TEREPSZEMLE

Megpróbáltak lopni. Csak egy fotót..

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Fri, 03 Feb 2017 16:40:00 +0000

A blogom időszámításának elején még nem volt facebook, instagram. Idővel megpróbáltam ezekre a közösségi oldalakra kivinni blog tartalmat, hogy a kezdődő közösségi nyüzsgésből hozzak olvasókat, véleményeket. Alig jött be, sőt, fel is hagytam a blogolással, viszont már 4000 felett van a fotószámlálóm az instán, és képeimet onnan osztom a fb-ra.
A blogspot meg árválkodik. Most sem élesztem fel, a fb-ról hozok ide egy friss sztorit.
Később azért visszakaptam a szerzői jogot...

Vörös posztó

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Tue, 09 Feb 2016 19:53:00 +0000

A már régóta ág nélküli fát, csonka fatörzset, sokszor nézegettem az erdőben, olyan volt a sok odúval, mint egy lakótelep madaraknak. Nem merek párhuzamot vonni az emberlakótelepekkel, de jó volt megállni az ösvényen mellette, figyelni a pörgést, a villámszerű jövést-menést és a sokfajta dalt hallgatni is jó volt. Az emberlakótelepekből is van ahol jó lenni és van amelyiknek az aurája is taszít.
Ezt az öreg tölgyfa maradékot a napokban egy kis erdei huzat törhette ketté, nem is kellet szélvihar, a korhadás is legyengítette, meg az egyre több odú sem tett jót neki. Valószínűleg halkan esett össze, nem volt alatta bokor, ami esetleg megreccsenhetett volna.
Már messziről világított az az élénkpiros folt, ami az erdő ilyen kopár korszakában szokatlan. Mint egy vérfolt olyan volt az a jókora posztódarab, amit az egyik lakó gyűjtött reptethető méretű darabonként a családjának, a fészek összkomfort érdekében. A tört fadarabokból kihullott szinte egyben ez a vörös fészekalj, száraz fűszálak, állatszőrök fonata tartotta egyben és mutatta, hogy a nem tudom milyen apró madár, madarak milyen tökéleteset tudnak összerepkedni. Nem egy év munkája van most a borostyános földön, az biztos.
Elég hangosan énekelnek már a madarak, de szerencsére még csak most kezdik komolyan venni a párválasztást, van idő új fészek építésére, de a vörös posztós luxusnak már annyi. Ide a tölgyesbe, éjszakánként lejönnek a vaddisznók a hegyről és szisztematikusan széttúrnak mindent.
Ez a többgenerációs madárlakótelepnyi 20-30 év csak egy pillanat volt az erdő hosszú életében...

Az Instagram vonzásában

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Thu, 21 Jun 2012 09:25:00 +0000

Kedves ide tévedők és fix látogatók, nem tűntem el, de elkapott az Instagram engem is. Jövök vissza de, mint egykori fotós újságírónak, át kellett esnem az új járványos betegségen. Nem is akarok nagyon kigyógyulni, a lábadozás stagnálás üzemmódban folyik tovább, tehát írom nemsokára a blogot is. Az Instagram diagnózis most készül, publikus lesz. Addig is itt vannak a roham következményei.

Naiv-e vagy?

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Wed, 28 Mar 2012 20:19:00 +0000

Petőfi városa és barátunk kiállítása felé haladva benéztünk a naiv művészek múzeumába Kecskeméten. Seggre is estünk. Innen-onnan ismertem pár művet, meg külföldön mozgolódva is nagyon fog ez a terület, de Kecskemét nagyon megnyomja a naiv szekeret. Különösen, ha az történik, ami velünk esett meg. Hárman azonnal szétszéledtünk három felé és nagy mohósággal elkezdünk kiállításlátogatósan viselkedni. A mohóság úgy jött le, hogy néztem pár pillanatig valamit, majd továbbmentem, hogy majd újra visszajövök ehhez a szoborhoz, de a másiktól is elhúzott a kíváncsiság valahova. És akkor megszólalt valaki, hogy "azt a Madonnát egy asszonyklub öltöztette tüllbe és a keretet is ők vonták be". Ott ült a teremőr egy nagyon naiv, faragott padon és elkezdett "tárlat vezetni". Kellett neki pár perc, amíg felmért minket és úgy látta megérdemeljük az extrát. Hát még ha tudta volna, hogy azért szeretem a naiv művészeket, mert nem akar amatőr lenni, nem akar profi lenni, egyszerűen csak népművészet, vallás és valami ezoterikus formafetisizmus viszi a kezét. Szeretem a naivakat, mert nem tud dilettáns lenni, arról lemond néhány amatőr és profi, de inkább a profi javára. Szeretem a naivakat, mert képes újra festeni egy képet, ha a csónak passzol a vízen a perspektívában, neki az jó, ha lebeg a folyó felett, ugyanúgy, mint ahogy iskolás kora óta rajzolja. De lehetne sorolni még.
A teremőr nem volt nyomulós, annyit mondott, amennyit éppen tudni akartunk, de egyre többre voltunk kíváncsiak, már nem kóboroltunk háromfelé, mentünk utána, vagy előtte, hallgattuk és kérdeztük. Az állandó kiállítást bemutathatnám nektek képről-képre, de most inkább a tárlatvezetői akció képeit hozom ide. Menjetek el és, ha A. Varga Imre ad jegyet, szerencsétek van. Az A. megkülönbözteti Varga Imre szobrásztól, ugyanis A. Varga maga is képzőművész, fest, rajzol, kiállít egyedül, közösen, díjakat nyer, szóval alkotó és a naivok nagy tisztelője. Ha hív, ha nem, elmegyek a következő kiállítására.

