Makkakonyha

A jövő héten két keréken

noreply@blogger.com (Makka) — Fri, 03 Feb 2012 21:10:00 +0000

A jövő héten nemcsak olvasni lehet a receptjeimet, hanem Boriék jóvoltából meg is kóstolhattok egyet-egyet, mert a Kétker-Étkem felvett pár ételt a blogról a repertoárjába.
Nem olyan régen írt Bori, hogy van-e kedvem együttműködni vele. Hát persze!

Először is nagyon szimpatikus a vállakozás: az ebédet biciklis futárok szállítják, a csomagolás visszaváltható. Bori ugyanis elkötelezetten környezettudatos. A konyhán is szelektíven gyűjtik a szemetet, együttműködik különböző zöld szervezetekkel, segíti őket a kampányaikban. De messze nem az a fához kötözős fanatikus. Jó látni, hogy egyensúlyba lehet hozni az elveket egy üzlettel.
Másfelől meg ugye ez azért igen nagy elismerés. Izgalmas is, szó se róla. Bori vendégei szerencsére szeretik a házias ételeket, kedvelik a mediterrán, az ázsiai, a kínai, mexikói és az erdélyi kajákat is, közben nyitottak még egy csomó dologra, úgyhogy remélem, elégedettek lesznek a jövő héten is.

A menüt itt találjátok.

És még egy pár írás:
http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/mintha_a_csajom_keszitette_volna
http://www.humusz.hu/hirek/kukabuvar/tuzzsonglorbol-konyhatunder/7117
http://gasztrohos.blog.hu/2012/01/26/ketker_etkem_avagy_ket_kereken_erkezik_az_etkem
http://maskeppmintmasok.hu/magazin/video/eletmod/ketkeretkem

Csokoládé, marcipán, curd

noreply@blogger.com (Makka) — Sun, 29 Jan 2012 14:56:00 +0000

S. szokta mondogatni, hogy egyszer mindennek eljön az ideje. Most például a curdé. Van itthon pár darab grépfrút (ezt minek kellett így átiratban meghonosítani, ritka bénán néz ki, remélem, körd nem lesz) meg narancs. Mondjuk van itthon datolyaszilva is meg gránátalma, de azokkal nem tudok most mit kezdeni. Panna cottához lenne jó a datolyaszilva, azt hiszem.

Tehát a curd. Igazából mindig azt gondoltam róla, hogy valahogy olyan semmire nem jó dolog. Se nem krém, se nem szósz, valahol az összes hasonló cucc határán. Jót tesz neki a pár napos érés, de sokáig mégsem tartható el. És az ilyen állásfoglalás nélküli dolgok mindig nagyon gyanúsak. Tudjuk már, hogy hol állunk, na!
Igen ám, de mit kéne a kalácsra kenni? Nem mintha nem lenne tele a kamra jobbnál jobb dzsemekkel. Meg nem lenne elég a kalács csokoládés-marcipános tölteléke. Ez van, hedonista a család.
Végül a grépfrút levét csak simán megittam.

CSOKOLÁDÉS-MARCIPÁNOS KALÁCS

500 g liszt (BL 55)

50 g nádcukor

1 csipet só

1 tasak Bourbon vaníliás cukor

1 tasak Alnatura szárított élesztő

250 ml tejszín

2 db tojás

1 db tojásfehérje

A töltelékhez:

100 g étcsokoládé (70%)

150 g marcipán

A kenéshez:

1 db tojássárgája

1 ek tej

A lisztet egy nagy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a cukrot, a sót, a vaníliás cukrot az élesztővel együtt, és összekeverjük. Közben meglangyosítjuk a tejszínt, hozzáadjuk a felvert tojásokat és a tojásfehérjét, majd az egészet beleöntjük a liszt közepébe készített mélyedésbe.
Az egészet addig dagasztjuk, míg elválik az edény falától és a kezünktől is. Letakarva kelesztjük szobahőmérsékleten 1½-2 órát.
Ezután kiborítjuk a tésztát enyhén lisztezett felületre, finoman átgyúrjuk és kinyújtjuk. Rászórjuk a felaprított csokoládét és a durvára reszelt (előzőleg jól lehűtött) marcipánt. A tésztát szorosan feltekerjük és egy vajjal kikent kenyérformába tesszük. A tetejét megkenjük a tejjel elhabart tojássárgájával.
Hagyjuk 45 percet pihenni langyos helyen, majd újra megkenjük a tetejét.
190 °C-ra előmelegített sütőbe tesszük és ¾ óra alatt készre sütjük.

VANÍLIÁS NARANCS CURD

2 db nagyobb narancs reszelt héja és leve

1 db citrom reszelt héja és leve

150 g cukor

110 g vaj
3 db tojássárga

½ tk vaníliapaszta

Egy fazékba vizet teszünk és gyöngyözve forraljuk.
Egy tálba tesszük az összes hozzávalót és a gőzfürdőn állandóan kevergetve besűrítjük. Akkor jó, amikor opálossá válik és nem csurog le a spatuláról.
Egyébként puszta hazugság, hogy ehhez kb. 20 perc kell, mert legalább ¾ órát álldigáltam mellette, míg készen lett.
Ha besűrűsödött, finom szűrőn átszűrjük és kis üvegekbe töltjük.

Boldog új évet!

noreply@blogger.com (Makka) — Sun, 01 Jan 2012 12:10:00 +0000

Azt tartja a mondás, hogy az ember azt fogja egész évben csinálni, amit január 1-jén. Remélem, nem lencsét eszünk folyton, hanem majd a másik babona érvényesül, miszerint szépek leszünk és gazdagok.

Az első miatt mindenesetre nagyon vigyázok, mire adom ma a fejem.

Viszont lencse kell. De nekem már jópár napja kezd meglehetősen elegem lenni az ünnepi traktából, ezért valami könnyebb levesre gondoltam. Valami húsnélkülire, zöldségekkel stb. Sőt kifejezetten vegán cuccra. Igen ám, de az újonnan vett madras curry-m igencsak csípős. És hát sajnos van a családban olyan, aki egyáltalán nem hajlandó csípőset enni. Azonban a fűszert már beleszórtam a fazékba, fel is öntöttem az alaplével, amikor eszembe jutott, hogy meg kéne kóstolni, mennyire csípős. Ezért aztán mégsem vegán lett a leves. Nem mintha minőségi probléma lett volna így vele.

ZÖLDSÉGES VÖRÖSLENCSEKRÉM-LEVES

¼ tk köménymag

¼ tk római kömény

2 ek olívaolaj

3 szál újhagyma

3 szál sárgarépa

2 szál petrezselyemgyökér

2 szál angol zeller

2 tk madras curry

1 tk kurkuma

250 g vörös lencse

1,2-1,5 l zöldségalaplé

só, bors

200 ml író

100 ml tejföl

a tálaláshoz:

1-2 ek tejföl

1-2 ek aprított petrezselyem

A köménymagokat szárazon megpirítjuk egy kisebb serpenyőben, majd félretesszük.

Egy fazékban felforrósítjuk az olajat és rádobjuk a felaprított zöldségeket, pár percig kevergetve pároljuk. Rászórjuk a pirított köménymag ⅔-át, a curry-t, a kurkumát, sózzuk, borsozzuk és belekeverjük a lencsét is. Felöntjük az alaplével. Attól függően használjunk több vagy kevesebb alaplevet, mennyire szeretnénk sűrűre a levest.

Lefedjük az edényt és ½ órát főzzük a levest alacsony hőmérsékleten.

Az utolsó 10 percben hozzákeverjük az írót és a tejfölt, majd ha lejárt a főzési idő, botmixerrel pűrésítjük. Ebben sem kell nagyon alaposnak lenni, nem baj, ha nem teljesen krémszerű a cucc.

Kisebb leveses tálakban tálaljuk, a tetején tejföllel megszórva a felaprított petrezselyemmel és a maradék pirított köménymaggal.

Mojito torta

noreply@blogger.com (Makka) — Sun, 25 Dec 2011 11:47:00 +0000

A Margarita és a mojito bármikor jöhet bármilyen formában. És hogy én is jól járjak, apu születésnapjára készítettem egy mojito tortát, azt gondoltam, a könnyű friss ízek jól illenek majd a libasült után.
Először ugyan Margaritát találtam ki, de a Cointreau már megint elfogyott, és egyébként is rizikós volt a reszelt lime héjjal kevert só díszítésnek.

