Az utóbbi időben sajnos Almára nagyon rájárt a rúd. Ő soha nem volt az a beteges fajta, aztán most az utóbbi pár hónapban mindent bepótolt. Kezdődött a lábán lévő dudorral még nyáron, amiről nem tudták megállapítani, hogy mi miatt alakult ki  – és emiatt orvost is kellett váltanunk. Jelenleg dr. Hursán Gáborhoz járunk Bácsára. Ő derítette ki ugyanis, hogy egy kis csont szilánk vált le a lábcsontjáról és ezért volt a duzzanat a lábán, nem azért, mert daganata van. Ezzel teendő nem volt, hálistennek nem kellett műteni, a doki szerint többet ártanánk vele, így van egy kis duzzanat a lábán, senkit sem zavar. :)

Aztán az allergia kezdte kínozni. Viszkető fülek, könnyező szemek, piros bőr… Kénytelenek voltunk szteroiddal elkezdeni kezelni az orvos tanácsára, mert szabályosan szenvedett már. Ami jó hír, hogy két féle gyógyszert szed, az egyik szteroid, a másik pedig egy viszketés csillapító, de a szteroidból nagyon minimális mennyiséget, napi 1 db Prednisolont szed. Ez kb. egy 10 kilós kutya adagja. Időközben Bubi hátviszketős, fülviszketős problémájával is a dokihoz fordultunk, nála is el kellett kezdeni ezt az adagolást, és nála is bevált ez a mennyiség. Nagyon bízunk benne, hogy nem lesz mellékhatása a gyógyszernek náluk. Ami nagyon jó, hogy tényleg nem szenvednek az allergiától, sajnos Bubinak már nagyon elharapódzott az utóbbi időben, már egy nyugodt perce sem volt az allergia miatt. :( Most viszont teljesen jó, meg lehet simogatni, nem kezd el őrült módon a fenekéhez kapkodni. Valamint egyikük sem vakarja véresre magát. Volt olyan, hogy Alma egy 200 Ft-os nagyságú területen teljesen kivakarta a szőrt a fejéről, csak egy szép, nagy véres folt maradt a helyén. Ezt tényleg nem hagyhattuk, hogy így szenvedjen a viszketéstől.

Utána jött egy szemgyulladás a kicsi lánynak, megsérült a szaruhártyája és egész komoly gyulladás alakult ki neki. Jó pár hétig tartott a kezelése, de nagyon hősiesen viselte, a doktor bácsi ezt is szépen helyrehozta.

Aztán jött egy gombamérgezése, amit onnan vettünk észre, hogy az egyik piknik után hazaérve erős nyálfolyása volt, amit tudtunk, hogy nem normális. Mivel nem múlt el még 10 perc után sem, azonnal mentünk az ügyeletre, mire odaértünk, már nagyon durva állapotban volt. Elég antiszociális lett szegény, nagyon rosszul volt. Akkor még nem tudtuk mi volt vele, csak utólag derült ki, hogy valószínűleg gomba volt, mert a hánytatáskor egy darab gombát is kihányt a kiscsaj. Meg a tünetek alapján a doki is a gombára gyanakodott. Szegénykém nagyon rosszul volt, meghánytatták, és elöl-hátul jött belőle minden, teljesen kipucolta a gyógyszer. Másnapra már kutya baja sem volt.

Akkor még nem tudtuk, hogy nem vagyunk túl a kálváriájának legdurvább szakaszán, ugyanis egyik hajnalban arra ébredtünk, hogy hányt Alma. Előfordult már ilyen, nem tulajdonítottunk neki különösebb okot, de az volt a furcsa, hogy a szokottnál is bágyadtabb volt. Így ezt már nem tudtuk csak arra fogni, hogy a hányás viselte meg ennyire. A délelőtt folyamán el is vittük orvoshoz, aki már a váróban látta rajta, hogy furcsán viselkedik, rettentő bágyadt és érdektelen volt mindenre. Azonnal ultrahangozta, vizeletet vett, vizsgálta nagyon alaposan, és kimondta az egyik legrettegettebb diagnózist: babézia. Nagyon megijedtünk. Azonnal infúziót is kapott, majdnem háromnegyed órát folyt neki. Miután lement az infúzió, akkor kapta meg az Imizol oltást, ez kicsit vicces volt, mert a doki tudta, hogy fájni fog neki, ezért miután kimentünk a rendelőből, akkor adta be neki, hátulról, hogy észre se vegye, és ne legyen rossz élmény a rendelőben és ne kösse az orvoshoz a fájdalmas oltást. Alma még mielőtt észrevette volna, hogy van mögötte valaki, már túl is volt az oltáson, és egy nyikkantás után hátrafordult és a doki már ott sem volt, így azt sem tudta, mi történt vele. Ez így volt jobb mindenkinek.
Amit viszont mondtunk a dokinak is, hogy nem volt kullancs Almában. Fehér, rövid szörű, egyfolytában simogatva van, szinte kizárt, hogy ne vettük volna észre, persze nincs kizárva, de furcsálltam volna,ha nem vesszük észre benne. A dokink viszont mondta, hogy sajnos a kullancs lárvája is lehet fertőzött, azt meg ember nincs, aki észreveszi a kutyán. Hát nagyon boldogok voltunk ettől a hírtől…egyszerűen felháborító, hogy a kullancsokkal nem lehet mit kezdeni, pedig ilyen súlyos és halálos betegségeket terjesztenek. Nagyon meg voltunk ijedve, hogy mi lesz Almikával, mert szörnyű rossz állapotban volt. Semmit sem csinált, csak nézett maga elé, nem mozdult, csak pislogott. Iszonyú volt így látni. Aztán eltelt az éjszaka, és reggel, mintha egy új Alma ébredt volna, mintha mi sem történt volna, annyira jól volt. Jó volt látni újra egészségesen, és hogy le tudta győzni ezt a betegséget. A doki szerint hatalmas előny volt, hogy szinte azonnal megkapta a kezelést, még a tünetek sem voltak egyértelműek, és már tényleg rögtön megvolt a diagnózis és azonnal tudott rajta segíteni. Tényleg örök hálánk az állatorvosunknak, mert az ő szakmai felkészültsége, precizitása, alapossága páratlan, nem sok orvosról mondható el.

