TEREPSZEMLE

Tükör nélküli fényképezőgépek objektívjeinek összehasonlító tesztje

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Tue, 24 Jan 2012 18:36:00 +0000

A What Digital Camera februári száma összehasonlítja a tükör nélküli fényképezőgépek fix gyújtótávolságú objektívjeit. A magazin feltűnően sok helyet szán a tesztnek, ezzel is kifejezi, a véleményét arról a géptípusról, amelyből minden évben az előző évinek a dupláját adják el. Mára már nyilvánvaló, hogy tökéletes hidat képeznek a kompakt és a DSLR gépek között, néhány tekintetben pedig jobbak is. És akkor már nem a tükörnélküliségből adódó méretkülönbségről van szó. Érdemes megfuttatni a fantáziánkat, az enyém szerint egyelőre a hagyományosokkal együtt növelik az életterüket, később a DSLR-ek tucattípusai eltünedeznek, majd a tükörhiány megjelenik profi kategóriában is.

Ez most nagyon pongyola jövőkép ideológia tőlem, lehet, hogy a technológiai és technikai jóslással kellene támogatnom, de egyáltalán, mi francnak az tükör? Kell ezt részletezni?

Hadd szóljon...

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Sun, 22 Jan 2012 17:24:00 +0000

A Batthyányi örökmécsesnél a Klubrádióért, a sajtószabadságért, a demokráciáért tüntettünk január 22-én. Feltűnően sok fiatal, kezdő középkorú volt velünk a saját becslésem szerint a több tízezres tömegben. Ezt valójában az utolsó, Tuba Zoltántól (Origó) kölcsönvett fotó bizonyítja.

Reggel megveszem 2550 forintért, délutánra művész leszek

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Mon, 16 Jan 2012 20:00:00 +0000

A Practical Photoshop februári száma gyorstesztelte az Androidos táblagépekre letölthető Adobe Photoshop Touch képszerkesztő programot és a legnagyobb bajuk az volt vele, hogy az almás táblagépekre még nincs meg. Végre egy újabb ügy, amiben az Androidot a fejlesztők többre becsülték, mint az ellen platformot, igaz Androidon is csak a 3.1-es, a szép nevű Gingerbread és újabb verzión fut. Nem sajnálom senkitől, de nagyon sokakat nem fog megtalálni a PST és inkább képet rombolnak, mint átalakítanak élvezhető, alkalmazott vagy netán művészi látvánnyá. Egyrészt vonzó, mert jóval több, mint 100 ezer forint helyett egy halászlé áráért megvan, másrészt olyan eufóriát hoz vele a munka, de főként az eredménye, hogy nem okoz nehézséget a "reggel megtanulom, délutánra művész leszek" folyamat elképzelése. Szóval jönnek a téves ösvények. Tudom, én is félreértettem a fotók zúzását, de mára lenyugodtam és nagyjából arra használom, éppen amire kell. Úgy olvasom nagyon jó ez a program, annyira jó, hogy ki is választja magának a kreatív --már nem mondok fotóst-- agyakat. Próbáljátok majd ki, fog tetszeni.

Nem én küldtem oda a hajléktalant

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Tue, 10 Jan 2012 21:07:00 +0000

A Tűzraktér kortárs kortárs művészeti gyülekezőhely volt. A terézvárosi önkormányzat elcselezte a fiataloktól, ők meg muszályból átszervezték magukat Budára a Király fürdőbe. Lettek Vízraktér és Arszlán pasa 1565-ben lerakott köveire folyik a meleg víz és a mai kultúra.. A történelmi, de erősen ásatag környezet is vidámra fordult Rutkai Bori jóvoltából, aki festett és írt a fürdő mellett felállított kerthelyíségi bódéra pszeudó folklórikus verseket és "iskolásgyerekistudilyet" figurákat. Óriási. Megálltam és vigyorogtam nyilvánosan és boldog voltam, hogy ilyet lehet olvasni a Fő utca rohanásos zajában és a fürdő záptojás leheletében.

Ja, és még: a hajléktalant nem én küldtem aludni a "Napenergia segít az elesetteken" üzenetű sarokba, a fagyos földre.

Tavaly is itt voltunk, jövőre is jövünk, ez a mi jól bevált üdülőhelyünk

Mama, Papa, telihold, égen a csillagok, nyaraláson fogant kisgyerek vagyok.

