Családbarát vállalkozás

Hogyan választunk tananyagot?

noreply@blogger.com (D. Bikfalvi Moni) — Fri, 29 Jan 2010 14:47:00 +0000

Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mi alapján választunk, ha valamit meg szeretnénk tanulni, és ehhez keresünk segítséget. Az interneten manapság már szinte mindenre lehet találni ingyenes anyagokat, blogokat, GYIK-eket, ötletgyűjteményeket és fizetős tananyagokat is. Az ingyenesekről nyilván egy pillanat alatt eldöntjük, hogy letöltjük-e vagy eltesszük-e a kedvencek közé, de amiért fizetni kell, azt valószínűleg jobban meggondoljuk.

Vajon ki milyen szempontokat vesz figyelembe, amikor ezek közül választ?

Megtisztelnél, ha pár szóban leírnád, Te hogyan szoktál dönteni, elsősorban a fizetős tananyagok esetében. Melyek az legfontosabb szempontjaid? Milyen előnyök vezetnek az egyik vagy a másik tanfolyam, e-book, oktatócsomag választásához? Mik a legfőbb félelmeid, aggályaid ezekkel kapcsolatban? Van-e esetleg rossz vagy jó tapasztalatod egy-egy szolgáltatóval, trénerrel, tananyaggal kapcsolatban, amit szívesen megosztanál velünk is?

Előre is köszönöm a hozzászólásaidat!

Készítettem egy szavazóformot is, ha nincs kedved írni, csak kattints:
(az alján lévő széles nyíllal lehet letekerni a többi lehetőséghez)

A pesszimista és az optimista sapka

noreply@blogger.com (D. Bikfalvi Moni) — Tue, 08 Dec 2009 08:11:00 +0000

Jajj, milyen rémes - sóhajtottam fel magamban ma reggel, amikor hazaértem a kerékcseréből. Most szakadó esőben, hidegben kell elgurigatnom ezeket a rettentő nehéz, rettentő piszkos nyári gumikat a garázsig... Aztán egy pillanatra megálltam és elgondolkodtam ezen. Te jóságos ég, milyen hálátlan vagyok. Hát nem kellene inkább annak örülnöm, hogy van autóm, van téli kerekem, sőt, még garázsom is van? Sokan nyilván irigylik a problémáimat - tulajdonképpen ez egy remek dolog, és még testgyakorlásnak is megteszi! :-)

Mi köze mindennek a vállalkozáshoz vagy a családhoz? Részben az, hogy az életünk minden területén jó lenne, ha észrevennénk a pozitív dolgokat, és nem a negatívak miatt rágnánk magunkat. Araszolnunk kell a dugóban a munkahelyünk felé? Adjunk hálát, hogy van munkánk, van autónk, van pénzünk benzinre. Csak a parkoló túloldalán volt hely? Adjunk hálát, hogy van két erős lábunk, amelyeken elsétálhatunk a bevásárlóközpontig és van pénzünk, amit elkölthetünk a boltban. És így tovább. Csak rajtunk múlik, melyik változatot választjuk, csak rajtunk múlik, hogy milyen gondolataink támadnak egy-egy esemény kapcsán.

Talán ismeritek a "Kő az úton" című verset - aki régebben olvassa az írásaimat, biztosan találkozott már vele. Idézzük fel ismét, mert megunhatatlan a gondolkodásmód, amelyre tanít.

Kő az úton
(M. Feesche után németből)

Gondolod, kerül életed útjába
egyetlen gátoló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged,
se, hogy lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
hogy te megállj mellette,
nézd meg a követ, aztán kezdj el
beszélni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
küld azzal az akadállyal neked.
S ha lelked Istennel találkozott,
utadban minden kő áldást hozott.

Természetesen nem kell vallásosnak lenned ahhoz, hogy megértsd és alkalmazd ezt az üzenetet. Ha az utadba kerülő akadályokat nem úgy tekinted, mint gátló tényezőket, hanem olyan alkalmakat, amelyekből tanulhatsz, akkor egyetlen rossz pillanat sem múlik el valami jó következmény nélkül. Válságos időkben (és most nem a "gazdasági világválság"-ra gondolok) az ember hajlamosabb a pesszimista sapkáját feltenni, pedig ha a fentieket az emlékezetünkbe véssük, rájövünk, hogy erre nincs szükség. És hogy mennyire új ez a gondolat? Ugyan már, hát nem emlékszel arra az ősrégi magyar közmondásra, hogy "minden rosszban van valami jó"? :-)

Tedd fel az optimista sapkádat, és munkára fel! Még egy csomó jó dolog vár ma Rád!

Szeretet program

noreply@blogger.com (D. Bikfalvi Moni) — Mon, 23 Nov 2009 09:25:00 +0000

Terméktámogatás: Igen, miben segíthetek?
Vásárló: Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végigvezetne, kérem, a folyamaton?
Terméktámogatás: Rendben, szívesen segítek. Készen áll az indulásra?
Vásárló: Tudja, nem vagyok egy műszaki zseni, de azt hiszem, készen állok. Mit kell először tennem?
Terméktámogatás: Első lépésként nyissa meg a Szívét. Megtalálta a Szívét?
Vásárló: Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak?
Terméktámogatás: Milyen más programok futnak?
Vásárló: Lássuk csak, van Múltbéli Megbántódás, Alacsony Önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen.
Terméktámogatás: Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a Múltbéli Megbántódást a jelenleg működő rendszeréből. A hosszú távú memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog megzavarni más programokat. Végül a Szeretet felül fogja írni az Alacsony Önértékelést a saját moduljával, amit Egészséges Önértékelésnek hívnak. Viszont a Haragot és a Neheztelést teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a programok megakadályozzák a Szeretet megfelelő installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket?
Vásárló: Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni őket. Meg tudja mondani?
Terméktámogatás: Örömmel. Menjen a Start menübe, és indítsa el a Megbocsátást. Ezt addig kell ismételnie, amíg a Harag és a Neheztelés teljesen ki nem törlődnek.
Vásárló: Rendben, kész! A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni magát. Ez normális?
Terméktámogatás: Igen, de ne feledje, Önnek csak az alapprogram van meg. El kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez, hogy hozzáférjen a frissítésekhez.
Vásárló: Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet. Azt mondja: "Hiba - A program nem fut külső egységeken." Most mit tegyek?
Terméktámogatás: Ne aggódjon. Ez azt jelenti, hogy a Szeretet program Belső Szíveken való futásra lett tervezve, de az Ön Szívén még nem futott. Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent, hogy Önnek először saját magát kell Szeretnie, mielőtt másokat Szerethetne.
Vásárló: Tehát most mit tegyek?
Terméktámogatás: Gördítse le az Önelfogadás menüt, majd kattintson az alábbi fájlokra: Megbocsátok Magamnak 2.0, Felfedezem az Értékeimet 1.5, Tudomásul Veszem a Korlátaimat 3.0.
Vásárló: Rendben, kész.
Terméktámogatás: Most másolja őket az "Én Szívem" könyvtárba. A rendszer felül fog írni minden zavaró programot és kijavítja a hibás programozást. Ezen kívül törölnie kell a Terjengős Önkritikát az összes könyvtárból és kiürítenie a Kukát, hogy biztosan eltávolítsa teljesen és soha ne jöhessen újra elő.
Vásárló: Megcsináltam. Hé! A Szívem új fájlokkal telik meg. Mosoly jelent meg a képernyőmön és a Béke meg az Elégedettség bemásolja magát mindenfelé a Szívembe. Valamint az egész rendszerem melegedni kezdett. Ez normális?
Terméktámogatás: Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig, de végül minden helyreáll a megfelelő időben. A rendszer melegedése normális, és javítja a Szív működését, ne aggódjon. Egyébként jó érzés, nem?
Vásárló: De igen, csak szokatlan.
Terméktámogatás: Szóval, a Szeretet telepítve és rendesen fut. Még egy dolog, mielőtt letennénk. A Szeretet Ingyenes Program. Figyeljen rá, hogy továbbítsa azt és a különféle változatait mindenkinek, akivel kapcsolatba kerül. Ők is megosztják majd másokkal és visszajuttatnak viszonzásul Önhöz is új és izgalmas változatokat.

A fentieket nem én magam írtam, a neten kaptam, de már nem emlékszem, honnan származik. Eredeti írójának ezúton is hálám, és ha valaki tudja, ki írta, ossza meg velünk! Köszönöm!

Értékesítés vagy hálózatépítés?

noreply@blogger.com (D. Bikfalvi Moni) — Mon, 12 Oct 2009 09:14:00 +0000

Kissé kellemetlen vita bontakozott ki a közelmúltban két hálózatfüggetlen MLM-tanácsadó blogján. Tulajdonképpen onnan indult az egész, hogy az egyikük úgy gondolta, a másik egy olyan kulcsszó-kombinációt használt online hirdetésekre, ami többé-kevésbé az ő védjegye, hiszen ő már régóta hirdet ugyanígy. De ezen a problémán viszonylag hamar túljutottak, a többi hozzászólás már inkább arról szólt, hogy melyikük ért jobban az MLM-hez, és melyikük számít hiteles trénernek. Végigolvastam az összes – nem kevés – hozzászólást, mert igazán kíváncsi voltam, miért nem férnek el egymás mellett (egyébként végül nagyon kulturáltan oldották meg a nézeteltérésüket). Nyugodtan nevén is nevezhetjük a két trénert: Magda Attiláról és Mátrai Szilárdról van szó.

Miért is írom le ezt itt?

