Makkakonyha

Torta sütés nélkül

noreply@blogger.com (Makka) — Sat, 24 Jul 2010 15:19:00 +0000

Tegnap jól időzítettem mindennel – kerti munkák, filmnézés, tekerés a szobabringán stb., mert mire S. hazaért, már lehetett is volna enni a sütit. De előbb azért átmentünk a törzshelyünkre és ott vacsoráztunk, mert felhívott útközben, hogy mikor érkezik és nehogy nekiálljak kaját csinálni.

SZEDRES MASCARPONETORTA SÜTÉS NÉLKÜL

Az alaphoz:

80 g amaretti

150 g teljes kiőrlésű keksz

150 g vaj

2 ek Amaretto

A krémhez:

2 db tojás

2½ ek porcukor

1 tasak Bourbon vaníliás cukor

250 g mascarpone

100 g fehércsokoládé

1 tasak Dr. Oetker Instant Zselatin Fix

250 ml tejszín

A tetejére:

500 g szeder

Az amarettit és a kekszet robotgépbe tettem, összetörtem. A vajat felolvasztottam, és az Amarettóval együtt a kekszmorzsához kevertem.
Egy tálra tortakarikát raktam, a vajas kekszet egyenletesen elosztva lenyomkodtam, hűtőbe raktam, amíg elkészítettem a krémet.
A tojásokat szétválasztottam. A fehérjét kemény habbá, a sárgáját habosra vertem a cukorral és a vaníliás cukorral. Közben alacsony hőmérsékleten felolvasztottam az összetört csokoládét.
A cukros tojásba kevertem a mascarponét, majd a csokoládét és a zselatinport. A tojáshab ⅓-át a krémbe kevertem, a többit óvatosan beleforgattam.
A tejszínt nem túl kemény habbá vertem és a krémhez adtam.
A kekszalapot kivettem a hűtőből, a krémet rásimítottam, és a tetejét kiraktam a gyümölccsel.
Visszatettem a hűtőbe, amíg a krém már elég szilárd lett ahhoz, hogy a tortakarikát eltávolíthassam – minimum 2 óra kell hozzá.

Tegnap megnéztem az új Polanski-filmet, Szellemíró (The ghost writer) a címe, Ewan McGregor a főszereplő. Nagyon vicces, már ha ilyet lehet mondani egy politika thrillerre, de szerintem Polanskinál alapvetés a groteszk humor és egyébként is ez egy kamaradráma.

Ewan McGregor és Olivia Williams – Lang feleségét játssza – egyik jelenéténél például hangosan felröhögtem. Ezzel együtt nem vihogtatja a nézőt, hanem csak olyan kis csiklandós érzést kelt, hogy mindjárt nevetünk, de aztán annyira mégsem – elvégre komoly dolgokról van itt szó, kérem – az utóérzés mégis az, hogy egy vicces filmet láttunk, bárhogy is végződjön a történet.

Azért nem nagyon akarok bármi közelebbit is írni, mert rögvest poént lőnék le, és aki csak ezután szeretné megnézni, még a végén esetleg meggyűlölne.

Polanskit lehet utálni azért, amiért perbe fogták, de a zsenialitását elvitatni nem lehet, pedig sokan megpróbálják, és a berlini fesztivál zsűrijét is azzal vádolják, hogy a fődij nekiítélésével nem a filmet honorálták, hanem kiálltak a rendező mellett.

Remek a színészvezetése, például közepesnek tartott színészeket egészen új szintre hozott, mint például Pierce Brosnant, aki a volt miniszterelnököt, Langot játssza és Kim Cattrallt is, aki meg Lang titkárnőjét. A két ember közötti viszonyt a nőből érezzük meg igazán, pedig soha semmilyen manifeszt jelet nem láthatunk. Persze a miniszterelnökné, Ruth beszólásai sem hagynak kétséget bennünk.

Ewan McGregor is nagyon jó, ahogy nem igazán tudjuk, mikortól lett hirtelen olyan elkötelezett, hogy nyomozgasson, elvégre az elején nem volt semmi kedve az egészhez és még a nagy honorárium sem tudta jókedvre deríteni, valóban nem lehet olyan nagyon felemelő hülye politikusok memoárjait nyomdaképes állapotba hozni.

A néző tökéletesen tisztában van az idő múlásával, én például nem úgy feledkeztem bele, hogy ne érzékeljem, mindjárt lesz megoldás, de aztán mégis csalódott voltam, hogy máris vége. Még elnézegettem volna egy jó ideig.

És Eli Wallach rettentően megöregedett.

Még mindig hőség és sárgabarack

noreply@blogger.com (Makka) — Thu, 22 Jul 2010 13:47:00 +0000

Még maradt a múltkor beszerzett sárgabarackból, leginkább olyan szemek, amelyek nem értek még puhára, már illatosak, de még kemények. Éppen alkalmasak egy jó kis leveshez.

FŰSZERES SÁRGABARACKLEVES HIDEGEN

8 ek cukor

1 rúd fahéj

3 egész kardamom

5-6 szem szegfűbors

5-6 egész szegfűszeg

¼ szerecsendió

1 szerecsendióvirág

750 ml víz

½ tk vaníliapaszta

15 szem sárgabarack

750 ml teljes tej

3-4 ek 45%-os tejszín

3½ ek keményítő

Egy nagyobb lábosban karamellizáltam a cukrot, beledobtam a fűszereket és azonnal felöntöttem a vízzel – ekkor kap értelmet a nagyobb fazék, mert a víz kicsaphat egy kisebb edényből és megégethet.
Kevergetve felforraltam, hozzáadtam a vaníliát, és forraltam kb. 8-10 percig, hogy a fűszerek íze jól kioldódjon.
Közben kimagoztam a barackokat és a leveshez adtam.
A tejet és a keményítőt egy habverővel simára kevertem, hozzáadtam a tejszínt, azzal is simára kevertem és a levesbe öntöttem a krémes tejes keveréket állandó kevergetés közben.
Felforraltam, majd 2-3 percig főztem, éppen csak addig kell, míg a keményítő íze eltűnik, egyébként a barackok szétfőhetnek és a héjuk külön fog úszkálni.
A fazeket hideg vízbe állítottam, hogy a leves lehűljön, majd beraktam a hűtőbe.
A levest jéghidegen tálaltam egy kis frissen őrölt bors és szegfűbors keverékével megszórva, miután kihalásztam belőle a fűszereket.

Rászántam magam – egyszer

noreply@blogger.com (Makka) — Tue, 20 Jul 2010 10:21:00 +0000

Fagyigép hiányában nem szoktam fagylaltot készíteni, csak nagyon-nagyon ritkán, pedig bármikor bármennyit meg tudok enni belőle. Na, jó, ez így azért nem teljesen igaz, ha kanállal eszem, akkor vagyok képes meglehetősen nagy mennyiséget elpusztítani. Ha tölcsérből nyalni kell, max. 3 gombóc.
Rettentő macerásnak tartom a házi barkácsfagyit, de ez a hőség még erre is rávitt. Viszont az tuti, hogy nem fogok rendszert csinálni belőle, pedig a család totál odavolt és követelőzni kezdett, hogy na ugye, hogy lehet gép nélkül is, és legyek kedves ezt minimum hetente. ~~Elment ezeknek az eszük???~~ Ehhez képest vasárnap egész délután azon nyüglődtek, hogy mikor lesz már kész és még mennyit kell vele tökölni. És ha már sürgettek és megjegyzéseket tettek, gonosz módon közöltem velük, hogy csak másnapra lesz jó, és ha feltétlenül ilyeneket akarnak enni, akkor tudják, mit ajándékozzanak nekem legközelebb. Nem mintha eddig ne emlegettem volna a saját kompresszoros fagyigépeket... Ugyanis nálunk folyton tele vannak a mélyhűtők, a külön lehűtős tartályos fagyigépnek esélye sincs.

SÁRGABARACKOS MASCARPONEFAGYLALT

2 csésze teljes tej

1 csésze tejszín

1 tk vaníliapaszta

¾ csésze cukor

¼ csésze nádcukor

4 tojássárgája

250 g mascarpone

500 g sárgabarack

1½ ek cukor

¼ tk őrölt kardamom

frissen őrölt bors a tetejére

A tejet a tejszínnel és a vaníliával felforraltam. Ahogy felforrt, lehúztam a tűzről és hagytam állni 10 percet.
Közben a tojássárgákat elektromos habverővel fehér-habosra vertem a cukorral. A tojásos krémhez öntöttem a tejet, majd az egészet visszaöntöttem a lábosba és felraktam a tűzre. Alacsony hőmérsékleten állandóan kevergetve besűrítettem – sűrű tejszín állaga lett. Ezután belekevertem a mascarponét és hideg vízbe állítottam, hogy lehűljön.
A barackos részt én egy dzsemből csentem, de ha nem éppen befőzésben vagyok, így készítettem volna: a barackokat mosás és magozás után a cukorral és a kardamommal felrottyantottam volna, majd turmixolom, de nem teljesen simára, nem baj, ha maradnak benne nagyobb darabok.
A fagylaltalapot beraktam a mélyhűtőbe és 45 percenként 4 alkalommal az elektromos habverővel felkevertem, kissé fel is vertem. Az utolsó ilyen keverésnél adtam hozzá a barackot, de nem kevertem simára, azt akartam, hogy márványos legyen. Viszont a barack ellenált ennek. Leszállt majdnem az összes a fagyi aljára, így viszont a találalásnál olyan, mintha mindjárt kétféle fagyi lenne. A tetejére tekertem egy kis borsot, úgy ettük.

Na, ebből aztán nem tudok korlátlanul enni, meglehetősen tömény, de nagyon finom, krémes lett. Nem kell mellé vagy elé más kaja, az biztos.

Ja, és a csésze nálam mindig 250 ml.

Cukkinisaláta

noreply@blogger.com (Makka) — Tue, 20 Jul 2010 07:55:00 +0000

Jobban szeretem a cukkinit nyersen, de az üzletekben és a piacokon a legritkább alkalommal lehet kapni salátának való darabokat. Nem egészen értem, hogy miért kell megnöveszteni tök nagyságúra szerencsétlent. Nem mondom, az is használható, ha cukkinifőzeléket készít az ember a tökfőzelék mintájára.
Már csak azért is érdemes nyersen enni, mert a közhiedelemmel ellentétben a cukkininek igenis van saját íze. Viszont ilyesmire tényleg csak ezek a max. 10-12 cm-es darabok alkalmasak. Olaszországban a piacok tele vannak ezzel a nagyságúval mindenféle színekben. Párszor, amikor ott jártunk, én az utolsó napon kiborítottam mindenkit azzal, hogy kötelező volt piacra menni és bébicukkinit venni. Akkoriban a Móricznál laktam és esély sem volt ilyemihez jutni.
Amikor aztán lett telkünk, mindig ültettünk pár bokorral, és most is szerencsére csak ki kell mennem a kertbe és szednem, ha ráóhajtkozom.

