ped2: Nagyon röviden leírná nekünk a Taní-tani történetét?
Knausz Imre: A lapot 1996-ban hozta létre az azóta elhunyt Oroszlány Péter kezdeményezésére az Alternatív Közgazdasági Gimnázium alapítványa. Oroszlány volt az első főszerkesztő. Keze nyomán olyan lap jött létre, amely elsősorban a gyakorló pedagógusoknak szól, és egyrészt arra keresi a választ, hogyan tehető az iskolai tanulás hatékonyabbá, másrészt azonban az iskolát legalább ennyire a közösségi élet terének tekinti, olyan térnek, ahol akár jól is érezhetik magukat az iskolapolgárok. Kezdettől erős volt a Taní-tani közéleti, oktatáspolitikai érdeklődése is. Ami még jellemző, hogy nem tudományos közleményeket akar elsősorban megjelentetni, hanem részben gyakorlat közeli írásokat, részben számos esetben narratív beszámolókat az életről a naplótól akár a szépirodalomig. Ezt a vonalat követte a második főszerkesztő, Takács Géza, aki a 26-tól a 40. számig szerkesztette a lapot. Jómagam 2007-ben vettem át a szerkesztést a 41. számtól.

ped2: Milyen gyakorisággal jelenik meg a lap?
Knausz Imre: Negyedévente jelenünk meg.

ped2: Nyomtatásban is vagy csak online?
Knausz Imre: A helyzet éppen a fordítottja annak, amit a kérdés sugall. Mi egy nyomtatott lap vagyunk, amelynek az online változata még gyerekcipőben jár. Ez abban mutatkozik meg, hogy e pillanatban kevés szám hozzáférhető a weben. Én ezt szívügyemnek tartom, de egyedül csinálom, és így elég lassan megy. Azt gondolom, az online felület akkor lép ki a béta állapotból, ha már elég sok archív anyag van rajta, és a friss számok kevés késéssel a nyomtatott megjelenés után online is megjelennek. Ekkor szeretnék egy nagyobb kampányt kezdeni annak érdekében, hogy a szerzőgárda a honlapot használja rövidebb, aktuálisabb közlemények megjelentetésére, egyfajta közös blogként.

ped2: Nem gondolnám, hogy remek üzleti vállalkozás manapság egy pedagógiai folyóirat kiadása, és nyilván nem is ezért csinálják, de érdekelne, hogy sok-e a nehézség? Meg tudnak mindig jelenni gond nélkül vagy van, hogy kimaradnak számok?
Knausz Imre: Számok nem szoktak kimaradni, tehát az évi négy szám viszonylag pontosan megjelenik, de jól érzi, hogy állandó anyagi nehézségek között dolgozunk, és soha nem biztos, hogy meddig tudjuk folytatni. A szerkesztést ketten csináljuk Papp Ágnessel, ez valójában kevés, jó lenne egy valódi szerkesztőség, de erre biztosan nincs pénz.

ped2: Vannak jövőbeni tervek?
Knausz Imre: Én azt szeretném minél hamarabb elérni, hogy legyen egy olyan „kemény mag” a lap körül, 4-5 ember, akik az ország és a pedagógiai élet különböző területein megszülető jó írásokat felénk csatornázzák. Ez egyébként borzasztó nagyratörő terv, de ha nem sikerül, akkor hosszú távon nem lesz érdekes lap a Taní-tani.

Ha bárkinek további kérdései lennének nyugodtan tegye fel itt vagy a lap honlapján. A folyóiratra természetesen elő lehet fizetni.

A videó

Mivel cikksorozatról beszélünk, folyamatosan frissíteni fogom a bejegyzést, ahogy megjelennek az újabb részek, így végül mind az öt felkerül majd. Szeretettel várjuk a kommenteket, különösen olyanokét, akik találkoztak már a művészeti neveléssel. Akkor itt az első, bevezető rész.

Első rész (febr. 09.)

Második rész (febr. 10.)

Harmadik rész (febr. 11.)

Negyedik rész (febr. 15.)

Ötödik rész (febr. 16.)

A tanulmány ide kattintva olvasható el.

Én sajnos dolgozom Pécsen aznap este, úgyhogy nem tudok résztvenni rajta, pedig talán érdekes lesz. Ha valaki írna róla pár majd pár sort nekünk, hát bátran.