Éjféli lombok ti vigasztaljatok, nem tudni kibe, de szerelmes vagyok

Jobbról török fürdő, balról Fő utca, középen tavasztól sörözés (mondanom sem kell ez nem Bori)

Csapdahelyzet nosztalgiázóknak

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Sat, 07 Jan 2012 19:37:00 +0000

Egy hely, amit a retroturizmusból nem lehet kihagyni. Ahogy a Fő utca kifolyik a Bem térből van egy posztmodern nosztalgia tablettácska instant fogyasztásra. A Nádasi Trapper Farmer Bolt-ban nemcsak a polc- és raktárkészlet az érdekes, hanem az eladó is. Nádasi Sándor 1977-ben javasolta a Budaflax vállalatnak, hogy a műanyag helyett valódi indigózott pamutanyagot szőjenek farmernak, a szabásmintát is megcsinálta hozzá. Akkor a Népköztársaság úti farmerbolt üzletvezetője volt, tudta mi kell a kopott nadrágok után vágyóknak. Manapság itt áll a kis boltban és olyan inget is varrat, amire régóta vadászok, ugyanis a nyakkendő iránti utálatomat orosz galléros vagy gallér nélküli ingekkel fejezem ki. Utóbbiból vettem kettőt is hatezerért, máshol ennek a duplájáért esetleg egyet lehet kapni. Az ingbiznisz elhúzódott, mert észrevettem egy kiállítási példányt az első Trapperekből. 1977-es volt. Milyen jó, hogy nem fordították le pártutasításra csapdázónak a trapper szót. A volt vezető most pluszban tulaj is elmondta, hogy az ifjabb Castro is vett nála a Népköztársaság úton oroszos inget, igaz nem tudta kifizetni, mert nem volt forintja, viszont adott a kereskedőnek egy szivart. Később a mai üzletével szemben levő minisztérium elődjéből egy futár hozta a lét. A kis Trapper bolttól egy sarokra meg ott a nosztalgia bomba, a szuper dózis, a Bambi Eszpresszó. Ha valaki nem bírja abba hagyni a retro fílinget. Már az unokáim is törzsvendégek ott.

Éhségsztrájk flashmob--ne félj Orbán Viktor

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Thu, 29 Dec 2011 09:48:00 +0000

Az éhségsztrájkolókért szerveztek a facebookon flashmobot december 28-án az MTVA Kunigunda utcai székháza előtt. Dés László és barátai a hozzájuk csatlakozó és szintén ismert jazz zenész villám mozgalmárokkal a Szentek mennybemenetelét játszották a sötétben, csak a vakuk, a kamerák lámpái és a hangszerekről visszaverődött fények világítottak, éppen hogy elég volt a telefonomnak. Dés szűk körbe állította zenésztársait, befelé, egymás felé fordultak, hogy lássák egymás gesztusait az összhang miatt és szólt a Szentek mennybemenetele. Beléptek a flashmob hangulatot fokozó, időközben érkező profi zenészek is, igazi free zene volt, a hidegben, merev ujjak táncoltak a billentyűkön, szerencsére túlfűtött improvizációs törekvésekkel. Körülöttük a 3-400 flesselő tapsolta a ritmust. Dés néha kifelé fordult a tömeghez, nyitotta kört, majd vége volt a flashmobnak, nem lehetett tovább zenélni, az utcazenét büntetik már. A zenekarból valaki: "gyertek el a koncertünkre". Dés a kocsija felé menet még finoman elfújta a saját "A nagy utazás"-át is, beszállt és elmentek. A tömeg maradt még, valaki elkiáltott egy szót és elkezdtük skandálni, "demokráciát", "klubrádió". Az MSZP-t nevetés, fütyülés, gyors csend követte. Nem őket várom vissza én sem, de hol lesz itt egység, egyáltalán lehet-e? Addig amíg nincs valaki, aki meggyőző személyiség, akit az ellenzék közösen hallgat és nem fütyül ki, addig Orbán bármit megtehet. Meg is fog.

A szegénység és a minőség eltűnésének folytatása

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Thu, 15 Dec 2011 13:49:00 +0000

Én ezt sejtem 2012-re, ezért a jövő évi falinaptáram ennek jegyében született. Nem kellett nagy jóstehetség. Személyekre szólóan dedikáltam, nem kap mindenki belőle, csak aki rászolgált.

NEX please

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Mon, 12 Dec 2011 20:16:00 +0000

A Sony NEX-7 lett az év fényképezőgépe a Popular Photography magazinnál, ezt a 2012-es, január 12-ére előredátumozott számuk közli. Itt a négy oldalas cikk, amivel egyetértek, csak a pénztárcámnak nem tetszik. Az én NEX-5N-emből nem is a több megapixelt, hanem a világ valóban legjobb keresőjét hiányolom, ami a 7-es nagy előnye.

New Kit on the Block

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Thu, 01 Dec 2011 18:38:00 +0000

A cím csak egy olcsó játék a 80-as évek vokállal behízelgő zenekarának nevével. Nem szerettem a New Kids on the Block dalait, a Beach Boys után ebben a műfajban mindenki gödörben volt nálam.
Az új Sony NEX-5N kittet viszont kezdem megszeretni, noha az autófókusza lassabb, mintsem, hogy gyors mozgásokat élesítsen, ortodox menüje egy másik világ a dslr-ekéhez képest, de nem baj, szeretem a másként gondolkodókat a technikában is, különben is lehet, hogy ez lesz a jövő. Én javasolnám. Ezzel a géppel teljesült az a vágyam, hogy legyen apró, zsebgépem, legyen nagy érzékelője, lehessen vele profi képeket és videókat is csinálni. Szóval a Sony-n nem múlik, csak rajtam. Ezek a fotók amolyan koncepció nélküli, összesen csak 2-3 órás, sétálgatós fényképezés termékei az utóbbi három napból, amikor a napos őszből ködös tél lett.

