ADAPTÁCIÓK

Twilight Saga: Eclipse

2010-07-24T05:38:00.000-07:00

A Twilight Saga harmadik része is eljutott a mozikba 2010 júliusára. Az eddig jól megszokott receptet követve, megint új rendezővel és zeneszerzővel és a régi szereposztással. A Napfogyatkozás David Slade (30Days of Night, Hard Candy, Do Geese See God) keze alól került ki és a hírek szerint folytatva a hagyományt a Breaking Dawn-t Bill Condon (Dreamgirls, Kinsey) viszi vászonra. A forgatókönyvet Mellisa Rosenberg (aki a korábbi epizódokat is jegyzi) írta meg Stephenie Meyer világsikert aratott regényéből. Ez nem lehetett könnyű feladat, hiszen a majdnem 800 oldalas könyvet kellett besűretíteni kicsit több mint két órányi játékidőbe. Ezért valamit muszály kihagyni. Sajnos pont azok a részek szorultak háttérbe amik a harmadik könyvet a kedvencemmé tették. Jacob jelentős személyiségváltozáson esik keresztül és igencsak savanyú megjegyzésekkel kommentálja az eseményeket, ami a filmvászonról nem köszön vissza. A film amúgy is elég sziruposra és cukormázasra sikeredett, ami tini körökben roppant népszerű ám felnőtt fejjell inkább csak megkacagtat. Szóval ami humort kihagyott a forgatókönyvíró azt egy két lábbal a földön álló felnőtt lélek hozzáteszi magának és mégiscsak létrejön az egyensúly.

Az operatőr személye Javier Aguirresarobe személye változatlan maradt és ez vissza is köszön a lassított jelenetekben és kamera használatban és közeli távoli képek váltakozásában. A látványra amúgy sem lehet panaszkodni. A vámpírok törnek mint a porcelán, a sminkek gyönyörűek a helyszínek lenyűgözőek. Az erdei jelenetekben olyan háborítatlan vad természet látványa tárul a szemünk elé, hogy kedvünk lenne beleharapni a fűbe. Érdemes még megemlíteni Art Jones-t aki vágóként tette hozzá a magáét, igencsak jól. Úgy tűnik a 30 days of night forgatásán egymásra találtak David Slade-el aki eddig jobbára horror és thriller témakörben mozgott.

A zenei aláfestésben is a jól bevált recept és marketing fogásokat vetették be az alkotók. A szimfónikus dallamokat Howard Shore-nak köszönhetjük aki nem kissebb sikereket tudhat magának mint a Gyűrűk Ura, Aviátor és a Dogma zenei remekművét. A film másik hivatalos lemezén ahogy megszokhattuk megjelenik a Muse mint Stephenie nagy kedvence. A New Moon-hoz képest egy sokkal sötétebb és furcsább válogatást sikerült összehozni, aminek nagyon örülhetnek a zenekedvelő nézők.

A szereposztásban nem sok változás történt. Egyedül Victoria cserélődött ki akit most Bryce Dalla Howard alakított. Hát...szerintem kár volt változtatni. Rachelle Lefevre tökéletes volt erre a szerepre. Bryce alakításra kicsit merevre sikeredett. Nem igazán láttam a bosszú mögötti mozgatórugót.

Kristen és Robert hozta a tőlük megszokott formát, de ezen felül nem fedeztem fel új dolgokat. Kellan Lutz igazi Emett, Taylor Lautner-nek pedig adhattak volna kicsit több lehetőséget is. Az Alice-t alakító Ashley Green elbűvölő és kecses mint mindig. Ki kell emelni azonban a Riley-t alakító Xavier Samuel-t aki remek érzékkel ragadta meg karakterét. Egyszerre nyújtott érzékeny és erőteljes alakítást Victoria bábjaként. Szörnyű tettei ellenére is elnyeri a néző együttérzését. Nagy kedvencemmé azonban Jackson Rathbone vált, Jasper szerepében (Jasper amúgy is a kedvenc karakterem). Végre megszólalt és úgy igazán megjelent a filmben mint szereplő. Nekem abszolút a film központi figurájává vált, higgadságával erejévél és spontán megnyilvánulásaival. Alig észrevehető mimikával és szemjátékkal teljesen levett a lábamról. Az elfogultságomat kéretik elnézni!

Végezetül meg kell említenem a film csúcsjelenetét. Aminek semmi köze a harchoz, vizuális effektekhez vagy a látványhoz. Billi Black (Gil Birmingham) elmesél még egy újabb legendát a Quileute indiánok történetéből. És mindezt úgy teszi, hogy az embernek tátva marad a szája és teljesen elvárazsolja a törzsfőnök bölcs hangja. Egyszerűen imádtam.

Összességében egy olyan adaptációt láttam, ami a könyv ismerete nélkül nehezen állná meg a helyét. De a látvánnyal zenével és a néhány kiemelkedő alakítással, na meg Billi Black-el együttvéve mindenképpen egy jó filmet nézhetünk meg. Minden elvakult Twilight rajongónak javaslom, hogy ne úgy üljön be a moziba, hogy a hibákat keresei, hanem koncentráljon azokra amik remekül sikerültek a filmben.

Minden vilángol

2010-02-07T04:44:00.000-08:00

Sokszor láttam már az azonos című könyvet több helyen is, de nem tudtam miről szól és azt sem, hogy filmet is készítettek belőle. Boudica hívta fel rá a figyelmemet az nlc fórumon és hittem neki :) Milyen jól tettem... Ez egy nagyon jó kis film volt ugyanis.

A történet dióhéjban: Jonathan Safran Foer (aki a regény írójának nevét viseli) nagy-nagy gyűjtő, tulajdonképpen minden gyűjt, hogy később emlékezzen. Egy nap haldokló nagyanyja egy képet ad neki a gyűjteményébe, aki már korábban elhunyt nagyapját ábrázolja egy nővel, Augustine-nal egy ukrán falucskában, mint az a kép hátára írt sorokból kiderül. Ez a nő bújtatta a zsidó nagyapát a nácik elől a háborúban. Jonathan felkerekedik, leszerződik egy Heritage Tours nevű vállalkozással, aki arra szakosodott, hogy gazdag zsidóknak segít felkutatni a családjukat, őseiket... Már ez magában eléggé meglepő, hát még akkor hogy meglepődik Jonathan, amikor meglátja a pályaudvaron a cég képviseletét: a piszkos atlétát viselő, élemedett korú nagyapát, aki "vak", mégis ő lesz a sofőrje a "cégautónak", ami egy világoskék Trabant:) A nagyapát elkíséri fiatal unokája, az Amerika-mániás Alex, aki tréningruhás rappernek öltözik a hétköznapokban. Ez a küldöttség fogadja tehát Jonathant, aki maga sem mindennapi figura: jólfésült, szódásszemüveges, öltönyös - az a tipikus srác, akit a suliban mindenki szivat...:P

Hihetetlen jó arc mind a három főszereplő, nagyon jól ki lettek találva. Ja, és el ne feledkezzem a "vakvezető" kutyáról, Sammy Davis Junior Junior-ról. Szóval ők négyen vágnak neki, hogy felkutassák a hatalmas Ukrajnában Augustine-t, Jon nagyapjának megmentőjét.
Igazából a történet csak az elején nagyon vicces, a kutatás folyamán belemerülünk a múltba, fájó emlékek kerülnek felszínre, amikkel meg kell bírkózniuk a szereplőknek. Mindez iszonyatosan jól fényképezve, festői képekkel, nagyon klassz zenékkel (orosz népzenei ill. klezmer beütésű szösszenetekkel, valamint orosz nyelvű rap-pel...:D).

Igazából én már eléggé unom ezt a témát. Fájó pont a Holokauszt az emberiség történelmében, tudom, és amíg lesz élő érintett (márpedig sokáig még lesz), addig mindig terítéken lesz, de valahogy már túl kellene rajta lépni és inkább előre nézni, azt gondolom. De úgy látszik még mindig tudják bizonyos művészek úgy tálalni a témát, hogy még mindig megvan a hatása, mint ennél a filmnél is. Ezen felül pedig a történet mondanivalója nem csak ezzel kapcsolatos, hanem mindenki ráhúzhatja a saját életére, akkor is, ha semmi köze a Holokauszthoz vagy a háborúhoz.

Gratulálok Liev Schreiber-nek a rendezésért, ami elég szokatlan, a sztori komikus és tragikus egyszerre, hatalmas karakterekkel. Egyébként a Családi Kicsi Kincse (Little Miss Sunshine) jutott róla eszembe, ott hasonló a felállás: komoly téma, vicces felszín, hasonlóan jó produkció. Mindkettőt csak ajánlani tudom.

A Vilángol trailer-e.

Csodálatos Júlia

2010-01-01T01:20:00.001-08:00

Tegnap végre mégis rávettem magam, hogy megnézzem a Maugham Színházából készült adaptációt. És most teljesen meg vagyok zavarodva. A film, mint film egész jó volt, sőt, kiemelkedő úgy általában. Mondjuk tény, hogy Annette Bening játéka vitte el a hátán az egész produkciót, de azért a többiek is jók voltak, főleg a férjét játszó Jeremy Irons és az Avice Chrichtont játszó Lucy Punch.
Annette Beningtől egyszerűen oda vagyok meg vissza, egyrészt gyönyörű, másrészt nagyon ott volt a szerepében.

Deeee.... Mivel nemrég olvastam a könyvet, viszonylag elevenen él még az emléke. Nos, azt hiszem nem tudta visszaadni a film a regényt, csak rettentő nagyvonalakban, pedig a lényeg ugye mindig a részletekben rejlik. Ezért kár némelyik regényt megfilmesíteni, de mindegy...
A vége meg szerintem egyenesen érthetetlen, aki nem olvasta a könyvet, szerintem lövése sincs, hogy milyen felismerésre jutott Júlia önmagában, pedig ez lenne az egész történet lényege. Itt igenis kellett volna egy kis szájbarágás, mert ha nem tudnám, hogy mi volt a regényben, nem értettem volna. Annál is inkább, hogy egy hálivúdi produkcióról van szó, nem is valami művészfilmnek van eladva, és biztos vagyok benne, hogy a mondanivaló, a lényeg nem jött át az emberek 95%-ának, csak annyit észleltek max. hogy ez a színésznő milyen jól játszott... Ezt valahol szentségtörésnek tartom, legszívesebben jól megtépném a forgatókönyv íróját, hogy képes volt így "meggyalázni" ezt a nagyon klassz, számomra katartikus élményt nyújtó regényt. Maugham ha nem forogna a sírjában, akkor csak azért nem, mert ő tudja, hogy mi van a szereplői fejében.

Összességében ezért csak 7/10-et kap a film. Pedig simán lehetett volna 9/10, ha...

New Moon

2009-12-13T11:54:00.000-08:00

Stephenie Meyer világsikert arató sorozatának második részét vitte vászonra a Summit Entertainment. 130 percbe sűrítve a közel 600 oldalas könyvet. A történetet nyílván mindenki jól ismeri, ha nem akkor itt megteheti.

Az Alkonyat rendezője Catherine Hardwick sok-sok kritikát kapott aminek meg is lett az eredménye, és a következő részt egy férfi kezébe adták. Chris Weitz (Amerikai Pite, Arany iránytű) keze munkája meg is látszik, főként az akció-jelenetek kidolgozottságán. Igényesebbek, látványosabbak, izgalmasabbak.

A rendező melett az operatőr és a zeneszerző személye is megváltozott az első rész óta. Az operatőr Javier Aguirresarobe, aki dolgozott többek között a Belső tenger, a Goya kísértetei és a Másvilág című produkciókban is.