BAZSALIKOMOS CUKKINISALÁTA FETÁVAL

6 db bébicukkini

3-4 ág zöld bazsalikom

3-4 ág lila bazsalikom

1 ek apróra vágott snidling

1 csipet só

frissen őrölt bors

4-5 ek extra szűz olívaolaj

2 ek citromlé

80 g feta

A cukkinit vékonyan felkarikáztam, egy tálba raktam, sóztam, borsoztam, rátépkedtem a bazsalikomot, meglocsoltam az olívaolajjal és a citromlével, hozzáadtam a snidlinget, rámorzsoltam a sajt nagy részét, kézzel összeforgattam az egészet. Nagyjából 20 percre a hűtőbe tettem érni.
Tálaláskor locsoltam még rá egy kevés olívaolajat, a tetejére morzsoltam a maradék sajtot, tekertem még rá borsot és megszórtam egy kis apróra vágott snidlinggel.

Nincs mese, ha érik a barack

noreply@blogger.com (Makka) — Mon, 19 Jul 2010 11:19:00 +0000

Nem úsztam meg a hőséget úgy, hogy ne kelljen befőznöm. Anyu csütörtökön hazahozott 8 kiló sárgabarackot és egyébként is meg volt indulva, hogy menjünk el szeddmagadozni, merthogy a hordóba is kell. Szerinte korán reggel jó lett volna. Amikor egyébként 28 fok volt már. Mondjuk, mi nem lelkesedtünk a fák közötti kóválygásért.
De aztán ránkmosolygott a szerencse egy hirdetési újság képében, amelyben apu talált egy elég közel levő hűtőházat, ahol mindenféle gyümölcsöket lehet venni, oda hordják sokan a helyi termelők közül a terményeiket tárolás céljából. Ja, és jóval olcsóbb volt így, mint szeddmagadéknál.
Plusz végre találkozhattunk az ezer éve nem látott kedvenc unokatesómmal is. Szegénykém éppen ezt a döglesztő hetet tudta kifogni arra, hogy hazalátogasson Angliából, ahol egyébként 6 éve él. Kérdezte is folyton, hogy most meleg van-e, vagy csak ő szokott el az itteni időjárástól. Megnyugtattam, hogy kegyetlen meleg van, ne aggódjon, nem az ő hibája, ha úgy érzi, elolvad.
Egyébként innentől kezdve fel fogok rakni egy csomó olyan receptet, amelyek a gasztroblogger-társadalom és a recepteket keresők számára valószínűleg alapvetések, de miatta lesznek ilyen posztok, mert szeretne megtanulni főzni, kicsit unja a szendvicsezést, és a hazai ízek is hiányoznak neki.

Apropó elolvad. Innen is szeretném üzenni a Volánbusznak, hogy menjenek a jó fenébe! Van pofájuk a Népligetben található nemzetközi pályaudvaron az üvegkalitkában nem működtetni ebben a 40 fokban a légkondit. Ráadásul még huzat sem bírna lenni, mert az ajtókon – azon a kettőn (!) – légfüggöny zárja el a levegő útját. Amely légfüggönynek ugye csak akkor van létjogosultsága, ha működik a befúvás, nyáron a hideg, télen pedig a meleg.
Különben a nemzetközi pályaudvaron az összes kiírás kizárólag magyarul van és kézzel, az is, hogy nemzetközi pénztár, meg hogy hol lehet sorszámot kérni a becsekkoláshoz a nemzetközi járatokhoz.
Egyszerűen embertelen és felháborító, amilyen állapotokat ott tapasztalni lehet. Azon csodálkoztam, hogy nem hullottak sorra a nyomorú utasok. Mondjuk, az unokatesóm is megfogadta, hogy ezt sose többet, csak most el akart vinni magával egy csomó cuccot, és nem kívánt a repülőn nagy összegű pótdíjat fizetni. És így aztán cserébe az ajándékaiért, meg nyilván azért, hogy örüljön neki, bepakoltam egy rakat dzsemet, kolbászt, sonkát, miután kiderült, hogy Londonban kijönnek érte a buszhoz, nem kell neki cipelni.
Kaptunk tőle például cidert, sört, és Marmite-ot is.

A családban még csak nekem vannak tapasztalataim a Marmite-tal kapcsolatban, azt mondtam mindenkinek, hogy finom és egészséges, tessenek csak kenni a vajas pirítósra szép vékonyan. Próbáltam nagyon-nagyon őszintének látszani. Mondjuk, nekem tényleg ízlik, de ismerem a népeket itthon.

Bevallom, én még cidert csak most ittam először, nem rossz, nem rossz, számomra túlságosan borszerű, és én nem szeretem a bort, de ettől persze még lehetek fan idővel. Viszont a bubissága miatt tényleg nagyon üdítő.

Megbeszéltük, hogy legközelebb zöldségmagokat meg ilyesmiket fogok tőle kérni, hogy ne kelljen cipekedni. Merthogy jövőre lesz saját kis konyhakertem.

De visszatérve a befőzéshez. Gondolkodtam azon, hogy az előző este cukorral leszórásos és másnap hosszabban főzéses módszerrel készítem a dzsemeket, de nem voltam hajlandó. Ugyan én is próbálok minél kevesebb adalékanyagot használni a főzés során, de valahogy ezekkel a zselésítőkkel nincs bajom.

KAJSZIDZSEM AMARETTÓVAL

5 kg kajszibarack

1,5 kg cukor

3 tasak Bourbon vaníliás cukor

3 tasak Haas Quittin zselésítő 3:1

150 ml Amaretto

A barackokat megmostam és kimagoztam, egy nagyobb fazékba szórtam. Feltettem a tűzre, rászórtam a cukor nagy részét, hozzáadtam a vaníliás cukrot, és addig forraltam, míg a fél barackok nagyjából szétfőttek – 20-25 perc. Ezután belekevertem a maradék cukorral elkevert zselésítőt, forraltam még 1-2 percig, lehúztam a tűzről. Beleöntöttem az Amarettót és sterilizált dzsemesüvegekbe töltöttem, az üvegeket 5 percre a tetejükre állítottam.

KARDAMOMOS-CSOKOLÁDÉS KAJSZIDZSEM

3 kg kajszibarack

750 g cukor

250 g nádcukor

2 tasak Bourbon vaníliás cukor

1 tk kardamommag

1½ tasak Haas Quittin zselésítő 3:1

100 g Côte d’Or csokoládé 86%

100 ml sötét rum

A barackokat mosás és magozás után fazékba raktam, rászórtam a cukor nagy részét, a vaníliás cukrot és a mozsárban porrá tört kardamomot. Addig főztem, míg a gyümölcs szétfőtt, ez kb. 20-25 perc volt. Ekkor kivettem belőle kb. 300 ml-nyit egy fagyihoz – recept később.

A zselésítőt elkevertem a maradék cukorral, a dzsemhez adtam és forraltam még 1-2 percig.

Lehúztam a tűzről, elkevertem benne az összetördelt csokoládét és a rumot, majd dzsemes üvegekbe töltöttem, az üvegeket 5 percre a tetejükre állítottam.

Még jó, hogy van miből élni ebben a melegben is, mármint blogilag

noreply@blogger.com (Makka) — Thu, 15 Jul 2010 19:52:00 +0000

Dögmeleg van, nem tudom, Gabah hogy értékelné ezt a kitételt. Abban teljesen igaza van, hogy amíg ilyen sütis meg sültes posztok születnek, amilyenek, nincs is olyan meleg. Egyeseknek.
Próbálom én is túlélni a hőséget, leginkább úgy, hogy délutánonként felülök a 29 fokos szobában a szobabiciklire és tekerek 35-40 percet, közben jól kiizadok. Igazi biciklire ugye ebben a hőségben nem ül földi halandó. (Egyébként gondolkodtam azon, hogy kihurcolom a szobabringát az erkély azon részére, ahol délután árnyék van, de sajnos a szomszédaink, akiket a 3 év alatt, mióta itt lakunk, egyszer sem láttam, mostanában – nyilván azóta, mióta ez a korszakalkotó ötletem megszületett – állandóan kint kolbászolnak a kertjükben, közönséggel meg nem jó.)
Na most ez segít is kb. addig, míg ülök a bringán – közben olvasok, mert egyébként a szobabiciklizés kész halál –, aztán elmegyek fürdeni és megiszom a jó nagy pohár jéghideg mézes tejet.
Ja, és nem főzök. Nem is sütök. Hideget eszünk. Már aki. Mert én azt sem nagyon.
Olyamisre hajlandó vagyok, amit csak berakok a sütőbe majd jó messzire kerülöm a konyhát, míg megy a sütő. Pedig a konyha egész viselhető hőmérsékletű lenne főleg a fenti szobákhoz képest, nyilván működő sütő nélkül.
A következő süteményt még A Nagy Hőség beállta előtt készítettem.

RIBIZLIS-TÚRÓS PITE

A pâte brisée-hez:

250 g finomliszt

175 g vaj

1 db tojás

1 ek nádcukor

½ ek víz

A töltelékhez:

500 g túró

3 db tojás

5 ek nádcukor

2 ek narancsvirágvíz

2 ek keményítő

1 tasak Bourbon vaníliás cukor

350 g ribizli – fekete és piros vegyesen

A szóráshoz:

8-10 mentalevél

3 ek nádcukor

A pitetésztához az összes hozzávalót a robotgépbe tettem és morzsásra forgattam, majd kiszórtam a lisztezett konyhapultra és összegyúrtam. Kinyújtottam és egy 26 cm ∅ kapcsos, kerek tortaformába igazgattam.
A töltelékhez a túrót elkevertem a cukorral, a vaníliás cukorral, a narancsvirágvízzel, a keményítővel és a tojások sárgájával. A tojásfehérjét kemény habbá vertem, az ⅓-t a krémhez kevertem, a többit óvatosan beleforgattam.
A túrókrémet a pitetésztába töltöttem, a tetejére szórtam a ribizlit. A mentát nagyon finomra aprítottam, összekevertem a cukorral, a gyümölcsre szórtam.
200 °C-ra előmelegített sütőben sütöttem 50 percet.