Mátrai Szilárd ezt írta Magda Attiláról: Attila kiváló értékesítési tréner, de nem sikeres MLM-es, ezért nem kellene MLM-eseket oktatnia értékesítésre, hiszen "az MLM nem sales". Mások azt írták, hogy Szilárd ugyan korábban sikeres MLM-es volt, de a hálózatépítés azon formái, amelyeket ő használt, már elavultak, ezért nem kellene MLM-eseket oktatnia hálózatépítésre. Az a mondat ugyan nem hangzott el, hogy "az MLM nem hálózatépítés", de majdnem... És ez volt az a pillanat, amikor ráébredtem, hogy milyen hihetetlen, fantasztikus összevisszaság van az emberek fejében még mindig az MLM-ekről.

Nem vagyok sem okosabb, sem sikeresebb az MLM-ben egyiküknél sem, és nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy majd én akarom megmondani a tutit, de valamiről még ők ketten is elfelejtkeztek, éppen ők, akiket tudásuk és munkájuk miatt oly nagyra becsülök.

Ugyanis az nem kérdés, hogy az MLM értékesítés-e vagy hálózatépítés-e. Az MLM mindkettő, sőt, még több is! Legalábbis a tisztességes, értéket képviselő MLM-cégeknél nem lehet megkerülni egyiket sem.

Úgy gondolom, az én cégemnek van egy nagyon jó illusztrációja arra, hogy milyen a jó MLM-üzlet. Olyan, mint egy tricikli, és ha bármelyik kereke hiányzik – billegni fog!

Az MLM-tricikli három kereke a termékértékesítés (egy törzsvásárlói kör kiépítése), a hálózatépítés (új munkatársak szponzorálása), és a megtartás (a csapatunk folyamatos oktatása, továbbképzése). Ha bármelyik hiányzik, kiegyensúlyozatlan az üzletünk!

Ugyan ki dől még be az MLM-eknek?!

noreply@blogger.com (D. Bikfalvi Moni) — Sun, 27 Sep 2009 10:15:00 +0000

Nem így akartam, vagy legalábbis nem ez volt a célom az elején - de úgy látszik, az Univerzum azt akarja, hogy ezzel foglalkozzak :-) - már megint elém került egy honlap, amelyen "jól" megfogalmazták, hogy mi is az az MLM. Nem idézem szó szerint, mert nem akarom a honlap íróját hibáztatni, csak éppen rettenetesen hiányosak az információi.

Azzal is tisztában vagyok, hogy ennek a blognak az olvasói pontosan tudják, hogy mi az az MLM. Amit most közreadok, azt azzal a céllal teszem, hogy ahol csak tudjátok, terjesszétek - vegyétek át, amit írtam, akár szó szerint is; még azt se bánom, ha nem jelöltök meg engem forrásként, de tisztázzuk végre a tényeket, hogy mi is az az MLM!

1. A fizetős vásárlói közösségeket NEM hívják MLM-nek. Az MLM azt jelenti, Multi-Level Marketing, azaz többszintű ajánlási rendszer, amint azt Te is nyilván pontosan tudod. Az MLM mindössze annyit jelent, hogy a rendszerben dolgozók a saját munkájuk után kiskereskedelmi jutalékot kapnak, az általuk behozott és betanított munkatársaik munkája után pedig nagykereskedelmi jutalékot vagy más néven bónuszt. Teljesen más kérdés, hogy az MLM-rendszeren belül, ami tulajdonképpen a franchise egyik formája (lásd benzinkutak, élelmiszerbolt-láncok, szállodaláncok, gyorsétterem-láncok és így tovább) pontosan mit kell csinálnia annak, aki benne dolgozik.

2. Valóban sok "hálózatépítő" csak azt akarja, hogy az új belépőik befizessék a csatlakozási díjat, mert ezekből a befizetésekből ők kapnak pénzt. Ez egy illegális dolog, mert a korábban belépők között osztják szét a későbben belépők befizetéseit. Ez úgy hívják, hogy PILÓTAJÁTÉK. A valódi, legális és tisztességes MLM-ekben értékes termékek vagy szolgáltatások kereskedelmével foglalkoznak. Ahol nincs eladás, ott nem keletkezhet nyereség sem, tehát nincs mit visszaosztani - ez pilótajáték. Ahol van kereskedelem, ott van nyereség, és ott van jutalék is - ez a KÖZVETLEN ÉRTÉKESÍTÉS, amit igen, sokszor MLM-rendszerben végeznek, de nem mindig (lásd pl ingatlanközvetítők).

3. A tisztességes MLM-rendszerekben nincs belépési díj, vagy csak minimális, hanem a legtöbbször azt írják elő, hogy vegyél egy kezdőcsomagot, amelyben kedvezményes áron megkapod a cég néhány alaptermékét személyes kipróbálásra, hogy lásd, jók-e, tudsz-e velük azonosulni, értéket tudsz-e adni, ha ajánlod őket. De ennek a kezdőcsomagnak az árából a szponzor (aki behozta az új embert) egyetlen fillért sem kap, tehát neki nem az az érdeke, hogy beléptessen új embereket, hanem az, hogy megtanítsa őket pénzt keresni, és akkor majd ő is fog kapni bónuszt.

4. A tisztességes MLM-rendszerekben nincs havi kötelező vásárlás! Vannak minősülési szintek, amelyek eléréséhez meghatározott fokú teljesítmény kell, de ez nem azt jelenti, hogy ennyit kell megvenned havonta vagy évente vagy akármikor, hanem az, hogy ennyit kell eladnod! Ha nem sikerül, akkor majd sikerül legközelebb, semmi következmény nincs.

5. Valóban érdemes saját használatra IS vásárolni és használni a termékeket (márpedig ha jónak találod őket, miért ne tennéd), de üzleti szempontból azért, mert közvetlen értékesítésről, személyes ajánlásról beszélünk, és nem ajánlhatunk úgy egy terméket, hogy nézd, itt ez az akármi, én ugyan még nem használtam, de Neked biztos jó lesz - ki hinne így nekünk? Hogyan tudnánk így eladni?

6. Vannak olyan MLM-hálózatok is, ahol nem nekünk kell a termékek vagy szolgáltatások eladásával foglalkoznunk, hanem erre a célra fel van építve a rendszer (egy webáruház vagy egy közösségi oldal reklámokkal), és erre kell felhívnunk az ismerőseink figyelmét. De a feladat itt is ugyanaz, ami a "termékes MLM-ek"-nél: személyes ajánlással értékes dolgokat kell közvetítenünk!

Tehát összefoglalva: számos tisztességes MLM-cég működik úgy, hogy nincs belépési díj, nincs havi kötelező vásárlás, és ha valaki elad egy terméket, azonnal megkapja a jutalékát, nem kell "gyűjtenie a pontjait", hogy elérje a kifizetést. A legfontosabb azonban az: sok mindenkinek, például a kisgyerekekkel otthon lévő anyáknak (akik számára különben eredetileg kitalálták ezt az egészet) sokszor nincs más lehetőségük a pénzkeresésre, mint egy ilyen rendszerhez csatlakozni. De mindenki felnőtt ember, tessék megkérdezni a pontos feltételeket, mielőtt aláírunk egy szerződést. És tájékozódjunk, mielőtt ex cathedra kijelentünk valamit - az információ sokat ér, a pontos információ egyenesen kincs.

Születésnap

noreply@blogger.com (D. Bikfalvi Moni) — Mon, 21 Sep 2009 07:03:00 +0000

A születésnap, túl azon, hogy alkalom az ajándékokra, a gratulációkra, az összegyűlésekre, és - főleg - a tortákra!, nálunk, vagy csak nekem, valahogy mindig az értékelés, a számvetés ideje is. Mit értem el az előző óta? Hol tartok most a vállalkozásomban, mennyit sikerült megvalósítanom az egy évvel ezelőtti terveimből?

A negyedik fiam ma még csak kétéves, hát az ő szénája tökéletesen rendben van. Az elvárható módon megtanult járni, futni, lépcsőn menni, egyedül eszik, egész mondatokat mond, köszön, bocsánatot kér, és tudja, hogy hogy hívják és hány éves. De mi a helyzet velem? Amikor tavaly ő az első lépéseit tette, én akkor írtam a Haladó OkosKismama levélsorozatomat. Amikor ő az első szavait mondta, én akkor kezdtem az első, megrendelésre készített reklámkampányomat. Amikor ő először szólt, hogy tisztába kell tenni, én akkor lettem kész az első, másvalakinek összerakott weblapommal. Haladtam annyit egy év alatt, mint a kisfiam?

Természetesen tudom, hogy egy kisgyerek fejlődése nem ugyanolyan tempójú, mint egy vállalkozásé (szerencsére! mert ha ő is úgy haladna, ahogy én a négy gyerek mellett, tán tíz évig kellene pelenkáznom! :-) - de azért elégedett vagyok mindkettőnkkel. Gondolom, Te is úgy vagy ezzel, ha család mellett vezetsz egy vállalkozást, mint én: sokszor érzed magad türelmetlennek, szíved szerint a weblapoddal haladnál, hogy legyen végre valami eredmény, és ne csak azt lássa a család, hogy "Anya már megint a gép előtt ül". Gondolom, Neked is sokszor kell bölcsen önmérsékletre intened magad, ugyanúgy, mint nekem, amikor az eszed egy blogbejegyzésen jár, de közben az angolleckében kell segítened.

Szerencsére azonban hamar eljön az este kilenc óra, és mind elalszanak. Micsoda lehetőségek nyílnak meg előtted! :-) Hiszen csend van az egész lakásban, a gondolataid szabadon szárnyalhatnak, és oly fiatal még az éjszaka!...

