“de ami leginkább a projekt bukását okozhatja, az emberi tényező:

E felhasználók ellenállása a változásnak,
a rendszer bevezetéshez kapcsolódó politikai játszmák,
a felsővezetés elköteleződésének hiánya,
a szükséges szervezeti változások hiánya, stb.”

Sajnos a legtöbb projekt bukását elsősorban a IT tudás és kompetenciák nagyfokú hiánya okozza. Idehaza mindenképpen, külföldön nem tudom. Manapság döntő többségben olyan emberek vezetnek IT projekteket, akiknek lövésük nincs ehhez a tudományághoz (se megfelelő végzettség, se szakmában eltöltött évek). Az informatika egy egzakt tudományág nem művészet, ezt nem kell kitalálni, ez ki van találva, csak alkalmazni kell. Ha valaki azt gondolja neki bármit is ki kell találnia, az 99,99%-ban a legnyilvánvalóbb jele, hogy nem ért hozzá, nem ismeri a szabvány megoldásokat, alap technológiákat, stb.

Hogy a fenti példával éljek, olyan emberek rendezik a Hamletet, akik olvasni sem tudnak.

http://www.microsoft.com/windowsphone/hu-HU/buy/7/default.aspx

Hogy következik-e ebTetszik a szemléleted. Egy olyan process és hatékonyság (költség minimalizálás vezérelt iparágban, mint az autóipar, kell is, hogy ez legyen az alap szemlélet.

Hogy következik-e ebből, hogy nálatok soha nem lesz iPhone / érintőképernyős whiteboard / Windows 7/8 átállás, azt nem tudom. Szerintem csak később lesz. Mondjuk amikor adott riportot egy iPad alkalmazáson keresztül akar valaki naponta látni a boardból.

Az iparágak jó része azonban nem ilyen process vezérelt. Ahol nem a process, hanem a people határozza meg a cég sikereit (szolgáltatások, kereskedelem, …), ott nem ilyen könnyű ellenállni a változásoknak hatékonysági érvekre hivatkozva. Ott máshol vannak a higéniás elvárások, azaz a munkakörnyezetnek sokkal nagyobb a hatása a teljesítményre. (Azért higéniás elvárások ezek, mert pont úgy működik, mint a tisztaság. Nem biztos, hogy egy tiszta wc növeli a teljesítményt, de egy piszkos garantáltan csökkenti.)

A Google-nál úgy tudják “begyorsítani a futószalagot”, hogy ingyen van az ebéd, meg a kóla, nem csak gyors a notebook, de szép is, és ha görcsöl az agyad, akkor kimész és játszol egy menet csocsót. Közben persze az agyad ugyanazon a projekten jár.

Ha nekem van egy cool telefonom, mert vettem magamnak, akkor ez nem költség. Ha én állítom, hogy ettől 10%-kal hatékonyabban vezetem az embereimet (ebben kezelhetem a naptáramat, feladataimat, kontaktjaimat, nézhetem a riportokat, és jóvá hagyhatok döntéseket), akkor az IT-nak ilyenkor a “Nem igaz, hogy nem képesek megoldani, hogy a cool telefonomon is meg tudjam csinálni, amikor az X cégnél ez simán megy” kérdés miatt kell előbb-utóbb magyarázkodnia. És valóban, miért is nem képes?ből, hogy nálatok soha nem lesz iPhone / érintőképernyős

Puffogás és motiváció: A munkahely munkaeszközöket biztosít, és nem cool prémium eszközöket a munkatársak szórakoztatására. Tessék nem összekeverni a dolgokat!
A munkahelynek nem célja a szórakoztatás és nem is lehet ez a célja.

Racionalitás: Attól még, hogy a döntéseket emberek hozzák, a döntések szakmai alapon, racionálisan történnek. Csak kkv-kre és rosszul funkcionáló multikra jellemző, hogy érzelmi alapon egyszemélyi döntéssel presztízs beruházásokra nagy összeget kiadnak.

Indokolatlan kiadások: Biztos vannak, de mindenki vadászik ezekre. Ha valamiről bebizonyosodik, hogy indokolatlan, akkor azonnal vágják.
Illetve ha egy új beruházásra pénz kérek, és nem tudom kellően alaposan megindokolni (coolság nem érv) akkor arra nem kapok pénzt.

Felmentés a policy alól: Igen, vannak kivételek. De ezek az eszközök nem csak presztízs kérdése, hanem biztonsági is, és a biztonsággal nem szoktak tréfálni.

