát, élvezte, hogy ő foghatja a pórázt, és Alma szinte teljes egészében az ő felügyeletére volt bízva, de persze Szabi azért figyelte az eseményeket. Azért elmondhatom, hogy szuperül helyt állt a kis unokahúgom.

Anna pár maga által előre megfogalmazott mondattal köszöntötte Bubit, nagyon aranyos volt, rengeteget készült az ajándékkal. Mamáéktól kaptak fogtisztítós jutalomfalatot, ezt rögtön meg is kapták. Alma ezt is olyan gyorsan megette, mondtuk is neki, hogy a fogait kéne tisztítani ezzel, nem három darabban lenyelnie. Amikor az övé elfogyott, utána persze már ácsingózott Bubiéra, de persze nem hagytuk, hogy a szülinapost megzavarják jutalomfalatjának élvezetes majszolása közben.

Újabb henye után került sor a mi ajándékunk átadására. Egy nagyon ötletes játékot kapott, hat ágú plüss játék, minden ága más színű és természetesen csipog mindegyik. Ezeket mi “ügyezős” játékoknak hívjuk, mert a két drágaság imádja együtt csócsálni a játékokat, minél több elérhető, rágható része van, annál jobb,  lefekszenek egymás mellé vagy egymással szemben és hol egyikük rágja, hol másikuk, vagy egyszerre ketten rágják, egymás szájából kikapják, szóval egyszerűen szólva ügyeznek vele. Mondanom sem kell, nagy sikere volt.

A nagy játék után elégedetten heverésztek, majd álomba merültek. Kipihenték a nap “fáradalmait”, és az esti vacsira pedig bedörgölték a maradék kutyatortát. Hatalmas cuppogást és röfögést rendeztek a táljuk fölött, mindegyiknek az arcára volt írva, mennyire ízlett nekik az ünnepi vacsora.

Íme az elmúlt 2 év, 3 percben:

Ezúton köszönjük Anyunak és Annának a részvételt és a köszöntést, valamint mindenkinek, aki gondolt Bubira és köszöntötte eme jeles napon!

További képek itt

Az eredmény az lett, hogy Almát ivartalanítsuk.Végiggondoltuk, hogy Almát is megviseli a tüzelés, Bubit is, így meghoztuk a döntést. Ha a helyzet úgy hozza, még az is lehet, hogy Bubit is ivartalanítjuk, mert őt is nagyon megviseli a tüzelési időszak, ilyenkor kezelhetetlen, sokszor annyira felhúzza magát, hogy a sok szag követésétől a világból kifutna, és az egész sétát végigöklendezi és hányja. Ha ez így marad, lehet, hogy nála is sok kerül rá, mert féltem az egészségét, ez a szervezetének, szívének egyáltalán nem tesz jót.

Alma műtétjére 2010.05.22.-én került sor. Ahogy közeledett a műtét napja, úgy izgultunk egyre jobban. Este 6-ra kellett vinnünk, rendelés után szoktak műteni. Sajnos, sokat kellett várni, egy kicsit megcsúsztak a rendeléssel, így csak fél 8-kor adták be Almikámnak az altatószert. A váróban aludt el, ugyan küzdött ellene, mert a feneke még égnek állt, a feje meg már a földön volt, aztán pár perc után teljes álomba merült. Ekkor vittük be a vizsgálóba, ahol előkészítették a műtéthez. Mi ekkor már nem voltunk bent, hanem a váróban vártuk, mi fog történni. Pár perc múlva láttuk, ahogy elvitték a műtétre, kis lábai csak úgy lógtak a levegőbe, nagyon rossz volt így látni.

Nagyon izgultunk, fel-alá hol a rendelő előtt, hol a váróban, ólomlábakon járt az idő. Egyszer csak kijött az orvos, hogy Alma jól van, túl van a műtéten, és mindjárt vihetjük haza. Úgy megkönnyebbültünk, a gyomromból a szikla egy pillanat alatt eltűnt. Hazahoztuk, itthon már a Viki tanácsára elkészített fekhelye várta. A tappancsos plüss fekhelyüket kibéleltem nylon szatyrokkal, és párnákkal, takarókkal takartam le. Így nem volt gond, hogy bepisil, mert a nylonok megvédik  fekhelyet, a lepedőket meg tudom cserélni alatta. Ahogy hazahoztuk, be is tettük a fekhelybe.

Almi a műtét után

nyelvike

Meglepődtünk, hogy nincs rajta kötés, de a heget valamilyen ezüst fertőtlenítő réteggel vonták be, ami pár nap alatt kopott le. Utána csak naponta kétszer át kellett Betadinnal kenegetni.

Heg - Első nap

Az orvos azt mondta, hogy előfordulhat rosszullét, remegés, hányás, lehet, hogy nem fog enni, inni, kedvetlen lesz. Felkészültünk mindenre.