Vannak, akik szeretnek minél hamarabb odaérni, ha mennek valahová, és az első adandó alkalommal felhajtanak az autópályára. Én a magam részéről inkább megyek a falvakon át. Ha már úton vagyok, szeretem élvezni magát az úton levést is. Az utazás lényege - szerintem - az út maga, nem a megérkezés. No nem a saját kútfőmből vagyok ilyen okos, ez egy keleti bölcsesség, amely nagyon megtetszett nekem, elsősorban azért, mert pár évvel ezelőtt egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy leesett az első hó, nincs a fákon egy árva levél sem, és - esküszöm - nem emlékeztem, hogy mikor hullottak le. Pedig a gyönyörű, színes ősz a kedvenc évszakom. Ekkor határoztam el, hogy többé ilyen nem lesz. Igenis észre akarok venni minden tarka útszéli virágot, minden buszmegállóban álló fejkendős nénit, minden libát őrző mezítlábas kislányt, minden kétszáz éves fa harangtornyot. Bánom is én az autópályát, bánom is én, ha csak négy év alatt lesz eredményes vállalkozásom.

Hiszen közben nem maradok le a fiaim fejlődésének egyetlen mozzanatáról sem.

Favágás, repülés, gyereknevelés

noreply@blogger.com (D. Bikfalvi Moni) — Sat, 19 Sep 2009 19:47:00 +0000

Micsoda rejtélyes cím így szombat estére, igaz? :-)

Többek között azt is szeretem az interneten, hogy egy csomó jó tanmesét lehet találni rajta, amelyek időnként remekül megvilágítanak egy-egy problémát. Mostanában több helyen is olvastam két ilyen történetet - és mindjárt ki is derül, mit jelent a cím.

Az egyik tanmese arra emlékeztet, amikor repülőgépen utazunk, és a stewardess elmagyarázza, mit kell tennünk, amikor a kabinban esik a nyomás, és kiesnek az orrunk elé az oxigénmaszkok: először a saját arcunkra tegyük fel, és csak azután a gyerekünkére, hiszen ha először - önzetlenül - neki próbáljuk feladni, akkor esetleg mi elájulunk, és nem tudunk neki sem segíteni. A másik tanmese az öreg meg a fiatal favágóról szól: utóbbi nagy lelkesen egész álló nap dolgozik, soha meg nem áll, míg az öreg minden órában leül, és pihen tizenöt percet. A főnökük legnagyobb meglepetésére azonban az öreg favágó egyenletesen termel, míg a fiatal az első pár nap csúcsteljesítménye után folyamatosan hanyatlik, és hiába dolgozik már kétszer annyit, mint az öreg, mégis kevesebb fát tud kivágni. Végül aztán a főnök megkérdezi az öreget, hogy hogyan lehetséges ez. - Egyszerű - válaszolja az öreg favágó. - Én minden pihenőidőmben megélezem a fejszémet.

Talán ismerted már ezeket a történeteket, talán nem, mindenesetre úgy gondolom, nem kell sokat fejtegetnem, hogy mi a tanulságuk, és hogy mi köze lehet mindennek a gyerekneveléshez meg a családbarát vállalkozáshoz. Igen, ha magunknak nem hagyunk szusszanásnyi időt sem, hogy megélezzük a fejszénket, nem tudunk erős, friss, jó anyák lenni. Igen, ha a magunk szervezetének nem adjuk meg, ami jár neki, nem tudunk segíteni a szeretteinknek sem. Pláne nem tudunk a család mellett még egy vállalkozást is vezetni...

A kisgyerekes anyáknak sokszor nem a hétvége a pihenés ideje - így vagyok ezzel én is -, hiszen akkor otthon az egész család, talán hétközben máshol esznek, de hétvégén otthon, tehát főzni kell, aztán talán a házimunkákra sem jut idő a mindennapok rohanásában, tehát mosni, takarítani kell, és legtöbbször az anya az, aki úgy gondolja, az ő szükségleteire majd később, valamikor sort kerít, hiszen most a család fontosabb.

De biztosan van a Te életednek is egy-egy nyugalmasabb órája. Talán vannak nagyobbacska gyerekeid, akik már óvodába - iskolába járnak, a férjed meg dolgozik, és ha van is otthon egy kisbaba, hétköznap napközben biztosan alszik legalább egyszer hosszabb ideig. Használd ezeket az órákat, de ne használd KI őket: próbálj meg ilyenkor pihenni, feltöltődni valami otthon is végezhető hobbyval, ilyenkor olvass, kertészkedj, vagy nézelődj, tanulj az interneten. A takarítás ráér akkor, amikor a nagyobbak is hazaérnek.

És az sem bűn, ha egy-egy napra beállítasz egy nagymamát vagy nagynénit. Nálunk szerencsére anyósomék közel laknak, így mind a négy gyereknél rutin volt, hogy hetente egy napot náluk töltöttek már párhónapos koruktól kezdve. Így minden héten - hacsak nem voltak betegek - volt egy napom, amikor elintézhettem pár hivatalos dolgot, nagyobb bevásárlást, aztán elmehettem egy fitness-terembe vagy uszodába, vagy egyszerűen csak otthon maradtam, és egy jó könyvvel végigheverésztem a napot.

Nem kell, hogy lelkifurdalásod legyen azért, ha ilyesmire vágysz, sőt, meg is szervezed! Kell, hogy magadnak is juttass egy kis oxigént, és kell, hogy újra meg újra megélezd a fejszéd! És ha ezt nem tanulod meg addig, amíg csak a családodról kell gondoskodnod, nem fogod megtanulni akkor sem, amikor a vállalkozásodhoz is kell majd az időd és az energiád.

Neked sikerül pihenned időnként? Írd meg a hozzászólások között!

Az álom folytatódik

noreply@blogger.com (D. Bikfalvi Moni) — Fri, 18 Sep 2009 08:53:00 +0000

Ez év tavaszán hallottunk először Susan Boyle-ról, aki egyik napról a másikra világhírt ért el a Britain's Got Talent tehetségkutató versenyen való fantasztikus szereplésével (itt az áprilisi cikkem és a videó, amelyet néhány nap alatt közel 30 millióan néztek meg). Cikkem után vitáztunk kicsit azon, hogy mennyire törékeny egy ilyen "egynapos sztár" élete, és hogy vajon mi lesz Susan sorsa.

A verseny döntője után, amelyet Susan nem nyert meg, úgy tűnt, a pesszimistáknak lesz igazuk, mert ugyan a hölgy lemezkészítési és filmezési ajánlatokat is kapott, a nyomás alatt összetört, és egy londoni klinikára került. Ott azonban hamarosan összeszedte magát, és tegnapelőtt fantasztikus megújult külsővel és megerősödött belsővel énekelt az America's Got Talent döntőjében. Piers, az eredeti angol zsüri tagja is ott volt, és a közönséggel együtt meghatottan, állva ünnepelték Susant, aki a napokban megjelent új albumának egyik dalát énekelte.

Úgy gondolom, Susan Boyle erős ember, aki most már nemcsak fellépésével ígéri, de be is bizonyította, hogy méltó az elismerésre, és talpra tud állni mégoly krízishelyzetben is. Tiszta szívemből kívánok neki minden jót - és Neked is, kedves Blogolvasóm, elsősorban bátorságot, hogy elindulj azon az úton, amellyel megvalósíthatod álmaidat.

Neked mi okoz gondot?

noreply@blogger.com (D. Bikfalvi Moni) — Thu, 17 Sep 2009 10:01:00 +0000

Hiába értesz a szakmádhoz, amikor vállalkozást indítasz benne, már nem szakmabeli, hanem cégvezető leszel. Azaz tulajdonképpen meg kell tanulnod egy új szakmát.

Ha olvastad már Michael E. Gerber "A vállalkozás mítosza" című könyvét, akkor ezek a gondolatok ismerősek lehetnek számodra. (Ha pedig még nem olvastad, sürgősen tedd meg - alapmű!) Gerber arra keresi a választ a könyvben, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy az induló vállalkozások nyolcvan (!) százaléka tönkremegy az első öt évben, és még az ezt az időszakot túlélők további nyolcvan százaléka sem éri meg a tízéves kort.

Mindenképpen érdemes elolvasnod ezt a könyvet, ha egy kisvállalkozás indítását tervezed, és érdemes észrevenned Gerber igazát: amikor egy pék kenyeret süt, mindent tud a kenyérsütésről, de amikor ugyanez a pék vállalkozásba fog, már nem a kenyérsütés a fő feladata - pedig a legtöbben ezt hiszik -, hanem az, hogy a pékség bérleti díja ki legyen fizetve, a kemence be legyen fűtve, a nyersanyagok időben ott legyenek, az eladó kinyissa a boltot reggel, a járulékok és adók be legyenek fizetve, minden folyamat nyilván legyen tartva és így tovább.

A szegény pék pedig felsóhajt: jó, de ha mindezt magamnak kell intéznem, mikor lesz időm és energiám kenyeret sütni?! Pedig én annyira élvezem a kenyérsütést...

Bizony, a jó pék jó kenyeret süt. A pékség vezetőjének azonban nem péknek kell lennie, hanem cégvezetőnek...

Van persze, aki azért indít vállalkozást egy adott szakterületen, mert ért hozzá, csinálta, de már nincs kedve tovább csinálni, inkább irányítani akarja. Ez a jó hozzáállás! Az ilyen már nem kényszervállalkozó, ő a vállalkozás kedvéért nyitja meg az üzletét, és már nem ő akar a kemence mellett állni hajnalban! Természetesen felvehet könyvelőt, adótanácsadót, akár üzletvezetőt is, ha akar, vagy végezheti ezeket a munkákat ő maga, ha tudja és van kedve hozzá, de az biztos, hogy ha sikeres vállalkozást akar, nem keverheti össze, hogy mi az ő dolga és mi az alkalmazottaié.