Falevél és reklámújság égetés, szeretet kell, nem ajándékdömping

A köd lent maradt a völgyben

A ködben, a még színes falevelek, finom előkelőséggel nem engedik hangulatnyomást

Az utolsó őszi nap a Margit-hídnál

A pesti part a szigeti lehajtóról

Működik a plakát

Belgiumban, Hollandiában, de leginkább Svédországban nem rombolják le a régi gyárakat, néhányat itthon sem. Ez az óbudai textilgyár is ilyen lehet, pillanatnyilag csőd fékezi a jó elképzelést

Romkocsma a II. kerületben, a vakolathiány design elem

Judit vezet

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Sun, 27 Nov 2011 20:15:00 +0000

Nem dicsekvésül hozom fel, sok múzeumban jártam már. Mondom azért, hogy súlyosabb legyen a minősítésem: a Falk Miksa utcai Virág Judit Galéria kellemesebb hely a legtöbbnél. A múzeumok suttogós, templomi helyek, viselkedős áhítat és persze élmény, Judit galériája az atmoszféra, a méretéből adódó meghittsége, a tulajdonos és társainak közvetlensége miatt családias, beszélgetős, mélyebben átélős hely. Úgy érezzük, mienk a festmény ottlétünk alatt. Virág Judit vagy a recepcióban ül vagy a látogatók között sétál, a művészet mágneses terében. Művészettörténészek tartanak tárlatvezetést, lehet kérdezni, lehet fényképezni és a fáradtaknak -ha eltávolodtak a kanapéktól- a civil ruhás fiatal teremőr saját székét ajánlja fel, a pihenés után pedig karonfogva elkíséri a lépcsőkön nehezen járót. Tegnap, szombaton Virág Judit tartotta az utolsó tárlatvezetést a Mednyánszky kiállítás mai zárása előtt.

Megfagyott a köd

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Fri, 25 Nov 2011 20:51:00 +0000

A zúzmara nemcsak a absztrakt fehér bevonatok miatt szép látvány, illetve nem is ezért, hanem a különleges szélviszonyok hatására a növényekből, ágakból, levelekből induló nedvesség fonalak megfagyása után keletkező jégszálak miatt. Két-két friss fotót mutatok mindkét esetre. A kiinduló fizikai feltételek sokasága miatt nem nagyon találtam az évek alatt ugyanazon a helyen, kétszer ugyanolyan természetgrafikát, pedig elég sok időt töltök erdőben. Lehet, hogy a megfagyott köd a mai fotóknál elképesztőbb alakot is ölt, de ma ez volt.

Miért szerette Marilyn Monroe az oroszokat?

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Sat, 19 Nov 2011 17:58:00 +0000

Ennek a sztrorinak a részleteit sokan ismerik, azért hozom most mégis elő, mert nemrég jelent meg Bruno Bertrand hollywoodi fotós lányának könyve Intim kattintások Marilyn Monroeval címmel. Az eredeti címe: Marilyn: Intimate Exposures.
A könyv eddig nem közölt képanyaggal mutatja meg Mariliyn Monroe és első fotósának találkozását, együttműködésüket. A szexszimbólum, üresfejű szőke bélyeget viselő lányt akkor még Norma Jean-nak hívták, a fotós Bruno Bernard volt. 1946 nyarán Bernard fogorvosától jövet meglátta a 19 éves tinédzsert az utcán és fotózásra hívta stúdiójába. Az 5x7-es Kodak Eastman-nel számtalan szexis képet készített a fényképész, közben Norma elmondta neki, hogy wc-t pucolt, mosogatott kis pénzért.

A legelső kép Marilynről, akit akkor még Normának hívtak

A fotós lánya szerint apja, aki a náci Németországból menekült Braziliába, majd Amerikába, azonnal elhatározta, hogy Normát kimenekíti a szegénységből, mert sorsközösséget érzett vele. Ahova tudta elküldte a fényképeket, az első megjelenés is neki köszönhető: egy gyógyszergyárnak készítette reklámfotót, amelyen Norma egy kutya lábát kötözi. Mindketten tudták, hogy az embereknek a kutya miatt tetszik a kép, ahogy a könyv említi.

A kutyaápolós reklámfotón még látszik a későbbi Monroe arcformázás szükségességének igazsága

Feltűnt Norma életében Bernard barátja is, az orosz származású Johnny Hyde, akit a színésznő Higgins professzorának tartanak és aki megkezdte a kettős én kifaragását.