A halászlének és a bornak fújja a rezesbanda az 1900-ban faragott szoborcsoportban. Az alkotóját pótolni fogom, ha Varga Imre megírja

A. Varga Imre lubickol a múzeumi atmoszférában, hogy naivos képzavarral éljek

Rövid vélemény: kéne! "Garaboly virágokkal"-Gombkötőné Tóth Ilona festménye

Dallos Marinka kékfestőt adott a virágszedőre

Örsi Imre faszobra

Kiállításnézés után portréazonosítás. Nem mehettünk el úgy, hogy nem néztük meg az alkotókat. Kábé úgy néznek ki, mint mi

Örsi Imre két faragott alakja itt táncolt először, a férfi kerékpárját toló postás volt eredetileg, a fanőt a Örsi kozmetikushoz vitte a kiállításra kerülés előtt. Ahogy az egyik fenti fotón látszik, az eredményt az idő eltüntette

A Bánó ház, az egykori nemesi lakóház, Kecskemét második legöregebb épülete, a 18. század végén épült

Az a bizonyos Madonna, alkotója nevét is várom Varga Imrétől

Így indult a tárlatvezetés

A mozdulat és az arckifejezés megtévesztő, teljes az elismerés a festő-teremőr részéről

Csordás Ferenc szerint ilyen egy énekes madár. Szerintem is

Török István kőfaragó embereit is szereti a festő

Orbán István nyúlánk alakjai egy mozdulattal elmagyarázva

Berúgott, otthagyott labdák a múzeum szűk hátsó udvarában. Ha kikéred, megkapod bármelyiket. Mi siettünk tovább...

Cafrangos játék

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Wed, 21 Mar 2012 19:34:00 +0000

A 82 éves Margit néni a szomszédban cafrangosat játszik a kutyájával minden nap. A szintén nem fiatal kutya, minden nap széttép valamilyen nem használatos ruhát vagy szőnyeget, de nincs kiabálás, ugatás, csak a textil hasad csendben.

Babajáték

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Wed, 21 Mar 2012 14:46:00 +0000

Zsófi átéli, hogy a babák búcsúznak egymástól

Tükör sincs, kereső sincs? Itt lehet találni...

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Fri, 16 Mar 2012 09:08:00 +0000

Időnként mutatok cikkeket külföldi magazinokból is, nem azért is, mert a magyarokból is. A hazai magazinok egyetlenkéje gyenge, az összes gyűjtött példányát át is talicskáztam barátom unokájának, azért talál benne jó gondolatokat is. Nem állítom, hogy ezért, de a napokban nyert egy középiskolai pályázaton. Magyarázni való a talicskához, hogy tanítottam fotózást későbbi profiknak magam is, de még ma is tanulok, a Digitális Magazinból nehezemre esik.
A másik ág, hogy az igazi blognak az eredeti tartalmúakat tartom, ha fotósé, legyenek ott a fotói és a gondolatai, ha a kettő együtt, az a legjobb. Ott még nem tartok mindig. Az idegen gondolatokkal ékeskedő blogokat nézem, mert segítenek az eljutásban jó, de nem tartom nagyra, vagy legalábbis futottak még kategória. Persze kellenek az aggregátorok.
Ez a bevezető szinte mentegetődzés, mert most én is felhívom a figyelmet egy magazin cikkére, amelyben olyan témáról van szó, amely engem is foglalkoztat. Nekem furcsa volt kereső nélküli gépet használni, annak ellenére, hogy régen Rolleiflex-szel és majdnem 5 évig Hasselblad szettel fotóztam, csak tüköraknával. Utána témaváltás és Nikonra váltás jött, most meg újra a régi mód, innováció vezető gép, újra csak Tkijelzővel. Amivel akármilyen beállításban is, még csak nem is erős napfénynél, a fantáziára van bízva, hogy mi lesz leképezve.

Itt a What Digital Camera április számából három tükörtelenített gép keresőjének összehasonlítása. És a képeik minőségének is, aminek a várható eredményét már ismertem a teszt előtt hónapokkal is, hiszen tavaly szeptemberben azért vettem a Sony-NEX5N-t. De a keresőre már nem tellett, most is csak erre a teszt mutatásra futotta.