Mángold

noreply@blogger.com (Makka) — Tue, 29 Jun 2010 21:46:00 +0000

A meleg megtette a hatását, elkezdett minden veszettül nőni a kölcsönkertben. Végre lesz cukkini is, sárga, zöld, csíkos. A mángold is óriásit nőtt csak a két-három meleg nap alatt, folyamatosan lehet szedni belőle.
A mángold a disznóparéjfélék családjába tartozó levélzöldség, a legközelebbi rokona a cékla. Nevezik még leveles répának is.

A mángoldültetvény egy kis része.

Lágy szárú kétéves növény, az első évben a gyökere és lombozata, a második évben a magszára fejlődik ki, azonban mivel konyhai célra leveleit használjuk, általában az első évben leszüreteljük őket (amikor elkezdi növeszteni virágját és magjait, akkor levelei elsatnyulnak). A növény termése a gomoly. Több fajtája van: a legelterjedtebbnek levelei mélyzöldek vagy halványabbak (fajtától függően, de ismert lilás vagy pirosas levélnyelű fajtája is), és a növény akár 60-80 centiméteresre is megnőhet. Formája egy megnyúlt kínai kelhez hasonlít. Talajban nem válogatós, de igényli a sok napsütést és a vizet, melyből egy nap akár 2 dl-t is elhasznál. Tavasz végén vetik, és júliustól késő őszig növeszt ízletes leveleket.
Az íze a spenóthoz hasonló, de annál erőteljesebb. A levelekből általában a spenóthoz hasonló főzeléket készítenek, a levélnyelek pedig a spárgához hasonlóan használhatók fel.
A mángoldnak magas az A-, B1-, B2- és C-vitamin tartalma, ezen kívül cukrot, pektineket, szerves savakat (oxálsav, almasav, citromsav), foszfort, káliumot, kalciumot, vasat és magnéziumot tartalmaz.
A megpárolt levelek kis adagokban jól fagyaszthatók anélkül, hogy ízükből vagy vitamintartalmukból veszítenének.
Közvetlenül szedés után érdemes felhasználni, mert nagyon gyorsan veszít a nedvességtartalmából és összefonnyad.

MÁNGOLD NAPON ASZALT PARADICSOMMAL ÉS GORGONZOLÁVAL

700 g mángoldlevél

1 ek vaj

3 gerezd fokhagyma

½ tk durva himalája só

8 db napon szárított paradicsom

frissen őrölt bors

1 ek szezámmag

60 g gorgonzola piccante

A mángoldot alaposan lemostam és szűrőbe raktam lecsöpögni. Amíg a mángold csöüögött, egy serpenyőben felforrósítottam a vajat, hozzáadtam a finomra vágott fokhagymát és 1-2 percig pároltam. A mángoldot széles csíkokra vágtam, a fokhagymás vajhoz adtam. Felvettem a hőmérsékletet, megsóztam és borsoztam, hozzáadtam a felcsíkozott paradicsomot. Pár pillanat alatt összeesett, addig forraltam, míg minden nedvesség eltűnt alóla. Közben egy kis serpenyőben szárazon világosra pirítottam a szezámmagot.
Tányérra raktam a mángoldot, rámorzsoltam a sajtot és megszórtam a szezámmaggal.

Rebarbara

noreply@blogger.com (Makka) — Sat, 26 Jun 2010 10:41:00 +0000

Ebben az évben nagyon nehezen találtam rebarbarát a piacokon. És sajnos az enyém nem hajlandó a képen látható száraknál izmosabbakat fejleszteni, így aztán nem tudok vele kezdeni semmit.

Olvastam már mindent, hogy mit kell vele csinálni, azt írják, bármilyen talajon megél és nem kell vele sokat foglalkozni az időnkénti kapáláson kívül és az ültetésnél trágyázni kell a talajt. Nem mondom, kapálgatni nem sűrűn szoktam, de akkor sem értem ezt a csenevészkedést.

Van egy leves, amely a kedvenceim közé tartozik ilyenkor nyáron. Bár mostanában hőgutát nem nagyon lehet kapni, attól még jólesik a savanykás, hideg krémleves.

A rebarbarát a magas oxálsavtartalma miatt nem ajánlott naponta fogyasztani, mert a főzés során az oxálsav kristályosodik, amely kristályok aztán akár vesekárosodáshoz is vezethetnek, de ez az én példányommal igazán nem fenyeget.

Van a rebarbarának viszont áldásos hatása is, emésztéskönnyítő, bár nagyobb mennyiségben hashajtó hatású.

Az oxálsav egyébként a kalciumromboló hatása miatt sem javallott, de ezt nagyjából kiküszöbölhetjük, ha olyan élelmiszerekkel párosítjuk a rebarbarát, amelyekben bőven van kalcium.

Három fajtája van: a zöld szárú és zöld húsú, ez meglehetősen fanyar és savanyú. A piros szárú, zöld húsú, amely savanykás, enyhén kesernyés. És az eperrebarbara, amelynek a szára és húsa is piros, az íze édeskésebb az előző kettőnél, de nyilván relatív értelemben.

HIDEG REBARBARALEVES

500 g rebarbara

120 g sárgarépa

1 fej lilahagyma

80 ml szőlőmagolaj

1 tk só

½ tk ánizsmag

¼ tk őrölt fehérbors

600 ml víz

200 ml tejszín

A rebarbarát a tisztítás után kisebb darabokra vágtam, a sárgarépát pedig lereszeltem – a rebarbara rendkívül gyorsan pépesre puhul a főzés során, ezért van szükség a reszelésre.

1 ek olajat forrósítottam, ráraktam az apróra vágott hagymát és pároltam 1-2 percig. Rádobtam a zöldségeket, ízesítettem a sóval, a borssal és az ánizzsal, majd felöntöttem a vízzel. Fedő alatt puhára főztem, ez kb. 5-8 perc.

A levesalapba öntöttem a maradék olajat, kihűtöttem és már hidegen turmixoltam össze a tejszínnel. Visszatettem a hűtőbe, hogy jéghidegre hűljön.

Ha valaki kipróbálná, és túlzottan idegennek találja az ízvilágát, semmiképpen ne tegyen bele cukrot a savanykásság enyhítésére, hanem tejjel vagy tejszínnel higítsa. Tapasztalatom szerint egy kis plusz só is sokat tud segíteni ezen.

A leves alapja előre is elkészíthető, sőt a fagyasztást is nagyon jól tűri. Pár évvel ezelőtt én mindig nagyobb adag rebarbarához jutottam egy volt telekszomszédunk jóvoltából – olyan 6-8 kg-ra kell gondolni – de aztán kiirtotta a rebarbaráját, igen, vannak ilyen barbár népek! Akkor mindig készítettem egy nagyobb mennyiségű levesalapot és adagonként lefagyasztottam.

Bodzapezsgő és kérdés

noreply@blogger.com (Makka) — Thu, 24 Jun 2010 12:39:00 +0000

Kérdésem van azokhoz a kedves olvasóimhoz, akik már maguk is elkészítették a bodzapezsgőt Hugh útmutatásai alapján.
Először is a megadott linken jóval kevesebb cukorral szerepel a recept, mint a River Cottage honlapján. Én a River Cottage-on szereplő recept alapján jártam el.

Még van elvétve bodzavirág a bokrokon, egyébként már lassan kékül a bogyója.

BODZAPEZSGŐ

50-55 db bodzavirág

2 kg cukor

4 liter forrásban levő víz

2 ek bodzás fehérborecet

2 db citrom

1-2 csipet szárított élesztő

Egy jó nagy fazékban a forrásban levő vízben elkevertem a cukrot, míg feloldódott. Belekevertem a citrom kifacsart levét, kiegészítettem a folyadékot 6 literre. Beledobtam a citromokat és hozzákevertem az ecetet és az élesztőt. Beledobtam a virágokat, megkevertem. Egy tiszta konyharuhával letakartam és beraktam a kamrába. Két nap múlva ellenőriztem, már barnult a teteje, innen tudtam, hogy jó úton haladunk.
Négy nap múlva leszűrtem és csatos üvegekbe töltöttem ~~(a csatos üveg vásárlása miatt majdnem agyonvert egyébként a jégeső)~~, beraktam a hűtőbe 10 napra.
És most jönne a kérdésem, volt-e valaki, akinek sikerült úgy felbontania egy ilyen üveget, hogy ne kelljen utána megfürdeni és átöltözni valamint konyhát takarítani és étkezőasztalt mosni. Ugyanis olyan szinten spriccel és fut ki az üvegből, hogy nincs az a villámkezű konyhatündér, aki pohárba tudná tölteni az egyébként igen finom nedűt balesetek nélkül.
Mostmár egyébként csak a kertben bontjuk ki. És szerintem nagyon jót tesz neki sokkal több érés a hűtőben. Legközelebb jóval kevesebb cukorral fogom kipróbálni, bár ahogy telik az idő, egyre kevésbé édes.

Azt hiszem, rájöttem, miért csak zárt palackokat örökít meg mindenki...

A nagy projekt

noreply@blogger.com (Makka) — Thu, 24 Jun 2010 12:04:00 +0000

Szombaton A Nagy Projektet próbáltuk kidolgozni hárman, nem mondom, hogy ez maradéktalanul sikerült. Nem tudom, hogy jobb.
Én viszont meglehetősen kis projekttel készültem a vendégeskedésre – merthogy az volt. Rendkívül fantáziadúsan rántott csirkét készítettem, ettünk hozzá kovászos uborkát.
És Gabáhnál találtam egy jó kis sütit, amelyet kis változtatással megsütöttem. Mindkét vendégül látott Kati a sütievő népek közé tartozik szerencsére.

EPRES-CSOKOLÁDÉS TORTÁCSKÁK

125 g vaj

160 g cukor

1 tasak Bourbon vaníliás cukor

2 db tojás

11 g instant élesztő

250 g liszt

1 csipet vaníliás só

110 ml tejszín

125 g fehércsokoládé

125 g tejcsokoládé

32 szem eper

A puha vajat habosra vertem a cukorral és a vaníliás cukorral. Egyenként belekevertem a tojásokat, majd a tejszínt.
A lisztet elkevertem az élesztővel, a sóval és a finomra aprított csokoládékkal.
A két keveréket simára dolgoztam és muffinsütőbe adagoltam fagylaltos kanállal. Mindegyik tetejébe nyomtam 2-2 szem epret és a 180 °C-ra előmelegített sütőben sütöttem 35 percig.
Kiügyeskedtem a tortácskákat a formából és meg forrón megszórtam porcukorral.