Az orosz artista szülőktől származó Hyde és Jean egy uszodában Palm Springen

Bernard kezdetben sokat fotózta Norma Jeant, az orosz származású ügynöknek ezen a képen tetszett meg a lány, aki szemből már majdnem Monroe, profilja miatt igazítottak rajta a sebészek

Egyrészt az orosz irodalom és zene ismerőjévé tette a tanácsára, akkor már Marilyn Monroe-ra keresztelt lányt, másrészt elfogadtatta vele, hogy a filmekben a mai fogalmaink szerinti szőke nőt kell alakítania. A névcsere arcplasztikával is járt, a fotókon jó lehet látni, hogy Monroe orrformáját és az álla alatti tokás részt is finoman átszabták.

Monroe és a felfedező fotós

Ahogy várható is volt Hyde belebolondult Monroe-ba, de a szexbomba azzal rázta le, hogy szereti, de nem szerelmes belé. Állítólag ezért is, meg a nagy pörgés miatt is vitte el az színészügynököt egy infarktus. Bernard és Monroe kapcsolata a találkozások ritkulása ellenére megmaradt, ezt ismerve meghívták Bernardot a The Seven Year Itch film forgatására New Yorkba. A fotós nem akarta otthagyni pár napra sem hollywoodi műtermét, aztán mégis kötélnek állt és a forgatáson beállt a statiszta fotósok közé, arra a híres jelenetre, amikor MM arcába fújja szoknyáját a szellőző ventilátora.

Monroe, majd halála után a szakma, ennek a képnek a sztárolásával honorálta Bruno Bernard "csajozását"

A fotós nemcsak arra emlékszik, hogy a rendező vagy 16-szor ismételtette meg a jelenetet, hanem arra is, hogy Marilyn, miután észre vette odaszólt neki a jól ismert ágybahívós hangján: "Bernie, mit csinálsz te itt?" Amikor mindenki rájuk figyelt, odaszólt még: "Bernie, tudod, hogy minden veled kezdődött!" Bernard fotója az amerikai filmek és a nőiesség örök ikonjáról a felfújt szoknyával, a fotózás ikonikus képe is lett. Amikor a New Yorkban a Modern Művészetek Múzeuma a "Hírnév a fotó nyomán" kiállítása alkalmából 1999-ben, a múlt század (milyen furcsa leírni) legjellegzetesebb alakjaként aposztrofálta őt, a homlokzatra 18 méteres nagyításban rakták ki a fotót. Kár, hogy Marilyn nem tangát viselt a forgatáson...

Favágás digitális fényképezőgéppel

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Fri, 18 Nov 2011 09:57:00 +0000

A mai napom szlogenje: Digitális Fotó magazin--kár a fáért. Mint fotóriporter és képszerkesztő a világ legjobb szaklapjait olvasom, részben, hogy tanuljak, részben, hogy tanítani tudjak. 2003-óta minden hónapban megvettem a hazai magazint, de egyre kevesebb ideig volt a kezemben. Vártam, hogy lejön az elefántcsont toronyból és a kétes szerkesztői ízlés szerint válogatott, külföldi profi fotósok több oldalas bemutatása, iszonyúan elvont elméleti írások közlése, elavult hírek megjelentetése, néha elnagyolt tesztek lehozatala helyett, a már akkor "öröm nézni" szintű digitalizált amatőrök, hazai profik világát mutatja. Pályázatokat hirdet komoly díjakért, hoz egy olyan közösséget, akik ott nyüzsögnek a magazin körül, mert hiteles emberek mondanak véleményt munkáikról és nem veszítik kedvüket a netes, hozzá nem értő trollok beszólásai miatt, esetleg a másik végletként, az alaptalanul dicsérő ismerősök, barátok viszik fotós tevékenységét zsákutcába. Magányos jó fotós nemigen van, legalább is kezdőként szükség van egy jó társaságra, ahol beszélnek a képekről, miközben gyorsan kialakul az a mag, akiknek a véleménye jól befolyásol. Erre a támaszra mindenkinek szüksége van, egy idő után jöhet a saját ösvény. A Digitális Fotó magazin lerugdosta a hozzá igyekvőket a létráról, elvágta a köteleket is. Nem tudom ügynökség vagy saját maguk akvirálják a hirdetéseket, de a komoly gyártók hazai cégei is segítettek ebben a kisiklásban a képzetlen szerkesztőknek. Gyenge a lap, hullik a példányszám? Nincs pénz, találjanak ki valami jobbat, mondjuk favágást fejszével.
Voltak jó oldalak is a magazinban, a laptervezőnek gyenge főszerkesztő jól ír és fényképez, jók voltak a tutoriálok, néhány teszt használható volt, de összességében silány a magazin.