Az első estét természetesen végigaludta, annyit csinált csak, hogy a hálóból átsétált a nappaliba és egészen délelőttig aludt. Akkor is már mi kezdtük el “piszkálgatni”, szerettük volna látni, hogy hogy van, szerettük volna, hogy igyon, egyen pár falatot, hiszen akkor már több, mint egy napja nem evett, és szerettük volna egy kis időre levinni a levegőre. Megkínáltam egy szem táppal, úgy vetette  rá magát ez a kis bélpoklos, mint az öngyilkos.

Almi pocója

Inni is ivott, sőt, rá is kellett már szólni, hogy ne igyon annyit, mert akkor fennáll a veszély, hogy feszülni fog a pocakja, és fájni fog neki a hege. Apránként, kétóránként etettem, először 3 szem, majd 5, 10 szem táppal növelve az adagot az orvos tanácsára. Persze mindig többet evett volna, de muszáj volt betartani az ő érdekében. Fájdalomcsillapítót is kapott, azt mondta az orvos, hogy a műtét utáni napon és az után adhatunk neki, ha muszáj. Hálistennek olyan jól viselte a fájdalmat, jelét sem mutatta, így nem kellett beadnunk, csak az antibiotikumot szedte, fájdalomcsillapítóra nem volt szükség.

Nagyon is tudta, hogy hol van az elég, tisztában volt vele, mennyit szabad játszania, soha nem kellett rászólni, hogy elég a játékból, ugrálásból, érezte, hogy mennyi játékot engedhet meg magának. Számunkra ez nagyon furcsa tulajdonság, mert Bubi egyáltalán nem ilyen! Ő ha játszani akar – játszik. Nem érzi, hogy hol a határ, és nem érzi, hogy abba kéne már hagynia. Ebben is nagyon különböznek. Alma érezte, hogy most csak lájtosan kéne játszani, nem is ugrált fel-le az ágyról, nem eszetlenkedett, inkább rágta a kötélcsomóit, játszott a plüsseivel, és Bubi fülét harapdálta.

Bubi nagyon jól viselte Alma lábadozását, nem piszkálta, tudta, hogy nem jó a beteg Almát szekírozni, tanult a gyulladt farok esetéből.

A varratszedésre a 13. napon került sor. Picit féltünk, hogy hisztizni fog, de nagyon jól tűrte, így fél percet töltöttünk az orvosnál.

Összegezve elmondhatom: Semmi gondunk nem volt a műtéttel kapcsolatban, minden simán ment, Alma egy nagyon erős, stramm csaj. Nagyon büszkék vagyunk rá!

A bulldog nagyon gyengéd
és türelmes a gyerekekkel.

Egy igazi családcentrikus kutya

A bulldog tipikusan társasági kutya, ezért nem nagyon kedveli, ha hosszú időre egyedül kell maradnia. Sokkal jobban szereti, ha a gazdi közelében heverészhet a padlón, vagy a kanapén. Egy szerető, hűséges kutya, aki minden alkalommal fenékriszálással fogad, nem számít, hogy 5 órája mentél el, vagy akár 5 perce.
A bulldog egy igazi családi kutya és annak ellenére, hogy egy zömök, ügyetlen kutya, a gyerekekkel kifejezetten gyengéd és türelmes.

Tanítás és engedelmesség

A rossz híre ellenére nagyon jól tanítható,
csak meg kell találni, hogy mi motiválja.

Az a hír járja a fajtáról, hogy nagyon nehezen taníthatóak. Ez általában csak akkor igaz, ha a túl durva és szigorú nevelési módot alkalmazunk. A bulldognak nagyon fejlett igazságérzete van, ha magáról van szó. Amint úgy érzi, hogy nem fair az, amit teszünk vele, behúzza a féket és az ellentétét teszi annak, amit akarunk. Ha együttműködésre akarod bírni, akkor találd meg, hogy mi motiválja (jutalomfalat, játék, dícséret) és egy kezesbárány válik belőle. Ezt bizonyítja az is, hogy már sok bulldog bizonyított engedelmességi vizsgákon, agilityn és más kutyás sportokban.
Az egyetlen hátránya, hogy nem mindig egyezik az ő elképzelése a gazdiéval. Nagyon csökönyös, csak akkor tesz meg valamit, ha ő is szeretné. Márpedig a bulldog nagyonis tudja, hogy mit szeret – a kényelmet, a napon heverészni, enni, játszani. A számára értelmetlen gyakorlatok ismételgetése nem mindig szerepel a listán. Tehát a jó bulldog tulajdonosnak meg kell tanulnia, hogy mivel tudja együtműködésre ösztönözni.

TÉVHIT: A bulldogok veszélyesek a haszonállatokra

Nyugodt, és kiegyensúlyozott, jobban
érdeklia játék, mint a civakodás.

Ez a mítosz abból származik, hogy az ősi bulldogok munkája a bikák és más nagyobb állatok harképtelenné tétele volt, ám mára már nagyonis messze esett az alma a fájától. A mai bulldogok többsége egész életében nem is lát bikát, vagy ha mégis, akkor fogalma sem lenne, hogy mit kezdjen vele. Ez nem azt jelenti, hogy ha egy bika megtámadná a szeretett gazdit, akkor elutasítaná a kihívást. Ebben a kűzdelemben viszont mindenképp a kutya húzná a rövidebbet, mert a testfelépítése és adottságai már jócskán eltérnek a harcos őseitől, ezért mindenképp kerüljük el, hogy ilyen szituációban találja magát.