Kovászos uborka

noreply@blogger.com (Makka) — Mon, 14 Jun 2010 20:27:00 +0000

Ez a nagy hőség egy dologra biztosan jó volt, eszembe juttatta a kovászos uborkát. Igazság szerint nem vagyok oda az ecetes savanyúságokért, de az ilyen kovászolt, illetve sóval erjesztett dolgokat szívesen eszem. Van egy japán sóban erjesztett/savanyított szilva, ami szerintem nagyon finom, de még nem sikerült rátalálom a receptjére, pedig szívesen kipróbálnám.
A sóban való savanyítást azért is kedvelem, mert sokak számára egyébként nehezebben emészthető alapanyagokat is jobban elérhetővé teszi az emésztőrendszer számára.
A kovászos uborka adott receptjére persze mindenki esküszik, ízlésfüggő ez is, no meg a családi hagyományoké.
Általában nem a kovászos uborkának kitett adagból szoktam válogatni a piacon, hanem a csemege uborkának valóból. Ezek nagyjából 8-10 cm hosszúak és nem olyan vastagok, kevés bennük a mag és jó ropogósak.

KOVÁSZOS UBORKA

1 kg uborka

1 csokor kapor

4-5 gerezd fokhagyma

1 tk egész fekete bors

2 ek durva só

1 db nagyobb krumpli

forrásban lévő víz

Az uborkát alaposan megmosom, levágom mindkét végét. Majd hegyes késsel „negyedelem” hosszában, de úgy, hogy nem hasítom végig, az uborkák egyben maradnak látszólag.
Egy nagyobb befőttes üvegbe rakom elég szorosan, közérakom a megtisztított fokhagymát, rászórom a borsot. A tetejére rakom a kaprot és a szeletelt krumplit. Egy kisebb edényben feloldom a sót nem túl sok forrásban levő vízben, és az uborkára öntöm. Majd felöntöm annyi forró vízzel, amennyi ellepi az egészet. Az üveg tetejével lazán lefedem.
Ilyen időjárási viszonyok mellett 3-4 nap alatt megérik az uborka. Onnan lehet tudni, hogy kész, ha a leve opálossá válik, az uborkák pedig olívabogyó zöldre váltanak.
Ha megérett, kiszedem a léből az uborkákat, leöblítem hideg vízben, üvegbe rakom a fokhagymával együtt és rászűröm a levét.

Régebben kenyérrel készítettem, de miután nem vagyok nagy kenyeres, folyton elfelejtettem kenyeret venni, viszont krumpli általában volt otthon. Igaz, egyszer köménymagos rozscipó maradéka került rá, azzal mondjuk állat finom volt.
A krumpli nem is málik úgy szét az érés közben, ezért is kedvelem jobban ezt a módszert.

Eperdömping

noreply@blogger.com (Makka) — Sun, 06 Jun 2010 16:48:00 +0000

Tegnap reggel kimentem a helyi piacra, és elájultam az eperáraktól, bár igazából illúzióim nem voltak, de akkor is. Így aztán délután felkerekedtünk és szeddmagadoztunk egy eperföldön, egy óra alatt szedtünk majdnem 10 kg epret – egészen pontosan 9,7 kilónyit.
Készült négyféle dzsem és egy desszert.

És még nincs vége a terveknek, ugyanis szerdán visszamegyünk, de akkor egy nagyobb mennyiséggel fogunk hazatérni. De az a cucc már nem az én felelősségem lesz...

EPERDZSEM BODZAVIRÁGGAL ÉS COINTREAU-VAL

500 g eper

150 g cukor

1 ek Dr. Oetker 3:1 zselésítő

6 nagyobb bodzavirág

50 ml Cointreau

Az epret tisztítás után feldaraboltam, kisebb lábosban feltettem főni. Ahogy levet eresztett, hozzákevertem a cukor nagy részét, összekevertem és belecsipkedtem a bodzavirágokat.
A maradék cukorba kevertem a pektint. Kb. 10 perc forralás után beleszórtam a pektines cukrot és alapos kavarás után magas hőmérsékleten forraltam 1 percig. Levettem a tűzről, belekevertem a likőrt, kiforrázott üvegbe (1 db 500 ml-es) töltöttem és 5 percre a tetjére állítottam.

EPERDZSEM RÓZSABORSSAL ÉS KONYAKKAL

1 kg eper

300 g cukor

1 tasak Dr. Oetker 3:1 zselésítő

1 tk rózsabors

1 tk vaníliapaszta

100 ml konyak

Az epret daraboltam, egy lábosban a tűzre tettem, felforraltam. Hozzáadtam a cukrot, a vaníliapasztát és a mozsárban durvára tört borsot. Forraltam nagyjából 15 percig, majd hozzáadtam a kevés cukorral elkevert zselésítőt, magas lángon 1 percig továbbforraltam. Levettem a tűzről, belekevertem a konyakot, üvegekbe töltöttem, fejre állítottam őket 5 percre.

RUMOS-CSOKOLÁDÉS EPERDZSEM

500 g eper

200 g cukor

60 g Côte d'Or 86%-os étcsokoládé

½ tk vaníliapaszta

1 ek Dr. Oetker 3:1 zselésítő

50 ml sötét rum

A metódus a fent leírtakkal azonos, a csokoládét a végén tördeltem bele és amikor elolvadt, akkor vettem le a tűzről majd ment bele a rum.

EPERLEKVÁR

4 kg eper

1, 5 kg cukor

3 tasak Dr. Oetker 3:1 zselésítő

200 ml Crème de Cassis

Erről kép nem készült, mert már meglehetősen elegem volt az eprezésből, ugyanis közben elkészült a desszert is.
Meg ennél a mennyiségnél azért már bedurvultam, nem késsel vagdostam majdnem egyforma kis kockákra a gyümölcsöt, hanem beleraktam a robotgépbe és ahogy esik, úgy puffan alapon párszor megnyomkodtam a pulse gombot, legyen rusztikus majd az a lekvár.
Egy jó nagy fazékba öntöttem az egyáltalán nem egyenletesen felaprított gyümölcsöt, hozzáadtam a cukor nagy részét és jó 35-40 percig forraltam, elég jól lefőtt és a habja is eltűnt. A maradék cukorral elkevertem a zselésítőt, azt is a lekvárhoz adtam, kevergetve magas hőmérsékleten forraltam még 1-2 percig. Levettem a tűzről és belekevertem a likőrt, majd üvegekbe töltöttem.

Mint alább majd kiderül, a desszert elnevezésével nem bíbelődtem sokat (az ilyen meg olyan krémes álom elnevezésektől frászt kapok) és képet sem csináltam, ugyanis valami végtelen módon nem fotogén cucc, de nagyon finom.

EPRES-MASCARPONÉS DESSZERT

Az alaphoz:

120 g amaretti

Az epres öntethez:

600 g eper

4 ek Amaretto

3 ek cukor

A krémhez:

3 db tojás

3 ek cukor

1 tasak Bourbon vaníliás cukor

250 g mascarpone

200 g tejszín

Rettentő egyszerű módon egy tál aljára szórtam az amarettit és ráöntöttem a likőrrel meg a cukorral összeturmixolt epret.
A krémhez a tojásokat szétválasztottam, a sárgáját fehérre vertem a cukorral és a vaníliás cukorral. Hozzáadtam a mascarponét, simára dolgoztam.
A tojásfehérjét kemény habbá vertem, a krémbe forgattam, ahogy a nem túl kemény habbá vert tejszínt is. Majd az egészet az epres cucc tetjére simítottam. Két órát a hűtőben hagytam, hogy a keksz felszívja az epres öntetet és jól összeérjen.

Gyereknapi grillezés nem gyereknapon és egy kis szolg. közl.

noreply@blogger.com (Makka) — Sun, 30 May 2010 18:44:00 +0000

Először is letudom a szolgálati közleményt.
Mint nyilvánvaló, megint dizájnváltás történt. Kicsit lelkifurdám volt, hogy lecserélem a kedvenc blogdizájnerem sablonját, de már untam, hogy olyan sötét a blog, és úgy veszem észre, hiába várok a Gisele által pár hónappal ezelőtt beígért új template-re. Nyilván, ha lenne 200+ dollárom erre, akkor aztán nem kéne várakoznom egy percet se. Remélem, valami világos fagyis pasztellszínű és vicces darab lesz.
A másik fontos dolog pedig az, hogy mostantól ki lehet nyomtatni a recepteket a minden poszt végén található két (nyomtató és PDF ikon) kis gomb segítségével. Bármelyikre rákattintva szerkeszthető a szöveg, a felesleges locsifecsit, ami nem tartozik közvetlenül a recepthez, ki lehet törölni.
Ja, és továbbra is lehet rajongani a fészbukon, sőt egy kis gomb segítségével – szintén a posztok alatt található – azonnal meg is lehet osztani a saját oldalakon az esetlegesen tetsző irományokat.

Tegnap gyereknapi grillezés volt nálunk délután. Kizárólag felnőtt résztvevőkkel.
De még jó, hogy tegnapra szerveztük, ugyanis ma megint elképesztő idő volt errefelé. Elmászkáltam ide-oda – kertészet, csatos üveg beszerzés stb. – és hazafelé 20 percet álltam Törökbálintnál egy felüljáró alatt az M7-n, mert különben szétverte volna a kocsit a nagyjából fél diónyi nagyságú jég. Ami viszont annál is szerencsésebb része a történetnek – mint hogy pont abban a percben értem a felüljáróhoz, amikor elkezdett záporozni a jég – az az, hogy nálunk közvetlenül nem volt, „csak” jó nagy eső. Amikor hazaértem, míg feljöttem a garázsból a házig, konkrétan bőrig áztam esernyővel a kezemben. A lépcsőn vízesésként hömpölygött a víz, bokáig ért, keresztül a szandálomon, mit mondjak, remek érzés volt.
A barátnőméknél, akik nagyjából 5 percre vannak tőlünk kocsival, lapátolni kellett a jeget a teraszról meg a szomszédainak segített odaszervezni a tűzoltókat, hogy ugyan szivattyúzzák már ki a vizet a garázsaikból meg a pincéikből. Ők is meg mi is dombon lakunk, így nem áll meg a víz szerencsére. Meg ugye egyikünknél sincs mélyebben az utcaszintnél a garázs.