MOJITO TORTA

A süteményhez:

3 db tojás

125 g nádcukor

1 db lime reszelt héja

60 g vaj

130 g liszt

2 ek keményítő

4 ek fehér rum

A krémhez:

375 ml tejszín

80 g nádcukor

2 db lime reszelt héja és leve

5 lap zselatin

60 ml fehér rum

2 ek mentaszirup

2 db tojásfehérje

A sütőt 195 °C-ra előmelegítjük, egy 17 cm-es tortaformát kikenünk vajjal.
A süteményhez a tojásokat a cukorral és a lime héjával nagyon habosra verjük, míg a háromszorosára nő. Ez nagyjából 6-7 percig tart elektromos habverővel.
A lisztet a keményítővel a krémre szitáljuk és óvatosan beleforgatjuk egy spatulával. Az előkészített tortaformába simítjuk a tésztát és 30 perc alatt készre sütjük.
Kivesszük, hagyjuk a formában kicsit hűlni, majd kivesszük, egy tálra tesszük és hagyjuk teljesen kihűlni. Két lapba vágjuk és meglocsoljuk a lapokat a rummal.
A krémhez kemény habbá verjük a szobahőmérsékletű tojásfehérjét.
A zselatinlapokat egy kis vízbe áztatjuk kb. 5 percre. Leöntjük róla a vizet, kissé ki is nyomkodjuk, majd ráöntjük a rumot és óvatos melegítés közben felolvasztjuk. Ne legyen nagyon meleg az egész, hogy a rumból ne távozzon az alkoholtartalom.
A tejszínt összekeverjük a cukorral, a lime-ok levével és reszelt héjával, hozzáöntjük a mentaszirupot is és felverjük, míg lágy hab nem lesz belőle. Belekeverjük a zselatinos rumot is. Beleforgatjuk a tojáshabot, aztán összeállítjuk a tortát.
Az alsó lap köré tortakarikát teszünk, rásimítjuk a krém felét. Óvatosan rátesszük a másik lapot, arra kerül a krém másik fele. A tetejére reszeljünk lime héjat és tegyük be a hűtőbe legalább 4 órára, de legjobb egy éjszakára.

Tiramisu torta

noreply@blogger.com (Makka) — Sun, 25 Dec 2011 09:13:00 +0000

Először is békés és szép ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak!

Tegnap derült ki, mennyire elfáradtam decemberben, míg a dolgomat végeztem mindennap, nem is éreztem a kimerültséget.
Ennek megfelelően szerény és könnyen elkészíthető volt a tegnapi menü.
Csak a halra volt gondom, amit egyébként meg sem tudtunk enni, mert olyan jóllaktunk az anyu által készített eszméletlenre sikerült halászlével.
Az is igaz, hogy az utóbbi hónapokban gyakorlatilag leszoktam az evésről, nemcsak idő hiányában. Így már igen kevés dologgal is be tudom érni. És hát a közhiedelemmel ellentétben szentestére sem nő meg az ember gyomrának a befogadó képessége. Ezért nem értem én sosem azt az őrült traktát, ami ilyenkor kezdetét veszi és folytatódik az év végéig. Ilyenkor? Már novembertől attól hangosak a blogok, ki mennyi süteményt sütött éjt napallá téve. Ez utóbbi tényleg szó szerint.
Aztán meg a betarthatatlan fogadalmakkal frusztrálják magukat a népek, de most mit mondjak, lelkük rajta.
Na de persze az ünnepi asztalra kell valami desszert feltétlen, és ha van itthon mascarpone, mi lenne gyorsabb egy tiramisunál. Kicsit másképp, kicsit ünnepiesebbre készítve, nemcsak úgy belerétegezve valami tálba, ahogy a Jóisten megadta... Viszont ugyanolyan rövid idő alatt és minimális fáradsággal.

TIRAMISU TORTA

500 g mascarpone

115 g nádcukor

5 ek brandy

1 tk vaníliapaszta

50 g kávés étcsokoládé

150 ml tejszín

200-225 g babapiskóta

400 ml erős kávé

60 g nádcukor

3 ek brandy

Egy kenyérformát kibélelünk folpackkal.
A kávét még melegen összekeverjük a brandy-vel és a cukorral, a babapiskótákat belemártogatjuk és a formába rakjuk egymás mellé, az oladalát is béleljük ki.
A szobahőmérsékletű mascarponét habosra keverjük a cukorral, a brandy-vel és a vaníliával. A tejszínt nem túl kemény habbá verjük, a mascarponéba forgatjuk az összevágott csokoládéval együtt.
A krém felét a sorba rakott babapiskótákra kenjük, két mártogatott babapiskótát hosszában a közepébe nyomunk, majd következik a krém másik fele.
Ezután betakarjuk az egészet a többi mártogatott piskótával, kicsit lenyomkodjuk, majd még meglocsolgatjuk a kávéval. Mondjuk akármit csinálunk, a kávé úgyis leszivárog majd a forma aljára, tehát a torta teteje puha lesz, ami egyébként nem is olyan nagy baj a szeletelésnél.
Befedjük folpacckal és 3-4 órára a mélyhűtőbe tesszük.
Tálalás előtt lehúzzuk a tetejéről a fóliát, tálra borítjuk, a többi fóliát is leszedjük róla, majd vastagon megszórjuk kakaóporral és a kávés csokoládéból készített forgácsokkal.
A babapiskóták közepe ropogós maradt, a csokoládédarabkák is finom kontrasztot adtak a krémben.

Reménytelen volt tegnap délután a teraszon is a fényképezés, elég szerencsétlen képek sikeredtek.

Paszternákleves

noreply@blogger.com (Makka) — Sun, 20 Nov 2011 11:40:00 +0000

Anyukám mellett a barátnői is felbecsülhetetlen értéket képviselnek a beszerzések terén. Egyikük vett nekem paszternákot valamelyik nap, így végre nemcsak petrezselyemgyökérből készíthettem el az egyik kedvenc levesemet. Petrezselyemgyökérrel is nagyon-nagyon finom egyébként, de a paszternákkal sokkal kerekebb íze van. Az is igaz, hogy így kissé erősebben kell sózni a pasztinák jóval édeskésebb íze miatt. Az egyik legigazibb őszi étel ez a sűrű, szinte pürészerű krémleves.
Az alaprecept szintén a nagyszerű Delia Smith konyhájából való, viszont a narancsos olívaolaj sokkal jobbat tesz az egésszel, mint az ő általa használt pasztinákcsipsz.

ALMÁS PASZTERNÁKLEVES

700 g paszternák

2 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

40 g vaj

1 ek szőlőmagolaj

1 tk koriandermag

½ tk köménymag

½ tk római köménymag

¼ tk kardamommag

1 tk kurkuma

1 tk reszelt gyömbér

só, bors

1,2 l zöldségalaplé

1 db savanykás alma

narancsos olívaolaj a tetejére

A fűszermagokat egy száraz serpenyőben addig pirítjuk, míg felszáll az illatuk és elkezdenek pattogni, majd mozsárban finomra törjük.
A paszternákot meghámozzuk, kb. 1 cm-es kockákra vágjuk. A hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, vékony szeletekre vágjuk.
Egy fazékban felforrósítjuk a vajat az olajjal, rádobjuk a gyömbért, a hagymát és a fokhagymát, majd addig pároljuk, míg megpuhulnak. Ezután rászórjuk a finomra tört fűszereket és a kurkumát, ezekkel is átpirítjuk.
A paszternákot a fűszeres hagymára szórjuk, alaposan átkeverjük, sózzuk és borsozzuk, majd ráöntjük az alapalevet. Fedővel lefedve addig főzzük közepes tűzön, míg a zöldség megpuhul – nagyjából ¾-1 óra.
Lehúzzuk a tűzről és botmixerrel pűrésítjük, aztán visszatesszük a tűzre és belekeverjük a meghámozott és durvára reszelt almát, átforrósítjuk, forralni nem szükséges.
Tálaláskor bőven meglocsoljuk narancsos olívaolajjal.

Mini kenyerek

noreply@blogger.com (Makka) — Sun, 13 Nov 2011 12:57:00 +0000

Ma az utóbbi idők legcukibb cuccát sikerült előállítani a konyhában, ugyanis beszereztem egy sütőformát, ami például kicsike kenyerek sütésére alkalmas. Nyilván alig vártam, hogy kipróbálhassam.

Nem könnyű mostanában a blogger élet, meg kell tervezni a főzést, de csak a fényképezés miatt, ugyanis messze nem vagyok még mindig profi – szerintem nem is leszek – így fotók terén. Tehát csak napvilágnál tudok fényképezni a teraszon. Mondjuk az ősz ilyen téren elkényeztet, gyönyörű napsütéses napok vannak.
Ma is, ahogy a kis kenyérkéket fényképeztem, az illat meg a fények nagyon jól illettek egymáshoz.

Visszatérve a formához... Ami egyébként a Kooktából van, honnan máshonnan, ugye. Szóval ma reggel sikerült feltalálnom kb. a meleg vizet, mert azt gondoltam ki, hogy ha már egyszemélyes kenyerek készítésére alkalmas a forma, akkor lehet egyszerre többfélét is. Így elsőre kettőt.