Persze eközben sok jó dolog is történik a malackákkal. Igaz az egyre hűvösödő idő miatt mindenki begubózik, és kevés kutyával találkozunk, de azért a szép, enyhe, esőmentes ősz nekik kedvezett. Hatalmas sétákat tettünk velük, mindig más célpontot néztünk ki. Kedvencünk a Püspökerdőben volt, mikor a nagy kört tettük meg velük, ami több kilométer hosszú, két óra alatt tettük meg. Nagyon élvezik és szeretik. Ha nem lettek volna olyan vaksik, amilyenek, két őzt is láttak volna, amit mi nem mulasztottunk el, ők viszont szokás szerint az orrukig sem láttak, így lemaradtak az úton átszáguldó két őzről. :) Az erdőben dolgozó harkályról viszont nem maradtak le, igaz, soha nem tudták, melyik fát figyeljék, de legalább a hangra felfigyeltek. :)

Ami még ide kívánkozik, hogy nászajándékba egy olyan gyönyörű festményt kaptunk – amiért ezt itt megemlítem, az azért van, mert hát természetesen a mi két malacunk is szerepel rajta két felhő formájában, – egyszerűen csodálatos a kép, és csodálatosan szépek és élethűek lettek. A képet Timitől és Robitól kaptuk, hatalmas meglepetés volt, a festményt Simkó Zsolt festette, bámulatosan tehetséges. Itt van a weblapja: http://www.s-paint.hu/ Timinek és Robinak nagyon köszönjük ezúton is!!! :)

Almika szépen kezd felnőni, igaz, még be-becsúszik egy-egy kaki, még ritkábban pisi, de ez azt gondolom, már sokat nem fog változni. A rombolása alábbhagyott kicsit, bár néha még mindig okoz meglepetéseket. Nagyon szeret velünk aludni, ám míg régen az egész éjjelt velünk töltötte, most már a nagy és önálló leányzó sokszor a nappaliban alszik egyedül. Bubi viszont amennyire régen nem szerette a bújást, velünk alvást, ivartalanítása óta jobban tűri, sőt, igényli is nagyon sokszor. Régen, ha lefeküdt az ágyba, és én hozzábújtam, egész egyszerűen otthagyott. Most meg ő jön oda, és alszik mellettem sokszor. Azért túlzásba nem viszi – golyók nélkül is ugyanaz a macho igyekszik maradni. :)

A győri piknikeket rendszeresen megtartjuk minden hónap első vasárnapján, több – kevesebb sikerrel. Van, hogy jó páran összegyűlünk, de sajnos volt már olyan is, hogy senki nem jött el. Egy-egy alkalom pedig olyan önfeledt játék ezeknek a drágaságoknak, hogy nem is értem, hogy egyes gazdik miért nem hozzák el kutyáikat egy-egy ilyen összeröffenésre. Bízunk benne, hogy idővel mindenki betervezi Győrben a hónap első vasárnapját, és akkor rászánja az időt arra, hogy bulldog kedvence pár órát futkározzon egyet társai között.

Több dolog miatt is nagyon várjuk általában az év végi időszakot, egyrészt szeretjük ezt az ünnepet, másrészt Szabi ilyenkor veszi ki szabadsága nagy részét, így Karácsony előtt már szabin volt és januárban ment először. Nagyon jó kis időszak ez, a kutyák nagyon élvezik, hogy egész nap itthon vagyunk velük. Most különösen jól jött ez, hiszen szeptember óta újítják fel a házunkat (panelprogram), és most így év végére jutottak oda, hogy a mi oldalunkon is vakolnak, festenek, ami nagyon nagy zajjal jár. Elég nehéz azt nekik megszokni, hogy az ablak előtti állványon a munkások fel alá-járkálnak, beszélgetnek, zajonganak. Nagyon furcsállják, és ha kicsit már hozzá is szoktak, de azért nem nagyon viselik jól, ha egész nap ismeretlen zajokat és embereket kell a függöny mögött látniuk. Még ha itthon is vagyunk, akkor is nehéz – ma például végignéztük együtt, ahogy egy munkás beugrik az erkélyünkre, hozza a létráját és a vödrét is, na hát ezt nem nagyon tolerálta Alma, morgott és ugatott is. Aztán látta, hogy nincs veszély, és beletörődött, de láttuk, hogy nem nagyon tetszett neki – gondolom, mikor nem vagyunk itthon, akkor azért ez még nehezebb. No, de ebben az ünnepi időszakban nem voltak egyedül, és így minden sokkal könnyebb volt nekik. :)
 

A Szentestét Dombóváron töltöttük. 23.-án mentünk, majd Győrbe vissza 25.-én, akkor pedig itt, az én szüleimnél "tartottuk meg" a Szentestét. Apósoméknál nagyon élveznek mindent, azt az örömöt látni rajtuk, mikor megérkeznek. :) Első útjuk rögtön a konyhába vezet mindig, hiszen ott biztos nekik készül valami finom falat. Örömködnek, ugrálnak, futkároznak. :) A karácsonyi készülődésből Bubi úgy vette ki a részét, hogy gyakorlatilag azt a két napot, amit ott voltunk, ő a konyhában töltötte, na, nem beiglit sütött, hanem nyalakodott, várta a lepotyogó kajadarabokat, nyalakodott, lábatlankodott. Alma inkább jobban velünk volt, 'segített' fát díszíteni, ajándékokat pakolni, csomagolni.
Jó volt nagyon minden, kaptak ők is ajándékot, nagyon élvezték a kicsomagolást. Persze itthon anyuéktól is begyűjtötték saját kis csomagjaikat, hát öröm volt nézni, ahogy szétcincálták az ajándékokat. :)

A Szilveszter baráti körben telt, itthon voltunk. A buli nagyon-nagyon jó volt, és meglepően jól viselték a durrogást, persze volt-egy két rossz pillanatuk, de összességében tényleg jól bírták. A hangos zenével elnyomtuk a durrogást, az még mindig jobb nekik, mint a petárdázás. 1 óra után már jobbára csönd lett, és akkor már tudtak pihenni, öröm volt nézni őket.