Szóval tegnap délelőtt kicsit lehetett végre dolgozni a kertben, elég jó idő volt hozzá, így sikerült kiegyelni a mángoldot, ami nagyon jól jött a délutáni grillezett húsokhoz köret formájában. Még nagyon zsenge volt a mángold, de direkt nem akartam addig kiszedegetni az ágyásból a felesleget, míg valamennyire ehető méretűre nem nőnek. Mondjuk, a gazok burjánzása kicsit kiborító, a csigák meg hihetetlen számban tenyésznek.

TEJSZÍNES MÁNGOLD

1 kg mángold

1 ek vaj

3-4 gerezd fokhagyma

só, bors

150 ml tejszín

2 ek fenyőmag

Egy serpenyőben felforrósítottam a vajat, ráraktam a finomra aprított fokhagymát és kicsit pároltam.
Közben egy kis serpenyőben szárazon aranyszínűre pirítottam a fenyőmagot.
A mángoldot alapos mosás és lcsepegtetés után durvára vágtam, rádobtam a vajra, összekavartam, sóztam és borsoztam, majd az edényre rátettem a fedőt.
2-3 perc után levettem, addigra a mángold össze is esett, levet eresztett. Ráöntöttem a tejszínt és magas hőmérsékleten beforraltam.
Tálaláskor megszórtam a pirított fenyőmaggal.

És ha már gyereknap meg társaság, sütemény is kell ugye. Nem nagyon volt ötletem, mi legyen a süti. De szerencsére valami után kotorászva a mélyhűtőben felfedeztem, hogy van még egy rakat meggy szépen dobozokba rakva tavalyról. Nyilván a motivált felejtés miatt nem emlékeztem rá, amit a tavalyi meggy mizéria váltott ki bennem, nagyon herótom volt már a majdnem egy hetesre nyúló magozástól.

MEGGYES LEPÉNY

A tésztához:

500 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt

100 g finomliszt

11 g száritott élesztő

1 csipet só

100 g vaj

250 ml tej

70 g nádcukor

1 db tojás

A tetejére:

1 kg meggy – magozva

130 g nádcukor

1 tasak Bourbon vaníliás cukor

1 tk fahéj

80 g amaretti

80 g szeletelt mandula

A tésztához a lisztet egy tálban összekevertem az élesztővel és a sóval. A tejet felmelegítettem a vajjal együtt, belekevrtem a cukrot és a tojást, majd a liszthez adtam. Kidagasztottam és letakarva meleg helyen hagytam kelni 1 órát.
A sütőt 195 °C-ra előmelegítettem.
Ezután enyhén lisztezett felületen nagyjából ½ cm vastagra nyújtottam és a sütőpapírral bélelt tepsibe raktam úgy, hogy a széleit visszahajtottam. Rászórtam a kézzel összetört amarettit, sűrűn kiraktam a meggyel, egyenletesen elosztottam rajta a vaníliás cukorral és a fahéjjal elkevert cukrot, megszórtam a mandulával, majd 50 percet sütöttem.

Meleg saláta és pite

noreply@blogger.com (Makka) — Thu, 20 May 2010 09:38:00 +0000

Nem fogok az időjárásról vekengeni, főleg most, hogy a javulás egyértelmű jelei mutatkoznak. Végre nem fúj állat módon a szél, nem zuhog az eső és csicseregnek a madarak.
Nem túl gyakran készítek meleg salátát, de tegnap még jólesett a meleg étel. Aztán azon is elgondolkodtam, hogy nem vagyok hajlandó magamat megadni az időjárásnak, az etalon az évszak, azaz a tavasz majdnem vége.
Így született egy sárgarépa saláta és egy túrós pite.

MELEG SÁRGARÉPA SALÁTA DIÓVAL ÉS VIRSLIVEL

1 marék dió
1 ek szójaolaj
3 gerezd fokhagyma
2 cm gyömbér
4 szál tömzsi sárgarépa
1 pár frankfurti virsli
só, bors
½ narancs leve és reszelt héja
½ marék petrezselyem

A diót durvára vágtam és szárazon pirítottam egy serpenyőben, míg felszállt az illata. Ráöntöttem az olajat, hozzáadtam a finomra vágott fokhagymát és gyömbért, belereszeltem a narancs héját, összepirítottam. Hozzáadtam a karikára vágott sárgarépát és virslit, addig pirítottam kevergetve, míg a virsli pirosra sült, a répa pedig éppenhogy elkezdett puhulni. Sóztam, borsoztam, rászórtam a finomra vágott petrezselyem nagy részét, ráfacsartam a narancs levét, összeforgattam.

Tálaláskor hámozóval lehúztam pár csíkot a parmezánból a saláta tetejére és megszórtam a maradék petrezselyemmel.

A pitét meg azért készítettem, mert keddre megrendelésre csináltam tortát egy blogszülinapra, és a család elég szomorkásan nézegette a kész sütit, hogy nem ehetnek belőle. Így kárpótlásul kaptak ők is egyet.

BODZÁS-TÚRÓS PITE

A pâte brisée-hez:

250 g finomliszt
175 g vaj
1 db tojás
1 ek cukor

A bodzás-túrós töltelékhez:

450 g túró
4 ek cukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
3 db tojás
6 bodzavirág

Az alaphoz a nagyon hideg vajat felkockáztam, és az összes többi hozzávalóval a robotgépbe raktam, morzsásra forgattam. Hideg felületre (konyhapult) szórtam és összegyúrtam, majd az enyhén lisztezett konyhapulton kinyújtottam. Egy 22 cm ∅ kapcsos formába raktam a tésztát, eligazgattam, hogy nagyjából egyenletesen legyen az oldalán is.

A sütőt 200 °C-ra melegítettem elő.

A töltelékhez a túrót elkevertem a cukorral és a vaníliás cukorral, hozzáadtam a tojások sárgáját, belekevertem a bodzavirágot is – lecsipkedtem a száráról.

A tojásfehérjét kemény habbá vertem, az ⅓-át belekevertem a túrókrémbe, a többit pedig óvatosan beleforgattam. Az egészet a pitealapba töltöttem és az előmelegített sütőben 50 percig sütöttem.

Nagyon jól érezni a bodzát a süteményben, üde aromát ad. A túrós töltelék egyébként nagyjából felfújtként viselkedett, szépen megemelkedett, mire kész lett, teljesen kitöltötte a tésztát.

„Vadat és halat, s mi jó falat”

noreply@blogger.com (Makka) — Sat, 08 May 2010 08:59:00 +0000

Pár hete elég nagy örülés van bizonyos szempontból folyamatosan (éljen Egerszalók!), így gyakorlatilag minden este lehetne ünnepi vacsora, de ki győzi azt ugye ötletekkel.
Az ünnepi kaja mivolt nemcsak a hozzávalók különlegességén múlik, hanem azon is, hogy az ember külön készül rá. Ilyesmikre kifejezetten alkalmasak a vadhúsok, nem esszük mindennap és nem lehet csak úgy nekiugrani az elkészítésüknek.
A szarvashúst kifejezetten szeretem elkészíteni is, mert bármennyire is úgy tűnik, nincs semmi zsírtartalma, sosem szárad ki, omlós és puha lesz.

SÜLT SZARVASCOMB ZÖLD SPÁRGÁVAL ÉS SZILVAKETCHUPPAL (4 személyre)

1,3 kg szarvascomb
100 ml szőlőmagolaj
1-1 tk friss kakukkfű-, zsálya-, borsikafű- és rozmaringlevél
6 szem borókabogyó
1 tk zöldbors
4 szem szegfűbors
5 gerezd fokhagyma
1 tk durva só
16 szelet bacon
150 ml vörösbor

A tálaláshoz:

vajon párolt zöldspárga
hagymás szilvaketchup

A húsról leszedtem minden hártyát – kivételesen nagyon szép darabot sikerült venni, nem kellett vele sokat foglalkozni.

A fokhagymát mozsárban összezúztam a sóval, hozzáadtam az egész borsot, szegfűborsot és a borókabogyót, azokat is összezúztam. Következtek a zöldfűszerek, majd az olaj. A fűszeres olajjal bepácoltam a húst, és egy éjszakára a hűtőbe raktam. Általában az ilyen pácokban több napig hagyom állni a vadakat, de most nem volt rá idő.

Másnap kivettem a húst a pácból, betekertem a baconszeletekkel úgy, hogy félig fedjék egymást a szalonnaszeletek. A fűszeres olajat a húsra csorgattam, aláöntöttem a bort és fóliával lefedve 2 órát sütöttem 180 °C-on. Majd levettem róla a fóliát, és sült további 1 órát.

A spárgát (500 g) kevés barnított vajon megpároltam, sóztam és borsoztam.

Tálaláskor a húst meglocsoltam a saját szaftjával, melléraktam a még forró spárgát és egy kevés szilvaketchupot.

Egyébként most elgondolkodtam, hogy én mindig csak mellérakok. Nem tudom, engem kifejezetten zavar a tornyozásos tálalás. Abban az esetben kizárólag csak úgy lehet nekikezdeni az evésnek, ha előbb széttúrja az ételt az ember. Nem mondom, nyilván van, amikor kifejezetten jól néz ki, például saláták esetében.

Az meg a másik, hogy a legtöbb esetben nincs nagyon időm sem a komponálásra a tányéron, ha meg akarom örökíteni a blog számára az ételeket, gyorsan kell cselekedni.