ZABPELYHES KENYÉRKÉK

300 g fehér kenyérliszt

1 tk só

1 ek méz

10 g friss élesztő

200 ml víz

20 g vaj

50 g zabpehely

LENMAGOS TÖNKÖLYKENYÉRKÉK

150 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt

150 g kenyérliszt

1 tk só

1 ek méz
10 g friss élesztő

230 ml víz

20 g vaj

50 g zabpehely

2 ek lenmag

1 tk olaj a forma kikenéséhez

zabpehely és lenmag a kenyerek megszórásához

A két kenyérhez való liszteket külön tálba szitáljuk, belemorzsoljuk az élesztőt, hozzáadjuk a sót. A vizet kézmelegre melegítjük, hozzáadjuk a mézet és a vajat. Addig kevergetjük, míg a vaj elolvad, majd a lisztekhez öntjük.
Kidagasztjuk mindkét tésztát, aztán hozzáadjuk a zabpelyhet, a tönkölykenyérhez a lenmagot is. Kissé meglisztezzük a tetejüket, majd letakarva hagyjuk kelni kb. 1-1½ órát.
Ezután lelapítjuk mindkét tésztát, és 4-4 egyenlő darabra osztjuk, amiket az olajjal kikent forma mélyedéseibe tömködünk. A kenyerek tetejét megkenjük vízzel és langyos helyen hagyjuk pihenni 40 percet.
Aztán a kenyerek tetejét hosszában egy éles késsel megvágjuk, megkenjük megint vízzel és megszórjuk a zabpehellyel meg a lenmaggal.
Közben előmelegítjük a sütőt 220 °C-ra, betoljuk a formát és ezen a hőmérsékleten 5 percig sütjük. Majd levesszük a sütő hőmérsékletét 190 °C-ra és készre sütjük a kenyereket kb. 20-25 perc alatt.
A formát kivesszük a sütőből, a kenyérkéket rácsra borítjuk és hagyjuk kihűlni.

Könnyű ebédek 1.

noreply@blogger.com (Makka) — Wed, 02 Nov 2011 19:43:00 +0000

Továbbra is problémát jelent, hogy milyen kaját találjak ki magamnak. Olyat, ami elvihető, nem lesz dzsama az utaztatástól, könnyű, hamar elkészül, tűri a melegítést, nagyjából kiegyensúlyozott. És még esetleg blogképes is, bár ez utóbbi a legkevesebb, mert legfeljebb nem teszem közhírré.
Most sikerült olyat összedobni, ami az összes kritériumnak megfelelt.

TÖNKÖLYTÉSZTA BROKKOLIVAL (2 személyre)

300 g teljes kiőrlésű tönkölylisztből készült rigatoni

500 g brokkoli

1 ek szőlőmagolaj

4 szelet sonka

2 gerezd fokhagyma

2 szál újhagyma

só, bors

1-2 csipet szerecsendió

1-2 csipet chili pehely

A brokkolit rózsáira szedjük, a szárát is felszeleteljük.
Az olajat egy serpenyőben felforrósítjuk, a kockára aprított sonkát megpirítjuk rajta. Rádobjuk a brokkolit, kicsit pirítjuk kevergetve, sózzuk és borsozzuk, ráreszeljük a szerecsendiót, megszórjuk a chilivel és kevés vizet öntünk hozzá, hogy tudjon párolódni.
Közben a tésztának sós vizet forralunk és kb. 7 perc alatt készre főzzük.
Nem tudom, miért, de ez a fajta tészta sajnos főtt állapotban könnyen törik, nem kell hozzá túlfőzni sem.
A fokhagymát tisztítás után vékonyra szeleteljük az újhagymával együtt, rászórjuk a brokkolira, összeforgatjuk. Majd hozzáadjuk a leszűrt tésztát, azzal is elkeverjük.

A tökéletes kuglóf

noreply@blogger.com (Makka) — Tue, 01 Nov 2011 09:38:00 +0000

OMG! Tényleg a tökéletes kuglóf. Könnyű, szottyos, omlik a szájban, illatos. Mit lehet még mondani? Aki eszi, az is elomlik...
Ladurée mester egy zseni volt. A könyvbe már csak a látvány alapján is beleszerettem, de innentől kezdve nagyon-nagyon szeretném. De tényleg. És hát sajnos készül a Salé címűnek is az angol fordítása... Csak úgy mondom.

Megéri a fáradságot, ami egyébként nem is olyan nagy cucc, elvégre a hosszú kelesztési periódusokban csinálhatunk akármit.

KUGLÓF A LADURÉE NYOMÁN

A tésztához:

280 g süteményliszt

3 ek nádcukor

1 tk Fleur de sel

10 g friss élesztő

4 db tojás

180 g vaj – plusz 50 g a formák kikenéséhez

100 g aszalt áfonya – az eredeti receptben 150 g aranymazsola van (de azt valamelyik este felettem)

A sziruphoz:

2 l víz

300 g nádcukor

25 g darált mandula

1⅓ ek narancsvirágvíz

A tetjére:

némi olvasztott vaj

porcukor

Az áfonyát annyi forró vízben, amennyi éppen ellepi, 1 órára beáztatjuk.
A 180 g vajat felkockázzuk és félretesszük, hogy kissé megpuhuljon. A tojásokat egy tálban kissé felverjük.
A lisztet egy tálba szitáljuk, a sót és a nádcukrot az egyik felére szórjuk. Az élesztőt a liszt másik oldalára morzsoljuk, nem szabad a cukorral érintkeznie, míg hozzá nem látunk a dagasztáshoz.
Beleöntjük a szobahőmérsékletű tojás ⅔-át és egy fakanállal elkezdjük dagasztani. Nem érdemes kézzel, mert nagyon lágy a tészta. Addig dagasztjuk, míg elválik az edény falától, miközben fokozatosan adagoljuk hozzá a maradék tojást.
Ha kezd elválni a fakanáltól és az edény falától is, hozzáadjuk a puha vajat, majd azzl is addig dagasztjuk, míg hólyagokat vet és elválik az edénytől. Ekkor hozzáadjuk a lecsöpögtetett áfonyát.
Az edényt letakarjuk és legalább 2½ órára félrerakjuk szobahőmérsékleten, hogy a tészta a duplájára tudjon kelni.
(Az első kelesztés mondjuk nekem több mint 3 órásra sikerült, mert elmentünk bevásárolni és eltötyörésztük az időt.)
Ezután átgyúrjuk a tésztát – legyen akkora, mint a kelesztés előtt – és újra lefedve berakjuk a hűtőbe megint 2½ órára.
Kivesszük, finoman átgyúrjuk és két 19 cm-es kuglófformába tesszük elfelezve a mennyiséget. A forma feléig érjen a tészta.
Letakarjuk és újabb 2½ óra kelesztés következik megint szobahőmérsékleten.
Előmelegítjük a sütőt 180 °C-ra, majd betesszük a formákat 40 percre.
Közben ellkészítjük a szirupot: a vizet felforraljuk a cukorral és közepes tűzön 15 percig főzzük. Lehúzzuk a tűzről és azonnal belekeverjük a darált mandulát, hagyjuk langyosra hűlni. Amikor kihűlt, belekeverjük a narancsvirágvizet is.
Ha a kuglófok készre sültek, kivesszük a sütőből, hagyjuk 5 percig hűlni a formában, majd kiborítjuk. Azon melegében többször meglocsoljuk a sziruppal (nem fogy el nyilván, de így legalább a következő adaghoz már készen van), megkenjük az olvasztott vajjal és megszórjuk a porcukorral.

Minimál

noreply@blogger.com (Makka) — Thu, 27 Oct 2011 08:27:00 +0000

Azon gondolkodom, hogy át kéne változtatni Minimálkonyhára a blog címét. Erősen indokolt lenne, amennyi időt mostanában el tudok tölteni a konyhában és úgy egyáltalán a kaják kitalálásával. Ez utóbbi még hagyján, elvégre fantáziálni nem nagy kunszt.

Továbbra se szeretek magammal vinni kajácskákat, viszont kénytelen vagyok. Sajnos mindig szegény József Attila meg a mamája jut eszembe a kis lábaskájával. J. A. egyéb okok miatt is, de azt most hagyjuk, mert ritka bunkó cucc.

Valamelyik nap csak úgy minden elgondolás nélkül beáztattam némi csicseriborsót, másnap megfőztem – ezt is csak azért, mert odaraktam, beállítottam a főzőlapot és ott tudtam hagyni. És azóta is várta a sorsát a hűtőben. Ezt sikerült kiötlenem mára elvitelre.

CSICSERIBORSÓ CÉKLÁVAL, CUKKINIVEL ÉS BULGURRAL

½ csésze csicseriborsó – 1 éjszakára beáztatva, puhára főzve

1 db kisebb cukkini

1 db kisebb cékla

2 ek narancsos olívaolaj

1 gerezd fokhagyma

1 cm gyömbér

só, bors

1-2 csipet őrölt köménymag

1 ek kókuszkrém

¼ csésze víz

bazsalikom

½ csésze bulgur

1 csésze víz

A bulgurhoz egy kisebb edényben felforraljuk a vizet kevés sóval, majd beleszórjuk a bulgurt. Hagyjuk pár percig forrni, majd lehúzzuk a tűzről és lefedjük.
Egy serpenyőben felforrósítunk 1 ek narancsos olívaolajat, megpároljuk benne a finomra aprított fokhagymát és gyömbért. Közben kis kockákra vágjuk a cukkinit és a meghámozott céklát, ezeket is a serpenyőbe szórjuk. Hozzáadjuk a csicseriborsót, fűszerezzük sóval, borssal és a köménnyel. Pár percig együtt pirítjuk, aztán hozzáadjuk a vízzel elkevert kókuszkrémet és addig pároljuk közepes tűzön, míg a cékla félig megpuhul.
Tálaljuk a az időközben megpuhult bulgurral, a bazsalikomlevelekkel megszórva és az olívaolajjal meglocsolva.

