Makkakonyha

Gyorskaja

noreply@blogger.com (Makka) — Fri, 10 May 2013 10:37:00 +0000

Tényleg kúl a saját medvehagyma, nem kell egyszerre feldolgozni nagyobb mennyiségeket, lehet frissen szedni a kertből. És még meghalni sem kell, pedig nálunk is közel van hozzá a gyöngyvirág, szerintem teljesen jól megkülönböztethető. Persze anyu azért kiment a kertbe, amikor olvasta a rémisztő hírt, és ellenőrizte a két növényt, neki is sikerül különbséget tenni, nem lesz baj.

Még virágzás előtt készítettem belőle diós mártást: enyhén pirított dió, só, bors, medvehagyma, napraforgóolaj, turmix. Remélem, ennél nem kell bővebben ecsetelni a készítés módját.

A gyorskaják meg kertészkedős napokon születnek, sajnos még csak korlátozottan használható saját termény, de ennek is eljön az ideje. Mindenesetre reményeim szerint lesz mángold mindenféle színben, cukkini gömböc is, jégsaláta, brokkoli, leveles kel, uborka, pár fajta chili, kaliforniai paprika, paradicsom többféle, kelbimbó, spenót, sütőtök. Ezt így egyelőre. Raktunk kívül álló okok miatt elég későn kezdtünk hozzá az ültetésnek, jövőre alaposabb lesz a tervezés.

Akaratom ellenére haladok az árral úgy tűnik, trendi a mindenmentesség akár indokolatlanul is, gluténmentes lett ez a cucc a hajdinatészta miatt..

SOBA TÉSZTA PIRÍTOTT GOMBÁVAL ÉS ZÖLDBORSÓVAL

200 g soba tészta

2 ek napraforgóolaj

350 g laskagomba

1 csésze zsenge zöldborsó

2-3 ek szójaszósz

1 ek mirin

1-2 tk rizsecet

só, bors

2 ek finomra vágott snidling és metélő fokhagyma

2 tk szezámolaj

Egy nagyobb serpenyőben felforrósítjuk a napraforgóolajat és rádobáljuk a kézzel falatnyi darabokra tépkedett laskagombát, erős tűzön világosra pirítjuk.

Közben vizet forralunk a tésztának, megsózzuk. A tésztának 5 perc kell, tehát érdemes időzíteni a főzését, akkor rakjuk a forrásban levő vízbe, amikor a gombára szórjuk a borsót.

A serpenyő alatt mérsékeljük a lángot, beleszórjuk a borsót, sózzuk, borsozzuk, ráöntjük a szójaszószt, az ecetet és a mirint, összeforraljuk 1 perc alatt.

A tésztát leszűrjük és a serpenyőben összerázzuk a zöldségekkel. Meglocsoljuk a szezámolajjal, megszórjuk az összevágott snidlinggel és a metélő fokhagymával, kicsit összeforgatjuk és azonnal tálaljuk.

Répatorta helyett

noreply@blogger.com (Makka) — Sun, 07 Apr 2013 14:05:00 +0000

A répatortát húsvétkor terveztem, de aztán mást választott a család, meg anyu egyébként is sütött zserbót is a tragikus sorsú keresztanyám receptje alapján. Szegény mire megtalálta azt a társat, akivel jól tudott élni, meghalt egy autóbalesetben. Keresztapám finoman szólva sem volt egy gyengéd ember, plusz voltak vele egyéb bajok is, nem részletezném.

Szóval el voltunk látva bőven süteménnyel.
Anyu a héten vett paszternákot, amit eddig általában halhoz ettünk köretként – püré formájában vagy hasábokra vágva sülten.
Viszont az alábbi sütemény régóta izgatta a fantáziámat. De nem a mézeskalácsfűszerezéssel, elvégre a paszternák legjobb fűszere a vanília. Azt hiszem, felhagyunk a répatortákkal...

VANÍLIÁS-JUHARSZIRUPOS PASZTERNÁKTORTA

A tortához:

100 ml juharszirup

250 g kókuszvirágcukor

175 g vaj

3 db tojás

1½ tk vaníliapaszta

1 db tonkabab

1 db narancs reszelt héja és kifacsart leve

250 g paszternák

250 g liszt

2 tk sütőpor

50 g makadámdió

1 db alma

A krémhez:

250 g mascarpone

4-5 ek juharszirup

½ tk vaníliapaszta

A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra (légkeveréses 160 °C). Egy 22 cm-es kerek kapcsos tortaformát kikenünk kevés vajjal.
A juharszirupot, a vajat és a cukrot összeolvasztjuk mésrsékelt lángon, kis időre félretesszük hűlni.
A lisztet kimérjük, belekeverjük a sütőport, a durvára vágott makadámiadiót és a hámozott, kis kockákra vágott almát.
Ha a vajas keverék már csak langyos, elhabarjuk benne a tojást, belekeverjük a vaníliát, a reszelt tonkababot, a narancshéjat és a narancslevet, belerakjuk a reszelt paszternákot, majd az egészet a lisztes keverékhez adjuk. A masszát az előkészített formába öntjük, betesszük a sütőbe, majd 40-45 perc alatt készre sütjük.
A süteményt kivesszük, hagyjuk egy kicsit a formában állni, aztán kitesszük a tányérra, hagyjuk teljesen kihűlni. Ezután kettévágjuk, az alsó lapot megkenjük a krémmel – a mascarponét simára keverjük a juharsziruppal és a vaníliával.
Nem úgy, ahogy a kép tanúsága szerint én csináltam: még langyosan kentem meg a krémmel, kissé elolvadt, na. Nem tudom, de nekem tényleg nincs türelmem kivárni, míg tökéletesen kihűlnek a cuccok.
Rátesszük a felső lapot, amit megszórunk kevés porcukorral.

A GoodFood nyomán.

Helyi hírek

noreply@blogger.com (Makka) — Sun, 24 Mar 2013 17:12:00 +0000

Tavaly a piacon vettem egy bazi nagy medvehagymatövet, tényleg nagyon nagy volt, vagy 40 cm-es levelei voltak. Elültettem, de igazából nem sok reményt fűztem hozzá, már volt egy kísérlet, nem jött be. Igazából nem oda kellett volna ültetni, ahova. Ezért ez utóbbit már árnyékos helyre raktam. Bár ültetés után teljesen elnyaklott, azt hittem, teljesen meghalt.

És most van saját medvehagymám, ha kell, csak kivonulok a kertbe és szedek. Így kéne mindennel. Na de ez most még nem lesz.

Pedig már majdnem lett saját konyhakertem. A második szomszédban van egy használaton kívüli kis telek kicsike házzal, a teraszról pont rálátni, milyen királyság lett volna, a teraszról ellenőrizni a paradicsomokat meg a többit. Beszéltünk a tulajjal, oda is adná, de túl sokba kerülne olyan állapotba hozni, hogy ültetésre alkalmas legyen, és hát azért ilyesmire mégsem olyan könnyen költ az ember százezreket. Először azt hittük, fél nap ilyen kis géppel pár tízezerért, kiszedik a felesleges cuccokat, kicsit leborotválják a talaj tetejét stb. De aztán a szembeszomszédunk mondta, hogy ott évtizedek óta nem történt semmi, iszonyatosan meg van ülepedve a talaj, az ásás nem is elég, és nem pár tízezer az ilyesmi manapság. Pedig még kút is van.
Viszont itthon a teraszon a kiskert sajnos szar. Azaz bénán csinálták meg annak idején, ki kell szedni az összes földet, leszigetelni a teknőt, aztán föld vissza. És ott lesz a mini konyhakertünk. Az az igazság, hogy ugyan hely lenne nálunk, de miután tök sóder a talaj, csak magaságyásban lehetne termelni, azt meg rajtam kívül senki nem akar, és nincs kút, tehát az öntözés meg drága. Bár nekem az a véleményem, hogy akkor már inkább a cukkinit meg az édesköményt, mint a füvet...

Tegnap bent azon tipródtam, mi legyen, cuki nevű whoopie pie, vagy az átlag sütik. Csábító a whoopie készlet (bár sajnos piros benne a decomax, amitől még el tudnék tekinteni), de igazából az a bajom vele, hogy határeset a kiszúrósdival, ezt meg töltögetni kell.
Szóval átlagsüti. Szép forma, csak belekanalazom a tésztát, megsül, kis locsikálás, kész.

NARANCSOS-KÓKUSZOS TORTÁCSKÁK

A süteményhez:

180 g vaj

1 csésze kókuszvirágcukor

3 db tojás

1 db narancs reszelt héja

1 tk vaníliapaszta

1 csésze görög joghurt

1 ek narancsvirágvíz

¾ csésze liszt

¾ csésze őrölt mandula

½ csésze kókuszreszelék

1½ tk sütőpor

1 csipet só

½ tk kardamommag

A sziruphoz:

1 db narancs leve (½ csésze)

½ csésze cukor

½ citrom leve

1 ek narancsvirágvíz

1 ek Cointreau

A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra, a muffinformát kikenjük kevés olajjal.

A puha vajat a cukorral, a vaníliával és a mozsárban összetört kardamommal habosra verjük. Egyenként hozzáadjuk a tojásokat, majd a reszelt narancshéjat, a narancsvirágvizet és a joghurtot.

A lisztet összekeverjük a kókusszal, a mandulával, a sütőporral és a sóval, majd a vajas krémhez adjuk, simára keverjük.

Az előkészített forma mélyedéseibe ⅔-ig kanalazzuk a masszát, betoljuk a sütőbe és 20-25 perc alatt készre sütjük. Kivesszük, kicsit hagyjuk hűlni a formában, majd kiborítjuk, tálra rendezzük.

Míg a süti sül, elkészítjük a szirupot: a narancs levét kifacsarjuk, belekeverjük a cukrot és a citromlevet, majd addig melegítjük kevergetve, míg a cukor elolvad benne és kicsit be is sűrűsödik.

Levesszük a tűzről, hagyjuk langyosra hűlni, aztán belekeverjük a narancsvirágvizet és a Cointreau-t.

A még meleg tortácskákat megszurkáljuk és bőven meglocsoljuk a sziruppal. Kevés szárazon pirított kókuszreszelékkel megszórjuk.