Az első előadő Hercegh Judit volt, az előadásának címe pedig: Hálópolgárok a Debreceni Egyetemen. Nem vagyok túl nagy rajongója a kérdőíveknek, úgy érzem, hogy mindent feltárnak csak a lényeget nem. Internetezési szokásokat próbáltak felmérni egy kb. 300 fős mintán, és ahogy Hercegh Judit is elmondta, meglepő eredmények születtek. Például, hogy az online kapcsolattartás bőven a személyes kapcsolatok fontossága alatt található. Ez tény, ugyanakkor az is, hogy az online kapcsolatok meghatározóak, még legjobb barátainkkal is rengeteget chatelünk, e-mailezünk, még akkor is ha esetleg találkozhatnánk is. Egyszerűen ha előttem van egy kérdőív és rajta egy négyfokú skála akkor persze, hogy azt húzom be, hogy a személyes kapcsolat milyen fontos, az internet meg á dehogy. De valószínűleg egy mélyinterjú mást mutatna. Ráadásul meglepő és furcsa hibának tartottam, hogy a közösségi portálok közül egyedül az Iwiw volt terítéken, facebookról vagy twitterről, stb., szó sem esett. Még lehetne sorolni pár kifogást, de a legfontosabb az, hogy ez az egész kutatás, felmérés nem futott ki sehová, legalábbis az előadás során nem hangzott el konklúzió, hogy akkor most itt vannak ezek a (kétes) eredmények és akkor mit is kellene kezdeni velük és ez bizony nagyon hiányzott. Pláne, hogy ez egy pedagógiai konferencia volt és az előadás nem érintette lényegileg ezt a területet.

A program szerint következő előadás elmaradt így én léptem porondra. Saját magamat nem értékelném, majd hátha idetéved valaki, aki látott és véleményez. A tanulmányom mindenképpen fel fog ide kerülni így olvasható lesz, miről beszéltem. Elöljáróban itt a prezim. Először használtam a prezi.com-ot, de mindenkinek csak ajánlani tudom, amint ráérez az ember a használatára könnyű lesz, átlátható, logikus és mindez a prezentációra is igaz lesz amellett, hogy igen látványos is. Összességében elégedett vagyok az előadásommal, főleg mert pozitívak voltak a helyszíni visszajelzések a témával kapcsolatban. Ráadásul Kathyné M. Anita tolmácsolásában megismerhettem egy már működő törekvést arra, hogy felrázzák módszertanilag a felsőoktatást: projektpedagógiát alkalmaznak a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola Pedagógia és Pszichológia Tanszékén. Ha engedélyt kapunk rá akkor fel fogok tölteni erről egy cikket is.

Utánam Pacsuta István következett: Felsőoktatási hallgatók rétegződése az értékek mentén. A fő problémám újra a kérdőívezés volt. A lapon feltüntetett értékeket kellett rangsorolni az alanyoknak. A család természetesen az első helyen szerepelt, míg a pénz, a gazdagság, ha jól emlékszem a hetedik helyen kullogott. Azt gondolom, hogy ez is a tudatosságnak az oka, ez a legnagyobb veszélye a kérdőíveknek: nem őszintén válaszolunk, hanem a helyeset karikázzuk be, mintha valamiféle tesztet töltenénk ki. Felvetette valaki az előadás után, hogy esetleg nyitott kérdések is kellettek volna, tehát hogy maguktól írjanak értékeket, ne adjuk a szájukba. A válasz az volt, hogy mindez bonyolította volna a kutatást… Sajnos az egész előadás alatt többször történt utalás arra, hogy az előadó szereti a könnyebb végét megfogni a dolgoknak… Ezt nem szeretném kommentálni egy doktori disszertációhoz kapcsolódó (ha jól emlékszem) kutatás esetében… És számomra újra kimaradt a pedagógia, hogy ez a felmérés miben is hasznos a neveléstudomány számára.

Mielőtt rátérnék az utolsó előadásra még egyszer ki szeretném emelni értetlenségemet. Felsőoktatás volt a szekciónk címe, de az “elemzett” két előadás annyiban kapcsolódott csupán ehhez, hogy hallgatókat kérdeztek meg kutatásuk során. Számomra nem derült ki, hogy ez miért is hasznos a felsőoktatás szempontjából, milyen következtetéseket vonhatunk le, mik a következő lépések, most ez jó vagy rossz, mit kell tenni, stb.. És ez nagyon hiányzott.

