Hosszas várakozás után eljött a várva várt nap, amire annyit készültünk. A keddi napot csomagolással töltöttem, mindent bepakoltam, szinte az egész lakást magunkkal vittük, mert semmit sem akartam itthon felejteni. A nagy csomagolást a kuttyok nem értették, bár Bubi sejthetett valamit, mert vele már többször utaztunk hosszabb útra, sőt, már itt, a kempingben is volt kétszer, ez volt a harmadik alkalom neki. Alma még sosem járt ilyen helyen, eddig még csak kétszer jártuk Dombóváron a nagyszülőknél vele, más alkalom nem volt, hogy nem itthon töltötte volna az éjszakát, pláne nem négyet. Szóval neki ez igazán nagy eseménynek ígérkezett! Izgatottan várták, hogy mi fog kisülni ebből a nagy pakolásból. Másnap reggel Szabi bepakolt az autóba, ami maga a csoda volt, mert rengeteg holmink volt, a kis Skoda Feliciánk csomagtartója dugig lett tömve. Utána mi négyen bepattantunk és irány Velence!

Az utazás nagyon jó volt, akkor még nem volt túl meleg, szóval lehetett haladni, nem kellett velük megállni. A kempinghez érve  Barátaink, Viki, Csabi, Daisy, Joey már vártak minket, ők valamivel előbb érkeztek. Nagyon jó volt a viszontlátás, mi négyen is utoljára jó pár hónapja találkoztunk így, a kuttyok is szintén, szóval nagy volt az öröm. Almának ugye a hely is új volt, örömmel fedezte fel, hogy micsoda új terepre jöttünk. A szállásunk, ismét az 1-es sátor volt, már visszatérő vendégek vagyunk, ugyanis mi már a 3. alkalommal foglalhattuk el szállásunkként.

Újból az egyes sátorban

Az első napon még az idő kicsit hűvösebb volt, néha csöpögött az eső is, de hál’ istennek nem kezdett szakadni, így nem kellett a sátorba visszahúzódni. A kuttyok rengeteget játszottak, futkároztak, teljes erőbedobással, pedig ha tudták volna, hogy még 4 napot maradunk, lehet, hogy tartalékolták volna a muníciót kicsit.  Az első nap így nem is mentünk le a partra, mert hideg volt, de az előrejelzés meleget mondott a többi napra, így nem aggódtunk, hogy kimaradnak a fürdésből.

Az első napon még csak a sátor mellett játszottak

Másnap valóban jó idő lett, így természetesen lementünk a partra. Sajnálatos esemény nyomta rá a bélyegét az egész nyaralásunkra, sajnos tüzelő szuka volt a kemping területén, így Bubi teljesen kifordult önmagából. Míg “alaphelyzetben” egy békés, nyugodt, mondhatni mamlasz kutya, aki nemhogy verekedést nem kezdeményez, de még ha őt támadják meg sem támad vissza; addig itt, miután egy-két fiú kutya arcoskodott vele, és behódolásra akarta kényszeríteni, már nem tűrte. Le akarták teperni, és ő ezt most nem fogadta el, hanem fel akarta venni a kesztyűt. A parton mindig izgatottan viselkedett, nem volt az a játékos kutyus, aki máskor szokott lenni. Látszott, hogy csak egy valami érdekli. Joey is koslatott a tüzelő szuka után, pedig ő sem szokott csajozni. Bubi olyan kutyákkal is összeveszett, akikkel egész évben vártuk a találkozást: Pasassal és Tarhonyával kapott össze, és sajnos ott ő kezdte az acsarkodást, csupán csak azért, mert mindkét kutya domináns volt vele szemben. Így sajnos nekünk is mindig fel kellett tenni azt a kérdést a gazdikhoz, ha találkoztunk valakivel, hogy “Fiú? Lány?”, pedig eddig sosem volt gond, ezelőtt mindenkivel eljátszott, marháskodott. Szóval kicsit el lett szúrva a piknikünk, igazából nem tudtam, tudtuk felfogni a tényt, hogy valaki képes volt tüzelő szukát hozni egy ilyen hatalmas rendezvényre, ahol tele van fiú kutyával az egész kemping. Önző dolognak tartjuk ezt,  mert ezzel nem csak a mi nyaralásunkat rontották el, hanem másokét is. Ahogy figyeltük, legalább tízszer több balhé, verekedés, acsarkodás történt a piknik alatt, mint tavaly. Persze kénytelenek voltunk elfogadni a tényt, és így kevesebbszer tudtunk lemenni a partra, hiszen Bubinak nem sok öröme volt benne. Azért többször bevágtuk a vízbe, igaz csak pórázon, élvezte nagyon. Alma, Joey és Daisy miatt is azért többször lementünk, nem akartuk, hogy kimaradjanak a vízi kalandból.

Közös pancsolás a bátyóval

Alma nagyon élvezte ezt a helyet, annyira kis édes volt, őt póráz nélkül hagyhattuk szaladgálni, annyira lelkes volt. Általában a sarkunkban szokott lenni, de most aztán egyáltalán nem így volt, kétszer keresni is kellett, mert épp kolbászolt valamerre, vagy valakinek a sátrában találtuk meg. A Velencei-tóban is megfürdött persze, az első próbálkozás után kijött, és úgy gondolta, hogy ez neki nagyon megy, így visszaugrott egyedül… hát aranyom teljesen elmerült, pár másodperc múlva riadtan bukott fel a víz alól.  De nem volt gond, ügyes kislány ő, nem kell félteni.Viki őt is és Bubit is megúsztatta, mint ahogy saját “gyerekeit” is, ezúton köszönöm neki még egyszer.

Alma pancsol

Bubinak tetszettek még a kismedencék is, kb. 10 db volt belőlük kirakva, Daisy is nagyon élvezte, a vizet pofozgatta és ezzel jól elfoglalta magát.