Variációk sütőtökös muffinra

noreply@blogger.com (Makka) — Sun, 16 Oct 2011 12:13:00 +0000

Gyönyörű őszi napjaink vannak, ma is ki lehet ülni simán a teraszra és begyűjteni a napi fényadagot.
Valamelyik nap vettem két kisebb sütőtököt, de a krémleveseket kissé már unom, valamit sütni akartam. Még nem álltam át a plusz sok időről a szinte semmire, ezért nem bonyolult receptek jártak a fejemben.
Na meg! Ez az uzsonna mizéria! Kész vagyok tőle. Mindig utáltam csomagolni magamnak elemózsiát dobozkákba stb., de most kénytelen vagyok. Először is 6 után nem eszem, viszont 7 körül érek haza. Tehát kénytelen vagyok valami étket magammal vinni. Vagy nem eszem a hét öt napján. Mondjuk van, amire ez is megoldás lenne... De ezt kissé drasztikus módszernek érzem azért.
Szóval marad az állandó vekengés, hogy mit csomagoljak magamnak. Sosem volt tehetségem az előre tervezésben ilyen téren, így aztán marhára nem egyszerű. Esténként meg nem is vagyok hajlandó ezzel foglalkozni, tehát a másnapra főzikélés gyakorlatilag kizárva. Van két olyan nap a héten, amikor a délelőttöm szabad, azt hiszem, azok lesznek erre kijelölve. És azt hiszem, kénytelen leszek valamiféle heti menüket is összeállítani. De ez a lehetőség egyelőre kissé elborzaszt. Ugyanis olyan érzésem van tőle, hogy semmi másról nem szól az élet, mint az evésről. Ami azért így önmagában kifejezetten unalmas cucc.
Viszont a főzés meg marhára hiányzik, ezért aztán reménykedem, hogy a kettő kiegyenlíti majd egymást.

Időközben felfedeztem egy üzletet, ahol lehet kapni füstölt mandulát. Lehet persze, hogy ez csak nekem újdonság. Sajnos rákattant a család. De azért odáig még nem jutottunk el, amit az üzlet tulajdonosa mesélt, hogy van egy vevője, aki minden áldott este elvisz belőle 40 dekát. Kicsit reménykedem, hogy nem egyedül falja fel. Jó, én értem, hogy a mandula jót tesz az alvással, magnézium meg egyebek, na de. Ennyire nem aludhat szarul.
Világos volt, hogy bármit fogok most hétvégén sütni vagy főzni, füstölt mandula lesz benne kötelező jelleggel.

SAJTOS-SÜTŐTÖKÖS MUFFIN

¾ csésze teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1¼ csésze liszt

30 g füstölt mandula

60 g kesudió

1½ tk sütőpor

1 tk só

½ tk füstölt só

½ tk frissen őrölt bors

120 g Gouda

¼ csésze napraforgóolaj

¼ csésze olívaolaj

¼ csésze tejföl

2 db tojás

1 csésze sütőtökpüré*

A sütőt előmelegítjük 185 °C-ra, egy muffinsütőt vagy kikenünk vékonyan olajjal, vagy papírkapszlikkal béleljük ki.
A kesudiót szárazon világosra pirítjuk és a mandulával együtt durvára törjük egy mozsárban, egy tálba szórjuk. Hozzáadjuk a kétféle lisztet, a sütőport, a borsot, a sót és a lereszelt sajtot.
Az olajakat kimérjük, habverővel hozzákeverjük a tejfölt, a tojásokat és a sütőtökpürét.
Összevegyítjük a száraz és a nedves alapanyagok keverékeit, majd a masszát a sütőformába töltjük.
25 percig sütjük, míg a beleszúrt tű már tisztán jön ki belőle.

A család kérésére készült egy édes is, nekik a muffin = édes, ha sós = csalódás.

SÜTŐTÖKÖS MUFFIN MELASSZAL

2 csésze liszt

1 tk szódabikarbóna

1 tk sütőpor

1 csipet só

1 tk fahéj

½ tk gyömbér

¼ tk szerecsendió

½ csésze aszalt áfonya

½ csésze szeletelt mandula

120 g vaj

3 db tojás

¼ csésze nádcukor

¼ csésze melasz

¼ tk vaníliapaszta

¼ csésze tej

1 csésze sütőtökpüré*

A lisztet egy tálba szórjuk, hozzákeverjük a szódabikarbónát, a sütőport, a fűszereket, a sót, az áfonyát és a mandulát.
A vajat megpuhítjuk, belekeverjük a cukrot, a vaníliát, a tojásokat, a melaszt, a tejet és a sütőtököt.
A két keveréket összekeverjük és a muffinsütő mélyedéseibe adagoljuk, a tetejét megszórjuk még pár szelet mandulával, majd 25 perc alatt a 185 °C-ra előmelegített sütőben készre sütjük.

*Mielőtt még valaki azon kezdene el lamentálni, hogy mégis honnan vegyen sütőtökpürét, simán hámozzon meg egy kisebb sütőtököt, magozza ki, vágja kisebb kockákra és egy edényben fedő alatt némi vízzel párolja puhára, majd törje össze. Et voilà!

Ez is, az is

noreply@blogger.com (Makka) — Sun, 02 Oct 2011 09:15:00 +0000

Először is egy programajánló.
A jövő hét végén Bodrogkeresztúron Mindszent Havi Mulatságot rendeznek.

Lesz heppiség, tutiság, dőzsihabzsi, miegyéb, ahogy ez egy rendes mulatsághoz illik.

Tartok tőle, hogy mindez nélkülem, ugyanis holnaptól igencsak el leszek foglalva. Innentől nem itthon fogom tölteni az időm, hanem egy nagyon szuper kis helyen, konyhamániákusoknak kötelező.

Ez majd nyilván látszik a blogon is, nem mintha eddig naponta születtek volna posztok, úgyhogy ez nem lesz annyira feltűnő. Meg különben is szerintem az olyan ergya, amikor valaki arról ír posztot, hogy miért nem ír posztot. Who cares? A barátai meg a családja nyilván tudják, mit működik, a tök idegen olvasói meg ki tudják várni, míg olyan mondanivalója lesz, ami rájuk is tartozik. Nem kell attól tartani (és ezért állandóan zizegni) szerintem, hogy ha egyébként kedvelik a blogot, akkor elpártolnak a kedves látogatók a ritkaság miatt. Legalább minden poszt egy konkrét ünnep lesz az összes résztvevőnek.

Persze, teljesen egyértelmű, hogy nekem is nagyon jólesik, ha olvassák, amiket felrakok a blogra, ha olyat tudok produkálni, ami másnak is érdekes, és erről nagyon kedves visszajelzéseket is kapok. De hogy görcsösen hajtanék az olvasottságra, azt igazán nem mondhatom el magamról.

Már többször írtam a TV Paprikával szembeni kifogásaimról, de valamelyik nap még szánalmasak is voltak. A Facebook oldalukon írtam egy megjegyzést, hogy legyenek kedvesek szólni a fordítóiknak, miszerint a sour nem keserűt jelent – amit már napok óta tolnak szinte minden műsorban, ami nem magyar gyártású – hanem savanyút. Ez még a régi Országh-féle szótárban is így van, pedig azt az angol nyelvtanár ismerőseim szerint tuti valami szer hatása alatt állította össze a szerző.

Egy percig sem élt a falukon.

Meg innen üzenném az egyébként egészen szimpatikus Serényi Zsoltnak, hogy azért nem esznek a magyar emberek sokkal gyakrabban bárányhúst, mert a nagy többség nem nagyon tudja megfizetni a kilónkénti 5-7 ezer forintot.

Na, de. Tegnap voltam a Makifoodban, japán házikonyha főzőkurzuson. Igazából ezt a Gasztrotippen nyertem még tavasszal. Két tanfolyam között gondoltam választani, az egyik ez volt, a másik a késtechnika óra. De miután már régóta azon gondolkodtam, hogy át kéne térni – ha nem is teljesen – a japán konyhára, ezt választottam. Elvégre eddig is elmenedzseltem az aprítást valahogy. Jó, nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a technikámon, de elvagyok.

Csakhogy ez a szójaszószozás meg a nátrium glutamát nem nagyon hagyja. Mármint az áttérést. Sajnos a kínai étterem szindróma pár tünete engem sem kímél. Mindegy, azért kísérletezni fogok, milyen fogásokat tudok beilleszteni az étrendbe. (Mondjuk a többiek már elborzadtak a lehetőségtől. S. például töltött több hónapot kint Japánban és azalatt szívből megutálta az ottani kulináriát.)

Maki tegnap nagyon helyes volt, ahogy kissé szégyenkezve vallotta be, hogy a nátrium glutamátot sajnos nekik köszönheti a világ, 1907-ben alkotta meg ezt a mesterséges ízfokozót Dr. Ikeda Kikunae vegyész professzor.

Az íz, amelyet szeretett volna reprodukálni, az umami, az ötödik íz, és például a paradicsomban, a parmezánban és a kombuban természetes módon is megvan.

A tegnapi menüben szerepelt egy miso leves szezonális zöldségekkel, történetesen vaj/sörretek volt benne. Azán főtt rizs (ez mindig van, ha kell, ha nem), szezámos zöldbab, nyers káposzta és kushikatsu, azaz bundázott hús és zöldségek nyárson. És meglepetésként egy kis pirított lótuszgyökér is.