Kegyesné Dr Szekeres Erika: A szakmai gyakorlat szerepe és megítélése a felsőoktatásban és a szakképzésben az oktatók és a diákok szemszögéből. Ezt a szép, hosszú címet viselte a szekció utolsó előadása. És végre azt éreztem, hogy valami fontos dologról beszélünk, hogy nem csak a kötelező konferenciajárás miatt történik meg az előadás, hanem valóban célja van. Működő példákat láthattunk arra, miként valósítható meg sikeres, hasznos szakmai gyakorlat. Útkeresés, útmutatási próbálkozás arra vonatkozólag, hogy a BA-képzésbe, hogyan kaphat helyet a gyakorlat. Ha körülnézünk a saját portánkon láthatjuk, hogy ez egy kényes kérdés, hiszen például a tanárképzésben a hospitálások, intézménylátogatások szerintem nem elégítik ki az igényeket. Az előadás utáni beszélgetésben szóba került az önkéntesség fontos szerepe a szakmai gyakorlatokat tekintve és ezzel kapcsolatban mondtam el a civil egyesületek lehetséges kiemelt szerepét, amiről már írtunk. A lényeges számomra az volt, hogy problémafelvetés történt, megoldási lehetőségek megmutatásával és őszintén szólva mindegyik előadástól ilyesmi vártam volna.

Elég negatívnak tűnik, amit írtam és valóban volt egy kis csalódottság bennem, de ettől függetlenül nagyon örültem, hogy résztvehettem, a szervezéssel pedig nem is volt különösebb probléma. A színvonal ritkán egyenletes, ráadásul ez az egész csak szubjektív vélemény, lehet, hogy nem is voltak rosszak az előadások, maradjunk is ennyiben. És ha esetleg a jelenlévők közül valaki mondana az én előadásomról is pár szót vagy a leírtakhoz szólna hozzá, tegye meg. A konferenciakötet pedig reméljük, hogy összejön és akkor tágabb képet kaphatunk, hiszen egy tanulmány bővebb és mélyebb lehet, mint egy előadás.

És ezúton köszönjük a tájékoztatást Tar Zsuzsának. Ezek szerint az Oktatási Hivataltól is olvasnak minket. Ez egyszerre ijesztő és remek!

Az Utópia konferencia szerencsésen lezajlott, jelenleg a konferenciakötet szerkesztése folyik. Amint kész lesz feltöltjük a honlapra, méghozzá az én tanulmányommal együtt, melyet elfogadtak, így ünnepelhetem az első publikációmat. Persze, ha nem jön közbe semmi.

A III. Miskolci Taní-tani konferencia is véget ért, melyen én is előadtam a második napon, a Felsőoktatási szekcióban. A szekcióról és a saját előadásomról egy bővebb bejegyzést írok még ma vagy holnap. Reményeim szerint itt is lesz konferenciakötet, ezt egyelőre még szervezik, hozta tudomásomra Twitteren a Miskolci Egyetem BTK Tanárképző Intézetének igazgatója, Knausz Imre. Az előadásomból a tanulmányt már elkezdtem írni, ha máshol nem, hát itt a ped2-n meg fog jelenni.

Szóval akkor remélhetőleg ezzel a bejegyzéssel újra működésbe lendülünk!

MEGHÍVÓ

SZÍVES-ÖRÖMEST JÓTÉKONYSÁGI HASTÁNCEST

MENEKÜLT GYEREKEK MEGSEGÍTÉSÉRE

AZ Eötvös Loránd Tudományegyetem Önkéntes Interkulturális Pedagógiai Munkacsoport szeretettel meghívja Önt „SZÍVes-ÖRÖMest” című jótékonysági hastáncestjére, mellyel a Bicskei Menekülteket Befogadó Állomáson élő menekült gyermekeket kívánjuk segíteni.

ÚJ IDŐPONT: 2010 január

Helyszín: MÁNIA 1072 Budapest, Klauzál tér 14.

Megközelíthető:

2. Metro – Blaha Lujza tér
4-6 Villamos – Wesselényi u.
70 – 78. Troli – Akácfa utca

Program:

20:00 – Kapunyitás

20:30 – Az est ünnepélyes megnyitása

Az estet megnyitja Dr. Vámos Ágnes, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Oktatáselméleti Tanszék vezetője, Kétnyelvű Iskoláért Egyesület elnöke
Köszöntő beszédet mond Hős Sándor, a Bicskei Befogadó Állomás igazgatója

21:00 – Lucia és barátai – hastánc csoport

Örömtáncok balkán, klezmer,egyiptomi, török, törzsi , alternatív és  gothic stílusban, a multikulturális sokszínűség jegyében.

22:00 – Élő dobolás

23:00 – Tombola sorsolás

Kifulladásig fergeteges buli

Belépő: minimum 500 Ft
Az est teljes bevételéből az ELTE Önkéntes Interkulturális Pedagógiai Munkacsoport folyamatos és rendszeres tevékenysége valósul meg, akik hetente többször tartanak fejlesztő foglalkozást a Bicskei Befogadó Állomáson élő menekült gyermekek számára.