Rézi agár elkisért, Folti vendégkutya átvette a rakományt. A retro talicska Búza Barna szobrászművész ajándéka

Talicskába raktam az összeset és áttoltam a barátomékhoz, unokájuk most kezd fotózni egy dslr-rel és van olyan okos már, hogy kiszedi magának azt, amire szüksége lehet.

Próbajárat a Sony-val

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Mon, 14 Nov 2011 18:55:00 +0000

A mai napom a próba jegyében ment le. Sikerült a Sony NEX-5N szettet egy nagylátószögű és egy 12 mm gyújtótávot adó előtéttel felhozni a majdnem használható szintre. Most várom Kínából a személyemre szóló szupportot egy adapter formájában, amellyel a filmes Nikon lencséim használhatók lesznek ezzel az apró innovációs bombával. Nem akarok az elkényelmesedő világomban akadályokat elhelyezni, de a kézi élességállítás a 15 éves fotóriporteri korszakomban olyan rutinná vált, mint a gép bekapcsolása. Ráadásul nem volt kijelző a hátlapon, a labor átvilágító asztalán találkoztunk újra a jelenettel. Nálam nem volt sohasem "bezzeg az én időmben-ezés", sőt azt mondom, hogy éppen a mai fiatalok eszéhez van szabva, hogy anélkül tudjanak jól fotózni, hogy láttak volna egyetlen képet is előjönni a hívóban. Az is hozzátartozik, hogy arra a célra nincs most pénzem, hogy a nagyobb gyújtótávolság tartományba is felmenjek automata fókuszos Sony lencsékkel, különösen, hogy jelenleg csak egyetlenegy van.
Ma, az estébe húzó délutánon, a kis 2.8/16-ost tettem fel, amivel a gép, zsebgép lett és 24 mm-es gyújtótávolságú, kisfilmes mértékkel nézve. De rátettem még a hozzá tervezett gyári előtétet is, ezzel már 12 mm-nél tartunk. Szuper nagylátószög, szűkített használhatóság, de tájképnek éppen ez a jó.

Meg majd utcai fotónak és bármilyen meglepő emberesnek is. Ezeket majd később, most a törökbálinti Tóparkhoz mentünk, majd be, a szerencsétlen sorsú MaxCity bútoráruházba, ahol a beltéri képezést néztem meg.

Ezen a luxust mutató és áruló gigabukott épületben néha csak ketten voltunk és persze a monitorok mögé bújt enervált eladók és a minket erősen figyelő őr. Aki ide belép, egyből gyanús, úgy látszik.

Vissza a városba nem tudtam megállni egy kis bohóckodást a színzúzással, de a virágáruház üvegépülete is megnézte a naplementét.

A több másodperces fényrajzolás a hazahúzó autóról annak a korszakomnak lengetett öklös alkart, amikor Forma--1-es autókat kellett tűélesnek mutatni, elmosott háttér előtt. És még nem volt utómunka sem. Szóval tetszik ez a tenyérnyi gép.

Télen összebújnak

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Sun, 13 Nov 2011 16:52:00 +0000

Ma meglepett egy kisebb méhrajjal való találkozás. Kimentem a kertbe (amire a hároméves Andris unoka mondta: "milyen szép a kertetek") és megpróbáltam a színekkel, árnyékokkal játszva leképezni a napozó őszirózsás világot. Ilyenkor a nap már akadálytalanul, de gyorsan pásztázik a ritkás, lomb nélküli ágak között, nem is volt időn beállítani a fehéregyensúlyt az erre a célra használt matt szürke mérő papíron. Mindent a gépre bíztam, legalább kiderül milyen az új Sony NEX-5N automata színhőmérője. Nem valami jó. Képtelen volt a kora délutáni Nap és a bágyadt vörös virág színét hozni, enyhén túlszaturált, sárgás képek jöttek. Nem korrigáltam a Lightroommal, a teszt az teszt.

Elég gyenge a pollentermés, a lábaikon nyáron vastag sárga porcsizma van

Fénysúrolás I.

Fénysúrolás II.

Ahogyan kapkodva járkálok a virágok között, egyszer csak megjelent egy 10-15 méhből álló zúgó, zümmögő csapat és hozzáláttak a nem is látható por szüreteléséhez. A nyári virgonc egyedek sem zavarnak, de kitűnt, hogy a mai csapat különösen nyugodtan, nem vadászrepülőzve csap le a virágokra, ott pedig jól elvannak. Szóval jó alanyok voltak. A méhek télen egymáshoz ölelkezve, fürtökben vészelik át a hideget, nem alszanak, egymást melegítik a kaptárban, az ajtóhoz közel levőket pedig lecserélik, ha átfagytak. De vajon ezeknek a mai méheknek hol van a kaptárjuk ahol egymást tartják melegen? Lehet, hogy hajléktalanok és nekik akkor annyi?
De az is lehet, hogy a méhek bonyolult életrendszerben ez ismeretlen fogalom?
Lehet, különösen, hogy a fürtben, a téli huzatban kapaszkodókat nem hagyják megfagyni.
UPDATE: most tudtam meg a Google + -ról, hogy nem vagyok egy Herman Ottó. Állítólag ez a méh nem is méh, hanem -le sem merem írni- közönséges zengőlégy. Amit méhekről írtam az stimmel, ami a felső képen van az is, csak éppen a szöveg ötletadója nem látszik. Itt a rámszólás, amit köszönök szépen: https://plus.google.com/u/0/100128097682729219737/posts/LhLP5octuNz

USB órák, baj ha lekésed?