Ha azonban Neked nincs kedved, energiád alkalmazottakkal bajlódni, vagy tartasz attól, hogy mások (és családjuk) élete Tőled függjön, akkor kénytelen vagy mindent magad csinálni. Te gondoskodsz minden feltételről napközben, és Te sütöd a kenyeret is hajnalban. Jó, átvitt értelemben gondolom - Te írod a blogbejegyzéseket, Te csinálod a linkcseréket, Te rajzolod meg a bannereket, Te foglalkozol a keresőoptimalizálással, Te könyvelsz, és Te gondoskodsz a terméked legyártásáról, kiszállításáról és kiszámlázásáról is.

Egyszóval a céged - Te magad vagy...

Akármennyire tetszik is ez a gondolat elsőre, sajnos azt kell mondanom, hogy nem jársz jó úton, ha így gondolod. Ha a céged Te magad vagy, az azt jelenti, hogy soha nem mehetsz el szabadságra, soha nem lehetsz beteg, azaz sokkal nagyobb rabszolgaságban élsz, mint amikor alkalmazott voltál... Biztos, hogy ezt akarod?

Igazán szeretném tudni, hogy Neked mi okozza a legnagyobb gondot a vállalkozásoddal kapcsolatban. Jogi és adótanácsokra lenne szükséged? A marketingben szorulsz segítségre? Nem tudod, hogyan juthatnál egy jól működő honlaphoz? Vagy még azt sem tudod, hogyan tudsz pénzt kihozni a szakismereteidből?

Kérlek, írd meg a hozzászólások között, gondolkodjunk együtt!

Háztartástan

noreply@blogger.com (D. Bikfalvi Moni) — Fri, 04 Sep 2009 06:22:00 +0000

Milyen is az igazán családbarát vállalkozás? Sokat beszélünk, gondolkozunk erről, miközben a válasz réges-régen megszületett - már több, mint ötven éve tudják, akik olvasták az alábbi alapművet! :-)

Az Egyesült Államokban 1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amelyet háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből:

Készítse el a vacsorát időben. Már reggel tervezze meg, vagy akár előző este, hogy a férjét finom vacsora fogadja, amikor hazaér a munkából. Így adja tudtára, hogy gondolt rá, amíg ő dolgozott, és gondját viseli a szükségleteinek. A férfiak többsége éhes, amikor megérkezik a munkahelyéről, és a kedvenc ételének elkészítésével kielégíti a meleg fogadtatás iránti vágyát.

Készüljön fel a fogadására. Pihenjen 15 perccel az érkezése előtt, így Ön friss és üde lesz, amikor megérkezik. Igazítsa meg a sminkjét, tegyen szalagot a hajába, és nézzen ki frissen. Az Ön férje sok időt töltött a munkahelyén fáradt emberek között. Legyen érdekes és vidám. Az ő munkanapja unalmas volt, és szüksége van egy kis szórakozásra - és az Ön egyik kötelessége, hogy ezt biztosítsa.

Csökkentse a zajt. Amikor a férje hazajön a munkából, kapcsolja ki a háztartási berendezéseket, és mondja meg a gyerekeknek, hogy ők is csendesedjenek el. Legyen boldog, hogy láthatja őt. Melegen mosolyogjon rá, és mutassa ki őszinte vágyát, hogy teljesítse a kívánságait.

Hallgassa meg, amit mondani akar, és még ha Önnek is sok mondanivalója van számára, ne tegye azt közvetlenül a hazaérkezését követően. Először ő beszéljen, biztosan fontosabb dolgok kavarognak a fejében Önnél. Ne zavarja.

Ne panaszkodjon, ha a férje későn érkezik haza, vagy ha este el akar menni vacsorázni Ön nélkül. Vita helyett próbálja meg megérteni, mekkora nyomás alatt van a munkája miatt. Amikor otthon van, biztos pihenni és ellazulni szeretne.

Végezetül ne tegyen fel szükségtelen kérdéseket, és ne gyanakodjon az ítélőképességében vagy feddhetetlenségében. Ne felejtse el, hogy ő a ház ura, és mint olyan, mindig keresztülviszi a saját akaratát becsületesen és igazságosan.

És jegyezze meg, a jó asszony tudja, hol a helye.

Noha természetesen van a fenti szövegben néhány megállapítás, ami manapság már idejétmúlta (ugye? :-) szerintem ezt a könyvet férfiak írták :-), azért minket, nőket mégiscsak elfog valami nosztalgikus érzés ezt olvasva. Én legalábbis sokszor elábrándozom egy pillanatra: milyen kellemes is lenne, ha a férjem eleget keresne ahhoz, hogy nekem semmi mással ne kelljen foglalkoznom, mint azzal, hogy kellemes és barátságos otthont teremtsek a számára és a gyerekeink számára! Persze azért akkor is kitalálnék magamnak valamit, ami engem érdekel, és amelyben én is kiteljesedhetek, másmilyen szerepben, mint ami az anyáé és feleségé, de ez nem lenne kényszer számomra!

Az lenne csak az ideális, családbarát vállalkozás, igaz?

Vállalkozó kismamák

noreply@blogger.com (D. Bikfalvi Moni) — Sun, 09 Aug 2009 23:07:00 +0000

Egyre több kismama tervezi az otthon töltött évek alatt vállalkozás indítását. Ki azért, mert szeretne a családjával többet foglalkozni, ki azért, mert mindig is erre vágyott, és van, aki kényszerből, mert nincs munkahelye, ahová visszavárnák. Csapó Ida női önismereti tréner, a GazdagNők.hu weboldal tulajdonosa szerint gyakori modell a nőknél, hogy védett környezetben (GYED, GYES mellett vagy másodállásként) vágnak bele egy vállalkozásba.

(Az alábbi interjút Kocsisné Péterfy Hajnal készítette, és először a Babafalva.hu portálon jelent meg 2008 júliusában.)

- Ha valaki GYED, GYES mellett szeretne vállalkozást indítani, mit tanácsolsz neki, hogyan kezdjen hozzá? Mindenképpen kell hozzá egy jól kidolgozott ötlet, vagy elég a szándék?

- Jól kidolgozott ötlet nem kell, de ötlet mindenképpen kell, szerintem. De ami legfőképpen kell, az a szándék, az erős elhatározás és elköteleződés. Mármint a vállalkozói lét adta önállóság iránt. Nemrégen gondolkodtam el rajta, hogy én hogy is kezdtem annak idején. Két helyen is azt olvastam, hogy az illetők (az egyikük egy 3 gyerekes, munkaerőpiacra visszatérni akaró anya, másikuk pedig az online világban ismert marketinges férfi) hogy be voltak, vannak ijedve a váltástól. Nekem ez a váltás valahogy magától értetődő volt, és fokozatosan következett be.

- Te hogyan kezdted?

- Alkalmazotti munka mellett másodállásban kezdtem - vagyis védett közegben vágtam bele a vállalkozási próbálkozásaimba. Ugyan újságíró vagyok eredetileg, és akkor egy városi művelődési házban dolgoztam, a vállalkozásom mégis a kézművességhez kötődött: gyöngyfűző kisiparosként váltottam ki a vállalkozói igazolványomat. Világéletemben szerettem horgolni, kötni, valamit teremteni kézimunkával. Egy népművészeti kiállításon annyira magával ragadtak a látott gyöngygallérok, hogy ott és azonnal eldöntöttem: én ilyet akarok csinálni! Nem sokkal később már zsűrizett, sárközi népművészeti gyöngygallérjaim voltak, amiket Budapesten árultak a Váci utcában a Folkart Centrumban.

A nők gyakran indulnak úgy a vállalkozásukkal,
hogy a hobbijuk adja az alapot - akkor ezt még nem tudtam, de én is így voltam vele. Életem legizgalmasabb időszaka következett, és jobban éltem anyagilag, mint valaha - szerettem is csinálni, és sok mindent megtanultam a vállalkozásról. Legtöbbet tán magamról - soha nem hittem volna, hogy ennyire vállalkozó szellemű vagyok. Valószínűleg születetten vállalkozói alkat vagyok, voltam is mindig, csak ennek nem voltam tudatában.

- Mindenki alkalmas vállalkozónak, vagy kellenek hozzá különleges tulajdonságok, készségek?

- Nem mindenki alkalmas vállalkozónak, és inkább úgy mondanám, hogy kellenek hozzá fontos tulajdonságok, eltérő készségek, de leginkább két különböző szemléletről és hozzáállásról van szó. Egy vállalkozónak a szabadság a fontos, egy alkalmazotti szemléletű embernek a biztonsága. A vállalkozó szemléletű ember inkább elviseli, megtanulja kezelni a bizonytalansági tényezőket (például hogy nem egyenletesen jön minden hónap fix napján a fizetség), minthogy a szabadságát, a függetlenségét feláldozza.

Az elmúlt három-négy évben több száz vállalkozónővel találkoztam, és döbbenten láttam, hogy többüknek, bár remek és piacosítható tudásuk van, mégsem képesek kilépni az alkalmazotti létből. Nekik fontosabb a fix, akár a rosszabb biztos, mint a bizonytalan jó... amiről így talán sosem tudják meg, hogy mennyivel jobb.