A szimfónikus aláfestést Alexander Desplat (Coco Chanel, Benjamin Button, A Királynő) zseniális melódiái szolgáltatják. Az első film után itt is két különböző filmzenei lemezt dobtak piacra. A Desplat -féle szimfonikus mellett, természetesen a populárisabb zenei válogatás is megjelent, ami elég egyértelműen tükrözi Stephenie Meyer zenei ízlését is. Az első résznél a zeneválogatás valahogy ütősebbnek bizonyult, de azért ezen a lemezen is találtam néhány kedvemre valót és fülbemászó dallamot.

A szereplő gárda az előzőekhez képest nem változott:

Kristen Stewart (Bella Swan)

Robert Pattinson (Edward Cullen)

Taylor Lautner (Jacob Black)

Ashley Greene (Alice Cullen)

Peter Facinelli (Dr. Carlisle Cullen)

Elizabeth Reaser (Esme Cullen)

Kellan Lutz (Emmett Cullen)

Nikki Reed (Rosalie Hale)

A Jacobot alakító Taylor Lautner az első rész óta izomzatban igencsak meggyarapodott. A történet és az események megkövetelték, de kérdés, hogy egy 17 éves srácnak mennyire tesz jót az izomtömeg növelés. Ezzel szemben Kristen Stewart lassan elfogy. Már az első részben is kissé laposnak éreztük az alakítását, és most sem hozott semmilyen áttörést. Taylor Lautner felnőtt a feladathoz és nekem kifejezetten imponált a játéka, Robert Pattinsonról pedig már a Little Ashes óta tudom, hogy zseni, így hozta is a tőle elvárható színvonalat. A Charlie-t alakító Billy Burke-nek külön dicséret. Talán ő a leginkább eltalált karakter.

Mint minden adaptációnál itt is adtak hozzá valamit és vettek is el belőle. Jacob és Bella kapcsolata kissé túlfűtöttebre sikerült mint a könyben, megtarkítva egy-két hollywood-i klisével ami nyílván a nézettségnövelést szolgálja. Gondolok itt a poló ledobós hasizomvillantásra is. Ebből mellesleg van elég a filmben, mivel vérfarkasként macerás a ruha viselés.

A New Moon-ban végre nagyobb figyelmet kaptak a Cullen család tagjai. Alice röpködése és Emmett letörhetetlen jókedve. Rosaliet nem szeretjük jobban, Carlisle-t meg egyenesen imádjuk. Legalábbis én. Alice röpködésre és Emett folytonos jókedve a nézőt is mosolygásra készteti. Az egyik kedvenc jelenetem amikor Alice a sárga Porche-val Audrey Hepburn-ként száguldozik Volterra felé.

A Volturi pont olyan mint ahogy elképzeltem, a hideg kiráz tőlük. Dakotta Fenning is jócskán megnőtt a Világok Harca óta és egész meggyőző Jane szerepében.

Összességében egy nagyon jó kis filmet láttam, ami a könyvben kissé vontatottabnak tűnő részeket hamar átugorja. A szinek dominanciája erősen jelen van, és hangsúlyos és a fényképezése kiemelkedő. Egy kis negatívumot tudok elmondani, az pedig az, hogy a falkában futó farkasok mozgása kissé darabos. De egyébként....

A szabadság útjai

2009-09-25T08:58:00.000-07:00

Ebben a filmben a nyálasra sikeredett Titanic két főszereplője megmutathatta, hogy mit is tud 10 évvel az ominózus film után. Leo és Kate nagyon jó választás volt a főszerepekre, nagyszerű színész mindkettő és itt bizony brillírozni kellett minden másodpercben.

Kőkemény élveboncolós film ez, olyan alapvető dolgokkal foglalkozik, amik gyakorlatilag minden ember életében jelen vannak, ebben biztos vagyok, csak sokan gyávák kimondani és beismerni.

April és Frank Amerikában élnek a 60-as évek környékén. Nem tartják magukat átlagosnak, hanem valami többre hivatottnak és ezt állandóan hangoztatják is. A valóság azonban az, hogy pont olyan átlagos életet élnek mint több millió más amerikai. Egy napon April felveti, hogy költözzenek át Párizsba, mert Frank korábban járt ott és állítólag "ott még van élet", nem minden ilyen "kiüresedett" mint Amerikában... Új tervüktől rettentő boldogak és kifigurázzák az ámulattól magukhoz nem térő ismerősöket, barátokat, akik nem teljesen értik, hogy miért szánták magukat erre a lépésre, vajon mitől lesz ott majd nekik jobb, hiszen itthon megvan mindenük: 2 szép gyerek, szép ház, Franknek bár unalmas, de biztos állása, April pedig saját kedvére színészkedik.
Aztán egy váratlan esemény felborítja tervüket és az eddig tökéletesen egyetértő pár szembefordul egymással az ügyben, hogy mit is szeretnének az élettől, hogyan tovább, menjenek-e vagy sem.

Nagyon tanulságos film szerintem, mindenkinek meg kellene néznie, azoknak főleg, akik hajlamosak kamaszosan álmodozni és azt képzelni, hogy minden jobb lesz pusztán attól, hogy valahol máshol élnének és hogy a boldogságuk valami külső körülményen múlik.
Én a mai agyammal a film második felében a férj álláspontjával értek egyet, nem gondolom, hogy jobb lesz, ha az ember "bevállalósan" elmenekül a világ másik végére a saját élete elől, mert igazából nem a körülmények alakítják, teszik üressé vagy boldoggá az ember életét, hanem egyes egyedül ő maga...

Kitűnő színészi alakítások: Leo is nagyon jó volt, ha valakinek, akkor neki a vérében van a színészet, ez biztos. De Kate Winslet valami rengeteget fejlődött az utóbbi pár évben.... Meg is kapta a legjobb női alakításért a Golden Globe-ot. Nagyon megérdemelte.

A hercegnő

2009-08-22T09:29:00.001-07:00

Nagyon jó kis film volt ez. De meg kell mondjam, régen láttam már ennyire megrendítő női sorsot... Annak ellenére, hogy egy hercegnőről van szó, akiről azt gondolná az ember, hogy gazdag, rangos, megvan mindene, mi baja is lehetne?

Georgiana nagyon fiatalon lesz az angol devonshire-i herceg felesége. Aki nem vár mást tőle, mint hűséget, illetve egy fiú örököst. Georgiana azonban eleinte csak lányokat "képes" szülni, ami fokozza az amúgy is feszült házastársi viszonyt. Mert itt szerelemről csak elméletben van szó, a férj még beszélni sem nagyon beszél a feleségével. Georgiana egy napon jó szándékkal egy nehéz sorsú hölgyet fogad maga mellé, aki jó barátnője lesz, míg egy napon a férje ágyában találja. Persze erre Bess-nek megvan az indoka, hogy miért tette, de a dolgok odáig fajulnak, hogy a férj úgy dönt, ezentúl hármasban folytatják a házasságot.... Emellett G-nek további megaláztatásokat kell eltűrnie, és annak ellenére, hogy végre fiút szül, további pofonok érik. Elveszít szerelmet, gyermeket, büszkeséget, mindent, de továbbra is devonshire hercegnőjeként csillog ez a valóságban rettenetesen szerencsétlen és megalázott anya... Hiszen ebben az időben semmi nem volt fontosabb a látszatnál, rangnál, hírnévnél.

Nagyon megrendítő történet, de ajánlom mindenkinek. Az alakítások egész jók. Bár felhizlalhatnák ezt a csoffadt Keirát, mert rossz ránézni, ne mondja nekem senki, hogy ez a nő nem anorexiás. Esküszöm, mikor a filmben azt kérdezte a férjétől, hogy "Mi a baj velem?", azt hittem az azt fogja felelni, hogy "Túl sovány vagy." :D
Az ilyen apró szépséghibákra igazán odafigyelhetnének az illetékesek...A férj szerepére Ralph Fiennes jó választás volt a jéghideg tekintetével és merev arcával. Beszélnie úgysem kellett sokat. Ezen túl a díszlet is tetszett, valahogy olyan ízlésesen visszafogott volt, nekem hiteles.

A történet egyébként a valóságon alapul, itt olvashatunk angolul Georgiana-ról.

Jó film volt, na.

(Egyébként a róla szóló cikkek is megemlítik, de nekem is feltűnt, hogy mennyire hasonlít a sorsa Marie Antoinette-ére. Ráadásul ugyanakkor éltek, sőt kapcsolatban is álltak egymással. Érdekes...)

Leány gyöngy fülbevalóval

2009-06-25T04:53:00.000-07:00

Tracy Chevalier azonos című regényének adaptációját Peter Webber (Hannibál ébredése) rendező vitte vászonra, a forgatókönyv Olivia Hetreed (Canterbury mesék, Canterville-i kísértet) munkája. Hetreed remek forgatókönyvet készített, a regényből, szinte mindent megtartott és egy két kisebb történéstől eltekintve ragaszkodott az eredetihez, bár a végét kár volt levágni.

A könyvről bővebben : itt

A 17 éves Griet szerepét Scarlett Johansson (Egy bébiszitter naplója, A másik Boleyn-lány) alakította. Johansson kisasszony nem tartozik a kedvenceim közé, hogy finoman fogalmazzak, de ebben a filmben kellemes meglepetést okozott, meggyőzött a naiv szolgálólány megformálásával. Külön dicséret a sminkesnek, a minimál make-up-ért ami finomított Johansson kisasszony jellegzetes vonásainak.

Johannes Vermeer szerepében minden idők Mark Darcy-ját, azaz Colin Firth-t (Büszkeség és Balítélet, Bridget Jones, Nanny McPhee) csodálhatjuk meg, akinek angolsága itt is tagadhatatlan, de remekül formálta meg a különc, fura és zseniális festőt. Helyenként némi elmebaj tükröződik a tekintetében, ami minden rendes művész hozzátartozója és végig érezni lehet a festőt kínző belső konfliktust.

A mellékszerepekben is jó játékot láthatunk, a gőgős feleség szerepében Essie Davis (Mátrix- Forradalmak, Sweeney Todd), a gonosz Cornelia, Alakina Mann (The Others), a Van Ruijven-t alakító Tom Wilkinson (Batman begins, Seperate Lies), akit igazán tudtam utálni, és egyik személyes kedvencem Cillian Murphy (Hideghegy, Reggeli a Plútón, A szerelem határai) aki ifjabb Pieter-ként is lenyűgöző volt.

A helszínek szépek, a XVII. századi Delft csodálatos, csakúgy mint a jelmezek. Az apró részletek is a helyén vannak, olyanok mint a mosástól tönkrement kéz, a hulló könnycseppek, a műterem berendezési tárgyai és a piaci nyolc ágú csillag.

Vannak bizonyos részletek a filmben aminek jelentősége akkor érthető igazán ha olvastuk előbb a könyvet. pl.: a feszület kép Griet ágya mellett

A Peter Webber által készített film méltó Chevalier könyvéhez, ezért ajánlom mindenkinek akinek az tetszett.

Az előzetes itt : link

Vakság

2009-06-11T11:41:00.000-07:00

Hétfőn mazsoláztam az emailjeim között és először meglepődve majd ujjongva láttam, hogy a Port.hu játékán kisorsoltak és premier előtt nézhetem meg a Vakság című filmet. :)

El is csábítottam egyik barátnőmet, úgyis csajos estét terveztünk.

De mielőtt magára a filmre térek, egy kis háttérinformáció.

Jose Saramago könyve világszerte kelendő volt, főleg miután megkapta a Nobel díjat. Erről a regényéről beszélnek a legtöbbet, ez a történet fogta meg legjobban az olvasóközönséget. Nem is csoda, hogy többen próbálták megvásárolni a filmesítés jogait. Sikertelenül.

Ahogy már az Íróknál is megírtam:

"Vakság című könyvéből forgatott adaptáció már elkészült. Fernando Meirelles rendező így nyilatkozott erről:
„Ez a civilizáció törekénységének allegóriája. Már tíz évvel ezelőtt meg akartam filmesíteni, de Saramago nemet mondott. Whoopi Goldberg és Gael Garcíia Berna is meg akarta venni a jogokat, de Saramago kitartott. Végül aztán a producerem és a forgatókönyvíróm a Kanári-szigetekre utazott majd két napig Saramgoval töltöttek, és végül rábeszélték.”