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Mon, 07 Nov 2011 13:00:00 +0000

Próba, hogy milyen a G+ gondolatközpontnak
Designers: Yoon-jin Gon, Yoon-tae Myoung & Kim Sung Hun
viktor skurko további fotói

Sznobrászat

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Sun, 30 Oct 2011 18:18:00 +0000

Aki nem akart modern galériáról-modern galériára csellengeni a városban, sőt, hogy fokozzam, art projektekre is vágyott, megkapott mindent egyszerre, egy helyen, a Millenáris hétvégi, kortársmágnesező kiállításán. A kortás művészetről nekem a határidős tőzsdézés szereplői, a spekulánsok jutnak eszembe: most veszek egy hosszában félbevágott papucsot, amiből konstans füst szivárog, az alkotót felkapja a sznobizmus és öt év múlva kaszálok. Vagy nem. És akkor ott vannak valóban a sznobok, akik nem kaszálásra spekulálnak, hanem a Cointreau-s poharukkal sétálgató vendégeiknek explicit fejezik ki gördülékeny modernségüket. Megbillennek a mélyérzésű konyakos poharak, egymáshoz hajolnak a párok, "Mucikám veszünk egy ilyesmit a jövő héten". És vesznek egy szabósági próbababát, mellkasa vastagon összefestékezve. 150 ezer. Konkrétan mondom. Volt ilyen is a Millenárison, de volt olyan grafika, festmény, hegesztett szobrok, amiket azonnal megvettem volna, nem spekulálva, hanem instant gyönyörködésre a forma és az ötlet miatt. Voltak gondolkodás elszabadító ötletek, maradiság bilincsleverő formaterápikus szobrok, betontoszlopot lágyító, vele egy síkba hozott, zenére formálódó emberi arcok, textil, bőr, csuhé anyagok és minden amit szeretünk nézni, simogatni. Vonalkavalkád, felület kavalkád, fekvő nő, álló nő, két dében, három dében és ugyanez férfiban. Csak élje túl ezt a pár éves pöcegödröt a jövőművészet. Tartsatok ki gyerekek, nehogy éhen haljatok.
Kint a Millenáris halastavában egy halászcsizmás ember sétált, vödörrel öblítette le a madárszart. Abszurd a jelenet, a kortárs művészet kiszabadult a forgó ajtón és jön utánam. Minden abszurd amerre nézek és minden kortárs, mi vagyunk a kor társai. Életművészek.

Csak egy 43 éves történet...

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Wed, 19 Oct 2011 15:00:00 +0000

Most fél öt van és másfél óra múlva Sarlós György és társai elkezdik a bemelegítést. Nem a vízre mennek, ott kevés a hely, fél órájuk marad csak siklani, most fél óra száraz bemelegítés jön. Hatkor pont rajt, helyi idő szerint déli egy óra, egyből elmegy a mezőny, pár perc múlva a Csermely, Sarlós, Melis testvérek az orvosilag és párt apparátusilag kézben tartott droghajtású NDK csapata mögött a második helyen ér célba a mexikói olimpián, a négypárevezős döntőben. A 2400 méter magasan fekvő oxigénhiányos pályán Melis Zoli aléltan esik össze a célban. Rohan a mentőhajó, rányomják az oxigénmaszkot, de Zolin nem segít, mozdulatlan, az arca lila. A másik három nem törődik a világsikerrel most. Később az egyik mexikói kinyitja a palack zárva felejtett csapját, Zoli megmenekült.
Egyikük, Gyurka barátom, 71 éves, minden nap találkozom vele. Hajnalonként, amikor a másik oldalra fordulok, néha eszembe jut, ott vár a 22 busz megállójában és megy ki a szigetre evezni. Gyenge már a hallása, hajójára visszapillantó tükröt applikált, nem fogja őt felborítani egy kajakosokkal, evezősökkel szórakozó motorcsónakos vagy egy nagyobb hajó.