És én nagyon bírom Japánt, a japán embereket, a gondolkodásmódjukat, mondhatni japomán vagyok, az életem kb. felét ilyesmi közegben töltöttem, de kész vagyok azon, hogy nem bírnak nem kegyetlenkedni. És hát semmi slendriánság, nyilván.

Ami persze az elképesztősége mellett nagyon vicces bizonyos esetekben. Legalábbis szerintem. Van azért abban valami, ha a népek szigeten élnek. Nézzük csak a briteket meg az ő splendid isolation-jüket is. Már ha ez így függ össze. Bár szerintem igen.

A rizsfőzés és -evés alapszabályai közé tartozik, hogy „ha anyád éppen halni készül, akkor sem hagyod ott a fazekat”, és „ha egy szem rizs is marad a tálkádban, megvakulsz”. Mert ugye a másnapi lehetséges rossz idővel még simán megküzd az ember, sag schon.

Jó, én értem, hogy ha csinálnak valamit, azt mindig 100%-osan, egész figyelmükkel és energiájukkal, és hogy a rizs maga az élet, de azért legyenek már határok.

Meg is született a tegnapi nap mondása: inkább disznólkodom, mint megvakulok. Valaki nem gondolta, hogy képes lenne az evőpálcikával teljesíteni a feladatot, ezért rémületében kézzel vakarászta ki az utolsó rizsszemeket a tálkájából.

Szerintem az is nagyon vicces és egyben persze jellemző is, hogy azt tartják, minél kevesebb lába van egy állatnak, annál javallottabb a fogyasztása, ha már hús. Mert ugye a nagy húsevés nem volt divat kb. a 10-es és 20-as évek tájékáig, aztán a második világháború utáni amerikai befolyásoltság és keresztény hittérítők betelepülése után lett ez igazán elterjedt. Addig a buddhizmus miatti vegetáriánus étkezés volt jellemző, plusz halak és tengeri élőlények.

Azért vannak méretbeli szabályok is, ha már négylábú, legalább kisebb legyen, tehát disznó. Ehhez képest a kobe marhával művészi szintre emelték a marhahús előállítását, mégis mire számítottunk? És innentől kezdve tök érthetővé válik a bálnaevészet is – vörös hús, lába sincs, maga a tökéletes megoldás...

Mindenesetre nagyon jól éreztem magam, sőt nagyon szívesen járnék ilyen témájú hosszabb tanfolyamra vagy többnapos kurzusra, ha szerveznének.

A kencemánia újabb darabja

noreply@blogger.com (Makka) — Mon, 19 Sep 2011 11:17:00 +0000

Újabban akármilyen alapanyag kerül elém, valami rejtélyes oknál fogva kenyérre kenhető cuccokat képzelek el rögtön. De szerintem azért van, mert ilyenkor még egy csomó dolog ugyan még van a kertekben, viszont már nem olyan őrült mennyiségben. És ezek a mennyiségek éppen pont az ilyen kenceficék elkészítésére alkalmasak akár magukban, akár keverve. ~~Nem rázva. Ez de rossz.~~

CUKKINIKENCE

2-3 ek szőlőmagolaj

1 fej lilahagyma

2 gerezd fokhagyma

3 db szardellafilé

1 db zöld chili

2 db nagyobb cukkini

¼ tk durvára tört zöld bors

½-1 tk só

1 db citrom reszelt héja

½ citrom leve

1 ek finomra vágott kapribogyó

1-1 ek finomra vágott lila és zöld bazsalikom

1 ek finomra vágott menta

Az forró olajban megpároljuk a finomra vágott hagymát és fokhagymát. Hozzáadjuk a felaprított szardellafiléket, megkeverjük. Addig sütjük, míg a szardellafilék elolvadnak. Belerakjuk a felaprított chilit is – ha nem akarjuk, hogy nagyon csípős legyen, szedjük ki a magját.
Ezután hozzáadjuk a durvára reszelt cukkinit, fedő nélkül pároljuk. Ízesítjük sóval (de óvatosan, mert a szardellafilé és a kapri is sós), borssal, a reszelt citromhéjjal és a kifacsart levével.
Addig pároljuk, míg a cukkini félig megpuhul és elfőtte a levét. Ezután hozzákeverjük a kaprit és a zöld fűszereket.
Hidegen tálaljuk – már ha képesek vagyunk kivárni, míg kihűl. Melegen és langyosan is nagyon finom.
Ha egyneműbb krémet szeretnénk, reszeljük finomra a cukkinit.

Paprikadzsem

noreply@blogger.com (Makka) — Mon, 19 Sep 2011 09:37:00 +0000

Nem tudom, mi van mostanában, de már két kenyerem sem sikerült. Az egyik konkrétan gyilkos eszközzé vált sütés után, pedig ezt a rozskenyeret már számtalanszor és igen sikeresen abszolváltam.
Most is megkelt – ami ugye egy rozskenyérnél már magában is csoda – viszont olyan szinten sűrűre vagy milyenre sült, hogy pirítás után nem beszívta a kissé olvadozó vajat, hanem lecsurgott róla. Ilyennel még életemben nem találkoztam. És igen erős fogazattal kellett rendelkezni hozzá. Jó, persze, kell az, rágás meg rostok, na de.
Egy nagy része kukában végezte minden elvem ellenére.
Aztán véletlenül megláttam az egyik drogériában, hogy árulnak szárított, iszonyúan biokovászt, ó, mondom, ez az, nem lesz itt tovább semmi probléma, a kenyereim csodásak lesznek ezek után.
Khm. Kívülről valóban. Mondjuk fényévekkel jobb lett a bélzete ennek a mostaninak az előbb említett rozsnál, de még mindig nem az igazi. Ez legalább teljesen kenyérszerű, van különbség a héja és a bele között, nem egy betonszeletke néz vissza a tányérról.
Úgyhogy most tényleg el fogok már végre menni a malomipari boltba a Soroksári útra, szétnézni, mit adnak.

KOVÁSZOS KENYÉR MAGOKKAL

400 g teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt

250 g kenyérliszt

1 tasak Alnatura szárított rozskovász

1 tasak Alnatura szárított élesztő

1 tk nádcukor

2 tk só

400 ml kézmeleg víz

80 g napraforgómag

20 g lenmag

Egy tiszta felületre – konyhapult – szitáljuk a liszteket, rászórjuk a kovászt, az élesztőt, a cukrot és a sót, kicsit összekeverjük kézzel. A közepébe mélyedést csinálunk, beleöntjük a vizet, majd kevergető mozdulattal középről kifelé haladva összeállítjuk a kenyértésztát.
8-10 percig dagasztjuk, míg rugalmas és sima lesz. Ezután kicsit kihúzkodjuk, egyenletesen megszórjuk a magkeverékkel és belegyúrjuk a tésztába.
Cipót formálunk belőle, a felületét megszórjuk liszttel és meleg helyen letakarva hagyjuk 45 percig kelni.
Ezután megdögönyözzük, újra cipóvá formáljuk, hagyjuk újabb 45 percet kelni.
A sütőt előmelegítjük 200 °C-ra, az alsó tepsibe öntünk egy jókora bögre vizet, hogy gőz fejlődhessen.
A kenyeret óvatosan – már mindenféle gyúrás vagy dögönyözés nélkül – átteszzük egy sütőpapírral kibélelt tepsire és 55 perc alatt készre sütjük.
Kivesszük, egy tiszta konyharuhával letakarjuk, úgy hagyjuk kihűlni.

De hogy legyen valami sikertörténet is, tegnap készítettem paprikadzsemet is.

ÉDES-CSÍPŐS PAPRIKADZSEM

9 db nagyobb kápia

3 db jókora narancssárga kaliforniai paprika

2 db jalapeño

100 g nádcukor

¼ tk vaníliás só

¼ tk vaníliapaszta

A paprikákat grillen feketésre sütjük, aztán azonnal fedett üvegedénybe tesszük, úgy hagyjuk a saját gőzükben hűlni.
Amikor kezelhető hőmérsékletűre hűltek, lehúzzuk a héját – egy tál felett, hogy felfoghassuk a levét – és eltávolítjuk az összes magot.
A paprika húsát nagyon apróra vágjuk, egy serpenyőbe tesszük. A jalapeñókat is kimagozzuk, és szintén nagyon finomra vágjuk, a paprikához adjuk a többi hozzávalóval együtt. Ráöntjük a felfogott levet és közepes tűzön állandó kevergetés mellett besűrítjük a dzsemet.
Ebből a mennyiségből egy 300 ml-es üveggel lett.

Itt azért látszik, hogy nem olyan gáz ez a kenyér, de lehetne kissé könnyedebb is.

Plusz egy örömhír, tegnap estétől folytatódik a Downton Abbey című sorozat a második évaddal.

Kenyér, kence

noreply@blogger.com (Makka) — Wed, 07 Sep 2011 12:25:00 +0000

Reggel elhatároztam, hogy ma nem főzök. Erre tessék. Merthogy közben kitaláltam, mit csináljak a kertben már beérett cuccokból. Volt paradicsom, pár igen kisméretű padlizsán, paprika, ilyenek. De önmagában egyik sem elég semmire.
Pedig a paradicsomból inkább tésztára való szószt akartam kreálni sütés útján, de ahhoz kevés volt, így egy kence lett a végeredmény.
Miközben kelt a kenyér.