Az alkalmazotti szemléletű emberek sok esetben problémacentrikusak, egy vállalkozó nem dagonyázhat a gondokban, neki azonnal a megoldásokat kell keresnie. A vállalkozóknak maximálisan fel kell vállalniuk a felelősséget, az alkalmazottak rátolhatják másokra: kollégákra, főnökre... Ettől a felelősségvállalástól, hogy nem lesz, nincs kit okolni, elképzelhető, hogy sokan megijednek, illetve nem tudatosul bennük, hogy ezért sem mernek belevágni a vállalkozásba. Mert vállalkozni voltaképpen azt is jelenti, hogy maximálisan felvállaljuk, mi vagyunk a saját sorsunk kovácsai.

- Hűha, ezek szerint, aki eddig alkalmazottként dolgozott, már bele se vágjon egy vállalkozásba? Vagy meg lehet ezt a szemléletváltást lépni, tanulni?

- Van, akiben megvan ez a szemlélet alapból, alkalmazottként is, csak még nem tudja... Másnak pedig meg kell küzdenie magával - vagy soha nem lesz IGAZÁN vállalkozó, hanem kényszervállalkozásként éli meg a helyzetet, és folyton valami stabilitásra, rendszeresen érkező anyagi fixre sóvárog. Vagy képtelen kilépni például az alkalmazottiságból, ha másodállásban kezdi a vállalkozását. Szerintem, ha valaki tudatosítani tudja a két szemlélet közti különbséget, akkor láthatja magát ebben a "képben". Én hiszek abban, hogy az ember élete végéig fejlődőképes, ha kész a változásra, illetve az élet sokszor rákényszerít bennünket a váltásra.

- Milyen kihívásokkal szembesülhet egy kezdő vállalkozónő?

- Hogy van-e igény a szolgáltatására, a termékére - legelőször valószínűleg ez a fő kérdés. Ugyanakkor az is fontos, hogy jól legyen eladva az adott termék, szolgáltatás. Nagyon kell figyelni a vásárlóra, mert ő diktál. Lehet a legzseniálisabb ötletem, termékem - magam szerint -, ha senkinek nem kell. Én sem tudtam volna megélni csak sárközi gyöngygallérok készítéséből, hiába volt ez a mesterség csúcsa... mást is kellett csinálni. Amikor trénerként dolgoztam később, nyilván abból a tréningemből ment több, amelyikre nagyobb igény volt.

Mindez előhívja azt a kérdést is, meg kell-e alkudnunk. Én azt gondolom, hogy nem, de egy kényes egyensúly van aközött, hogy mit akarunk, vállalkozóként mit tartunk értékesnek, és a piac mit akar, és ezt az igényét meddig tudjuk kiszolgálni úgy, hogy a nyugodtan a tükörbe tudunk nézni. Voltaképpen, akinek sok ötlete van, az nagyon nyerő lehet - tesztelje le a piacán a sokból mi a jó, és csinálja azt!

- Már évek óta foglalkozol kifejezetten vállalkozóNŐI önismerettel. Másképpen vállalkoznak a nők, mint a férfiak? Vannak speciális jellemzői a női vállalkozásoknak?

- Igen, vannak speciálisan női jellemzők a vállalkozásoknál. A nők kisebben gondolkodnak például. Ez megnyilvánul abban, hogy a nők inkább egyéni vállalkozást indítanak, a társas vállalkozások közül pedig inkább betéti társaságokban vesznek részt, kevésbé kft-ben, a részvénytársaságokról nem is beszélve. Később is kezdenek vállalkozni, inkább 30-40 éves korukban, mert ekkorra már bátrabbak lesznek, több lesz az önbizalmuk, és sokaknak elegük lesz abból, hogy egy cégnél a tudásukkal, a kreativitásukkal, innovatív ötleteikkel tolják más szekerét.

Említettem már, hogy a nők gyakran a saját hobbijukból indulnak ki, és ilyenkor nem igazán nézik, hogy van-e igény az elképzeléseikre. A férfiak inkább azt nézik, hogy mi adható el a piacon, és arra "nyomulnak rá". A nők sokkal inkább a szolgáltatások területén, és a tipikusan nőinek tartott területeken vállalkoznak - például oktatás, egészségvédelem, HR, marketing, kereskedelem, szépség-vonal -, míg a férfiak inkább a termékelőállító területen dolgoznak többségükben. Szóval ritka a programozó nő, de még ritkább a kozmetikus férfi! :-)

Mindezek egyébként a vállalkozói szférában is az úgynevezett horizontális és vertikális szegregációt jelentik. Azaz megvannak a tipikusan női és férfi területek, és mindkét nemnek nehezebb az átjárás egymás területeire, de főleg a nőknek az úgymond a férfias szakmákban. És a jobban fizető helyeken a férfiak dominálnak, illetve a nagyobb vállalkozásokban, azok vezető posztjain is.

- Sok kismamától hallom, hogy azért szeretne vállalkozni, hogy jobban össze tudja egyeztetni a munkáját és a családi kötelezettségeit. Valóban megoldás erre egy vállalkozás elindítása?

- A nők közül nagyon-nagyon sokan ezzel a reménnyel kezdenek vállalkozni - ezt a szándékot soha nem hallottam férfiaktól. Mindez azt a különbséget is jelzi, hogy a nők a családot, a gyereket, a párkapcsolatot a vállalkozás elé helyezik, míg a férfiak nem. A férfiak sokkal jobban külön választják a család és vállalkozás kérdését. A nőknél sokkal inkább előfordul a vállalkozásokban is, hogy munka közben hazajárnak a gondolataik vagy a gyerek körül forognak, bűntudatuk van. És könnyen lehet, hogy ezért is kisebb volumenűek a női vállalkozások.

Ugyanakkor a régebb óta vállalkozó nők esetében magasabb a válási arány, mint az alkalmazottaknál, de ez a vezető nőkre is igaz. Érdekes lehet ennek okain elgondolkodni. Magyarország még mindig konzervatív társadalom a nemi szerepeket illetően, és egy vállalkozását nagyon fontosnak tartó nőnek egy konzervatívan gondolkodó férfi mellett nem sok esélye van az úgymond stabil, jó hátteret szolgáltató családra. Ehhez olyan férjek, apák kellenek, akik nemcsak elvekben és szavakban, hanem tettekben is egyenrangú párkapcsolatot akarnak.

- Ha egyetlen jótanácsot kellene adnod egy kezdő vállalkozó kismamának, mi lenne az?

- Tanuljanak, tájékozódjanak folyamatosan és állandóan. Ingyenesen is sok mindenhez hozzá lehet jutni, de ne sajnáljanak pénzt is kiadni. Jómagam azt tartom, aki sajnálja megfizetni leendő vállalkozóként vagy már vállalkozóként más vállalkozók tudását, abból hogyan lehetne jó vállalkozó? Másokat is meg kell becsülnünk ahhoz anyagilag - úgy vélem -, hogy minket is megbecsüljenek.

Ha még egy tanácsom lehetne, akkor az az volna, hogy folyamatosan tekintsenek vissza a történtekre, próbálják kívülállóként nézni az élményeiket, azaz tudatosan elemezve racionális és lélektani (netán spirituális) síkon is értékeljék a tapasztalataikat. Így van esély szerintem arra, hogy érettebben tudjunk tovább haladni az utunkon, és a növekvő vállalkozásunk fejlődését még sikeresebben tudjuk menedzselni. Ezt is segíti a közelmúltban indított honlapom, melynek nem véletlenül az a szlogenje, hogy "gazdag nők - lelkiekben és anyagiakban": www.gazdagnok.hu.

(Fotók: Kéner Eszter)

Az ideális munkatárs

noreply@blogger.com (D. Bikfalvi Moni) — Sun, 02 Aug 2009 23:07:00 +0000

Nemrégiben részt vettem a cégünk egyik tréningjén, ahol a vendégelőadó arról beszélt, hogy mindannyian szeretnénk minél jobb munkatársakat magunknak, olyanokat, akiknek örömmel segítünk megvalósítani az álmaikat, akik majd sikeresek lesznek az üzletben, és ezáltal közvetve ők is segítenek majd nekünk megvalósítani a mi álmainkat.

Ugye, milyen jó lenne csupa "sikerre ítélt" emberrel együtt dolgozni?

Természetesen egyetértettünk vele, és kíváncsian vártuk, mire akar ezzel kilyukadni.

Ekkor azt kérte tőlünk, hogy húzzunk egy függőleges vonalat a füzetünk közepére, osszuk ketté a lapot. A baloldali rész tetejére írjuk fel: az ideális munkatárs. És írjunk fel mindent, ami eszünkbe jut! Mindig kedves, mosolygós. Pozitívan közelíti meg az életet. Mindig csinos, jól ápolt. Nem veszíti el az önbizalmát. Havonta tízezer volumenpont a teljesítménye. Fogyasztja a cég összes termékét. Havonta van húsz új vevője és öt új munkatársa. Minden kiírásra kvalifikál. Minden tréningen ott van, figyel és jegyzetel. Csak jót mond a szponzoráról. És így tovább...

Mosolyogtunk és bólogattunk, amíg írtunk. Hát persze, igazán valóban jó volna egy ilyen ideális munkatárs!

Amikor mindenki felírta a leglényegesebb tulajdonságokat, amelyeket szeretne a munkatársaiban látni, felemeltük a fejünket, és még mindig kíváncsian az előadóra néztünk. Mi lesz ebből? Ő pedig csendesen elmosolyodott, és azt mondta: a lap másik oldalának tetejére pedig írjátok fel: Én.

Valamiben a legjobb vagy

noreply@blogger.com (D. Bikfalvi Moni) — Sun, 26 Jul 2009 23:07:00 +0000

Sok bölcs vagy bölcselkedő diasorozat kering az interneten - biztosan Te is kaptál, talán tovább is küldtél ilyeneket. Tudod, azokra gondolok, amelyekben szép képekre írva például húsz tanács jelenik meg sorban, ahogy kattintasz, esetleg egy kellemes zene kíséretében. Barátok szokták továbbküldözgetni ezeket, nincs is velük semmi gond (ha nincs a végén, hogy ha nem küldöd tovább tíz embernek öt napon belül, akkor kinő a szőr az orrodon...), némelyik kifejezetten felemelő és megnyugtató tud lenni, különösen, ha épp nincs jó napod.