Bubi élvezte a pancsolókat

Kipróbáltuk a kutya futópadot is, Bubi aránylag ügyesen rájött, mit kellene csinálni, Almának viszont nagyon nem tetszett, de azért egy kicsit ő is gyalogolt rajta. Daisy nagyon ügyes volt, jól csinálta, viszont Joey olyan volt, mint aki minden reggel egy 2 km-t fut reggeli edzésként egy futópadon.

Bubi a futópadon

Volt egy kis agility pálya is, itt is bohóckodtunk, nagyon tetszett a kukac, vagy nem tudom, hogy mi a hivatalos neve.  Alma persze ettől is félt, nem mert bemenni, Bubi belement, de ő meg háttal araszolt benne.

Bubus nem nagyon lelkesedett az ötletért

Alma tesójával találkoztunk szombaton, olyan jó volt látni, édesek voltak együtt.

Alma és a tesója

Végre megismerkedtünk személyesen Maximusszal, Szilvivel és Gáborral, valamint Shivával, Judittal és Gyurival, szombaton pár perc erejéig Lorddal, Andival és Ferivel; szóval ez is egy nagyon jó élmény volt, mert velük csak neten tartottuk a kapcsolatot.

Adolf, Jucus és Jocó is ott volt természetesen, Adolfnak persze csak a csajokon járt az esze, de ezt már megszoktuk tőle.  Kicsi drágám egész nap a kányokat koslatta.

Szombaton Lujziék is ott voltak, meg találkoztunk futólag sok-sok ismerőssel, hiszen az volt az ingyenes nap, így nagyon sokan eljöttek.

Több kutyussal és gazdival találkoztunk a tavalyiak közül, mindenkivel váltottunk pár szót, kivel mi történt, hogy érzik magukat, jó volt újra látni mindenkit.

Megtartottuk Bubi, Joey és Daisy szülinapját is, Bubinak június 26.-án volt a 2., Joeynak és Daisynek pedig július 26.-án lesz a 2. szülinapja. Megkapták az ajándékokat, Bubiét Vikinek és Csabinak ezúton köszönünk! Csabit is megköszöntöttük szülinapja alkalmából, ismét ugyanabból a cukrászdából rendeltünk ugyanolyan tortát, mint tavaly.

Bubi épp a szülinapi ajándékát nyitja

Nagyon jól éreztük magunkat, napközben a kuttyok játszottak, úsztak, eszetlenkedtek, este, mikor elterültek, és pihentek, mi szalonnát sütöttünk, vörösboros marhapörit csináltunk (nyamm), rántottát készítettünk, buliztunk, zenét hallgattunk, jól éreztük magunkat, szóval fergetegesre sikeredett, még egy éjszakai fürdőzés is volt, Szabi és Viki csobbant egyet egy meleg nap után a hűs Velencei-tóban. Szóval rengeteg nevetéssel, jókedvvel telt a piknik minden napja. Esténként ilyenkor, mikor éjszakába nyúlóan fent maradtunk, a kuttyok házőrzőt játszottak, minden neszre figyeltek, de azért többnyire egymás társaságában húzták a lóbőrt. A negyedik éjjel már a neszek sem érdekelték őket annyira, mert inkább már csak békésen szunyókáltak. Minden nap egyre fáradtabbak voltak, Bubi a második naptól izomlázzal is küzdött, ezért sok kefirt is kapott, hogy tudjon gyorsabban regenerálódni. A mi éjszakázásunknak csak egy hátulütője volt, hogy reggel viszont kelni kellett az első napsugárral, mert ahogy az besütött a sátorba egy levegőtlen katlanná változott , így kénytelenek voltunk felkelni.

A kefír segített az izomlázon

Vasárnap délelőtt már kicsit a kialvatlanságtól nyűgösen, de azért fantasztikus élményekkel tele indultunk haza. Az út kicsit hosszúra sikeredett, mert iszonyú hőség volt, kétszer is megálltunk hűteni a malacokat, nehogy hőgutát kapjanak. De aztán sikeresen hazaértünk, és két napig pihentük a rengeteg élményt.

További képek és videók a piknikről

Már reggel óta készültünk a délutáni köszöntésre, rengeteg teendőnk volt. Legfőképp a kutyatorta sütésre fordítottam kellő időt és figyelmet, nem akartam összecsapni, minden szeretetemet és energiámat bele akartam fektetni. A torta olyan volt, mint tavaly. Darált pulykamell, főtt répa és főtt krumpli volt benne, egy nagyon kevéske sóval. Összegyúrtam és torta formát alakítva megsütöttem tepsiben. Összetört főtt krumplival díszítettem, amit vízzel kevertem ki, hogy formálható legyen.

A jeles napra Anyu és Anna is átjött, így családi körben köszönthettük Bubit. Délután 5-kor érkeztek meg, Bubi és Alma nagyon örültek nekik. Addigra már kész volt a torta, már csak Bubit várta, hogy átadhassuk neki.

Halász Judit Boldog születésnapot! c. zenéjére hoztam be a tortát az égő gyertyával, Bubi akkor már tudta, hogy ez valami nagyon finom dolog lehet, már két lábra ágaskodva ugrált, hogy lássa, mi az. Ezen felbátorodva Alma is kíváncsiskodott, annyira fújtattak, hogy majdnem sikerült a gyertyát is elfújniuk.

A gyertya levétele után felszeleteltem a tortát és kapott mindkét malacka egy-egy szeletet belőle, mindegyiküknek pillanatok alatt kiürült a tányérja, szinte még fotót sem tudtunk készíteni róla. Persze kaptak repetát is, ezt is szempillantás alatt eltüntették. Nagyon ízlett nekik.