MAGOS KENYÉR

300 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt

200 g kenyérliszt

20 g élesztő

300-350 ml tej

1 tk nádcukor

100 g magkeverék – napraforgó-, szezám-, lenmag

1 tk só

A tejet felmelegítjük, elkeverjük benne a cukrot és az elmorzsolt élesztőt, kevés lisztet szórunk a tetejére és letakarva hagyjuk felfutni.
Közben a liszteket egy tálba tesszük, hozzáadjuk a sót, mélyedést csinálunk a közepébe. Ha az élesztő felfutott, a liszthez öntjük, összekeverjük. Konyhai pulton vagy lisztezett deszkán kidagasztjuk.
A tálba tesszük a cipóvá alakított tésztát, meglisztezzük, letakarjuk és 2 órán át kelesztjük.
Ha megkelt, kiszedjük a tálból egy lisztezett felületre, kicsit megdögönyözzük, széthúzzuk a tésztát, egyenletesen rászórjuk a magokat, feltekerjük és cipóvá alakítjuk. Meglisztezzük a tetejét, két helyen éles késsel megvágjuk és langyos helyen hagyjuk pihenni 45 percet.
A sütőt 200 °C-ra előmelegítjük. Amikor betesszük a kenyeret, az alsó tepsibe öntünk egy kis vizet, hogy gőz fejlődhessen.
A kenyeret kb. 40-45 perc alatt készre sütjük. Kivesszük a sütőből és letakarva hagyjuk kihűlni.

ŐSZI SZENDVICSKRÉM

100 ml olívaolaj

1 fej lilahagyma

2 gerezd fokhagyma

1 db jalapeño

1 db pritamin paprika

4 db bébi padlizsán

1 db sárgarépa

5 db jókora Heirloom paradicsom

1 ek paradicsompüré

1 marék olívabogyó

1 marék bazsalikomlevél

1-2 ek zöld fűszer vegyesen – kakukkfű, oregánó, rozmaring

1 ek nádcukor

1 ek balzsamecet

1-2 tk durva só

¼ tk durvára tört bors

Előkészítjük a hozzávalókat: a paprikákat kimagozzuk, a paradicsomot és a padlizsánt meghámozzuk. Aztán mindent apró kockákra aprítunk. A megtisztított sárgarépát lereszeljük.
Az olajat felforrósítjuk egy serpenyőben és megsütjök benne a félbevágott és vékonyan felszeletelt hagymát és fokhagymát.
Hozzáadjuk a pritamint és a jalapeñót, addig sütjük, míg kivilágosodik. Hozzáadjuk a padlizsánt és a reszelt sárgarépát, tovább sütjük.
Aztán jöhet a paradicsom, a finomra aprított olívabogyó és a fűszerek, a cukor és a balzsamecet. Jól megkeverjük és addig főzzük mérsékelt tűzön sűrűn kevergetve, míg elpárolog az összes leve.

Tengerimalac helyett

noreply@blogger.com (Makka) — Sun, 28 Aug 2011 06:53:00 +0000

A cím nem üres vicceskedés. Tegnap azt hittem, meghalok, annyira kellett röhögnöm, amikor a barátnőm mesélt egy sztorit, miszerint egy távoli ismerős család elfogyasztotta az elhalálozott családi kedvenc tengerimalacot. Nyilvánvaló az aktus rituális jellege és egyébként is a tengerimalac Peruban igazi csemegének számit. De azért az első reakció – szó szerint fetrengve röhögés – után felmerülnek a kérdések. Tudták-e, mi volt a halál oka? Mert ha végelgyengülés, az hagyján. Na de! Betegség is lehetett!
Jó mindegy, azért remélem, nem lesz kis hazánkban bevett gyakorlat a kimúlt házi kedvencek tömeges fogyasztása. Bár... Megoldódna egy rakat probléma.
Nem tudtam jó ideig elszakadni a képtől, ahogy a család körbeüli az asztalt a kis tetem felett, majd jóízűen falatoznak. Vajon volt asztali áldás és/vagy búcsúszöveg?
Ja, arról sajnos nem tudunk, milyen megoldást választottak: sült, ragu stb. Én valamiért egybesültet vizionáltam.
És mindehhez hozzájött este Heston gótikus lakomája, szóval ilyen szempontból kissé szürreális nap volt.

Ehhez képest totál kispolgári körtés pitét sütöttem tegnap. A dolgok kiegyensúlyozzák egymást akaratlanul is.

KÖRTÉS PITE

A pitetésztához:

250 g finomliszt

175 g vaj

1 db tojás

1 ek nádcukor

½ ek víz

A töltelékhez:

85 g vaj

85 g keserű csokoládé

85 g nádcukor

¼ tk vaníliapaszta

3 db tojás

85 g darált mandula

2 ek rum

A tetejére:

4 db körte – hámozva, kimagozva

1 tk porcukor

A sütőt 180 °C-ra előmelegítjük.
A tésztához kis kockákra vágjuk a fagyos vajat és a többi hozzávalóval együtt robotgépben morzsásra forgatjuk. Aztán lehetőleg hideg felületen – a kánikulára való tekintettel – gyorsan összeállítjuk, lisztezzük a felületet és akkorára nyújtjuk, hogy egy 23 cm-es piteformát kitöltsünk vele.
Vaksütéssel 15 percig sütjük, aztán kivesszük a nehezéket és további 5 percre visszatesszük a sütőbe.
Közben a töltelékhez vízgőz felett összeolvasztjuk a vajat és a csokoládét. A tojások sárgáját habosra verjük a cukorral és a vaníliával. Belekeverjük a már lehűlt csokoládét és a mandulát, hozzáadjuk a rumot is.
Habbá verjük a tojásfehérjéket és a csokis masszába forgatjuk. Az egészet a pitealapba simítjuk és a tetejét kirakjuk körteszeletekkel.
Visszatesszük a sütőbe és 45 percig sütjük. Még melegen megszórjuk porcukorral.

Hal zöldségekkel

noreply@blogger.com (Makka) — Wed, 24 Aug 2011 11:48:00 +0000

Ihletem nem sok, szóval locsifecsi nem lesz, csak recept. A neve is tükrözi a fantáziátlanságomat, ami remélem, nem tart örökké. De inkább ez, mint valami valamilyen ágyon, bleh.

HAL ZÖLDSÉGEKKEL

6 szelet pangasius – vagy bármilyen fehér húsú hal

1 db nagyobb cukkini

500 g brokkoli

3 ek olívaolaj

só

¼ tk durvára tört zöld bors

2-3 ek lila és zöld bazsalikomlevél

2-3 ek lapra vágott mandula

A sütőt előmelegítjük 185 °C-ra.
Egy tűzálló tálat kikenünk 1 ek olívaolajjal.
A cukkinit megmossuk, a szár felőli végét levágjuk, majd hosszában félbe. A középső szivacsos részt kiszedjük egy karalábévájó segítségével, kidobjuk, aztán a többit kb. 1 cm vastagra szeleteljük.
Egy serpenyőben felforrósítunk 1 ek olajat, a cukkiniszeletek mindkét oldalát pirosra sütjük, a tűzálló tálba rakjuk.
Közben egy fazékban vizet forralunk, megsózzuk és a brokkolit rózsáira szedve beledobjuk 2 percre, leszűrjük és szintén a tálba rakjuk. A zöldségeket fűszerezzük sóval és borssal.
A halszeleteket besózzuk, borsot is szórunk rá, majd a zöldségekre fektetjük. Rárakjuk a széttépkedett bazsalikomleveleket és a mandulát, meglocsoljuk a maradék olajjal.
A tálat lefedjük alufóliával és ½ órára betesszük az előmelegített sütőbe. Ezután levesszük a fóliát, visszatesszük és még sütjük legalább 15 percet, a mandula piruljon aranybarnára.

Így magában is elég 3-4 személynek, de ha esetleg hatan lennénk, mire kivesszük a sütőből, gyorsan készítsünk hamis krumplipürét – merthogy még vaj sincs itthon épp: a kockára vágott krumplit annyi lefölözött tejben főzzük meg, amennyi éppen ellepi. Sózzuk, borsozzuk, majd törjük össze, adjunk hozzá finomra vágott snidlinget.

Még egy kávés

noreply@blogger.com (Makka) — Tue, 23 Aug 2011 14:17:00 +0000

Egyre több cucctól nem tudok elszakadni a konyhában, újabban a fűszerként használt kávé lett ilyen. Mi mást süthettem volna anyunak a névnapjára, mint egy kávés süteményt?