A múltkoriban én is megkaptam a "Húsz tanács" címűt, és a hetediket olvasva elgondolkoztam. "Te egyedüli lélek vagy, aki valamiben a legjobb a világon, ezért bízzál magadban és találd meg azt a valamit, ami lekötelezve az emberiség javát szolgálhatja." - így szólt a tanítás.

Vérbeli internetes vállalkozóként rögtön a kedvenc keresőmhöz fordultam, hogy megnézzem, mások vajon ismerik-e ezt az idézetet, és hogyan reagálnak rá. De nem az történt, amire számítottam - eltérítettek! Keresés közben ugyanis, ahogy összevissza bóklásztam, találtam egy videót, az Animal Cannibals együttes egyik számát. És annyira ide illett, hogy úgy gondoltam, megosztom Veled is!

"Legyen valami célod, ha meg van, tied a pálya / De vigyázz, mert gyenge, aki gyáva! / Történhet bármi, soha ne add fel a harcot / És ne tétovázz, hozd ki magadból a max-ot!"

Te már tudod, hogy miben vagy a legjobb? És mindent megteszel azért, hogy ezzel az emberiség javát szolgáld?

A teljes dalszöveget elolvashatod itt, és legalul ott a videoklip is, hogy megnézhesd és meghallgathasd.

Csak ennyi??

Az életút nem sztráda, rajta sok a hepe-hupa
Nem jár minden egyes sikerért csillogó aranykupa
Mindig nem lehet a mámorban a föld felett repülni
Nem kötelező magadtól fenékre ülni
Ne bízd el magad, ha valaki azt mondja: derék!

Na, mi van? Gyerünk! Ez nem volt még elég!
Fejlődni muszáj, a legjobb fokozatosan
Lényeg, hogy a mérce legyen mindig jó magasan
Ha bízol önmagadban, az oké, de még kevés
Az a jó, ha önmagától jön a felismerés
Hogy mindig van még valamennyi út előtted
És nem az a fontos, hogy mennyi áll már mögötted
Csak kapaszkodj feljebb, folyton magasabbra
A céljaidat tedd, tedd egyre távolabbra!
És ha nem jön egyből a siker cserébe
Kelj fel és rúgd magad fenékbe!
Mert az nem lehet, hogy csak ennyi
Tovább kell menni, leckéket venni
Nem szabad lemerevedni vagy elkeseredni
Ha elsőre semmi, az még semmi!
Legyen valami célod, ha meg van, tied a pálya
De vigyázz, mert gyenge, aki gyáva!
Történhet bármi, soha ne add fel a harcot
És ne tétovázz, hozd ki magadból a max-ot!

Refrén: Na, mi van? Gyerünk! Gyeve-gyerünk! Csak ennyi?

Ki ne hallotta volna, mikor Madonna dalolta,
Hogy ez egy anyagias világ, és még romlott is azóta
Én is beálltam a sorba, a számláimat fizetem
A lelkemet is kiteszem, hogy a betevő az meglegyen
Hónapról hónapra, de gondolva a holnapra
Az álmokkal már csínján bánok, mert mi van ha
Nem lesz több pénzem, csak ennyi, mint most?
Nem zavar, mert színes lehet az is, ami átlagos,
És inkább vágyom erre, mint, hogy úgy éljek, mint mások,
Akik azt mutatják kifelé, hogy uralják a világot.
De ha valaki észreveszi ezt, és a fal mögé tud lesni,
Széttárt karokkal kérdi majd: csak ennyi?

Ha az alakod inkább kerek, mint atléta
Vagy egyszerűen nem vagy elég langaléta
Ha az egyetlen sport, amit űzöl, a séta.
Ha rossz vagy az ágyban, és ott is csak néha
Ha kidobnak az ajtón, ha rosszul áll a széna,
Ha mindig megtalál valami otromba tréfa,
Elsápad az arcod, s fehér leszel, mint egy gésa.
Ilyenkor úgy érzed magad, mint egy analfabéta
Pici önbizalom, jöjjön bármilyen probléma,
A túlélésre, fejlődésre megvan benned a véna,
A királyfi sem volt más a csók előtt, csak béka.
Legyél kilövésre készen, begyújtva a rakéta!

Látom nap, mint nap, hogy panaszkodni könnyebb, mint tenni
De a panaszokra is szükség van, mert gyógyírt keresni
Konkrét bajra könnyebb, hát nekem is van bajom
Elmondanám, de nincs időm csak ennyi, úgyhogy hagyom.

Te miről mondanál le?

noreply@blogger.com (D. Bikfalvi Moni) — Sun, 19 Jul 2009 23:07:00 +0000

Emlékszel még az István, a király című rockopera első dalára? "Valakinek holnap le kell győzni a sötétséget - mondd, Te kit választanál?" Hasonló kérdést teszek fel én is magamnak és Neked: valamiről holnap le kell mondanod a vállalkozásod érdekében - vagy a házastársad érdekében, a gyereked érdekében -, mondd: Te mit választanál?

Buta példa, tudom, de én nagyon szeretem az édességet, mindig is szerettem. Világos volt számomra, hogy ha ezen nem változtatok, hamarosan nem fogom látni magam a tükörben teljes szélességemben... Az egészségem és az önbizalmam érdekében le kellett hát mondanom a folytonos nassolásról. Aki hasonló helyzetben van, tudhatja, mit éreztem. De hogy az élet ne változzék számomra szüntelen lemondássá (nem röhög :-), egyvalamit megtartottam. A vaníliás karika az, amiről nem tudok és nem is akarok lemondani. Naponta három szeletet engedélyeztem magamnak - és már nem vagyok édességfüggő! (Khm... Csak vaníliáskarika-függő...)

Természetesen egy keksz fontossága nem mérhető össze az igazán lényeges dolgokéval (ha bárkinek az élete múlna rajta, nyilván gondolkodás nélkül lemondanék a kekszemről), de igenis nagyon fontos lehet egy adott élethelyzetben. És ilyen élethelyzetek sora adódhat.

Fontosabb lehet a gyereked előmenetele az iskolában, mint az, hogy jól megmondd a véleményed az egyik bunkó tanárnak, fontosabb lehet a szegény dédi elszállítása a vénséges vén barátnőjéhez, mint egy kellemes hétvége a saját szűk családoddal, és még sorolhatnám. Csak az a kérdés, hogy hol vagy ebben a fontossági sorrendben Te?

Te miről mondanál le a gyereked érdekében? Miről mondanál le a házastársad, a családod, a dédi, a legkedvesebb barátnőd, vagy a gyerekkori pajtásod érdekében? És vajon miről mondanának le ők a Te érdekedben?

Ha önálló vállalkozás indításán töröd a fejed, tudnod kell, hogy - főleg az első időkben - az üzleted bizony lemondásokat fog követelni Tőled és mindenkitől a környezetedben. A kérdés csak az, hogy látod-e a fától az erdőt, látod-e az akadályokon túl a célt és a kellemes jövőt. Meg az, hogy a többiek vajon látják-e ugyanezt...

És Te miről mondanál le a sikered érdekében?

Zajban vagy csendben?

noreply@blogger.com (D. Bikfalvi Moni) — Sun, 12 Jul 2009 23:07:00 +0000

Vannak olyan anyukák, akik néma csöndet tartanak a házban, amikor a kisgyerekük alszik, különben a kicsi nem tudja kialudni magát, és akkor aztán vége a nyugalomnak. Mások a baba nappali alvásideje alatt is szándékosan folytatják az életüket úgy, ahogy máskor, hogy a kicsi ezt szokja meg. Nem lehet (nem is kell) ebben igazságot tenni, de vannak még más szempontok is, amelyekre muszáj gondolnunk - például a család többi tagjának az igényei.

Vida Ági, a Kismamablog.hu szerkesztője szerint "a zajérzékenység két tényezőtől függ: az életkortól és a veleszületett érzékenységtől. Emellett az is közrejátszik, hogy a kicsi melyik alvási fázisban van, amikor a zajt hallja. Az újszülöttet még egyáltalán nem zavarják a zajok, mellette akár porszívózni is lehet, amíg alszik, nem ébred fel. 3-4 hónapos kor körül a baba egyre nyitottabb lesz a világra és a zajokra is. Ez az az életkor, amikor az elalváshoz már nélkülözhetetlen, hogy az elalvás idejére csend legyen a lakásban, és egy kutyaugatás is felriaszthatja, amikor még nem alszik olyan mélyen. Ugyanakkor az egyéni érzékenység is nagyon fontos - a hiperérzékenységgel rendelkező babák (a csecsemők kb. 20%-a) esetében ügyelni kell rá, hogy tényleg lábujjhegyen járjunk a lakásban, amikor alszik." (A teljes cikket elolvashatod a Kismamablog.hu oldalon.)

Volt már szó itt a blogomon arról, hogy a kisgyerekes anyáknak nem egyszerű időt szakítaniuk arra, hogy valamiféle internetes vállalkozásba fogjanak, vagy például kihasználják a GYES/GYED idejét arra, hogy bővítsék ismereteiket. Ha azonban a Te babád nem tartozik a hiperérzékenyek közé, Te pedig képes vagy egyfajta "háttérrádiózás"-ként tanulni (erről a témáról és egy erről készült felmérésről bővebben olvashatsz az Online vállalkozás 24 óra alatt című blogban), akkor Neked érdemes olyan tananyagcsomagokat keresni, amelyek részben vagy egészben hanganyagokból állnak. Ezeket akkor is tudod hasznosítani, ha például sokat utazol - az autódban lejátszhatod a CD-ket, vagy a hanganyagokat rámásolhatod az MP3-lejátszódra is.