Zöldek

noreply@blogger.com (Makka) — Sat, 01 May 2010 09:22:00 +0000

Úgy tűnhet, hogy valami színmániákus vagyok, pedig csak a posztok címét nem tudom sosem kitalálni, általában valami görcs lesz belőle, de mindegy, számozni nem akarok, azzal a módszerrel nem találnék meg soha semmit. Nem mintha így olyan flottul menne a keresgélés a saját blogomon, na de hát mitől ez lenne, amit flottul megoldok. Néhány szó igen hülyén néz ki így leírva, például ez a flottul is. Ezért aztán le is írtam immár harmadszorra.
Ugye itt vannak ezek az ilyen-olyan szezonok tavasszal is, medvehagyma meg spárga, nyilván az is a zöld. A fehér spárgát is szeretem, de szerintem a zöld jóval viccesebben néz ki, és nem kell vele annyit szarakodni sem. A lila spárgát is szívesen megkóstolnám, úgyis lila zöldség mániám van.
A héten azért már kis problémát jelentett a szénhidrátmentes főzikélés, gyakorlatilag minden alapanyagot nézegetve egy jó rizottót vizionáltam. Vagy bulguros, esetleg kuszkuszos megoldást.
A múlt hétvégén elmentünk a Kertészetin megtartott évi rendes növényvásárra, szerintem elég lehangoló volt a rengeteg kolbászos meg kajás stand a nagyjából számban ugyanannyi növényes kiállító között.
Viszont egy kis zugban egy lány medvehagymát árult 200.- Ft-tal olcsóbban, mint a piacokon szokás, jól be is vásároltam.
A jó múltkor, amikor vettem, a felhasználatlan medvehagymát simán durvára vágva beraktam egy dobozban a mélyhűtőbe. Aztán egy zacskóba raktam a dobozt. Nagyjából két hét alatt elmúlt a medvehagymaszag.
Tehát újabb fagyasztást nem akartam, így durvára vágva összeturmixoltam olajjal, sóval és fehérborssal. Eme zúzmány segítségével pedig készítettem zöld túrót. Amibe sárgarépát és zellerszárat mártogattunk.

ZÖLD TÚRÓ

450 g túró
250 g tejföl
só
½ tk fehérbors
4 ek medvehagyma zúzmány

Értelemszerűen mindent összekevertem. Majd magyarázkodnom kellett, hogy nem, nem raktam semmi fura csomós dolgot a guacamoléba.

Csütörtökre végre sikerült elvonatkoztatnom a gabonás vízióktól, és zöld spárgás ebédet készítettem.

ZÖLD SPÁRGA TOJÁSSAL, GORGONZOLÁVAL ÉS MEDVEHAGYMÁVAL

500 g zöld spárga
20 g vaj
4 db tojás
50-80 g gorgonzola
provence-i fűszeres só
bors
1 marék zsázsacsíra
1 ek medvehagyma zúzmány

A forró vajon megpároltam a darabokra vágott spárgát. A tojásokat villával kissé felvertem, sóztam, borsoztam és a spárgára öntöttem. Miközben hagytam, hogy a tojás alja megpiruljon, a tetejére morzsoltam a sajtot, majd a 260 °C-os légkeveréses sütőbe raktam 10 percre. Azt akartam, hogy teljesen megszilárduljon a tojás – nem állhatom, ha kocsonyásan kenődik – és a sajt meg beleolvadjon teljesen.

Tányérra csúsztattam, a tetejére szórtam a zsázsát és meglocsoltam az olajos medvehagymával.

És egyébként ezt a mennyiséget simán megettem egyedül.

Belilulás újra

noreply@blogger.com (Makka) — Sat, 01 May 2010 08:50:00 +0000

Tavaly nagy kedvvel szedtem le a körülöttünk található szomszédok kertjéből áthajló ágakról az akác- és bodzavirágokat, orgonát a barátnőmtől szereztem be. Aztán napokig mindenféle lekvárok, zselék és szirupok kavarogtak a fejemben – hogy kell kinézniük, mire fogom használni – miközben órákig szedegettem le a virágocskákat a szárukról. Aztán az orgonazselé azóta is ott áll a kamrapolcon, kizárólag az akácszirupot öntözgettem elég sok desszertbe és süteménybe.
Így aztán ebben az évben kissé visszafogom magam ebben az ügyben, nem is leszek túl kreatív, szerintem ilyen szirupféléket fogok gyártani. A múltkor ibolyából készítettem, a héten valamelyik nap pedig orgonából, de éppcsak annyit, hogy egy-két alkolmmal fel lehessen vele dobni majd valamit.

ORGONASZIRUP

1 l orgonavirág
550 ml víz
4-5 ek cukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
1 tk citromsav

Az orgonáról leszedtem a virágokat vigyázva, hogy a kicsike zöld tok már ne kerüljön közéjük, nehogy esetleg megkeserítse a kész szirupot. Meg az életemet, ha már órákig csipkedem a virágocskákat, és hogy az igen kevés végeredmény használható legyen.

A cukrot, a vaníliás cukrot és a citromsavat összekevertem, beforraltam a ¾-ére, beleszórtam a virágokat és lefedve hagytam állni ½ órát.

A turmix poharába öntöttem, de beleraktam a szűrőbetétet is, hogy majd ne kelljen külön pancsolni a szűréssel. Összeturmixoltam, közben a szűrőn kicsapódott a cucc – tök jó találmány. A kész szirupot újra felforraltam és egy kis lezárható kancsóba öntöttem.

Kékek, lilák

noreply@blogger.com (Makka) — Fri, 23 Apr 2010 19:48:00 +0000

Nemrég keseregtem, hogy lemaradtam az ibolyázásról, viszont tegnapelőtt, ha kicsiben is, de megvalósult az ibolya projekt. Átmentem a szomszédhoz, hogy meglocsoljak pár növényt és a kert tele volt ibolyával. Szedtem egy kis kosárral, mert végül csak szirupot szerettem volna készíteni anyu születésnapi tortájához.

IBOLYASZIRUP

1½ csésze ibolya
150 ml víz
3 ek cukor
1 tk citromsav

A virágokat szerencsére nem kellett leöblíteni sem, mert a szomszédomnak biokertje van, csak a harmatot kellett kicsit lerázogatni róluk, porosak sem voltak.

Tehát a virágokat leszedtem a szárról, közben a vizet a cukorral és a citromsavval felforraltam. Addig forraltam, míg kissé besűrűsödött. Ezután beleraktam az ibolyát, forraltam 2-3 percig, majd lefedve hagytam állni jó ½ órát. Ezután kinyomkodtam a virágok festékanyagát egy szűrőben, ismét felforraltam a gyönyörű lilás színű folyadékot és kis üvegbe töltöttem.

Anyunak meg egy könnyű joghurtos tortát készítettem. Sajnos fotót nem tudtam csinálni róla, ugyanis már csak este vágtuk fel, olyankor pedig a konyhában egyszerűen nem lehet olyan világítást produkálni, hogy jó képek készülhessenek. Pedig ritkán sikerül ilyen dekoratív és látványos tortát rittyenteni.

JOHGURTOS-ÁFONYÁS TORTA IBOLYASZIRUPPAL

A piskótához:

6 db tojás
150 g cukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
1 csipet só
3 ek rum
6 ek forró víz
150 g liszt
30 g keményítő
2 tk sütőpor

A krémhez:

450 g jughurt
4-5 ek porcukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
2 tasak Dr. Oetker Gelatine Fix
400 g tejszín
250 g kékáfonya

A piskótához a tojásokat a cukorral, a vaníliás cukorral, a csipet sóval, a rummal és a forró vízzel sűrű világossárga krémmé vertem habverővel. A lisztet összekevertem a keményítővel és a sütőporral, majd a krémbe szitáltam, a habverővel kevertem el csomómentesre.

A sütőt 175 °C-ra melegítettem elő, és egy kerek, 26 cm ∅ kapcsos tortaformába öntve a masszát 30 perc alatt készre sütöttem. A formában hagytam teljesen kihűlni.

A krémhez a joghurtot elkevertem a porcukorral és a vaníliás cukorral, majd hozzáadtam a zselatint – nem kell vízbe kevergetni, forralgatni, mehet rögtön a krémbe hidegen – és habverővel simára kevertem.

A tejszínt nem túl kemény habbá vertem, a krémhez adtam.

A tortaalapot egy tálra raktam, két lappá vágtam. Az alsó köré tortakarikát tettem, rákentem a krém felénél kicsivel többet, arra szórtam az áfonyát. Rátettem a másik tortalapot, óvatosan lenyomkodtam. Majd következett a krém többi része.

A tetején kis mélyedéseket csináltam kanál hátával, a hűtőbe raktam 2 órára. Tálalás előtt leszedtem róla a tortakarikát, a mélyedésekbe csorgattam keveset az ibolyaszirupból és ibolyákkal díszítettem.

Fő az egészség

noreply@blogger.com (Makka) — Fri, 16 Apr 2010 18:46:00 +0000

Az előző posztban már említettem, hogy egyszer egy barátoméknál ettem egy csodás csírasalátát, kérdeztem is tőle, mit rakott össze mivel pontosan, de nem emlékszik rá. Ami azért szerintem mindenesetre fura egy mesterszakácstól, bár nyilván szakmai ártalom is nála, hogy a receptek csak úgy jönnek és mennek a fejében.
Vasárnap megint a kertészeteket jártuk, így csodálkoztam rá az egyikben a rengeteg féle csíráztatni való magra zacskókban. Vettem egy jó párat, és még aznap neki is álltam a projektnek. Utoljára szerintem az általánosban csíráztattam házi feladatként borsót, azóta csak párszor zsázsát, szóval gyakorlatom nulla.
Sajnos nem egy ütemben érnek el bizonyos fázisokat. De így legalább tapasztalatot szereztem az ütemezés jövőbeni tervezéséről. Például a feketehagyma és a vöröskáposzta magja sokkal lassabban kel életre, mint a többi. A retek és a mustár magja viszont elképesztő gyorsan. Nem kell nekik egy nap sem. A másik tapasztalatom pedig az, hogy ha sűrűbben is ilyesmire adja az ember a fejét, akkor tényleg érdemes beszerezni csíráztató tálat – 1000,- Ft körül már lehet kapni kétemeletest. Mindenképpen praktikus, a magok nem állnak a pangó vízben és rendkívül helytakarékos. Az én tálcás módszeremhez képest mindenképp.

CSÍRASALÁTA FETÁVAL

1 ek brokkolimag
1 ek mustármag
1 ek retekmag
1 ek zsázsamag
1 ek finomra vágott snidling
3 db paradicsom
100 g feta
só, bors
1-2 ek extra szűz olívaolaj
1 tk szilvás balzsamecet

A magokat alapos öblítés után tiszta műanyag tálcákra szórtam és addig tartottam nedvesen, míg kicsíráztak és picike zöld levélkezdemények is látszottak már. Ez most 5 nap volt nekem, de persze függ a hőmérséklettől és a fényviszonyoktól is.

A saláta elkészítése előtt szintén alaposan leöblítettem a csírákat, szitában hagytam lecsöpögni.

A paradicsomot feldaraboltam és összekevertem az óvatosan szinte szálakra szedett csíranövényekkel és a snidlinggel. Meglocsoltam az olívaolajjal és a balzsamecettel, kicsit sóztam és tekertem rá borsot. A sajtot a tetejére morzsoltam.