Munkatársak megtartása: Olyan emberrel még nem találkoztam, aki azért mond fel, mert nincs céges iPhone-ja.
A nagyobb autó iránt vágy más kérdés. Az autó kivagyiságot jelent, ezért mindenki nagyobbat szeretne. De ha a főnöknek nincs iPhone-ja, akkor a beosztottak sem fognak ácsingózni utána.

WC takarítás: Nem összemérhető költségű a WC tisztántartása és a munkatársak cool eszközökkel való felszerelése. Emiatt nem jó az összehasonlításuk.

Kettős élet: Igenis van különbség a munkahelyi életünk és az otthoni életünk között. Az otthoni eszközeim szórakozásra valók, a munkahelyiek pedig munkavégzésre.
Konkrét példa: saját autó. Sok embernek van otthon autója, azzal jár bevásárolni, kirándulni stb. A munkahelyen nincs céges autója, mert a munkájához nincs rá szüksége. Ettől még lelkesen jár dolgozni.

Szerintem annyira még az amerikai elnök sem racionális, mint azt a saját céged vezetőjéről feltételezed.
Van például a ti cégeteknél bármilyen indokolatlan kiadás? Ettől még nyereséges a cég működése?
Van olyan, hogy valaki felmentést kap egy policy alól azért, hogy meg tudja szerezni/tartani a cég? (Kicsit nagyobb autó, cool telefon, …) Ha nem, ennyire nem érték az ember?

Attól például, hogy takarítják a WC-t nagyobb lesz az autó eladás?

Nincs egy embernek sem két élete. Ha az otthoni “State of the art” és a céges közt szakadék kezd kialakulni a céges rovására, akkor a cégnél csökkenni fog a teljesítmény. Nem biztos, hogy ettől, de ez “még egy” ok arra, hogy az ember kevésbbé lelkesen induljon dolgozni. Azért, mert emberek vagyunk.

Az nem érv, hogy a CIO-nak van és azon dolgozik.

A következmény viszont nem helytálló. A helyzet nem fog változni.
Miért is?

1) A kialakult helyzet oka nem az IT és nem a CIO, hanem a CFO – nem ad pénzt informatikai beruházásokra.
Lehet, hogy neki otthon XBOX, Led TC, iPad van, lehet hogy az otthoni PC-je erősebb a benti szervernél, de ettől még nem ad több pénzt.

2) Az elavult PC-n futó elavult alklamazás pont ugyanolyan jól fut, mint 1,2 vagy 5 évvel ezelőtt. Ettől még senki sem fog upgrade-elni.

3) A munkatársak jelent részének az informatika nem presztizs hanem munkaeszköz.
Nem akar cool eszközöket, hanem csak lefuttatni a napi riportot és emaileket küldeni.

Összességében, a cool eszközök semmilyen üzleti előnyt nem jelentenek. Ez pont ugyanaz a kérdés, mint hogy van-e pénteken délben ingyen pizza ebédre.

Egyetértek azzal, hogy szükség van az elméleti tudásra is és a gyakorlatira is, ezért ezeket adott arányban keverni kell. Sőt még az is lehet, hogy az egyetem végére hasonló mixre kell eljutni, mint most jut el a képzés. (Ennek konkrét tartalma már kérdéses.)

Szóval:

Tipikusan programozni nem lehet megtanítani senkit. Programozni meg lehet tanulni. (Egész pontosan a szintaxis tanítható.) A programozni tudás a leírt sorok növekedésével nő. Illetve azzal, hogy az ember algoritmusokat és architektúrákat ismer meg. Erre viszont az elején semmi más nem veszi rá az embert, mint az, ha adott problémát meg kell oldania, és ahhoz “kénytelen” találni egy algoritmust. Vagy az, ha adottnál nagyobb méretű rendszert kell (esetleg csapatban) elkészíteni, és rá nem jön, hogy megfelelő architektúra nélkül az maga alá temeti. Ez elsősorban nem megértés, hanem “ráébredés” kérdése. A valós életben az ember nem nem kódol quick short algoritmusokat, hanem az SQL-ben kiteszi a megfelelő Order By utasítást. A quick short-ot annak a néhány embernek kell tudnia, akik ezt az Order By utasítást megcsinálták azon a néhány helyen a világban, ahol ilyeneket csinálnak.

A fizika egy informatikusnak (így utólag) teljesen felesleges kötelező tárgy. (Régen volt még mechanika is. Végül is egy chip lába rezeghet a BMW fedélzeti kopmjúterében, jó ha a villamosmérnök ki tudja számolni, mikor nyíródik el…)

Cserébe szinte használhatatlanok a projekt munkára, felhasználói interrakcióra, csoport munkára vonatkozó ismeretanyagok, ami nagy baj. Ezek sokkal konkrétabb, és ráadásul tartósabb ismeretek, mint a tárgyi tudás. Miért nem természetes, hogy az IT rendszereket emberek fogják használni? Miért nem szempont egy IT projektlabornál, hogy milyen bevezetés tartozik egy IT rendszerhez?