Vigyázzunk, mit kívánunk

noreply@blogger.com (Makka) — Fri, 15 Mar 2013 11:45:00 +0000

A jó múltkor, amikor mindenhol máshol (értsd 50-60 km-rel arrébb) normális tél volt, nálunk meg csak ez a langyos pöcsölődés, vizes hó stb., irigykedtem. Hogy milyen jó az már, ha nem lehet kimenni, a polgimester is megtiltja a közlekedést, ilyenek. Tök hivatalosan lehet otthon punnyadni.
Mondjuk most ilyesmiről nem tudok, hogy nálunk kijárási tilalom lenne, mármint a városon kívülre, nyilván az utcára kimehetnék, na de. Egyelőre a tárolóig se. Az is csak azért merülhet fel, mert ott van a nagy mélyhűtő.
Ritka alkalmak egyike, hogy hallgattam apukámra, miszerint ne cseréljük még le az autókon a téli gumit, majd most hétvégén. Szerintem most se fogjuk. Így aztán sikerült tegnap este minden gond nélkül hazajönnöm. Nem úgy a sok szerencsétlen, aki már lecserélte, vagy nincs is neki és elővette az autóját, mind ott rekedt az utakon, szar lehet, nem mondom.
Azért remélem, S. is átértékeli a helyzetet és nem kezd el leutazni névnapozni a papához. Legalábbis ma.
Szóval addig nyavalyogtam, míg megkaptam: nesze itt van hó, hófúvás, döghideg, minden.

Van új pápa is (ez ugyan nem volt a kívánságlistán, de tök nyilvánvaló volt, hogy húsvét előtt lesz fehér füst), és szerencsétlen még ki sem jött az erkélyre, már elkezdték cseszegetni, amit egyáltalán nem értek. Plusz olyasmit kérnek rajta számon azonnal, a katolikus egyház fejétől, ami kb. a katolicizmus megtagadása lenne. Sok közöm nincs ugyan hozzá, mármint ehhez az egyházhoz, de nekem már az szimpatikus benne, hogy egyfelől a múltkor Ratzinger fő ellenlábasa volt, másfelől a Ferenc nevet választotta. A Napfivér, Holdnővér biztos megvan mindenkinek.
Amit ez jelent, a szegénységgel való törődés valahogy sokkal égetőbb problémának tűnik már itthon is, mint pl. a melegházasságok egyház általi elismerése. Hátha nálunk is elkezd olyasmivel többet foglalkozni az egyház, ami jobban dolga lenne.
Félreértés ne essék, szerintem is mindenki azzal házasodjon, akivel akar (már ha az illető hajlandó elvenni), azzal éljen, akivel akar és attól örököljön, aki szeretne ráhagyni bármit. Teljesen ostobának és végtelenül maradinak, kirekesztőnek tartom a mostanában nálunk hozott törvényeket. De azok a világi élet részei, egy valláson ne kérjünk már olyat számon, ami alapvető lényegének kidobása lenne.
De tényleg nem értem, azt gondolták, kijön, leinteget a térre és közli: holnaptól buli?

Szóval ma tényleg azt esszük, amit itthon találunk. Nyilván nem kell minket sajnálni, nem kenyér és víz lesz 3 napig, vagy ki tudja, meddig.

Nem túl kreatívan csináltam egy pisztáciás-csokis kalácsot. Már úgy értem, hogy ilyesmi nemrég volt naranccsal, pálmacukorral pl. Most meg a kókuszcukor jött be.
Hosszú és nehéz munkával végre sikerült bizonyítani a kedves kutatóknak, hogy a cukor tényleg méreg, hullanak tőle az emberek, mint a legyek, egyenes összefüggés van a diabétesz és a cukorfogyasztás között. Azért én szeretném látni ennek a kutatásnak a teljes dokumentációját. Azokat a faktorokat is, amelyek a cukorfogyasztás mellett voltak jelen. De hagyjuk ezt, volt már méreg a tej is.
A kókuszcukrot nem ijedtségből esszük, hanem mert finom.

PISZTÁCIÁS-CSOKIS KALÁCS

A tésztához:

600 g finom fehér tönkölyliszt

1 tk só

3 ek kókuszcukor

300 ml tej

30 g élesztő

1 db tojás

2 db tojássárgája

60 g vaj

A töltelékhez:

100 g pisztáciás étcsokoládé 70%-os)

80 g tejcsokoládé

80 g vaj

2-3 ek kókuszcukor

2-3 tekerésnyi zöldbors

1 tk vaníliapaszta

A kenéshez és a tetejére:

1 ek tej

½ tk porcukor

A tésztához a lisztet egy tálba szitáljuk a sóval.
A tejet meglangyosítjuk, elkeverünk benne 1 ek cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, a tetejét meghintjük liszttel és letakarva hagyjuk felfutni.
A vajat felolvasztjuk, elhabarjuk benne a tojást és a sárgákat a maradék cukorral együtt.
A liszt közepébe mélyedést csinálunk, beleöntjük az élesztős tejet és a tojásos keveréket.
Addig dagasztjuk, míg elválik az edénytől és a kezünktől is.
Lisztezett tálba tesszük a cipóvá formált tésztát, a tetejét is meglisztezzük kissé, majd letakarva hagyjuk kelni 1 órát. Utána berakjuk a hűtőbe és hagyjuk kelni további 2 órát.
A hűtős megoldás nem kötelező, nekem dolgom volt közben és nem akartam, hogy a tészta elkeljen. De rosszat nem tett, az is biztos.
Amikor a tészta a kétszeresére kelt, lisztezett felületre borítjuk, kinyújtjuk jó nagy téglalap alakúra.
A töltelékhez a vajat felolvasztjuk a csokoládékkal, belekeverjük a vaníliát és a kókuszcukrot meg a borsot. Hagyjuk kihűlni, majd egyenletesen megkenjük vele a tésztát, szorosan feltekerjük.
A tekercset darabokra vágjuk és a vágott részükkel felfelé lazán egymás mellé rakosgatjuk az előkészített formákba, hagyjuk 45 percet pihenni.
1 db 26 cm--es és 1 db 17 cm-es kerek kapcsos tortaforma kibélelve sütőpapírral, ugyanis a múltkor a 26-os kicsinek bizonyult ehhez a mennyiséghez, kimászott a sütőben. Igazából a terv az lett volna, hogy a rudat feltekerem, de ugye rugalmasnak kell lenni, azzal főzünk, ami van.
Közben előmelegítjük a sütőt 185 °C-ra, betesszük a tejjel megkent kalácsokat és 45 perc alatt pirosra sütjük.
Kivesszük, hagyjuk kicsit hűlni, aztán tálra tesszük és megszórjuk minimális mennyiségű porcukorral a csín kedvéért.

Koszorú vagy kuglóf?

noreply@blogger.com (Makka) — Sun, 17 Feb 2013 16:38:00 +0000

Annyi baj van ezzel az ide-oda fordítással folyton, a bundt a hivatalos források szerint kuglóf, szerintem meg koszorú. Plusz vicces, hogy az ausztráloknál a német kiejtést szorgalmazzák. Speciel én is, mégiscsak német eredetű. De sajnos a kuglóf is.
A kuglóf magasabb és kisebb átmérőjű, igaz, annak is van lyuk a közepén. Csonkakúp alakú, tehát semmi köze a bundthoz.
Jó, a kalács meg milk loaf lenne. És ha nem hosszúkás kenyér formájú?

Ilyesmikkel csak nekem van egyébként bajom?

ÖRDÖGI CSOKIS KOSZORÚ

A tésztához:

110 g keserű csokoládé (68-70%-os)

1¼ csésze forrásban levő víz

¼ csésze kakaó

1½ csésze fehér tönkölyliszt

1 tk szódabikarbóna

½ tk só

225 g vaj

1½ csésze nádcukor

3 db tojás

1 tk vaníliapaszta

½ csésze görög joghurt

A ganache-hoz:

50 g vaj

100 g keserű csokoládé (70%-os)

50 g tejcsokoládé

¼ csésze víz

2½ tk nescafé

1 tk vaníliapaszta

1 db tonkabab

⅓ csésze porcukor

Egy koszorúformát kikenünk vajjal és kilisztezzük. A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra.
A forrásban levő vizet az összetört csokoládéra öntjük, simára keverjük.
A lisztet összeszitáljuk a kakaóval, a szódabikarbónával és a sóval.
A nagyon puha vajat habverővel felverjük, fokozatosan adagoljuk hozzá a cukrot. Belekeverjük a vaníliát és egyenként a tojásokat, majd a joghurtot.
A krémhez adjuk a lisztes keveréket és a feloldott csokoládét, habverővel alacsony fokozaton simára keverjük.
Az egészet az előkészített formába öntjük és 50 perc alatt készre sütjük.
Kivesszük, hagyjuk a formában hűlni 10 percig, majd tálra borítjuk.
A ganache-hoz a vajat összeolvasztjuk a csokoládéval, a vizet felforrósítjuk, a nescafét elkeverjük benne, majd a csokoládéhoz adjuk a vaníliával és a lereszelt tonkabbabl együtt. A porcukrot beleszitáljuk, majd az egészet simára keverjük és a teljesen kihűlt süteményre csorgatjuk.

Mondjuk én ezt a kihűlést sosem tudom kivárni, ettől kicsit több kenőcs folyik le a süteményről, mint az kívánatos lenne. Viszont úgy lehet még éppenhogy langyosan enni belőle, ami azért hozzátartozik az ördögi mivolthoz.

A receptet ezen a blogon olvastam, de gyanús, hogy nem a sajátja volt, elég sokfelé látni szinte ugyanezt.

Rózsakuglóf

noreply@blogger.com (Makka) — Sun, 20 Jan 2013 13:23:00 +0000

Szerintem sütis blog leszek.
Úgy néz ki, mást nem is eszünk – merthogy mást nem is készítek – csak sütiket. Pedig nem. Tényleg eszünk mást is.
Mondjuk egy sütis blogban az a jó, hogy nem kínos habos rózsaszínre csinálni a dizájnt.

EPRES RÓZSAKUGLÓF

220 g vaj

220 g nádcukor

1 tk vaníliapaszta

3 db tanyasi tojás

1½ csésze író

150 g natúr krémsajt

2 ek rózsavíz

300 g eper (fagyasztott)

½ csésze aszalt vörös áfonya

2¾ csésze liszt

1 ek sütőpor

1 tk só

½ csésze kukoricakeményítő

100 g fehér csokoládé

A tetejére:

4 ek tequila

½ ek rózsavíz

1-2 tk vaníliás porcukor

A sütőt előmelegítjük 185 °C-ra és a kuglófformákat kikenjük pár csepp olajjal.
A nagyon puha vajat a cukorral robotgéppel habosra verjük, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat. Mindegyikkel külön is felverjük a krémet. Hozzáadjuk a rózsavizet, az írót és a krémsajtot.
A lisztet összeszitáljuk a keményítóvel, a sóval és a sütőporral, majd belekeverjük az aszalt áfonyát meg a durvára vágott fehér csokit.
A lisztes keveréket a a vajas krém tetejére szórjuk, arra a darabokra vágott epret, és az egészet simára keverjük óvatosan.
A formákba simítjuk a tésztát – nagyjából háromnegyedig töltsük bele – és az előmelegített sütőben készre sütjük.
A nagy formának kell min. 1 óra, a kisebbnek elég 40 perc.
Tűpróbával ellenőrizzük, hogy megsült-e. Vegyük ki a sütőből, hagyjuk a formában hűlni a süteményt kb. 10 percig, majd borítsuk tálra.
Még melegen locsoljuk meg a tequila és a rózsavíz keverékével és szórjuk meg a porcukorral.

Két kuglófformát használtam, az egyik ez a rózsa alakú volt, a másik meg egy dupla mini kuglófos.

Hó, kalács, kakaó

noreply@blogger.com (Makka) — Mon, 14 Jan 2013 08:18:00 +0000

Végre van rendes hó, télnek néz ki a tél. Miután kandallónk még nincs, valamit kell tenni a benti hangulatért. Ha már nem ropog a tűz, miközben bentről bámulja az ember a hóesést, akkor legyen jó illat a konyhában legalább. És mitől van jó illat? Kalács, kakaó, narancs, kardamom stb.
Ilyenkor valamitől tényleg alapvetés az illatos kelt tészta.

NARANCSOS-KARDAMOMOS KALÁCS

A tésztához:

600 g tönköly fehér finomliszt

1 tk só

2 ek nádcukor

1 ek Bourbon vaníliás cukor

30 g élesztő

300 ml tej

60 g olvasztott vaj

1 db tojás

2 db tojássárgája

A töltelékhez:

100 g vaj

2 db narancs reszelt héja

1 tk kardamommag

1 tk vaníliapaszta

1 ek narancsvirágvíz

2 pasztilla pálmacukor

A tetejére:

1 ek olvasztott vaj

1-2 ek lapmandula

A tésztához a lisztet egy nagyobb tálba szitáljuk.
A meglangyosított tejbe morzsoljuk az élesztőt, kevés nádcukrral krémesre keverjük, a tetejére kevés lisztet szórunk és hagyjuk felfutni.
A tálba szórjuk a sót, a cukrot, elkeverjük, a liszt közepébe mélyedést csinálunk.
A vajat felolvasztjuk, elhabarjuk benne a tojást a tojássárgákkal együtt.
Az élesztős tejet és a vajas-tojásos keveréket a liszt közepébe öntjük, majd sima tésztává dagasztjuk az egészet. Addig dagasszuk, míg a tészta elválik az edénytől és a kezünktől is.
Enyhén lisztezzük meg a tetejét, majd letakarva hagyjuk a kétszeresére kelni.
Amikor a tészta megkelt, erősen lisztezett felületre borítsuk ki, óvatosan gyúrjuk át, és nyújtsuk kb. 30 x 40 cm-es téglalap alakúra.
A töltelékhez a puha vajat keverjük össze a mozsárban megtört kardamommal, és a többi hozzávalóval, majd egyenletesen kenjük el a tésztán, egészen a széléig. Szórjuk rá a késsel felaprított pálmacukrot,
aztán a hosszanti oldaláról csavarjuk fel szorosan, vágjuk félbe, majd a feleket négybe.
Egy nagy kerek kapcsos tortaformát béleljünk ki sütőpapírral és rendezzük bele a csigákat. Hagyjuk pihenni 35-40 percet.
Közben melegítsük elő a sütőt 180 °C-ra.
Mielőtt a kalácsot betennénk a sütőbe, kenjük meg az olvasztott vajjal és szórjuk meg a mandulával.
Kb. 55-60 perc alatt süssük készre. Ha nagyon elkezdene barnulni a teteje, takarjuk le egy darab alufóliával.

A végén minden rendben lesz

noreply@blogger.com (Makka) — Sun, 30 Dec 2012 10:07:00 +0000

Elég régóta kísérletezem azzal, hogy egy tisztességes narancslekvárt készítsek. Mert ne tévedjünk, az igazi angol narancslekvár nem édes a meglehetősen sok cukor ellenére sem, hanem kesernyés.
Ami ugye azért nem olyan egyszerű, mert nálunk nem kapni az erre alkalmas Sevilla narancsot. Amely narancs egyáltalán nem finom, nem édes, önmagában étkezésre gyakorlatilag teljességgel alkalmatlan, ezért is főznek belőle lekvárt. És amitől olyan jó kesernyés lesz a produktum. Egyébként nem értem, nálunk miért nem kapni, tipikus magyar narancs lenne: kicsit kicsi, kicsit savanyú...
Így tehát, ha azt szeretnénk, hogy igazi angol ízű narancslekvárunk legyen, kénytelenek vagyunk trükkökhöz folyamodni. Egyfelől érdemes kissé savanyú, megenni nem olyan jó narancsot beszerezni. Legyen vékony héja, legyen sok leve. Ez a három kritérium máris megnehezítette a dolgunkat. A legtöbb helyen vastag héjú és édes narancsot árulnak, a lédússág még hagyján.
Aztán ott van a probléma, hogy mitől lesz tényleg kesernyés a lekvárunk. Nyilván valami alapból keserűtől, mert az nem lesz elég, ha belefőzzük a sárga héj alatti fehér részt is külön összegyűjtve és muszlinba kötve. Ezt a módszert már kipróbáltam, nem kielégítő az eredmény szempontjából.
A citrom fehér része kesernyés, de mégsem eléggé. Oké, adunk hozzá lime-ot is. Még mindig nem elég.
Szóval grépfrút. Amitől aztán persze már rég nem narancslekvárunk lesz, hanem citruslekvárunk, de szegény ember vízzel főz.

Tegnap láttam egy filmet, amiben az a fő mondás, hogy a végén minden rendben lesz, ha még nincs rendben, akkor nem járunk a dolog végén. És tényleg.
A film angol, cuki, szerepel benne szinte az összes 60-70 éves nagyágyú, kissé szentimenti, de nyomot hagy. Szóval jó.
Egyébként is, úgy látom, az angolok haladnak a korral, egyre több ilyen idős emberről készítenek filmeket (elvégre az élet a halálig tart, legalábbis most így hirtelen szerintem – hagyjuk per pillanat a különféle vallások megoldásait – és hát 40-50-es kor után még azért élnek, szeretnek, fejlődnek emberek szép számmal), van egy sorozat is, a Last tango in Halifax, na az marha jó, nagyon-nagyon vicces.

Végül sikerült az eddigi legjobb narancslekvárt megcsinálni, ami már nem is narancslekvár, de legalább az íze az.

NARANCSLEKVÁR, AZAZ ANGOL ÍZŰ CITRUSLEKVÁR

2 kg narancs

2 db grépfrút

2 db citrom

2 db lime

1½ kg cukor

3 tasak Dzsemfix extra 3:1

1 db vanília

Lehetőleg kezeletlen héjú gyümölcsöket használjunk, de mindenképpen forró víz alatt kefével mossuk meg az összeset.
Aztán hámozzuk meg a gyümölcsöket zöldséghámozóval, a héjat vágjuk fel szép vékonyra. Azért is jó a zöldséghámozós módszer, mert így nagyjából egyforma széles csíkokat kapunk, amitől egyforma hosszúak lesznek a a julienne-re vágott csíkok a lekvárban. Adjunk a látványnak is.
Ezután facsarjuk ki a gyümölcsök levét, öntsük egy nagyobb fazékba, tegyük bele az összevágott héjakat, egészítsük ki a levet 5 literre vízzel.
A narancs, a citrom és a lime megmaradt darabjait vágjuk össze, kössük muszlinba és kanálra kötve lógassuk a keverékbe. Nemcsak az íze miatt fontos, hanem a főzés során kioldódó pektin miatt is.
Tegyük fel a tűzre és alacsony lángon forrástól számítva főzzük addig, míg a héjak megpuhulnak, ez kb. 1-1½ óra.
A muszlinba kötött cuccot vegyük ki és két tányér között nyomkodjuk ki a fazék fölött.
A vaníliát hasítsuk fel és rakjuk a dzsembe.
A cukrot keverjük el a pektinnel és szórjuk állandó keverés mellett a forrásban levő lekvárba, kevergessük, míg a cukor elolvad, aztán még főzzük az egészet kb. ½ óráig.
Vegyük ki a vaníliarudat, majd öntsük a lekvárt előkészített üvegekbe.

Unortodoxia

noreply@blogger.com (Makka) — Fri, 28 Dec 2012 09:21:00 +0000

Nálunk is bevezetődött mindenféle görcsölés meg rákészülés nélkül az unortodoxia.
~~Szerencsére nem a már jól ismert elmeroggyant változat kúszott be az otthonunkba. Bár ez utóbbinak minden következményét viselni vagyunk kénytelenek.~~

Például nem volt szenteste ünnepi vacsora. Legalábbis olyan nagyon rákészülős, puccosan megterítős.
Amit kitaláltunk, arról kiderült, hogy igazából senkinek nincs hozzá kedve. Karácsony másnapján úgyis jött vendég, elkápráztatásnak pont megfelelt. Meg egyébként sem volt senki éhes, ugyanis át kellett menni a szomszédba névnapozni, volt pezsgő, kis falatkák, sütemény stb. El is teltünk, ebédet sem ettünk.
Így aztán a mi vacsoránkból csak az lett, hogy ettünk egy kevés konfitált libamájat pirítóssal, lilahagymával. Az ember nyilván nem áradozik a saját főztjéről, na de ez egy gasztroblog. A libamáj maga volt a tökély, na. Belül szinte krémes, kenhető.
Nagyon egyszerűen készült: a libából kiszedett testhájat kiolvasztottam, leszűrtem a zsírt, felforraltam, lassan bugyogott. Óvatosan beleengedtem az egész májat, melléraktam 1 fej megtisztított hagymát egészben, és fedő alatt lassan főztem 20 percig. Az a lényeg, hogy a zsír teljesen elfedje a májat. A máj így kívül barna lesz, de nem pirult, nem sül össze, belül meg puha marad. A végén megsóztam az egészet, kivettem a hagymát.
A lilahagymát vékonyan felszeleteltem, csipet sóval megsóztam, pár csepp balzsamecettel és olívaolajjal összekevertem.
Ennél finomabbat, azt hiszem, nem is sikerült volna az asztalra tenni. Gyújtottunk gyertyát, ittunk pezsgőt, jókedvünk volt, beszélgettünk. Nem is kell ennél több ilyenkor.

Első nap liba sült, szóval nem maradtunk pecsenye meg nagyszabású étek nélkül.
Második nap aztán elkészült a pácolt lazac grillezve paszternák pürével. Gesztenyés csokoládétorta volt utána, amelynek készítése közben megbillent kissé a rumos üveg, rosszat nem tett neki, az is biztos.
Képek nem készültek, mert az időjárás nem volt kegyes, még mindig csak a természetes fényre vagyok szorulva, bent teljesen felesleges nekiállni kattintgatni, délután 3 után már szinte sötét volt kint, szóval ezzel sem kellett vesződnöm. Az időjárás egyébként is gusztustalan volt. Nem szoktam ezen lamentálni, úgyis tök felesleges, az van, ami van, na de ami az utóbbi években karácsony környékén adódik, az tényleg felháborító.

Apropó fénykép. Elég nagy meglepetésemre gasztroangyalék az én paradicsomlekvárról készült képemet használják az oldalukon, nem tudom, mennyire megtisztelő ez.
Az kétségtelen, hogyha rákeresünk a gugliban a paradicsomlekvárra, akkor az én képem az első találat, na de ez piros, angyalkáék meg zöld paradicsmból csinálták a lekvárt, sehogy sem jön össze. Mindegy, kis gondolkodás után arra jutottam, én ugyan nem szólok, legyen nekik kínos egy béna fénykép.

Egyébként a mostani karácsony előtti időszak annyira hangulattalan volt – már nem nálunk itthon, hanem a városban –, hogy még a Jézuskának sem írtam, bár minek ugye, amíg meg sem születik, hogyan is tudna foglalkozni olyan materiális cuccokkal, mint az én kívánságlistám könyvekről, gépekről stb.

Elég sokat gondolkodtam a blogolásról egyébként. A karácsony előtti jó sok munka közepette folyton eszembe jutott, hogy se receptek, se bejegyzés. Tényleg mintha ez lenne a legnagyobb problémám. Fura, mennyire rászokik az ember a megosztásra.
Mondjuk az nekem mániám, hogy valami nagy átalalkítás kéne.
De ahogy S. szokta mondogatni: mindennek eljön majd az ideje.

Megadtam magam

noreply@blogger.com (Makka) — Sat, 03 Nov 2012 16:31:00 +0000

Pont egy citromos-mákos sütiről nem gondoltam volna, hogy családi kedvenc lesz. Két hete sütöttem először, most újra kellett.

CITRUSOS-MÁKOS KUGLÓF

175 g vaj

300 g liszt

250 g nádcukor

3 db tojás

1 rúd vanília

1½ tk sütőpor

225 ml tejföl

1 db citrom reszlet héja és leve

1 db lime reszelt héja és leve

4 tk mák

A mázhoz:

100 g porcukor

25 g vaj

2 db lime reszelt héja és leve

Melegítsük elő a sütőt 180 °C-ra (légkeveréses 160 °C), egy közepes kuglófformát kenjünk ki vajjal.
A puha vajat a cukorral és a vanília kikapart belsejével verjük habosra, majd egyenként adjuk hozzá a tojásokat. Keverjük bele a citrom és a lime reszelt héját és kifacsart levét is a tejföllel együtt.
Közben a mákot szárazon pirítsuk meg. Egyébként meglepően sokáig tart, mire illata lesz.
Adjuk a liszthez a mákot és a sütőport, majd az egészet keverjük simára a vajas krémmel. Simítsuk az előkészített formába a masszát, tegyük a sütőbe és süssük készre 45-50 perc alatt.
Vegyük ki a sütőből, hagyjuk a formában pár percet pihenni, majd borítsuk egy tálra.
A mázhoz a cukrot a vajjal, a lime-ok reszelt héjával és kifacsart levével forraljuk fel, vegyül le a tűzről és locsoljuk meg vele a kuglófot.

Eredetileg GoodFood recept grépfrúttal.

Szóval megadtam magam a dagasztás nélküli kenyérnek. Az az igazság, hogy nem hittem benne. Mármint hogy tényleg dagasztás nélkül, tényleg csak kutymászni kell, aztán hagyni az egészet, és olyan lesz, mint a képeken.

Újabban nem sikerültek jól a kenyereim, nem tudtam rájönni, mitől. Külcsín ok, belbecs gyakorlatilag nincs. A sütőre fogtam, hogy biztos nem jól melegszik, annak idején a gázzal sokkal jobb volt (nem), rosszak a lisztek, nem kel eleget, túl sokat kel, túl van gyúrkodva a második kelesztés előtt stb. Szóval szerintem minden baj volt. Az az igazság, hogy azért mertem mindenfélére ráfogni a kudarcot, mert olyan kenyerek sem sikerültek igazán jól, amelyek régebben meg igen. De tényleg mit lehet akkor mondani, amikor a számtalanszor megsütött és nagyon jól sikerült rozskenyér egyszercsak olyan sűrű és kemény lesz, hogy a pirítóból kivéve a vaj nem beleolvad, hanem lefolyik róla...
És miután azt szeretném, hogy ne vegyük a kenyeret, hanem itthon süssük, ki kellett találnom valamit, mert a család a szép, ámde nem túl nagy élvezeti értékkel bíró kenyereimet joggal nem ette szívesen.
Tegnap aztán este 8-kor levonultam a konyhába és összeraktam a dagasztás nélkülit. Nem túl nagy mennyiséget, mert ha ez sem sikerül, nem fogom annyira sajnálni, legfeljebb ledarálom morzsának. És ha nem sikerül, akkor feladom, befejezem a pékeskedést, eszik azt a kenyeret, amit a pékláncnál találunk.
Ami ilyen egyszerűnek tűnik, azt csak elrontani lehet, nem hiszem, hogy működik. Meg különben is dagasztani jó. Meg mi lesz a sikérszálakkal? Miegymás.

Működik.

DAGASZTÁS NÉLKÜLI KENYÉR

½ csésze teljes kiőrlésű tönkölyliszt

2½ csésze kenyérliszt BL80

1¼ tk só

¼ tk szárított élesztő

1½ csésze + 1-2 ek* víz

*Ha nem használunk teljes kiőrlésű lisztet, akkor elég a 1½ csésze víz.

Egy tálba tesszük a lisztet, a sót és az élesztőt, majd beleöntjük a vizet és az ujjainkkal addig kevergetjük, míg az összes liszt nedves lesz. Nem sokáig tehát. Olyan legyen, mint a galuskatészta.
A tálra tiszta konyharuhát teszünk és félretesszük a konyhában 12-14 órára az egész cuccot.
Sütés előtt a sütőt 250 °C-ra melegítjük, a még hideg sütőbe teszünk egy öntöttvas edényt (jénai, cserépedény), hogy együtt tudjon melegedni a sütővel. Ha a légkeverést is rányomjuk, kb. 15 perc alatt felmelegszik a sütő.
A tésztát kiborítjuk erősen lisztezett felületre és hajtogatjuk: jobbról ⅓ rész, balról rá ⅓, alulról ⅓, majd felülről ⅓. Meglisztezzük, megfordítjuk, hogy a hajtogatott rész legyen alul. Hagyjuk addig pihenni, míg a sütő jó forró lesz.
Az edényt kivesszük, lisztet szórunk az aljára, a kenyeret megint megfordítva – hajtogatott legyen felül – beledobjuk, rátesszük a fedelét, és betoljuk ½ órára a sütőbe. A légkeverést kikapcsoljuk.
½ óra után levesszük a tetejét, és további 12-15 percig sütjük.
A kenyeret rácsra téve hagyjuk kihűlni.

Best ever bolognai

noreply@blogger.com (Makka) — Fri, 02 Nov 2012 10:45:00 +0000

Nemrég megint barátnős napot tartottunk, volt sírva röhögés, ahogy az általános. Tényleg majdnem meghaltam megint.
És sikerült megalkotni az eddigi legjobb bolognai mártást.
A házi sonkát már évek óta Kiskunlacházáról szerezzük be, sajnos titkos a recept, ahogy készül, pácolva van, szárítva és füstölve. Saját nevelésű a disznó és a füstölő is saját. Elképesztően finom.

BEST EVER BOLOGNAI (8 személyre)

500 g darált sertéshús

700 g darált pulykahús

6 ek extra szűz olívaolaj

2 fej lilahagyma

4 gerezd fokhagyma

200 g füstölt házi sonka

1 db konzerv paradicsom

500 ml házi sűrített paradicsom

200 g paradicsompüré

400 ml száraz vörösbor

1 marék friss bazsalikomlevél

½ szerecsendió reszelve

só, bors

A sütőt előmelegítjük 140 °C-ra.
Egy öntöttvas edényt lassan felmelegítünk, beleteszünk 2 ek olajat, felforrósítjuk és rárakjuk a sertéshúst, megpirítjuk, majd kiszedjük egy tálra.
Újabb 2 ek olajon a pulykahúst is megpirítjuk. A darált húst állandóan kevergetjük, nehogy összeálljon egy tömbbé, azt szeretnénk ugyanis, hogy morzsás legyen. A pulykahúst is kiszedjük az edényből.
Aztán az utolsó 2 ek olajon 5 perc alatt megpároljuk a nem túl finomra aprított hagymát és a felvágott fokhagymát, hozzárakjuk a finomra vágott sonkát, megpirítjuk.
Visszatesszük a húst, ráöntjük a felvágott konzerv paradicsomot, a paradicsomlevet, hozzátesszük a pürét, a vörösbort, a szerecsendiót, sót, borsot és a bazsalikom felét szintén felaprítva. Megkeverjük és felforraljuk.
Ahogy felforrt, az edényt betesszük a sütőbe fedetlenül és 4 órán keresztül főzzük a ragut.
Egészen koncentált íz és mély szín lesz így a végeredmény.
Ha készen van, belekeverjük a maradék bazsalikomot is. Forrón tálaljuk.

Ez a mennyiség nálunk nem fogy el nyilván, de nagyon jól lehet adagokban fagyasztani. Egyébként autentikusék tesznek bele apróra vágott csirkemájat is, amitől még sötétebb lesz, de én folyton elfelejtem megvenni, amikor bolognait tervezek. Egyszer már rakok majd bele én is, kíváncsi vagyok, azzal együtt milyen lesz.

Két hete

noreply@blogger.com (Makka) — Fri, 02 Nov 2012 10:15:00 +0000

Még volt zöld paradicsom a szomszéd kertben. Amivel szerencsére a szomszédunk nem tudott mit kezdeni, így megkaptam.
Egyszer említettem, hogy elfelejtette elültetni a kelbimbót, a leveles kelt és a mini brokkolit. Na most. A múltkor átmentem hozzá valamiért és elkezdte mutogatni, hogy még mi minden van, amit majd le kell szedni. Erre ott virít 3 db marha nagy brokkoli bokor. Igazság szerint nem nagyon szólaltam meg, erre mégis mit lehet mondani?
Jövök haza, mondom anyámnak, hogy mi a tapasztalat, erre azt mondja, hagyjam a fenébe. De aztán ő is felpaprikázódott kissé, márcsak azért is, mert jobbnak látta, ha ő jegyez meg valami finomat, mintha én intézem a brokkoli háborút.
Aztán a következő héten drága szomszédunk nagy büszkén átadott két marékra való brokkolit és közölte, hogy kihúzta a bokrokat!!! Kész voltam. De tényleg, minek az ilyennek kert vagy bármi? Bár mit csodálkozom, merthogy a mángoldot is kiirtották egyszer, ugyanis a nagytudású ásómunkása közölte, hogy az mérgező. Speciel egész nyáron ette akkor, de nem tűnt fel neki, hogy még él...
Ehhez képest az egyik kivágott fán tönkjén keletkezett mindenféle gomba az idén, amit leszedtek, hogy az milyen finom. De egyébként fogalmuk nincs, milyen gomba, fagomba, mondják. Azért ez nekem kevés, na. Mindenesetre vártunk pár napot, hogy vannak, mi történik velük. Miután semmi bajuk nem lett, én is csináltam egy keveset a gombából, nem volt rossz, ez kétségtelen. Remélem, lesz többször is.

Szóval a brokkolinak annyi, hiába meséltem el neki akkor, amikor odaadtam a magokat, miszerint mikor kell elültetni, meddig szedhető (január közepéig nagyjából). De jó, nem tudja megjegyezni, bonyolult, ok. Na de rajta van a zacskón! Mégis én vajon honnan szedem az infókat?

Mindegy, mintha körvonalazódna a lehetőség, talán lesz saját területünk kölcsönbe, ahol lehet majd konyhakertet csinálni. De még semmi sem biztos, majd meglátjuk.

Az idén egyre több savanyúságot próbáltam ki, eddig a befőzés gyakorlatilag csak dzsemekől meg lekvárokból állt.
A csemege uborka és a csalamádé is nagyon jól sikerült, annyira, hogy már nagyjából el is fogyott a kísérleti mennyiség.
Ezért a zöld paradicsomból is savanyúság lett, lekvárt azért nem akartam ebből, mert nem lehet rendesen kimagozni, azt meg nem szeretem valahogy.

1 kg paradicsom volt, ez a mennyiség cikkekre vágva pont 3 db 500 ml-es üvegbe fért bele. Kétféle fűszerezéssel készült, a lé mindkettőnél ugyanaz volt: 250 ml almaecet, 250 ml víz, 1 ek só. A levet felforraljuk kevergetve.

ECETES ZÖLD PARADICSOM KLASSZIK (2 db 500 ml-es üveg)

1 tk mustármag

1 tk zellermag

1 tk koriandermag

½ tk egész bors

4 szem szegfűbors

2 db babérlevél

A fűszereket felesben a csírátlanított üvegek aljára szórjuk, a paradicsomokat gerezdekre vágva beletesszük és felöntjük a forró lével, azonnal lezárjuk.

ECETES ZÖLD PARADICSOM CSÍPŐS (1 db 500 ml-es üveg)

¼ tk egész bors

½ tk szecsuáni bors

¼ tk barna mustármag

¼ tk koriandermag

1 db szárított chili

Az eljárás ugyanaz, mint a másiknál. Mindkét esetben legalább 1 hétig kell hagyni érni.

Mi lenne, ha tanyán...

noreply@blogger.com (Makka) — Sun, 07 Oct 2012 14:15:00 +0000

Már hetek óta – na jó, egy hete – az jár a fejemben, hogy egy jó francia hagymaleves kéne meg valami egyszerű sütemény mellé. Persze ami úgy illik a hagymaleves egyszerűsége és olyan igazi vidékiessége mellé.
Hagymaleves ugyan nem volt, állítólag későn szóltam (???), de a valami egyszerű sütemény meglett.
Ugyanis arról beszélgettünk, hogy mit csinálnánk, ha egy tanyán élnénk, milyen állatot kéne tartani, milyen növényeket ültetni. Mennyi lenne az ideális, annál többet nem érdemes stb. Ezzel jól elment az idő, a levest leszavazták, a süteményt nem nagyon merték, az az igazság. És nem is szóltak bele, ez se általános. Teljesen rám hagyták.
Lett is egy galette, mi lehetne ennél egyszerűbb és vidékibb. Legalábbis ahogy én elképzelem a vidékiességet. Semmi sallang, egyszerű hozzávalók, lehetőleg olyanok, amik a kertben is fellelhetők. Nálunk meg fellelhető a füge.
No meg a vaj (az nem a kertben), amelyet pont ma sikerült készíteni a nagyon zsíros tejszínből, ami összegyűlik a házhoz hordott házi tejből. Méz meg még a múltkor került a szomszédból. Illetve vettük.
És persze semmi bonyolult elkészítési mód.

LEVENDULÁS-MÉZES FÜGE GALETTE

A tésztához:

2 csésze liszt

150 g hideg vaj

3 tk nádcukor

4 ek hideg víz

A krémhez:

150 g natúr krémsajt

2 tk vaddohányméz

¼ tk vaníliapaszta

A tetejére:

10 szem füge

2 tk nádcukor

2 tk vaddohányméz

½ tk szárított levendulavirág

50 g vaj

A kenéshez:

1 db tojás

A tésztához a lisztet és a felkockázott vajat meg a cukrot a robotgépben morzsásra dolgozzuk. Miközben megy a gép, hozzáadjuk kanalanként a vizet.
Hideg felületre borítjuk az egészet, összegyúrjuk, két részre osztjuk egyenként becsomagoljuk folpackba, majd 20 percre a hűtőbe tesszük.
Miközben a tészta pihen, előmelegítjük a sütőt 180 °C-ra.
A krémhez a hozzávalókat simára keverjük.
A tésztadarabokat egyenként kb. 4 mm vastagra nyújtjuk, átrakjuk egy sütőpapírral kibélelt tepsire.
Megkenjük az ízesített krémsajttal nagyjából 4 cm-t hagyunk ki a szélükön, rászeleteljük a fügét, megszórjuk a nádcukorral és a levendulavirággal, megcsorgatjuk a mézzel.
A kockára vágott vajat is egyenletesen elosztjuk a két galette között.
A széleket visszahajtjuk és megkenjük az elhabart tojással, majd az előmelegített sütőben 30 perc alatt pirosra sütjük.
Kivesszük, kicsit hagyjuk hűlni, aztán tálra tesszük és cikkekre vágva még langyosan tálaljuk vaníliafagylalttal.

Vegyes poszt

noreply@blogger.com (Makka) — Tue, 02 Oct 2012 19:32:00 +0000

Azzal kellett szembesülnöm, hogy a Zamioculcas-om, legalábbis az egyik, virágzik. És ez így önmagában annyira talán nem is érdekes, de pont előtte néztem meg a Prometheus-t. Ami szar. De legalábbis ostoba.
A virág meg tök földönkívüli lénynek néz ki. És volt a cserép mellett egy félig megrágott zöld poloska is. Azért azt már nem örökítettem meg,
És akkor ne legyek paranoiás, ja.

Egyébként előző nap még felfelé állt ez a cucc, mire volt miért fényképezgetni, addigra lefelé törekedett. Úgy sejtem, jólesne a növénynek, ha körülötte is lenne föld, ahova le tud nyomulni, bár mindenfelé azt írják, a levelével kell szaporítani, de nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ez az izé, virág, be akar hatolni a földbe.

Mindezt a kenyér kelése közben.

BURGONYÁS TÖNKÖLYKENYÉR

225 g burgonya - tisztán mérve

150 ml főzővíz a krumpliról

350 g tönköly fehér finomliszt

115 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt

1 tk szárított rozskovász

25 g friss élesztő

2 tk só

1 tk kissé megtört köménymag

25 g vaj

A krumplit kis kockákra vágva főzzük puhára annyi vízben, amennyi ellepi, majd a főzővízből tegyünk félre hűlni.
A liszteket szitáljuk egy nagyobb tálba, tegyük hozzá a sót, a köménymagot és a rozskovászt is.
A langyosra hűlt főzővízben futtassuk fel az élesztőt, a vajat olvasszuk fel, majd öntsük a liszt közepébe, adjuk hozzá az ööszetört krumplit is. Dagasszuk a tésztát legalább 10 percig.
Ezután hagyjuk kelni, míg a duplájára nő, 1½-2 órát.
A sütőt melegítsük elő 200 °C-ra.
A kenyértésztát kissé dögönyözzük át, igazítsuk kerek cipóformára, tegyük sütőpapírral kibélelt tepsire. Spricceljük meg vízzel, aztán szórjuk meg teljes kiőrlésű liszttel, vágjuk meg éles késsel a tetején háromszor, majd keresztben is, hagyjuk pihenni 45 percet.
Tegyük be a sütőbe 30-35 percre, míg világosra sül. Akkor jó, ha az alját megkopogtatva tompa hangot ad.

A kenyerezés közben arra is jutott idő, hogy utánanézzek, mit csinálnak mostanság a Mikkelsen tesók.
Azért is jutottak eszembe, mert a múltkor megnéztem a Bron/Broen (The Bridge) című sorozatot, amiről eszembe jutott a Forbrydelsen, ami sokkal jobb volt ennél a hidasnál. Legalábbis szerintem. Abban meg ugye szerepelt az idősebb Mikkelsen fivér, Lars.

Lars Mikkelsen

A keresgélés eredménye egy rakat megnézésre váró film. Jut jövőre is, párat csak akkor mutatnak be.
Például Mads Mikkelsennel a Hannibalt. Igen, ő lesz Hannibal Lecter egy mini sorozatban. Nem elég maga a pasi, még ez a szerep is!

Mads Mikkelsen

Hát, én kész voltam ettől a képtől, na.
Játssza majd Kolhász Mihályt is, arra is nagyon kíváncsi leszek. Mindenesetre van ezekben a skandináv fickókban valami.
Sajnos Eric nagyon elholivúdosodik, legalábbis ahogy az utóbbi és az elkövetkező filmjeit néztem.

Különben filmügyileg egészen termékeny időszak volt mostanában. Megnéztem a Parade's Endet, az utóbbi idők legjobb élménye ilyen téren. Egészen meglepően iszonyú vicces szakaszok vannak benne, jellemzően az angol hadsereg ténykedésével kapcsolatban az I. világháborúan. Elvégre az író német volt, azért teljesen nem tudott kibújni a bőréből.
Megszereztem a könyvet is, de hogy arra mikor lesz időm, rejtély.
Aztán az ITV-n találtam egy másik angol nem kosztümös 3 részest is, Leaving a címe. Ez is megérte minden percét.

A vörösbor meg a szilva

noreply@blogger.com (Makka) — Sun, 30 Sep 2012 09:07:00 +0000

Az olaszok vörösboros spagettije nagyjából túrós csusza szint. Én nagyon bírom az ilyen max. 20 perc alatt elkészülő cuccokat, ami így egyszerű. Meg még az olyanokat, amiket nagyjából 10 perc alatt lehet összerakni, aztán több órára otthagyni a sütőben.

Nem mondom, vannak dolgok, amikkel hajlandó vagyok elmolyolni – persze bizonyos határok között azért. A tortákkal például igen.

De hogy nekiálljak kekszet vagy aprósütit gyártani kiszúrókkal és utána még díszítgessem is őket, na olyan isten nincs. Ha keksz, akkor kis golyók, aztán majd maguktól elterülnek sülés közben kerekre, esetleg pohár aljával ellapítom vagy rudakat alakítva szeletekre vagdosom a tésztát és mennek a sütőbe. És ezt sem túl sűrűn.

Viszont hajlandó vagyok bármit julienne-re vágni késsel. Vagy felaprítani több kiló gyümölcsöt egyforma kis kockákra dzsemhez.

Tehát a spagetti. Szerintem nem kell sajnálni a szardellafilét, nyugodtan mehet bele dupla mennyiség, mint amennyit említenek mindenfelé. A vörösbor elintézi, nem kell aggódni, nem lesz halízű.

VÖRÖSBOROS SPAGETTI

500 g spagetti

3-4 ek olívaolaj

6-8 db szardellafilé

1-2 gerezd fokhagyma

1-2 db piros chili

500 ml száraz vörösbor

1 csésze frissen reszelt parmezán

1 kisebb csokor petrezselyem

só, bors

A spagettinek vizet forralunk, annyi sót teszünk bele, hogy a tengervíz sósságát elérje. Ez nem tudom mennyi, de én egy nagy fazék vízbe jó 1 marék durva sót szoktam beleszórni.

Egy nagyobb serpenyőben felforrósítjuk az olívaolajat, beletesszük a szardellafiléket – nem kell az aprítással bajlódni, elég kicsit a spatulával szétnyomkodni.

Elkeverjük, aztán a finomra aprított fokhagyma és chili következik.

A tésztát 1-2 perccel kevesebb ideig főzzük, minthogy al dente lenne. Leszűrjük és azonnal a forró serpenyőbe tesszük, összekeverjük az olajjal. Ráöntjük a vörösbort, addig forraljuk magas hőmérsékleten, míg az összes bort felszívja és szép színe lesz.

Hozzákeverjük a durvára vágott petrezselymet és a parmezán felét, tekerünk rá kevés borsot.

Tányérokra szedjük, megszórjuk a maradék parmezánnal és azonnal tálaljuk.

A szilvás lepény meg csak ráadás volt még a múltkor egyszer. Leszedtük a szilvát az egy kis nyomi fánkról, igazi besztercei, jó belőle a pálesz is.
Egyébként kölespitét akartam igazából akkor csinálni, de furcsán néztek már megint, pedig jó az. Plusz nagyjából olyan egyszerű, mint a fenti spagetti.
Jó, akkor legyen lepény.

SZILVÁS LEPÉNY

400 g fehér tönköly finomliszt

100 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt

11 g szárított élesztő

1 csipet só

100 g vaj

250 ml tej

70 g nádcukor

1 db tojás

kb. 1 kg szilva kimagozva

1 db tonkabab

3-4 ek nádcukor

1 tasak Bourbon vaníliás cukor

1 ek durva cukor

A liszteket egy nagy tálba szitáljuk, az élesztőt és a sót hozzákeverjük. A meglangyosított tejben elkeverjük a cukrot, elhabarjuk benne a tojást és a felolvasztott vajjal együtt a liszthez adjuk. A tésztát simára dagasztjuk nagyjából 10 perc alatt, cipó alakúra formázzuk és letakarva hagyjuk szobahőmérsékleten kelni 1½ órát.
A sütőt előmelegítjük 200 °C-ra, egy tepsire sütőpapírt teszünk.
A tésztát kiborítjuk enyhén lisztezett felületre és kinyújtjuk a tepsi nagyságára. A tepsibe rakjuk és kirakjuk a negyedekbe vágott szilvával. A szilvát nem érdemes előre felvagdosni, mert pont annyi ideig tart, amennyi időt a tésztának pihennie kell sütés előtt.
Megszórjuk a vaníliás cukorral elkevert nádcukorral, ráreszeljük a tonkababot, betoljuk a sütőbe.
Kb. 35-40 percig sütjük.
Kivesszük és hagyjuk langyosra hűlni, megszórjuk a durva cukorral.

Füge chutney

noreply@blogger.com (Makka) — Mon, 17 Sep 2012 08:28:00 +0000

Tegnap nagyüzemet rendeztem a konyhában, reggel 9-től délután 5-ig ki sem jöttem onnét.
Készült a vaníliás mintájára fokhagymás chili zselé is, nyilván mínusz vanília, plusz fokhagyma. Aztán főztem paradicsomlekvárt, végre sikerült eltalálni a cukor mennyiségét.
Aztán készült még füge chutney is. Azt hiszem, nagyjából erre az évre ennyi volt a füge, nincs olyan meleg, hogy ami még rajta van, az beérhessen. Meglehetősen picik a gyümölcsök a hosszú esőmentes időszak miatt.

FÜGE CHUTNEY

1 kg füge

2 ek szőlőmagolaj

2 fej lilahagyma

4 db kandírozott gyömbér

2 db piros chili

220 g nádcukor

250 ml almaecet

2 db lime reszelt héja és kifacsart leve

1 marék mazsola

1 marék aszalt vörös áfonya

3 tk mustármag

1 rúd fahéj

1 rúd vanília (a magjait kikapartam a paradicsomlekvárhoz)

½ tk őrölt szegfűbors

½ tk só

¼ tk őrölt szegfűszeg

Az olajat felforrósítjuk egy edényben, hozzáadjuk a finomra aprított hagymát és üvegesre pároljuk. Ezután hozzáadunk mindent a füge kivételével és lassú tűzön forraljuk 10-15 percig.
Közben éppen van idő a füge kis kockákra való felaprítására. Beletesszük az edénybe, elkeverjük, lefedjük és lassú tűzön főzzük 10 percig, vagy amíg a füge megpuhul. Ezután levesszük a fedőt és lekvársűrűségűre beforraljuk.

Karfiol muffinkák

noreply@blogger.com (Makka) — Mon, 17 Sep 2012 08:03:00 +0000

Anyu szombaton világbajnok halászlevet főzött. Megint. Egyébként éppen vagy 3-4 napja azon morfondíroztam, hogy úgy megennék valami hallevest, nem feltétlenül halászlevet, de ezzel is nagyon elégedett voltam.
Én mondjuk valami thai beütéssel képzeltem a doglokat, kókusztejjel, korinaderrel stb.
Most, hogy ősziesedünk, állandóan tartalmas, de közben könnyű levesek járnak az eszemben, még nem a krémlevesek mondjuk hüvelyesekből, inkább ilyen zöldséges, kicsit tejszínes vagy tejfölös cuccok hallal, rákkal vagy csirkével. Amelyekben minden felismerhető, harapnivaló. A chowderek is ilyenek.
Ezek után annyira nem vágyom már más fogásokra, de előttük pár falat jólesik. De annak is könnyűnek kell lennie.
A cukkinit – hogy őszinte legyek – már baromira unom, inkább a karfiol meg a brokkoli, azoknak legalább van ízük.
Sajnos a leveles kelt a lila mini brokkolival és a lila kelbimbóval egyetemben elfelejtette elültetni a megbízott személy, az így nem lesz, máshonnan kell beszerezni a dolgokat.
Átrendezték a helyi piacot, de még mindig nincs ilyen különlegesebb cucc, csak a megszokott átlagzöldségek. Ami szerintem nem is olyan különleges, mert ugyanaz, csak kicsit más a színe, magot lehet kapni szinte már bárhol. Az a baj, hogy egyéb elfoglaltság miatt én nem jutok el szombatonként a piacra, így nem is tudok érdeklődni a termelőknél, mi lenne, ha...
Azt hiszem, tényleg itt az ideje, hogy ráálljunk a kertkeresésre és a saját dolgainkat ültessük.

KARFIOL MUFFINKA (36 db)

1 fej karfiol

3 db tojás

250 g túró

1 csésze reszelt parmezán

1 tk szárított oregánó

1 kisebb csokor petrezselyem durvára vágva

½ gerezd fokhagyma reszelve

só, bors

1 ek olaj

A karfiolt közepesen durvára reszeljük és egy kevés sóval egy nagyobb serpenyőben üvegesre pároljuk. Ezután hagyjuk kissé kihűlni.
Hozzákeverjük a többi hozzávalót, egy mini muffin formát kikenünk olajjal és a masszát egyenletesen elosztva beletömködjük.
220 °C-ra előmelegített sütőbe toljuk és 20-25 percig sütjük.
Kivesszük, hagyjuk a formában hűlni jó 10 percig, majd óvatosan kivesszük a formából, nehogy szétessen. Egy vékony pengéjű nem túl hegyes kés nagy segítség.
Langyosan tálaljuk chili zselével a tetején.

Piros

noreply@blogger.com (Makka) — Sun, 09 Sep 2012 13:20:00 +0000

Az utóbbi idők legjobban sikerült cucca, nem is kell szerintem hozzáfűzni semmit. Nigella az alap, ahogy nagyon sokszor. Akárki akármit mond, az a nő szerintem zseniális.

Édes és savanyú elsőre, aztán jön az erő, amit a szín is ígér. Azért is szuper, mert meglepően könnyen és gyorsan elkészíthető, az erre fordított idő igazán nem áll arányban a nagyszerűséggel.

VANÍLIÁS CHILI ZSELÉ

300 g kápia paprika

12 db piros chili

500 ml almaecet

100 ml víz

450 g cukor

1 tasak Haas 3:1 lekvárzselésítő

1 tasak Bourbon vaníliás cukor

A kápiákat félbevágjuk, kiszedjük a csumáját és az összes magját, feldaraboljuk, aprítógépbe tesszük. A chilik zöld szárát letörjük, egy mozdulattal el lehet intézni, kimagozni csak akkor érdemes őket, ha félünk, túl csípős lesz a végeredmény. Én nem molyoltam ezzel, az aprítógép elintézi a magok nagyját, nem lesz gond a látvánnyal sem.

Tehát a chiliket is az aprítógépbe tesszük a kápiához, majd meglehetősen egynemű masszává dolgozzuk az egészet. Hozzákeverjük a kevés cukorral elkevert pektint.

Egy rozsdamentes edényben lassan melegítjük az ecetet a maradék cukorral és a vaníliás cukorral, míg elolvad. Hozzárakjuk a paprikát és a vizet, majd kb. a ⅔-ára forraljuk.

Pici üvegekbe töltjük.

Húsokhoz, mindenféle sajthoz jó, de simán lehet vajas rozskenyérre is kenni nagyon vékonyan, aztán vékony körteszeleteket rátenni, meg sonkát... Óh!

Uborkadzsem

noreply@blogger.com (Makka) — Sun, 09 Sep 2012 13:06:00 +0000

Gyűlnek a képek és a receptek a blogon, de a posztokat megírni nincs időm. De ha őszinte akarok lenni, inkább ihletem nincs.

Igazából azt hiszem, hogy priotitás problémáim vannak, a blog marad legutoljára mindennel szemben. Nem igazán gondolkodom azon, hogy változtassak ezen, bár az is igaz, hogy vannak fellángolásaim, ilyenkor egy-két ügyet magam mögött akarok hagyni és inkább a saját dolgaimat csinálni. Ezek mind olyanok, amelyek pillanatnyilag nem érdemlik meg a figyelmemet, aztán persze az élet másképp rendezi, kénytelen vagyok velük foglalkozni. Vannak köztük igen fájdalmas ügyek, nem is tudom, mit kezdjek velük, mit döntsek és hogyan. De egyre inkább érlelődik a megoldás, akármilyen furcsa vagy meglepő is lesz, érthetetlen másoknak, akkor is meg kell hoznom a döntést. Nem tudom, mi jobb: tűrni és nyelni a fájdalmakat a kevés felemelő pillanat érdekében, vagy hagyni az egészet úgy, ahogy van.

Na, de elég a lamentálásból, inkább érdemi dolgokkal foglalkoznék, per zöldségek. Újabban azért izgatnak leginkább, hogy lehet belőlük igazán érdekes és igazán élvezhető lekvárt vagy dzsemet készítnei.

Az alábbi nem a saját ötletem, az egyik kedvenc blogomon találtam a receptet, igazi must try. A cukor mennyiségét valamennyire csökkentettem, de így is túl édesnek találtam, ezért került bele a citromlé.

Az uborka mondható semleges ízűnek, de azért még mindig karakteresebb kissé, mit a cukkini, ami aztán tényleg mindenbe használható töltelékanyagként. Valamiért még nem vitt rá a lélek, hogy édes süteménybe reszelgessem.

A dzsem olyan, mintha uborkás limonádét kenhetnénk kenyérre. Szerintem nagyon finom. A színe gyönyörű zöld, mélyül a végére.

Már tervbe vettem, hogy elkészítem legújabb és nagyon kedves barátnémnak, akivel 1 év különbséggel ugyanazon a napon születtünk, mert nem bírja elképzelni az ízét.

UBORKADZSEM FANNY NYOMÁN

500 g uborka – tisztán mérve

230 g cukor

1½ ek pektin

½ tk vaníliapaszta

1 db citrom leve

Az uborkát megámozzuk, kimagozzuk és durvára reszeljük. A cukrot a pektinnel összekeverjük, a reszelt uborkához adjuk, lefedjük és 2 órán át állni hagyjuk.

Ezután feltesszük a tűzre, hozzáadjuk a vaníliát és a citromlevet, majd beforraljuk a felére. Ezután kis üvegekbe töltjük.

Nem szórakoztam a kis üvegkekkel, egy ½ literesbe raktam, ugyanis pont annyi lett.

50

noreply@blogger.com (Makka) — Sun, 19 Aug 2012 07:33:00 +0000

A szüleim pont ennyi éve házasok.
Szinte elképzelhetetlen. Nekik természetes.
Anyu várná a szép szavakat, apu ugyanúgy nem képes rájuk, ahogy eddig is ismertük. Lehet, hogy majd amikor ketten vannak. Nyilvánosban nehéz ez.
Mindenki más, köztük én is nyilván csak asszisztálni tudunk, ez az ő dolguk, az ő ünnepük. Remélem, annak is érzik. Bár kívülről minden nagyon másképp néz ki. Ők meg benne vannak.
A jóltartással tudok hozzájárulni, no meg azzal, hogy meg sem kell moccanniuk, minden ott van karnyújtásnyira. Ha már ők megadtak nekem mindent – elég megnyikkanni, mint varázslat, minden megterem.

Remélem, lesz 60 meg 70 is.

Persze apu nem bír magával, kell egy kicsit betonozgatni meg a burkolás egy részét cserélni a teraszon, a homlokzat ázásának megszüntetése rendkívül fontos. Csak most lehet, csak így. Mindegy, legalább friss vizet viszek neki. Meg sapit a fejére, süt a nap. Meg stokit, hogy ne kelljen térdelnie.
Anyuval piacra mentünk korán reggel, aztán pisztrángot, lazacot beszerezni (kedvenc ételei közé tartoznak a különféle halak).

BAZSALIKOMOS-CITROMOS PISZTRÁNG

4 db pisztráng

20 bazsalikomlevél

1 db citrom

só, bors

vaj

A sütőt előmelegítjük 200 °C-ra, légkvereésesnél 180-ra.
Egy sütőlemezre sütőpapírt teszünk, megkenjük vajjal. Ráfektetjük a megtisztított pisztrángokat.
A hasüreget megsózzuk, megborsozzuk, teszünk bele 1-2 mogyorónyi vajat, 3 db bazsalikomlevelet meg 2 vékony citromkarikát. Aztán megsózzuk a pisztrángokat, tekerünk rá borsot, rakunk mindegyikre 2-2 bazsalikomlevelet, azokra meg citromkarikát.
Betesszük a sütőbe és 15-20 perc alatt megsütjük, míg a citrom karamellizálódik és a hal bőre ropogós lesz.

A torta nem tudom, mennyire ünnepi, de nagyon szerették.

SAJTTORTA SZEDERREL, FEKETE RIBISZKÉVEL ÉS MARSHMALLOW-VAL

Az alaphoz:

175 g hideg vaj

200 g liszt

85 g kristálycukor

A krémhez:

500 g szeder

100 g fekete ribiszke

140 g nádcukor

400 g natúr krémsajt

350 ml tejszín

100 ml tej

8 lap zselatin

½ tk vaníliapaszta

250 g rózsaszín és fehér marshmallow

A tetejére:

1-2 tk porcukor

A sütőt előmelegítjük 160 °C-ra. Ha légkeveréses a sütő, 140 °C-ra állítjuk.
Az alaphoz a hideg vajat felkockázzuk, elmorzsoljuk a liszttel, hozzáadjuk a cukrot, majd összegyúrjuk a tésztát. Nem baj, ha nem áll teljesen össze, egy 26 cm-es kerek tortaformába szórjuk. Lenyomkodjuk egy evőkanál segítségével, az a lényeg, hogy nagyjából egyforma vastag legyen mindenhol a tészta.
Betesszük az előmelegített sütőbe és ½ óra alatt világosra sütjük.
Kivesszük, hagyjuk teljsen kihűlni.
Míg az alap a formával együtt hűl, 400 g szedret meg a ribiszkét robotgépben pürésítjük, aztán szitán áttörjük a gyümölcspépet, hogy a magokat el tudjuk távolítani.
A zselatinlapokat kevés vízbe áztatjuk. A tejet felmelegítjük, a zselatinlapokat alaposan kinyomkodjuk, miután megpuhultak, aztán a meleg tejben simára keverjük. Hagyjuk lehűlni.
A cukrot, a vaníliát, a gyümölcspépet, a krémsajtot, a zselés tejet és az ollóval negyedekbe vágott marshmallow ¾-ét összekeverjük.
A tejszínt lágy habbá verjük és a krémbe forgatjuk.
A lehűlt tortaforma oldalát kikenjük nagyon kevés semleges ízű olajjal, beleöntjük a krémet, aztán megszórjuk a megmaradt marshmallow-val. Betesszük az egészet a hűtőbe legalább 3 órára, de előző este még jobb.
Tálalás előtt a tortát kivesszük óvatosan a formából, tálra csúsztatjuk, a tetejére szórjuk a megmaradt szedret és meghintjük a porcukorral.

Mediterrán kenyér

noreply@blogger.com (Makka) — Mon, 25 Jun 2012 15:27:00 +0000

100 követője van a blognak. Yay! 200-an szeretik a fészbukon. Yay!

És mindezt úgy, hogy én bizony nem ígértem semmit, nincs ajándékozós lájkolásra buzdító játék se.

~~De azért lehet, hogy 1000-nél lesz.~~

Még a múlt vasárnap, nem, nem most, hanem amikor kezdődött a meleg, sütöttem kenyeret. Meg egyébként egész nap ment a sütő. Szerencsére a miénk olyan, hogy belül van meleg, nem kell elpusztulni a konyhában ilyen időben sem.

Egyébként milyen idő legyen? Nyár van vagy mi.

Ebben az évben nem ládába ültettem a bazsalikomot, hanem egy jókora kaspóba, meg is lett az eredménye, burjánzik ész nélkül. Szerintem a többi fűszernövényt is így fogom ültetni, ugyanis a fűszerkertnek szánt kiskertben csak darvadoznak, pedig kapnak vizet, napfényt, minden földi jót. Oda majd virágokat rakok, ugyanis egészen fel vagyok lelkesülve James Wongon meg a Grow Your Own Drugs című műsoron, a könyveket is megszerzem. Lesz mindenféle kence meg gyógyító étek, de főleg szúnyogriasztó cucc, mert nem hagynak élni a rohadt dögök.

MEDITERRÁN KENYÉR

500 g liszt BL55

1 tasak (9 g) szárított élesztő

1 tk szárított bio rozskovász

1 tk nádcukor

1 tk só

275 ml langyos víz

2 ek extra szűz olívaolaj

2 ek finomra vágott lila és zöld bazsalikom

2 ek összevágott kapribogyó

A lisztet egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót és a kovászt.

A langyos vízben elkeverjük a cukrot, hozzákeverjük az élesztőt, majd az olajat is és az egészet a liszthez adjuk. 10-15 percig dagasztjuk a tésztát, aztán letakarva hagyjuk kelni 1 1/2 órát.

Ezután átdögönyözzük, kicsit kihúzogatjuk, rászórjuk a bazsalikomot és a kapribogyót, összegyúrjuk óvatosan és formára igazítjuk. A tetejét megszórjuk liszttel, két helyen rézsútosan megvágjuk egy éles késsel, hagyjuk további 45 percet pihenni.

Közben előmelegítjük a sütőt 200 °C-ra. A kenyér tetejét megspricceljük vízzel és nagyjából 45-50 perc alatt készre sütjük.

Semmi újdonság

noreply@blogger.com (Makka) — Sun, 03 Jun 2012 18:44:00 +0000

Na, ma aztán tényleg semmi kreatívat nem csináltam. A konyhában legalábbis. Végre eljutottam odáig, hogy ki tudjam próbálni Limara kovászos káposztáját (nem nyúlta le senki a konkrétan erre vásárolt káposztát a hűtőből valami egészen más célra).
Tettem el sóban citromot, szintén nem az én ötletem, hanem Jamie-é, legalábbis ami a megvalósítást illeti. Egyik nap megláttam egy helyen ilyen óriási spanyol jó rücskös héjú citromokat, ezért jutott eszembe megint ez a cucc.
Leginkább rizsbe és halhoz szoktam használni, mindkettőnek nagyon jót tesz, és már régen volt, gondoltam, újra itt az idő, nem még, hogy beszereztem kifejezetten ehhez szépséges üveget is. A káposztához is akartam hazahozni nyilván kizárólag arra használható üveget, ki is készítettem, viszont a boltban felejtettem, ennyit rólam. Persze, van itthon, de nem 2,5 literes, ami direkt a 1,5 kg káposztának való, elvégre az eredeti receptben 3 kg van 5 l-es üvegben.
Ja! És nem kenyeret tettem a tetejére, hanem krumplit, ahogy azt mindig szoktam a kovászos uborkával is.
Majd nekiálltam majomkenyeret csinálni, de most a klasszikot, semmi dió meg társai. A tésztába gyúrtam kevés reszelt citromhéjat is, mert nem fértek el még csak hárman sem a szupercsucsi új üvegemben – az 500 ml-es – tehát levágtam a két végüket, viszont egyszerűen sajnáltam volna csak úgy kidobálni a leeső részeket, legalább a héjat lereszeltem róluk, na.

SÓBAN ELTETT CITROM

3 db óriás rücskös héjú, lédús citrom

1 ek koriandermag

1 ek édesköménymag

½ ek egész fekete bors

1 rúd fahéj darabokra törve

3-4 ek durva tengeri só

A citromokat forró víz alatt alaposan megmossuk, hosszában negyedekbe vágjuk, de ne teljes hosszában, ne essenek szét a részek.
A sót keverjük össze a fűszerekkel és ezzel a keverékkel tömjük meg a citromokat, majd nyomkodjuk egy üvegbe. Ez sosem megy túl könnyen, ne kíméljük a citromokat, semmi bajuk nem lesz.
Tegyük a kamrába, aztán pár nap múlva nézzünk rá, hogy ellepte-e az egészet a citromlé, mert ha nem, öntsük fel vízzel, így sokáig eláll.

Míg a tészta kelt, kiültem a teraszra – napsütés, erős szél – egy Caipirinhával, ha már ezt a szép lila Mojitót senki nem hozta elém.

Source: drinkeattravel.com via Judit on Pinterest

A férfirészlegnek behűtöttem egy sört, nem is tudom, hogy voltunk képesek e nélkül meglenni eddig. De tényleg. Azóta nemcsak sörök hengeregnek a hűtőben, hanem van hely minden másnak.

MAJOMKENYÉR

500 g fehér tönkölyliszt

½ tk só

1 ek nádcukor

1 tasak (9 g) Alnatura szárított bio élesztő

1 tk reszelt citromhéj

30 g olvasztott vaj

300 ml tej

1 db tojás

200 g nádcukor

1½ ek őrölt fahéj

1 tasak Bourbon vaníliás cukor

150-200 g vaj olvasztva

A tejet megmelegítjük, beletesszük a vajat, hogy felolvadjon.
A lisztet egy nagyobb tálba szitáljuk a sóval együtt, mélyedést csinálunk a közepébe. Hozzáadjuk a cukrot, a szárított élesztőt és a citromhéjat. A vajas tejben elhabarjuk a tojást is, és a lisztbe öntjük. A tésztát addig dagasztjuk, míg szép fényes és sima lesz, elválik az edénytől és a kezünktől is.
Cipóvá formáljuk, a tetejét kissé meglisztezzük és 1½ órát kelesztjük letakarva.
Ezután kivesszük egy nyújtólapra, átdögönyözzük és 4 részre vágjuk. Mindegyikből kb. 2,5 m vastag hurkát sodrunk, amiket akkora darabokra vágunk, hogy diónyi golyókat tudjunk belőlük formálni.
A golyókat az olvasztott vajba mártjuk, majd beleforgatjuk a fahéjas-vaníliás cukorba. Két kisebb kuglófformába rakosgatjuk őket, a formák ⅔ részéig.
A végén a megmaradt vajba keverjük a megmaradt fűszeres cukrot és a golyók tetejére locsoljuk.
Letakarjuk és ¾ órát hagyjuk pihenni. Közben előmelegítjük a sütőt 180 °C-ra. Betesszük a formákat a sütőbe és kb. 40 perc alatt készre sütjük a tésztát.
Kivesszük, pár percet hagyjuk a formában pihenni, majd tálra borítjuk.

Mintaszerű majomkenyér sikerült ma, a tészta könnyű, foszlós – a tönkölylisztből sokkal könnyedebb lesz mindig a kelt tészta. A teteje karamelles, ragacsos, fényes, ahogy az kell.

Epres-gyömbéres csokoládétorta

noreply@blogger.com (Makka) — Mon, 14 May 2012 19:57:00 +0000

EPRES-GYÖMBÉRES CSOKOLÁDÉTORTA

125 g vaj

100 g étcsokoládé

2 db tojás

150 g nádcukor

½ tk vaníliapaszta

150 g fehér tönkölyliszt

1 tk sütőpor

1 csipet só

300 g eperdzsem

3 db szirupban eltett gyömbér

A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra, egy 17 cm-es kapcsos tortaformát kivajazunk.
A vajat és a csokoládét egy kis edényben alacsony hőmérsékleten összeolvasztjuk, majd félretesszük kihűlni.
A tojásokat a cukorral és a vaníliával nagyon habosra verjük. Ezután belekeverjük a csokoládét, a dzsemet és a kis kockákra vágott gyömbért.
Rászitáljuk a sütőporral és sóval elkevert lisztet, majd simára keverjük az egészet.
Az előkészített tortaformába simítjuk és 1 óra alatt megsütjük.

Zöld vacsora

noreply@blogger.com (Makka) — Mon, 14 May 2012 19:57:00 +0000

Tegnap 2 órán keresztül Hugh-t és a csak számunkra új bolondériáját néztem a tévében. Azt találta ki, hogy vega lesz egy nyáron át. Nem mondom, hogy nincs hatással. Mármint amiket főz meg összedobál.
Nyilván kissé megkésve láthatjuk ezt a világ többi részéhez képest, a boldogabb félen már szakácskönyv is van jó ideje.

A borsócsíra mostanra már nem nevezhető annak. Hiába, kevesebbet tudok a feldolgozással foglalkozni, és persze akkor ültettem el, amikor a legnagyobb meleg volt, ki is nőtt 2 nap alatt.
Lassan virágozni készült volna a ládában a borsó, ha ma nem nyírom meg alaposan. A zsenge levelek nagyon jól használhatók mindenféle salátába, nagyon szeretem a borsóíz finomságát, nincs benne a szemek édessége.
A bébispenót meg szintén közvetlenül a kertből került gyakorlatilag a tálba a drága jó szomszédomnak köszönhetően.
Mondjuk ilyen esőben nem vicces a betakarítás, de megéri.
Azért egy pár falat sütit ettem utána.

BÉBISPENÓT ÉS ZSENGE BORSÓLEVÉL GERSLIVEL

1 csésze gersli

2 csésze zöldségalaplé

3 marék bébispenót

1 marék zsenge borsólevél

3 ek napraforgómag

2 szál újhagyma

8-10 szál metélő fokhagyma

2-3 ek szőlőmagolaj

1 ek citromlé

1-2 csipet Fleur de Sel

frissen őrölt bors

A gerslit hideg víz alatt alaposan megmossuk, lecsepegtetjük és egy edényben az alaplével feltesszük főni. Kb. 15-20 perc alatt fedő alatt mérsékelt tűzön megfőzzük, hagyjuk a fedő alatt kihűlni, néha megkeverjük, hogy ne tapadjon össze.
A spenótot és a borsólevelet lemossuk, lecsepegetetjük. A napraforgómagot szárazon világosra pirítjuk, az újhagymát vékonyan felkarikázzuk, a metélő fokhagymát finomra vágjuk.
Egy nagy tálban minden összeforgatunk óvatosan.

Amikor Hugh vega lett – legalábbis egy nyárra

noreply@blogger.com (Makka) — Sun, 13 May 2012 13:08:00 +0000

Ma végre nálunk is elkezdték vetíteni a River Cottage Veg Every Day című sorozatának az epizódjait. (Megjegyzem, Nigellának is van új sorozata, nem feltétlenül kéne a 10-15 éves cuccokat nyomatni harmincadjára.)
Nem vagyok vegetáriánus, sőt ellenzek mindenféle hiánytáplálkozást, bármi is legyen az ideológia mögötte. Főleg amikor gyerekekre kényszerítik.
Nyilván nem értendő arra az esetre, amikor valaki betegségből, intoleranciából vagy allergiából adódóan kénytelen elhagyni bizonyos ételeket vagy ételcsoportokat.
És nyilván nem fogok senkivel vitatkozni azon, mit akar megenni, mit nem, vagy mi a gondolati háttere.
Viszont Hugh nem is mondja, hogy ez a táplálkozás lenne az egyetlen üdvözítő megoldás, csak gondolta, kipróbálja egy nyáron át a húsnélküliséget. Persze ilyenkor ez valóban sokkal könnyebb, a sok friss zöldség és gyümölcs egyébként is kínálja ezt a fajta megoldást.
Időről időre egészen biztosan mindenkinek vannak valamilyen korszakai, amikor ezt vagy azt nem eszik, vagy pont hogy igen. Nekem például volt olyan, amikor kilószámra ettem a kivit az egyik télen, de tényleg szó szerint. Aztán azóta sem.
Hugh-nak abban is igaza van, hogy mennyire kreatívvá teszi az embert a konyhában a hús nélküli főzés.
Ugyan nekünk nincs tengerünk és a partján gyűjthető moszat meg tengeri spárga (sziksófű), de ettől még simán ki lehet próbálni. Nem mondom, hogy egész nyáron nem fogok húst enni.

Sziksófű vagy tengeri spárga.

A spárga a kedvenceim közé tartozik, sajnos elég rövid a szezonja, viszont ilyenkor tényleg hajlandó vagyok akár mindennap megenni valamilyen formában.

SPÁRGÁS LEPÉNY ÁFONYÁVAL

500 g leveles tészta

500 g zöld spárga

½ csésze aszalt áfonya

100 g dán kéksajt

½ tk durvára tört zöldbors

1 db tojás

Az áfonyát vízbe áztatjuk kb. 1 órára, majd leszűrjük. Így nem ég meg a sütés folyamán és nem is szárad ki.
A sütőt előmelegítjük 200 °C-ra, két tepsire sütőpapírt teszünk.
A spárgát megmossuk, a fás végeit levágjuk és enyhén sós, citromleves lobogó vízbe dobjuk 2 percre. Azonnal jéghideg vízbe tesszük, majd leszűrjük és kissé le is szárogatjuk.
A tésztát minden nyújtás nélkül 6 darabra vágjuk. Érdemes az Aldiban venni, mert ők eleve így árulják, nem kell szerencsétlenkedni meg méricskélni.
A tésztalapokat a tepsikre rakjuk és a szélüket körben bekenjük az elhabart tojással.
A spárgát elosztjuk a tésztalapokon, megszórjuk az áfonyával és rámorzsoljuk a sajtot. Meghintjük a borssal és betesszük a sütőbe. Kb. 20-25 perc alatt pirosra sütjük.
A spárga, az áfonya és a sajt súlya pont elég ahhoz, hogy csak a lepény széle pufisodjon fel, nem csorog le róla semmi.