Tehát összességében nagyon jól teltek az ünnepek, nagyon visszamennénk, és szerintünk a Barta gyerekek is örülnének legalább két hétnek még.

Ezúton kívánunk mindenkinek NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET!!!

A szülinapot szokás szerint tortával és ajándékkal ünnepeltük. Szokás szerint elkészítettem a kedvenc csemegéjüket: a kutty tortát, amit ilyenkor míg készül, tűkön ülve várják, mintha tudnák, hogy nekik csinálom. :) Családi körben tartottuk, szüleim jöttek át, tőlük is mindig kapnak ajándékot, meg tőlünk is – szóval ilyenkor a szokásosnál is nagyobb dőzsölés van. :) Izgatottan várják a tortát, az ajándékot és az önfeledt játékot az újdonsült játékaikkal. :) Ismét jól sikerült, egy nagyon jól sikerült szülinapi bulival ünnepeltük meg kislányunk nagylánnyá válását. :)

Már hetekkel előtte megterveztük, mi hogyan lesz, mikor indulunk. Sajnos csak 5 napot tudtunk lent tölteni, mehettünk volna korábban is, mert Timiék már pénteken, Erikáék pedig hétfőn lementek, mi csak szerdán érkeztünk, de így is felejthetetlen 5 napot töltöttünk el együtt!

Szerdán kora reggel indultunk, mindenképp időben akartunk érkezni, mert nagyon meleget mondtak, nem akartuk, hogy túlhevüljenek a kuttyok a kocsiban. Rengeteg csomaggal felpakolva indultunk neki az útnak, félő volt, hogy mi sem férünk be az autóba, de Szabi mint mindig, most is ügyesen megoldotta a pakolást, így be tudtunk préselődni az autóba. Bubi természetesen izgatottan várta, hogy hová megyünk, Alma pedig szokás szerint végigaludta az utat. Mikor megláttuk a Panoráma Kempinget, nagy boldogság töltötte el a szívünket. Jó volt újra látni a környéket, az embereket, az ismerős fákat, épületeket, sátrakat. 8 óra körül érkeztünk, a többiek már reggeli kávéjukat kortyolták. Kirobbantunk szinte az autóból, annyira vártuk már a viszontlátást. Kutya, ember mindenki kölcsönösen üdvözölte egymást. Nagyon jó volt újra látni Őket!!! Bubi születésnapjára kapott egy nagyon jópofa játékot, de persze Alma sem maradt ki, mert őt is meglepték egy szuper kis csipogós játékkal. Mi is odaadtuk a hápogó vízilovakat Vininek és Hópihének, aminek nagyon-nagyon örültek.

A szerdai napon túl sokan még nem voltak, majd csütörtöktől szépen érkeztek a vendégek, most is persze a szombati nap volt a legnépszerűbb. Tavaly megismertük Verát és Lacit, a két önkéntest a Noé Állatotthon Bulldog fajtamentői közül, de most kicsit közelebbi kapcsolatba is tudtunk kerülni, sokat beszélgettünk velük. Jelenleg egy saját mentett kutyájuk, Zoé, és egy ideiglenesen örökbefogadott csupaszív bulldog kisfiú, Babe (Zokni) él velük.

Sajnos Babe-nek egy veleszületett betegség miatt két csigolyája deformálódott, ebből egyik az ágyéki csigolyája, emiatt az idegpályák is sérültek és nem tudja tartani a vizeletét és a székletét, ezért folyamatosan pelenkázni kell, de ezt ő nagyon jól tűri. Ezenkívül még vesehomokja is van, amire szedni kell neki mindig gyógyszert. Csodálatos egyébként, hogy a kutyák mennyire alkalmazkodó lények, nem nyafognak, nekik nincs szükségük sajnálatra. Mindennel megbírkóznak, és boldogok a bőrükben úgy, ahogy vannak, nem kérik, hogy sajnáld őket, nem is tudnak vele mit kezdeni. Sokat tanulhatnánk tőlük. Babe-nek ez a normális élet, és ő köszöni szépen, nagyon boldog kiskutya, a maga szerteleneségével, kedvességével, huncutságával és rosszalkodásával – teljesen olyan, mint más 8 hónapos fiú kiskutyus. Rendkívül okos és szeretetreméltó, mindegyikünknek elrabolta a szívét! Vera és Laci pedig remek emberek, rengeteget tesznek érte, és a többi kutyusért. Babe történetét és további képeket Babe-ről itt találhattok:

http://www.bulldogmentes.hu/index.php?pid=2&cid=116 

Másik kedvencünk Zoé volt, aki pedig úgy láttuk, egy extrém nyugodt kutya, bár ennyi idő alatt nem lehet teljesen megismerni, de itt 5 napig a nyugodt formáját hozta. Tündéri kis csajszi, Szabi is és én is nagyon beleszerettünk.

Nagyon örültem, hogy a Noésok is idén ott voltak a pikniken, ugyanis végre megismerhettem őket személyesen is. Sajnos volt egy rossz tapasztalatom velük, 2009 év végén akartunk örökbefogadni egy angol bulldog kislányt, Laput, de sajnos az akkori bulldogmentés vezetője egy lehetetlen ember volt, nem tudtunk zöldágra vergődni vele, gyakorlatilag nem tudtuk örökbefogadni a kutyust. Akkor kicsit elvesztetem a bizodalmamat, de ezt a személyes kontakt a jelenlegi vezetővel és a többi önkéntessel teljesen megváltoztatta.