Tipikusan a BME-n (amelyik A legjobb hazai műszaki felsőoktatási intézmény) tartja magát a mondás, hogy “Nincs gyakorlatiasabb, mint egy jó elmélet!”. Na ez így, ebben a formában már nem igaz. Az elmélet és a gyakorlat közti távolság nagyon lerövidüt. Lehet egy egyetemen alapkutatást csinálni, de ez azért egy MsC-ben, de még inkább a PhD képzésben kezdődő műfaj.

Az SOTE-n az élettan anyagot évente módosítják, mert annyit változik a tudásunk arról, hogy is megy a légzés vagy a vérkeringés. Ez az informatikában nem történik meg, pedig itt is fél évente jönnek új dolgok. Az oktatásban dolgozóknak problémát okoz naprakészen tartani ezt a tudást (legalább a tananyagot), de az üzletben dolgozóknak meg az a gond, hogy emlékezzenek azokra a régi dolgokra, amit az egyetemek oktatnak. Az oktatóknak (természetesen) ez a könnyebb út.

Szerintem abba az irányba kellene elmozdulni, amit Bojár Gáborék kezdtek el az AIT-vel. (És amiben a BME, pont a villanykarral éppen be is szállt.) Szóval nem lehetetlen a dolog, és a BME is érzi ezt…

És most beszéljünk konkrétan az IT-ról.
Programozni, mindennapi IT feladatokat ellátni gyorsan meg lehet tanulni – akár hetek alatt. Nincs szükség az elméleti tudáshoz ahhoz hogy valaki programot írjon (pl. nem kell érteni formális nyelvekhez és nem kell tudni algoritmizálni).
Könnyen előfordulhat, hogy az érettségivel rendelkező önképzős fejlesztő jobb kódot ír, mint a diplomás programozó.
Akkor tehát mi az értéke a diplomának? Az, hogy a diplomás programozó tisztában van az elmélettel, a miértekkel. A “mit” és a “mi” kérdésében nem fog tudni versenyezni a “kontárokkal”, hiszen a kontároknak 2-3-4-5 év előnyük van a munkaerő piacon.

Engem nem lehetne már rávenni, hogy elvégezzek még egy posztgrad képzést, de tréningekre rendszeresen járok, mert a szövegírás itthon még nem külön terület – ezért az értékesítés és a marketing területéről kell tájékozottnak lenni.

Az is tény, hogy jó előképzettséggel rendelkező anyagból jobbat tudok főzni, azaz ebben az esetben egy ELTE hallgató gyorsabban tanul tőlem, mint egy érettségizett – mert többet tanult az elméletről.

Szerintem mindenkinek a sajat szintjen ES az ennek megfelelo aranyban kell tanitani az elmeleti es a gyakorlati dolgokat.

Ha a BME-s muszaki informatikus kepzest nezzuk, egy kis oppozicio a poszthoz:
Programozas elobb van, mint algoritmuselmelet.
Digitalis technika elobb van, mint elektronika.
Analizis elobb van, mint fizika (ez regebben nem igy volt).
C elobb van, mint Java, es ha jol tudom, a script jellegu szutykok csak egy-egy eloadas/gyakorlat erejeig kerulnek elo, aztan akit erdekel, az ugyis megtanulja – mert addigra mar van hozza alapja.

Senki nem tud “konkretan” tobbet, mint ameddig az “elmeleti” alapjai ernek. Ezert kell az elmelet es a gyakorlat megfelelo aranyat betartani. Egyetemi kepzes kereten belul – hasonloan a szoftverfejlesztes ciklikus modelljehez es ellentetben a gyereknevelessel – nincs lehetoseg tobb tucatszor vegigfutni a mi-mit-hogyan-miert (kovetelmeny, elemzes, implementalas, teszteles) ciklust.

A következő részben pont arról lesz szó, hogy szervezeten belül kik használják, és mire a smartphone-jukat.

Mire használom? Elsősorban levelezésre. Mert utazok, és mert munkaidőn kívül is történhet váratlan esemény.
Használtam már netezésre (különösen mikor a reptéren ragadtam). Azt mondták hogy ne netezzek mert sokba kerül – különösen külföldön.

“Informatikusok 24,3%-a használ okostelefont. <= Ezt viszont magasabbnak gondoltam volna." : egy szinte mindig net mellett ülő embernek milyen racionális magyarázata lehet egy okostelefonra? mit tud, amit a napi 15 órát előtte lévő laptop/asztali gép nem ?