Keménykalap és Krumpliorr, Pallas Athéné ellopott lándzsája és a 48-as honvéd síremléke

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Thu, 15 Mar 2012 18:28:00 +0000

A hosszú címet Ráday Mihály városvédő tevékeny munkássága miatt vagyok kénytelen bevetni, tudom, nem szerencsés. A mai napig a legjobb gyerekfilm operatőre, a mai napig a legjobb városvédő műsor készítője (manapság nincs is) és most futok a mai kokárdás nap aktualitásába, egy 48-as honvéd síremlékénél tartott megemlékezésbe. Valahol a városban folyt Orbán Viktor, folyt a Milla, folytak az Orbánista jobbikos lengyel vendégtüntetők, folytak a magyar fasiszták, folyt mindenkinek a saját fazonjára alakított kokárdás ünnep, csak Ráday háza előtt folyt egy ismeretlen hős, Kovács J. honvéd emléke előtti tisztelgés. Így ahogy írom Kovács J., még a pontos nevét sem tudjuk, csak azt, hogy harcolt a szabadságért és megölték. Idén 23. éve, hogy a Ráday család, barátai és ismerősei eljönnek a Ráday házhoz. A városvédő néhány méterre a kapujától talált rá a síremlékre, melyet 1904-ben egy lövészegylet emelt, bizonyos Kovács honvéd sírjára. Rádayék rendbe hozták, hogy szép, aktuálpolitika mentesen, zenével, versekkel, történészi gondolatokkal Kossuth, Petőfi és a többi híres 48-as hőshöz emeljék Kovács honvédot. 15-én, 15 órakor, mint minden évben. Énekeltünk, tapsoltunk a verselőknek, igazi lélekgimnasztika volt, boldogság és gondolatbarátság.
Esetleg lehetne jövőre időpontot módosítani, ha úgy érezzük, hogy "mindnyájunknak el kell menni" és ott kell lenni, ahol ott kell lenni? Utána visszajövünk majd Kovács honvédhoz is...

Unokás, gyerekes, kutyás, családias ünnepség, középen sötét ruhában Wisinger István

Barátok találkozója, hátul a "riporterkerestetik" győztes Horváth János, volt kubai nagykövet, számomra örökös tévés

A Ráday feleség Ruttka Andrea textiltervező (a kabátja a névjegye) és egyik lányuk. Mögöttük Mártha István, akitől elorozták az Új Színházat és Lukin Sándor operatőr, az igazi "nagy generációs" tévés, akinek sokszor álltam a kamerája előtt autós műsorokban

Honvédemlékezés márványba faragva

Nem mondom, hogy Ráday megöregedett, a szakálla miatt régebben is annak látszott

Kokárda tanulmányok: balra egy házilag hajtott egyszerű, mellette egy paszományból formázott különleges. Utóbbit a texiltervező feleség fonta és tűzte Ráday Mihály hajtókájára. Különben így néz ki az eredeti 48-as kokárda színelosztása, nem olasz zászlórészlet, a szívhez a vörös szín van legközelebb, legfeljebb a házigazdáék rakták rossz helyre. Hátul az ismert, szép szériakokárdák láthatóak

Nem kell emelvény a szónoknak

Csak mutatom, hogy milyen szűk horhosban találta a lövészegylet a katonasírt, majd 80 év múlva Ráday Mihály a síremléket

Nyugalom és napsütés

Néhányan a mintegy 100 emlékezőből

Mednyánszky: Téli táj (Eladva)

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Tue, 13 Mar 2012 18:13:00 +0000

A tavasz hóvirág, rügyek, szerelmesek nélkül nálam most így néz ki, holnap már más lesz, mint ahogyan a tavasz is még tavaszabb lesz. Hogy valami fotós háttere is legyen a tavaszomnak: kezd összeállni a szonim lencserendszere, elsősorban régi manuális obikra építem a jelenlegi innováció király Sony-NEX család kiteljesedését, ezeket 5-8000 forintért adja az ebay, míg az eredetiek 150 ezer alatt alig vannak. Persze témafüggő, hogy ki mit cipel magával, nekem a kézi élességállítás elől nem szalad el senki a keresőben, persze nem bánnám, ha szaladna, de nem tudnám pénzzel követni:) Nem savanyú a szőlő, de a 20-30 éves fémből és üvegből készült Minolták (rajzolat, kontraszt, színkezelés, ár miatt ezt a márkát támogatom teljes erőből) még ma is úgy néznek ki, mint új korukban. Hasonló jókat kívánok a mai műanyag cuccoknak is. (A fotók az utómunka miatt nem tekinthetők objektív teszteknek, azokat később, nem az első kockák után mutatom)

Fényjáték

Már nem kell

Eladták a Virág Galériában

Vízbiztonság

Hátra-fókuszban a börze

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Mon, 12 Mar 2012 19:25:00 +0000