Kicsi pihenő után Szabi és Anna levitték egy sétára a kuttyokat az ajándékozás előtt. Anyuval figyeltük őket az erkélyről, Anna nagyon ügyesen sétáltatta Almát, élvezte, hogy ő foghatja a pórázt, és Alma szinte teljes egészében az ő felügyeletére volt bízva, de persze Szabi azért figyelte az eseményeket. Azért elmondhatom, hogy szuperül helyt állt a kis unokahúgom.

Anna pár maga által előre megfogalmazott mondattal köszöntötte Bubit, nagyon aranyos volt, rengeteget készült az ajándékkal. Mamáéktól kaptak fogtisztítós jutalomfalatot, ezt rögtön meg is kapták. Alma ezt is olyan gyorsan megette, mondtuk is neki, hogy a fogait kéne tisztítani ezzel, nem három darabban lenyelnie. Amikor az övé elfogyott, utána persze már ácsingózott Bubiéra, de persze nem hagytuk, hogy a szülinapost megzavarják jutalomfalatjának élvezetes majszolása közben.

Újabb henye után került sor a mi ajándékunk átadására. Egy nagyon ötletes játékot kapott, hat ágú plüss játék, minden ága más színű és természetesen csipog mindegyik. Ezeket mi “ügyezős” játékoknak hívjuk, mert a két drágaság imádja együtt csócsálni a játékokat, minél több elérhető, rágható része van, annál jobb,  lefekszenek egymás mellé vagy egymással szemben és hol egyikük rágja, hol másikuk, vagy egyszerre ketten rágják, egymás szájából kikapják, szóval egyszerűen szólva ügyeznek vele. Mondanom sem kell, nagy sikere volt.

A nagy játék után elégedetten heverésztek, majd álomba merültek. Kipihenték a nap “fáradalmait”, és az esti vacsira pedig bedörgölték a maradék kutyatortát. Hatalmas cuppogást és röfögést rendeztek a táljuk fölött, mindegyiknek az arcára volt írva, mennyire ízlett nekik az ünnepi vacsora.

Íme az elmúlt 2 év, 3 percben:

Ezúton köszönjük Anyunak és Annának a részvételt és a köszöntést, valamint mindenkinek, aki gondolt Bubira és köszöntötte eme jeles napon!

További képek itt

Az eredmény az lett, hogy Almát ivartalanítsuk.Végiggondoltuk, hogy Almát is megviseli a tüzelés, Bubit is, így meghoztuk a döntést. Ha a helyzet úgy hozza, még az is lehet, hogy Bubit is ivartalanítjuk, mert őt is nagyon megviseli a tüzelési időszak, ilyenkor kezelhetetlen, sokszor annyira felhúzza magát, hogy a sok szag követésétől a világból kifutna, és az egész sétát végigöklendezi és hányja. Ha ez így marad, lehet, hogy nála is sok kerül rá, mert féltem az egészségét, ez a szervezetének, szívének egyáltalán nem tesz jót.

Alma műtétjére 2010.05.22.-én került sor. Ahogy közeledett a műtét napja, úgy izgultunk egyre jobban. Este 6-ra kellett vinnünk, rendelés után szoktak műteni. Sajnos, sokat kellett várni, egy kicsit megcsúsztak a rendeléssel, így csak fél 8-kor adták be Almikámnak az altatószert. A váróban aludt el, ugyan küzdött ellene, mert a feneke még égnek állt, a feje meg már a földön volt, aztán pár perc után teljes álomba merült. Ekkor vittük be a vizsgálóba, ahol előkészítették a műtéthez. Mi ekkor már nem voltunk bent, hanem a váróban vártuk, mi fog történni. Pár perc múlva láttuk, ahogy elvitték a műtétre, kis lábai csak úgy lógtak a levegőbe, nagyon rossz volt így látni.

Nagyon izgultunk, fel-alá hol a rendelő előtt, hol a váróban, ólomlábakon járt az idő. Egyszer csak kijött az orvos, hogy Alma jól van, túl van a műtéten, és mindjárt vihetjük haza. Úgy megkönnyebbültünk, a gyomromból a szikla egy pillanat alatt eltűnt. Hazahoztuk, itthon már a Viki tanácsára elkészített fekhelye várta. A tappancsos plüss fekhelyüket kibéleltem nylon szatyrokkal, és párnákkal, takarókkal takartam le. Így nem volt gond, hogy bepisil, mert a nylonok megvédik  fekhelyet, a lepedőket meg tudom cserélni alatta. Ahogy hazahoztuk, be is tettük a fekhelybe.

Almi a műtét után

nyelvike

Meglepődtünk, hogy nincs rajta kötés, de a heget valamilyen ezüst fertőtlenítő réteggel vonták be, ami pár nap alatt kopott le. Utána csak naponta kétszer át kellett Betadinnal kenegetni.

Heg - Első nap

Az orvos azt mondta, hogy előfordulhat rosszullét, remegés, hányás, lehet, hogy nem fog enni, inni, kedvetlen lesz. Felkészültünk mindenre.

Az első estét természetesen végigaludta, annyit csinált csak, hogy a hálóból átsétált a nappaliba és egészen délelőttig aludt. Akkor is már mi kezdtük el “piszkálgatni”, szerettük volna látni, hogy hogy van, szerettük volna, hogy igyon, egyen pár falatot, hiszen akkor már több, mint egy napja nem evett, és szerettük volna egy kis időre levinni a levegőre. Megkínáltam egy szem táppal, úgy vetette  rá magát ez a kis bélpoklos, mint az öngyilkos.