TÉVHIT: Nehezen jön ki más kutyákkal

Ez a tévhit is a múlt kísértete, ami az egykori harci kutya mivoltából ered. A mai bulldog végtelenül nyugodt és kiegyensúlyozott személyiségű, jobban érdekli a játék, mint a civakodás. A testalkatuk és a hihetelen fizikai erejük miatt másképp játszik, mint a legtöbb kutya és ez okozhat köztük nézetletérést. Nagyon ritkán kezdeményez harcot, de ha provokálják, akkor felveszi a kesztyűt.

Örömmel jelenthetjük, hogy Alma farkán lévő tályog szinte tökéletesen meggyógyult! Tegnap voltunk utoljára tisztíttatni az orvosnál. Egyáltalán nem sírt, egyetlen hangot sem adott, pedig a doki a pörköket szárazon szedegette le, mert nem kellett már benedvesíteni, és a kislánynak tényleg nem volt ellenére. Kapott még egy kis alkoholt a fenekére, meg még egy kis krémet, majd hazamehettünk! Olyan boldog volt utána! Örült, hogy most nem voltak fájdalmai. Mostantól pár napig nekünk kell tisztítani, az első már meg is volt ma délután, Szabi lefogta én meg kitisztítottam. Egyetlen hangja sem volt, nagyon okos volt! Meg is dicsértük és kapott jutalomfalatot, így nem lesz a tisztítás annyira ellenére. Már csak egy kis szőr hiányzik a farkára, hogy újra gombócként tündököljön a hátsó fertályán.

Gyógyultan

Mindenkinek köszönjük, akik izgultak értünk!

Kicsit izgultunk a hétvégi tisztítás miatt. A doki felajánlotta, hogy szombat, vasárnap is vihetjük hozzá, de nincs ilyenkor asszisztens. Féltem, hogy hogy fogom majd lefogni Almát, mert az asszisztens nagyon ügyesen kezelte ezt a helyzetet, de nekem ez nagyobb feladatot jelent. Szombat este fél 8-ra beszéltük meg a találkozót. Negyed 8-kor lementünk a kocsihoz. Sajnos az autó többszöri próbálkozásra sem indult be, akksi gondja volt. Próbálkoztunk többször, de sajnos felmondta a szolgálatot, így le kellett mondani az orvost. Nagyon kellemetlen volt a dokival szemben, hogy lemondtuk. Szabi nekiállt megszerelni, aztán úgy néz ki, hogy a múltkori sok esőben, mikor beázott az autó, az akksinak se tett jót. Sikerült megcsinálnia, 10 perc múlva már indult is a kocsi, de hát a dokit már lemondtuk. Így aztán az esti tisztítás elmaradt. Másnap reggel fél 10-re beszéltük meg, hogy addigra menjünk ki a rendelőbe.

Alma nagyon izgult, már tudta, hogy hova jöttünk, és nagyon nem akarta az egészet. A lefogásban be kellett segítenem, bár lekopogom, most jobban tűrte, mint eddig bármikor. A tisztítás, mint már korábban említettem, három lépésben történik: 1. tisztítás, 2. fertőtlenítés alkohollal, 3. Cortizeme krémmel bekenés (széles spektrumú antibiotikum krém). Namost, a három közül szerintem az alkohol a legdurvább. Alma nem így érzi, ő az első lépésnél hisztizik a legjobban, sokszor még semmit sem csinálnak, de ő már üvölt. A második lépés az alkoholos tisztítás, most egyetlen hangja sem volt, talán az alkoholos kezelés végére kezdett nyüffögni. Szóval számomra teljesen érthetetlenek a reakciói. Én az alkoholnál kiabálnék a legjobban. A krémes kenésnél azért nemtetszését nyilvánította.

A kedve egyre jobb. Tegnap például már nagy sétára is tudtunk vele menni, háromszor is, csak estére fáradt el nagyon és jött elő durván a fájdalom, akkor nem is erőltettük a nagyobb kerülőt, szépen hazajöttem vele, hadd pihenjen, Bubit meg Szabi vitte el nagyobb sétára. Sokat játszottak tegnap, már nem “félti” annyira a fenekét. Eszetlenkedtek egész délelőtt, rohangáltak, játszottak.

A kakilás még mindig nagyon kellemetlen, sokszor nyüszít, felvakkant közben a fájdalomtól. Ez is biztos változni fog, pár nap és helyrejön!

Itthon most zuhanyozni kell a fenekét, nem kell dörzsölni, csak hogy annyira ne száradjanak rá a pörkök a fenekére, meg ha tudjuk, kamillával kell kezelgetni.

Holnap újra doki, de azért remélem, hogy a héten befejeződik ez a tortúra.