HABOS KÁVÉS PITE

A pitetésztához:

175 g liszt

110 g vaj

1 ek cukor

1 db tojássárgája

½ narancs reszelt héja

1 ek narancslé

A töltelékhez:

350 ml tej

2 ek darált kávé

4 ek kukoricakeményítő

80 g nádcukor

¼ tk vaníliapaszta

4 db tojássárgája

1 ek narancsvirágvíz

15 g vaj

A tetejére:

3 db tojásfehérje

¼ tk borkő

100 g nádcukor

2 ek lapmandula

1 ek nádcukor

A tésztához a hideg és kis kockákra vágott vajat összemorzsoljuk a liszt és a cukor keverékével. Aztán hozzáadjuk a tojássárgáját, belereszeljük a narancshéjat és beleöntjük a narancslevet. Gyorsan összeállítjuk a tésztát és folpackba csomagolva 15 percre betesszük a hűtőbe.
A sütőt bekapcsoljuk, 200 °C-ra állítjuk.
A tésztát kinyújtjuk és egy 23 cm-es piteformába fektetjük, az oldalához nyomkodjuk a tésztát. A tészta alját megszurkáljuk egy villával. Vaksütéssel sütjük 15 percig, majd kivesszük a nehezéket és még sütjük további 5 percig.
Közben elkészítjük a tölteléket: 200 ml tejet felforrósítunk és beleszórjuk a kávét, hagyjuk állni 5 percig. Közben a maradék tejben csomómentesre keverjük a keményítőt és a cukrot, feltesszük a tűzre. Hozzáöntjük a leszűrt kávás tejet és a narancsvirágvizet, felforrósítjuk. A tojássárgákat felverjük és apránként hozzákeverjük a forró kávés tejes cuccot. Az egészet visszaöntjük az edénybe, feltesszük a tűzre és alacsony hőmérsékleten állandóan kevergetve felforraljuk, puding sűrűségűre főzzük. Lehúzzuk a tűzről és belekeverjük a vajat.
A pitét kivesszük a sütőből. Mire a a töltelék kész lesz, egy kicsit hűlni fog már. Beleöntjük a tölteléket.
A tojásfehérjéket a borkővel kemény habbá verjük, majd apránként adagolva a cukrot tovább verjük, míg szép fényes kemény hab lesz belőle. Rákanalazzuk a töltelék tetejére, de ne simítsuk el.
Megszórjuk a mandulával és az 1 ek nádcukorral, visszatesszük a már 175 °C-ra állított sütőbe. Süssük 35 percig, amíg a hab szép színt kap.
Vegyük ki a sütőből, hagyjuk a formában kicsit hűlni, aztán vegyük ki a formából, tegyük egy szép tálra. Langyosan és hidegen is tálalhatjuk.

Befőzések között

noreply@blogger.com (Makka) — Mon, 22 Aug 2011 14:04:00 +0000

A lekvározások közepette azért néha enni is kell. Vannak ilyen vega korszakaim, ezek a fogások általában a mi van a hűtőben és a kamrában módszerrel születnek.

ZÖLDBAB CURRY

350 g zöldbab

2 ek olívaolaj

2 db shalott

1 gerezd fokhagyma

1 db chili

1 ek madras curry

só, bors

¼ csésze kókuszkrém

¾ csésze gersli

1½ csésze víz

1 marék petrezselyem

A bab szár felőli végét levágjuk, majd 2 cm-esre daraboljuk.
Egy serpenyőben felforrósítjuk az olajat, rárakjuk a vékonyan felszeletelt hagymát és fokhagymát meg a felaprított chilit. Pár percig pirítjuk. Belekeverjük a curry-t, aztán azonnal rádobjuk a babot, kicsit összekeverjük.
A gerslit folyó hideg vízben megmossuk, leszűrjük és a serpenyőbe szórjuk, elkeverjük. Rátesszük a kókuszkrémet, ráöntjük a vizet és lefedve 15-20 percig pároljuk, vagy amíg a gersli megpuhul.
Tálalás előtt belekeverjük a felaprított petrezselymet.

Mit együnk?

noreply@blogger.com (Makka) — Sun, 21 Aug 2011 18:48:00 +0000

Néha igazán tudok azon szenvedni, hogy mi a fenét együnk. És egyben mi a fenét főzzek. Ilyenkor születnek a hasonló kaják. Egy szintén mivanitthonösszedobjuk típusú.
Ez példátlanul egészségesre sikerült. Úgy látszik, nem múlt el hatástalanul a mostanában kínomban való tévépaprika nézés. Az az adó egy csoda. Konkrétan, ha valaki az ott elhangzottak alapján szeretne reprodukálni egy ételt, hiábavaló fáradság. Nem lehet. Oltári baromságokat hordanak össze, ha éppen nem hagyják ki a felét a hozzávalóknak.
Külön rosszul esett az izlandi 6 részes sorozat rettenet fordítása, merthogy nagyon inspiráló és érdekes ételeket lehetett egyébként látni. Inkább feliratoznának, mert akkor legalább az eredeti szöveg alapján lehetne követni, ki mit mond. Megjegyzem, sokkal olcsóbb, mint a szinkron. Persze akkor is kéne tudni a fordítónak történetesen angolul, magyarul és még az alapanyagokhoz is értsen... Hja, kérem, az élet nem egy habos torta.

SÜLT CÉKLÁS TÉSZTASALÁTA

500 g cékla

1-2 ek olívaolaj

1-2 ek balzsamecet

2 ág citrom illatú kakukkfű

2 ág oregánó

2 gerezd fokhagyma

1-2 csipet római kömény

só, bors

250 g tészta – teljes kiőrlésű tönkölylisztből
80 g feta

Egy tepsire nagyobb darab alufóliát teszünk legalább két rétegben.
A céklát megmossuk, meghámozzuk, kockára vágjuk és a fóliára rakjuk, a darabok közé tesszük a megtisztított fokhagymát is. Meglocsoljuk az olajjal és a balzsamecettel, megszórjuk sóval, borssal, a római köménnyel, rátépkedjük a zöld fűszereket, kicsit összeforgatjuk.
A fóliából batyut formázunk úgy, hogy a gőz ne tudjon sehol kijönni, majd betoljuk 1 órára a 190 °C-ra előmelegített sütőbe.
A tésztát sós vízben megfőzzük, leszűrjük. Hagyjuk kicsit hűlni egy tálban. Aztán hozzákeverjük a céklát az összes levével együtt és langyosra hűtjük.
Tálaláskor fetasajtot morzsolunk rá és megszórjuk egy kevés kakukkfűlevéllel.

Bodza és nektarin

noreply@blogger.com (Makka) — Sat, 20 Aug 2011 10:06:00 +0000

Itt van a bodza szezonja, érdemes szedni belőle nagyobb mennyiséget és befőzni. Ugyan rettentően hamupipőkemunkának tűnhet az apró bogyók leszemezése, de koránt sem az. Meglepően gyorsan megy. Főztem lekvárt és sütöttem sütit is belőle.

BODZÁS-NEKTARINOS SÜTEMÉNY

200 g vaj

200 g nádcukor

4 db tojás

1 tasak Bourbon vaníliás cukor

200 g liszt

1½ tk sütőpor

3 db nektarin

200 g bodzabogyó

2-3 ek jégcukor

2-3 tk porcukor

A sütőt 190 °C-ra előmelegítjük, egy 30 x 30 cm-es szögletes tepsit kibélelünk sütőpapírral
A puha vajat habosra verjük a cukorral és a vaníliás cukorral. Egyenként hozzáadjuk a tojásokat, azokkal is kikeverjük. Majd hozzáadjuk a sütőporral átszitált lisztet és simára keverjük. A masszát a tepsibe simítjuk.
Kirakjuk a tetejét a felszeletelt nektarinnal, a nektarinok közé szórjuk a bodzát, és az egész tetejére szórjuk a jégcukrot.
Az előmelegített sütőben kb. 45 percig sütjük (tűpróba).
Kivesszük és még melegen meghintjük kevés porcukorral.

Lekvárkísérletek 2.

noreply@blogger.com (Makka) — Sat, 20 Aug 2011 09:48:00 +0000

Az újabb kísérlet is fügéből készült, kézenfekvő, ha az embernek akkor fügefája van, mint nekünk. És közben beleszerettem a kávés cuccokba is. Jó, nem volt nehéz. Az az érdekes a kávés édességekkel, hogy azt hihetnénk, sokkal több édesítő kell beléjük. Nem így van, szerintem a kávé kiemeli az édes ízt.
A múltkor főztem egy kávés őszibarackdzsemet, már pótolni is kell.
Kávéval már párosítottam fügét, egy pofonegyszerű desszert volt, szóval ez az ötlet sem igazán új. A kávé és a kardamom is jól elvannak egymással. Érdemes kipróbálni kardamomot keverni az őrölt kávéba, mielőtt espressót főzünk, pár csepp tejszínnel nagyon finom.
A babérlevelet meg nemcsak savanyúságba meg hüvelyesekhez érdemes használni.

KÁVÉS-KARDAMOMOS FÜGELEKVÁR

600 g füge

150 ml espresso

125 g nádcukor

¼ tk tört kardamommag

½ tk vaníliapaszta

1 db babérlevél

A fügét óvatosan megmossuk, levágjuk a szárát, majd apró kockákra vágjuk.
Egy edényben elkeverjük a kávét és a cukrot, felfőzzük, aztán hozzáadjuk a darabolt fügét, a vaníliát, a kardamomot és a babérlevelet. Állandó kevergetés mellett közepes tűzön sűrűre főzzük a lekvárt nagyjából ½ óra alatt. Ha elég sűrű, kivesszük a babérlevelet és kis üvegekbe töltjük.