Almi pocója

Inni is ivott, sőt, rá is kellett már szólni, hogy ne igyon annyit, mert akkor fennáll a veszély, hogy feszülni fog a pocakja, és fájni fog neki a hege. Apránként, kétóránként etettem, először 3 szem, majd 5, 10 szem táppal növelve az adagot az orvos tanácsára. Persze mindig többet evett volna, de muszáj volt betartani az ő érdekében. Fájdalomcsillapítót is kapott, azt mondta az orvos, hogy a műtét utáni napon és az után adhatunk neki, ha muszáj. Hálistennek olyan jól viselte a fájdalmat, jelét sem mutatta, így nem kellett beadnunk, csak az antibiotikumot szedte, fájdalomcsillapítóra nem volt szükség.

Nagyon is tudta, hogy hol van az elég, tisztában volt vele, mennyit szabad játszania, soha nem kellett rászólni, hogy elég a játékból, ugrálásból, érezte, hogy mennyi játékot engedhet meg magának. Számunkra ez nagyon furcsa tulajdonság, mert Bubi egyáltalán nem ilyen! Ő ha játszani akar – játszik. Nem érzi, hogy hol a határ, és nem érzi, hogy abba kéne már hagynia. Ebben is nagyon különböznek. Alma érezte, hogy most csak lájtosan kéne játszani, nem is ugrált fel-le az ágyról, nem eszetlenkedett, inkább rágta a kötélcsomóit, játszott a plüsseivel, és Bubi fülét harapdálta.

Bubi nagyon jól viselte Alma lábadozását, nem piszkálta, tudta, hogy nem jó a beteg Almát szekírozni, tanult a gyulladt farok esetéből.

A varratszedésre a 13. napon került sor. Picit féltünk, hogy hisztizni fog, de nagyon jól tűrte, így fél percet töltöttünk az orvosnál.

Összegezve elmondhatom: Semmi gondunk nem volt a műtéttel kapcsolatban, minden simán ment, Alma egy nagyon erős, stramm csaj. Nagyon büszkék vagyunk rá!

A bulldog nagyon gyengéd
és türelmes a gyerekekkel.

Egy igazi családcentrikus kutya

A bulldog tipikusan társasági kutya, ezért nem nagyon kedveli, ha hosszú időre egyedül kell maradnia. Sokkal jobban szereti, ha a gazdi közelében heverészhet a padlón, vagy a kanapén. Egy szerető, hűséges kutya, aki minden alkalommal fenékriszálással fogad, nem számít, hogy 5 órája mentél el, vagy akár 5 perce.
A bulldog egy igazi családi kutya és annak ellenére, hogy egy zömök, ügyetlen kutya, a gyerekekkel kifejezetten gyengéd és türelmes.

Tanítás és engedelmesség

A rossz híre ellenére nagyon jól tanítható,
csak meg kell találni, hogy mi motiválja.

Az a hír járja a fajtáról, hogy nagyon nehezen taníthatóak. Ez általában csak akkor igaz, ha a túl durva és szigorú nevelési módot alkalmazunk. A bulldognak nagyon fejlett igazságérzete van, ha magáról van szó. Amint úgy érzi, hogy nem fair az, amit teszünk vele, behúzza a féket és az ellentétét teszi annak, amit akarunk. Ha együttműködésre akarod bírni, akkor találd meg, hogy mi motiválja (jutalomfalat, játék, dícséret) és egy kezesbárány válik belőle. Ezt bizonyítja az is, hogy már sok bulldog bizonyított engedelmességi vizsgákon, agilityn és más kutyás sportokban.
Az egyetlen hátránya, hogy nem mindig egyezik az ő elképzelése a gazdiéval. Nagyon csökönyös, csak akkor tesz meg valamit, ha ő is szeretné. Márpedig a bulldog nagyonis tudja, hogy mit szeret – a kényelmet, a napon heverészni, enni, játszani. A számára értelmetlen gyakorlatok ismételgetése nem mindig szerepel a listán. Tehát a jó bulldog tulajdonosnak meg kell tanulnia, hogy mivel tudja együtműködésre ösztönözni.

TÉVHIT: A bulldogok veszélyesek a haszonállatokra

Nyugodt, és kiegyensúlyozott, jobban
érdeklia játék, mint a civakodás.

Ez a mítosz abból származik, hogy az ősi bulldogok munkája a bikák és más nagyobb állatok harképtelenné tétele volt, ám mára már nagyonis messze esett az alma a fájától. A mai bulldogok többsége egész életében nem is lát bikát, vagy ha mégis, akkor fogalma sem lenne, hogy mit kezdjen vele. Ez nem azt jelenti, hogy ha egy bika megtámadná a szeretett gazdit, akkor elutasítaná a kihívást. Ebben a kűzdelemben viszont mindenképp a kutya húzná a rövidebbet, mert a testfelépítése és adottságai már jócskán eltérnek a harcos őseitől, ezért mindenképp kerüljük el, hogy ilyen szituációban találja magát.

TÉVHIT: Nehezen jön ki más kutyákkal

Ez a tévhit is a múlt kísértete, ami az egykori harci kutya mivoltából ered. A mai bulldog végtelenül nyugodt és kiegyensúlyozott személyiségű, jobban érdekli a játék, mint a civakodás. A testalkatuk és a hihetelen fizikai erejük miatt másképp játszik, mint a legtöbb kutya és ez okozhat köztük nézetletérést. Nagyon ritkán kezdeményez harcot, de ha provokálják, akkor felveszi a kesztyűt.

Örömmel jelenthetjük, hogy Alma farkán lévő tályog szinte tökéletesen meggyógyult! Tegnap voltunk utoljára tisztíttatni az orvosnál. Egyáltalán nem sírt, egyetlen hangot sem adott, pedig a doki a pörköket szárazon szedegette le, mert nem kellett már benedvesíteni, és a kislánynak tényleg nem volt ellenére. Kapott még egy kis alkoholt a fenekére, meg még egy kis krémet, majd hazamehettünk! Olyan boldog volt utána! Örült, hogy most nem voltak fájdalmai. Mostantól pár napig nekünk kell tisztítani, az első már meg is volt ma délután, Szabi lefogta én meg kitisztítottam. Egyetlen hangja sem volt, nagyon okos volt! Meg is dicsértük és kapott jutalomfalatot, így nem lesz a tisztítás annyira ellenére. Már csak egy kis szőr hiányzik a farkára, hogy újra gombócként tündököljön a hátsó fertályán.