Nem volt különösebb szándékom a ferencvárosi fotóbörzével, azt nem számítva, hogy Gáborral itt beszéltem meg a gyárilag nagyarcúan árazott 2500 forintos Sony-NEX obi és vázsapka helyett az 500 forintos utángyártottak átvételét. De, ha már ott vagyok... És a NEX-szem is. Tudom, hogy üzleti rezümének jobban örülnétek, de szinte csak a "legrégebbi" és "legnagyobb" szinten figyeltem a cuccokat. Azért nagyon hozzávetőlegesen: rengeteg manuál fókuszos, nagyon jól használható lencse volt, az ebay ár plusz ide szállítás pénznél kissé drágában és több porszemmel ellátott állapotban. A ebay-es nagymenő cégek legtöbbje, újjá kozmetikázva ad bármit, itt ez nem volt jellemző. Sajnos kevés újholmis cég volt, mondom annak ellenére, hogy ők nem igazán börze kompatibilisek. Nem is kamerákra gondolok, hanem a kiegészítőkre. Aki ott volt, mutatott újdonságot, például a DSLR videózás lassú itthoni felfutása miatt még kevéssé keresett steadicam rendszerek már ott voltak halomban. Sajnos az időm rövidsége miatt nem tudtam molyolni, hosszasan csevegni, majd legközelebb. Viszont találkoztam régi barátommal, akinek a Wartburgján jártuk a jazz fesztiválokat, amiknek részben köszönhető, hogy a több évtizedes profi fotózás örvényébe kerültem. "Tudtam, hogy itt leszel"-mondta. Ezért érdemes volt eljönni.

Középen egy kis 4x4-es Rolleiflex Baby 70 ezerért , mellette egy Zeiss 18 ezer forintos cetlivel

A börze nehézsúlyú versenyzője egy majdnem 4 kilós Practicar 5.6/500 lencse volt. DSLR vázakon a kezdeti nyitottság lágysága után a tükrös objektíveknél is jobb képet ad, nem beszélve a 19 lamellás rekesz formázott háttérmosásáról

Retro asztal. 11 felé már több eladó volt, mint érdeklődő a termekben

Klasszikus börze jelenet, most a fiatal eladó magyaráz az idős vaku „kortársának”

A Haller utca környékén nem volt nehéz ilyesmit látni: vagy új szerzemény, vagy „maradvány”

A Pony Premo 6-ost egy rochesteri cég gyártotta 1903-ig, amikor Georg Eastman, Kodak alapító megvette a vállakozást. 1912-ig gyártották, a nagy gépet a Kodaknál elsodorta a tömegeknek készült kisméretű, de óriási szériájú kamerák özöne. Ezt a példányt 55 ezerért kínálták, de volt a mellette a Century modellből 100 ezer forintért is. A záridőt már be lehetett állítani és nem kellett zsebórán nézni

A Polaroid EE 100 specialt, a 70-es évek rögtönfotó gépét szerették a profik Reporteréhez hasonlítani, 3000 ISO-ra is exponált teljes nyílásnál. Kellett is, mert a lencséje 9.4/112-es volt. A márka 2. generációs hajtogatós kameráján a villanó égő fényét diffúzorral lehetett szabályozni

Meggyőző mozdulat

Számomra idegen ez az elektrosztatikusan veszedelmes csomagolás, olcsó sapkával jobban vonzanák a vevőt

Cirill betűs eredeti orosz, cirill betűs Zeiss másolat, latin márkanevű orosz és eredeti Zeiss távcsövekkel lehetett szemezni. Nem sokkal drágábbak, mint a pesti aluljárók rémeinek gagyi "távcsövei"

Kétszerező telekonverter is volt Kiev 88-ashoz. Megjegyzem Hasselbladhoz is ajánlanám, alig ront a kép IQ-ján a tesztek szerint, nem beszélve a svéd-szovjet optikai tengelyről, mint kuriózumról

A Rolleiflash-okból akár hármat is szinkronba lehetett hozni a Rolleiflex gépekkel, a fővakú a kereső lencse köré volt erősítve. Nem lenne német a cucc, ha az állványa nem lenne jó a fényképezőgépekhez is

Próba, próba hátán

Mai glamour fotóim

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Sat, 10 Mar 2012 19:22:00 +0000

Jövök megyek a budaörsi üzletorgia szélén, kint vagyok hagyva. Nem kellek a cipővásárláshoz szerencsére, inkább a kamerám nézegeti a világot. Napsütés, alacsonyan, leszálláshoz húzó gépek motorral vagy a fékszárnyak sivító levegővágásával, a lapály szélén a budaörsi és a budai hegyek, gyönyörű táj, ajándékpercek a fotósnak. Mégis ezeket a képeket hoztam haza a parkoló menti patakpartról.
Bocs a glamour fotózás résztvevőitől, modellektől, fotósoktól, mindenkitől, de ez a cím jutott eszembe. Cserébe készül az a posztom, amelyben róluk, mint digitális kép-úthenger és a profizmus csatájának egyik lehetséges túlélőiről írok.