Harcsapaprikás túrós csuszával és rozsdával

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Sun, 28 Aug 2011 19:44:00 +0000

A zsámbéki Lámpás étterem elég rendes régitárgy vonzó hely, persze a gasztronómiai attraktivitása mellett. Az udvaron ósdi mezőgazdasági eszközök állandó kiállítása rozsdállik és pókhálozódik, de mintha a hasonló korból származó varrógépváz darabokat is fel lehetne fedezni a hangulatos kerthelyiségben. Éppen az egyik múltidéző fallal szemben ülve ettem a harcsapaprikásomat és figyeltem közben a fotózás és az UV sugárzás miatt nem túl előnyös déli napsugár vándorlását. Ha odaért valami lényeges felületre, felálltam az asztaltól és letelefonfotóztam a rozsdát. Nem mondom, hogy udvarias gesztus, de Borka már hozzászokott ezekhez, a váratlan távolmaradások hossza, hírügynökségi koromban óráktól-napokig terjedt. Kisiklott Nyékládházán egy tehervonat és szétrombolta az a pályaudvart, ahol másnap a repülni nem szerető Brezsnyev elvtárs jött, egy nap. Poszterkészítés a Mezőgazdasági kiállításra Vas megyében, egy hét.
Ma csak pillanatokról volt szó, nyugger vagyok. De itthon belemártottam a képeket egy kis szépia festékbe és kifehérítettem a széleket, ahogy régieknél láttam. Mindez kivételesen nem a Photoshoppal történt, hanem a Goggle képmegosztójának szerkesztőjével a Picnik-nek ingyenes változatával. Még nem vitt rá a lélek, hogy kamerafotót profi utómunkával dolgozzak át, a Picnik is extra az Androidos alkalmazások mellett.

Egy régi daráló volt, az alu tekerőtárcsa nem kompatibilis vele, viszont bevonatot felvesz, de az nem rozsda

Egy távolabbi kép a terménydarálóról a pókháló miatt

A bokrok a teljes őszi átalakulás után fedik fel, hogy mit takarnak

A gázlámpán átsütő nap, pókhálón akadt szélhozadékot világít

Nem tudom mi lehetett, de jó volt a kovács és az asztalos is

A kézi búzacséplő igen egyszerű tengelytalálkozását izzadság kente. Kocsmai használatkor vér is

Wide side story--nagylátószögű objektívek összehasonlító tesztje

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Sat, 27 Aug 2011 12:33:00 +0000

A Digital Camera 2011-es októberi száma nyolc nagylátószögű optikát mért ki és közölte hosszasan részletezve az adatokat. Pillanatnyilag én nem vagyok érdekelt, mert a telefonos fotózás kellős közepén (vagy elején) vagyok és éppen a CSC (kompakt méretű fényképezőgépek) között válogatok az AP-C szenzor és a zsebméret miatt, de szívesen csinálok reklámot minden lehetséges esetben a nem márkanevet viselő márkás gyártóknak. Feltéve, ha jók, ahogy ebben az esetben is. Persze inkább azért osztom meg a cikket, mert igazi jó tájképet kit obival nem lehet előadni, de egészen közeli témát ugyancsak ezek az optikák képeznek le ideálisan.

Lili játékai

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Thu, 25 Aug 2011 18:15:00 +0000

Lili álarcot csinált magának. Virág álarcot. Az orra nem látszik ki, mert a virágnak nincsen orra. A bal oldali lelógók, azok csak úgy vannak, de ha öreg bácsi álarc lenne, akkor a szakálla lenne. Ha lóálarc lenne akkor a sörénye lenne. Ha fa lenne, akkor az ágai lennének vagy a törzse, ha rét lenne akkor a szélben hajló fűszalak lennének.

Lili csak sorolja vég nélkül a változatokat, nemsokára öt éves és a fantáziája még korlátlan. A végtelenig lát, nekem már a lóméretű karakterekhez is +2 dioptria kell. De csak azokhoz, már egy métertől jó vagyok, sőt tovább is élesen látok. Nem olyan jó az, ha közben gondolkodom is.

Natálja, miért vetkőztél le?

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Thu, 25 Aug 2011 10:48:00 +0000

A Daily Mail hozott egy képes riportot még a nyár elején, arról a murmanszki esetről, ahol bizonyos Natalia Avseenko lemerült a minusz 1.5 fokos vízbe és fogócskázott két fehér delfinnel (fehér bálnával). Natálja jóga edző és állítólag több, mint tíz percig képes a víz alatt maradni egy tüdőnyi levegővel. A riportban nem ez volt a kétes szenzáció és az egyik későbbi vitatéma, hanem az, hogy miért vetkőzött le az izmos fenekű Natálja. Ők azt mondják, hogy a delfinek kedvéért, nehogy a ruhájának érintése zavarja az állatokat. Plusz a lap már a címben elvetette sokak szerint a súlykot, ugyanis a nőt meztelen tudósnak titulálja. Ez a három kitétel annyira megzavarta a kocka kommentelőket, hogy durvaságuk miatt le kellett zárni a hozzászólási modult.
Kocka, persze, irígy kocka a sok beszóló. Natálja bírja víz alatt csak két percig, vagy egyig, találjon ki bármit, hogy lemerüljön abba a k*rva hideg vízbe, kérje ki ő is magának a tudós jelzőt, mit bánom én. Lement, lefotózta bizonyos Viktor Ljaguskin, felvették a pénzt és akkor mi van? A szememben a szintén vízbe ugrott Viktor fotós is jó fej, aki kitalálta az is, meg akik ott állnak a jég hátán, ők is. Eladták a bulvár sztorit, remélem jó pénzért.