Gyógyultan

Mindenkinek köszönjük, akik izgultak értünk!

Kicsit izgultunk a hétvégi tisztítás miatt. A doki felajánlotta, hogy szombat, vasárnap is vihetjük hozzá, de nincs ilyenkor asszisztens. Féltem, hogy hogy fogom majd lefogni Almát, mert az asszisztens nagyon ügyesen kezelte ezt a helyzetet, de nekem ez nagyobb feladatot jelent. Szombat este fél 8-ra beszéltük meg a találkozót. Negyed 8-kor lementünk a kocsihoz. Sajnos az autó többszöri próbálkozásra sem indult be, akksi gondja volt. Próbálkoztunk többször, de sajnos felmondta a szolgálatot, így le kellett mondani az orvost. Nagyon kellemetlen volt a dokival szemben, hogy lemondtuk. Szabi nekiállt megszerelni, aztán úgy néz ki, hogy a múltkori sok esőben, mikor beázott az autó, az akksinak se tett jót. Sikerült megcsinálnia, 10 perc múlva már indult is a kocsi, de hát a dokit már lemondtuk. Így aztán az esti tisztítás elmaradt. Másnap reggel fél 10-re beszéltük meg, hogy addigra menjünk ki a rendelőbe.

Alma nagyon izgult, már tudta, hogy hova jöttünk, és nagyon nem akarta az egészet. A lefogásban be kellett segítenem, bár lekopogom, most jobban tűrte, mint eddig bármikor. A tisztítás, mint már korábban említettem, három lépésben történik: 1. tisztítás, 2. fertőtlenítés alkohollal, 3. Cortizeme krémmel bekenés (széles spektrumú antibiotikum krém). Namost, a három közül szerintem az alkohol a legdurvább. Alma nem így érzi, ő az első lépésnél hisztizik a legjobban, sokszor még semmit sem csinálnak, de ő már üvölt. A második lépés az alkoholos tisztítás, most egyetlen hangja sem volt, talán az alkoholos kezelés végére kezdett nyüffögni. Szóval számomra teljesen érthetetlenek a reakciói. Én az alkoholnál kiabálnék a legjobban. A krémes kenésnél azért nemtetszését nyilvánította.

A kedve egyre jobb. Tegnap például már nagy sétára is tudtunk vele menni, háromszor is, csak estére fáradt el nagyon és jött elő durván a fájdalom, akkor nem is erőltettük a nagyobb kerülőt, szépen hazajöttem vele, hadd pihenjen, Bubit meg Szabi vitte el nagyobb sétára. Sokat játszottak tegnap, már nem “félti” annyira a fenekét. Eszetlenkedtek egész délelőtt, rohangáltak, játszottak.

A kakilás még mindig nagyon kellemetlen, sokszor nyüszít, felvakkant közben a fájdalomtól. Ez is biztos változni fog, pár nap és helyrejön!

Itthon most zuhanyozni kell a fenekét, nem kell dörzsölni, csak hogy annyira ne száradjanak rá a pörkök a fenekére, meg ha tudjuk, kamillával kell kezelgetni.

Holnap újra doki, de azért remélem, hogy a héten befejeződik ez a tortúra.

Ma, pénteken harmadszor is átesett Alma az általa utált tisztítási folyamaton. Egyszerűen magánkívül van, ha bárki a fenekére néz, hozzáér, pláne, ha a sebét próbálja tisztítani. Önkívületi állapotba kerül és dobhártyaszaggatóan nyüszítve ugat, harsog, a gazdi szíve meg megszakad.

Kérdeztük a dokit, hogy mit lát, javul a seb a fenekén? Azt mondta, hogy ő úgy látja, hogy javul. Ma a pörköket kellett leszedni Alma fenekéről, ez nagyon fájdalmas művelet volt. Ismét az egész nem tartott tovább kb. 5 percnél, de ez egy kínzással ért fel.

Most így néz ki Alma feneke

Holnap munkaszüneti nap lesz (május 1.) utána meg ugye vasárnap következik. Rettegtünk ettől, hogy hogy’ fogjuk mi ebben a két napban normálisan tisztítani Alma sebét. Tudtuk is, hogy a dokink nem dolgozik, így nagyon meg voltunk ijedve. A mai kezelés után nagy meglepetés ért bennünket, mert a doktor úr felajánlotta, hogy holnap, azaz május 1.-én a munkaszüneti napon is ellátja Almát, valamint vasárnap is!!! Igazából én azt sem tudtam, hogy mit mondjunk erre, mert az, hogy “köszönöm” az nem fejezi ki azt, amit értünk tesz. Egész egyszerűen akkora terhet vesz le a vállunkról, hogy elmondani nem lehet. Nagyon-nagyon hálásak vagyunk dr. Parcsami Andrásnak, hogy ennyit tesz Almáért!!! Kevés ilyen lelkiismeretes dokit láttam, mint amilyen ő. Rendkívüli ember, rendkívüli orvos. Mi nagyon örömködünk ez miatt, Alma már kevésbé, sajnos, nincs túl jó emléke a dokinkról. Nem zárja sajnos a szívébe Őt.