Még kapaszkodnak, de a szél tovább viszi a vékony nylonokat

Háttérben Budaörs, a pedáns és gazdag város, igazi látvány ellentét

Ha csak egy folt lenne, de gyors autósoknak is másodpercekig mutatja magát szemét

Hol patakparti nád, hol tüskés bokor kapja el a szemetet

Robbanás előtt

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Mon, 05 Mar 2012 18:30:00 +0000

Állóképeket mutatok a kertből, többnyire ezred másodperces expozíciós idővel készültek, pedig film kellene arról, ami most történik a kertünkben. Legalább 60 kép másodpercenkét, hogy lassítva lehessen nézni a tavaszi robbanást. A képeket délelőtt csináltam, de órák múlva már minden más lehetett, nem beszélve napokról, hónapokról, évekről, évtizedekről. Minden ugyanaz és minden más, előadás állandó szereplőkkel, cserélődő nézőkkel. Most éppen mi tapsolunk vagy csendben gondolkodunk. És utána mély meghajlás a színészek előtt...

Nyári orgona, gyorsabb, mint a tavaszi

A kerítést több, mint 80 éve új, egyre vékonyabb rozsdarétegek vonják be, a lonc szerencsére gyorsan eltakarva védi

Többlépcsős rakéta

Legalább fél évtizedes anyák napi, cserépben érkezett rózsa, tűri a teleket és illatos lesz nemsokára

Ők ketten nem tudom micsodák, de mintha katicabogár inverzek lennének. Ki tudja, minden esetre pár milliméteresek még csak, nem mozognak és szerintem boldogak voltak, miután visszaeresztettem föléjük a az egyre nagyobb lonc leveleket

A franciák régóta tudnak valamit...

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Tue, 28 Feb 2012 18:54:00 +0000

Retrospektív emlékezés egy szép versenyautóra és egy szép tavaszi napra. A zenét sajnos már nem emlékszem kitől szedtem le, mint ahogyan azt sem tudom, hogy megy-e még a 90 éves gép?

Oscart a főhős kutyájának!

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Sat, 25 Feb 2012 10:54:00 +0000

Megnéztük az Oscar esélyes "Némafilmes" mozit az egyik budapesti filmhányóban. Közvetlen kezdés előtt csináltam egy telefonfotót, ahol látszik, hogy szinte tök üres volt a kis kamaraterem, ha lehet az ilyesféle túldimenzionált helyeken bármilyen kis termet annak nevezni. Az igazsághoz: exponálás után jött elénk egy idős pár, ők nem látszanak, csak mondom.
Fergeteges a kezdés a régi némafilmes kor sztárjának és stábjának perceiről a vászon mögött, amire éppen vetítik sikerfilmjüket. A vászon előtt a mai, elegáns színházi, nem filmszínházi, fogalmak szerint is luxusnézőtéren, tömött, bársonyizált széksorokon az elegáns publikum jelenettől szinte függetlenül, hatalmas ovációval van, öröm, parfümillat, vörösre tapsolt tenyerek. Ettől függetlenül a film néma volt akkoriban és a mai Oscar-ra esélyesben is. Később ezt a hangulatnyargalást melodráma váltotta, türelmetlen vagyok, ahogy a real time napjaimban is, kicsit lassúnak tartottam, de élveztem azért. Nem láttam még az ellenfeleket a Best pic. kategóriában, de nem hiszem, hogy tévedek, Franciaországba megy Oscar az idén, a kérdés csak az, hogy hány? Meg az sem kérdés, hogy a jövő héten nem lehet ilyen üres nézőteres fotót csinálni. Egy darabig, aztán új filmek jönnek, oszkárosok és tucatmunkák, de egy darabig a némafilmes világnak senki sem állít ilyen emléket. Meg bárminek, amit egy új, friss, divatos kortársa beledarál a történelembe, amiről tudjuk ugye, hogy hálátlan hozzá az utókor. Vagy nem is ismeri.
Jó film a Némafilmes. Nálam még a főhős kutyája is aranyszobrot kapna, kis velőscsont applikációval.

Ott a helyetek

Canont a Balatonba

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Tue, 14 Feb 2012 20:06:00 +0000

A Digital SLR Photography márciusi számából szedtem ki ezt a képet, amely egy eléggé viharvert Canon 1000D-t mutat. Pedig viharról szó sem volt, ugyanis Markus Thompson búvárfotós az óceán mélyén találta, homokba ágyazva, teljes, mint kiderült, egy éves nyugalomban. Az eset a kanadai British Columbia partjainál történt. A fotós kiszedte belőle az SD kártyát és azon a legnagyobb meglepetésére meglátta a fotókat, a google képkeresője segítségével pedig rátalált a gép tulajdonosára is, akinek a Canon Canada egy új fényképezőgépet adott. Pedig itt a marketing hullámra felülhetett volna még a kártyagyártó és a google is. Érdemes lenne kipróbálni a Canon Hungary-t egy Balatonos műbalesettel. Szerintetek adna a cég gépet ? Jó, nem adna, de a matricás bögre azért meglenne?