A mustár- és retekcsíra kissé csípős, a zsázsa kissé kesernyés ízét jól egészítette ki a paradicsom és a balzsamecet viszonylagos édessége.

A brokkolicsíra kiemelkedően magas U-vitamin és kálciumtartalmú. Élettani hatásai nagyban hasonlítanak a vöröskáposzta csíráéra. Fogyasztása vértisztító, bőrtápláló, keringésjavító hatással bír. Gyógyhatásai főleg emésztőrendszeri betegségek, hólyag- és prosztataproblémák, valamint daganatos megbetegedések esetén mutatkoznak meg.

A mustárcsíra antibiotikus hatású, tisztítja a nyálkahártyát, az epére és májra kedvezően hat, csökkenti az emésztési zavarokat. Élénkítő, izomfájdalom enyhítő, vértisztító.

A retekcsíra kitűnő a gyulladásokra a szintén erős antibiotikus hatása miatt. B₁ és B₁₆ vitamint tartalmaz, mellette vasat, káliumot és foszfort. Természetes gombaölő, kiűzi a bélférgeket, antiszeptikus hatású, puffadásgátló. Tisztítja a légutakat, a nyálkahártyát, remekül oldja a hörghurutot. Segít az epekövek és az epehomok eltávolításában is.

A zsázsa csírája sok vitamint tartalmaz, telítetlen szírsavtartalma hatásos a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának megelőzésére. Általános immunerősítő, gyulladáscsokkentő, vizelethajtó hatású, sőt potencianövelő hatásáról is ismert.

Bagoly és gomba – pedig nem is voltam az erdőben

noreply@blogger.com (Makka) — Mon, 12 Apr 2010 14:20:00 +0000

Indíthatnám a posztot Seres Rezső örökbecsűjével, de az túl kézenfekvő lenne és modoros is, ráadásul annyira nem is igaz, mert azért jutott pár vicces óra utoljára még a nagyközönségnek.
Tényleg más országra ébredhettünk ma, az idő mindenesetre már szar.
Nem irigylek azzal együtt senkit, aki azt gondolta, fú, de jó lesz újra a székben, aztán rájött, hogy addig kepesztett meg áskálódott, míg majd még tevékenykednie is kell vagy mi, mert megkapta, amit akart. Ami ugye látszik. És hát aki „dolgozik”, az hibázhat is, plusz számonkérhetik. Bizonyos attitűdökkel nehéz így az élet, nem mondom.
És ez igaz egyes nőneműekre is más természetű ügyekben.

De nézzünk inkább baglyot illetve többet – ma kaptam a linkeket. Baglyot nézni tényleg mindig jó, igaza van az írónak. Sajnos baglyot mi csak akkor szoktunk látni, amikor például Zsámbék vagy Sóskút felé autózunk, ahogy ülnek az út menti fákon. Így aztán alaposabb szemrevételezésre nincs lehetőség.
Nem baj, van bagoly a kulcscsomómon, a múltkor kaptam egy nevem feliratú másik kulcstartóval együtt - pedig eddig is ráismertem a kulcsaimra. Ez most kissé szenya megjegyzés volt, már csak azért is, mert igazán örültem a két kis hülyeségnek. A baglyot azért, mert „olyan okos vagy”. Jobban örülnék, ha bölcsnek és szépnek is látnának, de mindegy.

Ilyen béna időben nem lehet semmit se csinálni, pedig lenne mit a kölcsönkertben, április van, nem a henye ideje kertileg.
Leginkább kénytelenkedem meg olvasok – Török csel, Eraszt Fandorin második kalandja. És ebédet főztem. Továbbra is minimalizálva a szénhidrátokat. Az az igazság, hogy arra kell rájönnöm, valószínűleg intoleráns vagyok a ceráliákkal szemben, ugyanis mióta egyáltalán nem eszem ilyesmit semmilyen formában, sokkal jobb érzésem van. Fura, mert nem lehet egy konkrétumot sem megnevezni, hogy mi az a jó, csak valahogy jobb. De például egyáltalán nem ég a gyomrom semmitől. Amely gyomorégés egyébként a rizzsel indult még jóval régebben, egy ideig a barnarizzsel nem volt bajom, aztán azzal is. Majd ez szépen kiterjesztődött gyakorlatilag mindenre. Most meg semmi, elmúlt.
Tegnap vettem csíráztatni való magokat, beindult a csíra projekt, ugyanis évekkel ezelőtt egyszer ettem egy mindent vivő csírasalátát a szakács barátom keze nyomán, erre nem emlékszik a receptre. Mi van??? Mondtam neki, írjon gasztroblogot.
Egyébként ez a csíráztatás csinos csíráztató edény híján elég káoszos konyhát eredményez, de érdekes módon eddig senkinek nem volt kifogása a mindenhol fellelhető műanyag tálcák miatt.

GOMBA ÉS CUKKINI KERTI FŰSZEREKKEL (2 személyre)

400 g gomba – csiperke, barna csiperke, laska vegyesen
1 db nagyobb cukkini
6 szelet bacon
4 szelet sonka
1 ek szőlőmagolaj
só, bors
3-4 ág citromillatú kakukkfű
4-5 tárkonylevél
2-3 ág borsikafű
1 ek citromlé
8-10 levél medvehagyma

Egy forró serpenyőben az olajon megpirítottam a finom csíkokra vágott bacont és sonkát. Közben megtisztítottam a gombát, feldaraboltam és a sonkához adtam, tovább pirítottam.

A cukkinit falatnyi darabokra vágtam és a gombához adtam, de csak amikor az már megpirult – a leve is eltűnt. Sóztam és borsoztam, rászórtam a fűszerek leveleit, készre pirítottam.

A nem túl finomra vágott medvehagymát a tálalás előtt közvetlenül kevertem bele a citromlével együtt.

Újabb sárga étel

noreply@blogger.com (Makka) — Thu, 08 Apr 2010 12:32:00 +0000

Már pár nappal ezelőtt elhatároztam, hogy a kölcsönkertben szedek majd ibolyát, van egy rakat. Ugyanis elképzeltem egy ibolyazselét meg ibolyás cukrot is. Illetve csak volt ibolya, mert ma egy darabot sem találtam.
Aztán rácsodálkoztam a metélőfokhagyma-csomókra, lett is ötletem az ebédhez, mert addig gőzöm nem volt, mit kéne enni.
Az utóbbi időben az ételeinkben a sárga szín dominált, de ez csak a véletlen műve. Egyébként nem egyszerű az élet, ha az ember nem eszik kenyeret, tésztát, gabonaféléket, liszteset, cukrot stb. Főleg, ha ezzel egyedül van éppen a családban. Ma kivételesen meleg ételre vágytam, de a hűtőben csak salátákhoz való cuccok vannak.

Kerestem egy ásót, és miközben kifordítottam egy csomót a földből, erősen sajnálkoztam, hogy a mángold még csak mag formájában létezik elültetve. Mert a mángoldszár vajon ropogósra párolva, a levelét rádobva, éppenhogy megfonnyasztva, tojással, metélő fokhagymával, snidlinggel, jaj!
De találtam a hűtő alsó fiókjában angol zellert.

TOJÁS ANGOL ZELLERREL, METÉLŐ FOKHAGYMÁVAL ÉS SNIDLINGGEL (2 személyre)

10 szál angol zeller
20 g vaj
2 ek szőlőmagolaj
6 db tojás
50 g edami sajt reszelve
1 csomó metélő fokhagyma
1 csomó snidling
só, bors

A vajat az olajjal felforrósítottam egy serpenyőben, rádobtam a csíkokra darabolt zellerszárat, enyhén sóztam és borsoztam, néha kevergetve pirítottam, míg kapott egy kis színt. Jó ez az angol zeller, jól tűri a főzést és pirítást, nem puhul meg egyhamar, hogy dzsama legyen belőle, jó ropogós marad.

A tojásokat kissé felvertem, beleszórtam a finomra vágott metélő fokhagymát és snidlinget, beleraktam a reszelt sajtot, kevés sót és borsot, majd elkevertem. A fűszeres tojást a megpirult zellerre öntöttem, megrázogattam a serpenyőt, hogy mindenhova jusson a belőle, majd alacsony hőmérsékleten addig sütöttem, míg a tojás teteje is teljesen meg nem szilrádult.

Tányérra borítottam, hogy félbehajtva landoljon, finomra vágtam a metélő fokhagyma zöld szárából egy keveset a zellerzölddel együtt, ezekkel szórtam meg.

Újabb pogácsa

noreply@blogger.com (Makka) — Mon, 05 Apr 2010 09:09:00 +0000

Ezt a pogácsát már régebben sütöttem, de akkoriban rengeteg hasonló recept került fel a blogra, gondoltam, nem teszem próbára senki türelmét egy újabb pogácsával.

KÉKSAJTOS-OLÍVÁS POGÁCSA

300 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
500 g finomliszt
80 g darált mandula
14 g szárított élesztő
2 tk só
frissen őrölt bors
1 tk füstölt csípős őrölt paprika
1 tk szárított oregánó
200 g vaj
2 db tojás
450 g tejföl
150 g dán kéksajt
150 g trapista sajt
100 g olívabogyó

A kenéshez:

1 db kis tojás
1 ek tejföl

A liszteket egy tálban összekevertem a mandulával, az élesztővel, a fűszerekkel, majd a tiszta konyhapultra borítottam. A kupac közepébe mélyedést csináltam, beleraktam a lereszelt sajtokat, a finomra aprított olívabogyót, a kis kockára vágott hideg vajat, a tojásokat és a tejfölt. Sima, egynemű tésztává gyúrtam.

Egy lisztezett gyúródeszkán kb. kisujj vastagságra nyújtottam, hajtogattam, és hagytam ½ órát kelni. A hajtogatást, kelést és a nyújtást még kétszer megismételtem.

Az utolsó alkalommal már 1½ cm vastagon hagytam a tésztát, sűrűn bevagdostam a tetejét és pogácsákat szaggattam belőle.

A 200 °C-ra előmelegített sütőben nagyjából 15-20 perc alatt pirosra sütöttem a tojás és a tejföl keverékével megkent pogácsákat.

Ünnep, de másért

noreply@blogger.com (Makka) — Sun, 04 Apr 2010 09:03:00 +0000

Szép ez a tavasz eddig, Tokió környékén is virágzik a sakura már, kezdetét veheti a hanami.

Gyönyörű tavaszi ünnepe ez a japánoknak. Szeretem, hogy nem félnek csak a pillanattól és képesek annak minden szépségét kiélvezni, és nem azon vekengenek a gyönyörűségek szemlélése helyett, hogy mi lesz, ha már elmúlt az áldott pillanat.

Toru Yamanaka képe.

Számtalan ukiyo-e-n, azaz a tovatűnő világ képein is megjelenik a cseresznyevirágzás. Az ukiyo a 17. századi Edo rohamosan városiasodó kereskedő világában kelt életre a nem szamuráj osztályok szubkultúrájaként, amelynek a középpontjában az élvezetek kivételes, múlandó és illékony pillanatai álltak. Az ukiyo fogalma az élvezetek lehető legszélesebb skáláját foglalja magába: a kereskedők az irodalom és a képzőművészetek, a színház és nem utolsó sorban a női szórakoztatás tevékeny támogatói voltak. Az ukiyo-e szó azokat az ábrázolásokat jelöli, amelyekkel a művészek ennek a világnak az atmoszféráját kísérelték meg megragadni.

Ando Hiroshige (1797–1858) Fujiról készült sorozatából.

Nálunk még nem nyílik a cseresznye virágja, de az idő szép volt tegnap is. Csupival kint ültünk egész délután a teraszon, pezsgőztünk és azt taglaltuk, milyen jó lenne, ha ő is ideköltözne. Miután ettünk a húsvéti tortából.

Ez az egyszerűnek és könnyűnek tűnő sütemény hordozza mindazokat a jegyeket, melyeket egy igazi húsvéti tortának kell. Van benne természetesen gabona, amely a föld ajándéka, a tojás az új életet jelenti. A tésztája kelt tészta, ez pedig a kalácsot idézi.

HÚSVÉTI MÉHCSÍPÉS TORTA

A tésztához:

50 g vaj
75 ml tej
42 g friss élesztő
250 g liszt
1 ek cukor
1 csipet só
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
1 tk reszelt citromhéj
1 db tojás

A tetejére, hogy méhcsípés is legyen:

50 g cukor
75 g vaj
1 ek méz
75 ml tejszín
150 g lapra vágott mandula

A krémhez:

500 ml tej
170 g cukor
2 tasak Bourbon vaníliás cukor
5 tojássárgája
1 ek Bourbon vaníliás pudingpor vagy keményítő
6 levél zselatin
500 ml tejszín

A tésztához a tejet felmelegítettem, összeolvasztottam a vajjal, majd krémesre kevertem a belemorzsolt élesztővel.

A lisztet a cukorral, a vaníliás cukorral, a citromhéjjal és a sóval összekevertem. Ezután az összes hozzávalót tésztává gyúrtam. Meleg helyen letakarva ½ órát hagytam kelni.

A mandulás tetőhöz a cukrot, a vajat, a mézet és a tejszínt összeforraltam, belekevertem a mandulát, és hagytam hűlni, míg a tészta kelt.

Egy 26 cm ∅ tortaformába raktam a méretre nyújtott tésztát, a mandulás keveréket egyenletesen elkentem a tetején és hagytam állni 10 percig. 200 °C-ra előmelegített sütőben 20 percig sütöttem. A formában hagytam kihűlni.

A krémhez 400 ml tejet felforraltam 100 g cukorral és a vaníliás cukorral. Közben a tojások sárgáját kikevertem a maradék cukorral. A többi tejben csomómentesre dolgoztam a pudingport és a tojásos keverékhez adtam.

A zselatinlapokat egy kis vízbe áztattam.

A felforrt cukros tejhez adtam a tojásos keveréket, visszatettem a tűzre és állandóan kevergetve újra felforraltam. A pudingpor megakadályozza, hogy a tojás kicsapódjon a forrás közben, de ahogy felforrt, azonnal le kell venni a tűzről megakadályozván az esetleges katasztrófát.

A zselatinlapokat kinyomkodtam és a forró krémbe kevertem. Kissé kihűtöttem, betettem a hűtőbe és gyakran kavargatva hagytam, hogy elkezdjen dermedni.

A tejszínt habbá vertem és a krémhez kevertem.

A tortalapot keresztben kettévágtam, az alsó lapot egy tálra raktam, tortagyűrűt raktam köré, és rásimítottam az egész krémet, arra pedig a tortalap teteje került. Egy éjszakára a hűtőbe tettem.

Meglehetősen ártatlannak tűnő sütemény, de nagyon laktató. De lehet, hogy csak azért éreztem kivételesen édesnek, mert már elszoktam a szénhidrátmentesség miatt az édességektől.

A recept egy régi húsvéti kiadású Burdából való.

Mimóza

noreply@blogger.com (Makka) — Tue, 30 Mar 2010 07:36:00 +0000

Attól, hogy én nem eszem szénhidrátot, legalábbis megpróbálom elkerülni a nagyját, persze nem lehet a családot sütemények nélkül hagyni.
Volt itthon pár darab mandarin, először majdnem mandulás tortát készítettem, de azt most nem találtam eléggé az évszakhoz illőnek, bár egyéb esetekben engem az ilyesmi nem zavar. Aztán volt a hűtőben egy kis pezsgőmaradék is, pár napja bontottuk fel az üveget.
Eszembe jutott, hogy régebben, amikor elég sokat jártunk Bécsbe, mindig Mimózát ittunk – száraz pezsgő plusz narancslé 2:1 arányban. Igazából nem tudom, hogy tényleg létezik-e ez az elnevezés erre koktélra, valamiért mi ennek hívjuk.
Szóval ez a koktél adta az ötletet a tegnapi sütihez.
Ráadásul – miután már megint megszólalt hajnalban ez a rohadt riasztó és felkeltett, majd nem tudtam visszaaludni – a blog a Facebookra is felkerült. Lehet rajongani. Nem tudom, ez a fészbuk még több éves használat után is kusza nekem kissé.

MIMÓZA SZELET

A piskótához:

5 db kis tojás
5 ek cukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
5 ek víz
5 ek liszt
1 tasak sütőpor

A krémhez:

500 g túró
200 ml tejföl
5-6 ek cukor
1 tasak bourbon vaníliás cukor
200 ml tejszín

A zseléhez:

2 tasak Haas világos tortazselé
300 ml mandarinlé
200 ml száraz pezsgő
4 ek cukor
1 ek narancsvirágvíz

A piskótához a tojásokat szétválasztottam. A fehérjéket nagyon kemény habbá vertem. A sárgáját fehérre habosítottam a cukorral, a vaníliás cukorral, ezután beleöntöttem a vizet, azzal is felvertem. A lisztet átszitáltam a sütőporral, majd a sárgájás krémhez kevertem továbbra is az elektromos habverőt használva alacsonyabb fokozaton. A fehérje ⅓-át spatulával a lisztes krémbe kevertem, majd a többit már csak óvatosan beleforgattam.
Négyszögletes kapcsos tortaforma aljába sütőpapírt tettem, belesimítottam a tésztát és 180 °C-ra előmelegített sütőben készre sütöttem, kb. 25 perc volt. A sütőből kivéve hagytam teljesen kihűlni.
A krémhez a túrót és a tejfölt elkevertem a cukrokkal. A tejszínt félig felvertem.
A zseléhez a zseléport elkevertem a cukorral, hozzáadtam a mandarinlevet, a pezsgőt, majd felforraltam, 15 másodpercig forraltam – a zacskón levő utasításnak megfelelően. Hozzáadtam a narancsvirágvizet, és állandóan kevergetve kihűtöttem nagyjából. A még folyékony zseléből 150 ml-nyit a túrókrémhez adtam, gyorsan elkevertem, a félig felvert tejszínt is hozzáadtam, simára kevertem. Közben állandóan figyelni kellett a zselére, nehogy megszilárduljon itt-ott.
A túrókrémet a piskótára kentem, a tetejére öntöttem a zselét, és az egészet 2 órára a hűtőbe raktam.

Itt meg hirtelen nyár lett

noreply@blogger.com (Makka) — Sat, 27 Mar 2010 17:35:00 +0000

Mégis mit tehet az ember, ha kap egy nagy vödör éppenhogy kiolvadt fagyasztott málnát a szomszédjától (eredeti forrás a cukrászda)?
Szomszéd becsönget, hogy beszélt apámmal, mert azt gondolta, mi tuti örülnénk egy nagyobb mennyiségű málnának, viszont apu közölte vele, hogy ő nincs itthon, én igen, és különben is én vagyok a konyhatündér.
Valóban, mit lehet tenni? Először is örülni, aztán kutakodni a kedvelt gasztroblogokon valami jó ötlet után, amely kifejezetten 5 kg málna felhasználására utal, de ilyen dimenzióban csak lekvárok és dzsemek fellelhetők. Tehát befőzni váratlanul. A család és a szomszédság örömére. Vajon Egerszalókon milyenek lehetnek a szomszédok?

TAVASZI RÓZSABORSOS MÁLNALEKVÁR

5 kg málna – szigorúan fagyasztott, ami már kiolvadt
1,5 kg cukor
1 ek vaníliapaszta
1 ek rózsabors
200 ml akácszirup
100 ml Crème de Cassis

A gyümölcsöt egy nagyobb fazékba öntöttem, hozzáadtam a cukrot, a mozsárban porrá tört borsot és a vaníliát meg a szirupot is. Kb. a ¾-ére forraltam be addig, míg már bőrösödött. A végén hozzáadtam a likőrt – málnapálinka híján – majd kiforrázott üvegekbe töltöttem.

Mára az egyik kedvencemből – Purcell Dido és Aeneas című operájából egy részlet. Egyik este éppen azt az előadást néztem meg a Mezzón, amelyből a részlet van. Stéphanie D’Oustrac volt látható Dido szerepében, a Les Arts Florissants zenekart William Christie vezette.

Stéphanie D’Oustrac-ot szeretem, a hangját is, de ebben az előadásban néha olyan egzaltált tekintettel nézett a világba, hogy sokszor inkább Ophélia jutott eszembe, attól tartottam, mindjárt befekszik itt nekem a vízbe. Ezzel együtt azért elég sokat adnék, ha egyszer élőben láthatnám a zenekart és a Christie-vel dolgozó énekeseket.

Dido panasza

Az én fülemben inkább a Janet Baker-féle előadás van lévén, hogy az volt az első barokk operalemez, amit valaha vettem. Nem mondom, nem a legújabb cucc a barokk piacon.