Te próbáltál már így tanulni? És Nálatok csend van a lakásban délutánonként? Várom véleményedet, tapasztalataidat!

Klón vs saját honlap

noreply@blogger.com (D. Bikfalvi Moni) — Sun, 05 Jul 2009 23:07:00 +0000

Ha az interneten keresztül szeretnéd építeni MLM-es üzletedet, és esetleg a cégednél hozzájuthatsz egy egyen-honlaphoz (klón-honlapnak is szokták nevezni), amelyen megadhatod saját adataidat, akkor azt gondolhatod, hogy ezzel el is készültél, és várhatod a jelentkezőket a hálózatodba.

Online marketing szempontból azonban ez nem annyira egyértelmű - a Google bünteti az azonos tartalmat, azaz ha ugyanazt sok helyen megtalálja, egyszerűen nem fog törődni vele. Ugyanez történik a "valódi" keresőkkel, tehát a hús-vér internetezőkkel is: ha mondjuk hirdetéseket adsz fel, a céged más tanácsadói is ugyanezt teszik majd, tehát az érdeklődők nagyon sokszor fognak találkozni ugyanolyan honlapokkal, ahol csak a tanácsadó neve különbözik, és így rövid idő múlva azonnal elkattintanak, ha meglátják a már ismert design-t.

Valóban semmire nem jók ezek a klón-honlapok?

Az én tapasztalatom az, hogy ha egy MLM-tanácsadó nem járatos az internet világában, és nem is szeretne elmélyedni benne, nem akarja megtanulni a keresőmarketinget és a többit, csak szeretne egy weblapot, amely "helyette beszél", elmondja az alapvető tudnivalókat, elvégzi az új érdeklődő regisztrációját stb miUTÁN a tanácsadó már személyesen elbeszélgetett a jelöltjével - nos, erre a célra tökéletesen megfelel egy céges klón-honlap. Nem mindenki akar az interneten hálózatot építeni, van, aki maradna inkább a megszokott offline módszereinél, amivel nincs is semmi baj, hiszen hála az égnek, nem vagyunk egyformák - viszont az ő üzletüket is megtámogatja a céges klón-honlap.

Aki viszont konkrétan online MLM-mel akar foglalkozni, tehát a termékei ajánlását és az üzleti lehetőség ajánlását is az interneten keresztül szeretné végezni, annak ez (a fentiek miatt) nem jó megoldás. Arról nem is beszélve, hogy az offline dolgozó hálózatépítő személyesen már kialakítja a bizalmat, mielőtt a klón-honlapjára küldi az érdeklődőt, az online MLM-esnek viszont ezt a munkát, tehát az érdeklődés felkeltését és a "személyes" elbeszélgetést, azaz a bizalom felépítését is az interneten kell elvégeznie, és erre csak egy saját, mindenki másétől megkülönböztethető honlap alkalmas.

Tehát nincs egyértelmű válasz, hogy jó-e egy céges klón-honlap vagy nem: attól függ, mire használod.

A Google és a blogok

noreply@blogger.com (D. Bikfalvi Moni) — Sun, 28 Jun 2009 23:07:00 +0000

Elterjedt nézet, miszerint a blogok "automatikusan" előrekerülnek a keresők helyezéseiben, ezért jobb blogot indítani, mint weboldalt. Én inkább Merras véleményével értek egyet, aki azt mondja, a jó blog valóban jó helyezést fog elérni, de korántsem "automatikusan". A blogoknál ugyanúgy meg kell dolgozni a látogatottságért, ugyanúgy el kell végezni a keresőoptimalizálást, mint bármely weboldal esetében.

Nézd meg Merras prezentációját erről a kérdésről, amelyet az Internet Hungary 2008 konferencián adott elő (legjobb, ha a jobboldalt alul lévő Full Screen /teljes képernyő/ ikonra kattintva nézed):

A blogok és a keresőoptimalizálás - Internet Hungary 2008

További prezentációk Merrastól, azaz Jun Miyazakitól.

"Én nem tudok eladni!"

noreply@blogger.com (D. Bikfalvi Moni) — Sat, 20 Jun 2009 12:31:00 +0000

Ha esetleg felmerült Benned, hogy nem tudsz, vagy nem akarsz eladni, attól még könnyen lehet, hogy sikeres leszel a közvetlen értékesítésben (nem bánom, nevezzük őket MLM-nek...). Sokan gondolják úgy, hogy az MLM nem nekik való (ezzel én is így voltam kezdetben), aztán valami miatt mégis belevágnak. Hallgasd meg, mit mond erről Vida Ági, a www.gazdagmami.hu oldal tulajdonosa!

Hány olimpikont ismersz?

noreply@blogger.com (D. Bikfalvi Moni) — Mon, 25 May 2009 11:45:00 +0000

Hány olimpikont ismersz? No nem úgy messziről, hanem igazán, személyesen, mondhatni testközelből!

Van egy magyar olimpiai bajnok, akivel én már többször kezet fogtam, van tőle dedikált fényképem, beszélgettem vele, és most csütörtökön is találkozunk. Ő az, aki tavaly a Pekingi Olimpián az első aranyérmet nyerte Magyarországnak, és egyben az első aranyérmet a Herbalife-nak - ugyanis már két éve fogyasztója a Herbalife termékeinek, és a Herbalife szponzorált sportolói közé tartozik.

Ez a fantasztikusan kedves és szerény sportoló nem más, mint Vajda Attila kenus. Legközelebb két hét múlva láthatod őt versenyen - a kenusok reklámfilmjét itt nézheted meg:

Ha még nem láttad volna Attila fantasztikus futamát, amellyel az aranyérmet szerezte, vagy ha láttad, de szívesen megnéznéd újra:

Kulisszatitkok...

noreply@blogger.com (D. Bikfalvi Moni) — Mon, 18 May 2009 10:27:00 +0000

(...avagy a tervezés dicsérete...)

Több, mint egy évvel ezelőtt, amikor elindítottam azt a levélsorozatot, amelyet az OkosKismama.hu weboldalon feliratkozva lehet megkapni, még nem tudtam, hogy hová fog vezetni ez az egész.

Eredetileg én csak az egyik vállalkozásomra, egy MLM-üzletre szerettem volna felhívni a figyelmet, bemutatva, hogy a kisgyerekes anyáknak ez egy jó lehetőség lehet arra, hogy a család igényeit is kielégítve kezdjenek saját vállalkozásba, érjenek el anyagi függetlenséget, vagy egészítsék ki a családi kasszát. Menet közben azonban rá kellett jönnöm, hogy sokkal több minden van, amit át tudok adni a hozzám hasonló anyáknak, akik szeretnének az internet segítségével előrejutni.

Rengeteg kérdést kaptam, sokan elmondták a történetüket vagy segítséget kértek ötletükkel kapcsolatban. Egy idő után úgy gondoltam, folytatnom kell a levélsorozatot, hogy ezekre a kérdésekre ne egyenként kelljen válaszolnom.

Csakhogy rá kellett jönnöm, hogy nem ismerem eléggé a levelezőrendszert, amelyet használok. Úgy tűnt, hogy nem működik konzekvensen - pedig, be kell vallanom, csak én voltam néha türelmetlen... Szegény feliratkozóim igazán megadással viselték sorsukat, bár volt, hogy egy-egy levelet kétszer vagy háromszor is megkaptak, míg más levelek kimaradtak, és olvasóim csak később, logikailag nem igazán érthető időben jutottak hozzá.

Miért írom le mindezt? Azt hiszem, a tanulság egyértelmű: sokkal jobban előre kell gondolkozni, ha valaki vállalkozásba fog! Bár igaz, jobb a tökéletlent elkezdeni, mint a tökéletest halogatni (azaz, ha arra vártam volna, hogy minden teljesen jó legyen, és csak akkor hirdetem meg a levélsorozatot, akkor még ma sem lenne egyetlen olvasóm sem), de ha csak egyetlen mód van rá, picit vissza kell fognunk azt az ugrásra kész lovat, amely azt nyeríti bennünk, hogy essünk már neki az akadálynak: nagyon fontos, hogy megtervezzük, mit és mikor fogunk átadni!

Ezúton is köszönöm a türelmedet, Kedves Olvasóm, és remélem, Neked nem lesz ilyen problémád, mert sikerül időben tervezned!

Most pedig lássunk néhány kulisszatitkot:

A Silihost levelezőrendszerét, az Autorespondert használom, és igazán mondhatom, hogy meg vagyok vele elégedve. Az egész rendszer nagyon logikusan van felépítve, érthető (magyar nyelvű), könnyen kezelhető, és kitűnően használható statisztikái vannak. Egyetlenegy hiányosságát találtam, amely megzavart: nem lehet egy adott levelet csak egy vagy néhány embernek kiküldeni - kivéve, ha az összes többi olvasót, akinek nem akarom kiküldeni, inaktívvá nem teszem egy kis időre. Ez sem olyan nagy macera, még nagy lista esetében sem (bár van egy kis trükkje), viszont ha az ember hozzám hasonlóan éjszakai bagoly, akkor ennek lehet egy furcsa következménye.

