Persze kissé nem tetszett neki, hogy a csíkot a földön húzza, de valamennyire sikerült elterelnem a figyelmét… és ráadásul megnyugtatott a tudat, hogy ha megindul, el tudom kapni, és én se voltam tiszta ideg, hogy esetleg kirohan a kocsik közé… Na és mivel én nyugodt, hát PrezLee is nyugodt, olyan szépen jött a gyere ide parancsra mint aki már szorgalmasan tanul engedelmesdit… pedig dehogy :)))
Olyan konok önfejűűűű, hogy az “rémes”… tényleg nem tudom, honnan ennyi makacsság benne :D
Amúgy sehol semmi érdekes, veszettül hidegek vannak, úgyhogy nem is maradunk nagyon nagyon sokat kint… Hogy az energiájától még szabaduljak, szoktunk rongyozni… Mármint ráncigáljuk a rongyot :))) Mert az olyan jaj de vicces… csak tudnám mit élvez benne… mert tisztára logikátlan, de ha neki ez a kedvenc játéka akkor ezt játszódójuk, kárpótlásként amiért keveset lehetünk kint.

Jó, kicsit , egy icipicit vannak benne irreális, vagy annak tűnő dolgok is, de egye fene, film, és engem sikeresen megsirat

Na meg valahol olvastam, hogy állítólag igaz történeten alapul… Na mindegy, hamarosan meglesz, megnézem még egyszer

a főszerepekben: John Travolta, Ellie Raab és Tripoli, a kutya… Micsoda észlény lehetett ez a dobi!!!

Addig is a bemutatója:

Persze az egész nagy oktatás, feltételezi, hogy valszeg megint kirángatja a vállam a helyéről. Már egy ideje a kutya a bal oldalamon jön, ellenben a pórázt a jobb kezembe tartom, mert a visszahúzásnál néha még sajog a vállam…De sokat javult azért.

Azért előre szórakozok magamban, hogy agyatlankámnak mennyire nem fog tetszeni, hogy kiszállunk a kocsiból, és ahelyett, hogy elkezdhetne veszettül rohanni és felfedezni a környéket, meg kell elégedjen a mittomén 10-20 méterrel amennyire az istráng engedi Tutira nekifog és hörimorit játszik, meg mindenképpen meg fog próbálni kiszabadulni a rabságból. Ezért azt hiszem egy szemet kiszedek a szöges nyakörvéből, nehogy ki tudja húzni a fejét…
Érdekes, hogy például itthon, az udvarra lemehetünk, mert nem akar elszaladni, a háromszögbe mehetünk, ott se akar elszaladni “nagyobb körökre”, anyuméknál falun is “normális” távolságokat tart be… ez a viselkedése idegen helyen jelentkezik, vagyis ott ahol még soha nem járt… De erről is leszokunk mi a frász…

Ma az utcán igaz, hogy pancs volt, meg caplatni kellett mindenfele a hónak becézett sáros akármiben, de végül a “háromszögünkben” firss hó várt minket. Egy jó nagyot ugráltunk, a sarkon álló rendőr örömére… szerintem marhára jól röhögött magába, de végül is szórakoztató amint a kutya eszeveszetten rohan a hóban. Körbe mint a kergebirka, majd cikázva és néha néha fejre esve… Mert PrezLee annyira heves, hogy még erre is képes. Talán ez lett volna a “Hóóhóóhóó”  a dolgoknak… mármint ahogy élvezi a havat. Kár, hogy ilyenkor nincs egy kis divájsz amivel lehessen lefilmezni, mert egyszerűen elragadó a lendülete..

Aztán következett a “hoooooo!” Mármint úgy ahogyan a lovaknak szokták mondani, hogy álljon már le… főleg akkor amikor nagy örömében elkezdett megint höri-morit játszani és tessék kérem a kabátom ujjára új “zsebet” varázsolt. Vagyis sikerült kicsit kiszakítania… hát igen, lehet, hogy ez volt a Péntek 13 átka :P. Na mindegy, most már ez van, végül is varrok rá majd valamit… nem másért de ha most idegbajt kapok… akkor se forr be a kabátom. Ja és ez volt a hoppá!!!