Lekvárkísérletek 1.

noreply@blogger.com (Makka) — Sat, 20 Aug 2011 09:29:00 +0000

A fügéről a nyári adag már leérett, de ha jó idő lesz, szeptember végén elképesztő mennyiséget tudunk majd szüretelni.
Mostanában inkább kísérleti mennyiségeket készítek így dzsem meg lekvár fronton. Ugyanis többen arra biztatnak, hogy csináljak egy lekvárboltot. Lenne benne fantázia, nem mondom. De azért elég sok tervezést igényel egy ilyesmi üzlet. Főleg a jó alapanyag beszerzése kérdéses mindig.
A lehető legegyszerűbb recepteket próbálom kikísérletezni, a sok hozzávaló csak bonyolít és a rizikófaktort emeli.
Szerencsére van kóstolóbrigád, anyu barátnői nagy lelkesedéssel végzik ezt a feladatot. Úgy gondoltam, ez az első lépés az üzlethez, a közvéleménykutatás.

A füge számomra egyébként rettentő tömény gyümölcs, nem tudok rá jobb szót. Mindenképpen kell valami, ami vagy lazítja – másik savasabb gyümölcs – vagy valami, ami más dimenziót ad neki. Szerintem ilyenek a diófélék és az olajos magvak. Ez utóbbi esetben ugye lazításról szó nem lehet, mert a töménység csak fokozódik, de az íznek viszont jót tesz.
(A dióféléket annyira nem csípem, ha választani lehet, akkor mandula, kesudió vagy a paradió, de a többit annyira nem szeretem. Látszik is, szinte soha nem használok mogyorót, diót is nagyon ritkán. Ha igen, akkor is inkább sósan.
Tudom, többeket elborzasztott már, amikor hangot adtam a mogyoróvajjal szembeni érzéseimnek, de a világból lehet vele kiüldözni. A pekándiónak meg már a nevét is utálom. És amikor meglátom a vajas cukorszirupban forralt pekándiót pitébe töltve, na az a borzalom órája.)

Így lett az alábbi lekvár szezámmagos.

SZEZÁMOS FÜGELEKVÁR

1 kg füge

150 g nádcukor

200 ml víz

½ citrom reszelt héja és leve

4 ek pirított szezámmag

A füge szárát levágjuk, majd apró kockára vágjuk. Egy edényben a vizet a cukorral felfőzzük, hozzáadjuk a fügét és a citrom héját meg a levét. Kevergetve sűrűre főzzük. Ez nagyjából 40-45 perc, a vége felé állandóan kevergetni kell, különben leég.

Közben szárazon világosra pirítjuk a szezámmagot, és amikor a lekvár megfelelő sűrűségű, belekeverjük. Azonnal kis üvegekbe töltjük.

Körte

noreply@blogger.com (Makka) — Sat, 20 Aug 2011 09:10:00 +0000

Van itt egy ismerősünk, akinek jó nagy kertje van, de sajnos az egészségi állapota nem engedi, hogy túl sokat dolgozzon benne. Viszont a gyümölcsfái teremnek doszt. Leszedni sem nagyon tudja a több mázsa körtét, cseresznyét, meggyet vagy majd a birsalmát és naspolyát, nem még esetleg a földről felszedegetni.
Ezért aztán annak fejében, hogy kicsit összetakarítjuk nála a hullott és már nem használható gyümölcsöt, mindent nekünk ajándékozott.
Utoljára körtét szedtünk nála. Hogy érzékeltessem a mennyiséget, kb. 20 perc alatt nagyjából 80 kg körtét tudtunk ládába rakni. Ezt a fát még a nagypapája ültette kifejezetten azzal a céllal, hogy jóféle pálinkát főzzön belőle. A nagypapa már régen nem él, de a célja megvalósult.
Azért jutott egy kis dzsemre is...

TÁRKONYOS-VANÍLIÁS KÖRTEDZSEM

1 kg körte – tisztán mérve

150 g szőlőcukor

1 tk vaníliapaszta

¼ tk finomra vágott tárkony

A meghámozott körtéből kivesszük a magházat, a húsát kis kockákra vágjuk, egy edénybe tesszük. Belekeverjük a szőlőcukrot és a vaníliát, 30-35 perc alatt közepes tűzön besűrítjük.

Lehúzzuk a tűzről, belekeverjük a tárkonyt és kis dzsemes üvegekbe töltjük.

Barackok

noreply@blogger.com (Makka) — Mon, 18 Jul 2011 14:46:00 +0000

Van itt nem messze tőlünk egy gazdaság, amely egyben gyümölcsgén-bank is. Újabban oda járunk mindenféléért, akkor is, ha nem eltenni akarunk, hanem csak enni, szerencsére bármilyen kis mennyiséget is hajlandók adni. Olcsóbb, mint a piac, lehet válogatni, kedvesek az intézkedő nénik, a gyümölcs kiváló minőségű. Szóval minden együtt van.
Múlt szombaton megint ott jártunk és vettünk egy pár kiló őszibarackot meg nektarint kifejezetten kóstolási szándékkal.
Mindenesetre azért is érdemes sokszor menni, mert a vásárló közönségen be lehet pisilni a röhögéstől. A múltkor például egy néni azon vekengett, hogy mikor szedték a nektarint. Merthogy ez hideg. Mondom neki, ja, persze, hogy hideg, elvégre ez egy hűtőház. Na, jó, jó, de mikor szedték? Mondom neki, tavaly. Erre telerakta a vödrét. Szerintem nem hallott, vagy nem tudom. De most tényleg, valóban azt gondolja, úgy is, mint másik vásárló, tudom?!
Aztán ott vannak az izgulósok. Akik azt hiszik, nem marad nekik gyümölcs, csak ha kapkodnak. Olyanannyira, hogy gurul a sárgabarack mindenfelé. Hadd törjön, ja.
Persze az ellenpólus is megjelenik: aki szarakodik. Jó, értem én, hogy nem hajt a tatár, meg nem tartja fel a sort a pénztárnál vagy ilyenek, na de a fél napot sem akarnám ott tölteni.
És esznek, banyek! Ezt is értem, az van ingyen, amit megeszel.
Bevezetném a méredzkedést be- és kilépéskor. Hogy fel lennének háborodva.

Egyébként nem tudom, más hogy van vele, de nekem van egy-két fejlövésem a barackokkal kapcsolatban. Például az a fixa ideám, hogy a fehér húsú barack meg nektarin sokkal finomabb. De mindegyiknél nagyon utálom, ha a magja szétjön, amikor kettéveszem a gyümölcsöt.
Ez a fehér hús izé szerintem onnan eredeztethető, hogy annak idején gyerekkoromban mindig a keresztanyám anyukájától kaptuk/vettük az őszibarackot, svábok voltak és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak Budakalászon. Azóta sem ettem olyan finomat. ~~Régen tényleg minden jobb volt.~~

Elkezdett érni a füge, így ma megpróbáltam reprodukálni egy dzsemet, amelyet évekkel ezelőtt készítettem, még a kézzel írkálós őskorszakban csináltam. Mármint kézzel kötött könyvbe. Tintával. Mártogatós tollal. Hja, akkor még volt ilyenre időm, de főleg energiám. Egyébként meg még gépem sem volt, nemhogy netem. Igaz, akkor nem is volt az általános. Biztos azért értem rá annyira...

FÜGÉS NEKTARINDZSEM

1,2 kg fehér húsú nektarin – magozás után mérve

300 g füge

200 g nádcukor

1 tk vaníliapaszta

1 tasak Haas 3:1 zselésítő

4 ek whisky

A gyümölcsöket megmossuk, a nektarint kimagozzuk és a fügével együtt kis kockákra vágjuk. Beleszórjuk egy lábosba, rászórjuk a zselésítőt, elkeverjük. Ezután hozzáadjuk a cukrot és a vaníliát, elkezdjük főzni. Ha felforrt, alacsony hőmérsékleten kb. 20-25 percig főzzük. Állandóan kevergetni kell, mert a füge miatt könnyen lekap.
Ha kész, azaz kellően sűrű, lehúzzuk a tűzről, belerakjuk a whisky-t, elkeverjük, majd a dzsemet kis üvegekbe töltjük.

Főztem egy másikat is, mert Napmátka pénteken a fügeszedés árnyékában a fülembe rakta a bogarat, miszerint kávés dzsem...

RUMOS-KÁVÉS ŐSZIBARACKDZSEM

1,3 kg sárga húsú őszibarack – tisztán mérve

200 ml esspresso

400 g nádcukor

1 tk vaníliapaszta

1 tasak Haas 3:1 zselésítő

3 ek Bacardi 151°

Az őszibarackot meghámozzuk – ha nem lehet csak úgy simán lehúzni a héját, forró vízbe mártjuk – majd kimagozzuk. A húsát kis kockákra vágjuk, egy edénybe rakjuk, belekeverjük a zselésítőt. Hozzáöntjük a kávét és a cukrot, alaposan megkeverjük.
Elkezdjük főzni és alacsony hőmérsékleten addig főzzük a dzsemet, míg bőrösödni kezd a teteje és elfőtte a habját. Ez nagyjából 25-30 perc.
Lehúzzuk a tűzről, belekeverjük a rumot, majd kis üvegekbe töltjük.

Az van ezzel a dzsemmel, hogy zseniális. Biztos béna, hogy így dicsérem a saját kreálmányom, de kb. manna.