Alma napjai fájdalommal telnek. Egész nap fekszik, alszik. Ez tölti ki napja nagy részét. Ha nem ezt csinálja, akkor a farkát kergeti. Járása görnyedt, szinte hason csúszik és maga alá húzza a fenekét. Ha sétálunk, előrefut, megáll, előrefut, megáll. Szinte hisztérikusan. Sokszor leül, mocorog a fenekén. Ilyenkor annyira fájdalmasan néz, hogy majd’ megszakad a szívünk. Szörnyű, hogy nem tudok rajta segíteni, hogy nem tudom a fájdalmát csillapítani és hogy nem magyarázhatom el neki, hogy mi miért történik.

Szegénykém egész nap csak fekszik szomorúan

Sebét én még nem látom szebbnek, vagy csak egy nagyon kicsi javulást látok. A lényeg, hogy türelmesen végig kell csinálni, a jóra koncentrálni és akkor tuti, hogy nagyon hamar meg fog gyógyulni és elfelejtjük a szörnyűségeket, amiket el kell viselnie.

A dugóhúzó farok többek között bulldogra jellemző, Almának ilyen típusú farka van. Úgy kell elképzelni, mint egy csigát, ami tekeredik, kunkorodik befelé. Hátránya, hogy nagyon nehezen tisztítható és a kórokozók, baktériumok megülnek a belső, nehezen elérhető helyeken.

Arra lettünk figyelmesek e hét elején (április 26.-27. környékén), hogy Bubi “ki sem száll” Alma fenekéből. Már azt gondoltuk, hogy azért szagolja annyira, mert talán érzi, hogy hamarosan tüzelni fog. Kedden találkoztunk Katáékkal, Pont is hasonlóképp cselekedett, ő is folyamatosan Alma hátsó fertályát kergette.
Katáéktól hazatérve lettünk figyelmesek arra, hogy a farka körül piros, váladékos a bőr. Nagyon megijedtünk, mert egyből eszünkbe jutott, hogy sajnos eltrehánykodtuk a tisztítását, nagyon ritkán takarítottuk, mi is abba a hibába estünk, hogy nem láttunk rajta semmit, akkor biztosan semmi gond nincsen. Akkor már sejtettük, hogy itt más lesz a gond, és nem a lányságát érezték a fiúk, hanem egész egyszerűen a szag vonzotta oda őket. Akkor este Szabi már érezte is a gyulladás szagát, az a tipikus fémes, savanyú szag terjengett szegény Alma körül. Meg is beszéltük Szabival, hogy másnap irány a doki.

Másnap nagyon izgultunk, mi lesz Almával. A doktorbácsi megvizsgálta, nagyon szörnyülködött, hogy milyen csúnya tályog van a farkán. Alma a pár perces vizsgálatot végigsírta, süvöltötte, nyüszítette. Néha fájdalmában haragosan ugatott, vakkantott. A vizsgálat után a doki rossz híreket közölt: nagyon nehéz lesz helyrehozni Alma farkincáját, mert nagyon fáj neki, pedig ezt naponta kétszer tisztítani kell! Le kell mosni tisztítóval (Lubex), aztán Meromycin oldattal (40 %-os alkohol), majd bekenni Cortizeme-mel. Ez nagyon fájdalmas tortúra.

Utána a doki mondta, hogy muszáj leborotválni neki a farkát ahhoz, hogy lehessen kezelni. Ezt viszont nem tudja éber állapotban megcsinálni, hiszen egy vizsgálat is iszonyú fájdalommal jár neki, nemhogy egy borotválás. Ezért el kellett bódítani. Beadta a szert az orvos, és mondta, hogy egy 5 percre menjünk ki a kocsiba, hadd nyugodjon meg és nyugodt körülmények között aludjon el. 3-4 perc után kezdődött is a hatása, üveges szemmel és kint hagyott nyelvvel nézett maga elé. De aztán egyszer csak bekakilt és összehányta magát ott az autóban. Nagyon megijedtünk. Teljesen elfelejtettük, hogy ez természetes, hiszen nem koplaltattuk ki előtte. Rohantam a rendelőbe, ahol a doki mondta, hogy ez természetes, de hozzuk most már be az autóból. Bevittük, de borzalmas volt, ahogy Szabi vitte a kis elernyedt testét a kezében és közben tiszta hányás volt, és csöpögött a földre. Szörnyű volt látni. Aztán így bódításban megkezdődött a borotválás, utána a tisztítás. Az elején még bódult állapotban volt, de ahogy haladtunk az idővel, ébredezett a fájdalomtól (gondolom), és rugdosott a lábaival, halkan nyafogott. Aztán egyszer csak felemelte a fejét és elkezdett bólogatni, de annyira, hogy csattogott szegénykémnek az arcán a lebenye. Percekig csinálta. Borzasztó kínokat kellett kiállnia. A szívszaggató kezelés után hazafelé vettük utunkat. A végeredmény itt látható:

Alma farka 1. nap estéjén

Hazaérve letettük a kedvenc párnájára, hogy hadd ébredezzen. Simogattuk, szeretgettük. Mivel ébredezni kezdett és a simogatásra, kedves szavakra mindig mocorogni kezdett, ezért aztán felhagytunk ezzel, mert a mocorgástól meg a feneke kezdett fájni. Így figyeltünk arra, hogy mozdulatlan lehessen. Késő este már teljesen felébredt a bódításból. Ekkor már csak hason csúszva járkált. Ekkor már nem lehetett a háta mögé kerülni, mert akkor idegesen forgolódott hátra. Aztán Bubi odament és megszagolta, de még csak nem is a fenekét, és erre Alma nagyon durván elkergette. Nagyon hangosan felcsattant és futott felé, durván odakapott neki, majd elfutott előle. Pár perc múlva pedig elsétált felénk Alma és végig hátrafelé kapkodott a feneke felé, teljesen idegesen. Bubi ekkor már nem tudta, mitévő legyen. Nagyon megijedt és nem értette, hogy mi történik most Almával. Messziről méregette csak, esze ágában sem volt közel menni hozzá. Közben Alma meg vágyott a szeretetre, ölelésre, simogatásra, Bubi közelségére, de sajnos Bubi nagyon félt tőle, és ahol Alma megjelent, neki ott nem volt maradása tovább. Szörnyű volt őket így látni, hiszen eddig nagyon szerették egymást. Bubi teljesen elanyátlanodott. Mindegyiküket szeretgettük egész este, de persze ez nem oldotta meg azt, hogy az ő kapcsolatuk megrendült kicsit. Bubi annyira odavolt, hogy Szabival, mikor egymás mellett üldögéltünk, befúrta magát közénk, és kérte, hogy szeretgessük, simogassuk, amit sosem szokott kérni, még néha elviselni sem szokta. Ráadásul belemászott Szabi ölébe, ugyanúgy, mint kölyökkorában. Akkoriban is mindig ott nyugodott meg, és ez a nagy lulóca annyira rosszul volt lelkileg, hogy képes volt Szabi ölébe bemászni és ott nyomorogni.

Bubi Szabi ölében

Elanyátlanodva

Jobbnak láttuk, ha az estét külön töltik, így Bubi velem a hálóban, Alma pedig Szabival aludt a nappaliban. Az éjszaka problémamentesen telt, de meglepően ugyanúgy mindegyiküknél. Alma is végig egy helyen, a fekhelyen aludt, és Bubi is el sem mozdult az ágy mellé lerakott párnáról. Mindegyikük szokott éjszaka helyet változtatni, főleg Bubi, de most még csak hozzám, az ágyra sem jött fel. Nehezen is aludt el, mert kb. háromnegyed órát üldögélt csak a párnán, mire eldobta magát és elaludt.

Nagyon izgultunk a mai (csütörtök) nappal miatt, mert egyedül kellett őket itthon hagyni ilyen testi- és lelkiállapotban. Almának a kedve egyre jobb lett és fizikailag is alakult, már nem kapkodott hisztérikusan hátra, nem csúszott hason, nem volt egy ideg. Reggel tisztítani is kellett volna Alma farkát, de nem mertük megbolygatni, mert féltünk, hogy aztán fájdalmat is okozunk neki, nem is kicsit és még lehet, hogy bekenni sem sikerül és akkor teljesen értelmetlenné válik a szenvedése. Így délután ismét elmentünk a dokihoz, mert volt olyan kedves és rendes, hogy felajánlotta, hogy ő ki fogja tisztítani neki szakszerűen a tályogot, ha mi nem merjük, vagy nem tudjuk kitakarítani. Egyszerűen el sem tudom mondani, mekkora segítség ez tőle. Ma délután voltunk is nála egy tisztításra, ez tömény 5 perc visítás és fájdalom volt. Hidrogénperoxiddal (ha jól emlékszem) alaposan kitisztította, alkohollal fertőtlenítette, majd Cortizeme-mel bekente. Iszonyú süvöltést adott elő megint, teljesen elkékült a nyelve, az arca eltorzult a fájdalomtól. Iszonyú volt. Nekem nem kellett semmit csinálnom, Szabinak még le is kellett fogni. Utána mondta is, hogy mennyire nehéz volt lefogni, mert hatalmas erő van benne, holott nem egyedül tartotta, mert az asszisztens is segített. Lényeg, hogy túl volt(unk) rajta, és hazaindultunk. Azóta Alma csak fekszik vagy idegesen hason csúszva járkál, futkározik, maga alá húzza a fenekét, és teljesen kiül az arcára a fájdalom. Sokat pihen, alszik, most kell is neki, hogy gyógyuljon.

Bízunk benne, hogy ez egyre jobb lesz, és a szakszerű mindennapos tisztításra, fertőtlenítésre jól fog reagálni. Holnap délután ismét irány a doki.

A reggeli séta is jól indult már, mert mikor Szabi vitte őket sétálni, összefutottak Majával, a beagle-spániel keverék kutyussal. Itt jegyzem meg, hogy tenyészteni kellene őket, mert gyönyörűséges az eredmény. Játszottak, bohóckodtak egyet a találkahelyükön, a “ketrec”-ben. Ez egy elkerített kutyafuttató a PÁGISZ sulinál. Míg ők sétálni voltak, engem közben hívott Gabi, Lujzi (angol bulldog leányzó) gazdija, hogy fél 11-kor fussunk össze, szintén a ketrecben. Így, mire hazaértek a sétából indulhattunk vissza, persze senki sem szomorkodott, hanem örültek, hogy újra lehet menni sétálni. Gabi szólt Szilvinek, Zeusz gazdijának (Zeusz Lujzi kölyke, és nem messze tőlünk laknak), hogy ők is jöjjenek oda. Így már négyen is voltak. Hatalmasat játszottak. Bubi megint elővette izgága énjét, és egyfolytában a padra ugrált, meg persze az emberekre. Hatalmas rohangálást rendezett. Alma imádta a társaságot, egyfolytában Zeuszt és Bubit piszkálgatta, többször el is feküdt a két fiúnak, és élvezte, hogy vele foglalkoznak. Később kicsit bejött Sophie (vagy Szofi, fogalmam sincs, hogy írják a gazdái, eddig még csak kimondtam a nevét ), de vele aztán nem tudtak játszani, valamiért nem jött közelebb a bandához, lehetséges, hogy Lujzi kicsit helyretette, mert történt köztük valami, mert úgy vettük észre, hogy Lujzi kicsit “odamorrantott” neki az elején. Jól kifáradtak, aztán lassan elindultunk haza. Lujziék beszálltak az autóba, és Bubi, mint a hős szerelmes a filmekben, futott az autó után, mígnem elvesztette őket szem elől, mikor az autó eltűnt a láthatáron.