Várunk mindenkit szeretettel!

Kellemes karácsonyi ünnepeket, és sikerekben gazdag boldog új évet kíván az ELTE VIP csapata.

Üdvözlettel,
Breuer Orsolya
ELTE Önkéntes Interkulturális Pedagógiai Munkacsoport
Telefonszám: 06 70 949 77 13
E-mail cím: breuer.orsolya[kukac]gmail.com

Információ és jegyrendelés
Telefonszám: 06 30 352 9527
E-mail cím: eltevip[kukac]gmail.com

A plenáris előadások színvonalasak voltak, különösen Dr. Ann Vidolovits-Moore-é. A szervezés remek volt, minden flottul ment, még a projektotok is működtek, pedig én üzemeltem be őket… Az egyetlen negatívuma a konferenciának az volt, hogy tíz perces előadásokra volt idő. A megnyitáskor elmondták, hogy a lényeg majd a konferenciakötetben lesz, most csak a gondolatok fontosak. A mennyiség mégis a minőség rovására ment, az előadók (az általam látott szekcióban) gyakran rohantak, a vita során sokszor felmerült, hogy ezt meg azt még elmondták volna, illetve egyfolytában szabadkozniuk kellett, hogy az idő hiánya miatt rohannak így. Ez két dolog miatt történt: először is a tíz perc nagyon kevés, másodszor, sokan nem is tíz percre készültek. Bár nem volt kirívóan gyenge előadás, mégis azt mondom, hogy az absztraktok alapján igenis lehetett volna válogatni, kevesebb előadót regsiztrálni és legalább tizenöt perces előadásoknak teret biztosítani. Persze a kötetben ott lesz a lényeg, de a konferencia akkor is azért konferencia, hogy ott előadják a gondolataikat, mert ott megvédhetik, pluszban érvelhetnek, magyarázhatnak, amit mondjuk egy szövegben sokkal nehezebb. Persze ez csak az én véleményem, ráadásul más negatívumot nem tudok felhozni, úgyhogy jól sikerült a konferencia. A szendvicsek és a sütik is finomak voltak. Most pedig lássuk a felsőoktatási szekciót.

A szekció elnöke Prof. Dr. Barakonyi Károly volt, aki jól látta el a feladatát, még az időre is oda tudott figyelni, ráadásul jól vezette a beszélgetéseket minden előadás után. Majdnem mindenhez érdemben tudott hozzászólni (a diszkalkulia volt az egyetlen, amihez mint el is mondta, nem ért), irigyeltem, én csak kétszer beszéltem, bár ezzel is megleptem magam…

Az előadók és az előadások címei: Deutsch Krisztina: A lépcsős képzés szintjei, céljai, feladatai a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán; Perjésiné Gazdag Éva: A szovjet egyetemi modell; Farkasné Gönczi Rita: Diszkalkulia alapismeretek – módszertani tapasztalat a felsőoktatásban; Bécs Péterné Tóth Edit: A szakképzés változásainak jelentősége Zala megyében; Kecskés Miklósné: Néptáncpedagógus képzés a bolognai folyamatban; Szűcs Norbert: Hátránykompenzálás és pedagógusképzés. A deszegregációs intézkedéseket támogató Hallgatói Mentorprogram lehetséges hatása a tanárképzés megújítására; Gelencsérné Bakó Márta: Képességek fejlesztésének kérdése a Bologna folyamat során; Forrai Márta: Megkűzdési módok az iskolatípus váltás során; Zsák Judit: A készségfejlesztés lehetőségei az egyetemen – a Bolognai folyamat tükrében; Darvai Tibor: A felsőoktatás problematikája a 2006-os országgyűlési választások pártjainak választási programjaiban; Marton Melinda: Alapdiplomával a munka világába?

Negatív példát nem is akarnék, de nem is tudnék kiemelni, viszont voltak előadások, amik felfelé lógtak ki sorból, pusztán az én érdeklődésem végett vagy minőségét tekintve.