Még egy adagot futkosott, volt egy kis fegyelmező, merthogy a hóba is le kell feküdni, kissé figyelmetlenke volt, de végül csak végrehajtotta a parancsokat majd hazajöttünk mert már kezdtem vacogni.

Csak bolond még na… kirándulni ha viszem akkor szélvészt játszik. És elmegy a francba, majd időnként csekkolja mi van velem, és megint elmegy… Remélem ez is csak amolyan időszakos probléma.. mint a behívás ami volt (és most már szerencsére múlik el)… Igaz, ezért kétszer kapott a fejére, mikor túlzásba vitte a dolgokat. Aztán megtanulta, hogy “gyere ide” esetén lehet tenni a hülyét úgy pár percig… de aztán jobb ha nem, mert gazdinak hallszik a hangján, hogy turázodik fel, na és annak nem lesz jó vége. Persze még feszengeti néha a képzeletbeli húrokat, de hát ez még bőven belefér… ellenben már nem “esek kétségbe”, ezt biztosan fogja tudni… majd egy nap persze.

Észrevettem, hogy a behívás esetén a legnehezebb az első. Tegyem fel kirándulunk, rohanhat amerre a szeme lát, és amikor először hozzám hívom, na akkor minden féle egyéb tevékenysége eszébe jut… megszagolni a nem létező bokrot, lepisilni az egyetlen fűszálat, a levegőbe szagolni, hirtelen észrevenni valamit a távolba és elindulni felé, majd észrevenni, hogy ááá nem is ott van… szóval látszik rajta, hogy mindent megtesz csak nagyon foglaltnak látszodjon mikor hívom… De a az első behívás esetén sikerül elhitetnem vele, hogy ez “komoly”, akkor odajön. Na ilyenkor szoktam jól megdícsérni, hatalmas simi és “szabad”. Ezután másodszor, harmadszor akárhányszor boldogan jön…

Ma is akartam menni vele az erdőre, de délutánra lehullott egy adag hó. Már a garázs fele mentem felszerelkezve, mikor egyszeriben úgy éreztem, hogy én biza ki nem veszem ma a kocsit a garázsból és ráadásul a pisilésen kívül a kutyát is viszem haza, megyek én is haza. Annyira nem volt kedvem ebbe a pancsba járkálni, meg végül is PrezLee se kedvelte az egész nedves hó dolgot.

Még volt egy pár dolog amiről irni szerettem volna, de ezen a héten is eszeveszett tempóba folyt a munka… nem jutott időm végiggondolni a történéseket.  Hétvégén csak bepótolom…

Tippem szerint a második… Ha rájön a bolond óra, akkor természetesen nem számít mi áll az útjába, mert seper és dönt el mindent… Valami kencét kell vásároljak ami Lasonil névre hallgat… és állítólag jó sokára lesz púptalan Ej ej…

Ha már arra jártunk, akkor kapott Drontal Plus 35 kg Féregtelenítő tablettát is, amit persze kiköpött, mert ugyan már miért is enné meg… Igaza van, biztos rossz, nem kóstoltam, ahhoz túl drága… De végül csak sikerült beadagolni neki… igaz kicsit drasztikusabb módszerrel… Száj kinyit, gyógyszer jól le a torkán, száj becsuk. Mindez semmi perc alatt, hogy még meglepődni se legyen ideje… Mert mint már többször említettem… nem lacafacázunk ilyen dolgokkal…

De mivel nagyon rendes volt… megint kapott ajándékot :D. Szegény eb… mindenki csak kényezteti… de gonosz voltam, mert elvettem tőle és a zsebembe tettem … Nem megkóstolási szándékkal… ellenben íme a bizonyíték, hogy hazaértünk és egy “vársz” cserében megkapta! Hát nem vagyok gonosz??? Kap egy ajándékot és erre meg kell dolgozzon érte…

Na de ahogyan ráncolja a homlokát a nagy várakozásban :))))) Minden pénzt megér!

De PrezLee a kacsáért, önként bemászik a kádba… A kacsáért képes fél órát cirkuszolni, a kacsát nyalogatja és kissé kerge szemekkel nézi…

Még jó, hogy csak egy gumikacsáról van szó!!!

Kacsa mánia:

De most nekifogok és szép sorjában felpakolok mindent a helyére… mégcsakazért is…