A 14 éves Johny a Külügyminisztérium felé tart

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Tue, 14 Feb 2012 19:06:00 +0000

Johny átkel a Bem téren a Borminősítő Intézetet és a Külügyminisztériumot összekötő egyenes mentén, a háttérben nem látható Dunával párhuzamosan. A folyó erősen zajlik, a hajózás már tilos. ifj. Schirilla György édesapja képességeivel felvértezve és emlékét ápolva, napok múlva, valószínüleg éljenző tömeg ünneplése közepette, megkísérel majd az éles jégtáblák között úszni. Johnynak jó esélye van arra, hogy lássa az acélos sportembert, ugyanis minden nap itt van a Külügyminisztérium előtt. Már 14 éve...

Árpi bácsi, Árpi bácsi, Isten éltesse!

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Fri, 10 Feb 2012 20:39:00 +0000

2012 február 10, Vérhalom tér, Budapest.

"Ha én rózsa volnék, nemcsak egyszer nyílnék,

Minden évben virágba borulnék,

Nyílnék én fiúnak, nyílnék én lánynak

Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak"

zúg az áramfejlesztő motorja, de az ének hangosabb, több százan énekeljük és nézzük az erkélyt, várjuk az ünnepeltet.

"Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,

Mindenféle szélnek haragosa lennék

Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének

S nem lennék játéka mindenféle szélnek"

Az ajtó résnyire nyílik, szinte csend van, nincs tolongás, helyezkedés. Kilép a Árpi bácsi, mosolyog, boldog, szereti az embereket, ölel a levegővel minket. Tapsolunk, majd a taps ütemre jár és kiabáljuk a teljesíthetetlen vágyunkat: "Vissza, vissza, vissza". Zsuzsa asszony nézi férjét, most nem integet, ajándék ez a pillanat neki is, boldogság, önfeledt, gyermekmosolyos boldogság az ünnepelt arcán.

Göncz Árpád 90 éves, isten éltesse!

Napfény a paplan alá

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Thu, 09 Feb 2012 20:12:00 +0000

Már nem emlékszem mit mondott egyik kedvenc egyetemi professzorom Gillemot László a fémszerkezettanról, de arra igen, hogy azért nem maradtam el előadásiról, mert nagyon szuggesztíven beszélt arról, amire már nem emlékszem. Ha a bruttó egy évnél, amit tervezőasztal mellett ültem, többet töltök a fehérköpenyesek kasztjában, több jönne fel az agysejtjeimből, mint ami a minap nagy nehezen kisajtolódott a hófényképezés közben. A zsillmó tanszék névadó vezetője a fémek kristályosodásánál szóba hozta a hópelyhek keletkezését is, ami ugye a elég komoly ív a kétféle halmazállapot között. Ezért kedveltem a professzort.
Ez a mostani havazás a nagy hidegben, különösen könnyű hópelyheket hozott, a meghatározhatatlan kristálykezdet -ami lehet akár egy molekulányi porszem vagy akár egy színtiszta vízmolekula is- után, a könnyűségük miatt pilinckéző hópelyhek nem tömören rakódtak le, hanem laza paplan formájában terítettek be mindent. Ez a fajta hó lapátolni és fotózni is tökéletes. Sorban. Könnyű a térfogatsúlya, ami azzal együtt, hogy katona korom óta a lehető legkisebb lapátot választom, bármiről is legyen szó, komoly előny. Fotózni meg szépen lehet, ha besegít egy kis napfény, lehetőleg szemből, magyarul, ha gégenlihtünk van, amely bevilágít a hópaplanba. Nem szándékoztam tudományos igényességgel leképezni a nagy hidegben a hópelyheket, ismerve a körülöttük kialakuló nagy hűhót (ez nagyon modoros volt), inkább a téma megcsúfolásként kimentem a kertbe a nemrég szerzett szovjet gyártmányú, majd 40 éves Jupiter lencsémmel, amit a fejlett jelen és közeljövő kiemelkedően innovatív gépére raktam fel. A nem túlzottan nagy, de fémsége miatt a mai műanyagvilágban meglepően nehéznek számító objektív szerintem a fotótechnikai eszközök Kalasnyikovja, a modern digit gép szenzorával és képalakító algoritmusával is éles képeket készít. Ennek duónak a műsorát némileg rontotta a Raynox makró előtét, de akkor a látható képhibák mellett nem látnánk a kristályokat magukat. A hó laza szerkezetét nem makró képekkel is mutatom. A szovjet mindent elviselő, lötyögős illesztésű géppisztoly és a Sony NEX-5N kamera közötti ív a hálás tanítvány üzenete Gillemot profnak oda, ahonnan a kristályok jönnek.