Az első ilyen Bécs Péterné Tóth Edit előadása volt, méghozzá két szempontból is. Kezdjük az egyszerűbbel: a legjobb ppt volt, amihez valaha volt szerencsém. Nem elég, hogy jól strukturálta, logikusan követte a gondolatmenetét, ráadásul mindezt úgy tette, hogy jóformán egy animációs kisfilmet vetített nekünk, mozogtak a fogaskerekek, szülők, gyerekek, tanárok járkáltak, integettek s mindez nem koncepciótlanul történt, folyamatosan magyarázta, illusztrálta a gondolatmenetét. A második ok, amiért tetszett, mert bepillantást engedett az Uniós támogatási rendszerbe, mert az odáig szép és jó, hogy, ha jól emlékszem öt iskola, rengeteg pénzt kapott, de rengeteg a teljesítési feltétel és a határidő is, ami sokszor a közbeszerzésen és a bürokrácián csúszik, így az iskolák, tanárok erőltetett menetbe kényszerülnek: például olyan kevés hét maradt a továbbképzésekre, hogy mostantól minden héten, majd minden nap estig tanulniuk kell. Ahogy ott is megfogalmazódott, így öröm helyett csak sietség, idegesség jut osztályrészül a pedagógusoknak. De ez csak egy negatív példa, mert szó volt arról is, hogy a laptopokra megvan a pénz, de a maximalizált összeget az egyetlen árajánlat kétezer forinttal túllépte így új közbeszerzési eljárás, ami sokszorosába kerül, mintha laptoponként ráfizettek volna kétezret. És még lehetne sorolni, de most ne tegyük.

Nem sorrendben haladva a továbbiakban azt a két előadást emelem még ki, amihez a helyszínen is hozzászóltam.

A diszkalkulia témája, tanítása volt terítéken Farkasné Gönczi Rita előadásában. A nézőpont a gyógypedagógia volt, de a vita során a hangsúly átterelődött a közoktatásra. Az látszott az előadásból, hogy a szakemberek képzése jó kezekben van, jó úton halad, a beszélgetésben viszont felmerült, hogy bizony a szakemberekhez el kellene juttatni valahogy a gyerekeket, aminek a feltétele, hogy a pedagógus felismerje a problémát az osztályteremben. Ehhez viszont az kellene, hogy a gyógypedagógia nagyobb részt kapjon a tanárképzésben, persze itt aztán szóba került az időhiány, stb.. Jómagam lehetséges megoldásként a civilekkel való együttműködést javasoltam, mint egy lehetséges megoldást, ahogy erre előző szemeszterben láttam egy példaértékű kezdeményezést. Erről itt, a ped2-n is beszámoltunk. Persze végül abban maradtunk, milyen nehéz is a pedagógusszakma, mennyi feladata van a tanárnak, de hát senki sem állította az ellenkezőjét soha annak, aki erre a pályára készült.

Az utolsó olyan előadás, amiről részletesebben szeretnék beszélni, az Zsák Judité, aki a FEEK-ről érkezett és az egyetemi készségfejlesztésről beszélt. Bizony kézségfejlesztés az egyetemen. A téma felmerülése legjobban egy véleménnyel érzékeltethető, mely egy Népszabadságban megjelent cikkben olvasható Polónyi Istvántól: Magyarországon körülbelül tíz év kell ahhoz, hogy a felsőoktatás formálói és résztvevői felismerjék, a bolognai rendszer alapképzése valójában a középfokú tanulmányok hiányosságait hivatott pótolni. Ez természetesen a felsőoktatásban zajló folyamatok újragondolását kellene, hogy eredményezze, gondolhatunk itt a tartalomtól kezdve a módszertanon át bármire. Végül Barakonyi professzor mondta ki a mindenkiben ott motoszkáló gondolatot, hogy amit eddig egyetemnek tartottunk az ma a PhD képzés, és a mai alapképzés valahol a felsőoktatás és a közoktatás határán helyezkedik el és inkább az utóbbi kiegészítése. Persze még kicsi a rálátásunk, de az utolsó előadásból is kitűnt, hogy az alapdiplomától nem várnak sokat az emberek. Valahogy semmire se jó, nekem az az érzésem, hogy teljesen felesleges a kinyomtatása, pazaroljuk a papírt, semmiképpen sem környezettudatos viselkedés…

A többi előadásról azért nem beszélek, mert kevésbé érzem érintettnek magam a témában, ugyanakkor jó volt megismerkedni például a néptáncpedagógus-képzéssel (nem is tud róla a legtöbb ember, hogy létezik) vagy hallani a mentorprogramról, ami üdvözítendő és támogatandó kezdeményezés.

Összességében csak pozitívan nyilatkozhatom. Ha lehet megkérek még másokat is a különböző szekciókból, hogy járuljanak hozzá egy-egy beszámolóval a konferencia feldolgozásához, hogy még több ember várja érdeklődéssel a kötet megjelenését.

Persze azok hozzászólását is várjuk, akik beszámolót nem akarnak írni, de ott voltak és annyit legalább megosztanának velünk, hogy hogyan érezték magukat.