Arra a kérdésre, hogy miért ellenezte olyan sokáig a megfilmesítést ezt válaszolta:
“Azért álltam ellen sokáig, mert ez egy nagyon erőszakos könyv társadalmi elfajzásról és nemi erőszakról, én pedig nem akartam, hogy rossz kezekbe kerüljön.”"

Megértem Saramagot. A mai csihi-puhi filmvilágban, ahol a látványra "hajtanak" (nem mintha problémám lenne vele, én is szeretem az akció filmeket, csak egy adaptációnál azért ne akarják a látvánnyal helyettesíteni a kivágott részeket, na... :P) könnyen előfordulhat, hogy az unalmasnak vagy az oda nem illő jeleneteket egy "kicsit" feldobják a film kedvéért.

Az első bemutatót Cannes-ban tartották, ahol a kritikusok fanyalogtak. Részletesen leírták, mik azok amik nem tetszettek nekik a filmben, amire Ferdando Meirelles odafigyelt és több dolgot meg is fogadott. Így aztán a torontoi közönség már megvágva láthatta a filmet.

"Megszabadultak például az átkozott (és iszonyatosan elcsépelt) narrációtól, valamint az orvos feleségének (Julianne Moore remek, mint mindig) egyik legvitatottabb jelenetétől. A játékidő ugyan nem változott, de a film tempója feszesebbé vált, máshova kerültek a hangsúlyok, és összességében közönségbarátabb verzió készült. A cannes-i fanyalgással szemben a torontói közönség álló ovációval fogadta az új Vakság-ot." (Forrás: Origo)
Elkészült a film, megvágták, átalakították. Már tervezték a közönségbemutatót, amikor is:

"Amerikai vak emberek tiltakoznak a José Saramago Vakság című regényéből készült film ellen. Szerintük az alkotás sértő módon, egyfajta "szörnyetegként" ábrázolja őket. A vakok azzal fenyegetőznek, hogy körülveszik az Egyesült Államok 21 államában azt a 75 mozit, amelyek a hét végén bemutatják a filmet. A Nobel-díjas portugál író megalapozatlannak és értelmetlennek találja a megmozdulást, hiszen a tiltakozók olyan alkotásról nyilatkoznak, amelyet sajnálatos módon nem láthattak. Hozzátette: "a butaság nem tesz különbséget vakok és nem vakok között", és szerinte a tiltakozás egy, a semmiből táplálkozó, rosszkedvű megnyilvánulás csupán." (Forrás: http://www.vakinfo.hu/irasok/saramago-vaksag)

A film ahogy várható volt, nem lett kasszasiker, de a kritikusok elismerően nyilatkoztak róla. Ha hinni lehet a Boxofficemojonak akkor 25 millió dollárba került a film elkészítése, és csak 19,5 milliós volt a bevétel. Világszinten.

Véleményem:

Annyira, de annyira JÓ adaptáció! Ritkán látni ilyet. A könyv első felét szinte pontról pontra, mondatról mondatra vitték filmre. Egészen a tűzesetig úgy megy ahogyan a könyvben írva vagyon. Ekkor már túlléptük a film idejének felét. Amikortól kint vannak az utcán már érezhetően megvágták:

Az orvos felesége csak egy beszerző körútra megy.
Nem mennek el a többiek lakásába, csak az orvoséba.

Nekem most ez a két jelenet a legfeltűnőbb, ami a könyből hiányzik, de a filmnek ezek csak jót tettek, nekem annyira nem hiányzott. Így is két órásra sikeredett és a végén azért már helyezkedik az ember.

Ami még dicséretre méltó. Ahogy az író, úgy az alkotók sem adtak neveket a főszereplőknek. Mindenkinek csak arca van, de neve nincs.

A szereplők...

...fantasztikusak. Julianne Moore jó választás volt. Bár a filmbéli szőke hajáról olvastam lehúzó véleményt. Állítólag ő maga találta ki, hogy szőke legyen a filmben. A férjét játszó Mark Ruffalo is olyan "orvosos". :) Jól játsza a csendes irányító típust. A filmet eléggé multikultúrálissá tették: az első vak embert és a feleségét távol keleti színészek játszották, míg Danny Glover kapta az öregember szerepét.

A zene.

El. Voltam. Varázsolva.

Igen, nagyon jó lett. Az ember azt gondolná, hogy depresszív, érfelvágós zenét választanak hozzá, de nem. Nem lett éppen örömtánchoz való sem, de az már tényleg túlzás lett volna. Luiz Bonfa és Marco Antonio Guimaraes fülbemászó munkát végzett. A két legjobban tetsző számot, meghallgathatjátok, ha az alábbi két videóra kattintotok.

És mi volt magának Sarmagonak a reakciója a film megtekintése után?

Annyira meghatódott, hogy elsírta magát. tetszett neki az eredmény.

Mindent egybevéve nekem is tetszett a végeredmény. :)

De azok akik nem olvasták a könyvet, vagy nem tudják, hogy mire számítsanak az előzetes ne tévessze meg őket! Ez sem nem katasztrófa film, sem nem akció, sem pedig világmegmentő hősökről szóló történet.

Borostyán, 2009. június 11.

Angyalok és Démonok

2009-06-05T05:13:00.001-07:00

Dan Brown regényének újabb adaptációja került idén májusban a mozikba, három évvel a Da Vinci-Kód megfilmesítése után. Ennek ellenére az Angyalok és Démonok nem folytatás, hanem inkább előzmény. A könyv megjelenése 3 évvel előzte meg a Da Vinci-Kódét, ám utóbbi hozta meg a világsikert Brown-nak. A történet a többség számára ismert, ezért erről csak nagy vonalakban.

Angyalok és Démonok

Leonardo Vetra fizikust meggyilkolják és eltűnik az antianyag, amely éppen aktuális kutatásának tárgya. Egy jelet égetnek a mellkasába, amely megfejtéséhez Robert Langdont a Harvard egyetem világhírű szimbolumkutatóját hívják segítségül. A jelek egy több száz éves titkos társasághoz az Illuminátusokhoz vezetnek.

A pápa halálát követően eltűnik a négy legesélyesebb utódjelölt, és az elrablók egy bomba (antianyag) felrobbantásával fenyegetnek a Vatikánban. Ennek ellenére elkezdik a konklávét. Langdon, Vetra lánya, a Vatikáni rendőrség és a Svájci gárda elkezdi a versenyfutást az idővel. Csak pár órájuk maradt a bomba felrobbanásáig és minden óráütéskor kivégeznek egyet az elrabolt négy bíborosból. Hajszájuk elhagyatott templomokon, rejtélyes folyosókon és súlyos titkokon keresztül vezet, hogy végül megtalálják az Illuminátusok rejtekhelyét.

A film

Az Angyalok és Démonokat csakúgy mint a Da Vinci-Kódot Ron Howard (Apollo 13, Grinch, Csodálatos elme) rendezte és az előzőekben bevált Tom Hanks-at (Philadelphia, Forest Gump) is megtartották Robert Langdon szerepére, hozza is a szokásos színvonalat. Vittoria Vetra igencsak szürke szerepében Ayelet Zurer-t (München) láthatjuk, a Da Vinci-kódban Audrey Tautou jobb választásnak bizonyult női főszereplőnek. Mentségére legyen mondva, hogy Vittoria karakterét igencsak csak megkurtították a forgatókönyvírók. A mellékszerepekben is jó alakításokat láthatunk olyan szinészektől, mint Stellan Skarsgard (Richter parancsnok), Pierfrancesco Faviino (Olivetti). A legjobb alakítás díját mindenképpen Ewan McGregor (Star Wars, Moulin Rouge) kapja, Camerlengo megformálásáért, aki ebben a filmben ugyan, mellékszerepben tündököl, de játékával kiemelkedik a többiek közül.

Az alap történetet a könyvhöz képest igyekeztek megtartani a forgatókönyvírók, itt-ott faragtak belőle egy-két helyen hozzátettek. A legnagyobb űrt talán Vittoria karakterénél hagyták, többek között elfelejtették megemlíteni, hogy a film elején megölt tudós történetesen az apja volt. Elhagyták még a romantikus szálat a történetből, ez utóbbit én nem hiányoltam.

A forgatási helyszín adott volt, Róma és a Vatikán hálás téma még akkor is ha a Vatikánba nem engedték be a stábot és ezért az egészet díszletben kellett felépíteni. A kameramozgással és a szinek változtatásával szinte életre keltette a rendező az épületeket és a szobrokat, az egész igazán szuggesztív. Az apokalipszis érzés kiteljesedéséhez Hans Zimmer által komponált zene adja az utolsó lökést. A többszörös Oscar díjas zeneszerző olyan filmeknek filmeknek komponált már aláfestést mint a Miss Daisy sofőrje, Pearl Harbour, Gladiátor vagy a Karib Tenger kalózai, a lista igen hosszú. Ebben a filmben akárcsak az építészet a zene is legalább olyan sokat tesz hozzá a drámai hatáshoz mint egy-egy színészi játék.

A film tempója elég lendületes egészen a végéig a 140. percig, a tempó egyre gyorsul ahogy a végkifejlet felé közeledünk. A száguldás nem ad lehetőséget az elgondolkodásra a szimbólumok tanulmányozására, ezt kénytelenek vagyunk a könyv olvasása közben megtenni.

Pro és Kontra egy jól sikerült film, expresszív zenével, szemet gyönyörködtető helyszínekkel. Ajánlom mindenkinek aki szereti az összeesküvés elméleteket, Dan Brown rajongó, szerette a Da Vinci-kódot, vagy egyszerűen csak tenne egy virtuális sétát a Vatikánban.

Öngyilkos szüzek

2009-04-12T09:54:00.001-07:00

Kifúrta az oldalamat a kíváncsiság az Öngyilkos Szüzekkel kapcsolatban, amit többen Amadea Könyvklubjában olvasnak, de valahogy úgy érzem, nem biztos, hogy tetszene nekem, így inkább a belőle készült filmet választottam. De nem fogok lelőni semmi "poént", nem lesz spoiler, nyugodtan olvassa el mindenki a posztot, ha akarja :-)

Nos, a film, mint film remek :-) A rendezés, a zenék, a képek, a színészi játék - egyszerűen nem nagyon találtam hibát ezekben. A forgatókönyv lehetett volna jobb is, mert egyszerűen számomra érthetetlen, hogy a lányok miért, hogyan jutottak el az öngyilkosságig... Nem volt tehát kellően kibontva a történet. Ha másfél óra helyett mondjuk két órás lett volna a film, akkor talán jobban megértettem volna. Pedig a tinédzserdepi-feeling ott volt, ott volt, csak nekem valahogy nem eléggé. De az is lehet, hogy túl öreg vagyok már, meg az is, hogy szerencsére nekem elég engedékenyek voltak a szüleim anno, elég nagy szabadságom volt - szóval lehet, hogy ezek miatt nem tudom kellően átérezni ezt a hatalmas világfájdalmat.

De mint alkotás, akkor is tetszett - érdekes. Egyébként az a Sofia Coppola rendezte aki többek között az Elveszett jelentést is. A film hangulata engem nagyon emlékeztetett a Donnie Darko-ra, ami az egyik kedvenc filmem, imádom. A főszereplő Kirsten Dunst pedig már 17 évesen is nagy színésznő volt, pedig alig beszélt a filmben, de a pillantása, arckifejezései nagyon ott voltak...