Asszonyok kékben az erőszak országában

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Wed, 24 Aug 2011 15:20:00 +0000

Élet a háború és a béke között Afganisztánban. A képen egy anya a terhes lányával a segítségért útnak indult leendő apára vár, miután az orvoshoz igyekezve -négy órás útat követően- tönkrement az autójuk. A fotót Linsey Addario készítette, aki a faluban csatlakozott hozzájuk, amikor elment a lány magzatvize. Linsey néhány profi fotós társával hozta létre az Art Works Project non profit társaságot, hogy az asszonyok jogait védő tematikus kiállítás világutaztatásával harcoljon a nők felszabadításáért és az őket érő erőszak megszüntetéséért. A fotósok szerint most a sajtó az amerikai katonák kivonásával van tele, de senki nem törődik az ott élők majdani támogatásával. A kiállítás címe: "Asszonyok a háború és a béke között: Afganisztán."

Életfa. Dögöljön meg?

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Tue, 23 Aug 2011 11:08:00 +0000

Tegnap egyetemi barátommal találkoztam Nyíregyházán. Mérnök, de nem olyan, mint amilyen én lehettem volna vagy olyan, aki manapság is egy irodában töri a fejét. Hidakat épít és rak a helyére. Nem mondom, hogy vasszekezeteket, mert ezek a képzelet miatt nem szimpatikusak sokaknak. De mondhatnám, hogy sok köze van a Mercedes gyár szélcsatornájához vagy másik autógyártó akusztika laborjához Németországban. Vagy 60 centi (ha olvassa, azért most köp egyet a mm. hiány miatt, de én már nem vagyok mérnök) átmérőjű földfúrókhoz, amiket a nyugati piaci árnál jóval olcsóbban készít. Ha valamilyen különleges hegesztési gond van, Csengeri Jancsit hívják.
Tegnap a nyíregyházi korzón sétáltunk ebéd után, mutatta a turul szobrot a magasban, amit alu motorblokkok olvasztásával és hegesztésével építettek, az ő neve is bele van vésve. Nem tudtuk kikerülni az Életfát, ami térplasztika, szökőkút és vízmedence centrum és tércentrum egyszerre. Van feladat bőven, sőt ellenállókkal is harcol szegecselt, rozsdamentes (de már rozsdálló), éllettelen lénye ellenére. Le akarják bontani a Nyíregyháziak, ahogy a barátom is nekilátna azonnal.
Barátkozni kell az életfával, ez kétségtelen. Ott én sem barátkoztam meg sikeresen egyből vele, de itthon a fotóimat nézve és a korzóra visszaemlékezve, megkezdődött a közeledés. A gyerekek, a srácok nem bontanák le, az biztos. A kánikulában nem is kétséges ez, máskor meg lehet, hogy a gondolkodásuk miatt nem. A római katolikus templom és a környezet nehezen játszik a modern formával, legyen az bármi, pad, pavilon, szobor. A barátom laptopja tele van a svájci és német régi városok fotóival, ugyanis munka után túrista lesz kint és szinte beleszédül a középkorba. Az Életfát nem szereti és még pár százan ne szívelik. De ahogy nézem a fiatalokat a vízben, a sétálókat a környéken, egyre jobban azon vagyok, hogy az építőművészet váltson ki vitát, de foglalja el helyét a gondolkodásra késztető eszközök bő formációjában. Lehet, hogy Bán Ferenc Kossuth díjas épitész nem ér fel a szökőkutas Henry Mooral, de nem lehet elmenni mellette. Szobra mellett sem. Meg kell állni és hallgatni a víz hangját. Lehet csukott szemmel is.

Ebből a szögből nem látszik az Életfa "fasága", de a felső csatornára szükség volt áramlástechnikai okokból

Samsung Galaxy S2, -2 FE, pontmérés

Kard és varázspálca

noreply@blogger.com (Csikós Gábor) — Sun, 21 Aug 2011 17:05:00 +0000

Blanka unoka öt éves és nekem ennyi idő kellett, hogy rájöjjek: ha nem segít a varázspálca, ott a kard. És fordítva. Játszottak még tündérek és Hamupipőke. Vagy fordítva.

A fotókon a földszinti ablakok rácsozása jól látható, de hasonlóak, még az ajtók is, egészen az ötödik emeletig. Bel-Budai társasház, 300 méterre a külügyminisztériumtól és a Bem tértől. A játék a legjobb dolog a világon.