Víz jéggel

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Wed, 08 Feb 2012 20:25:00 +0000

Nem hír, zajlik a Duna. Talán hír, hogy az utolsó hajó, ma kora délután lélekszakadva húzott védett helyre. Nem hír, hogy seregélyek, sirályok csapatosan utaztak a jégtáblákon a napos folyószakaszon, de ahogy elérték a Margit-híd árnyékát lomhán szárnyra kaptak és repültek vissza az Árpád híd felé, hogy megkezdjék az alul jég, felül napsütés szendvics újabb körét. Talán hír, hogy egyetlen madár jött magányosan, de ő nem is repült vissza, céltudatosan utazott délre. Elszántnak láttam és kíváncsinak, nézegetett körbe a partra, nem riadtan, felnézett hozzánk a hídra is érdeklődően. Jó neki. Jó utat neki.

A szellemhajó az idén a Szentendre II volt, személyzet nélkül, egyetlen emberrel a kormánynál iparkodott kikötőbe. Nem fenyegette nagy forgalmi dugó, a jégtáblák nagyokat koppantak a már erősen megviselt testén

A nagy utazó

Sirály társaság oda-

-és vissza. Körről-körre

Egy falusi kör

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Sun, 29 Jan 2012 19:32:00 +0000

Csak próbajáraton voltam a falumban, fogtam a fényképezőgépet és gyalogoltam egy kábé egy kilométeres kört. Mondjuk a távolság most nem lényeges, meg az sem, hogy egy félóra volt az egész, csak az, hogy közben fényképeztem, amin éppen megakadt a szemem. Az általam is a jövő fényképezőgépének tartott tükör nélküli zsebgéphez ugyanis 100 ezer a rendszer telezoom, viszont olyan ficsörök vannak a kis gépben, amelyek szinte vonzzák a régi, kézi élesség állítású objektíveket. Például tetszőleges nagyságúra nagyítható az élesre veendő képrész, plusz addig nézem, amíg akarom. Meg beállítható az is, hogy valamilyen színben jelezzen az élesen leképezendő rész kontúrja, nálam ez piros, lehet is exponálni. Előszedtem a régi filmes Nikonjaimban használt Tokina RMC 80-200/4-es, amely számtalan motocross és salakmotoros versenyt nézett, csak, hogy a legdurvábban optika ellenes eseményeket említsem. Keresem az utódját, de addig is próbálgatom az öreg darabot. Ezeket a képeket gyors utómunkával hoztam nézhető állapotúra, a kivénhedt üvegek nagyon lágyan rajzolnak, a színekkel elbánnak kissé és a részleteket meg nagyképűen semmisnek veszik.

Budakeszi kiránduló és gyógyhely volt, fogadókkal, kocsmákkal, drága villákkal,
orvosi rendelőkkel, turista menedékkel. Ez a festett kocsmacégér a napokban látott újra
fényt, felújítják a házat. Festőművész műterme lesz

Modern idők

Nem nyúltam az orrához

Az egykori kocsma falán szép, festett vendéghívogató csábított

A vadszőlő csak télen enged fényt a halott ablakokra

Nem túlzás, tavasszal kihajtanak az öreg fák. Remélem...

Öreg kapu, ahol kell ott fényesítik a tenyerek, a többi nem számít

Odakozmált a redőny, be is falazták az ablaknyílást

Időnként jönnek árusok és kishibás, javított, sérült csomagolású műszaki
cikkeket raknak ki. Garancia nincs, viszont pénz sincs, ezért fogynak
a kétes cuccok

Kettesben a délelőtti napsütésben, örök emlék

Market ing a járda feletti kötélre csipeszelve

Tükör nélküli fényképezőgépek objektívjeinek összehasonlító tesztje

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Tue, 24 Jan 2012 18:36:00 +0000

A What Digital Camera februári száma összehasonlítja a tükör nélküli fényképezőgépek fix gyújtótávolságú objektívjeit. A magazin feltűnően sok helyet szán a tesztnek, ezzel is kifejezi, a véleményét arról a géptípusról, amelyből minden évben az előző évinek a dupláját adják el. Mára már nyilvánvaló, hogy tökéletes hidat képeznek a kompakt és a DSLR gépek között, néhány tekintetben pedig jobbak is. És akkor már nem a tükörnélküliségből adódó méretkülönbségről van szó. Érdemes megfuttatni a fantáziánkat, az enyém szerint egyelőre a hagyományosokkal együtt növelik az életterüket, később a DSLR-ek tucattípusai eltünedeznek, majd a tükörhiány megjelenik profi kategóriában is.

Ez most nagyon pongyola jövőkép ideológia tőlem, lehet, hogy a technológiai és technikai jóslással kellene támogatnom, de egyáltalán, mi francnak az tükör? Kell ezt részletezni?

Hadd szóljon...

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Sun, 22 Jan 2012 17:24:00 +0000

A Batthyányi örökmécsesnél a Klubrádióért, a sajtószabadságért, a demokráciáért tüntettünk január 22-én. Feltűnően sok fiatal, kezdő középkorú volt velünk a saját becslésem szerint a több tízezres tömegben. Ezt valójában az utolsó, Tuba Zoltántól (Origó) kölcsönvett fotó bizonyítja.