Mrs. Dalloway

2009-03-02T01:31:00.000-08:00

Nos, az úgy van, hogy miután elolvasok egy könyvet, szeretem megnézni a belőle készült filmet is. Mert egyszerűen érdekel, hogy mások hogyan látnak egy történetet, mi az ami számukra átjön belőle és ennek bemutatására a film egy lehetséges eszköz. Persze tudom, hogy az eszköztára miatt képtelen visszaadni egy könyv hangulatát, történéseit teljes egészében, épp ezért nem is állítok nagy elvárásokat a filmekkel szemben, egyszerűen csak kíváncsi vagyok, hogy mennyire tudják visszaadni a történetet, esetleg tudnak-e hozzáadni valamit az írott műhöz.

Persze a Mrs. Dallowayt is gyorsan felkutattam filmen, miután kiolvastam. És nem csalódtam egyáltalán, sőt... Mint említettem, a könyv cselekménye nem túl sok. Viszont a film nézése közben rájöttem, hogy mivel Woolf annyira nyakatekerten, költőien ír, hogy sokszor nagyon nehéz megérteni, szóval rájöttem, hogy épp ezért a könyvben néha átsiklottam a cselekmény egyes mozzanatai felett. És ezért volt jó, hogy megnéztem a filmet, mert ott meg nyilván nagyrészt csak a cselekményt tudták ábrázolni, nem volt cirádás körítés hozzá, így jobban megértettem az én egyszerű agyammal.... Még úgy is, hogy angolul néztem meg. A végén Clarissa nagymonológját pedig aztán abszolút jobban értettem, mint magyarul a könyvben... (csodálkozás ezerrel ismét) És itt fogtam gyanút, hogy vajon miért is lehet ez? Mert a filmben úgy tűnt, hogy sokszor szó szerint azok a mondatok hangzottak el, amik a könyvben voltak. Szóval ekkor fogtam gyanút, hogy lehet, hogy a fordítással lehetnek gondok és megnéztem a könyv fordítóját. És igen. Tandori Dezső volt a tettes, úgyhogy így már értek sokmindent. Őt ugyanis már többször olvastam, hogy nagyon szidták az angol nyelv magyarra való ...khm, érdekes átültetése miatt. Valahol azt is olvastam, hogy sokan követelik, hogy az összes Tandori által fordított Woolf-ot fordítsák újra...:-) Nos, erről ennyit.

A filmről viszont annyit, hogy azt hiszem kihozták belőle a maximumot, komolyan. A párbeszédeket, mint említettem, sokszor egy az egyben meghagyták, ami nagyon pozitív. Azt a cikornyás elbeszélésmódot pedig, amit Woolf alkalmazott, egyszerűen a képekkel próbálták visszaadni. A nyüzsgő, de békés londoni utcákat, a gyönyörűen ápolt növényekkel teli parkot nagyon-nagyon szépen fényképezték, a belső terek berendezése is annyira ízléses és hiteles volt - és ezek számomra helyettesítették Woolf szövegének szépségét. A színészek is egészen jól alakítottak, a Mrs. Dallowayt játszó Vanessa Redgrave tökéletes választás volt. Neki az orgánuma is annyira kellemes, hogy majdnem elhittem, hogy tényleg ő a címszereplő (azért majdnem, mert kissé öregnek találtam - legalábbis mai szemmel - egy ötvenpár éves nőnek. Manapság az ötvenegykét évesek nem így néznek ki. Egyébként Redgrave 60 éves volt a forgatáskor... És ez igaz a többi idősebb szereplőre is, hogy túl öregek voltak a könyvbeli korukhoz képest, szerintem.) A fiatal Clarissát alakító Natascha McElhone szintén tökéletes választás volt. Egyébként is nagyon szeretem ezt a színésznőt, szép is és jól is játszik általában. Arról nem beszélve, hogy az olyan mellékszereplők is, mint a félőrült Septimus és annak felesége is milyen parádésan alakítottak.. Nem ismerem ezeket a színészeket, de meg kell, hogy említsem a nevüket: Rupert Graves és Amelia Bullmore. Ezen kívül az egész film hangulatán, a színészi játékon és a kameraállásokon keresztül jól érződött az adott társadalmi réteg enyhe, finom kikarikírozása. A rendező Marleen Gorris - nő! - volt....Klassz munka!

Nagyon kellemes meglepetés volt tehát ez a film - bár szerintem csak szigorúan a könyv elolvasása után élvezhető ennyire.

A felolvasó

2009-02-20T09:33:00.000-08:00

Egy ideje kerülgettem ezt a könyvet a Könyvudvarban, valami díjat nyert, meg állítólag jó meg izé, de valamiért mégsem vettem meg, mert nem voltam biztos benne, hogy nekem való. És megint győztek a megérzéseim.

Az egyik Könyvmoly írta a fórumunkon, hogy megfilmesítették és BAFTA díjat kapott (legjobb női alakítás) - ami valóban rangos és számomra is meggyőző díj (ellentétben mondjuk az Oscar-ral...). Úgyhogy úgy döntöttem a filmet ez miatt megnézem.

Nagyon vegyesek az érzéseim a filmmel kapcsolatban. Egyrészt, mint alkotás rendben volt - múlt és jelen futottak párhuzamosan a vásznon, a színészek jók voltak, meggyőző, jól megrendezett produkció volt. Azt, hogy mint adaptáció milyen volt nem tudom megítélni, de feltételezem, hogy jó lehet az előbbiek miatt. Ami viszont nagyon nem tetszett az maga a téma. Pontosabban a háttértörténet, ami 125 milliomodszorra is Auschwitz.. Ami nem lenne baj, ha valami új megvilágításban mutatná be a dolgokat, de itt nem erről volt szó.

Egy 15 éves fiú, Michael és egy 36 éves nő, Hanna kapcsolatáról, szerelméről (?) szól a film. Véletlenül botlanak egymásba és titkos viszonyba kezdenek. A fiú feljár a nő lakására, ahol legfőbb szórakozásuk.....illetve a második, hogy a fiú a nő kérésére felolvas neki. Számtalan könyvet a világirodalomból. Aztán egy szép napon a nő csomagol és eltűnik. Mindez 1958-ban, Németországban. Sok évvel később a fiú egy tárgyalóteremben látja újra egykori kedvesét.

Többet nem árulok el a történetről. Csak annyit, hogy eléggé felhúztam magam rajta. Egyrészt mert nem teljesen értem, hogy mit akart az írója bemutatni,.. A sírig tartó szerelmet? Az emberi gyarlóságot? A szánalmat? A hiúságot? Az emberi butaságot, primitívséget? A kegyetlenséget? Vagy mit? Pont ezeket így együtt? Nekem főleg az utolsó kettő volt sokkoló a a sztoriban, épp ezért nem gondolok vissza szívesen erre a történetre. Állítólag "azt mutatja be, hogyan tud egyik generáció megbirkózni egy másik bűneivel" - nem tudom, nekem ez nem jött elég erősen át...

Az viszont tény, hogy a színészek nagyon jól játszottak. Kate Winsletet legszívesebben jól megtéptem volna, annyira egyszerű, hideg, érzéketlen és buta volt. De ez azt jelenti, hogy jól játszott:-) A fiút alakító srác szintén. A felnőtt korában a fiút alakító Ralph Fiennes viszont elég középszerűen alakított.

Bár hozzáértők halálra dícsérik, én nem tudok elszakadni a film által közvetített alapérzésektől, és összességében nem nagyon tudok mit kezdeni ezzel a filmmel. Elolvasni ezek után pedig nem szeretném a könyvet.

Ellen Rimbauer naplója

2009-02-09T23:20:00.001-08:00

Nem hittem volna, hogy valaha ennyit fogok foglalkozni egy kísértetsztorival...(pirulás ezerrel) Miután elolvastam a könyvet, persze vad google-zásba kezdtem, képeket és infókat keresve a házról és magáról a történetről. Persze millióféle variációt találtam, miszerint az épület igenis létezik, a napló valódi és ennek az ellenkezője is... Én úgy döntöttem, hogy annak hiszek, hogy a napló nem valódi, egy Ridley Pearson nevű személy írta Joyce Reardon álnéven, az épület pedig ezek szerint nem létezik Seattle-ben a Spring Streeten, minden erre utaló kép csak Photoshop. A filmet (Rose Red ill. Ellen Rimbauer naplója) a Thornewood kastélyban forgatták, állítólag ez a kastély adott alapot eleve az egész sztorinak, mert állítólag ott is szellemek tanyáznak. Ezen a ponton már csak azt nem értem, hogy ha ez a kastély ihlette a sztorit és itt is forgatták, akkor miért nem nevezik nevén a filmekben, naplóban, az sokkal nagyobb szenzáció lenne. Na, mind1. Ezen a ponton túl már tényleg nem akarok vele foglalkozni...

Mindenesetre nagyon jól ki van találva ez a mítosz, hiszen foglalkoznak vele, még az olyan irodalmilag elvetemültek is, mint én....(megint pirulás ezerrel)

Na, szóval a naplón és a zavaros háttéren felbuzdulva khm... megszereztem a filmet és meg is néztem. Nem lett volna szabad. Mert nagyon gyenge. Az még annyira nem zavart, hogy valószínűleg technikai ill. anyagi okok miatt a történet jónéhány momentumát megváltoztatták, az viszont nagyon, hogy szerintem nem volt teljesen világos a történet (legalábbis ha nem olvastam volna a naplót, szerintem marhára nem értettem volna, hogy mi van...). Nem tetszett, hogy nem kapott elég hangsúlyt maga a ház, pedig lett volna mit mutogatni rajta kívül-belül: a Thornwood kastély lélegzetelállító. Az meg pláne nem, hogy a ház szellemét, lelkét, annyira gyéren ábrázolták, hogy az már szégyen. Néha elsuhant valami fekete árny valami morgás kíséretében, azt' ennyi.... Szóval gagyi volt.

Ami tetszett: a főszereplők megválasztása és játékuk. Szerinem mind Ellen, mind John, mind Szukena szerepére nagyon jól választották ki a színészeket. Lisa Brenner (Ellen) nagyon elragadó és nagyon hasonlónak képzeltem el a könyv alapján. És tényleg jól is játszott (legalább is ami a forgatókönyv szerint számára megmaradt a szerepből, azt jól hozta. Mert sajnálatos, hogy azok a részek kimaradtak, amikor az őrület határán áll és a lánya eltűnésekor is írhattak volna neki kicsit kétségbeesettebb és nem ilyen belenyugvó viselkedést...) A Johnt játszó Steven Brand is nagyon rendben volt, az az igazi nők kedvence fickó, de van már a kinézetében is valami perverz...;-) A Szukenát alakító sötétbörű színésznő pedig valóban különleges szépség, remek választás volt.
Egyszóval a külsőségek tetszettek a filmben, maga az egész rendezés, forgatókönyv viszont rém gyenge volt.

Móricz Zsigmond: Rokonok

2009-01-23T00:01:00.001-08:00

Nem olvastam Móricz regényét és teljesen ledöbbentem, hogy milyen aktuális ma is. Semmi nem változott a 30-as évek óta, amikor írta. Pontosabban az volt az ijesztő számomra, hogy már akkor is ilyen erkölcsök (erkölcstelenség) uralkodott "ott fenn"...

Aki rajtam kívül nem ismerné a sztorit: Kopjáss István ifjú főügyészként a vidéki város polgármesterének szárnyai alá kerül. Belecsöppen tehát a felső társadalmi réteg köreibe, oda, ahol minden eldől. Oda, ahol senki nem tisztességes. Oda, ahol a pénz mozgat mindenkit. Persze a magas pozíciót megszagolva megjelennek a rokonok. A húga, Adél pénzt kér tőle, Berci bácsi a szenét szeretné rásózni Kopjáss városára, Kati néni pedig valamilyen másik rokonnak kér protekciót a főügyésznél. Saját erőből senki semmit nem tud, nem akar elérni... Ezen kívül a város vezetése is hálójába szeretné csalni a férfit, próbálják megdolgozni. Megvesztegetés, kenőpénzek, lopás, csalás... Egyesek gond nélkül bejárkálnak Kopjáss irodájába és beletekintenek a pályázatok titkos adataiba, az árajánlatokba, hogy alájuk tudjanak kínálni és hasonló nyalánkságok. Valamilyen szinten sikerül nekik betörni Kopjásst, aki olyan villát vásárol, amit valójában nem engedhet meg magának, de az ő státuszában kötelező. Felesége, Lina próbálja őt a földre visszahozni. Kopjáss erkölcsileg nem bírja elviselni ezt a helyzetet, megpróbál kilépni belőle...