Vásároltunk Noés pólót, aminek annyira örülök. :) A Noés stand is nagyon tetszett, voltak fotómontázsok a mentett kutyusokról, valamint szombaton két videót is lejátszottak, az egyik egy szomorúbb, szívszorongató videó a munkájukról, a másik pedig vidámabb pillanatokról szólt. Íme a két videó:

Az időjárás kegyes volt velünk, mert csak egy nap volt hidegebb, amikor szélvihar volt egész este, majd másnap is, ha jól emlékszem, ez pénteken volt. Ezt leszámítva csodálatos, meleg nyári, piknikezős időnk volt! 

A pikniken Bulldog Szépségversenyre is sor került, melynek bírója, Hollósi Frigyes volt, ő volt a rendezvény fővédnöke. Felnőtt kan kategóriába neveztük Bubit is, valamint Erika és Gergő Vinit; Timi és Robi pedig felnőtt szuka kategóriában Hópihét. Hópihe a tavalyi szépségversenyt szuka kategóriában megnyerte, sajnos idén nem lépett dobogóra, ahogy a fiúk sem. De egyikünk sem ezért indult, hanem legfőképp azért, mert az 1500 Ft-os nevezési díjból 500 Ft a Noé Állatotthonnak ment, így is valamennyit tudtunk segíteni. Meg persze jó móka volt. :) De hát nekünk nem sok esélyünk volt Maximus mellett, aki ami címet vihetett, azt vitte. :) Ugyanis ő lett a legszebb felnőtt kan, és az összesítésben is ő lett a legszebb angol bulldog. Ezúton is gratulálunk Maximusnak! Íme Szabi Bubival a felvezetéskor:

Az egyik legnagyobb esemény a szombati törpemalc árverés volt. Az árverés teljes összegét a Noé Állatotthonnak ajánlották fel a szervezők. Timi és Robi licitáltak a malacra, emelkedett is az összeg általuk, a 10.000 Ft-os kiinduló árról 20.000 Ft-ra emelkedett. Sajnos ennél tovább nem tudták felemelni, így a malacot is ők "vihették haza", persze nem ez volt a cél, hanem a Noénak minél több összeg gyűjtése. A malacot nem vitték aztán haza, ha jól tudom, a tenyésztőhöz került vissza. Ebből is látszik, Timi és Robi milyen jószívű emberek, mert így a malac is megmaradt a tenyésztőnél, és jótékonykodni is tudtak. :)

Ami pedig különösen jól esett nekünk, hogy Timitől és Robitól kaptunk egy bulldogos fa emléktáblát, amit ezúton is köszönünk!! Erika és Gergő is kapott, és ahogy megbeszéltük, mindenki ki fogja rakni és ha ránézünk, eszünkbe fogunk egymásnak jutni. Még nem tettük ki, de méltó helye a bejárati ajtónkon lesz. :)

Sok-sok program várt minket, néhányon részt is vettünk, nagyon jó volt megint ilyen kutyás környezetben lenni, minden a kuttyokról szólt, nagyon élveztük! A kutya agility pályán persze szokás szerint nem csináltak a mieink semmit, eszükbe sem jutott, hogy a legalacsonyabbra tett akadályt átugorják, vagy átjöjjenek a hengeren. Hiába hívtam őket a túloldalon, inkább megkerülték és úgy rohantak oda hozzám, hogy "itt vagyok, na, hívtál?". Persze a pancsolás az ment, főleg Bubi veszítette el a fejét, ha vizet látott. Tettek ki lépcsőket is idén, hogy be lehessen menni a tóba, hát a vége felé Bubi már nem törődött vele, a partról egyenesen a vízbe ugrott. Rengeteget örömködött a vízben. Külön nagy kedvencei a kihelyezett kis medencék voltak a parton, mindegyikbe belemászott, és elfeküdt, így járta végig az összes kis medencét. :) Ilyen medencéjük Erikáéknak is volt, ebben is rengeteget pancsoltak:

Vasárnap az utolsó parton töltött órákat is tevékenyen töltötte: mint, aki érzi, hogy megyünk haza, rosszalkdoni akart gyorsan és sokat. Mindenkire felugrált, be a tóba, ki a tóból, ellopom a törölközőt, játékok után rohant, elvette a másiktól, minden egyes megmozdulásával a huncutságon törte a fejét. Szegény Gergő ült a fűben és fotózott, és a nagy eszetlenkedésben Bubi Pihével és Almával karöltve nekifutásból feldöntötték Gergőt. Akkorát csattant a fényképezőgép, hogy azt hittük, hogy ripityára tört, és hogy Gergőt vihetjük a kórházba. De hálistennek semmi baj nem történt. Kívülről nézve nagyon fájdalmas lehetett. :( Utólag már csak azt bántuk, hogy miért nem fotózott éppen abban a pillanatban. :) Vagy hogy más miért nem kapta el az ütközés pillanatát. Jó kis képek lehettek volna. :)

A pikniken ott volt Alma testvére, Bora, és anyukája Fetty, aminek külön örültem, mert Alma azóta nem találkozott anyukájával és testvérével, és Szabi sem látta még sosem őket. Külön örültünk, hogy összejött a találkozás, mert hatalmas élmény volt számunkra!