Reggel megveszem 2550 forintért, délutánra művész leszek

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Mon, 16 Jan 2012 20:00:00 +0000

A Practical Photoshop februári száma gyorstesztelte az Androidos táblagépekre letölthető Adobe Photoshop Touch képszerkesztő programot és a legnagyobb bajuk az volt vele, hogy az almás táblagépekre még nincs meg. Végre egy újabb ügy, amiben az Androidot a fejlesztők többre becsülték, mint az ellen platformot, igaz Androidon is csak a 3.1-es, a szép nevű Gingerbread és újabb verzión fut. Nem sajnálom senkitől, de nagyon sokakat nem fog megtalálni a PST és inkább képet rombolnak, mint átalakítanak élvezhető, alkalmazott vagy netán művészi látvánnyá. Egyrészt vonzó, mert jóval több, mint 100 ezer forint helyett egy halászlé áráért megvan, másrészt olyan eufóriát hoz vele a munka, de főként az eredménye, hogy nem okoz nehézséget a "reggel megtanulom, délutánra művész leszek" folyamat elképzelése. Szóval jönnek a téves ösvények. Tudom, én is félreértettem a fotók zúzását, de mára lenyugodtam és nagyjából arra használom, éppen amire kell. Úgy olvasom nagyon jó ez a program, annyira jó, hogy ki is választja magának a kreatív --már nem mondok fotóst-- agyakat. Próbáljátok majd ki, fog tetszeni.

Nem én küldtem oda a hajléktalant

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Tue, 10 Jan 2012 21:07:00 +0000

A Tűzraktér kortárs kortárs művészeti gyülekezőhely volt. A terézvárosi önkormányzat elcselezte a fiataloktól, ők meg muszályból átszervezték magukat Budára a Király fürdőbe. Lettek Vízraktér és Arszlán pasa 1565-ben lerakott köveire folyik a meleg víz és a mai kultúra.. A történelmi, de erősen ásatag környezet is vidámra fordult Rutkai Bori jóvoltából, aki festett és írt a fürdő mellett felállított kerthelyíségi bódéra pszeudó folklórikus verseket és "iskolásgyerekistudilyet" figurákat. Óriási. Megálltam és vigyorogtam nyilvánosan és boldog voltam, hogy ilyet lehet olvasni a Fő utca rohanásos zajában és a fürdő záptojás leheletében.

Ja, és még: a hajléktalant nem én küldtem aludni a "Napenergia segít az elesetteken" üzenetű sarokba, a fagyos földre.

Tavaly is itt voltunk, jövőre is jövünk, ez a mi jól bevált üdülőhelyünk

Mama, Papa, telihold, égen a csillagok, nyaraláson fogant kisgyerek vagyok.

Éjféli lombok ti vigasztaljatok, nem tudni kibe, de szerelmes vagyok

Jobbról török fürdő, balról Fő utca, középen tavasztól sörözés (mondanom sem kell ez nem Bori)

Csapdahelyzet nosztalgiázóknak

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Sat, 07 Jan 2012 19:37:00 +0000

Egy hely, amit a retroturizmusból nem lehet kihagyni. Ahogy a Fő utca kifolyik a Bem térből van egy posztmodern nosztalgia tablettácska instant fogyasztásra. A Nádasi Trapper Farmer Bolt-ban nemcsak a polc- és raktárkészlet az érdekes, hanem az eladó is. Nádasi Sándor 1977-ben javasolta a Budaflax vállalatnak, hogy a műanyag helyett valódi indigózott pamutanyagot szőjenek farmernak, a szabásmintát is megcsinálta hozzá. Akkor a Népköztársaság úti farmerbolt üzletvezetője volt, tudta mi kell a kopott nadrágok után vágyóknak. Manapság itt áll a kis boltban és olyan inget is varrat, amire régóta vadászok, ugyanis a nyakkendő iránti utálatomat orosz galléros vagy gallér nélküli ingekkel fejezem ki. Utóbbiból vettem kettőt is hatezerért, máshol ennek a duplájáért esetleg egyet lehet kapni. Az ingbiznisz elhúzódott, mert észrevettem egy kiállítási példányt az első Trapperekből. 1977-es volt. Milyen jó, hogy nem fordították le pártutasításra csapdázónak a trapper szót. A volt vezető most pluszban tulaj is elmondta, hogy az ifjabb Castro is vett nála a Népköztársaság úton oroszos inget, igaz nem tudta kifizetni, mert nem volt forintja, viszont adott a kereskedőnek egy szivart. Később a mai üzletével szemben levő minisztérium elődjéből egy futár hozta a lét. A kis Trapper bolttól egy sarokra meg ott a nosztalgia bomba, a szuper dózis, a Bambi Eszpresszó. Ha valaki nem bírja abba hagyni a retro fílinget. Már az unokáim is törzsvendégek ott.