Az Autoresponder ugyanis általában éjfél és hajnali egy óra között küldi ki az aznapi leveleket. Tehát amikor én az olvasóim egy részét inaktívvá tettem, és a többieknek kiküldtem egy levelet, közben az inaktívak nem kapták meg azt, ami aznapra járt volna nekik. Amikor ezt észrevettem, gyorsan korrigáltam, aktívvá tettem őket, a többieket inaktívvá, és kiküldtem a levelet. Igen ám, de közben az Autoresponder is dolgozott, észrevette, hogy az olvasók újra aktívak, és szintén kiküldte a leveleket, én meg írhattam a bocsánatkéréseket... Tehát csak egy kis türelemre lett volna szükségem, és minden megoldódik.

Mi ebből a tanulság?

A szoftver okos. A használójával van a baj :-)

Remélem, hasznodra válik, amit most leírtam, ha esetleg az Autoresponder mellett döntesz! (Szerintem érdemes!) (És másban is számíthatsz a Silihostra: nagyon gyors és nagyon megbízható tárhelyszolgáltatásuk van, és a honlapjukon egy átfogó, igen komoly internet-marketinges e-mail tanfolyamra is feliratkozhatsz teljesen ingyen. Csak kattints az alábbi bannerre!)

Tánc

noreply@blogger.com (D. Bikfalvi Moni) — Mon, 11 May 2009 07:16:00 +0000

Ismét egy remek videó a Britains Got Talent angliai tehetségkutató versenyből. Megint megríkatlak, de ezúttal a kacagástól fognak csorogni a könnyeid - ez hihetetlenül jó! (Köszönet Csapó Idának, amiért megtalálta és megosztotta velünk!)

(Az angolul kevésbé értők kedvéért a lényeg: egy 40 éves görög férfiról és 12 éves fiáról van szó, akik görög táncot fognak táncolni - csak ennyit mondanak előre. A kelta-ír-görög zene elindul, és ez a szöveg hallatszik: "Hölgyeim és uraim, sok évvel ezelőtt Cipruson élt egy ember, aki imádott táncolni. A falvakért táncolt, és a falvak imádták őt nézni, ahogy táncol. Hölgyeim és uraim, ma este, csak most, csak Önöknek, kérem, fogadják szeretettel Mr Stavros Flatley-t!" A zsüri fanyalog, de aztán belibben a két táncos, és a végén állva ünneplik őket. /Amit ehhez tudni kell: Michael Flatley a világ leghíresebb ír sztepptáncosa./)

(És még egy-két poén: Simon viccesen azt mondja a gyereknek, hogy előtte a jövő, épp ilyen lesz ő is, mint az apja. Mire a gyerek: nincs felhatalmazásom, hogy erre bármit is mondjak - és megölelik egymást az apjával. A végén Simon meg is jegyzi, hogy fantasztikus a kapcsolatuk. Pierce a testalkatuk miatt "aggódik", de megnyugtatják, hogy a görög az természetszerűleg ilyen :-)

Vírusmarketing

noreply@blogger.com (D. Bikfalvi Moni) — Sat, 09 May 2009 11:40:00 +0000

Ma kaptam a hírt a T-Molibtól, megbízható forrásból, hogy egy új vírus terjed a TV készülékeken, mosógépeken és grillsütőkön keresztül. A vírus neve "szőke-z21", és arra veszi rá a gyanútlan embereket, hogy olyan sampont vegyenek, amelytől állítólag 70%-kal vonzóbbak lesznek.

Ha ilyen hirdetést látsz, azonnal kapcsold ki a TV-det, a grillsütődet és a mosógépedet, mivel a vírus egy Widnows biztonsági hibát kihasználva ezeket is megfertőzheti, és ha végignézed a hirdetést, akkor ezek a készülékek használhatatlanná válnak, amíg meg nem veszed a hirdetett sampont.

A hírt a Notron Antivuris is és a Mavél is megerősítette.

Ha esetleg már megfertőződött volna a grillsütőd, süss meg rajta egy tubus fogkrémet, ezután újra használható lesz a sampon megvásárlása nélkül is.

U.i.: 2009. április 1-től vállaljuk CD-írók újratöltését, ha kifogyott belőle a lézer, valamint megkezdtük a világ minden országában működő univerzális gyufa forgalmazását.

(Ezt a szöveget eredetileg Pálinkás Róberttől kaptam, és részben azért tettem fel ide, hogy mulattassalak :-), de sokkal inkább illusztrációként. Ha nem érted, mi köze ennek a kis szösszenetnek a vírusmarketinghez, akkor azt hiszem, ideje felkeresned az OV24.hu oldalt :-))

Mire jó a GYED?

noreply@blogger.com (D. Bikfalvi Moni) — Thu, 30 Apr 2009 07:57:00 +0000

Ahány nő, annyiféleképpen éli meg a GYED, a GYES, azaz a szülési szabadság idejét. Van, aki valóban szabadságnak, pihenésnek fogja fel (na jó, az eleje elég gáz, de aztán, ahogy nő a gyerek, már átalussza az éjszakát, már elgőgicsél az ágyában egy órácskát, már eljátszik napközben a játékaival stb), van, aki rabságnak és szolgaságnak (valljuk be, nem könnyű egy pörgős, modern, mozgékony életet élő nőnek hirtelen lelassulnia a kisbaba és a háztartás tempójára). Van tehát, akinek jólesik, van, akinek nem, de annyi biztos, hogy ez az igazi másállapot, nem a várandósság!

Az megint csak vérmérséklet kérdése, hogy mit kezd magával a nő, aki most hirtelen anya lett, és bár elvárják tőle, hogy ezentúl elsősorban anya legyen, és csak másodsorban nő, azért mindenkinek jobb, ha az egyik nem megy a másik rovására.

Mire jó hát a GYED, a GYES, a szülési szabadság ideje? Lehet, hogy meglepően hangzik, de az én határozott véleményem az, hogy ez az időszak a legjobb a tanulásra! Nem a levegőbe beszélek, én akkor szereztem másoddiplomát levelező képzésen, amikor otthon voltam a három nagyobb gyerekemmel. Most pedig, amikor a kicsivel vagyok GYED-en, sokkal könnyebb a dolgom, hiszen azóta felkerült az internetre rengeteg értékes oktatóanyag, tehát még csak nem is kell elmennem otthonról havonta három napra, mint az előző esetben, hanem kényelmesen, itthonról, a gyerekek ellátása mellett fennmaradó időben tudok tanulni.

Hölgyeim, csak azt mondhatom: soha jobb időszak nem lesz az életetekben, ha valami újba szeretnétek fogni!

("Na persze, Neked könnyű előrejutni a vállalati ranglétrán...
Csak lerakod a tojásaidat, és továbbmész - Neked nem kell kivenned
szülési szabadságot!")

Legyél tehén!

noreply@blogger.com (D. Bikfalvi Moni) — Tue, 28 Apr 2009 14:04:00 +0000

Meglehetős sikereket szoktam elérni, amikor az alábbi történetet elmesélem. Régóta próbálom átadni azt az üzenetet, hogy az értékesítés egyetlen esetben nem nyomulás és nem erőszakoskodás: ha a termékem (vagy szolgáltatásom) valóban értéket ad, valóban problémát old meg, valóban jobbá teszi valakinek az életét.

Aktualitását az adja a témának, hogy megjelent Goldmann Dávid Webfoglalás című könyve (innen letölthető), amelyben hasonlóan ír.

A történet pedig így szól:

Volt egyszer egy földműves, aki közeledni érezte a halálát, ezért összehívta a fiait, és így szólt hozzájuk: "Drága fiaim, rátok hagyom a teheneimet. Legidősebb fiam, rád hagyom a teheneim felét, középső fiam, rád hagyom a teheneim egyharmadát, legkisebb fiam, rád hagyom a teheneim egykilencedét!" Ezzel lehunyta a szemét, és meghalt. A fiúk meg nézték egymást, vakargatták a fejüket, merthogy az öregnek 17 tehene volt, és hát azt meg hogy fogják szétosztani? Nem lehet azt sem elfelezni, sem elharmadolni, sem elkilencedelni!

De akkor eszükbe jutott, hogy él a szomszéd faluban egy bölcs, öreg ember, aki talán tud nekik segíteni. Elmentek tehát a bölcs, öreg emberhez, és előadták, hogy mi a problémájuk. A bölcs, öreg ember pedig így szólt: "Semmi baj, fiúk! Nekem van egy tehenem, azt kölcsönadom nektek. Így lesz összesen 18 tehén. Annak a fele, 9 lesz a legnagyobb fiúé, a harmada, 6 a középső fiúé, a kilencede, 2 a legkisebb fiúé, 9 + 6 + 2 = 17, a maradék egyet visszaadjátok nekem, és kész!"

Legyél hát Te is egy ilyen plusz egy tehén valakinek az életében, és akkor minden rendben van. Sosem lesz többé problémád azzal, hogy felkínáld a megoldásodat az érdeklődőidnek.

Neked mi az álmod?

noreply@blogger.com (D. Bikfalvi Moni) — Fri, 17 Apr 2009 18:00:00 +0000

A hölgy a videón Susan Boyle. 47 éves, munkanélküli. Az első pillanatokban arról beszél a riportereknek, hogy eléggé izgul a tehetségkutató rendezvényen való fellépése előtt. A zsüri kérdéseire elmondja, hogy egy kisvárosban lakik, amely tulajdonképpen több faluból áll - a drukktól alig jut eszébe az a szó, hogy falu. Aztán elmondja, hogy az az álma, hogy énekelhessen, de eddig nem kapott lehetőséget.

Egy videó, amelyet négy nap alatt több, mint 13 millióan néztek meg. Nézd meg Te is, és megtudod, én miért nézem meg újra és újra.

Valamiben mindenki tehetséges. Te is.