Ezután egy kis pihenés következett, majd délután pedig találkoztunk barátainkkal, Katával és Tamással a Püspökerdőnél.

Egyik töltésen elindultunk, nagyon meleg volt, a két kismalac már akkor lihegett. Bubi meglátott egy pocsolyát és rohant is bele… Elmondhatatlanul összesározta magát. A lábai koromfekete iszaposak voltak, a mellkasa, a nyaka szintén. Aztán jött még egy és még egy pocsolya. Már rászólni sem volt érdemes… mint a kijáró disznó, úgy nézett ki.
Aztán odaértünk a vízhez. Jó volt a vízszint, mert fokozatosan mélyült. Egyetlen baj az volt, hogy kicsit susnyás volt a part, meg szemetes, iszapos a víz, de ez nem számított egyiküknek sem. Pont, a nagy úszóbajnok a bedobált botokért szépen beugrált, úszott és kihozta. Alma és Bubi a partról figyelte, hogy mit csinál Pont, az Isten, és mindegyik lélekben utánozta is. A gyakorlatban csak lökögették egymást a parton. Bubi néha belement a vízbe, de csak nagyon óvatosan, és csak a szélére, nehogy elmerüljön. Alma viszont még nem tudta, hogy “működik” ez. Bátran belegyalogolt a mélyebb vízbe is, arany szívem fejjel lefelé elmerült a vízben. Az a pár másodperc… de aztán a vízen át láttam a kis pofiját, ahogy becsukott szemmel és szájjal emelkedik ki, akkor nagyon nagy kő esett le a szívemről. Nagyon meglepett arcot vágott, teljesen váratlanul érte, hogy ez megtörténhet. De ez nem vette kedvét a másodszori elmerüléstől sem, szinte szóról szóra ugyanígy lezajlott a második merülése is. A három kutya olyan mocskos, csatakos, vizes, sáros volt, hogy elmondani nem lehet. Hatalmasat dagonyáztak, jól elfáradtak, így aztán hazafelé vettük utunkat.

Még nem derült ki, hogy Alma tud-e úszni, viszont az már igen, hogy nincs víziszonya.

Sajnos, fényképezőgépet nem vittünk, és kamerát sem, így csak a hazaérkezéskor tudtunk néhány képet csinálni.

Kicsit el vagyunk ázva...

...meg el is vagyunk fáradva:)

A talira Győrben, a kiserdőben került sor. Szeretjük ezt a helyet, mert ez egy kijelölt kutyafuttató, nagyon gyakran járunk ide, be lehet járni az egész kiserdő területét, bár most csak a Krúdys pályák mellett álltunk meg, mert Jucusék Bencével, a kisfiukkal érkeztek, és a babakocsival nehéz lett volna az erdőben sétálni. Így nagyon tökéletes volt a hely beszélgetni, a kutyák játszottak, jól érezték magukat.

A nagy ivászat

Természetesen Bubinak kellett a legeszetlenebbül viselkednie, meg is kellett aztán egy kis időre kötni, mert nem tudta kordában tartani az érzéseit, folyamatos szeretetrohamok jöttek rá, ami abból állt, hogy felugrált mindenkire, előszeretettel a guggoló vagy ülő emberekre. Az egész héten leesett eső maradéka a kiserdőben 1, azaz egy darab pocsolya volt, ebbe Bubi előszeretettel rohant bele, elhasalt, beleugrált, majd sáros-vizes bundával nagy boldogan visszarohant és felugrált mindenkire. Nagyon huncut és rossz volt, ezért került sor a pórázra kötésre. Szabi haza is ment törölközőért, mert attól féltünk, hogy megfázik, mert azért kicsit fújt a szél. Folyamatosan törölni kellett, mert mindig visszarohant a kedvenc pocsolyájához.

Alma végre viszontlátta tesóját, Buktát. Nagyokat hemperegtek, birkóztak, játszottak. Jó volt látni a két kiscsajt együtt, igazából érdekes kérdés lenne, hogy vajon megismerték-e egymást. Ez sajnos nem derült ki, mindenesetre jól kijöttek és ez a lényeg. Bukta azért néha odaszólt, ha nem tetszett valami, ahogy Cölöp is, mindkettő megvédte magát, ha úgy adta a helyzet.

Adolf, Jucusék elmondása alapján, a legutóbbi budapesti piknik óta rákapott a szerelem ízére. Ebből kaptunk most mi is ízelítőt, persze őt, a két tesó, Bukta és Alma érdekelte, volt, hogy a két kiscsajt együtt akarta szerelemre hívni. Jucus és Jocó folyamatosan fegyelmezte ez miatt, de mindig addig-addig settenkedett, míg egy kislány mögött találta magát, és hopp, már el is kapta azonnal. Így, többszöri figyelmeztetés után Adolf is a póráz végén kötött ki. Adolf egy tünemény, nem értette, hogy mééé nem lehet csajozniiii?

Összefoglalva: Nagyon jó volt a délután, örültünk, hogy összejöttünk páran, megismertük Aty feleségét és lányát, beszélgettünk a nyári piknikről, mivel Aty sok-sok infóval tudott ellátni minket szervező lévén, és ami a legfontosabb: a kutyáink bulldog társaságban lehettek ismét, amit köszönünk Jucuséknak és Atyéknak. A piknikről sokat beszélgettünk, mivel mindannyian nagyon-nagyon várjuk, már vágjuk a centit. Jó volt kicsit beszélgetni róla, milyen események lesznek, már lélekben úgyis mindannyian ott vagyunk.

A két kismalacunk nagyon elfáradt, utána közösen összebújva pihenték ki a délutáni játékot.

Pihenünk

Szeretünk összebújni

Kattints ide, ha szeretnéd látni a többi képet is