Az időjárásra mindenki kíváncsi, munkába indulás előtt, vagy éppen az esti híradókor rápillant, hogy milyen idő lesz, hogy kell-e majd esernyő. Azonban az időjárás-jelentések néha tévednek. A következő jogeset megtörtént: az esetben szereplő hölgy is megnézte, hogy milyen idő lesz, és az előrejelzésnek megfelelően öltözött: könnyű ruhát vett fel. Az időjárás-jelentés szerint jó, napos idő volt várható, azonban ennek ellenkezője történt: hideg, esős nap lett. A hölgy a könnyed öltözködésének köszönhetően influenzát kapott, és egy hétig nem tudott munkába menni, valamint gyógyszerekre is pénzt kellett kiadnia, valamint az eset miatt stresszt élt át.

Ezért a megfázott hölgy úgy döntött, hogy bepereli a tv társaságot, mert az időjárás-jelentésük teljesen pontatlan volt, amit jósoltak, annak az ellenkezője történt. A bíróság a hölgynek adott igazat, és 1000 amerikai dollár kártérítést ítélt meg neki.

Az új Btk-val kapcsolatosan nem olyan régen írtam egy bejegyzést, mégpedig azt, hogy jogilag hamarosan kiteljesedik a magántulajdon védelme, valamint az önvédelem is. Az új Btk-t tovább lapozva az intézkedések között két olyan új jogintézményt találhatunk, amely a jelenleg hatályos Btk-ban nincs benne. Az egyik a jóvátételi munka, a másik pedig az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele. Ezekről röviden.

Jóvátételi munka esetében a bíróság a vétség, valamint a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt a büntetés kiszabását egy évre elhalaszthatja, és jóvátételi munka végzését írja elő, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja így is elérhető. A szabályozás értelmében az elkövető a választása szerint állami vagy önkormányzati fenntartású intézménynél, közhasznú jogállású civil szervezetnél, egyháznál vagy azok részére végezheti a jóvátételi munkát. A jóvátételi munka legkevesebb ideje huszonnégy óra, maximális mértéke százötven óra lehet. Amennyiben az elkövető a jóvátételi munka elvégzését egy éven belül megfelelően igazolja, büntethetősége megszűnik. Ha ezt az elkövető nem igazolja, akkor a bíróság büntetést szab ki.

Az új Btk. azonban meghatározza azt a személyi kört, akinél ez az intézkedésfajta egyáltalán nem alkalmazható:

• visszaeső
• a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,
• a szándékos bűncselekményt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt követte el, vagy,
• a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt követte el.

Az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele intézkedésnél véglegesen hozzáférhetetlenné kell tenni azt az elektronikus hírközlő hálózaton közzétett adatot, amelynek hozzáférhetővé tétele vagy közzététele bűncselekményt valósít meg, amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, vagy amely bűncselekmény elkövetése útján jött létre.

A napokban körbejárta a magyar sajtót az a hír, miszerint egy autóst azért bírságoltak meg, mert a gépkocsijának az ablakát letekerve hagyta, és az autó őrizetlenül maradt. Az autóst ezért a rendőrök 10.000 forintra bírságoltak meg.

A hatályos KRESZ azt írja elő, hogy a járművet őrizetlenül hagyni abban az esetben szabad, ha a vezető gondoskodott arról, hogy a jármű önmagától el ne indulhasson és illetéktelen személy azt el ne indíthassa. Aki ezt a KRESZ-rendelkezést megszegi, az szabálysértést követ el, amely miatt figyelmeztetést, helyszíni bírságot, vagy feljelentést lehet alkalmazni. De miért van arra szükség, hogy ezt szabályozza a KRESZ?

A kérdés megválaszolását két oldalról kell megkülönböztetni: egyrészről vagyonbiztonsághoz fűződő társadalmi érdek, másrészről pedig a közlekedés biztonsága teszi ezt a szabályozást szükségessé. A kérdés szempontjából a második szabályozás a legfontosabb, de ennek a megértéséhez ismerni kell a kötelező felelősségbiztosításról szóló jogszabályt, valamint a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) vonatkozó rendelkezéseit. Azt senkinek sem kell bemutatni, hogy a forgalomban lévő gépkocsinak kötelező felelősségbiztosítással kell rendelkezniük ahhoz, hogy részt vehessenek a közúti közlekedési forgalomban. Ez azért szükséges, hogy ha a gépkocsi vezetője egy másik gépkocsiban kárt okoz, akkor a kárt a károkozó felelősségbiztosítója fogja megtéríteni.