Hatalmas élmény volt számunkra, hogy a legelismertebb és leghozzáértőbb állatorvos, aki a bulldogokra szakosodott, dr. L. Zsargal, a To Love Till Craziness Angol Bulldog Kennel tulajdonosa, és a Kutyavári Állatorvosi Rendelő orvosa is ott volt a rendezvényen, és tudtunk vele beszélgetni, tanácsot kérni. Az összes, minket évek óta foglalkoztató kérdést feltettük neki a kuttyokkal kapcsolatban és mindenre megnyugtató választ adott! Nagyon-nagyon boldogok voltunk, hogy személyesen ő nézte meg Almát és Bubit! Vininek, Erikákék kisfiának a szemével van gond már kicsi kora óta. Mindig más indokból a jobb szeme be volt gyulladva, egy jó ideje most azért, mert van egy plusz sor szempillája a szemében, ami nagyon böki a szemét, és ezért állandó gyulladásban volt neki. Megmutatták Zsargalnak, aki azt javasolta, hogy ki kell húzkodni neki szemöldökcsipesszel. Ez számunkra először meghökkentő volt, nem is mertünk nekiállni, de aztán megkértük Zsargalt, hogy mutassa meg, hogyan kell csinálni. Csodák csodája, a kezdeti küzdés után Vininek sikerült néhány perc alatt kihúzni a nem oda való kis szempilláit!! Azért az nem akármilyen érzés volt, hogy Zsargal a maga természetességével fogta, leült a fűbe, és a piknik közepén a vízparton megoldotta azt a gondot, amivel szegény Erikáék hosszú hónapok óta küzdenek, és a saját orvosaik sem tudnak megbírkózni, mert folyamatosan műtétet javasoltak, amit most konkrétan Zsargal sem javasolt jó szívvel. Úgy néz ki, hogy ezzel együtt kell tudni élni, ahogy visszanő a szempilla, mindig ki kell húzkodni. Azt az örömöt, amikor ránéztünk Vinire és mindkét szeme nyitva volt…elmondhatatlan!

Ha már Zsargalnál tartok..volt ott egy tüneményes kis kutyája, ha jól emlékszem, 4 hónapos volt, Csubakkának hívják. Tündéri kis malacka volt, Timi nagyon beleszeretett, de én is szó nélkül vittem volna haza. :)

Rengeteg élmény van bennünk, nagyon jó volt látni bulldogos ismerőseinket, megdögönyözni a kutyákat, új embereket, kuttyokat megismerni. Öröm volt nézni, ahogy játszanak, ahogy pancsolnak, ahogy pihennek.

A szombati égilámpásnál már fel voltunk készülve, ugyanis egyik legszörnyűbb élmény a tavalyi pikniken történt, mikor Bubi nem bírta a sok lámpást, a zenét, a hangzavart és elszökött. :( Rémálmaimban ne jöjjön elő. Ott is az volt a baj, hogy egyedül maradtam velük, mert sajnos két lámpást is kellett gyújtania szegény Szabinak és nem tudott odafigyelni ránk. De ebből tanulva idén nem gyújtottunk egyetlen lámpást sem, tavaly sem akartam igazából, de nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, így életem egyik legrosszabb élménye történt akkor. De most idén nagyon figyeltünk erre, hátul álltunk meg és nagyon figyeltünk rájuk, nehogy nagyon megijedjenek. Nem is történt baj, nagyon-nagyon szépen sikerült, gyönyörű látvány volt!

A kutyák nagyon sokat játszottak, és utána pedig kétszer annyit pihentek. Vini és Pihe rengeteget gyömöszölték egymást, és hálistennek Alma és Pihe a két amazon csajszi is jóban voltak, nagyon kevés vitájuk volt. Sokkal többet játszottak, mint vitáztak. Öröm volt nézni a kis fejüket, ahogy gyűrik egymást! Erikáék kis kagyló homokozójukat is elhozták, amibe vizet tettünk, hát tényleg olyan jó, hogy hozták, mert nagyon sokat hűsöltek benne a kutyák, Bubi sokszor kisajátította, mert elfeküdt benne. :) De ha nem, akkor meg ki-be ugráltak. Sajnos Pihe annyira nem vízicsibe, úgyhogy őt nagyon nehezen, vagy úgy sem lehetett bekönyörögni a vízbe. Ha nem volt benne víz, Vini drága elfeküdt benne, ő akkor ágynak használta. :) Pihe nagyon kis tündéri lányka, ő is elég domináns, hasonló Almához: szeretetre méltó, de ha kell, odateszi magát. Pihe nagyon nyűgös, mikor ébred, így reggel mindenkit helyrerakott, hogy tudja mindenki, hol a helye, általában Alma volt az áldozat. :) Vagy ha alvásból valaki felébresztette, tuti, hogy valaki megitta a levét, és ez általában szintén Alma volt. :) De persze sokkal több volt a játék és a hülyéskedés, nagyon édik voltak: Vini a kis nyugodt maci, Pihe és Alma az amazon, Bubi meg a néha eszetlen, néha észrevehetetlen uraság. :)

Timiék hoztak világító rudakat, nem tudom, mi a hivatalos neve, olyan, ami egy estén át világít, és a mérete akkora, mint egy karperec. Na, hát teleraktuk magunkat, a csuklónkat és természetesen a kutyákat is, pórázra, nyakörvre, hámra, háát, állati jó ötlet volt, és nagyon-nagyon jól mutattak a mi drágáink!! Így a sötétben is láttuk, ki merre jár, főleg, mikor az égilámpást engedtük fel, mert akkor a világítást is lekapcsolták. Mindig tudtuk, melyik merre jár, tényleg nagyon jó kis találmány!!

Az egyik szervező, Horti Peti fia, Ákos is megintcsak sokat járt a sátraink felé, mindig örültünk, mikor jött hozzánk, nagyon megszerettük. Mindig hozta nekünk a híreket, mikor, mi várható, nagyon kedves, illemtudó gyerkőc, kártyáztunk, beszélgettünk vele sokat. Megnyert egy rajzversenyt is, és Lulu, az egyik kutyájuk pedig első lett a lány angol bulldik szépségversenyén. Ákos nagyon jószívű, az ott nyert tápot azonnal el is vitte a Noésoknak. :)

Szombati napon Robiékhoz lejöttek ismerőseik, Adri és Ricsi Brutival, az angol bulldogjukkal. Hát Brutiba Szabi is és én is első látásra szerelmesek lettünk. Az a kutya egy szeretetgombóc, annyira sajnáltam szegényt, mert annyira akart játszani a többiekkel, hiszen ő friss volt, aznap érkezett, a mieink meg egyik jobbra, másik balra dőlt – hát tüneményes volt, ahogy hívta őket!!! Nyüsszögött, ugatott, piszkálta őket, hogy jöjjenek. :) Alma pedig minden ilyen alkalmon kapni szokott, ő nem szokott olyan fáradt lenni, hogy ne menjen játszani – hát most ez is eljött, szegény Brutival senki sem játszott. :( Úgy sajnáltuk! Annyira megszerettük, leírhatatlan…. Emlékeztet a mi Bubi fiunkra, hasonló volt ő is kölyöknek. :)

Rengeteg az élmény sajnos leírni nem tudok mindent, de a képekből úgyis kiderül, micsoda hangulat volt ott!

Esténként mi is fentmaradtunk, iszogattunk, jókat nevettünk, de végeredményben az 5 nap végig jó kedvben telt, rengeteget nevettünk, jól éreztük magunkat, minden perce tökéletes volt! Még jobban megszerettük Erikáékat és Timiéket, mint ahogy eddig… !!! Meg hát Vini és Pihe…. Imádjuk őket! :)

Az elválás a rosszabbnál is rosszabb volt, de sajnos túl kellett ezen is lenni. Utolsó nap délután már egyfolytában ezen járt az agyam. Tudom, minden eltelik egyszer, de ez most szívszaggató volt. Küzdöttünk a könnyeinkkel rendesen. :( Az utolsó ölelésekből próbáltam erőt meríteni. Hát nem tudom, mennyire sikerült, mert a hazaérkezés utáni 2-3 nap pokolian rossz volt. Talán most már kezdünk visszarázódni, de még most sem könnyű, hiszen annyira jól éreztük magunkat, hogy ebből 5 nap édeskevés. :(

Mindent köszönünk, nagyon jó volt és várjuk a következő pikniket!! :) Kihagyhatatlan volt, de aki mégsem tudott részt venni, vagy nem akart, annak itt egy videó az általunk készített képekből jövő évi kedvcsinálónak:

További képek itt

Az idő elég hűvös volt egész nap, bár néha kisütött, néha előjött a nap, néha esett is az eső – ám annyira hideg nem volt. Kicsit aggódtunk, hogy nehogy elmosson minket az eső, de hála az égnek, nem így lett! Nagyon örültünk, mert Jucusék is jöttek Óvárról, Jocó, Bence és persze Adolf is tiszteletét tette most a győri pikniken. Bence már nagyon nagyot nőtt, hiszen a kis krapek, már 2 éves lesz, a pikniket így huncut fiú lévén nagyon élvezte, rendezte a kutyákat, játszott velük, néha esett-kelt, elszökött, de tény, hogy nagyon jól érezte magát!

Örültünk, mert Pihe, Robi és Timi is el tudott jönni, sőt még Timi unokahúgai is jöttek, két nagyon kedves kislány testvérpár, akik végig játszották a pikniket, és szórakoztatták a kutyákat.

Érkeztek új bulldogosok is, akiknek egy kis franciájuk és amerikai bulldogjuk van, előbbi 3, utóbbi 4 hónapos! Nagyon helyesek voltak! Hópihe és Penge (az amerikai bulldi) az elején nem igazán bírták egymást, így mindkettejük pórázon volt. Sajnáltuk őket, hiszen nem volt jó egyiküknek sem, hogy nem mozoghattak szabadon. A kis csöpp fekete francia (azt hiszem, Pöcök volt a neve, ha nem, akkor bocsi a gazdiktól) volt persze a sztár, mindenki őt bújta és hordta-vitte, nagyon kis cuki volt!!

Volt nagy futkosás és játék, rengeteget marháskodtak! Aztán később Pengét elengedték, hátha nem lesz gond Pihével, és hát nem is volt, mindig eltereltük tőle Pengét, és így nem volt balhé. Majd később, miután láttuk, hogy kezdenek megbékélni egymással, Robiék úgy döntöttek, hogy Pihe is próbálkozzon be a játékkal, így  róla is lekerült a póráz és nagy örömünkre semmi gond nem volt!! Sikerült tisztázni a kezdeti félreértést, és minden rendbe lett köztük!

Eddigre már csak ennyien maradtunk, így a végére még lezárásképpen fetrengtek és bohóckodtak egy nagyot! Pihe és Alma már mint két régi barátnő voltak egymással, már nem is volt köztük semmi gebasz, talán két alkalommal volt, hogy kicsit összeszólalkoztak, de ez is hamar elmúlt. Ez egy igazi jó barátság kezdete lett így! :)

Már eszméletlenül várjuk a pikniket, és addigra már Pihével is mint jó barátok fognak találkozni Velencén! Már állatira várjuk tényleg, nagyon jó lesz, már előre tudjuk! Végre együtt lehetünk nyaralótársainkkal, Vinivel, Erikával és Gergővel, valamint Hópihével, Timivel és Robival!!

További képek itt

Nagyon izgultak már reggel, mert jövés-menés volt, érezték, hogy készül valami, hiszen sokat sürgölődtünk otthon. A kutyatortát, mikor készítettem, akkor is végig a konyhában voltak és várták, mikor kapják meg, mintha tudták volna, hogy nekik készül. Főtt a brokkoli, készült a darált hús a csirkemmelből, készült a főtt tojás, reszeltem a sajtot – minden mozzanatot lekövettek, és csak remélték, hogy ez nekik lesz.

Szépen elkészülődtünk és vártuk a vendégeket, a szüleimet és az unokahúgomat. Mikor megérkeztek, már csákóval a fejükön várták a kuttyok a vendégeket. Nagyon nagy volt az öröm és izgalom! Rövidesen felcsendült a Boldog születésnapot! c. dal, és megkapták a tortát! Nagyon nehezen tudták kivárni, míg a tortát felszeltem és a tálaikba elosztottuk. Baromi hamar eltüntették, majd a maradék tortát is megkapták és az utolsó morzsáig elpusztították. Direkt Bubi kedvenceivel készült a torta, brokkoli, sajt, tojás volt benne, ezért aztán különösen nagy cuppogást produkált a torta bekebelezésekor és utána. :) Mint mindig, mindekitől megintcsak sok-sok ajándékot, rajzot kapott, valamint készített Anna is egy mini 'tortát' neki almából, krumpliból, málnából, répából. Nagyon jól nézett ki, ennek nagy részét Alma falta be.

Kapott ajándékokat is, rengeteg plüss játékot. Játszottak is vele, majd a nagy ünnepség után, mikor elmentek a vendégek nagyon nagyot aludtak és estig pihentek.

Köszönjük mindenkinek a jókívánságokat, és akik gondoltak ránk és lélekben velünk, azaz Bubival voltak!

További képek itt

Régóta szerettünk volna találkozni Hópihével és "szülei"vel, amire végre egy héttel ezelőtt sor is került. Nagyon vártuk, hogy összejöjjön és sikerült Győrben találkozni velük. Már tűkön ültünk, nagyon vártuk, hogy érkezzenek, és végre megismerjük Őket! A megszokott helyszínünkön találkoztunk, ahol a győri piknikeket is szoktuk tartani, az Apor iskola mögötti kiserdőben.  Előtte találkoztunk a Tesco parkolóban, ahol mi ismerkedtünk össze, akkor még a kuttyok a kocsiban várták, hogy végre kiszabadulhassanak. Majd rövidesen indultunk, hogy az iskola mögött el tudjuk engedni őket. Pihe fáradt volt a sok utazás után, így kellett 10 perc, mire kicsit magához tért. Persze a mieink sokat "segítettek" neki ebben, mert szűnni nem akaró kitartással ostromolták, hogy végre jöjjön játszani, futkosni. Hópihének sem kellett sokat könyörögni, mert nagyon hamar bekapcsolódott a játékba. Hatalmasat játszottak, futkároztak, rohangáltak. Nagyon jól érezték magukat. Hálistennek az időjárás is nekünk kedvezett, holott többször lógott az eső lába, de mégsem kapott el minket a zuhé. Nagyon jól megismerték egymást, Bubi nagyon élvezte, hogy Pihét néha fel tudja ingerelni, szereti a harcias amazonokat, és örült neki, hogy ezt Pihéből ki tudta hozni. A lányok nagyon jól kijöttek egymással, néha nem értettek egyet néhány kérdésben, de jó csajokhoz híven, minden nézeteltérést sikerült elsimítani. Bubi sokszor segített nekik ebben, mert igyekezte oldani a hangulatot és néha berobbant a lányok közé, hogy "Ugyan, lányok, ne vitázzatok, inkább foglalkozzatok velem!"

Szuper délutánt töltöttünk velük, nagyon boldogok voltunk, hogy ilyen szuper embereket ismertünk meg! Meg is beszéltük akkor, hogy ők is eljönnek a győri piknikre, így még a velencei nagy közös röfögés előtt még egyszer találkozunk. :)

További képek itt

A pikniket már régóta fontolgattuk a fejünkben, gyakorlatilag, mióta tudjuk, hogy létezik. Eddig vártunk a megrendezéssel, de most már mondhatjuk: hagyomány lett belőle!

Az első piknikre május 1.-jén került sor. Nagyon-nagyon izgultunk, szerettük volna, ha minél többen eljönnek. Szabi plakátot is csinált, amit a rendelőkben és a Fressnapfokban kiraktunk, valamint persze a facebookon reklámoztuk a legtöbbet. Pár visszajelzés érkezett is, hogy részt vesznek, mi ettől nagyon boldogok voltunk!

Eljött a május 1., a beharangozottól eltérően meglepően szép időnk volt. Egész hétvégére esőt mondtak, de nagy szerencsénk volt: nem esett. 10 órára érkeztünk, velünk együtt már francia társak is befutottak. Sajnos a nevekre nem mindenkinél emlékszem. 3 francia volt, köztük egy icipici kis kölyök, hát ő nagyon tündéri volt.  Majd később szépen lassan gyülekeztünk, egyre többen érkeztek és ismerkedtünk meg kutyákkal és gazdikkal. Elsőre nagyon szép létszámban vettünk részt, mert kb. 8-10 francia, és kb. 5-6 angol bulldog volt. :) A mi két Drágánk nagyon élvezte a pikniket, rengeteget játszottak – kifulladásig! 10 órától 13 óráig bírták. :)

A második piknik június 5.-én volt, amin csak Szabi és Bubi tudott részt venni, mivel Alma az előtte való napokban meghúzta a lábát, és féltettük nagyon, hogy megsérül jobban, így fájó szívvel ugyan, de úgy döntöttünk, nem visszük el a piknikre. Viszont Bubit semmiképp sem szerettük volna kihagyni a mókából, így Szabi Bubit elvitte. Aznap már fülledt, meleg idő volt, és Bubi a nagy játék hevében, nagyon kimelegedett, így korán el kellett jönniük sajnos. De persze előtte rengeteget játszott és baromira jól érezte magát. :)

Nagyon örülünk, hogy végre elindult itt is a hagyomány. Minden hónapban egyszer találkozzunk Győrben, a pikniken! A legközelebbi piknik a melegre való tekintettel nem vasárnap 10-kor, hanem július 2.-án szombaton, 17 órakor lesz!

Élménybeszámoló helyett pedig beszéljenek a képek.

További képek itt

Nagyon vártuk, hogy végre találkozzunk, mert a személyes találkozást nem pótolja semmi. Mindegyikünknek szoros volt a húsvéti program, de kérdés sem volt, hogy mindenképp szakítunk időt rá. Most Erikáék jöttek Dombóvárra hétfő délelőtt. Nagyon szuper volt a viszontlátás, jó volt látni őket. A Shell kút parkolójában találkoztunk, ahol rögtön kiszúrtuk őket, hiszen az ott parkoló autók közül csak egy hátsó ülésén üldögélő, pofiját az ablaknak nyomó csodás bulldogot láttunk!  Vincent már alig várta, hogy kiszabadulhasson, ugyanúgy, ahogy a mi drágáink is, úgyhogy gyors üdvözlés után a Béke park felé vettük az irányt.

Nagy volt az öröm, a három cukorfalat kiszabadult végre a szabadba, üdvözölték egymást, főleg a mi két rosszcsontunk, ilyenkor kb. 20-30 percig felugrálnak mindenkire, ahogy tették azt Gergőre és Erikára is. Megintcsak csintalankodtak és rosszaságon törték a fejüket, de hát így szeretjük őket! Az idő nekünk kedvezett, mert nem volt túl meleg, és felhős volt az ég, tökéletes volt egy kis délelőtti duhajkodásra.

Vincent is rövidesen teljesen feloldódott, és egymást túllicitálva bohóckodtak. Így ez a három szeretetgombóc hatalmas játékot rendezett, öröm volt nézni őket! Vincent bemutatott egypárat a becsúszásos módszeréből, amikor futásból a két első lábát maga alá tolva lefekszik a földre, és a kis popóját az égnek meresztve várja, hogy "na, most mi legyen?". Olyan tündéri aranyos volt! Bohóckodott, fetrengett, és nem utolsósorban elviselte Bubikánk őrült nagy tiszteletét és szeretetét, ugyanis a mi fiunk teljes mértékben elismeri Vincentet, és folyamatosan a száját nyalta, és ezzel szerintem már Vincent idegeire ment. Viszont Vini egy birkatürelmű drágaság, és nem szólt Bubinak miatta, inkább igyekezett kitérni előle. (Bár egyszer elbújtak a kuka mögé, és ott önként és dalolva hagyta, hogy Bubi nyaldossa a pofiját. :) )

Alma meg fogást talált Vincenten: rájött, hogy neki is olyan jól húzogatható pofija van, és ezzel szekírozta szegényt. :) Meg persze rendet rakott, hiszen egyetlen lányként neki kellett megmondania, mi hogy' legyen, és ki kivel játszhat. A kisasszony imád ebben a szerepben tetszelegni, imádja rendezgetni a fiúkat.

A találkozásról fantasztikus képek készültek, Gergő ismét megmutatta, hogy milyen jól tud fotózni, és így ugyan kicsit nélkülöznünk kellett néha a beszélgetésekből, de ahogy ő is mondta: meg fogjuk neki köszönni, és így is van, tényleg szívből köszönjük ezeket a fotókat, abszolút tökéletesek és nem lehet betelni velük!!

Nagyon jó volt látni őket újra, és jó volt látni a maszatokat ilyen felhőtlenül együtt játszani. Már nagyon várjuk a következő találkozást, a velencei piknikről nem is beszélve, ami 3 hónap múlva lesz, már számoljuk vissza a napokat.

A piknikről már sokszor hallhattatok blogunkon keresztül is, mi az egy évben egyszer (nyáron) megrendezésre kerülő velencei Bulldog Pikniken vettünk eddig részt, ami több napos rendezvény; de minden hónap első vasárnapján rendszeresen várják a bulldogosokat Budapesten, valamint most már Pécsen, és remélhetőleg egyre több nagyvárosban. Mi rengeteget köszönhetünk ennek a rendezvénynek, és ennek a közösségnek. A társaságot összetartó oldal a www.bulldogpiknik.hu, ahol mi, bulldogosok beszélgethetünk egymással, tarthatjuk a kapcsolatot, fórumban megvitathatjuk a problémáinkat. Rengeteg embert ismertünk meg az oldalon keresztül, fantasztikus közösség gyűlt ott össze, sok barátra találtunk ott. Amikor Bubi hozzánk került és megtaláltuk ezt az oldalt, itt kaptunk rengeteg segítséget és elmondhatatlan érzés volt, hogy van egy közösség, vannak emberek, akik tökéletesen értik, mit jelent az a jelenség, hogy bulldog.

Azért, hogy a hagyomány kiteljesedjen, és országos szintűvé váljon, úgy gondoltuk, hogy végre illendő lenne itt is megrendezni a pikniket, így örömmel jelenthetem, hogy 2011. május 1.-én megtartjuk az első győri Bulldog Pikniket, amire minden bulldogost szeretettel várunk!

A helyszín kiválasztása elég nehézkes volt, mert sajnos Győr nem a kutyabarát hozzáállásáról híres, így az Apor Vilmos Iskolaközpont mögötti Kiserdőben lesz vasárnap délelőtt 10 órakor. Sajnos nem elkerített, de egyelőre alkalmasabb helyet nem találtunk, ha netán időközben új és jobb helyet találunk a továbbiakban más helyszínre is költözhetünk, de jelenleg tökéletesen megfelel. :)

Tehát ne feledjétek!

2011. május 1.-én első győri Bulldog Piknik, helyszín: Győr, Marcalváros II., Apor Vilmos Óvoda melletti füves terület.
Bővebb info és térkép: www.bulldogblog.hu/piknik

Kérdés esetén nyugodtan hívjatok: 06 20 55 89 465