Móricz nagyon jól ábrázolja ezt a világot, nem tudom, hogy mennyire látott bele valójában, de tény, hogy hitelesnek tűnik.

A film ennek nyomán szintén jó képet ad az akkori társadalmi "elit"-ről, azok beállítottságáról. Csányi Sándor remekül alakította a naiv, eredetileg tiszta erkölcsű ifjat. A feleségét játszó Tóth Ildikó szintén remekelt. Volt viszont egy-két szereplő, aki hozta az idősebb magyar színészektől már megszokott ripacsságot, amit nagyon nehezen tudok elviselni... Nem értem, hogy miért kell állandóan karikatúraszerű ripacsra vennie a figurát némelyik színésznek, miért nem lehet természetesen játszani egy szerepben...? Bár lehet, hogy ez inkább a rendezés, vagy maga a történet hibája, nem tudom, de nagyon utálom az ilyet. Viszont akkor miért van, hogy vannak benne normális ill. elnagyolt, karikatúraszerű karakterek is? Miért nem ugyanolyan jellegű mindenki? Ez nekem magas...

A sertéstelep motívum/metafora viszont igazán találó volt, hiába, Móricznak jó humorérzéke volt.

Nekem valahogy a díszlet nem volt igazán hiteles helyenként, bár nem éltem a 30-as években, de valahogy nem mindig volt az igazi szerintem.

Balettcipők

2009-01-12T12:10:00.000-08:00

A könyvről bővebben itt.

A BBC 99%-ban igényes filmeket szokott készíteni, a kor technikai feltételei mellett persze, és ami fő haladnak a korral!

Az egyik legkedvesebb könyves adaptációm a Büszkeség és Balítélet (persze hogy nem a Keira Knightley féle feltúrbózott szörnyűségre gondolok!), így azóta, hogy azt a filmet láttam, felkapom fejem a BBC jelre.

Mit mondjak? Most sem okoztak nekem csalódást!

1975-ben már elkészítették a Balettcipők tévéfilmes változatát, de az 6 részes volt, tehát jó hosszúra elnyújtották. Feltételezem azért mert, minden benne volt, ami a könyvben szerepelt.

2007-ben úgy gondolták ideje a lovak közé csapni és a három árvát újra képernyőre hívni. Rendezőnek Sandra Goldbachert választották, aki Piers Wenger producerrel közösen hamarosan megkezdte a válogatásokat. Először Petrova talált „gazdára” Yasmin Paige személyében, aki addigra már számos televíziós sorozaton volt túl. A meghallgatásokon ő volt az egyetlen, aki teljesen vissza tudta adni Petrova bezárkózottságát és mérhetetlen jóindulatát.
Utána találtak rá Lucy Boynton-ra, aki a Miss Potterben játszotta a fiatal Beatrixet. Sötét szőke haja ellenére, úgy döntöttek ő az igazi Posy, csak a hajfestésre kellett rábeszélni a kislányt. Fokozatosan haladtak a rikító vörös felé, hogy ne ijesszék meg a kislányt. Minden nap balett órára kellett járnia, de nem bánta, mert ő maga is beleszeretett a táncba. A megfelelő Pauline már kemény dió volt. Majd’ minden szőke színésznőt megnéztek már, hisz rengetegen jelentkeztek a szerepre. És nem csupán leányok, hanem huszonéves nők is. Amikor megtudták, hogy Emma Watson figyelmét is felkeltette a szerep, teljesen lázba jöttek az alkotók, főleg miután megtudták, hogy Emma kiskorában balettórákra is járt. Egy hosszabb beszélgetést követően meg is egyeztek a színésznővel. Emma ezt nyilatkozta: „Úgy volt, hogy a Harry Potter és a félvér herceg befejezése után visszamegyek az iskolába, de a Balettcipőknek egyszerűen nem tudtam ellenállni!”

A film majdhogynem hűen követi a könyvet, de mivel ez nem sorozatnak, csupán egész estés filmnek készült, így vágni kellett. A legtöbb rövidítéssel egyet is értettem, de az valahogy nem ülepedett meg bennem kedvesen, ahogy Gyáminak egy udvarlót kerítettek és „megpakolták” betegséggel. Az udvarlói feladatokat, pedig nem másra osztották ki mint Mr Spencerre, aki másodmagával (feleségével) az egyik bérlő volt a házban. A filmben özveggyé és szerelmes lovaggá vedlett át.

A másik nagy változás ami nem tetszett az Petrova jelleme. A könyvben ő volt a kedvenc főszereplőm a három lány közül, mert ő volt a legjószívűbb és legérzékenyebb lány, aki odafigyel a másikra. A filmben kissé hisztis lett, és korántsem annyira belátó, mint könyvbéli énje. Így azt kell mondanom, a helycserés támadás történt, mert míg az írott Posyt nem kedveltem, addig a filmben ő lett a vezető egyéniség számomra. (Azzal együtt, hogy igen kedvelem Emma Watsont és a játékát, most mégis a második helyre szorult).

A ruhák néhol neccesek, és nem a szegénység miatt, ami a családot sújtja, hanem azért mert néhol a színek harmóniája sehogy sem talál az emberre. A balett gyakorló ruhák pedig (szerintem) egyszerűen borzalmasra sikeredtek. Emma Watson sminkje, mint filmszínésznő is… hát… mit is mondjak? Enyhén szólva is fura.

De nagyszerűek voltak a bútorok, a zene, a színház és természetesen a történet varázsa!

Akinek tetszett a könyv, a filmet is biztosan becsülni fogja!
(Ha egyszer eljut magyarul is hozzánk persze! Mondjuk az MTV1 időnként belevág egy ilyen projektbe! Reménykedjünk!)

A film honlapja Itt található

Borostyán, 2009. január 12.

Battle Royale

2009-01-07T02:07:00.001-08:00

A könyvet még tavaly október végén olvastam el. Miután letettem már tisztában voltam vele, hogy én ezt a filmet meg fogom nézni. Rengeteg lehetőség van benne, mert egyszerre véres (nem annyira mint gondolnánk) és egyszerre lélektani. Még egy olyan "nemfilmesszakember" mint én is, nyilvánvaló, hogy ha jó a forgatókönyvíró és a rendező, akkor a megfelelő szereplők megtalálása már szinte "gyerekjáték". Itt sajnos az a helyzet állt elő, hogy a szereplőkkel elégedett voltam, az előzőek viszont….. hajaj.

Először is kezdjük ott, hogy amilyen profin volt felépítve a könyv, annyira volt összecsapva a forgatókönyv. Nem értem miért kellett a teljesen logikus cselekvéseket összekuszálni, saját képre faragni. Én maximálisan megértem, hogy a filmkészítőknek gyúrnia, darálnia majd tömködnie kell az eredetit, de ha ugyanolyan hosszúságú cselekvést löknek az ember szemébe, akkor nem értem miért volt jó a változtatás.

Kezdjük rögtön azzal, hogy a játék "értelmét" megváltoztatták. (Már ha ilyen dolognak lehet egyáltalán értelme). Kenta Fukasaku - a forgatókönyvíró - úgy gondolhatta, hogy sokkal tanulságosabbá teszi a sztorit a mai fiataloknak, ezért a csúnya rossz kormány helyett a csúnya rossz tinédzserek lettek az elítélendők. Magyarán, maguknak köszönhetik, hogy odakerültek, hisz a kormány így próbálja megfékezni a fiatal nemzedék kezelhetetlenségét, és bűnelkövetéseik szaporodását.

Ha a sztori különbség nem volt még elég, akkor íme, egy másik változtatás, amitől megint dobtam egy hátast. A könyvben ugyebár a megszemélyesült főgonosz az a katonai vezető, aki ismerteti a gyerekekkel a "játékszabályokat" és úgy véletlenül meg is öl kapásból kettőt indulás előtt. Az ő neve a könyvben Kinpatsu Sakamochi, aki azelőtt még sosem találkozott a gyerekekkel. Na most ezt a fantasztikus kreativitást figyeljétek: A mi drága Kenta Fukasaku-nk úgy döntött ez így dögunalom, így a gonosz katona helyett egy gonosz tanárt kaptak, aki nem is annyira gonosz, mint inkább revansot adó, merthogy ő volt az osztályfőnökük régen, de a diákoknak hála el lett üldözve a suliból és egyszer még seggbe is döfték egy késsel. A neve is megváltozott, ő lett Kitano (aki visszatért, mint terminátor), és egyszer odáig ragadtatja magát, hogy a főszereplő lányról csupa jót kezd mondani, majd közli, szeretné ha túlélné...

Most, hogy ilyen szépen, "könyvhűen" kezdődik a történet azt hihetnénk talán megússzuk és már nincs több merénylet ellenünk, de hamar csalódnunk kell. Újabb dolog, amit nem értek mi értelme volt: A két félelmetes és piszkosul jól taktikázó "menő csávó" Kirijama és Kavada.
Könyv: ugyanúgy osztálytársaik a többieknek mint bármely más gyerek.
Film: valamilyen különös oknál fogva itt csak vendégek voltak. Értsd: nem voltak osztálytársak, csupán "meghívott" vendégek, de senki sem magyarázza el, miért volt erre szükség. Ha ezt valaki elmagyarázza nekem, akkor szívesen venném, ha a komment részben ezt megtenné!

Innentől már csak hab a tortán, hogy Kirijamat itt "pusztán" szadista gyilkosnak ábrázolják, aki félelmetesen, vicsorogva vigyorog a kamerába. Az eredeti szellemiség szerint Kirijamanak nincsenek érzései, tehát még mosolyogni sem nagyon látta senki. Tulajdonképpen majdnem olyan, mint Dexter (nem a laboros srác, hanem a sorozatgyilkos). Az, hogy öldökölni kezdett, az annak a pénzérmének a következménye (ha jól emlékszem a könyv ezen részére) amit a játék elején feldobott. Így dőlt el, hogy játszani fog, és nem a kitöréssel próbálkozik. Sajnos a másik menő srác, Kavada megformálása sem volt tökéletes. Kavada eredetileg egy zseni volt, aki betöréssel szerzett meg bizonyos információkat, hogy túlélhesse a versenyt, és egy füst alatt betegyen a kormánynak is. Itt semmi hősködés, semmi elszántság, egyszerűen hipp-hopp, megoldotta a dolgot és kész.

A végső csapás, az volt, amikor a diákok elkezdték megvizsgálni milyen fegyvereik vannak. Röhej. A könyv szerint is volt, aki nagyon pocsékul járt, de ez már tényleg nevetséges! Fazék fedő, látcső, legyező???

Próbáltam olyan szemmel is nézni, mint aki semmit sem tud, és most először szembesül ezzel a történettel. A közepétől már egész jól sikerült, de ez szerintem annak is köszönhető, hogy pár hónapot azért hagytam a dolognak. Ha így vizsgáljuk a dolgokat egész jó lett volna, ha nem találunk folyamatos ellentmondást a történetben. Pl: Amikor Kitano közli a gyerekekkel, hogy egyre kevesebben halnak meg, ezért már óránként tesznek egy zónát tiltottá, akkor a 6 óránkénti közlésnek megfelelően 6 zónát kéne mondania, de megint csak hármat mond, mint addig is.