A Ptk. vonatkozó rendelkezéseit meg azért kell figyelembe venni, mert ott találjuk meg a veszélyes üzemi felelősség szabályozását. A hatályos rendelkezések értelmében a gépkocsi vezetése, üzemeltetése veszélyes üzemnek minősül, ezért nem mindegy, hogy a veszélyes üzemi felelősség meddig tart. Ugyanis a felelősségbiztosító csak addig vállalja a kár megtérítését, ameddig a veszélyes üzemi minőség fennáll. Ha a veszélyes üzem megszűnik, akkor a gépkocsit vezető személy az általános kártérítési szabályok szerint felel. A bírósági gyakorlat értelmében a veszélyes üzemi felelősség önmagában a a parkoló helyzet nem szünteti meg a veszélyes üzemi jelleget.

A bíróság több jogeset kapcsán dolgozta ki a jelenlegi joggyakorlatot. Nem akarom mindegyik jogesetet egyenként megemlíteni, csak a legfontosabbakat. Az EBH 2007. 1692 döntésben a bíróság arra mutatott rá, hogy a gépjármű megállítását és a motor leállítását követően a gépjármű ajtajának kinyitása hozzátartozik a gépjármű üzemeltetéséhez, ezért az ezzel összefüggésben okozott kárt a felelősségbiztosító köteles megtéríteni. A másik eseti döntésben (BH2005. 54) a bíróság arra a megállapításra jutott, hogy az emberi hatás átmeneti megszűnése a gépjármű veszélyes üzemi jellegét nem szünteti meg, ha annak a rövid időre történt megállítása a közúton, a továbbhaladás szándékával történt, és ezért elmaradt a teljes üzemen kívüli állapot létrehozása. Az így történt leállítással a gépjárműnek nem szűnik meg a közúti forgalomban való részvétele, a fokozott védelmet igénylő veszélyessége.

Mint olvasható, a KRESZ azért írja elő a gépkocsik megfelelő módon való lezárását, hogy a gépkocsivezetőt arra szorítsa, hogy a veszélyes üzemi minőséget szüntesse meg. A másik ok a szabályozás mellett, hogy a nem megfelelően lezárt gépkocsit bárki elindíthatja, aminek következtében közlekedési baleset történhet, mint ahogyan ez már megtörtént korábban. A tényállás értelmében a gépkocsivezetője egy 3 százalékos leejtésű úttesten úgy állította meg a gépkocsiját, hogy nem rögzítette azt kézifékkel. A gépkocsi ennek következtében a leejtőn elindult, 90 méter megtétele alatt 30 km/h-s sebességre gyorsult, aminek következtében egy ott kerékpározó személyt elütött, aki a kórházba szállítás követően meghalt (BH1983. 431).

Magyarország híres arról, hogy egy-egy büntetőeljárás nagyon hosszú ideig tartanak, még egy egyszerűen megítélhető báncselekmény esetében is. De ez egyébként nem csak a büntetőügyekre jellemző, hanem a polgári ügyekre is. Azonban szerencsére a büntetőeljárásban már vannak olyan jogintézmények, amelyek az eljárások meggyorsítását szorgalmazzák, és adott esetben egy büntetőügynek 30 napon belül pontot lehet tenni a végére.

Nyilván mindenki hallott arról, hogy az elmúlt napokban ismeretlen személy rongálta meg a BKK. által üzemeltetett egyik új Mercedes autóbusz (105-ös autóbusz) ablakát. A cselekmény után néhány nappal már arról lehetett olvasni, hogy az elkövetőt megtalálták, és már a bíróság ítéletet is hozott az ügyben. Hogy lehet az, hogy ilyen gyorsan ítélet született az ügyben?

A kérdésre a választ a büntetőeljárási törvényünkben találjuk, és a jogintézmény neve a bíróság elé állítás. A bíróság elé állítás eljárást éppen azért hozta létre a jogalkotó, hogy a büntetőeljárást egyszerűsítsék, valamint gyorsítsák, figyelembe véve a pergazdaságosságot, és a költségcsökkentést is.

A hatályos büntetőeljárási törvény főszabályként négy konjuktív feltételt támaszt, hogy alkalmazni lehessen a bíróság elé állítás eljárást. Ezek a feltételek a következők:

• a bűncselekményre a törvény nyolcévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést rendel,
• az ügy megítélése egyszerű,
• a bizonyítékok rendelkezésre állnak,
• a terhelt a bűncselekményt beismerte.

Vagyis ha ezek a feltételek fennállnak, akkor az ügyész dönthet úgy, hogy a gyanúsított kihallgatásától számított 30 napon belül bíróság elé állíthatja a bűncselekményt elkövető személyt. Hogy az eljárás alkalmazása nem az ügyészség “kedvétől” múljon, a büntetőeljárási törvény azt határozza meg, hogy az előbb felsorolt négy feltételből az első három fennáll, akkor az ügyésznek 30 napon belül bíróság elé kell állítania a bűncselekményt elkövető személyt. A korábbi szabályozásokhoz képes a 30 napos határidő rendkívül sok, hiszen volt olyan időszak, amikor ez a határidő 15 napos volt, ami nagyon kevésnek bizonyult, így módosításra került a szabályozás, és kialakult a 30 napos határidő, ami már elegendő az ügy befejezésére.

A felsorolt feltételek igényelhetnek némi magyarázatot: az ügy megítélése akkor egyszerű, ha nem vet fel bonyolult jogértelmezési kérdéseket. A bizonyítékok akkor állnak rendelkezésre, ha az összes bizonyítási eszköz és bizonyíték ténylegesen a nyomozó hatóság, illetve az ügyész, a tárgyaláson pedig a bíróság birtokában vannak.¹

A bíróság elé állítás jogintézmény nagyon hatékony, ezt el tudom mondani, hiszen míg baleseti helyszínelőként és baleseti vizsgálóként dolgoztam, rengetege esetben alkalmaztuk ezt az eljárást, jellemzően ittas járművezetés, közlekedés biztonsága elleni bűncselekmények esetén, de volt rá példa, hogy közúti baleset okozása bűncselekmények esetén is. De nem csak a közlekedési szakterület alkalmazza ezt az eljárási formát, hanem a bűnügyi területen dolgozók is, lopás, rongálás, garázdaság, stb. bűncselekmények esetén. A bíróságok mellett az ügyészség is szereti ezt az eljárási formát, mivel az ügy befejezése nagyon gyors, nem kell hónapokig (évekig) rajta ülni. És természetesen nem csak a szervek, hatóságoknak jó ez az eljárás, hanem a bűncselekmény sértettjeinek és az eljárás alá vontaknak is.

A bejegyzés végére egy kis statisztikai adat a bíróság elé állítással befejezett ügyek, valamint a nem bíróság elé állítással (hagyományos eljárás) befejezett ügyek számáról:

¹ FARKAS Ákos – RÓTH Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest, 2007., 405. oldal

² KERESZTES Béla – MARÁZ Vilmosné – NAGY Ferenc – VIDA Mihály: A magyar büntetőjog különös része, Korona Kiadó, Budapest, 2004., 810. oldal

Nem olyan régen a szerzői jogi törvény versbe foglalt változatáról írtam, azonban van még menőbb dolog ettől is: az úgynevezett Csemegi-kódexet szedte versbe Doctor Deodatus álnéven Dr. Lőw Tivadar. A szerző egyébként nem csak néhány szakaszt szedett versbe, hanem az egész Csemegi-kódexet.

Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, lássunk néhány részletet, hogy hogyan hangzik egy megverselt bűncselekmény, vagy éppen hogy lehet meghatározni a kísérletet, vagy a részességet versben. Piros keretben a vers lesz olvasható, míg a szürke keretben a Csemegi-kódex szövege.

A ki idegen dolgot talál, és azt nyolcz nap alatt a hatóságnak, vagy annak, a ki elvesztette, át nem adja, a talált dolog jogtalan elsajátitásának vétségét követi el, és három hónapig terjedhető fogházzal, valamint ötszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

A véghezvitt vagy megkisérlett bűntett vagy vétség részese az: 1. a ki mást, a bűntett vagy vétség elkövetésére szándékosan reábir (felbujtó); 2. a ki a bűntett vagy vétség elkövetését szándékosan előmozditja vagy könnyiti, vagy annak előmozditására vagy könnyitésére mást reábir; ugyszintén, a ki másokkal a cselekmény elkövetésénél, vagy annak elkövetése után nyujtandó segély, vagy a cselekményből származó haszon biztositása, vagy pedig a hatósági intézkedések meghiusitása iránt megelőzőleg egyetért (bűnsegéd).