Az alkotók azért nem készítettek annyira összecsapott munkát, a rendező ettől függetlenül elég jól masírozta a színészeket. A feszültség mindamellett megvolt, bár a gyilkolások rohamtempóban történnek, nincs lacafaca! A főszereplő, aki Kitanot játssza nem hiába ismert már a szakmában, nem csak japán, hanem amerikai filmekben is fel szokott tűnni (pl: Johnny Mnemonic).

A könyv 1999-ben jelent meg, a filmet pedig 2000 végén mutatták be, megosztott figyelem mellett. Annak ellenére, hogy a Texaszi Láncfűrészes vérmennyiségének a közelébe sem ér, elég sokan véresnek kiáltották ki és túl agresszívnak. Elterjedt az a hír is, miszerint az Egyesült Államokban betiltották a filmet, ez az azonban nem igaz. Nem tiltották be, de senki nem vállalta, hogy moziban bemutassa. DVD formátumban azonban náluk is kapható, és Quentin Tarantino állítólag nagy rajongója. Nálunk már Vérdoboz formában is megvásárolható, együtt csomagolva a második résszel. (Mert ráadást is adtak az öldöklésből!)

S mivel Hollywood most a "remake-ek" virágkorát éli, ezért úgy hírlik, hogy még 2006-ban a Newline Cinema megvásárolta a jogokat, és a saját verzióját el óhajtja készíteni. Több hír azóta sincs róla, előrelépés nem történt az ügyben.

Mindent egybevetve rosszabb is lehetett volna, de ha úgy vesszük sokkal de sokkal jobb is!

Borostyán, 2009. január 07.

Eszter hagyatéka

2008-12-26T22:57:00.001-08:00

Megmondom őszintén nem olvastam még semmit Máraitól, valahogy nem volt hangulatom hozzá. Vagy nem dícsérte még senki annyira, hogy felkeltette volna az érdeklődésemet... Ezt a filmet is csak azért néztem meg, mert bemutató alapján azt gondoltam, hogy jó lehet. Pedig csak óvatosan közelítek a magyar filmekhez - bár az utóbbi időben sikerült meglepnie egy-kettőnek, szerencsére. Ez a film is meglepett.

Végig fenntartotta az érdeklődésemet ugyanis - ami nem egyszerű, főleg ha filmről van szó. Másrészt pedig a szerkezete lepett meg, amiről majd később ejtek szót, először néhány szó a történetről:
Eszter vénlány, aki egy idős rokonával, Nunuval él a Balaton-felvidéken egy régi, nagy házban, ami szülei öröksége. Jó húsz évvel ezelőtt volt egy nagy szerelme, Lajos, aki végül nővérét vette el. Eszter azóta egyedül él, nem ment férjhez. Lajos elképesztően nagy szélhámos, mindenkitől kisebb-nagyobb összegeket, tárgyakat kér kölcsön, amit persze soha nem ad meg. Eszter családját is kegyetlenül meglopja, átveri... Eszter számára mégis van benne valami megkapó, ami miatt nem tudja feledni. 20 év után Lajos táviratot küld, hogy újra meglátogatja őket. Eszterben kicsit újraélednek a régi érzések, bár van benne kíváncsiság és harag is, de érdeklődve fogadja Lajost és társaságát. Nunu pedig a végzetet látja Lajos visszatérésében.

Röviden ennyi a történet. Várakozásomon felüli a film. Tetszett a feszített hangulat, hiszen egyetlen nap történetét meséli el nekünk az író: a megérkezéstől Lajos távozásáig egyre fokozódik a feszültség, várjuk, hogy mikor "robban" a történet, mikor böki ki végre Lajos, hogy miért is jött. Persze ez főleg Eszter számára érdekes, hiszen ő van annyira naiv, hogy talán még mindig valami másban reménykedik. Viszont apró utalásokból a néző előtt már világos, hogy Lajosnak Eszterék házára fáj a foga.

Tetszett továbbá, hogy a történet - főleg a második fele - néhány nagymonológból áll össze. Eszter, Éva (Lajos lánya) ill. Lajos monológjaiból, akik ezekben mondják el érzéseiket. Ezekből kerekedik ki számunkra a teljes sztori. Tetszett a narráció is, Eszter hangja, ahogyan tulajdonképpen papírra vetve meséli el a történteket. És meg kell mondjam, valahol tetszett Eszter végtelenül tiszta és naiv, erkölcsös jelleme is, bár nem lennék a helyében, az biztos.
Nagy-Kálózy Eszter nagyon jól játszotta druszáját, Törőcsik Mari is remekelt szokása szerint. Viszont Cserhalmiról (Lajos) nem tudtam eldönteni, hogy túljátssza-e a karaktert, vagy az valóban kissé túl van húzva a regényben is.

Elvarázsolt tehát a film az érzelmekkel, erkölcsi mélységével, lassú, de feszes tempójával. Nem beszélve a gyönyörű képekről a Balatonról, a házról, szőlőről.
Meglepően kellemes élmény volt, na. (bár a Porton eléggé megoszlanak róla a vélemények, én a dicsőitők táborába tartozom...:))

Nálam kb. 8,5/10.

(Rávett a film, hogy olvassak Máraitól valamit. Nekem a film alapján az a benyomásom, hogy hasonló lehet Szabó Magdához - régi, tiszta, erkölcsös, bűnös emberekről ír gyönyörűen - remélem...:-))

Alkonyat

2008-11-26T15:36:00.000-08:00

Jó hírrel szolgálhatok!

A Summit Entertainment és Catherine Hardwicke kitűnő munkát végzett!
Vágtak belőle itt és ott, adtak hozzá ezt meg azt, de mégis azt a történetet láthattuk, amit olvashattunk.

Kitaláltátok? Igen! Ott voltam a premier előtti vetítésen! Köszönet érte Katona Ildikónak! :P

De mielőtt megírnám véleményem a filmről egy kicsit húzni foglak titeket (legyen ez az előjáték :P) és mesélek a háttértörténetről.

Mint azt már megírtam a könyvet 2005-ben adták ki először az Egyesült Államokban. Hollywoodnak beépített radarjai vannak a sikerkönyvek felé, és nem túl meglepő módon az Alkonyatra is igen hamar felfigyeltek. A licitversenyből a Summit Entertainment került ki győztesen. Ne lepődjetek meg, ha nem ismerős a nevük, nem reklámozzák agyon magukat, és eddig csupán az oldal pályán mozogtak betársulva más nagy cégekhez, de kis részben olyan filmeken is segédkeztek, mint a Híd Terabithia földjére, a Babel – Brad Pittel és Cate Blanchettel – az Amerikai Pite, a Szerelem a Kolera idején, vagy a Parfüm. Az Alkonyatban már nagyobb részt vállaltak, és nem akartak elkapkodni semmit.

Először is rendezőt választottak Catherine Hardwicke személyében. Olyan tini filmek fűződnek a nevéhez, mint az itthon is bemutatott Tizenhárom vagy az idehaza már kevésbé bemutatott (vagy mondjuk ki, hogy egyáltalán nem?) Lords of Dogtown. Forgatókönyvírónak Melissa Rosenberget kérték fel, aki a Ste up című film szövegkönyvét is írta.

Eleinte szó volt róla, hogy az eredeti Forksban fognak forgatni, de végül Washington állam helyett mégis Oregon mellett döntöttek. (Azért nem kell sajnálni a várost annyira, mert így is elöntik őket a turisták, meggyőződésem, hogy több a turista lélekszám, mint az őslakos)

Aztán jöhetett a színészek válogatása. A rajongók a várakozás idejében megkreálták saját stáblistájukat. Rengeteg, rajongó által készített videót lehet megtekinteni a youtubeon Voltak köztük érdekes elméletek is meg kell hagyni. Ha valaki kíváncsi rájuk és bírja idegekkel, akkor írja be a youtube keresőbe: my cast twilight. Én személy szerint egy választással szimpatizáltam volna a legjobban, mert Bellát teljesen úgy képzeltem el, ahogy Danielle Panabaker kinéz. (A Shark sorozatban láthatjátok, mint Stark lányát - képen jobbra).

Végül 2007 novemberében kihirdették, hogy Kristen Stewart játssza majd Bellát, aki fiatal kora ellenére nem ma kezdte a filmes szakmát. Tehát ő volt az első név, akit nyilvánosságra hoztak. (Emlékeztek a Pánikszobára Jodie Fosterrel? Kristen játszotta a lányát).

2007 decemberében nyilvánosságra hozták azt a hírt is, amely kulcskérdést jelentett a rajongók többségének körében, nevezetesen annak a színésznek a nevét, aki Edwardot játssza majd. Robert Pattison nevét nem fogadta osztatlan örömmámor, de hamar lecsillapodtak a kedélyek. Mondhatni, már az ő fenekén sincs tojáshéj, a Harry Potter negyedik részében például, ő volt Cedric Diggory.

Aztán jöttek szép sorban a többiek is, és 2008 februárjában megkezdődött a forgatás. Mondanom sem kell a rajongók képesek voltak órákat is elautókázni a forgatási helyszínekre, csak hogy egy pillanatra láthassák legalább a stábtagokat. (Elsősorban persze Pattisont.)

Az írónő hosszabb ideig jelen lehetett a forgatáson, ahol kérdésekre válaszolt, ha valami nem volt egyértelmű, és tanácsokkal látta el a színészeket. (A negyedik könyv akkor még nem jelent meg, így a történet végét még homály fedte). A rendező nagy nehezen rábeszélte az írónőt, hogy egy kb. 3 másodperces jelenetet bevállaljon, így egy pillanatra maga Stephenie Meyer is feltűnik a mozivásznon. (Kiszúrtam ám segítség nélkül. Na jó azért kaptam bal lengőbordába egy jól irányzott döfést is, hátha mégsem, köszönet érte életem párjának :P)

Áprilisban befejezték a forgatást és megkezdődtek a vágások. Hogy csigázzák a jónépet (hisz minél tovább fenntartják a kíváncsiságot és az izgalmat, annál biztosabb, hogy bevonul a néző a moziba) hamarjában összedobtak egy egész jelenetet, ami elég kezdetlegesre sikerült (akárcsak a Vissza a jövőben Doc makettjei…. :P) Aztán jöttek az újságcikkek, az interjúk, az első előzetes, a második előzetes, a filmzene piacra dobása és végül a premier.

A filmről

Na, eleget dumáltam félre, jöjjön a lényeg! Ritkán jövök ki egy adaptált filmről elégedetten a moziból, de mindezt most mosolyogva tettem meg, mert TETSZETT!

Kezdem a színészekkel: Robert P.-ben kellmesen csalódtam, a szemöldök összevonáson kívül másra is képes és (szerintem) tényleg jól játszott. Kristen Stewartot én nagyon csípem, és a film 95%-ban nagyon jól játszott, de voltak gyengébb jelenetei is. (A végén a kórházi ágyban például). A Charliet alakító színész szerepénél fogva nem sokat szólt bele a dolgokba, de klasszul játszotta a magának való apafigurát, aki nem mellékesen a filmes verzióban igen vicces! Carlisle-lal még most sem voltam kibékülve. A színész játékával nincsen kérem semmi bajom, csak a kinézetével. Színészi alakítása tökéletesen elhiteti, hogy ő a főnök, rá hallgatnak az emberek, na de ahogy kinéz….. Rosszpont a sminkesnek! Esme. A könyvben az ő figurája állt a legtávolabb tőle, de a filmen nagyon megkedveltem. Rosalie és Emmett, ahogy a (nagy) könyvben meg vagyon írva, semmi hiba. Alice és Jasper…. Alicenek itt még nem sok szerepe volt, várnunk kell a következő részre. Jasper, Jasper…. Újabb bazi nagy fekete pont a sminkesnek. Nem tudom neki milyen az elképzelése a jóképű férfiakról (isteni kinézetű vámpírokról), de valami hibádzik nála az fix.

Ami a legjobban tetszett az egészben, hogy a film VICCES! Igen, így van, még a könyvnél is humorosabb. Elég sokszor nevetett az egész nézőtér, és nem csak a nőnemű egyedek a fiúk/férfiak is kivették a hangos mosolyból a részüket.

Akciójelenetek: nnnnnna eggggen. Nem sok van benne, a végén a harc és…. Tulajdonképpen ennyi. De a könyvben sincs ez másképp. Így ha már ez az egy adatik meg a koreográfusnak, akkor lehetett volna kicsit kreatívabb is. Kicsit kusza volt ez a jelenet.

SPOILER ON!
A könyvben a sorrend: James csapdába csalja Bellát és bántalmazza, aki erre eszméletét veszti. Edward megjelenik, Emmettel és Jasperrel együtt kicsinálják a piros szeműt, majd kiviszik és elégetik. Nem bírnak Bella vére közelében lenni, hisz nem kívánják kísérteni a s sorsot. Ezzel szemben: James csapádba csalja Bellát és bántalmazza, Bella nem ájul el de megjelenik Edward. Megjelennek a többiek is. Emmett, Jasper ÉS ALICE kicsinálják a piros szeműt. Jamest odabent égetik el a teremben, Bella vére kicsit sem zavarja őket.
Ez nem tetszett. Nem logikus.

SPOILER OFF!

Kisebb bakik voltak még: Amikor Bella és Edward a Jeeppel az erdőben menekül, felkapcsolt reflektorral teszik mindezt. Miért? Edward tutira jól lát a sötétben.

Egyszer csicseregték a madarak, hogy pórfelvételre hívták vissza a színészeket, mert az eredeti verzió végén nem volt benne Jacob Black. De mikor sejthető volt, hogy a New Moonnal is végigcsinálják a vásári cirkuszt, akkor felvették még a könyvben is szereplő jelentet. (Amikor Billy lefizette Jacobot, hogy beszéljen Bellával). Ez szerintem tutira igaz, mert: ebben a bizonyos jelenetben nincs kardigán Bellán, teljesen szabadon vannak a vállai pedig odakint vannak. Aztán jön egy snitt és Voilá: máris rajta van!

Amit hiányoltam: ALICE és CARLISLE története! Semmi sem maradt belőle. Nyomokban sem.

A vége: Az valami fergetegesen ütősre sikerült! Már csak a folytatjuk felirat hiányzott!

A zene: SZUPER! Azok a részletek alapján amit előre hallottam belőle, azt hittem helyenként túl nyálas máskor meg túl fülsértő lesz (Ahogy apám szokta mondani: Jeeee, Jeeee, Jeeee! Bakkkkeeeeecskeeee) de erről szó sincs. Észrevétlenül simul a történetbe.

Konkluzió: Amit elvettek pótolták mással. Amiket hiányoltam, itthon jutottak eszembe tulajdonképpen. Amíg tart a film nem törődik az ember ilyenekkel, mert végig leköti a mozgókép. Az egésznek az atmoszférája, a lendülete ötöst érdemel. Egyértelmű, a DVD-nek majd a polcomon a helye. Mennyit is kell mostanában várni a megjelenésre? Úgy 4-5 hónapot?

Ui: Köszönet kedvesemnek, hogy első kérésemre bevállalta, hogy megnézi velem a filmet. (Végülis, neki is tetszett) És külön köszönöm neki a technikai információt, miszerint a könyvben szereplő Volvo és a filmben látható nem ugyanaz. A filmes Edward egy modernebbet kapott, mondhatni zsír újat! :P

Borostyán, 2008. november 26.

A másik Boleyn lány

2008-10-13T11:27:00.001-07:00

Nem olvastam még a könyvet, amiből a film készült, de akik olvasták, azok szerint nagyon jó, így kíváncsian ültem le nézni a filmet. Igaz, láttam már a régebben készült változatot, de arra számítottam, hogy kapok valami pluszt ezzel a feldolgozással. Hát sajnálattal kell mondanom, hogy nem kaptam. Persze Natalie Portman hozta a formáját, elképesztően jól játszotta Boleyn Annát, sőt Scarlett Johansson is a húgát. Bár ez utóbbi színésznő érzésem szerint eléggé beleragadt a szende "szűz" szerepben, legalábbis azon filmek alapján, amikben láttam (Elveszett jelentés, Leány gyöngy fülbevalóval). Mondjuk kíváncsi lettem volna rá Mária helyett Boleyn Anna szerepében...

A történetet nem mesélem el, max. annyit róla, hogy VIII. Henrik nőiről szól: az egyik felesége, Boleyn Anna mellett az ő testvéréről, Máriáról, aki szintén feküdt a királyi ágyban, sőt törvénytelen fiút is szült neki, csak ez nem köztudott.

A Henriket játszó Eric Bana szinte mellékszereplő volt, és ennek megfelelően is alakított, kb. 0 szinten. Ami nagyon zavart a filmben, az az, hogy ez egy viszonylag szövevényes, hosszú történet, elég sok fordulattal és az idő szűkössége miatt olyan volt az egész, mintha egy vázlatot látnék a sztoriról... Egy sorozat formájában jobban el tudnám képzelni ezt a történetet.

Ezenkívül (ez persze nem a rendezés vagy a szereplők hibája) nem tetszett ez az elképesztő ármánykodás, cselszövés, taktikázás, ami akkoriban az angol király udvarában folyt, kb. hányni tudnék az ilyen viselkedéstől, szóval maga a téma is rátett egy lapáttal, hogy nem igazán jött be a film.

Elfújta a szél

2008-10-10T14:19:00.001-07:00

Először is hadd kérjek elnézést, hogy bőbeszédű lettem, de úgy érzem ez a film megér annyit, hogy eljárjanak ujjaim a billenytűeten.

Margaret Mitchell világhírű regényének alapján készült filmet, nem volt olyan egyszerű elkészíteni, mint azt elsőre gondolnánk. Rengeteg aggodalom, könny, keserűség és vita árán született meg az a mű, amely történelmet írt mind bevételi rekordok, mind pedig Oscar-díjak terén. Millióan látták vagy látni fogják. Technicolor filmre készült, amelyen az én generációm esetleg sokat mosolyog a digitális technika korában, de ha az ember restaurálva tekinti meg bizony elámul és élvezettel néz meg minden filmkockát, melyet a szeme felfogni képes.

A könyvről már írtam, és az írónőről is, hát most lássuk a filmet.

Összehasonlítás a könyvvel:

Ritkán vagyok elégedett egy adaptációval. Szerintem nem vagyok ezzel egyedül, sokszor jövünk ki fejcsóválva egy-egy várva várt film után a moziból. Megint csalódtam! felkiáltással közöljük, hogy ezt (is) jól elszúrták, a karaktereket nem ilyennek képzeltük és kimaradt belőle ez meg az, meg amaz.

Az Elfújta a szél nem ilyen. A változtatások és kivágások szükségesek és eredményesek voltak. Néhány kivétellel nem tudok csupán megbarátkozni:

- Scarlettnek a könyvben két gyermeke is születik még a kis Bonnie érkezése előtt. Egy kisfiú Charlestól: Wade és egy kislány Kennedytől: Ella. Nem értem miért ne lehetett volna benne hagyni a filmben, talán túl sok időt vett volna el a magyarázat?
- Mikor felnőtt fejjel megnéztem a filmet volt egy dolog, ami nem hagyott nyugodni: amíg Scarlett Atlantában élt ki vigyázott a birtokra? Hisz húgaira nem számíthatott, és a történet szerint nem talált megbízható embert, akkor ki? Aki tudné szeretné annak elárulom: A háború végén véletlenül kiköt náluk egy nagyon beteg katona, akit a nők meggyógyítanak és szeretettel fogadnak. Will Benteen jóságos fiatalember, aki minden szó nélkül megért mindenkit és szeretetteljes támaszt képes nyújtani nekik. De nem csak azt, hisz ragyogóan ért a földműveléshez és a kereskedéshez is. Szorgalmas és kitartó és ami a legfontosabb, mindig hálával tekint az O’Hara lányokra és Melaniera. Scarlett maximálisan megbízik benne és őrá hagyja Tara ügyeit.
- Mi lett Scarlett húgaival? – A könyvben erre is megadatik a válasz: Carreen apácának megy, Suellen pedig Will Benteen felesége lett, ők igazgatják Tarát.

Mindezektől eltekintve azt kell mondanom jó munkát végeztek. Nem változtatnám meg.

A forgatás:

A könyvet 1936-ban adták ki, de már nem sokkal a megjelenés előtt felfigyelt rá valaki. Egy bizonyos Katherine Brown nevű hölgynek aki David O. Selznicnek dolgozott volt. A nő feladata volt, hogy felhívja Selznic figyelmét olyan művekre, amelyekből sikeres filmet lehet forgatni, és ő ezt ez esetben is megtette. Selznic azonban pesszimista volt és elutasította a vételt, mondván az írónőt senki sem ismeri és őrültség lenne annyi pénzt kiadni érte. A szóban forgó hölgy egy testvércégnek is felajánlotta a vételt, akik hajlottak volna rá, de ezek után a filmes mogul meggondolta magát és 50 000 USD-t ajánlott a könyv jogaiért. Így is történt, a könyv megjelenésének hetében (1936 június vége) már meg is vették. (A forgatókönyv első verziója azonban csak 1937 február végére készült el.)

Először a rendező személye tűnt biztosnak, George Cukort kérték fel, aki gőzerővel bele is kezdett a főszereplők válogatásába. Persze a legtöbben Scarlett O’Hara és Rhett Butler életre keltőire voltak kíváncsiak. Szavazásokat is indítottak a lakosság körében, ki kit látna szívesen a főhősök szerepében. Rhett Butler személyét illetően egyöntetű volt a „nép akarata”: Clark Gable és senki más. Akkoriban a színészek nem voltak függetlenek, akik maguk dönthettek arról, hogy melyik stúdiónak dolgozzanak. Egy bizonyos stúdió dönthetett mind az idejükkel mind a munkájukkal. Nem volt kívétel Gable sem, aki a Metro Goldwyn Myer egyik vezető színésze volt. Még a forgatásokig sem jutottak, máris rengeteg pénz folyt el az előkészületekre. Selznic lassan elbizonytalanodott. Az MGM felajánlotta, hogy megveszi a jogokat tőle és az eddigi kiadásokat is fedezi, de Selznic nemet mondott. Hosszas tárgyalások után, két ajánlat közül is választhatott: A Warner Brothers felajánlotta Bette Davist (aki már játszott déli szerepet nem sokkal azelőtt) és Errol Flynnt, na meg egy rakás pénzt. Az MGM sem adta fel, odaígérték Clark Gable-t és 1,2 millió USD-t. Cserébe a haszon felét kérték 7 éven át. Végül az MGM lett a befutó és aláírták a szerződést.

Az alkotók azonban teljesen tanácstalanok voltak Scarlett szerepét illetően, hiszen teljes joggal érezték, ha nem találják meg a megfelelő Scarlettet fuccs lesz a filmnek. Így aztán országos meghallgatásokat hirdettek, amire bárki jelentkezhetett. Végül is 32 színésznő került el odáig, hogy próbafelvételt készítsenek vele. Paulette Goddard (Charlie Chaplin egyik szerelme) játéka nagyon megtetszett az alkotóknak, így két évnyi keresgélés és próbafelvételek után úgy tűnt végre megkötik a szerződést.

Csakhogy Selznic végül mégsem őt választotta, hanem Goddard szomszédját, aki kedvesét Laurence Oliviert kísérte el kaliforniai útjára. Vivien Leigh 1938 Karácsonyának első napján tudta meg, hogy övé lett a szerep, 1939 januárban pedig végre megkezdődhetett a forgatás. Voltak azonban hangos ellenzői a választásnak, közülük is egy bizonyos Miss Hopper volt a leghangosabb. Vivien Leigh angol volt, és arcátlanságnak találta, hogy amerikai lányok milliói közül egy külföldit választottak a szerepre. Milliókat próbált rávenni a film bojkottjára…. eredménytelenül. A déliek így reagáltak: „Még egy angol lány is ezerszer jobb, mint egy yankee!”

És hogy jól választottak-e? Íme néhány próbafelvétel: http://www.youtube.com/watch?v=6xmfLHXiAhA&feature=related
Nem csodálom, hogy hosszan tanakodtak Goddard és Leigh között, de én személy szerint úgy érzem, jól döntöttek. Érdemes kettejük játékát megnézni, a többiek meg hát… a futottak még kategória teljes joggal.

Ashley szerepét Leslie Howardra osztották, aki akkor 46 éves volt. (Én nem ilyennek képzeltem a fiatal Ashleyt, de ez még az elviselhető kategória – a szerk.) A könyvet sosem olvasta el, és a többi szereplő szövegét sem tanulmányozta. Eljátszotta amit el kellett, és azzal annyi volt. Melanie szerepét a csodálatos Olivia De Havilland kapta, nem kevésbé kalandos módon. (Annyira tökéletesnek tartom. Nem is tudnám mással elképzelni :P – a szerk.) A színésznő akkor a Warner Brothers alkalmazásában állt, akik nem igen akarták elengedni a forgatásra Havilland női fortélyhoz folyamodott: Jack Warner feleségét kérte meg, hogy segítsen neki és beszéljen a férjével ez ügyben. A nő mellette állt és sikeresen megtette, amire kérte, így megkaphatta a szerepet.

Aztán ott volt még a fekete színészek kérdése is. A fekete közösség a könyvet több helyen is sértőnek vélte, így a „nigger” szót teljesen törölték a filmből és a regényben feltűnő Ku-Klux-Klantól is megváltak. Ne felejtsük el, a film abban a korban készült, amikor még nagyon is emlékeztek a rabszolgaságra.

Miután ezeket a problémákat megoldották, hátra volt még a forgatókönyv kérdése: nagy gondot okozott a több mint 1000 oldalas könyv „bepaszírozása” egy játékidőbe. Az első forgatókönyv alapján a film kb. 5,5 órásra nyúlt volna. Így vágni kellett és vágni aztán megint vágni. A sok átalakítás ellenére még 15 oldallal több lett. Hamarosan belátták, hogy a hagyományos 90-100 percbe sehogyan sem fognak beleférni.

Selznic a forgatások alatt többször is összeveszett a forgatókönyvön barátjával George Cukorral, aki határozottan kijelentette, hogy az iromány egy rakás **** és nem hajlandó a nevét adni hozzá. Végül távozott a forgatásról és átadta a stafétabotot Victor Flemingnek, aki akkoriban az Óz a nagy varázsló forgatásán dolgozott. Az MGM még az Óz befejezése előtt átadta Fleminget az Elfújta a szélnek. Fleming keményebb ember volt, mint cukor és határozottabban volt képes tárgyalni a makacs és akaratos Selznic-kel. Igaz, a női főszereplők – főleg Vivien Leigh – meg Cukort sírták vissza, aki sokkal jobban, kedvesebben tudott bánni velük. Fleming egyetértett Cukorral a forgatókönyv minőségét illetően, így Selznic kénytelen volt belátni, hogy át kell azt dolgozni. A forgatás 17 napra leállt, majd gőzerővel újra indult. A színészeket kegyetlenül meghajtották, de a legjobban Leigh szenvedte meg a munkát, hisz a jelenetek 99%-ában szerepelnie kellett.

Hosszas csatározások, viták, kétségbeesések, egy rendezőcsere, 3 millió dollár költőpénz és 125

forgatási nap után a kamerák végre leálltak, a színészek megpihentek. A vágó munkák azonnal megkezdődtek, de mivel nem volt végleges forgatókönyv Selznic maga intézte a vágást. 4 hónap alatt akarták megcsinálni (ma ugyanez a munka hasonló mennyiségű filmszalagnál 1 évet venne igénybe) ezért az utolsó hetekben napi 23 órát dolgoztak, az emberek sorban dőltek ki a kialvatlanság miatt.

Még nem volt teljesen kész minden, de kezdtek aggódni a fogadtatás miatt. Így próbavetítéshez folyamodtak. A sajtó teljes kizárása mellett döntöttek, de ez már akkoriban is szinte lehetetlen volt. Úgy oldották

meg a kérdést, hogy a csapatból csupán öt ember lett beavatva a helyszínbe és az időbe. Még maga az aktuális mozi sem tudott róla. 2 órányi autózást követően megálltak a Riverside-i Fox mozi előtt, ahol éppen előadás ment. Beszéltek a mozi vezetőjével és elmondták neki, náluk van az Elfújta a szél, és szeretnék ha az ő közönségük tesztelné. Az igazgató magán kívül az örömtől természetesen igent mondott. A közönségtől elnézést kértek, hogy nem adják le az eredeti műsort, majd közölték velük, hogy nagy megtiszteltetésben lesz részük, egy még be nem mutatott filmet nézhetnek meg, ami jóval hosszabb a tervezettnél és nem mondhatják el mi az. Kaptak egy kis időt, hogy hazatelefonáljanak, hogy késni fognak. Az ajtókat aztán bezárták senki sem mehetett be vagy ki, és már kezdődött is a film. Amikor még a cím előtt megjelent Margaret Mitchell neve a vásznon tömegováció harsant fel, és hosszú percekig nem is lehetett hallani semmit. A később kitöltött kérdőívekből egyértelművé vált: a film siker lesz.

De további munkálatokra volt még szükség: Vivien Leight visszahívták pótfelvételre és a zene sem volt még kész. Selznic Max Steinert akarta,

aki többek között már több Fred Astaire film zenéjét is szerezte rá pedig várni kellett. Érdemes volt, a filmzene történelem egyik legismertebb zenéjét szerezte, bárki hallja felismeri.
És hogy ne legyen továbbra sem olyan könnyű a filmesek dolga, slusszpoénként a cenzorok is beleszóltak. A film végén elhangzik az a bizonyos híres mondat Rhett Butlertől: „Frankly my dear, I don’t give a damn!” (Őszintén szólva teszek rá!). A cenczorok utálták, és a cseréjét követelték. Selznic alaposan utánakutatott, a „damn” szónak, és kiállt amellett, miszerint az értelmező szótárak is egyértelműen azt állítják nem vulgáris szóról van szó, csupán kissé érdes kifejezésről. Hossza csatározások után megkapta az engedélyt.

A díszbemutatót végül december 15-re tűzték ki, helyszínül pedig Atlantát választották, a Dél egyik nagy városát, ahol maga a könyv nagy része is játszódik. Az ünnepség3!!! Napig tartott a városban. Díszvendégként jelentek meg a polgárháború idején harcoló még élő szürke egyenruhások.

Margareth Mitchell a film vége után ezt nyilatkozta: „Gondolom megértik, hogy ez a film érzelmileg felkavart. Szívettépő volt és gondolom, nem csak az én zsebkendőm csuromvizes. De most Mr. David Selznicről szeretnék szólni. Ő az, akin mindenki poénkodott: Megvárjuk amíg Shirley Temple felnő, ő majd eljátssza Scarlettet. Hadd dicsérjem Mr. Selznic bátorságát, konokságát és elszántságát, hogy nem szólt amíg meg nem találta a megfelelő szereplőket bárki bármit mondott is. Gondolom mindenki egyetért velem: tökéletes a szereposztás.”

1940 január 20-án tartották meg az Oscar-díj átadást, amelyen az Elfújta a szél hatalmasat aratott:

W. Menzies – a színek használatáért
H. Kern és J. Newcom – legjobb vágás
E. Haller és R. Rennaham – legjobb operatőri munka
L. Wheeler – legjobb díszlet
Sydney Howard – legjobb adaptációs forgatókönyv (ő sajnos már nem volt az élők sorában)
Victor Fleming – legjobb rendezés
Hattie McDaniel – legjobb női mellékszereplő (az első fekete színész, aki Oscar díjat kapott.)
Vivien Leigh – legjobb színésznő
David O. Selznic - legjobb filmért járó díj
David O. Selznic – Irving Thalberg életműdíj

A film mai értékre átszámítva több, mint 2 milliárd dollár hasznot hozott eddig a folyamatos újraforgalmazásokkal.

1961-ben a polgárháború kitörésének 100-dik évfordulóján a stáb tagjai újra összejöttek Atlantában. Sajnos nem lehetett már ott mindegyikük:
Leslie Howard egy titkos brit küldetés során zuhant le repülőgépével 1943-ban, Margareth Mitchell 1949-ben halt meg egy autós baleset során, Clark Gable pedig 1960-ban húnyt el egy szívroham következtében.

Majdnem 70 évvel a bemutató után teljes restauráción esett át a film. Gondos kezek és okos számítógépprogramok javítottak ki minden egyes kis karcolást, megnyúlást és kopást kockáról-kockára. Érzékeny fülek és kitartó munka tisztította meg a hangszalagokat és választották szét a hangsávokat, hogy a XXI. századi filmrajongók 5.1-ben halhassák a már 65 éves hanghatásokat.

Ajánlom mindenkinek.

Ui: Ha valakit esetleg Mariettába (Georgia) vezetne az útja akkor lehetősége nyílhat arra, hogy megtekintse a Scarlett on the Squere névre keresztelt Elfújta a szél múzeumot, ahol például a filmben viselt kosztümök közül jó pár megtekinthető.

Ui2: Nemrégiben egy olyan szines videofelvétel látott napvilágot, amely betekintést enged a kulisszák mögé. Azokból az időkből ez nagyon ritka.

A Jane Austen könyvklub

2008-08-04T05:45:00.001-07:00

Bár a könyvet nem olvastam, de ez a film azért adaptáció, ezért szerintem helye van itt. Annál is inkább, mert egy könyvklubról szól...:-)

Szóval tegnap megnéztem ezt a filmet, amiről Nima blogjában olvastam. Minden érdekel ugyanis, amiben könyvről, olvasásról, könyvtárról, könyvklubról van szó....:-)

Kellemesen csalódtam a filmben, egész jó volt. Ahhoz képest, hogy filmek terén is, ugyanúgy mint könyvek terén, egyre finnyásabb vagyok és inkább a különlegességeket szeretem.

Na, szóval a filmben összeverődik egy 6 fős kis társaság, amiből 5 fő persze nő és megalapítják ezt a könyvklubot. Minden hónapban Jane Austen 1-1 regényét elemzik közösen. Ráadásul az a vicces a dologban, hogy minden könyvnek van egy "gazdája", és egész véletlenül mindenki azt a könyvet kapja, aminek a tartalma véletlenül éppen illik az ő élethelyzetére. Mindenesetre sok szó esik a filmben a kapcsolatokról, meglepő módon hallottam olyat, amire azt mondtam, hogy jé, ez nem is olyan hülyeség, ez még sosem jutott eszembe.... Ilyesmit nem is vártam a filmtől.
Szóval érdemes megnézni - sokat várni tőle azonban nem szabad, könnyű, nyári, nőcis film.
(bár a vége lehetett volna kevésbé hálivúdi hepiendes....)
Számomra meglepő módon még az imdb-n is elég magas pontszámot kapott a film.

Ja, és persze könyv alapján készült a film, bár magyarul nem jelent meg.

És nem kis érdeme a filmnek, hogy sikerült rávenni magam, hogy olvassak egy kis Austent. Eddig valahogy nem bírtam rászánni magam, mert ősrégi leányregénynek gondoltam a könyveit, de most nem tartom kizártnak, hogy vannak benne "okosságok" is, főleg az emberi kapcsolatokról.
Első körben a A mansfieldi kastélyt és a Meggyőző érveket néztem ki magamnak, bár a Büszkeség és balítélet is tetszik a tartalma alapján.

Hogy az értékelés se maradjon el: